Honoré De Balzac (Francia realista reg.)(1799-1850)

a XIX. századi francia realista regény másik nagy megteremtôje. Regényeibôl megismerhetjük a XIX. század elsô felének francia társadalmát.

Tours-ban született.Ösei még parasztok voltak Dél-Franciaországban, de apja már hadseregélelmezô tisztviselôként gazdagodott meg. A nemesi származásra utaló "de" szócskát nevük elé apja illesztette önkényesen. 26 évesen merész üzleti vállalkozásokba kezdett: nyomdát vásárolt, könyveket adott ki, de csôdbe jutott, s szinte egész életére eladósodott. Álnéven élt, folytonosan bujkálnia kellett hitelezôi elôl. Most tanulta meg, hogy a kapitalista társadalom legfôbb mozgató ereje a pénz. Visszatért újra az irodalomhoz, hogy regényeinek jövedelmébôl rendezhesse adósságait. Ez a cél azonban csak látszólagos: tulajdonképpen az életrôl kialakult új világképénék művészi kifejezésére törekedett. S ezek az új regények meg is hozták számára az irodalmi elismerést és az anyagi sikert. Rengeteget - és kissé felületesen - dolgozott, évente 5-6 regényt irt, "az irodalom gályarabja" lett.

Emberi színjáték

Balzac 1830-tól kezdve alkotta nagy regényeit. Ekkor érett meg benne az a törekvés, hogy ugyanolyan tudományos igénnyel fogja vizsgálni és tanulmányozni a társadalmat, mint kora tudósai a természet törvényeit. Az igazságot kutatta, mániákusan ragaszkodott a külsô, belsô valószerűséghez. Szerette volna a regény eszközeivel ábrázolni az élet totalitását, teljességét, a maga szinte áttekinthetetlen társadalmi, szellemi és lelki bonyolultságában. A Goriot apó (1834) írása közben született meg benne az a gondolat, hogy műveit az alakok visszatérésével, ismétlôdésével hatalmas, egymással összefüggô regényciklussá rendezi. Ennek érdekében néhány korábbi alkotásában meg is változtatta egy-két hôsének nevét. 1841-ben választotta regényciklusának az Emberi szinjáték gyűjtôcímet - ezzel is hangsúlyozva a hasonlóságot és az ellentétet Dante trilógiájával. Több mint 90 kisebb-nagyobb műbôl áll roppant vállalkozása. 1842-ben jelentek meg elsô ízben összegyűjtve és csoportosítva az Emberi szinjáték addig elkészült darabjai, s Balzac még további 50 regény megírását tervezte. - Rengeteg szereplôvel dölgozott. Az Emberi szinjáték központi hôsei 75 regényben térnek vissza - más-más idôben, sokféle környezetben és különbözô helyzetekben.

Goriot apó

A Goriot apó (1834) az Emberi szinjáték egyik legjobban sikerült darabja. Mint Balzac minden regénye, ez is önmagában zárt, kerek egészet alkot. - Figyeljétek meg az író sajátos regényalkotási módszerét a Goriot apó tanulmányozása és újraolvasása során!

A részletek gazdagsága


Balzac realista igényű regényeinex egyik legfôbb jellemzôje a pontosan megfigyelt és aprólékosan megrajzolt részletek gazdagsága. A mai olvasót talán kissé fárasztja a leirások bôsége, ezek a leírások azonban sohasem öncélúak, hanem a jellemábrázolás tartozékai. Az író lényegesnek tartja a környezet és az ember közötti összefüggést, s a környezetleírással közelebb akart kerülni magához az emberhez. - A cselekményt az író mindig elôkészíti a környék, a színhely és a figurák részletes bemutatásával. A regénybeli történet (1819-ben kezdôdik) egyik színhelye a Vauquer-ház. "Polgári penzió mindkét nem és egyebek számára." A ház Párizs egyik elhagyatott kerületében áll, "ahol állandóan hullófélben van a vakolat, és patakokban folyik a szennyvíz; valódi szenvedések és talmi örömök töltik be" a környéket. Aki erre jár, kedvét veszti itt. "Egy kocsi robogása errefelé esemény, a házak mogorvák, a falak börtönre emlékeztetnek." Komor, rideg hangulat uralkodik a leírásban, s ez a nyomasztó légkör elôrevetíti az itt élôk sivár, eseménytelen, üres életét, az öreg Goriot titkolt balsorsának történetét. A "polgári penzió" épületének tüzetes leirása következik a regényben. Elôször kívülrôl mutatja be az író, majd a földszinten levô szalonra és az ebédlôre terelôdik kutató, mindent észrevevô figyelme. Gyűjtsétek össze a "prózai nyomorra", a "fukar, sűrített, elnyűtt nyomorúságra" vonatkozó megállapításokat! - Mi az a "penzióillat" ? - Keressétek ki azt a mondatot, mely 9 melléknév halmozásával (ezek állítmányok !) fejezi ki az ebédlô bútorzatának siralmas állapotát! - Mit lehet megtudni az ebédlô tisztaságáról?

A penzió lakói

A penzió tulajdonosa Vauquer-né, egy 50 év körüli özvegyasszony. Egész külsô megjelenése éppen olyan, mint a háza "Személye kifejezi a penziót", összhangban van vele, "ahol csak úgy bűzlik a balsors, ahol megbúvik a spekuláció", s amelynek "áporodott levegôjét utálkozás nélkül leheli be". Balzac lépésrôl lépésre vezeti olvasóját az ütött-kopott szállóban, egymás után mutatja be különös lakóit. -1819-ben, a regény történetének kezdetén heten laktak a háromemeletes házban. Az elsô emelettôl fölfelé haladva a szobák egyre szegényesebbek, s a lakóknak is aszerint kellett fizetniük a szállást és az ellátást, hogy melyik emeleten volt a szobájuk. Az író elôször futólag ismertet meg a "bennlakókkal". Az elsô emeleten a ház két legszebb szobája közül az egyiket Vauquer-né, a másikat Couture-né foglalta el egy ifjú hajadonnal, Victorine Taillefer kisaszszonnyal. A második emeleten Poiret úr és Vautrin lakott. A harmadik emelet négy szobája közül csak háromnak volt lakója : Michonneau kisasszony, egy vénlány, Goriot apó és Eugene de Rastignac. A két manzárdszobában a személyzet lakott : Christophe, a kifutóinas és Sylvie, a kövér szakácsnô. - Ebédidôben tizennyolcan ülték körül az asztalt, mert a törzsvendégeken kívül még 8-10 medikus, jogász s környékbeli úr kosztolt Vauquer mamánál, ôk azonban csak ebédre fizettek elô. A bennlakók elôzetes felsorolása inkább az épület belsô terének bemutatására szolgál. Az alakok részletesebb külsô leírása és jellemzése ezután történik. Ezzel kapcsolatban egyes lakók korábbi életérôl, sorsáról elég sokat megtudunk, mások múltjára homály borul, az író legfeljebb találgatásokat kockáztat meg. Két szereplôt (Vautrin, Goriot apó) viszont meglehetôsen sűrű rejtély vesz körül.
Próbáljátok meg jellemezni a Vauquer-ház törzsvendégeit! Mit tudtatok meg múltjukról, életük korábbi szakaszáról? Az író sejteti, hogy Vautrin "élete mélyén gondosan eltemetett titok lappang". - Gyűjtsétek össze azokat a célzásokat, melyek erre a titokzatosságra, életének kettôsségére, a sima, hajlékony mvdor s a negatív jellemvonások közti ellentétre utalnak ! Vautrin múltja késôbb napvilágra kerül, egyelôre azonban csupán a jellemzés sugallja, hogy nem sok jót várhatunk tôle. Goriot apó 1813-ban, tehát a regény történetének megindulása elôtt 6 évvel költözött a penzióba. Mi derül ki lassanként a penzió lakóinak föltevése s fôleg Rastignac késôbbi "nyomozása" következtében Goriot apó múltjáról? Mire alapította Vauquer-né a maga titkolt reményeit Goriot "úr" iránt? Miért lett belôle a tulajdonosnô szemében késôbb "csaló, vén trotty" ? Mi az oka annak, hogy a 69 esztendôs vénember körül kialakult a rejtélyes bizonytalanság, a gyanakvás légköre? Miért nevezik egyesek közönséges kéjencnek? - Vautrin - jellemzô módon - a "titkosrendôrség besúgójának" tartja. Mi volt Goriot a forradalom elôtt? Mikor és hogyan gazdagodott meg? - Mi volt élete elsô nagy tragédiája? Hogyan nevelte s adta férjhez lányait? - Miért került végül Vauquer-né házába, s miért költözött itt egyre feljebb?

A Vauquer-ház szinte a korabeli Párizs keresztmetszetét adja. "Egy ilyen közösségen belül kicsiben az egész társadalom elemei föllelhetôk"- jegyzi meg Balzac. Lakói részben szürke kispolgárok, részben lecsúszott, elszegényedô emberek, illetve a szegénységbôl kilábalni akaró, fölfelé kapaszkodó ifjú törtetôk. Ezt a világot - a cselekmény folyamán késôbb derül majd ki - szoros szálak fűzik mind a magas arisztokráciához, mind a bűnözô alvilághoz. A társadalmi ranglétrán valahol a középsô helyet foglalja el a penzió : hiányzik innen a hivalkodó gazdagság, de a nyomor sem jellemzô rá.

Több szálon futó cselekmény

A regénynek 35 szereplôje van. Balzac általában sok figurával dolgozik, de ezek közül csak néhány kap jelentôsebb szerepet az egész műben, a többieknek csupán a cselekmény egy-egy fordulópontján van lényegesebb funkciójuk. - A központi hôsök részletesebb bemutatásával elôkészített cselekmény egyszerre több szálon indul el. Hol az egyik, hol a másik szereplô kerül elôtérbe, majd az életsorsok lassanként egymásba fonódnak, s egymás mellett párhuzamosan haladnak.
Ögy kapcsolódik össze a két fôhôs, Goriot és Rastignac sorsa is. Mozgásuk a társadalmi ranglétrán ellentétes : Rastignac fölfelé, az arisztokrácia világába, a gazdagság és a fényűzés felé halad, Goriot pedig fokozatosan süllyed lefelé, a nyomorba. Eugéne de Rastignac joghallgató, a nyári szünet után most tért vissza másodszor Párizsba, de alaposan megváltozott. Az otthoni állandó szűkölködés megváltoztatta észjárását, megsokszorozta érvényesülési vágyát, mohó törekvését, hogy kitűnjön az átlagból. Észrevette, mekkora befolyásuk van a nôknek a társadalmi életre: Éppen ezért gazdag nôi pártfogóra, szeretôre akar szert tenni.
Távoli rokona, az egyik legünnepeltebb és legelôkelôbb párizsi szépasszony, Beauséant vikomtné segítségével Rastignac bejut az arisztokrata körökbe. Unokanôvére révén ismerkedik meg Goriot két lányával is.
Anastasie de Restaud grófnénál ugyan nincs sikere, de a fiatalabbik, Delphine, egy elzászi bankár, Nucingen báró felesége a szeretôje lesz.

A "fent" és a "lent" erkölcse

Az arisztokrata körökben járatlan Rastignac a Beauséant-palotába "rosszkor" érkezett, mert nem tudhatta, hogy szép rokona délutánonként szeretôjét szokta fogadni. Az asszony nyugtalan, izgatott, kétségbeesett, hiszen barátnôje lappangó, gyilkos célzásaiból, rosszmájú megjegyzéseibôl csak most tudta meg, amirôl a "társaság" már régóta suttogott, hogy a márki házasodni készül. Ebben a "fenti" világban minden elôkelô asszonynak szeretôje van, errôl mindenki tud, és mindenki természetesnek találja. Eugéne megdöbbenve hallgatja végig a cserbenhagyott Beauséant-né harag sugallta tanításait, erkölcsi leckéjét. Ha érvényesülni akar - magyarázza Beauséant-né - fel kell mérnie a "nôk feneketlen romlottságát, a nyomorult, határtalan férfihiúságot". Semmire sem viszi, ha nem akad egy fiatal, gazdag és elegáns nôre, aki érdeklôdik iránta. Igazi érzéseit azonban gondosan rejtse el, mint valami kincset, különben el van veszve. Könyörtelen hidegvérrel használjon ki mindenkit! "Ne tekintse másnak a férfiakat és a nôket közönséges postalovaknál, amelyeket ott hagy az állomáson, hogy utolsót rúgjanak, s így majd eléri vágyai végcélját. A világ nem egyéb, mint megcsaltak és csalók közössége." A Beauséant-palota nagystílű pompájában "szíven ütötte a fényűzés démona, megszállta a nyereség láza, torkát kiszárította az aranyszomj". Föl akar törni, vagyont akar szerezni, s nincs semmije. Vautrin szinte belelát Rastignac szívébe, észreveszi lehangoltságát, s "pártfogásába veszi" a diákot. - Most fonódik össze
- egy idôre - a Vautrin- és a Rastignac-szál. - Ez a különös, furcsa, titokzatos ember - Vautrin - alaposan ismeri a világot, a társadalmat. Félelmetes logikával fejti ki, hogy becsületes, kitartó munkával nem fog eredményt elérni. A munka, ahogy Rastignac elképzelte, öreg napjaira legfeljébb Vauquer mamánál juttat majd neki szállást. A gyors meggazdagodásnak más útjai vannak. "Tudja, hogyan lehet itt utat törni? - kérdezi új pártfogója. - A lángész erejével vagy a korrupció ügyességével.
Tisztességgel semmire sem megy. . . A korrupció burjánzik, a lángész gyéren virul.
Igy hát a korrupció a túlsúlyban levô középszerűség fegyvere." Aki erényes, nyomorog. "A látható ok nélkül keletkezett nagy vagyonok titka olyan bűn, mely feledésbe ment, mert ügyesen követték el." Vautrin "acélmarokkal mart" a diák szívébe, kitalálta céljait, alighogy megszülettek benne.
Balzac két szélsôséges véglet, a legelôkelôbb arisztokrácia és a bűnözô alvilág erkölcsi felfogását szembesítette, s Rastignacnak rá kellett jönnie, hogy a két világszemlélet, erkölcstan között nincs semmiféle különbség. "Nyersen mondta meg nekem ugyanazt - gondolta magában -, amit Beauséant-né burkolt formában mondott... Igaza van Vautrinnak - dörmögte -, aki gazdag, erényes."
Rastignac kikönyörög anyjától és húgaitól 1550 frankot, Vautrin azonban egymilliós hozomány reményével kecsegteti. Ez megszédíti a diákot, bár a pokoli ajánlatot elutasítja.
Milyen tervet dolgoz ki Vautrin az egymillió frank megszerzésére? Mit kér érte cserébe? Mik Vautrin távolabbi céljai? Mit kellene tennie Rastignacnak?

Romantikus cselekménybonyolítás

Balzac különbözô nézôpontokból vizsgálja a klasszikus kapitalizmus társadalmát, tanulmányozza s feltárja mozgástörvényeit, realista képet fest az érdekhajhászó önzésrôl, a pénz elembertelenítô, mindent beszennyezô hatalmáról. A regény cselekménybonyolitása azonban inkább romantikus. Az eddigi feldolgozás során is feltűnhetett, hogy bár igen alaposan, részletes leírásokkal készíti elô az egyszerre több szálon elinduló cselekményt, mégis sok mindent homályba burkol, s kedveli az eseményekre ható okok hosszú ideig való titokban tartását. - Szereti a váratlan, meglepô fordulatokat, az éles szembeállitásokat, a nagy összeütközéseket. Kezdetben alig-alig történik valami, az események lassan haladnak elôre, majd hirtelen felgyorsulva egy-egy drámai fordulóponthoz érkeznek. Ilyenkor a regény különbözô szálai egy csomópontban taIálkoznak.
Rastignac szerelmes Delphine-be, de rá kell jönnie, hogy az asszonynak nincs pénze, vagyonával zsugori férje rendelkezik. Csüggedt pillanataiban eszébe jutnak Vautrin szavai, s elbeszélget ebéd után Victorine-nal, néha-néha udvarolgat neki. Vautrin olvas a fiatakok lelkében, s döntô lépésre szánja el magát.
"A következô nap egészen rendkívüli jelentôséget kapott a Vauquer-ház történetében. " - Milyen események zaklatták fel ezen a napon a polgári penzió életét?
Mi lett Victorine bátyjának sorsa?
Kik és hogyan leplezték le Vautrint?
Este rendôrök és katonák szállták meg a penziót és környékét. Vautrin ellenállás nélkül megadta magát, s mindent beismert. Jacques Collin a neve, másképpen Vasfejű, akit húszévi kényszermunkára ítéltek. Mikor letartóztatták, tekintete olyan volt, mint a bukott arkangyalé, aki mindig a harcot áhítozza, nem volt benne semmi megbánás. A szálló elképedt, szörnyűlködô lakóinak öntudattal vágta oda:
"Mivel jobbak maguk, mint mi vagyunk ? A mi vállunkat kevesebb gyalázat nyomja, mint a maguk szívét, maguk csak egy rothadó társadalom petyhüdt figurái."
A penzió lakosai és kosztosai kiközösítették Michonneau kisasszonyt, s vele ment Poiret úr is. Nem sokkal ezután egy küldönc hozta meg a hírt, hogy Victorine és Couture-né is elhagyja a szállót. Taillefer fia halála után visszafogadta leányát.

Romantikus és realista jellemzés

A drámai fordulat után öt szereplô "kilép" a regényvilágból, az események színpadán minden figyelem Goriot apóra és Rastignacra terelôdik, s a cselekménynek ez a két szála ettôl kezdve szorosan összefonódik - egészen a végsô drámáig, Goriot apó haláláig.
A meseszövés továbbra is a romantika "szabályait" követi : szélsôséges végletek, kiélezett kontrasztok kerülnek egymás mellé. Látszólag váratlan, valójában az elôzményekbôl sejthetô fordulatok viszik tovább az eseményeket a tragikus lezárásig.
De nemcsak a cselekménybonyolitás romantikus, ilyen jellegű a szereplôk egy részének jellemábrázolása is.
Goriot apó a múltban nyilván nagyon színes, érdekes, sokoldalú egyéniség lehetett, a regény jelenében azonban már csupán egyetlen nagy szenvedély jellemzi: a leányai iránt érzett eltúlzott, képtelen szeretet. - Feleségét valaha vallásos rajongással szerette, de az asszony hétesztendei házasság után meghalt. A halál által kijátszott érzelmeit Goriot átvitte két leányára, s ebben a helyzetben az esztelenségig kifejlôdött benne az apai érzés. Ez a romantikusan felnagyított, mértéktelen szenvedély nem ismert korlátokat, nem ismert bűnt és erényt: egyetlen célja volt a lányok boldogítása - mindenáron. Sokkal bonyolultabb, összetettebb hôs Rastignac. Sikerekrôl álmodó, felkapaszkodni vágyó ifjú törtetô, de még nem pusztultak ki belôle teljesen a nemesebb emberség értékes vonásai. Könnyekre fakasztja Goriot apó szerencséllen sorsa, visszariad Vautrin aljas tervétôl. Lelkiismeret-furdalást érez, hogy "meglopta" családját, a pénzt hamarosan visszaküldi. 0lykor még föl-fölmerül benne az a lehetôség, hogy szorgalommal, szívós munkával fog karriert csinálni. Meg tud még hatódni, szorongást érez egy-egy helytelen lépése miatt. Sajnálja Beauséantnét, s lelkesedik érte. Bár számításból közeledett Delphine-hez, ôszintén megszereti, nemcsak hazudja a szerelmet. Önzetlenül, szeretetbôl, szánalomból ápolja a haldokló Goriot-t, és kemény ítéletet mond - magában - az önzô, érzéketlen, gonosz úri társadalomról.
Jelleme elôttünk alakul, változik. Emberi értékeit fokozatosan veszti el : erkölcsi síkon lefelé, társadalmilag fölfelé halad. Rastignac figurája a realista jellemábrázolás példája.

A végsô elhatározás

A nagy francia realista iró életének és munkásságának áttekintése, valamint a fontosabb műveinek az elemzése után számitógépes feldolgozásban olvassuk el az elemzésre kiemelt müvek részleteit .A Magyar Rádió Hangarchivumában kitünö szinészi közreműködéssel gyönyörű rádióváltozatokat készitettek a rádió munkatársai.Hallgassuk meg ezeket!

A XIX. század szépprózája - Balzac: Goriot apó

Honore de Balzac (1799-1850) Tours-ban született, õsi, paraszti családban (a nemesi de-szócskát önkényesen tették a nevük elé). Párizsba megy, azzal a szándékkal, hogy meghódítja a várost. Különbözõ álneveken kb. 30 regényt ír, de ezek csak bevezetõ-munkák. Sok adósságot csinál, ezeket haláláig fizeti - megtanulja, hogy a társadalom fõ mozgatóereje a pénz. Visszatér az irodalomhoz, és írásba fog. Évente 5-6 regény ír. Mikor kezd anyagilag helyrejönni, elvesz egy grófnõt, de hamarosan meghal.
1830-ban írja „nagy” regényit, melyekben a francia társadalom egészét akarja bemutatni. 1834-ben írja meg a Goriot apót, és megfogalmazódik benne a gondolat: regényciklust fog írni. (Emberi színjáték - az Isteni színjáték a középkor enciklopédiája volt, ezzel a jelenkor enciklopédiáját akarja megalkotni.) Több, mint 90 regénybõl áll, önállóan is megállnak, de össze is kapcsolhatóak. Hõsei a pénz és a hatalomvágy megszállotjai - bármely társadalmi rétegben.
A Goriot apó indítja az Emberi színjátékot, ez adja a regényfolyam alapját. A cselekmény Párizsban játszódik, átfogó képet ad a párizsi társadalom tagoltságáról. Elõkelõ estélyek - nemesek, panziók - lesüllyedt polgárok, diákok, özvegyek, bûnözõk... Vauquer - né panziója a fõ színhely, itt él Goriot apó, akinek a lányai azért küszködnek, hogy elõkelõ társaságba kerüljenek. A panzió világa nyitott (- a nemességé zárt),a nyomorgótól a viszonylag gazdagig mindenki megtalálható itt. A regény a korai realizmushoz tartozik, még vannak benne romantikus elemek, fontos eszköze az aprólékos leírás. Ezek néha fárasztóan hatnak, de a környezet meghatározó.
A regény cselekménye lineáris, romantikus cselekménybonyolítás, váratlan fordulatok, rejtélyek... az ezek mögötti okokat késleltetve fedi fel. Éles szembeállítások, nagy összeütközések (Goriot apó, szegénység - lányai, gazdagság). A cselekmény egyszerre több szálon indul el, mindig másik a vezetõ szál. Kezdetben az sem derül ki, hogy ki a fõszereplõ. Két titokzatos szereplõ van: Goriot apó és Vautrin.
Goriot apó valaha gazdag ember volt, aki elszegényedett (egyre följebb költözött a panzióban, egyre rosszabbul öltözködött...). Bizalmatlanság veszi körül, nem tudnak róla szinte semmit. Kitalálják, hogy egy öreg kéjenc, akihez csinos hölgyek járnak. Késõbb derül ki életének korábbi szakasza. Szorgalmának, üzleti tehetségének köszönhette gazdagságát, egyetlen szenvedélye a lányai iránt érzett szeretete ( a felesége iránt érzett is a lányokra hárul a halála után). A lányait kiházasítja, akik fenn akarnak maradni az arisztokrata társadalomban, de ehhez sok pénzre van szükségük, amit az apjukból húznak ki, aki feláldozza magát értük. A túlzott szeretet romantikus vonás - Balzac szerint itt az élet fõ mozgatója nem a pénz, hanem az érzelmek. Az önfeláldozás csak egyirányú, minél kevesebb pénze van, annál kevésbé törõdnek vele, lányai érzelmei mögött a pénz áll. Goriot irodalmi típus: hálátlan gyerekek, meg nem térülõ szeretet... Elkényeztette a lányait, nem tanította meg õket arra, hogy szeretni tudjanak. Sokáig nem veszi észre, hogy kihasználják, csak halálakor fogalmazza meg csalódását. A monológ végén újra felülkerekedik benne a vak szeretet (amikor Rastignac megpróbálja elhozni õket). Egysíkú jellem, végletes tulajdonságokkal rendelkezik, valószerûtlen figura. Leányai nem egyszerûen szívtelenek, kegyetlenségük nem kirívó - a társadalmi helyzetük kényszeríti õket rá.
Rastignac is tipikus figura, az õ számára Goriot élete tanulságos - ha valaki az érzelmei rabja, akkor az rajtaveszt; ha õ jutni akar valamire, akkor felednie kell az érzelmeit. Goriotnál összetettebb jellem, vívódó, ellentmondásos figura, övé a fõszerep. Az õ szemszögébõl látjuk az eseményeket - a regény központi gondolata az érvényesüléséért folyó harc. A történet kezdetén szerény körülmények között élõ diák, akinek nemesi gyökerei vannak, de elszegényedtek, családja vidéken él. A rokoni kapcsolatok megnyitják számára az elõkelõ párizsi szalonokat - a nagyvilági életmód lenyûgözi. Magabiztos, kész arra, hogy megvívjon azért, hogy magasra törjön. Fel akar emelkedni, de ennek feltétele a pénz - ezt a hugaitól, anyjától szerzi meg. Felhagy a tanulmányaival, a párizsi aranyifjak könnyelmû életét éli. De vívódik, szégyelli magát, hogy elszedte a családjától a pénzt. Az anyja figyelmezteti, hogy nem annak kell mutatnia magát ezekben a körökben, aki valójában; de õ egyre beljebb kerül a szalonokba. Sokáig megõrzi a tisztaságát, ápolja Goriot-t, beleszeret Delphine-be... Látva Goriot sorsát kifakad a társadalom ellen: önzõ, gonosz világnak látja. De érzésein felülkerekedik a becsvágy.
Dilemmáját Beauséant-né és Vautrin segít eldönteni. Beauséant-né szerint elõkelõ szeretõt kell találnia, és azt kihasználnia. Igazi érzéseit el kell titkolnia, mert különben elvész (erre õ maga a példa).
Vautrin titokzatos alakja a regénynek, szökött fegyenc, alvilági figura, akinek megvan a jól kidolgozott elmélete az érvényesüléshez. Becstelen üzletet ajánl Rastignac-nak, amelybõl mindkettõjüknek haszna származnék. Meg akarja rontani az ifjút, hogy elkárhozzon a felemelkedés rögös útján. Szerinte szolíd munkával, becsületes úton nem lehet meggazdagodni (önigazolás). Az arisztokrata társadalom bûneit is bemutatja. Az elõkelõ arisztokrácia és az alvilág erkölcsei nem különböznek.
Rastignac leszûri a következtetést: aki gazdag az erényes - a pénz irányít mindent. Goriot halálakor leszámol az erkölcsi kételyeivel, és vállalja, hogy befussa azt a pályát, amit Vautrin és Beauséant-né mutatott. Elfogadja az érvényesülési szabályokat, a magabiztos hang azt mutatja, hogy ez sikerül neki. A befejezés szomorú: egy alapjábanvéve becsületes ember erkölcsi megsemmisülését mutatja. Az érvényesülésnek nincs más módja, csak ez.

Iszaak Babel Orosz próza

Iszaak Babel (1894-1941) mindössze három vékony elbeszéléskötetet hagyott hátra. Lassan, nagy műgonddal írt, minden mondatát igyekezett tökéletesre formálni.

A Lovashadsereg (1926) elbeszéléseiben polgárháborús tapasztalatait írta meg. Közelrôl látta az eseményeket, és illúziók nélkül szembe mert nézni a valósággal. A forradalmi háború szokványos, patetikusan érzelmes, megszépített képe helyett a történelem könyörtelen valóságát mutatja meg.

A rendkívül bonyolult forradalmi állapot hiteles megjelenítése az elbeszélés újszerű módszerét igényelte. Babel kitűnôen értett ahhoz, hogy néhány oldalon elmondja mindazt, aminek elmondását mások inkább csak hosszú regényekben tudták elképzelni.

A Gedali c. novella jól mutatja elbeszélôi módszerét. Elhagyja az elôzmények, a következmények és a mellékkörülmények bemutatását, csak villanófénnyel megvilágít egy drámai helyzetet, melybôl minden lényeges elénk tárul.

A történelem könyörtelenségének tudata és fájdalma áthatja az egész elbeszélést, és érvényre jut a novellában a mindent felülmúló, elemi erejű, megtisztító hatású tragikum.

A szerzô életének és munkásságának rövid áttekintése, valamint fontosabb müveinek a rövid elemzése után számitógépes feldolgozásban olvassuk el a kiemelt müvek részleteit. szakitsunkidôt arra, hogy a szerzô minél több irásával, nagyobb müvével ismerkedjünk meg!

Az avantgarde - Guillaume Apollinaire költészete

Az avantgarde a XX. század elsõ harmadában kibontakozó mûvészeti irányzatok átfogó neve: kubizmus, dadaizmus, futurizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus, expresszionizmus. Szakítanak a polgári világ hagyományos mûvészetével, a kiüresedett formákkal, kifejezésmóddal. Elutasítanak minden korábbi mûvészetet, az egész polgári felfogással szakítanak. Jellemzõ rájuk a kihívó hang, a meghökkentés, a provokáció. Az ágazatok egészen különböznek esztétikai értékükben és hatásukban. Egyik sem terjed ki a mûvészet egészére, nem korstílusok, párhuzamosan hatottak, ritkán jelentkeznek tisztán. A lázadás hátterében a kapitalizmus válsága, a technika rohamos fejlõdése, a katonai erõ növekedése, a sovinizmusok állnak.
Guillume Apollinaire (1880-1918), aki olasz és lengyel származású, még fiatalon Franciaországba kerül. Itt nõ fel, és itt lesz költõ. Volt nevelõ, késõbb Párizsban a mûvészvilág központi figurája lesz. Részt vett az I. világháborúban, izgalmas kalandnak éli meg. 1916-ban megsebesül, aminek következményeit haláláig viseli. Õ használja elõször a szürrealizmus szót. Leghíresebb kötete 1918-ban jelent meg Kalligrammák címmel. Két érdekes versfajta jelenik meg ebben a kötetben: a beszélgetésversek (utcán, kávéházban... ellesett szövegfoszlányokból áll össze a vers, rendezetlenül); és a kalligrammák (=képversek, a vers szavait a költõ rajzszerûen helyezi el, kép és vers egyben).
A megsebzett galamb és a szökõkút címû versének elsõ képe egy megsebzett fejjel látható galamb. A szövegben nõkrõl, lányokról szól, akiknek elkínzott az arca, megsebzettek, akárcsak a galamb. A férfiak, szerelmeik csatába mentek, ezért szomorúak. A következõ kép egy szökõkutat ábrázol. Ebben férfiakról, barátokról, férjekrõl szól, akiknek a hollétérõl nem lehet tudni. A kép alsó része megfejti az elõzõ két részt - a férfiak harcba mentek (szökõkút medencéje). A képi megjelenítés plusz tartalmat ad a versnek. Galamb - nõk, asszonyok, lányok: kiszolgáltatottság, védtelenség, gyengédség, szabadság. A béke és a háború világa ellentétezõdik. Szökõkút - férfiak, férjek: a sebbõl kiáramló vér jelképe, felelé ívelés és visszahullás (élet-halál), körforgás (az élet fel-le folytonos mozgása). A medence: ide esnek vissza vércseppek, tócsa, amibe a sorok aláhullanak. Ha szemként értelmezzük, akkor a szökõkút maga a könny - fájdalom.

Guillaume Apollinaire (olasz lira) (1880-1918)

Guillaume Apollinaire (gijóm apolliner) költészetét az újítás és a hagyományôrzés egysége jellemzi. Érezte, hogy a szimbolista költészet eszközei már nem alkalmasak a kialakuló új világ megszólaltatására, az ember új világérzésének kifejezésére, ezért szenvedélyesen kutatta a költôi megújulás lehetôségeit. Úttörésének merészsége mégsem jelentette a klasszikus költészet és a szimbolizmus értékeinek megtagadását. A szimbolistáktól azonban elválasztotta nagy életszeretete, a külvilág felé fordulása, bizalma a jövôben, a technikai civilizációban.

Rómában született egy olasz katonatiszt és egy emigráns lengyel nemes lányának törvénytelen gyerekeként. Egy ideig Párizsban hivatalnok volt, majd 1901-ben nevelôi állást vállalt egy Rajna menti kastélyban. Az itt töltött egy év két jelentôs élménnyel gazdagította: az egyik a rajnai táj és népélet megismerése volt, a másik pedig reménytelen romantikus szerelme az angol nevelônô, Annie Playden (eni pléjdn) iránt.

Visszatérve Párizsba bekapcsolódott az irodalmi életbe, és hamarosan a párizsi művészvilág egyik központi szereplôje lett. Megismerkedett Picassóval és a modern festészet több képviselôjével, köztük Marie Laurencin (mári loranszen) festônôvel, legnagyobb szerelmével. Kapcsolatuk öt évig tartott, 1912-ben szakadt meg végleg. Apollinare az új festészet, a kubizmus lelkes híve és szószólója lett. Felvette a kapcsolatot az olasz futuristákkal is.

1914-ben önként jelentkezett katonának, úgy élte át a háborút, mint egy izgalmas kalandot. 1916-ban egy gránátrepesz átütötte a koponyáját, sebesülésének következményei haláláig elkísérték. Legyöngült szervezete a spanyolnáthának már nem tudott ellenállni.

Legjelentôsebb két verseskötete a Szeszek (1913) és a Kalligrammák (1918).


Szeszek

A Szeszek c. kötetben tizenöt év alatt keletkezett verseit gyűjtötte össze. Ezek nagyrészt életének eseményeihez kapcsolódnak, stílusuk szerint pedig három réteget, három fejlôdési szakaszt képviselnek: a korai versek a szimbolista hangulatlírát folytatják; a rajnai versekben a költô az egyszerű dalformát kelti új életre, visszanyúlva a francia trubadúrok, Villon, a romantika, a német Lied (líd; dal), Heine, Verlaine örökségéhez; a versek harmadik csoportját a modern szintézisre törekvô, kubista-szimultanista szerkesztésű költemények képezik.

A meglehetôsen heterogén összetételű kötetet egy jelentéktelennek látszó, egyszerű újítás teszi egységessé:
az írásjelek elhagyása. Ezzel az eljárással már mások is kísérleteztek, de Apollinaire volt az elsô, aki egy egész kötetben következetesen alkalmazta. îgy az írásjelek nem gátolják a versek melódiájának szabad áramlását, mintha mindegyik verset egyetlen dallam lebegtetné, egységes hangulati-érzelmi összefüggés jön létre köztük. "A ritmus, a verssor tagolása, ez az igazi központozás" - írja a költô, aki tudta azt is, hogy "a központozás elhagyása rugalmasabbá teszi a szavak Iirai jelentését" is, azaz többértelműbbé teszi a verset, gazdagítja jelentését.

A Kikericsek(1902) valószínűleg még az Annie-versek közé tartozik. Oldott, kötetlen, szabad versépítés jellemzi. Az ôszi rét jelenségei, események töredékes képekben villannak fel a szerelmi motívummal együtt. A két téma kölcsönösen idézi fel egymást, kapcsolatuk szinte álomszerű. A költô mintha az értelem működésének kikapcsolásával jelenítene meg lelki tartalmakat, a külvilág jelenségei az érzelmek tükörképének tűnnek fel.
A valóságos élmény a vers megejtô zenéjében szinte elpárlódik, és szabad, részben a dallamtól is sugallt asszociációkba oldódik.

A méreg, megmérgezôdik, halnikészülô motívumsor általánosabb jelentést is sugall: a világban méreg van, a dolgok, az emberi élet szükségszerűen romlanak és múlnak el.

1. Milyen motívumokból épül fel a vers világa?

2. Hogyan keveredik, hogyan olvad össze a két téma egyhomogén egésszé?

3. Hogyan éri el a költô, hogy a külvilág jelenségei az érzelmi élet jelképeivé váljanak?

4. Hogyan helyettesíti a költô a logikát analógiával?

5. Mibôl adódik a versnek a sajátos melankolikus, álmatag és elégikus hangulata?

A Mirabeau-hid (1912) a Marie Laurencinnel való kapcsolat megszakadása idejében született. A költô bánatát, szomorúságát sanzonszerű dalban oldja fel.

A vers központi motívuma az idô múlása. A szerelmi csalódás az elmúlás érzetét váltja ki, és ennek fájdalma lesz a költemény alaphangja. A híd alatt áramló víz egyszerre jeleníti meg az idô futását, a halál közeledését, a
szerelem elmúlását. Egyre ereôsebben érezhetôvé válik a búcsúzás hangulata is.

A költemény könnyen futó sorai a víz folyását is érzékeltetik. A vers zenéjének folyamatos áramlása hangulati-érzelmi összefüggést teremt a vers motívumai, képei között. A jelképeknek és a verszenének ez az egysége Apollinaire költészetének egyik legjellegzetesebb vonása.

1. A vers 1912-ben ilyen formában jelent meg:

"A Mirabeau-hid alatt fut a Szajna.
S szerelmeink emléke mért zavar ma?
Mi volt az öröm ? Ráadás a jajra. "

(Vas István fordítása)

Miben tér el ettôl a kötetben közölt változat? Mit eredményezett a változtatás?

2. Hogyan mélyíti el a vers dalszerűségét a refrén?

3. A verset nehéz más nyelvre lefordítani. Talán éppen ezért Apollinaire legtöbbször lefordított költeménye. Hasonlítsuk össze a szöveggyűjteményünkben szereplô fordításokat!

Az idô, a mulandóság központi motívuma a Szeszeknek. A Búcsú című vers is ezt és a költô fájdalmát szólaltatja meg.

1. Próbáljuk megfogalmazni, mibôl fakad ennek a rövid, de gazdag jelentésű versnek a varázsa!

2 Hogyan nyilatkozik meg benne Apollinaire idôszemlélete?

A Szeszek nyitó verse, az Égöv (1912) összegzô és programadó költemény: számadás a költô eddigi életérôl és egy újfajta világszemlélet kifejezése. A költô a régi világtól unottan fordul el, egykori hitét elvesztette, új hitek, új lehetôségek után sóvárog.

A költemény idôbeli kerete egy hajnaltól hajnalig tartó séta. A költô ebben a keretben éli át felmerülô emlékképekben életének elmúlt eseményeit, miközben fantáziája abszurd látomásokba ragadja. A költôi tudat idôben és térben szabadon csapong, így a versben egymás mellé kerülnek egymástól távol esô jelenségek: a modern élet, a technikai civilizáció, a nagyváros motívumai keverednek a múlt, a történelem, a vallások és
mitológiák elemeivel, fantasztikus álomképekkel.
A kubista festészethez bizonyos mértékig hasonló módszer ez:
az alkotás tárgyát a művész elemeire bontja, és ezeket az elemeket valamennyi oldalukról megelevenítve új egységbe helyezi. Apollinaire is szimultán együttlátásban, egy enciklopedikus látomásban egyesíti a széttört
világ darabjait, a külsô és a belsô világ jelenségeit együtt, valóságos összefüggéseikben tárja elénk, úgy, ahogy azok a lelki élet folyamatában valóban együtt vannak. "Arra kell szoktatnunk a szellemet, hogy egyidejűleg fogja fel a verset, mint az életnek egy jelenetét" - írja. A nagy költemény elemeit az élet "lángoló szesz"-ének, az új mámorok átélésének heve, líraisága fogja össze. A személyes élményekhez világnézeti kérdések kapcsolódnak, a kor képének rajza történelemfilozófiai problémákat vet fel. A költô a vers nagy részében önmagához beszél, de az önmegszólítást idônként felváltja az elsô személyű elôadás.

1. a) Kísérjük végig a költô térbeli mozgását egynapi kóborlása folyamán! Milyen helyeken fordul meg, milyen valóságos jelenségekkel találkozik?

b) Hol helyezkednek el idôben és térben életének felidézett vagy a tudat mélyérôl felbukkanó élményei, emlékei, eseményei? Milyen érzésekkel van ezek iránt?

c) Milyen irányban ragadják el fantasztikus képzettársításai?

2. Figyeljük meg, hogy a költeményben miként kapcsolódnak egymáshoz, hogyan érintkeznek, illetve ütköznek a régi és az új világ jelenségei, valamint a reális és irreális elemek?

3. Keressünk példákat a groteszk látásmódra, a különnemű elemek (pl. fenséges és hétköznapi) egymás mellé helyezésére!

4. Mire utalhat az óceáni és guineai fétiseknek Krisztussal való rokonítása?

5. Mely sorok utalnak az Annie- és Marie-szerelemre?

6. Milyen szerepe van a versben az önmegszólításnak és az egyes szám 1. és 2. személyű elôadás váltogatásának?

7. Hasonlítsuk össze Apollinaire Égövét Kassák "A ló meghal, a madarak kirepülnek" c. költeményével!


Kalligrammák

A Kalligrammák (1918) az 1912 és 1917 között írt költeményeket tartalmazza. A kötet darabjainak jó része a
harctéren született, nyomon követhetjük bennük a költô útját, mely a "háború csodái"-ért való lelkesedéstôl a
lövészárkok borzalmaival való találkozásig vezetett.
A kötet versei általában oldottabbak, kötetlenebbek, a költô tovább folytatja kísérletezését.

A valóság újfajta megközelítésének igénye hívja létre az ún. beszélgetés-verseit (poéme-conversation). Ezekben a költô egyszerűen lejegyzi és versbe foglalja azokat a mondatokat, párbeszédeket, beszédfoszlányokat, amelyeket az utcán vagy kávéházi társaságban hall: "Ez nagyon finom palacsinta volt / A tartály folyik / Fekete rulha mint a körme / Ez teljesen ki van zárva / No látja uram" (Hétfô Rue Christine). Ezek a társalgó-költemények már a szürrealizmus önműködô írásmódjának elôhírnökei.

Apollinaire érdekes költôi kísérlete volt a kötet címét adó igazi képversek készítése. Ezekben régi ókori hagyományt újít fel: a szavak térbeli elhelyezésével vizuálisan is megjeleníti a témát. Úgy gondolja, hogy ezzel az eljárással a térbeli és az idôbeli művészetek lehetôségeit egyesítheti, és egy "vizuális líraiság" létrehozásával új hatásokat érhet el. A rajzvers új befogadói magatartást kíván: elôször mint képet érzékeljük, aztán kezdjük olvasni.

Apollinaire legjobban sikerült képverse A megsebzett galamb és a szökôkút (1914), amelyben az elhagyott lányokat és a háborúba vonult barátokat siratja el.

1. Nézzük meg a képet! Mit ábrázol a három rész? (A szavak elhelyezése galambot és szökôkutat ábrázol.)

2. Olvassuk el a szöveget! Mely soroknak nincs értelmük a rajz nélkül?

Olvasás közben vegyük figyelembe az alábbiakat: A "hol vagytok" kérdés Villon Ballada tűnt idôk szép asszonyairól c. versének visszatérô kérdéseire emlékeztet.

A középsô rész sorai kétféle sonendben is olvashatók. A zárósor szó szerinti fordításban így szól: "Kertek ahol vérzik a leander (babér rózsa) harcok virága ".

3. A szöveg ismeretében határozzuk meg a rajz egyes részeinek jelentését! (Gondoljunk az értelmezés többféle lehetôségére is!)

4. Melyik sor hordozza az utolsó rész központi tartalmát? Értelmezzük ezt a sort!

5. Milyen kapcsolat van a három rész, valamint a kép és a szöveg között?

6. Mi a szerepe a felsorolásoknak, a sorok zenéjének?

7. Foglaljuk össze, hogyan jön létre a képversben az összetett lírai látomás!

8. A közvetlen jelentésen túl milyen mélyebb, általánosabb közvetett értelme lehet még a versnek?


Az új szellem és a költôk

1917-ben bemutatták a Teiresziász emlôi c. burleszk bohózatot, amelyet a költô "szürrealista drámának" nevezett. A szürrealista jelzôt így magyarázta az elôszóban: "magához a természethez kell visszatérnünk -
ám nem oly módon, hogy másoljuk, akár a fényképészek. Az ember, amikor a járást akarta utánozni, kitalálta a kereket, amely egy csöppet sem hasonlitott a Iábhoz. Ezzel szürrealizmust teremtett, anélkül, hogy tudott volna róla. " Ahogy az idézetbôl is látható, Apollinaire számára a szürrealizmus kifejezés csak annyit jelent, hogy nem szabad a természetet szolgai módon utánozni, azt funkcionálisan át kell a művésznek formálnia.

Az új szellem és a költôk c. tanulmánya (1917) kiindulópontja lett az új irodalmi mozgalmaknak, elsôsorban a szürrealizmusnak. Az, új szellem" az abszolút szabadság szelleme. Célja a "szintetikus költemény". Ez olyan, mint az újság, "mely egyetlen oldalon tárgyalja a legkülönfélébb témákat, fogja össze a legtávolabbi országokat". A szabadság a költészetben minden anyag korlát nélküli felvételéhez vezet, ". . . a leggazdagabb, a legkevésbé ismert a legbeláthatatlanabb birodalom a képzelet." "Csak azt nevezhetjük költônek, aki feltalál, aki teremt. . ., aki új örömöket fedez fel, még ha ezeket gyötrelmes is elviselni." A költônek meglepetésekre kell törekednie. "Az új szellem a meghökkentés révén. . . különbözik minden elôzô művészeti és irodalmi mozgalomtól."

Utolsó nagy verse, a Kalligrammák záródarabja, az Egy szép vörösesszôkéhez (1918) összegzô ars poetica.
A hagyománynak és a modernségnek az egységét, egyensúlyát hirdeti meg benne: "Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját / A Kaland és a Rend pörpatvarát." Ez a hagyományôrzô modernség Apollinaire egész életművét jellemzi.

1. Hogyan újult meg Apollinaire kölcészetében a költôi tartalom, a tematika, az érzésvilág?

2. Foglaljuk össze, hogy Apollinaire milyen költôi újításokat alkalmazott a bonyolult és sokrétű valóság kifejezésére!

3. "Ha az embernek nincs elég ihlete, elég, ha bármit leir, ami eszébe jut. vagy ami a szeme elé bukkan - azután elôrenyomul, engedve a képzettársitások szabad csapongásának."

Hogyan folytatták a szürrealisták Apollinaire fenti sorokban felvillanó ötletét? Milyen kezdeményezéseit folytatták még?

Ivo Andric (Szerb regény 20)

A szerb Ivo Andric (andrity; 1892-1975) számára az egyes ember
lelkivilága a legfôbb írói probléma, minden írása egy-egy lélekelemzô tanulmány. Elbeszéléseiben egy-egy emberi szenvedélyt, tudat alatti vágyat, lelki sérülést ragad meg, és ezt részletezô rajzzal, elemzôen tárja elénk. Alakjait legtöbbször visszavetíti a múltba, belehelyezi a hajdani tôrök kori bosnyák kisváros életébe, és olyan mesét szô köré, hogy a lélektani helyzetet a legplasztikusabban szemléltesse. A korhű, régi öltözet alatt korunk emberének problémáit, élettapasztalatát, életfilozófiáját szólaltatja meg.

A Hid a Zepán (zsepa) című elbeszélése (1931) is Bosznia messzi múltjába, a török idôkbe vezet. Két szereplôje Juszuf, a nagyvezír és az olasz építész. A ezír a világ bajaira érzékeny, gondolkodó ember típusát példázza. Az olasz mester unkájának, az alkotásnak a megszállottja, alakja az önzetlen alkotómunka keservesen nehéz, ám mégis gyönyörű és nagyszerű voltát mutatja be.

Az elkészült híd a művészet nagyságát és hatalmát hirdeti: az emberi elme és munka eredménye szembefeszűl a folytonos változással, az állhatatosság és megmaradás jelképe. (Az élet állandóságának és ugyanakkor megújulásának ellentétpárja, a híd és a folyó gondolata késôbb is foglalkoztatja az írót: a Hid a Drinán című regényben (1945) krónikaszerűen
végigkíséri a nevezetes visegradi híd történetét: a híd nemzedékek pusztulásának és felnövekvésének tanúja, az események valamiképp mind a hídhoz kapcsolódnak.)

Andric harcot lát a világosság és a sötétség, a jó és rossz, az élet és az elmúlás között. A fájdalom és a szenvedés, a tévelygés, kilátástalanság és bizonytalanság, homályos félelemérzet, halálközelség, megvalósulatlan vágyak és elérhetetlen kívánságok túlsúlyát érzi a világon. Ugyanakkor hisz valami titokzatos törvényszerűségben, melynek alapján mindig bekövetkezik az ellentétek egyensúlya, s a megnyugvás és harmónia lesz úrrá: a híd "csak tündökölt, napfényben és holdsugárban, a távoli tartományban, s vitte hátán egyik partról a másikra az mbereket és jószágot. A tájékán ejtett sebeket begyógyította az idô, a körülötte kallódó hulladékokat széthordták, a sövénygát roncsait meg elsodorta a viz, a kôfaragók munkáját lemosták az esôk."

A történetmondó személye az elbeszélés folyamán teljesen háttérben marad, csak a záró bekezdésben jelenik meg, amikor arról értesülünk, hogyan fogant meg benne a történet megírásának gondolata. Az elbeszélés látszólag teljesen szenvtelenűl, hideg tárgyilagossággal folyik. Andric stílusát a rikító színektôl, a ellengzôsségtôl való nemes tartózkodás jellemzi. Ő Nyugodt, arányos szerkesztésű, fojtott mondataiban az egyszerűség és a pompa összhangja valósul meg.

PIERRE ABÉLARD (1079-1142)

Szombatesti himnusz

1: Ű milyek s mekkorák
azok a szombatok,
mikkel az ég örök
udvara zeng s ragyog!
Törteknek pihenés,
bátraknak jutalom.
Isten lesz minden, és
mindenben ő honol.

2. Ott fogad igazi
szent Jeruzsálemünk,
ahol a Béke lesz
örökös örömünk;
ahol a tény elôtt
nem fut az epedés,
s nem lesz a vágy külömb,
mint a teljesedés.

3. Mily király, mily udvar,
micsoda palota,
mily béke, nyugalom,
boldogság vár oda:
mondják el majd azok,
akik már élvezik!
ha tudják mondani
úgy ahogy érezik!

4. Mi pedig lelkünket
emeljük azalatt
s vágyaink mind e szent
hon felé szálljanak,
hogy Jeruzsálembe
Babilonból vidám
szívvel térjünk meg a
számkivetés után.

5. Ott minden bús tehert
levetve boldogan
Sionnak énekét
daloljuk gondtalan,
s malasztodért örök
hálákat zeng Neked,
mi Urunk, Királyunk,
üdvözült nemzeted!
{Babilon: ókori város, Babilónia fôvárosa, az Eufrátesz mentén; itt a földi számkivetést, siralomvölgyet, a bűnös életet jelenti.
Sion: Jeruzsálem hegyi erôdjét hívták így, itt épült Salamon temploma; átvitt értelemben az egyházat jelenti.}

6. Mert ott a szombatot
új szombat váltja fel,
szombatolók örök
ünnepe nem fogy el,
s nem érik végüket
az ujjongó dalok,
amiket harsogunk
mink és az angyalok.

(Babits Mihály fordítása)

A hipotézis és az elmélet

A hipotézis olyan következtetés, amelyben az előzmények vagy azok egyike hiányzik, de ezt a tudományos előrelátás pártolja.
Alapja az, hogy objektív feltételekre támaszkodik, azonban az az objektív tartalom nem teljes, mert vannak olyan tételek, amelyeknek igazságértékét nem ismerjük, mivel egyelőre nem bizonyítottak.

A hipotézis megalkotásának esetei:
a) ha nem világos a tárgyak, jelenségek közötti összefüggések magyarázata,
b) ha a jelen némely jellemzője alapján rekonstruáljuk a múlt képét,
c) ha a múlt és a jelen alapján következtetni akarnak a jövőben várható fejlődésre.

A hipotézis folyamatának fokai:
1. fok: a probléma megoldásához szükséges tényanyag gyűjtése és elemzése.
2. fok: a hipotézis megalkotása
3. fok: a hipotézis bizonyításához szükséges következtetések levonása
4. fok: a hipotézis bizonyítása

A hipotézis a bizonyítás által elméletté válik. Azonban előfordul, hogy sorsa másként alakul: módosul vagy elvetik.

A hipotézis felállításának és ellenőrzésének szabályai:
1.) A hipotézist egyértelműen kell megfogalmazni, ez az azonosság törvényére támaszkodik. Csak így kerülhető el az, hogy egymásnak ellenmondó hipotézisek szülessenek. Az egyértelműség érdekében minél kevesebb és minél egyszerűbb hipotézist kell felállítani. E szabály megsértéséből a hipotézis felcserélésének hibája következik.
2.) A hipotézisnek megalapozottnak kell lennie. Az alapot vagy az ellenőrzött tények, vagy az igazolódott tételek jelentik.

A hipotézisnek főleg a tudományos kutatásokban van nagy szerepe.

Bizonyítás és cáfolás

Ismereteink igaz voltát be kell bizonyítanunk, mert azok lehetnek igazak vagy hamisak. Így vagy az ismeretek igazságát vagy azok hamisságát kell kimutatnunk. e célra két logikai művelet áll rendelkezésünkre.
 bizonyítás
 cáfolás
Tulajdonképpen e két művelet egyet jelent: mindkettő bizonyítás, mert a cáfolás negatív bizonyítás.

A bizonyítás és cáfolás az az ítélettel végezhető logikai művelet, amelynek segítségével egy tétel igazságát, vagy hamisságát tárjuk fel. Bizonyítani mindig annak kell, aki állít és a tétel igazságát mutatja. Cáfolnia mindig annak kell, aki tagad és a tétel hamisságát mutatja ki.

Bizonyítani (cáfolni) nem kell mindent. Pl. a tényeket, axiómákat, közhelyeket. azonban kell akkor, ha megkérdőjeleződik a tétel igazságértéke.
A bizonyításnak és cáfolásnak mindig határozott célja: a igazság vagy hamisság kimutatása.
A bizonyításnak és cáfolásnak (formailag) meghatározott elemei vannak:
- Tézis (bizonyítandó vagy cáfolandó tétel). Ennek egyértelműnek, határozottnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Itt érvényesülnie kell az azonosság törvényének.
- Argumentumok vagy érvek (bizonyítékok). Ez sokféle lehet.

Érvek lehetnek: Nem lehet érv:
- tények,
- adatok
- oklevelek, okiratok,
- tudomány által bizonyított tételek
- axiómák stb. - nemtudásra való hivatkozás,
- hipotézis,űszemélyes érvelés,
- személyekre való hivatkozás

Nem lehet ellentmondás sem az érvek között, sem az érvek és a tudományok által már bizonyított tételek között. Itt érvényesülnie kell az ellentmondás elkerülése logikai törvényének.

Annyi érvet kell felsorolni, amennyi szükséges és elégséges is a tétel igazságának, vagy hamisságának a kimutatásához. Érvényesülnie kell az elégséges alap logikai törvényének.

Tudni kell, hogy az érvek összegyűjtése és felsorakoztatása még nem egyenlő sem a bizonyítással, sem a cáfolással.

- Demonstráció, vagyis maga a művelet, az érveknek (bizonyítékoknak) a logikai elrendezését; a közöttük összefüggések feltárását, megállapítását; a szükséges következtetések elvégzését. A következetésre vonatkozó szabályokat be kell tartani.
- Repetíció, a tézis megismétlése, de már bizonyított vagy megcáfolt jelleggel. E az utolsó mozzanat a bizonyításnak (cáfolásnak). Kimondjuk határozottan, hogy a tétel a felsorakoztatott érvek alapján szükségszerűen igaz vagy hamis. Itt a harmadik kizárásának logikai törvénye érvényesül, mert a tétel vagy igaz, vagy nem igaz, harmadik lehetőség nincs.

A bizonyítás (cáfolás) fajtái:
- Direkt, közvetlen bizonyítás, amikor magának a tételnek az igazát vagy hamisságát mutatjuk ki.
- Indirekt, közvetett bizonyítás, amikor a tételnek ellentmondó tételről mutatom ki, hogy lehetetlen, hogy igaz legyen. Ezáltal közvetetten bizonyítom, hogy az eredeti tétel igaz.

A közvetlen és a közvetett bizonyítás során alkalmazhatjuk az induktív, a deduktív, a traduktív következtetések bármelyik fajtáját.

Általános képlete:
Az „A” tétel igaz (vagy hamis)
ezt bizonyítják az a, b, c, d érvek
Tehát az érvekből szükségszerűen következik, hogy az „A” tétel igaz (vagy hamis).

A traduktív következtetés

Ebben az esetben a konklúzió (zárótétel) terjedelme ugyanolyan marad, mint a premisszák (ítéletek) terjedelme.

Következtethetünk:
- egyesről egyesre,
- részlegesről részlegesre,
- általánosról ugyanolyan általánosra.

(A traduktív következtetésben a premisszák száma lehet egy vagy több is.)
A szerint, hogy mi a következtetés alapja két fő fajtája van:
 Viszonykövetkeztetés
A tárgyak, dolgok, jelenségek közötti viszony nagyon sokféle (pl: mennyiségi, minőségi, időbeli, távolsági, térbeli stb.)
A következtetés alapját képező viszony milyensége nagyon fontos abból a szempontból, hogy:
- a következtetésünk biztosan igaz, minden megkötöttség nélkül,
- a következtetés csak akkor igaz, ha valamilyen megkötöttséggel párosul,
- a következtetés egyáltalán nem biztos, hogy igaz.
A viszonykövetkeztetés történhet:
a) egy ítélet (premissza) segítségével, lehet szimmetrikus és aszimetrikus.
általános képlete: a=b a=b
tehát b=a de ba

b) két vagy több ítélet (premissza) alapján, lehet tranzitív és antitranzitív.
általános képlete:
a=b-vel a
b=c-vel b
a=c-vel a
és c=a-val de c nem


 Analogikus következtetés
A következtetés alapja a tárgyak, dolgok, jelenségek közötti hasonlóság.
Általános képlete:
A : a, b, c, d, e
B : a, b, c, d, x
a=a; b=b; c=c; d=d valószínű: x=c

A valószínűség mértéke annál nagyobb:
- minél több tulajdonságban mutatom ki a hasonlóságot
- minél lényegesebbek a tulajdonságok,
- minél kisebb a különbség közöttük.

Az analogikus következtetés elősegíti a tanuló aktív részvételét az ismeretek megszerzésében, és önállóan vonhat le következtetést.

A tudományos kutatómunkában sokszor a hipotézisek megszületésének az alapját képezi az analogikus következtetés.

A deduktív következtetések.

Deduktív következtetés esetében mindig tágabb körű premisszából következtetünk a szűkebb körű konklúzióra. A konklúzió mindig szűkebb terjedelmű, mint a premisszák. (A deduktív következtetésben a premisszák száma általában kettő.)

A deduktív következtetés az általánosról az egyes felé következtetést jelenti. Nagyobb terjedelmű premisszából, szűkebb terjedelmű konklúzióhoz jutunk.
Fajtáját aszerint különböztetjük meg, hogy milyen ítéletek szerepelnek a premisszákban. (Három ítéletből állnak: két premisszából és egy konklúzióból [zárótételből]).

Fajtái:
a) Kategorikus deduktív következtetés. Mind a három ítélet benne kategorikus. Ezt a következtetést szillogizmusnak nevezzük.
A két premisszája:
- felsőtétel, nagy tétel vagy premissza maior. Ez mindig a legnagyobb terjedelmű, igaz ítélet,
- alsó tétel, kis tétel vagy premissza minor. Ez mindig a szűkebb terjedelmű premissza. (Lehet állító vagy tagadó).
Zárótétele vagy konklúziója:
- a felső tételnél szűkebb terjedelmű. Ha állító az alsótétel, akkor ez is állító, Ha tagadó az alsó tétel, akkor ez is tagadó.

b) Kondicionális deduktív következtetés. Egy ítélet, premissza van benne, mindig kondicionális, illetve feltételes ítélet.
- ha mind a három ítélet kondicionális, akkor tiszta kondicionális deduktív következtetés,
- ha csak a felső tétel kondicionális, az alsó tétel és a konklúzió kategorikus, akkor kondicionális-kategorikus deduktív következtetésről beszélünk.

c) Diszjunktív vagy szétválasztó deduktív következtetés.
- a felső tétel diszjunktív ítélet,
- az alsó tétel kategorikus (állító vagy tagadó),
- a konklúzió kategorikus ítélet. Ha az alsó tétel állító ez tagadó lesz, ha az alsó tétel tagadó, akkor ez állító lesz.

 A kategorikus deduktív következtetés szerkezetét vizsgálva a példából is könnyen felismerhető, hogy az három szerkezeti elemet (terminust) tartalmaz: pl.: Minden tő állóvíz. A Balaton tó. Tehát a Balaton állóvíz.

a) A konklúzió alanyát, melyet S-sel szokás jelölni (a példában „Balaton”);
b) A konklúzió állítmányát, melyet P-vel szokás jelölni (a példában „tó”);
c) Az ún. középső teminus-t, amely csak a premisszákban szerepel, a zárótételben nem. Ezt „terminus medius”-nak nevezték és M-mel szokás jelölni (a példában „állóvíz”).

A „középső terminus” (M) a kategorikus szillogizmusnak valóságos sarkpontja, lényegében ez közvetít a premisszák és a zárótétel között. Arisztotelész a „középső terminust” így határozta meg: „Középsőnek azt a fogalmat nevezem, amely maga is benne van egy másikban és elhelyezkedésénél fogva is középre, kerül.”
Arisztotelész meglátta a közvetítés döntő jelentőségét az ítéletalkotó gondolkodás, következtetés menetében. Felismerte, milyen lényeges szerkezeti elem a középső terminus a kategorikus szillogizmusban. Ezzel voltaképpen Arisztotelész vallotta, hogy a következtetés folyamat, nem pedig nyugvó és a tapasztalattól független eszmei alakulat.
Ha a szillogizmus egyes tételeiben betűkkel jelöljük az egyes terminusokat, megkapjuk a szillogizmus képletét: M – P
S – M
S – P

A terminusok elhelyezkedése természetesen a különböző kategorikus szillogizmusokban eltérő. Könnyen belátható, hogy a három terminusnak három tételben az elhelyezkedése nem akárhányféle lehet. Mindössze négy elhelyezkedése lehet a kategorikus szillogizmus terminusainak. A terminusoknak ezt a négy féle elhelyezkedését nevezzük a kategorikus szillogizmus figuráinak, alakzatainak.


I. II. III. IV.
M-P
S-M
S-P P-M
S-M
S-P M-P
M-S
S-P P-M
M-S
S-P

Az I-III. alakzat Arisztotelésznél már szerepelt, a IV. alakzat Galenus vezette be, ezért galenusi figurának is szokás nevezni. Az alakzatok megkülönböztetésének az ad bizonyos gyakorlati jelentőséget, hogy egyes alakzatokra speciális szabályok érévnyesek.

A kategorikus szillogizmus általános logikai szabályait négy csoportra osztható:
 A premisszák igazak, helyesek legyenek, sosem a hibás előzményből következik, hanem annak ellenére igaz.
 Egyszerű kategorikus szillogizmus csak három terminusa lehet. akinek nincs kellő gyakorlati ismerete, szaktudása adott esetben, az nem tudja észrevenni a hibát. Ide is vonatkozik Apáczai mondása: f’A pusztán logikus tisztán szamár”.
 A premisszák terjedelmére vonatkozó szabályok:
- a terminusoknak legalább olyan terjedelemben kell szerepelniük a zárótételben, mint a premisszákban.
- két egyes, vagy két részleges ítéletből nem lehet deduktív következtetést alkotni.
- a premisszákban szerepelnie kell egy általános vagy részleges ítéletnek.
Ezek a szabályok a deduktív jellegből következnek.
 A premisszák minőségére vonatkozó szabályok:
- két negatív ítéletből nem lehet deduktív szillogizmust alkotni.
- ha az egyik premissza negatív, a zárótétel is negatív, ha mindkét premissza pozitív ítélet, a zárótétel is pozitív.

A II. alakzat különös szabálya, hogy az egyik tételnek tagadónak kell lennie.
A III. alakzat különös szabálya, hogy az egyik premisszának és a zárótételnek részleges ítéletnek kell lennie.


 A kondicionális deduktív következtetések:
- Tiszta kondicionális deduktív következtetés esetében az ítéletek (benne a 2 premissza és a konklúzió is) kondicionálisat.
Általános képlete:
Ha S-P akkor S1-P1
ha S1-P1 akkor S2-P2
ha S-P akkor S2-P2

- Kondicionális kategorikus következtetés (állító és tagadó módozat.
Három ítéletből áll:
1. felső tétel (kondicionális ítélet),
2. alsó tétel (kategorikus ítélet) állító vagy tagadó
3. konklúzió vagy zárótétel (kategorikus ítélet), ha az alsó tétel állító, akkor a konklúzió is állító, ha az alső tétel tagadó, akkor a konklúzió is tagadó.

 Diszjunktív deduktív következtetés
Három ítéletből áll:
1. felső tétel (diszjunktív ítélet)
2. alsó tétel (kategorikus ítélet) állító vagy tagadó,
3. konklúzió vagy zárótétel (kategorikus ítélet), ha az alsó tétel állító, akkor a konklúzió tagadó (állítva tagadó), ha az alsó tétel tagadó, akkor a konklúzió állító (tagadva állító).

A deduktív következtetéseknek leggyakrabban használt formája: a lerövidített következtetés. Tömörebbé teszi mondanivalónkat, megóv bennünket a bőbeszédűségtől.
Három tételből áll, de valamelyik tételt elhagyom. (Azt a tételt, ami magától értetődik, ami természetes, aminek a kimondása felesleges.)

A lerövidített következtetéseket mindig ki tudom egészíteni (egészíttetni) három ítéletre, illetve 3 tételre.

A deduktív következtetés speciális esete: összekapcsolt következtetés, lánckövetkeztetés. Ebben az esetben a három tételből álló következtetéseket láncszerűen összekapcsoljuk úgy, hogy ami az egyik következtetésnek a zárótétele, az egyben a következő következtetésnek a felső tétele lesz. Ezt a tételt nem mondjuk ki újra, hanem mindjárt a hozzákapcsolt következtetésnek az alsó tételével folytatjuk.

Az ítéletekkel végezhető műveletek. A fogalommal végezhető műveletek.

A fogalmak és az ítéletek a valóság egy-egy mozzanatát tárják fel. Ahhoz, hogy a valóságot mélyebben, igazabban megismerjük, újabb összefüggések feltárására van szükség. Ebben segít a gondolkodás másik fontos speciális művelete a következtetés.

A következtetés ítélettel végezhető logikai művelet, amelyben ítéleteket kapcsolunk össze logikailag (és nem mechanikusan), annak érdekében, hogy egy új ítélethez jussunk.
A következtetéssel a meglévő ismereteinket felhasználva, ezek alapján jutunk el új ismerethez.
A következtetés az összefüggések közötti összefüggést tükrözi. Vagyis a logikailag összekapcsolt ítéletek közötti összefüggést fejezi ki.

A következtetés szerkezeti elemei:
- premisszák vagy előzmények (azok az ítéletek, amelyeket logikailag összekapcsolunk a következtetés során, vagyis a meglévő ismeretek.
- konklúzió vagy záró tétel (az új ismeret, az új ítélet, ami azt az új összefüggést fejezi ki, amihez eljutunk a következtetés során.

A következtetés fajtái:
1.) Aszerint, hogy hány ítéletet kapcsolunk össze, vagyis hány ítéletből jutunk el az új ismerethez:
a) közvetlen következtetés, amikor egyetlen egy ítéletből közvetlenül következtetünk az új ítéletre, az új összefüggésre.
b) közvetett következtetés, amikor két vagy több ítéletből következtethetünk az új ismeretre, az új ítéletre.

2.) Aszerint, hogy az új ítélet, a konklúzió milyen bizonyossággal következik az előzményekből, a premisszákból:
a) szükségszerű, szolligisztikus következtetés, amikor az új ismeret a zárótétel szükségszerűen következik a logikailag összekapcsolt ítéletekből, a premisszákból.
b) nem szükségszerű következtetés, amikor az előzményekből, premisszákból nem következik szükségszerűen a konklúzió, a zárótétel.

A közvetlen és közvetett következtetések is lehetnek logisztikus és nem logisztikus következtetések.

A következtetések két fő fajtája:

I. Közvetlen következtetés
Egy premisszát (ítéletet) tartalmaz, és ebből közvetlenül következik a konklúzió (az új ítélet).

Fajtái:
1) egyértelműségi következtetés. A konklúzió ugyanazt az összefüggést fejezi ki, mint amit a premissza tartalmaz.

Esetei:

a) megfordítás (amikor az alanyt és állítmányt felcserélem a konklúzióban).
b) átalakítás (amikor a premissza minőségét változtatom a konklúzióban. Az állító ítéletből tagadó ítéletet, a tagadó ítéletből állító ítéletet alkotok anélkül, hogy az ítélet értelme megváltoznék).
c) szembeállítás (amikor a megfordítás és az átalakítást egyszerre végzem el.

2.) logikai alárendeltségi (szubalternációs) következtetés
3.) mellérendeltségi (szubkontrárius) következtetés
4.) ellentmondásos következtetés
5.) ellentétességi következtetés

(lásd 7. tétel)

II. Közvetett következtetés
Két vagy több premisszát (ítéletet) tartalmaz, amelyeket logikailag összekapcsolunk, és ennek alapján vonjuk le a zárótételt, a konklúziót.
Fajtái:
- induktív következtetés
- deduktív következtetés
- traduktív következtetés

Induktív következtetés
Ebben az esetben mindig a szűkebb körű előzményektől (premisszáktól) haladunk a tágabb terjedelmű zárótétel (konklúzió) felé. A konklúzió mindig nagyobb terjedelmű, mint a premisszák (az összekapcsolt ítéletek).
Következtethetünk:
- egyesről részlegesre vagy általánosra,
- részlegesről általánosra,
- általánosról még általánosabbra.
(Az induktív következtetésben a premisszák száma általában több.)

A következtetés során a közös „nem” csoportjába tartozó fajokról megállapítjuk, hogy bizonyos tulajdonsággal rendelkeznek, és ebből azt a konklúziót vonjuk le, hogy a „nem” terjedelmébe tartozó minden faj rendelkezik a tulajdonsággal.
A szerint, hogy a közös „nem”-be tartozó fajok közül hányat vizsgálok meg, hány esetben állapítom meg, hogy rendelkezik ugyanazzal a tulajdonsággal, megkülönböztetünk:
 teljes induktív következtetést, ha minden faj esetében megállapítom, hogy rendelkezik a tulajdonsággal, és ezután vonom le a konklúziót és vonatkoztatom a „nem” teljes terjedelmére, hogy a „nem” minden tagja rendelkezik a tulajdonsággal. (A konklúzió biztosan igaz.)
Általános képlete:
S1-ben megvan P tulajdonság.
S2-ben megvan P tulajdonság.
S3-ban megvan P tulajdonság.
Csakis S1, S2, S3 alkotják S elemét.
Tehát minden S-ben megvan P tulajdonság.
 nem teljes induktív következtetést, ha a közös „nem”-be tartozó fajok közül csak néhány esetben vizsgálom meg és állapítom meg, hogy rendelkezik a tulajdonsággal, és ennek alapján kiterjesztem a „nem” teljes terjedelmére. (A konklúzió nem biztos, hogy igaz.)
Általános képlete:
S1-ben megvan P tulajdonság.
S2-ben megvan P tulajdonság.
S3-ban megvan P tulajdonság.
S1, S2, S3 nem meríti ki S nemét.
Minden S-ben megvan P tulajdonság.

A teljes induktív következtetés: előnye, hogy a zárótétel, a konklúzió biztosan igaz, mert a közös „nem” fogalom alá tartozó fajfogalmak mindegyikét számba vesszük. Mindegyik esetben megállapítjuk, hogy a közös tulajdonsággal rendelkezik és ezután vonjuk le a konklúziót. Hátránya, hogy nem mindig végezhető el (ha megszámlálhatatlan a közös „nem”-be tartozó fajok száma), ha viszont elvégezhető, akkor hosszadalmas (ha sok a közös „nem”-be tartozó fajok száma, de megszámolható).

A nem teljes induktív következtetés, ha a következtetés során a közös „nem” alá tartozó fajok közül csak néhány esetet vizsgálok meg. Ebben a néhány esetben megállapítom külön-külön, hogy rendelkeznek ugyanazzal a tulajdonsággal. Ennek alapján vonom le a konklúziót, amelyben azt fejezem ki, hogy a meg nem vizsgált fajok is rendelkeznek a közös tulajdonsággal.

a) Amennyiben lényeges jegy a közös tulajdonság, aminek a létét megállapítom, akkor biztosan igaz a nem vizsgált esetekre is. Ekkor tudományos induktív következtetésről beszélünk.
b) Amennyiben egyszerű tapasztalaton, megfigyelésen vagy felsoroláson alapul a következtetésem, akkor nem biztos, hogy a meg nem vizsgált esetekben is megvan a közös tulajdonság. A konklúzióm itt hamis is lehet. Ezt a népszerű induktív következtetésnek nevezzük.

A nem teljes induktív következtetés: előnye, hogy könnyen elvégezhető (néhány eset megvizsgálása után is levonhatjuk a konklúziót), ha lényeges jegy (ok-okozati összefüggés) alapján következtetünk, akkor a nem összes fajra (a megvizsgáltakra is) vonatkozik a tulajdonság. Hátránya és veszélye, hogy a meg nem vizsgált esetek között akadhat olyan, amire az általánosítás nem vonatkozik.

A népszerű, felsoroláson alapuló induktív következtetésnek speciális esete: az egyszerű reprezentatív adatfelmérés alapján végzett induktív következtetés.
Az élet számtalan területén alkalmazzuk. Az általánosítás érdekében:
- meghatározott csoportokat választanak ki,
- az írásbeli válaszokhoz a kérdéseket egyértelműen fogalmazzák meg,
- az általánosításhoz az alapvető kérdésekre kérnek választ,
- biztosítják az őszinte válaszadás feltételeit,
- a kapott válaszokat feldolgozzák, statisztikai (százalékos) kimutatást készítenek.
Ezen az alapon általánosítanak (ami magában rejti azt is, hogy meg nem kérdezettek mindegyikére nem vonatkozik).

Speciális logikai műveletek. A fogalommal végezhető műveletek

Speciális logikai műveletek:
1.) A fogalommal végezhető műveletek
A fogalmak rendszere a valóság alaposabb megismeréséhez vezet, amihez segítséget ad a fogalommal végezhető műveletek.
a) általánosítás az a fogalommal végezhető művelet, amellyel a fogalom terjedelmét bővítem, a tartalmát szűkítem. A fogalom tartalma és terjedelme között fordított arányosság van.
Határolás az a fogalommal végezhető logikai művelet, amellyel a fogalom terjedelmét szűkítem, a tartalmát bővítem. (Az általánosítás ellentétes művelete.)
b) Meghatározás vagy definíció: az a fogalommal végezhető logikai művelet, amellyel a fogalom tartalmát (lényeges jegyeit) feltárjuk.
A meghatározás formai szerkezetei elemei.
- meghatározandó fogalom (aminek a lényeges jegyeit feltárom, amire rákérdezek). Ennek mindig egyértelműnek kell lennie és nem lehet a meghatározás során más fogalommal felcserélni. Az azonosság törvénye érvényesül.
- a legközelebbi nem fogalom, genus proximun (ezt nem ugorhatjuk át, és nem cserélhetjük fel az „az” sócskával).
- egyedi megkülönböztető jegyek vagy differencia specifikák (ezek a leglényegesebb jegyek, amik a meghatározandó folyamatot minden mástól megkülönböztetik. Minden lényeges jegyet fel kell sorolni, a szükségesnél sem többet, sem kevesebbet

A szerkezeti elemek felsorolása nem jelent sorrendiséget, mert a szerkezeti elemek felcserélhetők.
A meghatározás fajtái:
Teljesség szempontjából (hogy a meghatározás tartalmazza-e mind a három szerkezeti elemet),
a) Teljes vagy reális meghatározás mind a három szerkezeti elemmel rendelkezik. Erre a meghatározásra vonatkozik mindaz, amit az előbbiekben már megismertünk.
b) Genetikus vagy származtató meghatározásnak az a fajtája, amikor a tárgy eredetére utalunk. A meghatározásban feltárjuk, hogy a meghatározandó dolog: -miből, -mikor, -miért, -hogyan jött létre. Mi a szerepe, rendeltetése, milyen összefüggései vannak. Tehát nem kész állapotot tükrözünk a meghatározás során, hanem kialakulásában, fejlődésében mutatjuk meg a tárgy egyedi megkülönböztető jegyeit. Minden szaktudományban, így a szaktárgyakban is fontos szerepe van.
c) Nominális vagy névleges meghatározásnak ez a fajtája nem teljes értékű, mert nem érinti a meghatározandó fogalom tartalmát (lényeges jegyeit), csak az elnevezését. Ha egy fogalmat jelölő szót felcserélünk egy annak megfelelő másik kifejezéssel, akkor nominális meghatározásról beszélünk. Leggyakoribb esete, ha egy idegen kifejezést felcserélünk egy közismert kifejezéssel. Arra kell ügyelni, hogy a kifejezés –amivel felcseréljük az eredetit – közismertebb legyen, mert ellenkező esetben nem mondunk a fogalomról semmit.

Bonyolultsági fok szerint megkülönböztetünk:
a) egyszerű meghatározást: a meghatározásnak az a fajtája, amikor csak egy szempontból tárjuk fel a fogalom tartalmát. Pl.: amikor csak egy teljes meghatározást végzek, mert az elegendő.
b) összetett meghatározást: ez a meghatározásnak az a formája, amikor több szempontból is feltárjuk a fogalom tartalmát. Pl.: veszünk egy nominális meghatározást, de a fogalom megértése szükségessé teszi, hogy genetikusan is meghatározzuk, esetleg egy teljes meghatározást is adjunk.

A meghatározást helyettesítő logikai eljárások
Minden nem tudunk vagy nem is lehet, vagy nem is szükséges definiálni. Vannak olyan logikai eljárások, amelyek segítségével a tárgyak tulajdonságait feltárhatjuk anélkül, hogy definiálnánk azokat.

Fajtái
 Megnevezés. Előfordul, hogy a tárgy neve már tartalmazza a tárgy tulajdonságát. Ilyenkor már tudjuk, hogy mi az.
 Megmutatás. A meghatározás helyett – adott esetben – sokkal célravezetőbb a tárgynak, dolognak, jelenségnek a megmutatása, vagy bemutatása. Ez sokféle formában történhet, és különböző érzékszerveket foglalkoztathat.
 Leírás. Az a meghatározást helyettesítő eljárás, amellyel a képzeletre hatunk. A tárgyat képszerűen tükrözzük. A lényeges tulajdonságok mellett a lényegtelen tulajdonságok is szerepet kapnak. Leírással a célunk az, hogy a tanuló minél színesebb formában képzelje el, tükrözze a tárgyat, dolgot, jelenséget.
 Jellemzés. A meghatározást helyettesítő eljárásoknak az a fajtája, amellyel nem a képzeletet, hanem a gondolkodást foglalkoztatjuk. A tárgyaknak, dolgoknak, jelenségeknek a főbb jellemvonásait tárjuk fel. (A főbb jellemvonásokat sok esetben csoportosítjuk is: külső és belső tulajdonságok, pozitív és negatív jellemzők.)
 Hasonlat. a meghatározást helyettesítő eljárásoknak az a fajtája, amellyel a tárgyat és a tulajdonságát úgy ismertetjük meg, hogy keresünk egy hasonló tárgyat vagy jelenséget, és ezt használjuk fel a tárgy, jelenség megismerésében. Ezt akkor alkalmazhatjuk eredményesen, ha az a másik tárgy már ismert. Ennek hiányában nem mondunk semmit a tárgyról.

c) Felosztás vagy divízió: a felosztás az a fogalommal végezhető logikai művelet, amellyel a fogalom terjedelmét tárjuk fel. (A fogalom terjedelmébe tartozó tárgyakat, dolgokat, jelenségeket egy bizonyos szempont szerint csoportokba soroljuk.) A felosztáskor mindig a faj és nem viszonyát tárjuk fel. A felosztásnak formailag három szerkezeti eleme van:
 felosztandó fogalom: az a fogalom, amelynek a terjedelmét feltárom.
 felosztás alapja: az a szempont, ami szerint a fogalom terjedelmébe tartozó tárgyakat, dolgokat, jelenségeket csoportokba sorolom. A szempontot világosan, egyértelműen meg kell fogalmazni, és a felosztás folyamán nem lehet a szempontokat összekeverni, mert zavaros lesz a felosztásuk.
 felosztás tagjai: a felosztandó fogalom terjedelmébe tartozó minden tárgy, dolog vagy jelenség, amelyeket egy megadott szempont szerint csoportokba besoroltam. A csoportokat a felosztandó fogalom fajfogalmai tükrözik. Meghatározó szerepet játszik a felosztásban felosztás alapja. Ez határozza meg a felosztás tagjainak számát és milyenségét. Egyszerre csak egy szempontból szabad elvégezni a felosztást. Ha megváltoztatjuk a felosztás alapját, vele együtt megváltoznak a felosztás tagjai is. Bonyolultsági fok szerint a felosztásnak két fő fajtáját különböztetjük meg.
- egyserű felosztás: ebben az esetben csak egyetlen egy szempontból végezzük el a felosztást.
- összetett felosztás: ebben az esetben több szempontból is feltárjuk az adott fogalom terjedelmét.

A felosztást helyettesítő logikai eljárások
Nem szükséges mindig a fogalom teljes terjedelmét feltárni egy megadott szempont alapján. Olykor elegendő a fogalom terjedelmébe tartozó tárgyak, dolgok jelenségek közül egyet kiemelni, vagy néhányat közülük felsorolni. Ez elegendő annak megtanulásához, hogy a fogalomban tükröződő lényeges jegyek, milyen tárgyakra vonatkoznak.
A felosztást helyettesítő logikai eljárásoknak három fajtáját alkalmazzuk:
 Példa. Ebben az esetben soha sincs felosztási alap. Egyetlen egy példa elegendő annak megmutatására, hogy a fogalomban tükröződő lényeges jegyet milyen konkrét dolgok tartalmazzák.
 Felsorolás. Nem tartalmaz felosztási alapot. Több példa említése szükséges annak bemutatására, hogy a fogalomban tükröződő lényeges jegyet milyen konkrét dolgok tartalmazzák. A felsorolást általában a stb. jelzéssel fejezzük be. Ezzel jelezzük, hogy a felsoroltakon kívül még más is tartozik a fogalom terjedelmébe.
 Kéttagú vagy dichotanikus felosztás. Ebben az esetben a fogalom terjedelmét – felosztási alap nélkül – két részre osztjuk. „A” fogalomban tükrözzük a fogalom terjedelmének egyik részét, „nem A” fogalomban tükrözzük a fogalom terjedelmének a másik részét.

A kéttagú felosztást akkor alkalmazzuk, ha az adott fogalom terjedelmének csak egy fajtájával foglalkozunk, de jelezzük azt is, hogy ezen kívül még más fajtái is vannak. A többi fajtát nem nevezzük meg, hanem az adott fogalomnak az ellentmondó viszonyban lévő fogalmában tükrözzük

A felosztásnak egyéb eljárásai, amelyeket alkalmazni szoktunk:

 Elrendezés. Akkor alkalmazzuk, ha egy témához tartozó gondolatokat, mondanivalót - valamilyen rendezési elv alapján – sorrendbe rakunk.
 Csoportosítás. Jelenti különböző dolgoknak csoportokba való elhelyezését.
 Elhelyezés. jelenti egy adott dolog helyének a feltárását, tükrözését egy adott rendszerben.

A felosztásnak egy speciális esete az osztályozás vagy klasszifikáció. Az osztályozás a felosztásnak az a speciális esete, amelynek során a leglényegesebb szempont alapján, többszörösen elvégzem a felosztást, egészen az utolsó fajfogalomig Az osztályozás eredményét írásban is (pl.: táblázatban stb.) jelenítem meg.

Az osztályozásnak két fajtáját különböztetjük meg:
 Természetes osztályozás. Ebben az esetben az osztályozás alapja (a leglényegesebb jegy) benne van a tárgyban.
 Mesterséges osztályozás. Ebben az esetben az osztályozás alapja valamilyen külső szempont, ami lehetővé teszi a fogalom teljes terjedelmében a gyors tájékozódást, eligazodást. Ezen az alapon készülnek a szótárak, lexikonok.