ALBERT EINSTEIN, a relativitáselmélet megalkotója

Megváltozott-e a fizika a XX. sz.-ban?
A század elején a fizika tudománya óriási foradalmon ment keresztül, amelynek révén felnõ és teljesen átalakult a XIX. sz.-i állapotához képest. Ennek köszönketõen az ember kiszélesíthette és tökéletesíthette a világról alkotott képét és azt az irányító törvényeket. Ennek a forradalomnak a fõszereplõje volt Albert Einstein.

Ki volt Albert Einstein ?
1874-ben született Ulmban, Németország délkeleti városában egy zsidó családban. Csendes, magába forduló gyerek volt, aki nagyon szenvedett minden parancstól és kötelezettségtõl. München gimnáziumában nagyon nehezen alkalmazkodott a klasszikus nyelvek hagyományos tanításához, ezzel szemben egyre nagyobb szenvedéllyel fordul a természettudományok felé.

Mikor született a matematika iránti ,,szerelme” ?
Amikor tizenkét éves volt, az elsõ algebraleckéjét nagybátjától vette; ez és az ezzel párhuzamosan olvasott geometriakönyve szó szerint magával ragadta, ugyanugy, mint a zene, amely élete másik nagy szenvedélye volt. Miután befejezte tanulmányait Münchenben, egy rövid idõre Milánóba költözött a szüleivel, majd 21 éves korában leéretségizett a zürichi technikumban.

Milyen elméleteket dolgozott ki ?
Einstein 1905-ben jelentette meg az elsõ munkáit a ,,relativitáselméletrõl”, amelynek révén hiressé vált. Az idõben és térben levõ relativitásról szóló általános koncepciók nem voltak ismeretlenek a fizika tudományának területén: már a XVI. sz. óta foglalkoztak vele. Ennek az elméletnek az elsõ fontos következménye az volt, hogy felfedezték a ,,sebességnek van határa”: semmillyen test nem képes meghaladni a térben haladó fény sebességét, mivel a test tömege nõ a sebességgel, és annál nehezebb a test sebességét növelni, minél gyorsabb.

Mi a relativitáselmélet híres képlete ?
Einstein ezt az elméletet a mára mára már híressé vált képletben, E=mc2, pontosította, amelyben az m egyenlõ anyaggal, amit meg kell szorozni a fénysebesség négyzetével, amely energiává (E) alakul át… Egy tömeget, például grammban, meg kell szorozni a fénysebesség négyzetével centiméterekben, és már megkapjuk az energia értékét; tehát egy kis tömeg nagy mennyiségu energiává alakulhat át. Ezt a törvényt használják fel arra, hogy kiszámolják az atommagok kapcsolatának az energiáját, és arra is, hogy mennyi energia képes felszabadulni ezeknek az atommagoknak a maghasadása és a fúziós folyamatai alatt.

Milyen elismeréseket kapott ?
1920-ban neki ítélték a Nobel-díjat az ,,elméleti fizika területén végzett munkájáért”. A tudós, híres antikonformizmusához híven, a kapott pénzt Berlin szegényeinek ajánlotta fel. A következõ években meghívták, hogy a világ összes táján, a Szovjetuniótól kezdve a Távol-Keletig, konferenciákat tartson, fõleg az Egyesült Ållamokban, ahol nagy lelkesedéssel fogadták.

Miért költözött át Amerikába ?
Einstein mindig kész volt a saját eszméiért harcolni, a gondolkodás szabadságáért, az erõszakellenességért és a pacifizmusért. A harmincas években Németország helyzete Hitler diktaturájával megváltozott, ezért Einstein úgy döntött, hogy az Amerika Egyesült Ållamokba települ, ahol ezután 22 évig élt, és a Princeton Egyetemen tanított egészen 1955-ben bekövetkezett haláláig. Diákjai és tanártársai egytõl egyig emlékeznek antikonformista magatartására, különségeire, mint amikor nyáron szandálban sétált az utakon egy fagylaltot nyalogatva mindenki nagy megdöbbenésére… Vagy amikor visszavonult a tanítástól, és a gyerekeknek segített a matematika házi feladatok megoldásában, és mindig kijelentette, hogy sikerült tõlük valami újat tanulnia…

Készítette: Izsák Csaba
VI. C oszt.

Kommunikáció: verbális és nem verbális metakommunikáció

A kommunikáció egyszerre több funkciót is betölt. Alapvető funkciója az információközlés, eszköze a kapcsolattartásnak, a partner befolyásolásának, a kölcsönös egymásra hatásnak, és a kapcsolat minősítésének. A kommunikáció folyamatában 4 tényező szerepel: a közlő (adó), a fogadó (vevő, célszemély), a közlemény (üzenet, információ), és a továbbító közeg (csatorna).
A kommunikáció történhet: nyelvi jelekkel (szavak közvetítésével) és egyéb más nem szóbeli formában, az előbbit verbális, az utóbbit nem verbális (illetve ha ez nem tudatos szabályozott akkor meta-) kommunikációnak nev.
A verbális kommunikációban a szavak töltik be az információközvetítő szerepet. Torzító hatású lehet a verbális kommunikációban a felek közötti alá-fölérendeltségi viszony. A beszéd tartalmából értesülhetünk a közlő személy törekvéséről, érdeklődéséről, gondolatairól, értékítéleteiről, érzelmeiről.
A nem verbális kommunikáció azoknak a beszédet kísérő másodlagos megnyilvánulásoknak az összessége, amelynek a szóbeli közlés tartalmi oldalát minősítik, jelentését árnyalják, közvetve kifejezik a kommunikálónak a partnerhez való viszonyulását. A bennünk rejlő kommunikációs lehetőségek száma rendkívül nagy. Olykor a másodlagos közlések sejtetik, hogy mennyire őszinte a direkt közlés. Minthogy a másodlagos jelzések biológiai eredetűek, önkéntelenül is megnyilvánulnak, ha azonban tudatosan szabályozzuk megjelenésüket, akkor viszont színlelhetők is, s így alkalmasak lehetnek a partner megtévesztésére. A nem verbális kommunikáció 3 síkon bonyolódik. Ezek a testbeszéd (arcjáték, szem kontaktusváltás, tekintet, taglejtések, testtartás, érintés és térközszabályozás), a vokális csatornához kapcsolódó elemek (hangerő, hanglejtés, beszédtempó), és a szimbolikus csatornán folyó közlés (hajviselet, díszek, ékszerek, jelvények). A nem verbális kommunikáció 4 dimenzióban ad visszajelzést a közlőnek a befogadóhoz való viszonyáról pl. a közlés tartalmáról, a közlés szituációjáról és a közlés jellegéről.
Az arcjáték (mimika) által közvetített jelek a legkifejezőbbek ezért v.mennyi nem verbális jelzés közül a legfontosabbak. Az arcjátékok elsősorban az érzelmi viszony tükrözői. Az arcjátékot a szemek, a szemöldök és a száj mozgásai képezik. A szemöldök mozgása a partner szavainak folyamatos kommentátora. A legtöbb ember képes arra, hogy a partner mimikáját helyesen értelmezze. A tekintet az arcjátéktól csak nehezen különíthető el. Ennek ellenére olykor önálló életet is élő, de mindenképpen fontos jelzéseket közvetítő forrás. Az emberek szemezésének hátterében mindig az érdeklődés áll. Önkéntelenül is keressük a másik ember tekintetét, hogy visszajelzést kapjunk az általunk közöltek fogadásáról. a tekintet könnyíti meg a helyzet feletti kontrollt. A taglejtések (gesztusok) jelentős információforrások. Az ujjak mozgatása a tárgyak babrálása szorongást, az ökölbe szorított kéz agressziót, a szájhoz ill. az archoz emelt kéz belső feszültséget zavart fejez ki. A szóbeli kifejezést magát is segíthetik. A gesztusok között is akad jó néhány forma pl. intés, hívás, helykínálás, leintés. Ezeknek persze csak meghatározott kultúrkörben van azonos jelentésük.


A testtartással összefüggő jelzések közül a fej, láb és deréktartásnak van jelentős információértéke, ezek sem mindig teljesen egyértelmű jelzések. Általános testtartásunk és mozgásunk jelezheti érzelmi állapotunkat de a partner iránti attitüdünket sőt és énképünket is. A testtartás szintén lehet barátságos és ellenséges is. A testi kontaktus az ölelés, a simogatás, a szeretet, a vonzalom, olykor pedig az együttérzés. A térközszabályozás (proxemika) az álatok ún. területi viselkedésénél is jól megfigyelhető.
Edward Hall 4-féle távolságot regisztrált: a bizalmas, a személyes, a társasági és a nyilvános távolságot. A bizalmas távolság az érzelmileg szorosan kötődő személyek között fordul elő. A személyes távolságban a partnerek nagyjából karnyújtásnyira vannak egymástól. A társasági távolságot ismerőseinkkel tartunk fenn. A nyilvános távolság pl. az előadó és a hallgatóság között van. Ez már a személyes vonatkozások körén is kívül esik. Minél nagyobb egy távolság annál nagyobb jelentőséget kap a testtartás és a taglejtés. A térközszabályozás nemzeti hovatartozás és műveltségi kör szerint is eléggé nagy eltéréseket mutat.
A kommunikációnak a verbális és nem verbális változatán kívül természetesen eszköze lehet az írás a rajz és a kép is. Ezek azonban jelentőségükben nem érnek fel a beszéddel, de még a nem verbális elemekkel sem, nem képesek ugyanis azok többleteit visszaadni.

A szociális befolyásolás és meggyőzés

A szociális befolyásoló szociálpszichológia egyik központi témája. A befolyásolás a másik ember viselkedésének megváltoztatására, illetve módosítására irányuló hatás, amely direkt és indirekt formát egyaránt ölthet. A befolyásolás hatékonyságát a folyamatban szereplő 3 tényező: a kommunikátor, a kommunikáció és a befogadó függvényeként értelmezték. A befolyásolás előidézte vélemény tartóssága nagyon változékony, ennek egyik oka az, hogy idővel hanyatlani kezd a forrás pozitív illetve negatív hatás. A közlés végül is eredményes lesz-e vagy sem, az döntően mégis az egyénben ható tényezőktől függ. Ilyen az egyén szelektív magatartása, vagyis az, hogy egyáltalán engedi-e hatni a közlést. Ilyen az odafigyelés immunizáló hatás. Az egyénben ható tényező az ún. motivációs ellenállás is. Az egyén a kialakult egyensúlyhiányt különböző mechanizmusokkal, legfőképpen tagadással, megtámogatással és differenciálással igyekszik feloldani. A tagadással letagadja, vagy pedig kimagyarázza az összefüggés előjelét pl. dohányzással kapcsolatosan a dohányzó pozitívan értékeli a dohányzást és negatívan a tüdőrákot. A megtámogatással még erősebbé teszi az egyik objektumot vagyis kiegyensúlyozott jelleggel további objektumokat kapcsolja össze pl. úgy hogy a dohányzás rendkívül élvezetesnek mondja ki. A differenciálással pedig úgy állítja helyre az egyensúlyt, hogy az egymással negatív módon összefüggő elemeket élesen elkülöníti (kimondja, hogy lehet füstszűrős cigarettát is szívni, ami megvéd a tüdőráktól).

A befolyásolás folyamatai
A szociális befolyásolással kiváltott reagálás módoknak Herbert Kelman 3 változatát különböztette meg: 1, - az engedelmességet (behódolást), 2, - az azonosulást (identifikációt), 3, - belsővé tételt (interiorizáció).
1, - engedelmességről akkor beszélünk, amikor az egyén nem ért egyet a befolyásolás tárgyával, mégis úgy nyilatkozik meg, ahogyan azt az adott szituációban tőle elvárják. Tehát látszatviselkedést produkál. Az engedelmességet azért nevezik másképpen behódolásnak is. Vannak olyan emberek, akik minden helyzetben kényszerűen igyekeznek azt mondani, amit várnak tőlük, hogy közvetlenül és azonnal kedvező reakciót váltsanak ki a másik emberből.
2, - Azonosulás esetén az egyén azért tesz magáévá valamely más személytől származó viselkedés vagy véleménybeli elvárást, mert ez kielégítő önmeghatározó viszonyt jelent az illető személlyel vagy csoporttal. Az azonosulás különböző formákat ölthet. Felveheti klasszikus alakját, kölcsönös szerepviszonylat alakját is öltheti pl. az ember a csoport valamely hagyományát veszi át.
3, - Az interiorizáció során az egyén azért enged a befolyásnak, mert az abban foglalt elvárás alapvetően egybevág saját értékrendszerével. Az interiorizációt eredményező elvárások valamilyen módón mindig összefonódnak az egyén már meglévő értékeivel, és fokozatosan függetlenednek el a külső forrástól.
Mindhárom formát az előzetes és az utólagos körülmények más-más együttese jellemzi. A három folyamat közötti különbség oka mindenképpen visszavezethető a befolyásoló személy tulajdonságaira, befogó motivácíóra és sok egy külső körülményre. Az interiorizáció folytán kialakult viselkedés azonban már a belső értékrendszer szerves része, amely teljes összhangban van a rendszer többi elemével.



A meggyőzés

A meggyőzés tudat átszervezése, valamely nézet elv elfogadtatása, beidegződés megváltoztatása a kommunikálás útján végbemenő pszichikus ráhatás. Eredményt azonban egyéb elemek is meghatározhatják. A meggyőzés eredménye értelmi beállításon és tudatosuláson, továbbá érzelmi azonosuláson alapuló meggyőződés: attitüd, vélemény, és álláspontváltozás. A meggyőzésre McGuire 5 mozzanatból állított fel folyammodellt: a figyelemből, a megértésből, az elfogadásból, a megtartásból és a viselkedésből áll.

Befolyásolhatóság-meggyőzhetőség

A befolyásolhatóságon azt értjük, hogy az egyén mennyire hozzáférhető a hatás (közlés) számára. Ugyanannak a dolognak a két oldaláról van szó: aki befolyásolható, azt meggyőzni is könnyebb, aki pedig hajlandónak mutatkozik a saját véleménye megváltoztatására az könnyebben befolyásolható. A befolyásolhatóságot tekintve igen nagy egyéni eltérésekkel találkozhatunk. A nemek között tapasztalható némi eltérés a nők valamelyest befolyásolhatóbbak a férfiaknál, ami minden bizonnyal a női szerep sajátos elemeivel magyarázható.

Az interakció

Két személyről akkor mondhatjuk el, hogy kapcsolatot létesítettek ha megvan a lehetősége annak, hogy egymás viselkedését (cselekedeteit) befolyásolni tudják. Ezt a kölcsönös egymásra hatást interakciónak nev. Az interakció minden társas kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele, olyan folyamat, amelyet közösen egyeztetett jelentések szabályoznak. A cél végül is kapcsolat ésszerű, haszon alakítása. Ahhoz, hogy az interakció sikeres legyen, rendelkeznünk kell a viselkedés pontos észlelésének, értelmezésének a képességével, ismernünk kell a társas élet szabályszerűségeit és nem utolsósorban jó kell kommunikálnunk. A korai ún. felderítő jellegű interakciónak fontos szerepük van a kapcsolat további alakulásában. A szituáció ugyanis, amelyben az első érintkezés létrejön, bizonyos viselkedéséi mintáknak kedvez, másokat viszont eleve kizárhat. Az interakció rendkívül szelektív folyamat, mint az azt megvalósító személyek, mind pedig annak tárgya szempontjából. Az interakciók az egyénre nézve különféle következményekkel járnak. Bizonyos kapcsolatok jobban, mások kevésbé elégítik ki az egyént. A legtöbb hétköznapi interakciók szabályosan visszatérő epizódok keretében zajlik. Az epizódok milyenségét a helyszín és a partnere közötti kapcsolat jellege határozza meg.

Az interakció eszközei
A partnerek kölcsönös egymásra hatása döntően a kommunikáció, az ún. társas készségek alkalmazása, valamint együttműködés révén valósul meg.
1, - Kommunikációnak mint interakciós eszköznek két alapvető funkciója van: a, kontroll megoszlása és a kapcsolatra jellemző b, affiliációs üzenetek szintje.
A, a kontroll mindazon megszólításoknak a konstellációja, amelyeket az emberek egy-mással szemben alkalmaznak a kontrollt sok különálló viselkedési elemből építjük fel pl. többet vagy kevesebbet beszélünk, többet kérdezünk.
B, affiliáció a másokkal való baráti kapcsolat, együttműködés igényét, vagyis a társas szükségletet jelenti. Az affiliációt a fizikai közelséggel, a szemkontaktussal, az érintéssel, a nyitott testhelyzettel fejezzük ki. Az affiliációnak olyan szintre kell eljutnia, hogy az a felek számára megelégedettséget jelentsen.
2, - A társas készségek, más néven: taktikai viselkedés módok, azoknak a reagálás módoknak, spontán és tudatos megnyilvánulásoknak a gyűjtőneve, amelyekkel kapcsolatainkat (partnerünkkel való érintkezésünket) szabályozzuk, illetve, amelyekkel partnerünkre (és a kommunikációs folyamatra) befolyásoló hatást gyakorolunk. Alapjukat a megfelelően összehangolt verbális és nem verbális jelzések képzik. Valamennyi taktikai viselkedésmódunk a szociális tanulás eredménye. Aki a társas érintkezésben, a kommunikálásban ezeket szakértelemmel és megfelelő hatékonysággal tudja alkalmazni, azt interperszonálisan kompetensnek nev. A társas aktusban ezt követően hosszabb-rövidebb „közös problémamegoldás” következik. A felek megpróbálják a kapcsolatot úgy fenntartani, hogy az mindkettőjük számára kielégítő legyen. A választásban azonban korlátozó tényezőként hat a másik fél hasonló törekvése. Az egyik fél a másikat azzal is igyekszik „magához kötni”, hogy mindenben igazat ad neki és kívánsága szerint cselekszik. Ezzel a magatartással azonban átengedi a döntést a tekintetben, hogy milyen legyen kapcsolatuk jellege.


A nemverbális jelzések intenzívebb hatásúak mint a szavak. Aki tényleges befolyást akar gyakorolni a másikra, annak mindenképpen irányítania kell a kapcsolatot, a kommunikációt még úgy is, hogy az nem mindenben tartozik a partner tetszésével. Hogy ez a körülmény ne okozzon zavart, a dominanciára törekvő félnek az irányítás fenntartása mellett megnyerőnek kell maradnia. Ez elérhető közvetett módon (finom, rábeszélő eszközök) és direkt módon is (jutalmazási eszköz alkalmazásával). A társas készségek szinkrónba hozását magunk az általános udvariassági szabályok is segíthetik.
3, - Az együttműködés a kölcsönösség 3 kulcskérdésének: a bizalomnak, az összehangoltságnak és az alkudozásnak az együttes megoldottságát feltételezi az együttműködés mindig a kölcsönös igyekezet eredményeként valósulhat csak meg. A feleknek tehát mindenekelőtt bíznunk kell egymásban. A fejlett társadalmakban az egymás iránt megnyilvánuló bizalom szinte már társadalmi norma. Ahol ugyanis a bizalom nem funkciónál, ott a gyanakvás lesz úrrá, az egyes emberek kapcsolatában és együttműködésében is komoly zavarokat idézhet elő.

Interakciós függőségek

Az interakció lényeges formai sajátossága a résztvevők között kialakuló függőség. Edward Jons szerint 4 féle függőségi viszony alakulhat ki az interaktív kapcsolatokban: 1, - az álfüggőség, 2, - az aszimmetrikus függőség, 3, - a reaktív függőség, 4, - kölcsönös függőség.
1, - Álfüggőségről akkor beszélhetünk, amikor a személyes elemek a háttérbe szorulnak és a partnerek viselkedését konkrét külső előírások határozzák meg.
2, - Aszimmetrikus függőség esetén az egyik fél kiszolgáltatott, azaz csak arra van lehetősége, hogy a kezdeményező fél viselkedésére, megnyilvánulásaira reagáljon, viselkedése tehát kikényszeríttet engedelmesség.
3, - A reaktív függőségi viszony jellemzője, hogy a partnerek egymás viselkedésének a figyelembevételével kénytelenek megnyilatkozni, mivel reagálás módjukat a helyzet kényszere szabja meg.
4, - Kölcsönös függőségi viszony a felek viselkedését az összehangoltság jellemzi. Ezért ezt a függőségi viszonyt teljes interakciónak is nevezik. A kölcsönösség érdekében a felek az interakció kezdetén igyekeznek felderíteni egymás szabályképzeteit, és sajátos alapfolyamatban megállapodásra jutni egymással.

Önfeltárulkozás az interakcióban

Az önfeltárulkozásnak különösen a kapcsolat alakulásának harmadik fázisában (a kölcsönösség szintjén) van igazán jelentősége. A fokozatosság azonban itt sem elhanyagolható követelmény. Nem ajánlatos ugyanis „idő előtt” feltárnunk személyiségünk valamennyi lényeges oldalát, hiszen ez esetben érdektelenné válhatunk, sőt egyenesen kiszolgáltatottá is.

A társas kapcsolatok keletkezése, indítékai

A kapcsolaton általában v.milyen összeköttetést, érintkezést, ismeretséget, viszonyt értünk. Társas kapcsolaton pedig személyek között kialakult köteléket, amely többnyire közvetlen (személyes jellegű) de közvetett is lehet pl. amikor telefonon keresztül teremtünk kapcsolatot, vagy levelezés útján érintkezünk v.kivel. A társas kapcsolatok szükségességét az ember veleszületett biológiai késztetéseivel magyarázzák, öröklött késztetéseink (ösztöneink, biológiai szükségleteink) a kapcsolatalakításnak. Társas viszonyainkat nem elsősorban ezek, hanem sokkal inkább a szociális szükségleteink határozzák meg. A kapcsolatok létesítésének és fenntartásának igénye döntően az ember társas lény mivoltából fakad, a kapcsolatok ugyanis a társadalmi élet nélkülözhetetlen kellékei.
Életünk során sokféle kapcsolatot alakítunk ki: futó ismeretséget kötünk közös utazás, üdülés alkalmával idegen személyekkel, szorosabb partnerkapcsolatban állunk munka-társainkkal, közvetlenebb kapcsolatot tartunk fenn rokonainkkal, barátainkkal, a legmaradandóbb kapcsolat házastársunkhoz, legközelebbi hozzátartozóinkhoz fűz bennünket. Az emberek között létesült különféle kapcsolatokat a társadalomlélektan személyek közötti idegen szóval „interpeszonális” kapcsolatnak nevezi.
A kapcsolat két vagy több személy között többnyire nem véletlenszerűen alakul ki. Kapcsolatot rendszerint mindenki saját vagy kölcsönös kezdeményezés, illetve egy harmadik személy közreműködése hoz létre. Az ok akár tudatos akár nem minden esetben ugyanaz valamely konkrét szükséglet kielégítésének az igénye. A társkeresés illetve a kapcsolatfel-vétel egyik igen fontos motiváló tényezője a fizikai közelség. Ennek mértékétől függ, hogy a környezetünkben előforduló emberek közül egyáltalán kit fogunk észrevenni. Fontos motiváló hatást fejt ki a fizikai vonzerő. Jelentős szerepet tölt be a kapcsolat létesítésében a társadalmi és a demográfiai hasonlóság. Az esetek többségében olyan személyekkel igyekszünk kapcsolatba lépni akiknek családi (szociális) háttere hasonló a miénkhez. Az egyének elsősorban saját státusszintjükön vagy ahhoz közeli szinten lévők közül választanak partnert. A hasonló attitüdökkel rendelkezőkhöz általában jobban vonzódunk. Az embernek fontos, hogy olyan partnerei (barátai) legyenek akik elfogadják őt, akik pozitív hatással vannak, akik szociális szükségleteit képesek kielégíteni. Minden társválasztás végső soron tehát a másik emberhez való vonzódáson alapul. A vonzalom legfontosabb determinánsa a közelség, a rokonszenv érzése. Vonzalmat kiváltó szerepe van a viszonosságnak is. Ha ugyanis úgy tapasztaljuk, hogy valaki kedvel bennünket, jó véleménnyel van rólunk, minket választ, akkor mi is pozitívan viszonyulunk hozzá, rokonszenvessé válik számunkra.

A kapcsolatok fajtái

A kapcsolat kétféle alapon jöhet létre: a társadalmi munkamegosztás kezdeményeként, vagyis szervezés útján illetve egyéni érdekből vagyis érzelmi alapon spontán kötődés útján. Az előbbit formális az utóbbit informális kapcsolatnak nev.
A formális kapcsolat társadalmi kényszerhelyzet amelyben a partnerek viszonyát az érdekekben való egyezés a közös cél szabályozza. A formális kapcsolatban állók együttműködése éppen ezért normákhoz kötött. Formális kapcsolat minden szervezeti és alkalom-szerű kapcsolat pl. a munkatársi, az orvos-beteg, az ügyintéző-ügyfél kapcsolat.

Az informális kapcsolatok a baráti, szerelmi, házastársi kapcsolatok amelyek közös értékszempontokon nyugvó bizalmas (intim) kapcsolatok amelyekben a felek viszonya kötetlen, közléseiket teljes nyíltság, őszinteség jellemzi.

A kapcsolatok fejlődése

Minden kapcsolat a felszínes ismeretséggel és érintkezéssel indul. További alakulását azonban már meghatározott szabályszerűségek jellemzik. A társas kapcsolatokkal foglalkozó kutatók több fázist különböztetnek meg: az ún. egyoldalú észrevétel, a felszínes kapcsolat és a kölcsönösség.
1, - Az egyoldalú észrevétel esetén csupán az egyik fél van tudatában a másiknak (azaz csak ő veszi észre a másikat) és egyoldalúan reagál rá pl. amikor az utcán egy számunkra szimpatikus ember jön velünk szemben, észrevesszük őt, majd elhaladunk mellette anélkül, hogy egyetlen szót is váltanánk vele.
2, - Csekély az elkötelezettség és minimális a személyes bevonódás a felszínes kapcsolatban is. A partnerek ezen a szinten szigorúan ragaszkodnak a szerepüknek megfelelő viselkedéshez, ezért viszonyuk jobbára még személytelen pl. a bolti eladókkal, az újság árusokkal való érintkezés során.
3, - A kölcsönösség szintjénél már tényleges bevonódásról beszélhetünk. Ez esetben már bizonyos mértékű intimitás is kialakul, a partnerek többé-kevésbé ugyanazt érzik és gondolják, ugyanúgy cselekednek mint a másik. A kölcsönösség létrejöttének legfőbb mozgatója a partnerek közötti érzelmi kötődés, amely egyre szorosabbá válik.

A kapcsolatok természetesen nemcsak fejlődhetnek, hanem negatív irányt is követhetnek, lazulhatnak, sőt teljesen fel is borulhatnak. A kapcsolatok természetes velejárói a konfliktusok amelyek egyre szaporodnak. A bomlási folyamat egy idő után teljes szakításhoz vezethet. A kapcsolat megszakítását illetően különböző stratégiákkal találkozhatunk. A fiatalabb korosztályokhoz tartozók gyakran közvetlenül, viszonylag rövid úton viszik döntésre a kérdést. Az idősebbeknél a visszahúzódás, a leépítés általában hosszabb időt vesz igénybe, és többnyire fokozatosan megy végbe. Vannak olynak is, akik hosszabb-rövidebb ideig ámítják egymást, a végsőkig kerülik a megbánást az összeütközést.
Levinger a kapcsolatok fejlődéstörténetének elemzése során kitért az egyes társas viszonyok speciális sajátosságaira is. Megemlítette a 1, - házastársi kapcsolatokat melyben a házastársak közös tulajdonnal, közös gyermekkel rendelkeznek. Mindezek miatt nagyfokú az elkötelezettségük, de ugyanilyen lehet az elégedettségük is. 2, - A barátság az előbbi kapcsolatnál kevésbé szoros, még akkor is ha egyébként a felek érzelmi kötődése nagyon mély. Ez a viszony lényegesen könnyebben szüntethető meg különösebb formalitások nélkül. 3, - rokoni kapcsolat az érintkezések gyakorisága általában jóval kisebb, a közös érdeklődés, a fizikai közelség ugyancsak kisebb mértékű mindezek miatt a kapcsolat kisebb jelentőségű. 4, - A munkatársi kapcsolat formális a legtöbb esetben inkább csak a közös feladatokban való együttműködés jellemzi. A munkatársi kapcsolat azonban még ilyen esetekben is gyengébb és sérülékenyebb, mint akár a baráti , akár a rokoni kapcsolat.

Személyészlelés (személypercepció)

Bonyolult folyamat, értelmi tevékenység. Sok tényező által befolyásolt folyamat. Emberismerettel kapcsolatos, pszichológusok végzik ezeket a tevékenységeket. Tényeket, tapasztalatokat gyűjtünk össze, hétköznapi vagy laikus emberismeret.
A személyészlelés eredményeképpen másokról benyomásokat szerzünk, ezeket értelmezve ítéleteket alkotunk, következtetésekre jutunk, majd pedig mindezekből egységes összképet: személyiségképet alkotunk. A személyészlelés legnehezebb értelmi tevékenységeink egyike. A személyiségészlelés néhány tekintetben megegyezik a tárgyi észlelés jellemzőivel. A személyészlelés során sokkalta nagyobb a hibalehetőség, nehezebb az ítéletalkotás, és problematikusabb a korrekció is. Továbbá, hogy nem vagyunk elfogulatlanok embertársainkkal szemben attitüdjeink, szimpátiánk nagymértékben befolyásolhatják a helyes ítéletalkotást, a következtetést.

A konkrét személyiség megnyilvánulásai nemcsak változatosak, hanem álcázottak, esetenként ellentmondásosak is. A személyiséghez másként közelit a tudomány és megint másként a mindennapi gyakorlat. A tudomány elsősorban az általánosabb sajátosságok megragadására összpontosít. A gyakorlati életben a személyészlelés legalkalmasabb módszeri: a megfigyelés és a beszélgetés.
A megfigyelés jelenségek lényeges jegyeinek tervszerű és rendszeres feltárása, amely magában foglalja a tények értelmezést, az okok és körülmények mélyreható elemzését. A megfigyelés többnyire a külső jegyek, attitüdök és általában a viselkedés vizsgálatára terjed ki. Pl. a megjelenés, a mozgás, a fellépés és valamennyi alkati sajátosság. A külső jegyek árulkodóak, mégis könnyen félrevezethetik a szemlélőt, ha a megfigyelt tudatosan szabályozza őket.
A beszélgetés (kommunikálás) a másik alapvető megismerési módszer a gyakorlati életben. A kommunikáció mindennemű információáramlás (adás és vétel) összefoglaló neve. Az emberi kommunikáció konkrét személyek kapcsolatában (tehát szemtől szembe) a társadalmi kommunikáció pedig az ún. tömegkommunikáció (a különféle hírközlő eszk-k) révén megvalósuló információ áramlás. A kommunikálás többcsatornás folyamat. A kommunikáció folyamatában 4 tényező szerepel: a közlő (adó), a fogadó (vevő, személy), a közlemény (üzenet, információ), és a továbbító közeg (csatorna). Az üzenetet úgy kell megformálni (kódolni) hogy az eljuttatható legyen a címzetthez. A kommunikáció történhet: nyelvi jelekkel (szavak közvetítésével) és egyéb más nem szóbeli formában. Az előbbit verbális az utóbbit nem verbális kommunikációnak nevezzük. A verbális kommunikációban tehát a szavak töltik be az információközvetítő szerepet. A beszéd tartalmából értesülhetünk a közlő személy törekvéseiről, érdeklődéséről, gondolatairól, érzelmeiről.
A nem verbális kommunikáció azoknak a beszédet kísérő másodlagos megnyilvánulásoknak az összessége, amelyek a szóbeli közlés tartalmi oldalát minősítik, közvetve kifejezik a kommunikálónak a partnerhez való viszonyulását.
A nem verbális kommunikáció 3 síkon bonyolódik: testbeszéd ide soroljuk az arcjátékot,
Vokális csatornához kapcsolódó elemek (hangerő, beszédtempó), és a szimbolikus csatornán folyó közlés ( ruházat, hajviselet, ékszerek).

A kommunikációnak a verbális és a nem verbális változatán kívül természetesen eszköze lehet az írás, a kép, és a rajz is. Ezek azonban jelentőségükben nem érnek fel a beszéddel, de még a nem verbális elemekkel sem képesek ugyanis azok többleteit visszaadni.
A személyészlelés pontosságát a felfogott információk megbízhatóságát számos objektív
és szubjektív tényező és körülmény befolyásolhatja. Szubjektíve értelmezzük: a felfogott inf-ók értékelését nagymértékben befolyásolhatja a megfigyelő szem. és a megfigyelt szem. hasonlósága, az életkor és az észlelő neme. A férfiak és a nők észlelése között is vannak különbségek. A személypercepcióban nem lehanyagolható szubjektív tényező az észlelő pillanatnyi hangulata és empátiás képessége. A vizsgálatok tanúsága szerint a jó hangulatban lévő észlelő sokkal inkább hajlik arra, hogy pozitív tulajdonságokat feltételezzen a másik emberben. A tekintélytisztelet, holdudvarhatás (más ember belső tulajdonságát megismerem akkor az egészre vonatkoztatom), elsőbbségi hatás (itt elsősorban az első hatásnak van nagyobb szerepe), elvárás hatás (önmagát teljesítő hatás) A személyészlelés pontosságát befolyásoló objektív tényezők közül különösen a környezet, a megfigyelhetőség, az időbeliség és az észlelő által alkalmazott értékelő skála szerepe.
Az észlelés pontossága nagyban függ attól, hogy a megfigyelő mennyire támaszkodik leegyszerűsítő sémák alkalmazására, melyekkel tájékozódásunkat igyekszünk gyorsítani és magát a folyamatot időben lerövidíteni. Egyik elterjedt változata a: Sztereotipizálás: adott kultúrkörben elfogadott, az emberek v.mely csop.jára, rétegére vonatkoztatott általános megítélés. Pl. a fajokkal, etnikumokkal, szakmákkal kapcsolatban kialakult sztereotípiák. A sztereotipizálás éppen ezért gyakori forrása a pontatlan, torz percepciónak, különösen akkor, ha a séma ráadásul előítéletes elemeket is tartalmaz.

A személypercepció folyamatának lényeges mozzanata a felfogott és értelmezett következtetések levonása, legfőképpen annak eldöntése, hogy miért viselkedett valaki adott módon, mi lehetett viselkedésének tényleges oka. Az okságra való következtetést a szociálpszichológiában oktulajdonításnak ill. attribúciónak nev. Fritz Heider arra a következtetésre jutott, hogy a lehetséges külső és belső okok gondos elkülönítése után először mindig a külső okot keresnek a viselkedés magyarázatára és csak akkor következtetnek belső okokra, ha nyilvánvaló külső okot nem találtak. Harold Kelly kutató szerint a viselkedés szándékát az észlelők az eredménytől visszafelé haladva igyekszenek megállapítani. Kelly azt is hangsúlyozta, hogy az átlagemberek rendszerint csak a szokatlan (váratlan) megnyilvánulásokra keresnek magyarázatot. Az attribúció eredményét sok egyéb tényező is befolyásolhatja, többek között a sorrend ahogyan az információkhoz hozzájutottunk. Az elsőként észlelt tulajdonságokat minden továbbinál fontosabbnak tartjuk.
Igen elterjedt és valamennyi közül talán a legnehezebben kiiktatható hiba az előítéletes megítélés. Az előítélet mélyen rögzült meggyőződést nélkülöző olyan negatív értékelő beállítódás, amely megelőzi a valóság tényleges megismerését, a tényeknek és a logikus érvelésnek ellenáll, azok elöl elzárkózik. Az előítélettől vezérelt személyészlelés éppen ezért nemcsak elhamarkodott, de elfogult is, hiszen az észlelő kész feltételezésekkel eleve megfogalmazott ítéletekkel közelít a másik emberhez.


A személyiségről alkotott összkép megformálása

Az összegyűjtött inf-ókat, következtetéseket, ítéleteket igyekszünk egységes struktúrába rendezni, vagyis az illetőről egy egységes képet kialakítani. Ez minden észlelés és megismerés végső célja. A személyészlelés hosszabb időt igénylő folyamat. A képalkotás már az észlelés kezdeti szakaszában megkezdődik. A központi lényeges vonás megváltoztatása az egész személyiségkép megítélését is alapvetően megváltoztatja. A megfigyelt személyről alkotott kép az észlelt benyomások egyszerű átlagolásából középértékéből kerekedik ki. Ha tehát a pozitív vonásokból van több, a személyiségkép pozitív, ha pedig a negatívakból van több akkor negatív személyiségkép alakul ki a személyről, egyénről.

Atttitüd: angol szó, akcióra való képesség.

Atttitüd: angol szó, akcióra való képesség.
Attitüd fog., keletkezése: Tapasztalatokon keresztül szerveződött mentális (belső értelmi) idegi készenléti állapot. Olyan készenléti állapot amely irányítja, dinamizálja az embernek a környezetére irányuló magatartását.

Szerkezete szempontjából 3 összetevője van:
A, affektív (értelmi) oldal amely az értékelő viszonyulásokat tartalmazza
B, kognitív (megismerés) amely az attitüdtárggyal kapcsolatos ismeretek, vélemények, elképzelések körét fogja át.
C, konatív: amelyhez a viselkedési szándékok, cselekvéstendenciók tartoznak. A 3 összetevő együttesen pozitív akkor kozisztens, ha pedig negatív akkor inkozisztens.

Tárgya:
A, empirikus (tapasztalati) úton nem ismerhetőek meg. Pl. hit, vallás, világnézet- szoc. attitüd.
B, empirikus úton megismerhetőek pl. autómárka
Dimenziói: - érzelmi, értékelési tartomány
- intenzitás
- relevancia

Katz, White, Mc.Guire szerint az attitüdök 4 funkcióját említik:
1, - alkalmazkodási funkció: ami az egyént segíti a nehézségeinek elkerülésében, céljai elérésében.
2, - önvédelmi vagy énvédő funkció: ami az egyént pozitív vonásainak erősítésével tartják távol a negatív érzésektől.
3, - értékkifejező funkció: amikor mások a tényleges egyéni értékek érvényességét erősíti.
4, - ismereti vagy tudásfunkció: amelyek lehetővé teszik, hogy az új élményeket a már meglévő értékelő dimenziók mentén kategorizálhassuk.

Az attitüdök többféleképpen mérhetőek:
1, - önregisztrálással: rendkívül szubjektív és őszintétlen lehet.
2, - külső elbíráló általi regisztrálás interjúkra adott válaszok értékelésére épül.
3, - skálarendszer esetében értékelő jellegű megállapítások elfogadásából vagy elutasításából formálnak képet. Maga a skála egy többdimenziós metrikus vonatkoztatási rendszer. Skálafajták: Thurston, Likert, Guttmann skála.

Az attitüd és érték: társadalmi, történelmi termék amely a változó környezet hatására alakulnak ki, nem a dolgokban lévő tulajdonságokban.

Szociális szerepek

A szociálpszichológia státusnak nevez minden olyan társadalmi helyzetet, funkciót, amelyet az egyén elfoglal illetve betölt. A státus fogalmába a társadalmi ranglistán elfoglalt hely éppúgy beletartozik mint a nem, az életkor, a családi állapot, a foglalkozás, a beosztás stb. Minden egyes státushoz pedig meghatározott társadalmi elvárások, követelmények kapcsolódnak: ezeket nevezi a társadalomlélektan szociális szerepnek. A szerepek többségének csak akkor van létjogosultsága ha a vele ellentétes szerep is létezik. ( beteg szerep nélkül pl. az orvosszerepnek nincs értelme, a tanárszerephez is hozzátartozik a diákszerep). A szerepproblematikával a szociálpszichológián belül az ún. szerepelmélet foglalkozik.
1, - Szerepelváráson az adott státussal kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi követelmények összességét értjük.
2, - Szerepelképzelésen pedig a megvalósító személy által előzetesen kialakított és valószínűsített követelményrendszert értjük.
3, - A szerepmagatartás a szerep egyéni megvalósításának a módja.
4, - A szerepkészlet pedig az egyén által aktuálisan birtokolt reagálásmódok halmaza.
5, - A társadalmi követelmények megtestesítő minta a szerepmodell (pl. az ideális orvosszerep)
6, - A szerep hovatartozását jelző fogalma pedig a szereptípus. A szereptípusnak 3 változata van: az adott vagy velünk született szerep (ilyenek a nemi szerepek) , a tanult vagy kivívott szerep (mint pl. egy foglalkozási szerep), a spontán szerep. Ez olyan szerep, amelyet az egyén kivételes esetben előzetes megtanulás nélkül is képes megvalósítani.

Szerepkonfliktusok fajtái, és típusai:
A személynek egyidejűleg több szerepet kell megvalósítania, teljesítése nehézségekbe ütközik. Ilyenkor alakulnak ki az ún. szerepkonfliktusok (szerep összeütközések) amelyeknek 3 változatát különböztethetjük meg:
1, - Személy – szerep konfliktus: akkor alakul ki ha az odaadott szerep jellegénél fogva nem illik az azt megvalósító egyén személyiségéhez (mentalításhoz)
2, - Szerepek közötti konfliktus: akkor áll elő, amikor a sokféle szerepelváltozásnak az egyén egyidejűleg nem tud maradéktalanul eleget tenni ( vezető pozíciót betöltő családanya)
3, - Szerepen belüli konfliktus: az ugyanazon szereppel kapcsolatos ellentétes elvárások váltják ki (pl. amikor mást vár el a beosztottól a főnöke és megint mást vár el a felettese)
A szerepkonfliktusokat ki-ki a maga módján igyekszik feloldani.


A konfliktus kezelési mód lehet:
1, - a szerepek összeolvasztása : amikor is két ütköző szerepből átmenetileg egyet csinálunk. A két szerepet egynek tekintjük (pl. az oktatói és a kutatói szerepet) Erre persze csak egymáshoz nagyon közel álló szerepek esetében van lehetőség.
2, - Szerepalku: amelynek lényege a kompromisszum képzés (pl. egy családanya aki a mh-i feladatok tárolása miatt kénytelen kompromisszumot kötni a férjével és megkérni őt arra, hogy bizonyos házimunka elvégzésében átmenetileg segítsen)
3, - racionalizálás: amikor az egyén elfogadható magyarázatot próbál kitalálni valamely kötelezettség elmulasztásának igazolására.
4, - A szerepből való kilépés: ebben az esetben az egyén megszünteti valamelyik státusát. Ezzel mentesül a státushoz kapcsolódó teljesítési kötelezettség alól (pl. valamilyen szervezeti tagság megszüntetése)
4, - Szerepkonfliktus módjai között említjük a betegségbe való menekülést a nyugtatók, kábítószerek szedését és végső esetben az öngyilkosságot.

A foglalkozási szerep
Valamely intézményesült szakma, foglalkozás, élethivatás gyakorlójának személyével szemben támasztott társadalmi elvárások összessége. A foglalkozási szerep típusát tekintve olyan tanult szerep, amely feltétlen teljesítést igényel, különben nem lehet szó a szakmával való azonosulásról (hivatástudatról) pl. hivatali dolgozó és az ügyfél, az orvos és a beteg, a pedagógus és a tanuló.

Elhárító mechanizmusok
Szociális tanulással sajátítjuk el Anna Freund nevéhez fűződő elhárító mechanizmusok.
Az elhárító mechanizmusok olyan viselkedésformák, amelyek alkalmazásával az egyén elhárítja a kellemetlen, szorongó élményeit, illetve amelyek segítségével képes ellenőrzést gyakorolni viselkedése, érzelmi, ösztönkésztetései felett. A kevésbé fegyelmezett embert ugyanis indulatai könnyen elsodorhatják.
Ilyen elhárító mechanizmusok:
1, - A feldolgozás (elaborálás) negatív élmény okozta feszültségnek tevékenységei erővé való átalakításán, valamilyen hasznos tevékenységben történő elnevezésén alapuló mechanizmus. Két változata ismert: a munkában, illetve a fantáziában való feszültség levezetése.
2, - Az elfojtás: során a negatív impulzusokat elfelejtjük, az önfegyelmezés látszatát keltve azokat tudatunkból kiszorítjuk úgy, hogy az emlékezet számára hozzáférhetetlenné váljanak. Egy gyors megkönnyebbüléshez vezet, az elfelejteni kívánt késztetésnek azonban csak a tudásától szabadít meg. Az elfojtást ezrét csak átmeneti álmegoldás.
3, - A kivetítésnél (projekciónál) megtagadott lelki késztetéseinket, érzéseinket másra helyezzük át, a másik embernek tulajdonítjuk, benne vesszük észre azt amit eredetileg magunkban éreztünk, de nem vállaltuk fel. Ezt alkalmazzák többek között az igazságkeresők akik mások szemében a szálkát is, magukéban a gerendát sem veszik észre.
4, - Az ésszerűsítés (racionailálás) az elhárításnak az a módja amikor hihető magyarázatot próbálunk adni kínos helyzetekre, sikertelenségekre. Akkor alkalmazzuk amikor valamely vágyunk, törekvésünk meghiúsul, illetve amikor a kudarc vállalása alól igyekszünk felmenteni magunkat.
5, - Az érzelmi átfordítás (azonosulás) mechanizmusát a másik embertől való félelem hívja elő. Viselkedésüket a tisztelt, de rettegett személy viselkedéséhez igazítjuk, hozzá hasonló megnyilvánulásokkal élünk, minek következtében magunk is félelemkeltővé válunk.
6, - A meg nem történtté tevés az eltörlés (anullálás) mechanizmus akkor lép be, amikor valaki nem akarja vállalni tettének, viselkedésének negatív következményeit, úgy tesz mintha a szégyenletes esemény meg sem történt volna. Pl. a cserbenhagyásos gázolás elkövetője elmenekül a helyszínről, hogy emlékképe se maradjon a történtekről.
7, - a sajnáltatás alkalmazásának az a célja, hogy a másik emberből illetve a környezetéből együttérzést, részvétet csikarjunk ki. Ezt a mechanizmust már kora gyermekkorban megtanuljuk, miután tudatosul bennünk, hogy sajnáltatással könnyebben juthatunk előnyökhöz. Pl. amikor valaki elsírja magát, kéregetők viselkedése.
8, - a visszacsúszás (regresszió) a konfliktushelyzetből való menekülésnek az a módja amikor életkorunkhoz illő viselkedés alacsonyabb szintű reagálásmódot produkálunk, mégpedig azért, hogy lehetőleg mindenki velünk foglalkozzon. Ez hasonlít a sajnáltatáshoz, a különbség csupán az, hogy itt nem annyira az együttérzés, hanem inkább a szeretet kierőszakolása az igazi cél. A regresszió kétségtelenül csökkenti a lelki terheket, de ha alkalmazása rendszeressé válik, magányossághoz, negatív életérzéshez vezethet. A regresszió mindenképpen a gyengeség megnyilvánulása.
9, - Az áttolás mechanizmusát akkor működtethetjük ha vágyaink megvalósítását igényeink kielégítését valamilyen ok miatt el kell halasztanunk. Az elhalasztás a veszteség érzését kelti, ezt a hiányérzetet próbáljuk pótolni átmenetileg. Ilyen valódi igényt pótló eszköz pl. a hobbi.
10, - elszigetelésről (izolációról) akkor beszélünk, amikor valamely negatív késztetésről leválasztjuk az indulati elemet, majd a szándék és a leválasztott indulat közé egy semleges dolgot, gondolatot iktatunk be. Ez a töltelék anyag.

Az elhárító mechanizmusok alkalmazásuk során természetesen egyéni színezetet öltenek, minden ember sajátos, rá jellemző módon valósítja meg őket.

Szociális meghatározottságú személyiségvonások

Kizárólagosan a szociális tanulás révén alakulnak ki a személyiségben. A személyiségvonások közül tipikusan szociálpszichológiai témák úgynevezett én funkciók, az attitűdök, a szociális szerepek és az elhárító mechanizmusok.

Én funkciók: A személyiségnek mint önszabályzó rendszernek feltételezett középpontja a saját tudattal bíró „én”. Eredeti meghatározatlanságokból ugyanis mások segítségével bontakozik ki és válik tudatossá egyediségünk. E funkciók az egyén személyiség mivoltának egyediségének tudatossá tételét szolgálják. A tudomány ezért illeti őket az „én funkciók” elnevezéssel. Legfontosabb én funkcióink: az én tudat, az énkép, az én-ideál, az önismeret, az önnevelés.
1, - Én tudat: saját személyiségünk tudata (más néven személyiségtudat) az én tudat segítségével képes az ember önmagát másoktól, egész környezetétől elhatárolni, személyiségének egységes és aktív fellegét átélni. Az én tudat a szocializáció folyamatában fokozatosan alakul ki és mindvégig e folyamat feltételeként funkcionál. Az én előbb érzéki majd pedig tudati szinten válik külön a környezetében élőktől. A gyerekkori kommunikálásban a 2-3 éves korban jelenik meg.
2, - Énkép: azoknak a személyes tulajdonságoknak az összessége, amelyeket az egyén önmagának tulajdonít. Önmagáról kialakult kép. Lényege a személyiség önismeretében a környezet visszajelzései alapján önmagamról alkotott összképben ragadható meg. Kialakulása hosszú tanulási folyamat eredménye. Az énkép az egymást követő élettani szakaszok folyamatában újabb és újabb minőségi változásokon megy át, úgy válik egyre gazdagabbá.
3, - Én ideál: Ez testesíti meg ugyanis azt a modellt amelyhez az egyén valódi énképét egyre – másra hozzáigazítja amelynek segítségével önismeretét önnevelés útján is gyarapítja. Az én ideál sikerre orientált. Amilyen szeretnék lenni.
4, - Önértékelés, önellenőrzés: egymást feltételező én funkciók. Mindkét én funkció megfelelő működésének alapja a jó önismeret.
5, - Önnevelés: a személyiségformálás egyik komponense, a személyiség társadalmi fejlődésnek kiegészítője, a nevelési folyamat belső (intim) oldala. Annyit jelent mint én tudatunk révén részt venni saját személyiségünk formálásában. Legfőbb jellemzője a személyiség állandó tökéletesítésére való tudatos törekvés.

Az egyén szocializációja

A társadalom legkisebb önálló szociális egysége az egyén. Az ember társadalmi lény aki egy már kialakult élettérbe: az elődök alkotta szociális környezetbe születik bele. Ebben a közegben éli le életét, végzi mindennapi tevékenységét, valósítja meg életcéljait.

Az egyén szocializációja:

Az egyén a társadalomba való beilleszkedésének, társadalmivá válásának szociálisan meghatározó folyamatát szocializációnak nev.
A pszichológia: Olyan folyamat amelynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, amelynek során elsajátítja az együttélés normáit, szabályait.
A szociológia: Egy olyan folyamat, amelynek során az egyén szelektíven elsajátítja a szubtanulását.
Elsajátítom: a tapasztalatrendszert, a tevékenységrendszert, érték és normarendszert.

Szocializáció: interakciók sorozatában zajlik, szerepek elsajátításával.
A szociális tanulás folyamatában közvetítő szerepet betöltő személyeket ágenseknek nev.

A szocializáció szintjei: Ilyen közvetítők a családtagok, az óvodai, az iskolai, a munkahelyi kollektívák ahol
1, közvetítő rendszerek és
2, szocializációs mechanizmusok közvetítenek.

1, A közvetítő rendszerek tárgyi illetve személyi jellegűek lehetnek. A tárgyi jellegűek: nyelv, különböző technikai, szellemi produktumok. A személyi jellegűek: emberi ( az anya a meghatározó)
2, A szocializációs mechanizmusok: ( a szociális tanulási folyamat )
- szoktatás ( kondicionálás)
- tanítás – oktatás
- utánzás ( imitáció)
- empátia
- azonosulás ( identifikáció )
- belsővé tevés ( interorizáció )
- önnevelés

A szociális tanulás formái:
A szociális tanulás spontán formája az utánzás (imitáció) amely az észlelt viselkedésmódok, cselekvések megfigyelése majd mindezeknek többszöri megismétlése alapján végbemenő tanulási folyamat spontán mintakövetése. A szociális tanulás tudatos formái az azonosulás (identifikáció) és a szereptanulás. Azonosulás lényege ugyanaz, mint az utánzásé: a mintakövetés, a modell „lemásolása” azonban itt tudatos. A szereptanulás az ún. szociális szerepek elsajátításának a folyamata, itt az egyén arra törekszik, hogy a vele azonos társadalmi helyzetű személyhez igazodjon, hozzá hasonlóan viselkedjen. A szereptanulás is ágensek közvetítésével valósul meg, ennek ellenére mégsem egyszerűsíthető le az abban fellelhető hatásokra.

A szakmai szocializáció: Adott szakma gyakorlásához szükséges szakmai ismeretek, képességek, egyéb személyes tulajdonságok elsajátításának a folyamatát nev. Szakmai szocializációnak.

A szakmai szocializáció folyamatában 4 szakaszról beszélhetünk:

1, - pályaorientáció: az adott szakmára való ráirányulás, beállítódás, kialakulásának a szakasza. A pályaorientációs szakasz a pályaválasztással zárul.
2, - az egyén a pályaválasztást követően megkezdi a szakmai tanulmányait: Előmenetelét és fejlődését egyfelől személyes adottságai és ambíciói, másfelől a szakiskola tartalmi munkájának színvonala határozza meg. A szakmai tanulmányok eredményes befejezésével az egyé eljut az ún. potenciális pályaérettség szintjére.
3, - A pályakezdés: Itt a szakmai tevékenységgel való közvetlen találkozás során derül ki, hogy a kiképző iskolának mennyire sikerült a jelöltet szakmailag és emberileg úgy felkészítenie, hogy az valóban életcéljának tekintse a szakmai munkát. Ha a pályára lépés sikeresen kialakul benne a szakmai tevékenységgel kapcsolatos pozitív érzelmi viszonyulás: a hivatásérzet amely meghatározó tényezője a pályán maradásának.
4, - A pályavitel szakasza akkor következik be, amikor a pályakezdő már képes önállóan dolgozni, a hivatásérzete nem gyengült, sőt a szakmai munka iránti vonzalma tovább mélyült. A szakember ezen fokon már nem csak érzi hanem tudja is, hogy pályaválasztása helyes volt.

A szociálpszichológia mint tudomány.

Interdiszciplináris. A szociálpszichológia: magyarul társadalomlélektant jelent. A szociálpszichológia elnevezés annyit elárul, hogy határtudománnyal a szociológiával és a pszichológiával közösen kialakult tudományos kérdéseken a vizsgálatára szerveződött, amelyek tudományozására egyedül sem az egyik sem a másik tudomány nem vállalkozhat. Olyan társadalmi témák ezek, amelyeknek lélektani vonatkozásuk is van.
Tárgya: különböző szociális egységekben végbemenő folyamatokat vizsgálva tanulmányozza.
Szociális egység: ember, tömeg, csoport.
Internalizáció: befogadom a társas hatásokat.
Externalizáció: én is kivetülök ebből a csoportból.
Szociálpszichológia: foglalkozik a társadalmi valóság 4 területével:
- az egyénnel ( szocializáció, szociálisan meghatározott személyiségjellemző és szociálisan befolyásolt pszichológiai jelenségek.)
- társas kapcsolatokkal
- csoportokkal
- tömeggel és ezeket a lélektani témákat vizsgálják.
Magánszféra:
- jellemző a magánszférára – gondot okoznak az emberi kapcsolatok, feladata ennek a kezelése.
Hivatalos szféra:
- termelő szféra csökken, szolgálati szférába mennek át.
A szociálpszichológia eredményeit a modern társadalomban ma már széles körben hasznosítják. Nemcsak a tudományágakban hanem a gyakorlati élet különböző területein is. Az egyéb kérdéssel kapcsolatban feltárt társadalomlélektani ismeretek egyre nagyobb hatással vannak a közgondolkodásra.

A szociálpszichológia történeti fejlődése: XIX. század vége
A szociálpszichológia elméleti forrásai Eu-ból származnak és első művelői is eu-i kutatók voltak, önálló tudománnyá válása mégis az Am-i Egyesült Államokban köv. be. A társadalom megjavításához szükségesek voltak iránymutatások, módszerek amelyeket a társadalom a tudománytól várta. Erre a problémákra azonban amelyek interdiszciplináris megközelítésű vizsgálatokat igényeltek külön-külön sem a szociológia sem a pszichológia nem vállalkozhatott. Olyan tudományág kialakítására volt szükség amely a kettős szemléletmódot egyesíteni tudta. Így jött létre a szociálpszichológia.
- néplélektani irányzat Wundt és Lazarus nevéhez fűződik.
- Tömeglélektani irányzat Le Bon nevéhez fűződik.
- Ösztönelméletek Mc.Dougall (akinek az egyén volt a kiindulási alapja az előbbiekben a társadalom)
Hedonizmus: (örömszerzés hajlama)
Egoizmus: ( önző, én érvényesítő hogy boldog legyen ahhoz hatalmat kell szerezni)
Altarizmus: ( önteltség, vele született ösztön a jó tevés)


1930. irányzatok
- individuálpszichológia: Allport
( motívumokra vezeti vissza pl. kíváncsiság, önérvényesítés)
- behaviorizmus ( viselkedés lélektan – jutalmazás és büntetés szerepét hangsúlyozza ki)
- alaklélektan: Kurt Lewinn ( a belső reprezentációk meghatározzák)
- kognitív pszichológia: ( hogy megértsük a társas viselkedést, ahhoz az kell, hogy jól tudjam a bennem és másokban lejátszódó kognitív folyamatokat)

1960-ban Mo-on nem támogatott szakterület volt a szociálpszichológia. A 70-es években Hunyadi és Budai Béla vállalt fontos szerepet nemzetközi eredmények terjesztésében.

Kutatási módszerei a szociálpszichológiának:
- szociometria módszere
- attitüd skálázás
- tartalom és helyzetelemezés alkalmazására történnek a szociálpszichológiai kutatások.

A kutatómunka fázisai:
- a téma, probléma egyértelmű körülhatárolása
- a kutatási cél, feladata egyértelmű megfogalmazása
- a hipotézis feltételezése, meghatározása
- megfelelő eszk-k és technikai kiválasztása
- módszerek keresése
- módszerek kapcsán adatokat gyűjtök, ezeket elemzem
- összegzés.

Kutatómunka főbb kritériumai:
1, - érvényesség (validitás): kiválasztott módszerek alkalmasak-e a kutatási téma alkalmazására
2, - megbízhatóság (reliabilitás): a később megismételt vizsgálat során is ugyanazt az eredményt kell kapnunk ( ha pl. a megkérdezett személy helyzete időközben megváltozott, a megbízhatóság kisebb lesz)

Módszerek:
1, - megfigyelés: tapasztalati adatok gyűjtésére, jelenségek, folyamatok nyomon követésére és eredet feltárására alkalmas módszer. A megfigyelés lehet közvetlen (személyes) amely történhet passzív szemlélődéssel vagy aktív ténykedéssel nyíltan és leplezett formában és közvetett vagyis eszk-et alkalmazó.
2, - kísérlet: valamely konkrét jelenség új rejtett összefüggésének feltárását különböző feltételektől való függőségének megállapítását célzó módszer. A kísérlet történhet természetesen és mesterségesen kialakított körülmények között. A kísérletnél az eredmények megbízhatósága sokkal nagyobb, mint a megfigyelés esetében.
3, - kikérdezés (exploráció): a szociálpszichológiai kutatások egyik leggyakrabban alkalmazott módszere amely alkalmas érzelmi viszonyulások, tudatállapotok, értékelő beállítódások , vélemények közvetlen megragadására illetve értékelésére. A kikérdezés történhet szóban és írásban tudásra, véleményre, motívumokra egyaránt irányulhat.
4, - dokumentumelemzés: fontos információforrás hiszen a tartalmi, nyelvi formai elemek tájékozódásban is jó szolgálatot tehet. Az elemzés céljára hivatalos és személyes dokumentumok egyaránt felhasználhatók. Tehát a dokumentumelemzés a múltban készült vagy kurrens írásos anyagok meghatározó szempontok szerinti feldolgozása.
5, - tartalomelemzés: a dokumentumelemzéssel rokon módszer. Vizsgálja, hogy bizonyos fogalmak, gondolatok, érzelmi reakciók milyen gyakorisággal fordulnak elő a vizsgálati személy beszédében. A tartalomelemzés mint módszer akkor igazán hatékony, ha elegendő összehasonlító adat áll a kutatók rendelkezésére.
6, - helyzetelemzés: nem más, mint a hatásrendszer elemzés. Ezt a módszert leginkább a tevékenységek elemzésére alkalmas módszerként tartják számon. A tevékenységelemzés a köv. tényezők vizsgálatára terjed ki: a cél, a környezet, a tevékenység jellege, követelményszint, eszk-k, a tevékenység haszna, hasznossága.
7, - A szociometria: a csoport érzelmi szerkezetének és e szerkezeten belül az egyes csoport tagok elrendeződésének a feltérképezésére alkalmas módszer. A módszer kidolgozása Jacob Moreno nevéhez fűződik. A szociometriai felmérés eredményeként kapott adatokat a kutatók táblázatban összesítik, amelyből egy-egy egyén szociometriai helyzete jól leolvasható. Az adatokból sokféle statisztikai mutató képezhető. A szociometriai adatok grafikus ábrázolását szociogramnak nev. A szociometria módszerének továbbfejlesztésében jelentős szerepet játszott Mérei Ferenc aki hazánkban kísérletezett a gyakorlati alkalmazásával.

Wolfgang Amadeus Mozart 1756 Salzburg-1791 Bécs

Auzstriában,Salzburgban született.Édesapja,Leopold Mozart kiváló hegedűs és zeneszerző volt.
Hét gyermeke közül Anna Marie (akit Nannerl-nek becéztek)és Wolfgang maradt életben.
A mesék világának törvényszerűsége ezúttal a valóságban is érvényesült, a hetedik gyermek Wolfgang,ahogy kinőtt a bölcsőből, máris világhírűvé vált. Csodagyereknek tartották,csodákat művelt a zene birodalmában.
Négyéves korától hegedülni és zongorázni tanult, ötévesen ákom-bákom kottafejekkel zongoraversenyt írt.
1762-ben európai hangversenykörútra indult édesapjával és a nála öt évvel idősebb nővérével.
München,Bécs,Párizs,london,majd 3 olaszországi út következett.Hallgatóságát mindenütt ámulatba ejtette, útját sikerek,elismerések ,kitüntetések koronázták. Pozsonyban is hangversenyzett.
17 éves korában a salzburgi érsek zenekarának hangversenymestere lett, ahol működése során sok megaláztatásban volt része. 1781-ben a szolgai kötöttségek alól Bécsbe menekült. Nehéz,nélkülözésekkel teli 10 esztendőt következett ,de ez nem befolyásolta alkotói kedvét. II. József pártfogását kérte,de a császár udvari zeneszerzőként csak később alkalmazta.
1783-tól hangversenyezésből, művei eladásából élt.Úgy dolgozott, hogy szinte elégett utolsó három évének fölgyorsított munkatempójában. Életkörülményei megromlottak, a bécsi közönség mellőzte, fizikai állapota is meggyengült . Csalódások, megaláztatások, filléres gondok nyomasztották. Igaz barátja, a nála 24 évvel idősebb Haydn távol élt tőle.
Egyszerre dolgozott a Varázsfuvola operáján ás a requiemen (gyászmisén), de ezt már nem tudta befejezni. 1791 decemberében meghalt. Sírhelye ismeretlen , tömegsírban temettél el.
Mozart a bécsi klasszicizmus egyik legnagyobb mestere.
Főbb művei: zongoraszonáták, vonósnégyesek,divertimentók (szórakoztató zene),szerenádok,
versenyművek szimfóniák. Operái ma is nagyon népszerűek : a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága , a Don Juan és a Varázsfuvola a legismertebbek.

AZ EMBER ÉS AMI RAJTA VAN - VIZUÁLIS KULTÚRA

Ebben a dolgozatban nem divat történeti beszámolót, és nem korunk divatjának keresztmetszetét írom le, hanem az öltözködés keletkezését vizsgálva próbálok magyarázatot találni azokra a kérdésekre, melyek felmerülnek minden kíváncsi emberben, ha a tükörbe néz, egy másik emberre, vagy egy-egy érdekes, különc figurát lát az utcán. Miért öltözködünk, ékszerezzük magunkat, festjük testünket, vagy vágjuk fazonra hajunkat? És talán ennél is izgalmasabb kérdés, hogy miért pont így, vagy úgy tesszük ezeket. Mi az öltözködés?
Az öltözködés művészet a leplezett, de akaratlagos kommunikálás művészete. Minden tartalommal, információval bír világunkban, így az ember külső megjelenése is. A testi adottságok nagy többségében nem változtathatóak, (ha valaki alacsony, nem képes megnőni nagyobbra) az öltözködés azonban - mely a viselkedés része - intellektusunk által befolyásolva változtatható. "A viseletek története, a jámbor csalások és öncsalások, a tudatos és öntudatlan tévedések és megtévesztések, a kiszámított és kiszámíthatatlan dőreségek története."
A viseletek, a külső megjelenés központi eszköze: a ruha. A ruha önmagában nem kommunikál, illetve csak gazdájáról tud információval szolgálni ember nélkül a ruha ugyanolyan tárgy, mint bármely másik. De hát a többi tárgy is csak általunk valamilyen. "Fogalmaink az arányosságról mind a test arányain, az aranymetszésen alapulnak, mozgásérzékeink a szem és a tagok izmára ható ingereken, ritmusérzékünk a szívdobogás, lélegzés, emésztési folyamatok, álom és ébrenlét ritmusán."
Általánosan elterjedt tévhit, hogy azért öltözködünk, mert fázunk. Tévhit, mert több feljegyzés is igazolja ennek ellenkezőjét. Az eszkimó asszony - 30C-os hidegben kiviszi csecsemőjét a hóba és kitakarja, vagy például a Dél-Amerika partjait felfedező első hajósok megdöbbenéssel jegyezték fel, hogy az ottani indiánok anyaszült meztelenül élik életüket a majdhogynem sarkköri hidegben. "Tévedés azt hinni, hogy az emberi szervezetnek kívülről kell meleget kapnia. A belső égés következtében állandóan szükség van bizonyos hőmennyiség eltávolítására." (Érdemes viszont megjegyezni azt is, hogy a hidegben több kalóriát fogyasztunk ebből következik, hogy ha az ember melegen tartja testét, kevesebb élelemmel is beéri ami egy vadászó-gyűjtögető népcsoportnál nem utolsó szempont.) Az állatvilágban - a melegvérűek körében - két fő fajtáját ismerjük a hideg ellen való védekezésnek az egyik a toll-, illetve szőrtakaró, - mely igen kezdetleges - a másik a melegítő hájréteg kialakításának képessége. Az ember az utóbbi csoportba sorolható, hőváltozásokhoz való alkalmazkodása hihetetlenül jó. Senki nem tagadhatja, hogy a ruha néha valóban védelmül szolgál, de az is kétséget kizáróan kijelenthető, hogy a ruha tett minket érzékennyé a hideg iránt.
A ruházkodás első nyomai a jégkor végén Dél-Európában, ie. 30. évezred és ie. 15. évezred közti időre tehető. Egy női alakot ábrázoló szobrocska farköténnyel. Több olyan szobrocskát is találtak ebből az időszakból, melyek hátulról, hatalmas farral ábrázolják a női testet. A farkötény a ruha első eredeti célját szolgálta: a figyelemfelkeltést mint ahogy a meztelenül járó pigmeusi férfiak hosszú, vastag penistartója, mely sárga kalebasból készült és a lábuk között viselték.
Információt hordoztak a későbbi test nyomorítások is. A fejforma hosszanti direkt nyújtása egyes afrikai népeknél napjainkig gyakorlatban van. "Azoknál a törzseknél, ahol ez a szokás elterjedt, az egyszerű emberek fejükön viszik a terhet. A csúcsos koponya eleven bizonyítéka a felsőbbrendűségnek."
A tányérajkak Afrika azon részein fordultak elő, ahonnan az arabok elrabolták a nőket háremeikbe. A négerek tapasztalták, hogy a megnyújtott ajkú lányok nem kellenek nekik. Az arabok ugyanis európai módra csókolóztak, ami annál a néger törzsnél ismeretlen volt.
A fül kitüntetett testrész, a primitív népek ezt dolgozták meg a legalaposabban nyújtották, lyukasztották, ékszerezték. De lyukasztásban élen járt az orrsövény átfúrása is, annak csonttal, fával, fémmel való díszítése. A fej napjainkig az intellektust, a szellemvilággal való kapcsolatunkat jelképezi így nem nehéz elképzelni, hogy a természeti népeknél mennyire fontos szerephez jutott ennek védelme. Úgy hitték, hogy a fej nyílásai kapuk a lélek és az ártó szellemek között, melyet őrizni kell. Ezért riasztó jelképekkel és vad színekkel védekeztek a gonosz próbálkozásai ellen. Nem mellőzhető tény az sem, hogy pár száz évvel ezelőtt még közhiedelemben volt, hogy ásításkor belénk bújhat az ördög - ezért tesszük szánk elé a kezünket.
Egy másik sebészi beavatkozás, melynek meleg égöv alatt kétségtelenül higienikus jelentőssége van, a körülmetélés. De ne felejtsük el, hogy ezt az eljárást nem csak meleg égöv alatt végzik, így tehát arra következtethetünk, hogy nem kifejezetten gyakorlati célból teszik, hanem vallási meggondolásból. A körülmetélés beavatás, a férfivá válás szimbóluma. Egyes népeknél ilyenkor az ifjú fogát kihúzzák, vagy átfűrészelik azzal a megokolással, hogy utat nyissanak a léleknek.
A frizura a divatnak alávetett beavatkozásmód, de szintén a természeti forma megváltoztatása. "Figyelemre érdemes, hogy a sima hajú fajták göndörítik, a gyűrűs hajúak erőnek erejével kisimítják hajukat. A vékony és rövidszálú hajat agyaggal, faggyúval, tehéntrágyával kenik be, hogy merevítsék, és állati szőrrel, madártollal egész építménnyé formálják fejükön."
A jó és rossz szellemekben való hittel együtt jár a meggyőződés, hogy a szín ami az emberre olyan erősen hat a szellemeknek sem közömbös. A szervezett társadalom egyebek között felhasználta a színekkel való megkülönböztetést, így az azzal való kommunikálást is rendtartásában. A színekkel való megkülönböztetés eleinte gyakorlati célt szolgált, azt hogy a törzsfő harc közben számon tarthassa embereit. Természetesen az egymástól való elkülönülés egyben hovatartozást is jelentett különböző törzseknek, különböző színeik és mintáik voltak. A harcos azonosította magát a törzs totemével és 'nemzeti' színekben halt meg. Amerika felfedezésekor alakult ki az indiánok rézbőrű névvel való illetése, ami egyáltalán nem annak köszönhető, hogy bőrüknek vöröses árnyalata lett volna, hanem vörös harci színeket használtak, ami az ellenség kiontandó vérét jelképezte. A harc sikerességének első jele, ha az ellenség megijed, illetve sikerül megfélemlíteni. A színek és ábrák ebben is segítségére voltak az embernek elterjedt motívum volt a fehér csontváz festése a testre. Ez az ábra megfigyelhető a múlt századi huszárruhák zsinórozásán, illetve a huszárcsákón eredetileg a címer helyén levő koponya szerű díszítésen. Az ember mihelyt megismerte a festéket és annak felhasználhatóságát, szépítésre használta azt. Az asszony kellemetességét, a férfi félelmetességét hangsúlyozta.
A természeti népeknél a vadászat és a harc szükségszerű velejárói a sebhelyek és hegek. Ezek a bátorság és harcedzettség tanújelei, melyekre a harcosok büszkék, szívesen viselik, sőt 'mutogatják' azt. Hogy jobban kiemeljék a sebhelyeket, eleinte szándékosan elfertőzték azokat, később pedig festékanyagot vittek a sérült bőrfelszínre. Így jöttek létre az első tetoválások. Később ezekkel a tetoválásokkal rangot, hovatartozást is jeleztek ugyanúgy, mint korábban a festékekkel. A déltengeri szigeteken a tetoválás az előkelők kiváltsága a felfedezések korában a matrózok ezzel bizonyíthatták, hogy merre hajóztak. "A testfestés az emberiség legrégibb művészete. A tatoo művészek a világ minden részén, főleg a japán és kínai mesterek munkáit utánozták."
Megfigyelték, hogy magasabb rendű majmok néha mulatságból gyümölcsöket gallyakat akazdgatnak a bundájukba. Az ékszerezés szintén elég korán megjelent az embernél. Eleinte természetesen itt is nagyobb szerepet kaptak a szellemvilághoz kötődő tárgyak, így az ékszer természetesen talizmán is. A jó szellemeket meg lehet vesztegetni a talizmánnal, a gonoszakat el lehet ijeszteni. De az ékszer elsősorban díszítés. Érdemes megfigyelni, hogy súlyos ékszereket általában a karcsú fajták viselnek, míg a vaskos testűek a finom ékszereket kedvelik. "A fekete bőrűek az ezüstöt, a barnák az aranyat, a sárgák a zöld jade-et, a lenhajú fehér dánok a sárga borostyánt." Nem megvetendő előnye az ékszereknek az sem, hogy csörgésük zenével kíséri viselőjük minden mozdulatát. Civilizált népeknél a díszítés ilyen formái szerényebb méretűek, fontosabbá válik a diszkrét megjelenés és az ékszer finom megmunkálása.
A ma élő, kőkori kultúrfokon megrekedt ősnépeknél általános szokás a vadászálcázás. A vadász állatbőr álcát húz a vadászathoz. Ezt a viselkedést már nem sok választja el az ünnepi maszktól. "Aki maszkot ölt, azonosítja magát a szellemvilág titokzatos hatalmával, kilép önmagából, transzba esik. Áttör az emberi lét korlátain, természetfeletti lénnyé változik." Azt a varázserőt, melyet primitív népek az álarcnak és a talizmánnak tulajdonítottak, a későbbi korok emberei a ruhára viszik át.
"A társadalom alapja - mennél tovább töprengek, annál inkább elámulok rajta: a ruha." S valóban a ruha a hatalom jelképe. Személyiségünk, önérzetünk kiteljesedik a hozzánk illő ruhától a ruha leplez - nem tagadja meg ősét, a maszkot. Azért öltözködünk, hogy feltűnjünk, de leplezzük ezt a szándékunkat. Az emberek általában nem olyannak akarják mutatni magukat, mint a többi, inkább olyannak, mint a hozzá hasonlók, vagy azok akikhez hasonlítani szeretnének. A ruha átvette az ősi ékszerek és a testfestés másik fontos szerepét is: rangot jelez. Mint régen a harci festések, úgy ma az egyenruhák vívják nemzetek között a harcot sőt nemzedékek között.
De a ruha fegyver a nemek közötti folytonos viszálykodásban is. Az emberiség kezdete óta tart ez a harc, és mindig az uralkodott aki az élelmet és az élethez szükséges dolgokat leginkább képes volt előteremteni. A földműveléssel az ember kinő a ragadozó állatok világából ahol a hím az aktív, a nő a passzív fél, az asszony egyenrangú párja lesz a férfinak. Fontos szerephez jut a föld, ezáltal annak megművelője a nő is. Új társadalmi beállítottság válik uralkodóvá: a matriarchátus. (Későbbi korok patriarchális vallásaiban itt-ott felbukkan az asszonyimádás, bár a főistenek férfiak - Mária-kultusz) A viselettörténet két ellentétes törekvés története, a nő a nyitott, a férfi a zárt ruhákért harcol.
Napjainkra nagy változásokon ment keresztül öltözködésünk, bár lényegi célját tekintve azonos maradt ősével. A modern férfi és női ruha erősen túlozza a nemi különbségeket. Az ősi népek öltözködése egyszerű és őszinte, míg a művelt népek sohasem vallanak színt. A civilizált népekkel ellentétben a természeti népek díszeikkel, viseletükkel nem károsították egészségüket gondoljunk csak a derékfűzőre, ami komoly szervi elváltozásokat okoz, vagy a lehetetlenül magas sarkú cipőkre.
"A viseletek a maguk nyelvén szólnak, és az olyan változatos, mint a beszéd. Az anyagok, formák, színek sokfélesége nem marad el a szókincs gazdagsága mögött.... A ruha az emberről szól, aki viseli. Néha többet mond el róla, mint ő maga mondhatna és talán éppen azt amit el akarna hallgatni...

Felhasznált irodalom: Rudolf Broby-Johasen - Az öltözködés története
/Gondolat Kiadó, 1969./

Város és falu

A város városnak szokás nevezni azokat a településeket, amelyeknek városi államigazgatási rangjuk van, községeknek vagy falunak pedig azokat, amelyeknek rangjai községi. Ez a definíció nem felel meg teljesen a tudományos elemzés céljainak. Nem sokkal jobb a település népességszámának kritériumként való felhasználása sem a város vagy a község definiálásánál.
A szociológiában város az a település, amelynek lakossága és környezete, a környező falvak számára bizonyos központi funkciókat lát el, tehát ahol szaküzletek vannak, specializált orvosi ellátást lehet igénybe venni, ahol magasabb szintű iskolák vannak., ahol művelődési intézmények működnek.
A másik definíció ennél is mélyebbre megy a városok lakossága minden szempontból (foglalkozás, műveltség, életszínvonal) heterogénebb, ezért az emberi kapcsolatok személytelenebbek, szomszédság, sőt a család szerepe is meggyengül, gyengébb az egyén viselkedésének társadalmi kontrollja, gyakoribb a deviáns viselkedés. Ezzel szemben a falut a társadalmi kapcsolatok szorosabb volta, a hagyományosabb gondolkodás, a társadalmi normákhoz való nagyobb fokú alkalmazkodás, a nyugodtabb életmód jellemzi.
Egyéb formák
Azokat a községeket és kisebb városokat, amelyeknek lakossága szoros és mindennapos kapcsolatban áll a nagyvárossal, például ahonnan sokan ingáznak naponta a nagyvárosba, nevezzük a nagyváros agglomerációjának.
Különleges típusként a tanyákat. Tanyának a magyar szakirodalomban a falvak és városok zárt beépítésű részén kívül fekvő, egyedül álló településeket és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeket, amelyeknek lakói mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak.
Urbanizáció, városodás, városiasodás,
Urbanizációfogalomnak két magyar fordítás lehetséges: városodás, és városiasodás.
Városodásnak nevezi a magyar szakirodalom azt a tendenciát, hogy a városi népesség aránya nő. A városiasodás fogalmán azt értik, hogy a települések városias jellege emelkedik, például nő az emeletes épületek aránya, javul a kereskedelmi ellátás.
Szuburbanizáció, szegregáció, slum, invázió, szukcesszió, filtráció
Szuburbanizációnak nevezzük azt az újabb tendenciát, amikor a városok központi részeiben lakó népesség száma fogy, viszont a városok külső „kertes” kerületeinek népessége kertes-családias terültek népessége nő.
Szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, ha egy-egy településen belül a különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok lakóhelye erősen elkülönül egymástól.
Slum a városok, elsősorban nagyvárosok fizikailag leromlott állapotú és szegények által lakott városrészeinek megnevezésére a nyomornegyed elnevezést is.
Inváziónak nevezik a szociológiában azt a jelenséget, amikor egy településrészbe, a korábbi népességtől eltérő népesség költözik be, és amikor a korábban szokásos tevékenységek, például a kiskereskedelem mellé újabb tevékenységfajták települnek.
Szukcessziónak nevezzük, amikor egyrészt az invázió, másrészt a korábbi lakosság és tevékenységek kiköltözése következtében a településrészt lakosságának és gazdasági tevékenységeinek összetétele megváltozik, kicserélődik.
A szukcesszióval rokon fogalom a filtráció. Ezen azt értik, hogy az idők folyamán a lakások lakói kicserélődnek, azaz a lakásokba egyre szegényebb rétegek költöznek, be míg a korábbi lakók fokozatosan nagyobb és jobb minőségű lakásokba költöznek.
A népszámlálási kötetekben találhatunk adatokat a külterületekről is.
Finomabb elemzéseket tesz lehetővé népességszám szerinti kategorizálása. Arra kell felhívni a figyelmet, hogy a kis lakosságú községek általában hátrányosabb helyzetben vannak, mint a nagyobb községek. Egyszerűbb megoldás, ha a városokat valamilyen kritérium alapján két vagy több kategóriára osztjuk fel. Ilyen volt régebben a négy, később öt megyei város Budapest után a legnagyobb és legvárosiasabb települések. Meghúzhatjuk a választóvonalat a városok két kategóriája között, hogy a megyeszékhelyeket és a nem megyeszékhely városokat választjuk szét.
Szelényi Iván (1990) a központi támogatásban való részesülés és az ezzel összefüggő fejlődési lehetőségek, alapján az alábbi öt falu és két város kategória megkülönböztetését javasolta: 1. sorvadó falu és tanya, 2. hanyatló falu, 3. stagnáló falu, 4. fejlődő falu, 5. gyorsan fejlődő, városiasodó falu, 6. kevéssé fejlődő, főleg kisebb és nem megyeszékhely város, 7. erősen fejlesztett város.
Ha Magyarországon regionális vizsgálatokat akarunk végezni, legegyszerűbb a 19 megyét és Budapestet megkülönböztetni. A megyék közös történeti múlttal és kulturális sajátosságokkal rendelkeznek. Ha nagyobb régiókat akarunk összehasonlítani, kézenfekvő három nagy táját, a Dunántúlt, az Alföldet és az Északi-középhegységet egy-egy régiónak tekinteni.
A városi népesség aránya nagymértékben függ, hogy az adott országban milyen kritériumok alapján dől el, hogy valamely település város-e vagy község.
Ha nem a város népesség arányával, hanem a városiasodottságot vizsgálnánk, akkor hazánk valószínűleg meglehetősen elmaradott képet mutatna. Ugyanis még a vidéki városok egy része is kevéssé városias jellegű.
Valószínűleg nincs értelme a városi népesség arányát valamilyen fejlettségi mutatóként kezelni, nemcsak a városdefiníciók összehasonlíthatatlansága miatt, hanem azért sem, nem feltétlenül előnyös és kívánatos, hogy a városokban lakó népesség aránya növekedjék.
Ezzel szemben kívánatos célnak azt kell tekinteni, hogy az urbanizáció szintje minden településen növekedjék, illetve az ország minden lakosa számára elérhetőek legyenek a városi élet nyújtotta előnyök.
Konrád György és Szelényi Iván (1971) azt a tételt fogalmazták meg, hogy a szocialista országokban a városfejlődés késleltetve ment végbe, mivel a kormányzatok a termelő beruházásoknak adtak prioritást, ezekkel szemben mindig háttérbe szorultak az infrastruktúrát fejlesztő beruházások, így többek között a lakásépítés is. Ennek következtében a városi népesség lassabban nőtt, foglalkoztatottak jelentős része nem a városokban, hanem a környező községekben lakott, és onnan ingázott naponta vagy a városi munkahelyére.
Itt kell a tanyákról is beszélni. A XIX. Század közepéig a tanyákat csak ideiglenesen lakták. A század második felében, az alföldi legelők feltörésekor, a homokos területek megművelésének kezdetekor nőtt meg hirtelen a tanyákat állandóan lakó népesség. Az 1945 után sok új tanyát építettek. Egy ideig úgy gondolták, hogy a tanyák nem fejleszthetőek, nem képesek a korszerű nagyüzemi mezőgazdaságba tartósan beilleszkedni, s nem nyújthatnak korszerű életkörülményeket az ott élők számára. Azóta világossá vált, hogy a tanyákon lévő háztáji és kisegítő gazdaságok, 1990 óta pedig egyéni gazdaságok, jelentős mennyiségű mezőgazdasági terméket állítanak elő, a fejlődés szemmel látható jelei mutatkoznak.
Városhiányos településhálózat
Fontosabb kérdés, hogy milyen az ország településhálózata, milyen a különböző nagyságú és funkciójú városok aránya, és van-e minden nagyobb és kisebb régiónak városközpontja. Ebből a szempontból nagyobb társadalmi problémát okoz, hogy még ma is vannak az országnak olyan „városhiányos” részei, amelyeknek lakossága nem tud viszonylag kis távolságon és időn belül a városok nyújtotta szolgáltatásokhoz hozzájutni.
A kiegyezés utáni Magyarországon ugyanis tudatos politikai megfontolások miatt elsősorban a fővárost fejlesztették. Az első világháború után a korábbi országterületnek összes olyan vidéki települése az országhatáron kívülre esett, ahol az urbanizáció magasabb szintet ért el. Sem a két világháború között, sem az 1945 utáni első tíz-egynéhány évben nem történt sok ennek az ellentmondásos helyzetnek az enyhítésére. Oka az előbbi időszakban a gazdasági stagnálás volt, az utóbbiban pedig az erőltetett iparosítással összefüggően az infrastrukturális beruházások háttérbe szorulása. Budapest mellett néhány új szocialista városban (Dunaújváros, Komló, Oroszlány, Kazincbarcika) történtek nagy ipari beruházások. Az életkörülmények, az életmód különbségeit pedig jellemezte Enyedi György (1980) azzal, hogy az elmaradt kis faluban élő paraszt és a fővárosi tudós „mintha nem is egy kontinensen élnének”.
Az 1950-es évek második felében a fővárosi lakásállomány, közlekedési hálózat, vízművek és csatornák egyre kevésbé voltak képesek a növekvő iparban foglalkoztatottak szükségleteit kielégíteni. Ekkor fogalmazódott meg az a koncepció, hogy Budapest vonzásának ellensúlyozására néhány vidéki nagyvárosban (Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Győrött) „ellenpólusokat” kell kialakítani. Ennek nyomán ez az öt nagyobb vidéki város gyors fejlődésnek indult.
Hamarosan itt is jelentkeztek azonban a korábban a fővárosban észlelt problémák. Viszont az 1960-as évek második felében a gazdasági reformokkal párhuzamosan nagyobb önállóságot kaptak a megyék, nagyobb pénzösszegek felhasználásáról dönthettek.
Az elgondolás csírái Erdei Ferenc híres trilógiájában, a Magyar város a Magyar falu és a Magyar tanyák könyvekben találhatók meg. Itt az alföldi mezővárosok és a környező tanyavilág közötti kapcsolatot mutatta be, kiemelve, hogy így biztosíthatóak a városi élet és a termelés színhelyén lakás előnyei. A városi lakos parasztgazdáknak a városi lakás mellett tanyájuk is volt. A településhálózat-fejlesztési koncepciónak érdeme volt, hogy kimondta a decentralizáltabb településfejlesztés szükségességét.
Nagyobb problémák jelentkeztek abban a közel 2000 községben, amelyeket semmilyen központi funkcióra nem jelöltek ki. A koncepció semmilyen elképzelést sem tartalmazott ezek sorsáról, és ez azzal a következménnyel járt, hogy sokan fejlesztésre alkalmatlannak tekintették őket. Ezeknek a községeknek szegényedett, infrastrukturális ellátottsága is romlott. Ezrét a lakosság fiatalabb és vállalkozó kedvű része igyekezett elköltözni, az ottmaradt idős és szegény népesség helyzete pedig ennek következtében még hátrányosabbá vált.
Az 1980-as években a településhálózat fejlesztésében új elképzelések érvényesültek. A népgazdasági tervek célként tűzték ki a községek népességmegtartó erejének fokozását s azt, hogy a kisebb községek fejlesztésére, a helyi önkormányzat visszaállítására nagyobb figyelmet fordítsanak. Azonban a gazdasági nehézségek következtében lényegesen csökkentek azok a pénzalapok, amelyeket településfejlesztésre lehetett fordítani.
Az életkörülmények különbségei
A különböző kategóriájú települések életkörülményei között különbségek lényeges társadalmi egyenlőtlenségeket jelentenek.

Jobb félni, mint megijedni...

Mármint attól, hogy a dolgozat egyetlen kérdésére sem tudja az ember a választ. És mi, diákok, félünk is. Ezért
találtuk fel a tanárok által "tiltott segédeszköz"-ként emlegetett puskát. Sokszor emlegetik, hogy az iskola
megöli a tanulók fantáziáját; lehet, hogy kivétel erősíti a szabályt, de ha a tanulás megkerüléséről van szó, ez az
állítás igencsak sántít. A diákok többsége rengeteg módszert ismer, és ezeket mindenki kedve és tehetsége
szerint alkalmazhatja. (Meg is teszik.)
A puskázás rendszerint az általános iskola felső tagozatában kezdődik, előtte viszonylag ritka, és a tanulók
inkább "divatból" puskáznak, mintsem azért, mert valóban semmit nem tudnak. (Kivételek persze mindig
vannak...)
Az általános iskolában legelterjedtebb módszerek: a padba, zsebbe, lap alá vagy tolltaróba rejtett cetlik,
papírdarabok, illetve a kézre vagy padra írt puska. Ezek készítése nagy körültekintést igényel. A szépreményű
és kreatív diák egy svájci órásmester precizitásával, és egy elefánt türelmével próbálja az anyag lényegét egy
mikrochip méretű fecnire viszonylag olvashatóan kiírni - több-kevesebb sikerrel...
Kézre puskát írni, úgy hogy olvasható legyen, csak tollal lehet, aminek nehezebb eltüntetni a nyomait, s így a
lebukás veszélye is nagyobb. (Persze nem árt, ha nem alkoholos filctollat használ az ember...) Padra ceruzával
célszerű írni, mert szükség esetén ez egyetlen mozdulattal olvashatatlanná maszatolható. E módszer
alkalmazásakor nagy segítséget nyújtanak a diákoknak a telefirkált, kidekorált padok - a feliratok, rajzok között
kevésbé tűnik fel egy-egy mondat, mint egy teljesen tiszta padon.
A középiskolások korosztályában a puskázást leginkább az időhiány miatt elmulasztott tanulás indokolja. A
technika fejlődésével és a diákok tájékozottabbá válásával a pukázás is fejlődik, korszerűbbé válik, noha a régi
módszerek is kiválóak. Egy számítógéppel szerkesztett A/4-es oldal meglepően apróra kicsinyíthető.
Szakértőnk szerint a hármas betűméret a legkisebb, amelyikkel még jól olvasható puskát lehet készíteni. (Ő
csak tudja...) Aki viszont nem szeret sok időt írással tölteni, az a könyvből kivágott szövegrészek helyett
manapság már inkább a fénymásolót válassza. Nemcsak másolásra és sokszorosításra, hanem kicsinyítésre
is alkalmas - különösen tematikus földrajzi térképeknél hasznos.
Főleg egyetemen, főiskolákon bevett módszer a dolgozat előre megírása, persze ennek is megvannak a maga
veszélyei - például, ha nem tudja az ember kicserélni az előre megírt dolgozatot a helyszíni munkával.
A tanárok véleménye a puskázásról nagyon eltérő, abban azonban mind egyetértenek, hogy a lebukott puskázó
büntetést érdemel - ha másért nem, hogy legközelebb ügyesebb legyen. Van, aki úgy vélekedik, hogy a mai
diákok nem tudnak puskázni; ők a maguk idejében ügyesebben csinálták. Van aki azt mondja, hogy csúnya
dolog, és akit elkap, azt négy évre megjegyzi magának, de hozzáteszi, hogy ha jól puskázik, hát csinálja...
Megint más azt mondja, hogy mindenki kipróbálja egyszer, aztán eldönti, hogy megéri-e neki
. Erre a diákok legjobban Murphy puskázási alaptörvényével felelhetnek:
Puskázni minden tanárnál lehet. Folyománya: Ha lehet, miért ne tegyük.

Propaganda

A tömegjelenségek a társadalom egészét vagy különböző területeit érintő jelenségek, melyek a mindennapi élet eseményeivel kapcsolatosak és nagyban befolyásolják az emberek viselkedését. Egyik fontos tömegjelenség a propaganda.
A propaganda szó (latin propagare = terjesztés) viszonylag új keletű, első dokumentált forrása 1622-ből való, mikor XV. Gergely pápa létrehozta a pápai propaganda intézményét, hogy rákényszerítse az embereket az egyházi tanok „önkéntes” követésére. Az 1880-as évek elején az Egyesült Államokban az egyetemeken különböző kurzusok indultak, ahol a meggyőzés fortélyait sajátíthatták el a hallgatók hirdetések, reklámfogások által különböző árucikkek eladása érdekében. A propaganda szó csupán a XX. század elején vált közhasználatúvá, mikor az első világháborúban alkalmazott meggyőzési módszerek szinonimájaként kezdték használni. Később a totalitárius politikai rendszerek meggyőzési stratégiáit is e szóval illették. A propaganda a tudatformálás, véleményalakítás hatékony eszköze. Célja elsősorban nem a tájékoztatás vagy a felvilágosítás, hanem a közvélemény elmozdítása valamely álláspont irányába. Tömeges befolyásolás, mely jelképeket használ fel, s alkalmazza a pszichológia eszközeit – napjainkban elsősorban a reklámok, hirdetések területén. Különböző elméletek születtek a fogyasztói magatartás, illetve a vásárlási motivációk kutatása során. A hirdetések hatására a fogyasztók termékvásárlását, az új információk be- ill. elfogadását tanulási folyamatnak nevezik.
Kurt Lewin ún. „field” elmélete szerint az emberi agy egy pszichológiai terület, melyet kogníciók alkotnak és amely pszichológiai környezetben működik. Ez a környezet magába foglalja a hiedelmeket, meggyőződéseket, attitűdöket, célokat és pszichológiai akadályokat. Eszerint a tanulás magába foglalja a kognitív újrarendezést, mely lehetővé teszi az új ismeretek beépülését a pszichológiai területbe.
A Gestalt-pszichológia állítása szerint a tanulás több, mint új szokások elsajátítása, ill. egyszerű inger-válasz kapcsolatok kifejezése. Szerintük a tanulási folyamat során az egyén felhasználja problémamegoldó képességét, éleslátó gondolkodását.
Krugman állítása szerint az agyféltekék működése nagyban meghatározza a tanulást. A bal agyfélteke ellenőrzi az analitikus gondolkodást, az olvasást, a nyelvtanulást és a logikát. A jobb agyfélteke a mentális és térbeli képek felfogásával és művészi dolgokkal foglalkozik. Krugman kísérletei alapján kijelenti, hogy a jobb agyfélteke megszűri az ingert, szelektálja az információkat a bal agyfélteke részletesebb tanulmányozása számára. A jobb agyfélteke hosszú ideig működhet elfáradás nélkül, azonban a bal agyféltekének szünetekre van szüksége a tanulás közben. EEG-mérésekkel vizsgálták a tv-reklámok hatékonyságát, melynek eredménye szerint azoknak a reklámoknak, amelyek nagyobb agyhullám-aktivitást váltottak ki, nagyobb az előhívási szintjük is.
Lutz továbbment a kísérletben, és megállapította, hogy a reklámok akkor a leghatékonyabbak, ha mindkét agyféltekét ingerlik – ezek az ún. interaktív image reklámok.
A hatvanas évek végén kialakult egy új elmélet, a kognitív megközelítés. Ennek lényege, hogy a befogadó a meggyőzési folyamat aktív résztvevője – eszerint az információ fogadása, a tanulás függ az egyéntől. A meggyőzés azon múlik, hogy a befogadó az üzenetet hogyan értelmezi, és milyen reakciót vált ki belőle. Az eredményes meggyőzési stratégia szerint azonban olyan gondolatokat, információkat kell közvetíteni a befogadó felé, melyek összhangban állnak az egyén nézeteivel – hiszen a pozitív érvek szinte mindig hatásosak a meggyőzésben. A reklámszakemberek leginkább ezt használják ki hirdetéseikben, s van néhány trükk, mely szinte mindig eléri célját:
• új, gyors, könnyű, javított, most, azonnal, meglepő, bemutatjuk – e szavak használata megnöveli a forgalmat.
• állatok, gyermekek, kisbabák, sexepil szerepeltetése esetén a termékek nagyobb hatásfokkal adhatóak el.
• a szupermarketekben leginkább a szemmagasságba, a polcrendszer szélére valamint a pénztárak közelében elhelyezett árucikkek fogynak.
• „csomag-ár” (azaz például kettőt egy áráért), ingyenes termékminta, bevezető ár, a termékkel egybecsomagolt ajándék esetén szintén megnő a forgalom.
Mivel az egyén információ-feldolgozó képessége korlátozott, így szinte gondolkodás nélkül fogad el ajánlatokat, érveket, csupán mert egyszerű eszközökkel juttatják el hozzá (pl.: termékek eladása érdekében a fent felsorolt technikákat alkalmazzák).
Napjainkban sokat hallhatunk a modern demokrácia alapdilemmájáról szóló véleményekről, melynek lényege az, hogy a vezetők, a kormányok a szabad vélemény-nyilvánítás, a különböző társadalmi csoportok közti hatékony eszmecseréről szónokolnak, ugyanakkor mivel az egyén kognitív energiáival (agymunkájával) takarékosan bánik, s a legegyszerűbb, legrövidebb utat választja döntéseihez; a leegyszerűsített meggyőzési taktikák formálják véleményét – végül olyan döntést hoz, melyet elvártak tőle.
Festinger fogalmazta meg a kognitív disszonancia elvét: „valahányszor az embernek olyan információja vagy véleménye van, mely önmagában véve arra kellene hogy késztesse, hogy ne kövessen el egy bizonyos tettet, ez az információ vagy vélemény disszonáns lesz egy olyan ténnyel, hogy ezt a tettet mégis elkövette.” Másképpen fogalmazva az egymással ellentétes tudattartalmok az agyban feszültség-érzetet eredményeznek. E feszültség megszüntethető, ha az egyén disszonáns tudattartalmai közül az egyiket úgy változtatja meg, hogy az összhangba kerüljön a másikkal. Ezen elmélet szerint tetteinket, cselekedeteinket, választásainkat utólag racionalizáljuk.
Sapir és Whorf létrehozták az ún. nyelvi relativitás elméletet, amely szerint a nyelv nemcsak eszköze a valóság leírásának, hanem feltételezhetően a különböző nyelveken beszélő emberek a világot is különbözőképpen látják. Kutatásai során arra a megállapításra jutottak, hogy a különböző nyelveken beszélő csoportok más megismerési világban is élnek. „A gondolatok megfogalmazása […] egy adott nyelvtan része, és különböző lehet az adott nyelvtanokban. […] A természetet fölszabdaljuk, s [olyan] fogalmakba szervezzük, melyek leírják jelentős mozzanatait” (B. L. Whorf). A hétköznapi életben számos példa akad a fent említett nyelv-kultúra-gondolkodás kapcsolatra. A volt szocialista országokban élők más jelentést tulajdonítanak a „demokrácia”, „szabadság”, „béke”, „emberi jogok”, stb. fogalmaknak, mint pl. a Nyugat-Európában élők.
A politikusok, a sajtó, a média kiválóan mutatja be, hogyan lehet a gondolkodást a nyelv segítségével manipulálni. A negatív érzelmi jelentésű fogalmakat olyan kifejezésekre cserélik fel, melyek nem váltanak ki az egyénből indulatokat, érzelmeket; közömbösen hatnak: hadügy – védelem, áremelés – árrendezés, propaganda – tájékoztatás, stb. A nyelvhasználat a gondolkodás politikai manipulációjára is felhasználható; a legismertebb példa a náci Németország propagandagépezete. A nyelv óriási mozgásteret biztosít, s ez fölhasználható a meggyőzési stratégiákban is. A szavak erejével azok, akik a tömegkommunikáció eszközeivel rendelkeznek meghatározzák, formálják a társadalmi környezetet, irányítják az egyén gondolatait és cselekedeteit. Hitler propaganda-miniszterének, Goebbels-nek félelmetes és elgondolkodtató állítása a szavak hatalmáról: „Kellő számú ismétléssel és lélektani szaktudással bebizonyíthatjuk az embereknek, hogy a négyszög, amit látnak, valójában egy kör. Mert mi a kör és mi a négyzet? Szavak. És a szavak addig gyúrhatóak, míg a dolgokat a kellő mértékben álcázzák”...
Egy érdekes kísérlet szemlélteti az egyén véleményének befolyásolhatóságát, ill. formálhatóságát. A kísérlet során egy többszörös autóbalesetről mutattak be egy filmet az alanyoknak, majd a vetítés után a csoportot kettéosztották, s mindegyik csoport egy kérdést kapott. Az első csoportnak azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy milyen sebességgel haladtak az autók, amikor egymásnak ütköztek. A másik csoport kérdésében az „ütköztek” szó helyett a „csapódtak” szót használták. Nos azok, akik a „csapódás” előtti sebességet becsülték, sokkal magasabb számokat mondtak, mint akik az „ütközés” előtti sebességet becsülték meg.
A tömegkommunikációban korunk legveszélyesebb eszközei a faktoidok. A faktoidok olyan állítások, melyekre nincsenek bizonyítékok, nincs valóságalapjuk. Nem csupán az egyén véleményét formálják, hanem teljesen félrevezetik őt. Otthon vagy munkahelyen rémhírnek, pletykának nevezik, a médiában rágalmazásnak, gyanúsítgatásnak, a bíróságon pedig elfogadhatatlan bizonyítéknak. A faktoidok legtöbbször ellenőrizhetetlenek, sőt az egyén nem is tesz lépéseket a valóság felkutatásához, ha a rémhírt vagy pletykát barátjától, vagy „szavahihető” embertől hallja. A „hírek” a sajtóban, rádióban, televízióban hallhatóak, olvashatóak, így azokat eleve elfogadja az ember, s szintén nem kutat az igazság után. A pletyka és a híresztelés még inkább felerősödhetnek, ha a tömegtájékoztatás is foglalkozik velük. A faktoidok kielégítik az egyén bizonyos szükségleteit, alátámaszthatja koncepcióit, sztereotípiáit, nem utolsó sorban pedig szórakoztatnak is. Azonban nem szabad elfeledni, hogy a faktoidok nagy mértékben alakítják a társadalmat, irányítják az egyén érdeklődését, s ennek megfelelően láttatják a világot.
Azonban nem csak a faktoidok vezethetik félre az egyént, hanem a kommunikátor hitelessége is. Az emberek gyakran elfogadják, szavahihetőnek tartják kíváló sportolók, ismert színészek, közkedvelt személyiségek kijelentéseit. A reklámokban, hirdetésekben gyakran találkozunk ismert személyiségekkel, akik valamilyen terméket kívánnak népszerűsíteni. Azáltal, hogy egy kedvelt tévéfilmsorozat sztárja fogorvos szerepet játszik, még nem jelenti azt, hogy valóban ért a fogászathoz; a fogkrém-reklámokban sokan mégis hitelesnek tartják állításait, hogy pl. a reklámozott fogpaszta napi használatával visszanyerhető a fogak fehérsége.
A médiában látható példaképek óriási hatással vannak az egyénekre. Az emberek gyakran viselkedésükkel is követni próbálják a sugallt mintákat, hogy pl. milyen a jó háziasszony, a sikeres üzletember, stb. A reklámok egyfajta életmforma-mintákat árasztanak magukból, így próbálván az embereket meggyőzni arról, hogy pl. egy sikeres üzletember elengedhetetlen kelléke a mobiltelefon, a pár kalóriás mentolos cukorka, a luxusautó, a kimeríthetetlen hitelkártya – hogy a fogyasztót az éppen reklámozott árucikkek megvásárlására ösztönözze. A politikusok hasonló módszert használnak népszerűségük megőrzése vagy éppen megszerzése céljából. Az ún. örömbrigád-effektus módszer szerint: „tégy úgy, mintha már mindenki a te híved volna”, azaz mikor a határozatlan szavazó azt látja, a szóban forgó jelöltet nagy tömeg ünnepli, a meggyőzés életbe lépett.
A reklámfogások sora szinte kimeríthetetlen. A propaganda eszközeit felhasználva szinte mindent el lehet adni – árucikket, politikai elveket, életstílust, vallási eszméket, stb. Az emberek becsaphatóak és félrevezethetőek; a médiákban a híreket cenzúrázzák, félinformációkat vagy álinformációkat közölnek. Az egyén számára nincs elegendő rendelkezésre álló idő, sőt sokszor mód sem arra, hogy minden információt ellenőrizhessen, amit a különböző tömegkommunikációs eszközök állítanak. A propaganda által az ember irányítva van. Azt veszi meg, illetve fogadja el, amit elétálaltak; hatva az érzelmeire, a gondolkodására, az egyéniségére.
„A tudás és a logika csak következtetések révén szerezhető meg. Sajnos azonban nem mindenki képes világos következtetésekre minden kérdéskörben, és aki nem, annak számára a meggyőzés művészetével közvetíthetjük az igazságot; így végül ők is helyes végkövetkeztetést vonhatnak le.” (Ariszotelész)

Felhasznált irodalom:
Hofmeister – Törőcsik: A fogyasztói magatartás
Pratkanis – Aronson: A rábeszélőgép
Dr. Szabó István: Bevezetés a szociálpszichológiába
Garai László: Emberi tőke mint potenciál
J. P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája