HOGYAN HAT A TUDOMÁNYOS HALADÁS (INFORMÁCIÓROBBANÁS, INFORMATIKAI FORRADALOM) A TANULÁSRA, SZOKÁSRENDSZEREK ALAKÍTÁSÁRA?

Korunk az információrobbanás időszaka. Az ismeretek elavulása, tömegének megtöbbszörözése rövid távú folyamat. A polihisztorok kora lejárt. Korábban a mennyi, most a honnan kérdésre helyeződik a hangsúly. Az információk tömegében az eligazodás feltétlenül szükséges. Az információk merítése korábban könyvközpontú volt. A számítógépek forradalmának időszakában az ismeretszerzés távlatai soha nem látott mértékben kitágultak. Egyre nagyobb teret hódít a világháló, amely eddig soha nem látott információmennyiséget juttat el akár a háztartások, az egyének szintjéig, háttérbe szorítva nemcsak az írott ismerethordozókat, sajtót, hanem az elektronikus médiákat is. Az internet nemcsak a rádió és a televízió elől vonja el az embereket, de – sajnos – az olvasás mennyisége is drasztikusan csökkent. Különösen igaz ez a fiatal generációra, amely már beleszületett az információs forradalomba.

A nemzetközi hálózatba való bekapcsolódás lehetőséget ad a kulturális javak, információk nagy távolságra történő eljuttatására. Az oktatásban jelentőséget kapnak a digitális oktatócsomagok. A számítástechnika lehetővé teszi a távmunkát, a munka kiadását, elvégzését.

Átalakulhatnak vásárlási szokásaink. Katalógus alapján történő kiválasztásra, az áru megrendelésére van lehetőség. A távközlési forradalom, műholdak alkalmazása a műsorszórásban végtelenül kibővítheti a kínálatot, sőt, a számítógépes filmek letöltésével sajátos műsorrend is kialakítható.

Az emberek közötti érintkezés formái is gyökeresen átalakulnak. Elektronikus levelek írása, a mobiltelefon révén a vezetékes hálózattól való függetlenedés is megvalósult. A hivatali ügyintézésben a telefax bevezetése is lehetővé tette a levelek, dokumentumok rövid idő alatti eljuttatását az érintettek részére.

Az egészség megőrzésének, betegségek gyógyításának új távlatait kínálják a génsebészeti eljárások. A lombikbébi-programok új lehetőségeket nyitnak azoknak a házaspároknak, ahol a gyermekáldás elmaradt.
A számítógépek lassan az élet minden területén nélkülözhetetlenné válnak. A termelésben a robottechnika csökkenti a munkahelyek számát. A háztartások informatikai felszereltsége pedig csökkenti az egyéni aktivitást, hosszú távon pedig az emberi kapcsolatok kiüresedéséhez vezethet. Látható tehát, hogy a folyamatnak hátrányai is vannak.

Az informatikai-információs forradalom, az információk világméretű áramlása a globalizációnak is fontos összetevője.

A deviáns társadalmi magatartás, kialakulásának társadalmi háttere

Az emberi társadalom működésének, az emberi együttműködésnek a biztosítását a szocializáció folyamán elsajátított társadalmi szabályrendszer, a normarendszer teszi lehetővé.

Normák: viselkedési szabályok, amelyek előírják, hogy a társadalom tagjainak bizonyos helyzetekben hogyan kell, és hogyan nem szabad viselkedniük. A norma megszegését mindig valamilyen szankció bünteti. Sokféle norma létezik egymás mellett:
- büntetőjogi normák
- erkölcsi normák
- szokások, illemszabályok, divatszabályok.

Az adott társadalom normáitól eltérő viselkedést deviáns viselkedésnek nevezzük. Deviáns viselkedés az öngyilkosság, bűnözés, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, és a lelki betegségek.

A deviáns magatartást kiváltó társadalmi tényezők

Az iparosodás és az urbanizáció jelenségei más tényezőkkel összefüggésben hatnak a deviáns magatartás kialakulására.

A deviáns magatartást kiváltó konkrét tényezők lehetnek:
• a kulturális tényezők, hagyományok, elfogadott magatartási minták,
• politikai intézkedések is tápot adhatnak bizonyos deviáns magatartási formák terjedésének.
• közrehatnak az anómia sajátos megnyilvánulási formái. A csábító anyagi jólét bűncselekmény elkövetésére, a magasabb funkció vonzása opportunizmusra, klikkel útján való érvényesülésre ösztönözhet, s ha ezek nem is mindig nyilvánulnak meg pl. bűncselekményekben, mégis talajt biztosíthatnak a deviáns magatartás formái számára, a devianciának.

• deviáns magatartásokat termelhet a többoldalúan hátrányos helyzet is, különösen a belőle fakadó depriváltság érzése, amely könnyen eredményezhet alkoholizmust, ezzel összefüggően bűnözést, a családi szocializáció megbontását, a gyermekeket és fiatalkorúakat veszélyeztető helyzetet, idősebb korban öngyilkosságot, táptalaja lehet a mentális betegségeknek.

A deviáns magatartások valamilyen konfliktus-szituáció feloldásaként jönnek létre.

A társadalmi, kulturális tényezők két szinten működnek közre:
• konfliktushelyzetek létrehozásában – az iparosodó, urbanizálódó társadalmakban több konfliktushelyzet alakul ki mint pl. a tradicionális társadalmakban
• a konfliktushelyzet feloldásában – a primer kötelékek közreműködnek a konfliktusok könnyebb feldolgozásában pl. a vallás.

Mindezek a társadalmi tényezők nem automatikusan teremtenek deviáns magatartást és nem is egymástól függetlenül hatnak. A társadalmi tényezők egyéni tulajdonságokon keresztül jutnak kifejezésre.

Újabb kutatások felhívják a figyelmet a deviancia szekvenciális modelljére: a deviáns magatartás sémái meghatározott sorrendben fejlődnek ki, és az egyén magatartásában megfigyelhető a deviancia felé vivő lépések sorrendje. Az út a szándékos nonkonform magatartástól az alkoholizmusig, a bűncselekmények, elkövetéséig vezethet, sőt addig, hogy az egyén elfogadja, hogy deviánsnak tekintik, végül a deviancia, mint életforma is kialakulhat, esetleg szervezett deviáns csoportba való belépéssel párosulva.

Nemzetiségek, etnikai kisebbségek és etnikumok a magyar társadalomban a XX. században

Mielőtt a nemzetiségek, etnikai kisebbségek, valamint etnikumok magyar társadalomban elfoglalt helyzetének vizsgálatához kezdenénk, tisztáznunk kell e fogalmak valós jelentését.

A nemzetiség szót két értelemben használhatjuk. Általánosabb értelmében valamely nemzethez való tartozást jelent. Szociológiai, politikai kifejezésként ugyanakkor valamely meghatározott etnikumhoz tartozó kisebbségre használják.

Kisebbségnek nevezünk egy nagyobb közösségen belül többé-kevésbé elkülöníthető, sajátos azonosságtudattal rendelkező (pl. etnikai, vallási vagy egyéb) csoportot, ha annak létszámaránya a nagyobb közösségéhez viszonyítva kisebbségben van.

Etnikum alatt történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező népességet értünk. Ezen belül a kisebb létszámú, zártabb etnikumokat az etnikai közösség, törzs vagy csoport, míg a nagyobb embertömeget képviselő, kiterjedtebb földrajzi területeken élő etnikumokat a nép, illetve nemzet kifejezéssel jelölhetjük. A kisebbségben élő etnikumokat nemzetiségeknek nevezik. Napjainkra a lakosságnak mintegy 10 százaléka tekinthető valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak.

A nemzeti kisebbségek

Magyarországon 13 törvényben elismert nemzetiség él, ezek között 12 nemzeti kisebbség (németek, szlovákok, horvátok, románok, ukránok, szerbek, szlovének, lengyelek, görögök, bolgárok, ruszinok, örmények), illetve 1 etnikai kisebbség (cigányság). A népszámlálások, a kisebbségjogi intézmények csak ezen kisebbségek adatait, társadalmi mozgásait mérik, és kisebbségi önkormányzatot csak ezek az etnikumok alakíthatnak, mivel ezek azok a népcsoportok, amelyek minimum egy évszázados itt-tartózkodást tudtak igazolni (történelmi kisebbségek). Az ukrán, a lengyel, a görög, a bolgár, a ruszin és az örmény nemzetiségeket csak 1991-ben ismerték el hivatalosan. A legtöbb hazai nemzeti és etnikai kisebbségnek közös vonása, hogy a magyar állam keretei között leélt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, és magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint kisebbségi kötődésük.

A legnagyobb létszámban élő nemzeti kisebbség a németeké. A mai Magyarország területének hagyományos német népcsoportjait összefoglaló néven „sváboknak” is nevezik. A németeket számban követő nemzetiség, a szlovákság (tótok), nem sokkal marad el a horvát nemzetiség sem a szlovákoktól.

Az etnikai kisebbségek

Magyarországon egy hivatalosan elismert etnikai kisebbség létezik, a cigányság. Tulajdonképpen a „cigányság” fogalom több népcsoportot is takar, amelyek a magyar nemzeti kultúrához egyféleképpen vagy legalábbis hasonlóan viszonyulnak. A szociológia meghatározása szerint „cigány” az, akit környezete (leginkább a „nem cigányok”) annak tartanak. A cigányságot számos különböző csoport alkotja, amelyeknek kultúrája jelentősen eltér egymástól. A magyarországi cigányság azoktól az önmagukat romáknak nevező és roma nyelven beszélő népcsoportoktól származik, amelyek a középkorban érkeztek a balkáni országokba és Magyarországra. A cigányság egy része ma is romának vallja magát, például a magyar cigányok (romungrók) és az oláh cigányok hagyományos közösségeihez tartozók, a legkisebb arányban az úgynevezett beás cigányok élnek Magyarországon, akik a román nyelv egy régies román nyelvváltozatot beszélnek. Emellett kialakulóban van a modern roma nemzet fogalma is. A magyarországi cigányok legnagyobb része magyar anyanyelvű. A roma nyelv (cigány nyelv) ismerete ma csak a cigányság kisebb részére jellemző, elsősorban az aprófalvas felépítésű dél-dunántúli megyékben, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében is. A magyar társadalmon belül a cigányság életkörülményei a legrosszabbak. A cigány nemzetiségűek általában hátrányos helyzetben vannak a munkavállalás és a tanulás terén (diszkrimináció).

A kisebbségek és a magyar társadalom, állam kapcsolata

A magyar kormány a kisebbségek életének tudatos segítését nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredő feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. Támogatja a kisebbségi csoportok identitásának megerősítését, a kisebbségi önkormányzati rendszer fejlesztését, a kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását.

Ennek értelmében a magyar országgyűlés 1993-ban elfogadta a nemzetiségi törvényt (Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Jogairól szóló törvény). A törvény szerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre, melyek választása az önkormányzati választások során történik. Ezen belül helyi, illetve országos kisebbségi önkormányzatokat is ismerünk. Emellett a kisebbségek jogait országgyűlési biztos (ombudsman) védi.

A helyi kisebbségi önkormányzatok feladata a kisebbség ünnepeinek meghatározása, helyi kisebbségi média, közoktatás, hagyományápolás fenntartása, pályázatok, ösztöndíjak kiírása.

Az országos kisebbségi önkormányzat határozza meg a kisebbség országos ünnepeit. Feladata lehet továbbá színház, múzeum, könyvtár, művészeti és tudományos intézet, kiadó, közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény, jogsegélyszolgálat üzemeltetése. A legfontosabb joga a kisebbséget érintő valamennyi jogszabály véleményezése, és az, hogy a kisebbség építészeti emlékeivel vagy a nemzetiségi oktatás törzsanyagával kapcsolatos törvényeket elfogadhatja vagy visszaküldheti a parlamentnek.

Mindezek alapján elmondható, hogy a magyarországi kisebbségek kultúrájának ápolásával az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínűsége értékként őrizhető meg minden állampolgár számára.

Világvallások

Minden társadalomnak szüksége van rituálékra, melyek a társadalom tagjaiban tudatosítják azokat az értékeket, amelyek a társadalom együttműködésére és egyesülésére támaszkodnak. A vallások segítenek az egyes embereknek, hogy el tudjanak igazodni a világban, az egész társadalom számára fontos funkciót látnak el úgy, hogy a társadalom tagjai számára közös értelmezési keret nyújtanak az élet értelméről, az értékekről, normákról, erősítik az összetartozás érzését, közösségeket teremtenek, törvényesítik a fennálló társadalmi intézményeket. A vallások már az emberi civilizáció kialakulásával megjelentek, azóta is folyamatosan átalakulnak (pl. reformáció), illetve újak születnek. Alapvatően két fő típusba sorolhatók: egyistenhívők (monozeizmus) vagy többistenhívők (politeizmus). A hívek száma, az egyes vallások elterjedése alapján öt világvallást különböztetünk meg: hinduizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus, kereszténység, iszlám.

India ősi vallása a hinduizmus (brahmanizmus), mely az árja hódítás után több száz éves folyamat eredményeképpen jött létre. Sokistenhívő vallás, hívei maguk határozhatják meg, hogy melyik istent imádják. A legfőbb istenhármasság: Brahma (a teremtő), Visnu (a megtartó), Siva (a pusztító). A három főisten egységet alkot: a teremtés, fenntartás és pusztítás irányítja a világ örök körforgását. Vannak olyan hitelvek, amelyek minden hívőre kötelezőek. Ezek nagyrészt társadalmi természetűek. Ilyen a varna-rendszer /kasztrendszer/ amely négy csoportra osztja a társadalmat. Az egyes kasztokba csak beleszületni lehet, tehát a hindu vallás nem vehető fel. A kasztok tagjai csak egymással érintkezhetnek, életüket szigorú előírások szabályozzák. A Karma /tett/ és a reinkarnáció /újjászületés/ központi tana szerint a folytonos újjászületések formáját az határozza meg, hogy korábbi életünkben milyen tetteket hajtottunk végre.A végső cél a világlélekkel való azonosulás.
A buddhizmus alapítója egy Gautama Sziddharta nevű herceg volt, aki i.e. 560-ban született Nepálban. Elhatározta, hogy ő is szerzetesi útra tér, s örökre elhagyta apja fényűző palotáját. Sok éven keresztül imádkozott és böjtölt. Végül leült egy fa alá, s meditálni kezdett. Mikor felnyitotta a szemét, meglátta az igazságot. Ekkor kapta a Buddha (Megvilágosodott) nevet. Rájött, hogy az emberek azért szenvednek, mert soha nem elégedettek azzal, amijük van, hanem mindig többet akarnak. Az embernek, ha pozitív változást szeretne életében, radikálisan meg kell változtatnia a gondolkodását, s tetteit.

Főbb tanításai: 1. a lét bármilyen formája szenvedést is jelent;
2. ennek a szenvedésnek az oka a mohóság;
3. szenvedést meg lehet állítani (nirvána);
4. az út a szenvedés megszüntetéséhez a nyolc nemes ösvény, pl. Buddha tanításai, pozitívan gondolkodni, igazmondás, könyörületesség, nyugodt, elégedett elme létrehozása, hasznos munka, tudatosság stb.

Elveti a kasztrendszert, de megtartja az újjászületés és a megváltás tanát. A vágyakról való lemondással juthatunk el a nirvánába. Ez nem azonos a halállal, inkább egy meghatározhatatlan, magasabb rendű szellemiség elérése. A hívők életformáját sajátos kettősség határozza meg : szeretet, önzetlenség minden élő iránt s egykedvűség az önmagukat érő történésekkel szemben. A buddhizmus a rá jellemző gondolatszabadság révén jelentősen átformálódott, irányzatokra szakadt. Ma már világszerte elterjedt, de főként Közép-Ázsiában és a Távol-Keleten meghatározó vallás. Irányzatai pl. tibeti lámaizmus, zen-buddhizmus.

A kínai vallás eredetileg a szellemvilágon alapult. A kínaiak szerint a világban egyetemes összhang uralkodik. Vallási elképzelésüket univerzizmusnak nevezzük. Az univerzum (a világmindenség) az ég, a föld és az ember kölcsönhatásából áll. Minden dolognak két egymást harmonikusan kiegészítő része van: a Jang és a Jin. A Jang a világosság, az aktív, a férfierő; a Jin a sötétség, a passzív, a női erő. A világot az örök törvény, a Tao mozgatja, amely a Jang és a Jin egyensúlyát biztosítja. A Kr. e. VI. században két vallási rendszer alakult ki, a Kung-fu-ce (Konfuciusz) nevéhez fűződő konfucianizmus, mely a hagyományok tiszteletére, az erkölcsös életre és az állam szolgálatára tanított, valamint a Lao-ce nevéhez fűződő taoizmus, mely a boldognak tartott múlt felé fordul, elveti a változást, a vágyak nélküli bölcselkedést tartja ideális állapotnak.

A kereszténység kialakulása Palesztinában a názáreti Jézushoz köthető. Jézus 30 évesen kezdett tanítani. Életét az evangéliumok írták le (Máté, Márk, Lukács, János). Jézus keresztre feszítétték, tanítványai, az apostolok azonban elkezdték az új hit terjesztését. A kereszténység olyan egyistenhívő vallás, amely a földi élet szenvedéseiért a túlvilágon ígér kárpótlást. A túlvilágon az egyén helyét élete – bűnei, illetve erényei – határozzák meg (pokol, purgatórium, menny). Alapeszméi: hit Istenben, szeretet, megbocsátás, a megváltás reménye. Elutasította a vagyont, az erőszakot, a gyűlöletet. Az isteni természet három megnyilvánulási formája az Atya-Fiú-Szentlélek – a Szentháromság. Az üdvözülést szolgálják a szentségek: a keresztség; a bérmálás; a házasság; a papi rend; az oltári szentség (úrvacsora); a gyónás; az utolsó kenet (a betegek szentsége). A hívek kapcsolatának formája az Istennel: egyénileg az ima; közösségileg a szentmise (istentisztelet). A történelem folyamán a kereszténység irányzatokra szakadt.

Egyházszakadások: 1054 – görög-keleti (ortodox) – római katolikus;
1517 – reformáció → protestáns irányzatok; pl. evangélikus, református stb.;
1534 – angol reformáció → anglikán egyház.
A kereszténység világszerte elterjedt, minden kontinensen meghatározó vallás.

Az iszlám Mohamed próféta által 610-632 között Mekkában és Medinában megalapított egyistenhivő vallás. Tanításai miatt szembekerült a gazdag mekkai kereskedőkkel, ezért kénytelen volt Medinába menekülni 622-ben. 622, Mohamed futásának (hidzsra) éve az iszlám időszámítás kezdete. Az iszlám szó jelentése: Teljes behódolás Istennek. Az Arab félszigetet tekinthetjük az iszlám vallás bölcsőjének. Az iszlámvallásra nagy hatással voltak a zsidó illetve keresztény hagyományok. Jelentős hatást gyakorolt a pogány arab világra is. Maga Allah korábban csupán egy törzsi istenség volt, s a pogány eredetű a mekkai szent helyen a Kába–kő (egy meteoritdarab) tisztelete. Az iszlámok szent könyvét Koránnak nevezik, amely fejezetekből, úgynevezett szurákból állt.

A Korán alapján a hívő muszlimoknak a következő 5 alapvető parancsot kell betartaniuk:
1. Allahban, az egyetlen istenben s a profétájában, Mohamedben való hit.
2. Mekka, a szent város irányában végzett napi ötszöri ima.
3. Kötelező alamizsnaosztás a szegényeknek.
4. A Ramadan havi böjt betartása, mikor napkeltétől napnyugtáig tilos enni és inni.
5. Minden igazhitű életében legalább egyszer zarándokoljon el a szent városba, Mekkába.

Az iszlám vallásnak két irányzata volt. Az egyik irányzat magukat szunnitáknak nevezte. Szerintük kötelező hagyományoknak az a része, amit a hívők közmegegyezéssel fogadnak el. A másik irányzat magukat siitáknak nevezte. Fontosnak tartották azt a hagyományt, amelynek a próféta közvetlen leszármazottaira, vagyis a kalifákra vonatkozik.

Az iszlám szerint társadalmi kötelezettség a hit terjesztése, melynek eszköze a dzsihád (szent háború).
Az iszlám ma főleg az arab világban és Ázsiában elterjedt, ezsmei háttérként kapcsolható a nemzetközi terrorizmushoz is.

Nemzeti hagyományok, identitás

Az önazonosságunk nem azonos a személyi igazolványban rögzíthető adatokkal. Mi európaiak, magyarok vagyunk. Mindenki lakik valahol, tehát városi, falusi, kispesti, győri stb. Van, aki vallásos, van, aki nem. Az önazonosság (identitástudat) az egyén tudata arról, milyen nemhez, nemzethez, valláshoz, régióhoz tartozónak érzi magát. E tudatforma lassan alakul ki az emberekben, a felnőtté érlelődés folyamatában. Azt, hogy milyen állam polgárai vagyunk, vagy melyik település lakosai, örököljük. Azt azonban, hogy melyik kultúrához kötődünk, melyiket szeretnénk ápolni és magunkénak vallani, az egyének többnyire felnőtt korukban döntik el. Az állampolgárság adott dolog. Ám lehet valaki más állam polgára, mint ami az anyanyelve. A nyelvi-kulturális identitástudat azonban csakis az egyén meggyőződésén alapulhat, „magánügy”. Ő és csakis ő döntheti el, vajon melyik nyelvi-kulturális közösséghez tartozik.

A demokratikus társadalomban mindenki maga döntheti el vonzódásait és azt, milyen értékekhez óhajt alkalmazkodni. Ha valaki másképpen cselekszik, mint amit a belső lelkiismerete diktál, lelkifurdalást érez. Ezért sem szabad senkit arra kényszeríteni, hogy akarata ellenére elhagyja ősei hitét, nyelvét.

Az anyanyelvi kultúra, az anyaország történelme sokakat akkor is hűségre ösztönöz, ha nem a szomszédos államokban élő kisebbségi magyar, hanem hazájától sok ezer kilométerre él, mert vagy ő, vagy a szülei emigráltak. A jogos nemzeti büszkeség azonban sohasem nézi le más nemzetek történelmét, kultúráját. A modern ember bátran lehet többes identitású, például párizsi zsidó magyar, vagy washingtoni protestáns magyar. Nyilvánvaló, hogy még a választott sportklub iránti rokonszenvet sem cseréli fel senki szívesen erőszak hatására. Az identitástudat az ember belső ügye. A fiatalok identitástudatának kialakításában sokat segít, ha törődnek szülőföldjük hagyományaival, és tenni is hajlandók a jó hagyományok ápolása érdekében.

Most kezd újraéledni egy kedves, régi szokás, a lokálpatriotizmus. Az érzelmi kötődés a helyhez, ahol élünk, áldozatos munkára, például a műemlékek megszépítésére ösztönzi a település lakóit. Akinek közösségi célja van, sokkal könnyebben azonosul saját szerepeivel, hisz számtalan visszajelzést kap társaitól, hogy milyennek tartják őt.

Az emberek többféleképpen ítélik meg a társadalmi jelenségeket, és vélekedésükben az egyik legfontosabb elem az a tény, hol nevelkedtek fel. Fontos tehát a lakcím: európai, magyarországi, városi vagy falusi ember valaki. Ám ez még kevés. Az emberek identitástudatát kulturális hatások alakítják. Ebbe beletartozik a családi hagyomány éppen úgy, mint a vallási és nemzeti hagyományok. A viselkedéskultúra is beletartozik a kultúrák ember, kulturált társadalom fogalmába. A család értékközvetítő szerepe abban is megnyilvánul, hogy ezeket a normákat megtanítsák otthon a fiataloknak. A ma élő felnőttek egy részének identitástudata azért nem eléggé magabiztos, mert a régi rendszerben esetleg féltek attól, hogy kifejezést adjanak nemzeti, vallási, kisebbségi identitástudatuknak. Ezért is illeti meg igen nagy tisztelet azokat a magyar családokat, akik a diktatúrák idején is vállalták, hogy román, szovjet, csehszlovák, jugoszláv állampolgár létükre magyarnak érzik magukat. E történelmi tapasztalat a ma élő idős nemzedékekben mély nyomot hagyott.

Az emberek identitástudatát napjainkban nagymértékben befolyásolhatja a lakóhely, tehát az, hogy városi vagy falusi lakos valaki. Különösen a fővárosnak van nálunk nagy presztízse. Ennek oka az lehet, hogy Budapesten nemcsak számos kulturális létesítmény és kórház között választhatnak a lakosok, de munkahelyből is több lehetőség adódhat, mint kisvárosban vagy falun, ahol esetleg egyáltalán nincs sem termelő-, sem szolgáltatóipar. Újabban a városok társadalmában egyre inkább meghatározó a munkahelyhez való érzelmi ragaszkodás. Az emberek egy része nem arra büszke, mi a szakmája, hanem arra, hogy melyik sikeres, híres cég alkalmazottja. A fiatalabb korosztályokban a fogyasztói szokásokhoz (márkanév, zenekarok, sportklubok) való érzelmi kötődés is divatba jött. Néha a divatos viseletek alapján elkülönült fiatal csoportok rivalizálnak egymással, becsmérlő a véleményük egymás ízléséről.