Az ingerület az inger hatására létrejövő anyagcsere-változás. A sejthártyában sokféle fehérjemolekula található, amelyek az ionok átjutását befolyásolják. A
kálium-nátrium-pumpa aktív transzporttal nátrium-ionokat juttat ki a sejtből és kálium-ionokat pumpál be. Nyugalmi állapotban a kálium-nátrium-pumpa és a káliumcsatornák működése miatt a membrán belső oldalán az anionok vannak túlsúlyban a kationokhoz képest. Nyugalmi potenciál: a sejthártya polarizált, külső és belső felszíne között potenciálkülönbség mérhető, ált. –70 mV körüli érték. Ha az idegsejtet inger éri, az ingerlés helyén akciós potenciálhullám alakul ki. Az akciós potenciálhullám lefutása az adott sejtre jellemző, a csúcspotenciál értéke nem függ az inger erősségétől. Amennyiben az inger erőssége nem ér el egy minimális értéket (küszöbértéket), akkor nem alakul ki akciós potenciál. Az ingerület továbbhalad az axonon (sejthártyán). Az ingerület átadásának helye a szinapszis. A két sejthártya nem érintkezik, közöttük vékony szinaptikus rés húzódik. A végbunkóban apró szinaptikus hólyagok vannak, ezek ingerületátvivő anyagokat tartalmaznak. Az axon ingerületének hatására az átvivőanyag exocitózissal a szinaptikus résbe ürül, majd megkötődik a fogadó sejt membránján. A serkentő szinapszisokban az ingerületátvivő anyag kötődésének hatására depolarizálódik a membrán és tovaterjedő akciós potenciál alakul ki. A gátló szinapszisokban az átvivőanyag a következő sejtmembrán polarizált állapotát fokozza, vagyis hiperpolarizációt idéz elő.
A neuronoknak három fő típusuk van: az érző idegsejtek, melyek inger felvételére specializálódtak (a szervezetet kívülről érő, vagy belső állapotát jelző hatásokra kerülnek ingerületbe, ingerületük az axon útján a központi idegrendszerbe jut), a köztes idegsejtek vagy interneuronok más neuronok között közvetítik az ingerületet, a végrehajtó idegsejtek vagy mozgató neuronokat ingerületet a végrehajtó szervhez továbbítják.
A reflex amikor valamilyen inger hatására az idegsejtek közreműködésével meghatározott válaszreakció alakul ki. A reflex létrejöttében szerepet játszó idegrendszeri kapcsolat a reflexív, amely érző-, köztes- és mozgatóneuronokból áll.
Az ember idegrendszere
Az ember idegrendszere a velőcsőből alakul ki. A velőcső hosszú, hátsó részéből fejlődik a gerincvelő, elülső megvastagodó része pedig az idegvelőt hozza létre. A gerincvelő és az agy együttesen a központi idegrendszert alkotják. Az idegrendszer többi része, az idegek és a dúcok a környéki idegrendszerbe tartoznak. Az idegrendszer kezdeményéből az embrionális fejlődés során nagyszámú sejt vándorol ki a szervezet többi részébe, e sejtek csoportjai dúcokat hoznak létre. A neuronok axonokat és dendriteket növesztenek egymás és más sejtek felé, így jönnek létre a szinapszisok.
Egyes axonok a központi idegrendszerből, ill. a dúcokból kinyúlnak, együttesen kötegeket alkotnak, ezek az idegek. A gerincvelői idegek a gerincvelővel, az agyidegek az aggyal állnak kapcsolatban. A központi idegrendszeren belüli axonkötegeket pályáknak nevezzük.
A szürkeállomány sok idegsejttestet tartalmaz, a fehérállomány pedig velőshüvelyes idegrostokból áll.
Az idegrendszer felosztható működése szerint is. A szomatikus idegrendszer a vázizmokhoz kapcsolódó, jórészt akaratlagos működéseket szabályozza. A vegetatív idegrendszer a belső szervek, zsigerek működését hangolja össze. Az egész központi idegrendszert három kötőszövetes burok, az agyhártyák veszik körül. Agy-gerincvelői folyadék védelmet biztosít.
A gerincvelő a gerinccsatornában helyezkedik el. Fölfelé az öreglyukon belépve a nyúltagyban folytatódik. Nyaki, mellkasi, ágyéki és keresztcsonti szakaszokra tagolható. A fehérállományba ágyazódik be a szürkeállomány.
Hasi irányban a mellső, háti irányban a hátsó szavak helyezkednek el. A szürkeállomány szarvai a fehérállományt elülső, hátsó és oldalsó kötegekre tagolják. A hátsó kötegekben felszálló pályák (agy felé), a mellső kötegben leszálló pályák futnak. Az oldalsó köteg fel- s leszálló idegrostokat is tartalmaz. A szürkeállomány hátsó szarvában interneuronok, a mellsőben pedig szomatikus mozgató idegsejtek sejttestei vannak. A gerincvelő két oldalán, a csigolyák közötti résekben elhelyezkedő dúcokban érző neuronok sejttestei találhatók. Az érzőneuronok rostjai a hátsó gyökeret alkotják, a végrehajtó idegsejtek kilépő rostjai pedig a mellső gyökeret hozzák létre. A mellső és hátsó gyökerek közös kötegeket alkotnak, ezek a gerincvelői idegek.
A gerincvelő számos szomatikus és vegetatív reflex központja. A csigolyaközti dúcokban található érzőneuronok kétnyúlványúak: csigolyaközti dúc felé és a gerincvelő hátsó gyökerén keresztül a szürkeállomány hátsó szarva felé. A szomatikus reflexívekben az érzőneuronok ingerülete általában interneuronra adódik tovább, majd ennek axonja a mellső szarvban levő mozgatóneuronhoz kapcsolódik. Ez a végrehajtó idegsejt, amelynek axonja a mellső szarvon kilépve a gerincvelői ideghez csatlakozik, és a megfelelő vázizomhoz fut, annak összehúzódását idézi elő.
A gerincvelő vegetatív része: szerepe van a bélcsatorna mozgásainak szabályozásában. A béltartalom nyomja a bélfalban levő érző idegvégződéseket, így azokban ingerület keletkezik. Az ingerület az érző idegroston keresztül eljut a gerincvelő oldalsó szarvába, ahol áttevődik ez ún. központi vegetatív sejtre. Ennek idegrostja a mellső gyökéren át hagyja el a gerincvelőt, és a bélcsatorna falában levő vegetatív dúchoz fut. Innen indul ki a végrehajtó neuron, ez készteti összehúzódásra a bélfal simaizomzatát.
A szomatikus reflexben a mozgatóneuron a gerincvelő mellső szarvában található, míg a vegetatív reflexben a környéki idegrendszerben, egy vegetatív dúcban.
Az agyvelő szürkeállománya kétféle módon rendeződik. Az agy felszínét pár mm vastagon borító réteg az agykéreg, a mélyebben elhelyezkedő, fehérállományba ágyazódó részek a magok. Az agytörzset alkotják: a nyúltagy, a híd és a középagy. A híd háti oldalánál található a kisagy, a középagyat fölfelé a köztiagy követi, ennek folytatása az erősen barázdált felületű nagyagy. Az ingerületek két fő úton haladnak: a gerincvelő felszálló és leszálló pályarendszerein, és az agy saját idegein keresztül. Az agyidegek szimmetrikusan, párosával lépnek ki- illetve be. 12 pár agyidegünk van.
Az agytörzs felépítésében a szürke- és a fehérállomány nem különül el olyan élesen, mint más agyterületeken: agytörzsi hálózatos állomány. A hálózatos állomány neuronjai a gerincvelői fel- és leszálló pályákkal, a kisagy és a nagyagy pályáival egyaránt kapcsolatban állnak. Szerepük van az agykéreg ébrenléti állapotának fenntartásában, az izomtónus szabályozásában.
A köztiagynak két nagyobb része van: a talamusz és az alatta helyet foglaló hipotalamusz. A talamusz az érzékszervekből eredő felszállópályák fontos átkapcsoló állomása. A hipotalamusz a vegetatív működések szabályozásának központja.
A nagyagy két hatalmas féltekéjének felületét és ezzel az agykéreg mennyiségét a barázdák és a tekervények nagymértékben megnövelik. A kéreg alatt, a nagyagy fehérállományába számos mag ágyazódik. Féltekék: homloklebeny, fali lebeny, halántéklebeny, nyakszirti lebeny. Minden akaratlagos működést eredményező ingerület az agykéregből indul ki.
A kisagy tarkótájékon található: mozgások összerendezése, koordinálása.
A vegetatív idegrendszer a zsigeri működéseket szabályozza. Az idetartozó neuronok szerepük és idegrostjaik lefutása szerint kétfélék. A szimpatikus idegrendszer sejtjeinek axonjai a mellkasi és ágyéki gerincvelői idegekben lépnek ki, majd több irányban elágaznak. Általános hatású, egyszerre a szervezet nagy részének működését befolyásolja.
A paraszimpatikus idegrendszer rostjai egyes agyidegekben és a keresztcsonti gerincvelőből kilépő idegekben haladnak. E rostok egyenesen valamely szerv felé futnak és annak közelében kapcsolódnak át. Itt nem általános az ingerület, hanem egy-egy szervre hat, többnyire a szimpatikus hatással ellentétes módon.
A vegetatív működések fontos szabályozó központja a hipotalamusz. Éhségérzet, jóllakottság, szomjúságközpont. Hőszabályozás.
A mozgatóműködések szabályozása
A vázizmok mozgásának szabályozása a szomatikus idegrendszer feladata. Az izommal szinapszist alkotó mozgató idegsejt axonján ingerület halad végig: izom-összehúzódás.
A tudatosan befolyásolható mozgások szabályozásánál az ingerület az agykéregből indul, főként a homloklebeny hátsó részéből.
A piramispálya az összpontosítást igénylő, nem begyakorolt mozgásokat szabályozza. A pályarendszert alkotó rostok az agykéregből kiindulva átkereszteződnek a másik oldalra, és ott alkotnak szinapszist a megfelelő izom agytörzsi vagy gerincvelői mozgató idegsejtjével. Bal oldal a jobb, jobb oldal a bal oldalt irányítja.
Az extrapiramidális pályarendszer is az agykéregből ered és a szomatikus mozgatóneuronokon végződik. Közben sok szinapszison átkapcsolódik a nagyagy és az agytörzs magvaiban. Rostjai a piramispályához hasonlóan átkereszteződnek. Járás, tánc, mimika. Amíg egy mozgássor az egyén számára új, addig minden mozdulatra ügyelve az agykéreg közvetlenül, a piramispálya útján szabályozza a mozgást. A begyakorlás során a szabályozás fokozatosan az extrapiramidális pályára tevődik át, így a már megtanult mozgások végrehajtása közben a figyelem, az agykérgi összpontosítás más tevékenységre fordítható.
Megjegyzés küldése