Guillaume Apollinaire (gijóm apolliner) költészetét az újítás és a hagyományôrzés egysége jellemzi. Érezte, hogy a szimbolista költészet eszközei már nem alkalmasak a kialakuló új világ megszólaltatására, az ember új világérzésének kifejezésére, ezért szenvedélyesen kutatta a költôi megújulás lehetôségeit. Úttörésének merészsége mégsem jelentette a klasszikus költészet és a szimbolizmus értékeinek megtagadását. A szimbolistáktól azonban elválasztotta nagy életszeretete, a külvilág felé fordulása, bizalma a jövôben, a technikai civilizációban.
Rómában született egy olasz katonatiszt és egy emigráns lengyel nemes lányának törvénytelen gyerekeként. Egy ideig Párizsban hivatalnok volt, majd 1901-ben nevelôi állást vállalt egy Rajna menti kastélyban. Az itt töltött egy év két jelentôs élménnyel gazdagította: az egyik a rajnai táj és népélet megismerése volt, a másik pedig reménytelen romantikus szerelme az angol nevelônô, Annie Playden (eni pléjdn) iránt.
Visszatérve Párizsba bekapcsolódott az irodalmi életbe, és hamarosan a párizsi művészvilág egyik központi szereplôje lett. Megismerkedett Picassóval és a modern festészet több képviselôjével, köztük Marie Laurencin (mári loranszen) festônôvel, legnagyobb szerelmével. Kapcsolatuk öt évig tartott, 1912-ben szakadt meg végleg. Apollinare az új festészet, a kubizmus lelkes híve és szószólója lett. Felvette a kapcsolatot az olasz futuristákkal is.
1914-ben önként jelentkezett katonának, úgy élte át a háborút, mint egy izgalmas kalandot. 1916-ban egy gránátrepesz átütötte a koponyáját, sebesülésének következményei haláláig elkísérték. Legyöngült szervezete a spanyolnáthának már nem tudott ellenállni.
Legjelentôsebb két verseskötete a Szeszek (1913) és a Kalligrammák (1918).
Szeszek
A Szeszek c. kötetben tizenöt év alatt keletkezett verseit gyűjtötte össze. Ezek nagyrészt életének eseményeihez kapcsolódnak, stílusuk szerint pedig három réteget, három fejlôdési szakaszt képviselnek: a korai versek a szimbolista hangulatlírát folytatják; a rajnai versekben a költô az egyszerű dalformát kelti új életre, visszanyúlva a francia trubadúrok, Villon, a romantika, a német Lied (líd; dal), Heine, Verlaine örökségéhez; a versek harmadik csoportját a modern szintézisre törekvô, kubista-szimultanista szerkesztésű költemények képezik.
A meglehetôsen heterogén összetételű kötetet egy jelentéktelennek látszó, egyszerű újítás teszi egységessé:
az írásjelek elhagyása. Ezzel az eljárással már mások is kísérleteztek, de Apollinaire volt az elsô, aki egy egész kötetben következetesen alkalmazta. îgy az írásjelek nem gátolják a versek melódiájának szabad áramlását, mintha mindegyik verset egyetlen dallam lebegtetné, egységes hangulati-érzelmi összefüggés jön létre köztük. "A ritmus, a verssor tagolása, ez az igazi központozás" - írja a költô, aki tudta azt is, hogy "a központozás elhagyása rugalmasabbá teszi a szavak Iirai jelentését" is, azaz többértelműbbé teszi a verset, gazdagítja jelentését.
A Kikericsek(1902) valószínűleg még az Annie-versek közé tartozik. Oldott, kötetlen, szabad versépítés jellemzi. Az ôszi rét jelenségei, események töredékes képekben villannak fel a szerelmi motívummal együtt. A két téma kölcsönösen idézi fel egymást, kapcsolatuk szinte álomszerű. A költô mintha az értelem működésének kikapcsolásával jelenítene meg lelki tartalmakat, a külvilág jelenségei az érzelmek tükörképének tűnnek fel.
A valóságos élmény a vers megejtô zenéjében szinte elpárlódik, és szabad, részben a dallamtól is sugallt asszociációkba oldódik.
A méreg, megmérgezôdik, halnikészülô motívumsor általánosabb jelentést is sugall: a világban méreg van, a dolgok, az emberi élet szükségszerűen romlanak és múlnak el.
1. Milyen motívumokból épül fel a vers világa?
2. Hogyan keveredik, hogyan olvad össze a két téma egyhomogén egésszé?
3. Hogyan éri el a költô, hogy a külvilág jelenségei az érzelmi élet jelképeivé váljanak?
4. Hogyan helyettesíti a költô a logikát analógiával?
5. Mibôl adódik a versnek a sajátos melankolikus, álmatag és elégikus hangulata?
A Mirabeau-hid (1912) a Marie Laurencinnel való kapcsolat megszakadása idejében született. A költô bánatát, szomorúságát sanzonszerű dalban oldja fel.
A vers központi motívuma az idô múlása. A szerelmi csalódás az elmúlás érzetét váltja ki, és ennek fájdalma lesz a költemény alaphangja. A híd alatt áramló víz egyszerre jeleníti meg az idô futását, a halál közeledését, a
szerelem elmúlását. Egyre ereôsebben érezhetôvé válik a búcsúzás hangulata is.
A költemény könnyen futó sorai a víz folyását is érzékeltetik. A vers zenéjének folyamatos áramlása hangulati-érzelmi összefüggést teremt a vers motívumai, képei között. A jelképeknek és a verszenének ez az egysége Apollinaire költészetének egyik legjellegzetesebb vonása.
1. A vers 1912-ben ilyen formában jelent meg:
"A Mirabeau-hid alatt fut a Szajna.
S szerelmeink emléke mért zavar ma?
Mi volt az öröm ? Ráadás a jajra. "
(Vas István fordítása)
Miben tér el ettôl a kötetben közölt változat? Mit eredményezett a változtatás?
2. Hogyan mélyíti el a vers dalszerűségét a refrén?
3. A verset nehéz más nyelvre lefordítani. Talán éppen ezért Apollinaire legtöbbször lefordított költeménye. Hasonlítsuk össze a szöveggyűjteményünkben szereplô fordításokat!
Az idô, a mulandóság központi motívuma a Szeszeknek. A Búcsú című vers is ezt és a költô fájdalmát szólaltatja meg.
1. Próbáljuk megfogalmazni, mibôl fakad ennek a rövid, de gazdag jelentésű versnek a varázsa!
2 Hogyan nyilatkozik meg benne Apollinaire idôszemlélete?
A Szeszek nyitó verse, az Égöv (1912) összegzô és programadó költemény: számadás a költô eddigi életérôl és egy újfajta világszemlélet kifejezése. A költô a régi világtól unottan fordul el, egykori hitét elvesztette, új hitek, új lehetôségek után sóvárog.
A költemény idôbeli kerete egy hajnaltól hajnalig tartó séta. A költô ebben a keretben éli át felmerülô emlékképekben életének elmúlt eseményeit, miközben fantáziája abszurd látomásokba ragadja. A költôi tudat idôben és térben szabadon csapong, így a versben egymás mellé kerülnek egymástól távol esô jelenségek: a modern élet, a technikai civilizáció, a nagyváros motívumai keverednek a múlt, a történelem, a vallások és
mitológiák elemeivel, fantasztikus álomképekkel.
A kubista festészethez bizonyos mértékig hasonló módszer ez:
az alkotás tárgyát a művész elemeire bontja, és ezeket az elemeket valamennyi oldalukról megelevenítve új egységbe helyezi. Apollinaire is szimultán együttlátásban, egy enciklopedikus látomásban egyesíti a széttört
világ darabjait, a külsô és a belsô világ jelenségeit együtt, valóságos összefüggéseikben tárja elénk, úgy, ahogy azok a lelki élet folyamatában valóban együtt vannak. "Arra kell szoktatnunk a szellemet, hogy egyidejűleg fogja fel a verset, mint az életnek egy jelenetét" - írja. A nagy költemény elemeit az élet "lángoló szesz"-ének, az új mámorok átélésének heve, líraisága fogja össze. A személyes élményekhez világnézeti kérdések kapcsolódnak, a kor képének rajza történelemfilozófiai problémákat vet fel. A költô a vers nagy részében önmagához beszél, de az önmegszólítást idônként felváltja az elsô személyű elôadás.
1. a) Kísérjük végig a költô térbeli mozgását egynapi kóborlása folyamán! Milyen helyeken fordul meg, milyen valóságos jelenségekkel találkozik?
b) Hol helyezkednek el idôben és térben életének felidézett vagy a tudat mélyérôl felbukkanó élményei, emlékei, eseményei? Milyen érzésekkel van ezek iránt?
c) Milyen irányban ragadják el fantasztikus képzettársításai?
2. Figyeljük meg, hogy a költeményben miként kapcsolódnak egymáshoz, hogyan érintkeznek, illetve ütköznek a régi és az új világ jelenségei, valamint a reális és irreális elemek?
3. Keressünk példákat a groteszk látásmódra, a különnemű elemek (pl. fenséges és hétköznapi) egymás mellé helyezésére!
4. Mire utalhat az óceáni és guineai fétiseknek Krisztussal való rokonítása?
5. Mely sorok utalnak az Annie- és Marie-szerelemre?
6. Milyen szerepe van a versben az önmegszólításnak és az egyes szám 1. és 2. személyű elôadás váltogatásának?
7. Hasonlítsuk össze Apollinaire Égövét Kassák "A ló meghal, a madarak kirepülnek" c. költeményével!
Kalligrammák
A Kalligrammák (1918) az 1912 és 1917 között írt költeményeket tartalmazza. A kötet darabjainak jó része a
harctéren született, nyomon követhetjük bennük a költô útját, mely a "háború csodái"-ért való lelkesedéstôl a
lövészárkok borzalmaival való találkozásig vezetett.
A kötet versei általában oldottabbak, kötetlenebbek, a költô tovább folytatja kísérletezését.
A valóság újfajta megközelítésének igénye hívja létre az ún. beszélgetés-verseit (poéme-conversation). Ezekben a költô egyszerűen lejegyzi és versbe foglalja azokat a mondatokat, párbeszédeket, beszédfoszlányokat, amelyeket az utcán vagy kávéházi társaságban hall: "Ez nagyon finom palacsinta volt / A tartály folyik / Fekete rulha mint a körme / Ez teljesen ki van zárva / No látja uram" (Hétfô Rue Christine). Ezek a társalgó-költemények már a szürrealizmus önműködô írásmódjának elôhírnökei.
Apollinaire érdekes költôi kísérlete volt a kötet címét adó igazi képversek készítése. Ezekben régi ókori hagyományt újít fel: a szavak térbeli elhelyezésével vizuálisan is megjeleníti a témát. Úgy gondolja, hogy ezzel az eljárással a térbeli és az idôbeli művészetek lehetôségeit egyesítheti, és egy "vizuális líraiság" létrehozásával új hatásokat érhet el. A rajzvers új befogadói magatartást kíván: elôször mint képet érzékeljük, aztán kezdjük olvasni.
Apollinaire legjobban sikerült képverse A megsebzett galamb és a szökôkút (1914), amelyben az elhagyott lányokat és a háborúba vonult barátokat siratja el.
1. Nézzük meg a képet! Mit ábrázol a három rész? (A szavak elhelyezése galambot és szökôkutat ábrázol.)
2. Olvassuk el a szöveget! Mely soroknak nincs értelmük a rajz nélkül?
Olvasás közben vegyük figyelembe az alábbiakat: A "hol vagytok" kérdés Villon Ballada tűnt idôk szép asszonyairól c. versének visszatérô kérdéseire emlékeztet.
A középsô rész sorai kétféle sonendben is olvashatók. A zárósor szó szerinti fordításban így szól: "Kertek ahol vérzik a leander (babér rózsa) harcok virága ".
3. A szöveg ismeretében határozzuk meg a rajz egyes részeinek jelentését! (Gondoljunk az értelmezés többféle lehetôségére is!)
4. Melyik sor hordozza az utolsó rész központi tartalmát? Értelmezzük ezt a sort!
5. Milyen kapcsolat van a három rész, valamint a kép és a szöveg között?
6. Mi a szerepe a felsorolásoknak, a sorok zenéjének?
7. Foglaljuk össze, hogyan jön létre a képversben az összetett lírai látomás!
8. A közvetlen jelentésen túl milyen mélyebb, általánosabb közvetett értelme lehet még a versnek?
Az új szellem és a költôk
1917-ben bemutatták a Teiresziász emlôi c. burleszk bohózatot, amelyet a költô "szürrealista drámának" nevezett. A szürrealista jelzôt így magyarázta az elôszóban: "magához a természethez kell visszatérnünk -
ám nem oly módon, hogy másoljuk, akár a fényképészek. Az ember, amikor a járást akarta utánozni, kitalálta a kereket, amely egy csöppet sem hasonlitott a Iábhoz. Ezzel szürrealizmust teremtett, anélkül, hogy tudott volna róla. " Ahogy az idézetbôl is látható, Apollinaire számára a szürrealizmus kifejezés csak annyit jelent, hogy nem szabad a természetet szolgai módon utánozni, azt funkcionálisan át kell a művésznek formálnia.
Az új szellem és a költôk c. tanulmánya (1917) kiindulópontja lett az új irodalmi mozgalmaknak, elsôsorban a szürrealizmusnak. Az, új szellem" az abszolút szabadság szelleme. Célja a "szintetikus költemény". Ez olyan, mint az újság, "mely egyetlen oldalon tárgyalja a legkülönfélébb témákat, fogja össze a legtávolabbi országokat". A szabadság a költészetben minden anyag korlát nélküli felvételéhez vezet, ". . . a leggazdagabb, a legkevésbé ismert a legbeláthatatlanabb birodalom a képzelet." "Csak azt nevezhetjük költônek, aki feltalál, aki teremt. . ., aki új örömöket fedez fel, még ha ezeket gyötrelmes is elviselni." A költônek meglepetésekre kell törekednie. "Az új szellem a meghökkentés révén. . . különbözik minden elôzô művészeti és irodalmi mozgalomtól."
Utolsó nagy verse, a Kalligrammák záródarabja, az Egy szép vörösesszôkéhez (1918) összegzô ars poetica.
A hagyománynak és a modernségnek az egységét, egyensúlyát hirdeti meg benne: "Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját / A Kaland és a Rend pörpatvarát." Ez a hagyományôrzô modernség Apollinaire egész életművét jellemzi.
1. Hogyan újult meg Apollinaire kölcészetében a költôi tartalom, a tematika, az érzésvilág?
2. Foglaljuk össze, hogy Apollinaire milyen költôi újításokat alkalmazott a bonyolult és sokrétű valóság kifejezésére!
3. "Ha az embernek nincs elég ihlete, elég, ha bármit leir, ami eszébe jut. vagy ami a szeme elé bukkan - azután elôrenyomul, engedve a képzettársitások szabad csapongásának."
Hogyan folytatták a szürrealisták Apollinaire fenti sorokban felvillanó ötletét? Milyen kezdeményezéseit folytatták még?
Rómában született egy olasz katonatiszt és egy emigráns lengyel nemes lányának törvénytelen gyerekeként. Egy ideig Párizsban hivatalnok volt, majd 1901-ben nevelôi állást vállalt egy Rajna menti kastélyban. Az itt töltött egy év két jelentôs élménnyel gazdagította: az egyik a rajnai táj és népélet megismerése volt, a másik pedig reménytelen romantikus szerelme az angol nevelônô, Annie Playden (eni pléjdn) iránt.
Visszatérve Párizsba bekapcsolódott az irodalmi életbe, és hamarosan a párizsi művészvilág egyik központi szereplôje lett. Megismerkedett Picassóval és a modern festészet több képviselôjével, köztük Marie Laurencin (mári loranszen) festônôvel, legnagyobb szerelmével. Kapcsolatuk öt évig tartott, 1912-ben szakadt meg végleg. Apollinare az új festészet, a kubizmus lelkes híve és szószólója lett. Felvette a kapcsolatot az olasz futuristákkal is.
1914-ben önként jelentkezett katonának, úgy élte át a háborút, mint egy izgalmas kalandot. 1916-ban egy gránátrepesz átütötte a koponyáját, sebesülésének következményei haláláig elkísérték. Legyöngült szervezete a spanyolnáthának már nem tudott ellenállni.
Legjelentôsebb két verseskötete a Szeszek (1913) és a Kalligrammák (1918).
Szeszek
A Szeszek c. kötetben tizenöt év alatt keletkezett verseit gyűjtötte össze. Ezek nagyrészt életének eseményeihez kapcsolódnak, stílusuk szerint pedig három réteget, három fejlôdési szakaszt képviselnek: a korai versek a szimbolista hangulatlírát folytatják; a rajnai versekben a költô az egyszerű dalformát kelti új életre, visszanyúlva a francia trubadúrok, Villon, a romantika, a német Lied (líd; dal), Heine, Verlaine örökségéhez; a versek harmadik csoportját a modern szintézisre törekvô, kubista-szimultanista szerkesztésű költemények képezik.
A meglehetôsen heterogén összetételű kötetet egy jelentéktelennek látszó, egyszerű újítás teszi egységessé:
az írásjelek elhagyása. Ezzel az eljárással már mások is kísérleteztek, de Apollinaire volt az elsô, aki egy egész kötetben következetesen alkalmazta. îgy az írásjelek nem gátolják a versek melódiájának szabad áramlását, mintha mindegyik verset egyetlen dallam lebegtetné, egységes hangulati-érzelmi összefüggés jön létre köztük. "A ritmus, a verssor tagolása, ez az igazi központozás" - írja a költô, aki tudta azt is, hogy "a központozás elhagyása rugalmasabbá teszi a szavak Iirai jelentését" is, azaz többértelműbbé teszi a verset, gazdagítja jelentését.
A Kikericsek(1902) valószínűleg még az Annie-versek közé tartozik. Oldott, kötetlen, szabad versépítés jellemzi. Az ôszi rét jelenségei, események töredékes képekben villannak fel a szerelmi motívummal együtt. A két téma kölcsönösen idézi fel egymást, kapcsolatuk szinte álomszerű. A költô mintha az értelem működésének kikapcsolásával jelenítene meg lelki tartalmakat, a külvilág jelenségei az érzelmek tükörképének tűnnek fel.
A valóságos élmény a vers megejtô zenéjében szinte elpárlódik, és szabad, részben a dallamtól is sugallt asszociációkba oldódik.
A méreg, megmérgezôdik, halnikészülô motívumsor általánosabb jelentést is sugall: a világban méreg van, a dolgok, az emberi élet szükségszerűen romlanak és múlnak el.
1. Milyen motívumokból épül fel a vers világa?
2. Hogyan keveredik, hogyan olvad össze a két téma egyhomogén egésszé?
3. Hogyan éri el a költô, hogy a külvilág jelenségei az érzelmi élet jelképeivé váljanak?
4. Hogyan helyettesíti a költô a logikát analógiával?
5. Mibôl adódik a versnek a sajátos melankolikus, álmatag és elégikus hangulata?
A Mirabeau-hid (1912) a Marie Laurencinnel való kapcsolat megszakadása idejében született. A költô bánatát, szomorúságát sanzonszerű dalban oldja fel.
A vers központi motívuma az idô múlása. A szerelmi csalódás az elmúlás érzetét váltja ki, és ennek fájdalma lesz a költemény alaphangja. A híd alatt áramló víz egyszerre jeleníti meg az idô futását, a halál közeledését, a
szerelem elmúlását. Egyre ereôsebben érezhetôvé válik a búcsúzás hangulata is.
A költemény könnyen futó sorai a víz folyását is érzékeltetik. A vers zenéjének folyamatos áramlása hangulati-érzelmi összefüggést teremt a vers motívumai, képei között. A jelképeknek és a verszenének ez az egysége Apollinaire költészetének egyik legjellegzetesebb vonása.
1. A vers 1912-ben ilyen formában jelent meg:
"A Mirabeau-hid alatt fut a Szajna.
S szerelmeink emléke mért zavar ma?
Mi volt az öröm ? Ráadás a jajra. "
(Vas István fordítása)
Miben tér el ettôl a kötetben közölt változat? Mit eredményezett a változtatás?
2. Hogyan mélyíti el a vers dalszerűségét a refrén?
3. A verset nehéz más nyelvre lefordítani. Talán éppen ezért Apollinaire legtöbbször lefordított költeménye. Hasonlítsuk össze a szöveggyűjteményünkben szereplô fordításokat!
Az idô, a mulandóság központi motívuma a Szeszeknek. A Búcsú című vers is ezt és a költô fájdalmát szólaltatja meg.
1. Próbáljuk megfogalmazni, mibôl fakad ennek a rövid, de gazdag jelentésű versnek a varázsa!
2 Hogyan nyilatkozik meg benne Apollinaire idôszemlélete?
A Szeszek nyitó verse, az Égöv (1912) összegzô és programadó költemény: számadás a költô eddigi életérôl és egy újfajta világszemlélet kifejezése. A költô a régi világtól unottan fordul el, egykori hitét elvesztette, új hitek, új lehetôségek után sóvárog.
A költemény idôbeli kerete egy hajnaltól hajnalig tartó séta. A költô ebben a keretben éli át felmerülô emlékképekben életének elmúlt eseményeit, miközben fantáziája abszurd látomásokba ragadja. A költôi tudat idôben és térben szabadon csapong, így a versben egymás mellé kerülnek egymástól távol esô jelenségek: a modern élet, a technikai civilizáció, a nagyváros motívumai keverednek a múlt, a történelem, a vallások és
mitológiák elemeivel, fantasztikus álomképekkel.
A kubista festészethez bizonyos mértékig hasonló módszer ez:
az alkotás tárgyát a művész elemeire bontja, és ezeket az elemeket valamennyi oldalukról megelevenítve új egységbe helyezi. Apollinaire is szimultán együttlátásban, egy enciklopedikus látomásban egyesíti a széttört
világ darabjait, a külsô és a belsô világ jelenségeit együtt, valóságos összefüggéseikben tárja elénk, úgy, ahogy azok a lelki élet folyamatában valóban együtt vannak. "Arra kell szoktatnunk a szellemet, hogy egyidejűleg fogja fel a verset, mint az életnek egy jelenetét" - írja. A nagy költemény elemeit az élet "lángoló szesz"-ének, az új mámorok átélésének heve, líraisága fogja össze. A személyes élményekhez világnézeti kérdések kapcsolódnak, a kor képének rajza történelemfilozófiai problémákat vet fel. A költô a vers nagy részében önmagához beszél, de az önmegszólítást idônként felváltja az elsô személyű elôadás.
1. a) Kísérjük végig a költô térbeli mozgását egynapi kóborlása folyamán! Milyen helyeken fordul meg, milyen valóságos jelenségekkel találkozik?
b) Hol helyezkednek el idôben és térben életének felidézett vagy a tudat mélyérôl felbukkanó élményei, emlékei, eseményei? Milyen érzésekkel van ezek iránt?
c) Milyen irányban ragadják el fantasztikus képzettársításai?
2. Figyeljük meg, hogy a költeményben miként kapcsolódnak egymáshoz, hogyan érintkeznek, illetve ütköznek a régi és az új világ jelenségei, valamint a reális és irreális elemek?
3. Keressünk példákat a groteszk látásmódra, a különnemű elemek (pl. fenséges és hétköznapi) egymás mellé helyezésére!
4. Mire utalhat az óceáni és guineai fétiseknek Krisztussal való rokonítása?
5. Mely sorok utalnak az Annie- és Marie-szerelemre?
6. Milyen szerepe van a versben az önmegszólításnak és az egyes szám 1. és 2. személyű elôadás váltogatásának?
7. Hasonlítsuk össze Apollinaire Égövét Kassák "A ló meghal, a madarak kirepülnek" c. költeményével!
Kalligrammák
A Kalligrammák (1918) az 1912 és 1917 között írt költeményeket tartalmazza. A kötet darabjainak jó része a
harctéren született, nyomon követhetjük bennük a költô útját, mely a "háború csodái"-ért való lelkesedéstôl a
lövészárkok borzalmaival való találkozásig vezetett.
A kötet versei általában oldottabbak, kötetlenebbek, a költô tovább folytatja kísérletezését.
A valóság újfajta megközelítésének igénye hívja létre az ún. beszélgetés-verseit (poéme-conversation). Ezekben a költô egyszerűen lejegyzi és versbe foglalja azokat a mondatokat, párbeszédeket, beszédfoszlányokat, amelyeket az utcán vagy kávéházi társaságban hall: "Ez nagyon finom palacsinta volt / A tartály folyik / Fekete rulha mint a körme / Ez teljesen ki van zárva / No látja uram" (Hétfô Rue Christine). Ezek a társalgó-költemények már a szürrealizmus önműködô írásmódjának elôhírnökei.
Apollinaire érdekes költôi kísérlete volt a kötet címét adó igazi képversek készítése. Ezekben régi ókori hagyományt újít fel: a szavak térbeli elhelyezésével vizuálisan is megjeleníti a témát. Úgy gondolja, hogy ezzel az eljárással a térbeli és az idôbeli művészetek lehetôségeit egyesítheti, és egy "vizuális líraiság" létrehozásával új hatásokat érhet el. A rajzvers új befogadói magatartást kíván: elôször mint képet érzékeljük, aztán kezdjük olvasni.
Apollinaire legjobban sikerült képverse A megsebzett galamb és a szökôkút (1914), amelyben az elhagyott lányokat és a háborúba vonult barátokat siratja el.
1. Nézzük meg a képet! Mit ábrázol a három rész? (A szavak elhelyezése galambot és szökôkutat ábrázol.)
2. Olvassuk el a szöveget! Mely soroknak nincs értelmük a rajz nélkül?
Olvasás közben vegyük figyelembe az alábbiakat: A "hol vagytok" kérdés Villon Ballada tűnt idôk szép asszonyairól c. versének visszatérô kérdéseire emlékeztet.
A középsô rész sorai kétféle sonendben is olvashatók. A zárósor szó szerinti fordításban így szól: "Kertek ahol vérzik a leander (babér rózsa) harcok virága ".
3. A szöveg ismeretében határozzuk meg a rajz egyes részeinek jelentését! (Gondoljunk az értelmezés többféle lehetôségére is!)
4. Melyik sor hordozza az utolsó rész központi tartalmát? Értelmezzük ezt a sort!
5. Milyen kapcsolat van a három rész, valamint a kép és a szöveg között?
6. Mi a szerepe a felsorolásoknak, a sorok zenéjének?
7. Foglaljuk össze, hogyan jön létre a képversben az összetett lírai látomás!
8. A közvetlen jelentésen túl milyen mélyebb, általánosabb közvetett értelme lehet még a versnek?
Az új szellem és a költôk
1917-ben bemutatták a Teiresziász emlôi c. burleszk bohózatot, amelyet a költô "szürrealista drámának" nevezett. A szürrealista jelzôt így magyarázta az elôszóban: "magához a természethez kell visszatérnünk -
ám nem oly módon, hogy másoljuk, akár a fényképészek. Az ember, amikor a járást akarta utánozni, kitalálta a kereket, amely egy csöppet sem hasonlitott a Iábhoz. Ezzel szürrealizmust teremtett, anélkül, hogy tudott volna róla. " Ahogy az idézetbôl is látható, Apollinaire számára a szürrealizmus kifejezés csak annyit jelent, hogy nem szabad a természetet szolgai módon utánozni, azt funkcionálisan át kell a művésznek formálnia.
Az új szellem és a költôk c. tanulmánya (1917) kiindulópontja lett az új irodalmi mozgalmaknak, elsôsorban a szürrealizmusnak. Az, új szellem" az abszolút szabadság szelleme. Célja a "szintetikus költemény". Ez olyan, mint az újság, "mely egyetlen oldalon tárgyalja a legkülönfélébb témákat, fogja össze a legtávolabbi országokat". A szabadság a költészetben minden anyag korlát nélküli felvételéhez vezet, ". . . a leggazdagabb, a legkevésbé ismert a legbeláthatatlanabb birodalom a képzelet." "Csak azt nevezhetjük költônek, aki feltalál, aki teremt. . ., aki új örömöket fedez fel, még ha ezeket gyötrelmes is elviselni." A költônek meglepetésekre kell törekednie. "Az új szellem a meghökkentés révén. . . különbözik minden elôzô művészeti és irodalmi mozgalomtól."
Utolsó nagy verse, a Kalligrammák záródarabja, az Egy szép vörösesszôkéhez (1918) összegzô ars poetica.
A hagyománynak és a modernségnek az egységét, egyensúlyát hirdeti meg benne: "Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját / A Kaland és a Rend pörpatvarát." Ez a hagyományôrzô modernség Apollinaire egész életművét jellemzi.
1. Hogyan újult meg Apollinaire kölcészetében a költôi tartalom, a tematika, az érzésvilág?
2. Foglaljuk össze, hogy Apollinaire milyen költôi újításokat alkalmazott a bonyolult és sokrétű valóság kifejezésére!
3. "Ha az embernek nincs elég ihlete, elég, ha bármit leir, ami eszébe jut. vagy ami a szeme elé bukkan - azután elôrenyomul, engedve a képzettársitások szabad csapongásának."
Hogyan folytatták a szürrealisták Apollinaire fenti sorokban felvillanó ötletét? Milyen kezdeményezéseit folytatták még?
Megjegyzés küldése