A közgazdászok és a város-, ill. gazdaságföldrajzzal foglalkozók számára az ökológiai tér mint termelőhely és piaci terület jelenik meg. Rendszerint nem foglalkoznak az ökológiával, de amikor a földrajzi elhelyezkedés és a költségek, ill. a jövedelmek összefüggéseit elemzik, munkájuk gyakran vezet olyan általánosításokra, melyek összecsengnek a szociológusok ökológiai kutatásainak eredményeivel.
Thünen mezőgazdasági telephelyelmélete
- a gazdaságföldrajzos német Thünent a városökológiai kutatások előfutárának tekinthetjük, akinek 1826-ban jelent meg a város és régió szerkezetére vonatkozó elmélete.
- modelljében egy olyan várost tételezett fel, mely :
- teljesen önellátó és más településektől teljesen elzárt
- egy termékeny alföld közepén helyezkedik el, melyet vadon és hajózhatatlan folyók vesznek körül.
- Thünen bebizonyította, hogy ilyen feltételek mellett azokat a termékeket, amelyek magas szállítási költséget igényelnek (pl. gyümölcs, zöldség, tej...), termelőik igyekeznek a városokhoz minél közelebbre letelepedve termelni, hogy költségeiket minimalizálják - ezért a különböző termékek termelése a város, ill. a központ körül koncentrikus körökben történik.
- mivel a piac a város középpontjában helyezkedik el, azon termékek termelése folyik a legbelső körben, melyek szállítási költsége a legmagasabb, majd a csökkenő szállítási költségek függvényében kifelé haladva , a legkülső körben találjuk a legalacsonyabb szállítási költséggel rendelkező termék termelőit.
- Thünen ebből a megközelítésből kiindulva, a következőképpen magyarázta a város és régiójának kapcsolatát:
- a központi üzleti negyed kifelé szorítja a várost az alföldre, miáltal a környező területeket lakó és egyéb, nem mezőgazdasági célra fogják felhasználni - mivel a központ az a területe a városnak, melyet a legjobban, legkönnyebben és leggyorsabban lehet elérni a város minden pontjáról, ide leginkább azok a termelők igyekeznek letelepedni, akiknek magas a szállítási költsége
- a központban lévő telkek korlátozott száma és megszerzésükért folytatott verseny felveri a telekárakat, ami azt eredményezi, hogy idetelepedni csak azoknak a foglalkozási ágaknak éri meg, melyek helyigénye kicsi és szállítási költsége nagy
- a központ egyben igen vonzó, mint lakóhely is, ugyanis itt a legnagyobb és legváltozatosabb munkaerő-kereslet és az árukínálat.
- Thünen szerint: ha két, hasonló célra használt területen a telekárak különböznek egymástól, akkor ennek okát az eltérő szállítási költség vonzatukban kell keresnünk.
- Thünen elmélete sok hasonlóságot mutat a jóval később született, nagytömegű empírikus adat feldolgozásán alapuló koncentrikus körök teóriába foglaltakkal.
Weber ipari telephelyelmélete
- XX. század eleje –Alfred Weber – termelőszervezet telephelyválasztásának kérdése (teljesen más gazdasági feltételek, mint Thünen-nél)
- Thünen autark mg-i termelőszervezete helyett ipari termelőszervezetekre alapozott gazdaság
- közlekedés nagyarányú fejlődése – vasútvonalak mindenfelé – nagytömegű áru gyors mozgatása
- a gazdaságfejlődés során nagy szállítási költségigényű iparágak kerültek előtérbe Webert az foglalkoztatta, hogy lehet a nagyobb haszon elérése érdekében a szállítási költséget csökkenteni jó telephelyválasztással
- modellje feltételezett:
- tiszta szabad versenyt
- fix árakat
- korlátlanul rendelkezésre álló termelési tényezőket
- a költségeken belül a szállítási költségek dominanciáját, nagyságának a szállítandó súly és távolság függvényében való változását
- a késztermék egyetlen piacon való értékesítését
- ilyen feltételek mellett a telephelyválasztást az fogja eldönteni, hogy a termeléshez szükséges anyagok fajlagos beszállítási költsége hogy viszonyul a késztermék fajlagos elszállítási költségéhez – ha az előbbi a nagyobb, a nyersanyaglelőhelyhez, ha az utóbbi, akkor a piachoz kell közelebb települnie az ipari termelő szervezetnek
- ld. 68. ábra! – P pont az optimális telepítési pont
- tehát Weber modellje szerint az iparvállalat optimális telephelye a tér minimális szállítási költségét eredményező pontján jelölhető ki
Christaller központi hely elmélete
- 1933 Walter Christaller – „központi hely” elmélet – a települések a térben nem mint izolált egységek jelennek meg, hanem egymással összekapcsolódó rendszert alkotnak, melyek előre látható vagy legalábbis leírható jellemzőkkel rendelkeznek
- ld. 69. ábra! – a központi helyek hierarchikus rendszere
- Christaller szerint:
- a települések számtalan gazdasági funkcióval rendelkeznek, melyekhez különböző, kb. nyolcszögletű teret formáló piaci körzetek tartoznak
- a települések e gazdasági funkciók száma és jelentősége szerint hierarchiába sorolhatók, melyben a magasabb kategóriába tartozó település bizonyos funkciókat elvégez az alacsonyabb rendű település számára is
Alonso térelmélete
- Alonso térelmélete a város keretein belül marad (az eddigi térelméletek a régió térszerkezetét elemezték)
- korunk gazdasági térelméleteinek közös vonása, hogy a területi szelekció okát a gazdálkodó egyedek jövedelem-maximalizálási törekvésében vélik megtalálni – ebben a törekvésben előny a városi telephely
- a nagyváros gazdasági előnye: a nagyváros bizonyos tulajdonságait a gazdálkodók számára extra jövedelemmé tudja transzformálni:
- a régióban elfoglalt kedvező hely – a termelés feltételei bőségesen rendelkezésre állnak, vagy könnyen elérhetők
- a várost agglomerációs gyűrű veszi körül, mely a városi ipart és szolgáltatást kiszolgáló háttériparnak ad otthont
- városi verseny – minél nagyobb a város, annál több gazdasági szereplő, annál nagyobb verseny – a verseny a költségeket lefelé nyomja, a minőséget pedig felfelé – a kereskedelem városi koncentrációja előny a vevőnek és az eladónak is (koncentrált és differenciált kínálat és koncentrált, a vonzáskörzetből is odaérkező kereslet)
- a város nagyobb népessége – nagyobb és kvalifikáltabb munkaerőkínálat, ami által jobb minőségű munkát kap az eladó – a vonzáskörzetből odacsábított vásárlók nagy száma nagy keresletet jelent – a nagy népességszám a növekvő termelés csökkenő egységnyi költségében kamatozódik
- mivel a nagyváros központjában koncentrálódnak a gazdasági előnyök, a vállalkozók igyekeznek közelebb kerülni a központhoz, jobb esetben bejutni a központba – ez a törekvés az oka annak, hogy a nagyvárosok területfelhasználása olyan hasonló: városhoz közeledve eltűnnek a mezőgazdasági területek, aztán fokozatosan minden nőni kezd (forgalom, beépítési sűrűség, épületek magassága, tömeg, stb.)
- Alonso modelljének egyszerűsítő feltevései :
- a város egy teljesen jellegtelen sík vidéken fekszik
- egy központja van
- a közlekedés minden irányban egyformán jó
- a városban mindenki gazdasági érdekei által motiváltan cselekszik
- modellje a telekfelhasználás 3 típusát különböztette meg:
- az üzleti vállalkozás célú telekfelhasználás (hivatalok, ipar, kereskedelem, szolgáltatás)
- rezidenciális célú telekfelhasználás
- a területigényes gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó telekfelhasználás (mg-i és egyéb)
- szerinte mindenki a központ felé igyekszik, de ezt mindenki eltérő mértékben engedheti meg magának – nemcsak az anyagi lehetőségeik különbsége, hanem a központi hely nyújtotta gazdasági előny különbségei miatt
- ld. 70. ábra! – a telekfelhasználás módjának változása az ár és a tevékenység függvényében
- 1. Az üzleti negyed
- mivel a vállalkozó számára nemcsak költséget, hanem profitot is jelent a központi telephely, hajlandó megfizetni a központi negyed magas telekárait, vagy bérleti díjait – a központtól távolodva erősen csökken a vállalkozások száma, egy ponton el is tűnik: ott, ahol bár alacsony a telekár, nem érdemes vállalkozni, mert már nem élvezi a központ gazdasági előnyeit
- 2. A lakónegyed
- a vásárlók többsége a központtól távolabb bérel , vagy vásárol lakást (vagy nem akar a központban lakni, vagy nem teheti meg) – távolodással csökkennek a bérleti díjak – a lakónegyed ott ér véget, ahol már hiába alacsony a telekár, mikor magas az utazási költség
- 3. A területigényes tevékenységet űzők területe
- a központtól bizonyos távolságon belül nem lehet látni ilyen vállalkozásokat (nem engedhetik meg maguknak)
- Alonso modellje is megfogalmaz bizonyos övezet hatást, aminek az alapja a telekfelhasználás
- Richard F. Muth – ő is a távolság és a költségek összefüggésében elemezte a városi lakosság lakóterület választási döntéseit – arra jutott, hogy a magasabb jövedelmű családok előnye halmozódik, mert kifelé haladva gyorsabban csökken a telekár, mint ahogy nő a közlekedési költség
- Jay Siegel – az előzőkön kívül még modelljébe építette:
- a környezet minőségét (a terület sajátos társadalmi rétegződését is)
- a közszolgáltatások elérhetőségét, választékát és minőségét
- esztétikai értékeket
Siegel szerint a racionális ember lakóhelyválasztásnál figyelembe vesz társadalmi és környezeti tényezőket is
Thünen mezőgazdasági telephelyelmélete
- a gazdaságföldrajzos német Thünent a városökológiai kutatások előfutárának tekinthetjük, akinek 1826-ban jelent meg a város és régió szerkezetére vonatkozó elmélete.
- modelljében egy olyan várost tételezett fel, mely :
- teljesen önellátó és más településektől teljesen elzárt
- egy termékeny alföld közepén helyezkedik el, melyet vadon és hajózhatatlan folyók vesznek körül.
- Thünen bebizonyította, hogy ilyen feltételek mellett azokat a termékeket, amelyek magas szállítási költséget igényelnek (pl. gyümölcs, zöldség, tej...), termelőik igyekeznek a városokhoz minél közelebbre letelepedve termelni, hogy költségeiket minimalizálják - ezért a különböző termékek termelése a város, ill. a központ körül koncentrikus körökben történik.
- mivel a piac a város középpontjában helyezkedik el, azon termékek termelése folyik a legbelső körben, melyek szállítási költsége a legmagasabb, majd a csökkenő szállítási költségek függvényében kifelé haladva , a legkülső körben találjuk a legalacsonyabb szállítási költséggel rendelkező termék termelőit.
- Thünen ebből a megközelítésből kiindulva, a következőképpen magyarázta a város és régiójának kapcsolatát:
- a központi üzleti negyed kifelé szorítja a várost az alföldre, miáltal a környező területeket lakó és egyéb, nem mezőgazdasági célra fogják felhasználni - mivel a központ az a területe a városnak, melyet a legjobban, legkönnyebben és leggyorsabban lehet elérni a város minden pontjáról, ide leginkább azok a termelők igyekeznek letelepedni, akiknek magas a szállítási költsége
- a központban lévő telkek korlátozott száma és megszerzésükért folytatott verseny felveri a telekárakat, ami azt eredményezi, hogy idetelepedni csak azoknak a foglalkozási ágaknak éri meg, melyek helyigénye kicsi és szállítási költsége nagy
- a központ egyben igen vonzó, mint lakóhely is, ugyanis itt a legnagyobb és legváltozatosabb munkaerő-kereslet és az árukínálat.
- Thünen szerint: ha két, hasonló célra használt területen a telekárak különböznek egymástól, akkor ennek okát az eltérő szállítási költség vonzatukban kell keresnünk.
- Thünen elmélete sok hasonlóságot mutat a jóval később született, nagytömegű empírikus adat feldolgozásán alapuló koncentrikus körök teóriába foglaltakkal.
Weber ipari telephelyelmélete
- XX. század eleje –Alfred Weber – termelőszervezet telephelyválasztásának kérdése (teljesen más gazdasági feltételek, mint Thünen-nél)
- Thünen autark mg-i termelőszervezete helyett ipari termelőszervezetekre alapozott gazdaság
- közlekedés nagyarányú fejlődése – vasútvonalak mindenfelé – nagytömegű áru gyors mozgatása
- a gazdaságfejlődés során nagy szállítási költségigényű iparágak kerültek előtérbe Webert az foglalkoztatta, hogy lehet a nagyobb haszon elérése érdekében a szállítási költséget csökkenteni jó telephelyválasztással
- modellje feltételezett:
- tiszta szabad versenyt
- fix árakat
- korlátlanul rendelkezésre álló termelési tényezőket
- a költségeken belül a szállítási költségek dominanciáját, nagyságának a szállítandó súly és távolság függvényében való változását
- a késztermék egyetlen piacon való értékesítését
- ilyen feltételek mellett a telephelyválasztást az fogja eldönteni, hogy a termeléshez szükséges anyagok fajlagos beszállítási költsége hogy viszonyul a késztermék fajlagos elszállítási költségéhez – ha az előbbi a nagyobb, a nyersanyaglelőhelyhez, ha az utóbbi, akkor a piachoz kell közelebb települnie az ipari termelő szervezetnek
- ld. 68. ábra! – P pont az optimális telepítési pont
- tehát Weber modellje szerint az iparvállalat optimális telephelye a tér minimális szállítási költségét eredményező pontján jelölhető ki
Christaller központi hely elmélete
- 1933 Walter Christaller – „központi hely” elmélet – a települések a térben nem mint izolált egységek jelennek meg, hanem egymással összekapcsolódó rendszert alkotnak, melyek előre látható vagy legalábbis leírható jellemzőkkel rendelkeznek
- ld. 69. ábra! – a központi helyek hierarchikus rendszere
- Christaller szerint:
- a települések számtalan gazdasági funkcióval rendelkeznek, melyekhez különböző, kb. nyolcszögletű teret formáló piaci körzetek tartoznak
- a települések e gazdasági funkciók száma és jelentősége szerint hierarchiába sorolhatók, melyben a magasabb kategóriába tartozó település bizonyos funkciókat elvégez az alacsonyabb rendű település számára is
Alonso térelmélete
- Alonso térelmélete a város keretein belül marad (az eddigi térelméletek a régió térszerkezetét elemezték)
- korunk gazdasági térelméleteinek közös vonása, hogy a területi szelekció okát a gazdálkodó egyedek jövedelem-maximalizálási törekvésében vélik megtalálni – ebben a törekvésben előny a városi telephely
- a nagyváros gazdasági előnye: a nagyváros bizonyos tulajdonságait a gazdálkodók számára extra jövedelemmé tudja transzformálni:
- a régióban elfoglalt kedvező hely – a termelés feltételei bőségesen rendelkezésre állnak, vagy könnyen elérhetők
- a várost agglomerációs gyűrű veszi körül, mely a városi ipart és szolgáltatást kiszolgáló háttériparnak ad otthont
- városi verseny – minél nagyobb a város, annál több gazdasági szereplő, annál nagyobb verseny – a verseny a költségeket lefelé nyomja, a minőséget pedig felfelé – a kereskedelem városi koncentrációja előny a vevőnek és az eladónak is (koncentrált és differenciált kínálat és koncentrált, a vonzáskörzetből is odaérkező kereslet)
- a város nagyobb népessége – nagyobb és kvalifikáltabb munkaerőkínálat, ami által jobb minőségű munkát kap az eladó – a vonzáskörzetből odacsábított vásárlók nagy száma nagy keresletet jelent – a nagy népességszám a növekvő termelés csökkenő egységnyi költségében kamatozódik
- mivel a nagyváros központjában koncentrálódnak a gazdasági előnyök, a vállalkozók igyekeznek közelebb kerülni a központhoz, jobb esetben bejutni a központba – ez a törekvés az oka annak, hogy a nagyvárosok területfelhasználása olyan hasonló: városhoz közeledve eltűnnek a mezőgazdasági területek, aztán fokozatosan minden nőni kezd (forgalom, beépítési sűrűség, épületek magassága, tömeg, stb.)
- Alonso modelljének egyszerűsítő feltevései :
- a város egy teljesen jellegtelen sík vidéken fekszik
- egy központja van
- a közlekedés minden irányban egyformán jó
- a városban mindenki gazdasági érdekei által motiváltan cselekszik
- modellje a telekfelhasználás 3 típusát különböztette meg:
- az üzleti vállalkozás célú telekfelhasználás (hivatalok, ipar, kereskedelem, szolgáltatás)
- rezidenciális célú telekfelhasználás
- a területigényes gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó telekfelhasználás (mg-i és egyéb)
- szerinte mindenki a központ felé igyekszik, de ezt mindenki eltérő mértékben engedheti meg magának – nemcsak az anyagi lehetőségeik különbsége, hanem a központi hely nyújtotta gazdasági előny különbségei miatt
- ld. 70. ábra! – a telekfelhasználás módjának változása az ár és a tevékenység függvényében
- 1. Az üzleti negyed
- mivel a vállalkozó számára nemcsak költséget, hanem profitot is jelent a központi telephely, hajlandó megfizetni a központi negyed magas telekárait, vagy bérleti díjait – a központtól távolodva erősen csökken a vállalkozások száma, egy ponton el is tűnik: ott, ahol bár alacsony a telekár, nem érdemes vállalkozni, mert már nem élvezi a központ gazdasági előnyeit
- 2. A lakónegyed
- a vásárlók többsége a központtól távolabb bérel , vagy vásárol lakást (vagy nem akar a központban lakni, vagy nem teheti meg) – távolodással csökkennek a bérleti díjak – a lakónegyed ott ér véget, ahol már hiába alacsony a telekár, mikor magas az utazási költség
- 3. A területigényes tevékenységet űzők területe
- a központtól bizonyos távolságon belül nem lehet látni ilyen vállalkozásokat (nem engedhetik meg maguknak)
- Alonso modellje is megfogalmaz bizonyos övezet hatást, aminek az alapja a telekfelhasználás
- Richard F. Muth – ő is a távolság és a költségek összefüggésében elemezte a városi lakosság lakóterület választási döntéseit – arra jutott, hogy a magasabb jövedelmű családok előnye halmozódik, mert kifelé haladva gyorsabban csökken a telekár, mint ahogy nő a közlekedési költség
- Jay Siegel – az előzőkön kívül még modelljébe építette:
- a környezet minőségét (a terület sajátos társadalmi rétegződését is)
- a közszolgáltatások elérhetőségét, választékát és minőségét
- esztétikai értékeket
Siegel szerint a racionális ember lakóhelyválasztásnál figyelembe vesz társadalmi és környezeti tényezőket is
Megjegyzés küldése