Középszintű érettségi [biológia]

A. Ha növények két csoportjából az egyik zöld, a másik vörös fényt kap, amelyek a zöld fényt kapták elpusztultak, mi történt? A zöld színtest a vörös fénnyel gerjeszthető (a fényből a vörös spektrum), a zöld fénnyel nem. A vörös moszat él a tengerben a legmélyebben, azért mert ide már csak a napfény zöld sugarai hatolnak le (értelemszerűen a vörösmoszat vörös színtestét a zöld fény gerjeszti).

B. A DNS szintézis egyedülálló folyamat, miért? A térszerkezete kettős spirál, meghatározott párosok között (odenin – timin, guanin – citozin) hidrogénkötés tartja fenn a térszerkezetet.

C. AB vércsoportú beteg 0-ás vért kap: a 0-ás vér általános adó, az AB vércsoportúnak mindenki adhat. A véradónál vörösvértest membránján lévő szénhidrátokat kell figyelembe venni, a kapónál pedig a plazmában lévő kicsapó anyagokat.

D. Biológiai album, 51-es tábla (Biológia III): fényenergia megkötése mind a prokarióta, mind az eurokarióta sejtekben különböző színanyagok segítségével történik. A színanyagok a sejtekben a membránok fehérjéihez kötődnek. Az eurokarióta növényi sejtekben az ilyen membránok külön sejtszervecskéket alkotnak, ez a színtest.

Mitokondrium: az eurokarióta sejtekben külön sejtalkotó a mitokondrium (henger formájú, méretük a baktériumokéhoz hasonló). A biológiai oxidációban a glikolízis a sejtplazmában, a citromsav ciklus és a terminális oxidáció a mitokondriumban játszódik le.

Középszintű érettségi [biológia]

A. A haltenyészetet röntgensugárázás éri, mi történik? Indukált mutáció: amikor tisztába vagyunk a mutáció okával (pl. röntgensugárzás, radioaktív sugárzás, kémiai agyagok hatására, stb.), ha nem tudjuk a kiváltó okokat, akkor spontán mutáció a jelenség neve. Mutáció: öröklődő tulajdonság ugrásszerű megváltozása.

Területekre felosztva: kromoszóma mutáció: a kromoszóma törésével kezdődik, lehet, hogy kiesik, elvész (ezek az információk elvesznek). Lehet, hogy visszanő a kromoszóma, de fordítva, ez fenotípus változás, a bázissorrend felcserélődik. Gén vagy pont mutáció: a DNS bázissorrendjében történik egy kicsi változás.

B. A rovarok széles körben való elterjedésének magyarázata: a külső kitintakaró megjelenik, ez védi a rovart a kiszáradástól és valamennyi mechanikai védelmet is nyújt. Megjelenik a harántcsíkolt izomszövet is, amivel a gyors mozgás lehetősége nyílt meg. Ehhez fejlett érzékszervek fejlődtek ki. Továbbá a rovarokra jellemző a sokféle táplálkozási mód is, így kihasználnak minden táplálékforrást.

C. Emberi idegszövet (idegsejt – neuron):

Nyúlványok: dendrit, sejttest, sejtmag, axon. Van rövid és hosszú nyúlvány (max. 2db van belőle), mérete 1mm – 1m-ig terjedhet. A végén az axon elágazik, ez a végfácska. Az egész idegsejtet membrán alkotja (ez kettős foszfatid hártya). Az axonon kialakulhat velős hüvely, ez az ingerületvezető sebességét változtatja meg (gyorsabb lesz). Neuronok egymáshoz kapcsolódnak, ezt hívjuk szinapszisnak (a kapcsolat neve ez). Ha kicsi a rés, akkor az ingerület átugrik, ekkor elektromos szinapszis, ha nagy a rés, akkor nem tudja átugrani a távolságot, ekkor kémiai szinapszis van. Végfácskák végén szinaptikus hólyagok, ebben kémiai vegyületek vannak, ezek adják át a ingerületet. Ha nyugalomban van az idegsejt, azaz nincs ingerület, akkor mérhető feszültség van a sejten belseje és a külseje között, ez a nyugalmi potenciál, ami –90mV, és ezt az egyenlőtlen ioneloszlás okozza (a sejten kívül Na⁺, a sejten belül K⁺ található). Az ionok ilyen eloszlását egy aktív mechanizmusnak, ami a kálium-nátrium pumpának (ez a káliumot beszívja, a nátriumot kilökdösi), működése közben ATP bomlik. Fehérje anionok a sejten belül többen vannak, ezért negatív a potenciál különbség.

Ha ingerület érkezik, akkor depolarizálja a membránt (+50mV), megszűnik a pumpa, és kiváltja az akciós potenciált (+50mV). A sejt addig újra nem ingerelhető, míg vissza nem áll a nyugalmi potenciál (ez pár tized másodperc), ezért egyirányú az ingerület.

Idegsejtjeink száma 10 milliárd, az élet folyamán nem születik több, és egy életkor elérése után elkerülhetetlen a pusztulásuk.

A sejtes tömörülések a szürkeállományt alkotják, az axonok tömörülése az idegszövet fehérállományát alkotja. Idegaxon kötegek a környéki idegrendszerben. Ha ezek az agyban vagy a gerincben vannak, akkor idegpályák. Sejttestek tömörülése a környéki idegrendszerben a dúc, a központja a mag.

D. Biológiai album, 58-as tábla (Biológia II): Hasonló felépítésű és működésű sejtek összessége a szövet.

1. Osztódó szövet (a növények növekedésért felel, a növény élete alatt folyamatosan osztódik).

2. Osztódó szövet származékai (nem osztódnak):

a) Bőrszövet: beborítják a hajtásos növény testének felületét. Szerepe a védelem, elhárítás, a külvilággal való kapcsolat fenntartása. A hajtás bőrszövetében gázcserenyílás található.

b) Szállítószövet: feladata az anyagok nagyobb távolságra való szállítása. Két részből áll: egyrészt a vizet és a benne lévő sókat szállító farész, másrészt háncsrészt, ennek fő szállítóelemei a rosta szövetek (szerves vegyületek szállítása)

c) Alapszövet: a növényi test legnagyobb részét alkotják. Sok zöld színtest van benne. Bennük zajlik a fotoszintetikus szervesanyag-égetés. A raktározó alapszövetek tartalék tápanyagokat, zsírokat, fehérjéket, szénhidrátokat halmoznak fel. Elsősorban fénytől elzárt növényekben, pl. magvakban található.

Középszintű érettségi [biológia]

A. A haltenyészetet röntgensugárázás éri, mi történik? Indukált mutáció: amikor tisztába vagyunk a mutáció okával (pl. röntgensugárzás, radioaktív sugárzás, kémiai agyagok hatására, stb.), ha nem tudjuk a kiváltó okokat, akkor spontán mutáció a jelenség neve. Mutáció: öröklődő tulajdonság ugrásszerű megváltozása.

Területekre felosztva: kromoszóma mutáció: a kromoszóma törésével kezdődik, lehet, hogy kiesik, elvész (ezek az információk elvesznek). Lehet, hogy visszanő a kromoszóma, de fordítva, ez fenotípus változás, a bázissorrend felcserélődik. Gén vagy pont mutáció: a DNS bázissorrendjében történik egy kicsi változás.

B. A rovarok széles körben való elterjedésének magyarázata: a külső kitintakaró megjelenik, ez védi a rovart a kiszáradástól és valamennyi mechanikai védelmet is nyújt. Megjelenik a harántcsíkolt izomszövet is, amivel a gyors mozgás lehetősége nyílt meg. Ehhez fejlett érzékszervek fejlődtek ki. Továbbá a rovarokra jellemző a sokféle táplálkozási mód is, így kihasználnak minden táplálékforrást.

C. Emberi idegszövet (idegsejt – neuron):

Nyúlványok: dendrit, sejttest, sejtmag, axon. Van rövid és hosszú nyúlvány (max. 2db van belőle), mérete 1mm – 1m-ig terjedhet. A végén az axon elágazik, ez a végfácska. Az egész idegsejtet membrán alkotja (ez kettős foszfatid hártya). Az axonon kialakulhat velős hüvely, ez az ingerületvezető sebességét változtatja meg (gyorsabb lesz). Neuronok egymáshoz kapcsolódnak, ezt hívjuk szinapszisnak (a kapcsolat neve ez). Ha kicsi a rés, akkor az ingerület átugrik, ekkor elektromos szinapszis, ha nagy a rés, akkor nem tudja átugrani a távolságot, ekkor kémiai szinapszis van. Végfácskák végén szinaptikus hólyagok, ebben kémiai vegyületek vannak, ezek adják át a ingerületet. Ha nyugalomban van az idegsejt, azaz nincs ingerület, akkor mérhető feszültség van a sejten belseje és a külseje között, ez a nyugalmi potenciál, ami –90mV, és ezt az egyenlőtlen ioneloszlás okozza (a sejten kívül Na⁺, a sejten belül K⁺ található). Az ionok ilyen eloszlását egy aktív mechanizmusnak, ami a kálium-nátrium pumpának (ez a káliumot beszívja, a nátriumot kilökdösi), működése közben ATP bomlik. Fehérje anionok a sejten belül többen vannak, ezért negatív a potenciál különbség.

Ha ingerület érkezik, akkor depolarizálja a membránt (+50mV), megszűnik a pumpa, és kiváltja az akciós potenciált (+50mV). A sejt addig újra nem ingerelhető, míg vissza nem áll a nyugalmi potenciál (ez pár tized másodperc), ezért egyirányú az ingerület.

Idegsejtjeink száma 10 milliárd, az élet folyamán nem születik több, és egy életkor elérése után elkerülhetetlen a pusztulásuk.

A sejtes tömörülések a szürkeállományt alkotják, az axonok tömörülése az idegszövet fehérállományát alkotja. Idegaxon kötegek a környéki idegrendszerben. Ha ezek az agyban vagy a gerincben vannak, akkor idegpályák. Sejttestek tömörülése a környéki idegrendszerben a dúc, a központja a mag.

D. Biológiai album, 58-as tábla (Biológia II): Hasonló felépítésű és működésű sejtek összessége a szövet.

1. Osztódó szövet (a növények növekedésért felel, a növény élete alatt folyamatosan osztódik).

2. Osztódó szövet származékai (nem osztódnak):

a) Bőrszövet: beborítják a hajtásos növény testének felületét. Szerepe a védelem, elhárítás, a külvilággal való kapcsolat fenntartása. A hajtás bőrszövetében gázcserenyílás található.

b) Szállítószövet: feladata az anyagok nagyobb távolságra való szállítása. Két részből áll: egyrészt a vizet és a benne lévő sókat szállító farész, másrészt háncsrészt, ennek fő szállítóelemei a rosta szövetek (szerves vegyületek szállítása)

c) Alapszövet: a növényi test legnagyobb részét alkotják. Sok zöld színtest van benne. Bennük zajlik a fotoszintetikus szervesanyag-égetés. A raktározó alapszövetek tartalék tápanyagokat, zsírokat, fehérjéket, szénhidrátokat halmoznak fel. Elsősorban fénytől elzárt növényekben, pl. magvakban található.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Mennyi a valószínűsége albínó egyedek létrejöttének, ha az egyik szülő albínó a másik heterozigóta?

A a

a Aa aa

a Aa aa Tehát 50% az esélye a létrejöttének.

B. Kívülről leválik a háncstest (szállítja a nedveket), a fatest pedig egy elhalt rész.

C. Miből adódik a magas láz veszélye?

a) A magas láz kicsapja a fehérjéket, nem csak a kórokozóét, hanem az élőlényét is.

b) Fokozódik a szívműködés, gyorsabb lesz, és ez a szívet fokozottabban veszi igénybe.

Biológiai album, 72-es tábla (Biológia III, 106 – 108 o.): a gerincesek vérkeringési rendszere a szívből és a vérerekből áll, a szív belső üregei a kamra és a pitvar. A kamrát rendkívül fejlett izmos fal veszi körül, a pitvar falában az izomréteg jóval vékonyabb. A szív rendszeres összehúzódása és elernyedése áramoltatja a vért a zárt keringési rendszerben. A szívből a vér a belőle kiinduló verőerek vezetik el. A verőerek a testben egyre finomabb ágakra oszlanak, mígnem a legvékonyabb ágak hajszálerekben folytatódnak. Ezek vékony falán keresztül megy végbe a gázcsere, valamint a tápanyagok és a bomlástermékek kicserélődése a vér és a sejtek között. A hajszálerek vékony gyűjtőerekbe torkollanak, amelyek egyre nagyobb átmérőjű gyűjtőerekbe egyesülnek, és visszaszállítják, a gerincesek osztályaiban ez a zárt anyagszállítási rendszer egyre fejlettebbé vált. A halak vérét az egy pitvarból és egy kamrából álló szív tartja mozgásban. A testből összegyűjtött több szén-dioxidot tartalmazó vér a pitvarba kerül, majd onnan a kamrába jut. A kamra összehúzódása a vért a verőereken keresztül a kopoltyúba hajtja, ahol a hajszálereken át végbemegy a gázcsere. Az oxigénben felfrissült vért a hajszálerekből a gyűjtőerek szedik össze, és elszállítják a test minden részébe. A vér a test hajszálerein át eljut a sejtekig, majd a gyűjtőerek útján visszakerül a pitvarba. A szív – kopoltyú – test – szív keringési rendszer a halakban egyetlen vérkört alakított ki. A kétéltűek szívében a pitvar jobb és bal oldala között egy válaszfal alakult ki az evolúció során. A gyűjtőerek a testből a jobb pitvarba szállítják a szén-dioxidban dúsabb vért, a tüdőből a bal pitvarba az oxigénben gazdagabb vért. Mivel a kétéltűek szívében a kamra még osztatlan, egyetlen kamrájukban mindig kevert vér található. Így a kamrából a verőereken keresztül mind a tüdő felé, mind a test felé egyaránt kevert vér jut ki. Ez természetesen kevesebb oxigén szállítását jelenti. Ezért a kétéltűek a sejtek anyagcseréjéhez elegendő oxigént a bőrükön és a szájuk nyálkahártyáján keresztüli légzéssel pótolják. A kétéltűekben a két pitvar elkülönülése együtt járt a szív – tüdő közötti nagyobbik vérkör kialakulásával. A kétéltűeknek tehát már két vérkörük van. Ez evolúció során a hüllők szívében indult meg a kamra kettéválásának folyamata. Egy részükben a kétéltűekhez hasonlóan még háromüregű a szív, de a legtöbb fajra már a kamra többé-kevésbé kétfelé osztottsága a jellemző. A madarak és az emlősök szíve már négyüregű, vagyis a két pitvar és a két kamra teljesen elkülönült egymástól. A két vérkörbe már nem kerülhet kevert vér, így az oxigénellátás teljessé vált. A test gyűjtőereiből a jobb pitvarba érkező szén-dioxid tartalmú vér a jobb kamrába továbbítódik. A kamra összehúzódása a verőéren keresztül a tüdő hajszálérhálózatába juttatja a vért. A tüdő levegőjéből oxigénnel telítődött vér a tüdő gyűjtőerein keresztül jut vissza a szív bal pitvarába, majd innen a bal kamrába. A kamra összehúzódása a test felé vezető verőerekbe nyomja a vért, amelyekből a hajszálérhálózat juttatja el a test minden részébe. Majd a gyűjtőerek által összeszedett vér újra a jobb

Középszintű érettségi [biológia]

A. Hosszú esőzés miatt a gyümölcsök felrepednek, miért? Ez az ozmózis (félig áteresztő membrán) miatt van így.

B. Milyen jelrendszer és hogyan határozza meg a fehérjeszintézis menetét? A DNS molekulájában az információ mintegy rejtjelezve, úgynevezett kód formájában található. A kód általánosságban olyan jelek rendszere, amellyel az információ meghatározott úton továbbítható és visszaalakítható. A biológiai kód jelei a bázishármasok, amelyek egy-egy aminosavat fejeznek ki. Az információforrás a DNS, ahonnan a kód átírása a képződő mRNS-molekulára történik. Innen a kód lefordítását az aminosavak jelrendszerére a tRNS-molekulák végzik. Mivel a nukleinsavak bázishármasát négy alapvető bázis alkotja, így három bázisból 4³, vagyis 64-féle bázishármas jöhet létre. Ez jóval több, mint a fehérjéket felépítő 20 aminosav típus, de részben egy-egy aminosavat több bázishármas is kódol, részben egy indító és három láncvégződést záró bázishármas is van közöttük. A lehetséges változatokat egy átfogó táblázatban az aminosav-kódszótár tartalmazza. Mivel a bázishármasok minden élőlényben ugyanazon aminosav beépülését jelentik, ezért a biológiai kód általános érvényű az élővilágban.

A (adenin) – T (timin) (vagy RNS esetén U (uracil))

C (citozin) – G (guanin)

C. Vizet forralunk, 20 ˚C-ra lehűtve élő halat rakunk bele, mi történik? A hal fuldokolni kezd, mert a forraláskor minden oxigén távozott a vízből. Ha többször átöntjük a vizet, mi történik? Az átöntésnél ismét oxigén kerül a vízbe, így a hal normálisan tud lélegezni.

D. Biológia album, 52-es tábla: a gerincvelő a gerinccsatornában végigfutó hengeres szerv, ez a nyaki csigolyák felé elvékonyodik. Csontos védelmét a csigolyák adják. Szelvényezetté a belőle hátsó és mellső gyökérrel kilépő gerincvelői idegek teszik. A szürkeállomány (sejttestek tömege) a gerincvelő esetében H-betűhöz, vagy pillangóhoz hasonlít (és belül van). A H-betű hátulsó két szárának megfelelő részeket hátsó szarvaknak, az elülsőket mellső szarvaknak nevezzük, közöttük kisebb kiemelkedés, az oldalsó szarv figyelhető meg. A gerincvelő többi részét a fehérállomány alkotja, amely idegrostok tömegéből áll. A szürkeállomány szarvai a fehérállományt négy kötegre osztja. A gerincvelő a gerincesek idegrendszerének legősibb reflexközpontja. A gerincvelőbe futó érzőingerületet a háti érződúcban levő idegsejteknek a periféria felé futó nyúlványai veszik fel. Ezeknek az idegsejteknek a másik nyúlványa – a hátsó gyökér közvetítésével – a gerincvelő hátsó (érző) szarvába lép be. A hátsó szarvból az érzőimpulzusok a hátsó kötegben futnak a központi idegrendszer magasabb központjai felé. A központokból a mellső kötegben jönnek lefelé a mozgató-, központi idegrendszeri rostok. Ezek a mellsőszarvi mozgatósejtekhez kapcsolódnak, melyek nyúlványai a mellső gyökéren keresztül lépnek ki és futnak a beidegzendő struktúrákhoz. Az oldalsó kötegben túlnyomórészt vegetatív fel- és leszálló rostokat találunk. A vegetatív mozgató neuronok az oldalsó szarvban találhatók. A gerincvelőből 31 pár ideg lép ki, és ezek mind kevert rostokat tartalmaz. Szelvényezetten lépnek ki, közel párhuzamosan futnak le, és nem lépik át a test középvonalát.

Agy:

Az agyvelő nyúltvelői része: az agyvelő leghátulsó szakasza, hengeres, a felfelé szélesedő, a koponya alapján fekvő szerv. Ürege a negyedik agykamra. Belőle indul ki a hátulsó hét pár agyideg. Életfontosságú vegetatív központokat tartalmaz (vegetatív = akaratunktól független működésű), be- és kilégző, keringési, nyálkahártya (nyelés, hányás, tüsszentés) központok találhatók benne. Ezt a területet a nyakszirtcsont védi. Ha ez sérül meg (koponyalapi), akkor halálhoz is vezethet (légzésbénulás, szívmegállás).

A nyúltvelő felett a híd van, a nagyagy és a kisagy közötti híd, rostokat, pályákat tartalmaz. Itt vannak a nyúltvelői légzőközpontokat szabályozó felsőbb központok.

Kisagy: szürkeállományon kívül helyezkedik el, egy része betüremkedik, és faágszerű képződményt hoz létre. Egyensúlyozást segítő központokat tartalmaz. Kapcsolatban áll a nyúlt-, közép- és nagyaggyal.

Középagy: egységes hengeres szerv, innen is két pár agyideg indul ki, a szemmozgatás ill. alkalmazkodása a feladata.

Nagyagy középagyi része: Talamusz tartalmazza a harmadik agykamrát, ez az érzőpályák átkapcsolódási helye. Hipotalamusz: hormont termel, másrészt hormonálisan szabályozza a hipofizis elülső lebenyét, éhség és jóllakottság központok vannak benne.

Nagyagy: két féltekéből áll, összekapcsolja a két kéregtestet. Csontos védelmét a koponya biztosítja, ezen belül található a keményagyhártya, aztán a pókagyhártya (vérellátás), ez alatt pedig a lágyagyhártya. Kisebb-nagyobb barázdák tekervényekre tagolják az agy felszínét. A nagyagynak kívül van a szürke- (agykéreg), belül a fehérállomány. Fehérállomány pályák:

– fel- és leszállópályák (gerincvelő felől és felé);

– két félteke szimmetrikus pontjait összekötő pályák;

– azonos féltekében lévő szürkeállomány két pontját összekötő.

12 pár agyideg: tisztán érző (látó, halló), tisztán mozgató (szemmozgatás), és kevert rostok.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Egy kémcső fel van töltve mustármaggal, ellepi a víz, milyen változást tapasztal? A magvak vizet vesznek fel, nő a térfogatuk, elkezdenek csirázni. A víz miatt működésbe lépnek az enzimek, miattuk indul meg a csirázás.

B. A populációban mutáció révén agresszív gén jön létre, mi a feltétele annak, hogy ez a genetikai típusváltozás a fenotípusban is látható legyen? Az, hogy homozigóták jöjjenek létre (homológ kromoszómák ugyanazon helyén ugyan azt a tulajdonságot hordozó génváltozat (alél) van).

C. A szem alkalmazkodása: a két szemüregben helyezkedik el a látás szerve, ami két szemgolyóból áll. A szemgolyókon található szemmozgató izmok segítségével mozog a szem. Kívülről az ínhártya borítja, ennek elülső ¹/₆ része a szaruhártya, az ínhártyán belül van az érhártya, ennek külső része az írisz (pigment sejtek száma határozza meg a szem színét). Az írisz középén lévő lyuk a pupilla. A pupilla fényrekesz (szűkül, tágul, szabályozza a fény mennyiségét). A körkörös izmok beszűkítik a pupillát, a hosszanti izmok kitágítják a pupillát (az érzelmek is hatással vannak a pupillára, a kellemetlenre pl. összeszűkül ). Az írisz mögött helyezkedik el a sugártest, ehhez kapcsolódnak a lencsefelfüggesztő rostok (ha összehúzódnak, akkor laposabb lesz), ezek függesztik fel a szemlencsét, a szemlencse pedig a fókuszt határozza meg. Az érhártyán belül van az ideghártya vagy retina. Ezen találhatók az idegsejtek, a pálcikák és a csapok. A pálcikák a fény-árnyék receptora, a csapok a színlátást teszik lehetővé.

D. Biológiai album, 97-es tábla (Biológia IV. 82. o.): Az első pár képen osztódó zigótát látunk, a második páron szedercsírát, ill. hólyagcsírát, majd a velőcső látható. Az egyedfejlődés embrionális szakasza a zigóta osztódásával veszi kezdetét és a peteburok elhagyásáig, ill. a szülésig tart. Az egymást követő mitózisok során a keletkező sejtek közötti határokat mély barázdák jelzik az osztódó zigóta felületén. Ezért barázdálódás a folyamat neve. Az osztódó sejtek együttesét a petesejtet borító hártyás burok tartja össze. A 16 sejtes állapot leginkább egy szederbogyóra hasonlít, innen ered a szedercsíra elnevezés. Mivel a nagyméretű zigóta sok kisebb sejtre osztódik, a szedercsira lényegében nem nagyobb, mint a megtermékenyített petesejt. A barázdálódás további folyamatában a szedercsírában egy üreg keletkezik, aminek a következtében a sejtek osztódása az így kialakult hólyagcsira falában folytatódik. A hólyagcsira megjelenése átvezet a csíralemezek kialakulásához. A folyamat során a hólyagcsirából úgynevezett bélcsira alakul ki. Ez a legegyszerűbb esetben úgy megy végbe, hogy a hólyagcsira felületének egy részlete betüremkedik a középső üreg felé. Ez a betüremkedő fal alkotja a kialakuló bélcsíra belső csíralemezét, míg a kívül maradó fal a külső csiralemezt. A két csíralemez határán a betüremkedés helye az ősszáj, amely a belső csíralemezzel határolt ősbélüregbe vezet. A csalánozóknál fejlettebb állatoknál a két csíralemez közötti testüregbe a belső csíralemezből sejtek válnak le, amelyekből a középső csíralemez alakul ki. A bélcsíra állapotban megjelenő ősszáj a különböző férgek, a puhatestűek, és az ízeltlábúak további egyedfejlődésben a végleges szájnyílás lesz. Ezért ezeket az állatokat közös néven ősszájú állatoknak nevezzük. A tüskésbőrűek, a gerinchúrosok és a gerincesek egyedfejlődése során az ősszáj vagy elzáródik, vagy végbélnyílássá alakul. Eközben a végleges szájnyílásuk új helyén, az ősbélüreg ellenkező végén keletkezik. Ez az újszájú állatok. A bélcsíra kialakulása után kezdődik meg a gerinces állatokban a központi idegrendszer embrionális kezdeményének a velőcsőnek a kialakulása. A központi idegrendszer kezdeményének a fejlődése a bélcsíra hátoldalán elhelyezkedő területből, a velőlemezből indul ki. Ennek a szélei az embrionális fejlődés során felemelkednek, és egymáshoz hajlanak. Így alakul ki a velőbarázda, amely végül velőcsővé zárul. A bezárulás után a velőcső besüllyed a külső csíralemez alá. és az embrió további fejlődése során a feji végéből az agyvelő, a törzsi részéből pedig a gerincvelő alakul ki.

Középszintű érettségi [biológia]

A Hüllők: szárazföldi gerincesek, erősen elszarusodott bőrük van. Lényegesen tagoltabb a tüdejük.

Négy csoportjuk van:

1. gyíkok,

2. kígyók,

3. teknősök,

4. krokodilok.

Néhány szárazföldi teknős kivételével ragadozók.

Megjelenik a hüllőknél a zárt mellkas, periodikusan lélegeznek.

A keringésük három üreges, két körös. Változó a testhőmérsékletük.

Utóvesével választanak ki (páros szerv).

Vált ivarúak, belsővé válik a megtermékenyítés. Lágy héjú tojásokat raknak.

Kígyók: nincs lábuk. Foguk sincs, ill. ha van, az méregfog. Ez mindig egy méregmiriggyel kapcsolatos. Kiakasztható állkapcsuk, rendkívül erős gyomorsavuk van.

Teknősök: bőrcsontjuk van, ez a hát- és haspajzs. Szájukban éles szarukáva van fogak helyett, ez darabolásra is alkalmas.

Krokodilok: legfejlettebb hüllők. Fogmederben lévő gyökeres foguk van, rágásra alkalmas. A krokodiloknak teljesen zárt, négyüregű szívük van. Két aortarendszerük van, mégis kevert vért kapnak, ezért a hőmérsékletük változó.

Ivadékgondozás: a fészkét őrzi és a tojásból kikelt ivadékait gondozza.

Szárazföldhöz igazodtak a testük felépítésében, ezt igazolja a tüdő, a szaporodás módja, a végtagok jelenléte.

B Az állat és az ember a táplálékot megemészti, miért? Az emésztés lényege a tápanyagoknak (nagymolekulájú szerves anyagok) enzimekkel való bontása monoszaharidokká. Tápcsatornákon keresztül a lebontás helyétől a sejtekhez kell jutnia a lebontott tápanyagnak. Ezt a vér szállítja, a bélből a vérbe, a vérből a sejtekbe jut, ezért kell monomereknek lenniük.

C Biológiai album, 81 tábla (Biológia IV. 7.o.) Növényi hormonok: több hormonjellegű anyag termelődik. Auxin (növényi hormon) a sejtszaporodást serkenti, serkentő hatással van a megnyúlásra (növekedés). A hajtásvégeken és a gyökérvégen is található, ezek növekedését is serkenti. Nem egyenletes az eloszlása, és tud vándorolni a szervezeten belül, a szükséges helyeken nő meg a koncentrációja. A tropizmust (inger által kiváltott helyzetváltoztató mozgás) is az auxin váltja ki. Az auxin az árnyékos oldalon dúsul fel, és így itt elősegíti a növekedést az árnyékos oldalon. A növekedést serkenti, és az etilén nevű hormont is segíti termelődni, ez pedig a növény növekedését gátolja. Ezek megfelelő aránya a megfelelő.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Ha kenyérbelet rágva édes ízt érzünk, miért? Azért, mert az amiláz nevű enzim megkezdi a szénhidrátok (keményítők) bontását a szájban.

B. Mi a különbség az egyszikű és a kétszikű növények között?

	egyszikű	kétszikű
gyökér:	kb. azonos hosszúságú bojtos gyökér vagy mellék gyökérzetük van	a főgyökérből oldalt gyökerek válnak le, a leghosszabb, legvastagabb a főgyökér
szár:	az edénynyalábok szórtan helyezkednek el	az edénynyalábok (a növényi szállító szövet elemi, mikroszkópikus) körkörös elrendezésben helyezkednek el
levél:	száron lévő levél, az erezet párhuzamos	nyélen van a levél, az erezete hálózatos
virág:	a virágtartó levelei nem különülnek el csészére és pártára, hanem lepel virágtakarót alkotnak a virág belső szerkezetére a 3 szám vagy ennek többszöröse jellemző	a virágtartó levelei elkülönülnek csészére és pártára, kettős virágtakró, külön nemű virágok a virág belső szerkezetére (porzó, termőlevelek száma, a porzók száma, a termő felépítése) a 4 és az 5 jellemző vagy ezek többszöröse jellemző

Ha a virágban porzó is meg termő is van, akkor kétivarú virág. Ha egy kocsányon több virág, virágzat lakik együtt, a termő és a porzós virág, akkor egylaki, pl.: kukorica. Ha a porzó az egyik növényen, a termő a másik növényen lakik, akkor kétlaki, pl.: kender.

C. Ha egy gőte lárvában kiirtják a tüdőkezdemény, nem fullad meg, miért? Tüdővel lélegeznek, de ez igen fejletlen, kicsi a légző felülete, ezért fontos nekik, hogy mindig nyálkás legyen a bőrük, ha kiszáradnak, elpusztulnak, mivel a bőrlégzésük a jelentősebb.

D. Meiózis:

Első fő szakasz: a sejtciklusban megkettőződőt DNS-állományból a meiózisban kialakulnak a kromoszómák. A két különböző eredetű sorozat lényegében egymásnak megfelelő tagjai homológ párokat alkotnak. A meiózis folyamatának kezdetén közelkerülve egymáshoz, a homológ kromoszómák szorosan összetapadnak, és négy kromatidából álló kromoszóma párt alkotnak. Ezután a párosodott homológ kromoszómák fokozatosan eltávolodnak egymástól, és csupán néhány helyen maradnak továbbra is összetapadva. A két kromoszóma a tapadási pontokon kromatidákkal átkereszteződve, bizonyos szakaszai kicserélődnek egymással. Ennek következtében egyetlen kromoszómán belül apai és anyai eredetű részletek is találhatók. Ez az átkereszteződés jelensége, ami után az új összetétele homológ kromoszómák a sejt középső síkjába rendeződnek, majd a kromoszómapárok egymástól elválva a sejt két ellenkező pólusa felé vándorolnak. A kialakult két utódsejt a DNS újabb megkettőződése nélkül tovább osztódik, ennek végeredménye négy utódsejt lesz, melynek mindegyike a kiindulási sejthez képest feleannyi kromoszómaszámmal rendelkezik. Hímivarú egyedekben mind a négy utódsejt működőképes lesz, míg nőivarúakban az utódsejtekből általában csak egy marad meg petesejtnek.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Kisérlet: a DNS polinukleotid lánca mentén a következő bázishármasokat tartalmazó RNS szintetizálódik: UUC CUA GCC ACA CGU

A megoldáshoz ismernünk kell a A (adenin) – T (timin) (vagy RNS esetén U (uracil))

C (citozin) – G (guanin) Ennek szellemében a megoldás:

UUC CUA GCC ACA CGU

AAG GAT CGG TGT GCA

B. A szerkezeti okok a fehérjék sokfélesége. A fehérjék óriásmolekulák, aminosavakból épülnek fel. A felépítésben összesen 20 féle aminosav vesz részt, az elsődleges szerkezet ezeknek a savaknak a sorrendje a fehérjeláncban.

C. Szelekció: a cél, hogy genetikailag rátermettebb egyed vegyen részt a szaporodásban és így az ő gén állománya öröklődjön. Természetes szelekciók: irányító, stabilizáló, szétválasztó. Irányító: ugyanabból a fajból több fenotípus létezik, ha ez a faj elvándorol, akkor történik meg, vagy ha a környezet megváltozik csak az egyik fenotípus marad meg (pl. fehér lepke a világos nyírfán, fekete a kormos nyírfán). Stabilizáló: a pázsitfűnek két változata létezik, a keskeny és a széles levelű változat. Száraz időszakban a keskeny levelű van előnyben (kisebb felületen párologtat), fotoszintézisben viszont a széles levelű. Ekkor közepes levélszélességű faj alakul ki és marad meg. Szétválasztó: vízigény alapján a dombtető szárazabb, a domb alja viszont nedvesebb, így a vízigény alapján szétválasztódnak.

D. Biológiai album 73-as tábla: (Bilógia III. 117. o.) A szív üregrendszerét egy hosszanti fal egymással nem közlekedő jobb és bal szívfélre osztja. Mindkét részben egy-egy pitvart, ill. kamrát különböztetünk meg. A jobb pitvarba (mindig szemből) a test felöl érkező gyűjtő erek hozzák vissza az elhasznált vért (piros színnel jelölve, nagy vérkörből jön), innen a jobb kamrába kerül a szívbillentyűn keresztül (a kamrát és a pitvart elválasztó kötőszövet), majd elindul a kisvérkörben a tüdő felé, ahol oxigént vesz fel a vörösvértestek hemoglobinja. Azután visszaérkezik a szívbe, de a bal pitvarba, innen a bal kamrába jut, ahonnan a nagy vérkörbe távozik, ahonnan az artériákon keresztül eljut a sejtekhez, majd a vénákon keresztül visszajut a szívbe.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Ha egy kétszikű, lágyszárú növény csúcsrügyét levágjuk, akkor a levelek végén lévő nyugvó rügyek kihajtanak, mi ennek az oka? Az auxin nevű hormon odavándorol.

B. A fotoszintézisben a fényenergia átalakítása során az 1. pigmentrendszer központi a-klorofill-molekulája a beérkező fotontól gerjesztett állapotba kerül, és lead egy elektront. Ezt felveszi egy elektronszállító rendszer, amely több tagból áll. A tagok redox folyamatokkal kapcsolódnak egymáshoz. Ilyenek pl. a citokrom nevű anyagok, amelyek profirin vázúak, de a magnézium helyén vas található. Elektronfelvétellel az Fe³⁺ állapotból az Fe²⁺ állapotba redukálódik a molekula. Majd az elektront, a szállítórendszer következő tagjának továbbadva Fe²⁺ állapotból újra Fe³⁺ oxidált állapotba kerül. A felvett elektront ilyen redox rendszer szállítja el a végső elektronfelvevőhöz, a NADP-molekulához. A NADP a beérkező elektronok és a víz fotolíziséből származó protonok együttes hatására NADPH-molekulává redukálódik.

A folyamat során a második 2. pigmentrendszer fotontól gerjesztett a-klorofill-molekulája szintén lead egy elektront. A leadott elektront az előzőhöz hasonló felépítésű elektronszállító redox-rendszer veszi fel, amely elszállítja az első pigmentrendszer leadott elektronjának a helyére. Ezzel az elektron egy jóval alacsonyabb energiaszintre kerül. A két energiaszint közötti jelentős különbség ATP termelésére használódik fel.

A 2. pigmentrendszerből kilépő elektronok is pótlódnak a fényenergia segítségével végbemenő, részleteiben még kevésbé ismert folyamatból, a víz fotolíziséből. A reakció során a víz felhasad és H⁺ formájában protont ad át a NADP redukálásához, ill. mint végső elektronleadó a 2. pigmentrendszer felé ad le elektront. Így a víz molekula oxidálódik miközben molekuláris oxigén is felszabadul.

A fényenergia átalakításának folyamatában tehát a beérkező fotonok elektronok áramlását idézik elő a víztől a NADP molekula felé. Így a végső elektronadó vízmolekula oxidálódik míg a végső elektronfelvevő NADP redukálódik. A folyamat végtermékei az oxigén, a NADPH- és az ATP-molekulákká átalakított fényenergia. E két utóbbi a továbbiakban alapvető feltétele a szén-dioxid megkötésének és beépítésének a szénhidrátokba.

C. Mi a kapcsolat a madarak életmódja és a tüdejük között: a madaraknak a repüléshez rengeteg energia kell, ehhez pedig sok oxigén. Ezért légzésük a legfejlettebb a gerincesek között, a tüdő felületét léghajszálcsövek növelik és a tüdőhöz öt pár légzsák is kapcsolódik. Kettős légzésük van, ami által kilégzéskor is oxigénhez jutnak.

D. Biológiai album 75-ös tábla: (Bilógia III, 124. o.) Az emberi vese (kiválasztó szerv) felépítésére a nefronok nagy száma jellemző. A gerinces állatokhoz hasonlóan a vesetestecskékben a nefron vakon kezdődő vége kettősfalú tokként veszi körül a hajszálérgomolyagot, amelynek mind a bevezető, mind a kivezető vége a verőeres rendszerhez tartozik. A vesetestecskékből kilépő verőér újra hajszálerekké ágazik szét, de ez, miután körülhálózta az elvezető csatornát, gyűtőérbe szedődik össze. A vesetestecskékből kiinduló elvezetőcsatorna kezdeti kanyargós szakasza a vese kéregállományából egyenes leszálló ággal ereszkedik a vese velőállományába. Ott elvékonyodva, egy hajtűkanyarral visszakanyarodik, és meredeken felszálló ágban folytatódik. Visszaérkezve a kéregbe ismét egy kanyargós szakasz után a közös gyűtőcsőbe torkollik. A nefronok elvezető csatornáit összegyűtő csövek egyre vastagabb vezetékké egyesülve végül a vesemedence üregébe nyílnak.

A vese működésére három alapvető folyamat jellemző. Az első a vesetestecskék szűrőműködése. Ennek során a vérplazma egy része a hajszálérgomolyag és az azt körülvevő tok falán keresztül átszűrődik az elvezető csatornába. A szűrlet a vérplazma alkotóiból csak a plazmafehérjéket nem tartalmazza. A szűrlet kiáramlását a hajszálérgomolyagból az erekben uralkodó 8 kPa nyomás és a tokban észlelhető 3 kPa nyomás közötti különbség indokolja (a nyomás miatt nincs visszaszivárgás). A két vesében összesen naponta 180 liter szűrlet keletkezik. Az emberi szervezet naponta kb. 1 liter vizeletet ürít, a szűrlet és a vizelet anyagmennyiségének óriási különbségét az elvezetőcsatornák visszaszívó működése teszi újra felhasználhatóvá a szervezet számára. A glükóz és a nátrium energiaigényes aktív transzporttal, a víz és a karbamid passzív transzporttal mozog az elvezetőcsatornák és a hajszálerek között. A veseműködés folyamataiban végül egyes anyagokat az elvezetőcsatornát határoló sejtek kiválasztó működése juttat a vizeletbe. Ezek többségükben olyan szerves anyagok, amelyek nem tartoznak a vérplazma összetevői közé, hanem idegen vagy mérgező anyagok (festékek, gyógyszermaradványok, stb.)

SZIVACSOK törzse [biológia]

- többsejtű állatok, valódi sejtmag,

- heterotróf táplálkozás (kész szervesanyagot használnak fel a táplálkozásukhoz.

Testfelépítésük: testükben több féle alakú és működésű sejt van, amelyek álszövetet alkotnak. Vízben élnek, testükön sok apró lyuk található, amelyen keresztül a belsejükbe jut a víz. Így sodorja a belsejükbe a víz a táplálékukat a baktériumokat, moszatokat. A táplálékot az űrbélből veszik fel, majd a fel nem használt anyagok az űrbél kivezető nyílásán távolítják el. Az űrbél belső felületét galléros-ostoros sejtek alkotják.

Vázuk: szaru. Többségük tengeri, néhányuk édesvízi faj.

CSALÁNZÓK törzse

Vízben élő állatok.

Testfelépítésük: polip és medúza forma. A felépítő sejtek valódi szöveteket alkotnak. Testükön az egyetlen nyílás a szájnyílás. Ezen veszi fel a táplálékot és itt is adja le a salakanyagot. A száj nyílás peremén tapogatók helyezkednek el.

Életmódjuk: ragadozó. Csalánsejtjei segítségével zsákmányolnak. Ezek a sejtek, testük külső rétegében helyezkednek el.

LAPOSFÉRGEK törzse

a megnyúlt testen - elülső feji vég amelyen az érzékszerv és a száj nyílás található.

- középső rész a törzs

- a test hátulsó vége a farok rész.

Testük belső felépítése: valódi szövetek, valamint a külső és belső réteg között kialakult a középső réteg is.

Örvényférgek osztály: bélrendszerük elágazó. Végbél nyílásuk nincs ezért belük vakon végződik. A táplálékmaradványok a szájukon távozik. A száj nyílás a hasoldal közepén található. Ragadozó állatok.

Szívóférgek osztálya :Fajaik külső és belső élősködők. Szájnyílásuk mellett találhatók a tapadókorongok. Bélrendszerük elágazó és szintén vakon végződik.

Galandférgek osztálya: Fajaik belső élősködők. Bélcsatornájuk elcsökevényesedett. A kész táplálékot a gazdaállat beléből testfelületükön veszik fel.

HENGERESFÉRGEK törzse

a törzsfejlődés során itt jelenik meg először a szájnyílással és végbélnyílással is rendelkező bélcsatorna. Megtalálhatók szárazföldön és vízben is. Élősködők : növényekben és állatokban.

GYŰRŰSFÉRGEK törzse

Testük új vonása a szelvényesség megjelenése. Testük gyűrűszerű részekre tagolódik. Fajaik vízben és szárazföldön is élnek.

PUHATESTÜEK törzse

Testük fejre lábra és zsigerzacskóra tagolódik. Jellemző szervük a köpeny. Ez választja ki a mésztartalmú külső vázukat.

Csigák osztálya: Külső vázuk a csigaház. Féregszerű mozgással haladnak a testük hasi oldalán található izmos lábukkal a nyálka rétegen amit maguk termelnek. Ez a nyálka réteg egész testüket bevonja. Testük felépítése: fej itt találhatók a tapogatók valamint a szájnyílás. Szájszervük reszelős felületű. Többségük növényevő de van ragadozó és dögevő fajuk is. Vízben és szárazföldön is előfordulnak.

Kagylók osztálya:

Vízben élnek. Heterotróf táplálkozásúak. Nincs fejük kopoltyúval lélegeznek. Köpenyük két teknőből áll. Belül helyezkedik el az állat teste. Fejük elcsökevényesedett csak a szájnyílás és az érzékelő sejtek maradtak meg. Hasoldalukon található az izmos láb. A víz átszűrésével táplálkoznak.

Fejlábúak osztálya

Tengerben élő állatok. Lábaik a szájnyílás körül helyezkednek el, így fejlábat alkotnak. Nincs külső meszes vázuk. A bőr alatt található meg a váz maradványa. Fogószervük kinyújtható és behúzható amelyen a tapadókorongok vannak. Fejlett szemük van. Ragadozó életmódúak.

IZELTLÁBUAK törzse

Testfelépítésük: a külső váz erre tapadnak az állatok fejlett vázizmai ami biztosítja az állatok alakját, és védi a belső szerveket a kiszáradástól. Alapanyaga a kitin. A külső vázat vékony kitinhártya köti össze. A mozgást nem gátolja a kitinpáncél. A váz nem növekszik az állattal így a fejlődés során le kell vetnie és újat kell növesztenie. Ez a vedlés valamennyi ízeltlábúra jellemző. Az ízekből álló lábakat kitinpáncél borítja amelyre belülről izmok tapadnak.

Rákok osztálya

Vízben élnek és kopoltyúval lélegeznek. Egyes fajok a szárazföldön is megélnek. Kitinpáncéljuk van. Testük - fej - fejtor képezi. Öt vagy több járólábuk van. Sok faj ragadozó életmódot folytat de vannak növényevő és szerves törmelékkel táplálkozó fajok is.

Rovarok osztálya

A fejen találhatók a szemek az érzékelő csápok a szájszervek. A tor-on a járólábak (ízeltlábak) és a szárnyak ( két pár). A potroh szelvényeit rugalmas hártyák kötik össze. Oldalán a légcsövek nyílásai találhatók.

Pókszabásúak osztálya ( skorpiók, kullancs, levél tetvek)

A két fő testtáj az előtest és az utótest. Az előtesten az érzékelő szervek , a szájszervek és a négy pár járóláb található. Szájszervük csáprágó, a végén méregmirigy található. Szárazföldi állatok, legtöbbjük ragadozó.

TÜSKÉSBŐRŰEK törzse

Gömb alakúak, tengerben élnek. Testfelépítésük: szilárd váz, amelyek lemez alakú mészképződmények. Ezek szorosan és mereven illeszkednek egymáshoz. Lábacskáinak a vége olyan mint egy tapadókorong ez nem csak helyváltoztatásra alkalmas hanem tapogatásra és a táplálék megragadására is. Életmódjuk, ragadozó táplálékuk csigák, kagylók.

ELŐGERINCHÚROSOK törzse ( zsákállatoknak nevezik őket )

Tengeri állatok. Belső vázzal rendelkeznek. Testük farki részében belső tengelyváz található, ezt sejtek sora alkotja amitől testük szilárd és rugalmas lesz. Ez a gerinchúr. Bélcsatornájuk kopoltyúbéllé alakult.

Szájnyílás, idegrendszer központ, kopoltyúbél, végbélnyílás, gerinchúr.

FEJGERINCHÚROSOK törzse (lándzsahal)

Gerinchúrral rendelkeznek amely az egész testen végig húzódik. Bélcsatornájuk kopoltyúbéllé alakult. A test hátoldalán a gerinchúr felett található az idegrendszerük. Tengerben élnek. Fejük nem alakult ki, végtagjaik nincsenek.

GERINCESEK törzse

Testüket porcos csontos váz alkotja. A váz tengelye a gerincoszlop. A végtagok ehhez kapcsolódnak. A koponya is ide csatlakozik ami a központi idegrendszert védi. A gerincoszlop csigolyákra tagolódik. Ebben található a gerincvelő.

Halak osztálya

Vízben élő gerincesek. Végtagjaik : hátúszó, farokúszó és a farok alatti úszó. Páros úszóik a mellúszók és a hasúszók ezek az egyensúlyozást segítik. Az úszóhólyag a vízben való lebegést segíti. Kopoltyúval lélegeznek. Vázuk porcos vagy csontos.

Porcos halak: teljes vázuk porcszövetekből épül fel. Ezek nem lágyak hanem megkeményedett vázat alkot. Úszóhólyagjuk nincs.

Csontos halak: vázuk csontszövetből épül fel. Úszóhólyagjuk van. Növényevők és ragadozók.

Kétéltűek osztálya

Petéiket vízbe rakják. A fiatal állatok kopoltyúval lélegeznek. Mozgásszervük az úszószegély ami később elcsökevényesedik és kialakul a négy végtagjuk. A kopoltyú megszünik és kifejlődik helyette a tüdő.

Hüllők osztálya

Szárazföldi gerincesek. A megtermékenyítés az anya állat testében megy végbe. A nőstény lágy héjú tojás formába rakja le petéit. A hüllők közvetlenül fejlődnek felnőtt állattá. Tüdejük fejlettebb mint a kétéltűeknek. A hüllők legtöbbje ragadozó. De vannak növényevő fajok is pl. a teknős.

Madarak osztálya

Az ősi hüllőktől származnak. Testüket toll fedi. Mellső végtagjuk szárnnyá alakult. Fejlett tüdővel rendelkeznek, amelyhez légzsákok is csatlakoznak. Testük hőmérséklete állandó. Tojásokkal szaporodnak. A futó madarak lába erőteljes (strucc) táplálékuk kis emlősök.