Örökölt és tanult magatartásformák
Az állatok viselkedésükkel válaszolnak úgy a környezetük állandó változásaira, hogy magatartásuk a környezetbe való beilleszkedést segítse elő. Ha ez a viselkedés genetikailag meghatározott az állat számára, akkor öröklött magatartásformáról beszélünk. Ilyen a feltétlen reflex, ami egy meghatározott külső inger hatására feltétlenül bekövetkező egyszerű válasz. Öröklött viselkedési formákat kiváltó inger a kulcsinger.
Az állatok személyes tapasztalatszerzésükön keresztül tanult magatartásformákat is beépítenek viselkedésükbe. Bizonyos életszakaszhoz kötődik a bevésődés útján történő tanulás. A tapasztalatszerzés egyik legegyszerűbb formája a megszokás. Ennek során azt tanulja meg az állat, hogy milyen ingerekre ne válaszoljon. A tanult viselkedés egyik alapformája a feltételes reflex. Összetettebb tanulási forma a belátásos tanulás.
Termelői szint
A trópusi esőerdők az egyenlítő mentén helyezkednek el. Az egyenlítői éghajlat környezeti tényezői kedvezőek a dús növényzet kialakulásához. Egyenletesen meleg hőmérséklet, az állandó felszálló légáramlás következtében szinte napról napra megújuló esőzések követik egymást. Evvel együtt jár a levegő rendkívül nagy vízgőztartalma is.
Az esőerdő növényei állandóan lombosak, a növényeken folyamatos virágzást és termésbeérést tapasztalhatunk. A trópusi esőerdőben a növények magasságától függően több szintet különböztetünk meg egymástól (felső, középső, alsó lombkoronaszint). A trópusi esőerdők jellemző tulajdonsága, hogy az erdőt igen sokféle fafaj alkotja. Igen sokféle lián és fánlakó növény él az esőerdőkben, jelentősek az esőerdők biomassza termelésében. Az esőerdők mindegyik szintjére jellemző a mohák hatalmas tömegű előfordulása. Szerepük a vízraktározás.
Lomberdő csak azon a mérsékelt övi területen alakul ki, ahol a csapadék mennyisége meghaladja az évi 500 mm-t. A hőmérséklet minimuma fagypont alatt van, jellemző az évi nagy hőingás.
A lomberdőkben a szerves anyag nagy részét a fás növények termelik. Ősszel a nedvességhiány kiváltja a lombhullást. A téli nyugalmi állapotnak a tavaszi felmelegedés vet véget. A trópusi esőerdőkkel szemben a mérsékelt övi lomberdőket csak kevés fafaj alkotja. A lomberdők szintjeinek a száma a trópusi esőerdőkhöz képest kevesebb (felső, alsó lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint, mohaszint).
Eutrofizációs folyamat:
A tápanyagokban gazdag, úgynevezett eutróf vízben megnő a szerves anyag termelése. Ezt a lebontó élőlények egy idő után már nem képesek feldolgozni. A túl sok szerves anyagon elszaporodnak a heterotróf táplálkozású mikroszervezetek, amelyek szintén oxigént használnak fel a légzésükhöz. A vízben a csökkenő oxigéntartalommal egyidejűleg növekszik a mérgező anyagcseretermékek (ammónia) mennyisége. Az ily módon elöregedő természetes víz lassan feltöltődik iszappal, majd lápos területté alakul át.
Örökölt és tanult magatartásformák
Az állatok viselkedésükkel válaszolnak úgy a környezetük állandó változásaira, hogy magatartásuk a környezetbe való beilleszkedést segítse elő. Ha ez a viselkedés genetikailag meghatározott az állat számára, akkor öröklött magatartásformáról beszélünk. Ilyen a feltétlen reflex, ami egy meghatározott külső inger hatására feltétlenül bekövetkező egyszerű válasz. Öröklött viselkedési formákat kiváltó inger a kulcsinger.
Az állatok személyes tapasztalatszerzésükön keresztül tanult magatartásformákat is beépítenek viselkedésükbe. Bizonyos életszakaszhoz kötődik a bevésődés útján történő tanulás. A tapasztalatszerzés egyik legegyszerűbb formája a megszokás. Ennek során azt tanulja meg az állat, hogy milyen ingerekre ne válaszoljon. A tanult viselkedés egyik alapformája a feltételes reflex. Összetettebb tanulási forma a belátásos tanulás.
Termelői szint
A trópusi esőerdők az egyenlítő mentén helyezkednek el. Az egyenlítői éghajlat környezeti tényezői kedvezőek a dús növényzet kialakulásához. Egyenletesen meleg hőmérséklet, az állandó felszálló légáramlás következtében szinte napról napra megújuló esőzések követik egymást. Evvel együtt jár a levegő rendkívül nagy vízgőztartalma is.
Az esőerdő növényei állandóan lombosak, a növényeken folyamatos virágzást és termésbeérést tapasztalhatunk. A trópusi esőerdőben a növények magasságától függően több szintet különböztetünk meg egymástól (felső, középső, alsó lombkoronaszint). A trópusi esőerdők jellemző tulajdonsága, hogy az erdőt igen sokféle fafaj alkotja. Igen sokféle lián és fánlakó növény él az esőerdőkben, jelentősek az esőerdők biomassza termelésében. Az esőerdők mindegyik szintjére jellemző a mohák hatalmas tömegű előfordulása. Szerepük a vízraktározás.
Lomberdő csak azon a mérsékelt övi területen alakul ki, ahol a csapadék mennyisége meghaladja az évi 500 mm-t. A hőmérséklet minimuma fagypont alatt van, jellemző az évi nagy hőingás.
A lomberdőkben a szerves anyag nagy részét a fás növények termelik. Ősszel a nedvességhiány kiváltja a lombhullást. A téli nyugalmi állapotnak a tavaszi felmelegedés vet véget. A trópusi esőerdőkkel szemben a mérsékelt övi lomberdőket csak kevés fafaj alkotja. A lomberdők szintjeinek a száma a trópusi esőerdőkhöz képest kevesebb (felső, alsó lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint, mohaszint).
Eutrofizációs folyamat:
A tápanyagokban gazdag, úgynevezett eutróf vízben megnő a szerves anyag termelése. Ezt a lebontó élőlények egy idő után már nem képesek feldolgozni. A túl sok szerves anyagon elszaporodnak a heterotróf táplálkozású mikroszervezetek, amelyek szintén oxigént használnak fel a légzésükhöz. A vízben a csökkenő oxigéntartalommal egyidejűleg növekszik a mérgező anyagcseretermékek (ammónia) mennyisége. Az ily módon elöregedő természetes víz lassan feltöltődik iszappal, majd lápos területté alakul át.
Megjegyzés küldése