Széchenyi és Kossuth
A XIX. század elejére Európa átalakulóban volt. A feudális rendszer mind tarthatatlanabbá vált. Az egyes országok más-más szintjét érték el annak a fejlődésnek, amely a feudális rendszertől és a tőkés gazdaság, a polgári nemzetállam felé tartott.
Az 1830-as éveknek a Szent Szövetség konzervatív rendszere ellen irányuló forradalmi mozgalmai olyan nemzetközi válságot eredményeztek, amely megnyitotta a polgári átalakulást elősegítő liberalizmus győzelmének, illetve előretörésének időszakát. Kelet-Közép-Európában ez a liberalizmus erősen nemzeti jellegű volt. E régióban hiányzott a politikai függetlenség vagy a területi egység.
Nyugaton a polgári nemzeti átalakulás a gazdasági életben együtt járt a polgárság felemelkedésével. Itt a liberális eszméket is a polgárság képviselte, először politikai hatalmának kivívása, majd megtartása érdekében.
Az Osztrák Birodalmon belül Magyarország elmaradt a cseh és osztrák tartományok fejlődése mögött. Gazdasága agrártermelésre épült. A céhrendszer akadályozta a fejlődést. A polgárság német anyanyelvű volt, nem állhatott a nemzeti liberális törekvések élére. A "harmadik rend" szerepét a nemesség képviselte, elsősorban a nemzeti önrendelkezés igényét hangoztatva, jóllehet a társadalmi átalakulástól féltette kiváltságait. A megoldást a feudális rendszer mélyülő válsága hozta, mely a nemességet saját helyzetének megváltoztatására késztette, arra, hogy a polgárosodásban keresse a kiutat.
A magyar reformkor kezdetét 1830-ra tehetjük. Az 1830-as forradalmi hullám (a francia forradalom példájára felkelés Belgiumban és Svájcban, megmozdulások Itáliában és Németországban, lengyel felkelés) két vonatkozásban hatott a magyar politikára. Egyrészt felerősítette a reformtörekvéseket a nemességen belül, másrészt szétválasztotta a rendi ellenzéket és külpolitikai állásfoglalásra ösztönözte. A reformmozgalmak fejlődésében három szakasz. illetve változat figyelhető meg: az 1830-as években Széchenyi és Wesselényi irányzata, 1840- es években előbb Kossuth tevékenysége, majd a centralisták irányzata vált jelentőssé.
A magyar reformmozgalom elindítója Gróf Széchenyi István. Fiatal éveit katonatiszti pálya, majd utazásai töltötték ki. Nemcsak NY- európai útjain – különösen Angliában, ahol 3 dolgot tartott figyelemre méltónak: az alkotmányt, a gépeket és a lótenyésztést-, de a kelet felé irányuló utazásaiban is- Görög- és Törökországban- olyan tapasztalatokat gyűjtött, amelyek alapján új megvilágításban kezdte látni MO helyét. Egyre határozottabb formát öltött benne az érzés, hogy életét hazája felemelésének kell szentelnie.
1825-ben egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Tudományos Akadémiacéljaira, 1830-ban pedig a „Hitel” c könyvével lépett a nyilvánosság elé. A „hitel” mellett a feudalizmus felszámolásának teljes programja is benne foglaltatik a könyvben.
Az érdeklődést kiváltó könyvet gróf Dessewffy József „Taglalat „ c. munkájában bírálta, melyre Széchenyi a „Világ” c művel válaszolt. 1833 ban jelent meg a „Stádium” c könyve mely reformprogram első konkrétmegfogalmazása volt. Programját gyakorlati munkássága jól egészített ki. Nevéhez fűződik a Tisza szabályozása, a dunai gőzhajózás elindítása, nagyszabású városrendezési tervek, valamint a Lánchíd felépítése, mely közteherviselés szimbóluma lett.
A magyar liberálisok Széchenyi programjában nem helyeselték a reformelgondolások kimértségét, az arisztokrácia vezető szerepének megőrzését, de elvetették, azon illúzióját is, hogy Bécs megnyerhető a reformok gondolatának. Széchenyi érdeme, hogy programadó munkájával felrázta a nemzetet. Kossuth joggal nevezte a „legnagyobb magyarnak”.
Széchenyi erdélyi útján kötött barátságot báró Wesselényi Miklóssal. Közösen utazták be Európát, de politikai nézeteik szétváltak. Programja a polgári átalakítást összekapcsolta a nemzeti követelésekkel.
Az 1832-36. évi országgyűlésen Wesselényi ez ellenzék vezéralakja volt. Az 1830as évek közepén Bécs nemzetközi helyzete újra megszilárdult, így a kormány erőszakos eszközökkel foghatott hozzá az ellenzéki mozgalmak felszámolásához. A támadás elsősorban Wesselényi ellen irányult. Elítélték, noha 1838- ban a pesti árvíz idején hősiesen számos ember életét mentette meg. Az 1939-1840. évi országgyűlés elfogadta az önkéntes örökváltságról szóló törvényt. A bebörtönözötteket szabadon engedte. Wesselényi visszavonult, az aktív politikába már nem volt ereje bekapcsolódni.
Kossuth Lajos birtoktalan nemesi családból származott. Jogi pályára lépett, ügyvéd, majd jogtanácsos lett. A megyei közéletben ellenzéki szerepet játszott. Az 1832. évi országgyűlésen az ülések vitáiról az „Országgyűlési tudósítások” majd a „Törvényhatósági Tudósítások” című lapja útján tájékoztatta a megyéket, ahova ezek magánlevélként jutottak el. Emiatt letartóztatták Kossuthot, 1841 ben kiszabadulása után a Pesti hírlap szerkesztésével bízta meg a kormány, így jobban ellenőrizhette. Kossuth vezércikkben fejtette ki programját. Politikájának középpontjába MO politikai és gazdasági önrendelkezése került. A vezető erőt a köznemességben látta, de csak ha elveti kiváltságait., és elfogadja az érdekegyesítést. Kossuth az örökváltságot kármentesítéssel összekapcsolva képzelte el.
1844ben megalakította az Országos védegyletet. Jelentősége elsősorban a politikai volt, mert a reform hívei olyan országos szervezetben fogta össze, amellyel előkészítette egy ellenzéki párt megalakulását. Fontosságot tulajdonított az ipar fejlesztésének, hangsúlyozván, hogy a gazdasági önállósághoz védővámmal biztosított nemzeti piac szükséges.
Az 1840es évek közepén az ellenzék új csoportja lépett színre, a centralisták. Tagjai fiatalok, független értelmiségiek voltak. Utazásaik, olvasmányaik alapján nemcsak a fennálló rend tarthatatlanságát, de a vármegye helyett új polgári intézmények szükségességét hangoztatták. Önálló politikai szereplésük 1846ban véget ért, de nem maradt hatástalan. Tevékenységük bevitte a köztudatba a polgári parlamentarizmus, a felelős kormány, a népképviseleti országgyűlés fogalmát.
1846ban Kossuth követelte az úrbéri viszonyok megszűntetését, a közteherviselést. Az ellenzék vezetőit azonban nem sikerült egységes program elfogadására bírni. 1846ban alakult meg a történelem első modern értelemben vett politikai pártja, a Konzervatív Párt. Programja a „fontolva haladás” volt. Elfogadták a kormány által kezdeményezett reformokat, sőt, ellenzéki javaslatokat is kisajátították.
A politikai küzdelem szükségessé tette az ellenzék szerveződését is. 1847ben jött létre az Ellenzéki Párt Batthyány Lajos elnökletével. E párt programja volt az ellenzéki nyilatkozat. 1847ben az utolsó rendi gyűlésen csak mérsékelt reformok születtek. Ezt a megfelelő reformpolitikát az európai forradalmi hullám lendítette ki a holtpontról
Megjegyzés küldése