Friss tételek

A Nyugat első nemzedéke [irodalom]

A Nyugat első nemzedéke

A Nyugat

Történet

- első szám 1908. január 1-jén jelenik meg

- főszerkesztő Ignotus (Veigelsberg Hugó), szerkesztők Fenyő Miksa és Osvát Ernő

- első nemzedék fontosabb alakjai:

- Ady, Babits, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád

- Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő

- kiemelkedő kritikusok: Ignotus, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa

- húszas évek második felében radikális fiatal írók-költők – második nemzedék

- Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, József Attila

- háború és forradalmak után Ignotus külföldre távozik, Osvát Ernő 1929-ben öngyilkos lesz

- 1929-1933 Babits és Móricz szerkesztik a Nyugatot

- 1933-1941 Babits és Gellért Oszkár szerkesztik

- 1933-tól harmadik nemzedék

- Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Ottlik Géza

- 1941-1944 Illyés Gyula szerkesztése alatt új cím: Magyar Csillag

- 1944 a német megszállással megszűnik a Nyugat

Jelentőség

- Ignotus alaptétele: a tehetség mindenek feletti érték

- a Nyugat a korlátlan alkotói szabadság elvét érvényesíti

- eleinte politikai óvatosság (Ady forradalmi versei nem jelentek meg)

- világháború alatt radikalizálódás; Ady és Babits háborúellenes költészetének támogatása

- irodalom fejlődése, reformtörekvések

- a Nyugat szellemisége felszabadítólag hat számos törekvésre és személyiségre

- polgári átalakulás, haladás, szociális reformok programjának vállalása

- Ady irodalmi forradalma

- líra kerül az előtérbe

- példakép a francia szimbolizmus

- új irányzatok: szecesszió, impresszionizmus, naturalizmus (epikában is jellemző)

- avantgárd irányzatot Kassák Lajos (nem nyugatos) képviselte, támadta a Nyugatot

- rokon művészetek és tudományok pártolása

- szolidaritás Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetével

- kritikusok hozzájárulnak az irodalomtudomány fejlődéséhez

- Nyugat – címéhez méltóan – döntően járult hozzá kultúránk haladóbbá, európaibbá válásához

Tóth Árpád(1886 – 1928)

Életrajza

- született Aradon, apja szobrász

- háromévesen a családdal Debrecenbe költözik

- reáliskolában tanul, apja művésznek, esetleg rajztanárnak szánja

- önképzőkör elnöke, kitűnő eredménnyel érettségizik, vizsgázik latinból és görögből

- 1905 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-francia szak

- Négyesy-féle stílusgyakorlatok

- 1907-től A Hét, Vasárnapi újság, debreceni napilapok, valamin a Nyugat közli verseit

- 1909 visszaköltözik Debrecenbe, újságíró lesz (egyetemi oklevelet nem szerez)

- gyógyíthatatlan betegségét osztálytársa, Schöntag Alfréd svedléri üdülőjében kúrálja

- 1911 együtt nyaral Lichtmann Annával, 1917-ben Hatvany Lajos támogatásával házasság

- 1913 a Nyugat gondozásában megjelenik első kötete, a Hajnali szerenád

- újra Budapestre költözik

- 1915-16 szanatóriumi kezelések Hatvany Lajos támogatásával Újtátrafüreden és Tátraházán

- 1917 megjelenik Hatvanynak dedikált második kötete, a Lomha gályán

- az Esztendő (Hatvany lapja) segédszerkesztője

- 1920 megszületik Eszter lánya – később műfordító

- 1921 Az Est napilap munkatársa, megjelenik Az öröm illan című kötete

- 1923 Örök virágok című műfordítás-gyűjtemény – Babits örül és lelkesedik

- egyre többet jár szanatóriumba, 1928-ban már csak Budapesten kezelik

- temetésén Babits búcsúztatja; posztumusz kötet 1928 végén: Lélektől lélekig

Költészete

Meddő órán (1913)

- miniatürizált lírai önarckép

- a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg

- ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma

- megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül

- egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást

- rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás

- ironikus önábrázolás („faricskálok”)

- inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon)

- drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak

Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)

- műfajmegjelölő cím

- indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés

- meditáció az ember és a természet viszonyáról

- klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét

- az embert a hajó toposzával ábrázolja

- negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése

- a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal

- keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét

- végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges

- Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai

- forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust

- középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai

- szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak

- strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin

Hajnali szerenád

- Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja

- cím a középkori lovagok alba-dalait idézi

- vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap

- díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora

- éle, kontúros képek

- személyes élettér, személyiség kerül előtérbe

- melankolikus, visszafogott lezárás

- a költő bánata nem tragikus

Körúti hajnal (1923)

- az impresszionista költészet mintadarabja

- impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül

- látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet

- indítás a felkelő nap áttűnő képével

- alakzatok, költői képek halmozása

- jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő”

- lezárás riasztó hanghatásokkal

- ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát

- megjelenő munkáslány nem illik a képbe – elnyomottakkal való részvét

- a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával

Lélektől lélekig (1923)

- egyetlen kép kibontása

- emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány”

- csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése

- megjelenik a nyelv elégtelensége

- nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni

- nem lehet másokat teljes mértékig megérteni

- a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel

- Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei

- szerkezet

- szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig

- strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon)

- kevés poétikai újdonság

Jó éjszakát! (1924)

- kiábrándult költemény

- haszontalan művészettel foglalkozni

- a művészet teljes elfogadását a jövőbe helyezi

- Arany meditációs verseinek megidézése

- kétszer jelenik meg a „Pihenjünk.” mondat

- lezárásban Csokonai módján búcsúzik az élettől és a költészettől

Juhász Gyula(1883 - 1937)

Életrajza

- született Szegeden, apja gárdatiszt

- szegedi piarista gimnáziumban tanul

- búskomor, labilis idegzetű gyermek, magányos lélek

- nyolc hónapig kispap a váci piarista rendházban – „a vallás kaszárnyája”

- 1902 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-latin szak

- apja gerincvelő-sorvadásban meghal, őt is fenyegeti az örökletes betegség

- 1906 tanár Máramarosszigeten (ÉNy-Erdély)

- 1907 egy hónapig tanít Léván (Szlovákia), de megelégeli, és a Dunába akar ugrani

- egykori szerelme a Lánchídon közli vele, hogy megjelent első kötete (Juhász Gyula versei)

- 1908 tanár Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban

- részt vesz a Holnap (a magyar Fleurs du mal) megalapításában

- futólag megismeri a „jelentéktelen s nem is nagyon szép” (Mohácsy) Sárvári Annát

- 1911 tanár Szakolcán (Szlovákia, Morva-part), az Anna-versek itt születnek

- 1914 rövid makói tartózkodás után Pestre utazik, ahol mellbe lövi magát, de megmentik

- megismerkedik Eörsi Júliával, aki 1957-ben emlékiratokat ad ki róla

- 1915 második kötete Új versek

- háború után kötetek: Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Nefelejcs (1920)

- 1921 felhagy a tanítással, újságíró lesz, sokat szerepel a nyilvánosság előtt

- 1924 Orbán lelke című kisregény, a szakolcai élményekből táplálkozik; Testamentom kötet

- 1929 elnyeri a Baumgarten-díjat, a következő évben is

- 1935 Fiatalok, még itt vagyok - összes költemények

- 1937 sorozatos öngyilkossági kísérletek végén veronált vesz be, és meghal

Költészetének általános jellemző vonásai

- jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal

- gyakran kötődik Annához

- hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás

- alaphangja a rezignált bánat

- három témakör

- magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak

- Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet)

- szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat

Tájlíra

Tiszai csönd

- Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik

- túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz

- utolsó versszakban a költői magány jelenik meg

- mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják

- „regionális magány” Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés

- vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre

- forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik

- a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi

- a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát

Fák

- tájverseken belül is van poétikai változatosság

- természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe

- ember a természettel ellentétben mulandó

Szerelmi költészet

Milyen volt…

- intuitív, érzékekkel való világérzés

- előd: Petőfi (Minek nevezzelek?)

- a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg

- tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást

- szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg

- hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják

Anna örök

- imaszerű vers

- zárlat: „Ámen”

- profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól

- Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg

- elfeledett motívumokra való emlékezés

- túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel

- rendezett, tudatos, impresszionista képsor

- kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik

- jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen

- törés: „Most benne élsz…” – nem tudta mégsem elfelejteni Annát

- zárlat a szenvedést mutatja be

Szociális líra

Tápai lagzi

- Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját

- cím: szimbolikus, muri hangulatra utal – a vers ennek ellentmond

- műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz

- az egész vers egy kiáltás

- az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása

- színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok

- középkori életformánál megrekedt társadalom

- zárt versív a társadalom szimbóluma

- zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be

- szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése

- tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia

Magyar táj, magyar ecsettel

- lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel

- Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg

- visszautalás Ady „magyar ugar”-szimbolikájára

- szerkezet: egyre komorabb képek halmozása

- kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell” K

- lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet

- a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal

Történet

- első szám 1908. január 1-jén jelenik meg

- főszerkesztő Ignotus (Veigelsberg Hugó), szerkesztők Fenyő Miksa és Osvát Ernő

- első nemzedék fontosabb alakjai:

- Ady, Babits, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád

- Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő

- kiemelkedő kritikusok: Ignotus, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa

- húszas évek második felében radikális fiatal írók-költők – második nemzedék

- Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, József Attila

- háború és forradalmak után Ignotus külföldre távozik, Osvát Ernő 1929-ben öngyilkos lesz

- 1929-1933 Babits és Móricz szerkesztik a Nyugatot

- 1933-1941 Babits és Gellért Oszkár szerkesztik

- 1933-tól harmadik nemzedék

- Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Ottlik Géza

- 1941-1944 Illyés Gyula szerkesztése alatt új cím: Magyar Csillag

- 1944 a német megszállással megszűnik a Nyugat

Jelentőség

- Ignotus alaptétele: a tehetség mindenek feletti érték

- a Nyugat a korlátlan alkotói szabadság elvét érvényesíti

- eleinte politikai óvatosság (Ady forradalmi versei nem jelentek meg)

- világháború alatt radikalizálódás; Ady és Babits háborúellenes költészetének támogatása

- irodalom fejlődése, reformtörekvések

- a Nyugat szellemisége felszabadítólag hat számos törekvésre és személyiségre

- polgári átalakulás, haladás, szociális reformok programjának vállalása

- Ady irodalmi forradalma

- líra kerül az előtérbe

- példakép a francia szimbolizmus

- új irányzatok: szecesszió, impresszionizmus, naturalizmus (epikában is jellemző)

- avantgárd irányzatot Kassák Lajos (nem nyugatos) képviselte, támadta a Nyugatot

- rokon művészetek és tudományok pártolása

- szolidaritás Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetével

- kritikusok hozzájárulnak az irodalomtudomány fejlődéséhez

- Nyugat – címéhez méltóan – döntően járult hozzá kultúránk haladóbbá, európaibbá válásához

Tóth Árpád(1886 – 1928)

Életrajza

- született Aradon, apja szobrász

- háromévesen a családdal Debrecenbe költözik

- reáliskolában tanul, apja művésznek, esetleg rajztanárnak szánja

- önképzőkör elnöke, kitűnő eredménnyel érettségizik, vizsgázik latinból és görögből

- 1905 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-francia szak

- Négyesy-féle stílusgyakorlatok

- 1907-től A Hét, Vasárnapi újság, debreceni napilapok, valamin a Nyugat közli verseit

- 1909 visszaköltözik Debrecenbe, újságíró lesz (egyetemi oklevelet nem szerez)

- gyógyíthatatlan betegségét osztálytársa, Schöntag Alfréd svedléri üdülőjében kúrálja

- 1911 együtt nyaral Lichtmann Annával, 1917-ben Hatvany Lajos támogatásával házasság

- 1913 a Nyugat gondozásában megjelenik első kötete, a Hajnali szerenád

- újra Budapestre költözik

- 1915-16 szanatóriumi kezelések Hatvany Lajos támogatásával Újtátrafüreden és Tátraházán

- 1917 megjelenik Hatvanynak dedikált második kötete, a Lomha gályán

- az Esztendő (Hatvany lapja) segédszerkesztője

- 1920 megszületik Eszter lánya – később műfordító

- 1921 Az Est napilap munkatársa, megjelenik Az öröm illan című kötete

- 1923 Örök virágok című műfordítás-gyűjtemény – Babits örül és lelkesedik

- egyre többet jár szanatóriumba, 1928-ban már csak Budapesten kezelik

- temetésén Babits búcsúztatja; posztumusz kötet 1928 végén: Lélektől lélekig

Költészete

Meddő órán (1913)

- miniatürizált lírai önarckép

- a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg

- ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma

- megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül

- egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást

- rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás

- ironikus önábrázolás („faricskálok”)

- inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon)

- drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak

Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)

- műfajmegjelölő cím

- indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés

- meditáció az ember és a természet viszonyáról

- klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét

- az embert a hajó toposzával ábrázolja

- negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése

- a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal

- keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét

- végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges

- Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai

- forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust

- középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai

- szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak

- strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin

Hajnali szerenád

- Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja

- cím a középkori lovagok alba-dalait idézi

- vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap

- díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora

- éle, kontúros képek

- személyes élettér, személyiség kerül előtérbe

- melankolikus, visszafogott lezárás

- a költő bánata nem tragikus

Körúti hajnal (1923)

- az impresszionista költészet mintadarabja

- impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül

- látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet

- indítás a felkelő nap áttűnő képével

- alakzatok, költői képek halmozása

- jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő”

- lezárás riasztó hanghatásokkal

- ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát

- megjelenő munkáslány nem illik a képbe – elnyomottakkal való részvét

- a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával

Lélektől lélekig (1923)

- egyetlen kép kibontása

- emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány”

- csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése

- megjelenik a nyelv elégtelensége

- nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni

- nem lehet másokat teljes mértékig megérteni

- a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel

- Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei

- szerkezet

- szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig

- strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon)

- kevés poétikai újdonság

Jó éjszakát! (1924)

- kiábrándult költemény

- haszontalan művészettel foglalkozni

- a művészet teljes elfogadását a jövőbe helyezi

- Arany meditációs verseinek megidézése

- kétszer jelenik meg a „Pihenjünk.” mondat

- lezárásban Csokonai módján búcsúzik az élettől és a költészettől

Juhász Gyula(1883 - 1937)

Életrajza

- született Szegeden, apja gárdatiszt

- szegedi piarista gimnáziumban tanul

- búskomor, labilis idegzetű gyermek, magányos lélek

- nyolc hónapig kispap a váci piarista rendházban – „a vallás kaszárnyája”

- 1902 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-latin szak

- apja gerincvelő-sorvadásban meghal, őt is fenyegeti az örökletes betegség

- 1906 tanár Máramarosszigeten (ÉNy-Erdély)

- 1907 egy hónapig tanít Léván (Szlovákia), de megelégeli, és a Dunába akar ugrani

- egykori szerelme a Lánchídon közli vele, hogy megjelent első kötete (Juhász Gyula versei)

- 1908 tanár Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban

- részt vesz a Holnap (a magyar Fleurs du mal) megalapításában

- futólag megismeri a „jelentéktelen s nem is nagyon szép” (Mohácsy) Sárvári Annát

- 1911 tanár Szakolcán (Szlovákia, Morva-part), az Anna-versek itt születnek

- 1914 rövid makói tartózkodás után Pestre utazik, ahol mellbe lövi magát, de megmentik

- megismerkedik Eörsi Júliával, aki 1957-ben emlékiratokat ad ki róla

- 1915 második kötete Új versek

- háború után kötetek: Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Nefelejcs (1920)

- 1921 felhagy a tanítással, újságíró lesz, sokat szerepel a nyilvánosság előtt

- 1924 Orbán lelke című kisregény, a szakolcai élményekből táplálkozik; Testamentom kötet

- 1929 elnyeri a Baumgarten-díjat, a következő évben is

- 1935 Fiatalok, még itt vagyok - összes költemények

- 1937 sorozatos öngyilkossági kísérletek végén veronált vesz be, és meghal

Költészetének általános jellemző vonásai

- jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal

- gyakran kötődik Annához

- hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás

- alaphangja a rezignált bánat

- három témakör

- magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak

- Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet)

- szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat

Tájlíra

Tiszai csönd

- Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik

- túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz

- utolsó versszakban a költői magány jelenik meg

- mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják

- „regionális magány” Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés

- vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre

- forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik

- a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi

- a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát

Fák

- tájverseken belül is van poétikai változatosság

- természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe

- ember a természettel ellentétben mulandó

Szerelmi költészet

Milyen volt…

- intuitív, érzékekkel való világérzés

- előd: Petőfi (Minek nevezzelek?)

- a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg

- tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást

- szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg

- hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják

Anna örök

- imaszerű vers

- zárlat: „Ámen”

- profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól

- Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg

- elfeledett motívumokra való emlékezés

- túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel

- rendezett, tudatos, impresszionista képsor

- kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik

- jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen

- törés: „Most benne élsz…” – nem tudta mégsem elfelejteni Annát

- zárlat a szenvedést mutatja be

Szociális líra

Tápai lagzi

- Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját

- cím: szimbolikus, muri hangulatra utal – a vers ennek ellentmond

- műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz

- az egész vers egy kiáltás

- az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása

- színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok

- középkori életformánál megrekedt társadalom

- zárt versív a társadalom szimbóluma

- zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be

- szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése

- tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia

Magyar táj, magyar ecsettel

- lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel

- Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg

- visszautalás Ady „magyar ugar”-szimbolikájára

- szerkezet: egyre komorabb képek halmozása

- kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell” K

- lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet

- a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal

első nemzedéke

A Nyugat

Történet

- első szám 1908. január 1-jén jelenik meg

- főszerkesztő Ignotus (Veigelsberg Hugó), szerkesztők Fenyő Miksa és Osvát Ernő

- első nemzedék fontosabb alakjai:

- Ady, Babits, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád

- Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő

- kiemelkedő kritikusok: Ignotus, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa

- húszas évek második felében radikális fiatal írók-költők – második nemzedék

- Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, József Attila

- háború és forradalmak után Ignotus külföldre távozik, Osvát Ernő 1929-ben öngyilkos lesz

- 1929-1933 Babits és Móricz szerkesztik a Nyugatot

- 1933-1941 Babits és Gellért Oszkár szerkesztik

- 1933-tól harmadik nemzedék

- Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Ottlik Géza

- 1941-1944 Illyés Gyula szerkesztése alatt új cím: Magyar Csillag

- 1944 a német megszállással megszűnik a Nyugat

Jelentőség

- Ignotus alaptétele: a tehetség mindenek feletti érték

- a Nyugat a korlátlan alkotói szabadság elvét érvényesíti

- eleinte politikai óvatosság (Ady forradalmi versei nem jelentek meg)

- világháború alatt radikalizálódás; Ady és Babits háborúellenes költészetének támogatása

- irodalom fejlődése, reformtörekvések

- a Nyugat szellemisége felszabadítólag hat számos törekvésre és személyiségre

- polgári átalakulás, haladás, szociális reformok programjának vállalása

- Ady irodalmi forradalma

- líra kerül az előtérbe

- példakép a francia szimbolizmus

- új irányzatok: szecesszió, impresszionizmus, naturalizmus (epikában is jellemző)

- avantgárd irányzatot Kassák Lajos (nem nyugatos) képviselte, támadta a Nyugatot

- rokon művészetek és tudományok pártolása

- szolidaritás Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetével

- kritikusok hozzájárulnak az irodalomtudomány fejlődéséhez

- Nyugat – címéhez méltóan – döntően járult hozzá kultúránk haladóbbá, európaibbá válásához

Tóth Árpád(1886 – 1928)

Életrajza

- született Aradon, apja szobrász

- háromévesen a családdal Debrecenbe költözik

- reáliskolában tanul, apja művésznek, esetleg rajztanárnak szánja

- önképzőkör elnöke, kitűnő eredménnyel érettségizik, vizsgázik latinból és görögből

- 1905 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-francia szak

- Négyesy-féle stílusgyakorlatok

- 1907-től A Hét, Vasárnapi újság, debreceni napilapok, valamin a Nyugat közli verseit

- 1909 visszaköltözik Debrecenbe, újságíró lesz (egyetemi oklevelet nem szerez)

- gyógyíthatatlan betegségét osztálytársa, Schöntag Alfréd svedléri üdülőjében kúrálja

- 1911 együtt nyaral Lichtmann Annával, 1917-ben Hatvany Lajos támogatásával házasság

- 1913 a Nyugat gondozásában megjelenik első kötete, a Hajnali szerenád

- újra Budapestre költözik

- 1915-16 szanatóriumi kezelések Hatvany Lajos támogatásával Újtátrafüreden és Tátraházán

- 1917 megjelenik Hatvanynak dedikált második kötete, a Lomha gályán

- az Esztendő (Hatvany lapja) segédszerkesztője

- 1920 megszületik Eszter lánya – később műfordító

- 1921 Az Est napilap munkatársa, megjelenik Az öröm illan című kötete

- 1923 Örök virágok című műfordítás-gyűjtemény – Babits örül és lelkesedik

- egyre többet jár szanatóriumba, 1928-ban már csak Budapesten kezelik

- temetésén Babits búcsúztatja; posztumusz kötet 1928 végén: Lélektől lélekig

Költészete

Meddő órán (1913)

- miniatürizált lírai önarckép

- a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg

- ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma

- megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül

- egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást

- rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás

- ironikus önábrázolás („faricskálok”)

- inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon)

- drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak

Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)

- műfajmegjelölő cím

- indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés

- meditáció az ember és a természet viszonyáról

- klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét

- az embert a hajó toposzával ábrázolja

- negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése

- a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal

- keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét

- végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges

- Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai

- forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust

- középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai

- szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak

- strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin

Hajnali szerenád

- Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja

- cím a középkori lovagok alba-dalait idézi

- vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap

- díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora

- éle, kontúros képek

- személyes élettér, személyiség kerül előtérbe

- melankolikus, visszafogott lezárás

- a költő bánata nem tragikus

Körúti hajnal (1923)

- az impresszionista költészet mintadarabja

- impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül

- látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet

- indítás a felkelő nap áttűnő képével

- alakzatok, költői képek halmozása

- jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő”

- lezárás riasztó hanghatásokkal

- ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát

- megjelenő munkáslány nem illik a képbe – elnyomottakkal való részvét

- a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával

Lélektől lélekig (1923)

- egyetlen kép kibontása

- emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány”

- csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése

- megjelenik a nyelv elégtelensége

- nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni

- nem lehet másokat teljes mértékig megérteni

- a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel

- Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei

- szerkezet

- szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig

- strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon)

- kevés poétikai újdonság

Jó éjszakát! (1924)

- kiábrándult költemény

- haszontalan művészettel foglalkozni

- a művészet teljes elfogadását a jövőbe helyezi

- Arany meditációs verseinek megidézése

- kétszer jelenik meg a „Pihenjünk.” mondat

- lezárásban Csokonai módján búcsúzik az élettől és a költészettől

Juhász Gyula(1883 - 1937)

Életrajza

- született Szegeden, apja gárdatiszt

- szegedi piarista gimnáziumban tanul

- búskomor, labilis idegzetű gyermek, magányos lélek

- nyolc hónapig kispap a váci piarista rendházban – „a vallás kaszárnyája”

- 1902 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-latin szak

- apja gerincvelő-sorvadásban meghal, őt is fenyegeti az örökletes betegség

- 1906 tanár Máramarosszigeten (ÉNy-Erdély)

- 1907 egy hónapig tanít Léván (Szlovákia), de megelégeli, és a Dunába akar ugrani

- egykori szerelme a Lánchídon közli vele, hogy megjelent első kötete (Juhász Gyula versei)

- 1908 tanár Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban

- részt vesz a Holnap (a magyar Fleurs du mal) megalapításában

- futólag megismeri a „jelentéktelen s nem is nagyon szép” (Mohácsy) Sárvári Annát

- 1911 tanár Szakolcán (Szlovákia, Morva-part), az Anna-versek itt születnek

- 1914 rövid makói tartózkodás után Pestre utazik, ahol mellbe lövi magát, de megmentik

- megismerkedik Eörsi Júliával, aki 1957-ben emlékiratokat ad ki róla

- 1915 második kötete Új versek

- háború után kötetek: Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Nefelejcs (1920)

- 1921 felhagy a tanítással, újságíró lesz, sokat szerepel a nyilvánosság előtt

- 1924 Orbán lelke című kisregény, a szakolcai élményekből táplálkozik; Testamentom kötet

- 1929 elnyeri a Baumgarten-díjat, a következő évben is

- 1935 Fiatalok, még itt vagyok - összes költemények

- 1937 sorozatos öngyilkossági kísérletek végén veronált vesz be, és meghal

Költészetének általános jellemző vonásai

- jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal

- gyakran kötődik Annához

- hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás

- alaphangja a rezignált bánat

- három témakör

- magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak

- Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet)

- szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat

Tájlíra

Tiszai csönd

- Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik

- túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz

- utolsó versszakban a költői magány jelenik meg

- mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják

- „regionális magány” Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés

- vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre

- forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik

- a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi

- a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát

Fák

- tájverseken belül is van poétikai változatosság

- természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe

- ember a természettel ellentétben mulandó

Szerelmi költészet

Milyen volt…

- intuitív, érzékekkel való világérzés

- előd: Petőfi (Minek nevezzelek?)

- a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg

- tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást

- szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg

- hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják

Anna örök

- imaszerű vers

- zárlat: „Ámen”

- profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól

- Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg

- elfeledett motívumokra való emlékezés

- túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel

- rendezett, tudatos, impresszionista képsor

- kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik

- jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen

- törés: „Most benne élsz…” – nem tudta mégsem elfelejteni Annát

- zárlat a szenvedést mutatja be

Szociális líra

Tápai lagzi

- Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját

- cím: szimbolikus, muri hangulatra utal – a vers ennek ellentmond

- műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz

- az egész vers egy kiáltás

- az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása

- színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok

- középkori életformánál megrekedt társadalom

- zárt versív a társadalom szimbóluma

- zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be

- szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése

- tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia

Magyar táj, magyar ecsettel

- lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel

- Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg

- visszautalás Ady „magyar ugar”-szimbolikájára

- szerkezet: egyre komorabb képek halmozása

- kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell” K

- lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet

- a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal

Írta : Somogyi Tamás

Share this:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates