Goethe

A "világirodalom" szót Goethe (gôte; 1749-1832) alkotta meg, s ô lett ennek az új fogalomnak - a maga korában - a legnagyobb alakja, "költôfejedelme" - ahogy mondani szokás. A 18. század végének és a 19. elejének német irodalmát nem lehet egyetlen stílusirányzathoz kapcsolni. Legtöbbször úgy szokták emlegetni ezt az idôszakaszt: "Goethe kora".

A 17. és a 18. században Németország nem volt egységes állam: 300 kis fejedelemségre hullott szét. Ez a széttagoltság és a társadalmi megkésettség, azaz a polgárosodás fejletlensége lehetett - többek között - az oka annak, hogy a német irodalomban a felvilágosodás eszméivel együtt a klasszicizmus késôn, a romantika viszont korán jelentkezett, s ez a két irányzat itt egymást kölcsönösen áthatotta. Goethe művészi pályájában is vannak romantikusabb (pl. a Sturm und Drang) és klasszicistább periódusok, s a kettô nála (is) nehezen választható el egymástól.

Életpályája

Johann Wolfgang Goethe a Majna melletti Frankfurtban született 1749-ben jómódú, feltörekvô polgárcsaládban. A nagyapa még iparos (szabómester, késôbb vendéglôs), az apa már jogot végzett, s címet is szerzett magának: "császári tanácsos" lett. Goethe is jogot tanult - elôbb a lipcsei, majd a strassburgi egyetemen, s itt szerezte meg doktorátusát.

îróvá válásának fontos állomását jelentette Strassburg, ez a francia földön épült német város. A "német irodalmi forradalomnak", irodalomtörténeti elnevezése szerint a "Sturm und Drang"-nak (kb. 1770 és 1780 között) Strassburg lett egyik központja, félig-meddig szülôföldje. Itt találkozott a fiatal Goethe Herderrel (1744-1803), az új mozgalom szellemi vezérével. Bár a Sturm und Drang (szó szerint: "vihar és elôretörés"; magyarosan: "viharos elôretörés") forrása is a felvilágosodás volt, az ésszerűséggel szemben többre értékelte az ösztönökre, a szenvedélyekre alapított életet. A természet nevében lázadt a társadalom elavult konvenciói, a zsarnokság és a neki behódoló nyárspolgári erkölcs ellen. Eszményképe a természetellenes béklyóitól megszabadult ember s a szabályokat megvetô, újat teremteni képes zseni volt. Irodalmi ideálokként Homérosz, Shakespeare és Osszián lebegett a Sturm und Drang hívei elôtt. Herder szerint ezek a régi költôk úgy költenek, mint a nép - képekben, logikán túli összefüggésekben, tehát igazi költészet csak a népköltészetbôl fakadhat.

A szellemi pezsgésbôl Goethe útja rövid idôre Frankfurtba (1771), majd 1772 májusában Wetzlarba vezetett. Mindkét helyen joggyakorlatot folytatott. Bárhol fordult is meg, szerelmek kísérték, szerelmes lányok és asszonyok vették körül, s valamennyi szerelem irodalmi alkotások ihletôje lett. Wetzlari élményekbôl épült az a regénye is, mely viharos sikerekkel meghozta számára a világhírt: Az ifjú Werther szenvedései (1774). Goethe 1772 nyarán és ôszén gyakran eljárt Buff intézô házába. Szenvedélyesen beleszeretett az intézô leányába, Lottéba, aki már másnak volt a jegyese. Ugyancsak itt, Wetzlarban történt, hogy egy fiatal követségi titkár agyonlôtte magát, mert reménytelen szerelem fűzte egy hivataltársa feleségéhez.

1775 ôszén vendégként érkezett Weimarba, de hamarosan az uralkodó herceg, Karl August kérésére a nagyhercegség pénzügyeinek vezetôje, majd (1782-tôl) miniszterelnöke lett. Mint államférfi felvilágosult-humanista reformok bevezetésére használta fel helyzetét, mint művész szellemi központtá kívánta tenni a kis várost (hatezer lakosa volt akkor). Nagy szerelme ekkor egy nála hét évvel idôsebb asszony, több gyermek anyja, Stein báróné volt.

Reformterveit nem koronázta a kívánt siker, hivatali teendôi egyre terhesebbé lettek, költôi alkotó erejét pedig a kiszikkadás veszélye fenyegette az államügyek intézése miatt. Meghasonlott helyzetével, szerelmével, s 1786-ban valósággal elmenekült - önmaga elôl is - Itáliába. Ebben a "klasszikus országban" szinte újjászületett: alkotó ereje visszatért, meglelte önmagában a költôt. Túl volt már a Sturm und Drang forrongásain, most már az antik művészet által képviselt összhang, a harmónia, a tökéletes művészi forma s minden emberi érték klasszikus kifejezése lett vezérlô csillaga. Művészete határozottan a klasszicizmus felé fordult.

Két év múlva, 1788-ban tért vissza Weimarba. Megôrizte ugyan államférfiúi rangját, tekintélyét, de megszabadult az államügyek vitelétôl: csupán a kulturális intézményeket irányította. Klasszikus szépség-áhítatát teljesítette be az új szerelem: belépett életébe a 23 éves üde-szép Christiane Vulpius, az egykori művirágkészítô leány. "Lelkiismereti házasságban" élt vele, törvényesen csak 1806-ban vette feleségül. 1789-ben tôle született Goethe egyetlen gyermeke (1830-ban halt meg).

1794-ben kezdôdött barátsága Friedrich Schillerrel (fridrih siller; 1759-1805). A két különbözô természetű és világnézetű költôt szoros szövetség és irodalmi program fűzte össze. 1799-ben Schiller is áttelepedett Weimarba. Kettejük együttműködése teremtette meg a német irodalom minden tekintetben klasszikus korszakát, a német klasszikát. - Baráti ösztönzésre Goethe 1796-ban befejezte két évtizeddel korábban megkezdett "fejlôdésregényét", a Wilhelm Meister tanulóéveit. A mű folytatása, a Wilhelm Meister vándorévei, több mint húsz évvel késôbb látott napvilágot (1821). Újra elôvette a szintén jóval korábban elkezdett Faustot is. A nagy drámai költemény elsô részének végleges formája 1808-ban jelent meg; a második rész csak 1832-ben készült el.

A goethei klasszikával, antik szépségeszményével és harmóniájával a századfordulón, a 19. század elején egy új, fôleg a szomszédos Jenából kiinduló mozgalom, a romantika álomvilága, középkor-kultusza fordult szembe. Goethe támadást indított ugyan a romantika jenai központja ellen, de maga is sok mindent hasznosított az új irányzatból, a romantikusok nagy része pedig példaképének tekintette ôt. - Egy új szerelem (Marianne von Willemer) és az arab-perzsa költészettel, a keleti világ bölcseletével való megismerkedés az ihletforrása hatalmas versgyűjteményének, melynek címe: Nyugat-keleti diván (1819; a "diván" jelentése: versgyűjtemény, antológia).

A 10-es és a 20-as években gyakran töltötte nyarait csehországi fürdôhelyeken, Karlsbadban és Marienbadban. Itt (Marienbadban) ismerkedett meg a több mint 70 éves költô utolsó nagy szerelmével, az akkor még csak 17 éves Ulrike von Levetzowval. Házasságra készülôdött (felesége 1815-ben meghalt), de a fiatal lányt visszariasztotta a hatalmas korkülönbség s a félelem az örökségre váró irigyektôl. Goethe kényszerűen lemondott a szerelem vigaszáról, s ezután csak a költészetnek élt.

Jóllehet Weimar már régen zarándokhellyé lett ômiatta, Goethe a sok látogató közt fokozatosan magára maradt. Herder, Schiller, Christiane már nem élt, meghalt Steinné s nagy pártfogója, Karl August herceg, végül saját szerencsétlen fia is. - Haláláig folyamatosan dolgozott. Örökké nyugtalan szelleme Faustéhoz hasonlóan nem ismert megnyugvást. 1832-ben (március 22-én) halt meg pár napos betegeskedés után - karosszékben ülve.

Az ifjú Werther szenvedései

Goethe életművének "önéletrajzi jellegét" szokták emlegetni, mivel nála költészet és élet elválaszthatatlan egységbe ötvözôdött. Különösen lírai alkotásaira áll ez, hiszen csaknem minden verse valóságos élményben fogant. De ez az életrajzi jelleg érvényes - láttuk már - a Wertherre is.

Az ifjú Werther szenvedései (1774) a költô Sturm und Drang korszakának alapműve, a szentimentalizmus irányzatának legnagyobb sikere. Levélregény ez is, mint az Új Héloise, de a cselekmény nem a szereplôk kölcsönös levélváltásából derül ki. A regény fôként Werther leveleibôl áll. Ezeknek túlnyomó többségét egy barátjához, Wilhelmhez írta, csak egy-két levél címzettje Lotte. Hátramaradt leveleit, iratait - a kerettörténet szerint - egy barátja gyűjtötte össze szorgalmas munkával, s tárta az olvasók elé, hogy vigaszt meríthessenek szenvedéseibôl. Az utolsó napok történetét a "kiadó" elbeszélése tartalmazza - idézve a megtalált elszórt feljegyzésekbôl s a búcsúlevélbôl.

A Werther egy jobb sorsra termett, értelmes és művelt fiatalember negatív fejlôdéstörténete. Az ifjú fôhôs a tevékeny életbôl kiszakadva gáttalan szerelmi szenvedélyének megbéklyózott foglya lesz, s érzelmi zűrzavarában, belsô meghasonlásában csak egyetlen megoldást talál: az öngyilkosságot.

A külsô történet szinte semmi. Az ifjú Werther egy terhesnek látszó szerelem elôl menekül Wahlheim kies völgyébe. Egy táncmulatság alkalmával megismerkedik a tiszttartó bájos leányával, Lottéval, aki csupa szív, szorgalom s derűs kedélyével házának és a környéknek valóságos védôangyala. Hat árva kistestvérét neveli, ellátja a háztartást, betegeket ápol. Werther tudja, hogy egy derék fiatalembernek, Albertnek a jegyese, de míg a vôlegény távol van, nemigen törôdik ezzel. Nem tarthat jogot a leányra, mégsem tud lemondani róla. - Egy ízben mégis megpróbálja kiszakítani magát a lehetetlenné váló helyzetbôl: állást vállal, elhagyja Wahlheimet, egy követ mellett dolgozik. Itt azonban az arisztokrata társaság megalázza, vérig sérti polgári származása miatt, ezért benyújtja lemondását. Visszatér Lottéhoz, aki idôközben Albert felesége lett.

Werther szerelme s szenvedése egyre fokozódik, s észre kell vennie, hogy ô sem közömbös Lotte számára. Úgy érzi, Lotte vele boldogabb lehetett volna, mint Alberttel. Mégis, hogy megmentse Lotte házasságának nyugalmát, önmagát ítéli halálra - forró szerelembôl. A halált okozó fegyvert - tudtán kívül - Lotte nyújtja át Werther inasának. A búcsúlevélben errôl ez olvasható: "Lotte, te magad nyújtod nekem az eszközt, te, akinek kezébôl kívántam és ah! most kapom a halált... îme, Lotte! nem borzadok megragadni a hideg, borzalmas poharat, amelybôl a halál szédületét kell innom! Te nyújtottad nekem és én nem késlekedem... Bár részesültem volna abban a boldogságban, hogy érted haljak meg! Lotte, érted adni oda magamat! Bátran, örömmel halnék meg, ha visszaszerezhetném vele életed nyugalmát, gyönyörűségét. De ah! csak kevés nemesnek adatott meg, hogy övéiért ontsa vérét, és halálával új, százszoros életet lobbantson a barátaiban." (Szabó Lôrinc fordítása)

Werther útját a lelki bénaságig, a teljes passzivitásig szórakozásainak, olvasmányainak megváltozása is jelzi. Kezdetben még derűs és vidám, boldogan táncol Lottéval, Wilhelm figyelmeztetésére újra meg újra hozzáfog a rajzoláshoz, eredetiben olvassa (tud görögül) Homérosz Odüsszeiáját. Késôbb egyre jobban elkomorodik, lemond művészi becsvágyáról, Homéroszt pedig Osszián sötét, tragikus világa váltja fel. Legutolsó találkozásukkor Werther saját fordításában olvassa fel Lotténak Osszián néhány énekét. "Lotte szemébôl könnyek árja szakadt elô és megkönnyítette a szívét, félbeszakította Werther énekét. Werther eldobta az írást, megragadta Lotte kezét és keservesen zokogott. Lotte a másik kezére dôlt és szemét kendôjébe rejtette. Mindkettôjükben félelmes indulat háborgott. Saját nyomorúságukat érezték a nemes hôsök sorsában, együtt érezték, és könnyeik egyesültek."

Werther tragikus végzetének elôképe fedezhetô fel a gazdasszonyába reménytelenül szerelmes, ezért gyilkosságot elkövetô és halálra ítélt fiatal béres esetében. Ez az epizód jól bizonyítja, hogy a bonyolult lelki élet, a túltengô érzelmektôl fűtött kétségbeesés, az érzelmeknek a hideg ész fölé kerekedése nem csak a kifinomultan művelt emberek kiváltsága.

A regény valóságos cselekménye Werther lelkében viharzik. Az elsô levelekben még a gyönyörű táj, a falusi idill szépsége, a derűs élmények friss benyomása és az ébredô szerelem ujjongása áll a beszámolók középpontjában. Késôbb elkomorodik a hangnem, a világszemlélet elsötétül. A külsô történet jelentéktelenné válik, s helyette a felerôsödô szenvedélyek szüntelen háborgásában vergôdô lélekre fordul a figyelem. Werther figyeli önmagát, a lelkében lejátszódó viharokat, belsô ziláltságát. Keresné a megoldást, de ellentétes végletek közt hányódik. Kétségbeesett állapotában még olyan visszataszító gondolatok is felbukkannak, hogy talán meg kellene ölnie Albertet. Saját boldogtalanságának mélységébe hullva tudomásul kell vennie, hogy puszta jelenléte Lotte boldogságát is lassan tönkreteszi.

Mindezzel párhuzamosan több elszórt utalás ad hírt mások kisiklott életérôl, arról a tapasztalatról, hogy "ami az ember boldogságát alkotja, nyomorúságának kútfejévé válik". A vetélytársát megölô szerelmes béreslegény már említett esete mellett megjelenik a télen virágot keresô, szerencsétlen tébolyodott, akit Lotte iránti szenvedélye taszított ôrületbe. Az elsô levelek még megható idillnek mutatják be annak a háromgyerekes fiatalasszonynak életét, akinek férje Svájcba utazott egy nagybácsi örökségéért. Az utolsó híradásokból tudjuk meg, hogy ennek a családnak a sorsa is gyászosra fordult: a legkisebb gyermek meghalt, a férj pedig örökség nélkül, koldusalamizsnára szorulva tért vissza Svájcból. De Lotte és barátnôje is ismerôseik, barátaik betegségeirôl, haldoklásáról suttognak egy ízben, s ezt Werther is hallja. Még a természet is elveszti - mintegy a lélek dúltságával összhangban - meghitt szelídségét, vonzó szépségét: az öreg pap kertjének gyönyörű diófáit kíméletlenül kivágják; a téli áradás elpusztította Wahlheim "drága völgyét"; víz alá került a tisztás, ahol egy forró séta után egy fűzfa alatt Lottéval megpihent", kedvelt lugasukat összerombolta a sodró zuhatag. - Keserű végkövetkeztetés vonható le a regény végén: tragikus az emberi sors, az élet a boldogságból a boldogtalanság felé tart. - Werther sorsa beteljesedett, de a halálhírre ájultan összeesô Lotte sem lehet már sohasem boldog: hiábavaló lett Werther önfeláldozása.

A Werther hatása szinte felmérhetetlen: valóságos Werther-láz fogta el Európát (hirtelen megnôtt az öngyilkosságok száma) és irodalmát. Számtalan Werther-utánzat keletkezett.

A másik "fejlôdésregény", a Wilhelm Meister tanulóévei (1796) fókuszában már a pozitív irányú fejlôdés gondolata áll. Wilhelm Meister cselekvô hôs, keresi élete értelmét, megpróbál kitörni a német valóság által rákényszerített helyzetbôl. Orvos lesz, s élete értelmét mások szenvedésének enyhítésében találja meg.

Vándor éji dala

Goethe ezt a méltán híres kis dalt egy kirándulás alkalmával a Gickelhahn hegycsúcsán egy vadászkunyhó deszkafalára írta 1780. szeptember 6-án este (más források szerint 1783-ban; a kunyhó 1870-ben leégett). Magyarra többen lefordították, mégis érdemes ezt a nyolc sort németül idézni (az olvasása okozhat gondot), a műfordítások ugyanis sohasem képesek visszaadni tökéletesen az eredeti mű hangulatát, hatását.

"Über allen Gipfeln

Ist Ruh,

In allen Wipfeln

Spürest du

Kaum einen Hauch,

Die Vôgelein schweigen im Walde.

Warte nur balde

Ruhest du auch."

Szó szerinti fordítása: Minden hegytetôn nyugalom van, a facsúcsokon (minden facsúcson) alig érzel egy fuvallatot, a madárkák hallgatnak az erdôben. Várj csak, nemsokára megpihensz te is.

Ha így, prózára áttesszük a pontos szöveget, láthatjuk, hogy pl. nincs az eredetiben egyetlen jelzô sem: hétköznapi megállapításokból áll. De ha a német verset hallgatjuk, olvassuk, a ritmus, a sorok hosszúságának változásai, a csilingelô tiszta rímek, a tompábban konduló belsô asszonáncok révén kialakul egy olyan megejtô verszene, mely nemcsak elbűvöl, hanem arra is késztet, hogy a szöveg puszta grammatikai jelentésén túl megsejtsük a mélyebb mondanivalót.

A vers hangsúlyos ritmikájába beleszövôdik némi trochaikus lejtés is. A rímelhelyezésben a keresztrímeket ölelkezô rímek követik: a b a b c d d c. A sorvégi rímek ugyanígy jelentkeznek a magyar tolmácsolásokban is, de egyik sem adja vissza a halkabb belsô rímeket (kaum - Hauch: warte - balde), pedig az utolsó elôtti sorban ennek poétikai szerepe van (várj - nem): hangsúlyozottan emeli ki az önmegszólításban a megnyugtatást. Ritmust visz még a vers szövegébe a hosszabb és a rövidebb sorok váltakozása: szabályosat az elsô négy sorban, kevésbé következeteset az utolsó négyben. Az elsô hat sor a természeti jelenségekkel kapcsolatos, az utolsó kettô a természetben jelen lévô emberre vonatkozik, de a rímek kapcsa egybefűzi - szinte elválaszthatatlanul - a természetet és az embert.

Egymástól távolesô és egymástól különbözô szemléletet és érzékelést villant össze a vers háromnegyedét kitevô hat sor: a messzi hegyormokat és a közeli fák csúcsait, a bércek és a völgyek erdejének tágasságát és a parányi madarakat. A távolban a mozdulatlanság, a közelben a csend köti le az ember figyelmét (illetve a "dalolóét", aki egyes szám 2. személyben beszél önmagáról); a szellô, a fuvallat hiánya egyszerre kelti fel bennünk a mozdulatlanság és a csend képzetét: a falevelek sem mozdulnak, vagy csak alig rezdülnek, s alig hallható valami gyönge nesz, zizegés.

A nyugalom és a csend összefonódása felébresztheti bennünk az alkonyi erdô békés és vonzó idilljét, de a mozdulatlanság és a némaság a halál élettelenségét is. Ugyanígy legalább kétféleképpen lehet értelmezni az utolsó két sor figyelmeztetését is: jelentheti a "vándor" természetes éjszakai pihenését a napi vándorlás után, de vonatkozhat arra is, hogy az életútban megfáradt vándor vágya szólal meg a végsô nyugalomra. - A befogadó életkorától is függhet az értelmezés, a szöveg megfejtése. Ha az elmúlás nyugalmát érezzük ki a vers zárósoraiból, akkor még további érzelmek, gondolatok társíthatók ehhez a változathoz: a halál az élet természetes lezárása; a halál nem félelmetes és riasztó, hanem a végsô pihenést nyújtó, álomba ringató alkonyat csupán, nem kell félni tôle, de tudni kell, hogy elkerülhetetlen.

Goethe a német dal műfajnak, a Lied-nek (lid) a legnagyobb mestere.

A Lied az "a 18. század vége felé kialakuló daltípus, amelynek fô vonásai az egyszerűség, népiesség, bensôségesség, világias érzelemvilág, valamint az erôs zeneiség, amely szinte igényli a megzenésítést". (Világirodalmi lexikon)

Faust

Goethe leghatalmasabb műve a Faust című kétrészes drámai költemény.

Ez a műfaj a romantika terméke, s benne elmosódnak a líra és a dráma műnemének határai. A drámai költemény (vagy más elnevezéssel: lírai dráma) valójában lírai alkotás, a párbeszédes drámai forma csupán külsô burok: a költôien megfogalmazott filozófiai eszmék mellett háttérbe szorulnak a dráma, a színház megszokott követelményei. Maga az író sem gondolt műve színpadi bemutatására, s ez hatalmas terjedelme miatt - teljes egészében - nem is lehetséges. Éppen ezért csak az olvasónak tárulnak fel a drámai költemények igazi értékei és szépségei, kevésbé a színi elôadás nézôjének. Mivel ezek a művek rendszerint az emberiség s a filozófia nagy, végsô kérdéseivel foglalkoznak (pl. mi az értelme az emberi létnek?), "világdrámáknak", "emberiség-drámáknak" is szokták nevezni.

Goethe szinte egész életén át dolgozott a Fauston: életének részévé vált, nem tudott meghalni addig, míg be nem fejezte. Ezt igazolja legutolsó levelének következô részlete: "Több mint hatvan esztendeje, hogy a Faust koncepciója ifjúkorom óta elôttem lebegett, elejétôl fogva világosan, csupán a rendbe fűzés dolgában nem egészen részletesen." (Öt nappal halála elôtt írta Humboldtnak.)

Doktor Faustus valóságos történeti személy, 1540 táján halt meg valamelyik Rajna menti német városkában. A reneszánsz kor jellegzetes alakja volt: tudós, varázsló, jós, mágus s vásári mutatványos egy személyben. Igen hamar, már 1587-ben megjelent a ponyván a Faust-könyv, mely a monda elsô, kerek, írásos változata. E szerint Faust ég és föld titkait kívánta kifürkészni, az élet örömeit akarta megismerni; céljai elérése érdekében szövetséget kötött az ördöggel, s ezért - a reformáció szigorú vallásos hite szellemében - szörnyen megbűnhôdött, kárhozatra ítéltetett.

Már a népmondában is benne rejlik a tudásra és a szépségre szomjazó emberi vágy csírája, s a felvilágosodás századában Goethe ezt a vonást erôsíti fel. Az ô Faustját a csillapíthatatlan tudásvágy jellemzi, de ez már nem lehet kárhoztatandó bűn, hanem éppen a legfôbb erény, ezért Faust már nem lesz a pokol martaléka, az ördög áldozata.

A mű elsô része a meghasonlott és kiábrándult fôhôs panaszos monológjával indul. Végigtanult már minden tudományt, szerzett címet, doktori rangot, mégis úgy érzi, valójában semmit sem tud, sôt élete is sivár, örömtelen, hiszen nincs se pénze, se vagyona, se hatalma. Az élet legrejtettebb titkait, csodáit szerette volna kifürkészni, ezért fordult a mágiához, de ebben is csalódnia kellett. A Föld szellemének felidézésével sem elégíthette ki tudásvágyát, ezért kétségbeesésében az öngyilkosságra gondol. Már-már az ajkához emeli a méreggel teli kelyhet, mikor megszólalnak a feltámadást hirdetô húsvéti harangok, s a régi, boldog gyermekkori emlékek visszatartják a végzetes lépéstôl.

Faust tanítványával, Wagnerrel együtt elvegyül ugyan a városkapu elôtt nyüzsgô ünneplô sokaságban, a népünnepély vidámságában, de nem szabadulhat gyötrô gondolataitól, életundorától. Séta közben egy fekete uszkár szegôdik a nyomába. Ez a kutya Faust dolgozószobájában Mefisztóvá változik, s az ördög az elfásult, kiábrándult tudósnak felajánlja, hogy teljesíti minden kívánságát, hűségesen szolgálni fogja az életben, de a túlvilágon lelke az övé lesz. A kiégett Faust belemegy az alkuba - vérével pecsételi meg a szerzôdést -, de csak azzal a feltétellel, ha Mefisztó valóban boldoggá, megelégedetté tudja tenni. Ezért mondja neki:

"Ha nyugton valaha heverôágyon érnél,

Átkos legyen a pillanat!

...

Ha a perchez szólnék esengve:

Szép vagy! Maradj! Tied vagyok!

Akkor verj engem rabbilincsbe,

Akkor akár meghalhatok!"

(SÁRKÖZI GYÖRGY FORDîTÁSA)

Faust nem tud hinni egy ilyen pillanatban; meggyôzôdése, hogy nyughatatlan tudásvágyát semmi sem elégítheti ki, ezért nyugodtan aláírja a szerzôdést. "A naiv ördög, a kisszerűen materialista, kedélyes Mefisztó" (Szerb Antal) kicsinyes érzéki örömökbe vonja a megfiatalított tudóst, de ezek voltaképpen nem jelentenek kísértést Faust számára, nem tehetik boldoggá.

Az elsô rész történésének gerincét a fiatal és szép polgárlány, Margit tragédiája adja. Faust - Mefisztó biztatására és segítségével - elcsábítja a szerelmes kislányt, de a házasság nem jelenthet neki (ti. Faustnak) megoldást, végsô boldogságot. Margit szégyene kitudódott, anyja a tôle kapott álomitaltól hal meg, újszülött gyermekét elemészti, s ezért halálra ítélik. Faust Mefisztó erejével megmenthetné a halálbüntetéstôl, de Margit nem fogadja el az ördög segítségét. Bűnhôdni akar, inkább a vérpadot választja. Faust kétségbeesve hagyja el ôt, miközben égi szózat adja hírül, hogy Margit "megváltatott": lelke az égbe jutott.

Az elsô rész "kisvilága" után Faust a második rész kezdetén a közéletbe, a "nagyvilágba" lép. A császári udvarban nagy lehetôségek nyílnak meg elôtte, vágyai azonban itt sem teljesednek be. Az antik szépség és harmónia utáni vágya viszi el az ôsi Hellász földjére, s elnyeri Heléna szerelmét. Faust és Heléna csodálatos nászából fiú születik, az isteni szépségű Euphorion (euforion), az ifjúság, a költészet és a szabadság jelképe. Euphorion a korlátokat nem ismerô szabadságvágytól űzve nem akar rabként a földön élni; repülni szeretne, szertecikázni fönn a szelekkel. Egy sziklacsúcsról fölveti magát a levegôbe, de a mélybe zuhan, s halála véget vet a varázslatnak: Heléna elenyészik, követi fiát az alvilágba.

Faust a klasszikus szépségeszmény és humanitás értékeivel gazdagon tér vissza a múltból saját korába, a jelenbe. Megmenti a császárt, aki szolgálataiért megjutalmazza: a tengerpart mocsaras, elhagyatott vidékét ajándékozza neki. Faust hatalmas munkába kezd: gátakat építtet, csatornázza a tengertôl elhódított területeket, s szorgos, teremtô munkálkodás közepette éri utol az öregség. De megrokkantan, vakon is elbűvöli a jövô látomása:

"Ha láthatnám a síkon át

e nyüzsgést, szabad nép szabad honát,

a pillanathoz esdve szólnék:

Oly szép vagy, ó, ne szállj tovább!

Nem mossa el megannyi millió év

halandó-életem nyomát. -

E boldogság sejtelme elragad,

s már üdvözít a legszebb pillanat."

(KÁLNOKY LÁSZLŰ FORDîTÁSA)

A nem remélt boldogság pillanatának elérése - az alku szerint - Faust életének végét jelenti. Mefisztó szolgái megragadnák, de angyalsereg űzi el ôket. Goethe megváltja Faustját, nem engedi elkárhozni: az isteni kegyelem megsemmisíti a szerzôdést, "rászedi" az ördögöt. (A "póruljárt ördög" a középkori misztériumjátékok gyakori motívuma volt.)

A Faust tehát nem végzôdik tragikusan: a fôhôs nem lett az ördög martaléka, mert mindig nagy és nemes célokért küzdött, s ha néha megbotlott is, nem tért le az igaz útról.

A világ titkainak kutatása helyett, az elérhetetlen célok kergetése helyett Faust végül is a közösségért végzett alkotó munkában találta meg élete értelmét. Önmagában s a jövô polgári fejlôdésében bízva hirdette:

"Millióknak nyitok tért, hol nem éppen

biztos a lét, de szabad és tevékeny."

Faust az "örök ember" megszemélyesítôje, aki soha sincs megelégedve önmagával, hanem folyton újabb meg újabb célokra tör, akinek vágya és akarata nem ismer szűkös határokat. - Goethe nagy művében az ördög sem olyan, mint a monda ördöge. Mefisztó, akinek "a tagadás a lényege", szüntelen szembeszegülésével akaratlanul is segítôje Faustnak, s a világrend elôrelendítô erejévé válik: Mefisztó maga is tisztában van ezzel, mikor Faustnak arra a kérdésére, hogy kicsoda is ô, ilyen választ ad: "Az erô része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót mível." A tagadás démoni szelleme nem hagyja az embert belesüllyedni a megelégedettség tétlenségébe, hanem örökké új célok elérésére sarkallja.

Gilgames

A mítoszok szájhagyomány útján terjedtek, eredeti szövegük tehát ismeretlen, hiszen írás nem rögzítette ôket. Az élôszóban való terjedés következménye az is, hogy egy-egy történetnek igen sokféle, néha egymásnak ellentmondó változata alakult ki. Az egyes mondák meséjét csak késôbbi irodalmi feldolgozásokból ismerhetjük meg.

Mai tudásunk szerint az emberiség egyik elsô epikus műve, a mezopotámiai sumér kultúra fô alkotása, a Gilgames eposz (hôsköltemény). Az elsô kiseposzok sumér nyelven keletkeztek még az i. e. 4-3. évezred fordulóján. A sumér hôsepika központi témája az uruki mondakörbôl ered. Uruk (a mai Dél-Irak területén) dél-mezopotámiai város, az i. e. 4-3. évezredi mezopotámiai kultúra egyik vezetô ereje volt. Gilgames, a város királya az i. e. 27. században élhetett, s személye körül gazdag epikus hagyomány kristályosodott ki. - Az elsô akkád nyelvű Gilgames eposzt a sumér epikus ciklus alapján valószínűleg az óbabiloni korban, az i. e. 19-18. században írta egyetlen zseniális költô. Az eposz legteljesebb, akkád nyelvű klasszikus formája, az újasszír kiadás az i. e. 8. század végén keletkezhetett. Ez a szöveg maradt ránk Assurban-apli (i. e. 669-626), az utolsó nagy asszír uralkodó híres ninivei "könyvtárának" 12 ékírásos agyagtábláján.

Az eposz Gilgames királyfi hôsi harcait, a halhatatlanságért, az örök életért folytatott küzdelmeit mondja el. Aruru istenasszony formálta Uruk városának királyát, Gilgamest, ki "kétharmadrész-isten, egyharmadrész-ember". Népét zsarnokian leigázza, velük építteti fel Uruk bástyafalait. Az istenek - a nép panaszát meghallgatva - megteremtik Enkidut, hogy ô mérkôzzék meg Gilgamessel. Enkidu, a vadember rettegésben tartja a pásztorokat és a vadászokat. Elküldenek hozzá egy gyönyörű templomi örömlányt. A szerelem emberi szenvedélye "civilizálja" Enkidut, legyôzi benne az állatot, s hagyja magát Urukba vezettetni. A nép abban reménykedik, hogy Enkidu legyôzi Gilgamest, s így megszabadulhatnak a zsarnoktól. A két hôs megmérkôzik, de nem bírnak egymással, s inkább testvéri barátságot kötnek. Hôstettek sorát hajtják végre együtt: ijesztô fenevadaktól szabadítják meg az embereket. Legyôzik a cédruserdô rettentô szörnyét, Humbabát, elpusztítják az égi bikát.

Mikor Enkidu meghal, holtteste mellett Gilgamest elfogja a haláltól való rettegés. Felkeresi mitikus ôsét, Um-napistit (egyedül ô élte túl a vízözönt feleségével együtt, s az istenek halhatatlanná tették ôket): az örök élet titkát szeretné megtudni tôle. Gilgames virrasztással örök életet nyerhetne, de elalszik, az örök ifjúság füvét pedig, miközben fürdik, egy kígyó nyeli le. Gilgames megérti az örök törvényt: neki is el kell viselnie a halált, mint más halandónak. Hazatérve Urukba felidézi Enkidu árnyát az alvilágból, hogy megtudja legalább, milyen a halál utáni élet. - Gilgames megnyugszik, hogy hôstettei megszerzik számára a túlvilági boldogságot is, s minél különbek tettei, annál nagyobb lesz jutalma is. Az eposz így igazolja Gilgames példáját.

Federico García Lorca (federiko gárszia lorká;1898-1936)

Lírájának vezérmotívuma a korlátlan szabadságvágy, a végtelen világ birtokbavételének romantikus vágya, mely minduntalan a külvilág korlátaiba ütközik. Költészetében a természet legyôzhetetlen energiáit, az ember kiolthatatlan életvágyát mindig ellenpontozza a végzetszerű pusztulás érzékelése, az élet örömeit beárnyékolja a haláltudat sötét fájdalma. Színes, gazdag, élettôl áradó költészetének mélyén valami bánatos, elvágyódó szomorúság húzódik meg.

A délspanyol andalúz táj, ifjúkorának városa, Granada és a népköltészet nyújtotta élményanyagból kezdi kialakítani saját egyéni hangját. Költôi kiteljesedését a Cigányrománcokban (1924-1927) érte el. A kötet verseiben a cigányok életének fenyegetô drámaiságú eseményei villannak fel, szenvedélyes, felfokozott érzésviláguk tárul elénk.

A költô utolsó nagy művében, a Siratóének Ignacio Sánchez Mejias (ignászio száncsesz mehiász) torreádor fölött c. poémájában (1935) barátját, a híres torreádort búcsúztatja, akit a bika halálra sebzett. A költônek itt sikerült legteljesebben megszólaltatnia állandó nagy témáját, az élet és a halál küzdelmét.

A költemény nemcsak az elvesztett barátot, a "remekszép torreádort" siratja, érezteti az élet gyönyörű extázisának mulandóságát, a halál borzadályát is.

Fontane (Európai széppróza)

Theodor Fontane (1819-1898) a múlt századi német realista prózaírás egyik kimagasló mestere. Számtalan elbeszélést, regényt írt, de legjobb, szinte klasszikusan tiszta alkotásai öreg korában születtek. Kései írásaiban egyre nagyobb szeretettel ábrázolta a vidék és a város plebejus alakjait. - Legnépszerűbb regénye a 76 éves korában írt Effi Briest (1895). A Bovaryné-probléma jelenik meg itt is: a házasság bilincsei közt, a társadalmi elôítéletek rabjaként vívódó asszonyi lélek rajza. A kislányként férjhez adott hôsnôt, Effit nem a szenvedélyes szerelem sodorja házasságtörésbe, hanem a kibírhatatlan házasság a szenvtelen, rideg, karrierista porosz fôhivatalnok oldalán. Házasságtörése menekülési próbálkozás a magányból. Effi sokkal inkább áldozat, mint bűnös: egy álszent, hazug alapokra épített társadalmi rend áldozata. Férje a porosz hivatalnok-arisztokrácia jellegzetes típusa, az üres formává merevült erkölcsi rend, "becsület" megszállottja. Alakjában a porosz úri világ hamis eszményeit, elôítéleteit, lélektelen ürességét leplezi le az író. - A regény széles társadalmi körképet fest: a Briest-család birtokán a vidéki nemesség világát, a férj elsô állomáshelyén a kisváros társadalmát, végül a fôváros, Berlin uralkodó köreit ábrázolja realista módszerekkel Fontane.

Flaubert (Realizmus és naturalizmus)

Gustave Flaubert (1821-1880), a XIX. század második felének legnagyobb francia realista regényírója. ő ugyanis lassan, legendás kínok között írta, éveken át csiszolta tökéletessé műveit, alapos megfigyelés, szinte tudományos igényű anyaggyűjtés után. A művészeten kívül nem hitt semmiben, a művészetben kereste bajának: a unalomnak, az undornak, a csömörnek az enyhítését. - Franciaországban a "második császárság" (Bonaparte Lajos, a polgári köztársaság elnöke III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát 1853-ban) megszilárdította a meggazdagodott burzsoázia uralmát. A nagypolgárság nyíltan hátat fordított a forradalom eszméinek, a kultúrával sem törôdött, csupán élvezni akarta vagyonát. Flaubert undorodva fordult el korától, megvetette és lenézte azt a társadalmat, amelyben élt, s amelyet ábrázolt. Nem megváltoztatni, hanem leirni akarta a világot s benne az embert.

Híres regényét, a Bovarynét (1857) úgy fogadták, mint a művészi realizmus legtökéletesebb alkotását, mint forradalmat az irodalom történetében. Az új művészi törekvések két lényeges követelményét látták megvalósulni benne: a személytelenséget és a szenvtelenséget. Flaubert kivülrôl s hidegen nézi hôseit, megtagad minden vélemény és érzelemnyilvánitást. Nem hirdet ilyen vagy olyan elveket; szerinte a könyv ne legyen szószék, hanem művészi tett.

A Bovaryné egy házasságtörés tragikus története. Hôse, Emma Bovary, egy falusi felcser felesége. Megundorodva sorsa és környezete korlátolt középszerűségétôl, megszédülve romantikus olvasmányaitól, olthatatlan vágyat hordoz magában valami más: egy színesebb, érdekesebb, tartalmasabb élet után. Igy lesz a történet végén nemcsak a romantikus hôsnôk naiv utánzója, hanem szánalmas áldozata is.

- Flaubert regénye épp olyan szatírája a kimúló romantikának, mint annak idején Cervantes Don Quijotéja a lovagregények divatjának.

Kiemelkedô alkotása még az Érzelmek iskolája (1869). Az utókor egyre inkább ezt a regényt tartja Flaubert fôművének. A legvigasztalanabb, a legreménytelenebb alkotása ez a XIX. századi realizmusnak. Az író saját kiábrándultságát s egy

jobbra hivatott nemzedék életének sivár ürességét szólaltatta meg ebben az alkotásában.

Faulkner (Amerikai regény )

William Faulkner az amerikai dél legnagyobb írója (fókner; 1897-1962), életműve a 20. századi elbeszélô próza kiemelkedô teljesítménye. Példaképe Dosztojevszkij volt:

Faulkner az amerikai Délben olyan feudális maradványokkal megterhelt társadalmat látott meg, amely tragikus lehetôségeiben a 19.

századi Oroszországéhoz hasonlítható. Ezen a társadalmi talajon az erkölcsi normák is értelmüket vesztik, s az emberi kapcsolatok is eltorzulnak. Az ostoba elôítéletek, a faji gyűlölködés, a brutalitás légkörében mindenki áldozat.

Faulkner történeteinek színhelye legtöbbször a képzeletbeli Yoknapatawpha, középpontjában Jefferson városkával.

Ugyanaz a szereplô több regényben is elôfordul (vö.: Balzac:

Emberi szinjáték), több szereplô viseli ugyanazt a nevet, akiket az író egymás hasonmásának tekint. Faulkner számos alakjában mániává fajuló erôk és vágyak lobognak, életük mozgatója az erôszak, vagy sorsuk a szenvedés. Regényeiben a nyers valóság bemutatása fokozatosan vízióvá szélesedik. A jelent beárnyékolja a múlt, az idôrend egységének helyébe az atmoszféra egysége lép.

Faulkner legtöbbször szereplôi nézôpontjából láttatja a világot, a belsô monológok áradásában maradéktalanul érvényesül az író elementáris elbeszélô ereje, hangulatteremtô képessége és nyelvi virtuozitása.

A hang és a téboly c. regényében (1929) - a cím Macbeth egyik monológjából származik - azt a folyamatot ábrázolja, melynek során a déli birtokosok elvesztik földjüket, s kôzülük csak a morálisan legalacsonyabb rendűek képesek a felszínen maradni. A Compson család hanyatlását a családtagok szemszögébôl ismerjük meg. A négy fejezet mindegyike ugyanazt az eseménysort beszéli el, az idióta Benjy, a testvérszerelem elôl öngyilkosságba menekülô Quentin, a minden erkölcsi gátlástól mentesen, csak az egyéni hasznot kergetô Jason és egy személytelen elbeszélô nézôpontjából. A négyféle nyelv (a végletes töredékesség, a költészet határát súroló elvontság, a hétköznapi célirányosság és a személytelen hűvösség) a művet különösen gazdaggá teszi.

A Mig fekszem kiteritve ( 1930) a nézôponttechnika másik lehetôségét aknázza ki. A haldokló Addie Bundrent hozzátartozói a családi telekre viszik, hogy ott temessék el. Elôrehaladásukat egyöntetű stílusú rövid belsô monológokból ismerjük meg. A már-már széthúzó családtagok a közös erôfeszítés idejére kénytelen-kelletlen együtt tartanak, s a belsô monológ ezta közösséget hivatott kifejezni.

Éluard (Angol lira)

Paul Éluard (pól élüár; (1895-1952) költôi pályája a dadaisták és szürrealisták társaságában indul. A dada-korszak kísérletezô évei után a szürrealizmus hozza meg számára az elsô jelentôs eredményeket. E korszakának legfontosabb kötete A fájdalom fôvárosa (1926), mely nagyrészt szerelmes verseket tartalmaz. Lírájának kezdettôl fogva jellemzôje az egyszerű, tiszta érzelmek iránti vonzódása, de a szerelem mint legfôbb érték ekkor lesz költészetének meghatározó "témájává". Érzelmeit és gondolatait gazdagon áradó képekben mondja el, a szabad asszociációk révén létrejövô szöveg a keresetlen, spontán lírai beszéd hatását kelti.

A 30-as években költôi módszere átalakul: az asszociáció szerepét a fogalmi kapcsolatteremtés veszi át, a centrális kompozíciót egyre gyakrabban lineáris típusú szerkezet váltja fel, Olyan nyelvet használ, amely a köznyelv egyszerűségét, közvetlenségét követi, de úgy, hogy megôrzi a szürrealizmus eredményeit is. Egyéni hangjának jellemzôje a konkrétnak és elvontnak, a fénynek és homálynak, a költôinek és prózainak sajátos ötvözete.

Babits Mihály A költői én alakulása, a Jónás könyve és Jónás imája

A költői én alakulása

- Babits Mihály költészetében jelentős változások zajlanak le pályája során.

- Életében megtapasztalta boldog békeidők nyugalmát, a világháborúk szörnyűségét egyaránt, mely utóbbinak következtében értékrendje, gondolkodásmódja megváltozott.

- Költői énjének alakulását legkönnyebben művein és a kor eseményeinek ismeretén keresztül érthetjük meg.

Szakaszai

1. szakasz – A romantikus én-kultusz

- In Horatium

Szerkezet

- 1. Szakasz – A romantikus én-kultusz

o In Horatium

 A cím jelentése: Horatiusszal szembe, Horatius ellen

 Főhajtás és szembefordulás az ókor nagy költőjével szemben.

 A mű kezdetén Horatius-idézet – elkülönülő szándék, csupán az értő olvasókhoz kíván szólni, szembe megy a tömegízléssel

 A világ örök mozgásban van (erre utal a láng lobogása, „nem lépsz be kétszer egy patakba” [Hérakleitosz])

 Nem veti el a régi formákat, ám új eszmékre, gondolatokra van szükség – a költészet megújítását tűzi ki célul

 Elveti Horatius filozófiáját, az arany középszer igényét

 A soha-meg-nem-elégedést hirdeti

 Ars poetica jellegű költemény

o Lírikus epilógja

 A költő önmagát, költészetét és törekvéseit vizsgálja

 Míg az In Horatiumban „soha-meg-nem-elégedésről” beszél, itt felismeri teljességvágyának korlátait

 „Csak én bírok versemnek hőse lenni.” – Nem tud elszakadni a romantikus én-kultusztól

 Schopenhauertől kölcsönözte a vak dió és a bűvös kör metaforáját, mely bezártságát jelöli, az emberi megismerés lehetőségének határait

 A valóságból csupán vágy „nyila” képes kitörni

- 2. Szakasz – Sorsközösséget vállal az emberiséggel

o Húsvét előtt

 A háború borzalmai ellen való tiltakozásként a költő saját maga olvasta fel a Zeneakadémia 1916. március 26-i matinéján (Babits nem szívesen szerepelt)

 A rapszódia első részében a háború embertelenségeit, borzalmas képeit vonultatja fel

• A malom képével Vörösmarty: A vén cigány című költeményében találkozunk

• A nemzetek pusztulásának képe pedig Berzsenyi: A magyarokhoz II című művéből származtatható

• Petőfi Egy gondolat bánt engemet… kezdetű verse és Babits csataleírása között is párhuzamot vonhatunk

 A második részben a békevágy kerül a középpontba

 Babits nem a háborús sikereket ünnepli, hanem azt, aki a békét végre kimondja

 A Húsvétot, Krisztus feltámadásának keresztény ünnepét a békével azonosítja

o Cigány a siralomházban

 Babits ezzel a művével összegzi költészetét

 Kezdeti szecessziós korszakát, melynek költészetét egy Isten által teremtett fényes bogárhoz hasonlítja

 Ezeket a háború ideje alatt az expresszionista színezetű versek váltják fel, melyre a trombita hangja utal

 Végül bemutatja, miként váltotta fel a romantikus egyéniségkultuszt a milliókkal való azonosulás vágya

 „Nem magamért sírok én – testvérem van millió.”  Az értük hullajtott könny jelképezi Babits jelenlegi költészetét

 A gondolat már megfogalmazódott korábban Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban című művében is: „Testvéreim vannak számos milliók, / Én védem őket, Ők megvédnek engem”

- 3. Szakasz – A próféta szerepköre

o Jónás könyve

 Műfaja: elbeszélő költemény

 Szellemi önéletrajz, a bibliai Jónás könyve sajátos ábrázolása, parafrázisa

 Vannak különbségek a két mű között

Bibliai Jónás könyve Babits

- Jónás kéri hogy vessék a tengerbe

- Azonnal belátja sorsát

- Ninive népe Jónás szavát hallva megtér, ezért az Úr megbocsát nekik (böjt – zsákruha) - Magányba akar menekülni: a hajófenéken akar megbújni, vagy azt szeretné, hogy egy magányos erdőszélre tegyék ki

- Egy darabig ábrándokban ringatja magát. Jobban kirajzolódik a cethal gyomrában töltött idő, erőteljesebb Jónás panasza

- A nép kineveti Jónást, az Úr néhány jó kedvéért megbocsát a bűnös városnak, és nem pusztítja el  a prófétai küldetést beteljesíteni nehéz feladat

 Jónás prófétai feladatát próbálja beteljesíteni.

• 40 nap a prófécia bekövetkeztéig: A csillag formájú téren, ahol áporodott olaj és dinnyeszag van, sátrak között árusok „alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek” rongyos, lotykos, ragadós ruhában szakállas arccal, verejtékezve, vérben forgó szemekkel szólt a néphez  kinevették, Kiáltotta: TÉRJ MEG

• 39 nap a prófécia bekövetkeztéig: Egy téren ahol színészek és mívesek csókolóztak a nép előtt, a magas üléssorok csúcsán állt. Kinevették Jónást mikor „bozontos szája” úgy bődült, mint egy bikáé, és halbűzét szagolták az asszonyok, Dörgött: RESZKESS

• 38 nap a prófécia bekövetkeztéig: A királyi házban egy cifra oszlop tetején állt. A Hatalmasoknak táncoltak szép rabszolgák meztelenül, valamint egymást ölték - játékul. ISZONYÚ ÁTKOT KIÁLT

 A mű nyelvi-stilisztikai jellegzetessége

• archaizmusok (régi korok megidézésének eszközei)

o igealakok

 régmúlt [- a, - e, - á, - é] („ rühellé”, „lélegze”, „kére”)

 összetett múlt („csinált vala”)

 régies szintagmák („szeme vérbe forgott”)

 latinizmusok („futván az Urat, mint tolvaj a hóhért”)

 Hogyan leckéztette meg az Úr Jónást?

• a cethallal (a kevélységet jelképezi a hal)

• a niniveiek kinevetik

• a forró homok a talpát égeti

• napkeleti száraztó szelek, sivatagi meleg

• töklevél példázat

o Ha a töklevél egy nap kikelt, másnap elszáradt és Jónás sajnálja, Isten is sajnálja Ninivét (Istenkép: bölcs, igazságos, kiismerhetetlen teremtő)

 Hangneme kevert (köznyelvi elemek – fennkölt archaikus elemek)

o Jónás imája

 A Jónás könyve után egy évvel jelenik meg, az elvállalt próféta szerepét értelmezi

 Költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez a „Gazdához” intézett fohász

 A közeli halál gondolatára felhatalmasodik benne a tettvágy, kész követni a Mindenható parancsait

Móricz Zsigmond A Barbárok és az Árvácska

Élete

- 1879 július 2-án született Tiszacsécsén

- Édesapja M. Bálint, felfelé törekvő kisparaszt, édesanyja Pallagi Erzsébet, pap

- Rossz anyagi körülmények

- Iskolák: debreceni református kollégium, Sárospatak, majd Pallagi Gyula magával vitte saját iskolájába, Debrecenben református teológia

- Felesége Holics Eugénia, nem hoz idilli boldogságot (Janka, 1925 áprilisában öngyilkos lesz, közös gyermekeik meghalnak)

- 1911 – írói sikerek, birtokot vesz Leányfalun

- 1915 – haditudósító a keleti fronton

- 1929-1933 – Babits-csal szerkesztik a Nyugatot

- 1936-ban megismerkedik egy kis árva lánnyal, Littkey Erzsébettel (Csibe)

- 1942. szeptember 4-én halt meg Budapesten

Újságok: Az Újság, Nyugat, Pesti Napló

Regények: Sárarany, Az Isten háta mögött, A galamb papné, Kerek Ferkó, A fáklya, Légy jó mindhalálig, Tündérkert, Kivilágos kivirradtig, Úri muri, Forr a bor, Életem regénye, A boldog ember, Árvácska, Rokonok

Barbárok

(1931)

Műfaja: novella (de rokonságot mutat a drámával és a balladával is)

Ismétlések, kihagyások (Moldvában és Háromszéken hasonló témában volt a Megölt havasi pásztor c. ballada) Drámai felépítésű, sok párbeszédű

I. II. III.

Tetőpont: Gyilkosság

Idő: A cselekmény néhány órát vesz igénybe (alkonyattól holdfelkeltéig)

Tér: A nagy puszta egy pontján a három nyája juhász találkozik Tetőpont: A holtak megtalálása

Idő: A gyilkosság óta 10 nap telt el, a cselekmény 1 bő évig tart (nyár elejétől a következő év augusztusáig)

Tér: Bodri juhász felesége az ura és a fia keresésére indul, elmegy egész a Dunántúlra, majd vissza Tetőpont: A gyilkos bevallja tettét

Idő: Pontosan nem tudjuk mennyi idő telt el. A vallatási jelenet a vége felé tart.

„megérett a kötél” – kb. az utolsó 15-20 percnek vagyunk a tanúi

Tér: A tárgyalóteremben Szögedében

A rézveretes szíj mindhárom részben szerepel  motívumként tekinthetjük

Ürügy a gyilkosságra: ezt kötik a Bodri juhász nyakára, hogy holttestét bele tudják húzni a gödörbe. Bodri juhász szépérzékét mutatja a rézveretes szíj. A pandúrok veszik le a szíjat, az azonosítás eszközét a holttestről és elviszik tárgyi bizonyítékként Szegedre. A kilincsre akasztott szíj láttán a Veres juhász megtörik és bevallja bűnét. Itt a ráhatás, a meggyőzés eszköze.

A cím

1. Tárgyilagos ténymegállapítás

Kultúra alatti babonás misztikummal átszőtt világ az alföldi pásztorok élete. Ez szülhetett olyan erkölcsöt, mint a Veres juhészé, aki puszta nyereségvágyból, irigységből (nem tetszett neki hol legeltetett a Bodri juhász) képes arra, hogy brutális kegyetlenséggel megölje embertársát. Megöli ártatlan gyermekét és a pulit is. A két komondort saját két komondorával tépte szét. Emberhez méltatlan, ahogy elkaparják apát és gyermekét a kutyákkal, majd a sírra tüzet raknak, és jóízűen megvacsoráznak.

2. Írói ítélkezés

Magában a novellában az elbeszélő személytelen, kerüli a magyarázatot. A novella drámaiságát nyelvi eszközökkel fokozza Móricz.

− Párbeszédek (szűkszavúak, tömörök, gyakran hiányos mondatokból állnak)

− Hiányzik a közvetlen korfestés

− Hiányzik a direkt írói minősítés

Balladisztikus elemek

„Egy magas fekete asszony bodászott a pusztán, fejér vászonruhája volt…”

A fekete-fehér kontrasztja a népballadák színvilágát idézi.

„Az asszony pedig ment, ment, elment.”

Az ismétlés a népballadák és a népmesék világát is felidézik.

A novella nyelvezete: alapvető nyelve jellemzésének.

Hiteles népnyelv

- hangalakkal (vót, gyün)

- a népi szókincs alakjaival (fogd megek)

- szókapcsolatokkal (ladikos embert lelt)

Móricz parasztábrázolása

- Míg korábban Jókai kedves, kedélyes epizódszereplőkként, Mikszáth pedig romantikus, tündéri bájjal vonta be a parasztságot, Móricz egészen más oldalról közelítette meg sorsukat

- Parasztábrázolása szétrombolta az illúziót, miszerint a falu a derű, és a nyugalom és a megelégedettség színtere. Móricz bemutatta szegénységüket, elégedetlenségüket, nyomorukat. (Hét krajcár)

Naturalisztikus ábrázolásmód

- Móricz a valóságot már-már túlzó részletességgel mutatja be. (Tragédia)

Árvácska

(1931)

Előzmények

- 1936 őszén Móricz megismerkedett egy fiatal lánnyal, Littkei Erzsébettel (Csibe), aki lelencként nevelkedett.

- Móricz megmentette őt az öngyilkosságtól

- Megismerésének élménye, élete története megihlette az írót

Árvácska

- A főszereplő, Csöre életének pár évét követhetjük nyomon a regényben.

- Móricz az ő szemszögéből láttatja az eseményeket.

- Nincs valódi neve (Állami Árvácska

- Pösze, nem tanult meg rendesen beszélni, nem járhatott iskolába

- Árvácskát senki se szereti, mindenhol sérelem éri, ám ő maga viszont szeretetre vágyik, ragaszkodó jellem, csupán azért maradhatott a házaknál, mert hasznot hozott, sorsa az örökös kiszolgáltatottság és megalázottság

Szerkezet

o A művet Móricz hét zsoltárra osztotta.

o Első zsoltár: A Dudáséknál töltött időről szól. Elveszik a neki járó ruhát, nem engedik iskolába, egy leszakított dinnyéért parázzsal égetik meg.

o Második zsoltár: Kadarcs István „elkapja” mikor átszöknek hozzá szőlőt enni, Dudásék is megsajnálják

o Harmadik zsoltár: Sorozatos megaláztatások érik. Meztelensége miatt sok férfi figyeli. Kadarcs István szellemnek öltözve ijesztgeti őket, Dudás lelövi (önvédelemnek állítja be). Csöre tudja csak mi történt igazából.

o Negyedik zsoltár: Elveszik a gyereket Dudásnétól. Nem akar állami gondozásban maradni, megszökik, és egy házba befogadják az éjszakára. Mivel itt ismerték addigi tartóit, visszavitték hozzájuk. Másnap visszakerül a városba, út közben elmagyarázzák neki, hogy csak haszonból tartották és nem szeretetből.

o Ötödik zsoltár: Új helyre kerül Árvácska, Szennyesékhez. Kezdetben Zsaba Márival alszik, ám mikor megtudja, hogy vacsorájában légy volt, hányni kezd, innentől Zsófi, a cseléd mellé kerül. Itt is bántalmazzák és itt se járhat iskolába.

o Hatodik zsoltár: Zsófi mesél neki egy öregemberről, aki aztán elviszi Árvácskát egy templomba. Beszél neki Kadarcs István meggyilkolásáról, aztán beszélnek a csendőrökkel. otthon elverik, mert nem akarta elárulni mit beszéltek. Lúgos vízbe nyomják az arcát és kiütik a fogait. Az orvosnak hazudnia kellett, hogy egy állat tette. Az öregnek vinnie kellett egy bögrét, amibe Zsaba Mari titkon mérget rakott. Árvácska is kapott egy ilyen bögrét, de ő nem szerette a tejet. Oda akarta adni a csecsemőnek, ám Zsaba Mári megakadályoza, férje jobbnak látta visszaadni a gyereket.

o Hetedik zsoltár: Új családhoz kerül, Verőné kezei közé. Először úgy tűnik jobb dolga lesz, aztán befogják a disznó mellé. Enni ugyan adtak, de itt is verték, és életét a lányuk, Ditti is megkeserítette. Karácsonykor nagyon várja, hogy ajándékot kapjon, ám nem kap semmit. Az édesanyja emlékére meggyújtott gyertya leégeti a házat. A család és Árvácska is meghal.

Csokonai Vitéz Mihály A felvilágosult eszme hirdetője és a szerelmi költészete

A felvilágosodás

Előzmények

- A feltörekvő polgárság egyre nagyobb szerephez jut az ipari forradalmak révén.

- A természettudomány jelentős felfedezéseket tesz, mely hatással van az emberek gondolkodására.

- A 18. sz. az ész, a világosság százada.

Jellemzői

- A polgárság ideológiájává (világnézetévé) növi ki magát.

- Szellemi mozgalomként indul, majd művelődéstörténeti korszakká válik.

- Feudalizmus-ellenesség

- Egyház-ellenessé (antiklerikalizmus)

- Racionalizmus (ésszerűsség, célszerűség) [ratio=ész, kidolgozója a francia Descartes – „Gondolkodom, tehát vagyok” (Cogito ergo sum)]

- Empirizmus (A megismerés alapja a tapasztalatszerzés) [kidolgozói: Bacon, Locke (filozófusok)]

- Deizmus (elismerik, hogy Isten teremtette a világot, de a továbbiakban a világ működését a természet törvényeire bízta)

Fontosabb országok

- Anglia

o Itt jelentkezik elsőként a felvilágosodás.

o Angol polgári és ipari forradalom.

o A városi élet fejlődése:

 London nemcsak ipari és kereskedelmi, hanem szellemi központ is.

o Irodalom: független a királyi udvartól.

o Új írótípus, aki írói működéséből, újságírásból próbál megélni  A sajtó fejlődése, 26 napilap megjelenése.

o Az angol felvilágosult irodalom legjelentősebb alakjai:

 Daniel Defoe: Robinson Crusoe, Jonathan Swift: Gulliver utazásai

- Franciaország

o Később, de fejlettebb formában jelentkezik a felvilágosodás  átveszik az angol tapasztalatokat.

o A francia forradalom előtti időszak, melyben a követelések erősebbek.

o A nagy francia Enciklopédia (1751-1772-ig tartott a szerkesztése).

 Szerkesztője: Denis Diderot

 Segítői:

• Montesquieu

• Voltaire

• Helvetius

• D’Holbach

o A tudományok, mesterségek és a művészetek értelmező szótára ábrákkal.

A felvilágosodás stílusirányzatai

- Szentimentalizmus

o A romantika felé közeledő irányzat, az empirizmusra épül. Az ész mindenhatóágába vetett hit megrendül, a tapasztalatokra épített lelki folyamatokat elemzi.

o Tipikus szereplői: szenvedélyes szerelmesek, akik például a társadalmi, vagyoni különbségek miatt nem lehetnek egymáséi.

o A szereplők érzelmekben gazdagok, ám cselekvésre képtelenek: szenvednek, gyötrődnek, visszahúzódóak lesznek.

o A sérült lelkű hősök a bánatukkal a természet magányába menekülne  elfordulnak a társadalmi kötöttséget jelentő várostól (a világtól elidegenedett ember).

o Jellemző műnem a líra.

o Jellemző műfaj az elégia.

 Rousseau: Új Héliose

 Kármán József: Fanni hagyományai – napló és levélregény

- Klasszicizmus

o A felvilágosodás uralkodó stílusirányzata

o Classis(latin)=osztály

o Eredeti jelentése: az első, a legjobb osztályba tartozó, kiváló, tökéletes

o Klasszikus alkotás: A művészi mondanivalót tökéletesen alakított formában jeleníti meg, örök érvényű, harmonikus alkotás.

o A polgárság ízlését és erkölcsét tükrözi.

o A klasszicisták racionalisták is egyben.

o Utánzás: Az antik művészet utánzása

o Miért? Mert művészileg tökéleteset alkottak.

- Klasszicizmus legfőbb stílusjegyei az irodalomban

o Mértéktartó, fegyelmezett stílus

o A művészek elvetnek minden felesleges díszítést

o A művek szerkezete áttekinthető

o Jól elkülöníthető részekből álló, logikusan elrendezett egész

o Az előkelők és jómódúak ízléséhez igazodik

o Jellemzi az eleganciára való törekvés, a kényes műgond

o A műnemek, műfajok nem keverednek egymással.

o Merev művészi szabályok (drámai hármas egység. tér, idő, cselekmény egysége, Arisztotelész Poeticáját nagyon is félreértették)

o Legfőbb műfajok: óda, epigramma, eposz, tanmese (a műalkotás erkölcsi célt szolgál), episztola, államregény, művelődési regén

- A rokokó

o Franciaországban bontakozott ki.

o Elnevezése utólagos, a rocaille (kagyló) szóból képezve utal a stílusban általánosan használt szétágazó csigavonalakra és a kagyló motívumára.

o Ez a stílus az udvari arisztokratikus kultúra utolsó kivirágzása.

o Jellemzője az erőteljes díszítettség, a kecsesség, a játékosság, a bájosság.

o Egyik leggyakoribb témája az erotika, az érzékiesség, a szerelem.

A felvilágosodás képviselői

- Franciák

o Voltaire (Candide)

o Rousseau (Új Heloise)

o Carmeille

o Racine

o Moliere

- Németek

o Goethe (Faust)

o Schiller (A kesztyű, Az örömhöz)

o Kölderlin

- Magyarok

o Kazinczy Ferenc

o Berzsenyi Dániel

A magyar felvilágosodás

I. szakasz (1772-1795)

- 1772 – Bessenyei György: Ágis tragédiája

- 1795 – a Martinovics-féle jakobinus mozgalom vezetőinek kivégzése

II. szakasz (1795-1825)

- 1825 – Széchenyi István az országgyűlésen birtokai jövedelmének egy részét felajánlja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megalapítására.

- Sajátos viszonyok:

o Nem volt számottevő polgárság

o A közép- és kisnemesség, a főúri családok tagjai lettek „felvilágosodottak”  a nyugati polgárság forradalmi eszméi átalakultak

o Mi volt a fő cél?

 Az elmaradottság leküzdése

 A kulturális haladás

 A nemzeti kultúra alapjául szolgáló nyelv művelése

o Mária Terézia 1760-ban testőrséget állítatott fel Bécsben  a magyar nemesifjak művelődhettek, megszervezték az első magyar írói társaságot

o Szépirodalmi folyóiratok: Magyar Museum, Orpheus, Uránia, Mindenes Gyüjtemén

o Testőr-írók: Baróczy Sándor, Barcsay Ábrahám, Bessenyei György

o Nyelvújítási harc

 Ortológusok  nyelvújítás ellenzői

 Neológusok  nyelvújítók

Csokonai, a felvilágosult eszme hirdetője

Az estve

- A cím pictúrát, azaz leírást ígér, azonban nagyobb ívű, átfogó-jellegű eszmei és stílushatásokat összegző alkotás

- 1792-ben írta 19 évesen

- Kazinczynak küldte el

- 1794-ben társadalombíráló résszel kiegészítve a Magyar Museumban jelenik meg.

- 1796-van a Diétai Magyar Múzsában jelenik meg, kivéve a középső részt.

- A műben Rousseau hatása érezhető, miszerint a romlott társadalommal szembe kell állni, és vissza kell térni a természethez.

- Szerkezet:

1. Az alkonyat ROKOKÓ leírása

2. A felvilágosodás eszméinek megfogalmazása KLASSZICISTA eszközökkel

3. A zárlat ódai hangja SZENTIMENTALISTA, visszafordulás a természethez

1. Az erdei alkonyat képei

Rokokó idill

Eszközei: hanyatló nap, harmat, rózsák, madárkák

Színek: tündöklő, pirul, aranyos

Akusztikai hatások: bömböl, hangicsál

Megszemélyesítés: „Mosolyog a híves szárnyon járó estve”

Alliteráció: „Barlangjában belől bömböl a mord medve”ű

„vidám melancholia”  mélabú, elérzékenyülés

Az erdő „Egy fűszerszámozott theátromot csinál”

Jelentése: illatosított színház, a fűszerszám a fűszer régi neve.

Az édes koncertek dallamára a Hold rezgő fényénél a gráciák (a báj, a kellem istennői) táncot járnak.

Illatérzék: fűszerszámozott theátrom – mennyei illat: zefírek – enyhe nyugati szellő

„E világba semmi részem sincsen”

Harmónia Diszharmónia

- Természet

- Édes koncertek

- Gráciák tánca

- Nyugalom - Társadalom

- Lárma

- A kevély, a fösvény csörtetése

- Kényektől részeg tolongás

2. „Bódult emberi nem, hát szabad létedre / Mért vertél zárbéklyót tulajdon kezedre?

Az éj, az elviselhetetlen emberi világ, a megromlott társadalom metaforájává válik.

Az eszmefuttatás a Rousseau-i gondolatmenetet követi.

 magántulajdon

 a szabadság elvesztése

 megromlott emberi viszonyok

Leltárszerűen számba veszi a társadalom visszásságait (háborúk, egyenlőtlenség, zsarnoki hatalom, kapzsiság, a jónak született ember bűnbe hajszolása).

A fogalmi érvelés túlsúlya jellemzi ezt a részt.

A korabeli magyar viszonyokra utal a dézsma, a porció, a földterületek bekerítése.

3. A megnyugvást adó természet képéhez tér vissza.

A természet fennkölt hangú, ódai megszólítása.

„Oh arany holdvilág

Oh édes erdei hangzások

Oh áldott természet”

A civilizáció teremtette egyenlőtlenség a természetben nem létezik, itt minden ember egyenlő.

A természet örökös földesura Csokonai  lelki gazdagság (arany holdvilág, éltető levegő, az erdei madarak éneke)

Konstancinápoly

Első változata: Egy város leírása (1785?), iskolai versgyakorlat.

1794-ben ezt a leírást fejtegetéssel egészítette ki.

Konstantinápolyt (Isztambul/Bizánc) idézi elénk.

A távoli városról veszélytelenebb beszélni, mint közvetlenül a hazáról.

A műben megjelenik Voltaire egyházellenességének hatása.

Konkrét képsor:

- Utcák színes forgataga

- Hárem = „damae-bibliotecha”

- „fénylő Stambul”

- „roppant templomok”

- „kőszálnyi mecsetek”

- Filozófiai általánosítások

- Babona, vak buzgóság

- Felidézi azt az időt, amikor még a természetben élt ember boldog volt

- Elítéli a fanatizmust  a minden embert és népet egybeölelő testvériséget hirdeti. A török hívők vakbuzgóságáról szólva a kereszténységről is beszél, erre utal a harang, a pénteki böjt, az oltár, a sekrestye.

A vers befejező része:

- Új világról szóló jövendölés

- Az értelem, a szeretet uralkodik majd.

- A harangokból szerszámot öntenek.

- A cifra tornyok emelése helyett „száz embertárson segítenek”

- A „boldog kor” eljövetelét csak a „késő századtól” reméli

A magánossághoz

- Szentimentalista mű

1. vsz.

- Megszólítja és hívja a Magánosságot

2. vsz.

- Leírja a Magánosság „lakhelyét”, a természetet.

- Filozófiai mondanivalóval is bír: az élet szépségeit és értékeit csak az érzékeny, művelt emberek veszik észre

4 - 5. vsz.

- Az előző részben bemutatott világ ellentétét írja le.

- Leírja, mely helyeket kerüli a Magánosság (királyi udvarokat, városokat), és kinek szül gyötrelmet (fösvények, nagyravágyók)

- Kedveli a szelíd falut, a természetet és az érző szívet

6 - 7. vsz.

- Ismét szemléletváltás: most a magány áldásait, jótéteményeit emeli ki (az erény, vagyis a virtus szülője, a bölcsesség forrása)

- Felvillan a későbbi romantika és a művészi szabadság gondolata

„Midőn teremt új dolgokat

S a semmiből világokat.”

„a sebes villám setétes éjjel”

8 - 9. vsz.

- A magánosság megérti a költőt és hűséges hozzá

- Számára a halál nem elrettentő, hanem kívánatos

10 - 11. vsz.

- Háromszor hangzik el az „Áldott Magánosság” megszólítás, amely a végső magánosságot, az elmúlást sietteti

A tihanyi Ekhóhoz

- Eredeti cím: A füredi parton

- Műfaja: elégia, ódai elemekkel

- Szerkezetileg három részre tagolható

I.

1. versszak

- A megszemélyesített alak megszólítása (invokáció)  ódai jelleg

- Megidézi a visszhangot, a párbeszéd valójában monológ:

- A nimfa csupán a csalódott költő szavait adja vissza (halvány Hold – szentimentális kép; a Hold is egyedül van, nincs társa)

2. versszak

- Füreden mások vigadoznak  A költő magányos, szomorú, boldogságra áhítozik

II.

3 - 6. versszak

- Több az emberség a durva bércekben, mint az emberekben, a jó barátok üldözői lettek.

- Szívtelen emberek, érdekházasság, tiran (zsarnoki) törvény (Lillára utal)

- A művészi kifejezőeszközök is a lelki fájdalom nagyságát sugallják: a vidám, boldog Lilla-verse természeti képeit vad természeti képek váltják fel. Így jut el a panasz-sor csúcsára… „még Lilla is…”

- „Te áldott lélek” – szeretettel emlékszik vissza Lillára

III.

7 - 10. versszak

- Éles vonalakkal válik el a második résztől.

- A költő fájdalmas büszkeséggel visszavonul a társadalomból, és az önként vállalt magánytól remél megoldást.

- A természet magányában remél az lenni, ami a társadalomban nem lehetett.

- „Ember [egyenlő] és polgár [nem alattvaló] leszek.”

Az utolsó szakaszban idősíkot vált

- Jövő idő

- Mint ember, tiszteletet érdemel

- Bízik a kései igazságszolgáltatásban

Csokonai szerelmi költészete

- 1797 nyarán ismerkedik meg Vajda Juliannával (Lilla)

- Kapcsolatuk kilenc boldog hónapig tartott, aztán Lillát férjhez adják máshoz (tiran törvény)

Tartózkodó kérelem

- 1795 előtt Laurához és Rózához írta szerelmes verseit

- Több versét átdolgozta és besorolta a Lilla – érzékeny dalok verseskötetébe.

- A vers miniatűr remekmű

- Rokokó stílus

- Csokonai korában énekelték

- Szimultán verselés: egyszerre ütemhangsúlyos és időmértékes verselésű

- A szerelem tűz (metafora)

- Tűz  Seb  Ír (gyógyír)  Tulipán (metafora)

- „Ajakid harmatozása” = szerelmes szavak

- Költői udvarlás: viszontszerelmet kér kedvesétől, az igenlő válaszért ezer ambrózia csókot ígér

- Az isteni szféra magasságaiba emeli a bókokat

 A keresztény angyali

 Az antik ambrózia összekapcsoló szavakkal

Az esküvés

- Csokonai esküt tesz, hogy örökké szeretni fogja Lillát, viszonzást vár

- Toposzok (hószín kéz, rózsa száj, tűz szem – ezekre esküszik Cs. Lillának.)

- Rokokó stílus

- Szimultán verselés

A boldogság

- Minden megszépül a természetben, vele van Lilla, a kertben leheveredve csókolóznak, iszogatnak, Anakreón verseit olvassák, friss epret esznek  tökéletes boldogság

- jázminos illat, a hűvös este, a susogó szellő, zöld gyepágy, eperillat

- Az utolsó három sorban a költő összegzi boldogságát.

A Reményhez

- A Lilla-versgyűjtemény utolsó verse. Műfaja elégico-óda

Szerkezete:

1 és 4. vsz. Tartalmi, érzelmi párhuzam

2 és 3. vsz. Hangulati ellentétesség

- A Lillával töltött 9 boldog hónap után a lányt férjehz adják, Csokonainak állása sincs  reményei összeomlanak

I. versszak IV. versszak

A megszemélyesített lelkiállapotot, a Reményt szólítja meg:

- Istenségnek látszik

- Csalfa, vak

- A boldogtalanokat hitegeti

- „Csak maradj magadnak” - Az élet értelmetlen lett a veszteségek után.

- Ellentétek:

- Zengő liget  Kietlen liget

- Nap  Éj

- A természet és az emberi táj kiüresedése

- Fájdalmas, egyetemes búcsút vesz: költészettől, jókedvtől, reményektől, szerelmektől  halálvágy

II. versszak III. versszak

- Értéktelített

- Rokokó kert: tavasz, nárciszok, csörgő patak, fák

- „Ezer virággal”

- Rózsák

- Életének reményekkel teli szép korszaka

- A viszonzott szerelem

„Lilla szívét kértem;

S megadá az ég” - Értékvesztett

- Tél

- A kert téli pusztulása: kiszáradt fa, patak, fa

- A rózsák elhervadnak

- Művészi vágyainak kudarca  gyöngykoszorúk (hírnév, dicsőség)

- Lilla elvesztése

„Óh, csak Lillát hagytad volna”

Homérosz Odüsszeia és az Iliász

Az eposz

Az eposz verses, nagyepikai alkotás, melynek középpontjában egy nagyobb népcsoport életére kiható esemény áll (Például: háború, honfoglalás). Főhőse olyan személy, aki különleges tulajdonságai miatt az átlagemberek fölé emelkedik. Tettei végrehajtásában természetfeletti lények is segítik.

Az eposz fajtái:

- Naiv eposz

o szerzője sokszor ismeretlen

o az írásbeliség előtt keletkeztek

o szájhagyomány útján terjedtek

 Példák: Kalevala, Gilgames-eposz

- Műeposz

o az írásbeliséghez kötődnek

o szerzőjük ismert

 Példák: Homérosz: Iliász, Homérosz: Odüsszeia, Arany János: Rege a csodaszarvasról, Vörösmarty: Zalán futása, Vergilius: Aeneis, Ariosto: Az elveszett Orlando, Tasso: Megszabadított Jeruzsálem, Cervantes: A Lusiadák, Milton: Elveszett paradicsom, Csokonai: Dorottya (vígeposz), Petőfi: A helység kalapácsa (vígeposz)

Eposzi kellékek

- Téma megjelölés (propozíció) és a múzsa segítségül hívása (invokáció)

- Seregszemle (enumeráció)

- Isteni beavatkozás (deus ex machina)

- Állandó jelzők használata

- Epikus hasonlatok

- Állandó ismétlődések

- Eposzi igazságszolgáltatás

- A dolgok közepébe vágás (in medias res)

Homéroszi kérdés

- Az i.e. 4. századtól máig foglalkoztatja a kutatókat.

- Egy szerző írta-e a két eposzt? - A két eposz más szemléletű, kb. egy emberöltőnyi különbség van a keletkezésük között.

- Saját szerzői lelemény-e a két eposz, vagy szóban terjedő hősmondákból állította össze a szerző?

- Homérosz = A költő

- 7 város tartotta szülöttjének

- Szobrokon vakként ábrázolják

A trójai mondakör

- Tündareósz király feleségét, Lédát elcsábította Zeusz (hattyú képében). Léda két hattyútojást hozott a világra, melyekből Helené és Klütaimnészra, valamint Kasztór és Polüdeukész.

- Helené férje a spártai király Meneláosz, Klütaimnésztra Agamemnón felesége lett

- Thetisz istennő és Péleusz (halandó), a mürmidónok hős királyának lakodalmi ünnepségére nem hívták meg Eriszt, a viszály istennőjét, ezért buszúból a Heszperiszek kertjéből szerzett egy aranyalmát, és begurította „A legszebbnek!” felkiáltással. Héra, Pallasz Athéné és Aphrodité is harcba szállt az ajándékért. Zeusz Pariszt, a trójai királyfit kérte döntőbírónak, ő pedig Aphroditét választotta, mivel ő a világ legszebb asszonyát, Helenét ígérte cserébe jutalmul. Héra és Pallasz Athéné megharagudott a trójaikra.

- Parisznak sikerült megmenekítenie Helenét Spártából, s magával vitte a királyi kincseket is.

- A görögök nem tűrhették ezt a sérelmet, így az egyesített görög törzsek Agamemnón vezetésével indultak Trója ellen.

- A várost csupán Odüsszeusz furfangos cselével tudták elpusztítani.

Az Iliász

- Kr.e. 8. sz.-ban keletkezett, a trójai háború után körülbelül 500 évvel.

- Egyetlen költő alkotta, a trójai mondakör felhasználásával.

- Témája: a Trójai háború utolsó évének 52 napja: Akhilleusz (ő képviseli az embereszményt) haragjának okáról, következményeiről és feloldódásáról szól.

Az Odüsszeia

- Valamivel később keletkezett, mint az Iliász.

- Szerzője jól ismerte nagy elődje művét, mintaképnek tekintette, túl is akarta szárnyalni.

- Trója elesése után az életben maradt görög harcosok hazatértek otthonukba, Odüsszeusz viszont hosszú és kalandos utat járt be, míg hazaérhetett Ithakába.

Az Odüsszeia szerkezete

12 ének - ELŐZMÉNYEK

- Egy időben két szálon indul a cselekmény:

o I-IV. ének: Ithaka, Pülosz, Spárta

o V-VIII. ének (4): Ogügié, Szkhéria

- IX-XII. énekek: SZKHÉRIA (Odüsszeusz elmeséli kalandjait – a mesés múlt)

12 ének - HAZATÉRÉS

- XIII-XXIV. énekek (12) – Ithaka – Leszámolás a kérőkkel

Odüsszeusz kalandjai

1. Feldúlják Iszmarosz városát, asszonyokat és kincseket rabolnak, ám sokan elesnek saját mohóságuk miatt (Odüsszeusz intelme ellenére is)

2. A lótuszevők szigetén három társ megízleli a lótuszt, így őket csak erőszakkal tudják kiszabadítani.

3. Polüphémosz megvakítása (6 társ odaveszik)

4. Aiolosz isten Aiolé nevű szigetére érkeznek, ahol az isten egy bőrtömlőben adja át a tengeri viharokat keltő szeleket. Ám a társak kibontják azt és Ithaka partjai közeléből visszasodorja őket Aiolosz szigetére.

5. Télephüloszba jutnak, ahol az emberevő óriások sziklákat dobálva összezúzzák Odüsszeusz hajóit. Így 12 hajóból mindössze egy gályával kell folytatniuk az utat.

6. Aiaié szigetén Kirké istennő 21 görög hajóst sertéssé változtatott. Odüsszeusz Hermész segítségével megmenti társait, ezután egy évig élvezik az istennő vendégszeretetét.

7. Kirké tanácsára Odüsszeusz leszáll az Alvilágba, hogy Teiresziásztól jóslatot kérjen. Ezután találkozik édesanyja szellemével, kitől hírt hall, először feleségéről, majd Ithakáról is.

8. Odüsszeusz egyedül a legközelebbi részt, a Sziréneket meri elmondani. Társai fülét viasszal tömi be, magát pedig az árbochoz kötteti. A szirének Odüsszeusz tudásszomját ígérik kielégíteni. Odüsszeusz nem tudott ellenállni, ám a társak megmentették.

9. A Szkülla (tengeri szörny) közelében eveznek el, ahol Odüsszeusz tudatosan feláldozza 6 emberét, hogy a többieket mentse vele.

10. A társak felfalják Héliosz marháit, ám ezt követően irtózatos vihar pusztítja el mindjüket. Csak Odüsszeusz éli túl a hajótörést, őt Kalüpszó szigetén veti ki az ár.

Az Alvilágban

- Az Alvilágba leszállva Odüsszeusz több emberrel is találkozik:

o Teiresziásszal, a thébai vak jóssal

o Édesanyjával, kitől feleségéről, apjáról és Ithakáról hírt kap

o Agamemnónnal, kit felesége Klütaimnészra és annak szeretője Aigiszthosz meggyilkolt

o Akhilleusszal

Állandó jelzők

- Odüsszeusz

o isteni hős, bölcs, isteni férfi, tűrőlelkű, nagyszívű, leleményes, hősszívű, fényes, bajnok, nagy, sokleleményű, isteni sarj

- Pallasz Athéné

o bagolyszemű, zsákmányosztó, pajzstartó Zeusz atyalánya, nagy, elszánt

- Agamemnón

o híres, sereget-vezető

Az Iliász és az Odüsszeia összehasonlítása

I-VII. sor, Akhilleusz haragja, Zeusz akarata EXPOZÍCIÓ I-X. sor, Odüsszeusz jellemzése, igyekszik megmutatni a saját és társai életét is. Héliosz tehenei miatt mind odavesznek a társak.

„in medias res” után Akhilleusz cselekedete, kronológiai sorrend SZERKEZET 24 ének, „in medias res” kezdés után Odüsszeusz jelleme, a cselekmény egyszerre két szálon indul meg

Trója (Ilion), a 10 évből 52 napot mutat be. Jelen idő, a múlt és a jövő csak sejtelmesen van jelen. TÉR, IDŐ Odüsszeusz bolyongásainak (múlt idő) mesés színhelyei, valós helyszínek: Ithaka, Pülosz, Spárta

a jelen idő is jelen van, a jövő jóslatokban jelenik csak meg

A hősi arisztokrácia a kalózkodásból és a háborús csatározásból gyarapította vagyonát A KELETKEZÉS TÖRTÉNELMI HÁTTERE Az arisztokrácia szerepe hanyatlott. A hősi arisztokrácia élősdivé vált. (a kérők Ithakában) A megindult árutermelés és a kereskedelem egyéni kezdeményezést, találékonyságot, szellemi mozgékonyságot kíván.

Hősi (heroikus) életeszményt megtestesítő harcos. EMBERESZMÉNYE Sokat tapasztalt, bölcs, leleményes ember

A hírnévvel nyert halhatatlanság. Akhilleusz két emberi magatartás között választhat:

1. hosszú, békés, de dicstelen élet

2. a hősi halállal megszerezhető halhatatlan hírnév  ezt választotta LEGFŐBB ÉRTÉK Az élet.

A hősi értékrend válsága Alvilág

Akhilleusz: Isteni származású (Thetisz fia), harci kiválóság, halált megvető bátorság, emberi nagyság. Sorsát előre ismeri, azt tudatosan vállalja.

Jelleme fejlődik:

- vad harag (barátja, Patroklosz halála)

- fájdalom  majd megbocsátás

- Priamosz – apai fájdalom  szánalom A FŐHŐS JELLEMZŐI Odüsszeusz:

Földi király (Laertész fia), okos, bölcs, leleményes, az eszét használja

katonai erények:

vitéz, bátor, sorsát vállalja és tudatosan alakítja

fényes, isteni hős, gyorslábú, dicső Akhilleusz EPOSZI JELZŐK (a jellemzés sajátos eszközei) bölcs, nagyszívű, leleményes, isteni bajnok, hősszívű, fényes, tűrőlelkű, sokattűrt, tarkaeszű Odüsszeusz

Az emberek az istenek játékszerei. Az istenek részt vesznek a harcban, pártfogolják AZ ISTENEK SZEREPE Az istenek tisztes távolságból figyelik az eseményeket. A végzet az emberek jellemében rejlik.  Az ember alakíthatja is a sorsát.

Homérosz műfordítók

- Devecseri Gábor, Mészöly Gedeon, Gyomlay Gyula

A ókori görög vallás

- A politeizmus, ellentétben a monoteizmussal, több istenben való hitet jelenti. A politeizmus szó a görög politheos szóból ered (poli (több) + theosz (isten)), szabad fordításban több (sok) istent jelent.

A ókori görög istenek

- Zeusz: a legfőbb isten az Olümposzon, Kronosz és Rheia fia, az istenek 3. nemzedékének vezetője (Jupiter)

- Hadész: Kronosz és Rheia gyermeke, az Alvilág ura/az alvilágban lakik (Pluto)

- Héra: 300 éves szerelem után Zeusz felesége és nővére, az Olümposz királynője (Juno)

- Démétér: a Föld istennője, Zeusz testvére (Ceres)

- Hesztia: Zeusz testvére, a családi tűzhely istennője (Veszta)

- Apollón: Létó és Zeusz gyermeke, a költészet, nap, világosság, jóslás, zene istene, a Múzsák karának vezetője (Apollo)

- Artemisz: Létó és Zeusz gyermeke, vadászat és vadállatok szűz istennője, Apollón ikertestvére (Diana)

- Aphrodité: a szépség és szerelem istennője (Venus)

- Arész: Héra és Zeusz gyermeke, a harc és háború istene (Mars)

- Dionüszosz: Zeusz és a halandó Szemelé fia, a bor és szőlő istene (Bacchus)

- Héphaisztosz: Héra gyermeke, istenek kovácsa, a tűz és kovácsmesterség istene (Vulcanus)

- Hermész: Zeusz és Maia gyermeke, az istenek hírnöke, a halottak követője, a kereskedők, szónokok, tolvajok védője (Mercurius)

- Pallasz Athéné: Zeusz fejéből pattant ki, a városvédő mesterségek és tudományok védnöke, a bölcsesség, jog, művészetek oltalmazó istennője (Minerva)

- Poszeidón: Kronosz és Rheia gyermeke, a tenger istene (Neptunus)

Időmértékes verselés

- A ritmust a hosszú és rövid szótagok váltakozása adja.

a. hosszú a szótag (jele: _ )

ha benne a magánhangzó hosszú, vagy ha a magánhangzó rövid, de kettő vagy több magánhangzó követi. Szóhatárt nem veszünk figyelembe.

b. Rövid a szótag (jele: U )

ha benne a magánhangzó rövid, és csak egy mássalhangzó követi.

Verslábak

- spondeus: - -

- daktilus: - U U

A Hexameter

- Jellegzetes időmértékes verssor, amely daktilusokból és spondeusokból áll. Minden sor hat verslábat tartalmaz.

- A daktilusok és a spondeusok szabadon váltakoznak, de az ötödik versláb mindig daktilus, a hatodik spondeus vagy trocheus.

Példa: Férfiuról szólj nékem múzsa, ki sokfele bolygott

- U U | - - |- - | - U U | - U U | - -

Shakespeare Élete és a Rómeó és Júlia

Élete

- Életéről nem sokat tudunk, az adatok hiányosak, gyakran pontatlanok.

- 1564 körül született Stratford-upon-Avon –ben.

- 18 éves korában feleségül vette Anne Hathaway-t akitől három gyereke is született

- 1586 körül elhagyja családját, életének következő öt éve homályba vész.

- 1592: Az első hír londoni létéről. Kapcsolatba kerül a színházzal.

- Az 1599-ben felépült Globe színház fő részvényese, sikeres színész és drámaíró.

- 1607-ig színészkedett.

- 1616-ban halt meg.

Írói munkássága

- Összesen 37 darabot és 154 szonettet írt

o Tragédiák: Julius Caesar, Hamlet, Lear király, Macbeth, Othello, Antonius és Kleopátra, Romeo és Júlia

o Királydrámák: VIII. Henrik, II.-III. Richárd, Henrik drámák, János király

o Vígjátékok: Szentivánéji álom, Velencei kalmár, Ahogy tetszik, Vízkereszt, Hét veronai nemes, Lóvá tett lovagok, A winsori víg nő, Sok hűhó semmiért, Minden jó ha a vége jó

A középkori színjátszás jellemzői

- A középkori drámákat naturalisztikus alapossággal mutatták be.

- Jellemző az örökös helyszínváltozás

- Különböző helyszíneken történő események egyidejű bemutatása

- A „Keresztény dráma” műfaja

A Globe Színház és az angol színjátszás

- A kívülről nyolcszögletű, belülről kör alakú Globe színház 1599-ben épült fel

- Neve összefügg az épület ormán viselt jelvénnyel, a földgömbbel

- Többemeletes, fából készült a színház, felül nyitott volt, így nappal természetes fény mellett tartották az előadásokat

- A színpad hármas beosztása lehetővé tette a különböző színterek gyors váltását

- Nem voltak díszletek

- A drámák nem felvonásokra, hanem színekre tagolódtak

- A női szerepeket is fiúk alakították

- A „hármas egység” (a hely, idő és cselekmény egységének) igénye nem lépett fel 

- A teret és az időt szabadon kezelték

- Hangulati ellentétesség, a hangnemek keveredése

A reneszánsz

- A renaissance = reneszánsz, újjászületést jelent

- A cél az antik görög és római kultúra újjáélesztése

- 14-16. sz. –re jellemző művelődéstörténeti korszak, stílusirányzat

- Társadalmi alapja a polgárság, bölcsője Itália

- Hazánkban, ahol nem alakult ki ekkor még polgárság, a nemesség töltötte be ezt a szerepet

- A humanizmus a reneszánsz polgárságnak a világi ideológiája. (homo=ember) „Mindennek a mértéke az ember” – emberközpontúság

Rómeó és Júlia

- Az angol reneszánsz első olyan tragédiája, melynek központi témája a szerelem

- A fő konfliktus a reneszánsz értékrend hívei és a középkori értékrend képviselői között feszül.

ÚJ ÉRTÉKREND RÉGI ÉRTÉKREND

- Szabad párválasztás rangtól és névtől függetlenül (tiszta érzések, reneszánsz életszeretet, életöröm)

- Reneszánsz szabadságvágy

- Rómeó, Júlia, Mercutio, Benvolio

- Érdekházasság

- Középkori erkölcsök

- A családok közti ősi viszály már nevetséges, és az okát sem tudják

- Montague, Capulet, Paris

A dajka és Lőrinc barát ingadoznak, Escalus, Verona hercege az események felett áll. Egyensúlyozó szerepe a megoldásban érvényesül.

Mercutio kulcsszereplő

- Tőle tudunk meg legtöbbet a szabadságról, az ifjúság a végtelen lehetőségek és a szabadság kora, de Mercutio korai halála azt bizonyítja, hogy a korlátlan szabadság érzése csak szép álom.

- Mercutio költő is, aki képzeletével képes átformálni a világot (pl.: álma Mab királynőről az I. felvonás 4. jelenetében)

- Az ő halála indítja el a katasztrófát

A mű szerkezete

- EXPOZÍCIÓ : Rómeó el szeretné felejteni szerelmét, Rózát

- BONYODALOM : Rómeó találkozik Júliával a bálon

- CSELEKMÉNY KIBONTAKOZÁSA : Házasságot kötnek, a viszály újra fellángol családjaik között

- TETŐPONT : Rómeó megöli Tybaltot, ezért a herceg száműzi Veronából

- MEGOLDÁS : Rómeó és Júlia halála, a két család megbékélése

A Shakespeare-i dramaturgia

- A hangulati elemek keveredése

- Fordulatos eseménysor

- A véletlenek fontos szerepe

- A kar szerepeltetése a mű elején

- A cselekmény viszonylag egyszerű (párhuzamos)

- Tér: váltakozó színhelyek, Tybalt halála után a belső színterek dominálnak, ezzel párhuzamosan Júlia kerül középpontba

- Idő: Jelen idő, a korfestés hiánya, a történet öt napot ölel fel

- Gyilkosságok, sok vér

- A dajka beszéde az angol népnyelv tükre

Reneszánsz vonások

- A mű legfőbb gondolatai reneszánsz életszemléletet tükröznek

o életszeretet (Mercutio képviseli)

o szabad párválasztás, igaz szerelem

o döntéseiket a szereplők önmaguk kívánják meghozni

- A mű legfőbb a reneszánsz bölcsőjében, Itáliában játszódik

Fordítók

- Vörösmarty, Petőfi és Arany vállalkozása volt „a magyar Shakespeare” megteremtése.

- Petőfi belekezdett a Rómeó és Júlia fordításába.

- További Shakespeare-fordítók:

- Kosztolányi Dezső és Mészöly Dezső (Rómeó és Júlia, valamint Szabó Lőrinc (Macbeth)

ZENEI FELDOLGOZÁS: Prokofjev – Romeo és Júlia

MEGFILMESÍTETTE: Zefirelli – Romeo és Júlia