A Nyugat első nemzedéke
A Nyugat
Történet
- első szám 1908. január 1-jén jelenik meg
- főszerkesztő Ignotus (Veigelsberg Hugó), szerkesztők Fenyő Miksa és Osvát Ernő
- első nemzedék fontosabb alakjai:
- Ady, Babits, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád
- Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő
- kiemelkedő kritikusok: Ignotus, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa
- húszas évek második felében radikális fiatal írók-költők – második nemzedék
- Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, József Attila
- háború és forradalmak után Ignotus külföldre távozik, Osvát Ernő 1929-ben öngyilkos lesz
- 1929-1933 Babits és Móricz szerkesztik a Nyugatot
- 1933-1941 Babits és Gellért Oszkár szerkesztik
- 1933-tól harmadik nemzedék
- Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Ottlik Géza
- 1941-1944 Illyés Gyula szerkesztése alatt új cím: Magyar Csillag
-
Jelentőség
- Ignotus alaptétele: a tehetség mindenek feletti érték
- a Nyugat a korlátlan alkotói szabadság elvét érvényesíti
- eleinte politikai óvatosság (Ady forradalmi versei nem jelentek meg)
- világháború alatt radikalizálódás; Ady és Babits háborúellenes költészetének támogatása
- irodalom fejlődése, reformtörekvések
- a Nyugat szellemisége felszabadítólag hat számos törekvésre és személyiségre
- polgári átalakulás, haladás, szociális reformok programjának vállalása
- Ady irodalmi forradalma
- líra kerül az előtérbe
- példakép a francia szimbolizmus
- új irányzatok: szecesszió, impresszionizmus, naturalizmus (epikában is jellemző)
- avantgárd irányzatot Kassák Lajos (nem nyugatos) képviselte, támadta a Nyugatot
- rokon művészetek és tudományok pártolása
- szolidaritás Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetével
- kritikusok hozzájárulnak az irodalomtudomány fejlődéséhez
- Nyugat – címéhez méltóan – döntően járult hozzá kultúránk haladóbbá, európaibbá válásához
Tóth Árpád(1886 – 1928)
Életrajza
- született Aradon, apja szobrász
- háromévesen a családdal Debrecenbe költözik
- reáliskolában tanul, apja művésznek, esetleg rajztanárnak szánja
- önképzőkör elnöke, kitűnő eredménnyel érettségizik, vizsgázik latinból és görögből
- 1905 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-francia szak
- Négyesy-féle stílusgyakorlatok
- 1907-től A Hét, Vasárnapi újság, debreceni napilapok, valamin a Nyugat közli verseit
- 1909 visszaköltözik Debrecenbe, újságíró lesz (egyetemi oklevelet nem szerez)
- gyógyíthatatlan betegségét osztálytársa, Schöntag Alfréd svedléri üdülőjében kúrálja
- 1911 együtt nyaral Lichtmann Annával, 1917-ben Hatvany Lajos támogatásával házasság
-
- újra Budapestre költözik
- 1915-16 szanatóriumi kezelések Hatvany Lajos támogatásával Újtátrafüreden és Tátraházán
- 1917 megjelenik Hatvanynak dedikált második kötete, a Lomha gályán
- az Esztendő (Hatvany lapja) segédszerkesztője
- 1920 megszületik Eszter lánya – később műfordító
- 1921 Az Est napilap munkatársa, megjelenik Az öröm illan című kötete
- 1923 Örök virágok című műfordítás-gyűjtemény – Babits örül és lelkesedik
- egyre többet jár szanatóriumba, 1928-ban már csak Budapesten kezelik
- temetésén Babits búcsúztatja; posztumusz kötet 1928 végén: Lélektől lélekig
Költészete
Meddő órán (1913)
- miniatürizált lírai önarckép
- a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg
- ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma
- megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül
- egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást
- rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás
- ironikus önábrázolás („faricskálok”)
- inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon)
- drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak
Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)
- műfajmegjelölő cím
- indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés
- meditáció az ember és a természet viszonyáról
- klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét
- az embert a hajó toposzával ábrázolja
- negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése
- a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal
- keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét
- végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges
- Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai
- forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust
- középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai
- szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak
- strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin
Hajnali szerenád
- Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja
- cím a középkori lovagok alba-dalait idézi
- vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap
- díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora
- éle, kontúros képek
- személyes élettér, személyiség kerül előtérbe
- melankolikus, visszafogott lezárás
- a költő bánata nem tragikus
Körúti hajnal (1923)
- az impresszionista költészet mintadarabja
- impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül
- látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet
- indítás a felkelő nap áttűnő képével
- alakzatok, költői képek halmozása
- jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő”
- lezárás riasztó hanghatásokkal
- ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát
- megjelenő munkáslány nem illik a képbe – elnyomottakkal való részvét
- a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával
Lélektől lélekig (1923)
- egyetlen kép kibontása
- emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány”
- csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése
- megjelenik a nyelv elégtelensége
- nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni
- nem lehet másokat teljes mértékig megérteni
- a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel
- Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei
- szerkezet
- szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig
- strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon)
- kevés poétikai újdonság
Jó éjszakát! (1924)
- kiábrándult költemény
- haszontalan művészettel foglalkozni
- a művészet teljes elfogadását a jövőbe helyezi
- Arany meditációs verseinek megidézése
- kétszer jelenik meg a „Pihenjünk.” mondat
- lezárásban Csokonai módján búcsúzik az élettől és a költészettől
Juhász Gyula(1883 - 1937)
Életrajza
- született Szegeden, apja gárdatiszt
- szegedi piarista gimnáziumban tanul
- búskomor, labilis idegzetű gyermek, magányos lélek
- nyolc hónapig kispap a váci piarista rendházban – „a vallás kaszárnyája”
- 1902 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-latin szak
- apja gerincvelő-sorvadásban meghal, őt is fenyegeti az örökletes betegség
- 1906 tanár Máramarosszigeten (ÉNy-Erdély)
- 1907 egy hónapig tanít Léván (Szlovákia), de megelégeli, és a Dunába akar ugrani
- egykori szerelme a Lánchídon közli vele, hogy megjelent első kötete (Juhász Gyula versei)
- 1908 tanár Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban
- részt vesz a Holnap (a magyar Fleurs du mal) megalapításában
- futólag megismeri a „jelentéktelen s nem is nagyon szép” (Mohácsy) Sárvári Annát
- 1911 tanár Szakolcán (Szlovákia, Morva-part), az Anna-versek itt születnek
- 1914 rövid makói tartózkodás után Pestre utazik, ahol mellbe lövi magát, de megmentik
- megismerkedik Eörsi Júliával, aki 1957-ben emlékiratokat ad ki róla
- 1915 második kötete Új versek
- háború után kötetek: Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Nefelejcs (1920)
- 1921 felhagy a tanítással, újságíró lesz, sokat szerepel a nyilvánosság előtt
- 1924 Orbán lelke című kisregény, a szakolcai élményekből táplálkozik; Testamentom kötet
- 1929 elnyeri a Baumgarten-díjat, a következő évben is
- 1935 Fiatalok, még itt vagyok - összes költemények
- 1937 sorozatos öngyilkossági kísérletek végén veronált vesz be, és meghal
Költészetének általános jellemző vonásai
- jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal
- gyakran kötődik Annához
- hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás
- alaphangja a rezignált bánat
- három témakör
- magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak
- Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet)
- szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat
Tájlíra
Tiszai csönd
- Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik
- túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz
- utolsó versszakban a költői magány jelenik meg
- mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják
- „regionális magány” Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés
- vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre
- forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik
- a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi
- a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát
Fák
- tájverseken belül is van poétikai változatosság
- természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe
- ember a természettel ellentétben mulandó
Szerelmi költészet
Milyen volt…
- intuitív, érzékekkel való világérzés
- előd: Petőfi (Minek nevezzelek?)
- a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg
- tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást
- szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg
- hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják
Anna örök
- imaszerű vers
- zárlat: „Ámen”
- profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól
- Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg
- elfeledett motívumokra való emlékezés
- túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel
- rendezett, tudatos, impresszionista képsor
- kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik
- jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen
- törés: „Most benne élsz…” – nem tudta mégsem elfelejteni Annát
- zárlat a szenvedést mutatja be
Szociális líra
Tápai lagzi
- Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját
- cím: szimbolikus, muri hangulatra utal – a vers ennek ellentmond
- műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz
- az egész vers egy kiáltás
- az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása
- színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok
- középkori életformánál megrekedt társadalom
- zárt versív a társadalom szimbóluma
- zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be
- szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése
- tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia
Magyar táj, magyar ecsettel
- lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel
- Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg
- visszautalás Ady „magyar ugar”-szimbolikájára
- szerkezet: egyre komorabb képek halmozása
- kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell” K
- lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet
- a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal
Történet
- első szám 1908. január 1-jén jelenik meg
- főszerkesztő Ignotus (Veigelsberg Hugó), szerkesztők Fenyő Miksa és Osvát Ernő
- első nemzedék fontosabb alakjai:
- Ady, Babits, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád
- Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő
- kiemelkedő kritikusok: Ignotus, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa
- húszas évek második felében radikális fiatal írók-költők – második nemzedék
- Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, József Attila
- háború és forradalmak után Ignotus külföldre távozik, Osvát Ernő 1929-ben öngyilkos lesz
- 1929-1933 Babits és Móricz szerkesztik a Nyugatot
- 1933-1941 Babits és Gellért Oszkár szerkesztik
- 1933-tól harmadik nemzedék
- Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Ottlik Géza
- 1941-1944 Illyés Gyula szerkesztése alatt új cím: Magyar Csillag
-
Jelentőség
- Ignotus alaptétele: a tehetség mindenek feletti érték
- a Nyugat a korlátlan alkotói szabadság elvét érvényesíti
- eleinte politikai óvatosság (Ady forradalmi versei nem jelentek meg)
- világháború alatt radikalizálódás; Ady és Babits háborúellenes költészetének támogatása
- irodalom fejlődése, reformtörekvések
- a Nyugat szellemisége felszabadítólag hat számos törekvésre és személyiségre
- polgári átalakulás, haladás, szociális reformok programjának vállalása
- Ady irodalmi forradalma
- líra kerül az előtérbe
- példakép a francia szimbolizmus
- új irányzatok: szecesszió, impresszionizmus, naturalizmus (epikában is jellemző)
- avantgárd irányzatot Kassák Lajos (nem nyugatos) képviselte, támadta a Nyugatot
- rokon művészetek és tudományok pártolása
- szolidaritás Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetével
- kritikusok hozzájárulnak az irodalomtudomány fejlődéséhez
- Nyugat – címéhez méltóan – döntően járult hozzá kultúránk haladóbbá, európaibbá válásához
Tóth Árpád(1886 – 1928)
Életrajza
- született Aradon, apja szobrász
- háromévesen a családdal Debrecenbe költözik
- reáliskolában tanul, apja művésznek, esetleg rajztanárnak szánja
- önképzőkör elnöke, kitűnő eredménnyel érettségizik, vizsgázik latinból és görögből
- 1905 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-francia szak
- Négyesy-féle stílusgyakorlatok
- 1907-től A Hét, Vasárnapi újság, debreceni napilapok, valamin a Nyugat közli verseit
- 1909 visszaköltözik Debrecenbe, újságíró lesz (egyetemi oklevelet nem szerez)
- gyógyíthatatlan betegségét osztálytársa, Schöntag Alfréd svedléri üdülőjében kúrálja
- 1911 együtt nyaral Lichtmann Annával, 1917-ben Hatvany Lajos támogatásával házasság
-
- újra Budapestre költözik
- 1915-16 szanatóriumi kezelések Hatvany Lajos támogatásával Újtátrafüreden és Tátraházán
- 1917 megjelenik Hatvanynak dedikált második kötete, a Lomha gályán
- az Esztendő (Hatvany lapja) segédszerkesztője
- 1920 megszületik Eszter lánya – később műfordító
- 1921 Az Est napilap munkatársa, megjelenik Az öröm illan című kötete
- 1923 Örök virágok című műfordítás-gyűjtemény – Babits örül és lelkesedik
- egyre többet jár szanatóriumba, 1928-ban már csak Budapesten kezelik
- temetésén Babits búcsúztatja; posztumusz kötet 1928 végén: Lélektől lélekig
Költészete
Meddő órán (1913)
- miniatürizált lírai önarckép
- a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg
- ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma
- megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül
- egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást
- rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás
- ironikus önábrázolás („faricskálok”)
- inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon)
- drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak
Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)
- műfajmegjelölő cím
- indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés
- meditáció az ember és a természet viszonyáról
- klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét
- az embert a hajó toposzával ábrázolja
- negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése
- a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal
- keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét
- végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges
- Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai
- forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust
- középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai
- szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak
- strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin
Hajnali szerenád
- Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja
- cím a középkori lovagok alba-dalait idézi
- vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap
- díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora
- éle, kontúros képek
- személyes élettér, személyiség kerül előtérbe
- melankolikus, visszafogott lezárás
- a költő bánata nem tragikus
Körúti hajnal (1923)
- az impresszionista költészet mintadarabja
- impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül
- látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet
- indítás a felkelő nap áttűnő képével
- alakzatok, költői képek halmozása
- jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő”
- lezárás riasztó hanghatásokkal
- ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát
- megjelenő munkáslány nem illik a képbe – elnyomottakkal való részvét
- a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával
Lélektől lélekig (1923)
- egyetlen kép kibontása
- emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány”
- csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése
- megjelenik a nyelv elégtelensége
- nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni
- nem lehet másokat teljes mértékig megérteni
- a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel
- Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei
- szerkezet
- szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig
- strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon)
- kevés poétikai újdonság
Jó éjszakát! (1924)
- kiábrándult költemény
- haszontalan művészettel foglalkozni
- a művészet teljes elfogadását a jövőbe helyezi
- Arany meditációs verseinek megidézése
- kétszer jelenik meg a „Pihenjünk.” mondat
- lezárásban Csokonai módján búcsúzik az élettől és a költészettől
Juhász Gyula(1883 - 1937)
Életrajza
- született Szegeden, apja gárdatiszt
- szegedi piarista gimnáziumban tanul
- búskomor, labilis idegzetű gyermek, magányos lélek
- nyolc hónapig kispap a váci piarista rendházban – „a vallás kaszárnyája”
- 1902 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-latin szak
- apja gerincvelő-sorvadásban meghal, őt is fenyegeti az örökletes betegség
- 1906 tanár Máramarosszigeten (ÉNy-Erdély)
- 1907 egy hónapig tanít Léván (Szlovákia), de megelégeli, és a Dunába akar ugrani
- egykori szerelme a Lánchídon közli vele, hogy megjelent első kötete (Juhász Gyula versei)
- 1908 tanár Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban
- részt vesz a Holnap (a magyar Fleurs du mal) megalapításában
- futólag megismeri a „jelentéktelen s nem is nagyon szép” (Mohácsy) Sárvári Annát
- 1911 tanár Szakolcán (Szlovákia, Morva-part), az Anna-versek itt születnek
- 1914 rövid makói tartózkodás után Pestre utazik, ahol mellbe lövi magát, de megmentik
- megismerkedik Eörsi Júliával, aki 1957-ben emlékiratokat ad ki róla
- 1915 második kötete Új versek
- háború után kötetek: Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Nefelejcs (1920)
- 1921 felhagy a tanítással, újságíró lesz, sokat szerepel a nyilvánosság előtt
- 1924 Orbán lelke című kisregény, a szakolcai élményekből táplálkozik; Testamentom kötet
- 1929 elnyeri a Baumgarten-díjat, a következő évben is
- 1935 Fiatalok, még itt vagyok - összes költemények
- 1937 sorozatos öngyilkossági kísérletek végén veronált vesz be, és meghal
Költészetének általános jellemző vonásai
- jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal
- gyakran kötődik Annához
- hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás
- alaphangja a rezignált bánat
- három témakör
- magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak
- Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet)
- szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat
Tájlíra
Tiszai csönd
- Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik
- túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz
- utolsó versszakban a költői magány jelenik meg
- mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják
- „regionális magány” Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés
- vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre
- forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik
- a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi
- a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát
Fák
- tájverseken belül is van poétikai változatosság
- természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe
- ember a természettel ellentétben mulandó
Szerelmi költészet
Milyen volt…
- intuitív, érzékekkel való világérzés
- előd: Petőfi (Minek nevezzelek?)
- a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg
- tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást
- szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg
- hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják
Anna örök
- imaszerű vers
- zárlat: „Ámen”
- profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól
- Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg
- elfeledett motívumokra való emlékezés
- túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel
- rendezett, tudatos, impresszionista képsor
- kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik
- jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen
- törés: „Most benne élsz…” – nem tudta mégsem elfelejteni Annát
- zárlat a szenvedést mutatja be
Szociális líra
Tápai lagzi
- Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját
- cím: szimbolikus, muri hangulatra utal – a vers ennek ellentmond
- műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz
- az egész vers egy kiáltás
- az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása
- színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok
- középkori életformánál megrekedt társadalom
- zárt versív a társadalom szimbóluma
- zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be
- szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése
- tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia
Magyar táj, magyar ecsettel
- lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel
- Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg
- visszautalás Ady „magyar ugar”-szimbolikájára
- szerkezet: egyre komorabb képek halmozása
- kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell” K
- lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet
- a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal
első nemzedéke
A Nyugat
Történet
- első szám 1908. január 1-jén jelenik meg
- főszerkesztő Ignotus (Veigelsberg Hugó), szerkesztők Fenyő Miksa és Osvát Ernő
- első nemzedék fontosabb alakjai:
- Ady, Babits, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád
- Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő
- kiemelkedő kritikusok: Ignotus, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa
- húszas évek második felében radikális fiatal írók-költők – második nemzedék
- Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, József Attila
- háború és forradalmak után Ignotus külföldre távozik, Osvát Ernő 1929-ben öngyilkos lesz
- 1929-1933 Babits és Móricz szerkesztik a Nyugatot
- 1933-1941 Babits és Gellért Oszkár szerkesztik
- 1933-tól harmadik nemzedék
- Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Ottlik Géza
- 1941-1944 Illyés Gyula szerkesztése alatt új cím: Magyar Csillag
-
Jelentőség
- Ignotus alaptétele: a tehetség mindenek feletti érték
- a Nyugat a korlátlan alkotói szabadság elvét érvényesíti
- eleinte politikai óvatosság (Ady forradalmi versei nem jelentek meg)
- világháború alatt radikalizálódás; Ady és Babits háborúellenes költészetének támogatása
- irodalom fejlődése, reformtörekvések
- a Nyugat szellemisége felszabadítólag hat számos törekvésre és személyiségre
- polgári átalakulás, haladás, szociális reformok programjának vállalása
- Ady irodalmi forradalma
- líra kerül az előtérbe
- példakép a francia szimbolizmus
- új irányzatok: szecesszió, impresszionizmus, naturalizmus (epikában is jellemző)
- avantgárd irányzatot Kassák Lajos (nem nyugatos) képviselte, támadta a Nyugatot
- rokon művészetek és tudományok pártolása
- szolidaritás Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetével
- kritikusok hozzájárulnak az irodalomtudomány fejlődéséhez
- Nyugat – címéhez méltóan – döntően járult hozzá kultúránk haladóbbá, európaibbá válásához
Tóth Árpád(1886 – 1928)
Életrajza
- született Aradon, apja szobrász
- háromévesen a családdal Debrecenbe költözik
- reáliskolában tanul, apja művésznek, esetleg rajztanárnak szánja
- önképzőkör elnöke, kitűnő eredménnyel érettségizik, vizsgázik latinból és görögből
- 1905 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-francia szak
- Négyesy-féle stílusgyakorlatok
- 1907-től A Hét, Vasárnapi újság, debreceni napilapok, valamin a Nyugat közli verseit
- 1909 visszaköltözik Debrecenbe, újságíró lesz (egyetemi oklevelet nem szerez)
- gyógyíthatatlan betegségét osztálytársa, Schöntag Alfréd svedléri üdülőjében kúrálja
- 1911 együtt nyaral Lichtmann Annával, 1917-ben Hatvany Lajos támogatásával házasság
-
- újra Budapestre költözik
- 1915-16 szanatóriumi kezelések Hatvany Lajos támogatásával Újtátrafüreden és Tátraházán
- 1917 megjelenik Hatvanynak dedikált második kötete, a Lomha gályán
- az Esztendő (Hatvany lapja) segédszerkesztője
- 1920 megszületik Eszter lánya – később műfordító
- 1921 Az Est napilap munkatársa, megjelenik Az öröm illan című kötete
- 1923 Örök virágok című műfordítás-gyűjtemény – Babits örül és lelkesedik
- egyre többet jár szanatóriumba, 1928-ban már csak Budapesten kezelik
- temetésén Babits búcsúztatja; posztumusz kötet 1928 végén: Lélektől lélekig
Költészete
Meddő órán (1913)
- miniatürizált lírai önarckép
- a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg
- ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma
- megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül
- egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást
- rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás
- ironikus önábrázolás („faricskálok”)
- inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon)
- drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak
Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)
- műfajmegjelölő cím
- indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés
- meditáció az ember és a természet viszonyáról
- klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét
- az embert a hajó toposzával ábrázolja
- negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése
- a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal
- keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét
- végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges
- Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai
- forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust
- középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai
- szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak
- strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin
Hajnali szerenád
- Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja
- cím a középkori lovagok alba-dalait idézi
- vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap
- díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora
- éle, kontúros képek
- személyes élettér, személyiség kerül előtérbe
- melankolikus, visszafogott lezárás
- a költő bánata nem tragikus
Körúti hajnal (1923)
- az impresszionista költészet mintadarabja
- impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül
- látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet
- indítás a felkelő nap áttűnő képével
- alakzatok, költői képek halmozása
- jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő”
- lezárás riasztó hanghatásokkal
- ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát
- megjelenő munkáslány nem illik a képbe – elnyomottakkal való részvét
- a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával
Lélektől lélekig (1923)
- egyetlen kép kibontása
- emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány”
- csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése
- megjelenik a nyelv elégtelensége
- nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni
- nem lehet másokat teljes mértékig megérteni
- a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel
- Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei
- szerkezet
- szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig
- strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon)
- kevés poétikai újdonság
Jó éjszakát! (1924)
- kiábrándult költemény
- haszontalan művészettel foglalkozni
- a művészet teljes elfogadását a jövőbe helyezi
- Arany meditációs verseinek megidézése
- kétszer jelenik meg a „Pihenjünk.” mondat
- lezárásban Csokonai módján búcsúzik az élettől és a költészettől
Juhász Gyula(1883 - 1937)
Életrajza
- született Szegeden, apja gárdatiszt
- szegedi piarista gimnáziumban tanul
- búskomor, labilis idegzetű gyermek, magányos lélek
- nyolc hónapig kispap a váci piarista rendházban – „a vallás kaszárnyája”
- 1902 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-latin szak
- apja gerincvelő-sorvadásban meghal, őt is fenyegeti az örökletes betegség
- 1906 tanár Máramarosszigeten (ÉNy-Erdély)
- 1907 egy hónapig tanít Léván (Szlovákia), de megelégeli, és a Dunába akar ugrani
- egykori szerelme a Lánchídon közli vele, hogy megjelent első kötete (Juhász Gyula versei)
- 1908 tanár Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban
- részt vesz a Holnap (a magyar Fleurs du mal) megalapításában
- futólag megismeri a „jelentéktelen s nem is nagyon szép” (Mohácsy) Sárvári Annát
- 1911 tanár Szakolcán (Szlovákia, Morva-part), az Anna-versek itt születnek
- 1914 rövid makói tartózkodás után Pestre utazik, ahol mellbe lövi magát, de megmentik
- megismerkedik Eörsi Júliával, aki 1957-ben emlékiratokat ad ki róla
- 1915 második kötete Új versek
- háború után kötetek: Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Nefelejcs (1920)
- 1921 felhagy a tanítással, újságíró lesz, sokat szerepel a nyilvánosság előtt
- 1924 Orbán lelke című kisregény, a szakolcai élményekből táplálkozik; Testamentom kötet
- 1929 elnyeri a Baumgarten-díjat, a következő évben is
- 1935 Fiatalok, még itt vagyok - összes költemények
- 1937 sorozatos öngyilkossági kísérletek végén veronált vesz be, és meghal
Költészetének általános jellemző vonásai
- jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal
- gyakran kötődik Annához
- hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás
- alaphangja a rezignált bánat
- három témakör
- magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak
- Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet)
- szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat
Tájlíra
Tiszai csönd
- Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik
- túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz
- utolsó versszakban a költői magány jelenik meg
- mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják
- „regionális magány” Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés
- vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre
- forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik
- a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi
- a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát
Fák
- tájverseken belül is van poétikai változatosság
- természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe
- ember a természettel ellentétben mulandó
Szerelmi költészet
Milyen volt…
- intuitív, érzékekkel való világérzés
- előd: Petőfi (Minek nevezzelek?)
- a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg
- tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást
- szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg
- hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják
Anna örök
- imaszerű vers
- zárlat: „Ámen”
- profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól
- Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg
- elfeledett motívumokra való emlékezés
- túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel
- rendezett, tudatos, impresszionista képsor
- kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik
- jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen
- törés: „Most benne élsz…” – nem tudta mégsem elfelejteni Annát
- zárlat a szenvedést mutatja be
Szociális líra
Tápai lagzi
- Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját
- cím: szimbolikus, muri hangulatra utal – a vers ennek ellentmond
- műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz
- az egész vers egy kiáltás
- az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása
- színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok
- középkori életformánál megrekedt társadalom
- zárt versív a társadalom szimbóluma
- zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be
- szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése
- tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia
Magyar táj, magyar ecsettel
- lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel
- Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg
- visszautalás Ady „magyar ugar”-szimbolikájára
- szerkezet: egyre komorabb képek halmozása
- kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell” K
- lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet
- a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal
Megjegyzés küldése