Mielőtt a nemzetiségek, etnikai kisebbségek, valamint etnikumok magyar társadalomban elfoglalt helyzetének vizsgálatához kezdenénk, tisztáznunk kell e fogalmak valós jelentését.
A nemzetiség szót két értelemben használhatjuk. Általánosabb értelmében valamely nemzethez való tartozást jelent. Szociológiai, politikai kifejezésként ugyanakkor valamely meghatározott etnikumhoz tartozó kisebbségre használják.
Kisebbségnek nevezünk egy nagyobb közösségen belül többé-kevésbé elkülöníthető, sajátos azonosságtudattal rendelkező (pl. etnikai, vallási vagy egyéb) csoportot, ha annak létszámaránya a nagyobb közösségéhez viszonyítva kisebbségben van.
Etnikum alatt történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező népességet értünk. Ezen belül a kisebb létszámú, zártabb etnikumokat az etnikai közösség, törzs vagy csoport, míg a nagyobb embertömeget képviselő, kiterjedtebb földrajzi területeken élő etnikumokat a nép, illetve nemzet kifejezéssel jelölhetjük. A kisebbségben élő etnikumokat nemzetiségeknek nevezik. Napjainkra a lakosságnak mintegy 10 százaléka tekinthető valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak.
A nemzeti kisebbségek
Magyarországon 13 törvényben elismert nemzetiség él, ezek között 12 nemzeti kisebbség (németek, szlovákok, horvátok, románok, ukránok, szerbek, szlovének, lengyelek, görögök, bolgárok, ruszinok, örmények), illetve 1 etnikai kisebbség (cigányság). A népszámlálások, a kisebbségjogi intézmények csak ezen kisebbségek adatait, társadalmi mozgásait mérik, és kisebbségi önkormányzatot csak ezek az etnikumok alakíthatnak, mivel ezek azok a népcsoportok, amelyek minimum egy évszázados itt-tartózkodást tudtak igazolni (történelmi kisebbségek). Az ukrán, a lengyel, a görög, a bolgár, a ruszin és az örmény nemzetiségeket csak 1991-ben ismerték el hivatalosan. A legtöbb hazai nemzeti és etnikai kisebbségnek közös vonása, hogy a magyar állam keretei között leélt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, és magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint kisebbségi kötődésük.
A legnagyobb létszámban élő nemzeti kisebbség a németeké. A mai Magyarország területének hagyományos német népcsoportjait összefoglaló néven „sváboknak” is nevezik. A németeket számban követő nemzetiség, a szlovákság (tótok), nem sokkal marad el a horvát nemzetiség sem a szlovákoktól.
Az etnikai kisebbségek
Magyarországon egy hivatalosan elismert etnikai kisebbség létezik, a cigányság. Tulajdonképpen a „cigányság” fogalom több népcsoportot is takar, amelyek a magyar nemzeti kultúrához egyféleképpen vagy legalábbis hasonlóan viszonyulnak. A szociológia meghatározása szerint „cigány” az, akit környezete (leginkább a „nem cigányok”) annak tartanak. A cigányságot számos különböző csoport alkotja, amelyeknek kultúrája jelentősen eltér egymástól. A magyarországi cigányság azoktól az önmagukat romáknak nevező és roma nyelven beszélő népcsoportoktól származik, amelyek a középkorban érkeztek a balkáni országokba és Magyarországra. A cigányság egy része ma is romának vallja magát, például a magyar cigányok (romungrók) és az oláh cigányok hagyományos közösségeihez tartozók, a legkisebb arányban az úgynevezett beás cigányok élnek Magyarországon, akik a román nyelv egy régies román nyelvváltozatot beszélnek. Emellett kialakulóban van a modern roma nemzet fogalma is. A magyarországi cigányok legnagyobb része magyar anyanyelvű. A roma nyelv (cigány nyelv) ismerete ma csak a cigányság kisebb részére jellemző, elsősorban az aprófalvas felépítésű dél-dunántúli megyékben, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében is. A magyar társadalmon belül a cigányság életkörülményei a legrosszabbak. A cigány nemzetiségűek általában hátrányos helyzetben vannak a munkavállalás és a tanulás terén (diszkrimináció).
A kisebbségek és a magyar társadalom, állam kapcsolata
A magyar kormány a kisebbségek életének tudatos segítését nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredő feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. Támogatja a kisebbségi csoportok identitásának megerősítését, a kisebbségi önkormányzati rendszer fejlesztését, a kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását.
Ennek értelmében a magyar országgyűlés 1993-ban elfogadta a nemzetiségi törvényt (Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Jogairól szóló törvény). A törvény szerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre, melyek választása az önkormányzati választások során történik. Ezen belül helyi, illetve országos kisebbségi önkormányzatokat is ismerünk. Emellett a kisebbségek jogait országgyűlési biztos (ombudsman) védi.
A helyi kisebbségi önkormányzatok feladata a kisebbség ünnepeinek meghatározása, helyi kisebbségi média, közoktatás, hagyományápolás fenntartása, pályázatok, ösztöndíjak kiírása.
Az országos kisebbségi önkormányzat határozza meg a kisebbség országos ünnepeit. Feladata lehet továbbá színház, múzeum, könyvtár, művészeti és tudományos intézet, kiadó, közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény, jogsegélyszolgálat üzemeltetése. A legfontosabb joga a kisebbséget érintő valamennyi jogszabály véleményezése, és az, hogy a kisebbség építészeti emlékeivel vagy a nemzetiségi oktatás törzsanyagával kapcsolatos törvényeket elfogadhatja vagy visszaküldheti a parlamentnek.
Mindezek alapján elmondható, hogy a magyarországi kisebbségek kultúrájának ápolásával az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínűsége értékként őrizhető meg minden állampolgár számára.
A nemzetiség szót két értelemben használhatjuk. Általánosabb értelmében valamely nemzethez való tartozást jelent. Szociológiai, politikai kifejezésként ugyanakkor valamely meghatározott etnikumhoz tartozó kisebbségre használják.
Kisebbségnek nevezünk egy nagyobb közösségen belül többé-kevésbé elkülöníthető, sajátos azonosságtudattal rendelkező (pl. etnikai, vallási vagy egyéb) csoportot, ha annak létszámaránya a nagyobb közösségéhez viszonyítva kisebbségben van.
Etnikum alatt történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező népességet értünk. Ezen belül a kisebb létszámú, zártabb etnikumokat az etnikai közösség, törzs vagy csoport, míg a nagyobb embertömeget képviselő, kiterjedtebb földrajzi területeken élő etnikumokat a nép, illetve nemzet kifejezéssel jelölhetjük. A kisebbségben élő etnikumokat nemzetiségeknek nevezik. Napjainkra a lakosságnak mintegy 10 százaléka tekinthető valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak.
A nemzeti kisebbségek
Magyarországon 13 törvényben elismert nemzetiség él, ezek között 12 nemzeti kisebbség (németek, szlovákok, horvátok, románok, ukránok, szerbek, szlovének, lengyelek, görögök, bolgárok, ruszinok, örmények), illetve 1 etnikai kisebbség (cigányság). A népszámlálások, a kisebbségjogi intézmények csak ezen kisebbségek adatait, társadalmi mozgásait mérik, és kisebbségi önkormányzatot csak ezek az etnikumok alakíthatnak, mivel ezek azok a népcsoportok, amelyek minimum egy évszázados itt-tartózkodást tudtak igazolni (történelmi kisebbségek). Az ukrán, a lengyel, a görög, a bolgár, a ruszin és az örmény nemzetiségeket csak 1991-ben ismerték el hivatalosan. A legtöbb hazai nemzeti és etnikai kisebbségnek közös vonása, hogy a magyar állam keretei között leélt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, és magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint kisebbségi kötődésük.
A legnagyobb létszámban élő nemzeti kisebbség a németeké. A mai Magyarország területének hagyományos német népcsoportjait összefoglaló néven „sváboknak” is nevezik. A németeket számban követő nemzetiség, a szlovákság (tótok), nem sokkal marad el a horvát nemzetiség sem a szlovákoktól.
Az etnikai kisebbségek
Magyarországon egy hivatalosan elismert etnikai kisebbség létezik, a cigányság. Tulajdonképpen a „cigányság” fogalom több népcsoportot is takar, amelyek a magyar nemzeti kultúrához egyféleképpen vagy legalábbis hasonlóan viszonyulnak. A szociológia meghatározása szerint „cigány” az, akit környezete (leginkább a „nem cigányok”) annak tartanak. A cigányságot számos különböző csoport alkotja, amelyeknek kultúrája jelentősen eltér egymástól. A magyarországi cigányság azoktól az önmagukat romáknak nevező és roma nyelven beszélő népcsoportoktól származik, amelyek a középkorban érkeztek a balkáni országokba és Magyarországra. A cigányság egy része ma is romának vallja magát, például a magyar cigányok (romungrók) és az oláh cigányok hagyományos közösségeihez tartozók, a legkisebb arányban az úgynevezett beás cigányok élnek Magyarországon, akik a román nyelv egy régies román nyelvváltozatot beszélnek. Emellett kialakulóban van a modern roma nemzet fogalma is. A magyarországi cigányok legnagyobb része magyar anyanyelvű. A roma nyelv (cigány nyelv) ismerete ma csak a cigányság kisebb részére jellemző, elsősorban az aprófalvas felépítésű dél-dunántúli megyékben, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében is. A magyar társadalmon belül a cigányság életkörülményei a legrosszabbak. A cigány nemzetiségűek általában hátrányos helyzetben vannak a munkavállalás és a tanulás terén (diszkrimináció).
A kisebbségek és a magyar társadalom, állam kapcsolata
A magyar kormány a kisebbségek életének tudatos segítését nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredő feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. Támogatja a kisebbségi csoportok identitásának megerősítését, a kisebbségi önkormányzati rendszer fejlesztését, a kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását.
Ennek értelmében a magyar országgyűlés 1993-ban elfogadta a nemzetiségi törvényt (Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Jogairól szóló törvény). A törvény szerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre, melyek választása az önkormányzati választások során történik. Ezen belül helyi, illetve országos kisebbségi önkormányzatokat is ismerünk. Emellett a kisebbségek jogait országgyűlési biztos (ombudsman) védi.
A helyi kisebbségi önkormányzatok feladata a kisebbség ünnepeinek meghatározása, helyi kisebbségi média, közoktatás, hagyományápolás fenntartása, pályázatok, ösztöndíjak kiírása.
Az országos kisebbségi önkormányzat határozza meg a kisebbség országos ünnepeit. Feladata lehet továbbá színház, múzeum, könyvtár, művészeti és tudományos intézet, kiadó, közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény, jogsegélyszolgálat üzemeltetése. A legfontosabb joga a kisebbséget érintő valamennyi jogszabály véleményezése, és az, hogy a kisebbség építészeti emlékeivel vagy a nemzetiségi oktatás törzsanyagával kapcsolatos törvényeket elfogadhatja vagy visszaküldheti a parlamentnek.
Mindezek alapján elmondható, hogy a magyarországi kisebbségek kultúrájának ápolásával az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínűsége értékként őrizhető meg minden állampolgár számára.
Megjegyzés küldése