Nyári szünet - következő érettségiző évfolyam

Az oldal továbbra is azért működik fejlődik bővül, hogy a következő érettségiző évfolyamok könnyebben tudják venni az akadályokat. Lehet, hogy sok érettségi tétel elavult, hiányos, hibás sorokat/megjegyzéseket tartalmaz, de legalább egy kis lapot, ad hogyan kezdj neki a saját tételeid kidolgozásához, esetleg az itt megírt tételeket már egy az egyben fel tudod használni a sikeres szóbeli érettségid megszerzéséhez.

Több fórumon, klubban, oldalon, ami köthető az erettsegisegedlet.blogspot.com-hoz újabbnál-újabb kérésekkel fordultok hozzám, sajnos ezek közül a legtöbbet nem tudom teljesíteni, mert nem rendelkezek a kell anyaggal hozzá és ti - akik már leérettségiztek, hozzájutottak ritkább tételekhez - sem küldtök be. Sok oldalt jártam be én is, hogy bővíteni tudjam a tételek listáját, többnyire sikerrel, olyan szempontból, hogy még nem közölt tételeket találok, de a speciális kérésekre megoldást sajnos nem mindig tudok találni. Az esetek többségénél szükség lenne a ti segítségetekre. Ha szeretnéd segíteni az oldal fejlődését, akkor erre az e-mail címre küldheted a tételeidet: hokn87@gmail.com.

A nyári szünet és az érettségi időszak végével sajnos az oldal látogatottsága közelebb van sajnos a 0hoz, mint a 100hoz, de az előző évi statisztikák és a józan paraszti ész is ezt sugallta. Nem meglepő módon, mivel ilyenkor jenkisem érettségizik, senkikem tanul érettségire, mindig boldogan mutagatja a frissen nyomtatott érettségi bizonyítványát és a benne szereplő görbülő érdemjegyeket.

Most csak reménykedni tudok, hogy a látogatók száma nem azért csappant meg, mert google.com fekete listára dobta az oldalt, hanem csak azért, amit az előző bekezdésebe írtam az érettségiről és az érettségizőkről.

A nyár maradék egy hetét mindenki használja ki a lehető legjobban, akik érettségire készülnek nem kell félni, ebben az évben/tanévben is meglehet szerezni minden tárgyból a kívánt jegyet, csak annak megfelelően kell dolgozni/tanulni. Aki már túl van ezen, annak két lehetősége van, vagy dolgozik vagy tovább folytatja tanulmányait. mindkát megoldásnál egy teljesen új élet és teljesen új élmények várnak. A technikum és az egyetem/főiskola mindenképpen egy jobb lehetőség, mint a meló, mert itt kapja meg mindenki az szabadságát - főleg, ha nem a szülőhelyén tanul tovább, hanem kolis vagy albis lesz egy msáik városban pl Budapesten ( csak ajánlani tudom ) - az egyetemi élet felülmúlhatatlan, persze csak akkor ha a megfelelő társaságba keveredsz.

Gazdasági tevékenység és környezetszennyezés

A környezetvédelem egy társadalmi tevékenység, amely az emberi társadalom által saját ökológiai létfeltételeiben (saját maga által) okozott károsodások megelőzésére, a károk mérséklésére vagy elhárítására irányul. A környezetvédelem éppen ezért nem azonos a természetvédelem fogalmával, bár a két tevékenység között jelentős átfedés van. A természetvédelem célja a bioszféra állapotának, működőképességének, biológiai sokféleségének, valamint ezzel összefüggésben a élőhelyeknek és a természeti tájnak a megőrzése, károsodásainak megelőzése, mérséklése vagy elhárítása.

A problémák felismerésével együtt megszületett a környezetvédelem fogalma, az igény szűkebb és tágabb környezetünk, Földünk védelme iránt. A környezetvédelem definíciója Kerényi Attila nyomán: Környezetvédelem alatt olyan tevékenységi rendszert értünk, amelynek célja a bioszféra megőrzése oly módon, hogy környezetünket, és magát az embert is megóvjuk mindenfajta emberi tevékenység szennyező és pusztító hatásától. Emellett mesterséges környezetünket úgy kell alakítanunk, hogy az harmóniában legyen a természeti környezettel, valamint a gazdasági tevékenységek végzése során tekintettel kell lenni az élő rendszerek tűrőképességére, amelyet a tevékenység során nem haladhatunk meg. Ezeknek a céloknak az eléréséhez összehangolt cselekvésre van szükség, amelynek legfontosabb színtere a gazdaság.

Több fontos terület azonban nem tartozik a gazdasághoz. A tudományoknak ugyancsak nagy szerepe van a környezeti problémák megoldásában, és legalább ilyen fontos a környezetvédelmi oktatás-nevelés, a környezetvédő tudat kialakítása, hiszen a belső indítékok által motivált környezetvédő cselekvés hatékonyabb a külső kényszer hatására végrehajtott cselekedeteknél. Ennek ellenére természetesen szükség van a környezetvédelem kényszerítő eszközeire: törvényekre és jogszabályokra is. A környezetvédelmi tevékenységeket két fő csoportba sorolhatjuk: elméleti és gyakorlati cselekvésekre. Az elméleti (szellemi) szférába a tudomány és az oktatás, míg a gyakorlati szférába a gazdasági és fogyasztási tevékenységek tartoznak.

A GLOBÁLIS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK

Túlnépesedés, éhínség, városnövekedés A Föld népessége jelenleg meghaladja a 6 milliárd főt. A növekedés szempontjából a legkritikusabb a demográfiai ciklus 2. szakasza, amelynek jellemzője a járványok visszaszorításával párhuzamosan a halálozási ráta csökkenése, a születések magas száma, ami rendkívül gyors népességnövekedést eredményez. Jelenleg néhány ázsiai ország, valamint az afrikai országok többsége ebben a szakaszban tart, ami a Föld népességének megduplázódásához szükséges idő lerövidülését is maga után vonja. A duplázódási idő jelenleg kb. 30 év, azaz 2030-ra (a jelenlegi tendenciák változatlanságát feltételezve) a Föld népessége elérheti a 12 milliárd főt. A túlnépesedés a Föld eltartó képességének korlátozottsága miatt jelent igen súlyos problémát. A Föld eltartó képességére vonatkozóan különböző számítások láttak napvilágot, pl. Wester 1982-es számítása szerint, amelyben 2000 kalóriás napi energiaigénnyel számolt, a Föld eltartó képessége 2 milliárd fő. Jellemző, hogy ezek a számítások rendre alacsonyabb népességszámot eredményeznek, mint amennyi a Föld jelenlegi népessége. Meg kell azonban jegyezni, hogy az eltartó képességet új technológiák bevezetésével, új, ellenállóbb és nagyobb terméshozamú fajok (ld. zöld forradalom) alkalmazásával tovább lehet bővíteni.
Ennek ellenére igaz, hogy a Földön sohasem éhezett annyi ember, mint napjainkban. Jelenleg 1 – 1,2 milliárdra becsülik a hiányosan táplálkozók számát, és ebből 630 millió éhségszinten él. A túlnépesedési problémák először az ázsiai országokban, Indiában, Kínában, Pakisztánban jelentkeztek, jelenleg azonban Afrika az a kontinens, ahol a legtöbb éhező él. Az afrikai éhínség már a 70-es évek eleje óta visszatérő probléma, a Száhel-övezetet sújtó szárazság által eredményezett éhínségektől kezdődően.

Igazán hatékony megoldás a gazdasági fejlődés, a népesség tudatformálása, ill. annak átalakulása lehet. A túlnépesedés következménye a városrobbanás. Az ebből fakadó gondok a túlnépesedéshez hasonlóan szintén a 3. világ országaiban jelentkeznek elsősorban, Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában. A probléma abból fakad, hogy a megélhetésért a városokba áramló népességgel a városi infrastruktúra fejlődése, az utak, a csatornahálózat, a lakásállomány stb. nem tud lépést tartani, ami a városok túlzsúfoltságát, szennyezettségét eredményezi. Ennek következménye a 3. világ országaira jellemző városperemi bódévárosok kialakulása (pl. Rio de Janeiro, Calcutta, Kairó stb.).

Energiaválság, nyersanyagok kimerülése A II. világháborúig fennálló gyarmati rendszer lehetővé tette a világ fejlett (gyarmattartó) országai számára, hogy nyersanyag- és energiaszükségletüket gyakorlatilag korlátlanul kielégíthessék. A gyarmati rendszer felbomlása azonban merőben új helyzetet teremtett, és a korábbi nyersanyag-ellátás átalakulása érezhetővé tette: a nyersanyag és az energia nem tartozik a korlátlanul rendelkezésre álló javak közé. Ez a felismerés az 1973/74-es olajválság hatására vált igazán akkut problémává, amikor a kőolajban gazdag közel-keleti államok az olaj árának drasztikus emelésével tovagyűrűző gazdasági válságot idéztek elő. Az első, majd a második (1978/79) olajválság hatására irányult rá igazán a figyelem a megújuló és a meg nem újuló energiahordozók kérdéskörére, az alternatív energiaforrások kutatására, valamint a meglévő, ismert készletek becslésére. A jelenleg ismert készletek és a jelenlegi felhasználás alapján a kőolaj 15-20, a földgáz 35-40, a kőszén 50, az urán 40 évre elegendő. Látható, hogy ezek a meg nem újuló, fosszilis energiahordozó-készletek meglehetősen végesek.

Ezen túlmenően további problémájuk, hogy elégetésük a légkört terheli, hozzájárul az üvegházhatáshoz, a globális felmelegedéshez. Az USA geológiai szolgálatának becslése szerint a kőolaj kitermelése 2040-ben tetőzik, ugyanakkor a britek előrejelzése alapján a kitermelés egy évtizeden belül eléri csúcspontját, 20 év múlva pedig már olajhiány lép fel. Az Egyesült Államoknak 15 év múlva olajszükségletének 90 %-át importból kell fedezni, ami előre vetíti az olajért vívott háborúk szaporodását.

Kimerülésük, ill. környezetszennyező hatásuk miatt a megújuló erőforrások jelentősége felértékelődött. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ún. megújuló erőforrások sem teljesen korlátlanul állnak rendelkezésre. A Föld vízkészlete, az óceánok, tengerek, tavak és folyók vize szennyeződésekkel terhelt, ami nem csupán az ivóvízként, de az energiaként történő hasznosítást is akadályozza. A Föld nem minden területe alkalmas a megújuló energiaforrások hasznosítására. A napenergia leginkább a napsütötte mediterrán, félsivatagi ill. sivatagi országok számára jelent megoldást, míg a szél energiájának hasznosításához közel állandó erejű és irányú szélre van szükség. A napenergia kihasználása Magyarországon töredéke a lehetségesnek, amit elsősorban lakásokban vízmelegítésként ill. fűtésrásegítésként lehetne számításba venni. Az ár-apály jelenség energiájának felhasználására azoknak az országoknak van lehetősége, amelyek olyan tengerparttal rendelkeznek, ahol az apály és a dagály közötti szintkülönbség jelentős, ami leginkább az óceánok partján jellemző. A geotermikus energia azokon a területeken aknázható ki gazdaságosan, ahol a geotermikus gradiens (100 m-re eső hőmérséklet-emelkedés) az átlagos 100 m/3 °C-nál magasabb

A legújabb kísérlet a megújuló energiaforrások terén a biogáz előállítása és felhasználása, amelyet különböző alapanyagokból (pl. élelmiszeripar maradékai, szelektált hulladék, gyorsan növő fák, energiafű, állati trágya stb.) lehet előállítani. A víz a feltételesen megújuló energiaforrások közé tartozik, ugyanakkor magyarországi viszonylatban is a legnagyobb potenciállal kecsegtető megújuló technológia, törpe vízierőművek révén. Az országban 30 %-al bővíthető a vízenergián alapuló áramtermelés. A termőképesség csökkenését eredményezi a talajerózió felgyorsulása is, ami elsősorban a trópusi, nagy csapadékú területeket sújtja. Emellett a nagyarányú erdőirtásokkal a légkör egyensúlya is megbomlik, hozzájárulva ezzel az elsivatagosodáshoz, a globális felmelegedéshez.

Üvegházhatás, globális felmelegedés A légkör a legkevésbé stabil környezeti elem, amelyben rendkívül összetett folyamatok játszódnak le. Éppen ezért igen nehéz annak megállapítása, hogy melyek azok a folyamatok, amelyek természetesnek tekinthetők, és melyek azok, amiket káros antropogén hatásnak tulajdoníthatunk. Az azonban bizonyos, hogy a fosszilis energiahordozók elégetése, az ózonréteget károsító gázok kibocsátása, az esőerdők kiirtása negatív hatásokat eredményez, amelyek a legoptimistább becslések szerint is felerősítik a természetben meglévő, negatív hatású folyamatokat (pl. a vulkánok CO 2 -kibocsátásának következményeit). Az üvegházhatás során a Napból érkező rövidhullámú sugárzás a légkörön áthaladva felmelegíti a földfelszínt, majd a felmelegedett földfelszín által kibocsátott hosszúhullámú sugárzás egy hányada a légköri összetevőkről és a felhőkről visszaverődik a Földre, megakadályozva ezzel a földfelszín lehűlését. Ennek hiányában a Föld átlaghőmérséklete a jelenlegi +14 °C helyett –20 °C lenne. Abban az esetben azonban, ha ez az ún. üvegházhatás fokozódik, ez a Föld átlaghőmérsékletének olyan mértékű növekedését (a jelenlegi CO 2 - kibocsátás mellett 2030-50-re a légkör CO 2 -tartalma megkétszereződik, ami 1,5-4,5 °C-os átlaghőmérséklet-növekedést okoz), vonja maga után, ami a sarki jégsapkák elolvadását, a világtenger szintjének emelkedését, a part menti területek víz alá kerülését, az Alpok gleccsereinek visszahúzódását eredményezi. Az üvegházhatás antropogén hatásra bekövetkező fokozódását az ún. üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése eredményezi. 1997-ben írták alá a Kyotói Egyezményt (életbe lépés: 2005. február 16.), amit 123 ország ratifikált, amelyek összesen a kibocsátás 61 %-áért felelősek

Az Egyezmény az üvegházhatást előidéző károsanyag-kibocsátás drasztikus visszaszorítására tesz kísérletet. A probléma abban áll, hogy az egyezmények, követelmények általában a kívánságok szintjén megrekednek, nem utolsósorban a legnagyobb kibocsátók (pl. USA) ellenállása miatt. A Kyotoi Egyezmény alapot ad a kibocsátások nemzetközi kereskedelméhez (emisszió-kereskedelem), ami ugyanakkor a környezetvédelem ügyét pénzügyi problémává „degradálja”. A légkör jelenlegi állapota és a már napjainkban is érzékelhető éghajlatváltozás arra utal, hogy a „kyotói vállalás” már nem elegendő a káros folyamatok visszafordításához.
Savas esők A savas esők kifejezés egy, elsőként a 60-as években megfigyelt jelenséghez kötődik. Észak-Európában, Észak-Amerikában a tavak vizének kémhatása 5 pH alá csökkent, ami a halak kipusztulását okozta. Ezzel párhuzamosan figyeltek fel a csapadék kémhatásának savassá válására, ami káros hatást eredményez a növényzetben, a talajban, az épületekben. A savas esők egyfajta savas ülepedések. A savas ülepedéseknek száraz és nedves típusát lehet megkülönböztetni, a száraz ülepedés során az alacsony kémhatású részecskék nem érintkeznek a vízzel, míg nedves ülepedéskor a részecskék csapadék formájában kerülnek a felszínre. A savas kémhatást eredményező anyagok szulfátok és nitrátok, amelyek elsősorban az ipari termelés hatására kerülnek a légkörbe. Ennek következtében a savas esők problémája a legkorábban és a legnagyobb arányban az iparvidékek környezetében (pl. Ruhr-vidék, Szilézia, Nagy-tavak) jelentkezett, ill. jelentkezik. Megfigyelték, hogy az esők kémhatása 20 év alatt átlagosan 1,5-del lett alacsonyabb, ami miatt a növények hamarabb hullatják le a lombjukat, nem készülnek fel a télre, valamint a talaj is jelentősen savanyodik. A növények közül a fenyők reagálnak legérzékenyebben a káros hatásokra, ami Európa és Észak-Amerika hegyvidékein követhető leginkább nyomon.

Ózonréteg elvékonyodása

Az ózon a Föld légkörében két helyen található. Egyrészt beszélhetünk ún. felszínközeli ózonról, ami elsősorban a közlekedés káros hatásaival hozható összefüggésbe, és szennyezőanyagnak minősül. Másrészt az ózon megtalálható a magas légkörben, ahol rendkívül fontos szerepe van, és elvékonyodása igen káros következményekkel (pl. bőrrák, szürke hályog, vakság kialakulása) jár. A Föld sztratoszférájában található ózon kiszűri a Napból érkező káros ultraibolya sugárzást, ebből következően mennyiségének csökkenésével egyre kevésbé képes ezt a funkciót betölteni. A sztratoszféra ózonrétegének elvékonyodását elsőként az 1980-as években, műholdak adatai alapján észlelték, az Antarktisz felett. Mivel elsőként csak az Antarktisz felett tapasztalták a jelenséget, ebből származott a tulajdonképpen téves „ózonlyuk” elnevezés. Az ózont a különböző, ipar által kibocsátott gázok károsítják, közülük is elsősorban a freonok. A freonok a hűtőgépgyártás és a spray-k gyártása és használata során kerülnek a légkörbe, ahol, mivel az ózonon kívül nem lépnek semmivel sem reakcióba, felhalmozódnak, és az O 3 -molekulák bomlását eredményezik. Másrészt társadalmi jelenség, az érintett területek társadalmának tevékenysége közrejátszik az elsivatagosodásban. A fokozott igénybevétel és a kedvezőtlen időjárási körülmények a termőföldek pusztulását eredményezték, ami súlyos éhínségeket vont maga után.

A szárazodás Magyarországon is megfigyelhető, elég itt az utóbbi évek csapadékszegény időszakaira, a talajvízszint drasztikus csökkenésére utalni, ami elsősorban az alföldi területeken

való felhasználásukat is gátolja. A vizeket egyrészt közvetlen szennyeződések érik (pl. városok szennyvizének tisztítás nélküli folyókba engedése, olajtankerek katasztrófái, iparvidékek szennyező hatása), másrészt közvetett úton, elsősorban a talajon keresztül szennyeződnek felszín alatti (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz) vizeink. Talajszennyezés, talajpusztulás A fent említett szennyeződések nem csupán a vízkészletet, hanem a talajokat is érintik. Az illegális hulladéklerakók, a nem megfelelő hulladéktárolók, a csővezetékek érülései súlyos szennyezést eredményeznek, amit a szándékos környezetkárosítások (ld. Öböl-háború) tovább súlyosbítanak. A talajok elszennyeződése meggátolja azok termőföldként történő hasznosítását.

A FOGLALKOZÁS VÁLASZTÁSÁTÓL A MUNKAVISZONYIG

Társadalmi és egyéni érdek, hogy mindenki képességeinek, hajlamainak megfelelő munkakörben dolgozzon Egy munkahely „értékét” sok szempontból lehet meghatározni. A munkavállalók általában a következő szempontokat szokták szem előtt tartani: megfelelő munkabér, előmeneteli lehetőség, önmegvalósítás, jó munkahelyi légkör. A nem megfelelő munkahely (képességek, hajlamok, munkahelyi elvárások egybe nem esése esetén) személyes elégedetlenség, frusztráció, illetve társadalmi károk okozója. Az elhelyezkedéshez munkahelyet kell keresni. Az elhelyezkedéshez segítséget nyújtanak a munkaügyi központok. Választhatunk hirdetőújságok, közlönyök, vagy rokonok, barátok révén is. A jelentkezés személyesen, telefonon és írásban is történhet. Minden bejelentkezésre készülni kell. Úgy kell a munkaerőt eladni, hagy a legtöbbet fizessék érte. A bemutatkozó beszélgetésen döntő, hogy jó benyomást tegyünk. (pontos megjelenés, gondozott külső, határozott kézfogás, figyelmes, érdeklődő magatartás, természetes viselkedés, kevés, gesztikulálástól mentes, érthető beszéd, célirányos kérdések, a bérrel kapcsolatosak a beszélgetés végén).

Az írásos jelentkezéshez legtöbb esetben alkalmasságot bizonyító önéletrajzot kell adni. (az önéletrajz tömör, világos, rövid, általában ún. szakmai önéletrajz legyen,). A sikeres elhelyezkedés után a munkaviszonnyal kapcsolatos ismeretek válhatnak fontossá (Munka Törvénykönyve). Külön törvény szabályozza a közalkalmazottak és a közszolgálati alkalmazottak, pl. köztisztviselők munkaviszonyával kapcsolatos kérdéseket.

Az adott munkahelyeken kollektív szerződés és más munkahelyi szabályzatok rendezhetik az adott munkáltatóra, munkahelyre vonatkozó előírásokat. A törvény rögzíti a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályait. A munkaviszonnyal kapcsolatban tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni (kor, nemzetiség, faj, vallás, stb.). A törvény szabályozza a munkavállalók és a munkáltatók, illetve ezek érdekképviseleti szervezeteinek kapcsolatrendszerét. Biztosítja a szervezkedés szabadságát (érdekképviseleti szervezetek alakítását), a munkavállalók részvételét a munkafeltételek alakításában.

A munkavállalók jogosultak a munkaszervezeten belül szakszervezetek létrehozására. A munkahelyen kollektív szerződés szabályozhatja a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, gyakorlásuk illetve teljesítésük módját.

Munkaviszony keletkezése

A munkaviszony a munkáltató és munkavállaló között munkaszerződéssel jön létre. Munkaviszony: munkavégzésre irányuló jogviszony. Kezdete a munkába lépés napja. Munkáltató: akinek munkavállalói vannak. Munkáltató csak jogképes személy lehet (természetes személy, ezek társasága és jogi személyek).

A munkaszerződés a munkaviszony jogalapja, amelyet írásba kell foglalni. A munkaszerződésben meg kell határozni a munkavállaló alapbérét, munkakörét, a munkavégzés helyét. A határozott idejű munkaviszonyt naptárilag, illetve más alkalmas módon kell meghatározni. A határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik Próbaidő: a munkavállaló és a munkáltató egymás kölcsönös megismerésére és a munkakör kipróbálására kiszabott idő.

Ha a meghatározott munkakör betöltése pályázat alapján történik, e munkakörre csak olyan munkavállalóval lehet munkaszerződést kötni, aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt. A munkavégzés szabályai szerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a vonatkozó jogszabályok szerint foglalkoztatni, a munkavállaló számára az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételét biztosítani, a munkát megszervezni, a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást, irányítást folyamatosan megadni, a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani. A munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaidejét munkával tölteni, munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni, munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, az előírtak és utasítások szerint végezni, a munkatársaival együttműködni, munkáját személyesen ellátni, munkája során a tudomására jutott üzemi (üzleti) titkot, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú értesüléseket megőrizni, munkabérének és költségeinek megtérítése mellett — a munkáltató által kijelölt — tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni. Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy az egészséget veszélyezteti.

Munkaerőpiac, munkanélküliség

A piacgazdaságokban a munkavállalók mindenütt elvileg szabad alkuban bocsátják áruba munkaerejüket. Ez azt jelenti, hogy megállapodnak a munkaadóval (illetve annak képviselőjével) arról, milyen munkát milyen feltételekkel és mennyiért végeznek el, azaz mennyi bért kapnak a munkájukért. Tehát formailag azonos helyzetű szereplők között egy szabályos csere zajlik le, mint a piacon — ezért beszélünk az árupiachoz hasonlóan munkaerőpiacról is. A munkaerőpiac szereplői az aktív korú népességből kerülnek ki. Ezek azok az emberek, akik már elérték a munkaképes kort, és még nem mentek nyugdíjba, és egyéb okokból (Pl. betegség, rokkantság) sem veszítették el munkaképességüket. De a gazdaságilag aktív lakosságnak is csak egy része jelenik meg láthatóan a munkaerőpiacon. Ez a piac jól megkülönböztethető csoportokból áll. Az első azoké, akiknek sikerült áruba bocsátaniuk munkaerejüket, tehát jelenleg állásban vannak. A másik csoportot azok alkotják, akik állást keresnek, de még nem sikerült találniuk. Őket nevezzük munkanélkülieknek. A harmadik csoport azokból áll, akik valamilyen ok miatt tartósan vagy ideiglenesen visszavonultak a munkaerőpiacról. Vagy azért, mert reménytelennek találták az elhelyezkedést, vagy azért, mert egyelőre másként keresik a megélhetésüket. Sokan visszavonulnak a háztartásba, vagy vidéken a ház körüli gazdaságba, mert már nem bíznak abban, hogy munkát találhatnak a környéken. Akik ebbe a csoportba tartoznak, nem jelennek meg a munkanélküli-statisztikában. Azokat a nőket is ide sorolhatjuk, akik igénybe veszik a gyermekgondozási segélyt, és időlegesen távol maradnak a munkaerőpiacról. Végül van egy olyan réteg is, amelyik egyéni vállalkozóként próbál szerencsét, más szóval önfoglalkoztató lesz. Ők a munkaadó szempontjából szintén kiesnek a munkaerőpiacról, hiszen nem a munkaerejüket ajánlják fel, hanem legfeljebb megtermelt árujukat vagy szolgáltatásaikat.

A munkaerőpiac szerkezete döntő hatással van a szervezetek működésére, a bennük folyó munkára, a dolgozók egész magatartására. A vállalatok, bürokratikus szervezetek belső rendje attól is függ, hogy milyen a munkaerő-kínálat és -kereslet egymáshoz való viszonya, azaz mekkora a munkanélküliség aránya az adott gazdaságban.

Nagy munkanélküliség esetén a munkavállaló rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben van. Félti az állását, a munkaadó viszont könnyen, gyorsan találhat magának az elbocsátott munkavállaló helyett újat. A nagyarányú munkanélküliség jelentős mértékben befolyásolja azt is, hogy a munkavállaló milyen áron tudja eladni munkaerejét, milyen feltételeket akar vagy kényszerül elvállalni. Ilyenkor általában csökkennek a bérek, mert a munkaadó olcsóbban is kap munkást. A munkavállalók is hajlandók ezért egyre rosszabb feltételek mellett elvállalni a munkát. Legfőbb törekvésük a munkahelyek megtartása lesz, s ehhez képest minden más szempont háttérbe szorul. A munkahelyek megtartásában való érdek sokszor még a jövedelmi szempontoknál is fontosabb. A munkavállalók kénytelenek elfogadni akár a részmunkaidős foglalkoztatást (pl. egyesek csak napi négy órában dolgoznak), vagy ellenkezőleg, a nyakló nélküli túlmunkát. Az átmeneti nehézségek áthidalására beleegyeznek abba is, hogy szükség esetén fizetés nélküli szabadságra küldjék őket.

A munkanélküliség bizonyos szintjét minden gazdaságban természetesnek lehet tekinteni. A közgazdászok szerint a 2—6% közötti munkanélküliség — figyelembe véve a gazdaság állapotát, a műszaki fejlődés ütemét — nemcsak elviselhető, hanem hozzátartozik az egészséges gazdasági működéshez. A munkavállalók egy része ugyanis rendszerint éppen azért van munka nélkül, mert elhagyta régi munkahelyét, és miközben munkát keres, éppen átmeneti állapotban van. Esetleg tovább szeretné képezni magát, és ezért visszalép az oktatásba. Olyanok is akadnak, akik át akarnak menni a magánvállalkozói szférába, és ehhez keresnek kapcsolatokat, tárgyalnak a jövendő megbízóikkal stb.

Az úgynevezett strukturális munkanélküliség is természetes és normális velejárója minden gazdaságnak. Ez azt jelenti, hogy bár a gazdaságban összességében van elegendő munkahely, mégsem talál mindenki magának való állást. Aki munkát keres, esetleg nem rendelkezik az állások betöltéséhez szükséges tudással, képzettséggel. A munkaadó elvárásainak gyakran nemcsak képzettsége miatt nem felel meg, hanem például azért, mert nem elég fiatal, vagy magatartása nem megfelelő. Ezért minden gazdaságban átképzési és képzési programok egész rendszerét alakítják ki annak érdekében, hogy a strukturális munkanélküliséget áthidalják.

A munkanélküliség regionális szinten is jelentkezhet. Miközben az iparilag fejlettebb, gyors növekedésnek induló gazdasági térségekben (régiókban), megyékben akár jelentős munkaerőhiány alakulhat ki, az ország fejletlenebb területein mégis nőhet a munkanélküliek száma. (Magyarországon ma ez az egyik legsúlyosabb probléma. A munkanélküliség főleg az északkeleti iparvidéket, és az elmaradottabb térségeket sújtja.)

Magyarországon az államszocializmus éveiben egészen a rendszerváltásig gyakorlatilag ismeretlen volt a munkanélküliség. Ismert volt viszont az ún. „kapun belüli vagy bújtatott munkanélküliség” jelensége. A munkavállalás kötelező volt — akiknek nem volt bejelentett munkahelyük, azok ellen, mint közveszélyes munkakerülők ellen, eljárást indíthattak (hacsak nem voltak igazoltan háztartásbeliek). A gyárkapun belül azonban túlfoglalkoztatottság alakult ki. Ez azt jelenti, hogy lényegesen többen voltak az üzemekben, irodákban, mint ahány emberre az ott folyó munka alapján szükség lett volna. Valódi munkaerőpiac ezért nem tudott kialakulni. Ennek következtében hiányzott a jelzés is a gazdaság számára, hogy milyen szakmákból nő a kereslet, és mely szakmák kezdenek feleslegessé válni. Valódi munkaerőpiac azonban csak a rendszerváltás után jött létre, amikor a nagyvállalatok is sorban átalakultak, vagy felbomlottak. Új vállalkozások, vállalatok egész sora jött létre. Mégis azonnal megjelent a munkanélküliség, amely 1993-ban érte el csúcspontját, több mint 700 000 munkanélkülivel. Statisztikai adatok szerint a rendszerváltás után mintegy másfél millió munkahely szűnt meg. Mivel közben új munkahelyek is létrejöttek, így összességében 1995—96-ra a munkanélküliek száma félmillió körül alakult. Az azóta bekövetkezett gazdasági növekedés hatására 2001-re a munkanélküliek száma 400 000 alá esett. Ez azt jelenti, hogy a 90-es évek közepén kialakult 10—11%-os munkanélküliségi arány 8%-ra csökkent. Ez a szám 2002-re 5,6%-ra esett vissza. Ez más európai országokkal összehasonlítva jónak mondható, hiszen az unió 25 tagországának átlaga 8,9%.

Kik válnak munkanélkülivé? Mindenekelőtt a csődbe jutott és felszámolt vállalatok dolgozói, akik új munkahelyek híján nem találnak maguknak állást. Feltűnően nagy közöttük a pályakezdők, illetve a 45 éven felüliek aránya. A pályakezdőknek még nincs elég tapasztalatuk, és számos munkahely nem szívesen foglalkozik betanításukkal. A 45 év feletti munkanélküliek elhelyezkedési esélyei pedig rosszak, hiszen teherbírásuk csökkenő, gyakran kevésbé fogékonyak a változások befogadására. Ez a korosztály van a legrosszabb helyzetben, mert minél idősebb valaki, annál kisebb iránta a kereslet a munkaadók részéről.

2003-ban a pályakezdő munkanélküliek az összes (regisztrált, vagyis nyilvántartott) munkanélküliek 1/8-át adták. Minden ötödik munkanélküli 25 évnél fiatalabb volt. A munkanélküliek 25%-át pedig a 45 éven felüliek tették ki. Ezek az arányok az utóbbi években viszonylag stabilnak mondhatók. Kedvező tendencia azonban az, hogy a 25 évesnél fiatalabb munkanélküliek száma 2000-hez viszonyítva, vagyis egy év alatt közel 8%-kal csökkent. Ez arra utal, hogy a gazdasági növekedés elsősorban a fiatal munkaerő iránti keresletet növelte. Sőt, új jelenség, hogy jól képzett szakmunkások és magasan kvalifikált fiatalok iránt nemcsak növekszik a kereslet, hanem egyes területeken már munkaerőhiány is jelentkezik. A munkanélküliség jobban sújtja az alacsonyabb képzettséggel rendelkezőket. A nyolc általánossal vagy annál alacsonyabb képzettséggel rendelkezők adják a munkanélküliek közel 35%-át, a szakmunkásképzőt és szakiskolát jártakból kerül ki a munkanélküliek 37%-a. Míg az egyetemet vagy főiskolát végzettek a munkanélkülieknek csak 5,5%-át teszik ki, ez utóbbiak aránya az elmúlt 8 évben kétszeresére nőtt. A diplomás munkanélküliek közel háromnegyede a fiatalok, illetve a pályakezdők közül került ki.

A munkanélküliek között is el kell különítenünk azokat, akik viszonylag gyorsan újból munkába tudnak állni koruk, szakképzettségük folytán. Ők csak átmenetileg munkanélküliek. Vannak, akik a munka elvesztése után gyorsan el tudnak helyezkedni, vagyis jó a munkaerő-piaci pozíciójuk. Mások önkéntesen vállalják a munkanélküliséget azért, hogy rövid időn belül jobb munkakörülmények, munkafeltételek, kereseti lehetőségek mellett találjanak munkát.

A munkanélküliség Magyarországon komoly regionális feszültséget is jelez. Az ország fejlettebb térségeiben, így Budapesten, Vas megyében, Győr-Sopron megyében a munkanélküliek aránya az aktív (munkaképes) népességen belül alacsony. 2003-ban ez Budapesten mindössze 2,5%, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében pedig 4—5% volt, és csökkenő tendenciájú. Ezzel szemben 20% munkanélküliségi arányt találunk Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, és ennél alig alacsonyabb az arány Nógrád és Szabolcs-Szatmár megyében is (15% és 18%). Itt részben az elmaradott termelési-gazdasági szerkezet, a fejletlen infrastruktúra (Pl. úthálózat, csatornázottság), a lakosság alacsony képzettségi szintje, az elmaradott mezőgazdaság, az ipar hiánya, a nagy nehézipari központok tönkremenetele (bányászat, kohászat) idézte elő azt a súlyos helyzetet, amelyből az elmúlt 10 évben sem igazán történt előrelépés.

A munkanélküliség adatainak helyes értékeléséhez tudni kell, hogy a statisztikában csak azok jelennek meg, akik jelentkeztek a megyei, körzeti munkanélküli hivatalokban, illetve az önkormányzatoknál, és regisztráltatták magukat. A munkanélküliek egy ideig munkanélküli járadékra jogosultak, azután már csak rendszeres szociális segélyben részesülhetnek. Azok, akik semmilyen támogatásban sem részesülnek, és munkanélküli átképzési programokban sem vesznek részt, eltűnnek a nyilvántartásból, vagyis kikerülnek a statisztikából. Jelentős részük ettől még ténylegesen munkanélküli marad, esetleg máshol, pl. a feketegazdaságban keres és talál magának rendszeres vagy alkalmi munkát.

A MUNKANÉLKÜLISÉG KEZELÉSE

Minden ország kialakít egy önálló intézményrendszert a munkanélküliség kezelésére. Ezt az intézményi hálózatot Magyarországon a Munkaügyi Központok szervezetei jelentik. A munkanélküliség legjobb ellenszere természetesen a dinamikus gazdasági növekedés, amely országszerte új munkahelyeket teremt. De addig is szükség van passzív és aktív eszközökre a munkanélküliség kezelésében.

A passzív eszközök azok, amelyek ugyan nem segítik hozzá a munkavállalót új munkahely találásához, nem javítják elhelyezkedési esélyeit, de biztosítják valamilyen szinten a megélhetését. A legelterjedtebb passzív eszköz a munkanélküli-járadék biztosítása. Azután már csak jövedelempótló támogatást, később rendszeres vagy eseti szociális segélyt kaphatnak. Egy másik passzív eszköz a korkedvezményes nyugdíjazás. Ez arra szolgál, hogy azok a munkanélküliek, akik elhelyezkedése gyakorlatilag már reménytelen, és közel állnak a nyugdíjkorhatárhoz, úgy távozhassanak a munkaerőpiacról, hogy megélhetésük biztosítva van.

Az aktív eszközökhöz azokat soroljuk, amelyek segítik a munkanélküliek elhelyezkedését, vagy javítják munkaerő-piaci pozícióikat. A munkaközvetítő hivatalok igyekeznek összehozni a munkaerő-keresletet és -kínálatot. De ezen kívül is léteznek megoldások. Az egyik mód az, hogy a munkaadókat adómenteséggel, bértámogatással vagy más formában érdekeltté teszik abban, hogy munkanélkülieket alkalmazzanak. A meglévő munkahelyek védelme is ide tartozik, valamint új munkahelyek teremtését ösztönző pénzügyi könnyítések.

A fogyasztói társadalom

A fogyasztói társadalom a kapitalista gazdaság eredményeként jött létre. A tömegtermelés, a megnövekedett bérek lehetővé tették a javak létfenntartáshoz elengedhetetlen részén felüli többletfogyasztást. A fogyasztás már nem csupán a szükség¬letek kielégítésének eszköze, hanem a társadalmi státusz különbségeinek megjelenítője is egyben.

Az emberek, amennyiben már kielégítették a létfenntartáshoz szükséges igényeiket, igyekeznek megszerezni a kényelmet, komfortot biztosító civilizációs javakat. Az életfeltételek egyenlőtlensége következtében a különböző helyzetű rétegek eltérő fogyasztási javak megszerzésére törekednek, ezért másként alakul az egyes rétegek fogyasztási kultúrája, s így más lesz az életmódja. A fogyasztási szokásokat nemcsak az anyagiak, hanem az iskolázottság, a foglalkozás, a lakóhely és a származásból eredő kulturális értékek és szokások is befolyásolják.

Az életfeltételekre épülő szükségleti hierarchia mellett az egyes egyének, családok, társadalmi csoportok fogyasztási igényeit többé-kevésbé folyamatosan alakítja, befolyásolja a modernizációs fejlődés kínálata is. A modernizációs fejlődés hatására folytonosan új javak jelennek meg a „piacon”, ezekkel kiegészülve folytonosan változik az egyének fogyasztási struktúrája is. A piacon megjelenő egyre újabb árucikkek — amelyek birtoklására a tömegkommunikációs eszközök hirdetéseikkel naponként felszólítanak mindenkit — minduntalan késztetést jelentenek a vásárlók számára. Kiemelendő a reklámok fontos szerepe, melyek a fogyasztók manipulálásának legfontosabb eszközei.

Legelőször a kedvezőbb létfeltételek között élők tudják a legmodernebb javakat birtokolni, beépíteni fogyasztási struktúrájukba, és mindennapi életvitelükbe, tevékenységeik közé. Az alacsonyabb státusú társadalmi rétegekhez tartozók pedig a néhány évvel korábban megjelent, ám számukra csak késve elérhető és „újnak számító” javak megszerzésén fáradoznak. Először mindig a jobb módú, gazdagabb és/vagy műveltebb, magasabb státuszú, s azon belül is az újra leginkább érzékeny (többnyire a fiatalabb) egyének, családok „lépnek be” az egyes modernizációs javak fogyasztói közé, divatot teremtenek, majd időeltolódással, késéssel követik őket a többiek.

A folytonosan változó, mindig új javak megszerzésére késztető fogyasztást a termelők gazdasági érdeke szítja. Amikor már szinte mindenki hozzájuthat valamely modern eszközhöz, akkor annak minőségibb változatát „dobják piacra”, hogy újrakezdődjék a vásárlási láz. Jól jelzi ezt a mosógép után az automata mosógép, a tévé után a színes tévé elterjedése az elittől az alacsony státusú rétegekig, majd az egyes márkák mesterséges amortizálása gyártásuk beszüntetésével és új márka megjelentetésével.

Akik mindenképpen hasonulni kívánnak a magasabb státuszúakhoz, olyan javakat is meg- szereznek, fogyasztanak, amelyek még valójában nem jelentkeznek fogyasztási szükségleteik között. Ilyenkor igényeiket meghaladó mértékben presztízsfogyasztással demonstrálják a vágyott mintának tekintett társadalmi réteghez tartozásukat.

A fogyasztás növelése a gyártók érdeke elsődlegesen (a profit növelése érdekében), de ennek több káros hatása is van, pl. túlfogyasztásra ösztönöz, eltűnnek a tartós fogyasztási cikkek, nő a hulladéktermelés, fokozódik a környezetszennyezés stb.