Városaink ökológiai szerkezetét meghatározó tényezők a 70’-es években. Konrád György és Szelényi Iván empírikus vizsgálatainak elméleti eredményei

A városkutatáson belül az ökológiai szerkezet vizsgálatának az a jelentősége, hogy segítségével a sokszor konfliktusos társadalmi folyamatok és változások láthatóvá válnak
A városi térszerkezet vizsgálatát a következő elemző szempontok szerint végezhetjük el:
- épített környezet (pl. lakások, épületek, üzletek, intézmények, stb. típusa, kora, minősége)
- lakosság (pl. életkor, képzettség, foglalkozás, beosztás, családnagyság, stb.)
- gazdasági jellemzők (pl. telekár, bérleti díj, telekfelhasználási mód, eltérő funkciójú gazdasági egységek területi szóródása, stb.)

Konrád és Szelényi térszerkezeti kutatásai
- 60’-as évek vége – Pécs és Szeged kutatása
- kutatásuk központjában a „lakáskérdés” állt (háttér: társadalmi és gazdasági átalakulás az extenzív iparosítás nyomán + politikai és ideológiai tényezők)
- a lakáskérdés problémáját a kor szakemberei a hiánnyal magyarázták 
- 1960 – 15 éves lakásprogram – 1976-ig 1 millió új lakás felépítése a cél
- 60’-as évek közepe – Szelényi Iván - lakáselosztás anomáliáinak köszönhető a lakáskérdés problémája - Szelényi azt vizsgálta, hogy a lakáselosztást meghatározó lakáspolitika és lakásgazdálkodási rendszer miért és hogyan járul hozzá a társadalmi előnyök és hátrányok konzerválásához, illetve felhalmozódásához  legfontosabb megállapításai:
• az 1960-as évek végének lakásgazdálkodási rendszerében két modell egészítette ki egymást
- hatósági úton elosztott lakásokhoz való jutás lehetősége (ingyenes állami és részleges támogatást élvező szövetkezeti lakások)
- piaci úton történő lakáselosztás
• a lakásrendszert (a két elosztási modell tükrében) az alábbi lakásosztályok jellemezték:
- hatósági modell
- új állami lakások (ezek bérlői kapták a legnagyobb méretű szubvenciót)
- régi állami lakások (bérlői alig jutottak szubvencióhoz)
- piaci modell
- OTP- és társasházak (tulajdonosok a kedvezményes hitelkonstrukción keresztül nagy szubvencióhoz jutottak)
- új családi házak (építtető csekély szubvencióban részesült)
- régi családi házak (semmiféle támogatás nem volt)
• Pécsett és Szegeden közös lakásmobilitási vizsgálat Konrád Györggyel, ami bizonyította:
- a magasabb jövedelmű rétegek a két modell két felső osztályába áramlanak – olcsóbban, vagy ingyenesen jobb lakáshoz jutnak
- az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára az emelkedés csúcsát a piaci modell 2. lakásosztálya jelenti – szerényebb színvonalú lakáshoz juthatnak magasabb áron
- mindez bizonyította, hogy az államszocializmus lakásgazdálkodási rendszere fokozta a városi népesség területi szegregációját, mely a társadalom felső rétegeinél az előnyök, az alsó rétegeinél a hátrányok halmozódásához vezetett
• a klasszikus humánökológia a város térszerkezetének alakulását és szegregációs jelenségeit a telekár változásával magyarázta – mi lehet a szegregáció kiváltója egy olyan társadalomban, ahol az állami teleknek ára sincs?
- Szelényi arra a megállapításra jutott, hogy ha az övezet-lehatárolás alszempontjául a lakásosztály kategóriáját használja, nemcsak a város ökológiai szerkezete, de az azt mozgató szegregációs folyamatok oka is feltárható
- hipotézise: a lakásosztályok térbeli elkülönülése összekapcsolódik a lakás mobilitási esélyek társadalmi rétegek szerinti különbözőségével, és ez a két tényező együtt hozza létre a népesség sajátos területi szegregációját, s vele a városok övezetes ökológiai szerkezetét (ld. 71. ábra!)
• mi és hogyan kapcsolja össze a lakásosztályok térbeli disszimilaritását a lakás mobilitási egyenlőtlenséggel, azaz mi a szegregációs folyamatok végső meghatározója? – Szelényi szerint a lakáspolitika
• Pécs és Szeged ökológiai szerkezetének vizsgálata a következő általánosítható eredményekre vezetett
- a, városainkat hat homogén övezetre lehet felosztani a 70’-es évek elején:
- belváros
- átmeneti övezet, ami két részre bontható – leromló (avuló)
- zöldövezeti (javuló)
- ipari lakóterület
- családi házas terület
- új lakótelepek övezete
Infrastrukturális szempontból
- a belváros, a javuló átmeneti övezet és az új lakótelepek voltak a jobb minőségű területek – itt lakott a népesség 40%-a, akiknek mintegy 70%-a magas társadalmi státusú és jövedelmű réteghez tartozott
- a másik három, kevésbé színvonalas övezetben lakott a népesség 60%-a, akiknek kb. 70%-a fizikai munkás volt
- b, a városokban olyan lakás mobilitási tendenciák érvényesültek, melyek a népesség fenti szegregációs jellemzőit nem csökkentették
- c, a lakáspolitika (hierarchizált lakáselosztás), a hitelpolitika (magasabb jövedelmű rétegnek kedvezés) és a várostervezői gyakorlat (egy-egy területre homogén lakásosztályok koncentrálása) egymás hatását kumulálva fokozta a szegregációt:
- az alacsony társadalmi státusú népesség lakás mobilitását gátolta
- az anyagi áldozatokra képes munkásságot a családi házas övezetbe szorította
- a városfejlesztési gyakorlat a fejlesztési erőforrásokat új lakótelepek építésére koncentrálta - avuló átmeneti övezet további romlása – tehetősebb lakói a belvárosba igyekeztek, helyükre szegényebb rétegek költöztek, így elkezdődött a slumosodás folyamata
- d, összevetette a városnövekedés észak-amerikai, Ny-európai és K-európai útját – a slumosodó területek és a magasabb társadalmi státusú területek elhelyezkedésében jellegzetes különbségek (ld. 72. ábra!)

Az elmúlt 25 év jelentős társadalmi és gazdasági változásokat hozott, melyek hatására megváltozott a lakásgazdálkodási rendszer, átértékelődtek a lakásosztályok, megváltozott a várostervezés, városrendezés aktivitási zónája, mindezek hatására átértékelődtek és átrendeződtek a város bizonyos övezetei
A legszembetűnőbb változások:
• a lakótelepek, lakótelepi lakások egyre jobban leértékelődnek, társadalmi összetételük romlik és ez korukkal egyenesen arányos
• javul a korábban slumosodó belvárosi területek lakóértéke és vele társadalmi státusa, a megélénkülő üzleti élet leromlott területeket lendít fel
• az új beépítési területek mozaikszerűen szóródnak a korábbi átmeneti övezetben, magasabb státusú foltokat ékelve az alacsonyabb státusú övezetbe - széttördelik a homogén övezetet és a slumosodással ellentétes irányú folyamatot, a „dzsentrifikációt” hozzák létre
• mindezek a folyamatok csökkentik a szegregációt, mely minden bizonnyal csak átmenetet jelent az új társadalmi státusú és tartalmú övezetek kialakulásának folyamatában







Milyen előnyökkel és hátrányokkal társulhat a szegregáció magas foka?
Lehetséges előnyei:
• ha egy területen hasonló társadalmi státusú, életmódú, értékrendű és normákat betartó emberek élnek együtt, ez a tény a lakóhelyük otthonosságának, a nyugalomnak és biztonságnak az érzését alakítja ki bennük – erősödik az összetartozás tudata, érzik, hogy „saját körükben vannak”
• megmaradnak, sőt elmélyülnek az adott társadalmi csoportra jellemző értékek, szokások – a közösség identitása erősödik, ami jelentős megtartó- és fejlesztőerőt szabadít fel az övezetben
A hátrányai:
• a jó és rossz minőségű lakókörnyezettel, magas és alacsony társadalmi státusú népességgel rendelkező övezetek elkülönülése önmagát kumuláló folyamat, mely erősíti az egyik területen az előnyök, a másik területen a hátrányok halmozódását
• ez a folyamat elkerülhetetlenül a városi deviancia növekedéséhez vezet, elmélyíti a társadalmi konfliktusokat a város lakói és egyes területei között

A szegregáció igen alacsony fokának is megvannak a maga előnyei és hátrányai
(lakóhely szabad megválasztási lehetőségének hiánya pl. telekhiány idején, vagy diktatórikus társadalomban központi lakóhely-kijelölés esetén)
Előnyök (ezeknek érvényesülési feltétele, hogy a közvetlenül egymás alatti-fölötti státusú rétegek (pl. felső alsó és alsó közép osztály) lakjanak együtt):
• a magasabb társadalmi státusú réteg kultúrájának, értékrendjének pozitív kisugárzása a környezetére – az alacsonyabb státusúak felemelkedését segítheti a közvetlen példa és hatás
• magasabb társadalmi réteg megismerheti az együttélés során a státusban alatta levőket, toleranciát tanul, előítéletei kopnak
Hátrányok :
• ha túl távoli társadalmi rétegek (a szélsőségek) kerülnek kényszerűen egymás mellé, befeléfordulás, elzárkózás, elidegenedés, ellenségeskedés lesz mindegyik réteg válasza, védekezése, ami könnyen vezethet a társadalmi leépüléshez, az értékek elsilányodásához – a helyzet veszélye, hogy a színvonaltalanság lesz az erősebb, a meghatározó

27. Budapest térszerkezetével foglalkozó kutatások és eredményeik összefoglalása

- 1980 – Budapesti Városépítési Tervező Vállalat – budapesti vizsgálat az ökológiai struktúra és a térszerkezet összefüggésének feltárása céljából
- elkészítették Budapest övezet és szektor modelljét – szerintük mindkét térszerkezeti felosztásnak megvan a létjogosultsága, magyarázó erejük azonban korlátozott 
- modellek továbbfejlesztéseként az 1970-es népszámlálási adatokra támaszkodva új modellt készítettek: „Területi rendszer modell”
• az övezet modell ( ld. 73. ábra!):
- az övezeti lehatárolás alapját a városnövekedés történeti jellemzői képezték
- a modell négy, részben koncentrikus kör elrendezésű övezetre osztja a várost
- a modell hibája, hogy nem veszi figyelembe a budai és pesti oldal természeti adottságainak különbségét, ami teljesen más beépítésre ad lehetőséget, így mindkét oldal más-más társadalmi rétegeket vonz
• a szektor modell (ld. 74. ábra!):
- a belvárosból kivezető fő közlekedési csatornák mentén kilenc szektorra osztotta a várost
- a szektorok lehatárolásának alapja: különböző időszakokban más-más irányba és jelleggel fejlődött a város
- a modell gyenge pontja, hogy egy szektort képeznek a sűrűbeépítésű belvárosi és a laza beépítésű külvárosi területek
• a „Területi rendszer modell”
- elkészítéséhez az 1970-es népszámlálás adatait használták fel – az adattár többféle területi bontásban közli az adatokat, így először a megfelelő téraggregátumot kellett megválasztaniuk
- a lehetséges téraggregátumok:
- számlálókörzet (a legkisebb területi egység, Bp-en 7500 van belőle)
- városrendezési körzet (kb. 500 van Bp-en)
- alkerület (86 van Bp-en)
- hatósági kerület (legnagyobb területi egység, számuk 22)
- legmegfelelőbbnek a módosított alkerület tűnt – módosítás:
- az új lakótelepeket kiemelték és új területrészek lettek
- néha összevontak önálló népszámlálási alkerületeket
- a módosított alkerületet területrésznek nevezték
- a területrészek beépítési és társadalomszerkezeti jellemzőinek elemzése után 8 nagy zónát határoltak le (ld. 75. ábra!)

- kb. 10 évvel később Csanádi Gábor és Ladányi János – Bp. tér- és társadalomszerkezetének összefüggéseit és változásuk mozgatórugóját keresték – elkészítették a 3 modell szórásnégyzet próbáját 
- a próba eredménye:
- az övezeti modell a területrészek szórásnégyzetének 39%-át
- a szektor modell az 51%-át
- a területi rendszer modell a 85%-át magyarázta
- kisebb körzetekre is elvégezték a szórásnégyzet próbát – minél kisebb volt a területi egység, annál nagyobb szórást tapasztaltak, ami a területrészek nagy belső heterogenitását bizonyította
- a modell hibája
- nagy belső heterogenitás
- a területrészeken belüli kisebb egységek szórása igen különböző volt
- Csanádi és Ladányi – cluster analízis módszer – kisebb téraggregátumok felhasználásával Bp. tér- és társadalomszerkezeti összefüggéseinek elemzése – alapegység a városrendezési körzet 
- végkövetkeztetések:
• a belvárostól kifelé haladva csökken a diplomás, vezető és szellemi foglalkozású aktív keresők aránya (ld. 76. ábra!)
• a társadalmi elit lakóhelyei a következők: Buda ismert villanegyedei, pesti belváros Duna parti része, Zugló és a Népliget környéke (kisebb foltokban)
• az elit társasházakban, zöldövezeti részeken, a belvárosban vagy közel hozzá lakik; a munkásosztály családi házakban és a körutakon kívül lakik elsősorban (ld. 77. ábra!)
• a beépítés jellege szerint valóban érvényesül övezetes hatás, bár az idő múlásával csökken az ereje - a szerzők összefoglalása erről a végkövetkeztetésükről: „.. a várost a központból kifelé haladva egyre csökkenő beépítési intenzitású, koncentrikus övezetekként elképzel, és a városi társadalom különböző státusú csoportjait ezen övezetek szerint térben is tagoló szabályozás idővel egyre inkább felbomlik. Eleinte az építési övezetek formailag még érvényesek...A később beépülő területek szabályozása viszont már egyre inkább „foltszerűnek” tekinthető, míg a legutóbbi évtizedekben...akár építési tömbökre is megengedhető az övezetes előírásoktól való eltérés, a városrendezési szabályozás egyre inkább mozaikszerűvé válik.”

GAZDASÁGI TÉRELMÉLETEK. THÜNEN, WEBER, CHRISTALLER, ALONSO TÉRELMÉLETE.

A közgazdászok és a város-, ill. gazdaságföldrajzzal foglalkozók számára az ökológiai tér mint termelőhely és piaci terület jelenik meg. Rendszerint nem foglalkoznak az ökológiával, de amikor a földrajzi elhelyezkedés és a költségek, ill. a jövedelmek összefüggéseit elemzik, munkájuk gyakran vezet olyan általánosításokra, melyek összecsengnek a szociológusok ökológiai kutatásainak eredményeivel.

Thünen mezőgazdasági telephelyelmélete

- a gazdaságföldrajzos német Thünent a városökológiai kutatások előfutárának tekinthetjük, akinek 1826-ban jelent meg a város és régió szerkezetére vonatkozó elmélete.
- modelljében egy olyan várost tételezett fel, mely :
- teljesen önellátó és más településektől teljesen elzárt
- egy termékeny alföld közepén helyezkedik el, melyet vadon és hajózhatatlan folyók vesznek körül.
- Thünen bebizonyította, hogy ilyen feltételek mellett azokat a termékeket, amelyek magas szállítási költséget igényelnek (pl. gyümölcs, zöldség, tej...), termelőik igyekeznek a városokhoz minél közelebbre letelepedve termelni, hogy költségeiket minimalizálják - ezért a különböző termékek termelése a város, ill. a központ körül koncentrikus körökben történik.
- mivel a piac a város középpontjában helyezkedik el, azon termékek termelése folyik a legbelső körben, melyek szállítási költsége a legmagasabb, majd a csökkenő szállítási költségek függvényében kifelé haladva , a legkülső körben találjuk a legalacsonyabb szállítási költséggel rendelkező termék termelőit.
- Thünen ebből a megközelítésből kiindulva, a következőképpen magyarázta a város és régiójának kapcsolatát:
- a központi üzleti negyed kifelé szorítja a várost az alföldre, miáltal a környező területeket lakó és egyéb, nem mezőgazdasági célra fogják felhasználni - mivel a központ az a területe a városnak, melyet a legjobban, legkönnyebben és leggyorsabban lehet elérni a város minden pontjáról, ide leginkább azok a termelők igyekeznek letelepedni, akiknek magas a szállítási költsége 
- a központban lévő telkek korlátozott száma és megszerzésükért folytatott verseny felveri a telekárakat, ami azt eredményezi, hogy idetelepedni csak azoknak a foglalkozási ágaknak éri meg, melyek helyigénye kicsi és szállítási költsége nagy
- a központ egyben igen vonzó, mint lakóhely is, ugyanis itt a legnagyobb és legváltozatosabb munkaerő-kereslet és az árukínálat.
- Thünen szerint: ha két, hasonló célra használt területen a telekárak különböznek egymástól, akkor ennek okát az eltérő szállítási költség vonzatukban kell keresnünk.
- Thünen elmélete sok hasonlóságot mutat a jóval később született, nagytömegű empírikus adat feldolgozásán alapuló koncentrikus körök teóriába foglaltakkal.

Weber ipari telephelyelmélete

- XX. század eleje –Alfred Weber – termelőszervezet telephelyválasztásának kérdése (teljesen más gazdasági feltételek, mint Thünen-nél)
- Thünen autark mg-i termelőszervezete helyett ipari termelőszervezetekre alapozott gazdaság
- közlekedés nagyarányú fejlődése – vasútvonalak mindenfelé – nagytömegű áru gyors mozgatása
- a gazdaságfejlődés során nagy szállítási költségigényű iparágak kerültek előtérbe  Webert az foglalkoztatta, hogy lehet a nagyobb haszon elérése érdekében a szállítási költséget csökkenteni jó telephelyválasztással
- modellje feltételezett:
- tiszta szabad versenyt
- fix árakat
- korlátlanul rendelkezésre álló termelési tényezőket
- a költségeken belül a szállítási költségek dominanciáját, nagyságának a szállítandó súly és távolság függvényében való változását
- a késztermék egyetlen piacon való értékesítését
- ilyen feltételek mellett a telephelyválasztást az fogja eldönteni, hogy a termeléshez szükséges anyagok fajlagos beszállítási költsége hogy viszonyul a késztermék fajlagos elszállítási költségéhez – ha az előbbi a nagyobb, a nyersanyaglelőhelyhez, ha az utóbbi, akkor a piachoz kell közelebb települnie az ipari termelő szervezetnek
- ld. 68. ábra! – P pont az optimális telepítési pont
- tehát Weber modellje szerint az iparvállalat optimális telephelye a tér minimális szállítási költségét eredményező pontján jelölhető ki

Christaller központi hely elmélete

- 1933 Walter Christaller – „központi hely” elmélet – a települések a térben nem mint izolált egységek jelennek meg, hanem egymással összekapcsolódó rendszert alkotnak, melyek előre látható vagy legalábbis leírható jellemzőkkel rendelkeznek
- ld. 69. ábra! – a központi helyek hierarchikus rendszere
- Christaller szerint:
- a települések számtalan gazdasági funkcióval rendelkeznek, melyekhez különböző, kb. nyolcszögletű teret formáló piaci körzetek tartoznak
- a települések e gazdasági funkciók száma és jelentősége szerint hierarchiába sorolhatók, melyben a magasabb kategóriába tartozó település bizonyos funkciókat elvégez az alacsonyabb rendű település számára is

Alonso térelmélete

- Alonso térelmélete a város keretein belül marad (az eddigi térelméletek a régió térszerkezetét elemezték)

- korunk gazdasági térelméleteinek közös vonása, hogy a területi szelekció okát a gazdálkodó egyedek jövedelem-maximalizálási törekvésében vélik megtalálni – ebben a törekvésben előny a városi telephely
- a nagyváros gazdasági előnye: a nagyváros bizonyos tulajdonságait a gazdálkodók számára extra jövedelemmé tudja transzformálni:
- a régióban elfoglalt kedvező hely – a termelés feltételei bőségesen rendelkezésre állnak, vagy könnyen elérhetők
- a várost agglomerációs gyűrű veszi körül, mely a városi ipart és szolgáltatást kiszolgáló háttériparnak ad otthont
- városi verseny – minél nagyobb a város, annál több gazdasági szereplő, annál nagyobb verseny – a verseny a költségeket lefelé nyomja, a minőséget pedig felfelé – a kereskedelem városi koncentrációja előny a vevőnek és az eladónak is (koncentrált és differenciált kínálat és koncentrált, a vonzáskörzetből is odaérkező kereslet)
- a város nagyobb népessége – nagyobb és kvalifikáltabb munkaerőkínálat, ami által jobb minőségű munkát kap az eladó – a vonzáskörzetből odacsábított vásárlók nagy száma nagy keresletet jelent – a nagy népességszám a növekvő termelés csökkenő egységnyi költségében kamatozódik
- mivel a nagyváros központjában koncentrálódnak a gazdasági előnyök, a vállalkozók igyekeznek közelebb kerülni a központhoz, jobb esetben bejutni a központba – ez a törekvés az oka annak, hogy a nagyvárosok területfelhasználása olyan hasonló: városhoz közeledve eltűnnek a mezőgazdasági területek, aztán fokozatosan minden nőni kezd (forgalom, beépítési sűrűség, épületek magassága, tömeg, stb.)

- Alonso modelljének egyszerűsítő feltevései :
- a város egy teljesen jellegtelen sík vidéken fekszik
- egy központja van
- a közlekedés minden irányban egyformán jó
- a városban mindenki gazdasági érdekei által motiváltan cselekszik
- modellje a telekfelhasználás 3 típusát különböztette meg:
- az üzleti vállalkozás célú telekfelhasználás (hivatalok, ipar, kereskedelem, szolgáltatás)
- rezidenciális célú telekfelhasználás
- a területigényes gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó telekfelhasználás (mg-i és egyéb)
- szerinte mindenki a központ felé igyekszik, de ezt mindenki eltérő mértékben engedheti meg magának – nemcsak az anyagi lehetőségeik különbsége, hanem a központi hely nyújtotta gazdasági előny különbségei miatt
- ld. 70. ábra! – a telekfelhasználás módjának változása az ár és a tevékenység függvényében
- 1. Az üzleti negyed
- mivel a vállalkozó számára nemcsak költséget, hanem profitot is jelent a központi telephely, hajlandó megfizetni a központi negyed magas telekárait, vagy bérleti díjait – a központtól távolodva erősen csökken a vállalkozások száma, egy ponton el is tűnik: ott, ahol bár alacsony a telekár, nem érdemes vállalkozni, mert már nem élvezi a központ gazdasági előnyeit

- 2. A lakónegyed
- a vásárlók többsége a központtól távolabb bérel , vagy vásárol lakást (vagy nem akar a központban lakni, vagy nem teheti meg) – távolodással csökkennek a bérleti díjak – a lakónegyed ott ér véget, ahol már hiába alacsony a telekár, mikor magas az utazási költség

- 3. A területigényes tevékenységet űzők területe
- a központtól bizonyos távolságon belül nem lehet látni ilyen vállalkozásokat (nem engedhetik meg maguknak)
- Alonso modellje is megfogalmaz bizonyos övezet hatást, aminek az alapja a telekfelhasználás

- Richard F. Muth – ő is a távolság és a költségek összefüggésében elemezte a városi lakosság lakóterület választási döntéseit – arra jutott, hogy a magasabb jövedelmű családok előnye halmozódik, mert kifelé haladva gyorsabban csökken a telekár, mint ahogy nő a közlekedési költség
- Jay Siegel – az előzőkön kívül még modelljébe építette:
- a környezet minőségét (a terület sajátos társadalmi rétegződését is)
- a közszolgáltatások elérhetőségét, választékát és minőségét
- esztétikai értékeket
Siegel szerint a racionális ember lakóhelyválasztásnál figyelembe vesz társadalmi és környezeti tényezőket is

A társadalmi téranalízis. Shevky, Bell és Williams standard módszerének lényege, érdemei és hiányosságai. Továbbfejlesztési kísérletek és eredményük.

Társadalmi téranalízis - a Los Angeles-i Iskola

- a társadalmi téranalízis a II. világháború után született meg a humánökológia új irányzataként
- mint a városkutatás új módja, a társ. téranalízis azon a feltételezésen alapult, hogy a társadalmi intézmények és az életmód változása az urbanizáció fokában bekövetkezett változás tükröződése
- kialakulása a Los Angeles-i Egyetem egyik kutatócsoportjának köszönhető, akik Los Angeles és San Francisco tér- és társadalomszerkezeti jellemzőit tanulmányozták - a városok térszerkezetét lakosságuknak társadalmi jellemzői alapján próbálták feltárni
- 1949-1955 - Ehrev Shevky, Marilyn Williams, Wendel Bell – a kutatómunka kidolgoztak egy standard módszert, mellyel népszámlálási adatokra támaszkodva a városon belül különböző társadalmi összetételű és urbanizációs szintű övezeteket tudtak lehatárolni
- elemző munkájuk során kb. száz változóval (viszonyításra is alkalmas arányszámok) indultak, melyeket tartalmuk és belső összefüggéseik alapján három nagy csoportba osztottak – az arányszámokból csoportonként képzett index szolgált alapul az általuk társadalmi térnek nevezett, elkülöníthető területegységek lehatárolásához
- a területi lehatárolás alapját képző három index:
• társadalmi státus index – foglalkozási viszonyok és képzettség alapján a társadalmi presztízs mérése
• urbanizációs index – terület termékenységi és a nők foglalkoztatási arányszámaiból a család, mint társadalmi intézmény státusára engedett következtetni
• szegregációs index – területen élő külföldi születésű lakosság arányszámaiból az etnikai, faji elkülönülés mértékét fejezte ki
- az kutatás a város teljes területére kiterjeszthető volt – az elemzés alapegységeit a népszámlálási körzetek képezték – mindegyik körzetre kiszámították a három indexet, melyek alapján lehatárolták a társadalmi homogenitást mutató területeket






- elméletük 3 lényegi állításba sűríthető:
• az urbanizáció megváltoztatja a társadalom rétegződését – fokozatosan csökkenti a fizikai munkát végzők arányát és növeli a (formális) képzettségi szintet
• megváltozik a család és háztartás, mint gazdasági termelőegység szerep, funkciója – nők munkavállalásának növekvő aránya, nagycsaládok szétesése, család „funkcióinak” csökkenése
• társadalmi szervezet komplexitásának és heterogenitásának növekedése, mely a különböző eredetű, hátterű és életmódú embercsoportok növekvő lakóterületi elkülönüléséhez vezet
- növekvő népszerűsége ellenére a társ. téranalízist rövid időn belül több oldalról érte bírálat
- elméletalkotás hiánya – a társ. téranalízis nem adott többet, mint a város leírásának lehetőségét
- 1957 – Hawley és Duncan – a társadalmi téranalízis nem képes választ adni sem arra a kérdésre, hogy a jövőben hogyan fog alakulni adott város társadalmi térszerkezete, sem arra, hogy a város lakói miért pont az adott helyen telepedtek le
- a módszer általános körű alkalmazhatóságának megkérdőjelezése
- 1960-as évek vége- Janet Abu-Lughod – Kairó vizsgálata – az eltérő történelmi és kulturális háttér miatt csak a társadalmi státus index volt használható (a családi státust és az etnikai szegregációt mérő indexet nem tudta felhasználni) – Lughod úgy gondolta, a módszer a nyugati típusú városokra használható, míg sokan ezt is kétségbe vonták 
- Arsdol, Camilleri és Schmid – 1958-ban és 1961-ben tíz amerikai városból csak hatnál találták hasznosnak és alkalmasnak a módszert, négyben csak korlátozott volt az eredmény  azt javasolták, hogy a kutatók növeljék a vizsgálatba bevont változók (társadalmi jellemzők) számát

Továbbfejlesztési lehetőségek – faktoranalízis

- a számítógépeket igénylő faktoranalízis új távlatokat nyitott a társ. téranalízis számára: nagymértékben tágította a figyelembe vehető változók körét és ez az eljárás már maga választotta ki a lényeges dimenziókat és a területi elhelyezkedés modelljét – az egymással kapcsolatot mutató változókat nevezik faktoroknak
- az eredmény meglepő: az új technika nem tudott sokkal többet mondani a városi tér és társadalom összefüggéseiről, mint a társadalmi téranalízis – születtek azonban részeredmények:
- 1961 – Theodor Anderson és Janice Egeland – a város nem írható le egyetlen térszerkezeti mintával – a faktorok dimenziójától függően más és más térszerkezeti sémák tartoznak egy városhoz – a város társadalma társadalmi-gazdasági státus tekintetében Hoyt szektormodelljének, családi státus tekintetében Burgess koncentrikus körök modelljének megfelelő térszerkezeti mintát követ – az etnikai dimenzió városonként eltérő térszerkezeti mintát mutatott
- 1976 – R. J. Johnston – Whangarei (Új-Zéland) nevű városban kutatás
- van néhány jól lehatárolható területe a városnak, ahol az átlagosnál sokkal magasabb a professzionális vagy menedzser munkát végző, diplomával rendelkező és nagyon sokat kereső férfiak aránya – a jellemzőket egy faktorba összevonva létrehozta a „társadalmi gazdasági státus” nevű faktort
- van olyan terület, ahol magas a 16 éven felüli nem házasok, ill. az egyszemélyes családban és csonkacsaládban élők aránya – ezt a faktort „családi státus”-nak nevezte
- az etnikai státus szerepe kisebb az előzőeknél, mégis kiemelkedett a többi faktor közül
- a három faktort összevonva kiderült, hogy 86%-ban magyarázatul szolgálnak a város népességének lakóterületi eloszlására
- 1980-as évek közepe – Michael J. White – nagyszabású faktoranalízises vizsgálat USA 21 nagyvárosi körzetében
- Burgess hipotézise, a koncentrikus körökkel leírható városszerkezet a társadalmi-gazdasági státus tekintetében ma is érvényes, kisebb mértékben a családi állapot faktor esetében is fenntartható – nem tartható fenn a faji és etnikai faktor esetében, mert az etnikai kisebbségeket összegyűjtő gyűrű több magra hasad szét
- ld. 63-65. ábra! – San Antonio városának a három kiemelt faktorra készített szegregációs térképe

- a társadalmi téranalízis és faktoranalízis alkalmazása a humánökológiában nagy előrelépés, mert a korábbinál sokkal komplexebb megközelítési módot tett lehetővé
- Brian Berry és Phillip Rees ökológiai elemzése – kísérlet komplex térelemzés elkészítésére a klasszikus humánökológia és a társadalmi téranalízis elméleti eredményeinek együttes felhasználásával 
- város térszerkezetének kialakulását levezető folyamatábra (ld. 66. ábra!):
• „A” diagramm – ha a társadalmi-gazdasági státus a városi térszerkezet egyetlen meghatározója, akkor valószínűleg a város eltérő státusú szektorokra tagolódik
• „B” diagramm – ha a családi státus a térszerkezetet meghatározó tényező, akkor a város valószínűleg koncentrikus körök szerint szerveződik – a belvároshoz legközelebb fekvő gyűrűben a legkevesebb (I), a legkülső gyűrűben a legtöbb (III) gyermekkel rendelkező családok telepednek le
• „C” diagramm – ha az etnikai hovatartozás fontos szegregáló tényező, a város területén valószínűleg etnikai gettók alakulnak ki
• „D ” diagramm – város fehér népességének valószínű térbeli eloszlását mutatja – az eltérő társadalmi-gazdasági státusú szektorokat koncentrikus ívekre tördeli a szektor népességének eltérő családi státusa – pl. a fehér sokgyermekes családok hierarchiától függetlenül mind a saját szektoruk legkülső zónájában laknak
• „E” diagramm – az etnikai alapon elkülönült területekre éppúgy hatnak a családi státus szegregáló erői – a sokgyerekes családok a gettó széle felé igyekeznek, míg a gyermektelenek a központban maradnak
• „F” diagramm – idő tényező térszerkezet formáló szerepének be-kapcsolása – a növekedés eltérő intenzitású a város különböző területein, ami az idők folyamán csepp formában deformálja a város alakját („tear faults” )
• „G” diagramm – a „tear faults” fejlődés megbontja a szektorok és koncentrikus körívek belső szimmetriáját – a társadalmi térszerkezet kezd töredezett mozaiknak tűnni
• „H” diagramm – technikai fejlődés és az értékes kp.-i területekért folyó verseny miatt életre kel Harris és Ullmann többmagvú városfejlődési mintája  kertvárosi ipari munkahelyek (1), ipari szatellitek (2) és elkülönült nehézipari területek (3) jönnek létre
• „I” diagramm – e hosszú folyamat és a sokféle komplex hatás eredményét mutatja az utolsó diagramm – együtt jelennek meg a „tear faults” hatás, a belső körívekre hasadó szektorok és az etnikailag szegregált területek, ill. az ipari decentralizáció hatása

Hoyt szektorelmélete. Harris és Ullmann többmagvú város koncepciója. A két elmélet jelentősége

1. A szektorelmélet
- Homer Hoyt szektorelmélete volt Burgess első komoly kritikája
- Hoyt földrajztudós volt - nem népszámlálási adatokból dolgozott, hanem egy gazdasági adatot használt fő elemzési eszközként – ennek eredménye a város térszerkezetének az eddigiektől eltérő leírása és a városnövekedés más típusú ökológiai mintájának bemutatása lett
- a klasszikus humánökológia szerint a város tk.. a lakóinak egymással a térért és más erőforrásokért folytatott küzdelmének eredménye – a verseny elsősorban gazdasági téren folyik és e versengés során főleg az árharc eszközét használják – így kerül a kutatók érdeklődésének központjába a telekár, mely segítségével eljutnak a végső következtetéshez, hogy a városi szegregációt a telekár mozgatja 
- Hoyt ezen a gondolatmeneten indult tovább – a gazdasági szegregáció eredményének elemzéséhez a telekárat, ill. a bérleti díjat használta fel
- Hoyt három időpontban (1900, 1915, 1936) 142 amerikai városban vizsgálta, hogy hol helyezkednek el a magas bérleti díjú területek és azokat térképen ábrázolta (177. oldal 61. ábra!) – a térképek időbeni változása azt mutatta, hogy a város növekedésével a magas jövedelmű lakók szektora a központból kifelé, sugárszerűen terjeszkedik (ugyanez érvényes a szegények által lakott belvárosi szektorra is!)
- úgy találta, hogy a tipikus amerikai város tortaszelet formájú területekre (szektorokra) bontható – a nagyváros („polip”) fő közlekedési útjai („a polip csápjai”), mint a belső migráció csatornái eltérő karakterű szektorokra osztják a várost
- szektorelméletének főbb megállapításai:
• az idő múlásával a városban több helyen is kialakulnak magas bérleti díjú, divatos lakóterületek
• ezek terjeszkedésüknél a kedvező természeti adottságokat keresik
• gyakran a fontosabb közlekedési útvonalak mentén terjeszkednek , közvetlen kapcsolatot tartva a belvárossal
• terjeszkedésüknél gyakran fontos orientációs szempont az elit lakóterületeinek helye
• ált. közepes bérleti díjú területekkel szomszédosak, de néha teljesen leromlott területekbe ékelődve is megmaradnak, ill. néha az üzleti negyed közelében is megjelennek magas lakbérű lakások
- Hoyt elméletének jelentőséget ad az is, hogy nagy számú város vizsgálatából vont le következtetéseket, ill. hosszú volt a vizsgálati idő is (36 év)
2. A többmagvú város koncepciója

- 1940-es évek közepe – Harris és Ullmann – a modern ipari városok ált. több üzleti, ipari és lakóközponttal rendelkeznek.
- szerintük az amerikai nagyváros növekedésének főbb jellemzői:
• a városszéli forgalmi csomópontokban egybefüggő ipari területek alakulnak ki – bizonyos ipari tevékenységek speciális erőforrásokat igényelnek, pl. nehézipar gépsorai terjedelmes egyszintes épületeket és a szállítási lehetőségekhez közvetlen kapcsolódást igényelnek
• bizonyos tevékenységek hasznot húznak egymás közelségéből – főutak, sztrádák mentén nagy kereskedelmi központok jönnek létre, melyek menél több fajta árut forgalmaznak, annál nagyobb területről vonzzák oda a vevőt és eladót egyaránt – mindkét fél azt kapja, amit vár: koncentrált kínálatot, ill. keresletet – plusz mindkét fél naprakész lehet a piaci információkat illetően
• a telekfelhasználás módjának néhány típusa összeférhetetlen – pl. magas színvonalú lakóterületek (forgalommentes, tiszta, tiszta levegőjű terület) és iparterületek (nagy forgalmú terület, ami zajos és füstös) eltérő igényeket támasztanak
• a telekárak a városi területek szegregációjának alakulásában fontos szerepet játszanak – a magas telekár meghatározza, hogy a területen milyen telekfelhasználás fordulhat elő – drága belvárosi telkekre pl. a jobb telekfelhasználás érdekében sokemeletes irodaházakat építenek

- a szektorelmélet és a többmagvú város koncepciójának jelentősége:
- koncentrikus körök elméletének kiegészítésének és kritikájának tekinthetjük őket
- (míg Burgess meg volt győződve arról, hogy a város mindig egy központi mag köré fog szerveződni, a század második felében a szegregációs övezetek széttörtek, átrendeződtek, homogenitásukból sokat veszítettek)
- Harris és Ullmann elméletének eredménye, hogy megkérdőjelezte a városi telekhasználás jövőjének megjósolhatóságát – bizonyították, hogy minden várost sajátos történelmi, kulturális és gazdasági helyzetek formálnak és nem általános érvényű területfelhasználási minták; ahogy ezek a helyzetek változnak, úgy rendeződik a város térszerkezete is
- zóna-, szektor- és a többmagvú város elméletének közös vonása és egyben fő eredménye:
- az egyes (lakó)övezetek elkülönülését társadalmi és gazdasági tényezők különbségére, ill. változására vezették vissza
- a társadalomszerkezetre és az életmódra vonatkozóan a puszta elméleti spekulációnál többet mondtak

A klasszikus humánökológia (a Chicagói iskola) kritikája

- az első kritikák a 40-es évek második felében jelentek meg
- az azóta napvilágot látott kritikai észrevételek:
• az elméleti újszerűség
• a tudományos kutatás szemlélete és módszere, ill.
• az elméleti eredmények általánosíthatósága és időtállósága
kérdéskörébe rendezhetők

1. Az elméleti újszerűség kérdése
- bármennyire is bombaként robbantak a korabeli tudományos életben, a gazdasági, társadalmi és épített környezet térbeli összefüggéseire vonatkozó összefüggéseknek voltak elméleti előzményei:
- 1826 – Thünen mezőgazdasági telephelyelmélete, mely a burgessi térmodell elméleti előfutárának tekinthető - Thünen nem a város, hanem a város és környezete térszerkezeti összefüggését elemezte – Thünen is a gazdasági érdek és a verseny hajtóerejére építette elméletét, és ő is úgy gondolta, hogy a város egy központi magból kifelé körkörösen terjeszkedik, a mező-gazdasági termelők a csökkenő szállítási költség függvényében a várostól körkörösen távolodva telepednek le
- 1841 – Kohl – a város társadalmi szerkezete térbeli szerkezetté transzformálódik, ahol a tér homogén társadalmi státuszú ívekre osztható úgy, hogy a központtól kifelé haladva csökken a társadalmi státusz
- Engels – „A munkásosztály helyzete Angliában” Manchesterről írva Burgesshez hasonlóan festi le a modern nagyváros térszerkezetét

2. A tudományos kutatás szemlélete és módszere
- a támadó kritikák először a bioökológiától kölcsönzött szemléletet és eszköztárat vették célba – a társadalmi folyamatokat társadalmi és nem biológiai törvényszerűségekkel kell megmagyarázni, ugyanis az ember (a növényekkel és állatokkal szemben) nem korlátlanul van kiszolgáltatva a környezete és a nagy társadalmi folyamatok hatásainak
- 1938 – Milla Allihan – Parkot bírálta, aki azt állította, hogy a város társadalmi és biotikus közösség egyben, ahol az emberek közötti kapcsolatok egy része társadalmilag szervezett; másik része a területi együttélésből fakadóan szimbiotikus, ösztönös, mely hasonló a növények és állatok ökológiai környezetükkel való kapcsolatához – Alihan nem értett egyet a biotikus közösséggel, számára a város tisztán társadalmi közösség volt, ahol az emberek által átörökített intézményeké a meghatározó szerep.



3. Az elméleti eredmények általánosíthatósága és időtállósága
- a kritikák két kiemelt kutatási területre összpontosítottak:
- a, a városi életmód ökológiai meghatározottsága
- b, a városi tér és társadalom összefüggése

- a, Wirth ökológiai elméletének kritikája
- az első kritikák a 40-es évek második felében jelentek meg, de csak az
50-es, 60-as évekre erősödtek meg
- ökológiai elméletét két oldalról támadták:
• 1. Wirth elmélete túl általános, megragad a nyilvánvaló felszín vizsgálatánál, és ezért nem tud magyarázattal szolgálni a városon belüli kisebb közösségek életmódjának eltéréseire
- 1945 – Walter Firey – „Érzelem és szimbólum mint ökológiai változó” – arról ír, hogy a belváros egyes területei hosszú ideig képesek voltak gyakorlatilag változatlanul megőrizni társadalmi karakterüket annak ellenére, hogy közvetlen környezetükben az invázió és szukcesszió hatására totális változás ment végbe – Boston belvárosának 3 különleges negyedét vizsgálta, melyek a város lakóinak számára szimbólummá váltak
- Bacon Hill – az évszázadokkal ezelőtt itt letelepedett bostoni előkelő arisztokrata családok utódainak lakhelye volt, mely még akkor is megőrizte hírnevét, mikor már egy értékét vesztett, alacsonybérű lakásövezetben helyezkedett el.
- Boston Common – történelmi emlékhely és park, amit nem nyelt el a belvárosi üzleti negyed
- Nort End – az olasz gettó, ami változatlanul megőrizte eredeti etnikai karakterét
- Firey szerint a hagyományok táplálta érzelmek olyan erősek lehetnek, hogy képesek legyőzni a tisztán gazdasági motivációt, azaz a városszerkezetet nem lehet csak a telekár változásával magyarázni
• 2. az életmód nem szigorúan ökológiailag meghatározott, mint ahogy azt Wirth gondolta, ill. a Wirth-i három tényező (népességszám, népsűrűség, társadalmi heterogenitás) nem adja meg a városi életmód jellemzőinek magyarázatát
- Michael Young és Peter Willmot – Dél-londoni felmérés az 50-es években – hogyan és miért változott egy lakóhelyet cserélt csoport életmódja
- Bathnal Green-ben az emberek több generációra visszamenőleg ismerték egymást, szoros szomszédsági, baráti kapcsolatok fűzték össze őket – egymás megítélésének alapja a személyes tulajdon-ságok ismerete volt
- a II. vh. után sok család egy új kertvárosba, Greenleigh-be költöztek – az elköltözöttek idegenek között találták magukat, hirtelen meg kellett változtatniuk az életmód mintájukat – a kölcsönös megítélés alapja az anyagi javak külső jegyei lettek, ami féltékenységet, irigységet szült – a közösség a Wirth-i anonim városi életmód jellemzőit produkálta, pedig az új lakóhelyen nem volt nagyobb sem a népesség száma, sem sűrűsége, sem társadalmi heterogenitása
- tapasztalat:
- pusztán társadalmi okok miatt is nagyon különböző életmód alakulhat ki
- kertvárosias környezetben is létrejöhet anonim, elidegenedett társadalom

- Herbert Gans
- bírálta Wirth alaptézisét, miszerint a nagyváros lényegét a nagyvárosi életforma adja, szerinte ugyanis nincs egységes nagyvárosi életforma – a városokban sokféle életforma él együtt, amik eltérésében a foglalkozási struktúra meghatározó szerepű, az ökológiai viszonyok szerepe csak másodlagos
- bírálta azért is, mert Wirth a várost személytelen, bürokratikus, pusztán áru és pénz viszonyra épülő társadalomnak látta
- Gans a belváros társadalmát vizsgálva társadalmi és kulturális gyökereik alapján a következő rétegeket különböztette meg:
• Kozmopoliták – olyan emberek, akik közel akarnak lenni a belvárosi kulturális intézményekhez – diákok, értelmiségiek, művészek, szórakoztatóiparban dolgozók, stb.
• Nem házasok, gyermektelen házasok – a nem házasok csak átmenetileg laknak a belvárosban, házasságkötés és gyerekszülés után kertvárosba költöznek – gyermektelen házasok akár végleg a belvárosban maradhatnak
• Különböző etnikai csoportok szigetei – életterük két színtéren zajlik, a gettóban és a munkahelyükön – külső elsődleges kapcsolataik nincsenek, életmódjukat a gettón belüli elsődleges kapcsolatok határozzák meg
• Hátrányos helyzetben levők – nagyon szegények, felbomlott családok, érzelmileg megzavarodottak tartoznak ide – ők a slum lakói – kiszolgáltatottak, az egész réteg lefelé mobil
• Lecsúszottak – a legalsó réteg – az ide tartozók korábban magasabb osztályba tartoztak, a lecsúszottság tudata a teljes kiábrándultság állapotába taszítja őket
- a fenti öt réteg nemcsak a hierarchiában elfoglalt helyükben különböznek egymástól, lakóhelyválasztásuk szabadsága is eltérő
- Gans vizsgálta a kertvárost is és arra jutott, hogy a klasszikus humánökológia kertvárosképe korrekcióra szorul – a klassz. humánökológia szerint a kertváros fő jellemzői:
• alvóváros jelleg
• távolabb esnek a központi üzleti negyed munka és szórakozási lehetőségei
• újabbak, modernebbek a belvárosi lakóterületeknél
• közlekedésük személyautóra alapozott
• egylakásos épületek és kisebb népsűrűség
• népességük társadalmi rangjukat illetően homogénebb
• demográfiai jellemzőik karakteresek
• magasabb jövedelműek lakhelyéül szolgálnak
- 60-as évekre megváltozott a kertváros:
• már nem teljesen alvóváros, mert az intézmények egy része kiköltözött a belvárosból, aminek így erősödött a lakófunkciója
• a kertvárosok csak földrajzilag vannak távol a belvárostól, az útidő rövid a közlekedés fejlődése miatt
• mivel a kertvárosnak is lettek intézményei, lakóinak nem kell a belvárosi intézményeket használni (csak a felsőbb osztály vásárol és szórakozik a belvárosban)
- Gans módszertani szempontból is bírálta Wirthet, aki csak Chicago belvárosát tanulmányozta, de tapasztalatait mégis az egész városra vonatkoztatta
- Gans kritikájának legfontosabb eleme, hogy a városi életforma fő meghatározója nem a Wirth-i három tényező, hanem a foglalkozási viszonyok

- b, Burgess térelméletével kapcsolatos kritikák
- az első kritikák egyrészt a zónák társadalmi homogenitását, másrészt a zónák közötti tiszta népességmozgást kérdőjelezték meg
- Firey cikke a társadalmi inhomogenitást már bizonyította, ill. azt is, hogy ha Burgess hipotézise általános igazságot fogalmazott volna meg, Bacon Hill már rég slum lenne
- Homer Hoyt is a zónák inhomogenitásával foglalkozott – Chicagóban a Deutschland Ghetto és a Black Belt (német bevándorlók és a néger lakosság lakhelye) nem csak az átmeneti zóna területén helyezkedett el, hanem több övezetet keresztben átvágott (ld. 58. ábra)
- Burgess azt hitte, zónaelméletével bármely város modellezhető – bizonyították, hogy modelljét Észak-Amerika régi városaira,a korai indusztrializáció lázában nagyra nőtt városokra lehetett csak alkalmazni


- a kritikák egy másik csoportja a zónaelmélet övezetlehatárolásának alapjául szolgáló telekár kérdését vette kereszttűz alá – William Form – a telekárak igazi árak, mert nem személytelen, automatikus mechanizmusok termékei, hanem olyan árak, melyekben társadalmi preferenciák fejeződnek ki.
- 70-es években az újabb kritikák a zónák közötti, korlátlan verseny által irányított népességmozgással foglalkoztak – bizonyították, hogy a verseny nem áll mindig a városi élet központjában, és hogy a népességmozgásnak eltérő intenzitású korszakai vannak, azaz hogy az urbanizáció periodikus és azt is, hogy kultúrafüggő (társadalmanként jelentős eltérést mutathatnak az urbanizáció kísérőjelenségei és az intenzitása is)
- a mai, közgazdaságtani indíttatású kritikák azt kifogásolják, hogy a korlátlan szabad verseny és a szabad piac feltételezéséből indult ki – a telekpiac és a telekárak alakulására már nem vonatkoztathatók a szabad piac közigazgatási összefüggései
- Burgess elmélete a maga idejében pontos képet adott Chicagóról – leírta, hogy a kp.-ból kifelé haladva nő a bűnözés és a külföldi születésűek aránya és csökken a saját házban lakók aránya – a nagyváros belső térszerkezet változását mozgató mechanizmust is elemezte – rámutatott arra, hogy a kp.-i üzleti negyed növekedése az átmeneti zónában telekspekulációhoz vezet

- a Chicagói Iskola legnagyobb ellensége az idő – az egy központ körül koncentrikus körök mentén növekvő város koncepciója nem tekinthető az urbanizáció általános érvényű modelljének, csupán Észak-Amerika ipari és kereskedelmi városai fejlődésének egy bizonyos korszakára fogadható el maradéktalanul
- a Chicagói Iskola érdemei: kutatói feltárták a városi társadalom betegségeit és megkönnyítették, hatékonyabbá tették orvoslásukat – térképen megjelenítették a társadalmi konfliktusokat, így a városi vezetés a problémás területekre koncentrálhatta erőforrásait