Az elsőrendű kémiai kötések [kémia]

1. Soroljuk fel és jellemezzük az elsőrendű kémiai kötéseket! Mi az alapvető különbség a kötések között?

Elsőrendű kémiai kötés

§ Kovalens

§ Fémes

§ ionos

1 .kovalens kötés: közepes vagy nagy elektronvonzó képességű atomok között

jön létre. A kapcsolódó atomok elektronokat tesznek közössé. A közös elektron-pár (vagy elektronpárok) mindkét atomhoz tartozik, egyidejűleg két atommag

vonzása alatt áll.

A kovalens kötésnek két fajtája van :

- azonos atomok közötti kapcsolódáskor: a kötő elektronpár mindkét atomhoz egyformán tartozik . Ezt apoláris kovalens kötésnek nevezzük. Ilyen kötésekre példa a: H₂-, O₂-, a Cl₂-, az N₂ molekula vagy a gyémánt.

- különböző atomok kapcsolódásakor a kötő elektronpár a nagyobb elektron-vonzó képességű atom körül nagyobb negatív töltéssűrűséget hoz létre. Az eltérő elektronvonzó képességű atomok poláris kovalens kötéssel kapcsolódnak össze. Ilyen kötésekre példa: a H₂O-, a HCl-, az NH₃-, a CO₂- vagy a CH₄- molekula.

Kovalens kötés

apoláris poláris

(azonos atomok között) (különböző atomok között)

Ha meghatározott számú atom kapcsolódik egymáshoz kovalens kötéssel, akkor molekulákról beszélünk, ha viszont számtalan atom kapcsolódik össze, akkor a kovalens kötés atomrácsba rendezi a különböző atomokat

Azonos vagy Atomok kovalens kötés molekula

különböző

atomrács

2. fémes kötés: a külső elektronhéjukon kevés elektront tartalmazó , kis elektronvonzó képességű fématomok között jön létre. A lazán kötött elektronok valamennyi atom vonzása alá kerülnek, valamennyi fématomhoz tartoznak. Az egész halmazt a közös elektronfelhő tartja össze. A fémes kötés az összes kapcsolódó fématomot fémrácsba rendezi, valamennyi fém fémrácsban kristályosodik.

3. ionkötés: Ellentétes töltésű ionon között jön létre, elektrosztatikus jellegű kötés.

2, Állapítsuk meg, hogy az alábbi felsorolt elemek atomjai között milyen kötések kialakulása lehetséges H, Cl, Na

a, azonos atomok kapcsolódása esetén

H₂: apoláris kovalens; Cl₂: apoláris kovalens; Na – fémes kötés

b, különböző atomok kapcsolódása esetén

HCl: poláris kovalens; NaCl: ionos kötés

Mely esetben jöhetnek létre önálló molekulák illetve szilárd kristályok?

önálló molekulák: poláris kovalens (HCl)

szilárd kristályok: ionos kötés (NaCl)

3, Milyen energetikai magyarázata van a kémiai kötések kialakulásának?

Energiaminimumra törekvés, molekuláris formában kisebb az energiaája mint atomosan.

4, Az alább felsorolt kötésienergia-értékeket rendeljük a megfelelő hidrogénhalogenidekhez !

431kJ/mol, 366kJ/mol, 298kJ/mol, 563kJ/mol

A méret növekedésével az atommagok távolssága növekszik, ezért kisebb a kötésenergia.

HF, HCl, HBr, HI

Indokoljuk a választást!

HF 563 kJ/mol

HCL 431 kJ/mol

HBr 366 kJ/mol

HI 298 kJ/mol

A kovalens kötés és a molekulák alakja [kémia]

A kovalens kötés és a molekulák alakja

1. Mutassuk be és jellemezzük a kovalens kötést néhány ismert gázhalmazállapotú vegyület molekulájának példáján!

(elsőrendű). Ez a kötés közös elektronpárral alakul ki a közepes és a nagy elektronvonzó képességű atomok között. Kialakulása: a két atom közeledik egymáshoz, elektront (elektronokat) tesznek közössé, mindegyik elektron mindkét atom atommagjához tartozik, egy közös elektronfelhő veszi körül őket. A kovalens kötés létrejöhet azonos és különböző atomok között is. Azonos atomok között apoláris kovalens kötés alakul ki. (pl.:H2,N2,O2,Cl2). Különböző atomok között poláris kovalens kötés alakul ki pl.: (H2O,CO2,CH4,NH3).

A szén-dioxid: CO2, A szén-dioxidban egy szénatom és egy oxigénatom 2-2 elektront közössé téve kettős kovalens kötéssel kapcsolódik össze. Az oxigén-atom így el is éri a stabilizálást, de a szénatomnak viszont még egy oxigénatommal kell – szintén kovalens kötéssel – összekapcsolódni, hogy elérje célját.

2. Mi jellemzi a kovalens kötés erősségét?

. A kovalens kötés erőssége tehát az atomok elektronvonzó képességétől függ.

2/a Hasonlítsuk össze az etán- ;etén- ; és etinmolekulákban a szénatomok között kialakuló C-C, C=C,CºC kötések erősségét!

Az etánban a legerősebb a kötés , ez a legstabilisabb. Az eténben gyengébb (telítetlen), az etinben pedig a leggyengébb.

2/b Rendeljük az alábbi kötésenergia értékeket a fenti molekulákhoz! 615kJ/mol, 812kJ/mol, 344kJ/mol

etánà812kJ/mol

eténà615kJ/mol

etinà344kJ/mol

3. Mi határozza meg az egyszerűmolekulák alakját térbeli felépítését?

4.Rajzoljuk fel az alábbi molekulák alakját, térbeli felépítését?

V alakú molekula. a 3 atom nem egy egyenesben helyezkedik el.

HOH szög=105fok

A periódusos rendszer jellemzése [kémia]

A periódusos rendszer jellemzése

1. Jellemezzük a periódusos rendszer a, periódusait b, csoportjait

a,A periódusok a periódusos rendszer vízszintes sorai, 7 db van belőlük. A periódusokon belül balról jobbra haladva fokozatosan nő az elektronszám ,emiatt az a főcsoporton belül külön-külön nevük ismeretes:

IA alkálifémek ns¹ VA nitrogén csoport ns² np³

IIA alkáliföldfémek ns² VIA oxigén csoport ns² np⁴

IIIA földfémek ns² np¹ VIIA halogének ns² np⁵

IVA széncsoport ns² np VIIIA nemesgázok ns² np⁶

Az oszlopokon belül a külső elektronhéj szerkezete azonos, így a kémiai tulajdonságok hasonlóak, de lefelé haladva az atomtömeg és a magtöltésszám miatt a fizikai tulajdonságok megváltoznak.

2. Állapítsuk meg, hogy a jelölt elemek közül melyek tartoznak a periódusos rendszer egy-egy csoportjába, ill. periódusába.

9F-2-es periódus VIIA (halogének) csoportja

elektronszerkezete: 1s² 2s² 2p⁵, azaz 1e- felvételével elnyerné a stabilis nemes-gáz szerkezetet. 4Be-2-es periódus IIA (alkáliföldfémek) csoportja

Elektronszerkezete: 1s² 2s², azaz 2e- leadásával elnyerné a stabilis nemesgáz szerkezetet.

3Li-2-es periódus IA (alkálifémek) csoportja Elektronszerkezete: 1s² 2s¹, azaz 1e- leadásával éri el a stabilis nemesgáz szerkezetet. 8O-2-es periódus VIA (oxigén) csoportja

Elektronszerkezete: 1s² 2s² 2p⁴, azaz 2e- felvételével éri el a stabilis nemesgáz szerkezetet.

11Na-3-as periódus IA (alkálifémek) csoportja Elektronszerkezete: 1s² 2s² 2p⁶ 3s¹, azaz 1e- leadásával éri el a stabilis nemesgáz szerkezetet. 16S-3-as periódus VIA (oxigén) csoportja

Elektronszerkezete: 1s² 2s² 2p⁶ 3s² 3p⁴, azaz 2e- felvételével éri el a stabilis nemesgáz szerkezetet. 12Mg-3-as periódus IIA (alkáliföldfémek) csoportja Elektronszerkezete: 1s² 2s² 2p⁶ 3s², azaz 2e- leadásával éri el a stabilis nemesgáz szerkezetet.

19K-4-as periódus IIA (alkálifémek) csoportja

Elektronszerkezete: 1s² 2s² 2p⁶ 3s² 3p⁶, azaz 1e- leadásával éri el a stabilis nemesgáz szerkezetet. 17Cl-3-as periódus VIIA (halogének) csoportja Elektronszerkezete: 1s² 2s² 2p⁶ 3s² 3p⁵, azaz 1e- felvételével éri el a stabilis nemesgáz szerkezetet. 20Ca-4-as periódus IIA (alkáliföldfémek) csoportja Elektronszerkezete: 1s² 2s² 2p⁶ 3s² 3p⁶ 4s², azaz 2e- leadásával éri el a stabilis nemesgáz szerkezetet.

Milyen összefüggés van az atomok elektronszerkezete és a megfelelő elemek kémiai viselkedése között?

I. főcsoport: Li ,Na, K

II. főcsoport: Be, Mg, Ca 2. periódus: F, Be, Li, O

VI. főcsoport: O, S 3. periódus: Na, S, Mg, Cl

VII. főcsoport: F, Cl 4. periódus: K, Ca

A hasonló elektronszerkezetű atomok kémiai tulajdonságaik hasonlóak

3. vizsgáljuk meg az atomok méretének változását :

a, a periódusokban balról jobbra haladva

b,az egyes csoportokban felülröl lefelé haladva Indokoljuk a változás okait!

a, A rendszám azonos a magtöltésszámmal, a növekvő rendszám ezért mind nagyobb pozitív töltésű atommagot jelent. A magtöltésszám, és ezzel együtt az elektronok számának növekedése egy perióduson belül azt eredményezi, hogy minden egyes periódusban balról jobbra haladva nő a vonzerő a mag és az elektronok között. Ez az elektronburok átmérőjének (és az atom méretének) csökkenéséhez vezet.

b, Az egymást követő periódusokban mind több és több elektronhéj van, ami általában növekvő atomsugarat jelent.

4. Hogyan változik az atomok belső ionizációs energiája?

a, egy perióduson belül a rendszám növekedésével

b, egy csoporton belül a rendszám nöekedésével

Fogalmazzuk meg általánosan a rendszám és az atom jellemzők változásának kapcsolatát.

a, Az erősebb kapcsolódás miatt egy perióduson belül balról jobbra haladva nő az ionizációs energia értéke.

b, Egy oszlopon belül a lefelé növekvő atomsugár miatt egyre kisebb az atommagnak a legkülső elektronokra gyakorolt vonzása, így egy oszlopon belül lefelé haladva csökken az ionizációs energia értéke.

Az atomok elektronszerkezetének kiépülése [kémia]

Az atomok elektronszerkezetének kiépülése

Mit értünk az atom alapállapotán?

Alaplállapotban az atom elektromosan semleges (az elektronok száma egyenlő a mag töltésével) Ekkor kötődik az elektron a legerősebben az atommaghoz.

a, Milyen elvek szerint írhatjuk le az alapállapotú atomok elektronszerkezetét?

Az elektronburok réteges szerkezetű. Az egyes elektronhéjakon meghatározott

legnagyobb számú elektron tartózkodhat: az első elektronhéjat maximum 2, a másodikat

8, a harmadikat 18, a harmadik elektronhéjat legfeljebb 32 elektron alkothatja.

A Pauli-elv azt mondja ki, hogy egy atompályán két elektron lehet.

A Hund-szabály azt mondja ki, hogy az elektronok úgy helyezkednek el, hogy közülük minél több legyen a párosítatlan.

b, Mit nevezünk atompályának, héjnak és alhéjnak?

Atom esetében atompályáról, elektronhéjról és alhéjról beszélhetünk.

Héjak: K, L, M, N, O, P, Q

Alhéjak: s: gömb alakú alakzatok; max. 2 elektron lehet rajta

p: tengelyszimmetrikus alakzatok; max. 6 db elektron

d: bonyolult felépítésű alakzatok; max. 10 db elektron

: bonyolult felépítésű alakzatok; max. 14 db elektron

Mit jelent az 1s, 2s, 2p jelölés?

1s: gömbszimetrikus alhéj, 2s: ez alőzőnél nagyobb gömbszimetrikus alhéj, 2p: hengerszimetrikus.

a, Mekkora lehet az elektronok maximális száma a fenti atompályákon?

2,2,6

b, Mikor beszélünk telített és mikor telítetlen alhéjról?

Telítetlen, félig telített és telített alhéjakról beszélhetünk. Telítetlen egy alhéj, ha nincs elég elektron. Félig telített, ha mindegyik atompályán 1 elektron van, és telített, ha a maximális ahhoz, hogy minden alhéjon 1 vagy 2 elektron legyen.

Milyen kapcsolat van a pályaenergia és az atomok elektronszerkezetének kiépülése

között?

Az elektronok pályaenergiának megfelelő sorrendbe épülnek fel.

1s²®2s²®2p⁶®3s²®3p⁶®4s²®3d¹⁰

Írjuk fel a 10., a 11. és 17. rendszámú atomok elektronszerkezetét! Jelöljük – négyzetes ábrázolással – a párosított és párosítatlan elektronokat is!

10.: Neon: 1s² 2s² 2p

11.: Nátrium: 1s² 2s² 2p⁶ 3s¹

17.: Klór: 1s² 2s² 2p 3s² 3p⁵

Mi a vegyértékelektronok szerepe a kémiai reakciókban? Értelmezzük a fenti atomok vegyértékelektronjának példáján!

Vegyértékhéj: a legkülső, még be nem töltött héj, az ezen elhelyezkedő elektronok a vegyértékelektronok. Ezek száma megszabja a kémiai elemek vegyértékét a hidrogénnel és az oxigénnel szemben. Ezek vesznek részt elsősorban a kémiai kötések létesítésében. Mindig annyit tud megkötni amennyi hiányzik a telítettséghez.

Ne: nemesgáz-szerkezet, telített héjak ® nem reakció képes (nemesgáz)

Na: 1ecsökkentésével Na⁺ lesz belőle és így kialakul a nemesgáz szerkezet.

a: 1e^- felvételéből Cl^- alakul ki és akkor telítet az összes héj.

Az atom alkotórészeinek jellemzése [kémia]

Az atom alkotórészeinek jellemzése

1. Mit fejez ki a rendszám?

A rendszám megmutatja az atom protonszámát és az elektronszámát.

a, Milyen összefüggés van az atom rendszáma és elektronszáma között?

A rendszám megegyezik az atom magjában lévő protonok illetve az atom elektronburkát alkotó elektronok számával.

b, Milyen összefüggés van ugyanazon atomban a protonszám, a neutronszám és a tömegszám között?

A proton és a neutron alkotja az atommagot, és az atommag tömege közelítőleg meghatározza az egész atom tömegét. Tömegszám = protonszám + neutronszám

2. Hogyan tájékoztat az atomot felépítő részecskék számáról az alábbi jelölés:

₁₂ ²⁴Mg és ₁₃²⁷Al

a, Mit jelent az alsó és a felsőpontszám?

Az alsó szám a rendszám, a proton, ill. elektronszámot, adja meg a felső szám az atomtömeg, a proton és a neutronszámának tömegét adja meg.

b, Hogyan lehet megadni a fenti adatokból a neutronok számát?

A tömegszámból kell kivonni a protonszámot (rendszámot), így megkaphatjuk a neutronok számát. Pl.:

1. ₁₂²⁴Mg 24-12=12 darab neutron

2. ₁₃²⁷Al 27-13=14 darab neutron

3. Jellemezzük az atomot felépítő részecskéket töltésük és tömegük szerint!

Neve	Jele	Relatív tömege	Relatív töltése
Elektron	e-	1/1840	-1
Proton	P+	1	+1
Neutron	n0	1	0

(Az atom elemi részecskékből felépülő, semleges anyagi részecske)

4. Melyik az a két elem, amely az univerzum 99,9%-át alkotja?

A hidrogén és a hélium (H 75,4 m/m% ; He 23,1 m/m%).

A mól, a moláris tömeg és a moláris térfogat [kémia]

A mól, a moláris tömeg és a moláris térfogat

Határozzuk meg az anyagmennyiség mértékegységét, a mólt!

A nemzetközi mértékegységrendszerben az anyagmennyiség mértékegysége a mól. Egy mól annak az anyagnak az anyagmennyisége, amelyben 6*10²³ darab részecske van. Jele: n

Mit nevezünk moláris tömegnek, mi a moláris tömeg mértékegysége?

Moláris tömeg: Egy mólnyi részecske tömege. Jele: M , Mértékegysége: g/mol.

M=m/n n=m/M

Mi a moláris térfogat és mi a mértékegysége?

Moláris térfogat: Egy mól anyag mekkora lesz(?dm³) különböző hőmérsékleten. Jele: V_m , Me:dm³ /mol

	P	T	Vm
Standard állapot	0,1 MPa	25oC	24,5 dm3
Szobahőmérséklet	0,1 MPa	20oC	24 dm3
Normál állapot	0,1 MPa	0oC	22,41 dm3

Mekkora a gázok moláris térfogata 25^oC– on és 0^oC – on, ha a nyomás 0,1 MPa?

Ha nyomás 0,1 MPa, akkor 25^oC standard állapotot jelent, így a moláris térfogat 24,5 dm³ lesz.

0^oC pedig normál állapotot jelent, így a moláris térfogat 22,41 dm³ lesz.

Mitől és hogyan függ a gázok moláris térfogata?

A gázok moláris térfogata függ a nyomástól és a hőmérséklettől.

Ha a P nő akkor a V_m csökken , h a T nő akkor a V_m nő

Milyen összefüggés van a gázok moláris térfoga.ta és anyagi minősége között azonos hőmérsékleten és nyomáson? Írjuk le Avogadro törvényét!

Ha azonos állapotban van két különböző gáz, akkor a moláris térfogatuk megegyezik, az anyagi minőségtől független a moláris térfogat.

Avogadro törvénye: A gázok azonos térfogataiban azonos a molekulák száma, ha az állapotjelzőik is megegyeznek.

Két 1 m³ – es tartály közül az egyiket O₂-, a másikat CH₄- gázzal töltjük meg. Mikor mondhatjuk, hogy a két tartályban a molekulák száma egyenlő?

Az Avogadro törvényt figyelembe véve, azt mondhatjuk, hogy akkor lesz azonos a molekulák száma, ha az állapotjelzőik is megegyeznek.

Örökölt és tanult magatartásformák [biológia]

Örökölt és tanult magatartásformák

Az állatok viselkedésükkel válaszolnak úgy a környezetük állandó változásaira, hogy magatartásuk a környezetbe való beilleszkedést segítse elő. Ha ez a viselkedés genetikailag meghatározott az állat számára, akkor öröklött magatartásformáról beszélünk. Ilyen a feltétlen reflex, ami egy meghatározott külső inger hatására feltétlenül bekövetkező egyszerű válasz. Öröklött viselkedési formákat kiváltó inger a kulcsinger.

Az állatok személyes tapasztalatszerzésükön keresztül tanult magatartásformákat is beépítenek viselkedésükbe. Bizonyos életszakaszhoz kötődik a bevésődés útján történő tanulás. A tapasztalatszerzés egyik legegyszerűbb formája a megszokás. Ennek során azt tanulja meg az állat, hogy milyen ingerekre ne válaszoljon. A tanult viselkedés egyik alapformája a feltételes reflex. Összetettebb tanulási forma a belátásos tanulás.

Termelői szint

A trópusi esőerdők az egyenlítő mentén helyezkednek el. Az egyenlítői éghajlat környezeti tényezői kedvezőek a dús növényzet kialakulásához. Egyenletesen meleg hőmérséklet, az állandó felszálló légáramlás következtében szinte napról napra megújuló esőzések követik egymást. Evvel együtt jár a levegő rendkívül nagy vízgőztartalma is.

Az esőerdő növényei állandóan lombosak, a növényeken folyamatos virágzást és termésbeérést tapasztalhatunk. A trópusi esőerdőben a növények magasságától függően több szintet különböztetünk meg egymástól (felső, középső, alsó lombkoronaszint). A trópusi esőerdők jellemző tulajdonsága, hogy az erdőt igen sokféle fafaj alkotja. Igen sokféle lián és fánlakó növény él az esőerdőkben, jelentősek az esőerdők biomassza termelésében. Az esőerdők mindegyik szintjére jellemző a mohák hatalmas tömegű előfordulása. Szerepük a vízraktározás.

Lomberdő csak azon a mérsékelt övi területen alakul ki, ahol a csapadék mennyisége meghaladja az évi 500 mm-t. A hőmérséklet minimuma fagypont alatt van, jellemző az évi nagy hőingás.

A lomberdőkben a szerves anyag nagy részét a fás növények termelik. Ősszel a nedvességhiány kiváltja a lombhullást. A téli nyugalmi állapotnak a tavaszi felmelegedés vet véget. A trópusi esőerdőkkel szemben a mérsékelt övi lomberdőket csak kevés fafaj alkotja. A lomberdők szintjeinek a száma a trópusi esőerdőkhöz képest kevesebb (felső, alsó lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint, mohaszint).

Eutrofizációs folyamat:

A tápanyagokban gazdag, úgynevezett eutróf vízben megnő a szerves anyag termelése. Ezt a lebontó élőlények egy idő után már nem képesek feldolgozni. A túl sok szerves anyagon elszaporodnak a heterotróf táplálkozású mikroszervezetek, amelyek szintén oxigént használnak fel a légzésükhöz. A vízben a csökkenő oxigéntartalommal egyidejűleg növekszik a mérgező anyagcseretermékek (ammónia) mennyisége. Az ily módon elöregedő természetes víz lassan feltöltődik iszappal, majd lápos területté alakul át.

Örökölt és tanult magatartásformák

Az állatok viselkedésükkel válaszolnak úgy a környezetük állandó változásaira, hogy magatartásuk a környezetbe való beilleszkedést segítse elő. Ha ez a viselkedés genetikailag meghatározott az állat számára, akkor öröklött magatartásformáról beszélünk. Ilyen a feltétlen reflex, ami egy meghatározott külső inger hatására feltétlenül bekövetkező egyszerű válasz. Öröklött viselkedési formákat kiváltó inger a kulcsinger.

Az állatok személyes tapasztalatszerzésükön keresztül tanult magatartásformákat is beépítenek viselkedésükbe. Bizonyos életszakaszhoz kötődik a bevésődés útján történő tanulás. A tapasztalatszerzés egyik legegyszerűbb formája a megszokás. Ennek során azt tanulja meg az állat, hogy milyen ingerekre ne válaszoljon. A tanult viselkedés egyik alapformája a feltételes reflex. Összetettebb tanulási forma a belátásos tanulás.

Termelői szint

A trópusi esőerdők az egyenlítő mentén helyezkednek el. Az egyenlítői éghajlat környezeti tényezői kedvezőek a dús növényzet kialakulásához. Egyenletesen meleg hőmérséklet, az állandó felszálló légáramlás következtében szinte napról napra megújuló esőzések követik egymást. Evvel együtt jár a levegő rendkívül nagy vízgőztartalma is.

Az esőerdő növényei állandóan lombosak, a növényeken folyamatos virágzást és termésbeérést tapasztalhatunk. A trópusi esőerdőben a növények magasságától függően több szintet különböztetünk meg egymástól (felső, középső, alsó lombkoronaszint). A trópusi esőerdők jellemző tulajdonsága, hogy az erdőt igen sokféle fafaj alkotja. Igen sokféle lián és fánlakó növény él az esőerdőkben, jelentősek az esőerdők biomassza termelésében. Az esőerdők mindegyik szintjére jellemző a mohák hatalmas tömegű előfordulása. Szerepük a vízraktározás.

Lomberdő csak azon a mérsékelt övi területen alakul ki, ahol a csapadék mennyisége meghaladja az évi 500 mm-t. A hőmérséklet minimuma fagypont alatt van, jellemző az évi nagy hőingás.

A lomberdőkben a szerves anyag nagy részét a fás növények termelik. Ősszel a nedvességhiány kiváltja a lombhullást. A téli nyugalmi állapotnak a tavaszi felmelegedés vet véget. A trópusi esőerdőkkel szemben a mérsékelt övi lomberdőket csak kevés fafaj alkotja. A lomberdők szintjeinek a száma a trópusi esőerdőkhöz képest kevesebb (felső, alsó lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint, mohaszint).

Eutrofizációs folyamat:

A tápanyagokban gazdag, úgynevezett eutróf vízben megnő a szerves anyag termelése. Ezt a lebontó élőlények egy idő után már nem képesek feldolgozni. A túl sok szerves anyagon elszaporodnak a heterotróf táplálkozású mikroszervezetek, amelyek szintén oxigént használnak fel a légzésükhöz. A vízben a csökkenő oxigéntartalommal egyidejűleg növekszik a mérgező anyagcseretermékek (ammónia) mennyisége. Az ily módon elöregedő természetes víz lassan feltöltődik iszappal, majd lápos területté alakul át.

Tűrőképesség [biológia]

Tűrőképesség:

A különböző térbeli elhelyezkedés vagy az idő múlása, egyaránt megváltoztatja a környezeti hatást. Hogy az illető közösség hogyan tud alkalmazkodni ehhez a változáshoz, azt a tűrőképessége mutatja meg. Amelyek a változásokat tág határok között is elviselik, azok a tágtűrésűek, amelyek csak kismértékű ingadozást viselnek el, azok a szűktűrésűek.

Hőtűrő képesség, vízállapot

Az élőlények hőtűrő képessége szempontjából az élővilágot két nagy csoportra oszthatjuk. A tág hőtűrő képességű élőlények nagy hőingadozásokhoz is képesek alkalmazkodni. Néhány bálnafaj a sarki tengerek hideg vizében és a trópusi meleg tengerekben egyaránt otthonos. Azok az élőlények, amelyek csak kisebb hőingadozást képesek elviselni, a szűk hőtűrő képességű élőlények csoportjába tartoznak. Ezek vagy melegkedvelők, mint a trópusokon élő emberszabású majmok vagy hidegkedvelők, mint a déli sarkvidék pingvin fajai.

Vízállapot: A változó vízállapotú növények vízháztartása nagymértékben függ a környezet vízviszonyaitól. Ebbe a csoportba tartozó növények kiszáradástűrők, mert noha száraz időben kiszáradnak, nedves időben nagyobb mennyiségű víz felvételével ismét felélednek (zuzmó, moha).

Az állandó vízállapotú növények jó vízmeghatározó képessége és szabályozható párologtatása lehetővé teszi egyenletes vízháztartásukat a környezet ingadozó víztartalma mellett is.

A víz az állatok szempontjából is fontos környezeti tényező. A különböző állatfajok tűrőképessége egymástól jelentősen eltérhet a vízveszteség szempontjából. Az emlősfajok akkor is súlyos zavarokkal küzdenek, ha szervezetük víztartalmának 15-20%-át veszítik el. A gerinctelen állatok számos faja sokkal nagyobb vízveszteséget is képes elviselni.

Talajkolloidok: A talaj kémiai tulajdonságait elsősorban a talajrészecskék határozzák meg. Ezek egyrésze az 1-500 nanométeres nagyságrendbe sorolható. Az ilyen méretű részecskéket kolloidoknak nevezzük. A különböző talajok vízmegkötő képessége a bennük található talajkolloidok mennyiségétől függ

Bioszféra [biológia]

Bioszféra

A bioszféra energiaáramlása és anyagforgalma egymással szoros összefüggésben játszódnak le. Az energiaáramlás kiindulópontja a nap, ahonnan a föld felszínére érkező fényenergia fedezi a különböző anyag-átalakítási folyamatok energiaszükségletét. A bioszférában lejátszódó legfontosabb anyagátalakulások a szén, nitrogén, víz és foszfor körforgása. Ezekben a bioszféra anyagai állandó körfolyamatban vesznek részt, amelyek során az autotróf élőlények szervetlen anyagokból szerves anyagokat állítanak elő energiafelhasználással. A bioszféra szerves anyagainak túlnyomó többségét a fotoszintetizáló zöld növények termelik. Ezekkel táplálkoznak a fogyasztók populációi. Az elpusztult élőlényeket és a szerves hulladékokat a lebontók alakítják szervetlen anyagokká, amelyeket a termelők újra hasznosítanak.

A bioszférába belépő fényenergiát a növények átalakítják, és a táplálékláncban már, mint kémiai energia halad tovább. Ennek egy részét a termelők a fogyasztók és a lebontók életműködéseikhez felhasználják, másik részét hőenergiává alakítva a környezetükbe adják le. A bioszférán átáramló energiaszállítás egyirányú folyamat. A bioszféra szerves anyag termelési folyamatait közös néven biológiai produkciónak nevezzük.

Az állatvilág fejlődéstörténete [biológia]

Az állatvilág fejlődéstörténete

Egysejtű eukarióta állatok:

- Egyfélemagvúak törzse: Gyökérlábúak osztálya: egy vagy több sejtmag, de azonos működésűek (amőbák).

- Kétfélemagvúak törzse: Csillósok osztálya: két sejtmag, a kisebbiknek a szaporodásban van fontos szerepe.

Többsejtű eukarióta állatok:

- Szivacsok törzse: Ősi ostorosmoszatokból fejlődtek ki.

- Csalánozók törzse: Valódi szövetek, polip és medúza formájúak, ragadozó életmódúak.

- Laposférgek törzse: Örvényes férgek osztálya (ragadozó állatok); szívóférgek osztálya (élősködők); galandférgek osztálya (belső élősködők).

- Hengeresférgek törzse: Heterotróf táplálkozásúak, élősködök. Megjelenik a végbélnyílás.

- Gyűrűsférgek törzse: Giliszta, pióca.

- Puhatestűek törzse: Csigák osztálya; kagylók osztálya; fejlábúak osztálya (tintahalak, polipok).

- Ízeltlábúak törzse: Rákok osztálya: ragadozók és növényevők is; rovarok osztálya (lepkék, méhek, szúnyogok); pókszabásúak osztálya (skorpiók, pókok, atkák).

- Tüskésbőrűek törzse: Ragadozók (tengeri csillag, sün).

- Előgerinchúrosok törzse: Zsákállatok, jellemző a kopoltyúbél.

- Fejgerinchúrosok törzse: Lándzsahal, jellemző a kopoltyúbél.

- Gerincesek törzse: Halak osztálya; kétéltűek osztálya (béka); hüllők osztálya (kígyók, teknősök, gyíkok); madarak osztálya (lúdalakúak, tyúkalakúak); emlősök osztálya (főemlősök, ragadozók).

Ízeltlábúak osztályai

Rákok osztálya: Vízben élő állatok, kopoltyúval lélegeznek. Egyes fajaik szárazföldön is megélnek. Testük fej-és torszelvényei a legtöbb fajnál összenőttek, és a fejtort képezik. Öt vagy annál is több pár járólábuk van. Ragadozó és növényevő fajai is vannak.

Rovarok osztálya: Testtájai: a fejen találhatók a szemek, az érzékelő csápok és a szájszervek. A tor függelékei a három pár járóláb és a két pár szárny. A potroh szelvényeit rugalmas hártyák kötik össze, ezért tágulékony. Oldalán találhatók a légcsövek nyílásai.

Pókszabásúak osztálya: Két fő testtáj, előtest és utótest. Az előtesten találhatók az érzékelőszervek, a szájszervek és a négy pár járóláb (a szájszerv tövén rendszerint méregmirigy található). Túlnyomóan szárazföldi állatok, legtöbbjük ragadozó.

A zárvatermők két osztálya:

Kétszikűek osztálya: Magjuk két sziklevéllel csírázik. Gyökérzetük főgyökérrendszer típusú. Fás vagy lágyszárúak, leveleik főerezetesek. A virágok felépítésére a csészéből és pártából álló kettős virágtakaró jellemző. A virág ivarlevelei porzóból és termőből állnak.

Egyszikűek osztálya: Magjuk egy sziklevéllel csírázik. Gyökérzetük mellékgyökérrendszer típusú. Többségükben lágyszárú növények, levelei mellékerezetesek. A virágtakaró levelei lepel virágtakarót alkotnak. A virágtakarón belül a porzókat és a termőt találjuk.

Gerincesek osztályai

Halak osztálya: Fajai vízben élő gerincesek. Páratlan végtagjaik a hátúszó, farokúszó és a farok alatti úszó. Páros úszóik a mellúszók és a hasúszók. Számos faj rendelkezik úszóhólyaggal. Előbelük kitüremkedéséből alakult ki a kopoltyújuk, ezen át lélegeznek a vízben. Többségük külső megtermékenyítésű (pete).

Kétéltűek osztálya: A kétéltűek átalakulással fejlődnek. A megtermékenyített petéből kialakuló fiatal állatok kopoltyúkkal lélegeznek. Mozgásszervük pedig a testük középvonalában húzódó úszószegély. Később úszószegélyük elcsökevényesedik, helyette négy végtag alakul ki. Ezután kopoltyújuk is megszűnik, és tüdejük fejlődik helyette, amelynek működését a felnőtt állatok még bőrlégzéssel is kiegészítik.

Hüllők osztálya: A megtermékenyítés az anyaállat testében megy végbe. A nőstény a testében megtermékenyült petéket lágy héjú tojás formájában rakja a talajra, ezeket a nap melege kelti ki. A hüllőknek nincs átmeneti lárvaalakjuk, közvetlenül fejlődnek felnőtt állattá. Bőrük erősen elszarusodik, ez a réteg védi meg őket a kiszáradástól. Tüdejük fejlett, bőrlégzésre már képtelenek. Ragadozó és növényevő fajaik is vannak.

Madarak osztálya: A madarak testét módosult szarupikkelyek, a tollak fedik. Mellső végtagjuk szárnnyá alakult. Fejlett tüdővel rendelkeznek, amelyhez légzsákok is csatlakoznak. Valamennyi madár tojásokkal szaporodik. A meszes héjú tojásokat testük melegével költik ki. Járólábuk és csőrük felépítése életmódjukkal, táplálkozásukkal függ össze.

Emlősök osztálya: Testüket szőr borítja, tüdővel lélegeznek. Testhőmérsékletük állandó. A tojásrakó emlősök a lerakott lágyhéjú tojásokat testük melegével költik ki. Igazi emlőjük sincs. Az erszényes emlősök már elevenszülők, méhlepényük még nem fejlődött ki, utódaik igen fejletlenül jönnek a világra. Születésük után anyjuk hasa alján található bőrredőben fejlődnek tovább. A méhlepényes emlősök kifejlett utódokat szülnek, amelyeket emlőikből szoptatnak.

Vírusok, baktériumok [biológia]

Vírusok, baktériumok

A vírusok felépítésére jellemző, hogy fő alkotórészeik az örökítőanyag és az ezt körülvevő fehérjeburok.

A baktériumok alakjaik szerint megkülönböztetünk: gömb, pálcika, csavart alakúakat. Sejtplazmájukban helyezkedik el az örökítőanyag, amely nincs körülhatárolva. A baktériumok nem rendelkeznek sejtmaggal. A sejtplazmát vékony sejthártya burkolja. A sejthártya szoros kapcsolatban áll a baktériumot kívülről határoló sejtfallal. Sok baktérium aktív mozgásra is képes különböző nagyságú és számú csilló segítségével.

Egyféle-kétfélemagvúak törzse:

Az egyfélemagvúaknak: Lehet egy vagy több sejtmagjuk is, de ha több van, akkor mindegyik sejtmag azonos működést végez. Állábaik segítségével a vizek aljzatán vagy nedves talajon mozognak.

A kétfélemagvúak: Minden fajára jellemző, hogy sejtjeikben egy kisebb és egy nagyobb sejtmag található. A kisebbik sejtmagnak a szaporodásban van fontos szerepe, míg a nagyobbik sejtmag a többi életműködést irányítja. Testüket csillók fedik, ezek csapkodásával gyors mozgásra képesek

Az állatvilág testszerveződése [biológia]

Az állatvilág testszerveződése:

A szivacsok különböző sejtjei álszövetet alkotnak (aszimmetrikus forma). A csalánozók sejtjei egy belső és egy külső réteget alkotva építik fel az állatok testét (valódi szövetek). A laposférgeké már három rétegből fejlődik ki, belső, középső és külső rétegből, akárcsak az összes többi fejlettebb állatnál (szimmetria). A hengeresférgek fajainak testében már mindkét végén nyitott bélcsatorna található, ez a gyűrűsférgekben még a szelvényesség megjelenésével is kiegészül.

- A puhatestűek a törzsfejlődés egyik oldalágát jelentik.

- Az ízeltlábúak kitintartalmú külső vázához belülről vázizmok tapadnak, jellemzők az ízekből álló lábak.

- A tüskésbőrűek is a törzsfejlődés egyik oldalágát jelentik.

- Az előgerinchúrosok és a fejgerinchúrosok jellemző képződménye a gerinchúr.

- A gerincesek törzsébe tartozó fajok jellemzője, hogy testüket belső porcos vagy csontos váz teszi szilárdabbá. E váz tengelye a gerincoszlop.