A látás érzékszerve a szem, ez a koponyacsontok védelmében a szemgödörben helyezkedik el. A szemgolyó fala háromrétegű. A legkülső réteg a kötőszövetes ínhártya, ennek külső felszínén tapadnak a szemmozgató izmok. Az ínhártya elülső folytatása az átlátszó, domború szaruhártya. A középső réteg a szem vérellátását szolgáló érhártya. Ennek gyűrűszerű megvastagodása a szaruhártya szélénél a sugártest. Belőle ered a szem színét adó szivárványhártya, amelynek középső, kerek nyílása a pupilla, melynek szűkítésével szabályozható a szembe jutó fény mennyisége. A szemgolyó legbelső rétege az ideghártya, más néven retina. Ez tartalmazza a fényingert felvevő receptorsejteket. A szemgolyó belsejét kitöltő átlátszó, kocsonyás anyag az üvegtest. A pupillán bejutó fénysugár útjába illeszkedik a szemlencse, amelyet a lencsefüggesztő rostok körben a sugártesthez rögzítenek. A szaruhártya és a szemlencse mint gyűjtőlencsék, fordított állású, kicsinyített képet vetítenek az ideghártyára, ahol a képnek megfelelő mintázatban a receptorsejtek ingerületet keltenek. Közeli tárgyra nézünk, akkor a gyűrű alakú sugártest izomzata összehúzódik, a lencsefüggesztő rostok ellazulnak, és a szemlencse saját rugalmassága folytán domborúbbá válik, így erősebben töri a fényt, a közelebbi tárgyról érkező fénysugarakat gyűjti össze az ideghártyán, ezért élesen látjuk.
A sugártest izmainak elernyedésekor a lencse kifeszül, domborúsága csökken, ezért a távolabbi tárgyakat látjuk élesen.
Ha a szembe jutó fénysugarak a szaruhártyán, a szemlencsén áthaladva már a retina előtt alkotják az éles képet, akkor az ideghártyára nem éles kép vetül = rövidlátás.
Ha a szem optikai berendezései a szükségesnél kisebb mértékben törik meg a beérkező fénysugarakat, akkor az éles kép az ideghártya mögött keletkezik, tehát a retinára vetülő fénysugarak életlen képet alkotnak = távollátás.
Az ideghártyában kétféle receptorsejt, a pálcikák és a csapok találhatók. A pálcikák igen kis fényerősségre ingerületet keltenek, félhomályban ezek segítségével látunk. A csapok csak nagyobb fényintenzitásra érzékenyek, ingerküszöbük magasabb. A színlátás a csapok eltérő ingerlékenységének tulajdonítható. A pálcikák szinaptikus kapcsolatrendszereik miatt nem képesek éles látást biztosítani.
Az ideghártyán, a szemgolyó pupillával szemközti belső oldalán található a sárgafolt, az éleslátás helye, amelyben csak csapok vannak. A szemmozgató izmok a két szemgolyót úgy állítják be, hogy mindkét szemünkben a látni kívánt tárgy képe vetüljön a sárgafoltra. A receptorsejtek még a retinában szinapszist alkotnak más idegsejtekkel, így az ingerület további neuronok axonján át távozik a szemből. Ezek az idegrostkötegek alkotják a látóideget, a II. agyideget. A látóideg szemgolyóból való kilépési helyén, a vakfoltban, nincsenek receptorsejtek. A látóidegek rostjai a talamuszban más idegsejteknek adják tovább az ingerületet. Ezek axonjai a látópályában haladnak a nagyagy nyakszirti lebenyébe, amelynek kérgében keletkezik a látásérzet.
A szem segédberendezései a könnymirigyek és a szemhéjak. A folyamatosan termelődő könny nedvesen tartja a szemgolyó felületét, megakadályozza kiszáradását, ezáltal biztosítja az optikai sajátságok, a törőképesség fenntartását. A könny elpusztítja az ide kerülő baktériumokat is. A könnyet a szemhéjak terítik szét a szaruhártya és az ínhártya felszínén.
A HALLÁS
A hallás a hangnak, vagyis a levegő rezgéseinek érzékelése. Fülünk három részre tagolódik. A külső fül a porcos fülkagylóból és a külső hallójáratból áll. Ezek a levegő rezgéseit terelik a középfül felé. A középfül a dobhártyával kezdődik. Ez a vékony, rugalmas lemez választja el a külső hallójáratot a levegővel telt dobüregtől. A dobüreget a garattal vékony járat, a fülkürt köti össze. A dobüregben három, ízülettel összekapcsolódó hallócsontocska található: a dobhártyához rögzülő kalapács, majd az üllő, és végül a kengyel. A kengyel talpa a belső fülbe vezető nyílást, az ovális ablakot fedi be. A külső fülön bejutó hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát, majd a rezgések végighaladnak a hallócsontocskákon, és fel is erősödnek. A rezgés végül a belső fület kitöltő folyadékot hozza hullámzásba.
A belső fülben csigaházszerűen föltekeredő cső, a csiga található. Itt vannak az érzékszőrökkel rendelkező receptorsejtek, a szőrsejtek. Az érzékszőrök fölé vékony fedőhártya nyúlik. A hang beérkezésekor a csiga folyadéka mozgásba jön, ennek hatására az alaphártya kileng, az érzékszőrök a fedőhártyának ütköznek. Ennek a mechanikai ingernek a hatására alakul ki az ingerület. A csiga alapjánál a magas, a csiga csúcsa közelében pedig a mély hangok keltenek ingerületet. Az ingerület az agyidegek közé tartozó hallóideg, majd a hallópálya idegrostjain a talamuszba jut, onnan pedig tovább a halántéklebenyben található hallóközpontba.
Az egyensúly érzékelése
Speciális receptoraink vannak az egyensúly érzékelésére a belső fül labirintusszervében. Az érzékszerv egyik része, a tömlőcske és a zsákocska fejünk térbeli helyzetéről szolgáltat információt. Érzékszőrökkel rendelkező receptorsejtjei fölött kocsonyás rétegbe ágyazódva apró mészszemcsék helyezkednek el. Ezek a kristályok súlyuknál fogva nyomják az alattuk levő érzékszőröket. Ha a fej térbeli helyzete megváltozik, a szemcsék más irányban, más sejteket ingerelnek, így más idegrostokon fut az ingerület. Fejünk elfordulását, forgó mozgását a három félkörös ívjárat segítségével érzékeljük. Belsejüket folyadék tölti ki. Ha a fej elmozdul, a mozgás síkjában eső ívjáratban a folyadék, tehetetlensége miatt ellenkező irányban áramlik, és sodrása meggörbíti az ívjárat végénél levő receptorsejtek érzékszőreit. Ez kelti az ingerületet.
A labirintusszerv receptoraiból az ingerület a VIII. agyideg egyensúlyérző rostjain halad a talamusz felé, ahonnan átkapcsolás után a mozgásszabályozás központjaiba és a fali lebenyben található érzőmezőbe jut.
Kémiai érzékelés
A szaglás receptorsejtjei az orrüreg felső részének nyálkahártyájában, a szaglóhámban találhatók. A receptorsejtekben az orrnyálkahártyát borító folyadékrétegben oldódó anyagok keltenek ingerületet. Az ingerület a szaglóidegen keresztül a talamuszt megkerülve, közvetlenül a homloklebeny kérgi részébe, a szaglóközpontba jut, ott keletkezik a szagérzet.
Megjegyzés küldése