Az emberi társadalom működésének, az emberi együttműködésnek a biztosítását a szocializáció folyamán elsajátított társadalmi szabályrendszer, a normarendszer teszi lehetővé.
Normák: viselkedési szabályok, amelyek előírják, hogy a társadalom tagjainak bizonyos helyzetekben hogyan kell, és hogyan nem szabad viselkedniük. A norma megszegését mindig valamilyen szankció bünteti. Sokféle norma létezik egymás mellett:
- büntetőjogi normák
- erkölcsi normák
- szokások, illemszabályok, divatszabályok.
Az adott társadalom normáitól eltérő viselkedést deviáns viselkedésnek nevezzük. Deviáns viselkedés az öngyilkosság, bűnözés, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, és a lelki betegségek.
A deviáns magatartást kiváltó társadalmi tényezők
Az iparosodás és az urbanizáció jelenségei más tényezőkkel összefüggésben hatnak a deviáns magatartás kialakulására.
A deviáns magatartást kiváltó konkrét tényezők lehetnek:
• a kulturális tényezők, hagyományok, elfogadott magatartási minták,
• politikai intézkedések is tápot adhatnak bizonyos deviáns magatartási formák terjedésének.
• közrehatnak az anómia sajátos megnyilvánulási formái. A csábító anyagi jólét bűncselekmény elkövetésére, a magasabb funkció vonzása opportunizmusra, klikkel útján való érvényesülésre ösztönözhet, s ha ezek nem is mindig nyilvánulnak meg pl. bűncselekményekben, mégis talajt biztosíthatnak a deviáns magatartás formái számára, a devianciának.
• deviáns magatartásokat termelhet a többoldalúan hátrányos helyzet is, különösen a belőle fakadó depriváltság érzése, amely könnyen eredményezhet alkoholizmust, ezzel összefüggően bűnözést, a családi szocializáció megbontását, a gyermekeket és fiatalkorúakat veszélyeztető helyzetet, idősebb korban öngyilkosságot, táptalaja lehet a mentális betegségeknek.
A deviáns magatartások valamilyen konfliktus-szituáció feloldásaként jönnek létre.
A társadalmi, kulturális tényezők két szinten működnek közre:
• konfliktushelyzetek létrehozásában – az iparosodó, urbanizálódó társadalmakban több konfliktushelyzet alakul ki mint pl. a tradicionális társadalmakban
• a konfliktushelyzet feloldásában – a primer kötelékek közreműködnek a konfliktusok könnyebb feldolgozásában pl. a vallás.
Mindezek a társadalmi tényezők nem automatikusan teremtenek deviáns magatartást és nem is egymástól függetlenül hatnak. A társadalmi tényezők egyéni tulajdonságokon keresztül jutnak kifejezésre.
Újabb kutatások felhívják a figyelmet a deviancia szekvenciális modelljére: a deviáns magatartás sémái meghatározott sorrendben fejlődnek ki, és az egyén magatartásában megfigyelhető a deviancia felé vivő lépések sorrendje. Az út a szándékos nonkonform magatartástól az alkoholizmusig, a bűncselekmények, elkövetéséig vezethet, sőt addig, hogy az egyén elfogadja, hogy deviánsnak tekintik, végül a deviancia, mint életforma is kialakulhat, esetleg szervezett deviáns csoportba való belépéssel párosulva.
Normák: viselkedési szabályok, amelyek előírják, hogy a társadalom tagjainak bizonyos helyzetekben hogyan kell, és hogyan nem szabad viselkedniük. A norma megszegését mindig valamilyen szankció bünteti. Sokféle norma létezik egymás mellett:
- büntetőjogi normák
- erkölcsi normák
- szokások, illemszabályok, divatszabályok.
Az adott társadalom normáitól eltérő viselkedést deviáns viselkedésnek nevezzük. Deviáns viselkedés az öngyilkosság, bűnözés, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, és a lelki betegségek.
A deviáns magatartást kiváltó társadalmi tényezők
Az iparosodás és az urbanizáció jelenségei más tényezőkkel összefüggésben hatnak a deviáns magatartás kialakulására.
A deviáns magatartást kiváltó konkrét tényezők lehetnek:
• a kulturális tényezők, hagyományok, elfogadott magatartási minták,
• politikai intézkedések is tápot adhatnak bizonyos deviáns magatartási formák terjedésének.
• közrehatnak az anómia sajátos megnyilvánulási formái. A csábító anyagi jólét bűncselekmény elkövetésére, a magasabb funkció vonzása opportunizmusra, klikkel útján való érvényesülésre ösztönözhet, s ha ezek nem is mindig nyilvánulnak meg pl. bűncselekményekben, mégis talajt biztosíthatnak a deviáns magatartás formái számára, a devianciának.
• deviáns magatartásokat termelhet a többoldalúan hátrányos helyzet is, különösen a belőle fakadó depriváltság érzése, amely könnyen eredményezhet alkoholizmust, ezzel összefüggően bűnözést, a családi szocializáció megbontását, a gyermekeket és fiatalkorúakat veszélyeztető helyzetet, idősebb korban öngyilkosságot, táptalaja lehet a mentális betegségeknek.
A deviáns magatartások valamilyen konfliktus-szituáció feloldásaként jönnek létre.
A társadalmi, kulturális tényezők két szinten működnek közre:
• konfliktushelyzetek létrehozásában – az iparosodó, urbanizálódó társadalmakban több konfliktushelyzet alakul ki mint pl. a tradicionális társadalmakban
• a konfliktushelyzet feloldásában – a primer kötelékek közreműködnek a konfliktusok könnyebb feldolgozásában pl. a vallás.
Mindezek a társadalmi tényezők nem automatikusan teremtenek deviáns magatartást és nem is egymástól függetlenül hatnak. A társadalmi tényezők egyéni tulajdonságokon keresztül jutnak kifejezésre.
Újabb kutatások felhívják a figyelmet a deviancia szekvenciális modelljére: a deviáns magatartás sémái meghatározott sorrendben fejlődnek ki, és az egyén magatartásában megfigyelhető a deviancia felé vivő lépések sorrendje. Az út a szándékos nonkonform magatartástól az alkoholizmusig, a bűncselekmények, elkövetéséig vezethet, sőt addig, hogy az egyén elfogadja, hogy deviánsnak tekintik, végül a deviancia, mint életforma is kialakulhat, esetleg szervezett deviáns csoportba való belépéssel párosulva.
Megjegyzés küldése