A VÁROSI TELEPÜLÉSMÓDOT MEGELŐZŐ NOMÁD TÁRSADALMAK JELLEMZŐI, A VÁROS PROTOTÍPUSA, A VÁROS MEGJELENÉSÉNEK 10 KRITÉRIUMA GORDON CHILD SZERINT, AZ IGAZI

A városfejlődés története 4 nagy szakaszra osztható:
1. Nomád társadalmak
2. Preindusztriális, vagy feudális városok
3. Indusztriális városok
4. Posztindusztriális városok, világvárosi komplexumok, metropoliszok



Nomád társadalmak :

A városi életmód elterjedése előtt a Föld lakói nomád, vándorló közösségekbe szerveződtek, melyek kicsik és önellátóak voltak, gyűjtögető, halászó, vadászó életmódot folytattak. Nem volt többlettermelő képességük, csak a szükségest tudták előállítani maguknak.
Néha talán voltak háziállataik, és lehetséges, hogy valamiféle gabonát is termesztettek, de nem építettek maguknak állandó, tartós lakóhelyül szolgáló települést, melyben egész évben lakhattak volna. Vándoroltak és ezt a vándorlást az időjárás mozgatta, a tél elől menekültek mindig melegebb helyre.
Ha volt is köztük valamilyen munkamegosztás, azt csak a természet határozta meg, korra, nemre alapozódott. A férfiak halásztak és vadásztak, az asszonyok, gyermekek és öregek a telephelyen tartózkodtak, és ennivaló, illetve ruhakészítéssel foglalkoztak.
Az alapvető társadalmi egység a vérségi alapon szerveződött klán, vagy törzs volt. Társadalomszerkezetük tulajdonképpen nem volt. Vezetővé általában a legerősebb férfi, a legügyesebb vadász, vagy a törzs legöregebb (legbölcsebb) embere válhatott, a tekintélye alapján. Nagyon vékony felső rétege volt a törzsnek és egy homogén nagy tömeg.
A család nagycsaládot jelentett, amelyben több generáció és kiterjedt rokonság élt együtt. A kiterjedt család, vagy a törzs mindig zárt egységet képezett, alkalmatlan volt idegenek befogadására.





A vallást mágikus elemek irányítják. A természet számukra egy kívülálló, legyőzhetetlen külső erő (teljes mértékben ki vannak szolgáltatva neki.) Mivel a törzsek is folyamatosan harcolnak egymással, így ezek a népek állandó rettegésben élnek. A vallás számukra nem fogalmaz meg hosszú távú célokat és értékeket, egyszerűen csak a mindennapi élethez keresnek benne kapaszkodót. Az ehhez szükséges tudást pedig (építés, gyógyítás, növény és állatismeret, halászat, vadászat fegyverforgatás, gyermeknevelés módja) folyamatosan szájról szájra adták át egymásnak. Mindennek a tudásnak fontos jellemzője volt az állandóság, változatlanság.
Mivel nem építettek állandó települést maguknak a nomád társadalmak, hagyományos települési ökológia sem létezett. Helyette, az életformájuknak megfelelően kialakult mintáik, szabályaik voltak a vándorlásra és a kiterjedt régió más törzseihez való uralkodói, vagy szolgai viszonyra vonatkozóan.


Mintegy 5500 évvel ezelőtt kezdtek el az emberek olyan állandó településeken élni, melyeket népességszámuk, népsűrűségük és összetett foglalkozási struktúrájuk alapján már városoknak nevezhetünk.

Gordon Child – antropológiai leletek alapján – a város megjelenését a következő 10 kritérium teljesüléséhez kötötte:
1. Széles munkamegosztás
2. Népességszám
3. Kultúra
4. Írás és számolás tudománya
5. Tudományok megjelenése (mérés, jövendölés, aritmetika, asztrológia, geometria, építészet)
6. Adóztatás (ehhez szükséges a többlettermelés képessége, hogy legyen mit elvenni)
7. Törzsi jelleg megszűnése (állampolgárság feltétele a helybenlakás és az adófizetés, cserébe a lakó védelmet kap. Már könnyebben befogadják az idegeneket, mivel nekik más a kultúrájuk, szokásaik, így gazdagodik a befogadó város)
8. Kultikus központ léte
9. Kereskedelem (többlettermelés! Így tud a kereskedelem elkülönülni, ha az adózás után még mindig marad valami)
10. Társadalomszerkezet (vallási, politikai, katonai vezetők)






A városok előfutárának, prototípusának két ősi várost nevezhetünk, Jerikót és Catal Hüyük városát. Jerikó tekinthet vissza a legtávolabbi múltra. I.e. 8000-re teszik egyes régészeti kutatások a feltárt legősibb romok korát. Jerikó egy természetes forrás körüli oázisban épült, kicsiny település volt, melynek területe mindössze 4 ha (7 hold), lakóinak száma pedig 5-600 fő körül lehetett.
Kicsinysége ellenére a kutatók egy része mégis városnak tekinti, mert a városi élet számos jelét tárták fel az ásatások. Így falak és egy nyilván védelmi célokat szolgáló széles árok vette körül. Vár is volt a városban.
Mindezen építmények léte és mérete arra utal, hogy magas fokú munkamegosztás, központilag szervezett munka, s ennek következtében differenciált társadalomszerkezet jellemezte Jerikót. A régészeti leletek szerint öntözőrendszere is volt a városnak, mely a forrás vizét használta fel a környező földek öntözésére. A város lakói napon szárított vályogtéglákból épített házakban laktak.
I. e. 7000 körül új népcsoport telepedett le a városban, mely már fejlettebb volt az előzőnél. Derékszögű, téglafalakból álló házakat építettek az új lakók, melyeket kívül-belül bevakoltak. Már kereskedéssel is foglalkoztak. Ezer évvel később ismeretlen okok miatt a várost elhagyták lakói és csak újabb ezer év elteltével, i.e. 5000 körül kezdett ismét benépesülni.
Jerikó e harmadik korszakának lakói primitív, földbeásott házakban laktak, társadalmuk és munkamegosztásuk sem volt olyan differenciált, mint a kétezer évvel korábbi városé.
Sokkal később, i.e. 3000 táján telepedett le újabb népcsoport a város területén mely már fejlettebb kultúrát hozott, de a városfejlődés e negyedik szakasza már a mezopotámiai városfejlődéssel függött össze.


A legkorábbi városfejlődés másik neves példája, a legnagyobb újkőkori település, az i.e. 6800 táján Dél Anatóliában (mai Törökország területén) található Catal Hüyük, melynek területe kb. 130 ezer m2 volt. Lakóinak száma becslések szerint 6000 körüli. A város szorosan egymás mellé épített vályogházakból állt, melyeknek külső fala védőfalként övezte a várost. A házak egyformák voltak, mindegyik saját belső udvarral, 3,5x4 m-es szobákkal és raktárral rendelkezett. Legalább 40 megszentelt helyet tártak fel a városban, ami nem csak a vallás nagy jelentőségére utal, hanem arra is, hogy a vallási szertartások még családhoz kötődtek, és nem különült el a szertartásokkal foglalkozó réteg. A városka lakóinak megélhetését földművelés és állattartás biztosította. A közelében található obszcidián lerakódás is rendkívül hasznos volt. Élesebb szerszámokat tudtak készíteni belőle és kereskedni is tudtak vele.




Mindezek ellenére sem Jerikó, sem Catal Hüyük nem nevezhető igazán városnak. Inkább csak „prototípusnak, sok olyan jellemzővel, ami a városok sajátsága:
- nagyobb népességcsoport állandó lakóhelyéül szolgáltak
- a népesség viszonylag kis helyre koncentrálódott
- a megélhetés alapját a földművelés képezte
- már képesek voltak többlettermelést előállítani
- vallási normák szabályozták a helyi társadalom életét
- lakóik távolsági kereskedelmet folytattak


Az igazi város megjelenése:

Az igazi városok prototípusaiktól nem csak nagyobb népességszámukban és többlettermelő képességükben különböztek, hanem az ebből fakadó komplexebb, tagoltabb társadalmukban is. E nagyobb népesség már magasabb színvonalon élt. Megjelent az írás tudománya és a művészet, vagyis a város megjelenésével kezdetét vette a civilizáció kialakulása.

TELEPÜLÉS, VÁROS ÉS FALU FOGALMÁNAK KÜLÖNBÖZŐ MEGKÖZELÍTÉSEI. MENNYIBEN SAJÁTOS A TELEPSZOC. MEGKÖZ.-E?

Mi is tulajdonképpen a város?

Erre a kérdésre éppen a településekkel foglalkozó tudományok művelői nem tudnak pontos választ adni. A szakemberek különböző csoportokba, iskolákba sorolhatóak aszerint, hogy miként vélekednek a város lényegéről, a vidéktől, a falutól való megkülönböztető jegyeiről, fejlődésének alapvető mozgatórugóitól. A megítélés sokfélesége egyrészt a város folytonos változásával, másrészt a fogalom bonyolultságával, komplexitásával függ össze.
A legáltalánosabb megfogalmazásban a település az ember tágan értelmezett élettevékenységének táji, műszaki kerete. Ez a túlságosan is általános megfogalmazás a településsel foglalkozó különböző társadalomtudományokban nagyon sok hasonlósággal s egyben bizonyos különbségekkel konkretizálódik.
A hasonlóságok és eltérések alapján a különböző tudományágak által képviselt településfogalmakat a hagyományos és újszerű megközelítések csoportjára osztjuk. (Nem értékelő, csupán megkülönböztető elnevezés.)
A hagyományosnak ítélt megközelítés a funkciók és a fontosnak ítélt jellemzők segítségével kívánja definiálni a települést, az újszerűnek nevezett megközelítés a települést alakító tényezők összefüggésére, a közöttük működő bonyolult hatásrendszerre helyezi a hangsúlyt.


A hagyományos megközelítés néhány képviselője:

I. Az építészet, a demográfia és egy sor olyan tudomány, mely nem tekinti vizsgálata elsődleges tárgyának a települést, Mendöl Tibor tömör definícióját használja: A település egy embercsoport lakó és munkahelyének térbeli együttese (saját hajlék + értékteremtés helye)
II. Beluszky Pál (geográfus) megközelítése szerint: lakó, munka és pihenőhelyek, ill. szolgáltatási intézmények térbeli együttese (vagyis egy átlagember napi mozgástere által kijelölt tér.

Mindkét meghatározásnak fontos eleme a lakó és munkahely egysége, ami sokáig kritériuma volt a település létének. Ez ma már nem igaz, a közlekedés fejlődésével általánossá vált az ingázás, alvóvárosok, alvófalvak jöttek létre.



III. A statisztikus Kovács Tibor településfogalma: település az a bármely nagyságú különálló lakóhely, melynek helye földrajzilag leírható, neve van, egy ember vagy embercsoport lakóhelyéül szolgál és más településektől egyértelműen elhatárolható.


Az újszerű megközelítés:

Az újszerű megközelítés rendszerszemléletű értelmezést jelent. Ezt a szemléletet Tóth József geográfus képviseli, aki szerint a település egy adott földrajzi környezetben, annak elemeivel intenzív kölcsönhatásban élő gazdasági, társadalmi, műszaki struktúrák rendszere. A település komplexitását, a struktúrák kölcsönhatás-rendszerét tetraéder modelljével szemlélteti. (TÁGINTER=társadalmi, gazdasági, infrastruktúrális, természeti tér. E tér sűrűsödési pontjai a települések.
A négyféle sűrűsödési pont:
- természet: különböző tájak találkozása
- társadalom: „sok” ember
- infrastruktúra: úthálózat csomópontja
- gazdaság : termelt javak többsége
A modellhez fűzött elmélet szerint:
1. A tetraéder élei egyenlő hosszúak, oldalai egyenlő területűek (a négy szféra jelentősége, súlya megegyezik)
2. De ez a tér, illetve jelen esetben a település folyamatosan változik
3. A települést mindig a környezetével együtt kell vizsgálni
4. A településközi tér jól jellemzi a településeket is )


Hasonlóan a település fogalmának megközelítéséhez, a város és a falu fogalom-meghatározása is sokféle, mely nem csak a tudományos szemlélettől függ, hanem a tudományágtól is, ami vizsgálja a várost, illetve a falut.

A legegyszerűbb megközelítések:
- az államigazgatási rang alapján történő besorolás (egyértelmű, könnyű elhatárolás, de országonként és időben változó)
- népességszám alapján történő város, illetve falu-meghatározás (szociológusok és statisztikusok is gyakran használják a város demográfiai fogalmát, miszerint a város nagyobb népességcsoport viszonylag kis területre koncentrált állandó lakóhelye, melynek neve, közigazgatásilag lehatárolt területe van.) A népességszám szerinti felosztás is igen sokféle, és változó. Az ENSZ szerint pl.: 20000 fő, de pl. Dániában 250 fő.
-
A népességszámnak a település minőségét, műszaki, társadalmi és gazdasági jellemzőit alapvetően meghatározó szerepe tagadhatatlan, a statisztikai megközelítés pedig egyszerű és egyértelmű. További előnye, hogy lehetőséget teremt a településtípusok elhatárolására, településhierarchia képzésére.

Hazánkban a népességszám alapján kialakult hierarchia:
metropolis 1 millió fellett
nagyváros 100 ezer felett
középváros 20-100 ezer között
kisváros 5-20 ezer
község 5 ezer alatt

Az ENSZ Demográfiai Évkönyve által használt településhierarchia:
metropolis 1 millió felett
nagyváros 500 ezer és 1 millió között
középváros 100 és 500 ezer között
kisváros 20 és 100 ezer közötti népességgel

De ezt a fajta felosztást nem értelmezhetjük abszolút módon. ( Voltak régen 20000-nél sokkal kevesebb lakosú városok, amelyek mégis a városi életforma legmagasabb szintjét jelentették, sőt akár fővárosként is funkcionálhattak. Ugyanakkor ma egy agrár arculatú országban nyugodtan létrejöhet 20 ezer főt maghaladó lakosú település, mely nélkülözi a városi életmód jellemzőit.)



Hagyományos városfelfogás:

Voltak, akik a munkamegosztásban betöltött szerep alapján különböztetik meg egymástól a várost és a falut. Ebben a megközelítésben az alapvető városképző erő az iparűzés és a város és falu közti leglényegesebb különbség az, hogy a város ad otthont az ipari, a falu pedig a mezőgazdasági tevékenységnek. Erdei Ferenc bírálta ezt a város-értelmezést sematizmusa miatt, szerinte csak nyugat-európai városokra igaz. Véleménye, hogy a mezőgazdasági tevékenység éppúgy lehet városképző erő, mint az iparűzés. (Igazolásként ausztráliai példákat hozott fel, ahol mezőgazdasági telepesek alapítottak városokat.)

Szociológiai szemléletéhez hozzátartozik, hogy nemcsak sajátos gazdasági, hanem társadalmi egységnek is tekintette a várost, ill. a falut. Nem ért egyet a településföldrajz egynemű telephely-elméletével sem, mondván, hogy a település lényegéhez hozzátartozik, hogy lakik, dolgozik és szórakozik ugyanazon a helyen a népessége.



Ezt a szemléletet képviseli Kulcsár Viktor is, annak ellenére, hogy ő sokkal komplexebben, árnyaltabban foglalkozik a kérdéssel.


Tovább bővíti a figyelembe veendő szempontokat:
- lakosságszám, településnagyság
- laksűrűség
- településrendszerben elfoglalt hely
- gazdasági szerkezet
- kereskedelmi szerepkör
- államigazgatási funkciók
- szociális, kommunális ellátottság
- szolgáltatások fejlettsége
- történelmi hagyományok

A hagyományos városmegközelítések másik nagy csoportját a „központi hely” elméletek hívei képezik. (Christaller nevéhez fűződik) Eszerint a város központi hely, mely nem csak mindennapi igényeket elégít ki, hanem speciális szükségleteket is. (Minél ritkább egyes igények időbeni megjelenése, annál inkább központi helyet igényel a kielégítésük.) A központi hely elmélet igazságát elismerjük, de azt is hangsúlyoznunk kell, hogy egyben leszűkítése is a város fogalmának, és ez a településfejlesztési gyakorlatban káros is lehet.

Az 1970-es, 80-as évek magyar településfejlesztési elméletének és gyakorlatának meghatározó személyisége volt Kovács Tibor, akit városfogalma alapján egyértelműen ebbe a csoportba kell sorolnunk. Meghatározása szerint: „a város a területi munkamegosztás központi tevékenységekre specializálódott jellegzetes településformája, amely a településhálózatban környezetének központi helye és amely – az ország termelőinek fejlettségi fokához képest – magas színvonalú ellátást nyújt népessége számára.”

Erdei is kiemelt jelentőséget tulajdonít a központi funkciónak, mondván: „a város olyan település, amely önmagában is, és vidékével együtt is szervezett és autonóm vezetésű társadalmi egységet alkot, és egyfelől nagyobb számú népességnek a lakóhelye, másfelől vidékére kiható központi funkcióknak a telephelye, s e szerepeknek megfelelő technikai berendezésekkel rendelkezik.”




Erdei a központi hely funkciót azonban egész másképp értelmezi, mint Christaller. Az ő megközelítésében a város egyenrangú a vidékével. Város és vidék úgy egészítik ki egymást, hogy kölcsönösen egymásra vannak utalva. Erdei a város legfőbb funkciójának éppen a vidékkel való szerves kapcsolatát tartotta.

A hagyományos városfelfogáson belül külön említést érdemel Mendöl Tibor, aki az alföldi városok morfológiáját tanulmányozta és úgy ítélte meg, hogy város és falu különbsége eltérő beépítési módjukban is megragadható. Azaz a város fogalmához zártsorú beépítés, a faluéhoz pedig fésűs beépítési forma kötődik.

A rendszerszemléletű városfogalom:
Ebben az értelemben a város hatalmas strukturális rendszer, melynek három fontos alrendszere van:
- társadalmi struktúra
- gazdasági struktúra
- műszaki struktúra
A fogalom az absztrakciónak ezen a szintjén nem tesz különbséget város és
falu között. Tehát a két alapvető településforma nem a három struktúra meglétében, illetve hiányában különbözik egymástól, hanem e struktúrák bonyolultsági fokában. Minél bonyolultabban struktúrált a rendszer, annál fejlettebb a város.
A falut, mint strukturális rendszert tehát: egyszerűség, áttekinthetőség és többnyire egyoldalúság jellemzi társadalmi, gazdasági, műszaki struktúrájában egyaránt.
A várost bonyolultabb, sokszínűbb hármas struktúráján túl (illetve annak következtében) nagyobb önállóság, sok lábon állás jellemzi, mely alkalmassá teszi közeli és távoli vonzáskörzetük erőforrásainak integrálására, ami fejlődésének belső hajtóerőit megsokszorozza.

A város tehát elég bonyolult és összetett jelenség ahhoz, hogy sokféle módon lehessen megközelíteni. Éppen ezért nem meglepő, hogy nem csak a magyar szociológia sajátságaként kell kezelnünk e sokszínűséget. Nincs ez másképp határainkon kívül sem. Például Gideon Sjoberg a következő 8 iskolát különböztette meg az amerikai városszociológián belül aszerint, hogy a csoportot alkotó szociológusok mit tekintettek a város lényegének, és miben látták fejlődésének fő mozgatórugóit.





1. Urbanizáció
2. Szubtársadalom
3. Ökológia
4. Gazdaság
5. Természeti környezet
6. Technológia
7. Érték
8. Hatalom


A város fogalma körül, a hazai és a nemzetközi vonatkozásban egyaránt tapasztalható sokszínűség magyarázata a már többször leszögezett tény, miszerint a város igen bonyolult, összetett, társadalmi, gazdasági és műszaki jelenség. A nagyváros oly sok tényező kölcsönös egymásra hatásának kumulatív eredményeként jön létre, hogy hiábavaló fáradozásnak tűnik fejlődését egyetlen mozgatórugóra visszavezetni, és lényegét egyetlen jól sikerült mondatba sűríteni.
Az előzőekben felsorolt 8 iskola mindegyike fontos, mert a város növekedésének egy lényeges elemét emeli ki, de ugyanakkor a várost egyik sem ragadja meg teljességében.
A városfejlődésnek különböző korszakai vannak, amikor e különböző mozgatórugók valamelyike kiemelkedő jelentőségre tesz szert, s a kor szociológiájának az a feladata, hogy mindig a megfelelő tényező hangsúlyozott vizsgálatával foglalkozzon.

Verbális és non-verbális kommunikációs jelzések. A taktika szerepe és a három taktikai lépés ismertetése.

Verbális kommunikációs jelzések

A szóbeliség az emberi kommunikáció legtipikusabb módja, jelentős információhordozó. Ugyanakkor a leggyakrabban lehet félreértések forrása, mivel azzal a feltételezéssel élünk, hogy egy-egy szó azonos jelentéssel bír mindenki számára. Pedig azt, hogy egy-egy szónak az adott pillanatban milyen jelentést tulajdonítunk, aktuális szükségleteink is jelentős mértékben befolyásolják. Ezért az egyes kommunikációs szituációkat kontrollálni kell. Mit jelent számunkra a szóbeliség? Következtetni tudunk tárgyaló partnerünk képzettségére, intelligenciájára, kulturáltságára, életútjára vagy akár valamely közösséghez (város-vidék) való tartozására, iskolázottságára. Egyúttal az egyéni motivációk is felismerhetők a szóbeliségből.


Non-verbális kommunikációs jelzések

A verbális jelek mellett a szóbeli információk kiegészítésére, ellenőrzésére vagy éppen hangsúlyozására a nem szóbeli, ún. non-verbális jelrendszert alkalmazzuk.

A non-verbális jelek tipikus megnyilvánulásai a mimika, a tekintet - szemkontaktus - szemmozgás, az ún. vokális jelek, mint hangnem, hanghordozás, hangerő, hangszín; a gesztusok, a testtartás és a távolságtartás-térközszabályozás. E felsorolt jelrendszert kiegészítik továbbá a szimbolikus jelek.

Mimika

Hétféle érzelem tükröződik arcunkon, s ezek kifejeződése, illetve felismerése a világban mindenhol teljesen azonos. A legősibb kultúráktól a civilizált nagyvárosok lakóiig hasonlóképpen mozdítjuk arcizmainkat, ha örömöt, bánatot, meglepetést, félelmet, haragot, undort, érdeklődést érzünk vagy tanúsítunk. Ez azért van, mert ezen érzelmek kifejeződése biológiailag meghatározott, és nem tanulásunk eredménye, nem tudatunktól függő megnyilvánulás.
Kultúránként azonban eltérés tapasztalható:

• az érzelmek kiváltódásának okaiban (miért szomorú, miért vidám);
• milyen erősségű ingerre történik reagálás;
• mennyi ideig és milyen mértékben fejeződik ki az arcon a konkrét érzelem;
• mennyire kell szabályozni a mimikát az adott kultúra szabályi szerint.


Általános szabály: nagyon fontos a szóbeli és nem szóbeli jelek egybehangzása. A szóbeli és nem szóbeli kommunikációk közötti megfeleltetés, összhang a hitelességet fejezi ki.

Tekintet - szemkontaktus - szemmozgás

Ezzel az adottságunkkal ellenőrizhető, hogy az általunk közöltekből mit fog fel a külvilág vagy mit nem fog fel, mit ért vagy mit nem ért. A tekintet egyúttal a benyomáskeltés eszköze is. Tekintetünk lehet értelmes vagy buta, sugárzó vagy tompa, de lehet kedves, ellágyult, szerelmes, csábító, szemérmes, kihívó, vádló, számon kérő és üres. Mások tekintetét nézve-figyelve bennünk is keletkezik egyfajta benyomás, és mások is benyomásokat szereznek a mi tekintetünkből.

A szemkontaktus fontos hatáskeltő és figyelemfelkeltő eszköz. Időtartamából – amely az egyes kultúrákon belül eltérő – fontos következtetéseket vonhatunk le, ezért figyelni kell rá.

Vokális jelek

A vokális jeleket nehéz elválasztani a verbálisaktól, hiszen az ezt kísérő hangeffektusokról van szó. Ami mégis indokolja a non-verbális jelekhez történő sorolását, azaz, hogy nem szóbeli megnyilvánulás, hanem annak önálló jelentést is hordozó kísérője, továbbá nem vagy nem mindig tudatos, ellentétben a verbalitással. A vokalizáció elemei: a hangnem, a hanghordozás, a hangerő, valamint a hangszín.

A hangnemmel, hanghordozással fejezzük ki, ha kemény hangon beszélünk, ha felemeljük a hangunkat, ha hivatalos hangnemben beszélünk, vagy ha éppen nem megfelelő hangnemet ütünk meg! Hangerőnk ehhez kapcsolódva lehet halk, hangos, harsogó, normális vagy éppen suttogó.

Általában természetes hangszínen beszélünk. Ez minden ember normális, kiegyensúlyozott lelkiállapotára jellemzően egyedi; testi adottságainktól (hangszálak, arcüreg formája, nagysága stb.) is függ. A hangszín önmagában is kelthet bennünk egyfajta benyomást. Lelkiállapotunk negatív vagy pozitív változásai szerint hangszínünk is megváltozik, és eltér egyébként szokásos hangszínünktől.

Gesztusok

A gesztus alatt értjük a fej, a kéz és a karok mozgását. A fejmozgások gyakoribb jelentései: az igenlés, a tagadás, a helytelenítés, a megszégyenülés, elszomorodás stb. A kéz- és karmozgások jelentése: a hívás, elutasítás, tiltakozás, kérés, könyörgés, fenyegetés, köszöntés stb. A gesztusokat a partner beszédének szabályozására (magyarázás, gyorsítás-lassítás stb.) is használjuk.

A kulturális különbségekre a gesztusok jelrendszerében is oda kell figyelni. Például a latin gesztusrendszer rendkívül bő, árnyalt, míg a skandinávoké, angoloké jóval visszafogottabb, és sokkal kevesebb jelet tartalmaz.

Testtartás

Kifejezhet:

• viszonyt (alá-fölérendeltséget stb.),
• szubjektív értékelést (pl. rosszallást),
• álláspontot,
• érzelmeket.

A testtartás változásai jelenthetik az érzelmek, a gondolkodás megváltozását, de jelezhetnek szándékot is. Ilyenkor odafordulást, súlypontáthelyezést, felegyenesedést stb. láthatunk. Mindenkori célunknak megfelelően különböző testhelyzeteket, testtartásokat veszünk fel. Mindenki maga tudja meghatározni, hogy milyen testhelyzet felel meg leginkább aktuális céljának. Hol van az az optimum, amellyel zavartalanná tudja tenni a tárgyalást.

Térközszabályozás, távolságtartás

Az egymástól való távolságnak jelentősége és jelentése van. A távolsággal együtt változik a kommunikációban szerepet játszó érzékszerveink használhatósága, megbízhatósága. A közelség-távolság a partnerek közötti viszony jellegére vonatkozóan ad információkat. Más-más az elfogadott vagy lehetséges távolság két ember kapcsolatának különböző fázisaiban és a különböző kultúrákban.

Bizonyított dolog, hogy minden élőlénynek szüksége van valamekkora saját térre, területre az életben maradáshoz. Kísérletekkel igazolt tény, hogy állatnál, embernél egyaránt “kiborulás” következhet be, ha a tér a minimális alá csökken. Ezáltal ugyanis megbomlik a szervezet egyensúlya, és rendellenességek keletkezhetnek a fiziológiai és lelki folyamatokban.

Az alábbi távolságtípusokat különböztethetjük meg:

• Bizalmas, intim távolság: 0 - 0,5-méter között. A teljes intimitás az a közelség, amely a testi kontaktus lehetőségével jár. A 0,25 méteren belüli közelség az intim közelség. Jól hallatszik a suttogás, nagy szerepe van a szaglásnak, érintésnek, a látás a partner igen kis részletére koncentrálódik. Még a 0,25 - 0,50 méter közötti távolság is közeli.
• Személyes távolság: 0,5 - 1,2 méter között. A beszéd még lehet halk, viszonytól függetlenül alkalmas személyes témák megbeszélésére. Csaknem a partner teljes alakja látható, csökken a szaglás szerepe.
• Társasági távolság: 1,2 - 3,0 méter között. Normál hangvétel melletti beszélgetésre van mód. Tovább csökken a szaglás szerepe, a partner teljes alakja látható. Hivatalos témák megbeszélésére alkalmas távolság.

A tárgyalási helyzetek leggyakrabban a személyes és a társasági távolságban zajlanak. A kétszemélyes tárgyalásokhoz inkább a személyes távolság ad megfelelő kereteket, míg delegációk esetében a társasági távolság.

Érdemes szót ejteni a távolsággal összefüggésben az írott információk hozzáférhetőségéről. Gyakran van szükség bonyolultabb számításokra, feljegyzésekre. Figyelni kell tehát a szükséges tér meglétére és az egymás mellett ülők közti távolságra is!


Szimbolikus jelek

A szimbolikus jelek is jelentős információhordozó eszközök. A non-verbális jelek körébe tartoznak, úgymint: ruházatunk, hajviseletünk, arcunk kikészítése, különböző díszítőeszközök, a közvetlen környezetben tartott tárgyak és elrendezésük. Ezek a jelek fontos információkat továbbíthatnak a személyiségről, az egyén társadalmi helyéről stb. Noha nem igaz a mondás, hogy "ruha teszi az embert", mégis első benyomásunkat a ruházat, az ápoltság, a hajviselet, s egyéb kellékek alapján nyerjük. E jelcsoport információkat továbbít az egyén anyagi helyzetéről, státuszáról is. A szimbolikus jelek továbbá segítséget nyújtanak az emberek közötti viszony meghatározásához. A köztudat nagymértékben igényli e jelrendszert, mint biztos támpontot az eligazodáshoz. Ezek a jelek – mint például: karikagyűrű = házasság, talár = jogász stb. – azonban statikus, tudatosan szabályozható jelek.

ALBERT EINSTEIN, a relativitáselmélet megalkotója

Megváltozott-e a fizika a XX. sz.-ban?
A század elején a fizika tudománya óriási foradalmon ment keresztül, amelynek révén felnõ és teljesen átalakult a XIX. sz.-i állapotához képest. Ennek köszönketõen az ember kiszélesíthette és tökéletesíthette a világról alkotott képét és azt az irányító törvényeket. Ennek a forradalomnak a fõszereplõje volt Albert Einstein.

Ki volt Albert Einstein ?
1874-ben született Ulmban, Németország délkeleti városában egy zsidó családban. Csendes, magába forduló gyerek volt, aki nagyon szenvedett minden parancstól és kötelezettségtõl. München gimnáziumában nagyon nehezen alkalmazkodott a klasszikus nyelvek hagyományos tanításához, ezzel szemben egyre nagyobb szenvedéllyel fordul a természettudományok felé.

Mikor született a matematika iránti ,,szerelme” ?
Amikor tizenkét éves volt, az elsõ algebraleckéjét nagybátjától vette; ez és az ezzel párhuzamosan olvasott geometriakönyve szó szerint magával ragadta, ugyanugy, mint a zene, amely élete másik nagy szenvedélye volt. Miután befejezte tanulmányait Münchenben, egy rövid idõre Milánóba költözött a szüleivel, majd 21 éves korában leéretségizett a zürichi technikumban.

Milyen elméleteket dolgozott ki ?
Einstein 1905-ben jelentette meg az elsõ munkáit a ,,relativitáselméletrõl”, amelynek révén hiressé vált. Az idõben és térben levõ relativitásról szóló általános koncepciók nem voltak ismeretlenek a fizika tudományának területén: már a XVI. sz. óta foglalkoztak vele. Ennek az elméletnek az elsõ fontos következménye az volt, hogy felfedezték a ,,sebességnek van határa”: semmillyen test nem képes meghaladni a térben haladó fény sebességét, mivel a test tömege nõ a sebességgel, és annál nehezebb a test sebességét növelni, minél gyorsabb.

Mi a relativitáselmélet híres képlete ?
Einstein ezt az elméletet a mára mára már híressé vált képletben, E=mc2, pontosította, amelyben az m egyenlõ anyaggal, amit meg kell szorozni a fénysebesség négyzetével, amely energiává (E) alakul át… Egy tömeget, például grammban, meg kell szorozni a fénysebesség négyzetével centiméterekben, és már megkapjuk az energia értékét; tehát egy kis tömeg nagy mennyiségu energiává alakulhat át. Ezt a törvényt használják fel arra, hogy kiszámolják az atommagok kapcsolatának az energiáját, és arra is, hogy mennyi energia képes felszabadulni ezeknek az atommagoknak a maghasadása és a fúziós folyamatai alatt.

Milyen elismeréseket kapott ?
1920-ban neki ítélték a Nobel-díjat az ,,elméleti fizika területén végzett munkájáért”. A tudós, híres antikonformizmusához híven, a kapott pénzt Berlin szegényeinek ajánlotta fel. A következõ években meghívták, hogy a világ összes táján, a Szovjetuniótól kezdve a Távol-Keletig, konferenciákat tartson, fõleg az Egyesült Ållamokban, ahol nagy lelkesedéssel fogadták.

Miért költözött át Amerikába ?
Einstein mindig kész volt a saját eszméiért harcolni, a gondolkodás szabadságáért, az erõszakellenességért és a pacifizmusért. A harmincas években Németország helyzete Hitler diktaturájával megváltozott, ezért Einstein úgy döntött, hogy az Amerika Egyesült Ållamokba települ, ahol ezután 22 évig élt, és a Princeton Egyetemen tanított egészen 1955-ben bekövetkezett haláláig. Diákjai és tanártársai egytõl egyig emlékeznek antikonformista magatartására, különségeire, mint amikor nyáron szandálban sétált az utakon egy fagylaltot nyalogatva mindenki nagy megdöbbenésére… Vagy amikor visszavonult a tanítástól, és a gyerekeknek segített a matematika házi feladatok megoldásában, és mindig kijelentette, hogy sikerült tõlük valami újat tanulnia…

Készítette: Izsák Csaba
VI. C oszt.

Kommunikáció: verbális és nem verbális metakommunikáció

A kommunikáció egyszerre több funkciót is betölt. Alapvető funkciója az információközlés, eszköze a kapcsolattartásnak, a partner befolyásolásának, a kölcsönös egymásra hatásnak, és a kapcsolat minősítésének. A kommunikáció folyamatában 4 tényező szerepel: a közlő (adó), a fogadó (vevő, célszemély), a közlemény (üzenet, információ), és a továbbító közeg (csatorna).
A kommunikáció történhet: nyelvi jelekkel (szavak közvetítésével) és egyéb más nem szóbeli formában, az előbbit verbális, az utóbbit nem verbális (illetve ha ez nem tudatos szabályozott akkor meta-) kommunikációnak nev.
A verbális kommunikációban a szavak töltik be az információközvetítő szerepet. Torzító hatású lehet a verbális kommunikációban a felek közötti alá-fölérendeltségi viszony. A beszéd tartalmából értesülhetünk a közlő személy törekvéséről, érdeklődéséről, gondolatairól, értékítéleteiről, érzelmeiről.
A nem verbális kommunikáció azoknak a beszédet kísérő másodlagos megnyilvánulásoknak az összessége, amelynek a szóbeli közlés tartalmi oldalát minősítik, jelentését árnyalják, közvetve kifejezik a kommunikálónak a partnerhez való viszonyulását. A bennünk rejlő kommunikációs lehetőségek száma rendkívül nagy. Olykor a másodlagos közlések sejtetik, hogy mennyire őszinte a direkt közlés. Minthogy a másodlagos jelzések biológiai eredetűek, önkéntelenül is megnyilvánulnak, ha azonban tudatosan szabályozzuk megjelenésüket, akkor viszont színlelhetők is, s így alkalmasak lehetnek a partner megtévesztésére. A nem verbális kommunikáció 3 síkon bonyolódik. Ezek a testbeszéd (arcjáték, szem kontaktusváltás, tekintet, taglejtések, testtartás, érintés és térközszabályozás), a vokális csatornához kapcsolódó elemek (hangerő, hanglejtés, beszédtempó), és a szimbolikus csatornán folyó közlés (hajviselet, díszek, ékszerek, jelvények). A nem verbális kommunikáció 4 dimenzióban ad visszajelzést a közlőnek a befogadóhoz való viszonyáról pl. a közlés tartalmáról, a közlés szituációjáról és a közlés jellegéről.
Az arcjáték (mimika) által közvetített jelek a legkifejezőbbek ezért v.mennyi nem verbális jelzés közül a legfontosabbak. Az arcjátékok elsősorban az érzelmi viszony tükrözői. Az arcjátékot a szemek, a szemöldök és a száj mozgásai képezik. A szemöldök mozgása a partner szavainak folyamatos kommentátora. A legtöbb ember képes arra, hogy a partner mimikáját helyesen értelmezze. A tekintet az arcjátéktól csak nehezen különíthető el. Ennek ellenére olykor önálló életet is élő, de mindenképpen fontos jelzéseket közvetítő forrás. Az emberek szemezésének hátterében mindig az érdeklődés áll. Önkéntelenül is keressük a másik ember tekintetét, hogy visszajelzést kapjunk az általunk közöltek fogadásáról. a tekintet könnyíti meg a helyzet feletti kontrollt. A taglejtések (gesztusok) jelentős információforrások. Az ujjak mozgatása a tárgyak babrálása szorongást, az ökölbe szorított kéz agressziót, a szájhoz ill. az archoz emelt kéz belső feszültséget zavart fejez ki. A szóbeli kifejezést magát is segíthetik. A gesztusok között is akad jó néhány forma pl. intés, hívás, helykínálás, leintés. Ezeknek persze csak meghatározott kultúrkörben van azonos jelentésük.


A testtartással összefüggő jelzések közül a fej, láb és deréktartásnak van jelentős információértéke, ezek sem mindig teljesen egyértelmű jelzések. Általános testtartásunk és mozgásunk jelezheti érzelmi állapotunkat de a partner iránti attitüdünket sőt és énképünket is. A testtartás szintén lehet barátságos és ellenséges is. A testi kontaktus az ölelés, a simogatás, a szeretet, a vonzalom, olykor pedig az együttérzés. A térközszabályozás (proxemika) az álatok ún. területi viselkedésénél is jól megfigyelhető.
Edward Hall 4-féle távolságot regisztrált: a bizalmas, a személyes, a társasági és a nyilvános távolságot. A bizalmas távolság az érzelmileg szorosan kötődő személyek között fordul elő. A személyes távolságban a partnerek nagyjából karnyújtásnyira vannak egymástól. A társasági távolságot ismerőseinkkel tartunk fenn. A nyilvános távolság pl. az előadó és a hallgatóság között van. Ez már a személyes vonatkozások körén is kívül esik. Minél nagyobb egy távolság annál nagyobb jelentőséget kap a testtartás és a taglejtés. A térközszabályozás nemzeti hovatartozás és műveltségi kör szerint is eléggé nagy eltéréseket mutat.
A kommunikációnak a verbális és nem verbális változatán kívül természetesen eszköze lehet az írás a rajz és a kép is. Ezek azonban jelentőségükben nem érnek fel a beszéddel, de még a nem verbális elemekkel sem, nem képesek ugyanis azok többleteit visszaadni.

A szociális befolyásolás és meggyőzés

A szociális befolyásoló szociálpszichológia egyik központi témája. A befolyásolás a másik ember viselkedésének megváltoztatására, illetve módosítására irányuló hatás, amely direkt és indirekt formát egyaránt ölthet. A befolyásolás hatékonyságát a folyamatban szereplő 3 tényező: a kommunikátor, a kommunikáció és a befogadó függvényeként értelmezték. A befolyásolás előidézte vélemény tartóssága nagyon változékony, ennek egyik oka az, hogy idővel hanyatlani kezd a forrás pozitív illetve negatív hatás. A közlés végül is eredményes lesz-e vagy sem, az döntően mégis az egyénben ható tényezőktől függ. Ilyen az egyén szelektív magatartása, vagyis az, hogy egyáltalán engedi-e hatni a közlést. Ilyen az odafigyelés immunizáló hatás. Az egyénben ható tényező az ún. motivációs ellenállás is. Az egyén a kialakult egyensúlyhiányt különböző mechanizmusokkal, legfőképpen tagadással, megtámogatással és differenciálással igyekszik feloldani. A tagadással letagadja, vagy pedig kimagyarázza az összefüggés előjelét pl. dohányzással kapcsolatosan a dohányzó pozitívan értékeli a dohányzást és negatívan a tüdőrákot. A megtámogatással még erősebbé teszi az egyik objektumot vagyis kiegyensúlyozott jelleggel további objektumokat kapcsolja össze pl. úgy hogy a dohányzás rendkívül élvezetesnek mondja ki. A differenciálással pedig úgy állítja helyre az egyensúlyt, hogy az egymással negatív módon összefüggő elemeket élesen elkülöníti (kimondja, hogy lehet füstszűrős cigarettát is szívni, ami megvéd a tüdőráktól).

A befolyásolás folyamatai
A szociális befolyásolással kiváltott reagálás módoknak Herbert Kelman 3 változatát különböztette meg: 1, - az engedelmességet (behódolást), 2, - az azonosulást (identifikációt), 3, - belsővé tételt (interiorizáció).
1, - engedelmességről akkor beszélünk, amikor az egyén nem ért egyet a befolyásolás tárgyával, mégis úgy nyilatkozik meg, ahogyan azt az adott szituációban tőle elvárják. Tehát látszatviselkedést produkál. Az engedelmességet azért nevezik másképpen behódolásnak is. Vannak olyan emberek, akik minden helyzetben kényszerűen igyekeznek azt mondani, amit várnak tőlük, hogy közvetlenül és azonnal kedvező reakciót váltsanak ki a másik emberből.
2, - Azonosulás esetén az egyén azért tesz magáévá valamely más személytől származó viselkedés vagy véleménybeli elvárást, mert ez kielégítő önmeghatározó viszonyt jelent az illető személlyel vagy csoporttal. Az azonosulás különböző formákat ölthet. Felveheti klasszikus alakját, kölcsönös szerepviszonylat alakját is öltheti pl. az ember a csoport valamely hagyományát veszi át.
3, - Az interiorizáció során az egyén azért enged a befolyásnak, mert az abban foglalt elvárás alapvetően egybevág saját értékrendszerével. Az interiorizációt eredményező elvárások valamilyen módón mindig összefonódnak az egyén már meglévő értékeivel, és fokozatosan függetlenednek el a külső forrástól.
Mindhárom formát az előzetes és az utólagos körülmények más-más együttese jellemzi. A három folyamat közötti különbség oka mindenképpen visszavezethető a befolyásoló személy tulajdonságaira, befogó motivácíóra és sok egy külső körülményre. Az interiorizáció folytán kialakult viselkedés azonban már a belső értékrendszer szerves része, amely teljes összhangban van a rendszer többi elemével.



A meggyőzés

A meggyőzés tudat átszervezése, valamely nézet elv elfogadtatása, beidegződés megváltoztatása a kommunikálás útján végbemenő pszichikus ráhatás. Eredményt azonban egyéb elemek is meghatározhatják. A meggyőzés eredménye értelmi beállításon és tudatosuláson, továbbá érzelmi azonosuláson alapuló meggyőződés: attitüd, vélemény, és álláspontváltozás. A meggyőzésre McGuire 5 mozzanatból állított fel folyammodellt: a figyelemből, a megértésből, az elfogadásból, a megtartásból és a viselkedésből áll.

Befolyásolhatóság-meggyőzhetőség

A befolyásolhatóságon azt értjük, hogy az egyén mennyire hozzáférhető a hatás (közlés) számára. Ugyanannak a dolognak a két oldaláról van szó: aki befolyásolható, azt meggyőzni is könnyebb, aki pedig hajlandónak mutatkozik a saját véleménye megváltoztatására az könnyebben befolyásolható. A befolyásolhatóságot tekintve igen nagy egyéni eltérésekkel találkozhatunk. A nemek között tapasztalható némi eltérés a nők valamelyest befolyásolhatóbbak a férfiaknál, ami minden bizonnyal a női szerep sajátos elemeivel magyarázható.

Az interakció

Két személyről akkor mondhatjuk el, hogy kapcsolatot létesítettek ha megvan a lehetősége annak, hogy egymás viselkedését (cselekedeteit) befolyásolni tudják. Ezt a kölcsönös egymásra hatást interakciónak nev. Az interakció minden társas kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele, olyan folyamat, amelyet közösen egyeztetett jelentések szabályoznak. A cél végül is kapcsolat ésszerű, haszon alakítása. Ahhoz, hogy az interakció sikeres legyen, rendelkeznünk kell a viselkedés pontos észlelésének, értelmezésének a képességével, ismernünk kell a társas élet szabályszerűségeit és nem utolsósorban jó kell kommunikálnunk. A korai ún. felderítő jellegű interakciónak fontos szerepük van a kapcsolat további alakulásában. A szituáció ugyanis, amelyben az első érintkezés létrejön, bizonyos viselkedéséi mintáknak kedvez, másokat viszont eleve kizárhat. Az interakció rendkívül szelektív folyamat, mint az azt megvalósító személyek, mind pedig annak tárgya szempontjából. Az interakciók az egyénre nézve különféle következményekkel járnak. Bizonyos kapcsolatok jobban, mások kevésbé elégítik ki az egyént. A legtöbb hétköznapi interakciók szabályosan visszatérő epizódok keretében zajlik. Az epizódok milyenségét a helyszín és a partnere közötti kapcsolat jellege határozza meg.

Az interakció eszközei
A partnerek kölcsönös egymásra hatása döntően a kommunikáció, az ún. társas készségek alkalmazása, valamint együttműködés révén valósul meg.
1, - Kommunikációnak mint interakciós eszköznek két alapvető funkciója van: a, kontroll megoszlása és a kapcsolatra jellemző b, affiliációs üzenetek szintje.
A, a kontroll mindazon megszólításoknak a konstellációja, amelyeket az emberek egy-mással szemben alkalmaznak a kontrollt sok különálló viselkedési elemből építjük fel pl. többet vagy kevesebbet beszélünk, többet kérdezünk.
B, affiliáció a másokkal való baráti kapcsolat, együttműködés igényét, vagyis a társas szükségletet jelenti. Az affiliációt a fizikai közelséggel, a szemkontaktussal, az érintéssel, a nyitott testhelyzettel fejezzük ki. Az affiliációnak olyan szintre kell eljutnia, hogy az a felek számára megelégedettséget jelentsen.
2, - A társas készségek, más néven: taktikai viselkedés módok, azoknak a reagálás módoknak, spontán és tudatos megnyilvánulásoknak a gyűjtőneve, amelyekkel kapcsolatainkat (partnerünkkel való érintkezésünket) szabályozzuk, illetve, amelyekkel partnerünkre (és a kommunikációs folyamatra) befolyásoló hatást gyakorolunk. Alapjukat a megfelelően összehangolt verbális és nem verbális jelzések képzik. Valamennyi taktikai viselkedésmódunk a szociális tanulás eredménye. Aki a társas érintkezésben, a kommunikálásban ezeket szakértelemmel és megfelelő hatékonysággal tudja alkalmazni, azt interperszonálisan kompetensnek nev. A társas aktusban ezt követően hosszabb-rövidebb „közös problémamegoldás” következik. A felek megpróbálják a kapcsolatot úgy fenntartani, hogy az mindkettőjük számára kielégítő legyen. A választásban azonban korlátozó tényezőként hat a másik fél hasonló törekvése. Az egyik fél a másikat azzal is igyekszik „magához kötni”, hogy mindenben igazat ad neki és kívánsága szerint cselekszik. Ezzel a magatartással azonban átengedi a döntést a tekintetben, hogy milyen legyen kapcsolatuk jellege.


A nemverbális jelzések intenzívebb hatásúak mint a szavak. Aki tényleges befolyást akar gyakorolni a másikra, annak mindenképpen irányítania kell a kapcsolatot, a kommunikációt még úgy is, hogy az nem mindenben tartozik a partner tetszésével. Hogy ez a körülmény ne okozzon zavart, a dominanciára törekvő félnek az irányítás fenntartása mellett megnyerőnek kell maradnia. Ez elérhető közvetett módon (finom, rábeszélő eszközök) és direkt módon is (jutalmazási eszköz alkalmazásával). A társas készségek szinkrónba hozását magunk az általános udvariassági szabályok is segíthetik.
3, - Az együttműködés a kölcsönösség 3 kulcskérdésének: a bizalomnak, az összehangoltságnak és az alkudozásnak az együttes megoldottságát feltételezi az együttműködés mindig a kölcsönös igyekezet eredményeként valósulhat csak meg. A feleknek tehát mindenekelőtt bíznunk kell egymásban. A fejlett társadalmakban az egymás iránt megnyilvánuló bizalom szinte már társadalmi norma. Ahol ugyanis a bizalom nem funkciónál, ott a gyanakvás lesz úrrá, az egyes emberek kapcsolatában és együttműködésében is komoly zavarokat idézhet elő.

Interakciós függőségek

Az interakció lényeges formai sajátossága a résztvevők között kialakuló függőség. Edward Jons szerint 4 féle függőségi viszony alakulhat ki az interaktív kapcsolatokban: 1, - az álfüggőség, 2, - az aszimmetrikus függőség, 3, - a reaktív függőség, 4, - kölcsönös függőség.
1, - Álfüggőségről akkor beszélhetünk, amikor a személyes elemek a háttérbe szorulnak és a partnerek viselkedését konkrét külső előírások határozzák meg.
2, - Aszimmetrikus függőség esetén az egyik fél kiszolgáltatott, azaz csak arra van lehetősége, hogy a kezdeményező fél viselkedésére, megnyilvánulásaira reagáljon, viselkedése tehát kikényszeríttet engedelmesség.
3, - A reaktív függőségi viszony jellemzője, hogy a partnerek egymás viselkedésének a figyelembevételével kénytelenek megnyilatkozni, mivel reagálás módjukat a helyzet kényszere szabja meg.
4, - Kölcsönös függőségi viszony a felek viselkedését az összehangoltság jellemzi. Ezért ezt a függőségi viszonyt teljes interakciónak is nevezik. A kölcsönösség érdekében a felek az interakció kezdetén igyekeznek felderíteni egymás szabályképzeteit, és sajátos alapfolyamatban megállapodásra jutni egymással.

Önfeltárulkozás az interakcióban

Az önfeltárulkozásnak különösen a kapcsolat alakulásának harmadik fázisában (a kölcsönösség szintjén) van igazán jelentősége. A fokozatosság azonban itt sem elhanyagolható követelmény. Nem ajánlatos ugyanis „idő előtt” feltárnunk személyiségünk valamennyi lényeges oldalát, hiszen ez esetben érdektelenné válhatunk, sőt egyenesen kiszolgáltatottá is.

A társas kapcsolatok keletkezése, indítékai

A kapcsolaton általában v.milyen összeköttetést, érintkezést, ismeretséget, viszonyt értünk. Társas kapcsolaton pedig személyek között kialakult köteléket, amely többnyire közvetlen (személyes jellegű) de közvetett is lehet pl. amikor telefonon keresztül teremtünk kapcsolatot, vagy levelezés útján érintkezünk v.kivel. A társas kapcsolatok szükségességét az ember veleszületett biológiai késztetéseivel magyarázzák, öröklött késztetéseink (ösztöneink, biológiai szükségleteink) a kapcsolatalakításnak. Társas viszonyainkat nem elsősorban ezek, hanem sokkal inkább a szociális szükségleteink határozzák meg. A kapcsolatok létesítésének és fenntartásának igénye döntően az ember társas lény mivoltából fakad, a kapcsolatok ugyanis a társadalmi élet nélkülözhetetlen kellékei.
Életünk során sokféle kapcsolatot alakítunk ki: futó ismeretséget kötünk közös utazás, üdülés alkalmával idegen személyekkel, szorosabb partnerkapcsolatban állunk munka-társainkkal, közvetlenebb kapcsolatot tartunk fenn rokonainkkal, barátainkkal, a legmaradandóbb kapcsolat házastársunkhoz, legközelebbi hozzátartozóinkhoz fűz bennünket. Az emberek között létesült különféle kapcsolatokat a társadalomlélektan személyek közötti idegen szóval „interpeszonális” kapcsolatnak nevezi.
A kapcsolat két vagy több személy között többnyire nem véletlenszerűen alakul ki. Kapcsolatot rendszerint mindenki saját vagy kölcsönös kezdeményezés, illetve egy harmadik személy közreműködése hoz létre. Az ok akár tudatos akár nem minden esetben ugyanaz valamely konkrét szükséglet kielégítésének az igénye. A társkeresés illetve a kapcsolatfel-vétel egyik igen fontos motiváló tényezője a fizikai közelség. Ennek mértékétől függ, hogy a környezetünkben előforduló emberek közül egyáltalán kit fogunk észrevenni. Fontos motiváló hatást fejt ki a fizikai vonzerő. Jelentős szerepet tölt be a kapcsolat létesítésében a társadalmi és a demográfiai hasonlóság. Az esetek többségében olyan személyekkel igyekszünk kapcsolatba lépni akiknek családi (szociális) háttere hasonló a miénkhez. Az egyének elsősorban saját státusszintjükön vagy ahhoz közeli szinten lévők közül választanak partnert. A hasonló attitüdökkel rendelkezőkhöz általában jobban vonzódunk. Az embernek fontos, hogy olyan partnerei (barátai) legyenek akik elfogadják őt, akik pozitív hatással vannak, akik szociális szükségleteit képesek kielégíteni. Minden társválasztás végső soron tehát a másik emberhez való vonzódáson alapul. A vonzalom legfontosabb determinánsa a közelség, a rokonszenv érzése. Vonzalmat kiváltó szerepe van a viszonosságnak is. Ha ugyanis úgy tapasztaljuk, hogy valaki kedvel bennünket, jó véleménnyel van rólunk, minket választ, akkor mi is pozitívan viszonyulunk hozzá, rokonszenvessé válik számunkra.

A kapcsolatok fajtái

A kapcsolat kétféle alapon jöhet létre: a társadalmi munkamegosztás kezdeményeként, vagyis szervezés útján illetve egyéni érdekből vagyis érzelmi alapon spontán kötődés útján. Az előbbit formális az utóbbit informális kapcsolatnak nev.
A formális kapcsolat társadalmi kényszerhelyzet amelyben a partnerek viszonyát az érdekekben való egyezés a közös cél szabályozza. A formális kapcsolatban állók együttműködése éppen ezért normákhoz kötött. Formális kapcsolat minden szervezeti és alkalom-szerű kapcsolat pl. a munkatársi, az orvos-beteg, az ügyintéző-ügyfél kapcsolat.

Az informális kapcsolatok a baráti, szerelmi, házastársi kapcsolatok amelyek közös értékszempontokon nyugvó bizalmas (intim) kapcsolatok amelyekben a felek viszonya kötetlen, közléseiket teljes nyíltság, őszinteség jellemzi.

A kapcsolatok fejlődése

Minden kapcsolat a felszínes ismeretséggel és érintkezéssel indul. További alakulását azonban már meghatározott szabályszerűségek jellemzik. A társas kapcsolatokkal foglalkozó kutatók több fázist különböztetnek meg: az ún. egyoldalú észrevétel, a felszínes kapcsolat és a kölcsönösség.
1, - Az egyoldalú észrevétel esetén csupán az egyik fél van tudatában a másiknak (azaz csak ő veszi észre a másikat) és egyoldalúan reagál rá pl. amikor az utcán egy számunkra szimpatikus ember jön velünk szemben, észrevesszük őt, majd elhaladunk mellette anélkül, hogy egyetlen szót is váltanánk vele.
2, - Csekély az elkötelezettség és minimális a személyes bevonódás a felszínes kapcsolatban is. A partnerek ezen a szinten szigorúan ragaszkodnak a szerepüknek megfelelő viselkedéshez, ezért viszonyuk jobbára még személytelen pl. a bolti eladókkal, az újság árusokkal való érintkezés során.
3, - A kölcsönösség szintjénél már tényleges bevonódásról beszélhetünk. Ez esetben már bizonyos mértékű intimitás is kialakul, a partnerek többé-kevésbé ugyanazt érzik és gondolják, ugyanúgy cselekednek mint a másik. A kölcsönösség létrejöttének legfőbb mozgatója a partnerek közötti érzelmi kötődés, amely egyre szorosabbá válik.

A kapcsolatok természetesen nemcsak fejlődhetnek, hanem negatív irányt is követhetnek, lazulhatnak, sőt teljesen fel is borulhatnak. A kapcsolatok természetes velejárói a konfliktusok amelyek egyre szaporodnak. A bomlási folyamat egy idő után teljes szakításhoz vezethet. A kapcsolat megszakítását illetően különböző stratégiákkal találkozhatunk. A fiatalabb korosztályokhoz tartozók gyakran közvetlenül, viszonylag rövid úton viszik döntésre a kérdést. Az idősebbeknél a visszahúzódás, a leépítés általában hosszabb időt vesz igénybe, és többnyire fokozatosan megy végbe. Vannak olynak is, akik hosszabb-rövidebb ideig ámítják egymást, a végsőkig kerülik a megbánást az összeütközést.
Levinger a kapcsolatok fejlődéstörténetének elemzése során kitért az egyes társas viszonyok speciális sajátosságaira is. Megemlítette a 1, - házastársi kapcsolatokat melyben a házastársak közös tulajdonnal, közös gyermekkel rendelkeznek. Mindezek miatt nagyfokú az elkötelezettségük, de ugyanilyen lehet az elégedettségük is. 2, - A barátság az előbbi kapcsolatnál kevésbé szoros, még akkor is ha egyébként a felek érzelmi kötődése nagyon mély. Ez a viszony lényegesen könnyebben szüntethető meg különösebb formalitások nélkül. 3, - rokoni kapcsolat az érintkezések gyakorisága általában jóval kisebb, a közös érdeklődés, a fizikai közelség ugyancsak kisebb mértékű mindezek miatt a kapcsolat kisebb jelentőségű. 4, - A munkatársi kapcsolat formális a legtöbb esetben inkább csak a közös feladatokban való együttműködés jellemzi. A munkatársi kapcsolat azonban még ilyen esetekben is gyengébb és sérülékenyebb, mint akár a baráti , akár a rokoni kapcsolat.

Személyészlelés (személypercepció)

Bonyolult folyamat, értelmi tevékenység. Sok tényező által befolyásolt folyamat. Emberismerettel kapcsolatos, pszichológusok végzik ezeket a tevékenységeket. Tényeket, tapasztalatokat gyűjtünk össze, hétköznapi vagy laikus emberismeret.
A személyészlelés eredményeképpen másokról benyomásokat szerzünk, ezeket értelmezve ítéleteket alkotunk, következtetésekre jutunk, majd pedig mindezekből egységes összképet: személyiségképet alkotunk. A személyészlelés legnehezebb értelmi tevékenységeink egyike. A személyiségészlelés néhány tekintetben megegyezik a tárgyi észlelés jellemzőivel. A személyészlelés során sokkalta nagyobb a hibalehetőség, nehezebb az ítéletalkotás, és problematikusabb a korrekció is. Továbbá, hogy nem vagyunk elfogulatlanok embertársainkkal szemben attitüdjeink, szimpátiánk nagymértékben befolyásolhatják a helyes ítéletalkotást, a következtetést.

A konkrét személyiség megnyilvánulásai nemcsak változatosak, hanem álcázottak, esetenként ellentmondásosak is. A személyiséghez másként közelit a tudomány és megint másként a mindennapi gyakorlat. A tudomány elsősorban az általánosabb sajátosságok megragadására összpontosít. A gyakorlati életben a személyészlelés legalkalmasabb módszeri: a megfigyelés és a beszélgetés.
A megfigyelés jelenségek lényeges jegyeinek tervszerű és rendszeres feltárása, amely magában foglalja a tények értelmezést, az okok és körülmények mélyreható elemzését. A megfigyelés többnyire a külső jegyek, attitüdök és általában a viselkedés vizsgálatára terjed ki. Pl. a megjelenés, a mozgás, a fellépés és valamennyi alkati sajátosság. A külső jegyek árulkodóak, mégis könnyen félrevezethetik a szemlélőt, ha a megfigyelt tudatosan szabályozza őket.
A beszélgetés (kommunikálás) a másik alapvető megismerési módszer a gyakorlati életben. A kommunikáció mindennemű információáramlás (adás és vétel) összefoglaló neve. Az emberi kommunikáció konkrét személyek kapcsolatában (tehát szemtől szembe) a társadalmi kommunikáció pedig az ún. tömegkommunikáció (a különféle hírközlő eszk-k) révén megvalósuló információ áramlás. A kommunikálás többcsatornás folyamat. A kommunikáció folyamatában 4 tényező szerepel: a közlő (adó), a fogadó (vevő, személy), a közlemény (üzenet, információ), és a továbbító közeg (csatorna). Az üzenetet úgy kell megformálni (kódolni) hogy az eljuttatható legyen a címzetthez. A kommunikáció történhet: nyelvi jelekkel (szavak közvetítésével) és egyéb más nem szóbeli formában. Az előbbit verbális az utóbbit nem verbális kommunikációnak nevezzük. A verbális kommunikációban tehát a szavak töltik be az információközvetítő szerepet. A beszéd tartalmából értesülhetünk a közlő személy törekvéseiről, érdeklődéséről, gondolatairól, érzelmeiről.
A nem verbális kommunikáció azoknak a beszédet kísérő másodlagos megnyilvánulásoknak az összessége, amelyek a szóbeli közlés tartalmi oldalát minősítik, közvetve kifejezik a kommunikálónak a partnerhez való viszonyulását.
A nem verbális kommunikáció 3 síkon bonyolódik: testbeszéd ide soroljuk az arcjátékot,
Vokális csatornához kapcsolódó elemek (hangerő, beszédtempó), és a szimbolikus csatornán folyó közlés ( ruházat, hajviselet, ékszerek).

A kommunikációnak a verbális és a nem verbális változatán kívül természetesen eszköze lehet az írás, a kép, és a rajz is. Ezek azonban jelentőségükben nem érnek fel a beszéddel, de még a nem verbális elemekkel sem képesek ugyanis azok többleteit visszaadni.
A személyészlelés pontosságát a felfogott információk megbízhatóságát számos objektív
és szubjektív tényező és körülmény befolyásolhatja. Szubjektíve értelmezzük: a felfogott inf-ók értékelését nagymértékben befolyásolhatja a megfigyelő szem. és a megfigyelt szem. hasonlósága, az életkor és az észlelő neme. A férfiak és a nők észlelése között is vannak különbségek. A személypercepcióban nem lehanyagolható szubjektív tényező az észlelő pillanatnyi hangulata és empátiás képessége. A vizsgálatok tanúsága szerint a jó hangulatban lévő észlelő sokkal inkább hajlik arra, hogy pozitív tulajdonságokat feltételezzen a másik emberben. A tekintélytisztelet, holdudvarhatás (más ember belső tulajdonságát megismerem akkor az egészre vonatkoztatom), elsőbbségi hatás (itt elsősorban az első hatásnak van nagyobb szerepe), elvárás hatás (önmagát teljesítő hatás) A személyészlelés pontosságát befolyásoló objektív tényezők közül különösen a környezet, a megfigyelhetőség, az időbeliség és az észlelő által alkalmazott értékelő skála szerepe.
Az észlelés pontossága nagyban függ attól, hogy a megfigyelő mennyire támaszkodik leegyszerűsítő sémák alkalmazására, melyekkel tájékozódásunkat igyekszünk gyorsítani és magát a folyamatot időben lerövidíteni. Egyik elterjedt változata a: Sztereotipizálás: adott kultúrkörben elfogadott, az emberek v.mely csop.jára, rétegére vonatkoztatott általános megítélés. Pl. a fajokkal, etnikumokkal, szakmákkal kapcsolatban kialakult sztereotípiák. A sztereotipizálás éppen ezért gyakori forrása a pontatlan, torz percepciónak, különösen akkor, ha a séma ráadásul előítéletes elemeket is tartalmaz.

A személypercepció folyamatának lényeges mozzanata a felfogott és értelmezett következtetések levonása, legfőképpen annak eldöntése, hogy miért viselkedett valaki adott módon, mi lehetett viselkedésének tényleges oka. Az okságra való következtetést a szociálpszichológiában oktulajdonításnak ill. attribúciónak nev. Fritz Heider arra a következtetésre jutott, hogy a lehetséges külső és belső okok gondos elkülönítése után először mindig a külső okot keresnek a viselkedés magyarázatára és csak akkor következtetnek belső okokra, ha nyilvánvaló külső okot nem találtak. Harold Kelly kutató szerint a viselkedés szándékát az észlelők az eredménytől visszafelé haladva igyekszenek megállapítani. Kelly azt is hangsúlyozta, hogy az átlagemberek rendszerint csak a szokatlan (váratlan) megnyilvánulásokra keresnek magyarázatot. Az attribúció eredményét sok egyéb tényező is befolyásolhatja, többek között a sorrend ahogyan az információkhoz hozzájutottunk. Az elsőként észlelt tulajdonságokat minden továbbinál fontosabbnak tartjuk.
Igen elterjedt és valamennyi közül talán a legnehezebben kiiktatható hiba az előítéletes megítélés. Az előítélet mélyen rögzült meggyőződést nélkülöző olyan negatív értékelő beállítódás, amely megelőzi a valóság tényleges megismerését, a tényeknek és a logikus érvelésnek ellenáll, azok elöl elzárkózik. Az előítélettől vezérelt személyészlelés éppen ezért nemcsak elhamarkodott, de elfogult is, hiszen az észlelő kész feltételezésekkel eleve megfogalmazott ítéletekkel közelít a másik emberhez.


A személyiségről alkotott összkép megformálása

Az összegyűjtött inf-ókat, következtetéseket, ítéleteket igyekszünk egységes struktúrába rendezni, vagyis az illetőről egy egységes képet kialakítani. Ez minden észlelés és megismerés végső célja. A személyészlelés hosszabb időt igénylő folyamat. A képalkotás már az észlelés kezdeti szakaszában megkezdődik. A központi lényeges vonás megváltoztatása az egész személyiségkép megítélését is alapvetően megváltoztatja. A megfigyelt személyről alkotott kép az észlelt benyomások egyszerű átlagolásából középértékéből kerekedik ki. Ha tehát a pozitív vonásokból van több, a személyiségkép pozitív, ha pedig a negatívakból van több akkor negatív személyiségkép alakul ki a személyről, egyénről.

Atttitüd: angol szó, akcióra való képesség.

Atttitüd: angol szó, akcióra való képesség.
Attitüd fog., keletkezése: Tapasztalatokon keresztül szerveződött mentális (belső értelmi) idegi készenléti állapot. Olyan készenléti állapot amely irányítja, dinamizálja az embernek a környezetére irányuló magatartását.

Szerkezete szempontjából 3 összetevője van:
A, affektív (értelmi) oldal amely az értékelő viszonyulásokat tartalmazza
B, kognitív (megismerés) amely az attitüdtárggyal kapcsolatos ismeretek, vélemények, elképzelések körét fogja át.
C, konatív: amelyhez a viselkedési szándékok, cselekvéstendenciók tartoznak. A 3 összetevő együttesen pozitív akkor kozisztens, ha pedig negatív akkor inkozisztens.

Tárgya:
A, empirikus (tapasztalati) úton nem ismerhetőek meg. Pl. hit, vallás, világnézet- szoc. attitüd.
B, empirikus úton megismerhetőek pl. autómárka
Dimenziói: - érzelmi, értékelési tartomány
- intenzitás
- relevancia

Katz, White, Mc.Guire szerint az attitüdök 4 funkcióját említik:
1, - alkalmazkodási funkció: ami az egyént segíti a nehézségeinek elkerülésében, céljai elérésében.
2, - önvédelmi vagy énvédő funkció: ami az egyént pozitív vonásainak erősítésével tartják távol a negatív érzésektől.
3, - értékkifejező funkció: amikor mások a tényleges egyéni értékek érvényességét erősíti.
4, - ismereti vagy tudásfunkció: amelyek lehetővé teszik, hogy az új élményeket a már meglévő értékelő dimenziók mentén kategorizálhassuk.

Az attitüdök többféleképpen mérhetőek:
1, - önregisztrálással: rendkívül szubjektív és őszintétlen lehet.
2, - külső elbíráló általi regisztrálás interjúkra adott válaszok értékelésére épül.
3, - skálarendszer esetében értékelő jellegű megállapítások elfogadásából vagy elutasításából formálnak képet. Maga a skála egy többdimenziós metrikus vonatkoztatási rendszer. Skálafajták: Thurston, Likert, Guttmann skála.

Az attitüd és érték: társadalmi, történelmi termék amely a változó környezet hatására alakulnak ki, nem a dolgokban lévő tulajdonságokban.

Szociális szerepek

A szociálpszichológia státusnak nevez minden olyan társadalmi helyzetet, funkciót, amelyet az egyén elfoglal illetve betölt. A státus fogalmába a társadalmi ranglistán elfoglalt hely éppúgy beletartozik mint a nem, az életkor, a családi állapot, a foglalkozás, a beosztás stb. Minden egyes státushoz pedig meghatározott társadalmi elvárások, követelmények kapcsolódnak: ezeket nevezi a társadalomlélektan szociális szerepnek. A szerepek többségének csak akkor van létjogosultsága ha a vele ellentétes szerep is létezik. ( beteg szerep nélkül pl. az orvosszerepnek nincs értelme, a tanárszerephez is hozzátartozik a diákszerep). A szerepproblematikával a szociálpszichológián belül az ún. szerepelmélet foglalkozik.
1, - Szerepelváráson az adott státussal kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi követelmények összességét értjük.
2, - Szerepelképzelésen pedig a megvalósító személy által előzetesen kialakított és valószínűsített követelményrendszert értjük.
3, - A szerepmagatartás a szerep egyéni megvalósításának a módja.
4, - A szerepkészlet pedig az egyén által aktuálisan birtokolt reagálásmódok halmaza.
5, - A társadalmi követelmények megtestesítő minta a szerepmodell (pl. az ideális orvosszerep)
6, - A szerep hovatartozását jelző fogalma pedig a szereptípus. A szereptípusnak 3 változata van: az adott vagy velünk született szerep (ilyenek a nemi szerepek) , a tanult vagy kivívott szerep (mint pl. egy foglalkozási szerep), a spontán szerep. Ez olyan szerep, amelyet az egyén kivételes esetben előzetes megtanulás nélkül is képes megvalósítani.

Szerepkonfliktusok fajtái, és típusai:
A személynek egyidejűleg több szerepet kell megvalósítania, teljesítése nehézségekbe ütközik. Ilyenkor alakulnak ki az ún. szerepkonfliktusok (szerep összeütközések) amelyeknek 3 változatát különböztethetjük meg:
1, - Személy – szerep konfliktus: akkor alakul ki ha az odaadott szerep jellegénél fogva nem illik az azt megvalósító egyén személyiségéhez (mentalításhoz)
2, - Szerepek közötti konfliktus: akkor áll elő, amikor a sokféle szerepelváltozásnak az egyén egyidejűleg nem tud maradéktalanul eleget tenni ( vezető pozíciót betöltő családanya)
3, - Szerepen belüli konfliktus: az ugyanazon szereppel kapcsolatos ellentétes elvárások váltják ki (pl. amikor mást vár el a beosztottól a főnöke és megint mást vár el a felettese)
A szerepkonfliktusokat ki-ki a maga módján igyekszik feloldani.


A konfliktus kezelési mód lehet:
1, - a szerepek összeolvasztása : amikor is két ütköző szerepből átmenetileg egyet csinálunk. A két szerepet egynek tekintjük (pl. az oktatói és a kutatói szerepet) Erre persze csak egymáshoz nagyon közel álló szerepek esetében van lehetőség.
2, - Szerepalku: amelynek lényege a kompromisszum képzés (pl. egy családanya aki a mh-i feladatok tárolása miatt kénytelen kompromisszumot kötni a férjével és megkérni őt arra, hogy bizonyos házimunka elvégzésében átmenetileg segítsen)
3, - racionalizálás: amikor az egyén elfogadható magyarázatot próbál kitalálni valamely kötelezettség elmulasztásának igazolására.
4, - A szerepből való kilépés: ebben az esetben az egyén megszünteti valamelyik státusát. Ezzel mentesül a státushoz kapcsolódó teljesítési kötelezettség alól (pl. valamilyen szervezeti tagság megszüntetése)
4, - Szerepkonfliktus módjai között említjük a betegségbe való menekülést a nyugtatók, kábítószerek szedését és végső esetben az öngyilkosságot.

A foglalkozási szerep
Valamely intézményesült szakma, foglalkozás, élethivatás gyakorlójának személyével szemben támasztott társadalmi elvárások összessége. A foglalkozási szerep típusát tekintve olyan tanult szerep, amely feltétlen teljesítést igényel, különben nem lehet szó a szakmával való azonosulásról (hivatástudatról) pl. hivatali dolgozó és az ügyfél, az orvos és a beteg, a pedagógus és a tanuló.

Elhárító mechanizmusok
Szociális tanulással sajátítjuk el Anna Freund nevéhez fűződő elhárító mechanizmusok.
Az elhárító mechanizmusok olyan viselkedésformák, amelyek alkalmazásával az egyén elhárítja a kellemetlen, szorongó élményeit, illetve amelyek segítségével képes ellenőrzést gyakorolni viselkedése, érzelmi, ösztönkésztetései felett. A kevésbé fegyelmezett embert ugyanis indulatai könnyen elsodorhatják.
Ilyen elhárító mechanizmusok:
1, - A feldolgozás (elaborálás) negatív élmény okozta feszültségnek tevékenységei erővé való átalakításán, valamilyen hasznos tevékenységben történő elnevezésén alapuló mechanizmus. Két változata ismert: a munkában, illetve a fantáziában való feszültség levezetése.
2, - Az elfojtás: során a negatív impulzusokat elfelejtjük, az önfegyelmezés látszatát keltve azokat tudatunkból kiszorítjuk úgy, hogy az emlékezet számára hozzáférhetetlenné váljanak. Egy gyors megkönnyebbüléshez vezet, az elfelejteni kívánt késztetésnek azonban csak a tudásától szabadít meg. Az elfojtást ezrét csak átmeneti álmegoldás.
3, - A kivetítésnél (projekciónál) megtagadott lelki késztetéseinket, érzéseinket másra helyezzük át, a másik embernek tulajdonítjuk, benne vesszük észre azt amit eredetileg magunkban éreztünk, de nem vállaltuk fel. Ezt alkalmazzák többek között az igazságkeresők akik mások szemében a szálkát is, magukéban a gerendát sem veszik észre.
4, - Az ésszerűsítés (racionailálás) az elhárításnak az a módja amikor hihető magyarázatot próbálunk adni kínos helyzetekre, sikertelenségekre. Akkor alkalmazzuk amikor valamely vágyunk, törekvésünk meghiúsul, illetve amikor a kudarc vállalása alól igyekszünk felmenteni magunkat.
5, - Az érzelmi átfordítás (azonosulás) mechanizmusát a másik embertől való félelem hívja elő. Viselkedésüket a tisztelt, de rettegett személy viselkedéséhez igazítjuk, hozzá hasonló megnyilvánulásokkal élünk, minek következtében magunk is félelemkeltővé válunk.
6, - A meg nem történtté tevés az eltörlés (anullálás) mechanizmus akkor lép be, amikor valaki nem akarja vállalni tettének, viselkedésének negatív következményeit, úgy tesz mintha a szégyenletes esemény meg sem történt volna. Pl. a cserbenhagyásos gázolás elkövetője elmenekül a helyszínről, hogy emlékképe se maradjon a történtekről.
7, - a sajnáltatás alkalmazásának az a célja, hogy a másik emberből illetve a környezetéből együttérzést, részvétet csikarjunk ki. Ezt a mechanizmust már kora gyermekkorban megtanuljuk, miután tudatosul bennünk, hogy sajnáltatással könnyebben juthatunk előnyökhöz. Pl. amikor valaki elsírja magát, kéregetők viselkedése.
8, - a visszacsúszás (regresszió) a konfliktushelyzetből való menekülésnek az a módja amikor életkorunkhoz illő viselkedés alacsonyabb szintű reagálásmódot produkálunk, mégpedig azért, hogy lehetőleg mindenki velünk foglalkozzon. Ez hasonlít a sajnáltatáshoz, a különbség csupán az, hogy itt nem annyira az együttérzés, hanem inkább a szeretet kierőszakolása az igazi cél. A regresszió kétségtelenül csökkenti a lelki terheket, de ha alkalmazása rendszeressé válik, magányossághoz, negatív életérzéshez vezethet. A regresszió mindenképpen a gyengeség megnyilvánulása.
9, - Az áttolás mechanizmusát akkor működtethetjük ha vágyaink megvalósítását igényeink kielégítését valamilyen ok miatt el kell halasztanunk. Az elhalasztás a veszteség érzését kelti, ezt a hiányérzetet próbáljuk pótolni átmenetileg. Ilyen valódi igényt pótló eszköz pl. a hobbi.
10, - elszigetelésről (izolációról) akkor beszélünk, amikor valamely negatív késztetésről leválasztjuk az indulati elemet, majd a szándék és a leválasztott indulat közé egy semleges dolgot, gondolatot iktatunk be. Ez a töltelék anyag.

Az elhárító mechanizmusok alkalmazásuk során természetesen egyéni színezetet öltenek, minden ember sajátos, rá jellemző módon valósítja meg őket.

Szociális meghatározottságú személyiségvonások

Kizárólagosan a szociális tanulás révén alakulnak ki a személyiségben. A személyiségvonások közül tipikusan szociálpszichológiai témák úgynevezett én funkciók, az attitűdök, a szociális szerepek és az elhárító mechanizmusok.

Én funkciók: A személyiségnek mint önszabályzó rendszernek feltételezett középpontja a saját tudattal bíró „én”. Eredeti meghatározatlanságokból ugyanis mások segítségével bontakozik ki és válik tudatossá egyediségünk. E funkciók az egyén személyiség mivoltának egyediségének tudatossá tételét szolgálják. A tudomány ezért illeti őket az „én funkciók” elnevezéssel. Legfontosabb én funkcióink: az én tudat, az énkép, az én-ideál, az önismeret, az önnevelés.
1, - Én tudat: saját személyiségünk tudata (más néven személyiségtudat) az én tudat segítségével képes az ember önmagát másoktól, egész környezetétől elhatárolni, személyiségének egységes és aktív fellegét átélni. Az én tudat a szocializáció folyamatában fokozatosan alakul ki és mindvégig e folyamat feltételeként funkcionál. Az én előbb érzéki majd pedig tudati szinten válik külön a környezetében élőktől. A gyerekkori kommunikálásban a 2-3 éves korban jelenik meg.
2, - Énkép: azoknak a személyes tulajdonságoknak az összessége, amelyeket az egyén önmagának tulajdonít. Önmagáról kialakult kép. Lényege a személyiség önismeretében a környezet visszajelzései alapján önmagamról alkotott összképben ragadható meg. Kialakulása hosszú tanulási folyamat eredménye. Az énkép az egymást követő élettani szakaszok folyamatában újabb és újabb minőségi változásokon megy át, úgy válik egyre gazdagabbá.
3, - Én ideál: Ez testesíti meg ugyanis azt a modellt amelyhez az egyén valódi énképét egyre – másra hozzáigazítja amelynek segítségével önismeretét önnevelés útján is gyarapítja. Az én ideál sikerre orientált. Amilyen szeretnék lenni.
4, - Önértékelés, önellenőrzés: egymást feltételező én funkciók. Mindkét én funkció megfelelő működésének alapja a jó önismeret.
5, - Önnevelés: a személyiségformálás egyik komponense, a személyiség társadalmi fejlődésnek kiegészítője, a nevelési folyamat belső (intim) oldala. Annyit jelent mint én tudatunk révén részt venni saját személyiségünk formálásában. Legfőbb jellemzője a személyiség állandó tökéletesítésére való tudatos törekvés.

Az egyén szocializációja

A társadalom legkisebb önálló szociális egysége az egyén. Az ember társadalmi lény aki egy már kialakult élettérbe: az elődök alkotta szociális környezetbe születik bele. Ebben a közegben éli le életét, végzi mindennapi tevékenységét, valósítja meg életcéljait.

Az egyén szocializációja:

Az egyén a társadalomba való beilleszkedésének, társadalmivá válásának szociálisan meghatározó folyamatát szocializációnak nev.
A pszichológia: Olyan folyamat amelynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, amelynek során elsajátítja az együttélés normáit, szabályait.
A szociológia: Egy olyan folyamat, amelynek során az egyén szelektíven elsajátítja a szubtanulását.
Elsajátítom: a tapasztalatrendszert, a tevékenységrendszert, érték és normarendszert.

Szocializáció: interakciók sorozatában zajlik, szerepek elsajátításával.
A szociális tanulás folyamatában közvetítő szerepet betöltő személyeket ágenseknek nev.

A szocializáció szintjei: Ilyen közvetítők a családtagok, az óvodai, az iskolai, a munkahelyi kollektívák ahol
1, közvetítő rendszerek és
2, szocializációs mechanizmusok közvetítenek.

1, A közvetítő rendszerek tárgyi illetve személyi jellegűek lehetnek. A tárgyi jellegűek: nyelv, különböző technikai, szellemi produktumok. A személyi jellegűek: emberi ( az anya a meghatározó)
2, A szocializációs mechanizmusok: ( a szociális tanulási folyamat )
- szoktatás ( kondicionálás)
- tanítás – oktatás
- utánzás ( imitáció)
- empátia
- azonosulás ( identifikáció )
- belsővé tevés ( interorizáció )
- önnevelés

A szociális tanulás formái:
A szociális tanulás spontán formája az utánzás (imitáció) amely az észlelt viselkedésmódok, cselekvések megfigyelése majd mindezeknek többszöri megismétlése alapján végbemenő tanulási folyamat spontán mintakövetése. A szociális tanulás tudatos formái az azonosulás (identifikáció) és a szereptanulás. Azonosulás lényege ugyanaz, mint az utánzásé: a mintakövetés, a modell „lemásolása” azonban itt tudatos. A szereptanulás az ún. szociális szerepek elsajátításának a folyamata, itt az egyén arra törekszik, hogy a vele azonos társadalmi helyzetű személyhez igazodjon, hozzá hasonlóan viselkedjen. A szereptanulás is ágensek közvetítésével valósul meg, ennek ellenére mégsem egyszerűsíthető le az abban fellelhető hatásokra.

A szakmai szocializáció: Adott szakma gyakorlásához szükséges szakmai ismeretek, képességek, egyéb személyes tulajdonságok elsajátításának a folyamatát nev. Szakmai szocializációnak.

A szakmai szocializáció folyamatában 4 szakaszról beszélhetünk:

1, - pályaorientáció: az adott szakmára való ráirányulás, beállítódás, kialakulásának a szakasza. A pályaorientációs szakasz a pályaválasztással zárul.
2, - az egyén a pályaválasztást követően megkezdi a szakmai tanulmányait: Előmenetelét és fejlődését egyfelől személyes adottságai és ambíciói, másfelől a szakiskola tartalmi munkájának színvonala határozza meg. A szakmai tanulmányok eredményes befejezésével az egyé eljut az ún. potenciális pályaérettség szintjére.
3, - A pályakezdés: Itt a szakmai tevékenységgel való közvetlen találkozás során derül ki, hogy a kiképző iskolának mennyire sikerült a jelöltet szakmailag és emberileg úgy felkészítenie, hogy az valóban életcéljának tekintse a szakmai munkát. Ha a pályára lépés sikeresen kialakul benne a szakmai tevékenységgel kapcsolatos pozitív érzelmi viszonyulás: a hivatásérzet amely meghatározó tényezője a pályán maradásának.
4, - A pályavitel szakasza akkor következik be, amikor a pályakezdő már képes önállóan dolgozni, a hivatásérzete nem gyengült, sőt a szakmai munka iránti vonzalma tovább mélyült. A szakember ezen fokon már nem csak érzi hanem tudja is, hogy pályaválasztása helyes volt.

A szociálpszichológia mint tudomány.

Interdiszciplináris. A szociálpszichológia: magyarul társadalomlélektant jelent. A szociálpszichológia elnevezés annyit elárul, hogy határtudománnyal a szociológiával és a pszichológiával közösen kialakult tudományos kérdéseken a vizsgálatára szerveződött, amelyek tudományozására egyedül sem az egyik sem a másik tudomány nem vállalkozhat. Olyan társadalmi témák ezek, amelyeknek lélektani vonatkozásuk is van.
Tárgya: különböző szociális egységekben végbemenő folyamatokat vizsgálva tanulmányozza.
Szociális egység: ember, tömeg, csoport.
Internalizáció: befogadom a társas hatásokat.
Externalizáció: én is kivetülök ebből a csoportból.
Szociálpszichológia: foglalkozik a társadalmi valóság 4 területével:
- az egyénnel ( szocializáció, szociálisan meghatározott személyiségjellemző és szociálisan befolyásolt pszichológiai jelenségek.)
- társas kapcsolatokkal
- csoportokkal
- tömeggel és ezeket a lélektani témákat vizsgálják.
Magánszféra:
- jellemző a magánszférára – gondot okoznak az emberi kapcsolatok, feladata ennek a kezelése.
Hivatalos szféra:
- termelő szféra csökken, szolgálati szférába mennek át.
A szociálpszichológia eredményeit a modern társadalomban ma már széles körben hasznosítják. Nemcsak a tudományágakban hanem a gyakorlati élet különböző területein is. Az egyéb kérdéssel kapcsolatban feltárt társadalomlélektani ismeretek egyre nagyobb hatással vannak a közgondolkodásra.

A szociálpszichológia történeti fejlődése: XIX. század vége
A szociálpszichológia elméleti forrásai Eu-ból származnak és első művelői is eu-i kutatók voltak, önálló tudománnyá válása mégis az Am-i Egyesült Államokban köv. be. A társadalom megjavításához szükségesek voltak iránymutatások, módszerek amelyeket a társadalom a tudománytól várta. Erre a problémákra azonban amelyek interdiszciplináris megközelítésű vizsgálatokat igényeltek külön-külön sem a szociológia sem a pszichológia nem vállalkozhatott. Olyan tudományág kialakítására volt szükség amely a kettős szemléletmódot egyesíteni tudta. Így jött létre a szociálpszichológia.
- néplélektani irányzat Wundt és Lazarus nevéhez fűződik.
- Tömeglélektani irányzat Le Bon nevéhez fűződik.
- Ösztönelméletek Mc.Dougall (akinek az egyén volt a kiindulási alapja az előbbiekben a társadalom)
Hedonizmus: (örömszerzés hajlama)
Egoizmus: ( önző, én érvényesítő hogy boldog legyen ahhoz hatalmat kell szerezni)
Altarizmus: ( önteltség, vele született ösztön a jó tevés)


1930. irányzatok
- individuálpszichológia: Allport
( motívumokra vezeti vissza pl. kíváncsiság, önérvényesítés)
- behaviorizmus ( viselkedés lélektan – jutalmazás és büntetés szerepét hangsúlyozza ki)
- alaklélektan: Kurt Lewinn ( a belső reprezentációk meghatározzák)
- kognitív pszichológia: ( hogy megértsük a társas viselkedést, ahhoz az kell, hogy jól tudjam a bennem és másokban lejátszódó kognitív folyamatokat)

1960-ban Mo-on nem támogatott szakterület volt a szociálpszichológia. A 70-es években Hunyadi és Budai Béla vállalt fontos szerepet nemzetközi eredmények terjesztésében.

Kutatási módszerei a szociálpszichológiának:
- szociometria módszere
- attitüd skálázás
- tartalom és helyzetelemezés alkalmazására történnek a szociálpszichológiai kutatások.

A kutatómunka fázisai:
- a téma, probléma egyértelmű körülhatárolása
- a kutatási cél, feladata egyértelmű megfogalmazása
- a hipotézis feltételezése, meghatározása
- megfelelő eszk-k és technikai kiválasztása
- módszerek keresése
- módszerek kapcsán adatokat gyűjtök, ezeket elemzem
- összegzés.

Kutatómunka főbb kritériumai:
1, - érvényesség (validitás): kiválasztott módszerek alkalmasak-e a kutatási téma alkalmazására
2, - megbízhatóság (reliabilitás): a később megismételt vizsgálat során is ugyanazt az eredményt kell kapnunk ( ha pl. a megkérdezett személy helyzete időközben megváltozott, a megbízhatóság kisebb lesz)

Módszerek:
1, - megfigyelés: tapasztalati adatok gyűjtésére, jelenségek, folyamatok nyomon követésére és eredet feltárására alkalmas módszer. A megfigyelés lehet közvetlen (személyes) amely történhet passzív szemlélődéssel vagy aktív ténykedéssel nyíltan és leplezett formában és közvetett vagyis eszk-et alkalmazó.
2, - kísérlet: valamely konkrét jelenség új rejtett összefüggésének feltárását különböző feltételektől való függőségének megállapítását célzó módszer. A kísérlet történhet természetesen és mesterségesen kialakított körülmények között. A kísérletnél az eredmények megbízhatósága sokkal nagyobb, mint a megfigyelés esetében.
3, - kikérdezés (exploráció): a szociálpszichológiai kutatások egyik leggyakrabban alkalmazott módszere amely alkalmas érzelmi viszonyulások, tudatállapotok, értékelő beállítódások , vélemények közvetlen megragadására illetve értékelésére. A kikérdezés történhet szóban és írásban tudásra, véleményre, motívumokra egyaránt irányulhat.
4, - dokumentumelemzés: fontos információforrás hiszen a tartalmi, nyelvi formai elemek tájékozódásban is jó szolgálatot tehet. Az elemzés céljára hivatalos és személyes dokumentumok egyaránt felhasználhatók. Tehát a dokumentumelemzés a múltban készült vagy kurrens írásos anyagok meghatározó szempontok szerinti feldolgozása.
5, - tartalomelemzés: a dokumentumelemzéssel rokon módszer. Vizsgálja, hogy bizonyos fogalmak, gondolatok, érzelmi reakciók milyen gyakorisággal fordulnak elő a vizsgálati személy beszédében. A tartalomelemzés mint módszer akkor igazán hatékony, ha elegendő összehasonlító adat áll a kutatók rendelkezésére.
6, - helyzetelemzés: nem más, mint a hatásrendszer elemzés. Ezt a módszert leginkább a tevékenységek elemzésére alkalmas módszerként tartják számon. A tevékenységelemzés a köv. tényezők vizsgálatára terjed ki: a cél, a környezet, a tevékenység jellege, követelményszint, eszk-k, a tevékenység haszna, hasznossága.
7, - A szociometria: a csoport érzelmi szerkezetének és e szerkezeten belül az egyes csoport tagok elrendeződésének a feltérképezésére alkalmas módszer. A módszer kidolgozása Jacob Moreno nevéhez fűződik. A szociometriai felmérés eredményeként kapott adatokat a kutatók táblázatban összesítik, amelyből egy-egy egyén szociometriai helyzete jól leolvasható. Az adatokból sokféle statisztikai mutató képezhető. A szociometriai adatok grafikus ábrázolását szociogramnak nev. A szociometria módszerének továbbfejlesztésében jelentős szerepet játszott Mérei Ferenc aki hazánkban kísérletezett a gyakorlati alkalmazásával.

Wolfgang Amadeus Mozart 1756 Salzburg-1791 Bécs

Auzstriában,Salzburgban született.Édesapja,Leopold Mozart kiváló hegedűs és zeneszerző volt.
Hét gyermeke közül Anna Marie (akit Nannerl-nek becéztek)és Wolfgang maradt életben.
A mesék világának törvényszerűsége ezúttal a valóságban is érvényesült, a hetedik gyermek Wolfgang,ahogy kinőtt a bölcsőből, máris világhírűvé vált. Csodagyereknek tartották,csodákat művelt a zene birodalmában.
Négyéves korától hegedülni és zongorázni tanult, ötévesen ákom-bákom kottafejekkel zongoraversenyt írt.
1762-ben európai hangversenykörútra indult édesapjával és a nála öt évvel idősebb nővérével.
München,Bécs,Párizs,london,majd 3 olaszországi út következett.Hallgatóságát mindenütt ámulatba ejtette, útját sikerek,elismerések ,kitüntetések koronázták. Pozsonyban is hangversenyzett.
17 éves korában a salzburgi érsek zenekarának hangversenymestere lett, ahol működése során sok megaláztatásban volt része. 1781-ben a szolgai kötöttségek alól Bécsbe menekült. Nehéz,nélkülözésekkel teli 10 esztendőt következett ,de ez nem befolyásolta alkotói kedvét. II. József pártfogását kérte,de a császár udvari zeneszerzőként csak később alkalmazta.
1783-tól hangversenyezésből, művei eladásából élt.Úgy dolgozott, hogy szinte elégett utolsó három évének fölgyorsított munkatempójában. Életkörülményei megromlottak, a bécsi közönség mellőzte, fizikai állapota is meggyengült . Csalódások, megaláztatások, filléres gondok nyomasztották. Igaz barátja, a nála 24 évvel idősebb Haydn távol élt tőle.
Egyszerre dolgozott a Varázsfuvola operáján ás a requiemen (gyászmisén), de ezt már nem tudta befejezni. 1791 decemberében meghalt. Sírhelye ismeretlen , tömegsírban temettél el.
Mozart a bécsi klasszicizmus egyik legnagyobb mestere.
Főbb művei: zongoraszonáták, vonósnégyesek,divertimentók (szórakoztató zene),szerenádok,
versenyművek szimfóniák. Operái ma is nagyon népszerűek : a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága , a Don Juan és a Varázsfuvola a legismertebbek.