A nagy földrajzi felfedezések és az eredeti tőkefelhalmozás

A XIV. sz. gazdasági, népességi megtorpanását a XV. sz. közepétől lassú fejlődés váltotta fel: egységes nagy államok alakultak, fejlődött az ipar, a mezőgazdaság, növekedett a népesség  Ny.-Eu. nem tudja népességét elég élelemmel ellátni  mind több mg.-i terméket importál  kereskedelmi fellendülés, kontinentális mun-kamegosztás: K.-Eu.: mg (búza)  Ny.-Eu.: ipari termék (posztó)
A növekvő kereskedelem következményei:
- nemesfém éhség
- új út kell a keleti kereskedelem lebonyolításához, török hatalom megjelenése miatt (Konstantinápoly elfog-lalása, 1473.)

- új tengeri utak keresése

Nagy földrajzi felfedezések:
1471.: portugálok átlépik az Egyenlítőt
1487.: megkerülik a Jóreménység-fokát
1498.: Vasco de Gama (portugál) Afrikát körülhajózva eljut Nyugat-Indiába
1492. VIII. 3-X. 12.: Kolumbusz Kristóf első útja, az Újvilág felfedezése  spanyolok előretörése
1493-96.: Kolumbusz 2. útja, 1498-1500.: Kolumbusz 3. útja  arany, ezüst, drágakövek, növényi és ásványi anyagok, olcsó munkaerő, beláthatatlan lehetőségek, gigantikus haszon
1519. VIII-1522. IX.: Fernando Magellán expedíciója a Föld körül (Magellán az út során meghal, 18 ember (265-ből) és 1 hajó (5-ből) tér vissza sikeresen, elsőként körülhajózva a Földet)

Több tényező segítette a megvalósítást:
- megépítik az első caravellákat (több árbocos, magas építményű, hátsókormányos, 200-500 tonnás)
- araboktól átvett iránytű
- a XIII-XIV. században tett utazások eredményeként bővültek a földrajzi ismeretek
- elfogadják, hogy a Föld gömbölyű (Ptolemaiosz)

A bennszülöttek eleinte szívesen fogadták a nemegyszer isteni eredetűnek tartott hódítókat (Cortez: 1519., Alvarando: 1523., Pizarro: 1531.), később, mikor rájöttek, hogy csak kirabolják őket szembefordultak. A har-cokban százezrek, a behozott járványokban milliók haltak meg.

A felfedezések következményei:
- Európába nemesfém áradat indul meg (1521-1600.: 16 ezer t ezüst, 200 t arany)
- új növények: kukorica, dohány, burgonya, paprika, paradicsom, napraforgó, ananász, tök, gyapot, kaucsuk, kakaó, kinin, vanília.
- új területek: bányák, cukor-, gyapot-, dohányültetvények: az indiánok gyengének bizonyultak a rabszolga munkára  rabszolga-kereskedelem Afrikából Amerikába

A élelmiszer iránti nagy kereslet hatására a XVI. sz. közepétől mezőgazdasági termékek (főleg a gabona) ára nőtt, ezt az iparcikkek árai, a bérek nem követték. Az ipari termelés növelését sürgette az iparcikkek (főleg a posztó) iránt megnőtt kereslet, valamint a K.-Eu.-i piaci lehetőségek (a k.-eu.-i országokban a mezőgazdaságra álltak rá  ipari termelés visszaesett). Ezt a nagy kereskedelmet segítette lebonyolítani az Újvilágból beáramló nemesfémtömeg, ami tovább növelte az árakat.
A megnövekedett keresletet a céhek kereteiben nem lehetett kielégíteni  élelmes vállalkozók kijátszották azt  kiadási rendszer (olcsó textíliát falusi lakossággal készíttették el). A drágább, finomabb (luxus)cikkeket manufaktúrákban készítették (vállalkozó műhelyében a vállalkozó nyersanyagával és (kezdetben ké-zi)szerszámával dolgozó fizetett munkások állítanak elő olcsón több árut  munkamegosztás)  sok kézmű-ves ment tönkre, de a kereskedő-vállalkozók kezében nagy tőke halmozódott fel.
Angliában és a Németalföldön játszódott le először az a folyamat, amelyek eredményeként a földjüket vesztett parasztokból és a tönkrement kézművesekből kialakult a bérmunkások rétege. Angliában ez a folyamat a posz-tóipar föllendülésével függ össze. A gyapjú iránti nagy kereslet arra ösztönözte a földbirtokosokat, hogy juhte-nyésztéssel foglalkozzanak  növelni kellett a legelők nagyságát  kisajátították az addig közös legelőket + pusztán hagyott területeket, majd egyes paraszti földeket vettek el. Az elrabolt földeket sövény és kőkerítések-kel vették körül  bekerítés. Az új jelenség a XVII., de főleg a XVIII. sz.-ban vált általánossá és igazán sú-lyossá.
A földjükről elkergetett parasztok, tönkrement kézművesek számára egyetlen megélhetési forrás maradt: a tőkés vállalkozók manufaktúráiban munkát vállalni. (Ezt a folyamatot szigorú törvények is segítették (pl.: Anglia 1597. Erzsébet törv.), büntették a csavargókat, munkakerülőket.) Angliából a XVI.sz. végére Eu. legjelentősebb állama vált, I. Erzsébet uralkodása idején gazd.-i és pol.-i téren is jelentőssé vált. A társadalmi összetétel meg-változott, a kereskedelemből meggazdagodó polgárság egyre nagyobb hatalomra tett szert. A polgárságnak szüksége volt a tengereken a királyi hatalom védelmére, ezért tudomásul vette a korlátlan királyi hatalmat. Így az abszolút monarchia, amely VIII. Henrik alatt kezdett kialakulni, I. Erzsébet korában kiteljesedett. Azonban 1588 után, miután a tengerekről eltűntek a spanyol és portugál konkurensek, a polgárságnak nem volt szüksége a királyi védelemre, többé nem volt hajlandó az ebből származó terhek elviselésére sem. A helyzet Erzsébet halála után, a Stuartok uralkodása alatt mérgesedett el.

Azt a történelmi folyamatot, amelyben a kisárutermelő parasztokat és a kézműveseket a termeléshez, illetőleg a létfenntartáshoz szükséges eszközeiktől megfosztják és ezek vagy az ezek megvásárlásához szükséges összeg mások kezében felhalmozódik, eredeti (= kezdeti) felhalmozásnak nevezzük. Ennek so-rán alakultak ki a tőkés termelés gazdasági és társadalmi feltételei. Ezzel együtt a világkereskedelem is kialakult, melynek a központja a spanyol-németalföldi Antwerpen lett.

Ugyanakkor a kontinentális munkamegosztás révén a Kelet-Európában megtermelt mg.-i terményeket nagy haszonnal lehetett értékesíteni. Ez az itteni földbirtokosokat arra ösztönözte, hogy bekapcsolódjanak az agrár-terményekkel való kereskedelembe  fokozódó mértékben vették igénybe a jobbágyaik terményjáradékait + kiterjesztették a majorságukat, amit robotmunkával műveltettek  parasztot megfosztották szabad költözködési jogától  második jobbágyság  megmerevedő feudalizmus: keleti területek a mg.-ra álltak be és nem fejlőd-tek.

A nemzetközi munkamegosztás következtében Mo.- on is a mg., elsősorban az állattenyésztés és a bortermelés került előtérbe, ami ezek fejlődésére kedvezően hatott, viszont káros volt az ipar számára. Emellett emelkedett a gabona iránti kereslet is  agrárkonjuktúra  a földesurak növelték az allódiumok területét + emelték a ro-botot + növelték a jobbágyok terményadóját + kialakult a 2. jobbágyság  növekedett a főnemesség hatalma.

A mondat

Fogalma:
• A beszéd legkisebb eleme, a szöveg láncszemnyi része
• Rendszerint nem önmagában áll, hanem a szövegbe ágyazottan

Jellemzői:
• A beszéd alapegysége
• A szöveg láncszemnyi része
• Kommunikációs egység (közlésfolyamatba tehető)
• Az élőszó és az írás önálló szakasza
• Egy teljes, önálló mozzanat

Felosztása:
• Tagolt:
 Teljes:
o Egyszerű:
 Tő
 Bővített
o Összetett:
 Mellérendelő:
 Kapcsolatos
 Ellentétes
 Választó
 Következtető
 Magyarázó
 Alárendelő:
 Alanyi
 Állítmányi
 Tárgyi
 Határozói
 Jelzői
 Sajátos jelentéstartalmú:
 Feltételes (ha)
 Hasonlító (mint)
 Megengedő (bár)
 Következményes (úgyhogy)
 Hiányos
• Tagolatlan

Szintagmatikus szerkezete:
• Szintagma = szószerkezet → egymással logikai vagy grammatikai viszonyban álló mondatrészek (glosszéma)
• A mondat megszerkesztettségén a benne lévő szavak nyelvtani szabályok szerinti szerveződését értjük


• Fajtái:
 Hozzárendelő (Hr):
o Az alany és az állítmány egyenlő rangú, tehát a mondat legfelső szintjén foglalnak helyet
o Pl.:
Bálint nevet.

A - Á
 Mellérendelő (Mr):
o Mellérendelőnek a halmozott mondatrészeket nevezzük
o A mondat bármely szintjén előfordulhatnak, tehát nem helyhez kötöttek
o Pl.:
Anna mszorgalmasan, mszépen és mfürgén feltakarított..

A - Á

Hm Hm Hm
 Alárendelő (Ar):
o Fajtái:
 Tárgyas
 Határozós
 Jelzős
o Pl.:
mMerengve jár a holdsugár a miszellőűzött hfelhők között.

A - Á

Hm Hh

Jmi

Az összetett mondatok:
• Olyan mondatok, amelyek 2 vagy több tagmondatból állnak
• Fajtái:
 Alárendelő:
o A mellékmondat alá van rendelve a főmondatnak, így annak valamely mondatrészét fejezi ki, tehát nem egyenrangúak
o A főmondat és a mellékmondat között szoros nyelvtani kapcsolat van
o Fajtái:
 Alanyi:
 Az alanyi mellékmondat a főmondat alanyát fejezi ki, mellékmondat formájában
 Kérdései: megegyeznek az alany kérdéseivel
 Kötőszavai: aki, amely, hogy
 Utalószavai: az (általában a főmondatban van)

1Nagy munkát vállal az magára, 2ki most kezébe lantot vesz.
↓
ki?

1
│
2 A
 Állítmányi:
 Az állítmányi alárendelő mondatokban a mellékmondat a névszói állítmányt fejti ki, ezért ha kiegészítjük az igei részével (összetett állítmány), könnyen ráismerünk
 Kérdései: milyen?, mekkora?
 Utalószói: olyan, akkora

1Akkora volt a sár, 2hogy alig lehetett járni.

1
│
2 Á
 Tárgyi:
 A tárgyi mellékmondat a főmondat tárgyát fejezi ki mellékmondat formájában
 Kérdése: megegyeznek a tárgy kérdéseivel
 Kötőszavai: aki, amely, hogy
 Utalószavai: azt
 Határozói:
 A főmondatban kifejtett cselekvés helyét/ idejét/ módját/ stb. jelöli meg, mellékmondat formájában
 Kérdései: megegyeznek a határozók kérdéseivel
 Kötőszavai:
 hol, ahol, merre, meddig, honnan (helyh.)
 meddig, addig (időh.)
 úgy, ahogy (módh.)
 Jelzői:
 A főmondat valamely minőség-, mennyiség-, birtokos-, vagy értelmező jelzőjét fejezi ki mellékmondat formájában
 Az értelmezési jelzői mellékmondat a főmondat valamelyik névszóval kifejezett mondatrészének az értelmezőjét fejti ki (pl.: Bence, az okos)
 Mellérendelő:
o A mellérendelő összetett mondat tagmondatai, mondategységei között tartalmi és logikai viszony van
o A tagmondatok grammatikailag egyenlő értékűek, azonos szinten (egymás mellett) helyezkednek el
o Fajtái (a tagmondatok közötti tartalmi, logikai viszony alapján):
 Kapcsolatos O−O
 Ellentétes O↔O
 Választó O~O
 Következtető (ok – okozat) O→O
 Magyarázó (okozat – ok) O←O

• A többszörösen összetett mondatokban a mellérendelések összekapcsolódhatnak az alárendelésekkel és bonyolult szerkezetet alkotnak.

A hangalak és a jelentés kapcsolata

Szó:
• Egy szót úgy érzékelünk, hogy a leírt hangalakot látjuk, vagy a kiejtett hangot halljuk, és ezekhez a szavakhoz jelentést kapcsolunk
• SZÓ = HANGALAK + JELENTÉS (SZ = H + J)

Hangutánzó szavak:
• A szó hangalakja és jelentése között nem megegyezésen alapuló, hanem valódi kapcsolat fedezhető fel
• Csoportjai:
 Állathangok utánzása (pl.: csiripel, mekeg)
 Természeti jelenségek hangjának utánzása (pl.: dörög, süvít)
 Tárgyak hangjának utánzása (pl.: csattog, ketyeg)
 Emberi hangok utánzása (pl.: füttyent, visít)
• Jele: H → J

Hangulatfestő szavak:
• A hangutánzó szavakhoz hasonlósan a hangalak és jelentés között valódi kapcsolat fedezhető fel
• A szavak hangsora különféle cselekvések, tulajdonságok hangulatát idézik (pl.: otromba, bandukol, cammog, pipogya)
• Jele: H → J

A magas és mély hangrendű alakpárok:
• Ezeknél is valódi kapcsolat van
• Az alakpárok magas hangrendű tagjai hangalakjukkal közelséget vagy kisebb intenzitást fejez ki, míg a mély hangrendűek távolságot vagy nagyobb intenzitást mutatnak (pl.: tömpe-tompa, gyűr-gyúr, itt-ott, ez-az)

Egyjelentésű szavak:
• A magyar nyelvben kevés ilyen szó van, elsősorban az összetett szavak és a szakszavak tartoznak ide
• Jele: H ─ J
• A leírt vagy elhangzott hangalakhoz egy jelentés kapcsolható
• Pl.: esőcsatorna, napernyő

Többjelentésű szavak:
• A leírt vagy elhangzott hangalakhoz több jelentés társul, melyek egymással összefüggnek, és jelentésszerkezetet alkotnak
• A szavak többértelműségét poliszémiának nevezzük, így a többjelentésű szavakat poliszém szavaknak hívjuk
• A többjelentésű szavak második és további jelentései az elsődleges alapjelentésből fejlődtek ki az emberi megismerés során
• Jele: J1
H ─ J2
J3
• Pl.: fül = - érzékszerv
- kancsó füle
- (zenei) hallás
- a könyv behajtott sarka

Azonos alakú szavak:
• A szavak hangalakjához több jelentésül társul, de a jelentések között semmi összefüggés nincs
• Az azonosság idegenszóval homonímia, az azonos alakú szavakat homonimáknak nevezzük
• Csoportjai:
 Szótári homonimák (a szavak szótári alakjának azonosalakúsága) – pl.: csap, dob, ég, vár
 Nyelvtani homonimák (toldalékos szóalakok azonosalakúsága) – pl.: merek (levest merek, vagy merek úszni)
 Vegyes típusú homonimák (a szótári alakok és a toldalékos szóalakok azonosalakúsága) – pl.: hasad (a te hasad, vagy hasad a nadrágom)
• Jele: J
H ─ J
J
• Pl.: ár = - áru értéke
- cipészszerszám
- áramló víztömeg
- terület-mértékegység

Rokon értelmű szavak:
• Több hangalak hallásakor vagy olvasásakor egy jelentés azonosul az emberben
• A rokonértelműséget idegen szóval szinonímiának, a rokon értelmű szavakat szinonimáknak nevezzük
• Csoportjai:
 Azonos jelentésű szavak:
o Pl.: eb – kutya, csibe – kiscsirke
o Jele: H
J
H

 Hasonló (nem teljesen azonos) jelentésű szavak:
o Pl.: kiabál – ordít – üvölt, eszik – falatozik
o Jele: H J
H J
H J



Hasonló alakú szavak:
• Előfordul, hogy egy szövegben összetévesztenek olyan hasonló hangzású szavakat, amelyek jelentése között ugyan van kapcsolta, de jelentésük mégsem egyezik meg
• A hasonlóalakúságot idegen szóval paronímiának, a hasonló alakú szavakat paronim szavaknak nevezzük
• Csoportjai:
 Alakváltozatok:
o Közös tőből származó szavak, melyek jelentése megegyezik, csak a használatukban, hangulatukban van eltérés
o Pl.: vödör – veder, mienk – miénk
o Jele: H
J
H
 Alakpárok:
o Közös tőből származó szavak, de jelentésük eltérő
o Pl.: fáradság – fáradtság, egyenlőre – egyelőre
o Jele: H ─ J

H ─ J

Ellentétes jelentésű szavak:
• Az ellentétes jelentésű szavakat idegen szóval antinimáknak nevezzük
• Jele: H ─ J
↕
H ─ J

A szóalkotás

Szóelemek:
• A szótő (lexéma) és a toldalékok együtt alkotják a szóalakot (morféma)
• Morfémák csoportosítása:
 Szabad:
o Önálló alakkal és önálló jelentéssel bír
o Csak szótő lehet
 Félszabad:
o Önálló alakkal bír, de csak járulékos jelentése van
o Pl.: névutó, igekötő
 Kötött:
o Nincs önálló alakjuk és jelentésük
o Pl.: toldalékok
• Toldalékok csoportosítása:
 Képző:
o Megváltoztatja a szó jelentését
o A szótő után több is állhat belőle
o Megváltoztathatja a szó szófaját
o Pl.:
 vad → vadász (szófajtartó
 szép → szépít (szófajváltó)
o Képzők:
 Igeképző (-z, -l, -ll)
 Főnévképző (-ás, -és, -ság, -ség, -mány, -mény)
 Melléknévképző (-s, -i)
 Főnévi igenévképző (-ni)
 Folyamatos melléknévi igenévképző (-ó, -ő)
 Befejezett melléknévi igenévképző (-t, -tt)
 Beálló melléknévi igenévképző (-andó, -endő)
 Határozói igenévképző (-va, -ve, -ván, -vén)
 Gyakorító képző (-gat, -get, -dogál, -degél, -dögél)
 Kicsinyítő képző (-ka, -ke, -cska, -cske)
 Műveltető igeképző (-tat, -tet)
 Visszaható igeképző (-kodik, -kedik, -ködik)
 Ható igeképző (-hat, -het)
 Fosztóképző (-tlan, -tlen, -talan, -telen)
 Jel:
o Módosítják a szó jelentését
o Vagy a szótő, vagy a képző után állhat (max. 2)
o Utalhat:
 igeidőre (-t, -tt)
 cselekvő számára (-k)
 birtokra (-m, -d, -ja, -i)
o Jelek:
 Múlt idő jele (-t, -tt)
 Feltételes mód jele (-na, -ne, -ná, -né)
 Felszólító mód jele (-j)
 Többes szám jele (-k)
 Birtokos személyjelek (-m (E/1); -d (E/2); -a, -e, -ja, -je (E/3);
-unk, -ünk (T/1); -tok, -tek, -tök (T/2);
-juk, -jük (T/3))
 Birtokjel (-é)
 Birtoktöbbesítő jel (-i)
 Középfok jele (-bb)
 Felsőfok jele (leg-…-bb)
 Kiemelőjel (-ik)
 Rag:
o Meghatározza a szó mondatbeli szerepét
o A szótőn, a képző után vagy a jel után állhat (max. 1)
o Zárómorféma (nem állhat utána más)
o Ragok:
 Igei személyragok:
 Alanyi ragozás (-k; -sz, -l; Ø; -unk, -ünk; -tok, -tek, -tök; -nak, -nek)
 Tárgyas ragozás (-m; -d; -ja, -i; -juk, -jük; -játok, -itek; -ják, -ik)
 Főnévi igenév személyragjai (-m; -d; -e, -a; -unk, -ünk; -otok, -etek, -ötök; -uk, -ük)
 Tárgy ragjai (-t)
 Birtokos jelző ragjai (-nak, -nek)
 Határozó ragok (-ban, -ben, -tól, -hoz, stb…)
• Szóelemek sorrendje:
 SZÓTŐ + KÉPZŐ + JEL + RAG

Szóképzés:
• A meglévő szókészlet elemeiből a képzők segítségével egy új jelentésű szót hozunk létre. A képzett szó jelentése összefüggésben áll az alapszó jelentésével.
• Fajtái:
 Igéből → igét (szófajtartó):
o Cselekvő igéből → műveltető igét:
 Képzői: -at, -et, -tat, -tet
 Pl.: mosat, ásat
o Cselekvő igéből → visszaható igét:
 Képzői: -odik, -edik, -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kozik,
-kezik, -közik
 Pl.: mosakodik, borotválkozik
o Cselekvő igéből → szenvedő igét:
 Képzői: -atik, -etik, -tatik, -tetik
 Pl.: nézetik
o Cselekvő igéből → ható ige:
 Képzői: -hat, -het
 Pl.: mondhat, kérhet
 Névszóból → igét
Képző Képzett szó
-l gyalul, fésül
-z(ik) gereblyézik, pipáz(ik)
-ász(ik) halászik, madarászik
-ész(ik) egerészik, heverészik
-kodik bohóckodik
-kedik ügyeskedik
-ködik őrködik
-l csodál, helyesel
-ll sokall, rosszall
-ít szabadít, szépít, takarít
-ul tanul, szabadul
-ül szépül, zöldül
-odik fiatalodik
-edik öregedik

 Igéből → névszót:
Képző Képzett szó
-ás tanulás
-és égés
-at gondolat
-et felelet
-mány tanulmány
-mény építmény
-vány utalvány
-vény öntvény
-tlan (-atlan) tudatlan
-tlen (-etlen) neveletlen

 Névszóból → névszót:
Alapszó Képzőfajta Képző Képzett szó
barát Főnévképző -ság barátság
nép -ség népség
leány Kicsinyítő képző -ka leányka
egér -ke egérke
fiú -acska fiúcska
könyv -ecske könyvecske
Kovács Asszonynévképző -né Kovácsné
Papp -né Pappné
só Fosztóképző -tlan sótlan
erő -tlen erőtlen
szag -talan szagtalan
íz -telen íztelen
iskola Melléknévképző -i iskolai
Sopron -i soproni
hüvelyk Határozatlan számnévképző -nyi hüvelyknyi
tenger -nyi tengernyi
öt Törtszámnévképző -öd ötöd
hét -ed heted
tíz Sorszámnévképző -edik tized
nyolc -adik nyolcad

Szóösszetétel:
• Keletkezése:
 Mondatbeli összefüggés alapján (pl.: szabadidő, hétvége)
 Mondatbeli előzmény nélkül (pl.: mosógép, porszívó)
• Fajtái:
 Mellérendelő szóösszetétel:
o A mellérendelő szóösszetételek ellentétes vagy hasonló tagokból állnak, ahol az előtag és az utótag mindig azonos szófajú szó
o Fajtái:
 Valódi mellérendelő szóösszetétel:
 Az előtagnak és az utótagnak is van önálló hangalakja és jelentése, így ezeket önállóan is használjuk
 Pl.: él-hal, jön-megy, hegyes-völgyes, egy-két, szóbeszéd
 Nem valódi mellérendelő szóösszetétel:
 Vagy az előtagnak vagy az utótagnak nincs önálló jelentése
 Pl.: lót-fut,
 Szókettőzés (szóismétlés):
 Egy szó megkettőzésével keletkezett mellérendelő szóösszetételeket nevezzük szőkettőzésnek
 Pl.: messze-messze, egy-egy, alig-alig, néha-néha
 Ikerszók:
 A hasonló hangzású tagok mellérendelő szóösszetételei az ikerszók
 Pl.: tipeg-topog, dirmeg-dörmög, icipici, hébe-hóba
 Alárendelő szóösszetétel:
o Alanyos szóösszetétel (napsütötte, nyakatekert)
o Tárgyas szóösszetétel (lábtörlő, egyetért)
o Határozós szóösszetétel (magasugrás, célbadobás)
o Jelzős szóösszetétel (tejfölösszájú, tízperc, háztető)
o Jelentéstömörítő szóösszetétel (patyolatfehér, csigalépcső)

Egyéb szóalkotási módszerek (ritkább szóalkotási módok):
• Szóelvonás:
 Kadarka → kadar (borfajta)
 Zűrzavar → zűr
 Nagytakarítást végez → nagytakarít (képzett előtagú főnév igésítése)
• Szórövidítés:
 Tulajdonos → tulaj
 Professzor → prof
 Laboratórium → labor
 Matematika → matek
• Mozaikszók:
 Magyar Tudományos Akadémia → MTI (betűszó)
 Községi Élelmiszer-kereskedelmi Részvénytársaság → közért (szóösszevonás)
 Általános forgalmi adó → áfa
 Liter → l (rövidítés)

• Szórövidítés továbbképzése (becézés):
 Mária → Maris, Marcsi, Marcsa, Mari
• Szóvegyülés (kontamináció):
 Csokor + Bokréta → csokréta
 Zavar + Kerget → zargat
• Szóösszerántás:
 Citrom + Narancs → citrancs (grépfrút)
 Csatorna + Alagút → csalagút

A szófajok

Fogalma:
• A szókészlet szavait közös tulajdonságuk alapján soroljuk a szófajok kategóriájába
↓
 Szótári alak
 Mondatbeli szerep
 Alaki sajátosság

Szófaji kategóriák:
• Ige
• Névszók:
 Főnév
 Melléknév
 Számnév
 névmás
• Egyéb önálló szófajok:
 Határozószó (pl.: most, így)
 Igenév (pl.: olvasó, olvasni)
 Indulatszó (pl.: jaj, ejnye)
• Segédszók (nem önálló szófajok):
 Igekötő (pl.: be, ki, le, fel)
 Névutó (pl.: alatt, mellett)
 Névelő (a, az, egy)
 Kötőszó (pl.: hogy, és, s, de)
 Módosítószó (pl.: sem, bár, vajon)


Az Ige

Fogalma:
• Cselekvést, történést, létezést és állapotot (pl.: fáj) kifejező szófaj
• Az állapottal megnevezett ige független az alany szándékától

Igeidők:
• Jelen (jele: Ø)
• Múlt (jele: -t, -tt)
• Jövő (jele: -ni … fog)

Igemódok:
• Kijelentő (pl.: olvas)
• Felszólító (pl.: olvass)
• Feltételes (pl.: olvasna)

Igeragozások:
• Alanyi (valamit):
 Határozatlan tárgy esetében az ige alanyi ragozásban van
 Pl.: Én → olvasok
Te → olvasol
Ő → olvas
Mi → olvasunk
Ti → olvastok
Ők → olvasnak
• Tárgyas (azt):
 Határozott tárgy esetén az ige tárgyas ragozásban van
 Pl.: Én → olvasom
Te → olvasod
Ő → olvassa
Mi → olvassuk
Ti → olvassátok
Ők → olvassák

Fajtái:
• Cselekvő ige:
 Az alany maga végzi a cselekvést
 Pl.: olvas
 Képzői: Ø
• Műveltető ige:
 Az alany mással végezteti el a cselekvést
 Pl.: olvastat
 Képzői: -at, -et, -tat, -tet
• Szenvedő ige:
 A cselekvést más végzi, de az alany szenvedi el
 Pl.: olvastatik
 Képzői: -atik, -etik, -tatik, -tetik
• Visszaható ige:
 Az alany végzi a cselekvést, ami önmagára hat vissza
 Pl.: mosakodik
 Képzői: -odik, -edik, -ödik, -kodik, -kedik, -ködik
• Ható ige:
 Az alany számára biztosított a lehetőség a cselekvés elvégzésére
 Pl.: olvashat
 Képzői: -hat, -het
• További kisebb igefajták:
 Tartós, huzamos történésű ige (pl.: tanul, nevel, öregszik)
 Mozzanatos ige (pl.: villámlik, zuhan, lobban)
 Gyakorító ige (pl.: olvasgat, tanulgat)

Mondatbeli szerepe:
• Mindig állítmányként szerepel

Stílushatása:
• A szöveg mozgalmassá, cselekvés dússá tétele a lényeg



Az igenév

Fogalma:
• Kettős arculatú szófaj, mivel igei és névszói tulajdonságai is vannak, tehát egy igéből és egy névszóból felépülő szófaj

Fajtái:
• Főnévi igenév:
 Képzője: -ni
 Pl.: olvasni
• Melléknévi igenév:
 Folyamatos:
o Képzője: -ó, -ő
o Pl.: olvasó, nevető
 Befejezett:
o Képzője: -t, -tt
o Pl.: olvasott (levél), írott
 Beálló:
o Képzője: -andó, -endő
o Pl.: olvasandó, keresendő
• Határozói igenév:
 Képzője: -va, -ve, (-ván, -vén)
 Pl.: olvasva, nevetve, (olvasván, nevetvén)


A főnév

Fogalma:
• Élőlények, tárgyak, gondolati fogalmak neveit kifejező szófaj

Fajtái:
• Köznév (pl.: autó, fa)
• Tulajdonnév:
 Márkanév (pl.: Audi)
 Intézménynév (pl.: Magyar Tudományos Akadémia)
 Személynév (pl.: Gergő, Petőfi Sándor)
 Földrajzi név (pl.: Európa, Magyarország, Ópusztaszer)
 Csillagnév (pl.: Jupiter)
 Állatnév (pl.: Morzsa)
 Cím (pl.: Egri csillagok /egyedi cím/, Aktív /állandó cím/)

Mondatbeli szerepe:
• Legtöbbször egy mondat alanyát, tárgyát és határozóját alkotják

Stílushatása:
• Állandóságot, nyugalmat vagy mozdulatlanságot sugall



A melléknév

Fogalma:
• Élőlények, tárgyak tulajdonságát kifejező szófaj

Fokozása:
• Alapfok:
 Jele: Ø
 Pl.: nagy, szép
• Középfok:
 Jele: -bb
 Pl.: nagyobb, szebb
• Felsőfok:
 Jele: leg…bb
 Pl.: legnagyobb, legszebb

Mondatbeli szerepe:
• A mondatokban leggyakrabban jelzőként szerepelnek


A számnév

Fogalma:
• Élőlények, tárgyak mennyiségét, a sorban elfoglalt helyüket kifejező szófaj

Fajtái:
• Határozott:
 Tőszámnév (pl.: tíz)
 Sorszámnév (pl.: tizedik)
 Törtszámnév (pl.: tized)
• Határozatlan:
 Csak hozzávetőlegesen nevezi meg a mennyiséget (pl.: sok, kevés, néhány)


A névmás

Fogalma:
• Valódi névszókat (főnév, melléknév, számnév) helyettesítő szófaj

Fajtái:
• Egyirányú névmások (csak főnevet helyettesít):
 Személyes névmás (én, te, ő, mi, ti, ők)
 Birtokos névmás (pl.: enyém, tied, övé)
 Visszaható névmás (pl.: magam, magad, maga)
 Kölcsönös névmás (egymás)

• Többirányú névmások (főneveket, mellékneveket, számneveket helyettesít):
 Mutató névmás (pl.: ez, olyan, akkora, annyi)
 Kérdő névmás (pl.: ki, milyen, mekkora, mennyi)
 Vonatkozó névmás (pl.: aki, ami, amilyen, ahány, amennyi)
 Határozatlan névmás (pl.: valaki, valami, valamekkora, valahány)
 Általános névmás (pl.: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol)


A határozószók

A cselekvést, történést helyét, idejét, módját és a cselekvő állapotát kifejező szavak.
A nagy részük névmásokból ered.
Pl.: most, így


Az indulatszók

Érzelmeket és indulatokat kifejező szavak.
Pl.: jaj, nosza, ejnye