Babits Mihály

a) A költői én és a világ kapcsolatának változása Babits pályáján
b) A szenvedés és a betegség lírai megjelenítése Babits kései költészetében
c) Babits Jónás könyve című művének értelmezése

Babits Mihály

A 20. század elején a modern, esztétikai tekintetben magas szintű irodalom kiemelkedő alakja Babits Mihály. Művein évezredek klasszikusainak nemes hatása érződik. Lírájára a gondolati-filozófiai mélység, a töprengő eszmélkedés jellemző. Ennek folytatója lesz Szabó Lőrinc és József Attila, majd Pilinszky János. Babits elsősorban a gondolati líra terén hozott újat, de ki kell emelni műfordítói munkáját és irodalomtörténeti, kritikai tanulmányait is.

Az 1908-tól Nyugat című folyóirat egyik vezéralakja. Az "őszirózsás" forradalom és a Tanácsköztársaság ideje alatt egyetemi tanár, majd a forradalom bukása után megfosztják katedrájától, és sokáig mellőzik. A Baumgarten-díjakat kiosztó alapítvány kurátoraként alkalma nyílik a fiatal költők, írók műveinek támogató megjelentetésére.

A költői én és a világ kapcsolatának változása

Levelek Iris koszorújából

Babits a könyvek bástyái mögé húzódott, de "nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét." Első kötetének ĺÍrisze az ezerszínű szivárvány istennője. Ez a fiatal költő kiapadhatatlan becsvágyát jelzi: minden hangon és minden tárgyról tud énekelni. Témák, hangnemek, korok, stílusok, versformák gazdagsága jellemzi már első kötetét. Jellemző rá a szokatlan rímek, alliterációk használata. Egyszerre hagyományőrző és újító: a klasszicitást és a modernséget együtt akarta megvalósítani. Az örökös megújulást nélkülözhetetlennek tartotta.

In Horatium

Az In Horatium (jelentése: Horatius ellen) című óda nemcsak kihívás Horatiusszal, hanem főhajtás is. A fiatal Babits tőle idézi az első négy sort: csak a beavatottakhoz, az értő olvasókhoz kíván szólni. A görög bölcseletre való utalás, a Hérakleitosztól vett idézet filozófiai távlatokat ad a költeménynek. A költészet megújulása új gondolatok megjelenése a régi formában, illetve régi eszmék új köpenyben való újjászületése. Programjának megfelelően Babits a Horatiusszal vitázó mondanivalót Horatius kedvelt versformájában, alkaioszi strófában zengi végig, hibátlanul.

A lírikus epilógja - az elégedetlenség költeménye

Az első kötet a soha meg nem elégedés himnuszával indult, s az elégedetlenség költeményével zárult. Babits önmagát, törekvéseit és ezek eredményét vizsgálja A lírikus epilógjában. A nagy filozófiai költőt az agnoszticizmus izgatja, mely tagadja a valóság teljes megismerhetőségét, s azt feltételezi, hogy az emberi értelem csak a jelenség, s nem a lényeg megragadására képes. A vágy és a lehetőség ellentéte jellemzi a verset. Csak óhaj, de lehetetlen a világot megismerni, birtokba venni, ábrázolni. Miközben az ember a "mindenséget" kívánja "versbe venni", önmagánál tovább nem jut. Sőt, még önmagát sem tudja meghatározni. Én és a világ viszonya - ez a vers tárgya, de mindkettő börtönnek bizonyul, mert sem az "én-világ", sem a tágasabb világ, a külső valóság sem meghatározható, s főleg nem otthonos; a költő egyikben sem érzi jól magát bezárva. A bezártságélményt költői kifejezésekkel teszi érzékletessé: "vak dió", "bűvös kör", "börtön". A szigorú versalakzat, a szonettforma is a zártságot sugallja.

A filozófus költő

Babits Mihály korának nemcsak egyik legnagyobb költője, hanem legsokrétűbb magyar gondolkodója is volt. Sokféle szál fűzte egyszerre különböző s néha ellentétes bölcseleti áramlatokhoz. Nagy hatással volt rá Bergson, aki szerint kétféle idő van (fizikai idő és egyénileg átélt idő).

Esti kérdés

A költő ezt a verset is rendkívüli alapossággal és tudatossággal alkotta meg. Feltűnő a rímképlet szerkesztettsége. A "midőn", az "olyankor" és az "ott" szavak három ízületre bontják a költeményt. A vers nyitánya egy tavaszi-nyári este csodálkozást kiváltó impresszióinak lehetetfinom leírása. Tizenkét soron át egy metafora kibontása adja a bensőségs hangulatot árasztó költői képet. Az "olyankor" névmással új logikai egység kezdődik: lezárult egy élmény, s ettől kezdve időrend nélkül különböző élethelyzetek kapcsolódnak egymáshoz. Velence szépségénél hosszabban időzik a költő. Az "ott" újabb gondolati egység kiindulópontja. Olyan ősi kérdések merülnek fel, melyekre a vers nem tud választ adni - Babits filozofikus költészetében általában fontosabb a kérdés, mint a válasz.

Erkölcsi-politikai kiállás

Babits szinte mindig esztétikai vagy morális kategóriákban gondolkodott, még ha társadalmi jelenségekről volt is szó. Erkölcsi és nem politikai szempontból ítélte meg pl. a nagy pesti tüntetést: az igazság diadalát várta tőle. Az erkölcs győzelme reményében - keserűen, meghasonlottan - vállalta volna a forradalommal együtt járó barbárságot is.

Húsvét előtt

Az erkölcsi kérlelhetetlenség fordította szembe a háborúval: az emberi élet, a humanista értékek védelme érdekében tiltakozott az élet- és értékpusztítás ellen. A költő maga olvasta fel Húsvét előtt című versét a Zeneakadémián. A Húsvét előtt cím a föltámadást, a béke reményét ígéri. A költemény szabadversre emlékeztető rapszódia, ritmusa idegesen nyugtalan. A versnek legfontosabb üzenete a békevágy kinyilvánítása. Négyszer tér vissza a szenvedést is vállaló mellékmondat: "S ha kiszakad ajkam, akkor is...". Ezek teremtik meg a vers gerincét. A háború embertelenségének szimbóluma a Vörösmartytól kölcsönzött nagy Malom. Miután a "szabadító drága szó" végre elhangzott, a könnyed dalforma jelzi a lélek viharainak elcsitulását.

A humánum őrzése a háború után

Az első világháború után szemlélete elkomorodott, kétségbeejtette a nemzeti tragédia. 1919-ben döbbent rá arra, mint Vörösmarty Az emberekben, hogy minden új "szent" eszme új nyomort és újabb szenvedést hoz. Magatartását és visszahúzódás, az elzárkózás jellemezte: 1925-ben megjelent kötetének címe is - Sziget és tenger - arra utalt, hogy a magánélet nyugalmába, az idill lakatlan "szigetére" szeretett volna elbujdosni, szellemi függetlenségét próbálta megőrizni. Költészetében új témák is jelentkeztek. Fölerősödött szociális érzékenysége, s megszólalt verseiben a mások iránti szánalom.

Cigány a siralomházban

A közösség iránt érzett szánalom, az emberi együttérzés közelítette a városi szegények szenvedése felé. Ennek egyik legszebb bizonyítéka Cigány a siralomházban című, mások fájdalmát megértő költeménye.

A vers költészetének összegző jellemzése, számvetése. A "cigány" ugyanúgy a költő metaforája, mint Vörösmarty híres versében. A nagy előd biztatta magát muzsikálásra, hogy "lesz még egyszer ünnep a világon", a 20. századi utódban már nem élnek ilyen remények. A "hajdan" ifjúkori művészetét idézi, a "szárnyas, fényes, páncélos, ízelt" pedig az alkotás könnyedségét, örömét. "Később", a háború alatt születtek tiltakozást kifejező expresszionista, trombitahangú versei. "De ma" "halkan, elfolyva, remegve jön", születik a vers, s a könny-hasonlat az új költemények tartalmáról, a szenvedés megszólaltatásáról vall. Versei személyes panaszai helyett a "testvérek" iránti szánalmat szólaltatják meg. Egyetlen felkiáltásban összegzi az énen kívüli világból érkezett benyomásokat: "Szomorú világ ez!".

A vers tartalmának megfelelően eltűnnek a csillogó rémek, az egyetlen tiszta képletű sor a legfontosabb mondanivalót emeli ki: "Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull".

Szembenézés a halállal

Kései költészetének fájdalmas-komor hangulatát indokolja a korai halál fenyegető közelsége is. 1936-ban már tudta, hogy súlyos beteg, s a versekben megszólalt a haláltól való rémület.

Ősz és tavasz között

Babits költészetének végső nagy művei közül való az Ősz és tavasz között című elégiája. 1936-ban született a vers, végzetes betegsége, a közelítő halál tudatában. A vers hangneme belenyugvó hangulatú. Az emberélet és az évszakváltás párhuzama legősibb lírai alapképeink közül való. Az Ősz és tavasz között is természeti képek szövevénye. A hetedik versszakban válik nyilvánvalóvá, hogy Babits számára minden a közelgő halált idézi fel. A záróversszakban a költő némi változtatással újra megismétli az alaptételt: neki már a tavasz is ellenség. S végül egy gyönyörű természeti hasonlattal zárja le a verset:
"Csak te borulsz rám, asszonyi jóság,
mint a letört karóra a rózsák,
rémült szemem csókkal eltakarni...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!"

Balázsolás

A Balázsolás a gégeműtét előtti légkörben született. Szent Balázs püspök a torokfájás védőszentje. Ünnepén szokásos szertartás a balázsolás vagy a Balázs-áldás: Babits is megkapta ezt az áldást operációja előtt.

A költemény vizuális képe is nyugtalan: fontosabb számára a gondolat, mint a nyelvi dallam. A vers izgatottságát, levegőért kapkodó zihálását érzékelteti az éles sorátlépések igen magas száma is. Maga a vers hangütése indítja meg az egykori szertartás hangulatába való beleélés folyamatát. Némi elnéző humorral gondol vissza a költő az egész szertartásra, az öreg papra, aki maga sem értette jól az áldás szövegét. A felnőttet önvád gyötri, amiért "félszáz évet" úgy élt át, hogy nem is gondolt az oltalmazó szentre. Most, hogy "orv betegség öldösi", újra "szepegő kamaszként" könyörög a csodatévő vértanúhoz segítségért. Párhuzamba állítja kettejük sorsát, s a vers végén már nem annyira az életmentés csodáját kéri tőle, mint inkább a halálba való belenyugvás bölcsességét.

A prófétai magatartás jelentkezése és vállalása

Jónás könyve

A 30-as évektől kezdve Babits az eddigieknél is magányosabban érezte magát, humanista értékei egyre idegenebbek lettek a fasizálódó világban. A mindennapok politikai küzdelmébe való leereszkedés helyett a szemlélődés és bölcselkedés útját választotta. A Versenyt az esztendőkkel című kötete 1933-ban íródott, a fasizmus győzelmének évében. Ebben a kötetben fellelhető a bibliai prófétákkal való azonosulás, a prófétai küldetés szerepének vállalása (Mint a kutya silány házában, Holt próféta a hegyen, Vers a csirkeház mellől, Mint különös hírmondó).

Babits egyre határozottabban vallja, hogy a művelt emberségnek azonosulnia kell a morális emberséggel, és a morális emberség abban a történelmi pillanatban szükségszerűen a fasizmus és a háború ellen politizáló emberséget jelenti. A költő így nyilatkozik erről: "Álljon-e ki az író politikai meggyőződései mellett? Vívjon-e harcokat az írás harcain kívül is? Iparkodjon-e hatni az aktuális kérdések megoldására?...Ezekre a kérdésekre csak egyetlen felelet lehetséges: igen...De micsoda felelősség is ez egyúttal".

Babits a Jónás könyvét operációja után vetette papírra, s a Nyugat 1938. évi szeptemberi számában jelent meg. Ehhez fűzi hozzá egy évvel később a Jónás imáját. Babits ekkor egész Európa pusztulásától rettegett - új erővel vetődött fel a kérdés: mit tehet a költő, a művész a barbár erők ellen? A négyrészes elbeszélő költemény bibliai történet mögé rejtett önéletrajz, nagyszabású lírai önvallomás. A küldetéstudat ünnepélyessége mellett itt is jelen van az irónia, sőt a groteszk humor is. A kezdetben gyáva Jónás, aki "rühellé a prófétaságot", komikus és szánalmas figura, groteszk alak. A korábban félénk Jónás Ninivében önmagát is túlkiabálva, kérlelhetetlenül igyekszik teljesíteni küldetését, de szégyenben marad. A testi-lelki gyötrelmek kényszerítették arra Jónást, hogy prófétáljon: felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól. Babits versének a története híven követi a bibliai elbeszélést, ám a Bibliában a niniveiek hallgatnak a próféta szavára, így logikus, hogy az Úr megkegyelmezett a városnak. A Jónás könyvében gúny és süket közöny fogadja a prófétát, akinek nem teljesedik be jóslata. Ebben ott rejlik valami remény is: az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei talán túl fogják élni a megáradt gonoszságot. Az elbeszélő költemény többnyire 11 szótagos sorokból áll, archaizáló nyelvezetű, ünnepélyes lejtésű. Gyakoriak a sorátlépések, a rímek virtuózan pongyolák.

Babits nagy művének végső tanulsága, hogy a próféta nem menekülhet kötelessége elől. Nem az önvád szólal meg a Jónás könyvében, hanem Babits belső vívódása az erkölcsi kötelesség kiállásra késztető parancsa és a közszerepléstől visszahúzódó természete között. A vers az igazi prófétaság lényegére tanít egy olyan történelmi pillanatban, amikor hamis próféták serege homályosítja el a napot. Jónás nem akart próféta lenni - bele is bukott szerepébe. Nem kellenének többé próféták? De igen, csak nem egészen úgy, ahogy Jónás hitte. Támadniuk kell azt, ami rossz, de nem szabad presztízskérdésből elpusztítaniuk az egészet. "A szó tiéd, a fegyver enyém" - mondja az Úr. A fegyver a történelem erőié. Tudatossá tenni e történelmi erőket, irányt mutatni nekik, tisztázni a feladatukat: ennyi, nem kevesebb és nem több a próféták szerepe.

Share this: