A városkutatáson belül az ökológiai szerkezet vizsgálatának az a jelentősége, hogy segítségével a sokszor konfliktusos társadalmi folyamatok és változások láthatóvá válnak
A városi térszerkezet vizsgálatát a következő elemző szempontok szerint végezhetjük el:
- épített környezet (pl. lakások, épületek, üzletek, intézmények, stb. típusa, kora, minősége)
- lakosság (pl. életkor, képzettség, foglalkozás, beosztás, családnagyság, stb.)
- gazdasági jellemzők (pl. telekár, bérleti díj, telekfelhasználási mód, eltérő funkciójú gazdasági egységek területi szóródása, stb.)
Konrád és Szelényi térszerkezeti kutatásai
- 60’-as évek vége – Pécs és Szeged kutatása
- kutatásuk központjában a „lakáskérdés” állt (háttér: társadalmi és gazdasági átalakulás az extenzív iparosítás nyomán + politikai és ideológiai tényezők)
- a lakáskérdés problémáját a kor szakemberei a hiánnyal magyarázták
- 1960 – 15 éves lakásprogram – 1976-ig 1 millió új lakás felépítése a cél
- 60’-as évek közepe – Szelényi Iván - lakáselosztás anomáliáinak köszönhető a lakáskérdés problémája - Szelényi azt vizsgálta, hogy a lakáselosztást meghatározó lakáspolitika és lakásgazdálkodási rendszer miért és hogyan járul hozzá a társadalmi előnyök és hátrányok konzerválásához, illetve felhalmozódásához legfontosabb megállapításai:
• az 1960-as évek végének lakásgazdálkodási rendszerében két modell egészítette ki egymást
- hatósági úton elosztott lakásokhoz való jutás lehetősége (ingyenes állami és részleges támogatást élvező szövetkezeti lakások)
- piaci úton történő lakáselosztás
• a lakásrendszert (a két elosztási modell tükrében) az alábbi lakásosztályok jellemezték:
- hatósági modell
- új állami lakások (ezek bérlői kapták a legnagyobb méretű szubvenciót)
- régi állami lakások (bérlői alig jutottak szubvencióhoz)
- piaci modell
- OTP- és társasházak (tulajdonosok a kedvezményes hitelkonstrukción keresztül nagy szubvencióhoz jutottak)
- új családi házak (építtető csekély szubvencióban részesült)
- régi családi házak (semmiféle támogatás nem volt)
• Pécsett és Szegeden közös lakásmobilitási vizsgálat Konrád Györggyel, ami bizonyította:
- a magasabb jövedelmű rétegek a két modell két felső osztályába áramlanak – olcsóbban, vagy ingyenesen jobb lakáshoz jutnak
- az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára az emelkedés csúcsát a piaci modell 2. lakásosztálya jelenti – szerényebb színvonalú lakáshoz juthatnak magasabb áron
- mindez bizonyította, hogy az államszocializmus lakásgazdálkodási rendszere fokozta a városi népesség területi szegregációját, mely a társadalom felső rétegeinél az előnyök, az alsó rétegeinél a hátrányok halmozódásához vezetett
• a klasszikus humánökológia a város térszerkezetének alakulását és szegregációs jelenségeit a telekár változásával magyarázta – mi lehet a szegregáció kiváltója egy olyan társadalomban, ahol az állami teleknek ára sincs?
- Szelényi arra a megállapításra jutott, hogy ha az övezet-lehatárolás alszempontjául a lakásosztály kategóriáját használja, nemcsak a város ökológiai szerkezete, de az azt mozgató szegregációs folyamatok oka is feltárható
- hipotézise: a lakásosztályok térbeli elkülönülése összekapcsolódik a lakás mobilitási esélyek társadalmi rétegek szerinti különbözőségével, és ez a két tényező együtt hozza létre a népesség sajátos területi szegregációját, s vele a városok övezetes ökológiai szerkezetét (ld. 71. ábra!)
• mi és hogyan kapcsolja össze a lakásosztályok térbeli disszimilaritását a lakás mobilitási egyenlőtlenséggel, azaz mi a szegregációs folyamatok végső meghatározója? – Szelényi szerint a lakáspolitika
• Pécs és Szeged ökológiai szerkezetének vizsgálata a következő általánosítható eredményekre vezetett
- a, városainkat hat homogén övezetre lehet felosztani a 70’-es évek elején:
- belváros
- átmeneti övezet, ami két részre bontható – leromló (avuló)
- zöldövezeti (javuló)
- ipari lakóterület
- családi házas terület
- új lakótelepek övezete
Infrastrukturális szempontból
- a belváros, a javuló átmeneti övezet és az új lakótelepek voltak a jobb minőségű területek – itt lakott a népesség 40%-a, akiknek mintegy 70%-a magas társadalmi státusú és jövedelmű réteghez tartozott
- a másik három, kevésbé színvonalas övezetben lakott a népesség 60%-a, akiknek kb. 70%-a fizikai munkás volt
- b, a városokban olyan lakás mobilitási tendenciák érvényesültek, melyek a népesség fenti szegregációs jellemzőit nem csökkentették
- c, a lakáspolitika (hierarchizált lakáselosztás), a hitelpolitika (magasabb jövedelmű rétegnek kedvezés) és a várostervezői gyakorlat (egy-egy területre homogén lakásosztályok koncentrálása) egymás hatását kumulálva fokozta a szegregációt:
- az alacsony társadalmi státusú népesség lakás mobilitását gátolta
- az anyagi áldozatokra képes munkásságot a családi házas övezetbe szorította
- a városfejlesztési gyakorlat a fejlesztési erőforrásokat új lakótelepek építésére koncentrálta - avuló átmeneti övezet további romlása – tehetősebb lakói a belvárosba igyekeztek, helyükre szegényebb rétegek költöztek, így elkezdődött a slumosodás folyamata
- d, összevetette a városnövekedés észak-amerikai, Ny-európai és K-európai útját – a slumosodó területek és a magasabb társadalmi státusú területek elhelyezkedésében jellegzetes különbségek (ld. 72. ábra!)
Az elmúlt 25 év jelentős társadalmi és gazdasági változásokat hozott, melyek hatására megváltozott a lakásgazdálkodási rendszer, átértékelődtek a lakásosztályok, megváltozott a várostervezés, városrendezés aktivitási zónája, mindezek hatására átértékelődtek és átrendeződtek a város bizonyos övezetei
A legszembetűnőbb változások:
• a lakótelepek, lakótelepi lakások egyre jobban leértékelődnek, társadalmi összetételük romlik és ez korukkal egyenesen arányos
• javul a korábban slumosodó belvárosi területek lakóértéke és vele társadalmi státusa, a megélénkülő üzleti élet leromlott területeket lendít fel
• az új beépítési területek mozaikszerűen szóródnak a korábbi átmeneti övezetben, magasabb státusú foltokat ékelve az alacsonyabb státusú övezetbe - széttördelik a homogén övezetet és a slumosodással ellentétes irányú folyamatot, a „dzsentrifikációt” hozzák létre
• mindezek a folyamatok csökkentik a szegregációt, mely minden bizonnyal csak átmenetet jelent az új társadalmi státusú és tartalmú övezetek kialakulásának folyamatában
Milyen előnyökkel és hátrányokkal társulhat a szegregáció magas foka?
Lehetséges előnyei:
• ha egy területen hasonló társadalmi státusú, életmódú, értékrendű és normákat betartó emberek élnek együtt, ez a tény a lakóhelyük otthonosságának, a nyugalomnak és biztonságnak az érzését alakítja ki bennük – erősödik az összetartozás tudata, érzik, hogy „saját körükben vannak”
• megmaradnak, sőt elmélyülnek az adott társadalmi csoportra jellemző értékek, szokások – a közösség identitása erősödik, ami jelentős megtartó- és fejlesztőerőt szabadít fel az övezetben
A hátrányai:
• a jó és rossz minőségű lakókörnyezettel, magas és alacsony társadalmi státusú népességgel rendelkező övezetek elkülönülése önmagát kumuláló folyamat, mely erősíti az egyik területen az előnyök, a másik területen a hátrányok halmozódását
• ez a folyamat elkerülhetetlenül a városi deviancia növekedéséhez vezet, elmélyíti a társadalmi konfliktusokat a város lakói és egyes területei között
A szegregáció igen alacsony fokának is megvannak a maga előnyei és hátrányai
(lakóhely szabad megválasztási lehetőségének hiánya pl. telekhiány idején, vagy diktatórikus társadalomban központi lakóhely-kijelölés esetén)
Előnyök (ezeknek érvényesülési feltétele, hogy a közvetlenül egymás alatti-fölötti státusú rétegek (pl. felső alsó és alsó közép osztály) lakjanak együtt):
• a magasabb társadalmi státusú réteg kultúrájának, értékrendjének pozitív kisugárzása a környezetére – az alacsonyabb státusúak felemelkedését segítheti a közvetlen példa és hatás
• magasabb társadalmi réteg megismerheti az együttélés során a státusban alatta levőket, toleranciát tanul, előítéletei kopnak
Hátrányok :
• ha túl távoli társadalmi rétegek (a szélsőségek) kerülnek kényszerűen egymás mellé, befeléfordulás, elzárkózás, elidegenedés, ellenségeskedés lesz mindegyik réteg válasza, védekezése, ami könnyen vezethet a társadalmi leépüléshez, az értékek elsilányodásához – a helyzet veszélye, hogy a színvonaltalanság lesz az erősebb, a meghatározó
27. Budapest térszerkezetével foglalkozó kutatások és eredményeik összefoglalása
- 1980 – Budapesti Városépítési Tervező Vállalat – budapesti vizsgálat az ökológiai struktúra és a térszerkezet összefüggésének feltárása céljából
- elkészítették Budapest övezet és szektor modelljét – szerintük mindkét térszerkezeti felosztásnak megvan a létjogosultsága, magyarázó erejük azonban korlátozott
- modellek továbbfejlesztéseként az 1970-es népszámlálási adatokra támaszkodva új modellt készítettek: „Területi rendszer modell”
• az övezet modell ( ld. 73. ábra!):
- az övezeti lehatárolás alapját a városnövekedés történeti jellemzői képezték
- a modell négy, részben koncentrikus kör elrendezésű övezetre osztja a várost
- a modell hibája, hogy nem veszi figyelembe a budai és pesti oldal természeti adottságainak különbségét, ami teljesen más beépítésre ad lehetőséget, így mindkét oldal más-más társadalmi rétegeket vonz
• a szektor modell (ld. 74. ábra!):
- a belvárosból kivezető fő közlekedési csatornák mentén kilenc szektorra osztotta a várost
- a szektorok lehatárolásának alapja: különböző időszakokban más-más irányba és jelleggel fejlődött a város
- a modell gyenge pontja, hogy egy szektort képeznek a sűrűbeépítésű belvárosi és a laza beépítésű külvárosi területek
• a „Területi rendszer modell”
- elkészítéséhez az 1970-es népszámlálás adatait használták fel – az adattár többféle területi bontásban közli az adatokat, így először a megfelelő téraggregátumot kellett megválasztaniuk
- a lehetséges téraggregátumok:
- számlálókörzet (a legkisebb területi egység, Bp-en 7500 van belőle)
- városrendezési körzet (kb. 500 van Bp-en)
- alkerület (86 van Bp-en)
- hatósági kerület (legnagyobb területi egység, számuk 22)
- legmegfelelőbbnek a módosított alkerület tűnt – módosítás:
- az új lakótelepeket kiemelték és új területrészek lettek
- néha összevontak önálló népszámlálási alkerületeket
- a módosított alkerületet területrésznek nevezték
- a területrészek beépítési és társadalomszerkezeti jellemzőinek elemzése után 8 nagy zónát határoltak le (ld. 75. ábra!)
- kb. 10 évvel később Csanádi Gábor és Ladányi János – Bp. tér- és társadalomszerkezetének összefüggéseit és változásuk mozgatórugóját keresték – elkészítették a 3 modell szórásnégyzet próbáját
- a próba eredménye:
- az övezeti modell a területrészek szórásnégyzetének 39%-át
- a szektor modell az 51%-át
- a területi rendszer modell a 85%-át magyarázta
- kisebb körzetekre is elvégezték a szórásnégyzet próbát – minél kisebb volt a területi egység, annál nagyobb szórást tapasztaltak, ami a területrészek nagy belső heterogenitását bizonyította
- a modell hibája
- nagy belső heterogenitás
- a területrészeken belüli kisebb egységek szórása igen különböző volt
- Csanádi és Ladányi – cluster analízis módszer – kisebb téraggregátumok felhasználásával Bp. tér- és társadalomszerkezeti összefüggéseinek elemzése – alapegység a városrendezési körzet
- végkövetkeztetések:
• a belvárostól kifelé haladva csökken a diplomás, vezető és szellemi foglalkozású aktív keresők aránya (ld. 76. ábra!)
• a társadalmi elit lakóhelyei a következők: Buda ismert villanegyedei, pesti belváros Duna parti része, Zugló és a Népliget környéke (kisebb foltokban)
• az elit társasházakban, zöldövezeti részeken, a belvárosban vagy közel hozzá lakik; a munkásosztály családi házakban és a körutakon kívül lakik elsősorban (ld. 77. ábra!)
• a beépítés jellege szerint valóban érvényesül övezetes hatás, bár az idő múlásával csökken az ereje - a szerzők összefoglalása erről a végkövetkeztetésükről: „.. a várost a központból kifelé haladva egyre csökkenő beépítési intenzitású, koncentrikus övezetekként elképzel, és a városi társadalom különböző státusú csoportjait ezen övezetek szerint térben is tagoló szabályozás idővel egyre inkább felbomlik. Eleinte az építési övezetek formailag még érvényesek...A később beépülő területek szabályozása viszont már egyre inkább „foltszerűnek” tekinthető, míg a legutóbbi évtizedekben...akár építési tömbökre is megengedhető az övezetes előírásoktól való eltérés, a városrendezési szabályozás egyre inkább mozaikszerűvé válik.”
A városi térszerkezet vizsgálatát a következő elemző szempontok szerint végezhetjük el:
- épített környezet (pl. lakások, épületek, üzletek, intézmények, stb. típusa, kora, minősége)
- lakosság (pl. életkor, képzettség, foglalkozás, beosztás, családnagyság, stb.)
- gazdasági jellemzők (pl. telekár, bérleti díj, telekfelhasználási mód, eltérő funkciójú gazdasági egységek területi szóródása, stb.)
Konrád és Szelényi térszerkezeti kutatásai
- 60’-as évek vége – Pécs és Szeged kutatása
- kutatásuk központjában a „lakáskérdés” állt (háttér: társadalmi és gazdasági átalakulás az extenzív iparosítás nyomán + politikai és ideológiai tényezők)
- a lakáskérdés problémáját a kor szakemberei a hiánnyal magyarázták
- 1960 – 15 éves lakásprogram – 1976-ig 1 millió új lakás felépítése a cél
- 60’-as évek közepe – Szelényi Iván - lakáselosztás anomáliáinak köszönhető a lakáskérdés problémája - Szelényi azt vizsgálta, hogy a lakáselosztást meghatározó lakáspolitika és lakásgazdálkodási rendszer miért és hogyan járul hozzá a társadalmi előnyök és hátrányok konzerválásához, illetve felhalmozódásához legfontosabb megállapításai:
• az 1960-as évek végének lakásgazdálkodási rendszerében két modell egészítette ki egymást
- hatósági úton elosztott lakásokhoz való jutás lehetősége (ingyenes állami és részleges támogatást élvező szövetkezeti lakások)
- piaci úton történő lakáselosztás
• a lakásrendszert (a két elosztási modell tükrében) az alábbi lakásosztályok jellemezték:
- hatósági modell
- új állami lakások (ezek bérlői kapták a legnagyobb méretű szubvenciót)
- régi állami lakások (bérlői alig jutottak szubvencióhoz)
- piaci modell
- OTP- és társasházak (tulajdonosok a kedvezményes hitelkonstrukción keresztül nagy szubvencióhoz jutottak)
- új családi házak (építtető csekély szubvencióban részesült)
- régi családi házak (semmiféle támogatás nem volt)
• Pécsett és Szegeden közös lakásmobilitási vizsgálat Konrád Györggyel, ami bizonyította:
- a magasabb jövedelmű rétegek a két modell két felső osztályába áramlanak – olcsóbban, vagy ingyenesen jobb lakáshoz jutnak
- az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára az emelkedés csúcsát a piaci modell 2. lakásosztálya jelenti – szerényebb színvonalú lakáshoz juthatnak magasabb áron
- mindez bizonyította, hogy az államszocializmus lakásgazdálkodási rendszere fokozta a városi népesség területi szegregációját, mely a társadalom felső rétegeinél az előnyök, az alsó rétegeinél a hátrányok halmozódásához vezetett
• a klasszikus humánökológia a város térszerkezetének alakulását és szegregációs jelenségeit a telekár változásával magyarázta – mi lehet a szegregáció kiváltója egy olyan társadalomban, ahol az állami teleknek ára sincs?
- Szelényi arra a megállapításra jutott, hogy ha az övezet-lehatárolás alszempontjául a lakásosztály kategóriáját használja, nemcsak a város ökológiai szerkezete, de az azt mozgató szegregációs folyamatok oka is feltárható
- hipotézise: a lakásosztályok térbeli elkülönülése összekapcsolódik a lakás mobilitási esélyek társadalmi rétegek szerinti különbözőségével, és ez a két tényező együtt hozza létre a népesség sajátos területi szegregációját, s vele a városok övezetes ökológiai szerkezetét (ld. 71. ábra!)
• mi és hogyan kapcsolja össze a lakásosztályok térbeli disszimilaritását a lakás mobilitási egyenlőtlenséggel, azaz mi a szegregációs folyamatok végső meghatározója? – Szelényi szerint a lakáspolitika
• Pécs és Szeged ökológiai szerkezetének vizsgálata a következő általánosítható eredményekre vezetett
- a, városainkat hat homogén övezetre lehet felosztani a 70’-es évek elején:
- belváros
- átmeneti övezet, ami két részre bontható – leromló (avuló)
- zöldövezeti (javuló)
- ipari lakóterület
- családi házas terület
- új lakótelepek övezete
Infrastrukturális szempontból
- a belváros, a javuló átmeneti övezet és az új lakótelepek voltak a jobb minőségű területek – itt lakott a népesség 40%-a, akiknek mintegy 70%-a magas társadalmi státusú és jövedelmű réteghez tartozott
- a másik három, kevésbé színvonalas övezetben lakott a népesség 60%-a, akiknek kb. 70%-a fizikai munkás volt
- b, a városokban olyan lakás mobilitási tendenciák érvényesültek, melyek a népesség fenti szegregációs jellemzőit nem csökkentették
- c, a lakáspolitika (hierarchizált lakáselosztás), a hitelpolitika (magasabb jövedelmű rétegnek kedvezés) és a várostervezői gyakorlat (egy-egy területre homogén lakásosztályok koncentrálása) egymás hatását kumulálva fokozta a szegregációt:
- az alacsony társadalmi státusú népesség lakás mobilitását gátolta
- az anyagi áldozatokra képes munkásságot a családi házas övezetbe szorította
- a városfejlesztési gyakorlat a fejlesztési erőforrásokat új lakótelepek építésére koncentrálta - avuló átmeneti övezet további romlása – tehetősebb lakói a belvárosba igyekeztek, helyükre szegényebb rétegek költöztek, így elkezdődött a slumosodás folyamata
- d, összevetette a városnövekedés észak-amerikai, Ny-európai és K-európai útját – a slumosodó területek és a magasabb társadalmi státusú területek elhelyezkedésében jellegzetes különbségek (ld. 72. ábra!)
Az elmúlt 25 év jelentős társadalmi és gazdasági változásokat hozott, melyek hatására megváltozott a lakásgazdálkodási rendszer, átértékelődtek a lakásosztályok, megváltozott a várostervezés, városrendezés aktivitási zónája, mindezek hatására átértékelődtek és átrendeződtek a város bizonyos övezetei
A legszembetűnőbb változások:
• a lakótelepek, lakótelepi lakások egyre jobban leértékelődnek, társadalmi összetételük romlik és ez korukkal egyenesen arányos
• javul a korábban slumosodó belvárosi területek lakóértéke és vele társadalmi státusa, a megélénkülő üzleti élet leromlott területeket lendít fel
• az új beépítési területek mozaikszerűen szóródnak a korábbi átmeneti övezetben, magasabb státusú foltokat ékelve az alacsonyabb státusú övezetbe - széttördelik a homogén övezetet és a slumosodással ellentétes irányú folyamatot, a „dzsentrifikációt” hozzák létre
• mindezek a folyamatok csökkentik a szegregációt, mely minden bizonnyal csak átmenetet jelent az új társadalmi státusú és tartalmú övezetek kialakulásának folyamatában
Milyen előnyökkel és hátrányokkal társulhat a szegregáció magas foka?
Lehetséges előnyei:
• ha egy területen hasonló társadalmi státusú, életmódú, értékrendű és normákat betartó emberek élnek együtt, ez a tény a lakóhelyük otthonosságának, a nyugalomnak és biztonságnak az érzését alakítja ki bennük – erősödik az összetartozás tudata, érzik, hogy „saját körükben vannak”
• megmaradnak, sőt elmélyülnek az adott társadalmi csoportra jellemző értékek, szokások – a közösség identitása erősödik, ami jelentős megtartó- és fejlesztőerőt szabadít fel az övezetben
A hátrányai:
• a jó és rossz minőségű lakókörnyezettel, magas és alacsony társadalmi státusú népességgel rendelkező övezetek elkülönülése önmagát kumuláló folyamat, mely erősíti az egyik területen az előnyök, a másik területen a hátrányok halmozódását
• ez a folyamat elkerülhetetlenül a városi deviancia növekedéséhez vezet, elmélyíti a társadalmi konfliktusokat a város lakói és egyes területei között
A szegregáció igen alacsony fokának is megvannak a maga előnyei és hátrányai
(lakóhely szabad megválasztási lehetőségének hiánya pl. telekhiány idején, vagy diktatórikus társadalomban központi lakóhely-kijelölés esetén)
Előnyök (ezeknek érvényesülési feltétele, hogy a közvetlenül egymás alatti-fölötti státusú rétegek (pl. felső alsó és alsó közép osztály) lakjanak együtt):
• a magasabb társadalmi státusú réteg kultúrájának, értékrendjének pozitív kisugárzása a környezetére – az alacsonyabb státusúak felemelkedését segítheti a közvetlen példa és hatás
• magasabb társadalmi réteg megismerheti az együttélés során a státusban alatta levőket, toleranciát tanul, előítéletei kopnak
Hátrányok :
• ha túl távoli társadalmi rétegek (a szélsőségek) kerülnek kényszerűen egymás mellé, befeléfordulás, elzárkózás, elidegenedés, ellenségeskedés lesz mindegyik réteg válasza, védekezése, ami könnyen vezethet a társadalmi leépüléshez, az értékek elsilányodásához – a helyzet veszélye, hogy a színvonaltalanság lesz az erősebb, a meghatározó
27. Budapest térszerkezetével foglalkozó kutatások és eredményeik összefoglalása
- 1980 – Budapesti Városépítési Tervező Vállalat – budapesti vizsgálat az ökológiai struktúra és a térszerkezet összefüggésének feltárása céljából
- elkészítették Budapest övezet és szektor modelljét – szerintük mindkét térszerkezeti felosztásnak megvan a létjogosultsága, magyarázó erejük azonban korlátozott
- modellek továbbfejlesztéseként az 1970-es népszámlálási adatokra támaszkodva új modellt készítettek: „Területi rendszer modell”
• az övezet modell ( ld. 73. ábra!):
- az övezeti lehatárolás alapját a városnövekedés történeti jellemzői képezték
- a modell négy, részben koncentrikus kör elrendezésű övezetre osztja a várost
- a modell hibája, hogy nem veszi figyelembe a budai és pesti oldal természeti adottságainak különbségét, ami teljesen más beépítésre ad lehetőséget, így mindkét oldal más-más társadalmi rétegeket vonz
• a szektor modell (ld. 74. ábra!):
- a belvárosból kivezető fő közlekedési csatornák mentén kilenc szektorra osztotta a várost
- a szektorok lehatárolásának alapja: különböző időszakokban más-más irányba és jelleggel fejlődött a város
- a modell gyenge pontja, hogy egy szektort képeznek a sűrűbeépítésű belvárosi és a laza beépítésű külvárosi területek
• a „Területi rendszer modell”
- elkészítéséhez az 1970-es népszámlálás adatait használták fel – az adattár többféle területi bontásban közli az adatokat, így először a megfelelő téraggregátumot kellett megválasztaniuk
- a lehetséges téraggregátumok:
- számlálókörzet (a legkisebb területi egység, Bp-en 7500 van belőle)
- városrendezési körzet (kb. 500 van Bp-en)
- alkerület (86 van Bp-en)
- hatósági kerület (legnagyobb területi egység, számuk 22)
- legmegfelelőbbnek a módosított alkerület tűnt – módosítás:
- az új lakótelepeket kiemelték és új területrészek lettek
- néha összevontak önálló népszámlálási alkerületeket
- a módosított alkerületet területrésznek nevezték
- a területrészek beépítési és társadalomszerkezeti jellemzőinek elemzése után 8 nagy zónát határoltak le (ld. 75. ábra!)
- kb. 10 évvel később Csanádi Gábor és Ladányi János – Bp. tér- és társadalomszerkezetének összefüggéseit és változásuk mozgatórugóját keresték – elkészítették a 3 modell szórásnégyzet próbáját
- a próba eredménye:
- az övezeti modell a területrészek szórásnégyzetének 39%-át
- a szektor modell az 51%-át
- a területi rendszer modell a 85%-át magyarázta
- kisebb körzetekre is elvégezték a szórásnégyzet próbát – minél kisebb volt a területi egység, annál nagyobb szórást tapasztaltak, ami a területrészek nagy belső heterogenitását bizonyította
- a modell hibája
- nagy belső heterogenitás
- a területrészeken belüli kisebb egységek szórása igen különböző volt
- Csanádi és Ladányi – cluster analízis módszer – kisebb téraggregátumok felhasználásával Bp. tér- és társadalomszerkezeti összefüggéseinek elemzése – alapegység a városrendezési körzet
- végkövetkeztetések:
• a belvárostól kifelé haladva csökken a diplomás, vezető és szellemi foglalkozású aktív keresők aránya (ld. 76. ábra!)
• a társadalmi elit lakóhelyei a következők: Buda ismert villanegyedei, pesti belváros Duna parti része, Zugló és a Népliget környéke (kisebb foltokban)
• az elit társasházakban, zöldövezeti részeken, a belvárosban vagy közel hozzá lakik; a munkásosztály családi házakban és a körutakon kívül lakik elsősorban (ld. 77. ábra!)
• a beépítés jellege szerint valóban érvényesül övezetes hatás, bár az idő múlásával csökken az ereje - a szerzők összefoglalása erről a végkövetkeztetésükről: „.. a várost a központból kifelé haladva egyre csökkenő beépítési intenzitású, koncentrikus övezetekként elképzel, és a városi társadalom különböző státusú csoportjait ezen övezetek szerint térben is tagoló szabályozás idővel egyre inkább felbomlik. Eleinte az építési övezetek formailag még érvényesek...A később beépülő területek szabályozása viszont már egyre inkább „foltszerűnek” tekinthető, míg a legutóbbi évtizedekben...akár építési tömbökre is megengedhető az övezetes előírásoktól való eltérés, a városrendezési szabályozás egyre inkább mozaikszerűvé válik.”
Megjegyzés küldése