Elektromágneses rezgések

Az adóantennából kisugárzott energia elektromágneses hullámként terjed a térben. Ez a jelenség összehasonlítható olyan sima vízfelülettel, amelyet a vízbe dobott kő hullámmozgásra késztett. A keletkező, tovahaladó hullámmozgás nem áramlás jellegű, tehát a víz nem folyik. A tény egyszerűen igazolható a víz felszínén maradó tárgyakkal, melyeket a víz felületére helyezünk. Ezek a tárgyak mindig egy helyen, és a hullámok ritmusában mozognak, miközben a hullámok kör alakúan terjednek tova.

A keletkező hullámokra jellemző:

Hullámhossz (l): Az a legkisebb távolság, mely két azonos hullámfázisban levő pont között mérhető. pl.: A távolság két szomszédos hullámhegy vagy hullámvölgy között.

Frekvencia (f): A másodpercenként kialakuló hullámmozgások, rezgések száma.

Terjedési sebesség (c): A hullámok tovaterjedési sebessége.

Az elektromágneses hullámok, illetve rezgések l hullámhosszai a rövid és ultrarövid hullámok tartományában méter nagyságrendűek.

Az 1.1 ábrán a szinuszos váltakozó áram szokásos ábrázolási módja látható, amely egyúttal a csillapítatlan rezgések jellemzésére is szolgálhat. Az amplitúdó pillanatnyi értéke nagyság és polaritás szerint az időnek (távolságnak) szinusz alakú függvénye. A berajzolt AB, illetve CD távolságokból kitűnik, hogy a hullámhossz nemcsak a O vonal mentén, hanem – mint már említettem – két, tetszés szerinti, egymással szomszédos, azonos fázisban levő pont között is mérhető. A fázishelyzet szögfokokban is megadható, amikor is egy teljes rezgés, (egy hullámhossz) mindig 360°. Ily módon a fázis-összehasonlítás és a fázis-eltolás mértéke egyszerűen jellemezhető.

A frekvencia mértékegysége: Hertz

1 Hz = 1 rezgés/s

1 KHz = 10³ Hz

1 MHz = 1000 KHz = 10⁶ Hz

1GHz = 1000 MHz = 10⁹ Hz

Az elektromágneses hullámok terjedési sebessége szabad térben 300.000 m/s vagyis megegyezik a fénysebességgel. Ha a szabad térbeni terjedési sebességről beszélünk, akkor a teljesen üres térre gondolunk, vagyis egy olyan ideális állapotra, amelyet a valóságban nem találunk. Még az űr maga sem tökéletesen üres. Ha az elektromágneses hullámok nem tökéletesen szabad térben terjednek, sebességük valamivel kisebb, mint 300.000 km/s.

A sebességcsökkenés mértéke függ a közegtől, amelyben a hullámok terjednek. Ha ez a közeg levegő, akkor a terjedés csökkenése olyan kismértékű, hogy gyakorlatilag elhanyagolható. A nagyfrekvenciás technikában általában c = 300.000 km/s számolunk. Ha ezt behelyettesítjük, akkor

Ahol a l méterben, a c m/s-ban és f Hz-ben van megadva.

Az elektromágneses erőtér

Ha egy vezetőn áram folyik át, körülötte elektromágneses erőtér alakul ki. Ez két komponensből áll: az elektromos és mágneses erőtérből. Az elektromágneses erőtér szemléletes ábrázolásmódját Michael Faraday vezette be, akinek módszerét még ma is alkalmazzuk: az erőteret vonalakkal ábrázoljuk.

Az erőtér iránya megfelel a hatóerő irányának. Az olyan erőteret, amelyben az erő nagysága és iránya mindenütt egyforma, homogén erőtérnek nevezzük. Ha viszonyt az erő iránya vagy nagysága változik, akkor inhomogén erőtérről beszélünk.

Az elektromos erőtér

Ha két, különböző töltésű tárgy egymástól adott távolságban van, köztük elektrosztatikus erőtér alakul ki. Azért beszélünk ez esetben elektrosztatikus erőtérről, mert a töltések, és így az erőtér sem változik. Pl.: Egy kondenzátor elektródáin (fegyverzetein) ellentétes előjelű töltések vannak. Az elektródák között kialakult elektrosztatikus erőtér irányát és nagyságát elektromos erővonalakkal jellemzik. E erőtér nagyságát elektródák közti feszültségkülönbség és a távolság határozza meg.

Ez a feszültségkülönbséggel egyenesen arányos, a távolsággal fordítottan arányos. A homogén elektromos erőtér feszültségét hosszegységre vonatkoztatjuk, és elektromos térerőnek nevezzük. Ennek megfelelően az elektromos térerő egyenlő a feszültséggel az erővonalak mentén hosszegységenként. A térerőt volt/méterben (v/m) szokás megadni.

Mágneses erőtér

Minden vezetőt, melyben áram folyik át, mágneses erőtér vesz körül. Ha egyenáramról van szó, akkor a mágneses erőtér iránya és erőssége állandó, ezért magnetosztatikus erőtérről beszélünk. A mágneses erőtér a vezeték körül koncentrikusan alakul ki. A mágneses erőtér minden esetben, önmagában zárt. Ha a vezetőn váltakozó áram folyik, a mágneses erőtér nagysága és iránya a váltakozó áram ütemében változik.

Mint láttuk, feszültség hatására elektromos erőtér alakul ki, az áram hatására pedig mágneses erőtér. Áram azonban csak feszültségkülönbség, vagyis feszültség hatására folyhat. Ebből következik, hogy a mágneses erőtérhez mindig tartozik elektromos erőtér is. Tehát az áram szükségszerűen elektromágneses erőteret hoz létre. Az elektromágneses erőtér két komponense, az elektromos és mágneses erővonalak mindig merőlegesen állnak egymásra.

A váltakozó áram által létrehozott elektromágneses erőtér viselkedésével magyarázható az elektromágneses hullámok távhatása (sugárzása).

Minden tér energiát tartalmaz, melyet az őt gerjesztő generátorból vesz át. A generátor bekapcsolását követően, bizonyos idő elteltével a vezetőből annak környezetébe energia lép ki. Az elektromágneses tér kialakul. (Azért csak „bizonyos” idő után, mivel az elektromos energia „csak” fénysebességgel terjed.) Ha a generátort kikapcsoljuk, az elektromágneses tér összeomlik, a tér energiája visszatér a vezetőbe. Minthogy ez a visszatérés is egy bizonyos időt vesz igénybe, ezért a vezetőtől legtávolabb levő térrészben lévő energia tér vissza legkésőbb. Az összeomló mágneses erőtér a vezetőben feszültséget indukál, melynek hatására ismét elektromos erőtér alakul ki.

Egyenáram esetén az elektromágneses erőtér nyugalmi állapotban van. Az imént leírt jelenségek csak bekapcsoláskor és kikapcsoláskor lépnek fel. Ha a vezetőben váltakozó áram folyik, a be- és kikapcsolási jelenségek a frekvenciától függően, folyamatosan lépnek fel. Vagyis a következő helyzet áll fenn: a váltakozó áram növekedésével elektromágneses tér alakul ki. Ha a szinuszos lefutási áram csökkeni kezd, a tér energiája visszatér a vezetőbe. Mivel a futási idő függvényében a tér energiájának egy része később érkezik a vezetőhöz, ott már merőben megváltozott áramelosztási viszonyokkal találkozik. Ez az új árameloszlás újabb erőteret alakít ki, amely a visszajutó térnek egy régebbi részét a vezetőből kiszorítja. Az ilyenformán kiszorított elektromos erővonalak zárt hurkokat képeznek, melyeket mágneses erővonalak vesznek körül. Minthogy ez a jelenség a váltakozó áram frekvenciájának megfelelően folyamatosan ismétlődik, olyan elektromágneses hullámok alakjában terjed, melynek frekvenciája és hullámhossza az őt gerjesztő váltakozó áramnak pontosan megfelel. A hullám a térben a fény sebességével távolodik a vezetőtől.

Az elektromágneses hullám kialakulásának feltétele tehát, hogy a generátor mindig egy pontosan meghatározott időpontban ellentétes irányú áramelosztást szolgálhasson, amely az összeomló erőtér visszajutását megakadályozza, és arra kényszeríti, hogy a vezetőtől eltávolodjon. Az elektromágneses hullám terjedési iránya az elektromágneses erőtérre merőleges.

Térerősség

Az elektromágneses erőtér nagysága, vagyis a térerősség, azzal a feszültséggel határozható meg, amely a hullámhomlok síkjában az elektromos erőtér mentén, egy hosszegységen mérhető.

Minthogy ilyenkor a feszültséget távolságra vonatkoztatjuk. Az E térerősséget volt/méterben (v/m) adjuk meg. Szabad térben a térerősség a távolság arányában lineárisan csökken, miközben az energia a növekvő távolsággal mind nagyobb felületen oszlik el. A rádióhullámok földi terjedésekor a szabad tér ideális körülményei nincsenek biztosítva, a térerősség távolság függése nagyobb.

Polarizáció

Az elektromágneses hullámpolarizációt az elektromos komponensének iránya határozza meg. Két fő polarizációs módot különböztetünk meg:

· lineáris polarizációt

· elliptikus (kör alakú) polarizációt

Az elliptikus polarizáció esetében az elektromos komponens iránya körmozgást végez. Ez iránya szerint beszélünk jobbra v. balra forgó kör-polarizációról.

Az RH tartományban az elliptikus polarizációnak alig van jelentősége. Az igen nagy frekvenciák tartományában azonban fokozódó mértékben alkalmazzák, különösen az űrkutatás területén (pl. radioaszronomia).

A lineáris polarizáció esetében az elektromos erővonalak egyenesen futnak és a földfelszínhez képest egy bizonyos irányt vesznek fel. Ez irányuk szerint megkülönböztetünk horizontális (vagyis vízszintes) polarizációt; itt az elektromos erővonalak a földfelszínnel párhuzamosan, és vertikális (vagyis függőleges) polarizációt; itt az elektromos erővonalak a földfelszínre merőlegesek.

Az ionoszféra egyenlőtlenségei miatt a rövidhullámú tartományban igen gyakori a polarizáció váltás-változás. Ennek következtében a létrejövő fadding-jelenséget polarizációs faddingnek nevezzük. A terjedés útjában levő akadályok szintén polarizáció-módosuláshoz vezethetnek.

A vízszintesen felépített antennák ált. vízszintesen polarizált hullámokat sugároznak, a függőlegesen felépített antennák pedig ált. függőlegesen polarizált hullámokat. Bizonyos antenna típusoknál a polarizáció az antenna felépítéséből, irányából nem ismerhető fel azonnal, (pl. résantenna) illetve az elliptikus polarizáció meghatározásához szintén nincsenek egyszerű, általános érvényű szabályok.

Reflexió, refrakció, diffrakció

A nagyfrekvenciás elektromágneses hullámokat 30 KHz és 300 GHz között, ami a 10 km és 1 mm közötti hullámhossztartománynak felel meg, általában rádióhullámoknak nevezzük.

Elektromágneses hullámok azonban a fényhullámok is, melyek frekvenciája sokkal nagyobb. Hasonlóság, hogy a rádióhullámok a fényhez hasonlóan verődnek vissza, törnek meg és hajlanak el. A reflexió (visszaverődés) lehet irányított, mely sík felületen alakul ki, és lehet szórt, mely egyenlőtlen felületen alakul ki. Az irányított reflexiónál visszavert sugár, a beeső sugár és a beesési és a visszaverődési szög egyforma. A reflexió mértéke függ a visszaverő közeg permettivitásától (elektromos tényező) és permeabilitásától.

Az elektromágneses hullámok refrakciója (törés) különböző dielektromos tényezőjű közegek átmeneténél lép fel. Ennek a jelenségnek különösen az URH hullámterjedésnél van szerepe. Mivel az elektromágneses hullámok terjedési sebessége a közeg dielektromos tényezőjétől függ, ha ez változik, a terjedési sebesség is változik. A sebességváltozás következtében pedig irányváltozás lép fel, ez a refrakció. A légkör dielektromos tényezője függ a sűrűségtől és a relatív nedvességtartalomtól.

Az elektromágneses hullámok diffrakciója (elhajlás) a terjedés útjában levő élek mentén alakul ki. Ennek köszönhető, hogy olyan területeken, amelyek hullámárnyékban vannak (pl. hegyek, épületek mögött) sokszor még elfogadható a vétellehetőség. A diffrakció mértéke frekvenciafüggő, a növekvő frekvenciával csökken.

Az elektromágneses hullámok terjedése

Az elektromágneses hullámok terjedésében jelentős szerepe van a föld légkörének, az atmoszférának. Az atmoszféra mintegy 2.000-3.000 km magasságig terjed, nitrogénből, oxigénből, szén-dioxidból és vízgőzből áll. Három fő részére szokás osztani: troposzféra, sztratoszféra, ionoszféra.

Troposzféra

A föld légkörének a földfelszíntől kb. 11 km magasságig terjedő szakaszát troposzférának nevezzük. Szokás még „időjárási rétegnek” is nevezni minthogy az időjárást meghatározó meteorológiai folyamatok elsősorban itt zajlanak le. A troposzféra a légkör anyagának mintegy 75 %-át tartalmazza. A troposzféra hőmérséklete a magassággal csökken, a tropopauzában a legkisebb, átlagosan -50 C°. a troposzféra és a sztratoszféra közötti átmeneti réteg, a tropopauza magassága ingadozó. Márciusban a legalacsonyabb (9,7 km), júniusban a legmagasabb (11,1 km). A troposzféra az URH hullámok terjedését lényegesen befolyásolhatja.

Sztratoszféra

Magassága 11-30 km. Ebben a rétegben időjárási jelenségek nem játszódnak le, a réteget a vízgőz teljes hiánya jellemzi. Hőmérséklete 20 km-ig állandónak tekinthető, e felett növekszik, míg kb. 50 km magasságban az 50 C°-ot is eléri. Ezt a réteget ózon zónának nevezzük. Az ózon a földi élet létének és fejlődésének fontos tényezője, mivel a nap ibolyántúli sugárzásának nagy részét elnyeli. 50 km feletti magasságban a hőmérséklet eloszlás ismét csökkenő, míg 80 km-nél ismét fordulópont található. A sztratoszféra hatását az URH terjedésre ez idáig nem sikerült kimutatni.

Ionoszféra

80 km felett az ionoszféra található, melynek felső határa kb. 800 km. Itt fokozatosan átmegy az interstelláris (csillagközi) térbe. Az átmeneti tartományt exoszférának nevezik. Az ionoszférában igen sok elektromosan töltött részecske van. Ezek semleges gázmolekulákból ionizáció következtében jönnek létre. Az ionoszféra meghatározó az elektromágneses hullámterjedés szempontjából.

Inverzió (hőmérsékletugrás)

Inverziót a légsűrűség változása okozza: A melegebb levegő sűrűbb a hidegnél. Az optikából ismeretes a fénytörés alapszabálya: Ha a fénysugár optikailag sűrűbb (nagyobb törésmutatójú) közegből a kisebb sűrűségűbe (kisebb törésmutató) lép, az átlépési pontban emelt merőlegestől elfelé, míg a sűrűbb közegben e merőleges felé törik. A rádióhullámok a fényhez hasonlóan viselkednek: A hullámhomlok az inverziórétegbe belépve a föld felszíne felé törik.

Mint ábrán látható, közvetlen terjedéssel csak azok a hullámok érik el az ellenállomás antennáját, melyek igen lapos szögben, mintegy a föld felszínével érintőlegesen lépnek ki az adóantennából. Ha troposzféra állapota a hullámpálya elhajlását és ezzel rendkívüli terjedést okoz, szintén a lapos lesugárzás kedvez a terjedésnek (II. vevő). Ebből következik, hogy a nagytávú összeköttetések létesítése szempontjából azok az antenna típusok a kedvezőek, amelyek elsősorban a függőleges síkban nyalábolnak.

Ritkán előfordul még az ún. troposzferikus hullámvezetés átvitel. Ez csak akkor jön létre, ha egyidőben, egymás felett több inverziós réteg közé jut be a hullám, és ott addig reflektálódik ide-oda a rétegek között, míg az alsó réteg lokális elvékonyodásához érve azon át kilép. Ez a rendkívüli állapot azt jellemzi, hogy az összeköttetés - igen távoli állomások között - lehetséges, míg a közelebbi állomások a holtzóna miatt nem érhetők e. E hullámvezetéses terjedés azonban kialakulhat a föld felszíne és egy nagykiterjedésű inverziós réteg között is. Ennek a jellemzője, hogy nincs holtzóna.

Szórthullám-terjedés (scattez)

A troposzféra felső tartományában, kb. 10 km magasságban a légrétegek intenzív, függőleges áramlása figyelhető meg. A különböző hőmérsékletű légrétegek keveredése állanód turbulenciát hoz létre. Ha a hullámterjedés pályája ilyen rétegeken átvezet, akkor annak kis része (töredéke) diffúz szóródást szenved. Minthogy ez a tér minden irányába terjed, egy része jóval az optikai látóhatár mögött tér vissza a föld felszínére. Ez a maradék erőtér rendkívül kicsi, azonban állanód értékű.

Ultrarövid hullámok (URH) reflexiója a sporadikus e-rétegről

Az ionoszférában az elektron sűrűség néha váratlanul megváltozik, pl. ionoszferikus szél esetén. Ilyenkor az ionoszféra alsó rétegeiben igen intenzív ionizációjú inhomogenitások léphetnek fel.

Minthogy e sporadikus (szórt) gócok főleg az E-réteg alsó szakaszában lépnek fel, ezt sporadikus E-rétegnek nevezzük.

Bizonyított tény, hogy az URH tartománynak a főleg 30-100 MHZ közötti szakasza verődik vissza az E-rétegről (ionoszféra rétek).

Az elektromágneses spektrum

Az elektromágneses spektrum felosztásának, illetve a rádióhullámok felosztásának több változata is lehetséges, különböző szempontok szerint.

Rádióhullámok:

a) hosszúhullám 10⁵ - 5 · 105 Hz, 3 km - 6 m

b) középhullám 5 ·10⁵ - 1,5 · 10⁶ Hz, 600 m - 200 m

c) rövidhullám 3 · 10⁶ - 3 · 10⁷ Hz, 100 m - 10 m

d) ultrarövid hullám 4 · 10⁷ - 10⁸ Hz, 7,5 m - 3 m

e₁)mikrohullámok 2,5 · 10⁸ - 10¹¹ Hz, 1,2 m - 3 mm

e₂)radarhullámok 3 · 10⁸ - 3 · 10¹⁰ Hz, 1 m - 1 cm

E felsorolás csak a leggyakrabban emlegetett tartományokat tartalmazza, a határok nem élesek, hanem átfedések találhatóak, ugyanis az egyes típusú elektromágneses hullámok tulajdonságai nem ugrásszerűen változnak, hanem folytonos az átmenet az egyik önkényesen elnevezett frekvenciatartományból a másikba.

Az antennák működése és tulajdonságaik

Az antennák az elektromágneses erőtérből energiát vesznek fel (vevőantennák) vagy a nagyfrekvenciás generátorok (adók) által keltett elektromágneses hullámok alakjában sugározzák. A reciprocitás értelmében ugyanazon antenna vételhez és adáshoz is használható: tulajdonságai és jellemzői mindkét esetben változatlanok. A későbbiekben az egyes antennákat főleg adás-üzemben vizsgálom, ezért az antennákat röviden sugárzóknak nevezem.

A félhullámú dipólus

Az antennatechnika legegyszerűbb, ugyanakkor legelterjedtebb rezonanciaképes szerkezete az ún. félhullámú dipólus.

Úgyszólván valamennyi antennatípus közös eleme, továbbá a decibelben megadott antenna nyereség vonatkozási alapja. Mint már az elnevezésből is kitűnik, a félhullámú dipólus geometriai hossza közelítően az üzemi frekvencia hullámhosszának felével egyenlő. Az esetben a dipólus a hullámhosszal rezonanciában van. A dipólus szó „két pólust” jelent, és arra utal, hogy a félhullámú sugárzó geometriai középpontjában meg van szakítva. Az így keletkező „két pólusra”, az X-X pontokra csatlakoztatható a tápvonal, illetve az adó vagy vevő.

Az elektromos vezetőknek (huzal, vékony rúd, vagy cső) induktivitása és kapacitása nagy. Ezek a vezető mentén egyenletesen oszlanak el. A 3.2 ábrából látható, hogy a legnagyobb áram a sugárzó közepén folyik. A sugárzó végei felé az áram egyre csökken, míg a vezeték végein áram nem folyik. Az áram hatására az induktivitások körül mágneses erőterek alakulnak ki. Ennek következtében a kapacitások ismét feltöltődnek, a feszültség előjele megváltozik. A jelenség újból megismétlődik fordított irányban. A 3.2c ábra szerinti áram és feszültségoszlás alakul ki, mely között 90° fáziseltolódás van. A sugárzó végeinél a feszültségek fáziskülönbsége 180°. Megállapítható tehát, hogy a sugárzó középpontjában árammaximum van, és mivel ugyanott van a feszültségátmenet is, a középpont feszültségmentes. A sugárzó végein a helyzet fordított, a feszültség maximum és az áramminimum esik egybe. Ez magyarázza a félhullámú dipólusok konstrukciós szempontból legfontosabb előnyét: geometriai középpontjukban - ahol a feszültség 0 - közvetlenül és fémesen rögzíthetők a földelt antenna-tartóhoz. Megjegyzendő, hogy a sugárzó véges ellenállása miatt a feszültség sehol nem lesz 0, és a sugárzó végein sem szűnik meg teljesen. Ezért kevesebb a feszültségminimum - áram minimum kifejezéseket.

Az antenna impedanciája

A sugárzó teljes hossza mentén bármely pont impedanciája meghatározható az adott pontban mért feszültség és áram viszony alapján.

Noha a sugárzó bármely pontjánál meghatározható az ellenállás, ezt általában a betáplálási pontra adják meg (talpponti ellenállás). Mivel a félhullámú dipólus esetén a talppontnál árammaximum és feszültségminimum van, az ellenállás aránylag kicsi, kb. 60 W. A l/d viszonyt (l=hullámhossz, d=sugárzó átmérő) karcsúsági tényezőnek nevezik. A rövidhullámú és URH gyakorlatban alkalmazott sugárzók átmérőjét 2 mm-nél kisebbre szokás választani, így a legkisebb a talpponti ellenállás.

Sugárzási ellenállás

Olyan számérték, melyből az antenna különböző sugárzási tulajdonságaira következtethetünk. Árammaximumra vonatkoztatjuk, és lényegében azt az ellenállást jelképezi, mely - az antenna helyére kötve - a kisugárzott teljesítményt elfogyasztaná.

Kiszámítása:

P_s 1

R_s= h =

I²_max R_v

1 +

R_s

h = hatásfok

R_v = veszteségi ellenállás

Rövidítési tényező

Idáig nem tettünk különbséget a sugárzó geometriai és elektromos hossza között. Ez valójában akkor egyezne meg, ha a szabad térben lelő sugárzó átmérője végtelen kicsi lenne. Gyakorlatilag azonban minden antenna adott vastagságú huzalból vagy csőből készül és a talajfelszíntől vagy egyéb tárgyaktól aránylag kis távolságban helyezkedik el. Ezek a körülmények azt eredményezik, hogy a sugárzó csak akkor kerül rezonanciába, ha mechanikus hosszát az elektromos hossznál kisebbre méretezzük. A karcsúsági és a rövidítési tényező közötti összefüggés könnyen belátható: egy vastagabb vezeték kapacitása nyilvánvalóan nagyobb, mint az azonos hosszúságú, de vékonyabb vezetéké. Az ábrán jól követhető e rövidítési tényező változás.

Az antenna irányhatása

Az olyan antennát, mely az energiát a tér minden irányába egyenletesen sugározza ki, gömb vagy izotópsugárzónak nevezzük. E elnevezés utal az irányhatás tökéletesen szimmetrikus, gömb jellegére. Valójában ilyen ideális gömbsugárzó nem létezik, semmilyen antenna típus nem képes a tér minden irányába egyenletes térerősséget létrehozni. Minden antennának van valamilyen irányhatása, amely az antenna irányjelleggörbélyével írható le.

Példaként a vízszintes félhullámú dipólus sugárzási jelleggörbéjét mutatom, melyet általában polárkoordináta-rendszerben ábrázolnak. A koncentrikus körökhöz feszültségek tartoznak, a középpont a 0 feszültség. A sugarak a szöget, illetve irányt határozzák meg, a fő sugár irányt a nulla fokkal jelölt sugár mutatja. A sugár jelleggörbe ábrázolása derékszögű koordináta rendszerben nem olyan szemléletes, így itt csak 190°-os tartományt szokás feltüntetni. Azonban ez esetben is jól megfigyelhetők a térerősség-szintek. A sugárzási jelleggörbék a főnyaláb mellett sokszor kifejezett vagy kevésbé kifejezett melléknyalábokat vagy csúcsokat tartalmaznak. E görbék általában normáltak vagyis a fő sugár irányban mérhető térerősséget 100 %-nak tekintjük és minden további térerősséget u/_umax-ként ábrázoljuk.

A környezet hatása a vízszintes antennák jelleggörbéire

Eddig feltételeztük, hogy az antenna térben szabadon, vagy nagy magasságban a talajszint felett és távol minden objektumtól van felfüggesztve. Az ábra alapján látható, hogy a rövidhullámú antennák aligha szerelhetők olyan magasságra, ahol a talaj vagy a környezet hatása elhanyagolható lenne. A jellemzők változásának mértéke a hullámhosszra vonatkoztatott telepítési magasságtól, az antenna tengelye és a talajszint által bezárt szögtől, továbbá, a talaj elektromos tulajdonságaitól (vezetőképesség) függ. A sugárzási jelleggörbék ábrázolása azt szemlélteti, hogy az ideális talaj feletti üzemi hullámhosszra vonatkoztatott telepítési magasság hogyan befolyásolja a függőleges sugárzási jelleggörbét.

A könyezet hatása a függőleges antennák jelleggörbéjére

Rádióamatőr gyakorlatban függőlegesen polarizált antennákkal ritkán lehet találkozni. Általában jelleggörbéje a talajreflexió következtében deformálódik. A 3.16 ábra jól mutatja a függőleges félhullámú dipólus jelleggörbéit a telepítési magasság függvényében.

Antennanyereség

Egy összehasonlítási érték, viszonyszám a vizsgált és a vonatkoztatási antenna között, feltéve, hogy mindkét antenna ugyanazon elektromágneses erőtérben van.

P₁ G = teljesítmény nyereség

G = ¾¾ P₁ = az antenna által leadott teljesítmény

P₂ P₂ = fogadóantennán levett teljesítmény

Dipólus-antennák

A dipólus antennák jellemző tulajdonságai (talpponti ellenállás és sávszélesség) megfelelő méretezéssel és konstrukciós kialakítással messzemenően befolyásolható. elsősorban az URH és a deciméteres hullámú tartományban alkalmazzák.

Hurok-dipólus

Ha két, egymástól viszonylag kis távolságban (D<0,05l) levő félhullámú vezetőt párhuzamosan összekötünk, hurok-dipólushoz jutunk. A félhullámú dipólustól elsősorban a nagyobb talpponti ellenállása valamint nagyobb relatív sávszélessége különbözteti meg.

Teljeshullámú dipólus

Azt a dipólust, melynek elektromos hossza 1 l, teljeshullámú dipólusnak nevezzük. Két félhullámú darabból áll, ezeket azonos fázisban gerjesztik. Mivel a nagy feszültség és a kis áram nagy ellenállást jelent, a teljeshullámú dipólus nem tévesztendő össze a teljeshullámú sugárzóval: A geometriai középpontban megszakított és táplált teljesáramú dipólus mindkét ága azonos fázisban van gerjesztve. A megszakítás nélküli teljeshullámú sugárzót csak az egyik végén gerjesztjük.

Antennák táplálása

Maximális teljesítmény akkor vihető át, ha a generátor (adó végfok) impedanciáját a fogyasztó (antenna) impedanciájához illesztjük. Minthogy az antenna és az adó közé legtöbb esetben energiatovábbító vezetéket (tápvonalat) kell iktatni, ezt úgy kell méretezni, hogy a rezonancia viszonyokat, illetve illesztési viszonyokat ne zavarja meg.

Tápvonalak

Feladatuk, hogy a nagyfrekvenciás energiát lehetőleg veszteségmentesen továbbítsák, anélkül, hogy saját maguk sugároznának. Megkülönböztetünk egyhuzalos és kéthuzalos tápvonalat. A nagyfrekvenciás energia nagytávolságú átvitele kis veszteséggel, egyhuzalos tápvonallal (goubau-vezeték) megoldható.

A táplálás módjai

A hangolt és az illesztett tápvonalon keresztüli antennatáplálási mód terjedt el. Egyes esetekben e kettő kombinációja is alkalmazható, ilyenkor vegyes táplálásról beszélünk. Az illesztett tápvonalon terjedő hullámokat haladóhullámoknak nevezzük. Az URH és deciméteres hullámtartományban kizárólag illesztett tápvonalak használatosak.

Egy tápvonal akkor tekinthető hangoltnak, ha hossza l/4 vagy annak egész számú többszöröse.

Tápvonalak csatlakoztatása adók végfokozatához

Ahhoz, hogy az adó végfokozatából a rendelkezésre álló teljesítményt a tápvonalon át az antenna felé maximális hatásfokkal ki tudjuk csatolni, két alapvető követelményt kell teljesíteni:

a) a fogyasztó (antenna) és a generátor (adó csatolóköre) csak, mint egy kapacitív és induktív reaktancia nélküli, tisztán rezisztencia terhelje,

b) a fogyasztó bemeneti impedanciáját a generátor átmeneti impedanciájához kell illeszteni.

E követelmény akkor tekinthetők teljesítettnek, ha egy hangolt tápvonal adó felöli végén árammaximum (áramcsatolás), illetve feszültségmaximum (feszültségcsatolás) található; ami arra utal, hogy a tápvonal és az antenna, mint egyetlen egység, rezonanciában van. Az illesztett tápvonal akkor elégíti ki ezt a feltételt, ha állóhullámok nem lépnek fel rajta.

Illesztő és transzformáló egységek

Az illesztő, illetve transzformáló egységeket az antennák táplálásához csak akkor kell használni, ha a tápvonal illesztésére szükség van, hangolt tápvonalak esetén maga a tápvonal végzi a transzformálást.

Deltaillesztés

Előnyösen használható a 400-600 W hullám-ellenállású, kéthuzalos tápvonal illesztéséhez. Egyik legfontosabb mechanikai előnye, hogy a sugárzót nem kell elvágni, mint szokás az a félhullámú dipólusnál. A sugárzó középpontja fémesen rögzíthető bármilyen fémes tartószerkezethez, illetve földelhető.

T-illesztés

Lényegében a delta illesztés egy mechanikusan merev változata, ezrét főleg csőből készült sugárzók esetében alkalmazhatók előnyösen. Ebből következik, hogy elsősorban az URH tartományban terjedt el.

Gamma-illesztés

A rövidhullámú tartományban akkor célszerű a gamma illesztés használata, amikor szimmetrikus sugárzót külön szimmetrizáló transzformátor nélkül akarunk koaxiális kábellel táplálni. A T-illesztéshez hasonlóan, segítségével impedancia illesztés is megvalósítható: a gamma-tag lényegében egy fél T-tag.

Omega illesztés

A gamma illesztés elektromosan javított változatát, az omega illesztést elsősorban olyan RH antennákhoz használják, melynél a gamma tag bilincsének tologatása veszélyes lenne.

ANTENNÁK

Rövidhullámú antennák

A rövidhullámú antennák gazdag fajtaválasztékából nagyon nehéz kiválasztani-megtalálni a számunkra ideálist. A teljesség igénye nélkül megpróbálok áttekintést nyújtani az RH antennák típusáról, néhány példán keresztül bemutatva azokat.

Elsőnek a félhullámú sugárzók nagy családját nézzük. Elektromos hosszuk l/2, fő sugárzási irány8uk a hossztengelyükre merőleges.

Ezek:

· windom antenna,

· Y-antenna,

· sodor huzalú, tápvonalas félhullámú dipólus,

· hurok dipólus,

· koaxiális kábel által táplált dipólus,

· minden széles sávú félhullámú dipólus.

Teljesítőképesség tekintetében ezek a különféle formák azonosak, a különbség csupán a táplálás módjában van.

Az antennák további csoportja az oldalirányú vagy merőleges sugárzók. Ezek az antennák hosszirányukra merőlegesen, élesen nyalábolva sugároznak.

Ezek:

· H-antenna,

· W8JK-antenna.

Kis költségből megépíthetők, hátrányuk, hogy csak egyirányban sugároznak.

Közel azonos antennanyereség érhető el az irányantennák használatával. Döntő előnyük, hogy valamennyi égtáj felé azonos nyereséget lehet elérni, és helyben elférnek.

Ezek:

· QUAD-antenna

Végül a függőleges sugárzókat említem. reprezentánsuk a botantenna, amely kis helyen elfér, körsugárzó. Nagy közkedveltségnek örvend a GROUND-PLANE, melynek közsugárzó volta ellenére még antennanyeresége is van.

RH-félhullámú antennák

Az itt alkalmazott típusok főleg táplálásuk módjában térnek el egymástól. Megkülönböztetünk egysávos, többsávos és kis helyigényű antennákat.

Egysávos antennák

Az egysávos félhullámú dipólus-antennák táplálási módjuk miatt nem gerjeszthetők (illesztett tápvonal). Vagyis csupán egy sávban használhatók.

Ezek:

· Y-antenna,

· koaxiális kábelen táplált dipólus,

· hurok-dipólus.

Többsávos antennák

Ha félhullámú sugárzót felharmonikusan akarunk üzemeltetni, elektromos szempontból kifogástalan táplálás csak hangolt tápvonallal érhető el. Az illesztett tápvonalas, többsávos antennák csak kompromisszumos megoldást jelentenek.

Ezek:

· Zeppelin-antenna,

· többsávos zeppelin,

· kettős zeppelin,

· Windom-antenna,

· WWDZZ-antenna.

Kis helyigényű antennák

A legtöbb antennarendszer teljesítőképessége méreteivel növekszik. „A legolcsóbb végfok egy jó antenna.” – mondják. Ha azonban kis tér áll a rendelkezésünkre, javallott az egyszerűbb, ám kiváló sugárzási és vételi karakterisztikával „megáldott” antenna típusokat használni.

Ezek:

· kétsávos T-antenna (a 80 m és 40 m sávban),

· rövidített dipólus,

· huzalpiramis-antenna,

· körsugárzó V-dipólus.

Huzalantennák (Long Wire)

Huzalantennák még a rádiózás hőskorában terjedtek el, ma már ritkán, kivételes esetekben használjuk. Méretezése a következő képlet alapján lehetséges:

150 (n-0,05) l = sugárzó hossza méterben

l = ¾¾¾¾¾ n = a kialakuló félhullámok száma

f f = üzemi frekvencia MHZ-ben.

Aperiodikus antennák

Terhelő ellenállással lezárt sugárzókat aperiodikus vagy lezárt antennáknak nevezzük. Bemeneti ellenállása széles tartományban frekvenciafüggetlen, így valódi szélessávú antennának tekinthető. Ez az előny többnyire kompenzálja azt a hátrányt, ami abból adódik, hogy a betáplált nagyfrekvenciás energia egy része a záróellenálláson nem hasznosítható hővé alakul, veszendőbe megy.

Ezek:

· lezárt huzalantennák,

· T2-antenna,

· lezárt V-antenna,

· lezárt rombusz-antenna.

Oldalsugárzó-antennák

Úgyszólván valamennyi antenna közös alapeleme a félhullámú dipólus. Több dipólus célszerű kombinációjával az irány-jelleggörbe tetszés szerint variálható, ezzel az antenna nyereség növelhető.

Ezek:

· dipólus-sor,

· emeletes-dipólusok,

· dipóluscsoportok,

· Franklin antenna.

Hosszsugárzó-dipólusok

Az egymással párhuzamosan elhelyezett és fáziseltéréssel gerjesztett dipólusok főképp egy bizonyos irányban, az antenna legnagyobb hosszkiterjedésének irányába sugároznak. Legismertebb fajtája a Yagi-antenna.

Egészhullámú hurokkal működő, irányhatású antennák

Az elemenként egészhullámú hurkokat tartalmazó antennák sok szempontból előnyösebbek a félhullámú dipólusoknál (elektromos, mechanikai). Az első „CUBICAL QUAD” 1938-ban épült az Andokban. Legismertebb változata a hosszított dipólus (Quadelem). A gyakorlatban az elkészített Quad-antennák az ábra szerinti felépítést követik.

A berajzolt nyilak mutatják, hogy a vízszintes és függőleges szakaszok egyenlő fázisban kapják a gerjesztést, amiből következik a lineáris polarizáció.

(Betáplálás a vízszintes oldalon: vízszintes polarizáció, betáplálás a függőleges oldalon: függőleges polarizáció)

Jelenleg a Quad legfejlettebb változata a SWISS QUAD.

Függőleges polarizált RH-antennák

Az eddig tárgyalt RH antennák alapeleme a vízszintesen polarizált félhullámú sugárzó. Ha azonban jól vezető talaj felett függőleges irányban állítjuk fel az antennát, a szabad hossza l/4 elegendő. Legjellegzetesebb képviselőjük a Marconi-antenna, mely a talaj felett l/4 magasságú, a további rész a talajban valósul meg, ezért aszimmetrikus antennának is hívjuk. Ilyen antennák feltételezik a jó földelést (R=0).

Ultrarövid hullámú antennák

Az egyszerű felhasználónak (rádióamatőr) egy URH antenna szűkebb értelemben olyan sugárzót jelent, amely a ……..-es amatőrsávban (144-146 MHZ) sugároz. Nagyban hasonlíthatnak a tv antennákhoz, a talpponti ellenállásuk szabványosított, 240 W. Természetesen házi készítés esetén ettől el lehet térni. Legerősebben az URH hullámok a vízszintes polarizáció útján terjednek. A jó URH antennának kb. 2-3 hullámhossznyival kell magasabbnak lennie a legközelebbi műtárgyaknál, azonban a 2 l szerelési magasságot ideálisnak tekinthetjük. Az antennanyereség tekintetében célszerű a sokemeletes Yagi-antennákat alkalmazni.

Az emeletes Yagi-antennák egyesítik magukban a vízszintes síkban viszonylag nagy nyílásszög előnyég a függőleges síkban kapott nyílásszög csökkenéséből származó nyereségnövekedés előnyével.

Az ún. emeletek közti távolság optimális

megválasztásával a nyereségünk 2-3 dB lehet.

A csoportantennák (23.9) megvalósíthatják a

kétoldalas „reflektoros” sugárzást, mely átalakítható,

csak az egyik irányban, fősugárzássá.

Azonban a deciméteres hullámok tartományában, amelyen belül a 70 cm-es sáv áll a rádióamatőrök rendelkezésére, általánossá vált a hosszú Yagi antenna.

A kb. 400 MHZ-től 470 MHZ-ig terjedő frekvenciatartományban jól használható a négyelemes Yagi. A talpponti ellenállása szimmetrikus, kb. 240 W.

Antennanyeresége: kb. 6,5 dB.

Bizonyos esetekben körsugárzókra, vagyis olyan antennákra lehet szükség, melyeknek a vízszintes síkban nagyjából kör alakú az iránydiagramjuk. A koaxiális antenna nagyon jól használható mozgó rádióállomásokon. Elvileg egy olyan félhullámú dipólusról van szó, melyet függőleges helyzetbe állítottunk és alsó felét egyúttal negyedhullámú záró edénynek képezzük ki, így szimmetriát hozunk létre. Az illesztés és a szimmetrizálás közel ideális. Magassága l/4, a koaxiális kábel ellenállása 60 W.

Vízszintesen polarizált URH körsugárzók

Megvalósítása bizonyos anyagi áldozatokat követel, különösen, ha minél kerekebb sugárzási diagrammot kívánunk.

A vízszintes síkú gyűrűs antenna sugár diagramja nem egészen kör alakú. Sugárzási térében minden vízszintes irányban csak feleakkora vételi térerősséggel számolhatunk, mint amennyit a főirányban egy normális egyenes dipólussal kapunk.

Rögzítés szempontjából kedvezőbb a 25.10 ábrán látható megoldás: a vízszintes síkban küllőszerűen elhelyezett műanyag rudakkal rögzítjük az antennát. A vízszintes gyűrűs dipólusokból kettőt vagy többet is egymásra, egymás fölé helyezhetünk, ez a vízszintes síkban nem változtatja meg a körsugárzást.

Az ábrán a különböző alakú dipólusok E-diagrammját láthatjuk. Látható, hogy a gyűrűs dipólus jó körsugárzó, egyébként azonban a sugárzás tekintetében sokkal hátrányosabb a többinél.

Máltai kereszt alakú antenna

Érdekességképp vizsgálható a máltai kereszt alakú antenna. Vízszintes körsugárzó, és szinte tökéletes szimmetriájánál fogva majdnem ideális kör alakú sugár diagrammal bír.

Hasonló a lóheresugárzó is, működésük tekintetében semmilyen különbség nincs.

RÁDIÓZAVAROK ELHÁRIÍTÁSA

Zavarelhárítás általános szempontjai

A rádiókezelő üzemben tart olyan berendezéseket, melyek jelentős rádiózavarokat okozhatnak. Maga az antenna nem lehet zavarforrás, mivel csak továbbít elektromágneses rezgéseket. Az antenna vagy távvezeték akkor sugároz zavaró jeleket, ha az adó ilyeneket szolgáltat. Minden zavarelhárításnak tehát az az alapelve, hogy mindenekelőtt a zavaró sugárzás eredetét kell leküzdeni (ált. oszcillátorok a zavarforrások).

Fontos feltételek:

· Az adóberendezés teljes mértékben le legyen árnyékolva, és kifogástalanul legyen földelve.

· Az abból kiinduló kezelési vezetékekben és energia-bevezető vezetékben megfelelő fojtótekercseket kell elhelyezni.

· Az adó általános elrendezése feleljen meg a legújabb műszaki ismereteknek.

Rádiózavarok elhárítása

A rádiózavarok elhárítására nincs egyszerű szabályunk, mert a zavarforrás, az átviteli út és a zavart vevőben megnyilvánuló jelenségeke szempontjából nagyon változatos esetekkel van dolgunk. Ezért rendszeresen kell eljárnunk, meg kell próbálni, megállapítani a zavaró frekvenciát és a legnagyobb sugárzás helyét. Jó szolgálatot tesz ebben a hullámmérő.

Az L₁-C rezgőkörnek át kell fognia a számításba jövő frekvencia tartományt. Az L_cs csatoló tekercsben L₁ menetszámának kb. ötödére van szükség. Dióda lehet nagyfrekvenciás egyenirányításra alkalmas germánium dióda. Egy rövid (20-30 cm) segédantennával letapogathatjuk az adó végfokának környezetét, és közben változtatjuk a hullámmérő frekvenciáját. Ha zavaró frekvenciára bukkanunk, megpróbáljuk összevetni a félhullám-táblázattal.

Azok a frekvenciák, melyek nem egyeznek meg egyetlen felharmonikussal sem, többnyire az adófokozat öngerjedéséből származnak vagy valamilyen keveredés termékei. Az antennáról kisugárzott zavaró frekvenciák minden esetben kimutathatók az adó végfokának adókörében is.

Zavaró frekvenciákat kibocsátó adónkban szűrőkkel meggátolhatjuk e frekvenciák képződését:

a) Aluláteresztő szűrő: egy meghatározott f határfrekvenciától kezdve minden kisebb frekvenciát szabadon átereszt.

b) Felüláteresztő szűrő: egy meghatározott f_kr határfrekvenciától kezdve minden nagyobb frekvenciát átereszt.

c) Sáváteresztő szűrő: egy bizonyos frekvencia sávban átereszt, e sávot f_max és f_min frekvenciák határolják.

d) Sávzáró szűrő: egy bizonyos frekvencia sávban zár, e sávot f_max és f_min frekvenciák határolják.

Műantennák

A rádióállomások fontos segédberendezései közé tartozik a műantenna. Legegyszerűbb alakja tisztán rezisztív lezáró ellenállásból áll és úgy kell méretezni, hogy jó ellenállás-illesztés jöjjön létre. A műantennát sokoldalúan lehet felhasználni. Használhatjuk, mikor hangoljuk az adókat, mikor teljesítményt akarunk elérni vagy mikor antennamérő készüléket hitelesítünk. Készülhetnek szénrétek-ellenállásokból, vagy tekercselt huzalellenállásokból, de legkedvezőbbek a tömör ellenállások, elsősorban a bórszénellenállások.

Az ábrán huzaltekercs-ellenállás látható bádogdobozos kivitelben (házi, egyszerű elkészítés).

Ha egy dót rezisztív ellenállású műantennával zárunk le, feszültségmérővel könnyen meghatározhatjuk a nagyfrekvenciás kimeneti teljesítményt.

U_e²_ff

P = ¾¾¾

Nyári szünet - következő érettségiző évfolyam

Az oldal továbbra is azért működik fejlődik bővül, hogy a következő érettségiző évfolyamok könnyebben tudják venni az akadályokat. Lehet, hogy sok érettségi tétel elavult, hiányos, hibás sorokat/megjegyzéseket tartalmaz, de legalább egy kis lapot, ad hogyan kezdj neki a saját tételeid kidolgozásához, esetleg az itt megírt tételeket már egy az egyben fel tudod használni a sikeres szóbeli érettségid megszerzéséhez.

Több fórumon, klubban, oldalon, ami köthető az erettsegisegedlet.blogspot.com-hoz újabbnál-újabb kérésekkel fordultok hozzám, sajnos ezek közül a legtöbbet nem tudom teljesíteni, mert nem rendelkezek a kell anyaggal hozzá és ti - akik már leérettségiztek, hozzájutottak ritkább tételekhez - sem küldtök be. Sok oldalt jártam be én is, hogy bővíteni tudjam a tételek listáját, többnyire sikerrel, olyan szempontból, hogy még nem közölt tételeket találok, de a speciális kérésekre megoldást sajnos nem mindig tudok találni. Az esetek többségénél szükség lenne a ti segítségetekre. Ha szeretnéd segíteni az oldal fejlődését, akkor erre az e-mail címre küldheted a tételeidet: hokn87@gmail.com.

A nyári szünet és az érettségi időszak végével sajnos az oldal látogatottsága közelebb van sajnos a 0hoz, mint a 100hoz, de az előző évi statisztikák és a józan paraszti ész is ezt sugallta. Nem meglepő módon, mivel ilyenkor jenkisem érettségizik, senkikem tanul érettségire, mindig boldogan mutagatja a frissen nyomtatott érettségi bizonyítványát és a benne szereplő görbülő érdemjegyeket.

Most csak reménykedni tudok, hogy a látogatók száma nem azért csappant meg, mert google.com fekete listára dobta az oldalt, hanem csak azért, amit az előző bekezdésebe írtam az érettségiről és az érettségizőkről.

A nyár maradék egy hetét mindenki használja ki a lehető legjobban, akik érettségire készülnek nem kell félni, ebben az évben/tanévben is meglehet szerezni minden tárgyból a kívánt jegyet, csak annak megfelelően kell dolgozni/tanulni. Aki már túl van ezen, annak két lehetősége van, vagy dolgozik vagy tovább folytatja tanulmányait. mindkát megoldásnál egy teljesen új élet és teljesen új élmények várnak. A technikum és az egyetem/főiskola mindenképpen egy jobb lehetőség, mint a meló, mert itt kapja meg mindenki az szabadságát - főleg, ha nem a szülőhelyén tanul tovább, hanem kolis vagy albis lesz egy msáik városban pl Budapesten ( csak ajánlani tudom ) - az egyetemi élet felülmúlhatatlan, persze csak akkor ha a megfelelő társaságba keveredsz.

Gazdasági tevékenység és környezetszennyezés

A környezetvédelem egy társadalmi tevékenység, amely az emberi társadalom által saját ökológiai létfeltételeiben (saját maga által) okozott károsodások megelőzésére, a károk mérséklésére vagy elhárítására irányul. A környezetvédelem éppen ezért nem azonos a természetvédelem fogalmával, bár a két tevékenység között jelentős átfedés van. A természetvédelem célja a bioszféra állapotának, működőképességének, biológiai sokféleségének, valamint ezzel összefüggésben a élőhelyeknek és a természeti tájnak a megőrzése, károsodásainak megelőzése, mérséklése vagy elhárítása.

A problémák felismerésével együtt megszületett a környezetvédelem fogalma, az igény szűkebb és tágabb környezetünk, Földünk védelme iránt. A környezetvédelem definíciója Kerényi Attila nyomán: Környezetvédelem alatt olyan tevékenységi rendszert értünk, amelynek célja a bioszféra megőrzése oly módon, hogy környezetünket, és magát az embert is megóvjuk mindenfajta emberi tevékenység szennyező és pusztító hatásától. Emellett mesterséges környezetünket úgy kell alakítanunk, hogy az harmóniában legyen a természeti környezettel, valamint a gazdasági tevékenységek végzése során tekintettel kell lenni az élő rendszerek tűrőképességére, amelyet a tevékenység során nem haladhatunk meg. Ezeknek a céloknak az eléréséhez összehangolt cselekvésre van szükség, amelynek legfontosabb színtere a gazdaság.

Több fontos terület azonban nem tartozik a gazdasághoz. A tudományoknak ugyancsak nagy szerepe van a környezeti problémák megoldásában, és legalább ilyen fontos a környezetvédelmi oktatás-nevelés, a környezetvédő tudat kialakítása, hiszen a belső indítékok által motivált környezetvédő cselekvés hatékonyabb a külső kényszer hatására végrehajtott cselekedeteknél. Ennek ellenére természetesen szükség van a környezetvédelem kényszerítő eszközeire: törvényekre és jogszabályokra is. A környezetvédelmi tevékenységeket két fő csoportba sorolhatjuk: elméleti és gyakorlati cselekvésekre. Az elméleti (szellemi) szférába a tudomány és az oktatás, míg a gyakorlati szférába a gazdasági és fogyasztási tevékenységek tartoznak.

A GLOBÁLIS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK

Túlnépesedés, éhínség, városnövekedés A Föld népessége jelenleg meghaladja a 6 milliárd főt. A növekedés szempontjából a legkritikusabb a demográfiai ciklus 2. szakasza, amelynek jellemzője a járványok visszaszorításával párhuzamosan a halálozási ráta csökkenése, a születések magas száma, ami rendkívül gyors népességnövekedést eredményez. Jelenleg néhány ázsiai ország, valamint az afrikai országok többsége ebben a szakaszban tart, ami a Föld népességének megduplázódásához szükséges idő lerövidülését is maga után vonja. A duplázódási idő jelenleg kb. 30 év, azaz 2030-ra (a jelenlegi tendenciák változatlanságát feltételezve) a Föld népessége elérheti a 12 milliárd főt. A túlnépesedés a Föld eltartó képességének korlátozottsága miatt jelent igen súlyos problémát. A Föld eltartó képességére vonatkozóan különböző számítások láttak napvilágot, pl. Wester 1982-es számítása szerint, amelyben 2000 kalóriás napi energiaigénnyel számolt, a Föld eltartó képessége 2 milliárd fő. Jellemző, hogy ezek a számítások rendre alacsonyabb népességszámot eredményeznek, mint amennyi a Föld jelenlegi népessége. Meg kell azonban jegyezni, hogy az eltartó képességet új technológiák bevezetésével, új, ellenállóbb és nagyobb terméshozamú fajok (ld. zöld forradalom) alkalmazásával tovább lehet bővíteni.
Ennek ellenére igaz, hogy a Földön sohasem éhezett annyi ember, mint napjainkban. Jelenleg 1 – 1,2 milliárdra becsülik a hiányosan táplálkozók számát, és ebből 630 millió éhségszinten él. A túlnépesedési problémák először az ázsiai országokban, Indiában, Kínában, Pakisztánban jelentkeztek, jelenleg azonban Afrika az a kontinens, ahol a legtöbb éhező él. Az afrikai éhínség már a 70-es évek eleje óta visszatérő probléma, a Száhel-övezetet sújtó szárazság által eredményezett éhínségektől kezdődően.

Igazán hatékony megoldás a gazdasági fejlődés, a népesség tudatformálása, ill. annak átalakulása lehet. A túlnépesedés következménye a városrobbanás. Az ebből fakadó gondok a túlnépesedéshez hasonlóan szintén a 3. világ országaiban jelentkeznek elsősorban, Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában. A probléma abból fakad, hogy a megélhetésért a városokba áramló népességgel a városi infrastruktúra fejlődése, az utak, a csatornahálózat, a lakásállomány stb. nem tud lépést tartani, ami a városok túlzsúfoltságát, szennyezettségét eredményezi. Ennek következménye a 3. világ országaira jellemző városperemi bódévárosok kialakulása (pl. Rio de Janeiro, Calcutta, Kairó stb.).

Energiaválság, nyersanyagok kimerülése A II. világháborúig fennálló gyarmati rendszer lehetővé tette a világ fejlett (gyarmattartó) országai számára, hogy nyersanyag- és energiaszükségletüket gyakorlatilag korlátlanul kielégíthessék. A gyarmati rendszer felbomlása azonban merőben új helyzetet teremtett, és a korábbi nyersanyag-ellátás átalakulása érezhetővé tette: a nyersanyag és az energia nem tartozik a korlátlanul rendelkezésre álló javak közé. Ez a felismerés az 1973/74-es olajválság hatására vált igazán akkut problémává, amikor a kőolajban gazdag közel-keleti államok az olaj árának drasztikus emelésével tovagyűrűző gazdasági válságot idéztek elő. Az első, majd a második (1978/79) olajválság hatására irányult rá igazán a figyelem a megújuló és a meg nem újuló energiahordozók kérdéskörére, az alternatív energiaforrások kutatására, valamint a meglévő, ismert készletek becslésére. A jelenleg ismert készletek és a jelenlegi felhasználás alapján a kőolaj 15-20, a földgáz 35-40, a kőszén 50, az urán 40 évre elegendő. Látható, hogy ezek a meg nem újuló, fosszilis energiahordozó-készletek meglehetősen végesek.

Ezen túlmenően további problémájuk, hogy elégetésük a légkört terheli, hozzájárul az üvegházhatáshoz, a globális felmelegedéshez. Az USA geológiai szolgálatának becslése szerint a kőolaj kitermelése 2040-ben tetőzik, ugyanakkor a britek előrejelzése alapján a kitermelés egy évtizeden belül eléri csúcspontját, 20 év múlva pedig már olajhiány lép fel. Az Egyesült Államoknak 15 év múlva olajszükségletének 90 %-át importból kell fedezni, ami előre vetíti az olajért vívott háborúk szaporodását.

Kimerülésük, ill. környezetszennyező hatásuk miatt a megújuló erőforrások jelentősége felértékelődött. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ún. megújuló erőforrások sem teljesen korlátlanul állnak rendelkezésre. A Föld vízkészlete, az óceánok, tengerek, tavak és folyók vize szennyeződésekkel terhelt, ami nem csupán az ivóvízként, de az energiaként történő hasznosítást is akadályozza. A Föld nem minden területe alkalmas a megújuló energiaforrások hasznosítására. A napenergia leginkább a napsütötte mediterrán, félsivatagi ill. sivatagi országok számára jelent megoldást, míg a szél energiájának hasznosításához közel állandó erejű és irányú szélre van szükség. A napenergia kihasználása Magyarországon töredéke a lehetségesnek, amit elsősorban lakásokban vízmelegítésként ill. fűtésrásegítésként lehetne számításba venni. Az ár-apály jelenség energiájának felhasználására azoknak az országoknak van lehetősége, amelyek olyan tengerparttal rendelkeznek, ahol az apály és a dagály közötti szintkülönbség jelentős, ami leginkább az óceánok partján jellemző. A geotermikus energia azokon a területeken aknázható ki gazdaságosan, ahol a geotermikus gradiens (100 m-re eső hőmérséklet-emelkedés) az átlagos 100 m/3 °C-nál magasabb

A legújabb kísérlet a megújuló energiaforrások terén a biogáz előállítása és felhasználása, amelyet különböző alapanyagokból (pl. élelmiszeripar maradékai, szelektált hulladék, gyorsan növő fák, energiafű, állati trágya stb.) lehet előállítani. A víz a feltételesen megújuló energiaforrások közé tartozik, ugyanakkor magyarországi viszonylatban is a legnagyobb potenciállal kecsegtető megújuló technológia, törpe vízierőművek révén. Az országban 30 %-al bővíthető a vízenergián alapuló áramtermelés. A termőképesség csökkenését eredményezi a talajerózió felgyorsulása is, ami elsősorban a trópusi, nagy csapadékú területeket sújtja. Emellett a nagyarányú erdőirtásokkal a légkör egyensúlya is megbomlik, hozzájárulva ezzel az elsivatagosodáshoz, a globális felmelegedéshez.

Üvegházhatás, globális felmelegedés A légkör a legkevésbé stabil környezeti elem, amelyben rendkívül összetett folyamatok játszódnak le. Éppen ezért igen nehéz annak megállapítása, hogy melyek azok a folyamatok, amelyek természetesnek tekinthetők, és melyek azok, amiket káros antropogén hatásnak tulajdoníthatunk. Az azonban bizonyos, hogy a fosszilis energiahordozók elégetése, az ózonréteget károsító gázok kibocsátása, az esőerdők kiirtása negatív hatásokat eredményez, amelyek a legoptimistább becslések szerint is felerősítik a természetben meglévő, negatív hatású folyamatokat (pl. a vulkánok CO 2 -kibocsátásának következményeit). Az üvegházhatás során a Napból érkező rövidhullámú sugárzás a légkörön áthaladva felmelegíti a földfelszínt, majd a felmelegedett földfelszín által kibocsátott hosszúhullámú sugárzás egy hányada a légköri összetevőkről és a felhőkről visszaverődik a Földre, megakadályozva ezzel a földfelszín lehűlését. Ennek hiányában a Föld átlaghőmérséklete a jelenlegi +14 °C helyett –20 °C lenne. Abban az esetben azonban, ha ez az ún. üvegházhatás fokozódik, ez a Föld átlaghőmérsékletének olyan mértékű növekedését (a jelenlegi CO 2 - kibocsátás mellett 2030-50-re a légkör CO 2 -tartalma megkétszereződik, ami 1,5-4,5 °C-os átlaghőmérséklet-növekedést okoz), vonja maga után, ami a sarki jégsapkák elolvadását, a világtenger szintjének emelkedését, a part menti területek víz alá kerülését, az Alpok gleccsereinek visszahúzódását eredményezi. Az üvegházhatás antropogén hatásra bekövetkező fokozódását az ún. üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése eredményezi. 1997-ben írták alá a Kyotói Egyezményt (életbe lépés: 2005. február 16.), amit 123 ország ratifikált, amelyek összesen a kibocsátás 61 %-áért felelősek

Az Egyezmény az üvegházhatást előidéző károsanyag-kibocsátás drasztikus visszaszorítására tesz kísérletet. A probléma abban áll, hogy az egyezmények, követelmények általában a kívánságok szintjén megrekednek, nem utolsósorban a legnagyobb kibocsátók (pl. USA) ellenállása miatt. A Kyotoi Egyezmény alapot ad a kibocsátások nemzetközi kereskedelméhez (emisszió-kereskedelem), ami ugyanakkor a környezetvédelem ügyét pénzügyi problémává „degradálja”. A légkör jelenlegi állapota és a már napjainkban is érzékelhető éghajlatváltozás arra utal, hogy a „kyotói vállalás” már nem elegendő a káros folyamatok visszafordításához.
Savas esők A savas esők kifejezés egy, elsőként a 60-as években megfigyelt jelenséghez kötődik. Észak-Európában, Észak-Amerikában a tavak vizének kémhatása 5 pH alá csökkent, ami a halak kipusztulását okozta. Ezzel párhuzamosan figyeltek fel a csapadék kémhatásának savassá válására, ami káros hatást eredményez a növényzetben, a talajban, az épületekben. A savas esők egyfajta savas ülepedések. A savas ülepedéseknek száraz és nedves típusát lehet megkülönböztetni, a száraz ülepedés során az alacsony kémhatású részecskék nem érintkeznek a vízzel, míg nedves ülepedéskor a részecskék csapadék formájában kerülnek a felszínre. A savas kémhatást eredményező anyagok szulfátok és nitrátok, amelyek elsősorban az ipari termelés hatására kerülnek a légkörbe. Ennek következtében a savas esők problémája a legkorábban és a legnagyobb arányban az iparvidékek környezetében (pl. Ruhr-vidék, Szilézia, Nagy-tavak) jelentkezett, ill. jelentkezik. Megfigyelték, hogy az esők kémhatása 20 év alatt átlagosan 1,5-del lett alacsonyabb, ami miatt a növények hamarabb hullatják le a lombjukat, nem készülnek fel a télre, valamint a talaj is jelentősen savanyodik. A növények közül a fenyők reagálnak legérzékenyebben a káros hatásokra, ami Európa és Észak-Amerika hegyvidékein követhető leginkább nyomon.

Ózonréteg elvékonyodása

Az ózon a Föld légkörében két helyen található. Egyrészt beszélhetünk ún. felszínközeli ózonról, ami elsősorban a közlekedés káros hatásaival hozható összefüggésbe, és szennyezőanyagnak minősül. Másrészt az ózon megtalálható a magas légkörben, ahol rendkívül fontos szerepe van, és elvékonyodása igen káros következményekkel (pl. bőrrák, szürke hályog, vakság kialakulása) jár. A Föld sztratoszférájában található ózon kiszűri a Napból érkező káros ultraibolya sugárzást, ebből következően mennyiségének csökkenésével egyre kevésbé képes ezt a funkciót betölteni. A sztratoszféra ózonrétegének elvékonyodását elsőként az 1980-as években, műholdak adatai alapján észlelték, az Antarktisz felett. Mivel elsőként csak az Antarktisz felett tapasztalták a jelenséget, ebből származott a tulajdonképpen téves „ózonlyuk” elnevezés. Az ózont a különböző, ipar által kibocsátott gázok károsítják, közülük is elsősorban a freonok. A freonok a hűtőgépgyártás és a spray-k gyártása és használata során kerülnek a légkörbe, ahol, mivel az ózonon kívül nem lépnek semmivel sem reakcióba, felhalmozódnak, és az O 3 -molekulák bomlását eredményezik. Másrészt társadalmi jelenség, az érintett területek társadalmának tevékenysége közrejátszik az elsivatagosodásban. A fokozott igénybevétel és a kedvezőtlen időjárási körülmények a termőföldek pusztulását eredményezték, ami súlyos éhínségeket vont maga után.

A szárazodás Magyarországon is megfigyelhető, elég itt az utóbbi évek csapadékszegény időszakaira, a talajvízszint drasztikus csökkenésére utalni, ami elsősorban az alföldi területeken

való felhasználásukat is gátolja. A vizeket egyrészt közvetlen szennyeződések érik (pl. városok szennyvizének tisztítás nélküli folyókba engedése, olajtankerek katasztrófái, iparvidékek szennyező hatása), másrészt közvetett úton, elsősorban a talajon keresztül szennyeződnek felszín alatti (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz) vizeink. Talajszennyezés, talajpusztulás A fent említett szennyeződések nem csupán a vízkészletet, hanem a talajokat is érintik. Az illegális hulladéklerakók, a nem megfelelő hulladéktárolók, a csővezetékek érülései súlyos szennyezést eredményeznek, amit a szándékos környezetkárosítások (ld. Öböl-háború) tovább súlyosbítanak. A talajok elszennyeződése meggátolja azok termőföldként történő hasznosítását.

A FOGLALKOZÁS VÁLASZTÁSÁTÓL A MUNKAVISZONYIG

Társadalmi és egyéni érdek, hogy mindenki képességeinek, hajlamainak megfelelő munkakörben dolgozzon Egy munkahely „értékét” sok szempontból lehet meghatározni. A munkavállalók általában a következő szempontokat szokták szem előtt tartani: megfelelő munkabér, előmeneteli lehetőség, önmegvalósítás, jó munkahelyi légkör. A nem megfelelő munkahely (képességek, hajlamok, munkahelyi elvárások egybe nem esése esetén) személyes elégedetlenség, frusztráció, illetve társadalmi károk okozója. Az elhelyezkedéshez munkahelyet kell keresni. Az elhelyezkedéshez segítséget nyújtanak a munkaügyi központok. Választhatunk hirdetőújságok, közlönyök, vagy rokonok, barátok révén is. A jelentkezés személyesen, telefonon és írásban is történhet. Minden bejelentkezésre készülni kell. Úgy kell a munkaerőt eladni, hagy a legtöbbet fizessék érte. A bemutatkozó beszélgetésen döntő, hogy jó benyomást tegyünk. (pontos megjelenés, gondozott külső, határozott kézfogás, figyelmes, érdeklődő magatartás, természetes viselkedés, kevés, gesztikulálástól mentes, érthető beszéd, célirányos kérdések, a bérrel kapcsolatosak a beszélgetés végén).

Az írásos jelentkezéshez legtöbb esetben alkalmasságot bizonyító önéletrajzot kell adni. (az önéletrajz tömör, világos, rövid, általában ún. szakmai önéletrajz legyen,). A sikeres elhelyezkedés után a munkaviszonnyal kapcsolatos ismeretek válhatnak fontossá (Munka Törvénykönyve). Külön törvény szabályozza a közalkalmazottak és a közszolgálati alkalmazottak, pl. köztisztviselők munkaviszonyával kapcsolatos kérdéseket.

Az adott munkahelyeken kollektív szerződés és más munkahelyi szabályzatok rendezhetik az adott munkáltatóra, munkahelyre vonatkozó előírásokat. A törvény rögzíti a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályait. A munkaviszonnyal kapcsolatban tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni (kor, nemzetiség, faj, vallás, stb.). A törvény szabályozza a munkavállalók és a munkáltatók, illetve ezek érdekképviseleti szervezeteinek kapcsolatrendszerét. Biztosítja a szervezkedés szabadságát (érdekképviseleti szervezetek alakítását), a munkavállalók részvételét a munkafeltételek alakításában.

A munkavállalók jogosultak a munkaszervezeten belül szakszervezetek létrehozására. A munkahelyen kollektív szerződés szabályozhatja a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, gyakorlásuk illetve teljesítésük módját.

Munkaviszony keletkezése

A munkaviszony a munkáltató és munkavállaló között munkaszerződéssel jön létre. Munkaviszony: munkavégzésre irányuló jogviszony. Kezdete a munkába lépés napja. Munkáltató: akinek munkavállalói vannak. Munkáltató csak jogképes személy lehet (természetes személy, ezek társasága és jogi személyek).

A munkaszerződés a munkaviszony jogalapja, amelyet írásba kell foglalni. A munkaszerződésben meg kell határozni a munkavállaló alapbérét, munkakörét, a munkavégzés helyét. A határozott idejű munkaviszonyt naptárilag, illetve más alkalmas módon kell meghatározni. A határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik Próbaidő: a munkavállaló és a munkáltató egymás kölcsönös megismerésére és a munkakör kipróbálására kiszabott idő.

Ha a meghatározott munkakör betöltése pályázat alapján történik, e munkakörre csak olyan munkavállalóval lehet munkaszerződést kötni, aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt. A munkavégzés szabályai szerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a vonatkozó jogszabályok szerint foglalkoztatni, a munkavállaló számára az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételét biztosítani, a munkát megszervezni, a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást, irányítást folyamatosan megadni, a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani. A munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaidejét munkával tölteni, munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni, munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, az előírtak és utasítások szerint végezni, a munkatársaival együttműködni, munkáját személyesen ellátni, munkája során a tudomására jutott üzemi (üzleti) titkot, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú értesüléseket megőrizni, munkabérének és költségeinek megtérítése mellett — a munkáltató által kijelölt — tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni. Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy az egészséget veszélyezteti.

Munkaerőpiac, munkanélküliség

A piacgazdaságokban a munkavállalók mindenütt elvileg szabad alkuban bocsátják áruba munkaerejüket. Ez azt jelenti, hogy megállapodnak a munkaadóval (illetve annak képviselőjével) arról, milyen munkát milyen feltételekkel és mennyiért végeznek el, azaz mennyi bért kapnak a munkájukért. Tehát formailag azonos helyzetű szereplők között egy szabályos csere zajlik le, mint a piacon — ezért beszélünk az árupiachoz hasonlóan munkaerőpiacról is. A munkaerőpiac szereplői az aktív korú népességből kerülnek ki. Ezek azok az emberek, akik már elérték a munkaképes kort, és még nem mentek nyugdíjba, és egyéb okokból (Pl. betegség, rokkantság) sem veszítették el munkaképességüket. De a gazdaságilag aktív lakosságnak is csak egy része jelenik meg láthatóan a munkaerőpiacon. Ez a piac jól megkülönböztethető csoportokból áll. Az első azoké, akiknek sikerült áruba bocsátaniuk munkaerejüket, tehát jelenleg állásban vannak. A másik csoportot azok alkotják, akik állást keresnek, de még nem sikerült találniuk. Őket nevezzük munkanélkülieknek. A harmadik csoport azokból áll, akik valamilyen ok miatt tartósan vagy ideiglenesen visszavonultak a munkaerőpiacról. Vagy azért, mert reménytelennek találták az elhelyezkedést, vagy azért, mert egyelőre másként keresik a megélhetésüket. Sokan visszavonulnak a háztartásba, vagy vidéken a ház körüli gazdaságba, mert már nem bíznak abban, hogy munkát találhatnak a környéken. Akik ebbe a csoportba tartoznak, nem jelennek meg a munkanélküli-statisztikában. Azokat a nőket is ide sorolhatjuk, akik igénybe veszik a gyermekgondozási segélyt, és időlegesen távol maradnak a munkaerőpiacról. Végül van egy olyan réteg is, amelyik egyéni vállalkozóként próbál szerencsét, más szóval önfoglalkoztató lesz. Ők a munkaadó szempontjából szintén kiesnek a munkaerőpiacról, hiszen nem a munkaerejüket ajánlják fel, hanem legfeljebb megtermelt árujukat vagy szolgáltatásaikat.

A munkaerőpiac szerkezete döntő hatással van a szervezetek működésére, a bennük folyó munkára, a dolgozók egész magatartására. A vállalatok, bürokratikus szervezetek belső rendje attól is függ, hogy milyen a munkaerő-kínálat és -kereslet egymáshoz való viszonya, azaz mekkora a munkanélküliség aránya az adott gazdaságban.

Nagy munkanélküliség esetén a munkavállaló rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben van. Félti az állását, a munkaadó viszont könnyen, gyorsan találhat magának az elbocsátott munkavállaló helyett újat. A nagyarányú munkanélküliség jelentős mértékben befolyásolja azt is, hogy a munkavállaló milyen áron tudja eladni munkaerejét, milyen feltételeket akar vagy kényszerül elvállalni. Ilyenkor általában csökkennek a bérek, mert a munkaadó olcsóbban is kap munkást. A munkavállalók is hajlandók ezért egyre rosszabb feltételek mellett elvállalni a munkát. Legfőbb törekvésük a munkahelyek megtartása lesz, s ehhez képest minden más szempont háttérbe szorul. A munkahelyek megtartásában való érdek sokszor még a jövedelmi szempontoknál is fontosabb. A munkavállalók kénytelenek elfogadni akár a részmunkaidős foglalkoztatást (pl. egyesek csak napi négy órában dolgoznak), vagy ellenkezőleg, a nyakló nélküli túlmunkát. Az átmeneti nehézségek áthidalására beleegyeznek abba is, hogy szükség esetén fizetés nélküli szabadságra küldjék őket.

A munkanélküliség bizonyos szintjét minden gazdaságban természetesnek lehet tekinteni. A közgazdászok szerint a 2—6% közötti munkanélküliség — figyelembe véve a gazdaság állapotát, a műszaki fejlődés ütemét — nemcsak elviselhető, hanem hozzátartozik az egészséges gazdasági működéshez. A munkavállalók egy része ugyanis rendszerint éppen azért van munka nélkül, mert elhagyta régi munkahelyét, és miközben munkát keres, éppen átmeneti állapotban van. Esetleg tovább szeretné képezni magát, és ezért visszalép az oktatásba. Olyanok is akadnak, akik át akarnak menni a magánvállalkozói szférába, és ehhez keresnek kapcsolatokat, tárgyalnak a jövendő megbízóikkal stb.

Az úgynevezett strukturális munkanélküliség is természetes és normális velejárója minden gazdaságnak. Ez azt jelenti, hogy bár a gazdaságban összességében van elegendő munkahely, mégsem talál mindenki magának való állást. Aki munkát keres, esetleg nem rendelkezik az állások betöltéséhez szükséges tudással, képzettséggel. A munkaadó elvárásainak gyakran nemcsak képzettsége miatt nem felel meg, hanem például azért, mert nem elég fiatal, vagy magatartása nem megfelelő. Ezért minden gazdaságban átképzési és képzési programok egész rendszerét alakítják ki annak érdekében, hogy a strukturális munkanélküliséget áthidalják.

A munkanélküliség regionális szinten is jelentkezhet. Miközben az iparilag fejlettebb, gyors növekedésnek induló gazdasági térségekben (régiókban), megyékben akár jelentős munkaerőhiány alakulhat ki, az ország fejletlenebb területein mégis nőhet a munkanélküliek száma. (Magyarországon ma ez az egyik legsúlyosabb probléma. A munkanélküliség főleg az északkeleti iparvidéket, és az elmaradottabb térségeket sújtja.)

Magyarországon az államszocializmus éveiben egészen a rendszerváltásig gyakorlatilag ismeretlen volt a munkanélküliség. Ismert volt viszont az ún. „kapun belüli vagy bújtatott munkanélküliség” jelensége. A munkavállalás kötelező volt — akiknek nem volt bejelentett munkahelyük, azok ellen, mint közveszélyes munkakerülők ellen, eljárást indíthattak (hacsak nem voltak igazoltan háztartásbeliek). A gyárkapun belül azonban túlfoglalkoztatottság alakult ki. Ez azt jelenti, hogy lényegesen többen voltak az üzemekben, irodákban, mint ahány emberre az ott folyó munka alapján szükség lett volna. Valódi munkaerőpiac ezért nem tudott kialakulni. Ennek következtében hiányzott a jelzés is a gazdaság számára, hogy milyen szakmákból nő a kereslet, és mely szakmák kezdenek feleslegessé válni. Valódi munkaerőpiac azonban csak a rendszerváltás után jött létre, amikor a nagyvállalatok is sorban átalakultak, vagy felbomlottak. Új vállalkozások, vállalatok egész sora jött létre. Mégis azonnal megjelent a munkanélküliség, amely 1993-ban érte el csúcspontját, több mint 700 000 munkanélkülivel. Statisztikai adatok szerint a rendszerváltás után mintegy másfél millió munkahely szűnt meg. Mivel közben új munkahelyek is létrejöttek, így összességében 1995—96-ra a munkanélküliek száma félmillió körül alakult. Az azóta bekövetkezett gazdasági növekedés hatására 2001-re a munkanélküliek száma 400 000 alá esett. Ez azt jelenti, hogy a 90-es évek közepén kialakult 10—11%-os munkanélküliségi arány 8%-ra csökkent. Ez a szám 2002-re 5,6%-ra esett vissza. Ez más európai országokkal összehasonlítva jónak mondható, hiszen az unió 25 tagországának átlaga 8,9%.

Kik válnak munkanélkülivé? Mindenekelőtt a csődbe jutott és felszámolt vállalatok dolgozói, akik új munkahelyek híján nem találnak maguknak állást. Feltűnően nagy közöttük a pályakezdők, illetve a 45 éven felüliek aránya. A pályakezdőknek még nincs elég tapasztalatuk, és számos munkahely nem szívesen foglalkozik betanításukkal. A 45 év feletti munkanélküliek elhelyezkedési esélyei pedig rosszak, hiszen teherbírásuk csökkenő, gyakran kevésbé fogékonyak a változások befogadására. Ez a korosztály van a legrosszabb helyzetben, mert minél idősebb valaki, annál kisebb iránta a kereslet a munkaadók részéről.

2003-ban a pályakezdő munkanélküliek az összes (regisztrált, vagyis nyilvántartott) munkanélküliek 1/8-át adták. Minden ötödik munkanélküli 25 évnél fiatalabb volt. A munkanélküliek 25%-át pedig a 45 éven felüliek tették ki. Ezek az arányok az utóbbi években viszonylag stabilnak mondhatók. Kedvező tendencia azonban az, hogy a 25 évesnél fiatalabb munkanélküliek száma 2000-hez viszonyítva, vagyis egy év alatt közel 8%-kal csökkent. Ez arra utal, hogy a gazdasági növekedés elsősorban a fiatal munkaerő iránti keresletet növelte. Sőt, új jelenség, hogy jól képzett szakmunkások és magasan kvalifikált fiatalok iránt nemcsak növekszik a kereslet, hanem egyes területeken már munkaerőhiány is jelentkezik. A munkanélküliség jobban sújtja az alacsonyabb képzettséggel rendelkezőket. A nyolc általánossal vagy annál alacsonyabb képzettséggel rendelkezők adják a munkanélküliek közel 35%-át, a szakmunkásképzőt és szakiskolát jártakból kerül ki a munkanélküliek 37%-a. Míg az egyetemet vagy főiskolát végzettek a munkanélkülieknek csak 5,5%-át teszik ki, ez utóbbiak aránya az elmúlt 8 évben kétszeresére nőtt. A diplomás munkanélküliek közel háromnegyede a fiatalok, illetve a pályakezdők közül került ki.

A munkanélküliek között is el kell különítenünk azokat, akik viszonylag gyorsan újból munkába tudnak állni koruk, szakképzettségük folytán. Ők csak átmenetileg munkanélküliek. Vannak, akik a munka elvesztése után gyorsan el tudnak helyezkedni, vagyis jó a munkaerő-piaci pozíciójuk. Mások önkéntesen vállalják a munkanélküliséget azért, hogy rövid időn belül jobb munkakörülmények, munkafeltételek, kereseti lehetőségek mellett találjanak munkát.

A munkanélküliség Magyarországon komoly regionális feszültséget is jelez. Az ország fejlettebb térségeiben, így Budapesten, Vas megyében, Győr-Sopron megyében a munkanélküliek aránya az aktív (munkaképes) népességen belül alacsony. 2003-ban ez Budapesten mindössze 2,5%, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében pedig 4—5% volt, és csökkenő tendenciájú. Ezzel szemben 20% munkanélküliségi arányt találunk Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, és ennél alig alacsonyabb az arány Nógrád és Szabolcs-Szatmár megyében is (15% és 18%). Itt részben az elmaradott termelési-gazdasági szerkezet, a fejletlen infrastruktúra (Pl. úthálózat, csatornázottság), a lakosság alacsony képzettségi szintje, az elmaradott mezőgazdaság, az ipar hiánya, a nagy nehézipari központok tönkremenetele (bányászat, kohászat) idézte elő azt a súlyos helyzetet, amelyből az elmúlt 10 évben sem igazán történt előrelépés.

A munkanélküliség adatainak helyes értékeléséhez tudni kell, hogy a statisztikában csak azok jelennek meg, akik jelentkeztek a megyei, körzeti munkanélküli hivatalokban, illetve az önkormányzatoknál, és regisztráltatták magukat. A munkanélküliek egy ideig munkanélküli járadékra jogosultak, azután már csak rendszeres szociális segélyben részesülhetnek. Azok, akik semmilyen támogatásban sem részesülnek, és munkanélküli átképzési programokban sem vesznek részt, eltűnnek a nyilvántartásból, vagyis kikerülnek a statisztikából. Jelentős részük ettől még ténylegesen munkanélküli marad, esetleg máshol, pl. a feketegazdaságban keres és talál magának rendszeres vagy alkalmi munkát.

A MUNKANÉLKÜLISÉG KEZELÉSE

Minden ország kialakít egy önálló intézményrendszert a munkanélküliség kezelésére. Ezt az intézményi hálózatot Magyarországon a Munkaügyi Központok szervezetei jelentik. A munkanélküliség legjobb ellenszere természetesen a dinamikus gazdasági növekedés, amely országszerte új munkahelyeket teremt. De addig is szükség van passzív és aktív eszközökre a munkanélküliség kezelésében.

A passzív eszközök azok, amelyek ugyan nem segítik hozzá a munkavállalót új munkahely találásához, nem javítják elhelyezkedési esélyeit, de biztosítják valamilyen szinten a megélhetését. A legelterjedtebb passzív eszköz a munkanélküli-járadék biztosítása. Azután már csak jövedelempótló támogatást, később rendszeres vagy eseti szociális segélyt kaphatnak. Egy másik passzív eszköz a korkedvezményes nyugdíjazás. Ez arra szolgál, hogy azok a munkanélküliek, akik elhelyezkedése gyakorlatilag már reménytelen, és közel állnak a nyugdíjkorhatárhoz, úgy távozhassanak a munkaerőpiacról, hogy megélhetésük biztosítva van.

Az aktív eszközökhöz azokat soroljuk, amelyek segítik a munkanélküliek elhelyezkedését, vagy javítják munkaerő-piaci pozícióikat. A munkaközvetítő hivatalok igyekeznek összehozni a munkaerő-keresletet és -kínálatot. De ezen kívül is léteznek megoldások. Az egyik mód az, hogy a munkaadókat adómenteséggel, bértámogatással vagy más formában érdekeltté teszik abban, hogy munkanélkülieket alkalmazzanak. A meglévő munkahelyek védelme is ide tartozik, valamint új munkahelyek teremtését ösztönző pénzügyi könnyítések.

A fogyasztói társadalom

A fogyasztói társadalom a kapitalista gazdaság eredményeként jött létre. A tömegtermelés, a megnövekedett bérek lehetővé tették a javak létfenntartáshoz elengedhetetlen részén felüli többletfogyasztást. A fogyasztás már nem csupán a szükség¬letek kielégítésének eszköze, hanem a társadalmi státusz különbségeinek megjelenítője is egyben.

Az emberek, amennyiben már kielégítették a létfenntartáshoz szükséges igényeiket, igyekeznek megszerezni a kényelmet, komfortot biztosító civilizációs javakat. Az életfeltételek egyenlőtlensége következtében a különböző helyzetű rétegek eltérő fogyasztási javak megszerzésére törekednek, ezért másként alakul az egyes rétegek fogyasztási kultúrája, s így más lesz az életmódja. A fogyasztási szokásokat nemcsak az anyagiak, hanem az iskolázottság, a foglalkozás, a lakóhely és a származásból eredő kulturális értékek és szokások is befolyásolják.

Az életfeltételekre épülő szükségleti hierarchia mellett az egyes egyének, családok, társadalmi csoportok fogyasztási igényeit többé-kevésbé folyamatosan alakítja, befolyásolja a modernizációs fejlődés kínálata is. A modernizációs fejlődés hatására folytonosan új javak jelennek meg a „piacon”, ezekkel kiegészülve folytonosan változik az egyének fogyasztási struktúrája is. A piacon megjelenő egyre újabb árucikkek — amelyek birtoklására a tömegkommunikációs eszközök hirdetéseikkel naponként felszólítanak mindenkit — minduntalan késztetést jelentenek a vásárlók számára. Kiemelendő a reklámok fontos szerepe, melyek a fogyasztók manipulálásának legfontosabb eszközei.

Legelőször a kedvezőbb létfeltételek között élők tudják a legmodernebb javakat birtokolni, beépíteni fogyasztási struktúrájukba, és mindennapi életvitelükbe, tevékenységeik közé. Az alacsonyabb státusú társadalmi rétegekhez tartozók pedig a néhány évvel korábban megjelent, ám számukra csak késve elérhető és „újnak számító” javak megszerzésén fáradoznak. Először mindig a jobb módú, gazdagabb és/vagy műveltebb, magasabb státuszú, s azon belül is az újra leginkább érzékeny (többnyire a fiatalabb) egyének, családok „lépnek be” az egyes modernizációs javak fogyasztói közé, divatot teremtenek, majd időeltolódással, késéssel követik őket a többiek.

A folytonosan változó, mindig új javak megszerzésére késztető fogyasztást a termelők gazdasági érdeke szítja. Amikor már szinte mindenki hozzájuthat valamely modern eszközhöz, akkor annak minőségibb változatát „dobják piacra”, hogy újrakezdődjék a vásárlási láz. Jól jelzi ezt a mosógép után az automata mosógép, a tévé után a színes tévé elterjedése az elittől az alacsony státusú rétegekig, majd az egyes márkák mesterséges amortizálása gyártásuk beszüntetésével és új márka megjelentetésével.

Akik mindenképpen hasonulni kívánnak a magasabb státuszúakhoz, olyan javakat is meg- szereznek, fogyasztanak, amelyek még valójában nem jelentkeznek fogyasztási szükségleteik között. Ilyenkor igényeiket meghaladó mértékben presztízsfogyasztással demonstrálják a vágyott mintának tekintett társadalmi réteghez tartozásukat.

A fogyasztás növelése a gyártók érdeke elsődlegesen (a profit növelése érdekében), de ennek több káros hatása is van, pl. túlfogyasztásra ösztönöz, eltűnnek a tartós fogyasztási cikkek, nő a hulladéktermelés, fokozódik a környezetszennyezés stb.

A GLOBALIZÁCIÓ

Az 1990-es években felgyorsult az eszmék, az információk, a tőke, az árucikkek és az emberek (munkaerő) áramlása a világ legkülönbözőbb pontjai között. Ezt a folyamatot nevezzük globalizációnak. Így a világ számos problémája már nem csak államok külső és belső konfliktusaként jelentkezik. Ezeknek a negatív folyamatoknak, hatásoknak a megoldása már az emberiség közös feladatává vált. A globalizációnak kevesebb pozitív, viszont számos negatív hatása van.

A GLOBALIZÁCIÓT KÍSÉRŐ JELENSÉGEK

- A környezet pusztulása. A fejlett nyugati államok termelőeszközeiket olyan fejlődő országokba telepítik, ahol a környezetvédelmi előírások lehetővé teszik a környezetvédelmi költségek lefaragásával nagyobb profit szerzését.
- Szegénység. A nyugati jóléti államok tőkét exportálnak fejlődő országokba, az ottani olcsó munkaerő révén megtermelt áruk hasznából finanszírozzák saját jóléti rendszerüket. A függésbe vont országokban az alacsonyan tartott munkabérek konzerválják a szegénységet, míg a fejlettebb államokban a tömeges képzetlen munkaerő életszínvonala szakad le egyre inkább.
- Kommunikációs forradalom. A határokon átívelő kommunikációs csatornák ( a műholdas távközlés, az internet ) megszüntetik az információs elszigeteltségből fakadó hátrányokat.
- Új népvándorlás. A felsoroltak törvényszerű következménye (pl. a kommunikációs forradalom, a szegénység konzerválódása a fejlődő országokban) a migráció erősödése. Ez igen jelentős gondot okoz a jóléti kiadások körüli állandó politikai nyomásnak engedni kénytelen kormányzatoknak.
- Nemzetállamok szuverenitásának megszűnése. A globalizálódó világban a rendszer működését garantáló politikai irányzatok szükségszerűen feláldozzák a nemzeti szuverenitást a gazdasági stabilitás érdekében.
- Multinacionális vállalatok uralma. A nemzetállamok szuverenitásának gyengülése, ill. megszűnése után egyes nagyvállalatok veszik át a piac szabályozásának szerepét.
- Tömegkultúra egységessé válása. A globális világban erre specializálódott, a kultúrát formálni képes gépezetek (a tömegtermelés miatt fajlagosan alacsonyabb előállítási költségekkel) az egész világot egy adott kultúrkör ízléseinek, szokásainak elterjesztésével, szocializálós szerepet kezdenek betölteni.
- Az angol, mint világnyelv. A versenyképes munkavállaló, gazdasági szereplő rákényszerül egy közös verbális kommunikációs csatorna használatára, amely napjainkban kelettől nyugatig az angol nyelv.
- Nemzetközi terrorizmus. A gazdaságilag egyre inkább kettészakadó világban felélénkülnek az egyenlőtlenségekkel szembenálló mozgalmak. Ezek közös kiindulópontjuk, ideológiai céljaik révén könnyen képesek összefogni akár több nemzet hasonlóan gondolkodó szerveződéseit.
- Genetikai forradalom.
- Globálisan pusztító fegyverek elterjedése.

A demográfiai robbanás társadalmi és gazdasági okai a „harmadik világban”, a népesség csökkenésének és elöregedésének problémái hazánkban és más európ

A demográfia fogalma

A demográfia az a tudomány, amely vizsgálja a népesség számát, összetételét, területi elhelyezkedését és állapotát, ezek változásait és tényezőit, valamint a népesség és a népesedés jelenségeihez fűződő társadalmi – gazdasági kölcsönhatásokat és következményeket, feltárja a népesség megújulásának, a népesedés jelenségeinek törvényszerűségeit.

A népesség nagyságát erősen befolyásolják azok a természeti – földrajzi tényezők, ahol az adott népesség él. Ezek közül a legfontosabb maga az a terület, amely meghatározója sok esetben a népesség nagyságának és fejlődésének (pl. nagysága, minősége, megművelhetősége).

A világ népességének változása

1994-re a világ népessége 5,6 milliárdra nőtt, 40 év alatt megkétszereződött, mert visszaszorultak a járványos betegségek, javult a táplálkozás, a lakásviszonyok, az ivóvíz ellátás, szennyvízelvezetés, a közegészségügy, tehát lecsökkent a halálozás és nőtt a születések száma, az élettartam. Az ENSZ becslése szerint 2050-ben a világ népessége 7, 8 milliárd, a magas becslés szerint 12, 5 milliárd is lehet. Jelenleg majdnem minden országban elindult a születési arányszám csökkenése, így nem tudni, mikor és milyen értéken fog stabilizálódni a világ népessége. Az általános nézet az, hogy a közeljövőben elérheti azt a határt, amit a Föld már nem tud eltartani, és amely a környezet teljes leromlásához, az ivóvízkészlet kimerüléséhez, a termőtalaj romlásához, és egyéb katasztrófákhoz, a nemzetközi vándorlás pedig súlyos politikai konfliktusokhoz vezet. A harmadik világban demográfiai robbanás zajlik A Föld népességének az a terulete növekszik legdinamikusabban. Ennek okai: kulturális, vallási tradíciók erősebb érvényesülése. A megnövekedett népesség nem talál megfelelő munkahelyet, alacsony infrastruktúrális viszonyok között él, éhínség, járványok tizedelik őket. Sokan polgárháborús övezetben élnek. Ez az embertömeg kihívást jelent a Föld gazdagabb, „boldogabb” felének.

Európa népességének alakulása

Európa népességszaporodása a XIX. század második felében és az 1950-es években volt a legmagasabb (évi 1%), jelenleg csak 0,4% és a jövőben csak tovább fog csökkenni. A kontinensen a Föld lakosságának 1996-ban alig 14%-a él, de 30 év múlva már a 10%-ot sem éri el. 2020-ban kevesebb, mint 780 millió lesz Európa népességszáma. Európa fejlettebb részeiben is elöregedett a lakosság. Ez főleg a fogyasztói társadalom lehetőségeinek minél jobb kihasználásából adódik. Mivel a gyermekvállalási kedv csökken, egyre nagyobb szerephez jutatnak a harmadik világból bevándorlók. Európán belül legidősebb kormegoszlású Nyugat- és Észak-Európa, ahol az átlagos életkor 36 év ( és az öregkorúak aránya is a legmagasabb: 20%), ez Dél-Európában 32 év, Kelet-Európában 33 év (az öregkorúak aránya 18 ill. 16%). Az öregedést az is mutatja, hogy Nyugat-Európában már 107, Észak-Európában pedig 103 öregkorú jut 100 gyermekkorúra.

Népesség száma Magyarországon

A 90-es évek a szocializmus épületének lebontását hozták A demokratikus államrend kialakítása, a piacgazdaság létrejötte számos kellemetlen „ melléktermékkel” járt. Ezek közé tartozik a széleskörű elszegényedés, egzisztenciális bizonytalanság. A tartós munkanélküliség anyagi lecsúszáshoz vezet. A fogyasztói ártámogatások megszűnése, a fogyasztói árak emelkedése a még munkahellyel rendelkező, bérből és fizetésből élők helyzetét felettéb megnehezíti. Ugyanúgy ki vannak téve az elszegényedésnek a nagycsaládosok. Szomorú, hogy egyre több gyermek szegény. Az elszegényedés kockázata csökkenti a gyermekvállalási kedvet. A nyolcvanas években kezdődött a népesség fogyása. A 80-as évek gazdasági hanyatlása a társadalom jelentős részét túlmunka vállalására kényszerítette, megszokott életnívójuk megtartása érdekében. Ez a művelődés háttérbe szorulásához, a család érzelmi elhanyagolásához vezetett. A fokozott igénybevétel aláásta az egészsége, nőtt a középkorosztály tagjainak elhalálozása és kedvezőtlenné váltak a halálozási mutatók. Ugyanakkor az orvostudomány fejlettsége révén képes olyan embereket is életben tartani, akik korábban meghaltak volna. Ez vezet Magyarországon a társadalom elöregedéséhez. Súlyos következmények: az elöregedő társadalomban egyre kevesebb az aktív dolgozó. Az aktív dolgozók társadalombiztosítási befizetései csökkennek, a jelenlegi nyugdíjrendszer alapjait ássák alá. Az elöregedő, megrokkant egészségű társadalom az egészségügyi és szociális ellátó rendszerre is egyre nagyobb terhet ró.

Az 1920-as népszámlálás 8 millió lakost írt össze, ami lassan növekedett és 1940-ben 9,3 millió főt tett ki. A II. világháború mintegy 400 ezer fős embervesztesége hatására 1949-ben ennél kisebb, 9,2 milliós volt a népességszám. Ezt követően megindult a népesség emelkedése és 1960-ban már 10, 1980-ban pedig 10,7 milliós népességszámot írtak össze. Azóta a természetes fogyás hatására az ország népességszáma csökken: 1995 elején már csak 10,2 milliót tett ki.

Év Lakosságszám/millió fő
1949 9,2
1960 10,0
1970 10,3
1980 10,7
1990 10,4
1995 10,2
2000 10,2
2010 9,9
2020 9,5
2030 9,1

A következő 50 évre szóló népességszámítások a népesség további csökkenésével számolnak. Ha a – jelenlegi népesedési feltételekből kiinduló – előrejelzés eredményeit fogadjuk el, akkor 2020–ban 9,5, 2040-ben pedig már csak 8,7 millió lesz az ország népességszáma. Ha a tendencia nem változik, 2040-ben már csak 8 milliónyian élnének az országban (ugyanannyian, mint 1920–ban). A két világháború között a mai országterületen évi 0,8 %-os népességnövekedést mértek. Ezt a II. világháborús emberveszteség 0,2%-os fogyássá változtatta 1941 és 1949 között. Az 1950-es években újra évi 0,7%-ra növekedett az évi szaporodási ráta, majd 1960 és 1980 között 0,4%-ot ért el. Azóta évi 0,3%-os fogyás tapasztalható.

A népességcsökkenés okai
• A házasságkötések lecsökkenése, későbbre halasztása, mind befolyásolhatják a születések számát.
• A válások gyakorisága is csökkentő tényező.
• A születéskorlátozás különféle módszerei.
• Az életmód, életkörülmények változása, romlása.
• Az egészségügyi ellátás romlása.

Magyarországon a népesség növekedése az elmúlt 125 évben folyamatosan megmutatkozott. 1870 – ben a népesség átlagos életkora 26 év volt, ez 1900 – ra csak 27 évre nőtt, majd a II. világháború előtt 32 évet ért el. 1995 – ben az átlagos életkor már 38 év volt, ami 125 év alatt 12 éves növekedésnek felel meg. Az öregedési folyamatot jól mutatja a gyetmekkorúak arányának fokozatos visszaesése: az 1870 – es 37 % - ról előbb 26 – ra (1941), majd pedig 18% - ra (1995). Ezzel párhuzamosan az öregkorúak aránya előbb 5% - ról 11% - ra, majd pedig 19% - ra emelkedett. Az előreszámítások szerint ez a folyamat a jövőben folytatódni fog: a közepes prognózis szerint 2040 – ben már az ország lakosságának 23% -a lesz öregkorú.

EU – demográfia

Az Eurostat felmérése szerint tavaly igen csekély mértékben, 0,3 százalékkal nőtt az EU összlakossága, amely idén január 1. napján 379 millió fő volt. A jövőre csatlakozó tíz országban ugyanakkor átlagosan 0,1 százalékkal fogyott a népesség, és a második legnagyobb mértékű csökkenés – Lettország (-6,1 ezrelék) után - Magyarországon következett be (2,2 ezrelék). Ugyanakkor az uniós népesség tavaly növekedése mintegy háromnegyed részben a bevándorlásból fakadt. Tavaly Franciaország, Írország, Hollandia és Finnország kivételével a nettó bevándorlás valamennyi tagállamban meghaladta a természetes szaporulat rátáját, ami azt jelenti, hogy bevándorlás nélkül ezeknek az országoknak a lakossága csökkent volna.
Demográfiai változások és hatásuk

Az előrejelzések szerint az európai népesség 2020 – ig több mint 22 millió nyolcvan éven felüli polgárt számlál. Ez 55 százalékkal több, mint 1990 – ben volt.

Ezeket a trendeket ráadásul a hivatalosan és nem hivatalosan egyre lejjebb hozott nyugdíjkorhatárok továbbélezik. Franciaországban például 1995 – ben a népességnek kevesebb, kevesebb mint egy hatoda keres foglalkozást. Belgiumban az 50-55 éves korosztálynak már csak a fele veszt részt aktívan a gazdasági életben. Ha az állami gondoskodástól való függőség más formáit is számításba vesszük, így például a fiatalok arányát a nappali tagozatos oktatásban, világossá válik, hogy a következő évszázad közepére az emberek 96 százaléka az állam pénzügyi segélyezésétől függ majd, aminek a forrását a maradék 4 százaléknak kell megtermelnie.

HOGYAN HAT A TUDOMÁNYOS HALADÁS (INFORMÁCIÓROBBANÁS, INFORMATIKAI FORRADALOM) A TANULÁSRA, SZOKÁSRENDSZEREK ALAKÍTÁSÁRA?

Korunk az információrobbanás időszaka. Az ismeretek elavulása, tömegének megtöbbszörözése rövid távú folyamat. A polihisztorok kora lejárt. Korábban a mennyi, most a honnan kérdésre helyeződik a hangsúly. Az információk tömegében az eligazodás feltétlenül szükséges. Az információk merítése korábban könyvközpontú volt. A számítógépek forradalmának időszakában az ismeretszerzés távlatai soha nem látott mértékben kitágultak. Egyre nagyobb teret hódít a világháló, amely eddig soha nem látott információmennyiséget juttat el akár a háztartások, az egyének szintjéig, háttérbe szorítva nemcsak az írott ismerethordozókat, sajtót, hanem az elektronikus médiákat is. Az internet nemcsak a rádió és a televízió elől vonja el az embereket, de – sajnos – az olvasás mennyisége is drasztikusan csökkent. Különösen igaz ez a fiatal generációra, amely már beleszületett az információs forradalomba.

A nemzetközi hálózatba való bekapcsolódás lehetőséget ad a kulturális javak, információk nagy távolságra történő eljuttatására. Az oktatásban jelentőséget kapnak a digitális oktatócsomagok. A számítástechnika lehetővé teszi a távmunkát, a munka kiadását, elvégzését.

Átalakulhatnak vásárlási szokásaink. Katalógus alapján történő kiválasztásra, az áru megrendelésére van lehetőség. A távközlési forradalom, műholdak alkalmazása a műsorszórásban végtelenül kibővítheti a kínálatot, sőt, a számítógépes filmek letöltésével sajátos műsorrend is kialakítható.

Az emberek közötti érintkezés formái is gyökeresen átalakulnak. Elektronikus levelek írása, a mobiltelefon révén a vezetékes hálózattól való függetlenedés is megvalósult. A hivatali ügyintézésben a telefax bevezetése is lehetővé tette a levelek, dokumentumok rövid idő alatti eljuttatását az érintettek részére.

Az egészség megőrzésének, betegségek gyógyításának új távlatait kínálják a génsebészeti eljárások. A lombikbébi-programok új lehetőségeket nyitnak azoknak a házaspároknak, ahol a gyermekáldás elmaradt.
A számítógépek lassan az élet minden területén nélkülözhetetlenné válnak. A termelésben a robottechnika csökkenti a munkahelyek számát. A háztartások informatikai felszereltsége pedig csökkenti az egyéni aktivitást, hosszú távon pedig az emberi kapcsolatok kiüresedéséhez vezethet. Látható tehát, hogy a folyamatnak hátrányai is vannak.

Az informatikai-információs forradalom, az információk világméretű áramlása a globalizációnak is fontos összetevője.

A deviáns társadalmi magatartás, kialakulásának társadalmi háttere

Az emberi társadalom működésének, az emberi együttműködésnek a biztosítását a szocializáció folyamán elsajátított társadalmi szabályrendszer, a normarendszer teszi lehetővé.

Normák: viselkedési szabályok, amelyek előírják, hogy a társadalom tagjainak bizonyos helyzetekben hogyan kell, és hogyan nem szabad viselkedniük. A norma megszegését mindig valamilyen szankció bünteti. Sokféle norma létezik egymás mellett:
- büntetőjogi normák
- erkölcsi normák
- szokások, illemszabályok, divatszabályok.

Az adott társadalom normáitól eltérő viselkedést deviáns viselkedésnek nevezzük. Deviáns viselkedés az öngyilkosság, bűnözés, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, és a lelki betegségek.

A deviáns magatartást kiváltó társadalmi tényezők

Az iparosodás és az urbanizáció jelenségei más tényezőkkel összefüggésben hatnak a deviáns magatartás kialakulására.

A deviáns magatartást kiváltó konkrét tényezők lehetnek:
• a kulturális tényezők, hagyományok, elfogadott magatartási minták,
• politikai intézkedések is tápot adhatnak bizonyos deviáns magatartási formák terjedésének.
• közrehatnak az anómia sajátos megnyilvánulási formái. A csábító anyagi jólét bűncselekmény elkövetésére, a magasabb funkció vonzása opportunizmusra, klikkel útján való érvényesülésre ösztönözhet, s ha ezek nem is mindig nyilvánulnak meg pl. bűncselekményekben, mégis talajt biztosíthatnak a deviáns magatartás formái számára, a devianciának.

• deviáns magatartásokat termelhet a többoldalúan hátrányos helyzet is, különösen a belőle fakadó depriváltság érzése, amely könnyen eredményezhet alkoholizmust, ezzel összefüggően bűnözést, a családi szocializáció megbontását, a gyermekeket és fiatalkorúakat veszélyeztető helyzetet, idősebb korban öngyilkosságot, táptalaja lehet a mentális betegségeknek.

A deviáns magatartások valamilyen konfliktus-szituáció feloldásaként jönnek létre.

A társadalmi, kulturális tényezők két szinten működnek közre:
• konfliktushelyzetek létrehozásában – az iparosodó, urbanizálódó társadalmakban több konfliktushelyzet alakul ki mint pl. a tradicionális társadalmakban
• a konfliktushelyzet feloldásában – a primer kötelékek közreműködnek a konfliktusok könnyebb feldolgozásában pl. a vallás.

Mindezek a társadalmi tényezők nem automatikusan teremtenek deviáns magatartást és nem is egymástól függetlenül hatnak. A társadalmi tényezők egyéni tulajdonságokon keresztül jutnak kifejezésre.

Újabb kutatások felhívják a figyelmet a deviancia szekvenciális modelljére: a deviáns magatartás sémái meghatározott sorrendben fejlődnek ki, és az egyén magatartásában megfigyelhető a deviancia felé vivő lépések sorrendje. Az út a szándékos nonkonform magatartástól az alkoholizmusig, a bűncselekmények, elkövetéséig vezethet, sőt addig, hogy az egyén elfogadja, hogy deviánsnak tekintik, végül a deviancia, mint életforma is kialakulhat, esetleg szervezett deviáns csoportba való belépéssel párosulva.

Nemzetiségek, etnikai kisebbségek és etnikumok a magyar társadalomban a XX. században

Mielőtt a nemzetiségek, etnikai kisebbségek, valamint etnikumok magyar társadalomban elfoglalt helyzetének vizsgálatához kezdenénk, tisztáznunk kell e fogalmak valós jelentését.

A nemzetiség szót két értelemben használhatjuk. Általánosabb értelmében valamely nemzethez való tartozást jelent. Szociológiai, politikai kifejezésként ugyanakkor valamely meghatározott etnikumhoz tartozó kisebbségre használják.

Kisebbségnek nevezünk egy nagyobb közösségen belül többé-kevésbé elkülöníthető, sajátos azonosságtudattal rendelkező (pl. etnikai, vallási vagy egyéb) csoportot, ha annak létszámaránya a nagyobb közösségéhez viszonyítva kisebbségben van.

Etnikum alatt történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező népességet értünk. Ezen belül a kisebb létszámú, zártabb etnikumokat az etnikai közösség, törzs vagy csoport, míg a nagyobb embertömeget képviselő, kiterjedtebb földrajzi területeken élő etnikumokat a nép, illetve nemzet kifejezéssel jelölhetjük. A kisebbségben élő etnikumokat nemzetiségeknek nevezik. Napjainkra a lakosságnak mintegy 10 százaléka tekinthető valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak.

A nemzeti kisebbségek

Magyarországon 13 törvényben elismert nemzetiség él, ezek között 12 nemzeti kisebbség (németek, szlovákok, horvátok, románok, ukránok, szerbek, szlovének, lengyelek, görögök, bolgárok, ruszinok, örmények), illetve 1 etnikai kisebbség (cigányság). A népszámlálások, a kisebbségjogi intézmények csak ezen kisebbségek adatait, társadalmi mozgásait mérik, és kisebbségi önkormányzatot csak ezek az etnikumok alakíthatnak, mivel ezek azok a népcsoportok, amelyek minimum egy évszázados itt-tartózkodást tudtak igazolni (történelmi kisebbségek). Az ukrán, a lengyel, a görög, a bolgár, a ruszin és az örmény nemzetiségeket csak 1991-ben ismerték el hivatalosan. A legtöbb hazai nemzeti és etnikai kisebbségnek közös vonása, hogy a magyar állam keretei között leélt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, és magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint kisebbségi kötődésük.

A legnagyobb létszámban élő nemzeti kisebbség a németeké. A mai Magyarország területének hagyományos német népcsoportjait összefoglaló néven „sváboknak” is nevezik. A németeket számban követő nemzetiség, a szlovákság (tótok), nem sokkal marad el a horvát nemzetiség sem a szlovákoktól.

Az etnikai kisebbségek

Magyarországon egy hivatalosan elismert etnikai kisebbség létezik, a cigányság. Tulajdonképpen a „cigányság” fogalom több népcsoportot is takar, amelyek a magyar nemzeti kultúrához egyféleképpen vagy legalábbis hasonlóan viszonyulnak. A szociológia meghatározása szerint „cigány” az, akit környezete (leginkább a „nem cigányok”) annak tartanak. A cigányságot számos különböző csoport alkotja, amelyeknek kultúrája jelentősen eltér egymástól. A magyarországi cigányság azoktól az önmagukat romáknak nevező és roma nyelven beszélő népcsoportoktól származik, amelyek a középkorban érkeztek a balkáni országokba és Magyarországra. A cigányság egy része ma is romának vallja magát, például a magyar cigányok (romungrók) és az oláh cigányok hagyományos közösségeihez tartozók, a legkisebb arányban az úgynevezett beás cigányok élnek Magyarországon, akik a román nyelv egy régies román nyelvváltozatot beszélnek. Emellett kialakulóban van a modern roma nemzet fogalma is. A magyarországi cigányok legnagyobb része magyar anyanyelvű. A roma nyelv (cigány nyelv) ismerete ma csak a cigányság kisebb részére jellemző, elsősorban az aprófalvas felépítésű dél-dunántúli megyékben, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében is. A magyar társadalmon belül a cigányság életkörülményei a legrosszabbak. A cigány nemzetiségűek általában hátrányos helyzetben vannak a munkavállalás és a tanulás terén (diszkrimináció).

A kisebbségek és a magyar társadalom, állam kapcsolata

A magyar kormány a kisebbségek életének tudatos segítését nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredő feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. Támogatja a kisebbségi csoportok identitásának megerősítését, a kisebbségi önkormányzati rendszer fejlesztését, a kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását.

Ennek értelmében a magyar országgyűlés 1993-ban elfogadta a nemzetiségi törvényt (Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Jogairól szóló törvény). A törvény szerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre, melyek választása az önkormányzati választások során történik. Ezen belül helyi, illetve országos kisebbségi önkormányzatokat is ismerünk. Emellett a kisebbségek jogait országgyűlési biztos (ombudsman) védi.

A helyi kisebbségi önkormányzatok feladata a kisebbség ünnepeinek meghatározása, helyi kisebbségi média, közoktatás, hagyományápolás fenntartása, pályázatok, ösztöndíjak kiírása.

Az országos kisebbségi önkormányzat határozza meg a kisebbség országos ünnepeit. Feladata lehet továbbá színház, múzeum, könyvtár, művészeti és tudományos intézet, kiadó, közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény, jogsegélyszolgálat üzemeltetése. A legfontosabb joga a kisebbséget érintő valamennyi jogszabály véleményezése, és az, hogy a kisebbség építészeti emlékeivel vagy a nemzetiségi oktatás törzsanyagával kapcsolatos törvényeket elfogadhatja vagy visszaküldheti a parlamentnek.

Mindezek alapján elmondható, hogy a magyarországi kisebbségek kultúrájának ápolásával az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínűsége értékként őrizhető meg minden állampolgár számára.

Világvallások

Minden társadalomnak szüksége van rituálékra, melyek a társadalom tagjaiban tudatosítják azokat az értékeket, amelyek a társadalom együttműködésére és egyesülésére támaszkodnak. A vallások segítenek az egyes embereknek, hogy el tudjanak igazodni a világban, az egész társadalom számára fontos funkciót látnak el úgy, hogy a társadalom tagjai számára közös értelmezési keret nyújtanak az élet értelméről, az értékekről, normákról, erősítik az összetartozás érzését, közösségeket teremtenek, törvényesítik a fennálló társadalmi intézményeket. A vallások már az emberi civilizáció kialakulásával megjelentek, azóta is folyamatosan átalakulnak (pl. reformáció), illetve újak születnek. Alapvatően két fő típusba sorolhatók: egyistenhívők (monozeizmus) vagy többistenhívők (politeizmus). A hívek száma, az egyes vallások elterjedése alapján öt világvallást különböztetünk meg: hinduizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus, kereszténység, iszlám.

India ősi vallása a hinduizmus (brahmanizmus), mely az árja hódítás után több száz éves folyamat eredményeképpen jött létre. Sokistenhívő vallás, hívei maguk határozhatják meg, hogy melyik istent imádják. A legfőbb istenhármasság: Brahma (a teremtő), Visnu (a megtartó), Siva (a pusztító). A három főisten egységet alkot: a teremtés, fenntartás és pusztítás irányítja a világ örök körforgását. Vannak olyan hitelvek, amelyek minden hívőre kötelezőek. Ezek nagyrészt társadalmi természetűek. Ilyen a varna-rendszer /kasztrendszer/ amely négy csoportra osztja a társadalmat. Az egyes kasztokba csak beleszületni lehet, tehát a hindu vallás nem vehető fel. A kasztok tagjai csak egymással érintkezhetnek, életüket szigorú előírások szabályozzák. A Karma /tett/ és a reinkarnáció /újjászületés/ központi tana szerint a folytonos újjászületések formáját az határozza meg, hogy korábbi életünkben milyen tetteket hajtottunk végre.A végső cél a világlélekkel való azonosulás.
A buddhizmus alapítója egy Gautama Sziddharta nevű herceg volt, aki i.e. 560-ban született Nepálban. Elhatározta, hogy ő is szerzetesi útra tér, s örökre elhagyta apja fényűző palotáját. Sok éven keresztül imádkozott és böjtölt. Végül leült egy fa alá, s meditálni kezdett. Mikor felnyitotta a szemét, meglátta az igazságot. Ekkor kapta a Buddha (Megvilágosodott) nevet. Rájött, hogy az emberek azért szenvednek, mert soha nem elégedettek azzal, amijük van, hanem mindig többet akarnak. Az embernek, ha pozitív változást szeretne életében, radikálisan meg kell változtatnia a gondolkodását, s tetteit.

Főbb tanításai: 1. a lét bármilyen formája szenvedést is jelent;
2. ennek a szenvedésnek az oka a mohóság;
3. szenvedést meg lehet állítani (nirvána);
4. az út a szenvedés megszüntetéséhez a nyolc nemes ösvény, pl. Buddha tanításai, pozitívan gondolkodni, igazmondás, könyörületesség, nyugodt, elégedett elme létrehozása, hasznos munka, tudatosság stb.

Elveti a kasztrendszert, de megtartja az újjászületés és a megváltás tanát. A vágyakról való lemondással juthatunk el a nirvánába. Ez nem azonos a halállal, inkább egy meghatározhatatlan, magasabb rendű szellemiség elérése. A hívők életformáját sajátos kettősség határozza meg : szeretet, önzetlenség minden élő iránt s egykedvűség az önmagukat érő történésekkel szemben. A buddhizmus a rá jellemző gondolatszabadság révén jelentősen átformálódott, irányzatokra szakadt. Ma már világszerte elterjedt, de főként Közép-Ázsiában és a Távol-Keleten meghatározó vallás. Irányzatai pl. tibeti lámaizmus, zen-buddhizmus.

A kínai vallás eredetileg a szellemvilágon alapult. A kínaiak szerint a világban egyetemes összhang uralkodik. Vallási elképzelésüket univerzizmusnak nevezzük. Az univerzum (a világmindenség) az ég, a föld és az ember kölcsönhatásából áll. Minden dolognak két egymást harmonikusan kiegészítő része van: a Jang és a Jin. A Jang a világosság, az aktív, a férfierő; a Jin a sötétség, a passzív, a női erő. A világot az örök törvény, a Tao mozgatja, amely a Jang és a Jin egyensúlyát biztosítja. A Kr. e. VI. században két vallási rendszer alakult ki, a Kung-fu-ce (Konfuciusz) nevéhez fűződő konfucianizmus, mely a hagyományok tiszteletére, az erkölcsös életre és az állam szolgálatára tanított, valamint a Lao-ce nevéhez fűződő taoizmus, mely a boldognak tartott múlt felé fordul, elveti a változást, a vágyak nélküli bölcselkedést tartja ideális állapotnak.

A kereszténység kialakulása Palesztinában a názáreti Jézushoz köthető. Jézus 30 évesen kezdett tanítani. Életét az evangéliumok írták le (Máté, Márk, Lukács, János). Jézus keresztre feszítétték, tanítványai, az apostolok azonban elkezdték az új hit terjesztését. A kereszténység olyan egyistenhívő vallás, amely a földi élet szenvedéseiért a túlvilágon ígér kárpótlást. A túlvilágon az egyén helyét élete – bűnei, illetve erényei – határozzák meg (pokol, purgatórium, menny). Alapeszméi: hit Istenben, szeretet, megbocsátás, a megváltás reménye. Elutasította a vagyont, az erőszakot, a gyűlöletet. Az isteni természet három megnyilvánulási formája az Atya-Fiú-Szentlélek – a Szentháromság. Az üdvözülést szolgálják a szentségek: a keresztség; a bérmálás; a házasság; a papi rend; az oltári szentség (úrvacsora); a gyónás; az utolsó kenet (a betegek szentsége). A hívek kapcsolatának formája az Istennel: egyénileg az ima; közösségileg a szentmise (istentisztelet). A történelem folyamán a kereszténység irányzatokra szakadt.

Egyházszakadások: 1054 – görög-keleti (ortodox) – római katolikus;
1517 – reformáció → protestáns irányzatok; pl. evangélikus, református stb.;
1534 – angol reformáció → anglikán egyház.
A kereszténység világszerte elterjedt, minden kontinensen meghatározó vallás.

Az iszlám Mohamed próféta által 610-632 között Mekkában és Medinában megalapított egyistenhivő vallás. Tanításai miatt szembekerült a gazdag mekkai kereskedőkkel, ezért kénytelen volt Medinába menekülni 622-ben. 622, Mohamed futásának (hidzsra) éve az iszlám időszámítás kezdete. Az iszlám szó jelentése: Teljes behódolás Istennek. Az Arab félszigetet tekinthetjük az iszlám vallás bölcsőjének. Az iszlámvallásra nagy hatással voltak a zsidó illetve keresztény hagyományok. Jelentős hatást gyakorolt a pogány arab világra is. Maga Allah korábban csupán egy törzsi istenség volt, s a pogány eredetű a mekkai szent helyen a Kába–kő (egy meteoritdarab) tisztelete. Az iszlámok szent könyvét Koránnak nevezik, amely fejezetekből, úgynevezett szurákból állt.

A Korán alapján a hívő muszlimoknak a következő 5 alapvető parancsot kell betartaniuk:
1. Allahban, az egyetlen istenben s a profétájában, Mohamedben való hit.
2. Mekka, a szent város irányában végzett napi ötszöri ima.
3. Kötelező alamizsnaosztás a szegényeknek.
4. A Ramadan havi böjt betartása, mikor napkeltétől napnyugtáig tilos enni és inni.
5. Minden igazhitű életében legalább egyszer zarándokoljon el a szent városba, Mekkába.

Az iszlám vallásnak két irányzata volt. Az egyik irányzat magukat szunnitáknak nevezte. Szerintük kötelező hagyományoknak az a része, amit a hívők közmegegyezéssel fogadnak el. A másik irányzat magukat siitáknak nevezte. Fontosnak tartották azt a hagyományt, amelynek a próféta közvetlen leszármazottaira, vagyis a kalifákra vonatkozik.

Az iszlám szerint társadalmi kötelezettség a hit terjesztése, melynek eszköze a dzsihád (szent háború).
Az iszlám ma főleg az arab világban és Ázsiában elterjedt, ezsmei háttérként kapcsolható a nemzetközi terrorizmushoz is.

Nemzeti hagyományok, identitás

Az önazonosságunk nem azonos a személyi igazolványban rögzíthető adatokkal. Mi európaiak, magyarok vagyunk. Mindenki lakik valahol, tehát városi, falusi, kispesti, győri stb. Van, aki vallásos, van, aki nem. Az önazonosság (identitástudat) az egyén tudata arról, milyen nemhez, nemzethez, valláshoz, régióhoz tartozónak érzi magát. E tudatforma lassan alakul ki az emberekben, a felnőtté érlelődés folyamatában. Azt, hogy milyen állam polgárai vagyunk, vagy melyik település lakosai, örököljük. Azt azonban, hogy melyik kultúrához kötődünk, melyiket szeretnénk ápolni és magunkénak vallani, az egyének többnyire felnőtt korukban döntik el. Az állampolgárság adott dolog. Ám lehet valaki más állam polgára, mint ami az anyanyelve. A nyelvi-kulturális identitástudat azonban csakis az egyén meggyőződésén alapulhat, „magánügy”. Ő és csakis ő döntheti el, vajon melyik nyelvi-kulturális közösséghez tartozik.

A demokratikus társadalomban mindenki maga döntheti el vonzódásait és azt, milyen értékekhez óhajt alkalmazkodni. Ha valaki másképpen cselekszik, mint amit a belső lelkiismerete diktál, lelkifurdalást érez. Ezért sem szabad senkit arra kényszeríteni, hogy akarata ellenére elhagyja ősei hitét, nyelvét.

Az anyanyelvi kultúra, az anyaország történelme sokakat akkor is hűségre ösztönöz, ha nem a szomszédos államokban élő kisebbségi magyar, hanem hazájától sok ezer kilométerre él, mert vagy ő, vagy a szülei emigráltak. A jogos nemzeti büszkeség azonban sohasem nézi le más nemzetek történelmét, kultúráját. A modern ember bátran lehet többes identitású, például párizsi zsidó magyar, vagy washingtoni protestáns magyar. Nyilvánvaló, hogy még a választott sportklub iránti rokonszenvet sem cseréli fel senki szívesen erőszak hatására. Az identitástudat az ember belső ügye. A fiatalok identitástudatának kialakításában sokat segít, ha törődnek szülőföldjük hagyományaival, és tenni is hajlandók a jó hagyományok ápolása érdekében.

Most kezd újraéledni egy kedves, régi szokás, a lokálpatriotizmus. Az érzelmi kötődés a helyhez, ahol élünk, áldozatos munkára, például a műemlékek megszépítésére ösztönzi a település lakóit. Akinek közösségi célja van, sokkal könnyebben azonosul saját szerepeivel, hisz számtalan visszajelzést kap társaitól, hogy milyennek tartják őt.

Az emberek többféleképpen ítélik meg a társadalmi jelenségeket, és vélekedésükben az egyik legfontosabb elem az a tény, hol nevelkedtek fel. Fontos tehát a lakcím: európai, magyarországi, városi vagy falusi ember valaki. Ám ez még kevés. Az emberek identitástudatát kulturális hatások alakítják. Ebbe beletartozik a családi hagyomány éppen úgy, mint a vallási és nemzeti hagyományok. A viselkedéskultúra is beletartozik a kultúrák ember, kulturált társadalom fogalmába. A család értékközvetítő szerepe abban is megnyilvánul, hogy ezeket a normákat megtanítsák otthon a fiataloknak. A ma élő felnőttek egy részének identitástudata azért nem eléggé magabiztos, mert a régi rendszerben esetleg féltek attól, hogy kifejezést adjanak nemzeti, vallási, kisebbségi identitástudatuknak. Ezért is illeti meg igen nagy tisztelet azokat a magyar családokat, akik a diktatúrák idején is vállalták, hogy román, szovjet, csehszlovák, jugoszláv állampolgár létükre magyarnak érzik magukat. E történelmi tapasztalat a ma élő idős nemzedékekben mély nyomot hagyott.

Az emberek identitástudatát napjainkban nagymértékben befolyásolhatja a lakóhely, tehát az, hogy városi vagy falusi lakos valaki. Különösen a fővárosnak van nálunk nagy presztízse. Ennek oka az lehet, hogy Budapesten nemcsak számos kulturális létesítmény és kórház között választhatnak a lakosok, de munkahelyből is több lehetőség adódhat, mint kisvárosban vagy falun, ahol esetleg egyáltalán nincs sem termelő-, sem szolgáltatóipar. Újabban a városok társadalmában egyre inkább meghatározó a munkahelyhez való érzelmi ragaszkodás. Az emberek egy része nem arra büszke, mi a szakmája, hanem arra, hogy melyik sikeres, híres cég alkalmazottja. A fiatalabb korosztályokban a fogyasztói szokásokhoz (márkanév, zenekarok, sportklubok) való érzelmi kötődés is divatba jött. Néha a divatos viseletek alapján elkülönült fiatal csoportok rivalizálnak egymással, becsmérlő a véleményük egymás ízléséről.