Az életmód változásai a 19. és a 20. század fordulóján Mo-on
A dualizmus korában a magyar társadalom jelentősen átalakult. Ennek fő jellemzője a polgárosodás volt. A másik fontos összetevő a technikai fejlődés által diktált életmódbeli változás volt. Igaz, az új találmányok áldásaiban nem részesülhetett mindenki, de hatásai alól senki sem vonhatta ki magát. Először az arisztokrácia, aztán a középosztály, majd a munkásság, végül a parasztság életvitele alakult át. A korszak sajátossága, hogy a korábban kevesek számán elérhető tárgyak, kedvtelések tömegessé váltak.
A ma már mindennapi életünk részét képező eszközök - telefon, villamos. autó - az újdonság erejével hatottak, s alapvetően átalakították az emberek mindennapjait. A telefon és a tömegközlekedési eszközök megjelenésével a távolságok lerövidültek, az emberek lakóhelyüktől távolabb is vállalhattak munkát. A postai szolgáltatások olcsóbbá, így tömegesebbé váltak, a levelezés, a képeslapok küldése széles körben vált divattá.
A közművesítés óriási változásokat eredményezett. A század elején még a kastélyokban is a cselédek által behozott mosdótál jelentette a tisztálkodás lehetőségét. A gyakori mosakodás így elképzelhetetlen volt. A vezetékes ivóvíz kiépítése forradalmasította a kérdést: a módosabb rétegek lakásaiban megjelentek a fürdőszobák.
A csatornázás lehetővé tette az „angol" vízöblítéses WC elterjedését. Higiéniai szempontból ez óriási előrelépést jelentett. A fejlődés ütemével a kortársak nem voltak elégedettek: a bérházak olcsóbb lakásaihoz emeletenként csak egy WC tartozott. De mindennek két oldala van: a higiénia segített a járványok visszaszorításában, ugyanakkor megkezdődött az ivóvízkészlet szennyezése.
A lakásviszonyokról sem lehet egységes képet adni, hiszen rétegenként óriási volt az eltérés, a tendencia mégis az egy főre jutó szobaszám emelkedése volt. Ez a 4-5 szobás polgári otthonok, s a szoba-konyhás bérlakásban zsúfolódó négy-öt munkáscsalád átlagából eredt. A táplálkozásban is jelentős változások zajlottak le. Az éhínségek megszűntek, ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki jóllakhatott
A középosztály és az alkalmazotti réteg létszámának növekedése, a munkásság munkaidejének csökkenése következtében beköszöntött a tömeges szabadidőtöltés korszaka. A fizetőképes kereslet elsőként a fejlődés élén járó Budapesten teremtette meg az új szórakozási lehetőségeket. A XX. század elején megjelent a mozi. A mozijegyeket a kisfizetésű munkások is meg tudták vásárolni, s így pillanatok alatt a tömegek kedvenc időtöltésévé vált.
A szabadidő megjelenésével általánossá vált a testedzés is. Úgy is, mint az egészséges élet része és úgy is, mint a szórakoztatás új módja. Tornaklubok alakultak, ahol az ifjúság sportolhatott. Terjedésüket elősegítene a testnevelés szerepének növekedése az oktatásban. A testedzéssel együtt megjelent a sportnak a szórakoztatóiparral rokon üzleti vonulata is: futballklubok alakultak, melyek városrészekhez, társadalmi csoportokhoz kötődtek. A szurkolók büszkén viselték csapatuk színeit és jeleit, s acsarkodhattak a riválisokra.
Az üdülés nem volt új jelenség, az arisztokrácia már a XVI. században fürdőkbe járt kúrákra, pihenni. A reformkorban Balatonfüredet a nemesség szélesebb rétege látogatta. A közlekedés fejlődése, a szabadidő megjelenése és a jövedelmek növekedése révén a középosztály, a kispolgárság és a szakmunkások is — eltérő mértékben — bekapcsolódtak a turizmusba. A középosztály tagjai a nyár egy részét az Adriánál (Abbáziában), a telet a hegyekben — az Alpokban vagy a Tátrában — tölthették pihenéssel, sportolással. A kispolgárok és a munkások turista egyesületei vasárnaponként kirándulásokat szerveztek a városok közelében fekvő hegyekbe.
A magyar kultúra a korábbi évszázadokban sem szakadt el Európa szellemi áramlataitól, de a századfordulón már együtt élt vele. A divattá és életérzéssé váló felzárkózási vágy a tehetséges fiatalokat Párizsba vonzotta, s Budapest szellemi élete igyekezett követni a nyugati világvárost.
A századforduló irodalmi élete sokszínű volt: ekkor alkotott a múlttal összekötő Mikszáth Kálmán, a modern városi élet reprezentánsa. Molnár Ferenc és a korszak szülöttei, a Nyugat írói-költői: Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes. Juhász Gyula. Tóth Árpád. A korszakban a középosztály terebélyesedésével jelentős mértékben megnőtt az irodalom iránt érdeklődő közönség. Az érdeklődő olvasóközönség a nagy példányszámú sajtó és a bővülő könyvkiadás révén megélhetést biztosított az irodalmi élet szereplői számára.
A polgárosodással új csoportok váltak az irodalom fogyasztóivá. Részben ők alkották a népieskedő, Petőfit utánzó költők és a nemzeti historizáló regények (legjelesebb képviselője Herczeg Ferenc) olvasóközönségét. Magyarországon a századelőn következett be a szakadás a kultúra tömeges fogyasztói és a magas művészet követői között.
A századfordulón a történelmi stílusokkal, az azokat Ötvöző eklektikával és döntő részben a tömegigényeket kiszolgáló giccsel szemben új művészeti irányzat alakult ki. A kivonulás - szecesszió - követői hazánkban a népművészet felé fordultak. A szecesszió harmonikus világ kialakítására törekedett az épületektől azok berendezésén át az egyszerű használati eszközökig. Az irányzat legjelentősebb alakja a festészetben Rippl-Rónai József volt.
Az építészetben Lechner Ödön a szecesszió jegyében keleti motívumokat felhasználva kívánta megteremteni a nemzeti építészetet. Lechner inkább a külsőségekben igyekezett a magyar hagyományokat beépíteni, Kós Károly és nemzedéktársai már a népi építészetet próbálták dominánssá tenni.
A honfoglalás ezeréves évfordulóját az ország nagy pompával ünnepelte meg. A fényes külsőségek az ország ezeréves történetét, a XIX. század óriási eredményeit voltak hivatva kifejezni. A korszak emberének volt mire büszkének lennie: az ország a XIX. század utolsó évtizedeiben egy sor területen felzárkózott a fejlett Nyugathoz. Az ünnepségek központja Budapest volt, a millenniumi kiállítással, de országszerte mindenütt megemlékeztek az ezredéves ünnepről.
Megjegyzés küldése