Szabó Lõrinc 1900-1957
Életmûvének szembetûnõ vonása a szenvedélyes gondolkodás, a megismerésre törõ szakadatlan agymûködés. Miskolcon született, Debrecenben volt diák. Egy ismerõs értelmiségi család körében hamarosan szellemi irányítókra, mûvelõdését segítõ barátokra lelt. Tizennyolc évesen megismerkedik Babits Mihállyal, aki 1920-tól másfél évig lakást is ad a fiatal költõnek. Babits barátsága, mûhelye kincs a fiatalember számára. Késõbb megmutatkoznak ellentéteik, Szabó Lõrinc, a barbár tanítvány szembefordul tudós mesterével, és annak eszményeivel. Második kötete, a Kalibán már címében is jelzi lázadásának jellegét, irányát. Kalibán az akkoriban játszott és Babits által fordított Shakespeare-színmûnek, A vihar-nak félig-állat hõse,a humanista bölcs, Prospero ellenfele. A riasztó nyitány ("Égesd el a könyveket, Kalibán! Pusztítsd el õket! Mind!") után a kötet egésze magyarázza és módosítja a képet. A költõ nem csak az értelemmel fordul szembe az ösztön pártjára állva, hanem a társadalommal is az egyén nevében, vagy a várossal a falu nevében. Legfontosabb mozgása a kötetnek a szembefordulás. Fölfedezése a világ ellentmondásossága, s az indulatok, a rombolás szándéka keserûségébõl fakad. A FÉNY, FÉNY, FÉNY címû kötetében már erõsen érezhetõ az avantgarde (expresszionizmus), de érzõdik Ady hatása is. A Kortársaink c. könyvsorozat Szabó Lõric címû kötetében így írnak: "Babitstól elszakadva ímmár nem a belsõ forma geometriája szerint, hanem Ady mintájára, új-romantikus módon, a világ nagy-nagy személyiségeihez szabja ars poeticáját..." De Babits nemcsak a Nyugat nagy nemzedékeinek impresszionista- szimbolista eszményeivel, hanem az avantgard irányzatokkal is szembefordul, csak méhány eszközüket kivánja alkalmazni. Negyedik kötetében az 1926-ban megjelent A SÁTÁN MûREMEKEI-ben továbbviszi, társadalmi értelemben is konkretizálja szembefordulását. A verskötet regénnyel felérõ társadalomrajzot ad. A kisemmizettek nevében szóló, õt szónokló egyén antikapitalista lázadásának végletes, szenvedélyes kifejezése. Szabó Lõrinc költészete a harmincas években a TE MEG A VILÁG és a KÜLÖNBÉKE címû kötetekkel nagyot változik. A kisemmizettek nevében lázító, antikapitalista költõ elfordul az élet szociális rétegétõl. Az atomizált, menthetetlennek, és változtathatatlannak ítélt nagyvilágtól önmagára fordítja tekintetét. Kétely és hitelesség, kiábrándultság kíséri ezt az individualizmust, amely a magányt törvényszerûnek látja, és mindent önmagához viszonyít. Ebben a kegyetlenül racionális, hidegen izzó világban régi nagy témája életének és költészetének egyik izgató élménye, a szerelem is alárendelt szerepben, bár szenvedélyes, és bámulnivalóan tökéletes formában jelenik meg. Szabó Lõrinc világképének alakulásában jelentõs szerepet játszanak filozófifíai nézetek, rendszerek is, pl. a német Schopenhauer pesszimizmusa, az angol Ruosell elmélete az ismeretrõl, a különféle ókori kínai filozófiák dialektikája, és a XX.század tudományos szemlélete, technikai csodái. Szinte mérhetetlen megismerési vágy hajtotta. Látni, tudni, kipróbálni mindent, a testi & a szellemi dolgokat egyaránt. Fontos újítása, hogy "A gondolkozás folyamatában találja meg ihletõ témáit." A személyes, egyszeri élmény Szabó Lõrincnél szinte elengedhetetlen. Ritkán alkalmaz költõi képeket, szókincse egyszerû. Nyelve soxor már szikár, és a köznapi beszédbe hajlik. A fogalom és a logika a fõ fegyvere. Ezekkel kutatja, boncolja a dolgokat, hogy mi van mögöttük, hogy a jelenségek mit jelentenek. Az élmény és az objektív elvonatkoztatás a természettudományos szemlélet, és az önellenzõ kíméletesség, a dísztelen, és mégis érzékletes nyelv. Szabó Lõrinc a fasizmus éveiben beszennyezi személyét. Nem lehet ugyan azt mondani, hogy solgálta a fasizmus eszméit, de egyes versei, Hitlerrõl írott két lelkes cikke 1939-ben, irodalmi közszereplései, olcsó versikék a katonaéletrõl, s hogy még 1944-ben is cenzor volt a vezérkari fõnökségen, sok mozzanat egyértelmûen bizonyította, hogy emberi-mûvészi zsákutcába jutott. 1945 után külsõ körülmények sem segítették eléggé az önmagával való szembenézésben. Életének utsó évtizedében mégis nagyszerû mûveket hozott létre. Szabó Lõrinc hatalmas mûfordítói tevékenységet is végzett. Ezekben is elsõsorban a gondolatiság érvényesül. Az ÖRÖK BARÁTAINK címû nagy mûfordítás- kötetének elsõ kötete 1941-ben jelent meg. Sz.L. zaklatott magánéletet élt, 1921-ben nõsült, 2 gyereke volt, a versekben is gyakran megjelenõ Lóci, és Klára. Házasságkötése után ismerkedik meg nagy szerelmével, akivel 25 évig, a nõ öngyilkosságáig tart kapcsolata. Ezután szonettsorozatot ír, amely a 25-ik év címmel jelenik meg 1957-ben, és 120 szonettben szól az elvesztett szerelmes utáni vágyakozásról. A költõ 1957 tavaszán Kossuth-díjat kap, de ekkor már beteg. harmadik szívtrombózisa után, októberben meghal. Az utolsó évtizedben írott nagy versei közül is kiemelkedik az 1949-es A FÖLDVÁRI MóLóN c. verse.
Illyés Gyula 1902-1983
1902-ben született Rácegrespusztán, 1983-ban halt meg. Az alsó néprétegek igényeiért küzdõ kiváló költõ, próza- és drámaíró volt. Jelentõsek tanulmánykötetei is, pl: Petõfi-monográfia, Kharon ladikján (önéletrajzi írás).Lírai alapvonása a klasszikus görög-római hagyományokat követi. Hat rá az avantgardizmus is.
Korai versei közül meg kell említeni:
-Nem menekülhetsz: ebben a helytállás és a hûség példáját olvashatjuk.
-Orsók ürügyén: legfontosabb gondolata: Mikor teremt az értelem mindenki számára emberi erkölcsöt
-Bartók
-Koszorú
Prózai írásai közül:
-Puszták népe
-Tanulmánykötetek.
Korai drámája: az Ozorai példa. Fáklyaláng, Dózsa, Testvérek, Az ünnepelt. Vígjátéka: Tûvé tevõk.
Bartók c. vers részletes elemzése: (Bartók halálának 10. évfordulójára írta) Indítás: 1.kép: a költõ vitázik logikusan és hévvel a Bartók zenéjét értõ és az azt ellenzõ táborral. Az elsõ tábor számára Bartók zenéje vígasz, a másik számára hangzavar. 2.kép: megkülönbözteti a két tábort és értetlenül nézi azokat, akik nem ismerik fel Bartók zenéjének harmóniáját, tiszta hangját, amely a magyar népzenébõl táplálkozik (arra épül). 2. rész: ("Bánatomat sérti...") Illyés Bartók küldetésére utal. Mûvészetét a "mélység" és "magyarság" fogalmakkal jelöli, útja a "csillagokig" ível. A kor zaklatottságát nem lehet "verklifutamokkal" kifejezni. Ki kell mondani a gondolatokat, követelni az igazmondást, tekintsék a népet felnõttnek, beszéljenek vele nyíltan, csak úgy várhatják el tõle, hogy segítsen, ha "pusztít a förgeteg". 3. rész: ("Köszönet érte...") A mûvészi katarzis lényegét világítja meg, csak az a mûvész nyújthat igazi átélést, aki maga is megjárta a poklok útját. Illyés összekapcsolja a mûvészi eredményt az emberi nagysággal. Eljutott a kimondható határához. Segítségül hívja a társmûvészetet, Picasso mûvészetét, akinek szörnyû látomásait is érzésre tudja bírni a bartóki zene, amely magában hordja a harmónia dallamát. 4. rész: ("Dolgozz jó orvos...") Az ütem lelassul, a pátosz hangján fejezi ki Bartók iránti tiszteletét. Koszorú címû vers részletes elemzése. 1970. Szép szó címû folyóirat közölte elõször. Illyés pályájának olyan korszakában született ez a mû, amikor egyre inkább a kor közösségi létének kérdései foglalkoztatják. A vers számadás. Egy magyar nyelven szóló költõ üzenete a magyar nyelvrõl a magyarokról. Erõteljes képei, nagy erejû hasonlatai, indulatos szavai mögött elégedetlenség feszül. Kritika és itélkezés a fölött, ami az anyanyelv fölmagasodását akadályozza. A költõ aggodalma bennünket is erkölcsi szembenézésre kényszerít. Megtettünk-e mindent anyanyelvünk mûveléséért. 1. rész: 7 sor. Az indítás 3 szó: "Fölmagasodni nem bírhatsz" negatív tartalmú közlés. "De lobogsz még" újabb 3 szó határozott állítás. Tagadás <-> állítás. Hiányzik a mondatból az alany. A "szél kaszabolta" jelzõ után kimondja, hogy az állítása a magyar nyelvre vonatkozik. Ennek a résznek a jelen az idõsíkja. (igei személyragok). "fölmagasodni","szél kaszabolta","lángjaidat","lobogsz" szavak a tûz képét asszociálják. (A tûz képe az elsõ rész legerõteljesebb metaforája). A tûz nem az eget ostromolja, hanem a talaj szintjén "kígyóként iramodik", amely viszi tovább a képzeletet és hívja elõ a "sziszegvén","kín",és "düh" szavakat, majd a mondatot a "megalázott" hátravetett jelzõ zárja. Majd egy újabb fájdalmas megállapítás: elhagytak szellemeid. 2. rész: 18 sor. ("...kõharapó erejét" a vége). A költõ visszalép a múltba / idõsíkot vált. A jelent a múltból vett hasonlatokkal érzékelteti. Az azonosításra az "újra" szó figyelmeztet. A "fû","gaz","alj" szavak kemények, kopogósak, ezért nem hiányoljuk az igei állítmányt. A "mint" kötõszó egyszer szerepel, a "közt" pedig négyszer. (közt=állapotra utaló névutó). A hasonlatok kinyitják a vers idõsíkját a múlt felé. A magyar múlt koromsötét képei a történelem lázadásait idézik és felsorolják azokat az embereket, akik a nyelv szépségét megõrizték: parasztok, meghunyászkodó öregek, rabszíjak között gyerekek, tatár & török támadás áldozatai. A múltat idézõ képek érzékletes világából a "most" idõhatározószó háromszor visszaránt a jelenbe. 3. rész: ("Összemosolygás...") Hosszú felsorolás : milyen a magyar nyelv? - amelyet Illyés úgy fogalmaz meg: minek is a nyelve? Birtokos jelzõs szerkezetek sorozatával válaszol, minden jelzõ más. "mosolygás", "könny", "hûség", "hit", "remény" és "szabadság" nyelve. Majd a nyelv hordozóit sorolja fel: tanár, diák, tiszt, közkatona, hivatalnok, csomaghordó, favágó. Ezzel lényegében egy társadalmi körképet is ad. A vers bizonyítja, hogy a nyelv társadalmi jelenség. A költõ is belép a versbe. A koszorú (a cím) nem a gyász jelképe, hanem az érték, a tiszteletadás kifejezése, amelyet a költõ annak ad, akinek a legtöbbet köszönhet: az anyjának. Rövid összegzés: magyar nyelv volt a TûZ, a történelmi képekben más-más HASONLó, a nyelv volt különféle ÉRTÉK BIRTOKOSA, és végül ÉDESANYÁM. Befejezés: ellentéte a kezdetnek, mert a "fölnevelõ" szó által pozitív töltést kap, ami ellentéte a "nem bírhatsz" szónak.
Nagy László 1925-1978
Ki viszi át a szerelmet címû vers elemzése. Nagy László egyik legismertebb verse. 1957-ben készült. A vers ars poetica: az 50-es évek keserve, csalódása, a 45-ben elindult diadalmas forradalom eltékozlása miatt érzett dühös fájdalmakat idézi fel. Nagy L megrendülése Vörösmartyéhoz hasonló. A vers 14 sorból áll, mégis monumentálisnak mondhatjuk. Az elmúlás gondolatával indít. A "lemerült" igével jelzi az élet végét. -fizikai/biológiai halál, -költõ megszûnése. (kettõs jelentésréteg az 1. & 2. sorban.) Ez az egész vers hangulatát megadja: emelkedettség és feszültség. "tücsökhegedû" = a költészet metaforája, ami beletartozik a szép, mint esztétikai kategória fogalmába. A"lángot ki lehel" az alkotás. A lángoló lélek kibontja az értékeket. "Ki feszül fel a szivárványra": Krisztus keresztre fewszítését hozza poéldának. Ekkora erõre van szükség az értékek megõrzésére. Önfeláldozás, küzdelem, szenvedés, akár krisztusi szenvedés is. A vers tetõpontja: "dúlt hitek..." - keményszavak. Szembenéz a korral. Harag és lázadás kemény szavai. Záró sorok: rezignált, lehangolt. Elmúlás képe. Fájdalom. A "keselyû": igazságtalanság jelképe. (Prométheuszra is utal) - biblia, mitológia. Hirdeti: küldetése, hogy a halálmadártól távoltartsa a népet, a jót. Mentés motívuma. "Ki viszi át fogában..." - állatok mentik így kicsinyeiket. A Szerelem = az élet forrása, költészet, emberiségnek az értékei. Ezek veszélyben vannak, tehát meg kell menteni. Túlsó part = jövõ.
Életmûvének szembetûnõ vonása a szenvedélyes gondolkodás, a megismerésre törõ szakadatlan agymûködés. Miskolcon született, Debrecenben volt diák. Egy ismerõs értelmiségi család körében hamarosan szellemi irányítókra, mûvelõdését segítõ barátokra lelt. Tizennyolc évesen megismerkedik Babits Mihállyal, aki 1920-tól másfél évig lakást is ad a fiatal költõnek. Babits barátsága, mûhelye kincs a fiatalember számára. Késõbb megmutatkoznak ellentéteik, Szabó Lõrinc, a barbár tanítvány szembefordul tudós mesterével, és annak eszményeivel. Második kötete, a Kalibán már címében is jelzi lázadásának jellegét, irányát. Kalibán az akkoriban játszott és Babits által fordított Shakespeare-színmûnek, A vihar-nak félig-állat hõse,a humanista bölcs, Prospero ellenfele. A riasztó nyitány ("Égesd el a könyveket, Kalibán! Pusztítsd el õket! Mind!") után a kötet egésze magyarázza és módosítja a képet. A költõ nem csak az értelemmel fordul szembe az ösztön pártjára állva, hanem a társadalommal is az egyén nevében, vagy a várossal a falu nevében. Legfontosabb mozgása a kötetnek a szembefordulás. Fölfedezése a világ ellentmondásossága, s az indulatok, a rombolás szándéka keserûségébõl fakad. A FÉNY, FÉNY, FÉNY címû kötetében már erõsen érezhetõ az avantgarde (expresszionizmus), de érzõdik Ady hatása is. A Kortársaink c. könyvsorozat Szabó Lõric címû kötetében így írnak: "Babitstól elszakadva ímmár nem a belsõ forma geometriája szerint, hanem Ady mintájára, új-romantikus módon, a világ nagy-nagy személyiségeihez szabja ars poeticáját..." De Babits nemcsak a Nyugat nagy nemzedékeinek impresszionista- szimbolista eszményeivel, hanem az avantgard irányzatokkal is szembefordul, csak méhány eszközüket kivánja alkalmazni. Negyedik kötetében az 1926-ban megjelent A SÁTÁN MûREMEKEI-ben továbbviszi, társadalmi értelemben is konkretizálja szembefordulását. A verskötet regénnyel felérõ társadalomrajzot ad. A kisemmizettek nevében szóló, õt szónokló egyén antikapitalista lázadásának végletes, szenvedélyes kifejezése. Szabó Lõrinc költészete a harmincas években a TE MEG A VILÁG és a KÜLÖNBÉKE címû kötetekkel nagyot változik. A kisemmizettek nevében lázító, antikapitalista költõ elfordul az élet szociális rétegétõl. Az atomizált, menthetetlennek, és változtathatatlannak ítélt nagyvilágtól önmagára fordítja tekintetét. Kétely és hitelesség, kiábrándultság kíséri ezt az individualizmust, amely a magányt törvényszerûnek látja, és mindent önmagához viszonyít. Ebben a kegyetlenül racionális, hidegen izzó világban régi nagy témája életének és költészetének egyik izgató élménye, a szerelem is alárendelt szerepben, bár szenvedélyes, és bámulnivalóan tökéletes formában jelenik meg. Szabó Lõrinc világképének alakulásában jelentõs szerepet játszanak filozófifíai nézetek, rendszerek is, pl. a német Schopenhauer pesszimizmusa, az angol Ruosell elmélete az ismeretrõl, a különféle ókori kínai filozófiák dialektikája, és a XX.század tudományos szemlélete, technikai csodái. Szinte mérhetetlen megismerési vágy hajtotta. Látni, tudni, kipróbálni mindent, a testi & a szellemi dolgokat egyaránt. Fontos újítása, hogy "A gondolkozás folyamatában találja meg ihletõ témáit." A személyes, egyszeri élmény Szabó Lõrincnél szinte elengedhetetlen. Ritkán alkalmaz költõi képeket, szókincse egyszerû. Nyelve soxor már szikár, és a köznapi beszédbe hajlik. A fogalom és a logika a fõ fegyvere. Ezekkel kutatja, boncolja a dolgokat, hogy mi van mögöttük, hogy a jelenségek mit jelentenek. Az élmény és az objektív elvonatkoztatás a természettudományos szemlélet, és az önellenzõ kíméletesség, a dísztelen, és mégis érzékletes nyelv. Szabó Lõrinc a fasizmus éveiben beszennyezi személyét. Nem lehet ugyan azt mondani, hogy solgálta a fasizmus eszméit, de egyes versei, Hitlerrõl írott két lelkes cikke 1939-ben, irodalmi közszereplései, olcsó versikék a katonaéletrõl, s hogy még 1944-ben is cenzor volt a vezérkari fõnökségen, sok mozzanat egyértelmûen bizonyította, hogy emberi-mûvészi zsákutcába jutott. 1945 után külsõ körülmények sem segítették eléggé az önmagával való szembenézésben. Életének utsó évtizedében mégis nagyszerû mûveket hozott létre. Szabó Lõrinc hatalmas mûfordítói tevékenységet is végzett. Ezekben is elsõsorban a gondolatiság érvényesül. Az ÖRÖK BARÁTAINK címû nagy mûfordítás- kötetének elsõ kötete 1941-ben jelent meg. Sz.L. zaklatott magánéletet élt, 1921-ben nõsült, 2 gyereke volt, a versekben is gyakran megjelenõ Lóci, és Klára. Házasságkötése után ismerkedik meg nagy szerelmével, akivel 25 évig, a nõ öngyilkosságáig tart kapcsolata. Ezután szonettsorozatot ír, amely a 25-ik év címmel jelenik meg 1957-ben, és 120 szonettben szól az elvesztett szerelmes utáni vágyakozásról. A költõ 1957 tavaszán Kossuth-díjat kap, de ekkor már beteg. harmadik szívtrombózisa után, októberben meghal. Az utolsó évtizedben írott nagy versei közül is kiemelkedik az 1949-es A FÖLDVÁRI MóLóN c. verse.
Illyés Gyula 1902-1983
1902-ben született Rácegrespusztán, 1983-ban halt meg. Az alsó néprétegek igényeiért küzdõ kiváló költõ, próza- és drámaíró volt. Jelentõsek tanulmánykötetei is, pl: Petõfi-monográfia, Kharon ladikján (önéletrajzi írás).Lírai alapvonása a klasszikus görög-római hagyományokat követi. Hat rá az avantgardizmus is.
Korai versei közül meg kell említeni:
-Nem menekülhetsz: ebben a helytállás és a hûség példáját olvashatjuk.
-Orsók ürügyén: legfontosabb gondolata: Mikor teremt az értelem mindenki számára emberi erkölcsöt
-Bartók
-Koszorú
Prózai írásai közül:
-Puszták népe
-Tanulmánykötetek.
Korai drámája: az Ozorai példa. Fáklyaláng, Dózsa, Testvérek, Az ünnepelt. Vígjátéka: Tûvé tevõk.
Bartók c. vers részletes elemzése: (Bartók halálának 10. évfordulójára írta) Indítás: 1.kép: a költõ vitázik logikusan és hévvel a Bartók zenéjét értõ és az azt ellenzõ táborral. Az elsõ tábor számára Bartók zenéje vígasz, a másik számára hangzavar. 2.kép: megkülönbözteti a két tábort és értetlenül nézi azokat, akik nem ismerik fel Bartók zenéjének harmóniáját, tiszta hangját, amely a magyar népzenébõl táplálkozik (arra épül). 2. rész: ("Bánatomat sérti...") Illyés Bartók küldetésére utal. Mûvészetét a "mélység" és "magyarság" fogalmakkal jelöli, útja a "csillagokig" ível. A kor zaklatottságát nem lehet "verklifutamokkal" kifejezni. Ki kell mondani a gondolatokat, követelni az igazmondást, tekintsék a népet felnõttnek, beszéljenek vele nyíltan, csak úgy várhatják el tõle, hogy segítsen, ha "pusztít a förgeteg". 3. rész: ("Köszönet érte...") A mûvészi katarzis lényegét világítja meg, csak az a mûvész nyújthat igazi átélést, aki maga is megjárta a poklok útját. Illyés összekapcsolja a mûvészi eredményt az emberi nagysággal. Eljutott a kimondható határához. Segítségül hívja a társmûvészetet, Picasso mûvészetét, akinek szörnyû látomásait is érzésre tudja bírni a bartóki zene, amely magában hordja a harmónia dallamát. 4. rész: ("Dolgozz jó orvos...") Az ütem lelassul, a pátosz hangján fejezi ki Bartók iránti tiszteletét. Koszorú címû vers részletes elemzése. 1970. Szép szó címû folyóirat közölte elõször. Illyés pályájának olyan korszakában született ez a mû, amikor egyre inkább a kor közösségi létének kérdései foglalkoztatják. A vers számadás. Egy magyar nyelven szóló költõ üzenete a magyar nyelvrõl a magyarokról. Erõteljes képei, nagy erejû hasonlatai, indulatos szavai mögött elégedetlenség feszül. Kritika és itélkezés a fölött, ami az anyanyelv fölmagasodását akadályozza. A költõ aggodalma bennünket is erkölcsi szembenézésre kényszerít. Megtettünk-e mindent anyanyelvünk mûveléséért. 1. rész: 7 sor. Az indítás 3 szó: "Fölmagasodni nem bírhatsz" negatív tartalmú közlés. "De lobogsz még" újabb 3 szó határozott állítás. Tagadás <-> állítás. Hiányzik a mondatból az alany. A "szél kaszabolta" jelzõ után kimondja, hogy az állítása a magyar nyelvre vonatkozik. Ennek a résznek a jelen az idõsíkja. (igei személyragok). "fölmagasodni","szél kaszabolta","lángjaidat","lobogsz" szavak a tûz képét asszociálják. (A tûz képe az elsõ rész legerõteljesebb metaforája). A tûz nem az eget ostromolja, hanem a talaj szintjén "kígyóként iramodik", amely viszi tovább a képzeletet és hívja elõ a "sziszegvén","kín",és "düh" szavakat, majd a mondatot a "megalázott" hátravetett jelzõ zárja. Majd egy újabb fájdalmas megállapítás: elhagytak szellemeid. 2. rész: 18 sor. ("...kõharapó erejét" a vége). A költõ visszalép a múltba / idõsíkot vált. A jelent a múltból vett hasonlatokkal érzékelteti. Az azonosításra az "újra" szó figyelmeztet. A "fû","gaz","alj" szavak kemények, kopogósak, ezért nem hiányoljuk az igei állítmányt. A "mint" kötõszó egyszer szerepel, a "közt" pedig négyszer. (közt=állapotra utaló névutó). A hasonlatok kinyitják a vers idõsíkját a múlt felé. A magyar múlt koromsötét képei a történelem lázadásait idézik és felsorolják azokat az embereket, akik a nyelv szépségét megõrizték: parasztok, meghunyászkodó öregek, rabszíjak között gyerekek, tatár & török támadás áldozatai. A múltat idézõ képek érzékletes világából a "most" idõhatározószó háromszor visszaránt a jelenbe. 3. rész: ("Összemosolygás...") Hosszú felsorolás : milyen a magyar nyelv? - amelyet Illyés úgy fogalmaz meg: minek is a nyelve? Birtokos jelzõs szerkezetek sorozatával válaszol, minden jelzõ más. "mosolygás", "könny", "hûség", "hit", "remény" és "szabadság" nyelve. Majd a nyelv hordozóit sorolja fel: tanár, diák, tiszt, közkatona, hivatalnok, csomaghordó, favágó. Ezzel lényegében egy társadalmi körképet is ad. A vers bizonyítja, hogy a nyelv társadalmi jelenség. A költõ is belép a versbe. A koszorú (a cím) nem a gyász jelképe, hanem az érték, a tiszteletadás kifejezése, amelyet a költõ annak ad, akinek a legtöbbet köszönhet: az anyjának. Rövid összegzés: magyar nyelv volt a TûZ, a történelmi képekben más-más HASONLó, a nyelv volt különféle ÉRTÉK BIRTOKOSA, és végül ÉDESANYÁM. Befejezés: ellentéte a kezdetnek, mert a "fölnevelõ" szó által pozitív töltést kap, ami ellentéte a "nem bírhatsz" szónak.
Nagy László 1925-1978
Ki viszi át a szerelmet címû vers elemzése. Nagy László egyik legismertebb verse. 1957-ben készült. A vers ars poetica: az 50-es évek keserve, csalódása, a 45-ben elindult diadalmas forradalom eltékozlása miatt érzett dühös fájdalmakat idézi fel. Nagy L megrendülése Vörösmartyéhoz hasonló. A vers 14 sorból áll, mégis monumentálisnak mondhatjuk. Az elmúlás gondolatával indít. A "lemerült" igével jelzi az élet végét. -fizikai/biológiai halál, -költõ megszûnése. (kettõs jelentésréteg az 1. & 2. sorban.) Ez az egész vers hangulatát megadja: emelkedettség és feszültség. "tücsökhegedû" = a költészet metaforája, ami beletartozik a szép, mint esztétikai kategória fogalmába. A"lángot ki lehel" az alkotás. A lángoló lélek kibontja az értékeket. "Ki feszül fel a szivárványra": Krisztus keresztre fewszítését hozza poéldának. Ekkora erõre van szükség az értékek megõrzésére. Önfeláldozás, küzdelem, szenvedés, akár krisztusi szenvedés is. A vers tetõpontja: "dúlt hitek..." - keményszavak. Szembenéz a korral. Harag és lázadás kemény szavai. Záró sorok: rezignált, lehangolt. Elmúlás képe. Fájdalom. A "keselyû": igazságtalanság jelképe. (Prométheuszra is utal) - biblia, mitológia. Hirdeti: küldetése, hogy a halálmadártól távoltartsa a népet, a jót. Mentés motívuma. "Ki viszi át fogában..." - állatok mentik így kicsinyeiket. A Szerelem = az élet forrása, költészet, emberiségnek az értékei. Ezek veszélyben vannak, tehát meg kell menteni. Túlsó part = jövõ.
Megjegyzés küldése