A magyar felvilágosodás
A felvilágosodás Magyarországon megkésve jelentkezik, a XVIII. század második felében. Megjelenésekor a francia hatás jellemző rá (enciklopédiák). Először a bécsi magyar testőrség által jöttek be a felvilágosodás eszméi hazánkba. Testőr írók: Báróczy Sándor, Barcsay Ábrahám, Bessenyei György.
A magyar felvilágosodás jellemzői:
- a nemzeti létünk védelme következtében a felvilágododás és a nyelvművelés összefonódik,
- a felvilágosodás vezetője a nemesség, de a XVIII. sz. végére ez radikalizálódik (jakobinusok).
A magyar felvilágosodás irányzatai:
- klasszicizmus,
- szentimentalizmus,
- népiesség.
Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)
Debrecenben született 1773. november 17.-én. Apja, Csokonai József, egy református lelkész fia. Borbély és seborvos volt, s szorgalmas munkával tekintélyes vagyont gyűjtött. Korán meghalt (1786), és az özvegynek két fiával együtt el kellett hagynia addigi otthonukat, s egy kis nádfedeles házban húzták meg magukat. Édesanyja kosztos diákok tartásával tudta csak biztosítani megélhetésüket. Csokonait Debrecen nevelte fel, mely akkor az ország legnagyobb magyar városa volt. Ez a polgárosodó paraszti közösség nemcsak a maga konzervativizmusával tűnt ki, hanem a korabeli Magyarország egyik legerősebb kisugárzású szellemi központja is volt. 1780-tól a református kollégium tanulója, 1788-ban a főiskolai tanfolyamra iratkozott be, majd papnövendék lett, ahol messze kiemelkedett a többiek közül. Csokonai ekkor tanult meg olaszul, latinul, franciául, németül, görögül ismerkedett az angollal, a héberrel és a perzsával. Tanárai már-már a jövendő professzort látták benne, s mint főiskolai hallgatót 1794-ben a gimnáziumi poéta-osztály vezetésével bízták meg. (1794-től 1795 júniusáig tanított.) Műveltségéről, olvasottságáról legendák keringtek, levelezett Kazinczyval, s ezekben az években nőtt nagy költővé, ekkor születtek legkiválóbb filozófiai költeményei (Az estve, Az állom, Konstancinápoly). Kazinczy véleménye Csokonairól: zseniális szórakoztató, alkalmi versek szerzője, ugyanakkor tudatosan készülő tudós költő (poeta doctus). 1795-ben derékba tört nagy reményekkel kecsegtető életpályája: kizárták a kollégiumból. Ennek hivatalos oka fegyelemsértés volt: Csokonai a húsvéti legáció után nem tért vissza Debrecenbe, hanem Pestre ment: kapcsolatokat keresett más írókkal, s szemtanúja volt a Vérmezőn Martinovics és társai kivégzésének. Kicsapásának valódi oka politikai megbízhatatlansága volt, mivel Csokonai a verseiben a felvilágosodás eszméit hirdette. Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra, de ott sem bírta sokáig: 1796-ban abbahagyta tanulmányait, s ezzel lezárult diákpályája (nem szerzett főiskolai oklevelet). Hátat fordítván Sárospataknak megkezdte négyéves dunántúli "tudós koldulását". 1796 őszén Pozsonyba sietett és egyszemélyes verses hetilapot indított Diétai Magyar Múzsa címmel, s ebben régi költeményei mellett közreadott néhány olyan alkalmi verset is amelyben főurak előtt tisztelgett. Vállalkozása - az akkori kulturális viszonyokat tekintve - eleve kudarcra volt ítélve. 1795 világnézeti fejlődésében is törést jelentett. Ekkor a múlt felé fordult, Ćrpádiász címen eposzt kezdett írni, közeledett a nemesi világszemlélethez, verseiben egyre több a franciaellenes indulat.1797 tavaszán Komáromba ment a franciák ellen készülő nemesi bandériumok zászlóavató ünnepségére. Śjraéledtek pozsonyi reményei, verses folyóirat kiadását tervezte itt is Nyájas Múzsa címmel, ebből azonban semmi sem lett. Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával - Lillával -, egy jómódú kereskedő leányával. Az ekkor írt versek arról vallanak, hogy kölcsönös és boldog szerelem bontakozott ki köztük, s a költő joggal érezhette magát "víg poétának". Míg állás után járt, a lány szülei 1798 márciusában férjhez adták Lillát egy gazdag kereskedőhöz. Szerelmének elvesztése tudatosította benne társadalmi száműzöttségét, reményeinek végleges összeomlását. Csaknem egy évet töltött Sárközi István alispán kastélyában. Sárközy juttatta be 1799 helyettes tanárnak a csurgói gimnáziumba. Csokonait bizakodás fogta el, s lelkesen vágott bele a pedagógiai munkába. Mikor helyettesítési ideje lejárt, visszatért Debrecenbe meghalni. Szűkösen élt, szüksége lett volna pénzkereső foglalkozásra, de minden terve zátonyra futott. Súlyosbodott - öröklött betegsége - tüdőbaja. Utolsó éveiben új verset már alig írt. Sajtó alá rendezte költeményeit. Művei kiadását nem érhette meg. Életéven mindössze két kötete látott napvilágot: A tavasz és a Dorottya. Hűvös időben megfázott, tüdőgyulladást kapott, s ágynak esett. A Halotti verseket Rhédey a költő tudta nélkül kinyomtatta, s honoráriumot küldött neki.Harminckét éves korában, 1805-ben halt meg Debrecenben. Barátja, Domby Márton rendezte temetését, ő intézte el, hogy a kollégiumi diákság nagy része mégis részt vehessen a gyászszertaráson.
Költészete
Csokonai a magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Magas szinten összegzi korának minden jelentős irodalmi irányzatát, személyes mondanivalóját zseniális sokszínűséggel fejezi ki.
Csokonai költészetét tematikusan 3 csoportra oszthatjuk:
1.) A "diákirodalom"
E korszak alkotásaiban sajátította el a népies nyelv és műformák használatát. Csokonai kiáll a népköltészeti művek megismerése mellett.
Az időszak jellemző művei:
- Békaegérharc - vígeposz.
- Estve jött a parancsolat - népies helyzetdal.
- Méla Tempefői avagy Az is bolond aki poétává lesz Magyarországon - az első hitelesen lejegyzett tündérmese található benne.
2.) Pásztorköltészet, anakreóni dalok
A pásztorköltemények Olasz és Német hatást mutatnak, a rokokó stílusjegyeit hordozzák magukban (idill, játékosság, aprólékosság). Anakreóni dalok: kötött forma, időmértékes verselés, ókori hatás, ókori minta. Szimultán, kétarcú, kettős verselés: egyidejűleg időmértékes és hangsúlyos verselés (pl.: Egy tulipánhoz). Csokonai aggályosan ügyel verseinek tiszta rímelésére.
3.) Gondolati költemények
A debreceni kollégiumban Csokonainak meg kellett tanulnia a verscsinálás mesterségét. A "dolgozatoknak" két fő típusa volt: a sentetntia és a pictura, az előbbi bölcseleti jellegű, az utóbbi tájak, évszakok, embertípusok leírása. Az iskolai verselés hatására mutatható ki költészetében a klasz-szicizmus szemlélete. Klasszicista hatást mutat az is, hogy költeményei szövegét nyersanyagként használta, állandóan csiszolta, változtatta azokat (pl.: Egy város leírása - Konstancinápoly,Estve jött a parancsolat - Szegény Zsuzsi táborozáskor). A klasszicizmus által a költészet felé megfo-galmazott követelmények (tanító, gyönyörködtető szándék) közül, Csokonai költészetének első két korszakában a gyönyörködtetés a hangsúlyos szempont. Költészetének új csoportját alkotják ezek a versek, melyekben a tanító, elmélkedő szándék válik elsődlegessé. Ezekben a felvilá-gosodás vezető eszméit foglalja össze, hirdeti, népszerűsíti. Hangot kap költészetében a szentimentalizmus is.
Konstancinápoly:
Az elképzelt Kelet színpompás leírása szinte észrevétlenül hajlik át valláskritikába, a végén pedig a felvilágosodás általános győzelmének hite szólal meg. Csokonai a vers első harmadában a térbeli rendező elvet követi: kívülről, a tenger felől közelít a városhoz, majd a Múzsa kedélyes hívogatása közben a konstancinálpolyi utcák színes forgatagát villantja fel. Ezután egy belső, intim térbe kalauzol a leírás, a szultán háremébe. Az eddigi, inkább ámulatot sugalló színes leírás komolyságát itt a csintalan érzékiség pajzánsága váltja fel a "dáma-bibliothéka" metafora kibontásával. A múzsa figyelmeztetésére a zárt térből újra a szabadba jutunk: a csodálkozó vers tárgya most a roppant nagy templomok kérkedése, mecsetek meghökkentő mé-rete. A leírást követő elmélkedő részben az időbeli szerkezeti elv érvényesül (jelen, múlt, jelen, jövő,). A költő a mohamedán vallásról beszél látszólag, de egyetlen utalás, a pénteki böjtölés, később a harangok említése világossá teszi, hogy a keresztény vallási elvakultság hasonlóképpen száműzi az észt és a virtust, s nem fogadja be az "emberséges embert". A költeményt szárnyaló jövendölés, boldogító látomás zárja le az új világról, melyben a Természet "örök törvénye" fog uralkodni, s megvalósulhat a minden embert és népet egybeölelő testvériség eszménye. Csokonai rendíthetetlenül hisz a eljövendő utópiájában, de ennek megvalósulását csak a késő századoktól reméli - ismerve saját kora kiábrándító realitásait.
Az estve:
Természetleírás és keserű társadalombírálat: Rousseau nyomán a természet romlatlanságát állítja szembe az emberi társadalom romlottságával.A nappali világosság és az éjszakai közti napszak, az alkony, az "estve" tündérien szép leírásával indul a költemény. Ebben az átmeneti időszakban feldúsulnak ugyan a természeti szépségek, de a nappaltól való búcsúzás szomorgó-vidám melankóliával telíti a tájat. A legelső sorokban a színhatások vizuális élménye az uralkodó: a tündöklő fény halovánnyá fakul, a horizont pirult, a felhők szegélye pedig aranyos lesz. Nyugovóra készül a természet, s az erdő világa búcsúzik a fénytől. Most a hanghatások zenei elemei jelennek meg, és a különböző hangjelenségek az első egység utolsó, alliteráló sorában lágy dallammá olvadnak össze: a madár-kák "búcsúzó nótát" énekelnek. Ide, ebbe az ideálvilágba menekül a költő, a sebzett ember vigasztalásért, lelki enyhülésért, bánatot oldó élményekért. Az alkony egyre szebb és vonzóbb lesz. A látványt és a zenei hanghatásokat illatérzetek egészítik ki ebben a részben ("mennyei illat", "fűszerszámozott") mintegy élvezve a különböző érzékelések gyönyöreit . Bánat és vigasz, szomorúság és ennek oldódása teszi érthetővé a "vidám melankólia" (mélabú) jelzős szerkezet ellentmondását: a zsibbasztó emberi görcsök csak a természet "kies szállásain" engedhetnek fel. A "setét éj" nemcsak a teljes fényhiányt jelzi, hanem a megromlott, az értelem nélküli társadalom, az elviselhetetlen emberi világ ijesztő képévé is tágul. Kiszakad a költőből a közvetlen panasz is "e világba semmi részem nincsen". A szépséget elpusztította a durvaság, a harmóniából diszharmónia lett. Ezért az állapotért a "bódult emberi nem" a felelős. A további eszmefuttatásban a közismert rousseau-i gondolat jelenik meg: a magántulajdon megjelenése megszüntette az ősi egyenlőséget. A múltba visszaálmodott aranykort az ún. negatív festés módszerével idézi fel: korabeli társadalom bűneinek hiányait sorolja fel. Gyakran utal a magyarországi viszonyokra is (dézsma, porció). A befejezés tulajdonképpen keserű sóhaj: az ősi idill maradványa, a közös kincs csupán a termé-szet még áruba nem bocsátott néhány szépsége: "édes erdei hangzások", "arany holdvilág". Ezeknek lett "örökös földesura" a társadalomból számkivetett, abban élni nem tudó ember. Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő.
A felvilágosodás Magyarországon megkésve jelentkezik, a XVIII. század második felében. Megjelenésekor a francia hatás jellemző rá (enciklopédiák). Először a bécsi magyar testőrség által jöttek be a felvilágosodás eszméi hazánkba. Testőr írók: Báróczy Sándor, Barcsay Ábrahám, Bessenyei György.
A magyar felvilágosodás jellemzői:
- a nemzeti létünk védelme következtében a felvilágododás és a nyelvművelés összefonódik,
- a felvilágosodás vezetője a nemesség, de a XVIII. sz. végére ez radikalizálódik (jakobinusok).
A magyar felvilágosodás irányzatai:
- klasszicizmus,
- szentimentalizmus,
- népiesség.
Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)
Debrecenben született 1773. november 17.-én. Apja, Csokonai József, egy református lelkész fia. Borbély és seborvos volt, s szorgalmas munkával tekintélyes vagyont gyűjtött. Korán meghalt (1786), és az özvegynek két fiával együtt el kellett hagynia addigi otthonukat, s egy kis nádfedeles házban húzták meg magukat. Édesanyja kosztos diákok tartásával tudta csak biztosítani megélhetésüket. Csokonait Debrecen nevelte fel, mely akkor az ország legnagyobb magyar városa volt. Ez a polgárosodó paraszti közösség nemcsak a maga konzervativizmusával tűnt ki, hanem a korabeli Magyarország egyik legerősebb kisugárzású szellemi központja is volt. 1780-tól a református kollégium tanulója, 1788-ban a főiskolai tanfolyamra iratkozott be, majd papnövendék lett, ahol messze kiemelkedett a többiek közül. Csokonai ekkor tanult meg olaszul, latinul, franciául, németül, görögül ismerkedett az angollal, a héberrel és a perzsával. Tanárai már-már a jövendő professzort látták benne, s mint főiskolai hallgatót 1794-ben a gimnáziumi poéta-osztály vezetésével bízták meg. (1794-től 1795 júniusáig tanított.) Műveltségéről, olvasottságáról legendák keringtek, levelezett Kazinczyval, s ezekben az években nőtt nagy költővé, ekkor születtek legkiválóbb filozófiai költeményei (Az estve, Az állom, Konstancinápoly). Kazinczy véleménye Csokonairól: zseniális szórakoztató, alkalmi versek szerzője, ugyanakkor tudatosan készülő tudós költő (poeta doctus). 1795-ben derékba tört nagy reményekkel kecsegtető életpályája: kizárták a kollégiumból. Ennek hivatalos oka fegyelemsértés volt: Csokonai a húsvéti legáció után nem tért vissza Debrecenbe, hanem Pestre ment: kapcsolatokat keresett más írókkal, s szemtanúja volt a Vérmezőn Martinovics és társai kivégzésének. Kicsapásának valódi oka politikai megbízhatatlansága volt, mivel Csokonai a verseiben a felvilágosodás eszméit hirdette. Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra, de ott sem bírta sokáig: 1796-ban abbahagyta tanulmányait, s ezzel lezárult diákpályája (nem szerzett főiskolai oklevelet). Hátat fordítván Sárospataknak megkezdte négyéves dunántúli "tudós koldulását". 1796 őszén Pozsonyba sietett és egyszemélyes verses hetilapot indított Diétai Magyar Múzsa címmel, s ebben régi költeményei mellett közreadott néhány olyan alkalmi verset is amelyben főurak előtt tisztelgett. Vállalkozása - az akkori kulturális viszonyokat tekintve - eleve kudarcra volt ítélve. 1795 világnézeti fejlődésében is törést jelentett. Ekkor a múlt felé fordult, Ćrpádiász címen eposzt kezdett írni, közeledett a nemesi világszemlélethez, verseiben egyre több a franciaellenes indulat.1797 tavaszán Komáromba ment a franciák ellen készülő nemesi bandériumok zászlóavató ünnepségére. Śjraéledtek pozsonyi reményei, verses folyóirat kiadását tervezte itt is Nyájas Múzsa címmel, ebből azonban semmi sem lett. Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával - Lillával -, egy jómódú kereskedő leányával. Az ekkor írt versek arról vallanak, hogy kölcsönös és boldog szerelem bontakozott ki köztük, s a költő joggal érezhette magát "víg poétának". Míg állás után járt, a lány szülei 1798 márciusában férjhez adták Lillát egy gazdag kereskedőhöz. Szerelmének elvesztése tudatosította benne társadalmi száműzöttségét, reményeinek végleges összeomlását. Csaknem egy évet töltött Sárközi István alispán kastélyában. Sárközy juttatta be 1799 helyettes tanárnak a csurgói gimnáziumba. Csokonait bizakodás fogta el, s lelkesen vágott bele a pedagógiai munkába. Mikor helyettesítési ideje lejárt, visszatért Debrecenbe meghalni. Szűkösen élt, szüksége lett volna pénzkereső foglalkozásra, de minden terve zátonyra futott. Súlyosbodott - öröklött betegsége - tüdőbaja. Utolsó éveiben új verset már alig írt. Sajtó alá rendezte költeményeit. Művei kiadását nem érhette meg. Életéven mindössze két kötete látott napvilágot: A tavasz és a Dorottya. Hűvös időben megfázott, tüdőgyulladást kapott, s ágynak esett. A Halotti verseket Rhédey a költő tudta nélkül kinyomtatta, s honoráriumot küldött neki.Harminckét éves korában, 1805-ben halt meg Debrecenben. Barátja, Domby Márton rendezte temetését, ő intézte el, hogy a kollégiumi diákság nagy része mégis részt vehessen a gyászszertaráson.
Költészete
Csokonai a magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Magas szinten összegzi korának minden jelentős irodalmi irányzatát, személyes mondanivalóját zseniális sokszínűséggel fejezi ki.
Csokonai költészetét tematikusan 3 csoportra oszthatjuk:
1.) A "diákirodalom"
E korszak alkotásaiban sajátította el a népies nyelv és műformák használatát. Csokonai kiáll a népköltészeti művek megismerése mellett.
Az időszak jellemző művei:
- Békaegérharc - vígeposz.
- Estve jött a parancsolat - népies helyzetdal.
- Méla Tempefői avagy Az is bolond aki poétává lesz Magyarországon - az első hitelesen lejegyzett tündérmese található benne.
2.) Pásztorköltészet, anakreóni dalok
A pásztorköltemények Olasz és Német hatást mutatnak, a rokokó stílusjegyeit hordozzák magukban (idill, játékosság, aprólékosság). Anakreóni dalok: kötött forma, időmértékes verselés, ókori hatás, ókori minta. Szimultán, kétarcú, kettős verselés: egyidejűleg időmértékes és hangsúlyos verselés (pl.: Egy tulipánhoz). Csokonai aggályosan ügyel verseinek tiszta rímelésére.
3.) Gondolati költemények
A debreceni kollégiumban Csokonainak meg kellett tanulnia a verscsinálás mesterségét. A "dolgozatoknak" két fő típusa volt: a sentetntia és a pictura, az előbbi bölcseleti jellegű, az utóbbi tájak, évszakok, embertípusok leírása. Az iskolai verselés hatására mutatható ki költészetében a klasz-szicizmus szemlélete. Klasszicista hatást mutat az is, hogy költeményei szövegét nyersanyagként használta, állandóan csiszolta, változtatta azokat (pl.: Egy város leírása - Konstancinápoly,Estve jött a parancsolat - Szegény Zsuzsi táborozáskor). A klasszicizmus által a költészet felé megfo-galmazott követelmények (tanító, gyönyörködtető szándék) közül, Csokonai költészetének első két korszakában a gyönyörködtetés a hangsúlyos szempont. Költészetének új csoportját alkotják ezek a versek, melyekben a tanító, elmélkedő szándék válik elsődlegessé. Ezekben a felvilá-gosodás vezető eszméit foglalja össze, hirdeti, népszerűsíti. Hangot kap költészetében a szentimentalizmus is.
Konstancinápoly:
Az elképzelt Kelet színpompás leírása szinte észrevétlenül hajlik át valláskritikába, a végén pedig a felvilágosodás általános győzelmének hite szólal meg. Csokonai a vers első harmadában a térbeli rendező elvet követi: kívülről, a tenger felől közelít a városhoz, majd a Múzsa kedélyes hívogatása közben a konstancinálpolyi utcák színes forgatagát villantja fel. Ezután egy belső, intim térbe kalauzol a leírás, a szultán háremébe. Az eddigi, inkább ámulatot sugalló színes leírás komolyságát itt a csintalan érzékiség pajzánsága váltja fel a "dáma-bibliothéka" metafora kibontásával. A múzsa figyelmeztetésére a zárt térből újra a szabadba jutunk: a csodálkozó vers tárgya most a roppant nagy templomok kérkedése, mecsetek meghökkentő mé-rete. A leírást követő elmélkedő részben az időbeli szerkezeti elv érvényesül (jelen, múlt, jelen, jövő,). A költő a mohamedán vallásról beszél látszólag, de egyetlen utalás, a pénteki böjtölés, később a harangok említése világossá teszi, hogy a keresztény vallási elvakultság hasonlóképpen száműzi az észt és a virtust, s nem fogadja be az "emberséges embert". A költeményt szárnyaló jövendölés, boldogító látomás zárja le az új világról, melyben a Természet "örök törvénye" fog uralkodni, s megvalósulhat a minden embert és népet egybeölelő testvériség eszménye. Csokonai rendíthetetlenül hisz a eljövendő utópiájában, de ennek megvalósulását csak a késő századoktól reméli - ismerve saját kora kiábrándító realitásait.
Az estve:
Természetleírás és keserű társadalombírálat: Rousseau nyomán a természet romlatlanságát állítja szembe az emberi társadalom romlottságával.A nappali világosság és az éjszakai közti napszak, az alkony, az "estve" tündérien szép leírásával indul a költemény. Ebben az átmeneti időszakban feldúsulnak ugyan a természeti szépségek, de a nappaltól való búcsúzás szomorgó-vidám melankóliával telíti a tájat. A legelső sorokban a színhatások vizuális élménye az uralkodó: a tündöklő fény halovánnyá fakul, a horizont pirult, a felhők szegélye pedig aranyos lesz. Nyugovóra készül a természet, s az erdő világa búcsúzik a fénytől. Most a hanghatások zenei elemei jelennek meg, és a különböző hangjelenségek az első egység utolsó, alliteráló sorában lágy dallammá olvadnak össze: a madár-kák "búcsúzó nótát" énekelnek. Ide, ebbe az ideálvilágba menekül a költő, a sebzett ember vigasztalásért, lelki enyhülésért, bánatot oldó élményekért. Az alkony egyre szebb és vonzóbb lesz. A látványt és a zenei hanghatásokat illatérzetek egészítik ki ebben a részben ("mennyei illat", "fűszerszámozott") mintegy élvezve a különböző érzékelések gyönyöreit . Bánat és vigasz, szomorúság és ennek oldódása teszi érthetővé a "vidám melankólia" (mélabú) jelzős szerkezet ellentmondását: a zsibbasztó emberi görcsök csak a természet "kies szállásain" engedhetnek fel. A "setét éj" nemcsak a teljes fényhiányt jelzi, hanem a megromlott, az értelem nélküli társadalom, az elviselhetetlen emberi világ ijesztő képévé is tágul. Kiszakad a költőből a közvetlen panasz is "e világba semmi részem nincsen". A szépséget elpusztította a durvaság, a harmóniából diszharmónia lett. Ezért az állapotért a "bódult emberi nem" a felelős. A további eszmefuttatásban a közismert rousseau-i gondolat jelenik meg: a magántulajdon megjelenése megszüntette az ősi egyenlőséget. A múltba visszaálmodott aranykort az ún. negatív festés módszerével idézi fel: korabeli társadalom bűneinek hiányait sorolja fel. Gyakran utal a magyarországi viszonyokra is (dézsma, porció). A befejezés tulajdonképpen keserű sóhaj: az ősi idill maradványa, a közös kincs csupán a termé-szet még áruba nem bocsátott néhány szépsége: "édes erdei hangzások", "arany holdvilág". Ezeknek lett "örökös földesura" a társadalomból számkivetett, abban élni nem tudó ember. Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő.
Megjegyzés küldése