Friss tételek
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "petőfi sándor" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "petőfi sándor" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2007. szept. 15.

A képszerűség stíluseszközei [nyelvtan]

A képszerűség stíluseszközei

A szemléletesség és hatásosság nyelvi eszköze a képszerűség. A szóképek különleges költői sűrítmények, amelyek a nyelvi elemek átvitt értelmű használatán alapulnak. A szó szerint értelmezhető reális kijelentések az irodalmi művekben sem tekinthetők szóképeknek. Ezzel szemben a szókép olyan szövegelem, amely csak közvetve vonatkozik az objektív és a szubjektív világra. A képszerűséget leggyakrabban a szépirodalmi stílusrétegben használják.

A szókép egy fogalom, egy jelenség átvitele egy másik fogalomra, jelenségre a köztük fennálló kapcsolat alapján. Síkváltás akkor jön létre, ha a költő a fogalmi síkról átirányítja a figyelmet a képi síkra és így jön létre a művészi hatás.

A két sík közötti kapcsolatteremtés alapja lehet valamilyen hasonlóság vagy érintkezés. A következő szóképek lehetségesek:

1. Hasonlóságon alapuló (metafora, megszemélyesítés, allegória)

2. Hasonlóságon és érintkezésen alapuló (szinesztézia, szimbólum)

3. Érintkezésen alapuló (metonímia, szinekdoché)

4. Képszerű beszéd (hasonlat)

Hasonlóságon alapuló:

A metafora egy nem egy irányba ható, kölcsönhatásra épülő kép. Az összekapcsolódás alapja a két szó jelentésének és a szót körülvevő képzettársítási udvarnak érintkezése. A két elem jelentése a szövegben összevillan, egymásba játszik, azonosul, de különbözik is. Aszerint, hogy a fogalmi sík és a képi sík között mekkora a jelentésbeli távolság különböző jelentésosztályba soroljuk. Minél nagyobb a két jelentéssík távolsága, annál nagyobb a stilisztikai hatása. A metafora lehet egytagú vagy teljes. Egytagúnál csak az azonosítót jelöli a költő, az azonosítottat oda kell gondolni.

Teljes: „A szívem egy nagy harangvirág”

(Ady Endre: A Tisza-parton)

Egytagú: „Gyere ki galambom! Gyere ki, gerlicém!”

(Petőfi Sándor: János vitéz)

Allegória: Egy elvont fogalomnak a megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása. Az irodalmi alkotásokban a Szeretet, az Igazság, az Irigység stb. gyakran jelenik meg emberi formában. Szokásosabb formája azonban a hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora, illetve megszemélyesítés.

„Itt a kemény Harc, sápadt Félsz és torzfejű Inség,

Éktelen arcu Harag és a Halál fenyeget.”

(Janus Pannonius: Midőn beteg volt a táborban)

Megszemélyesítés: metaforából származó szókép, amely elvont dolgokat (érzést, eszmét stb.), természeti jelenségeket, élettelen tárgyakat élőként mutat be, az élőkre jellemző cselekvéssel, érzéssel, tulajdonsággal ruház fel, illetve növényeknek, állatoknak is emberi érzést, cselekvést tulajdonít. A megszemélyesítés stílushatása abban rejlik, hogy a megelevenítés eszközével életszerűvé teszi a stílust, s ezzel növeli hangulatiságát, szemléletességét és a mondanivaló hatásosságát. Szófajilag leggyakrabban ige, néha melléknév, ritkábban főnév.

„Sóhajtanak a bútorok ropogva,

titkos szavaktól reszket a homály”

(Kosztolányi Dezső: Lefekvés után)

Hasonlóságon és érintkezésen alapuló:

A szinesztézia többnyire hangulati hasonlóságon, ritkábban érintkezésen alapuló kép. Lényege, hogy valamely érzékterület körébe vágó fogalmat kapcsolunk össze egy más érzékterületről vett szóval. Művészi hatása abban van, hogy a különböző, de egyszerre ható érzékszervi benyomásokat (tapintás, hő, ízlelés, szaglás, hallás, látás) hasonlóságukban, egyidejűségükben ragadja meg és állítja elénk az író.

„Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:

Egy kirakatban lila dalra kelt

Egy nyakkendő…”

(Tóth Árpád: Körúti hajnal)

A szimbólum valamely gondolati tartalom (eszme, érzés, elvont fogalom vagy egész gondolatsor stb.) érzéki jele. A költői nyelv egyik legnagyobb hatású kifejező eszköze. Nemcsak helyettesíti a kifejezendő gondolattartalmat, hanem vele kapcsolatban egész gondolatsort, különböző érzéseket, hangulatot, bonyolult lelki tartalmat képes felidézni. Ezek megfejtése gyakran nem könnyű. A szimbólumban (szemben a metaforával) önállósul a kép, a szimbolizált és a képi jelentés egymás mellett hat. A szimbólumban önállósult kép (ellentétben az allegóriával) inkább megérezteti, sejteti, mint kifejezi a tartalmat. Megkülönböztetünk köznyelvi és költői szimbólumokat.

Köznyelvi szimbólumok a galamb (’béke’), a kígyó (’álnokság’), a csiga (’lassúság’) stb.

Költői szimbólumok a következők:

„Az alkotmány rózsája a tiétek,

Töviseit a nép közé vetétek;

Ide a rózsa néhány levelét

S vegyétek vissza a tövis felét!”

(Petőfi Sándor: A nép nevében)

Érintkezésen alapuló:

Metonímia: Legfontosabb tulajdonsága, hogy a névátvitel két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok–okozati kapcsolaton alapul. Stilisztikai értéke kisebb, mint a metaforáé, mert egymáshoz viszonylag közel álló fogalmakat sűrít egy névbe. Hatása mégis van, egyrészt a névcsere miatt, másrészt azért, mert a kifejező név rendszerint kép vagy képi jellegű. A költői stílus, a népköltészet, a köznyelv és a nyelvjárások egyaránt élnek a metonímia adta lehetőségekkel.

1. Helyi, térbeli érintkezésen alapulók. Például:

„S ahogy futok síkon, telen át,

Úgy érzem, halottak vagyunk

És álom nélkül álmodunk

Én s a magyar tanyák.”

(Ady Endre: A téli Magyarország)

(A tanyák jelentése itt: a tanyák lakói.)

2. Időbeli érintkezésen alapulók. Például:

„Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,”

(Ady Endre: Új vizeken járok)

(A Holnap hőse jelentése itt: a jövő eseményeinek hőse.)

3. Anyagbeli érintkezésen alapuló metonímia – ezek magát az eszközt anyagának nevével jelölik. Például:

„S Kukoricza Jancsit célozza vasával.”

(Petőfi Sándor: János vitéz 12.)

(A vasával jelentése itt: vasból levő fegyverével.)

4. Ok–okozati összefüggésen alapulók – ezek az ok, az előzmény nevével jelölik az okozatot, a következményt, vagy fordítva. Például:

„Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga

Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;”

(Arany János: Toldi I.)

(A hűvösében jelentése itt: hűvöset adó árnyékban.)

Szinekdoché: Stilisztikailag a metonímiával nem vetekedhet, de a kifejezés változatossá tételében (a metonímiával együtt) nagy szerepe van. Négy fő típusát különböztetjük meg.

1. A nem és a fajta fölcserélésén alapuló szinekdoché. Például:

„Öklének csapásit sűrűn osztogatja:

Ömlik a vér száján és orrán a vadnak,”

(Arany János: Toldi V.)

2. A rész és az egész viszonyán alapuló szinekdoché. Például:

„Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.”

(Vörösmarty Mihály: Szózat)

3. Az egyes és a többes szám felcserélésén alapuló szinekdoché. Például:

„Mentek-e tatárra, mentek-e törökre,

Nekik jóéjszakát mondani örökre?”

(Arany János: Toldi I.)

4. A határozott és a határozatlan számnév viszonyán alapuló szinekdoché. Például:

„És kiverte szépen koporsószegével:

Fényes csillagoknak milljom-ezerével;”

(Arany János: Toldi V.)

Képszerű beszéd:

Hasonlat: a szóképekhez sorolható stiláris eszközök egyike. Két különböző, de egymáshoz bizonyos pontban hasonló fogalom egymás mellé állítása, abból a célból, hogy az egyiket a másikkal, illetve a kiemelt közös vonással szemléltessük, elképzeltessük, nyomatékosabbá tegyük, vagy hogy bizonyos hangulatot ébresszünk a hasonlított fogalommal. Több szempontból rokon a metaforával, de szerkezetében különbözik tőle. A hasonlat stílushatása a párhuzamba ál1ított fogalmak közti hasonlóságok elemzéséből fakad. Például:

„Lázas az ily szűk út, mint testben kék erek,”

(Babits Mihály: Itália)

Három tag szerepel benne: (1) a hasonlított: szűk út, (2) a hasonló: testben kék erek és (3) a hasonlóság: lázas. A harmadik tag nyelvi kifejezője azonban gyakran elmarad. Például:

„Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,”

(Petőfi Sándor: A puszta télen)

A hasonlat (mint a szóképek általában) lehet köznyelvi és költői. Célja szerint a költészetben kétféle hasonlatot különböztetünk meg.

1. Értelmi, szemléleti jellegű: a költőt a hasonló (tárgy, személy stb.) külső alakja ragadja meg, s elsősorban ezzel akar hatni. Például:

„Mint komor bikáé, olyan a járása,

Mint a barna éjfél, szeme pillantása,

Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,

Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.”

(Arany János: Toldi I.)

2. Érzelmi-hangulati jellegű: a költő valamilyen hangulatot akar ébreszteni, elsősorban az érzelmekre akar hatni. Például:

„ha kell szívós leszek, mint fán a kéreg,”

(Radnóti Miklós: Levél a hitveshez)

A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek [nyelvtan]

9 . A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek

A szöveg a legmagasabb szintű beszédbeli egység: mondatok láncolatából áll. A láncolat jelzi, hogy

A szöveg nem azonos a mondatok véletlenszerű halmazával, hanem a mondatok tartalmilag és szerkezetileg egységet alkotnak, tehát a szöveg: szerkesztmény. A szöveg mondatainak összetartozását, láncszerű összekapcsolódását a szövegösszetartó erő (kohézió) biztosítja.

I. A szövegkoherencia grammatikai mutatói

1.) Határozott névelő pontosan utal a már előbb megnevezett dologra, jelenségre, fogalomra.

Pl.: Egy fiú és egy lány sétált a parkban. A fiú hirtelen megállt és megfogta a lány kezét.

2.) Kötőszók
Az önálló mondatokat összekötő kapcsolóelemek: a jelölt vagy odaérthető kötőszók..

Pl.: Tegnap vásárolni akartam. De mégsem mentem el, mert nem volt időm.(ellentétes, magyarázó)

3.) Névmásítás többféle nyelvtani szereppel rendelkeznek. A névmás más névszókat helyettesítő szó, elvont jelentése van, csak a szövegkörnyezetben kapja meg aktuális jelentését. Helyettesítő, tömörítő forma, segítségével lekerülhetjük a szóismétlést.

Pl.: A barátom középiskolás. Ő már harmadik osztályba jár.

A névmások előre- és visszautaló, valamint a szövegből kifelé utaló tulajdonságokkal rendelkeznek.

4.) Ragok és a jelek rendszere mondattá fűzik a szavakat, meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét, eszközei az egyeztetésnek.(pl.: alany-állítmány egyeztetése)

Pl.: A nővérem bejött a szobába. Némán leült a fotelba és olvasni kezdett.

5.) A határozószók és névutók - szintén utaló és viszonyító feladatot látnak el.

Pl.: Ne úgy csináld, hanem így! – mutatta a kezével.

Majd én is elmegyek oda. Az asztal alatt van a ceruza! Oda esett.

6.) A szórend és a mondatfonetika eszközök, főként a hangsúly - a szórenddel és a hangsúllyal kiemelünk valamit, s annak adjuk a főszerepet.

Pl.: Holnap megyek moziba (és nem máskor). Moziba megyek holnap (moziba és nem máshova, ez a legfontosabb programom). Holnap megyek moziba, holnapután pedig kirándulok(a sorrendiséget hangsúlyoztam).

7.) Az közléselem (a réma) és az ismert rész (a téma) minden mondatban arányosan jelenik meg; ami az egyik mondatban új elem, az a következőben már ismert részként jelentkezik. Ez a jelenség szintén összefügg a hangsúlyozással - mindig az új elem kap nyomatékot.

Pl.: Hívj fel szombaton! Bármikor hívhatsz, otthon leszek.

réma réma téma

II. A szöveg koherencia jelentésbeli kapcsolóelemei

A jelentésszintű kapcsolóelemeket az ismétlődés gazdag, bonyolult jelentésbeli rendszere alkotja.

1.) Szó szószerkezet ismétlése - jelentéstani szempontból összefogja a szöveget.

Az ismétlés jelenthet tartalmi megerősítést, de színezhetik az ismétlést más-más hangulat, érzelmi töltés, illetve egyazon érzés árnyalatai, fokozatai.

Ilyen jellegűek a versek refrénjei.

Pl.: ,, Hej, rózsa, rózsa, ékes vagy,

Hajnali csillag, fényes vagy.

(Népdal)

,, Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!”

(Petőfi Sándor: Nemzeti dal)

2.) Az ismétlés további formái: részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét.

Párhuzam: ,, Mi valánk a legelsők, kik

Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először

A cselekvés zászlaját,

Mi riasztók föl zajunkkal

Nagy álmából a hazát!”

(Petőfi Sándor)

részleges ismétlés: ,, Szép vagy, alföld, legalább nekem szép

ellentét (bölcső - sír): Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.

párhuzam (mondatszerkezet): Itt borúljon rám a szemfödél, itt

Domborodjék a sír is fölöttem.”

(Petőfi Sándor)

3.) A rokon értelműség az ismétlődés sajátos formája. Mivel a rokon értelmű szavak jelentése azonos, vagy csak árnyalati, fokozatbeli eltérésben különbözik, ezek a szavak lehetőséget adnak az unalmasság, egyhangúság elkerülésére.

Pl.: ,, Tűrte Miklós, tűrte, meddig csak tűrhette,

Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;

Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,

Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre.”

(Arany János)

4.) A nemfogalom - a fajfogalom a biológiából számodra is ismert fogalmak. Nemfogalom: tárgyak, dolgok, személyek, fogalmak olyan osztályának elnevezésére szolgál, amelynek tagjai külön-külön is rendelkeznek valamilyen elnevezéssel. Például az élőlény nemfogalma az állatnak - ebben az esetben az állat fajfogalom. Az állat nemfogalma a madárnak - ebben az esetben a madár fajfogalom. A nemfogalommal bármikor visszautalhatunk a fajfogalomra.

Pl.: Fővárosunkban nekem legjobban tetszik a Parlament. Ezt a hatalmas épületet a múlt században emelték a Duna-parton.

5.) Felsorolás – összetartó erő lehet az is, ha a valóságot halmazként fogom fel, és felsorolom a halmaz elemeit. Ebben az esetben a rész-egész viszonyán alapul a felsorolás.

Pl.: ,,Add ki, bátyám, tüstént, ami engem illet; halmaz: juss

Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert” elemei: pénz, paripa, fegyver

(Arany János)

6.) Logikai - tartalmi elrendeződés: a tagmondatok és mondat egészek logikai-tartalmi elrendezése sorén ok-okozat, általános-konkrét (vagy fordítva), előzmény-következmény, időrend, figyelem felkeltés-oldása szerkezeti alapszabályokra épülnek föl szövegeink.

Pl.: Tegnap alig hogy elindultunk, kitört a vihar, eleredt a zápor. Mire beértünk a városba, teljesen eláztunk. (Ok-okozat: zápor – teljesen eláztunk; de időrend is: elindultunk – kitört a vihar - eláztunk)

7.)Magyarázó - kiegészítő közbevetések, amelyek el is maradhatnának a szövegből. Szerepük: a kiegészítés, a magyarázat. Zárójellel, két gondolatjellel vagy két vessző közé téve szerkeszthetjük be a mondatba.

Pl.: ,, A beszéd hibáinak feltárása – legyen az hanglejtés, hangsúlyozás, beszédhang-hiba stb. – egyesekben megdöbbenést, másokban kételkedést, de minden esetben nagy megdöbbenést okozott.”

(Fischer Sándor: A beszéd művészete)

2007. okt. 17.

Petőfi Sándor(1823 – 1849) [irodalom]

Petőfi Sándor(1823 – 1849)

Életrajzi adatok

- született 1823. január 1. Kiskőrös, apja Petrovics István mészáros, anyja Hrúz Mária cseléd

- 1824 Kiskunfélegyházára költöznek, Petőfi itt tanul meg magyarul, itt nő fel

- sok iskola – fontos helyszínek: Pest, Aszód (első vers), Selmecbánya (önképzőkör)

- 1839 történelemből megbukik, apja „leveszi róla a kezét”

- a Nemzeti Színháznál dolgozik, majd Ostffyasszonyfán él egyik rokonánál

- Sopronban katonának áll, Grazba, majd Zágrábba kerül, majd vért hány

- 1841 elbocsátják a katonaságból, vándorszínész, Pápán tanul, megismerkedik Jókaival

- Megjelenik A borozó 1842 május 22-én az Athenaeumban (Bajza lapja)

- 1843 elején színész, majd Országgyűlési tudósításokat másol, a Külföldi regénytárnak fordít

- naponta jár a Pilvaxba, megismeri a fővárosi értelmiségi ifjúságot

- ősszel ismét színész, télen Debrecenben betegen összeírja legjobb verseit (kb. 80-at)

- 1844. februárban Pestre megy

- Vörösmarty ajánlására a Nemzeti Kör kiadja verseit – siker, népszerűség

- Vahot Imre segédszerkesztője a Pesti Divatlapnál

- megjelenik A helység kalapácsa és első kötete; belefog a János Vitézbe

- 1845 megismerkedik Csapó Etelkével, aki hamarosan meghal – Cipruslombok Etelke Sírjáról

- kilép a Divatlapból, sikeres felvidéki körút – Úti jegyzetek

- sikertelen szerelem: Mednyánszky Berta (Gödöllő) – A szerelem gyöngyei

- Szalkszentmárton – Felhők ciklus, Tigris és hiéna c. dráma és A hóhér kötele c. regény

- 1846 tavasza: fordulópont, politikai tájékozódás, derűs életszemlélet

- Tízek Társasága – a lapkiadók zsarnoksága ellen (sikertelen)

- szatmári útján megismerkedik Szendrey Júliával (erdődi jószágigazgató lánya)

- 1847 összeházasodnak

- barát: Arany János (Levél…), Szalontára utazik, majd vissza Pestre

- újabb felvidéki körút – Úti levelek

- 1848. március 15-ének egyik vezetője, ám az eredményeket keveselli

- királyellenes, támadó versek – menekülni kényszerül

- Erdődre mennek Szendreyékhez, majd Debrecenbe; itt születik meg Zoltán

- 1849 jelentkezik Bemnél, Bem kedveli, több futárszolgálat Debrecenbe

- összetűzés a hadügyminiszterrel, lemond tiszti rangjáról, családját Aranyéknál helyezi el

- Bem visszaadja rangját, futárszolgálatok, nézeteltérés Klapka Györggyel, kilépés

- szülei meghalnak, családját Pestre viszi, majd Mezőberénybe (Orlay) – anyagi gondok

- megírja Zoltán életrajzát, utolsó vers: Szörnyű idő; Oroszok előrenyomulnak

- Petőfi Segesvárnál ismét harcol, július 31-én Petőfi örökre eltűnik

Korai költészete

Az első kötet

- népies költészet, legfőbb esztétikai elv az egyszerűség

- népiesség művészi elv és társadalmi-politikai program

- köznyelvet emeli irodalmi nyelvvé, ezért sok kritika éri

- műfaji sokszínűség

- dal (egynemű érzelem): bordal (A borozó), szerelmi dal, népdal-imitáció (A virágnak…), helyzetdal v. szerepvers (Befordúltam…), zsánerkép v. életkép (Szeget szeggel)

- elégia (Elégia egy várrom fölött)

- anekdota – később (Csokonai), episztola (István öcsémhez)

- tematikus sokszínűség

- jellegzetesen mindennapi élethelyzetek (család, borozás) lírai ábrázolása

- szerelem, filozofikus elmélkedések, vándorlás, tájleírás

A borozó

Megy a juhász szamáron

- jellegzetes népi életkép, összetett portré a juhászról

- forma és tartalom ellentéte

- könnyed, mindenki számára érthető, egyszerű fogalmazás, sokféle hangnem

- juhász: köznapi ember, elveszíti a „babáját”, de fájdalmát nem önti szavakba

- primitív megnyilvánulás: ráver a szamár fejére – levezetésképpen

- Petőfi már-már lenézi a juhászt

- az aszimmetrikus versforma a megbillent egyensúlyra utalhat

Nagyobb lélegzetű művek

A helység kalapácsa (1844)

- keletkezés: Petőfit gyakran érték támadások a Honderű c. laptól, ez a válasz

- műfaj: eposzparódia – elődje Csokonai Dorottyája

- humor forrása: eposzi jellegzetességek felesleges, illetve eltúlzott alkalmazása

- téma és műfaj ellentéte, az eposz formáját saját személyiségéhez igazítja

- in medias res indulás, ám éppen befejeződik valami

- kompozíciós elemek: invokáció, expozíció, propozíció, enumeráció, állandó jelzők, epizódok, stb.

- lezárás „deus ex machinával”

- forma: széttördelt, szabálytalan, hexameter-jellegű időmértékes verselés

János vitéz (1844)

- Kosztolányi szerint „a magyar Odüsszeia”

- műfaj: elbeszélő költemény, népi eposz v. paraszteposz

- Petőfi a János Vitézzel eszményképet teremt a nép számára

- népiesség révén felelevenedik a nemzeti múlt

- ősi minták: magányos hős (úttörő), próbatételek, aprólékos jellemrajz

- romantikus elemek

- jellemkontrasztok, jó és rossz kontrasztja

- eszményi szerelem, amely egy másik világban valósul meg

- meglepő fordulatok, meseelemek, fantasztikum

- Petőfi utat mutat a népnek: bárkiből lehet János vitéz

- János vitéz nem létező embereszmény – magányos hős, úttörő szerep

- az addigi romantika összegzése és meghaladása

Felhők (1846)

- a válság ciklusa, keserű kiábrándultság, mély világfájdalom

- Petőfit sok támadás éri (Honderű), ezt tetézi a reménytelen szerelem

- önmagával való művészi elégedetlenség

- 66 epigramma („költeménykék”), nincs szoros összefüggés köztük, bár hangulatuk hasonló

- három fő vonulat

- egész emberiséget érintő kérdések, pl. mulandóság

- saját sorsán való nyavalygás (életrajzi elemek)

- egyéb, a költő lelkiállapotára utaló megnyilatkozások

- romantika: forma Heinétől, allegorikusság, töredezettség

- jellemző a byroni spleen életérzés

- néhány példa

- Elvándorol a madár: romantikus világfájdalom

- mulandóság ellentétben áll a természet ciklikusságával

- Emlékezet: befejezetlenség, töredezettség; társtalan magány

- Mögöttem a múlt: kis életfilozófia

- az idősíkokat (múlt, jövő) színekkel azonosítja

- a végén a két sík a jelenben egyesül

- Fejemben éj van: látomásos vers, Hoffmann-szerű; lélek megosztottsága

- A férj hazajő betegen: nem annyira lírai, mint a többi; csalódás a női nemben

A szabadságharc költője

Szabadság, szerelem! (1847)

- Petőfi megjelöli költészetének két legfontosabb témakörét

- 1846-tól Petőfi költészetében felerősödik a politikai líra

- értékrendet ad: élet < szerelem < szabadság

- az általános boldogság eléréséhez az eszköz a szabadság

- négysoros epigramma, a sűrítés kiváló példája

Sors, nyiss nekem tért… (1846)

- profetikus, extrovertált (kinyilatkoztató) költő, az emberiségért kíván dolgozni

- himnikus forma

- első és utolsó versszakban a sorsot, mint istent szólítja meg

- invokáció + tettvágy

- a konkrét forradalmi helyzetet egyetemes szintre emeli

- személyesített óda: ősi versforma – saját küldetés

- belső személyiségrajz: saját kiválasztottságát (predesztináltság) hangsúlyozza

- utolsó versszakban megszelídült kérés: mártírhalál (kereszt – Jézus)

Egy gondolat bánt engemet… (1846)

- forradalmi látomásvers és programvers: politikai célja van

- zaklatott menetű rapszódia

- egyetlen mondatba sűrített hatalmas fokozás

- a „szabadság, szerelem” értékrendből a szabadságot emeli ki

- elutasítja a lassú, értéktelen halált (virág és gyertya metafora)

- alternatívát kínál fel önmagának (fa és kőszirt metafora)

- gyors, de passzív halál sem jó megoldás

- három pont és gondolatjel

- töprengés, majd megjelenik a cselekvő halál gondolata

- feltételes tagmondatokban fogalmazza meg vízióját: a szabadságharcot

- vizuális és akusztikus elemekkel erősíti a hatást

- a „világszabadság” egy sort tölt ki – a vers csúcspontja

- a végén lecsendesül, lelassul: végső látomás az ünnepélyes temetés

- hatásos befejezés: szent világszabadság, visszacsatolás a csúcsponthoz

A kutyák dala, A farkasok dala (1847)

kutyák: talpnyalók, farkasok: lázadók

- két vers azonos módon indul, de máshogy folytatódik

- Petőfi szemben áll a szervilizmussal (szolgaság)

A XIX. század költői (1847)

- ódai téma: költői hitvallás + politikai program

- a költőnek a versíráson túlmutató feladata, hivatása van

- a felütésben Petőfi tiltással figyelmezteti a költőket a feladat rendkívüliségére

- toposz: lant a költészet jelképe; később fennköltebb képeket keres

- bibliai képsor: a költőket a Mózes népét vezető lángoszloppal azonosítja

- elátkozza a hazug, demagóg költőket, politikusokat

- fokozás és anafora segítségével vázolja az elérendő célt (5. versszak)

- jelzi, hogy a munkának már csak egy következő nemzedék látja hasznát

- az utolsó versszakban az addigi kemény szavak helyett lágy, finom kifejezések

- szelíd, lágy csók; virágkötél, selyempárna

- új szentháromság: „bőség”, „jog”, „szellem”

- biblikus motívumok a vallás magasságába emelik az ars poeticát

- átgondolt, kidolgozott retorika; érvelő, meggyőző forma

Nemzeti dal (1848)

- Petőfi a március 19-ei reformvacsorára szánja, közben megérkezik a bécsi forradalom híre

- műfaj: dal; cselekvés értékű, népnek szánt felhívás

- közösségi ének, mint a Marseilles

- ódai hangnem

- verszene megkönnyíti az átélést

- refrénben szónoki kérdés, de válaszol is rá – fokozás

- kompozíció

- erős felütés, tézissel indul, ezt támasztja alá később

- érvrendszerrel a klasszikus reformkori ódákat idézi

- múltbeli érv: tespedtség, belenyugvás – nem méltó a dicső ősökhöz

- legelemibb ösztönökre építő retorika: „sehonnai bitang ember”, „kard”, „lánc”

- lezárás a XIX. század költőire emlékeztet

- Petőfi szerint gyorsan kell cselekedni – ellenzi Széchenyi „fontolva haladását”

Az apostol (1848)

Általános jellemző vonások

- összefoglaló mű, a forradalmi költészet csúcsa, modern elemekkel

- sok meditatív rész, legjellegzetesebb a szőlőszem-metafora

- tematikus cím: népvezéri szerep jelképe + bibliai tartalom

- források:

- Dickens: Twist Olivér, Koldus és királyfi, Eugene Seux (fr. költő), Eötvös: A falu jegyzője

- életrajzi háttér: a szabadszállási képviselőválasztáson alulmaradt

- lelkiállapota a Felhőkre emlékeztet

- szilveszteri születésnap, szerelem (a lány szüleit megtagadva követi)

- romantikus elbeszélő költemény, ám lírai elemek uralkodnak benne

- az epikus szál másodlagos, Dr. Mohácsy szerint elnagyolt

- az elbeszélő részt vesz a cselekvésben

- forma: jambikus lejtésű, rímtelen, szabad szótagszámú sorok

- kivétel az anya dala a 15. szakaszban (rövidebb sorok, szabályosabb)

A főhős

- Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, szilárd jellemű hős, emberideál

- teljes mértékben azonosul eszméivel, csak az emberiségnek él

- gyermekkorában sokat szenved

- a szerelem gondolkodóba ejti (magára, családjára is gondolnia kell)

- szőlőszem-hasonlat: nem akar egy személyben megváltó lenni

- ő csak egy kis láncszem a szabaddá válás folyamatában

- új ideál az addigi „lángoszlop” helyett

- többször csalódik a népben, ám mindig talál vigasztalást

Cselekmény

- Szilvesztert hányatott fiatalkorát követően egy falu meghívja jegyzőnek

- itt terjeszti eszméit, ám a helyi arisztokrácia (pap, földesúr) eltávolítja

- ezután a városba kerül, és itt már tudatosan lépi túl a törvény adta lehetőségeit

- földesúrnál még azzal védekezett, hogy ha valami rosszat tett, majd a törvény ítél fölötte

- itt miután a cenzúra nem engedi kiadni művét, titkosan nyomtatja ki

- a népet ismét sikerül ellene hangolni, a nyílt utcán elfogják és bebörtönzik

- tíz év múlva szabadul, első kérdése, hogy szabad-e már a haza – a válasz: nem

- családját elveszítette, életéből már nincs sok hátra, mindent egy lapra tesz fel

- megkísérli lelőni a királyt, de kudarcot vall

- elfogják, megrugdossák, majd kivégzik

- ismét visszatér a megváltó-motívum; szenvedései Krisztuséihoz hasonlók

- lezárás a szokásos vigasz: majd az utókor értékelni fogja a munkásságát

- Petőfi a szokásos költő-vigaszt itt még inkább elhitelteleníti

Júlia

Reszket a bokor, mert… (1846)

- Petőfi eredetileg búcsúversnek szánja, de Júlia nem így fogja fel

- nem kétségbeesett, inkább belenyugvó lelkiállapot

- természeti képekhez kapcsolt érzelmek

- utolsó versszakban szokásos évszakmetaforika

- népies hangnem

Beszél a fákkal a bús őszi szél… (1847)

- szerelmes vers, de nem a szerelem a tárgya

- Júlia jelen van, de alszik

- indítás hangulatmegkötő természeti helyzetképpel – nyugalom

- 2-5. strófában egyre hevesebb indulatok törnek felszínre

- Petőfi a szabadságharcok történetét olvasva filozofál

- a refrén minden strófa végén nyugvópontra hozza a verset, csendre inti a költőt

Szeptember végén (1847)

- műfaj: elégia

- indítás közvetlen tájszemlélettel: völgy és bérci tető, tél és nyár ellentéte

- Petőfi ugyanezt az ellentétet fedezi fel saját magában

- fenyegető elmúlás látványa személyes élménnyé mélyül

- szentimentális, jelenetező stílus – Petőfi „eljátszik” a fiatal özvegy képével

Minek nevezzelek? (1848)

- zaklatott menetű rapszódia

- érzelmi hullámzás a formában is tükröződik

- cím a kifejezés nehézségeit intonálja

- a költő érzelmeit nem tudja szavakba önteni

- a cím refrénként ismétlődik, ezzel is végződik a vers

- első négy strófában kibontott metafora: szem sugara - szerelem patakja

- ötödik strófától kezdve új kísérlet a megnevezésre

- halmozás, fokozás - a költő nem elégedett az addig elhangzottakkal

- a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének kifejezésére


Írta: Somogyi Tamás

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates