A bírósági eljárás szereplői, az eljárás főbb szakaszai

A bírói igazságszolgáltatás négy fő területet ölel fel.
Az elsőbe a polgári peres ügyek tartoznak: a tulajdonjogi, szerződési, örökösödési jogviták eldöntése. Ha magánszemélyek vagy jogi személyek (szervezetek) vitába keverednek egymással, keresetlevélben bírósághoz fordulhatnak, hogy az érvényes törvények szerint tegyenek igazságot ügyükben. Aki a keresetet benyújtja az a felperes, aki ellen a per folyik, az az alperes: mindkettőjüket ügyvéd képviselheti. A bírósági esetek legnagyobb része ilyen polgári peres ügyekkel foglalkozik, amelyekre a Polgári Törvénykönyv jogszabályai az irányadók. Vagyoni viták, családjogi ügyek vagy személyiségi jogsértés esetei tartoznak ide.
A másik fő terület a büntetőperek, amelyek a büntető bíróságra tartoznak. A bűnügyekre a Büntető Törvénykönyv jogszabályai az irányadóak. A büntetőperekben hármas tagozódással találkozunk. Az igazságszolgáltatást a bíróság végzi: a vád képviselője az ügyész, a védelemé pedig az ügyvéd. Büntető feljelentést tehet magánszemély vagy közvádló (államügyész). A vádlott büntetőjogi felelősségét egy bizonyítási eljárás keretében vizsgálják. Ennek három szakasza a nyomozati, vádemelési és tárgyalási szakasz. A nyomozás során feltárják az eset tényeit. A vádemelésnek részletesen taglalnia kell a feltárt tényeket, és jogszabályokra hivatkozva meg kell állapítani, hogy a vád szerint milyen büntetőjogi felelősség terheli a vádlottat. A bírósági tárgyalás során nyilvános bizonyítási eljárás keretében mérlegelik a bizonyítékokat, az eset körülményeit, megállapítják a büntetőjogi felelősség mértékét, és meghozzák az ítéletet. A vádlott védelméről vagy maga gondoskodik ügyvédet fogadva, vagy nem él ezzel a lehetőséggel. Bűnvádi eljárásban a törvényben meghatározott esetekben ilyenkor hivatalból is kirendelnek mellé védőt.
A bírói igazságszolgáltatás harmadik fő területe a munkaügyi bíráskodás. Munkaügyi perekben az illetékes munkaügyi bíróságok ítélkeznek: pl. vitatott elbocsátások, elmaradt végkielégítések, baleseti felelősség megállapítása.
Végül negyedikként a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára is lehetőség van. Ez a közigazgatási bíróságok hatáskörébe tarozik. A katonai ügyekben eljáró hadbíróságok is részei a bírói szervezetnek. Külön említést érdemelnek a fiatalkorúakkal kapcsolatos büntetőjogi rendelkezések. Ennek az az oka, hogy a fiatalkorúak cselekvőképessége s így büntetőjogi felelőssége is korlátozott. A fiatalkorúak ügyeinek tárgyalásán a bírói tanácsban rendszerint egy pedagógus is helyet kap.
A bírói és ügyészi szervezet hierarchikus. A helyi bíróságok elsőfokú ítéleteket hoznak. Ezek ellen fellebbezni lehet a másodfokú, megyei, illetve fővárosi bíróságokhoz. Efölött helyezkednek el a táblabíróságok, végül a Legfelsőbb Bíróság, amelynek ítélete nem fellebbezhető meg.

Az alapvető emberi, gyermeki és diákjogok, valamint az ezekhez társuló kötelezettségek

A gyermeket minden felnőttnek óvni, védeni, gyámolítani kellene. Az erkölcsös ember ugyanis nem közömbös a közösség dolgai, tehát a más gyermeke iránt sem. Nem minden szülő alkalmas ugyanis a gyermeknevelésre. A gyermekek jogait számos családban megsértik. Ezért is fontos, hogy vannak a gyermekeknek külön jogaik. Aki ezeket megszegi, azt a bíróság elítélik.
A gyermekeket külön nemzetközi jogszabály is védi 1989 óta.. Ez a fontos alapszabály egyebek mellett kimondja, hogy „ a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi értségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége „
Gyermeknek az a személy számít, aki még nem töltötte be a 18. életévét, de csak a 14 éven aluli személy számít cselekvőképtelennek, a 14 év feletti gyermek már korlátozottan cselekvőképes. Ez azt jelenti, hogy jognyilatkozataik érvényességéhez törvényes képviselőjük beleegyezése szükséges.
A magyar alkotmány 1993-ban építette ezt a Gyermekjogi Egyezményt a magyar jogrendbe. Ez lehetővé teszi, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ ) évenként jelentést kapjon arról, megsértik_e hazánkban a gyermekek jogait. Ha a család nem segíti elő gyermeke egészséges fejlődését, nem gondoskodik ellátásáról, vagy arról, hogy életkorának és képességeinek iskolába járhasson, az államnak kötelessége a megfelelő intézményeken keresztül fellépni kiskorú állampolgára érdekében.
Ugyanakkor a gyermek nevelésében a szülők nagyfokú autonómiát élveznek, így például ők dönthetnek abban a kérdésben, milyen életpályát, iskolát válasszon gyermekük.
Összefoglalva elmondható, hogy az ENSZ 1989-es, a Gyermekek Jogairól Szóló Egyezménye biztosítani kívánja a kiskorú polgárok személyes, szociális és kulturális jogait. Ezek a jogok az úgynevezett általános emberi jogokból vezethető le.
Az emberi jog olyan társadalmi jelenség, ami az élet különböző területein érvényesül. Ez a demokrácia alapfeltétele.
- Állampolgársági jog: minden olyan cselekvési lehetőség, ami a társadalomban élő embert megilleti és amelyet az állam csak alkotmányos keretek között korlátozhat. Ezzel szemben az alapvető emberi jogok nem korlátozhatók és minden emberre vonatkoznak. ( jogegyenlőség)
- Emberi jogok:
1, Polgári és politikai jogok
- Polgári szabadságjogok: vallásszabadság, lelkiismereti szabadság, szólásszabadság, tulajdonhoz való jog, az emberi méltósághoz való jog.
- Politikai szabadságjog: választójog, gyülekezési szabadság, sajtószabadság.
2, Gazdasági, szociális és kulturális jogok: Oktatáshoz való jog, munkához való jog, egészséghez való jog, szociális biztonsághoz való jog.
Ezek államilag szabályozottak.
3, Kommunikációhoz való jog
Egészséges környezethez való jog
Békéhez való jog
4, A legalapvetőbb jogok: élethez való jog, szabadsághoz való jog, ártatlanság védelme
Az (állam) emberi jogokat biztosítja világ szinten az ENSZ , magyar szinten az alkotmány és az állampolgári jogok országgyűlési biztosai: - ombudsman, feladata a jogsértések feltárása, ajánlások megfogalmazása.
Állampolgári kötelességek:
- a közterhek részarányos vállalása
- törvények betartása
- egészségügyi szabályok betartása
- közlekedési szabályok
- mások jogainak tiszteletben tartása
- tankötelezettség
- honvédelmi kötelezettség
Az, hogy jogállamban élünk, nem mindig és feltétlenül kellemes. Összegzésében azonban az, mert biztonságban élhetünk, tudva, ha bármi sérelem ér bennünket, van kihez fordulni jogorvoslatért.

A társadalmi együttélés alapvető szabályai, eredetük és rendeltetésük

Az emberi közösségek, kialakulásával, az emberi társadalmi együttélés megjelenésével egyidős a jogi gondolkodás azon ága, mely arra keresi a választ, hogy milyen alapja van azoknak a magatartási normáknak, melyek a szervezett közösségeket, az emberi kapcsolatokat szabályozzák.
Az állam, mint főhatalom, legfőbb jogalkotó, a rend őre, a magatartási szabályok megteremtője valamilyen ráruházott hatalomnál fogva gyakorolja e jogosítványait, alkotja meg a társadalom valamennyi tagjára kötelező jogszabályait. Egyesek a nép és az állam közötti szerződéses viszonyként fogták fel, melynek lényege, hogy a hatalom legfőbb letéteményese, a nép saját belátásából döntött úgy, hogy a rend és a békés együttélés biztosítása érdekében hatalmának egy jelentős szeletét az államra ruházza megfelelő korlátok és garanciák beiktatásával (társadalmi szerződés elmélete). Mások az emberi felismerés racionalizmusával és a szükségszerűség örök törvényével magyarázzák az államokban tradicionálisan kialakult jogkörök eredetét. A szervezett állami rend létrejöttén és az állam rendőri szerepén túlmenően azonban a jogbölcselet képviselőit leginkább foglalkoztató kérdés az állam által alkotott pozitív jog érvényességének és igazságosságának kérdése. Meddig terjed az állam hatalma? Létezik-e olyan örök értékrend, ami korlátozza az államot a magatartási szabályok megalkotása során? A természetjogi elméletek megalkotói egy magasabb rendű normának való megfelelésben látják a jog érvényességének és ezáltal a jogbiztonságnak a kulcsát. Nem elegendő a jogszabályok megalkotásának folyamatához kapcsolódó formai kritériumokat teljesíteni, a megfelelő szerv által a megfelelő eljárási rendben megalkotni és kihirdetni a normákat, hanem olyan tartalmi követelményeknek is meg kell felelnie a létrehozott normának, amely követelmények valamely, a jognál magasabb rendű, a társadalom egészét átható és minden ember által feltétel nélkül elfogadott és vallott morális szabályokkal azonosak.
A totalitárius államok formálisan legális jogi köntösbe bújtatott embertelen világa megmutatta annak szükségességét, hogy a jogszabályok keletkezése köré olyan burok kerüljön, melyet a világ valamennyi államában egyformán elfogadott erkölcsi, morális magatartási szabályok, az emberi együttélés legalapvetőbb követelményeit magában foglaló elvek alkotnak. A társadalmi együttélés alapjai a valamennyi ember viselkedésében születésétől fogva benne rejlő morális gátlások és veleszületett jó és rossz érzékek. Amennyiben az állam által alkotott jogszabályok ellenkeznek ezekkel a társadalom széles köre által elfogadott, belső erkölcsi normákkal, úgy azzal a helyzettel találja magát szembe a jogalkotó, hogy formálisan ugyan érvényes szabályát a társadalom tagjai nem fogadják el, az kiüresedett írott joggá válik. A kérdést leegyszerűsítve az amerikai esküdtszéki rendszer számos példával szolgál a jogszabályok társadalmi elfogadtatásához kapcsolódóan. Több esetben derült ki a bírósági eljárások során, hogy a nyilvánvalóan pozitív jogba ütköző és a jogalkotó által elítélni rendelt magatartások az esküdtszék – mint a jogkövető állampolgárok mintatestülete – nézőpontjából megengedett és erkölcsileg védhető cselekvéseket rejtenek.
Az emberi jogok és a személyiségi jogok tartalma és elismertsége napjainkban szinte valamennyi államban azonos a jogvédelem módjában, a személyében megsértett ember számára rendelkezésre álló jogi eszköztár milyenségében találhatóak csak eltérések. A személyiségi jogok az ember veleszületett jogai, melyek függetlenek az aktuális hatalom akaratától. Egyetlen állam sem teheti meg, hogy ezeket az ember természetében kezdettől fogva benne rejlő jogokat korlátozza, ne ismerje el vagy aktuális akaratához igazodó tartalommal töltse meg.

Az erkölcs és a jog fogalmának összehasonlítása

A jog és az erkölcs abban hasonló, hogy mindkettő normarendszer, amely a társadalomban együtt élő emberek számára megmondja, mit tehetnek meg és mit nem. Lényeges különbség azonban, hogy az erkölcsi vétségért nincsenek írásban rögzített büntetési tételek, mint a jogban.
Az erkölcs fogalma:
Az erkölcs azon normák, szabályok, parancsok, értékítéletek összegzése, melyek magatartásunkat, cselekedeteinket a társadalmi jó érdekében gyakorlatilag szabályozzák. Az erkölcsöt idegen szóval etikának, morálnak is nevezik.
Erkölcsi kárt azok az emberek okoznak mások, akik lelkileg nem igényesek, akiket nem zavar a lelkifurdalás. Az ilyen embereket a köznyelv erkölcstelennek vagy cinikusnak nevezi. Az emberi cselekedetek mindig lelki tulajdonságból fakadó, a közös normák szempontjából erkölcsileg is megítélhető tettek. Könnyen kijelenthetjük, hogy minden erkölcstelen, ami erőszakot alkalmaz másokon.
Az erkölcs szinte egyidős az emberi társadalommal. Már az őskori ember is normarendszert követett rítusaival. Az erkölcsi jó: mások tisztelete, az emberszeretet, a segítőkészség minden társadalomban nélkülözhetetlen, hiszen másképpen zűrzavar keletkezne, az emberek elpusztítanák egymást. A történelem azonban gazdag példasort szolgáltat az alapvető erkölcsi értékek megszegésére a háborúk alkalmával. Ahol az erőszak az úr, ott még az emberi lét védelmének legfőbb erkölcsi parancsát is megszegik.
A jog fogalma:
A jog legáltalánosabb megközelítésben emberek közötti viszony, társadalmi viszony. A jog norma, magatartásszabály, az emberi magatartásokat, vagy magatartásokat befolyásoló körülményeket szabályozza. A jogot a többi magatartásszabálytól az különbözteti meg, hogy a jog esetében az államszervezeti rendszerén keresztül rendelkezésre bocsátja a kényszereszközöket annak érdekében, hogy a társadalom tagjai a jogi normáknak megfelelő magatartást tanúsíthassanak. A jog tehát állami kényszereszközökkel kikényszeríthető általános magatartásszabály.
Az erkölcs és a jog között az a döntő különbség, hogy az erkölcsi normák ajánlottak, megszegésük legfeljebb a társadalom megvetését vonja maga után, de a jogszabályok megszegése azt is jelenti, hogy a tipikus helyzetekre előre megírt és a társadalom által megalkotott szabályrendszert szegtünk meg. A jogszabályokat követni kötelező, az egyénnek nincs mérlegelési lehetősége. Ha nem követi, tette büntetést von maga után.

Társadalom ismeret

DEVIÁNS VISELKEDÉS:Olyan normaszegő viselk. mikor valaki nem tud alkalmazkodni a
társadalmilag elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. Eltérő minden társadalomban.
DEVIANCIA:A társadalomban elfogadott normák, viselkedési formák megszegése
ELIDEGENITÉS:Az ember idegenűl érzi magát a társadalomban. Nemkötödik és nem számithat a társadalomtol segitségre. NORMASZEGŐ VISELKEDÉSEK: öngyilk, bűnözés, alkohol, kábítószer, elmebetegség, .
LÉTEZNEK ELMÉLETEK:Biólogiai, Pcihológiai, Szociologiai, Kultúrális

EGYENLŐTLENSÉG: Minden mai társadalomban vannak szegények és gazdagok, hatalmasok és a hatalomnak kiszolgáltatottak. Elégedettek és elégedetlenek ez a jelenség az egyenlőtlenség

TÁRSDALMI EGYENLŐSÉG: Az egyének és családok társadalmi kategóriák helyzete, a társadalomban nagy különbséget mutat.
Dimenziói: - Jövedelem, vagyon, munka, lakás, körülmények,
- Műveltség, szabadidő mennyisége és eltöltésének módja
- Egészségi állapot

ESÉLYEGYENLŐTLENSÉG: A társadalmi pozíciókba bejutás egyenlőtlensége.

EGYENLŐSÉG: Aktuális pozíciók: Vizsgálat során egyforma esélyei vannak. a társadalom minden tagjának egyenlő az adott időszakban azonos a jövedelme, vagyona, lakás, viszonyai stb….

ESÉLYEK EGYNELŐSÉGE: Társadalom minden tagjának egyenlő esélye van arra hogy a jövedelem stb…. szempontjából kedvező pozíciókat elérjen.
Méltányosság: Az egyenlőség mint elérendő cél alternatívája. Azt jelenti hogy a társadalom tagjai olyan jövedelemben, megbecsülésben részesülnek a társadalom részéről amely arányos a társadalom érdekében végzett szolgálatokkal, közjóhoz való-hozzájárulásával.

IGAZSÁGOSSÁG: Azok a egyenlőtlenségek amelyeket egy hipotetikus kiinduló helyzetben a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana.

SZEGÉNYSÉG: A nem modern társadalomban a lakástól ruházkodástól megfelelő táplálkozástól való megfosztottság. A hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölése.

DEPRIVÁCIÓ: Megfosztottságot jelent

MÉRTÉKEK: - Hátrányos helyzet, többszörösen is hátrányos,- abszolut ill relativ szegényésg
MÓDSZEREK: - Háztartási jövedelem ill Háztartás panel felvétel
EGYENLÖTLENSÉG-SZEGÉNYSÉG OKAI: Müveltség,iskolai végzettség,testi lelki egézségi állapot


Alapfogalmak

Kultúra: Az anyagi és szellemi javak összessége.
Azon szellemi anyagi és intellektuális értelmi és érzelmi sajátosságok teljes komplexuma, amely egy társadalmi csoportot jellemez. Nem csak a művészeteket és az irodalmat, hanem az életmód az alapvető emberi jogokat, az értékrendszereket, hagyományokat és a hiedelmeket is magába foglalja.

Szubkultúra: Egy népesség csoportban érvényes kultúra.

Kulturális identitás: Egy nép, nemzet öntudata. Joga hogy ellenálljon, szembe helyezkedjen minden fajta asszimilációs nyomásnak és hanongelizáló erőnek.

Interkultúrális akciók: Kultúrák közötti interakció.

Multikultúrális akciók: Kölcsönös együttélés és megértés, egyazon társadalomban élő különböző kultúrák között.


Kultúrák fajtái:
1. Elit: Humanizálás
2. Tömeg: Csak kikapcsol
Érvek ellene: Átlag ízlést célozza meg. Profit szerzés a cél. Manipulálja az igényeket. Nem segíti a műveltségi szint fejlődését.
Érvek mellette: Informál. Lépcsőfok a magas kultúrához. Hozzá férhetővé teszi a kultúrt
3. Népi kultúra: A hagyományok ápolásában pótolhatatlan a megtartó erő.
4. Mindennapi kultúra: Az emberhez méltó igényszerit alakítása fenntartása. Ahogy élünk, ahogy felhasználjuk a lehetőségeket. (táplálkozás, öltözködés, lakás stb.)


Kultúra elsajátítási formái:

1. Szocializáció: Az egyén mindennapi életképességének elemi formáit alakítja, fejleszti.
Alapintézménye: Család, Óvoda
2. Nevelés, Oktatás: Az emberi erőforrásokat termelő folyamatok egyike
Alapintézménye: Iskola, Főiskola, Egyetem
3. Művelődés: Tudatós elsajátítása, amely külön erőkifejtést igényel, nem kötelező, hanem önkéntes
Alapintézményei: Művelődési intézmények

A szociológiát: legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudományt. A tudománnyal és a társadalommal foglalkozik. A társadalmat amelyben élünk megismerhetjük a szociológia segítségével. Persze nem csak ennek segítségével tudunk a társadalmi helyzetünkkel megismerkedni hanem riportok szépirodalom valamint a mindennapi élet tapasztalatainak segítségével is megismerhetjük társadalmunkat. A szociológia tudományának lényegéhez hozzátartozik az elméleteknek a valósággal való összevetése. A valósággal való tudományos módszerekkel végzett összevetés nélkül nem beszélhetünk tudományos szociológiáról.
RAYMOND ARON 3 FAJTA SZOC:Uralkodó tanácsadója,Nép orvosa,Tudomány főpa
TÁRSADALOM TUDOMÁNY KIAL:
Demográfia: Népességszáma; Politikatudomány: alapelvek, Közgazdaságtan ; Szocialpszihológia ; Társadalo,néprajz:
SZOCIOLOGIA KUTATÁS ÉS POLTIKIAI CSELEKVÉS:
SZOCILOLGIAI KUTATÁSOK OBJEKTIVITÁS

A SZOCIALIZÁCIÓ: többféle képpen definiálhatjuk Az egyik definició szerint az a folyamat amelynek során az emberi személyiség kialakul .Ezt inkább a pszichológia használja A másik definició szerint a szocializáció az a folyamat amelynek során a gyerekek megtanulják hogyan lehetnek a társadalomuk hasznos tagjai hogyan kell a társadalomban élniük.
Ebben az értelemben a szocializáció során a gyerek megtanulja a környező társadalom kultúráját normáit értékeit. Szocializáció szempontjából döntő életszakasz a gyermekkor. Csecsemőkorra helyez nagy súlyt a szocializáció ,majd az iskolai szakaszt látja később döntő fontosságúnak amikor a gyerek elsajátítja a fogalmakat,a gondolkodás szabályait.A szocializáció végül is az egész élet során folytatódik mert felnőttkorban a már gyerekként elsajátított normák értékek helyére a felnőttkori értékek és nornák lépnek életbe.A szocializáció legfontosaabb intézménye a család mert a gyermek elsősorban a szüleitől ,testvéreitől,rokonoktól sajátítja el a normákat és értékeket. Szocializálnak a modern társadalomban a tömegkommunikációs eszközök is különösen a televizíó.
SZOCIALIZÁCIÓ: Az a folyamat amelynek során a megszületett csecsemő személyisége fokozatossan kialakul másképpen amelynek során a gyermek elsajátítja a társadalmi normákat és értékeket,megtanulja a különféle társadalmi szerepekben elvárható viselkedést.A szocializáció nagy része a gyermekkorban történik de a felnőttkorban is folytatódik.

SZEREPE: Viselkedési mintákból, jogokból és köteleségekből áll.

STÁTUSZ: Egy társadalomban elfoglalt poziciót jelent. Pl:tanár

INTERNIZÁLÁS: Az a folyamat mikor az egyén olya mértékben sajátitja el, teszi magáévá az értékeket ésnormákat hogy akkor is azoknak megefelelöen viselkedik, ha nem számít külsö negatív szankciokra a norma megszegése esetén, más szóval ha valaki belső megygözödésből viselkedik a normáknal megfelelöen, mert normakövető viselkedést igen értékesnek tartja

TÁRSADALMI SZERKEZET: A társadalmon belüli különböző poziciók közötti viszony,a különböző poziciókat betöltő egyének és csoportok közötti viszony.
TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS: A különböző ismérvek alapján megállapított társadalmi kategóriák helyzetének eltérése,hierarchikus sorrendje az életkörülmények és az életmód különböző dimenziókban.
TÁRSADALMI OSZTÁLYNAK: nevezzük a termelőeszközökhöz való viszony alapján definiált társadalmi kategoriákat.
STÁTUSZCSOPORT: az egyének vagy családok csoportja ,akik az általa használt hét dimenzióban együttvéve hasonló helyzetben vannak.
MÓDSZEREK:
Survey Sokféle adatot gyűjtenek össze a megkérdezett személyek vagy családok társadalmi helyzetéről,életkörülményeiről,életmódjáról,gondolkodásáról.Ezeknek az adatfelvételeknek alapján társadalmi kategóriánként lehet kimutatni.
ÖNBESOROLÁSOS:Az önbesorolásos módszer esetében a megkérdezetteket kérdezik meg hogy milyen osztályba,rétegbe sorolják magukat.
PRESZTIZSVIZSGÁLAT:Ebben a megkérdezetteket arra kérik fel ,hogy pontosan megnevezett foglalkozások presztizsét nevezzék meg.
TÁRSADALMI GAZDASÁGI STÁTUSZ:
MARX:
Egydimenziós-gazdaság: A társadalmi szerkezetben elfoglalt hely. Teremelőeszközökhöz való viszony.
WEBER:
3dimenziós gazdaság: Gazdasági dimenzió,Hatalom,Rend(megbecsültség, életvitel)
BOURDIEU:
Pénztőke,Kulturális tőke, Szociális tőke. Egymásba konvertálhatók
ERDEI FERENC
2társadlom létezett: Történelmi nemzeti: egyházak, államhivatalnok, nagybirtokos, úri középosztály,
Modern Polgári:
2OSZTÁY EGY RÉTEG:
Munkásosztály: amely az állami tulajdonon keresztül részesül a termelőeszközök tulajdonába
Teremelőszövetkezeti Parasztság: Szövetkezeti tulajdonon keresztül részesül a term. eszk.
Réteg: kisiparokok, kulákok

TÁRSADALMI MOBILITÁS: azt a jelenséget nevezzük társadalmi mobilitásnak amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik .Átlép az egyik társadalmi osztályból rétegből a másikba.
FAJTÁI: Nemzedékek közötti mobilitás, Nemzedékeken belüli mobilitás, Házassági mobilitás

4szempont szerint definiáljuk: foglalkozás, müveltség, anyagi helyzet, lakóhely
NYITOTT ÉS ZÁRT TÁRSADALOM: Annál nyitottab valamely társdalom, minnél kisebb az eltérés a különböző rétegekből származók mobilitási esélyei között
VÁNDORLÁS, INGÁZÁS, NEMZETKÖZI VÁNDORLÁS,
A társadalmi mobilitásra külömbözö felmérésére különbözö módszerek vannak: Kérdőiv alapján,
STRUKTURÁLIS MOBILITÁS:azt értjük ha valaki szükségszerüen vált mobillá