1. A szektorelmélet
- Homer Hoyt szektorelmélete volt Burgess első komoly kritikája
- Hoyt földrajztudós volt - nem népszámlálási adatokból dolgozott, hanem egy gazdasági adatot használt fő elemzési eszközként – ennek eredménye a város térszerkezetének az eddigiektől eltérő leírása és a városnövekedés más típusú ökológiai mintájának bemutatása lett
- a klasszikus humánökológia szerint a város tk.. a lakóinak egymással a térért és más erőforrásokért folytatott küzdelmének eredménye – a verseny elsősorban gazdasági téren folyik és e versengés során főleg az árharc eszközét használják – így kerül a kutatók érdeklődésének központjába a telekár, mely segítségével eljutnak a végső következtetéshez, hogy a városi szegregációt a telekár mozgatja
- Hoyt ezen a gondolatmeneten indult tovább – a gazdasági szegregáció eredményének elemzéséhez a telekárat, ill. a bérleti díjat használta fel
- Hoyt három időpontban (1900, 1915, 1936) 142 amerikai városban vizsgálta, hogy hol helyezkednek el a magas bérleti díjú területek és azokat térképen ábrázolta (177. oldal 61. ábra!) – a térképek időbeni változása azt mutatta, hogy a város növekedésével a magas jövedelmű lakók szektora a központból kifelé, sugárszerűen terjeszkedik (ugyanez érvényes a szegények által lakott belvárosi szektorra is!)
- úgy találta, hogy a tipikus amerikai város tortaszelet formájú területekre (szektorokra) bontható – a nagyváros („polip”) fő közlekedési útjai („a polip csápjai”), mint a belső migráció csatornái eltérő karakterű szektorokra osztják a várost
- szektorelméletének főbb megállapításai:
• az idő múlásával a városban több helyen is kialakulnak magas bérleti díjú, divatos lakóterületek
• ezek terjeszkedésüknél a kedvező természeti adottságokat keresik
• gyakran a fontosabb közlekedési útvonalak mentén terjeszkednek , közvetlen kapcsolatot tartva a belvárossal
• terjeszkedésüknél gyakran fontos orientációs szempont az elit lakóterületeinek helye
• ált. közepes bérleti díjú területekkel szomszédosak, de néha teljesen leromlott területekbe ékelődve is megmaradnak, ill. néha az üzleti negyed közelében is megjelennek magas lakbérű lakások
- Hoyt elméletének jelentőséget ad az is, hogy nagy számú város vizsgálatából vont le következtetéseket, ill. hosszú volt a vizsgálati idő is (36 év)
2. A többmagvú város koncepciója
- 1940-es évek közepe – Harris és Ullmann – a modern ipari városok ált. több üzleti, ipari és lakóközponttal rendelkeznek.
- szerintük az amerikai nagyváros növekedésének főbb jellemzői:
• a városszéli forgalmi csomópontokban egybefüggő ipari területek alakulnak ki – bizonyos ipari tevékenységek speciális erőforrásokat igényelnek, pl. nehézipar gépsorai terjedelmes egyszintes épületeket és a szállítási lehetőségekhez közvetlen kapcsolódást igényelnek
• bizonyos tevékenységek hasznot húznak egymás közelségéből – főutak, sztrádák mentén nagy kereskedelmi központok jönnek létre, melyek menél több fajta árut forgalmaznak, annál nagyobb területről vonzzák oda a vevőt és eladót egyaránt – mindkét fél azt kapja, amit vár: koncentrált kínálatot, ill. keresletet – plusz mindkét fél naprakész lehet a piaci információkat illetően
• a telekfelhasználás módjának néhány típusa összeférhetetlen – pl. magas színvonalú lakóterületek (forgalommentes, tiszta, tiszta levegőjű terület) és iparterületek (nagy forgalmú terület, ami zajos és füstös) eltérő igényeket támasztanak
• a telekárak a városi területek szegregációjának alakulásában fontos szerepet játszanak – a magas telekár meghatározza, hogy a területen milyen telekfelhasználás fordulhat elő – drága belvárosi telkekre pl. a jobb telekfelhasználás érdekében sokemeletes irodaházakat építenek
- a szektorelmélet és a többmagvú város koncepciójának jelentősége:
- koncentrikus körök elméletének kiegészítésének és kritikájának tekinthetjük őket
- (míg Burgess meg volt győződve arról, hogy a város mindig egy központi mag köré fog szerveződni, a század második felében a szegregációs övezetek széttörtek, átrendeződtek, homogenitásukból sokat veszítettek)
- Harris és Ullmann elméletének eredménye, hogy megkérdőjelezte a városi telekhasználás jövőjének megjósolhatóságát – bizonyították, hogy minden várost sajátos történelmi, kulturális és gazdasági helyzetek formálnak és nem általános érvényű területfelhasználási minták; ahogy ezek a helyzetek változnak, úgy rendeződik a város térszerkezete is
- zóna-, szektor- és a többmagvú város elméletének közös vonása és egyben fő eredménye:
- az egyes (lakó)övezetek elkülönülését társadalmi és gazdasági tényezők különbségére, ill. változására vezették vissza
- a társadalomszerkezetre és az életmódra vonatkozóan a puszta elméleti spekulációnál többet mondtak
- Homer Hoyt szektorelmélete volt Burgess első komoly kritikája
- Hoyt földrajztudós volt - nem népszámlálási adatokból dolgozott, hanem egy gazdasági adatot használt fő elemzési eszközként – ennek eredménye a város térszerkezetének az eddigiektől eltérő leírása és a városnövekedés más típusú ökológiai mintájának bemutatása lett
- a klasszikus humánökológia szerint a város tk.. a lakóinak egymással a térért és más erőforrásokért folytatott küzdelmének eredménye – a verseny elsősorban gazdasági téren folyik és e versengés során főleg az árharc eszközét használják – így kerül a kutatók érdeklődésének központjába a telekár, mely segítségével eljutnak a végső következtetéshez, hogy a városi szegregációt a telekár mozgatja
- Hoyt ezen a gondolatmeneten indult tovább – a gazdasági szegregáció eredményének elemzéséhez a telekárat, ill. a bérleti díjat használta fel
- Hoyt három időpontban (1900, 1915, 1936) 142 amerikai városban vizsgálta, hogy hol helyezkednek el a magas bérleti díjú területek és azokat térképen ábrázolta (177. oldal 61. ábra!) – a térképek időbeni változása azt mutatta, hogy a város növekedésével a magas jövedelmű lakók szektora a központból kifelé, sugárszerűen terjeszkedik (ugyanez érvényes a szegények által lakott belvárosi szektorra is!)
- úgy találta, hogy a tipikus amerikai város tortaszelet formájú területekre (szektorokra) bontható – a nagyváros („polip”) fő közlekedési útjai („a polip csápjai”), mint a belső migráció csatornái eltérő karakterű szektorokra osztják a várost
- szektorelméletének főbb megállapításai:
• az idő múlásával a városban több helyen is kialakulnak magas bérleti díjú, divatos lakóterületek
• ezek terjeszkedésüknél a kedvező természeti adottságokat keresik
• gyakran a fontosabb közlekedési útvonalak mentén terjeszkednek , közvetlen kapcsolatot tartva a belvárossal
• terjeszkedésüknél gyakran fontos orientációs szempont az elit lakóterületeinek helye
• ált. közepes bérleti díjú területekkel szomszédosak, de néha teljesen leromlott területekbe ékelődve is megmaradnak, ill. néha az üzleti negyed közelében is megjelennek magas lakbérű lakások
- Hoyt elméletének jelentőséget ad az is, hogy nagy számú város vizsgálatából vont le következtetéseket, ill. hosszú volt a vizsgálati idő is (36 év)
2. A többmagvú város koncepciója
- 1940-es évek közepe – Harris és Ullmann – a modern ipari városok ált. több üzleti, ipari és lakóközponttal rendelkeznek.
- szerintük az amerikai nagyváros növekedésének főbb jellemzői:
• a városszéli forgalmi csomópontokban egybefüggő ipari területek alakulnak ki – bizonyos ipari tevékenységek speciális erőforrásokat igényelnek, pl. nehézipar gépsorai terjedelmes egyszintes épületeket és a szállítási lehetőségekhez közvetlen kapcsolódást igényelnek
• bizonyos tevékenységek hasznot húznak egymás közelségéből – főutak, sztrádák mentén nagy kereskedelmi központok jönnek létre, melyek menél több fajta árut forgalmaznak, annál nagyobb területről vonzzák oda a vevőt és eladót egyaránt – mindkét fél azt kapja, amit vár: koncentrált kínálatot, ill. keresletet – plusz mindkét fél naprakész lehet a piaci információkat illetően
• a telekfelhasználás módjának néhány típusa összeférhetetlen – pl. magas színvonalú lakóterületek (forgalommentes, tiszta, tiszta levegőjű terület) és iparterületek (nagy forgalmú terület, ami zajos és füstös) eltérő igényeket támasztanak
• a telekárak a városi területek szegregációjának alakulásában fontos szerepet játszanak – a magas telekár meghatározza, hogy a területen milyen telekfelhasználás fordulhat elő – drága belvárosi telkekre pl. a jobb telekfelhasználás érdekében sokemeletes irodaházakat építenek
- a szektorelmélet és a többmagvú város koncepciójának jelentősége:
- koncentrikus körök elméletének kiegészítésének és kritikájának tekinthetjük őket
- (míg Burgess meg volt győződve arról, hogy a város mindig egy központi mag köré fog szerveződni, a század második felében a szegregációs övezetek széttörtek, átrendeződtek, homogenitásukból sokat veszítettek)
- Harris és Ullmann elméletének eredménye, hogy megkérdőjelezte a városi telekhasználás jövőjének megjósolhatóságát – bizonyították, hogy minden várost sajátos történelmi, kulturális és gazdasági helyzetek formálnak és nem általános érvényű területfelhasználási minták; ahogy ezek a helyzetek változnak, úgy rendeződik a város térszerkezete is
- zóna-, szektor- és a többmagvú város elméletének közös vonása és egyben fő eredménye:
- az egyes (lakó)övezetek elkülönülését társadalmi és gazdasági tényezők különbségére, ill. változására vezették vissza
- a társadalomszerkezetre és az életmódra vonatkozóan a puszta elméleti spekulációnál többet mondtak
Megjegyzés küldése