Petőfi Sándor(1823 – 1849)
Életrajzi adatok
- született 1823. január 1. Kiskőrös, apja Petrovics István mészáros, anyja Hrúz Mária cseléd
- 1824 Kiskunfélegyházára költöznek, Petőfi itt tanul meg magyarul, itt nő fel
- sok iskola – fontos helyszínek: Pest, Aszód (első vers), Selmecbánya (önképzőkör)
- 1839 történelemből megbukik, apja „leveszi róla a kezét”
- a Nemzeti Színháznál dolgozik, majd Ostffyasszonyfán él egyik rokonánál
- Sopronban katonának áll, Grazba, majd Zágrábba kerül, majd vért hány
- 1841 elbocsátják a katonaságból, vándorszínész, Pápán tanul, megismerkedik Jókaival
- Megjelenik A borozó 1842 május 22-én az Athenaeumban (Bajza lapja)
- 1843 elején színész, majd Országgyűlési tudósításokat másol, a Külföldi regénytárnak fordít
- naponta jár a Pilvaxba, megismeri a fővárosi értelmiségi ifjúságot
- ősszel ismét színész, télen Debrecenben betegen összeírja legjobb verseit (kb. 80-at)
- 1844. februárban Pestre megy
- Vörösmarty ajánlására a Nemzeti Kör kiadja verseit – siker, népszerűség
- Vahot Imre segédszerkesztője a Pesti Divatlapnál
- megjelenik A helység kalapácsa és első kötete; belefog a János Vitézbe
- 1845 megismerkedik Csapó Etelkével, aki hamarosan meghal – Cipruslombok Etelke Sírjáról
- kilép a Divatlapból, sikeres felvidéki körút – Úti jegyzetek
- sikertelen szerelem: Mednyánszky Berta (Gödöllő) – A szerelem gyöngyei
- Szalkszentmárton – Felhők ciklus, Tigris és hiéna c. dráma és A hóhér kötele c. regény
- 1846 tavasza: fordulópont, politikai tájékozódás, derűs életszemlélet
- Tízek Társasága – a lapkiadók zsarnoksága ellen (sikertelen)
- szatmári útján megismerkedik Szendrey Júliával (erdődi jószágigazgató lánya)
- 1847 összeházasodnak
- barát: Arany János (Levél…), Szalontára utazik, majd vissza Pestre
- újabb felvidéki körút – Úti levelek
- 1848. március 15-ének egyik vezetője, ám az eredményeket keveselli
- királyellenes, támadó versek – menekülni kényszerül
- Erdődre mennek Szendreyékhez, majd Debrecenbe; itt születik meg Zoltán
- 1849 jelentkezik Bemnél, Bem kedveli, több futárszolgálat Debrecenbe
- összetűzés a hadügyminiszterrel, lemond tiszti rangjáról, családját Aranyéknál helyezi el
- Bem visszaadja rangját, futárszolgálatok, nézeteltérés Klapka Györggyel, kilépés
- szülei meghalnak, családját Pestre viszi, majd Mezőberénybe (Orlay) – anyagi gondok
- megírja Zoltán életrajzát, utolsó vers: Szörnyű idő; Oroszok előrenyomulnak
- Petőfi Segesvárnál ismét harcol, július 31-én Petőfi örökre eltűnik
Korai költészete
Az első kötet
- népies költészet, legfőbb esztétikai elv az egyszerűség
- népiesség művészi elv és társadalmi-politikai program
- köznyelvet emeli irodalmi nyelvvé, ezért sok kritika éri
- műfaji sokszínűség
- dal (egynemű érzelem): bordal (A borozó), szerelmi dal, népdal-imitáció (A virágnak…), helyzetdal v. szerepvers (Befordúltam…), zsánerkép v. életkép (Szeget szeggel)
- elégia (Elégia egy várrom fölött)
- anekdota – később (Csokonai), episztola (István öcsémhez)
- tematikus sokszínűség
- jellegzetesen mindennapi élethelyzetek (család, borozás) lírai ábrázolása
- szerelem, filozofikus elmélkedések, vándorlás, tájleírás
A borozó
Megy a juhász szamáron
- jellegzetes népi életkép, összetett portré a juhászról
- forma és tartalom ellentéte
- könnyed, mindenki számára érthető, egyszerű fogalmazás, sokféle hangnem
- juhász: köznapi ember, elveszíti a „babáját”, de fájdalmát nem önti szavakba
- primitív megnyilvánulás: ráver a szamár fejére – levezetésképpen
- Petőfi már-már lenézi a juhászt
- az aszimmetrikus versforma a megbillent egyensúlyra utalhat
Nagyobb lélegzetű művek
A helység kalapácsa (1844)
- keletkezés: Petőfit gyakran érték támadások a Honderű c. laptól, ez a válasz
- műfaj: eposzparódia – elődje Csokonai Dorottyája
- humor forrása: eposzi jellegzetességek felesleges, illetve eltúlzott alkalmazása
- téma és műfaj ellentéte, az eposz formáját saját személyiségéhez igazítja
- in medias res indulás, ám éppen befejeződik valami
- kompozíciós elemek: invokáció, expozíció, propozíció, enumeráció, állandó jelzők, epizódok, stb.
- lezárás „deus ex machinával”
- forma: széttördelt, szabálytalan, hexameter-jellegű időmértékes verselés
János vitéz (1844)
- Kosztolányi szerint „a magyar Odüsszeia”
- műfaj: elbeszélő költemény, népi eposz v. paraszteposz
- Petőfi a János Vitézzel eszményképet teremt a nép számára
- népiesség révén felelevenedik a nemzeti múlt
- ősi minták: magányos hős (úttörő), próbatételek, aprólékos jellemrajz
- romantikus elemek
- jellemkontrasztok, jó és rossz kontrasztja
- eszményi szerelem, amely egy másik világban valósul meg
- meglepő fordulatok, meseelemek, fantasztikum
- Petőfi utat mutat a népnek: bárkiből lehet János vitéz
- János vitéz nem létező embereszmény – magányos hős, úttörő szerep
- az addigi romantika összegzése és meghaladása
Felhők (1846)
- a válság ciklusa, keserű kiábrándultság, mély világfájdalom
- Petőfit sok támadás éri (Honderű), ezt tetézi a reménytelen szerelem
- önmagával való művészi elégedetlenség
- 66 epigramma („költeménykék”), nincs szoros összefüggés köztük, bár hangulatuk hasonló
- három fő vonulat
- egész emberiséget érintő kérdések, pl. mulandóság
- saját sorsán való nyavalygás (életrajzi elemek)
- egyéb, a költő lelkiállapotára utaló megnyilatkozások
- romantika: forma Heinétől, allegorikusság, töredezettség
- jellemző a byroni spleen életérzés
- néhány példa
- Elvándorol a madár: romantikus világfájdalom
- mulandóság ellentétben áll a természet ciklikusságával
- Emlékezet: befejezetlenség, töredezettség; társtalan magány
- Mögöttem a múlt: kis életfilozófia
- az idősíkokat (múlt, jövő) színekkel azonosítja
- a végén a két sík a jelenben egyesül
- Fejemben éj van: látomásos vers, Hoffmann-szerű; lélek megosztottsága
- A férj hazajő betegen: nem annyira lírai, mint a többi; csalódás a női nemben
A szabadságharc költője
Szabadság, szerelem! (1847)
- Petőfi megjelöli költészetének két legfontosabb témakörét
- 1846-tól Petőfi költészetében felerősödik a politikai líra
- értékrendet ad: élet < szerelem < szabadság
- az általános boldogság eléréséhez az eszköz a szabadság
- négysoros epigramma, a sűrítés kiváló példája
Sors, nyiss nekem tért… (1846)
- profetikus, extrovertált (kinyilatkoztató) költő, az emberiségért kíván dolgozni
- himnikus forma
- első és utolsó versszakban a sorsot, mint istent szólítja meg
- invokáció + tettvágy
- a konkrét forradalmi helyzetet egyetemes szintre emeli
- személyesített óda: ősi versforma – saját küldetés
- belső személyiségrajz: saját kiválasztottságát (predesztináltság) hangsúlyozza
- utolsó versszakban megszelídült kérés: mártírhalál (kereszt – Jézus)
Egy gondolat bánt engemet… (1846)
- forradalmi látomásvers és programvers: politikai célja van
- zaklatott menetű rapszódia
- egyetlen mondatba sűrített hatalmas fokozás
- a „szabadság, szerelem” értékrendből a szabadságot emeli ki
- elutasítja a lassú, értéktelen halált (virág és gyertya metafora)
- alternatívát kínál fel önmagának (fa és kőszirt metafora)
- gyors, de passzív halál sem jó megoldás
- három pont és gondolatjel
- töprengés, majd megjelenik a cselekvő halál gondolata
- feltételes tagmondatokban fogalmazza meg vízióját: a szabadságharcot
- vizuális és akusztikus elemekkel erősíti a hatást
- a „világszabadság” egy sort tölt ki – a vers csúcspontja
- a végén lecsendesül, lelassul: végső látomás az ünnepélyes temetés
- hatásos befejezés: szent világszabadság, visszacsatolás a csúcsponthoz
A kutyák dala, A farkasok dala (1847)
kutyák: talpnyalók, farkasok: lázadók
- két vers azonos módon indul, de máshogy folytatódik
- Petőfi szemben áll a szervilizmussal (szolgaság)
A XIX. század költői (1847)
- ódai téma: költői hitvallás + politikai program
- a költőnek a versíráson túlmutató feladata, hivatása van
- a felütésben Petőfi tiltással figyelmezteti a költőket a feladat rendkívüliségére
- toposz: lant a költészet jelképe; később fennköltebb képeket keres
- bibliai képsor: a költőket a Mózes népét vezető lángoszloppal azonosítja
- elátkozza a hazug, demagóg költőket, politikusokat
- fokozás és anafora segítségével vázolja az elérendő célt (5. versszak)
- jelzi, hogy a munkának már csak egy következő nemzedék látja hasznát
- az utolsó versszakban az addigi kemény szavak helyett lágy, finom kifejezések
- szelíd, lágy csók; virágkötél, selyempárna
- új szentháromság: „bőség”, „jog”, „szellem”
- biblikus motívumok a vallás magasságába emelik az ars poeticát
- átgondolt, kidolgozott retorika; érvelő, meggyőző forma
Nemzeti dal (1848)
- Petőfi a március 19-ei reformvacsorára szánja, közben megérkezik a bécsi forradalom híre
- műfaj: dal; cselekvés értékű, népnek szánt felhívás
- közösségi ének, mint a Marseilles
- ódai hangnem
- verszene megkönnyíti az átélést
- refrénben szónoki kérdés, de válaszol is rá – fokozás
- kompozíció
- erős felütés, tézissel indul, ezt támasztja alá később
- érvrendszerrel a klasszikus reformkori ódákat idézi
- múltbeli érv: tespedtség, belenyugvás – nem méltó a dicső ősökhöz
- legelemibb ösztönökre építő retorika: „sehonnai bitang ember”, „kard”, „lánc”
- lezárás a XIX. század költőire emlékeztet
- Petőfi szerint gyorsan kell cselekedni – ellenzi Széchenyi „fontolva haladását”
Az apostol (1848)
Általános jellemző vonások
- összefoglaló mű, a forradalmi költészet csúcsa, modern elemekkel
- sok meditatív rész, legjellegzetesebb a szőlőszem-metafora
- tematikus cím: népvezéri szerep jelképe + bibliai tartalom
- források:
- Dickens: Twist Olivér, Koldus és királyfi, Eugene Seux (fr. költő), Eötvös: A falu jegyzője
- életrajzi háttér: a szabadszállási képviselőválasztáson alulmaradt
- lelkiállapota a Felhőkre emlékeztet
- szilveszteri születésnap, szerelem (a lány szüleit megtagadva követi)
- romantikus elbeszélő költemény, ám lírai elemek uralkodnak benne
- az epikus szál másodlagos, Dr. Mohácsy szerint elnagyolt
- az elbeszélő részt vesz a cselekvésben
- forma: jambikus lejtésű, rímtelen, szabad szótagszámú sorok
- kivétel az anya dala a 15. szakaszban (rövidebb sorok, szabályosabb)
A főhős
- Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, szilárd jellemű hős, emberideál
- teljes mértékben azonosul eszméivel, csak az emberiségnek él
- gyermekkorában sokat szenved
- a szerelem gondolkodóba ejti (magára, családjára is gondolnia kell)
- szőlőszem-hasonlat: nem akar egy személyben megváltó lenni
- ő csak egy kis láncszem a szabaddá válás folyamatában
- új ideál az addigi „lángoszlop” helyett
- többször csalódik a népben, ám mindig talál vigasztalást
Cselekmény
- Szilvesztert hányatott fiatalkorát követően egy falu meghívja jegyzőnek
- itt terjeszti eszméit, ám a helyi arisztokrácia (pap, földesúr) eltávolítja
- ezután a városba kerül, és itt már tudatosan lépi túl a törvény adta lehetőségeit
- földesúrnál még azzal védekezett, hogy ha valami rosszat tett, majd a törvény ítél fölötte
- itt miután a cenzúra nem engedi kiadni művét, titkosan nyomtatja ki
- a népet ismét sikerül ellene hangolni, a nyílt utcán elfogják és bebörtönzik
- tíz év múlva szabadul, első kérdése, hogy szabad-e már a haza – a válasz: nem
- családját elveszítette, életéből már nincs sok hátra, mindent egy lapra tesz fel
- megkísérli lelőni a királyt, de kudarcot vall
- elfogják, megrugdossák, majd kivégzik
- ismét visszatér a megváltó-motívum; szenvedései Krisztuséihoz hasonlók
- lezárás a szokásos vigasz: majd az utókor értékelni fogja a munkásságát
- Petőfi a szokásos költő-vigaszt itt még inkább elhitelteleníti
Júlia
Reszket a bokor, mert… (1846)
- Petőfi eredetileg búcsúversnek szánja, de Júlia nem így fogja fel
- nem kétségbeesett, inkább belenyugvó lelkiállapot
- természeti képekhez kapcsolt érzelmek
- utolsó versszakban szokásos évszakmetaforika
- népies hangnem
Beszél a fákkal a bús őszi szél… (1847)
- szerelmes vers, de nem a szerelem a tárgya
- Júlia jelen van, de alszik
- indítás hangulatmegkötő természeti helyzetképpel – nyugalom
- 2-5. strófában egyre hevesebb indulatok törnek felszínre
- Petőfi a szabadságharcok történetét olvasva filozofál
- a refrén minden strófa végén nyugvópontra hozza a verset, csendre inti a költőt
Szeptember végén (1847)
- műfaj: elégia
- indítás közvetlen tájszemlélettel: völgy és bérci tető, tél és nyár ellentéte
- Petőfi ugyanezt az ellentétet fedezi fel saját magában
- fenyegető elmúlás látványa személyes élménnyé mélyül
- szentimentális, jelenetező stílus – Petőfi „eljátszik” a fiatal özvegy képével
Minek nevezzelek? (1848)
- zaklatott menetű rapszódia
- érzelmi hullámzás a formában is tükröződik
- cím a kifejezés nehézségeit intonálja
- a költő érzelmeit nem tudja szavakba önteni
- a cím refrénként ismétlődik, ezzel is végződik a vers
- első négy strófában kibontott metafora: szem sugara - szerelem patakja
- ötödik strófától kezdve új kísérlet a megnevezésre
- halmozás, fokozás - a költő nem elégedett az addig elhangzottakkal
- a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének kifejezésére
Írta: Somogyi Tamás
Megjegyzés küldése