Friss tételek

Bolsevik diktatúra jelleme, jellemzői [történelem]

1. Gazdasági helyzet

a) gyökértelen kapitalista fejlődés

* ipari tőke jelentős része külföldi (Francia)

* ipari felszereltség gyenge

* nincs életképes hazai termelés

* az ipar fejlődése a külföldi érdekeltség miatt nem hoz létre életképes bázist egy polgári demokráciához

b) mezőgazdaság

* fejletlen, elmaradt (pl.: faeke)

* nagybirtokrendszer

* lakosság legnagyobb részét a parasztság adta

2. Politikai csoportok

a) Orosz Népszövetsége

- földbirtokosok

- gazdag parasztok

- polgárság

- munkásság egy része

céljuk: az abszolutista cári rendszer fenntartása.

b) Október 17.-e szövetség (Oktobristák)

- liberális földesurak

- ipari nagypolgárok

céljuk: * alkotmányos monarchia rendszere

* szabadságjogok kivívása

* nagyhatalmi dinasztikus politika

c) Kadet párt (Alkotmányos demokrata párt)

céljuk: * alkotmányos monarchia

* felelős kormány

* általános választójog

* szabadságjogok

* földosztás

* DE NEM FORRADALMI MEGOLDÁST KERESNEK!

d) Eszer párt

- szociál forradalmárok

- parasztok, munkások

- értelmiségiek

céljuk: * föld, falu, parasztság problémáinak megoldása

* forradalmi terrort alkalmaz

* nem egységes

* polgári átalakulást akartak

* nem szükséges szocialista forradalom egy proletár diktatúrához

e) OSZDMP

- Marxista munkások, értelmiség

1903-as kongresszus:

-minimális program: Polgári forradalommal a cárizmus megdöntése.

-maximális program: Szocialista forradalommal proletár diktatúra.

2 frakciója van:

1. Mensevikek: vezetőjük Maltov. Nyugati típusú szoc.dem. pártbázisuk a szakszervezetek

2. Bolsevikok: vezetőjük Lenin. Maxista Forradalmi Párt

- 1917 elején Oroszország kimerültség és tűréshatárán mindenki a háború befejezését akarja

- 1917 január 22. általános sztrájk (Az 1905-ös forradalom évfordulóján)

- 1917 március 3. Putyilov gyár munkásainak sztrájkja -> cári csapatok a tömegbe lőnek

- 1917 március 8. nemzetközi nőnap -> sztrájk

- 1917 március 10. általános sztrájk -> cári parancs a letörésére, DE: katonaság átáll a felkelőkhöz

- 1917 március 12. polgári demokratikus forradalom győz

- 1917 március 12. megalakul a Munkásküldöttek Szovjetjeinek Ideiglenes Végrehajtó Bizottsága

(szovjet: választott szerv, mely helyi hatalmi funkciókat lát el, TANÁCS)

- 1917 március 12. megalakul a duma ideiglenes bizottsága

- megalakul az Ideiglenes Forradalmi Kormány, és kezdetét veszi a kettős hatalom

1. az Ideiglenes Forradalmi Kormány

fő bázisa a Kadet párt.

Tagjai:

* Eszerek

* Mensevikek

* Oktobristák

* Kadétok

2. pétervári szovjet

Tagjai: * Eszerek

* Mensevikek

* Bolsevikok

- 1917 március 15. lemondott II. Miklós cár és Lvov herceg lett az Ideiglenes Kormány (IK) elnöke.

külügyminiszter: - Miljukov

hadügyminiszter: - Gucskov

igazságügy: - Kerenszkij

- 1917-ben az eszer - mensevik párt által irányított szovjetekhez csatlakoztak az emigrációból hazatérő

bolsevik vezetők: Lenin, Trockij, Zinovjev, Buharin. E politikusok ettől kezdve marxista - kommunista

alapon a hatalom megszerzését tűzték ki célul szocialista forradalommal. E vezetők Svácból jönnek

Németországon át, és valószínűleg a Központi Hatalmak még pénzelte is őket, mert sejtették, hogy ezzel

Oroszországban zűrzavart okoznak.

- A "hivatalos" hatalom, az IK tömegek főbb követeléseit nem tudta teljesíteni. Sem kenyeret, sem békét

sem földet nem adott. Lenin - látva a határozatlan politikusokat - kiadta nézeteit, az "Áprilisi téziseket"

Leírja, hogy a polgári demokratikus forradalom békés permanens úton megy át majd szocialista forradalomba.

Lenin ekkor még nem beszél gyors bolsevik hatalomátvételről. Leírja, hogy az IK semmit sem ad a tömegeknek,

így azok a szovjeteket fogják támogatni, és így a szovjetek átveszik a hatalmat. Legfontosabb feladat tehát,

hogy a szovjetekbe bolsevik többség alakuljon ki.

- 1917 jún. 16 - júl. 7.: Első szovjetkongresszus. 10% bolsevik, többi mensevik és eszer.

- Az IK újabb támadást indított, amely a híres eszer politikusról a "Kerenszkij-offenzíva" nevet kapta.

A támadás összeomlott. Az akció óriási felháborodást váltott ki a lakosság körében. Béketüntetéseket

szerveztek. A szovjetek is kihasználták a helyzetet. Mensevik, eszer jelszavak: "Bizalmat az IK-nak"

Bolsevikok jelszavai: * "Le a háborúval"

* "Le a tíz kapitalista miniszterrel"

* "Minden hatalmat a szovjeteknek"

- 1917 július 17. Bolsevik felkelési kísérlet Péterváron -> Több bolsevik vezetőt letartóztatnak.

Lenin illegalitásba vonul (Finnországba).

- A válság újabb kormányalakításhoz vezet: Lvov lemond és 1917 július 30-án Kerenszkij-kormány megalakul.

A kormányban eszerek és mensevikek vannak.

Eközben azonban a júliusi válság és a baloldali hatalomátvétel réme miatt a jobboldal is aktiválódik

És szeptember 7 és 12 között kitör a Kornyilov-lázadás, de a felfegyverzett munkásság megvédte

Szentpétervárt.

- Válaszul a mensevikek és eszerek Kerenszkij vezetésével öt tagú direktóriumot állítanak fel -> felszólított

minden demokratikus szervezetet, hogy küldjön képviselőket az az Országos Demokratikus Tanácsba.

A tanácskozás szeptember 22-én kezdődik.

- 1917 szeptember 14.-én Oroszországot köztársasággá nyilvánítják.

- Az IK továbbra sem tud úrrá lenni a helyzeten. Hatalma ekkor már csak látszólagos. Bolsevikok eközben erősödnek

Ehhez hozzájárul, hogy a szovjet mensevik elnök, Cseidze lemond és utóda a bolsevik Lev Trocij lett.

3. Az októberi bolsevik hatalomátvétel

November 7-én (Október 25.) nyitották meg a II. Összoroszországi Szovjetkongresszust. A kormány erre a napra

várta a felkelést. Lenin javaslatára azonban a hatalomátvétel már november hatodikán (Okt. 24) elkezdődött.

Az államcsíny menete:

* A felkelés központja a Szmolnij-palotában volt.

* A Vörös Gárda és az egyéb katonai alakulatok sorra megszállták Pétervár stratégiailag fontos pontjait.

(posta, távíró, hidak, utak, vonatállomások, stb...)

* November 7-én éjjel elfoglalták a téli palotát, a kormány székhelyét (egyedül itt volt komolyabb

fegyveres harc.) Kerenszkij elmenekült.

* November 7-én győzött a szocialista forradalom.

- 1917 november 7-én éjjel megnyitották a II. Összoroszországi Szovjetkongresszust. És hosszas viták után elfogadták

Lenin javaslatát, miszerint a kongresszus kezébe veszi a hatalmat. Ezzel kezdetét vette a szovjet-

hatalom, a proletárdiktatúra.

- A kongresszus elfogadta: * hatalomról szóló dekrétum: Minden hatalom a dolgozó nép és a vele szövetséges parasztságé

* békéről szól dekrétum: Igazságos, annexió nélküli béke, a titkos diplomácia megszüntetése,

a népek egyenjogúságának és szuverenitásának elve.

* földről szóló dekrétum: megszűnt a föld magántulajdona, nacionalizálták a földet, és

használatra átadták a parasztságnak (a földosztást a bolsevikok átmeneti intézkedésnek

tekintették).

A második szovjet kongresszus törvényesítette a bolsevik kormányt, melyet Népbiztosok Tanácsának neveztek.

Elnök: Lenin

Külügy: Trockij

Nemzetiségi ügyek: Sztálin

- A mensevikek és eszerek nem fogadták el a történteket és létrehozták a Hon és Forradalommentő Bizottságot.

A szakszervezetek ultimátumban követelték a Népbiztosok Tanácsától, hogy a mensevikeket és az eszereket is

vegyék be a kormányba.

Válasz ->

- A szovjet hatalom kiépítése: (A) a szovjet hatalom első intézkedései:

* A bolsevikok létrehozták az Oroszországi Rendkívüli bizottságot, a VCSK-t, közismertebb nevén a Csekát.

Ez hírhedt politikai rendőrség volt, a diktatúra terrorszervezete, amely különböző neveken (VCSK, GPU, NKVD,

MVD, KGB) egészen 1992-ig fennállott.

* Középkori címek, rangok eltörlése.

* Az állam és az egyház szétválasztása.

* "vallásszabadság" amely nagymérvű ateista propaganda meghirdetésével járt együtt (az ateizmus a

bolsevik párt központi ideológiája volt) a vallásszabadság kimondását hamarosan az egyház üldözése

követte.

* Nők egyenjogúságának biztosítása.

* 8 órás munkaidő bevezetése

* Népbíróságok, munkásmilíciák felállítása (A hatalom eszközei)

* Az államigazgatás újjászervezése: alapjai a helyi szovjetek (választott testületek), azonban a hangzatos elv,

miszerint a helyi szovjetekben a lakosság ténylegesen beleszólhat sorsának

intézésébe, nem valósult meg. A szovjetekben bolsevikok ültek, vagy cári

bürokraták, akik előbb-utóbb a központi tervek illetve a párt utasításainak

végrehajtóivá váltak.

* A legfelsőbb Népgazdasági Tanács létrehozása. Széleskörű államosítás.

* A háború előtti és alatti cári adósságokat a szovjethatalom nem ismerte el.

(B) a háború befejezésének kérdése:

3 álláspont:

1. Buharin és a "baloldali kommunisták" szerint folytatni kell a háborút, hogy a

szovjet eszme elterjedjen, és világforradalom legyen.

2. Lenin, Kamenyev és Sztálin szerint béke kell bármi áron.

3. Trockij szerint "se béke, se háború", majd a közelgő világforradalom megoldja a

helyzetet.

1918 elején újabb német támadás érte Oroszországot, ezt Pszhovnál és Narvánál ugyan megállította a

vörös Hadsereg, mégis kénytelenek voltak 1918 március 3-án Breszt-Litovszkban aláírni a békeszerződést.

A béke: * súlyos területi veszteségek

* Oroszországnak le kell mondania Baltikumról, Belorussziáról + Ukrajna egy részéről -> Oroszország

nyersanyagban leggazdagabb iparilag legfejlettebb területét vesztette el.

(C) a parlamenti keretek felszámolása:

A Népbiztosok Tanácsa 1918 január 18-ra összehívta az Alkotmányozó Gyűlést. A Gyűlésben többségbe kerültek

az eszerek. A bolsevikok indítványozták, hogy az Alkotmányozó Gyűlés csak reprezentatív tényleges hatalommal

nem rendelkező szervezet legyen. A Gyűlés az indítványt nem fogadta el, majd érvénytelennek nyilvánította

a szovjethatalomról szóló dekrétumot. A KVB (Központi Végrehajtó Bizottság) válaszul egy határozattal felosz-

latta az Alkotmányozó Gyűlést.

- A proletár hatalom államgépezete

1918 július: szovjetek 5. kongresszusa. Feladat: a proletár hatalom szerveinek megalkotása. Elfogadták az első

szovjet alkotmányt. -> * kongresszus 2 évente ülésezik

* jogkört a központi végrehajtó bizottság gyakorolja

-> eszerek ellene vannak ennek az alkotmánynak -> 1918 július 6. Moszkva

eszer felkelés, de leverik -> 1918 augusztus 30. Dora Kaplan merénylete

Lenin ellen.

1918 és 1922 között Polgárháború és intervenció dúlt.

- A hadikommunizmus

A Szovjet győzelem ára a forradalmi terror, az úgynevezett hadikommunizmus alkalmazása volt

jellemzői: - rekvirálások

- jegyrendszer

- munkakényszer

- teljeskörű államosítás

- hadkötelezettség

- áru és pénzviszonyok felszámolása

következményei: - Kronstadti matrózlázadás 1921

- Tömeges parasztfelkelések

- A bolsevik hatalommal való szembenállás más megnyilvánulásai

A Szovjetunió első 10 éve

(A) A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1921 márciusában űlésező 10. kongresszusa

meghírdette a hadikommunizmus helyett az új gazdaságpolitikát a NEP-et.(+ elhatározták a Kronstadti matrózlázadás leverését is.)

eredmények: - terménybeszolgáltatás helyett terményadó

- pénzforgalom visszaállítása

- vállalkozások (magánipar) részleges, ellenőrzött visszaállítása

- szociális intézkedések: 8 órás munkaidő, szabadságolás lehetősége,

az éhinség enyhítése

- koncessziók árusítása

A NEP elakadt Sztálin utasítására, de bevezetése kezdeti sikereket hozott. Főleg a parasztság

életkörülményei javultak.

(B) 1922 december 30.-án megalakult a CCCP Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Szovejtunió.

Az ország tényleges irányítói az államhatalommal szorosan összefonódó párt vezető szervei lettek:

A párt Végrehajtó Bizottsága (tágabb testület) és a Politikai Iroda (egészen szűk körű és a leginkább

meghatározó)

1924-ben elfogadták az első Szocialista alkotmányt, miszerint a szövetségi állam egyenjogú

népek önkéntes szövetsége, amely biztosítja a szabad kiválás jogát is + biztosítja valamennyi polgár

szabad nyelvhasználatát is. Mindezek a jogok azonban csak papíron léteztek.

1922-ben Sztálint az SZKP főtitkárává választották.

Már Lenin betegeskedése idején megkezdte a párt és az államvezetés fontos posztjainak híveivel való

betöltését.

1924 január: Lenin meghal. Politikai örököse Sztálin, hozzákezdett a szocializmus egy országban való

felépítéséhez. Azt vallotta, minden eszközzel biztosítani kell a szocialista gazdasági formák győzelmét

a magántőke felett.

A párton belül már az 1920-as évek elején hatalmi ellentétek jelentkeztek ideológiai síkon.

Az egyik csoport: Sztálin - Kamenyev - Zinovjev úgy vélte, hogy a SZU-ban akkor is győz a szocializmus,

ha máshol tartósan fennmarad a kapitalizmus. (Ez a Szocializmus egy országban való felépítése.)

A másik csoport: Trockij vezetésével úgy vélte, hogy feltétlenül szükséges a forradalmak győzelme nemzetközi

szinten is. Valójában azonban a Lenin utódlása körül való vita folyt.

Sztálin tudatosan óriási hatalmat épített ki. (oszd meg és uralkodj alapon) Saját hatalma alá vonta a

hadsereget és a politikai irodában is ő szerezte meg a legnagyobb hatalmat.

Trockij, Kamanyev, Zinovjev elszigetelődtek.

Sztálin úgy döntött, hogy megszabadul ellenfeleitől. Pl.: 1925-ben Frunze hadügyi népbiztos gyanús

körülmények között eltűnt. Legjobb barátját, Vorosilovot nevezte ki helyére.

1926-27 folyamán kiszorította a pártból Trockij és Zinovjev mellett minden gondolkodó és neki ellentálló

embert. Trockijt például 1928-ban elűzte, de még 1940-ben Mexikóban is elérte Sztálin keze, ugyanis

Trockijt egy jégcsákánnyal a fejében találták meg.

Az 1927-es pártkongresszuson már mindenki Sztálint éltette. (Aki élni akart.)

Kimondták a "Szocializmus egy országban" elmélet helyességét. 1927-re a gazdasági termelés meghaladta

a Világháború előtti szintet. Sztálin 1928-ban a parasztság mélységes felháborodása ellenére bejelentette

a mezőgazdaság teljes kollektivizálását, és a gazdag parasztságnak, az un. kulákságnak a teljes felszámolását.

Kiépítette a SZU-t behálózó GULAG-ot, a büntetőtáborokat.

A kollektivizálás durva végrehajtásának eredményeképp nagy állami gazdaságok, kolhozok és szovhozok jöttek létre.

Az életszínvonal csökkent (pl.: 1932-33-ban Ukrajnában 5 millió ember halt éhen.)

Embertelen iparfejlesztési programot dolgoztak ki. Preobrazsenszkij "eredeti szocialista felhalmozás elmélete"

szerint a parasztságtól elvett többlet adó adná az iparfejlesztés alapját. Az iparfejlesztés tervutasításos

rendszerben zajlott.

Tervek jellemzői: - emberi munka teljeskörű kihasználása

- irreális határidők (Sztahanov, munkaverseny)

Az erőltetett fejlesztés eredményeként 1500 új üzem épült. Felfutott az olajtermelés, vasgyártás,

villamosítás.

1934-ben egy bátortalan kísérletet tettek Sztálin eltávolítására. Helyébe a Leningrádi párttitkárt

Kirovot akarták megtenni. A szavazás során Kirov 3, míg Szálin 292 ellenszavazatot kapott.

Kicserélték a neveket, így Szálin maradt a főtitkár. Akik az adminisztrációs csalást megcsinálták

Sztálin még akkor kivégeztette.

1934 decemberében Kirovot meggyilkolták. Nagy tisztogatás kezdődött. Sok halálos ítéletet hoztak és

többszázezer embert zártak ki a pártból. 1937-ben "lefejezte" a hadsereget, és kivégeztette a tisztikar

nagy részét.

1936-ra elkészült az új alkotmány Buharin szerkesztésében. Az egypártrendszer mellett viszonylag széleskörű

állampolgári jogokat biztosított, de ez is csak kirakattárgy maradt.

Sztálin kiépítette a totális diktatúráját.

Jellemzői: - nyílt terror alkalmazás

- bíróságokon nincs fellebbezés, nincs nyilvánosság

- törvényes a fizikai erőszak, terror, koncepciós perek sokasága

- mindenható az NKVD (belügyi népbiztonság), melyet Jogoda, majd Jezsov vezetett

- egyre nőtt a GULAG létszáma (Az idehurcolt áldozatok létszám milliós nagyságú)

- tisztogatások a Vörös Hadseregben és az osztályharc fokozódásának elmélete

Nemzetállamok kialakulása a XIX. Században. [történelem]

Nemzetállamok kialakulása a XIX. Században.

Hatalmi viszonyok és nemzeti egységmozgalmak:

Nemzeti államok a XIX. Század folyamán Európában sorra jöttek létre. Azon birodalmak is nemzeti jelleget öltöttek vagy igyekeztek ölteni, melyekben számos nemzetiség lakott, mint Oroszország vagy a Habsburg Birodalom. Az egyes országok vezetői, politikusai államformától független nemzeti törekvéseket fogalmaztak meg, s állampolgáraiktól elvárták ezek támogatását. Amennyiben a polgárok egy része ezzel vallási vagy nemzeti okból nem értett egyet, s autonómiát vagy függetlenséget követelt, keményen felléptek ellenük, legyen szó akár Nagy-Britannia írjeiről vagy az oroszországi lengyelekről. A korszakban nem volt jellemző a nemzeti kisebbségek iránti tolerancia. A nemzeti államok létrejötte egybeesett a polgári átalakulással. Nyugat Európában a polgári államok az abszolutizmus elleni harcban születtek, s az alkotmányaikban megfogalmazták a polgári szabadságjogokat. A liberális felfogás az állam szerepét minimálisra kívánta korlátozni. A valóságban az állam szerepe jelentősen megnőtt. A polgári állam hivatalai az élet minden területét szabályozták. Az állam térnyerésével párhuzamosan nőtt a választásra jogosultak száma.

Olasz egység:

Itália az ókor óta több kisebb egységből állt. Itália a széttagoltság következtében a szomszédos nagyhatalmak (spanyolok, franciák, Habsburg birodalom) befolyása alá került. Nápoly és Szicília a Francia császárság (Burbun dinasztia) alá tartozott. Velencét, Lombardiát a Habsburg birodalom irányította. Osztrák kéz alatt volt még Párma, Modena és Toszkána. Szárd Piemont független állam volt. Szárd Piemont királya Viktor Emánuel. Az ország valódi irányítója, miniszterelnöke Camillo Cavour aki reálpolitikus volt. Célja: az olasz egységet bármi áron megteremteni. Az I. ipari forradalomban megerősödő gazdaság és a Krími háború jól jött céljai megvalósításához. A Krími háborúban Anglia és Franciaország mellett harcolt. Arra számított elismerik Szárd Piemontnak a területi gyarapodását.

Itáliában két egyesítési stratégia jöhetett szóba:

1. forradalmi úton: köztársaság létrehozása (már próbálkozott: Mazzini, Garibaldi)

2. dinasztia egyesítés (királyság)

Cavour úgy gondolta, hogy forradalmi úton és dinasztia által sikerülhet csak az egyesítés. Két országgal (Habsburg birodalom, Franciaország) egyszerre nem akart háborúzni Cavour. A szárd erők nem képesek legyőzni Ausztriát. A franciák sem voltak érdekeltek egy erős szomszéd létrejöttében. Kibékülés céljából Franciaországnak odaadta Nizzát és Savoyát ezzel kihasználta III. Napóleon mohóságát. Miután a piemontiak provokálták az osztrákokat, amire Ferenc József hadat is üzent. 1859-ben ki is robbant a háború. A poroszok nem támogatták az osztrákokat. Az egyesült piemonti-francia seregek Magentánál, Solferinónál megverik az osztrákokat, s bevonultak Milánóba. Ferenc József békét kért, Napóleon hajlott a megegyezésre. Villafrankban a két császár előkészítette a Zürichben megkötendő békeszerződést, amely Lombardiát Piemontnak adta, de Velencét osztrák kézen hagyta. 1860-ban azonban Pármában, Modenában, Toszkánában felkelések törtek ki, és a felkelők kimondták egyesülésüket Piemonttal. III. Napóleon elfogadta a kialakult helyzetet. Ausztria sem akart újabb háborút.

1860. Magyar légió (Türr István, Tüköry Lajos) állomásozott Genovában. A magyarok csak akkor keltek volna fel, ha a francia csapatok elérték volna a magyar határt. Cavour úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nyugalomra van szükség. Ennek ellenére Garibaldi ezer katonával partra szállt Szicília szigetén. Vakmerő vállalkozás volt, mivel a százezres nápolyi hadsereggel állt szemben. A lakosság sem fogadta őket lelkesedéssel. Gyors győzelmi sorozatok után végül is a lakosság melléjük állt. Garibaldi seregével gyorsan eljutott Nápolyig, végül elfoglalta egész Szicíliát. Átadta hatalmát Viktor Emánuelnek, így Dél-Itália is csatlakozott Piemonthoz.

1960-ban Róma és Velence kivételével az olasz lakta területek jelentős része már Viktor Emánuel királyságához tartozott. Velence az osztrákok, Róma a franciák kezén volt. 1861-ben kikiáltják az olasz királyságot, a főváros Firenze lett. Még ebben az évben Camillo Cavour meghalt. 1862-ben Garibaldi háborúzni akart, Rómát és környékét megszerezni. Azonban az olasz seregek feltartóztatták, Garibaldit őrizetbe vették.

A nemzetközi helyzet azonban kedvezett az olaszoknak. A porosz-osztrák háborúban Velencét (1866), a porosz-francia háborúban Rómát (1870) adta a kezükre. A pápa a Vatikánba húzódott vissza. Ezzel 1870-ben létrejött az egységes olasz királyság.

Német egység:

Az 1850-es, 1860-as években a terület rohamosan iparosodott. A német gazdasági növekedés meghaladta az angol, s messze túlszárnyalta a francia ütemet. A gazdasági növekedés hatására bővült és egységesült a német területek piaca, s a további fejlődés megkövetelte a politikai egység megteremtését.

Két egységesítési elképzelés létezett:

1. kis német egység: Hohenzoller dinasztia

- poroszokkal együtt a Habsburgok kizárásával valósulna meg

- király: I. Vilmos, miniszterelnök: Bismarck

- német nyelvűeket tömörítene össze

- Poroszország jól megerősödne

- gazdaság megerősödne: II. ipari forradalom

2. nagy német egység: Habsburg dinasztia

- nagy területű és soknemzetiségű lett volna (cseh, lengyel, magyar, olasz)

Bismarck felismeri, hogy a junkerekre (porosz nemes) kell támaszkodni.

Az első lépés a Schleswig - Holstein háború volt. A két német hercegség perszonálunióban volt a dán királysággal. 1863-ban a dán király Dániához csatolta őket. Ausztria Poroszország mellett beavatkozott a konfliktusba.

Dánia gyors vereséget szenvedett, s a hercegséget a két győztes felosztotta. Schleswig porosz, míg Holstein osztrák kézre került. Bismarck ekkor már nyíltan vallotta, hogy a porosz vezetésű német egység feltétele Ausztria háborús veresége.

Az Ausztria elleni háborút Bismarck gondosan előkészítette. Oroszország hálás volt a lengyel fölkelőkkel szemben 1863-ban kapott porosz támogatásért. III. Napóleont pedig sikerült meggyőzni arról, hogy csak az észak-német területeket akarja egyesíteni. A német államok többsége azonban Poroszország ellen foglalt állást. 1866-ban Bismarck Ausztriát és Franciaországot külön-külön akarta megverni. A porosz hadsereg napok alatt legyőzte Ausztria német szövetségeseit, majd három irányból betört Csehországba. Königgrätznél az osztrákok vereséget szenvedtek. Bismarck enyhe feltételeket szabott a legyőzöttnek a prágai békén. Olaszország megkapta Velencét, s Poroszország létrehozta az észak-német szövetséget (Bajor ország, Bárden, Bürden).

A francia-német vetélkedésnek köszönhetően nyerte el függetlenségét Luxemburg. Bismarck a diplomácia mestere volt és kiprovokálta a francia hadüzenetet. A kamu az volt hogy a spanyol trónt egy Hohenzoller fogja örökölni. A dél-német államok bekebelezéséhez ugyanis Franciaországon át vezetett az út. III. Napóleon az 1870 nyarán kirobbant porosz-francia háborúban gyors vereséget szenvedett Otto von Moltke tábornok hadseregétől. Amikor a Sedannál bekerített francia csapatok kapituláltak, III. Napóleon fogságba is esett. Két nap múlva Párizsban kikiáltották a Francia Köztársaságot (a 3. -at)

Az egyesült német katonai erők tovább folytatták a hadműveleteket a Francia Köztársaság ellen. Hamarosan körülzárták Párizst. A cél Elzász és Lotaringia elszakítása volt. 1871-ben az egybegyűlt német fejedelmek a versaillesi kastélyban kikiáltották I. Vilmost német császárnak. Elzászt és Lotaringiát Németországhoz csatolták Ezzel megszületett a porosz vezetésű egységes Német császárság.

Széchenyi és Kossuth[történelem]

Széchenyi és Kossuth

A XIX. század elejére Európa átalakulóban volt. A feudális rendszer mind tarthatatlanabbá vált. Az egyes országok más-más szintjét érték el annak a fejlődésnek, amely a feudális rendszertől és a tőkés gazdaság, a polgári nemzetállam felé tartott.

Az 1830-as éveknek a Szent Szövetség konzervatív rendszere ellen irányuló forradalmi mozgalmai olyan nemzetközi válságot eredményeztek, amely megnyitotta a polgári átalakulást elősegítő liberalizmus győzelmének, illetve előretörésének időszakát. Kelet-Közép-Európában ez a liberalizmus erősen nemzeti jellegű volt. E régióban hiányzott a politikai függetlenség vagy a területi egység.

Nyugaton a polgári nemzeti átalakulás a gazdasági életben együtt járt a polgárság felemelkedésével. Itt a liberális eszméket is a polgárság képviselte, először politikai hatalmának kivívása, majd megtartása érdekében.

Az Osztrák Birodalmon belül Magyarország elmaradt a cseh és osztrák tartományok fejlődése mögött. Gazdasága agrártermelésre épült. A céhrendszer akadályozta a fejlődést. A polgárság német anyanyelvű volt, nem állhatott a nemzeti liberális törekvések élére. A "harmadik rend" szerepét a nemesség képviselte, elsősorban a nemzeti önrendelkezés igényét hangoztatva, jóllehet a társadalmi átalakulástól féltette kiváltságait. A megoldást a feudális rendszer mélyülő válsága hozta, mely a nemességet saját helyzetének megváltoztatására késztette, arra, hogy a polgárosodásban keresse a kiutat.

A magyar reformkor kezdetét 1830-ra tehetjük. Az 1830-as forradalmi hullám (a francia forradalom példájára felkelés Belgiumban és Svájcban, megmozdulások Itáliában és Németországban, lengyel felkelés) két vonatkozásban hatott a magyar politikára. Egyrészt felerősítette a reformtörekvéseket a nemességen belül, másrészt szétválasztotta a rendi ellenzéket és külpolitikai állásfoglalásra ösztönözte. A reformmozgalmak fejlődésében három szakasz. illetve változat figyelhető meg: az 1830-as években Széchenyi és Wesselényi irányzata, 1840- es években előbb Kossuth tevékenysége, majd a centralisták irányzata vált jelentőssé.

A magyar reformmozgalom elindítója Gróf Széchenyi István. Fiatal éveit katonatiszti pálya, majd utazásai töltötték ki. Nemcsak NY- európai útjain – különösen Angliában, ahol 3 dolgot tartott figyelemre méltónak: az alkotmányt, a gépeket és a lótenyésztést-, de a kelet felé irányuló utazásaiban is- Görög- és Törökországban- olyan tapasztalatokat gyűjtött, amelyek alapján új megvilágításban kezdte látni MO helyét. Egyre határozottabb formát öltött benne az érzés, hogy életét hazája felemelésének kell szentelnie.

1825-ben egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Tudományos Akadémiacéljaira, 1830-ban pedig a „Hitel” c könyvével lépett a nyilvánosság elé. A „hitel” mellett a feudalizmus felszámolásának teljes programja is benne foglaltatik a könyvben.

Az érdeklődést kiváltó könyvet gróf Dessewffy József „Taglalat „ c. munkájában bírálta, melyre Széchenyi a „Világ” c művel válaszolt. 1833 ban jelent meg a „Stádium” c könyve mely reformprogram első konkrétmegfogalmazása volt. Programját gyakorlati munkássága jól egészített ki. Nevéhez fűződik a Tisza szabályozása, a dunai gőzhajózás elindítása, nagyszabású városrendezési tervek, valamint a Lánchíd felépítése, mely közteherviselés szimbóluma lett.

A magyar liberálisok Széchenyi programjában nem helyeselték a reformelgondolások kimértségét, az arisztokrácia vezető szerepének megőrzését, de elvetették, azon illúzióját is, hogy Bécs megnyerhető a reformok gondolatának. Széchenyi érdeme, hogy programadó munkájával felrázta a nemzetet. Kossuth joggal nevezte a „legnagyobb magyarnak”.

Széchenyi erdélyi útján kötött barátságot báró Wesselényi Miklóssal. Közösen utazták be Európát, de politikai nézeteik szétváltak. Programja a polgári átalakítást összekapcsolta a nemzeti követelésekkel.

Az 1832-36. évi országgyűlésen Wesselényi ez ellenzék vezéralakja volt. Az 1830as évek közepén Bécs nemzetközi helyzete újra megszilárdult, így a kormány erőszakos eszközökkel foghatott hozzá az ellenzéki mozgalmak felszámolásához. A támadás elsősorban Wesselényi ellen irányult. Elítélték, noha 1838- ban a pesti árvíz idején hősiesen számos ember életét mentette meg. Az 1939-1840. évi országgyűlés elfogadta az önkéntes örökváltságról szóló törvényt. A bebörtönözötteket szabadon engedte. Wesselényi visszavonult, az aktív politikába már nem volt ereje bekapcsolódni.

Kossuth Lajos birtoktalan nemesi családból származott. Jogi pályára lépett, ügyvéd, majd jogtanácsos lett. A megyei közéletben ellenzéki szerepet játszott. Az 1832. évi országgyűlésen az ülések vitáiról az „Országgyűlési tudósítások” majd a „Törvényhatósági Tudósítások” című lapja útján tájékoztatta a megyéket, ahova ezek magánlevélként jutottak el. Emiatt letartóztatták Kossuthot, 1841 ben kiszabadulása után a Pesti hírlap szerkesztésével bízta meg a kormány, így jobban ellenőrizhette. Kossuth vezércikkben fejtette ki programját. Politikájának középpontjába MO politikai és gazdasági önrendelkezése került. A vezető erőt a köznemességben látta, de csak ha elveti kiváltságait., és elfogadja az érdekegyesítést. Kossuth az örökváltságot kármentesítéssel összekapcsolva képzelte el.

1844ben megalakította az Országos védegyletet. Jelentősége elsősorban a politikai volt, mert a reform hívei olyan országos szervezetben fogta össze, amellyel előkészítette egy ellenzéki párt megalakulását. Fontosságot tulajdonított az ipar fejlesztésének, hangsúlyozván, hogy a gazdasági önállósághoz védővámmal biztosított nemzeti piac szükséges.

Az 1840es évek közepén az ellenzék új csoportja lépett színre, a centralisták. Tagjai fiatalok, független értelmiségiek voltak. Utazásaik, olvasmányaik alapján nemcsak a fennálló rend tarthatatlanságát, de a vármegye helyett új polgári intézmények szükségességét hangoztatták. Önálló politikai szereplésük 1846ban véget ért, de nem maradt hatástalan. Tevékenységük bevitte a köztudatba a polgári parlamentarizmus, a felelős kormány, a népképviseleti országgyűlés fogalmát.

1846ban Kossuth követelte az úrbéri viszonyok megszűntetését, a közteherviselést. Az ellenzék vezetőit azonban nem sikerült egységes program elfogadására bírni. 1846ban alakult meg a történelem első modern értelemben vett politikai pártja, a Konzervatív Párt. Programja a „fontolva haladás” volt. Elfogadták a kormány által kezdeményezett reformokat, sőt, ellenzéki javaslatokat is kisajátították.

A politikai küzdelem szükségessé tette az ellenzék szerveződését is. 1847ben jött létre az Ellenzéki Párt Batthyány Lajos elnökletével. E párt programja volt az ellenzéki nyilatkozat. 1847ben az utolsó rendi gyűlésen csak mérsékelt reformok születtek. Ezt a megfelelő reformpolitikát az európai forradalmi hullám lendítette ki a holtpontról

A felvilágosult abszolutizmus Mária Terézia és II.József korában[történelem]

A felvilágosult abszolutizmus Mária Terézia és II.József korában

1. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS

Általában elmondható a felvilágosul abszolutizmusról,hogy a feudalizmust igyekszik konzer-válni,eszközrendszere viszont éppen ellentétesen hat.Az abszolutizmus ezen végső formája jellemzően Közép-és Kelet-Európában jelent meg(Poroszország,Oroszország,Habsburg-Birodalom).

Ezek az államok a XVIII.sz-ra jelentős gazdasági lemaradást halmoztak föl,ami már nagyha-talmi állásukat is veszélyeztette.Ezzel együtt az uralkodó és az uralkodó rétegek nem akartak lemondani hatalmukról,ugyanakkor az is jellemző,hogy egyik országban sem alakult ki olyan erős polgárság,amely ezt ki tudta volna kényszeríteni.

A gazdasági problémákat mindhárom államban merkantilista gazdaságpolitikával próbálták meg kezelni,emellett jellemzőek voltak az állami manufaktúraalapítások is.

A kormányzati eszközöket tekintve mindenhol kimutatható a rendek jogainak korlátozása ( pl.:az ogy.szüneteltetése),a rendeletekkel való kormányzás,valamint szakemberek résztvétele a kormányzásban.

A társadalmi feszültségek enyhítésére jelentek meg az abszolutizmusok oktatási-és egésségügyi reformjai,azonban ezekkel a valós problémákat nem tudták megoldani.

2. MÁRIA TERÉZIA (1740-1780)

Az 1740-ben trónra lépő Mária Terézia nem volt könnyű helyzetben,bár trónutódlását az európai fejedelmek által elismert,a magyar ogy. által is elfogadott Pragmatica Sanctio garantálta.

II.Frigyes porosz király szinte a királynő trónra lépése pillanatában megtámadta Ausztriát Szilézia megszerzéséért.Az 1740-1748 -ig tartó osztrák örökösödési háború Poroszország győzelmével és Szilézia elszakadásával végződött,a birodalom azonban fönnmaradt.

Sziléziát a hétéves háborúban (1756-1763) sem sikerült az Osztrák Birodalomnak visz-szaszereznie.

A háborúk a dinasztia számára sürgető szükséggé tették a gazdaság rendbehozatalát,az adózóképesseg fokozását.A birodalomban Magyarországnak mezőgazdasági árutermelő szerepet szántak,s arra törekedtek,hogy a Habsburgok vezette területek gazdasági egységet alkossanak.E politika bizonyítéka az 1754 -ben kiadott merkantilista vámrendelet,melynek célja az osztrák-cseh ipar védelme és piacának biztosítása volt,ezért a birodalom köré védővámhatárt vontak.Az örökös tartományok és Mo. közötti vámhatár lehetővé tette,hogy a magyar mezőgazdasági termékek alacsony vámmal kerüljenek az osztrák; ugyanígy a cseh és osztrák ipari termékek a magyar piacra.

A parasztság helyzetére az 1765-66-os parasztmozgalmak hívta fel az uralkodónő figyelmét.Először a magyar ogy. közreműködésével

akarta szabályozni a kérdést,ám mivel merev elzárkózást tapasztalt, 1767 -ben úrbéri pátens formájában kötelezte az országot jobbágyvédő intézkedései végrehajtására. Szabályozta a jobbágyok földesúri terheit,hogy az állami terhek vállalására képessé tegye őket.(évi 104 nap gyalogrobot,v.52 nap igás)

1773-ban föloszlatja a jezsuita rendet.

Uralkodása vége felé a királynő még egy magyar vonatkozású rendeletet adott ki;a felvilágosodás szellemében fogant Ratio Educationist,az első állami oktatásügyi reformot,mely segítette a laikus értelmiség létrejöttét,gyorsította a hivatalnokképzést,megszervezte a ta-nítóképzést,és a tantárgyreformot .Mo-on emellett egészségügyi reformok sorozata indult meg:megkezdődik az orvos és állatorvosképzés;városonként orvos,járásonként pedig bába végzi az egészségügyi felada-tokat.

Mária Terézia mindezek mellett gyarapította a birodalom területét is:1772 -ben 16 szepességi város,1778 -ban a temesi bánság,1779 -ben Fiume került a birodalomhoz.

Ő tett kísérletet a cigányok letelepítésére is.

2. II.JÓZSEF (1780-1790)

Míg Mária Terézia óvatosan próbálta meg a rendi formák felszámolását és a centralizációt,s

élete végéig fontosnak tartotta az egyház pozícióinak megtartását,addig fia, II.József jóval radikálisabb és főleg gyorsabb változásokat akart.Ő az ún. "türelmetlen reformer".

Nem koronáztatta meg magát a magyar Szent Koronával,hogy ne kelljen az ilyenkor szoká-sos koronázási hitlevélben esküt tenni olyan törvényekre,melyeket nem fog betartani.A koronát Bécsbe vitette,s az emberek ezért csak kalapos királyként emlegették.

A jozefinizmus II.József uralmi rendszere;kísérlet a rendi alkotmány felszámolására,a vallásüldözés megszüntetésére.Gazdasági és kulturális reformpolitika a társadalmi fejlődés érdekében.

Intézkedései:

-Felújítja a Placetum Regiumot (királyi tetszfényjog):a pápai oklevelek kihidetését császári engedélyhez kötötte.

-140 kolostort és zárdát szüntetett meg,kivéve a tanító és gyógyító rendeket.(E miatt történik 1782-ben VI.Pius pápa "fordított Canossa-járása").

-1781-ben kiveszi a cenzúrát a főpapok kezéből:föllendül tudományos-,politikai-, szép-irodalmi sajtó.Pl:Magyar Múzeum-Kassa,Magyar Kurír,Magyar Hírmondó.

-1781-türelmi rendelet:az állampolgári jogok gyakorlását függetlenné tette a felekezeti hovatartozástól,mivel csak egyetlen különbséget volt hajlandó állam és állampolgár között elismerni;a társadalmi hasznosságot.(A törvény csak a katolikusokról,protestánsokról és görögkeletiekről rendelkezett.)

-Államigazgatási és kormányzati reform:Magyarországot 10 kerületre osztotta és a megyéket kiiktatta a közigazgatásból.

-Nyelvrendelet:1784-ben a fejlett itáliai és németalföldi tartományok kivételével hivatalos

nyelvvé a németet tette.

1781-85 között birodalma egész területén megszüntette az örökös jobbágyságot;a jobbágynak engedélyezte a szabad házasodást,mesterség tanulását és a szabad költözést, valamint lehetővé tette,hogy peres ügyeiben független bírósághoz forduljon.

-1787-népszámlálás (Mo-on 9,2 millió fő).

-Térképkészítés,katonai-és kataszteri földmérés (művelési ágak számbavétele).

-Birtokösszeírás,házszámozás,utcanevek.

-1790-től egységes állami földadót akar bevezetni.

Nagyvonalú reformjainak nem kedvezett az adott kor,és ő sem vette figyelembe soknemzetiségű és részenként eltérő fejlettségű birodalma adottságait.Nem törődött azzal,hogy alattvalóit meggyőzze reformjai hasznosságáról;azt gondolta,kötelességük szolgálni az államot,ahogyan uralkodóként ezt teszi ő is.

1788-ban hosszú és súlyos áldozatokkal járó háborúba fogott a törökök ellen,ahol maga is halálosan megbetegedett,s betegágyán türelmi rendelete és jobbágyrendelete kivételével intézkedéseit egyetlen tollvonással visszavonta.

A középkori magyar állam területére a 11-13. század folyamán [történelem]

A középkori magyar állam területére a 11-13. század folyamán nyugatról több hullámban is érkeztek hospesek (vendégek). Az első nagy nyugati csoportokat franciák és vallonok alkották. Összefoglaló nevén olaszoknak nevezték őket, és róluk tanúskodnak az Olaszi és Tállya helységnevek, valamint a szerémségi Fruška Gora (Frank hegy). Ők bukkannak fel a korabeli városainkban, elsősorban Esztergomban és Székesfehérváron telepedtek meg és honosították meg a nyugati városi kultúrát.

A második hullám főként németekből állt. Flandirából érkezett telepesek Erdély déli részén, Szászföldön, illetve Észak-Magyarországon, a Szepességben kaptak földet az uralkodótól. Ott jelentős kedvezményekben részesültek és óriási szerepük volt a fejlettebb nyugati mezőgazdasági technológiák meghonosításában.

A 11-12. század folyamán a már említett keleti bevándorlók az úzok és besenyők voltak, akiket egy tömbben telepítettek le, elsősorban határvédelmi feladatot rájuk bízva. Széleskörű jogaik biztosították, hogy megőrizzék identitásukat, és majd csak a 14-15. századra olvadnak be teljesen a magyarságba. 1200 körül bukkannak fel először a forrásokban a dél-erdélyi Fogarasi Havasok legelőin félnomád életmódot folytató román pásztorok. Ők téli és nyári legelőik között vándoroltak, ezért el tudták kerülni, hogy a feudális államhatalom kiterjessze rájuk a hatalmát.

A tatárjárás 1241 és 1242 között óriási pusztulást okozott a középkori magyar településszerkezetben. A főként az ország középső területeit érintő mongol hadjárat során a becslések szerint 20-50%-os pusztulást okozott. Az adatok hiányossága miatt nehéz meghatározni a valódi emberveszteséget, hiszen sok falu lakossága nem pusztult el, hanem egyszerűen kihasználták a lehetőséget és egy másik földesúr földjére költöztek, ahol nem voltak olyan nyomasztóak a szolgáltatási kötelezettségeik.

A mongolok távozása után szinte azonnal megindult az ország elpusztult területeinek újranépesítése. Mivel a nem a leginkább érintett területeken volt a legnagyobb a népsűrűség, ezért a sűrűbben lakott területekről spontán népesség vándorlás indult be és szolgaállapotú magyarok ezrei költöztek a lakatlanná vált pusztákra, jobb életet remélve. Az Alföld benépesítését szolgálta Béla azon intézkedése, amellyel befogadta az országba a kunokat és jászokat. A besenyőkhöz hasonlóan egy tömbökben telepítette le őket, lehetőleg a Duna-Tisza-közének pusztásabb területein (Kis- és Nagy-Kunság, Jászság), ahol kiválóan lehetett folytatni a nagyállattartó nomád életmódjukat. Ezek a pogány, nomád népek több száz évre megőrizték a magyarságtól eltérő kultúrájukat és életmódjukat. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ekkor honosították meg a kunok a szürkemarhát, amely ma már hungarikumnak számít.

Nyugatról újabb német elemek érkeztek, de közel sem olyan nagy számban, mint korábban. Ennek oka a nagy nyugati telepesmozgalom befejeződése, a népességfelesleg csökkenése volt. Viszont ez a német hullám elsősorban a bimbózó magyar városokat erősítette, innentől kezdve beszélhetünk valódi városi kultúráról Magyarországon.

Náluk sokkal nagyobb számban érkeztek a Felvidékre csehek, morvák és lengyelek, akik az ott élő, még nem asszimilálódott szláv népességgel együtt a mai szlovák nép ősei lettek.

A Kárpátaljára ekkor kezdik meg betelepülésüket a rutének, akik ettől az időtől kezdve egyre nagyobb számban települnek át az orosz és lengyel területekről. Ekkor válik jelentőssé a román betelepülés is, már számottevő a jelenlétük, elsősorban a dél-erdélyi területeken és a Bánátban.

A tatárjárást követő telepítési hullám után a legjelentősebb népességmozgás a törökök elől menekülő szerbek megjelenése a déli határszakaszon a 15. század folyamán. A szerb menekülők egyre tömegesebb beáramlása majd csak Mohács után válik meghatározó tényezővé a térségben. A szerbek nagyon fontos szerepet játszanak Mátyás király hadseregében, mint a dunai flottila sajkásai illetve ők honosítják meg a később igazi hungarikummá vált könnyűlovas, portyázó egységeket, a huszárságot.

A török hódítás előtti Magyarország etnikai képe a fentieknek megfelelően rendkívül színes volt. Jelentős

1.4. Huszár a 15. században kisebbségek éltek a határokon belül. A magyarság ekkor körülbelül 80%-a volt a teljes lakosságnak, amely hozzávetőlegesen 3,5-4 millió lehetett.

2. A török megszállás és következményei (16-18. század)

A közhiedelemmel ellentétben, a török korszak alatt bekövetkező népességpusztulás nem kizárólag a török és tatár csapatoknak köszönhető, hanem jelentős részben a császári és magyar egységek voltak a felelősek ezért a számunkra olyan tragikus 150 évért. Ebben a fejezetben a török hódítás hatását vizsgálom meg, illetve az azt követő újratelepítés által okozott változásokat.

Ha szemügyre vesszük a magyar etnikai tömböt ért pusztulást, akkor két időszakot kell kiemelnünk a fent említett korszakból, mégpedig a 16-17. század fordulóján zajlott 15 éves háborút, illetve a 17. század végén folyó felszabadító harcokat. Ez a körülbelül kétszer 15 év okozott olyan mértékű népesség csökkenést és szerkezetváltást a Kárpát-medencében, ami meghatározta az elkövetkezendő 300 évet és napjaink politikai helyzetét is.

A harcoknak leginkább kitett Dunántúl megszállt részein volt az egyik legnagyobb mérvű a magyarok pusztulása. A legfontosabb török hadiút környékén a törökökkel ellenséges magyarokat elüldözték, vagy rabszolgaszíjra fűzték és szisztematikusan végrehajtott telepítésekkel balkáni népcsoportokat telepítettek be a török megszállók. Itt elsősorban szerbekre és bosnyákokra kell gondolnunk, akik jelentős számban részt vettek a török adminisztrációban, hadseregben és különféle kiszolgáló munkákban. Ennek megfelelően privilégizált helyzetbe kerültek a magyarokkal szemben és ez jelentős feszültséget eredményezett a térségben. Hogy a törökök mennyire tudatosan igyekeztek hozzájuk hű – nem is feltétlenül mohamedán – lakosságot telepíteni a legfontosabb területekre, azt mutatja a Budától északra is létrejövő szerb falvak hálózata, de jó példa a Balaton parti román pásztortelepülések kialakulása. A helyzetet jól jellemzi Redinger Jakab története. Ez a svájci vallási fanatikus a 17. században élt. Szent küldetésének tartotta a törökök megtérítését, így Magyarországra utazott, ahol 1663-ban az éppen Érsekújvárt ostromló nagyvezírt kereste fel, hogy megmentse a lelkét a pokoltól. Nem tudni miért, de a nagyvezír nem végezte ki a svájcit, hanem több hónapi fogság után szabadon engedte. A fogság unalmas hetei alatt Redinger összeállított egy török szótárt a leggyakoribb szavakkal. Később kiderült, hogy ez a „török szótár” kizárólag szerb szavakat tartalmazott! Tehát a magyarországi "törökök” jelentős mértékben szerbek, illetve bosnyákok voltak. Ezek a törökökhöz hű balkáni népek a felszabadító háború alatt, illetve után elhagyták az országot és török fennhatóság alá húzódtak.

A kutatások szerint a Dunántúlon a Mátyás-korabeli 900.000 fős, elsősorban magyar népesség a 18. század elejére 700-800.000 főre csökkent, az etnikai arány ráadásul sokkal kedvezőtlenebb lett a magyarokra nézve.

Az alföldi területek szintén hasonló mértékű veszteséget szenvedtek. Békés vármegyében volt időszak, amikor egyetlen település sem létezett. A túlélő népesség itt is mocsaras-ártéri helyekre húzódott, illetve az olyan mezővárosokba, amelyek szultáni birtokok voltak és védelmet élveztek legalább a portyázó török-tatár csapatok ellen, hiszen a magyarok és császári zsoldosok is gyakran rajtaütöttek egy-egy településen. Az Alföld déli részén, a Szerémségben és a Bánátban 1700-ra szinte teljesen eltűntek a Mátyás alatt még virágzó magyar falvak százai, helyükre szerbek és románok települtek be. A Maros vonalától északra is létrejöttek szerb és román települések, de ezeket a még ott élő magyarok rendkívül ellenségesen fogadták, gyakran elüldözték őket. Fennmaradt a 17. századból Ali csanádi alajbég panasza, aki hiába telepített üresen álló birtokaira rácokat (szerbek), a hódmezővásárhelyiek azzal fenyegették, hogy megnyúzzák és megsütögetik őket. Emiatt inkább visszaköltöztek a korábbi, délebbre fekvő településeikre.

Erdély különleges helyzetet élvezett a török uralom alatt. A fejedelmek általában rendkívül türelmes politikát folytattak a más vallású és nemzetiségű alattvalóikkal szemben. Ez volt az oka, hogy a vallásháborúba süllyedt Európában a béke szigeteként tekintettek rá az üldözöttek és telepedtek oda, hogy biztonságban éljenek tovább. Így kerültek Erdélybe a morva habánok, akiket szentháromság-tagadó vallásuk miatt üldöztek a kontinensen. Ők teremtették meg a később nemzetközi hírre szert tett erdélyi kerámiaipart.

Ekkorra a román betelepülés mértéke már olyan nagy volt, hogy több mint a lakosság felét adták. Két fő településterületük volt, északon a Máramaros vidéke, a Partium és Dél-Erdély.

Mivel a háborúk sújtotta területek elsősorban az ország középső területein voltak, a peremterületeken nem okozott akkora kárt a katonaság dúlása. Így e területek lakossága - itt a ruténokra, szlovákokra és a románokra gondolok - közel sem szenvedett olyan mértékű veszteséget, mint a magyarok.

2.1. Magyarország népsűrűsége 1720-ban

A felszabadító harcok és a Rákóczi-szabadságharc lezárulta után Magyarország lakossága a források alapján körülbelül 3,5-4 millió lehetett. Ez megegyezik a 200 évvel korábbi helyzettel, tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy a törökkor alatt a népesség száma stagnált. Azonban, ha közelebbről vesszük az etnikai arányokat, egyértelműen kiviláglik, hogy gyökeres fordulat történt a magyarság rovására és a más etnikumú népek javára. Sajnos ezt az időszak nem dokumentálható etnikai eloszlás szempontjából, illetve rendkívül bizonytalan eredményeket kapnánk, ezért majd a 18. század végi népszámlálások adataira alapozva fogom ismertetni a helyzetet, addig azonban felvázolom az újratelepítés politikáját, hatását.

A különösen a déli területeken nyilvánvaló pusztulás helyrehozatalában egyrészt hivatalos állami és magánföldesúri kezdeményezésekről beszélhetünk, de rendkívül fontos volt a spontán népmozgás szerepe is. Az alábbiakban a szerint különítjük el a népesség vándorlását, hogy külső, vagy belső mozgásról volt szó.

Belső népmozgás: A felvidéki területeken a korábbi gazdasági fellendülés egyik hatása a magyar etnikum túlnépesedése volt. Ez a népességfelesleg a csatazaj elültével dél felé vándorolt, mert ott enyhébb feltételekkel kaphattak földet a birtokaik benépesítésén fáradozó földesuraktól. Ez a dél felé irányuló magyar vándorlás viszont északon nyitott utat a szintén túlnépesedéssel küszködő szlovák etnikum számára, így jelentősen kitolták dél felé a szlovák település területet. Ez a szlovák népességfelesleg még arra is elegendő volt, hogy az Alföldön létrejöjjenek jelentős szlovák többségű területek, pl. Békés vármegyében, ahová Harruckern gróf, illetve Szatmár megyében, ahová Károlyi gróf hívott szlovák telepeseket.

A székelyek a növekvő állami terhek és terror (Mádéfalvi veszedelem, 1764) elől tömegesen húzódtak a Kárpátok keleti oldalára, Moldvába és Bukovinába, ahol csatlakoztak a csángó-magyarokhoz. Ez is jelentős népesség veszteséget jelentett a megfogyatkozott magyarság számára.

Külső népmozgás: az osztrák kormányzat a törökök kiűzése után elsősorban katolikus, udvarhű németekkel kívánta betelepíteni az országot, biztosítva a feltétlen hűséget a császár iránt. Ennek megfelelően tömegével telepítették a Birodalomból és Ausztriából a német nemzetiségű elemeket. Egyrészt Buda környékére, ahol ekkor jöttek létre a német falvak láncolata. Másrészt a Vértes, Bakony és Veszprém környéke lett a célpont. Baranya és Tolna vármegye szinte üresen álló területeire is óriási számban kerültek németek, de itt már jelentős szerepe volt ebben a magánföldesúri kezdeményezéseknek is. Ezt a területet a kortársak csak Schwabische Türkei-nek nevezték, ami Sváb Törökországot jelent.

Erdély esetében folytatódott a korábban már felvázolt román térfoglalás, ami még mindig a román fejedelemségekből táplálkozott.

Legszínesebb etnikai kavalkádot a Bánátban találjuk. Erre a területre – csak 1718-ban foglalták vissza a törököktől – már a törökkor előtt tömegesen érkeztek szerbek, majd románok, a 18. században a bécsi udvar telepített németeket, a Felvidékről érkeztek magyarok, de jelentős számban jöttek bolgárok, örmények, görögök, franciák, csehek, spanyolok és olaszok is. Mária Terézia alatt ráadásul ide száműzték a nemkívánatos elemeket szerte a Birodalomból.

A „magyar romlás” 200 éve után a 18. század óriási előrelépést hozott az ország életében. A békés évtizedek, népesedési viszonyok és a gazdasági élet konszolidációja együtt hatalmas fellendülést hozott Magyarországon. A teljes lakosság meghaladta a 9 milliót, ami majdnem 250%-os gyarapodást jelentett! Erre az óriási gyarapodásra a történészek még mindig keresik a választ, de az már teljes bizonyossággal megállapítható, hogy az élelmiszer termelés fejlődése, a jobbágyok kötöttségeinek viszonylagos enyhülése, a mocsarak és árterek egy részének lecsapolása mind hozzájárult a demográfiai hullám kialakulásához.

Ebben az időben jelennek meg például a magyarok étkezési szokásaiban a lecsós ételek, amelyeket a szerbektől, a krumpli és a sör, amiket a németektől, a mákos ételek, amiket a szlovákoktól, végül, de nem utolsó sorban a kukorica, amit a románoktól vettünk át.

Nemzetiség

Százalék

Magyar

3 500 000

39%

Román

1 500 000

17%

Szlovák

1 250 000

13%

Német

1 100 000

11%

Horvát

800 000

8%

Szerb

600 000

6%

Rutén

300 000

3%

Egyéb

300 000

3%

Összesen

9 300 000

100%

2.3. Magyarország etnikai megoszlása 1784-ban[1]

A soknemzetiségű Habsburg Birodalomban, bár voltak erőfeszítések a német nyelv hivatalossá tételére, ettől függetlenül szó sem volt a kisebbségek állami szintű elnyomásáról. Voltak ugyan egy-egy nemzetiséghez köthető megmozdulások, például az erdélyi román jobbágyok lázadása a 18. században, de ezek elsősorban nem etnikai, hanem társadalmi megmozdulások voltak.



Az életmód változásai a 19. és a 20. század fordulóján Mo-on[történelem]

Az életmód változásai a 19. és a 20. század fordulóján Mo-on

A dualizmus korában a magyar társadalom jelentősen átalakult. Ennek fő jellemzője a polgárosodás volt. A másik fontos összetevő a technikai fejlődés által diktált élet­módbeli változás volt. Igaz, az új talál­mányok áldásaiban nem részesülhetett mindenki, de hatásai alól senki sem vonhatta ki magát. Először az arisztok­rácia, aztán a középosztály, majd a mun­kásság, végül a parasztság életvitele alakult át. A korszak sajátossága, hogy a ko­rábban kevesek számán elérhető tár­gyak, kedvtelések tömegessé váltak.

A ma már mindennapi életünk részét ké­pező eszközök - telefon, villamos. au­tó - az újdonság erejével hatottak, s alapvetően átalakították az emberek mindennapjait. A telefon és a tömeg­közlekedési eszközök megjelenésével a távolságok lerövidültek, az emberek la­kóhelyüktől távolabb is vállalhattak mun­kát. A postai szolgáltatások olcsóbbá, így tömegesebbé váltak, a levelezés, a képes­lapok küldése széles körben vált divattá.

A közmű­vesítés óriási változásokat eredményezett. A század elején még a kastélyokban is a cselédek által behozott mosdótál jelentette a tisz­tálkodás lehetőségét. A gyakori mosakodás így elképzelhetetlen volt. A vezetékes ivóvíz kiépítése forradalmasította a kérdést: a módosabb rétegek lakásaiban megjelentek a fürdőszobák.

A csatornázás lehetővé tette az „angol" vízöblítéses WC elterjedését. Higiéniai szempontból ez óriási előrelépést jelentett. A fejlődés ütemével a kortársak nem voltak elégedettek: a bérházak olcsóbb lakásaihoz emeletenként csak egy WC tartozott. De min­dennek két oldala van: a higiénia segített a járványok visszaszorítá­sában, ugyanakkor megkezdődött az ivóvízkészlet szennyezése.

A lakásviszonyokról sem lehet egységes képet adni, hiszen rétegenként óriási volt az eltérés, a tendencia mégis az egy főre jutó szobaszám emelkedése volt. Ez a 4-5 szobás polgári otthonok, s a szoba-konyhás bérlakásban zsúfolódó négy-öt munkáscsalád átlagából eredt. A táplálkozásban is jelentős változások zajlottak le. Az éhínsé­gek megszűntek, ami természetesen nem azt jelenti, hogy min­denki jóllakhatott

A középosztály és az alkal­mazotti réteg létszámának növekedése, a munkásság munkaidejének csökkenése következtében beköszöntött a tömeges szabadidőtöltés korszaka. A fizetőképes kereslet elsőként a fejlődés élén járó Budapesten teremtette meg az új szó­rakozási lehetőségeket. A XX. század elején megjelent a mo­zi. A mozijegyeket a kisfizetésű munkások is meg tudták vásárol­ni, s így pillanatok alatt a tömegek kedvenc időtöltésévé vált.

A szabadidő megjelenésével általánossá vált a testedzés is. Úgy is, mint az egészséges élet része és úgy is, mint a szórakoz­tatás új módja. Tornaklubok alakultak, ahol az ifjúság sportolha­tott. Terjedésüket elősegítene a testnevelés szerepének növekedé­se az oktatásban. A testedzéssel együtt megjelent a sportnak a szórakoztatóiparral rokon üzleti vonulata is: futballklubok alakultak, melyek városrészekhez, társadalmi csoportokhoz kötődtek. A szurkolók büszkén viselték csapatuk színeit és jeleit, s acsarkodhattak a riválisokra.

Az üdülés nem volt új jelenség, az arisztokrácia már a XVI. században fürdőkbe járt kúrákra, pihenni. A reformkorban Balatonfüredet a nemesség szélesebb rétege látogatta. A közleke­dés fejlődése, a szabadidő megjelenése és a jövedelmek nö­vekedése révén a középosztály, a kispolgárság és a szakmun­kások is — eltérő mértékben — bekapcsolódtak a turizmusba. A középosztály tagjai a nyár egy részét az Adriánál (Abbáziában), a telet a hegyekben — az Alpokban vagy a Tátrában — tölthették pi­henéssel, sportolással. A kispolgárok és a munkások turista egyesüle­tei vasárnaponként kirándulásokat szerveztek a városok közelében fekvő hegyekbe.

A magyar kultúra a korábbi évszázadok­ban sem szakadt el Európa szellemi áramlataitól, de a szá­zadfordulón már együtt élt vele. A divattá és életérzéssé váló felzárkózási vágy a tehetséges fiatalokat Párizsba vonzotta, s Bu­dapest szellemi élete igyekezett követni a nyugati világvárost.

A századforduló irodalmi élete sokszínű volt: ekkor alko­tott a múlttal összekötő Mikszáth Kálmán, a modern városi élet reprezentánsa. Molnár Ferenc és a korszak szülöttei, a Nyugat írói-költői: Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Ka­rinthy Frigyes. Juhász Gyula. Tóth Árpád. A korszakban a kö­zéposztály terebélyesedésével jelentős mértékben megnőtt az irodalom iránt érdeklődő közönség. Az érdeklődő olva­sóközönség a nagy példányszámú sajtó és a bővülő könyvkiadás révén megélhetést biztosított az irodalmi élet szereplői számára.

A polgárosodással új csoportok váltak az irodalom fo­gyasztóivá. Részben ők alkották a népieskedő, Petőfit utánzó költők és a nemzeti historizáló regények (legjelesebb képviselője Herczeg Ferenc) olvasóközönségét. Magyarországon a századelőn következett be a szakadás a kultúra tömeges fogyasztói és a ma­gas művészet követői között.

A századfordulón a történelmi stílusokkal, az azokat Ötvöző eklektikával és döntő részben a tömegigényeket kiszolgáló giccsel szemben új művészeti irányzat alakult ki. A kivonulás - szecesszió - követői hazánkban a népművé­szet felé fordultak. A szecesszió harmonikus világ kialakítására törekedett az épületektől azok berendezé­sén át az egyszerű használati eszközökig. Az irányzat legjelentősebb alakja a festészetben Rippl-Rónai József volt.

Az építészetben Lechner Ödön a szecesszió je­gyében keleti motívumokat felhasználva kívánta megteremteni a nemzeti építészetet. Lechner inkább a külsőségekben igyekezett a magyar hagyo­mányokat beépíteni, Kós Károly és nemzedéktár­sai már a népi építészetet próbálták domináns­sá tenni.

A honfoglalás ezeréves évfordu­lóját az ország nagy pompával ünnepelte meg. A fényes külsőségek az ország ezeréves történe­tét, a XIX. század óriási eredményeit voltak hi­vatva kifejezni. A korszak emberének volt mire büszkének lennie: az ország a XIX. század utol­só évtizedeiben egy sor területen felzárkózott a fejlett Nyugathoz. Az ünnepségek központja Buda­pest volt, a millenniumi kiállítással, de országszerte mindenütt megemlékeztek az ezredéves ünnepről.

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates