Csokonai Vitéz Mihály A felvilágosult eszme hirdetője és a szerelmi költészete
Csokonai Vitéz Mihály és a felvilágosodás
A felvilágosodás Magyarországon megkésve jelentkezik, a XVIII. század második felében. Megjelenésekor a francia hatás jellemző rá (enciklopédiák). Először a bécsi magyar testőrség által jöttek be a felvilágosodás eszméi hazánkba. Testőr írók: Báróczy Sándor, Barcsay Ábrahám, Bessenyei György.
A magyar felvilágosodás jellemzői:
- a nemzeti létünk védelme következtében a felvilágododás és a nyelvművelés összefonódik,
- a felvilágosodás vezetője a nemesség, de a XVIII. sz. végére ez radikalizálódik (jakobinusok).
A magyar felvilágosodás irányzatai:
- klasszicizmus,
- szentimentalizmus,
- népiesség.
Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)
Debrecenben született 1773. november 17.-én. Apja, Csokonai József, egy református lelkész fia. Borbély és seborvos volt, s szorgalmas munkával tekintélyes vagyont gyűjtött. Korán meghalt (1786), és az özvegynek két fiával együtt el kellett hagynia addigi otthonukat, s egy kis nádfedeles házban húzták meg magukat. Édesanyja kosztos diákok tartásával tudta csak biztosítani megélhetésüket. Csokonait Debrecen nevelte fel, mely akkor az ország legnagyobb magyar városa volt. Ez a polgárosodó paraszti közösség nemcsak a maga konzervativizmusával tűnt ki, hanem a korabeli Magyarország egyik legerősebb kisugárzású szellemi központja is volt. 1780-tól a református kollégium tanulója, 1788-ban a főiskolai tanfolyamra iratkozott be, majd papnövendék lett, ahol messze kiemelkedett a többiek közül. Csokonai ekkor tanult meg olaszul, latinul, franciául, németül, görögül ismerkedett az angollal, a héberrel és a perzsával. Tanárai már-már a jövendő professzort látták benne, s mint főiskolai hallgatót 1794-ben a gimnáziumi poéta-osztály vezetésével bízták meg. (1794-től 1795 júniusáig tanított.) Műveltségéről, olvasottságáról legendák keringtek, levelezett Kazinczyval, s ezekben az években nőtt nagy költővé, ekkor születtek legkiválóbb filozófiai költeményei (Az estve, Az állom, Konstancinápoly). Kazinczy véleménye Csokonairól: zseniális szórakoztató, alkalmi versek szerzője, ugyanakkor tudatosan készülő tudós költő (poeta doctus). 1795-ben derékba tört nagy reményekkel kecsegtető életpályája: kizárták a kollégiumból. Ennek hivatalos oka fegyelemsértés volt: Csokonai a húsvéti legáció után nem tért vissza Debrecenbe, hanem Pestre ment: kapcsolatokat keresett más írókkal, s szemtanúja volt a Vérmezőn Martinovics és társai kivégzésének. Kicsapásának valódi oka politikai megbízhatatlansága volt, mivel Csokonai a verseiben a felvilágosodás eszméit hirdette. Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra, de ott sem bírta sokáig: 1796-ban abbahagyta tanulmányait, s ezzel lezárult diákpályája (nem szerzett főiskolai oklevelet). Hátat fordítván Sárospataknak megkezdte négyéves dunántúli "tudós koldulását". 1796 őszén Pozsonyba sietett és egyszemélyes verses hetilapot indított Diétai Magyar Múzsa címmel, s ebben régi költeményei mellett közreadott néhány olyan alkalmi verset is amelyben főurak előtt tisztelgett. Vállalkozása - az akkori kulturális viszonyokat tekintve - eleve kudarcra volt ítélve. 1795 világnézeti fejlődésében is törést jelentett. Ekkor a múlt felé fordult, Ćrpádiász címen eposzt kezdett írni, közeledett a nemesi világszemlélethez, verseiben egyre több a franciaellenes indulat.1797 tavaszán Komáromba ment a franciák ellen készülő nemesi bandériumok zászlóavató ünnepségére. Śjraéledtek pozsonyi reményei, verses folyóirat kiadását tervezte itt is Nyájas Múzsa címmel, ebből azonban semmi sem lett. Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával - Lillával -, egy jómódú kereskedő leányával. Az ekkor írt versek arról vallanak, hogy kölcsönös és boldog szerelem bontakozott ki köztük, s a költő joggal érezhette magát "víg poétának". Míg állás után járt, a lány szülei 1798 márciusában férjhez adták Lillát egy gazdag kereskedőhöz. Szerelmének elvesztése tudatosította benne társadalmi száműzöttségét, reményeinek végleges összeomlását. Csaknem egy évet töltött Sárközi István alispán kastélyában. Sárközy juttatta be 1799 helyettes tanárnak a csurgói gimnáziumba. Csokonait bizakodás fogta el, s lelkesen vágott bele a pedagógiai munkába. Mikor helyettesítési ideje lejárt, visszatért Debrecenbe meghalni. Szűkösen élt, szüksége lett volna pénzkereső foglalkozásra, de minden terve zátonyra futott. Súlyosbodott - öröklött betegsége - tüdőbaja. Utolsó éveiben új verset már alig írt. Sajtó alá rendezte költeményeit. Művei kiadását nem érhette meg. Életéven mindössze két kötete látott napvilágot: A tavasz és a Dorottya. Hűvös időben megfázott, tüdőgyulladást kapott, s ágynak esett. A Halotti verseket Rhédey a költő tudta nélkül kinyomtatta, s honoráriumot küldött neki.Harminckét éves korában, 1805-ben halt meg Debrecenben. Barátja, Domby Márton rendezte temetését, ő intézte el, hogy a kollégiumi diákság nagy része mégis részt vehessen a gyászszertaráson.
Költészete
Csokonai a magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Magas szinten összegzi korának minden jelentős irodalmi irányzatát, személyes mondanivalóját zseniális sokszínűséggel fejezi ki.
Csokonai költészetét tematikusan 3 csoportra oszthatjuk:
1.) A "diákirodalom"
E korszak alkotásaiban sajátította el a népies nyelv és műformák használatát. Csokonai kiáll a népköltészeti művek megismerése mellett.
Az időszak jellemző művei:
- Békaegérharc - vígeposz.
- Estve jött a parancsolat - népies helyzetdal.
- Méla Tempefői avagy Az is bolond aki poétává lesz Magyarországon - az első hitelesen lejegyzett tündérmese található benne.
2.) Pásztorköltészet, anakreóni dalok
A pásztorköltemények Olasz és Német hatást mutatnak, a rokokó stílusjegyeit hordozzák magukban (idill, játékosság, aprólékosság). Anakreóni dalok: kötött forma, időmértékes verselés, ókori hatás, ókori minta. Szimultán, kétarcú, kettős verselés: egyidejűleg időmértékes és hangsúlyos verselés (pl.: Egy tulipánhoz). Csokonai aggályosan ügyel verseinek tiszta rímelésére.
3.) Gondolati költemények
A debreceni kollégiumban Csokonainak meg kellett tanulnia a verscsinálás mesterségét. A "dolgozatoknak" két fő típusa volt: a sentetntia és a pictura, az előbbi bölcseleti jellegű, az utóbbi tájak, évszakok, embertípusok leírása. Az iskolai verselés hatására mutatható ki költészetében a klasz-szicizmus szemlélete. Klasszicista hatást mutat az is, hogy költeményei szövegét nyersanyagként használta, állandóan csiszolta, változtatta azokat (pl.: Egy város leírása - Konstancinápoly,Estve jött a parancsolat - Szegény Zsuzsi táborozáskor). A klasszicizmus által a költészet felé megfo-galmazott követelmények (tanító, gyönyörködtető szándék) közül, Csokonai költészetének első két korszakában a gyönyörködtetés a hangsúlyos szempont. Költészetének új csoportját alkotják ezek a versek, melyekben a tanító, elmélkedő szándék válik elsődlegessé. Ezekben a felvilá-gosodás vezető eszméit foglalja össze, hirdeti, népszerűsíti. Hangot kap költészetében a szentimentalizmus is.
Konstancinápoly:
Az elképzelt Kelet színpompás leírása szinte észrevétlenül hajlik át valláskritikába, a végén pedig a felvilágosodás általános győzelmének hite szólal meg. Csokonai a vers első harmadában a térbeli rendező elvet követi: kívülről, a tenger felől közelít a városhoz, majd a Múzsa kedélyes hívogatása közben a konstancinálpolyi utcák színes forgatagát villantja fel. Ezután egy belső, intim térbe kalauzol a leírás, a szultán háremébe. Az eddigi, inkább ámulatot sugalló színes leírás komolyságát itt a csintalan érzékiség pajzánsága váltja fel a "dáma-bibliothéka" metafora kibontásával. A múzsa figyelmeztetésére a zárt térből újra a szabadba jutunk: a csodálkozó vers tárgya most a roppant nagy templomok kérkedése, mecsetek meghökkentő mé-rete. A leírást követő elmélkedő részben az időbeli szerkezeti elv érvényesül (jelen, múlt, jelen, jövő,). A költő a mohamedán vallásról beszél látszólag, de egyetlen utalás, a pénteki böjtölés, később a harangok említése világossá teszi, hogy a keresztény vallási elvakultság hasonlóképpen száműzi az észt és a virtust, s nem fogadja be az "emberséges embert". A költeményt szárnyaló jövendölés, boldogító látomás zárja le az új világról, melyben a Természet "örök törvénye" fog uralkodni, s megvalósulhat a minden embert és népet egybeölelő testvériség eszménye. Csokonai rendíthetetlenül hisz a eljövendő utópiájában, de ennek megvalósulását csak a késő századoktól reméli - ismerve saját kora kiábrándító realitásait.
Az estve:
Természetleírás és keserű társadalombírálat: Rousseau nyomán a természet romlatlanságát állítja szembe az emberi társadalom romlottságával.A nappali világosság és az éjszakai közti napszak, az alkony, az "estve" tündérien szép leírásával indul a költemény. Ebben az átmeneti időszakban feldúsulnak ugyan a természeti szépségek, de a nappaltól való búcsúzás szomorgó-vidám melankóliával telíti a tájat. A legelső sorokban a színhatások vizuális élménye az uralkodó: a tündöklő fény halovánnyá fakul, a horizont pirult, a felhők szegélye pedig aranyos lesz. Nyugovóra készül a természet, s az erdő világa búcsúzik a fénytől. Most a hanghatások zenei elemei jelennek meg, és a különböző hangjelenségek az első egység utolsó, alliteráló sorában lágy dallammá olvadnak össze: a madár-kák "búcsúzó nótát" énekelnek. Ide, ebbe az ideálvilágba menekül a költő, a sebzett ember vigasztalásért, lelki enyhülésért, bánatot oldó élményekért. Az alkony egyre szebb és vonzóbb lesz. A látványt és a zenei hanghatásokat illatérzetek egészítik ki ebben a részben ("mennyei illat", "fűszerszámozott") mintegy élvezve a különböző érzékelések gyönyöreit . Bánat és vigasz, szomorúság és ennek oldódása teszi érthetővé a "vidám melankólia" (mélabú) jelzős szerkezet ellentmondását: a zsibbasztó emberi görcsök csak a természet "kies szállásain" engedhetnek fel. A "setét éj" nemcsak a teljes fényhiányt jelzi, hanem a megromlott, az értelem nélküli társadalom, az elviselhetetlen emberi világ ijesztő képévé is tágul. Kiszakad a költőből a közvetlen panasz is "e világba semmi részem nincsen". A szépséget elpusztította a durvaság, a harmóniából diszharmónia lett. Ezért az állapotért a "bódult emberi nem" a felelős. A további eszmefuttatásban a közismert rousseau-i gondolat jelenik meg: a magántulajdon megjelenése megszüntette az ősi egyenlőséget. A múltba visszaálmodott aranykort az ún. negatív festés módszerével idézi fel: korabeli társadalom bűneinek hiányait sorolja fel. Gyakran utal a magyarországi viszonyokra is (dézsma, porció). A befejezés tulajdonképpen keserű sóhaj: az ősi idill maradványa, a közös kincs csupán a termé-szet még áruba nem bocsátott néhány szépsége: "édes erdei hangzások", "arany holdvilág". Ezeknek lett "örökös földesura" a társadalomból számkivetett, abban élni nem tudó ember. Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő.
Csokonai LILLA
Csokonai Vitéz Mihály Debrecenben született 1773-ban. Egy reformétus kollégiumban tanult 1780-tól, ahol megismerkedett az ókori költeszettel. Rendkívül mûvelt és olvasott volt. Ebben az idõszakban születtek legkiválóbb filozófiai költeményei, "Az estve" címû is.
A versben alapvetõen három részt lehet elkülöníteni:
Az elsõ rész piktúra. Egy természeti jelenség, az alkony leírásával kezdõdik a mû. S "tündöklõ hintó" képét a költõ valoszínûleg az ókor irodalmából meríthette, és az ottani tüzes (nap)szekér képét lágyította meg. Az este eljövetelét a fényesseg halálaként, a nap horizont mögé bukása éltal jeleníti meg. Az elsõ 5-6 sorban a vizuális élmények vannak túlsúlyban: "halovány sugarak", pirult horizont", "aranyos felhõk". Eddig a költõ csak a természet élettelen részét mutatta meg. Ezután megjelennek az állatok is ("madárkák", "kis filemile", "pacsirta", "farkasok", "medve"). Mivel az állatoknak inkább a hangja jellemzõbb, mint a színük, ezért az elsõ rész második szakaszában a hangzásbeli élményre helyezõdik a hangsúly. Ezekkel az idilli képekkel próbálja meg bemutatni a költõ a zavartalan természetet.
A második rész szentencia, filozofálgató rész. Egy költõi felkiáltással kezdõdik, és a költõ önmaga is megjelenik. A kérésekkel fejezi ki, hogy mennyire vágyik a zavartalan természetbe. Ez kapcsolatban van a russeau-izmussal, amely szintén azt hirdeti, hogy az ember csak a természetben találja meg önmagát. A táj szépségét most már az illatérzések is hirdetik ("mennyei illatot lehelnek", "fûszerszámozott theátrom").
A második rész második szakasza is egy költõi felkiáltással kezdõdik, ami kifejezi, hogy szereti az a "vidám melankóliát", amit az alkony nyújt. Szomorúságát, a világból való kitaszítottságát a természetben próbálja meg feloldani ("Ugyis e világban semmi részem sincsen") - sikerrel. Ezzel visszatér a russeau-i alaphelyzethez. Bírálja a társadlom káros hatásait, melyek megölik a természetet csupán az élvezetekért, vagy anyagi javakért. Leginkább a fösvény leírásában lehet észrevenni, hogy mennyire lebecsüli, semmibe veszi a költõ az ilyen és hasonló embereket.
A második rész harmadik szakaszában az író kifejti véleményét arról, hogy ez az erkölcsi fertõ hogyan jöhetett létre. Az elsõ sorokban a "bódult emberi nem"-et teszi felelõssé. Költõi kérdéseivel az emberi esztelenség mértékét fokozza. A múlt, az õsközössegi társadalom bemutatása után a jelent vizsgálja. A szövegkiemelés arra enged következtetni, hogy a magántulajdon megjelenése a legfobb bajokozó. A múlt és a jelen párhuzamba állításával, russeau-ista bemutatásával fejezi ki haragját és értetlenségét. Az értelmetlenség hatásának továbbfokozása érdekében egy királyt helyez a középpontba, és elmondja, hogy milyen õrült módjára pazarolja el azt a pénzt, amit adóként a szegényektõl vett el ("Azaz tonkin fészket legyen mibõl venni"). Az õrület tetõpontját a szakasz végén találjuk: a gazdagok olyan dolgokat sajátítanak ki maguknak, amiket egyáltalán nem lehet eltulajdonítani: "Az erdõk tilalamas korlátok között állnak, | Hogy bennek az urak vadjai lakjanak").
A harmadik szerkezeti egység ismet piktúra. Az elsõ résszel együtt keretet alkotnak, minek meglétét a tartalmon kívül a páros rímû tizenkettes versforma is erõsíti. Kezdetén költõi felkiáltások vannak, melyekkel az õsi közös maradványait sorolja fel (..."oh arany holdvilág, | Melyet árendára nem ad a világ"). A természet tökéletességét a mesterséges (emberi) világgal szemben egy pásztorkép mutatja meg. Az utolsó sorok pedig a természet és Isten adta egyenlõségét hirdetik.
Az estve a felvilagosulás egyik fõ ágát képviseli, és helyet ad a mûvészeti irányzat legfõbb gondolatainak. A mûbõl rendkívüli módon érzõdik Russeau életfelfogásának hatása, mely a versben élteti a felvilagosodás eszményenk nagyszerû mivoltát.
Csokonai Vitéz Mihály
b) A magány élményének megjelenítése Csokonai költészetében
Felvilágosodás Magyarországon
A felvilágosodás eszméi Magyarországon (és más Kelet-Európai országban is) viszonylag későn terjedtek el. A több évszázados függés következtében nem volt erős polgárság, s ezeket az új eszméket csak a műveltebb főúri családok tudták magukévá tenni.
A magyar felvilágosodás első szakaszát 1772-től (Bessenyei György: Ágis tragédiája) 1795-ig (a magyar jakobinus mozgalom felszámolása) számítjuk. Mária Terézia Bécsben testőrséget állított fel, ahol a magyar ifjak művelődhettek, s megszervezték az első magyar írói társaságot Bessenyei György vezetésével. Az 1801-ben szabaduló Kazinczy neve fémjelzi a magyar felvilágosodás második szakaszát, mely 1801-től 1825-ig, a reformkorig tart.
Irodalmi élet
Az 1770-es, 80-as években pezsgő irodalmi élet bontakozott ki: 1790-ben megalakult az első magyar színjátszó társulat Kelemen László vezetésével, számos folyóirat alakult: Magyar Museum, Uránia, Orpheus címmel. A klasszicizmus alakjai e korban: Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, a szentimentalizmus írói: Verseghy Ferenc.
Csokonai Vitéz Mihály
Stílusának sokfélesége
Csokonai a magyar felvilágosodás legsokoldalúbb költője - ezt műveinek gondolatgazdagsága, szellemi és érzelmi fogékonysága, műfajainak és stílusának változatossága bizonyítja. Gondolkodását mindvégig a felvilágosult humanizmus, a haladásba vetett hit jellemezte. Költészetében sokféle ízlés érvényesül: a kor divatos rokokó és klasszicista vonásai, a szentimentalizmus panaszos hangja, a népies-diákos hatások.
Költeményeit három csoportba soroljuk:
1. Filozófiai költemények: Az estve, Konstancinápoly
2. A népről szóló népies versek: Jövendölés az első oskoláról a Somogyban, Szegény Zsuzsi, a táborozáskor, Szerelem dal a csikóbőrös kulacshoz
3. Szerelmes versei: Tartózkodó kérelem, A Reményhez, A tihanyi Ekhóhoz,
A Magánossághoz
Csokonai lírája a 90-es években a sententia (az antik költők bölcseleteinek, tanításaink kifejtése) és a pictura (tájak, természet, ember elírás) vegyítéséből nőtt ki. A felvilágosodás legfőbb gondolatait szólaltatja meg. Különösen Voltaire és Rousseau hatottak rá. A Konstancinápoly és Az estve a felvilágosodás két fő irányzatát képviseli. Az első vers Voltaire egyházellenességét, Az estve pedig Rousseau felfogását: a romlott társadalommal szemben a természet idilli harmóniáját hirdeti.
Filozófiai költemények
Az estve
A költemény kezdetét - bevezetés, befejező rész - az alkonyi természet finom leírása adja költői képek egész sorával. Az első rész csupa szín és hang (tündöklő, arany, rózsaszín, hangicsál, bömböl) és alig-alig érezhető a mozgás. Szelíd, nyugodt hangulatot áraszt a természet az alkonyi erdő. A vers elején kifelé figyel a költő, majd a következő részben befelé fordul, a külvilágot önmagára vonatkoztatja. A harmonikus természet ideálvilágba menekül a "szomorú lelkű" Csokonai. Az érzékelés kiszélesedik ebben a strófában: az alkonyi természet színeit, hangjait illatérzetek egészítik ki. Az erdő "fűszerszámozott theátrommá", illatos színházzá varázsolódik át. A költő megállítaná az időt, késleltetné komor és setét éj eljövetelét. Az éjszaka az elviselhetetlen emberi világ igenlő képévé tágul. Az esti természet csendes szépségével szembeállítja a zajos, durva, közönséges emberi társadalmat, melyet a kevély és a fösvény csörtetése ural. Kiszakad a költőből a panasz: "e világban semmi részem nincsen". A vers hosszabb, elmélkedő részében írja le, hogy a világ romlottságáért a "bódult emberi nem" a felelős, mert eltért a természet törvényeitől. A további eszmefuttatásban rousseau-i gondolat jelenik meg: a magántulajdon ("az enyim, a tied") megjelenése megszüntette az ősi egyenlőséget. A szépnek látott múltat a negatív festés módszerével idézi fel: a korabeli társadalom bűneinek, visszásságainak hiányát sorolja fel leltárszerűen. Gyakran utal a magyarországi viszonyokra is (dézsma, porció). A magántulajdon minden baj és háborúskodás forrása. A nyomorúság hajtja az embereket erkölcstelen cselekedetekre (tolvajlás). A korabeli feudális viszonyok kemény bírálata után a befejező részben visszatér a természethez. Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő. Csokonai is a természet gyermekének vallja magát, számára ez a menedéket nyújtó otthon.
Csokonai szerelmi költészete
Csokonai Komáromban ismerkedett meg nagy szerelmével, Vajda Juliannával, egy gazdag kereskedő lányával, akit verseiben Lillának nevezett. A lány is viszonozta érzelmeit, s Csokonai zaklatott életében talán ez volt az egyetlen boldog korszak. Megható erőfeszítéssel keresett állást a Dunántúlon, de közben a lányt férjhez adták egy más férfihoz. E nagy szerelem élménye, s később a kiábrándulás hívta életre verseit, melyet Lilla, érzékeny dalok III. könyvben, 1802-ben rendezett sajtó alá. A 60 versből megszerkesztett ciklus a boldog szerelem hangjával kezdődik és a reménytelenséggel, a kilátástalansággal árul. Ezekből a versekből eltűnik a korai költeményekre jellemző örömérzet kecses játékosság. Helyette a mélyen átérzett és megszenvedett csalódottság, fájdalmas szenvedés lép. A Lilla-ciklus legszebbnek tartott elégiái a búcsúzás, a kényszerű elválás fájdalmas hangján szólnak.
A pillantó szemek, A boldogság, Tartózkodó kérelem
E három költemény fejezi ki leginkább a költő Lilla - Vajda Julianna - iránt érzett szerelmét. A pillantó szemek a kezdetektől indul el, arról szól, hogy miként igézte meg a költő Csokonait Lilla szemei. A boldogság, mint címe is jelzi, a beteljesedett szerelmet fejezi ki. E két mű keletkezési ideje 1797, tehát az egész életét meghatározó szerelem kellős közepe. A Tartózkodó kérelem azonban már 1803-ban született, mikor egymáshoz fűződő viszonyuk gyengülni kezdett - legalábbis Lilla részéről. Mindhárom költemény rokokó stílusban íródott. A rokokó Csokonai számára a szépség és a boldogság világát jelentette, a hétköznapi dolgokon való felülemelkedést. Legfőbb tárgyköre a viszonzottnak érzett szerelem, a finom erotika.
A Reményhez
Lilla szerelme boldogságba ringatta Csokonait, elfeledtette vele csalódottságát, kárpótolta vágyaiért. Lilla elvesztése után (1798) öt évvel keletkezett később ez az elégia, tehát a Vajda Julianna iránt érzett - s viszonzott - szerelem igen mély nyomot hagyott a költőben. E nagy szerelem élménye és a kiábrándulás hívta életre verseit, melyet "Lilla - érzékeny dalok III. könyvben" címmel 1802-ben rendezett sajtó alá. Az ebben a kötetben található verseket ciklussá szervezte: a boldog szerelem hangjával kezdődik és a reménytelenséggel zárul. A Lilla-ciklus legszebbnek tartott elégiái az elválás fájdalmas hangján szólnak. Ilyen vers A Reményhez is.
Ebben a költeményben búcsúzik el attól és azoktól (Lilla), akik életét tartalmassá tették. Az elégia, szerkezetét tekintve négy versszakos, melyek egyenként 16 sorosak. Érdekessége, hogy minden második sor rövidebb a körülötte állóknál. Strófaszerkezete tehát meglehetősen bonyolult; ez is mutat egyfajta klasszicista vonást (merev szabályok, harmónia). Ritmuslejtése mindvégig trocheikus, rímképlete: abab, cdcd, stb., vagyis keresztrím. E összetett strófaszerkezet kialakulásában az a tény is közrejátszhatott, hogy Csokonai, szövegét egy már Kossovits József által megadott dallamra írta. A vers szerkezete átgondolt, logikus: az 1. és a 4. versszakban párhuzam fedezhető fel, míg a 2. illetve a 3. strófa egymással ellentétben áll.
A költő az első versszakban egy fogalomhoz szól, melyet költői eszközökkel megszemélyesít: ez a Remény. Csokonai és a Remény között párbeszéd természetesen nem alakulhat ki, tehát e költemény fájdalmas hangon előadott monológ. Már itt (ti. az első versszakban) megmagyarázza a Reményt, mint fogalmat, tulajdonképpen definiálja azt: nem isten, csak annak látszó; tünemény, csalfa és vak. Ennek ellenére igen nagy hatalommal rendelkezik az emberek - elsősorban a boldogtalanok - felett: "Síma száddal mit kecsegtetsz?" - hitegeti őket. A kilencedik sortól kezdődően a Remény szemére veti, hogy: "...mégis megcsalál.". Ettől kezdve már reménykedni sem akar. A 2. és a 3. strófában a már jelzett ellentétes kapcsolat bontakozik ki: a tavaszi virágoskert pompájával jellemzi élete boldog, felhőtlen korszakát, s a következő, a 3. versszak már a lélek állapotát tükrözi a kert télen bekövetkező pusztulásával. Ám nem csak Lilláról szól, hanem élete egyéb elveszett vagy elvesztett értékeiről is. Néhány ellentétpár: rózsa, nárcisz - elhervadt; patak, fa - kiszáradt; boldogság - bú. E két versrészben is felfedezhetők a rokokó stílusjegyei: a színek, szagok, stb., bár a vers egészét a szentimentalizmus jellemzi. A befejező strófában a reménytelenség már-már a halálvággyal azonosul. Az élet Lilla elvesztése után értelmetlenné vált Csokonai számára. Ezután hangzik el a fájdalmas búcsú: "Bájoló lágy trillák! / Tarka képzetek! / Kedv! Remények! Lillák! / Isten véletek!"
A Remény című költemény és más hasonló versek, pl. A tihanyi Ekhóhoz, A Magánossághoz című költeményei is mind azt bizonyítják, hogy Csokonai Vitéz Mihály életében milyen óriási szerepet töltött be Vajda Julianna, azaz Lilla, s hogy az ettől a nőtől való megválás nagyon megsebezte. Olyannyira, hogy verseiben megjelenik a halálvágy gondolata is; és az élet elvesztése alig két évmúltán be is következik.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
Csokonai Vitéz Mihály 1773. november 17-én született Debrecenben. Apja borbélysebész, anyja szabómester lánya. Családjában élt a nemességhez tartozás tudata, jóllehet nem volt több ez családi legendánál. Nevét hol i-vel, hol y-nal írta. A debreceni kollégiumba iratkozott be. Az apa korai halálával nélkülözések szakadtak a családra. Szűkös anyagi helyzete és a gondolkozására döntő hatású iskola polgárnak nevelte Csokonait.
Latinul már gyermekfejjel irodalmi szinten írt, megtanult olaszul, franciául, németül és görögül. Tanárai felfigyeltek tehetségére, s költői próbálkozásait méltányolták.
Az első latin és magyar verskísérletei iskolai feladatként készültek. A zsengék a "sententia" (=mondás) vagy a "pictura" (=kép) műfajába tartoznak: az antik klasszikusokból vett bölcsességeket, tájakat, évszakokat, embertípusokat írnak le. Csokonai egész pályáját jellemzi, hogy az alkotással feladatot akar megoldani. Könnyed versei sem kivételek ez alól: ilyenkor a feladat a játékos hangzás elérése. Klasszicista hatást látunk abban is, hogy Csokonai a már megalkotott művek szövegét később bővítette (pl.: az Egy város leírása és későbbi változata, a Konstancinápoly) illetve csökkentette (pl.: Estve jött a parancsolat... "Szegény Zsuzsi, a táborozáskor).
Csokonait sokoldalú érdeklődés, nyitottság jellemezte. Az iskolai költői anyagot szűkösnek érezte, így tanulmányozta az olasz barokk, valamint az olasz és német rokokó költészetét. Zeneiségének fejlesztésében az olasz canzonetták (e. kanconetta, =rövid dal) és kantáták követéséből tanul sokat. 1791-ben barátságot köt a sokoldalúan művelt orvossal, Földi Jánossal, akit mesterének tekint. Levelezésbe kezd Kazinczyval is. A kilencvenes évek elején már első érett műveit írja.
Költészetének első csoportját a polgár- és tanárpukkasztó, humoros "diák-irodalom" alkotja, mely Debrecenben nagy hagyományokkal rendelkezett. Jelentősége, hogy utat nyitott a népies nyelv és műformák felé. A kettő összefüggését mutatja, a Batrachomyomachia vagy Békaegérharc, a homéroszi vígeposz átköltése (1792), melyben az antik képanyagot diákos és népies elemek egészítik ki. Az 1791-ben írt Estve jött a parancsolat... a magyar műköltészet első népies helyzetdala (egy falusi leány panasza, amikor kedvesét elviszik katonának). Később (1802) Csokonai átdolgozta és Szegény Zsuzsi, a táborozáskor címen vált ismertté.
Méla Tempefői, avagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon (1793) című darabjából ismerjük az egyik hitelesen lejegyzett tündérmesét. (Az egyik népi szereplő mondja el, s míg a műveletlen Éva lelkesedik érte, addig a művelt Rozália megvetéssel fogadja.) Csokonai a felvilágosodás lelkes híveként is gyűjt népdalokat.
Verseinek második csoportjában az olasz és német pásztorköltészetet, az ókori anakreoni dalokat követi Csokonai. Az anakreoni sorfajták bonyolultabb hangzást s könnyebb hangulatot segítettek kifejezni. Pl.: a jambusi szökellésű hetest (Rövid vagy Hosszú - Hosszú - Rövid - Hosszú - Rövid - Hosszú - Rövid vagy Hosszú) használta.
Meghonosította a Korábban ismeretlen ionicus a minore (R - R - H - H / R - R - H - H) ritmusát.
Az Egy tulipánthoz című (1793) című vers időmértékes, de magyaros , hangsúlyos (8/7 osztású, kétsoros periódusú) versként is olvasható, vagyis szimultán ritmusú. A vers zeneiségét csengő rímelésével is fokozza: Csokonai ragaszkodik a tiszta rímhez. Inkább ragrímet használ, mint asszonáncot, amelyet elvből elvet.
Az anakreoni dalok bája, miniatűr képei a rokokó stílus hatását mutatják. Az irányzat a kagylótól (ami franciául rocaille) kapta nevét. A XVIII. sz.-i francia udvarból indult , elsősorban a díszítőművészetben nyilvánult meg, de a festmények és versek játékossága is rokokó sajátság.
A rokokó hangulatával éppúgy, mint a diákos-népies versek hangvételével Csokonai szórakoztatni akar.
Lényegesen összetettebb feladatot látnak el nagy gondolati költeményi, amelyek a felvilágosodás eszméinek igen tömör foglalatai. Csokonai a korábbi "pictura" műfajt fejleszti tovább, egészíti ki elmélkedő-vitázó eszmefuttatással. Az egykori versgyakorlat, az Egy város leírása (1785.?), amely "Konstancinápoly" látnivalóit beszéli el, indulatos, számonkérő fejtegetéssel folytatódik. A mecsetek látványa a mohamedán vallást juttatja eszébe, s ez kiváltja a vallási elfogultság és papi képmutatás kritikáját.
Az estve
Hasonlóképpen változik meg Az estve korábbi változatának (1789) jelentése a kiegészítés (1794) nyomán. A természet esti nyugalma nem szemlélődésének tárgya, inkább gondolati vívódását elindító helyzet. Az eredeti és a kiegészítő szövegrészek élesen elkülönülnek, nemcsak a kifejtés módja, hanem a kifejtett szemlélet miatt is. A korábbi a felvilágosodás korai szakaszának elképzelését tükrözi, a kiegészítés az egykori harmónia elvesztését siratja. Rousseau szellemében a tulajdont okolja a szabad természetes állapot megszűnéséért. A meditáció fogalmi érvelését a számonkérés teszi színesebbé, de a költői én csak az érveléssor előtt és után jelenik meg.
Az ország szegénye
Az 1795-ös év fordulatot hozott Csokonai életében. Halasra és Kecskemétre küldte a kollégium legációba. Dolgavégeztével Budára ment, ahol szemtanúja volt Martinovics és társai kivégzésének. A kollégiumi törvényszék kicsapásra ítélte. A kicsapás biztos tudatában nagy hatású, önérzetes búcsúbeszédet mondott diákjainak.
Ettől fogva élete kilátástalan küzdelmekben telt el. Egy ideig jogot tanult Sárospatakon. 1796-ban kis földbirtokért folyamodik a császárhoz, de eredménytelenül. Levelekkel ostromolja támogatásért a művészetpártoló főurakat. De a magyar főnemesség nem volt hajlandó támogatni a nemzeti kultúrát, a köznemesség pedig túlságosan elmaradott. Kevés számú vállalkozása, így a Pozsonyban kiadott Diétai Magyar Múzsa című verses újsága, tiszavirág-életű volt.
Sorsának tanulságát előlegezte említett darabjának már a címe: Méla Tempefői, avagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Nem annyira dráma, mint inkább szatirikus seregszemle: felvonultatja azokat a jellegzetes magyar figurákat, akik a költészetet lenézik és nem támogatják.
Komáromban ismerkedett meg 1797 nyarán Vajda Júliával, akit verseiben Lillának nevez. Házasodni szeretne, biztos jövedelmet kell szereznie. Több kísérlet után Somogyban járt állás után, s Lillát ezalatt szülei hozzáadták egy gazdag kereskedőhöz. Átmenetileg álláshoz jut, fél évig Csurgón a gimnázium helyettes tanára. A valóságos helyzetet hívebben adja vissza komikus eposzában (Dorottya, vagyis a dámák diadala a Fársángon, 1798).
A füredi parton (A tihanyi Ekhóhoz),
A Magánossághoz
A kollégium közösségéből kiszakadva Csokonai azt a közönséget veszítette el, amelyre leginkább számíthatott. Visszhangtalansága egyre jobban elszigeteli. A kilencvenes évek derekától egyre gyakoribb megjelenített élménye a magány. Magányától azt reméli, hogy bölcsebbé teszi (A füredi parton, 1796, - A tihanyi Ekhóhoz, 1803), és úgy véli, ez a legértékesebb állapot (A Magánossághoz, 1798). E két versének hangneme kevert, s ugyanakkor egységes. Az előrehaladást késlelteti-gyorsítja: a szakaszkezdő hosszabb sorokat rövidebbek, az első rész keresztrímeit páros rímek váltják fel. Ezzel ellentétesen hat fokozatosan emelkedő érvelésük.
E versek jelzik a stílustörténeti váltást is. Klasszicista az érvelés és allegorikus a megszólítás. Emellett az érzelmeket hangsúlyozza, és a költő szerepéről - az angol Youngtól származó - új felfogásban szól.
A Lilla-versek költője
Csokonai magányának feloldása, majd betetőzése volt a Lilla-szerelem. Lilla elvesztése a polgári életbe való beilleszkedés meghiúsulását, a megálmodott idealizált emberi kapcsolat megvalósításának lehetetlenségét is jelentette. Lillához írt szerelmes verseiben egyszerre van jelen az öröm és az aggodalom (pl.: A boldogság, 1797). A füredi parton magányélménye a Lilla-szerelem után teljes lesz, elhagyatottsága nem fokozható tovább.
A Reményhez
A Lilla-verseket kötetbe gyűjtötte össze, s az 1803-ban írt költeményt a kötet záródarabjának szánta. A cím megszemélyesített lelkiállapotot szólít meg, és a vers megszólítással kezdődik. A megszólítás bonyolult: a mellérendelés miatt két megszólított van (tünemény- remény).
A folyamatos érvelés, logikus előrehaladás helyére itt a mellérendelések laza, asszociációs kötése lép: a kép és a hangzás fontosabb szerepet játszik, mint a logikai kapcsolat. Nem lehet eldönteni, hogy A Reményhez óda vagy dal: átmeneti műfaj.
A szakaszok tagoltságát az idő- és az értékszerkezet teszi egyértelművé. A jelen időből régmúltra, majd közelmúltra vált, s innen tér vissza a jelenbe. A két középső szakasz ellentétes világot jelenít meg: értéktelítettet és étékvesztettet. Az első és a negyedik versszak keretként zárja őket, a vershelyzetet jelezve: a költő perlekedését a reménnyel. A számonkérés lemondó búcsúszóval zárul. A búcsú nem csupán a Lilla-szerelemnek szól. A belső állapotot megjelenítő természeti tárgyakat csaknem végig többes számú főnevek jelölik, nem egy veszteséget, hanem veszteségek sorozatát fejezik ki. A többes szám a költemény végén ismét azt hangsúlyozza: minden reményt, minden nőt, minden szerelmet búcsúztat a költő.
A pálya vége
Utolsó éveiben Csokonai sajtó alá rendezi, újraalakítja korábbi verseit. Rövidíti és tömöríti a korábbi változatot. A tömörítés összefogottabbá, általánosabb érvényűvé emeli a verset: alkalomhoz, helyzethez kötöttségét szünteti meg. Hasonló szerepet tölthet be a címváltozás is (A rózsabimbóhoz, Tartózkodó kérelem, A tihanyi Ekhóhoz).
Csokonai anyagi viszonyai végképp leromlanak, amikor 1802-ben házuk a debreceni tűzvész martaléka lesz. Ekkor már keveset ír. 1804 áprilisában Nagyváradra hívják, hogy verset írjon Rhédey grófnő temetésére. Közben tüdőgyulladást kap, és betegen mondja el a felkérésre írt Halotti verseket (más címe: A lélek halhatatlansága). Egészségi állapota hanyatlik, hosszas betegség után, harminckét évesen hal meg 1805. január 28-án.
Kaninczy elmarasztalása, valamint Kölcsey bírálata két évtizedre kirekesztette a költőt az irodalmi köztudatból, de népi helyzetdalaiban Csokonai valóságos hagyatéka élt tovább. Később a Nyugat nagyjai: Ady, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád fedezték fel benne elődjüket - az utóbbira már elégikus hangneme hatott elsősorban.
Csokonai Vitéz Mihály(1773 – 1805) [irodalom]
Csokonai Vitéz Mihály(1773 – 1805)
A felvilágosodás kora
A felvilágosodás
- XVII. századi polgárosodást előkészítő új eszmerendszer és gondolkodói magatartás
- követői hisznek a végtelen fejlődésben
- „A gondolkodás bátorsága” (Kant)
- „Sapere Aude”, azaz „Merj gondolkodni!” (Horatius)
A felvilágosodás eszmerendszere
- vallási kötöttségektől mentes kritikai gondolkodás
- az emberi ész erejére támaszkodó szabad vizsgálódás
- empirikus módszer
- Bacon, Locke, Hume: az ismeretek végső forrása a tapasztalat
- racionalizmus
- Descartes, Pascal: ismeretek végső forrása az értelem; „Cogito ergo sum”
- a felvilágosodás irodalmi ábrázolása gyakran a sötétség és a világosság eszközeivel történik
- sötét = vallási sötétség, világosság = ész, értelem
A magyar felvilágosodás
- 1772-ben kezdődik Bessenyei György írói fellépésével: Ágis tragédiája
- leginkább a felsőbb rétegekben terjedt el
- fontos szerep: Mária Terézia testőrsége és II. József felvilágosult abszolutizmusa
Csokonai életútja
- Debrecenben születik és nevelkedik, apja korai halálával elszegényednek
- a református kollégium konzervatív légkörében nem érzi magát szabadnak
- teológushallgató, önképzőkört szervez, hatalmas műveltségre tesz szert
- 1794-től a poéta osztály vezetője, Kazinczyval levelezik
- 1795 kisebb kicsapongás miatt kizárják a kollégiumból
- egy évig jogot tanul Sárospatakon, de nem szerez oklevelet
- Pozsonyba megy, hetilapot indít (Diétai Magyar Múzsa) – kudarc
- eposzt kezd írni Árpádiász címmel
- 1797-ben Komáromban ismerkedik meg Vajda Juliannával (Lilla)
- kölcsönös szerelem – Csokonai „víg poéta”
- házassági tervek, Lillát azonban 1798-ban férjhez adják
- dunántúli bolyongás, egy év Sárközy Istvánnál (somogyi alispán) Kisasszondon
- egy évig Csurgón gimnáziumi tanár, megírja Dorottya című vígeposzát
- 1800-ban visszaindul Debrecenbe, szűkösen él, minden terve zátonyra fut, alig ír
- Rhédey Lajos gróf feleségének temetésére írt Halotti versek felolvasásán tüdőgyulladást kap
- fél évvel később, 1805-ben meghal
- „A múzsáknak szózatja / A sírt is megrázkódtatja / S életet fuvall belé”
Költészetének általános jellemzése
- széles skálán mozog: a kor valamennyi stílusában ír (nem egyszerre)
- egyszerre tudós költő (poeta doctus) és őstehetség (poeta natus)
- a barokkos hagyományoktól indul, majd a klasszicizmus iskoláján nevelkedik
- később rokokó elemeket sző a verseibe
- a rousseau-i szentimentalizmus is szerepet kap költeményeiben
- verseit élete végéig csiszolja, alakítja, némelyikhez később kapcsol szentenciát
A felvilágosodás és a klasszicizmus gondolatrendszere
Az estve
- piktúra: E/3 leíró rész
- az alkonyi tájat írja le változatos költői eszközökkel
- hang- és fényhatások, pl. búcsúzó nóta, pirúlt horizon
- ellentétek: madarka, filemile, pacsirta – vadak, farkasok, mord medve
- felhasznál mitológiai elemeket is (napszekér)
- szentencia: E/2 elmélkedés, majd E/1 vallomás
- ellentét a természet nyugalma és a költő lelkiállapota között
- filozófiai mondanivaló
- bódult emberi nem – gondolkodás hiánya
- zárbékó – magántulajdon (Rousseau nyomán)
- a királyt a nép ruházta fel hatalommal – meg is foszthatja tőle
- őstársadalom és az akkori világ közti különbségek
- negatív festés (felsorolja az akkoriban nem létező rossz dolgokat)
- alaptételek
- születési előjogok ellenzése
- mindenki eredendően jónak születik
- lezárásban ódai pátosz keveredik a keserű, rezignált sóhajjal
- visszatér az eredeti természeti képhez
- „Teáltalad embernek születtem” – rousseau-i felfogás
- romlott társadalommal szemben természeti harmónia
Konstancinápoly
- piktúra: térbeli rendező elv szerint
- kívülről befelé közelíti meg a várost
- tengerpart, város, vásár, hárem (intim belső tér)
- a háremből kilépve a mohamedán vallás jellegzetes építményeit veszi sorra
- végig kíséri a múzsája
- költői ihlet, társ, megkönnyíti a versírást (lehet hozzá beszélni)
- szentencia: időbeli szervező elv alapján
- bevezetés: indulatos felkiáltó mondatok: „Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!”
- nézőpontváltás, emelkedettebb hangnem
- felidézi a rousseau-i ősállapotot
- ostorozza a vallási fanatizmus sötétségeit (Voltaire valláskritikája)
- lenyomott értelem, korlátoltság, emberi élet dehumanizálása
- látszólag a mohamedán vallásról beszél
- a pénteki böjt, Paradicsom, harangok említése
- egyértelműsíti, hogy a keresztény vallási fanatizmus áll a háttérben
- az utolsó 18 sorban az elképzelt szép, új világot írja le
- jelzi, hogy ezt csak későbbi korokban várja
- „Én ugyan lelketlen por leszek már akkor…”
A rokokó életérzés
Rokokó
- a barokk kései, monumentalitását elvesztő változata
- tárgyköre: epekedő, boldog, viszonzottnak érzett szerelem, olykor finom erotika
- jellemző a szimultán verselés
- Magyarországon Csokonai honosította meg
Lilla-versek
- kezdetben ábrándozó költemények (plátói szerelem)
- később a beteljesedő szerelem ábrázolása
Tartózkodó kérelem
- eredetileg nem Lillának írta (címe is más volt: Egy tulipánthoz)
- a vers igazi „mondanivalója” a nyelv, formai virtuozitásban, a szimultán verselésben rejlik
- alap: gyakori metafora (toposz): a szerelem tűz
- továbbfejleszti: tűz, éget, ezért csillapítani kell
- orvosság: viszontszerelem
- az utolsó versszakot keresztény angyali és antik ambrózia szavak mélyítik el
Anakreóni dalok
- anakreóni sor: u — | u — | u — | u vagy u — | u — | u — | —
- Csokonai összesen 21 anakreóni dalt írt
- rövid, életvidámságot sugárzó művek
- A boldogsághoz
- leíró rész (14 sor)
- idő (boldogság pillanata) + tér (boldogság környezete, a táj)
- minden érzékszerv szerepet játszik
- tanulság (3 sor)
- két költői kérdés, de nincs válasz Ø a boldogsága nem önthető szavakba
A rousseau-i szentimentalizmus
A kiábrándult költő
- Lilla elvesztése után a Dunántúlon bolyong
- kevesebb verset ír, de jobbakat: mélyen átérzett, sablonmentes költemények
- a szentimentalizmusban kultusza alakult ki a magányosságnak
A Reményhez
- érzelmi-gondolati tartalom ellentétben áll a könnyed ritmussal – érdekes hatás
- tükrözhető versforma
- 1. és 4. versszak tartalmi és érzelmi párhuzam;
- 2. és 3. versszak: hangulati ellentét, éles kontraszt
- az egész vers egy fájdalmas monológ
- végig megvan a párbeszéd lehetősége, ám Csokonai nem él vele
- szerkezet
- 1. definiálja és megszólítja a reményt, istenként tiszteli, de haragszik rá
- 2. tavaszi virágoskerttel jellemzi életének bizakodó korszakát
- 3. visszájára fordítja az évszakmetaforikát: tavasz – tél
- 4. reménytelenség kiteljesedése, világtól való elidegenedés
- fájdalmas, elégikus búcsú Lillától: „Kedv! Remények! Lillák! / Isten véletek!”
A tihanyi Ekhóhoz
- elégia műfaj
- nem igazi ekhós vers
- a költő csak megismétli a versszakok utolsó sorait, nem változtatja őket meg
- nyomatékosító szerep, az utolsó sorok mindig a lelkiállapotára vonatkoznak
- szerkezet
- megszólítja Ekhó istennőt: „Tihannak rijjadó leánya”
- a füredi parton ül, Tihannyal szemben, távol a füredi vigadozóktól (hangulati ellentét)
- jellegzetes szentimentális vershelyzet: a halvány holdfénynél ül és sír
- általánosságban beszéli el élete kisiklását, számkivetettségének okát
- megemlékezik Lilláról, aki „a reménynek / még egy élesztője volt”
- 7. – 9. versszakban új emberi tartalmak
- felül akar emelkedni a világon, Rousseau-hoz hasonlóan magányba akar vonulni
- „Ember s polgár leszek” csak vágy: számkivetett ember soha nem lehet igazi polgár Csokonai a magányban remélheti, hogy megközelítheti az általa elképzelt polgári létet
- a végén jóslat: a jövő majd felismeri benne előfutárát
A Magánossághoz
- elégiko-óda
- indítás: istenasszonyhoz szól
- kéri, hogy ne hagyja el
- gazdag tájleírás + filozófiai tartalom
- a magány értékeit csak az érzékeny, művelt emberek (bölcsek és poéták) képesek felfedezni
- 4-5. versszakban éles szemléletváltás:
- királyi udvarban és egyéb zajos helyeken nincs magánosság
- ahol van, ott az emberek számára csak gyötrelmet, gondokat, félelmet és bút jelent
- 6. versszak: visszatér a magány dicséretéhez, sorra veszi az előnyeit
- „Mentsvára a magán szomorkodónak”
- „Tebenned úgy csap a poéta széjjel, / Mint a sebes villám setétes éjjel”
- 10. versszak: az elmúlás ábrázolása
- nem fél a haláltól; a halál az igazi magánosság, a „nemtudás kietlene”
- még utoljára érzékelteti a világból való kitaszítottságát: „Síromba csak te fogsz alá követni”
- ódai lezárás: már kívánja a halált
- a magánosságot a vers végére azonosítja a halállal
- a versben végig megtalálhatóak a magánosság hátrányai is, amiket el kell viselni
- kommunikáció, társaság, irodalmi élet, család hiánya
- közösségből való kitaszítottság
- nem lehet felvilágosult polgár
- nem akar visszakerülni a társadalomba (lemondó, keserű rezignáltság)
Írta: Somogyi Tamás