A szocializáció fogalma és színterei

A társadalomban elfoglalt helyet és a hozzá tartozó társadalmi jellemzőket az egyén „örökli” és megtanulja; illetve örökli és megtanulja azoknak az eszközöknek a használatát, amelyekkel megtarthatja, illetve megváltoztathatja a társadalomi helyzetét. Ezt a társadalmi tanulást szocializációnak nevezzük.
A szocializáció az a folyamat, amelynek során az újszülött gyermekből a társas interakciók révén identitással rendelkező személy, egy adott társa¬dalom tagja lesz. A szocializációban eleinte rendszerint a családtagok kapnak szerepet, később a kortárscsoportok, az oktatási intézmények, majd a mun¬kahelyi, szabadidős társak, akikkel érintkezve az egyén elsajátítja (megismeri és magáévá teszi) a különböző helyzetekben és tevékenységeknél elvárt vi¬selkedés szabályait, illetve kialakítja az alkalmazásukhoz szükséges készsé¬geket (kompetenciákat). A szocializáció eredményeként ezeket a szabályokat az egyén már nem kívülről érkező előírásként, hanem személyes beállítódásaiból, értékrendjéből következő szerepként éli át. A szocializáció ebben az értelemben az egész életen át tartó, jellegzetes életkori szakaszokban meg-megújuló folyamat. Noha sok szempontból meg¬határozóak a gyermekkori tapasztalatok, a másodlagos vagy harmadlagos (iskolai, munkahelyi, politikai szervezetbeli stb.) szocializáció radikálisan felülírhatja a korábban meghatározónak tűnt személyiségjegyeket. Megkülönböztetünk elsődleges szocializációt, amely a társas környezettel való interakcióban történik, és minden későbbi szocializációs folyamat alapja. Az elsődleges szocializáció során alapvető kognitív, verbális, ill. szociális készségek, valamint kulturális, erkölcsi mintázatok sajátítódnak el. A társadalmi szerepekkel kapcsolatosan beszélünk másodlagos, pl. erkölcsi, politikai, foglalkozási szocializációról.
A szocializáció színterei:
1. Az elsődleges szocializáció színhelye a család. A családi szocializáció tartalma:
• A gyermek találkozása a társadalommal.
• Az intim kapcsolatok működtetésének mintái.
• A kommunikáció képességének kialakulása (elsősorban a nyelvi kommunikáció).
• Az identitás meghatározásának (nem, társadalmi helyzet, vallás, etnikum) alapvető eszköze.
• Általános életesélyek hagyományozódása: egészség, várható élettartam, várható iskolai végzettség, várható foglalkozás, anyagi helyzet
• A szülő-gyermek kapcsolat kihatása az élet időben távoli szakaszaira (depresszió, infarktus-veszélyeztetettség, stb.)
• Alapvető viselkedési (pl. egészségviselkedési) szokások.
2. A másodlagos szocializáció legfontosabb színhelye az iskola. Az iskola célja, hogy a tanulók elsajátítsák mindazokat az információkat, készségeket, értékeket, amelyeket a társadalom fontosnak tart. (Nem csak írás-olvasás, hanem pl. kötelességtudás, megbízhatóság, pontosság, stb.)
• A gyermeknek meg kell tanulnia együttműködnie más gyerekekkel, megfelelnie külső elvárásoknak, kialakítani a viselkedés új szabályait (megosztani másokkal, versenyezni).
• A társadalmi (családi) előnyök és hátrányok iskolai előnyökké/hátrányokká válnak, az iskolai előnyök/hátrányok pedig ismét társadalmiakká.
3. Az iskola mellett igen jelentős szocializációs szerepe van a kortárscsoportnak. A kortárscsoport lényege az iskolán kívüli kapcsolat más fiatalokkal (barátok, szomszédság), ami lényegesen különbözik a családi és az iskolai kapcsolatoktól.
Az iskola és a kortárscsoport további lényeges funkciói:
• a családi kapcsolatok lazítása,
• alternatív viselkedési modellek nyújtása
• Alternatív, nem ritkán ütköző értékek és normák nyújtása.
• A serdülőnek meg kell tanulnia a számára fontos személyek s intézmények esetleg konfliktusos normáit, értékeit összehangolni.
4. A tömegkommunikáció is betölt szocializációs funkciót.
A tömegkommunikáció különféle médiumai – tévé, rádió, film, újság, könyvek, hanglemezek, videók, Internet – társadalmi szempontból eltérő csoportokhoz juttatják el ugyanazokat az értékrendeket (pl. ízlés, életcélok, fogyasztási célok), és szerepmodelleket (példaképek, viselkedés). Ahogy a multinacionális média teret nyer, üzenetei egységesebbé válnak.
A szocializáció során a viselkedés mögöttes befolyásoló faktorait, pl. a bizalom képességét, vagy az ellenséges beállítódást is elsajátítja az egyén. A folyamat eredményeként létrejön az ún. társadalmi tőke, amelybe az anyagi és kapcsolati tőkén kívül pl. az egészség-tőke, az egészségi állapot fenntartásának képessége is beletartozik.

Szerepek pénzgazdálkodás a családban

A család funkciói közül alapvető a biológiai reprodukció, az utódnemzés. Emellett gazdasági egység, illetve érzelmi és kulturális közösség. Az utódteremtés és nevelés szabályait különböző törvényekkel, jogi előírásokkal igyekszik körülbástyázni. A döntés mégis a pár kezében van. Statisztikák szerint növekszik az 1 és 2 gyermekes családok száma, míg a 3 gyermekre vagy annál többre vállalkozók száma csökkent. A fiatalok körében elterjedt a családlapítás kérdésének halogatása, illetve családalapítás esetén is sokan csak egy gyermek vállalását tartják ideálisnak. Manapság a házasság intézményével szemben előnyösebbnek tartják és sokan választják az élettársi viszonyt. Egykoron a gazdasági érdek megkövetelte a több gyermek vállalását , manapság épp a gazdasági lehetőségek szorítják vissza a népességnövekedést. Régebben a földdel, műhellyel, termelőeszközzel rendelkező családokban a gyermek munkaerőt is jelentett. Az utóbbi években a család gazdasági funkcióin belül fontosabb lett a fogyasztási, mint a termelői egységjelleg. Az iskolakötelezettség ideje kitolódott. A gépesítés átalakította a családi gazdaságokban végzendő munkafolyamatokat. A gyermekszám növekedéséhez családi-gazdasági érdek nem fűződik. A több gyermek tudatos vállalása a szülők individuális (egyéni, sajátos, magántermészetű) fejlettségének és képzettségének többnyire magasabb szintjén történik, nem ritkán a hitorientált vallási életvitel következménye (pl. a katolikus egyház tiltja a fogamzásgátlást és a születésszabályozást). Manapság a házastársak szinte minden családban elsődlegesnek tekintik a megélhetést.
A család pénzgazdálkodása nem más, mint a jövedelmek szerzése és felhasználása. Első lépés a jövedelmek számba vétele (mikor milyen bevételeink lesznek) ennek alapján próbáljuk megtervezni azok felhasználását.

A gazdálkodás követelményei

1. Hatékonyság: egyéni ráfordítással minél több eredményt elérni.(olcsóbb de jobb minőséget!)
2. Biztonságra törekvés, tartalékképzés
3. Fizetőképesség megőrzése
4. Rugalmasság: a piaci viszonyokhoz igazodó beszerzés és készletezés révén megtakarítást érhetünk el.
5. Függetlenség: a túlzott eladósodás elkerülésére

A jövedelem forrásai:
teljesítménybér
/
Munkabér
\
órabér

A törzsbér növekedhet:
 Bérpótlékkal
 Prémiummal
 Kiegészítő fizetéssel
 Egyéb bérekkel

Társadalombiztosítási egyéb jövedelemforrások:

A háztartások kiadása:
A megszerzett jövedelem pénzbevétel elszerzése, pénzeszköz csökkenést,- kiadást jelent. A kiadások tervezésénél a családok csak korlátozott szabadságjogokkal rendelkeznek.
Vannak rendszeres kiadások:
1.rugalmatlan kiadások ,fix összeggel jelennek meg költségvetésben, nincs módosítási lehetőség pl.: törlesztés
a másik csoport korlátozott döntési szabadságot biztosít.
A kiadásokat aszerint is célszerű megkülönböztetni, hogy a pénzünkért vásárolt javak miként szolgálják a fogyasztást.

Napi cikkek
Tartós fogyasztási cikkek

Szabad rendelkezésű jövedelmek:
 megtakarítás
 fogyasztás közti választás
Költségvetés:
Olyan pénzügyi terv, vagy elszámolás, amely egy adott időszakra vonatkozik.

Költségvetési mérlegelhetőségek hó végén:
 Bevétel és kiadás egyensúlyban van
 Kiadás nagyobb, mint a bevétel
 Bevétel nagyobb, mint a kiadás

Magyarországon a családok jövedelmének változása napjainkban éppen abban fejeződik ki hogy a szabadrendelkezésű jövedelem sávján összeszűkült, vagy teljesen eltűnt, miközben a fixnek tekintett kiadások aránya megnövekedett.

Az önkormányzatok

A szocializmus idején a tanácsrendszer működött, de a helyi „önkormányzati” szervek tulajdonképpen a pártutasításokat hajtották végre helyi szinten.A tanácsrendszert 1989 után a helyi (megyei, települési, fővárosi, főváros-kerületi) önkormányzatok váltották fel.

42.§ A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzat joga, A helyi önkormányzás (…) a helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.(…)

44.§ A helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül; gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat. (…) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabályokkal.”

(Részletek a Magyar Köztársaság alkotmányából)

Az önkormányzat feladata a helyi közhatalom gyakorlása, a közügyek intézése. Saját hatáskörében az alkotmányos és törvényi kereteket betartva szabadon dönthet (rendeletei nem lehetnek ellentétesek a hatályos jogszabályokkal), saját vagyonnal rendelkezik. Legfontosabb feladatai:

- a helyi közintézmények (pl. kórház, iskola stb.) fenntartása;

- alapvető helyi közszolgáltatások (pl. kommunális szolgáltatások, hivatali ügyintézés) biztosítása;

- döntés helyi gazdasági ügyekben;

- helyi infrastruktúra (pl. út- és utcahálózat) fenntartása stb.

Az önkormányzatok anyagi forrásai:

- állami hozzájárulás (pl. normatív támogatás → fejkvóta);

- saját források (pl. helyi adók → kommunális, iparűzési, gépkocsi-teljesítmény;

önkormányzati tulajdonú ingatlanok bérbeadása, eladása stb.);

- pályázati források (legtöbbször célirányos felhasználásra).

Az önkormányzatok élén a választópolgárok által közvetlenül, többségi rendszerben és titkosan választott szervek állnak. Az önkormányzat legfőbb szerve a közvetlenül választott képviselő-testület. A képviselő-testület kebeléből az ügyköröknek – gazdaság, oktatás, idegenforgalom, egészségügy stb. – megfelelő bizottságokat hoz létre, melyek előkészítik a döntéseket a testület számára. Az önkormányzat választott vezetője a polgármester, munkáját segíti, illetve a törvényességre ügyel a képviselő-testület által megbízott jegyző. Az önkormányzat határozatait köztisztviselőket alkalmazó hivatalok hajtják végre; pl. Okmányiroda, Földhivatal stb. A kisebbségi önkormányzatokat 1994-95-ben hozták létre a magyarországi kisebbségek jogainak, kultúrájának és identitásának védelmére.

Az önkormányzati választások rendszere

Az egyes önkormányzati típusokban a választópolgárok választják:

A kistelepüléseken, városokban	A megyei jogú városokban	A fővárosban
Települési önkormányzati képviselők	Települési önkormányzati képviselők	Kerületi önkormányzati képviselők
Polgármester	Polgármester	Kerületi polgármester
―	―	Főpolgármester
Megyei közgyűlési tagok	―	Fővárosi közgyűlési tagok
Kisebbségi önkormányzat	Kisebbségi önkormányzat	Kisebbségi önkormányzat

Az Európai Unió intézményrendszere

Az Európa egységesítését célzó törekvések évszázados múltra nyúlnak vissza, de az erre irányuló kezdeményezések gyakorlati megvalósítására csak a második világháború után, a hidegháború időszakában került sor. Az első lépés az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) létrehozása volt a párizsi szerződés értelmében 1951-ben. Alapítói: Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg. Az 1957-ben aláírt Római Szerződésben a tagok szorosabbra vonták kapcsolataikat, létrejött az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac). Céljuk a gazdaságpolitika összehangolása, a vámunió létrehozása. Ez tükrözte a felismerést, hogy a politikai egységet a gazdasági integráció folyamatán keresztül lehet megvalósítani. /Integráció → egységesülés, szoros együttműködés szervezetek, régiók, országok között./ A gazdasági együttműködés sikerét jelezte a tagországok gyors gazdasági növekedése. 1967-68-ban a Közös Piac Európai Közösséggé alakult, melyhez további országok is csatlakoztak. A hidegháború lezárultával az 1992-ben aláírt maastrichti szerződés révén még szorosabbá vált az együttműködés. Létrejött az Európai Unió. A schengeni egyezmény (1995) értelmében megszűnt a határellenőrzés, viszont szigorodott a Közösség külső határainak őrizete.

Az Unió szerveződését három pillérre alapozták – közös gazdaság- és valutapolitika, közös kül- és biztonságpolitika, bel- és igazságügyi együttműködés – , emellett döntöttek az uniós állampolgárság és a közös európai valuta (euro) bevezetéséről, a közös intézményrendszer fejlesztéséről, szerepének növeléséről. Az euró 2002-ben váltotta le a nemzeti valutákat (néhány ország nem vezette be, pl. Nagy-Britannia). Az Unió bővítése során tagországok száma 27-re nőtt, Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott hivatalosan.
Az Európai Unió tagállamai (a csatlakozás sorrendjében):
• Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg;
• Nagy-Britannia, Dánia, Írország;
• Görögország;
• Spanyolország, Portugália;
• Ausztria, Finnország, Svédország;
• Magyarország, Szlovénia, Lengyelország,Csehország, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Ciprus;
• Bulgária, Románia.
Az Európai Unió alapvonása, hogy egyszerre működik nemzetek feletti és kormányközi alapon. Ez azt jelenti, hogy intézményrendszere közös, nemzetek felett áll, ugyanakkor a nemzetállamok különállása fennmaradt. Az intézmények működése tükrözi ezt a két alapelvet. A legfontosabbak:
• Tanács - Európai Tanács - Európai Unió Tanácsa
• Európai Parlament (Közgyűlés)
• Európai Bizottság
• Európai Bíróság


Tagállamok

Az Európai Unió politikai intézményei

Az Európai Tanács az Unió legmagasabb szintű politikai szerve, a tagállamok állam- és kormányfőiből áll. Tehát kormányközi döntéshozó szerv, amely évente háromszor ülésezik, és a legfelsőbb döntéshozó testület, amely lefekteti a követendő általános politikai irányvonalat. Itt érvényesíthetik a tagok nemzeti érdekeiket.
Az Európai Unió Tanácsa a tagállamok szakminisztereiből áll (kormányközi), szintén döntéshozó, jogalkotó, egyben a döntések végrehajtását ellenőrző szerv. A tagállamok szavazatai a nizzai szerződés értelmében az országok népességétől és gazdasági erejétől függően eltérő súlyúak (pl. Németország → 29; Magyarország → 12; Luxemburg → 3). A határozatok általában minősített többséggel (a 345 szavazatból 255 szükséges → 73,9 %; emellett a tagállamok többsége támogatja), stratégiai döntésekkor egyhangúlag születnek. Székhelye: Brüsszel.
Az Európai Bizottság nemzetek feletti intézmény, amely nem az egyes államok, hanem a Közösség érdekeit érvényesíti. A Bizottság létszáma 20 fő, a biztosokat szakértelmük alapján a tagállamok egyetértéssel jelölik ki (tagonként egyet a rotáció elve alapján). Az EU kormányának tekinthető, közös ügyekben kizárólagos kezdeményezési joga van, javaslatokat tesz; végrehajtja a Tanács döntéseit. Székhelye: Brüsszel.
Az Európai Bíróság 15 bíróból és 8 főügyészből áll. Feladata az alapszerződések értelmében létrejött közösségi jog (elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben) védelme és alkalmazása. Székhelye: Luxembourg.
Az Európai Parlament 750 tagját a tagállamok választópolgárai közvetlenül választják meg. A képviselők nemzetközi frakciókba (pl. Európai Néppárt, Zöldek, Szocialisták stb.) tömörülnek, ugyanakkor választóik érdekeit is képviselik. Az Európai parlament nem elsősorban törvényhozó szerv, bár egyre nagyobb szerepet kap a jogalkotási folyamatban (véleményező, tanácsadó → konzultatív szerepe van). Elsődleges feladata az ellenőrzés, illetve meghatározó szerepe van a költségvetés meghatározásában. Egyéb hatáskörök: önigazgatás; jogérvényesítés; a biztosi kinevezéseknek, az új tagok felvételének, az EU-egyezmények jóváhagyása stb. Székhelye: Strasbourg.

A választási rendszer Magyarországon a rendszerváltozás után

Az alkotmányos polgári demokrácia alapja a hatalmi ágak szétválasztása. A törvényhozó hatalmat az országgyűlés, a végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja, mellettük kiépül a független bíróságok rendszere. A demokratikus államrendben az állampolgárok képviselet útján vehetnek részt a közügyek gyakorlásában (népfelség /népszuverenitás/ elve), a választójog politikai alapjog. Ennek alapvető szervei országos szinten az országgyűlés (parlament), helyi közigazgatási szinten az önkormányzatok. A testületeket az állampolgárok által választott képviselők alkotják.
A választójog azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az állam központi, illetve helyi képviseleti szerveinek létrehozását határozzák meg. A választójog aktív (az állampolgár választó) és passzív (az állampolgár választható); a népképviselet elvén alapul.
A demokratikus választójog alapelvei:
• Általános választójog → minden állampolgár szavazati joggal rendelkezik.
• Egyenlő választójog → minden választó szavazata ugyanannyit ér.
• Titkos szavazás → a szavazatok titkos, befolyásolástól mentes leadása.
• Közvetlen szavazás → a választók közvetlenül a jelöltekre szavazhatnak. (De létezik közvetett szavazás is a demokráciában, pl. az Egyesült Államokban: választók → elektorok → elnök.)
A Magyarországon jelenleg hatályos alkotmányt 1989-ben, a rendszerváltáskor fogadták el (a Harmadik Köztársaság kikiáltása: 1989. október 23.). Ennek értelmében az általános választójog érvényesül, amely 18 év felett minden – a közügyektől el nem tiltott – magyar állampolgár számára biztosítja a közügyekben való részvételt. A választások alkalmából az egyes szavazók közvetlenül választhatják meg képviselőjüket. A választópolgárok szavazataikat titkosan adhatják le, mely a demokratikus hatalomgyakorlás egyik fontos eleme. A választók két szavazólapon szavazhatnak, az egyiken egyéni képviselőjelöltre, a másikon pedig a területi (párt)listára szavazhatnak. Tehát a hatályos választójogi törvény a vegyes választási rendszert vezette be, amely biztosítja a többpártrendszerre (pluralizmus) épülő demokrácia működését.
A magyar országgyűlés 386 képviselői mandátuma a következőképpen oszlik meg:
• Egyéni választókörzetben megszerezhető 176 mandátum.
• Területi listán megszerezhető 152 mandátum.
• Országos listán megszerezhető 58 mandátum.
Az egyéni választókerületben pártszínekben vagy független jelöltként indulhat minden választható állampolgár, ha megszerzi legalább 750 választópolgár aláírással hitelesített ajánlószelvényét („kopogtatócédula”). Az egyéni mandátum megszerzéséhez abszolút többség szükséges, ellenkező esetben a második fordulóban az előzőleg három legtöbb szavazatot kapott jelölt között az egyszerű többség dönt.
A területi választókerületek a 19 megye és a főváros. Területi listát azok a pártok állíthatnak, amelyek az adott területi választókerület egyéni választókerületeinek negyedében (de legalább kettőben; pl. ha 7 egyéni kerület van) állítanak jelöltet. A területi listák kötöttek, az elnyert szavazatok aránya határozza meg, hogy hány jelölt jut a parlamentbe. A mandátumokból csak azok a pártok részesülnek, melyek elérik a parlamenti küszöböt, amely az országosan az egyes pártlistákra leadott szavazatok 5 %-a.
Az országos lista arányosító, kiegészítő jellegű. Erre nem közvetlenül a választópolgárok szavaznak, hanem az egyéni választókerületben leadott vesztes szavazatok (töredékszavazatok) arányában kerülnek a pártlistákról a parlamentbe a képviselőjelöltek. Országos listát az a párt indíthat, amely legalább hét területi listát állít.
A képviselőket négy évre (parlamenti ciklus) választják. A köztársasági elnököt a parlament választja öt évre. Az országgyűlés jogkörei pl.:
- a törvényhozás,
- az alkotmány módosítása,
- a hadsereg mozgósítása,
- a költségvetés elfogadása stb.
A parlamentbe került pártok közül az alakíthat kormányt, amely a legtöbb mandátumot szerzi. A kormány működéséhez a parlament többségének (50 %+ 1 képviselő) támogatása szükséges. Ha a győztes párt nem rendelkezik az abszolút többséggel, abban az esetben koalíciós kormányzás következik a győztes és egy másik párt megegyezése alapján, amely már biztosítja a parlamenti többséget. A kormány csak konstruktív bizalmatlansággal váltható le, vagyis egy másik kormányfőjelöltnek többségi támogatottsága alakul ki az országgyűlésben. Az igazságszolgáltatás független a kormánytól és a parlamenttől, biztosítja, hogy törvényes keretek között működjenek. Az alkotmányosság legfőbb őre az Alkotmánybíróság.