Az 1848-49-es magyar szabadságharc [történelem]

Az 1848-49-es magyar szabadságharc

A párizsi forradalom híre 1848. március 1-én Pozsonyba érkezik. Kossuth március 3-án az alsótáblán beszédet mondott. Felirati javaslatában jobbágyfelszabadítást, önálló magyar kormányt, polgári reformokat, és alkotmányt követel a Habsburg Birodalom egészének. Ezt az alsótábla el is fogadta. Az udvar az országgyűlést fel akarja oszlatni, hogy időt nyerjen István nádort és helyetteseit Bécsbe küldik, hogy ne tudja senki összehívni a felsőtáblát. Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult. Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, ennek hírére március 14-én Kossuth 12 pontját a főrendek elfogadták. Kossuth 200 emberrel és 2 gőzhajóval Bécsbe utazik. A bécsi forradalom híre Pesten is meggyorsította az eseményeket. Március 14-én este a Pilvax kávéházban a 'márciusi ifjak' elhatározták, hogy követeléseiknek másnap tüntetéssel adnak nyomatékot. Másnap Pest utcáin húszezres tömeg vonult zuhogó esőben. A helytartótanács elfogadott minden követelést. A bécsi udvar rákényszerült, hogy a magyar országgyűlés határozatait V. Ferdinánddal jóváhagyassa. A törvényeket a király április 11-én ünnepélyes keretek között szentesítette. Megvalósult az örökváltság, a választójogot alacsony vagyoni határhoz kötötték, megszűnt a cenzúra. Batthány Lajos, az Ellenzéki Párt elnöke, kijelölt miniszterelnök április elejére megalapította kormányát. A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetőiből közül került ki. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földművelés és iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a közmunkaügyi, Mészáros Lázár hadügyminiszter lett. Májusban felállítottak tíz honvédzászlóaljat, majd Kossuth július 11-i javaslatára az országgyűlés egyhangúan megszavazott 200 ezer katonát.

A magyarországi parasztság soknemzetiségű volt. A mozgalmakban a parasztok mégis nemzetiségre való tekintet nélkül részt vettek. A túlnyomó részben nemzetiségek lakta országrészek nemzetiségi mozgalmai is paraszti követelésekkel indultak. De a nemzetiségeknek értelmisége is volt, akik követelték az őket megillető hasonló jogokat. A Batthány-kormány azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet van. A nemzetiségi vezetők egyre inkább Bécs felé fordultak. Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb fölkelőkkel. Horvátországban Jellasics készülődése is Magyarország ellen irányult. A horvát autonómiát, a belső nyelvhasználatot elismerte a magyar vezetés, de az erős horvát mozgalom nem érte be ennyivel. Az események itt is fegyveres összeütközés felé fejlődtek.

Augusztus végén a királyi leirat követelte a magyar hadügy és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba. Batthány és Deák további engedményekre is hajlandóak lettek volna, de a király nem is fogadta őket. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsájtását. Szeptember 15-én az országgyűlés eltörölte a szőlődézsmát. A liberális nemesség az önkéntes alávetés helyett az önvédelmi harcot választotta. A miniszterek, Szemere, Kossuth és Mészáros kivételével, lemondtak. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő kormány mellé hattagú bizottságot: az Országos Honvédelmi Bizottmányt választották, melynek elnöke Kossuth.

Szeptember 11-én Jellasics császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát. A gyenge magyar csapataink visszahúzódtak, s a volt császári tisztek kardcsapás nélkül feladták csaknem az egész Dunántúlt. Jellasics Pest felé igyekezett. Pest azonban készülődött, a város határában erődítési munkák folytak. Az udvar által teljhatalmú biztossá kinevezett, de a magyar országgyűlés által el nem ismert gróf Lamberg Ferenc Pestre utazott. A hajóhídon felismerték, s felkoncolták. A táborba érkezett országgyűlési küldöttek arra kényszerítették Móga altábornagyot, a főparancsnokot, hogy megütközzék Jellasics seregével. Erre szeptember 29-én került sor Pákozd és Sukoró között, ahol jórészt újoncokból álló magyar sereg vereséget mért a kétszeres túlerőben lévő ellenségre. Jellasics fegyverszünetet kért, mely alatt Győrön át elhagyta az országot.

Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést, s Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává. Latour hadügyminiszter kiadta a parancsot, hogy valamennyi határ mentén álló császári erő intézzen támadást Magyarország ellen. Erre azonban nem került sor a bécsi nép fölkelése miatt.

Móga tábornok követte a visszavonuló Jellasicsot, s október 30-án a magyar sereg átlépte a Lajtát. Az összpontosított császári erők azonban ezen a napon Schwechatnál visszaverték a magyar erőket.

1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A 18 éves Ferenc Józsefet nyilvánították ki osztrák császárrá és magyar királlyá. Windischgrätz vezetésével a császári fősereg 44 ezer katonájával Magyarországra érkezett. Vele szemben csak 25 ezer főnyi magyar sereg állott Görgei Artúr vezetésével. Galíciából betört Schlick hadteste, s elfoglalta Kassát és Miskolcot. Puchner szebeni főhadparancsnok elfoglalta Kolozsvárt. Görgei Pozsony térségéből Pest felé húzódott harc nélkül. Perzel Mór december 31-én Mórnál megütközött Windischgrätz seregével, de a többszörös túlerő legyőzte őt. A pesti haditanács a Debrecenbe vezető út védelmét Perczelre bízta. Görgei Vác felé indult, majd nyugatra Windischgrätz hátát fenyegetve, hogy visszatartsa Debrecen elleni támadásától.

A Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyűlés is átköltözött Debrecenbe. Batthány és Deák Bicskén felkeresi Windischgrätzet. Ő azonban Batthányt egyáltalán nem, Deákot meg csak magánemberként fogadja. Windischgrätz feltétel nélküli megadást követelt.

Az erdélyi hadsereg új főparancsnoka Bem József karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt. Január 13-án Marosvásárhelyen, január 17-én Gálfalvánál, február 9-én Pisknél Puchber vereséget szenvedett tőle. 1849. február 5-én Guyon Richárd hadosztálya áttört a Branyiszkói-hágón. Klapka György Tokajnál megállította Schlicket. Perczel kiverte Windischgrätz elővédjét Szolnokról.

Kossuth Dembinski Henriket nevezte ki a magyar sereg fővezérévé. Dembinszki 1849. február 26-27-én Kápolnánál ellentámadást indított, ahol a várt siker elmaradt. Görgei az elégedetlenkedő tisztek élére állt, s Dembinszkinek megtagadta az engedelmességet. Kossuth a táborba érkezvén látta, hogy mindenki Görgei mellett áll, s Dembinszkit alkalmatlannak találják a sereg vezetésére. Kossuth ekkor Görgeire bízta a fősereget.

1849. március 4-én Olmützben alkotmányt adtak ki (oktrojált-kényszerített), melyben Magyarország elveszti függetlenségét, s Bécs Magyarországot egyszerű tartományként sorolja be.

1849. április 2-án Gáspár András Hatvannál megverte Windischgrätzet. Ezután a fősereg április 4-én Tápióbicskénél, április 6-án Isaszegnél, április 10-én Vácnál, április 19-én Nagysallónál, április 23-án Komáromnál aratott győzelmet. A Isaszegi ütközet után Bécs leváltja Windischgrätzet, de a helyébe került Welden se járt több sikerrel. Április 23-án Pest felszabadul.
1849. április 14-án Kossuth Debrecenben kimondta A Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét.

Ferenc József segítséget kér I. Miklóstól, ki május 9-i kiáltványával tudatta, hogy segít. Június elején megkezdi támadását 200 ezer katonával, a császári sereg Haynau vezetésével 160 ezer katonával. Vele szemben a magyar sereg csak 170 ezer katonából állt. 1849 júliusában elfogadták azt a tervet, hogy először dél-keleten verik ki az orosz csapatokat, majd nyugaton a császári erőket. Kossuth Dembinszkit nevezi ki a fősereg élére. Bem július 31-én Segesvárnál vereséget szenved, ezért menekülni kényszerül. Kossuth Dembinszkit leváltja, helyébe Bem kerül. Augusztus 9-én Bem vereséget szenved Haynautól Temesvárnál. A magyar fősereg szétesett, csak Görgei serege volt az egyetlen harcképes. Kossuth augusztus 11-én lemond, s átadja a hatalmat Görgeinek. Görgei a világosi-síkon augusztus 13-án a feltétel nélkül letette fegyvert. A komáromi vár 20 ezres seregével, Klapka vezetésével nem adta meg magát. Kiharcolta a várban tartózkodó katonai és polgári személyek bántatlanságát, s csak így tette le a fegyvert október 2-án. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvéd főtisztet. Pesten agyonlőtték Batthányt. A várfogságra ítéltek száma megközelítette a négyszázat

A nemzetiszocializmus jelleme[történelem]

A nemzetiszocializmus jelleme

Nemzeti szocializmus: Németországban 1923-ban indul útjára, a forradalom és a parlamentális demokratikus rendszer elleni válaszként. Felfogása szerint a demokrácia csak zűrzavart és rendetlenséget okoz. A válságból kivezető út az Új Rend, amely az erőre és a hatalom tiszteletére rakja le a társadalom alapjait.

Németországban 1919-33 között a Weimar-i köztársaság működik, ami polgári, demokratikus és több párt van jelen benne. Az ország gazdasági nehézségekkel küszködik – jóvátétel fizetése Franciaország felé - .

Több puccskísérlet van ebben az időszakban, hol a hadsereg, hol jobboldali csoportok akarták átvenni a hatalmat – nem sok sikerrel. Sok kisebb párt alakul. 1919-ben Münchenben létrejön a Náci párt (NSZDAP), ekkor még jelentéktelen. Adolf Hitler nem alapító tag, de még 1919-ben belép a pártba. Hamarosan megalakul a náci párt fegyveres szervezete az SA (Sturmadteilung = rohamosztag), mely 1922-ben jött létre. Ernst Röhm lett a vezetője, aki jól szervezett párthadsereggé alakította (országos hálózata van).

1923-ban megpróbálják átvenni Bajorország irányítását – müncheni sörpuccs - . Túszul ejtették a bajor miniszterelnököt, és a kormánytagokat. Azonban a puccs nem sikerül, a vezetőket börtönbe zárják, Hitler is börtönbe kerül. Ez alatt az évek alatt írja Mein Kampf című könyvét, és ki is adja.

Programja:

• a demokrácia lassan működik és tehetetlen
• elítéli a Párizs környéki békét – ezeket módosítani kell
• kommunizmus és munkás ellenes - ezeket fel kell számolni Németországban
• egy nagy Németország létrehozása, ami az összes európai németet tömöríti
• Keleti-élettér elmélet – inkább közép és kelet Európa felé kell terjeszkedni, itt kell majd földet osztani a parasztoknak
• antiszemitizmus, a „vér és a föld védelmében”
• koncentrációs táborok: ahova kezdetben a politikai hovatartozás miatt kerülnek az emberek, majd a zsidók megsemmisítésére szolgál. Ez a végső megoldás, azaz az Endlösung
• a karizmatikus vezetőbe vetett hit, az úgynevezett Früher elv, mely az egyén tökéletes feloldódását követeli a közösségben, elve: „Te semmi vagy, a néped minden.”
• fajelmélet: a germán árja faj uralomra termett, a többiek szolgaságra

1924-től javul a gazdasági helyzet a Dawes - tervnek köszönhetően. Strésemannak nő a népszerűsége. A köztársági elnök Ebert, koalíciós kormányzás van. Ebert halála után Hindenburg tábornok lesz a köztársasági elnök, aki fenn akarja tartani a demokráciát.

Strésemann elutasítja a Young – tervet, mert az nem kedvező, de még ebben az évben meghal.

Hitler törvényes választásokon akarta megszerezni a hatalmat, nem puccsal. A választásokon 37%-ot ér el. Olyan programot ajánl, ami minden társadalmi csoportnak azonnali javulást ígér – szociális demagógia.

A munkásoknak: - több munkalehetőséget

fizetésemelést

tőke elleni fellépést

A parasztoknak: - földet és kedvezményes kölcsönöket

Az értelmiségnek és a tisztikarnak: - álláslehetőséget

A nagytőkéseknek: - a kommunista és munkásmozgalom megszüntetését

Felhatalmazási törvény: A kormány a parlament megkérdezése nélkül is hozhat döntéseket.

1933. január. 30. – Hitler koalíciós kormányt alakít

február. 27. – Kigyullad a Reichstag, a parlament épülete

A nácik a kommunistákat vádolják ezért. Ezzel az ürüggyel megsemmisítik a választáson elért eredményüket, majd Hitler be is tiltja a pártot. Ezután nem sokkal betiltja a szociáldemokrata pártot és a polgári pártokat is.

Így az 1933. novemberi választásokon már csak a náci párt indult. Létrejött a nemzetiszocialista pártállam, az egypárti náci diktatúra. A 4 millió fegyveres tagot számláló SA követelte a második forradalmat, de Hitler megfékezte őket. 1934. június 29-30-ra virradó éjjel került sor a „hosszú kések” éjszakájára, amikor több mint ezer politikai gyilkosságra került sor. Megölték az SA vezetőinek a többségét, köztük Röhmöt. Az akciót az 1923-ban létrehozott SS (Schutzstaffel = védcsapat) és a Gestapó (titkos államrendőrség) hajtotta végre. 1934-re Himler vezette SS Hitlerhez feltétlenül hű fegyveres erővé vált. Az SA gyakorlatilag megszűnt. Hindenburg halála után Hitler lett a birodalmi vezér.

A nácik határozottan beavatkoztak a gazdaságba. A csőd közelben lévő kis- és középvállalkozásoknak be kell olvadniuk a monopóliumba. 1935-től új beruházások: autópálya és vasútépítés, valamint a hadiipar fejlesztése. A parasztgazdaságokban csak a legidősebb fiú örökli a földet. A politika sikereket ér el, mert megszűnt a túltermelés, ezzel szemben felszámolódott a munkanélküliség, növekedett a fizetőképesség.

1935-ben a nürnbergi törvények megfosztották a zsidókat állampolgári jogaiktól. Erős az állami beavatkozás, emellett folyik a demokrácia felszámolása 1938 november a „kristályéjszaka” : A nácik szétverték és felgyújtották a zsidó tulajdonban lévő üzleteket, vállalatokat, zsinagógákat, imaházakat.

A kiegyezés [történelem]

A kiegyezés

1848. március 15-én Mo-n győzött a polgári forradalom és az áprilisi törvények (Mo polgári alkotmánya) elfogadásával létrejöttek a polgári, kapitalista átalakulás jogi keretei. A forradalom azonban elbukott. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után Mo és Ausztria kapcsolata oly mértékben megromlott (Bach-rendszer, nemesség passzív ellenállása), hogy az osztrák tőke beáramlása szóba se jöhetett. Erre csak akkor kerülhet majd sor, ha a két ország politikai kapcsolata rendeződik. Ez 1867-ben a kiegyezéssel következett be. Mo-n 1867-től, a kiegyezéstől számítjuk a kapitalizmus kezdetét.

A kiegyezés előzménye, lényege és értékelése:

Az 1680-as években két súlyos válság következtében mindkét ország felismerte, hogy kölcsönösen egymásra vannak utalva; ezért közelednek egymáshoz.

A közeledés okai Ausztria részéről:

Külpolitikai okok:

- Az olasz egyesítés során Ausztria elveszítette Lombardiát (1859, Solferino-i csata) és megrendült a helyzete Velencében és Közép-Itáliában is.

- Az 1866-os Königratzi csatában Ausztria vereséget szenvedett a parasztoktól és így kiszorult a német egyesítésből

- Ausztria nemzetközi súlya jelentősen csökkent és fontos lett számára Magyarország.

Belpolitikai okok:

- Az 1860-as évekre egyértelművé vált a Bach-rendszer működésképtelensége. (finanszírozási gondok, elvi tévedések; és nem vonták be a magyar nemességet)

Gazdasági okok:

- Az osztrák tőkéseknek szüksége van a magyar piacra => nyomást gyakorol kormányára.

A közeledés okai Mo részéről:

Külpolitikai okok:

- Garibaldi lemondása után elveszett a remény, hogy Kossuth külső fegyveres segítséggel térhet haza. (a fegyveres fellépésre nincs mód, marad a politikai megoldás)

- Kossuth konföderációs tervezete (a Duna-menti népek összefogása Bécs ellen) egyenesen az udvar karjaiba sodorta a magyar nemességet. Ha valakivel össze kell fogni, akkor az a nálunk erősebb német legyen.

Belpolitikai okok:

- A parasztság a jobbágyfelszabadítás módjával elégedetlen. (a telekkel nem rendelkezők nem jutottak földhöz – 40%)

- a nemzetiségek lázadnak, mert úgy érzik, Bécs becsapta őket. (a szabadságharcban a nemzetiségek Bécs mellé álltak)

- A parasztok és a nemzetiségek elégedetlensége a nemessel való szembefordulással jelentkezett és a nemesség úgy gondolta, hogy csak az udvartól várhat segítséget.

Gazdasági okok:

- A magyar nemeseknek szüksége van az osztrák piacra, mert gabonáját máshol nem tudja eladni. (a kártalanítást felélte és nem korszerűsítette birtokát)

- A magyar nemeseknek szüksége van a megyei hivatalokra, mert tartalékait felélte és nem tud miből megélni

A kiegyezés lényege:

A kiegyezést a két ország uralkodó osztálya kötötte meg, és amelynek értelmében a két ország két központú, dualista állam, neve: Osztrák Magyar Monarchia (OMM) 1867-1918.

A Monarchiában közös:

- az uralkodó személye – Ferencz József – Mo királya és Ausztria császára

- Külügy, hadügy – és ennek ktgei is. (A közös ügyek ellenőrzésére mindkét ország parlamentje 60 fős delegációt jelöl)

A Monarchiában minkét állam önállóan kormányozza országát: önálló országgyűléssel és kormánnyal rendelkeznek, melyek a közös ügyek kivételével maguk döntöttek.

A kiegyezés értékelése:

Az 1867-es kiegyezés egyrészt a két ország politikai viszonyát rendezte, másrészt megteremtette azokat a feltételeket, amelyek az ország gazdasági fejlődését elindították. A kiegyezés tehát Magyarországon a kapitalista gazdasági fejlődés kezdete volt. Mivel a gazdaság kapitalista fellendülése a magyar feudális uralkodó osztály közreműködésével kezdődött így a magyar kapitalizmus nem tiszta polgári berendezkedés A magyar kapitalizmus sok feudális örökséggel terhelt, ún. félfeudális, félkapitalista berendezkedésű állam. A feudális uralkodó osztály a kiegyezéssel átmentette a birtokokat, ezzel a hatalmat is az új társadalomba.

Felemássága, negatívuma ellenére összességében mégis pozitívan kell, hogy értékeljük a kiegyezést, mert 1867. után a mg-ban és az iparban is jelentős fejlődés indult meg.

A kiegyezés hatása a gazdaságra és a társadalomra:

A gazdasági fejlődés megindulásának 3 feltétele van: a hitel, a vámunió (vámszövetség) és a közlekedés korszerűsítése, amelyeket a kiegyezés biztosít is => megindulhat a mezőgazdaság korszerűsítése és az ipar kibontakozása.

Mezőgazdaság

A mezőgazdaság kapitalista átalakulása Mo-n az ún. porosz módon történt, amelynek lényege, hogy a művelhető földterület nagyobb hányada nagybirtok, a kisebb hányad paraszti birtok maradt. A mezőgazdaság korszerűsítése különösen az 1870-es évek válsága miatt vált szükségessé. A külterjesről áttérnek a belterjes gazdálkodásra. Ez a növénytermesztésben a cséplő- és vetőgépek használatát, az ipari növények (cukorrépa) termesztését és a vetésforgó használatát jelenti.

Az állattartásban áttérnek az istállózó állattartásra, bizonyos állatfajták háttérbe, mások előtérbe kerülnek.

A korszerűsítésre azonban nem mindenkinek van pénze. A nagybirtokosok mellett a köznemesek és a parasztok szűk rétege képes a gazdaság modernizálására, csak így tudtak versenyképesek maradni. A köznemesi és paraszti birtokok egyre nagyobb hányada megy tönkre. A birtok nélkül maradt nemesek, a dzsentrik hivatalt vállaltak vagy a tiszti pályán érvényesültek. A földjüket vesztett parasztok a nagybirtokon kerestek munkát; kubikusnak álltak; a városban, az iparban helyezkedtek el vagy kivándoroltak Amerikába.

Ipar

A hitel segítségével az ipar is fejlődik. Mo gazdasági adottságai miatt elsősorban az élelmiszeripar (malom-, cukor-, söripar), a nehézipar (bányászat, kohászat, gépgyártás – a vasútgyártáshoz kapcsolódó iparágak) fejlődnek. A könnyűipar fejletlen, ami Ausztria fejlett könnyűiparának köszönhető.

Az ipar fejlődésével kialakul a munkásosztály és kibontakoznak a munkásmozgalmak. 1890-ben Mo-n megalakul az első munkáspárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt.

Mit engedett Magyarország 48-hoz képest?

Lemondtunk az addig önálló hadügy-, külügyről és részlegesen a pénzügyről.

Ez 48-hoz képest engedmény, 49-hez képest, amikor visszavonták az áprilisi törvényeket, előrelépés, mert közös ügyek lettek.

Mit engedett Ausztria 49-hez képest?

A külügy, hadügy és a részleges pénzügy közös ügy lett, az összes többi magyar. 49-ben Mo-t teljesen beolvasztották Ausztriába.

A reformáció [történelem]

A reformáció

Előzmények: Németország a XVI. század elején nagyon széttagolt, ugyanis nem volt erős központi hatalom. Az ország kisebb-nagyobb, részben önálló világi és egyházi grófságokból állt. A császár és a birodalmi gyűlés szerepe egyre formálisabbá vált. Az ország különböző részeinek gazdasági fejlettsége sem volt egységes. A déli ipari és banki központok, továbbá az északi kereskedővárosok sokkal gyorsabban fejlődtek, mint a középső területek. Az ország belső részében a nagyobb városoktól távolabb jelentéktelenebb volt az árucsere és az ipar is megrekedt céhes szinten. A politikai egység hiánya meggátolta ezen területek mesterséges, állami fejlesztését. Ez a helyzet azért állt elő, mert a gazdag nemesek birtokaikat függetleníteni akarták az egységes birodalomtól. Önellátásra rendelkeztek be, erős központi hatalmat gyakoroltak a saját birtokaikon. Határozottan érdekükben állt a központi hatalom gyengítése, esetleg megszűntetése. A köznemesek nagy része a lovagok rendjébe süllyedt. Gyakran vállaltak hivatalt a nagyobb birtokokon, vagy elpolgárosodtak. A papság sem volt egységes, hanem két erősen különböző osztályra tagolódott. A felső rétegéhez tartoztak a főpapok: érsekek, püspökök, prépostok, apátok, rendfőnökök és más egyházi főméltóságok. A másik réteget azok az egyházi személyek adták, akik a nép között éltek és dolgoztak. Sokan közülük megélhetési gondokkal küszködtek. Őket összefoglaló néven alsópapságnak nevezzük. A felsőpapság annyira fényűző és pazarló életet élt, hogy ez általános felháborodást váltott ki a lakosság körében és a XV- XVI. század fordulóján az egyház népszerűsége igencsak csökkent. Sokan támadták különböző okok miatt. A polgárság olcsóbb szertartásokat követelt, a nemesség az egyházi birtokokat akarta, a parasztság pedig a tized eltörléséről áhítozott. A társadalom is nagyon differenciált volt. A főnemesek feudális kiváltságaikkal, gazdasági és politikai hatalmukkal elnyomták a többi társadalmi csoportot. A városi polgárok elégedetlenek voltak a főurak és az egyház hatalmaskodása miatt. Érdekük lett volna az ipar és a kereskedelem fejlesztése, de erejüket felőrölte helyi kiváltságaik védelme. A parasztság nagyon változatos helyzetű volt. Kis részük, aki a nagyvárosok vonzásterületén élt, be tudott kapcsolódni az árutermelésbe. Ez a réteg meggazdagodott. Másik részüknek a helyzete azonban rosszabbodott. Földesuraik gyakran kisajátították a közösségi földeket növelve majorságuk területét. Növelték a parasztok fizetési és munkakötelezettségét. A saját kezelési birtokaikat robotmunkával műveltették és az erdőket csak pénzért engedték használni. A XVI. században nőtt a társadalmi rétegek közti ellentét, fokozódott az egyházellenesség. A reformáció közvetlen kiváltó oka az úgynevezett búcsúcédulákkal való visszaélés volt. Ezeket a papírokat X. Leó pápa adta ki, hogy a bevételekből befejezze a római Szt. Péter bazilikát, továbbá a Fuggereknek ebből a pénzből törlesztette adósságait. A reformáció kezdete: 1517. Október 31-én Martin Luther Ágoston-rendi szerzetes kiszegezte a wittenbergi templom kapujára az egyházi üzérkedéseket elítélő 95 pontját. A pontokat elküldte barátainak és az egyházi vezetőknek. Luther nem akart szakítani a Római Katolikus Egyházzal, hanem csak meg akarta szüntetni annak visszásságait, vissza akarta téríteni azt a helyes útra.

Főbb tételei:

- Csak a hit által üdvözülhet az ember Ûa katolikus egyházban a jócselekedetek is üdvözítenek. (Sola fide- csak a hit által; sola gratia- csak a kegyelem által)

- Elvetette Mária és a szentek tiszteletét. Csak Jézust szabad dicsőíteni.

- Csak azt kell hinni, ami az Evangéliumban van, nem mást. (innen ered az evangélikus v. lutheránus elnevezés)

- A Szentírást kell tanulmányozni és ami nincs benne, az elvetendő.

- Tagadta az átváltoztatást. Ezt nem a pap végzi, hanem Isten nincs szükség a papra nem kell az egyházszervezet sem.

- Nincs szükség közvetítőre ember és Isten között elvetette a "fülbegyónást"

- A szertartások lényege az evangélium magyarázata, nem a pompa és a külsőség.

- Elvetette a szentségeket, csak a keresztséget és az úrvacsorát (áldozás) hagyta meg, ez utóbbit is csak nagyobb ünnepekkor engedélyezte.

- Elvetette a cölibátust is.

- Az egyházi birtokokat világi kézbe akarta adni. (szekularizáció)

- Követelte az anyanyelvű igehirdetést.

- Fellépett a búcsúcédulák ellen

A lutheri pontok hatása hatalmas volt. Minden társadalmi réteg megtalálta a maga követeléseit. A parasztok a tized eltörlését, a birtokosok újabb földeket vártak a pontoktól. A városi polgárok olcsóbb egyházat és olcsóbb szertartásokat reméltek. Még a fejedelmek is találtak maguk számára kedvező dolgokat, ugyanis nem akarták, hogy az egyház által beszedett jövedelmek Itáliába vándoroljanak. A lutheri gondolatok hatalmas terhet vettek le a kor egyszerű emberének válláról, ugyanis most mindenki előtt világossá vált, hogy az isteni kegyelem nem különböző juttatásokért jár, hanem az ember a földi életével érdemli ki, vagy veszíti el azt. 1520-ban a pápa (X. Leó) kiközösítette Luthert az egyházból, bár ekkor már egész Németország mögötte állt. Hatalmas pártfogói kierőszakolták, hogy V. Károly1521-es wormsi birodalmi gyűlésen, de ő is elítélte tanait, őt magát pedig birodalmi átokkal sújtotta. Bölcs Frigyesúj tanok gyorsan terjedtek Európában. 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésen a római katolikus egyház és a császárhű főurak kimondták, hogy Luther és követői megmaradhatnak hitükben, de hitüket nem terjeszthetik. Ez ellen a reformáció hívei "protestáltak", tiltakoztak (ezért hívják a reformáció irányzatait összefoglaló néven protestánsnak) V. Károly császár 1530-ban összehívta az augsburgi birodalmi gyűlést, melyen a protestánsok beterjeszthették tanaikat. 1531-ben a protestáns fejedelmek szövetséget hoztak létre, hogy megvédjék magukat a katolikusok esetleges támadásaitól. A szövetség elfoglalta az egyházi birtokokat, bezárta a kolostorokat. V. Károly 1547-ben győzelmet aratott felettük, de a protestánsok szövetkeztek a franciákkal, ezért a császár kénytelen volt békét kötni. 1555-ben megkötötték az augsburgi vallásbékét, megy kimondta: " cuius regio, eius religio" azaz " akié a föld, azé a vallás." Ez azt jelentette, hogy a földesurak megválaszthatták a vallásukat és az alávetettek kötelesek voltak követni azt. Aki nem akart áttérni, az szabadon elvándorolhatott. Továbbá kijelentették, hogy a protestánsok az eddig elfoglalt birtokokat megtarthatták. Luther egyháza (evangélikus) kompromisszumot kötött a világi és egyházi hatalommal. A német parasztháború, A reformáció irányzatai: A paraszti és városi tömegek az egyházi reform mellett szabadulni akartak az elnyomástól és a kizsákmányolástól. Szászországban bukkant fel először az anabaptisták (újrakeresztelkedők) Elvetették a csecsemőkeresztséget. Azt hirdették, hogy az ember csak felnőtt fejjel, saját döntés alapján kerülhet be a hívők körébe, Ezért a gyermekkorban megkeresztelteket újrakeresztelték. A mozgalom élére Thomas Müntzerelégedetlenségét szították. Prédikációiban a gazdagokat támadta és a bibliai szegénységet hirdette. Isten országát a földön kereste, nem a túlvilágon. Ebben az országban nincs magántulajdon, nincs államhatalom. A népi irányzat megerősödésének köszönhetően általános elégedetlenség lett úrrá az országban és 1524-ben fegyveres felkelés tört ki. A felkelők követelték az összes egyházi föld közösségenkénti kiosztását, a földesúri és egyházi terhek megszűntetését. El akarták érni az elvett erdők és legelők visszaadását. A felkelés nem volt egységes. A frankföldi felkelést Geyer Flórián lovag vezette, aki haláláig kitartott a parasztok mellett. A thüringiai mozgalmat Müntzer vezette (székhelye Mülhausen város volt) A városban forradalmi kommün alakult, melyhez bányászok és szőlőmunkások is csatlakoztak. 1515 májusában megsemmisítették az összes felkelő csapatot és a vezetőket, köztük Müntzert is- kivégezték. A fejedelmek győztek és még jobban megerősödtek. Az ország széttagoltsága fokozódott. A polgárság érdekeit jobban szolgálta az ún. svájci reformáció, melynek két fő alakja Ulrich Zvingli és Kálvin voltak. Kálvin tanrendszerének központi gondolata, hogy Isten korlátlan ura a világmindenségnek. Az ember sorsa még a születés előtt eldől. (predesztináció- eleve elrendelés) Tanai szerint a földi siker a kiválasztottság és az üdvözülés jele. A kálvinizmus szerint a királyok hatalma Istentől származik, de kötelező a nép érdekében gyakorolni. Megreformálta az egyházi szertartásrendet is. A templomokból eltávolíttatta a szentképeket. Az olcsó egyház a polgárság érdekeit szolgálta. Egyházát (református) köztársasági alapelvekre építette. Élén a prédikátorokból és presbiterekből álló tanács állt. Ez a szervezet nem csak az egyházi ügyeket irányította, hanem vezette Genf városát, de gyakran beleszólt a polgárok magánéletébe. Kálvint gyakran nevezték genfi pápának. Rendeletére 1553-ban megégették Migel Servét spanyol orvost, aki eretnek tanokkal lépett fel. Az antitrinitárius irányzat az akkori kor legszélsőségesebb irányzata volt. (Szentháromságtagadó- csak 1 isteni személy van, nem 3) A reformáció általános hatásai: Az emberek megismerkedtek a Bibliával, ugyanis sok fordítás született, Nyomdákat hoztak létre, iskolákat alapítottak, Megjelentek az első protestáns egyetemek is. A reformáció irányzatai Magyarországon: A reformáció először az észak-magyarországi és erdélyi német lakosság körében terjedt el. A lutheri tanok széles körben csak Mohács (1526) után terjedtek el. Az első nagy hatású, az új hitet magyar nyelven tanító prédikátor Dévai Bíró Mátyás volt, aki végigjárta az országot. Az 1540-es évek közepére a reformáció már valamennyi városban otthonra talált, de gyorsan terjedt a nemesség köreiben is. (a főurakat vonzotta a szekularizáció) Kálvinisták: Kálvin tanait 1551-ben kezdte hirdetni Kálmáncsehi Sánta Márton pap. Az evangélikusok és a világi hatalom képviselői is erősen tiltakoztak a tanokkal szemben. Követőkre leginkább a mezővárosi lakosok és a végvári vitézek között talált. Jelentős prédikátor volt továbbá Méliusz Juhász Péter is. Erdélyben négy vallást ismertek el: katolikus, lutheránus, kálvinista és antitrinitárius (itt unitárius). 1568-ban az országgyűlés elfogadta a vallásszabadságot (Európában először) Az anabaptista irányzat a végvári katonák és a jobbágyok közt terjedt el leginkább, ugyanis ha nincs szükség egyházra, akkor tizedet sem kell fizetni és a vámokat is meg lehet tartani. 1569-70-ben parasztfelkelés tört ki, melynek vezetője Karácsony György volt. Tanai szerint ebben az évben kiűzhető a török, mert Isten "elfújja előlük a törököt, mint a pelyvát". Híveivel fegyver nélkül a balszentmiklósi török erőd ellen vonult. Sok embert lemészároltak közülük, majd elmenekültek. A felbőszült hívek Karácsony Györgyöt máglyán megégették. Kulturális hatás: Hatalmas kulturális fejlődés bontakozott ki. Nagyobb szerepet szántak a vallásban a gondolkodásnak. Mindez fellendítette az iskolalapítást (Sárospatak, Pápa, Debrecen, Sopron, Eperjes) Fejlődött a nyomdászat is. A magyar prédikátorok alkalmazták a lutheri tanítást: az anyanyelvű igehirdetést. (1519sp.kir./1521 NRCS –1566) - császár hallgassa meg az választófejedelem viszont 10 hónapos látszatfogságba vetette Luthert. Wartburg várában németre fordította az Újszövetséget. (ez lett a német irodalmi nyelv alapja) Az zwickaui prédikátor állt. Müntzer eszméi vallásos köntösben jelentkeztek., mégis a nép

Szent István államalapítása [történelem]

Szent István államalapítása

Bevezetés

A X. század végén, a kalandozások lezárulása után a magyarság válaszút elé került. A tét nagy volt: fennmaradás, vagy pusztulás. Az egyik út a nomád népek (hunok, avarok) sorsa volt: rövid tündöklés után a szétszóródás, az enyészet. A másik lehetőség: csatlakozás a kialakuló keresztény, feudális Európához, amely a megmaradást biztosította. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a törzsi-nemzetségi előkelőknek önmaguk és kíséretük eltartását a harci vállalkozások helyett biztosabb alapokra kellett helyezniük. Szolgáltatásokra kellett kényszeríteniük a szegény szabadokat.

Géza (972-997)

Árpád utódai a nomád öröklési rend értelmében követték egymást, vagyis mindig a nemzetség legidősebb férfi tagja örökölte a hatalmat (szeniorátus). Így került a fejedelmi székbe 972-ben Árpád dédunokája, Géza. Géza nevéhez fűződik a törzsfők-nemzetségfők hatalmának megtörése. Erről a feltehetően véres küzdelemről a források nem számolnak be, bár Gézáról szólva megemlítik, hogy „kezéhez vér tapadt”. A céltudatos fejedelem házasságával is hatalma megszilárdítását segítette elő. Az erdélyi Gyula leányát, Saroltot vette feleségül. Felmérve országa változó külpolitikai helyzetét, nem kísérelt meg újabb kalandozó hadjáratokat. 973-ban elküldte követeit a Német-római Birodalom császárához, I. (Nagy) Ottóhoz Quedlinburgba. Hittérítőket kért az uralkodótól népe számára, valamint lemondott a Lajtán túli magyar területekről. Ennek meg lett az eredmény, Géza belső erőfeszítéseit nem zavarták külső támadások. A fejedelem megkeresztelkedett. Fiát Vajkot, a későbbi Szent Istvánt már keresztény hitben nevelte. Az új külpolitikai irányt jelezte Vajk házassága a bajor hercegnővel, Gizellával. A hercegnő révén az Árpádok rokonságba kerültek a császári Szász-dinasztiával, s a Gizellát követő lovagok tovább erősítették a fejedelmi hatalmat.

Szent István (997-1038)

Géza halálakor (997) már az Árpádok kezében volt az ország nagy része, de Árpád nemzetségén belül, Géze fiával szemben hatalmi igényekkel lépett föl Koppány. Koppány legyőzésével István kezébe került a fejedelmi hatalom. A helyzet megért arra, hogy a fejedelem a nagyobb tekintélyt biztosító királyi címért folyamodjon. Az ország erejét mutatta, hogy a címet II. Szilveszter pápa megadta.1000 és 1001 fordulóján Istvánt megkoronázták Esztergomban. Az ifjú királynak hatalma megszilárdítása érdekében újabb harcokat kellett vívnia. 1003-ban az erdélyi Gyulát fosztotta meg országától, de anyai nagybátyja életét megkímélte. Az utolsó erőpróba a Temesköz urának, Ajtonynak a legyőzése volt. Ezután István az egész Kárpát-medence urává vált. Tevékenysége most már az új államszervezet kiépítésére irányulhatott.

Ebben döntő jelentőségű volt az önálló magyar egyházszervezet létrehozása, élén az esztergomi érsekkel. Ez a lépés tovább erősítette az ország függetlenségét, hiszen így a magyar egyház feje csak a Pápának volt alárendelve. István alapította az esztergomi és a kalocsai érsekséget, valamint a pécsi, csanádi, győri, egri, gyulafehérvári, veszprémi püspökséget. A falvakat templomépítésre kötelezte (10 falunként egy templom). A kőtemplomok a lakosság helyhez kötését is szolgálták. Az egyház ellátására előírta a tized megfizetését. A szerzetesrendek közül a bencések érkeztek először hazánkba. A király támogatásával alapították első kolostoraikat Pannonhalmán és Pécsváradon. A világi államhatalom kiépítése is István nevéhez fűződik. Az ország területe királyi vármegyékre tagolódott, melyek katonai-igazgatási, gazdasági és bírói feladatokat láttak el. A királyi vármegyék bázisai királyi birtokokon létesült királyi várak, többnyire földvárak voltak.

Szent István országa

Egyházalapítás

Az államalapítás folyamatában hatalom megszerzése és a koronázás volt a kezdet. Az új állam megszilárdításának elengedhetetlen feltétele volt az új hit, a kereszténység megerősítése. Az egyház támogatása a keresztény Európához kötődést és a királyi hatalom megszilárdítását egyaránt szolgálta. Ezért István, a kortárs uralkodókhoz hasonlóan, kiépítette országa egyházi szervezetét. Az esztergomi érsekség és a püspökségek alapítása után István hatalmas földadományokkal biztosította az egyház működésének anyagi alapjait. Birtokokat kaptak a püspökségek és az egyre szaporodó számú kolostorok. Az uralkodó hosszú távon gondoskodott törvényeiben az egyházról. Jelentős jövedelmet biztosított a püspökségek számára a tized, mely a termés egy tized részét jelentette. A király előírta, hogy minden tíz falu építsen templomot, sőt támogatta a templomok berendezését is. A pogány hagyományokhoz ragaszkodó néppel nehéz volt elfogadtatni a kereszténységet. Ezért István a törvények erejét is felhasználta a z új hit előírásainak betartására. Megkövetelte a böjti időszak megtartását, a gyónást, a részvételt a vasárnapi miséken. Sőt külön rendelkezett a misén tiszteletlenül viselkedők megbüntetéséről. Az európai gyakorlattal összhangban törvényei elismerték az egyház bíráskodási jogát az egyháziak és egyes ügyekben (árvák, özvegyek) a világiak felett.

A magyar egyházszervezet a XI. században

A magyar katolikus egyház élén az esztergomi érsek állt, aki közvetlenül kapcsolódott a pápasághoz. Az ország egyházi függetlensége jelentős mértékben segítette a XI.-XII. században a magyar állam önállóságának megőrzését. Az egyházi hierarchiában az érsekeket a püspökök követték. A szerzetesrendek közül a bencések számos kolostort alapítottak (Pannonhalma, Pécsvárad, Zalavár). A magyarországi bencések a pannonhalmi főapáton keresztül közvetlenül kapcsolódtak a pápasághoz. A XI. században még bizánci (görög) szertartású kolostorokat is alapítottak (veszprémvölgyi apácakolostor).

A vármegyerendszer

István király a korábbi vérségi alapon szerveződő rendszer helyére a vármegyéket állította. A vármegyerendszer, a királyi hatalom megerősödésével párhuzamosan, először az ország középső vidékén épült ki, majd lassan a peremterületeken. Több esetben a korai, nagy területű megyékből szakadtak le újabbak, így a megyék száma növekedett. Nevüket legtöbbször a központjukat adó várról nevezték el (Doboka, Csanád, Hont). Vármegye alatt az Árpád-korban két fogalmat értettek, melyek különböző feladatköröket takartak: egyrészt a királyi vármegyét, mely közigazgatási egység volt, másrészt a királyi várhoz szétszórtan tartozó földeket, a várispánságokat. A várispánságok voltaképpen a király magánföldjei voltak, s gazdasági feladatokat láttak el. Latinul mindkettőt comitatusnak nevezték. A királyi vármegye különböző tulajdonú (királyi, egyházi, magán) földterületekre terjedt ki, s annak igazgatását biztosította. Vezetőjét, az ispánt a király nevezte ki. Az ispán az uralkodó nevében bíráskodott megyéjében, beszedte a királyi jövedelmeket (szabadok dénárjai, vámok), amiknek harmada őt illette. Háború esetén ő vezette a megye haderejét a király seregébe. Az ispánok rendelkezésére álltak a várföldeken élő várnépek, akik katonáskodtak (várjobbágyok), és ellátták a vár lakosságát. A vármegyei szervezet vezetője a királyi udvar bírája, a nádorispán volt, a király után az első világi máltóság.

Az uralkodó és a magyar társadalom

A magyar társadalom élén a király állt, akinek hatalmát óriási földbirtokai alapozták meg. A volt törzsi földek kisajátításával István kezébe került Magyarország terültének kétharmada. A szokásjognak megfelelően a király fontos döntések előtt kikérte az egyházi és világi előkelők alkotta királyi tanács véleményét. A birtokadományok és a tized révén megerősödő egyházfők a vezetőréteghez tartoztak. A főpapság első nemzedéke még idegen eredetű volt, azonban a század közepére helyüket a magyar előkelő családok gyermekei vették át. A törzsi vezetők (Csákok, Abák) és a külföldről bevándorolt lovagok (Hont, Pázmány) leszármazottaiból kezdett kialakulni a világi nagybirtokos réteg. Törvényeiben István elismerte mind öröklött, mind szerzett birtokaik tulajdonjogát. A század folyamán a birtokadományok révén egyre nőtt a világi nagybirtok aránya.

A magyar társadalom középrétegét a vitézek alkották, azok a szabad elemek, akik rendelkeztek saját földbirtokkal, amelyet szolgáikkal műveltettek meg. A század folyamán a földjeiket vesztett szabadok előtt két lehetőség állt: az ország peremterületein fekvő szabad földekre vándoroltak, vagy szabadságukat részben feladva, egy nagybirtokos oltalmát választották. Az utóbbi esetben is megőrizték volna szabad jogállásukat, de már szolgáltatásokra kötelezték magukat.

A XI. században az emberek között a legfőbb választóvonal még mindig a szabadok és a szolgák között húzódott. A szolgák dolgoztak a birtokosok uradalmaiban, velük uruk korlátlanul rendelkezett. A század végétől a szolgák helyzetében változás figyelhető meg: egy részüknek a birtokosok terményhányad fejében saját földet adtak. A szabadosok (felszabadított, de továbbra is függésben lévő rabszolgák) és a földesúri joghatóság alá került szabadok lassú összeolvadása azonban csak a XII. században indult meg.

Külpolitika

Az új rend kiépítése lekötötte az ország erőforrásait, így István király békességre törekedett szomszédjaival. A Német-római Birodalom élén álló szász uralkodóházhoz felesége, Gizella révén rokoni szálak fűzték, ezért nem kellett támadástól tartania.

István fiának Imre herceg halálával (1031 vadkanvadászat), előtérbe került a trónutódlás kérdése. István választása Oseolo Péterre esett (nővére gyermekére). István hosszú betegség után 1038-ban halt meg. Istvánt a római katolikus egyház 1083-ban Szentté avatta.

Demokratikus átalakítás kísérlete, kudarca Magyarországon a 2. világháború után[történelem]

Demokratikus átalakítás kísérlete, kudarca Magyarországon a 2. világháború után

Felszabadulás: 1945.április. 4-én ünneplik, Sztálin ezt az időpontot írta elő, nem merik neki jelenteni, hogy a felszabadítás még nem történt meg, egy hetet késik.

1944 Molotov a moszkvában lévő magyar kommunistákkal tárgyal, hogy hozzanak létre egy ideiglenes magyar kormányt, vezetője Dálnoky Miklós Béla. 1944-ben átállt a szovjet oldalra csapatával, ezért lett ő az elnök, a régi Horthy rendszert jelképezte, köztudott volt, hogy nem kommunista, jobban támogatták.

Magyar Nemzeti Függetlenségi Front kommunista, szociáldemokrata, független kisgazda, paraszt, polgári demokrata.

Program: háborús bűnösök megbüntetése, szabadságjogok érvényesülése, földreform, bankok, bányák államosítása, alkotmányozó nemzetgyűlés, ideiglenes kormány.

Régi kö kommunista, szociáldemokrata, független kisgazda, paraszt, polgári demokrata.

Program: háborús bűnösök megbüntetése, szabadságjogok érvényesülése, földreform, bankok, bányák államosítása, alkotmányozó nemzetgyűlés, ideiglenes kormány.

Régi közigazgatás megszűnik, szovjetek által felszabadított területeken nemzeti bizottságok.

44 decembere akarnak ideiglenes nemzetgyűlést, téren közfelkiáltással választották tagjait. Célja, hogy leginkább kommunista jelöltek kerüljenek be.

44 december, Debrecen, Molotov állított össze egy elfogadható névsort, másnap ideiglenes nemzetgyűlés, ideiglenes nemzeti kormány.

45 január, fegyverszünet, trianoni határ mögé kell visszavonni csapatainkat, jóvátétel a Szovjetúniónak, Jugoszláviának, Csehszlovákiának. Szövetséges ellenőrző bizottság ellenőrzi, hogy az egyezményeket betartják-e, angol, amerikai, szovjet tagok, vezetője Vorosilov, övé a döntő szó. Ellenőrzi a magyar közintézményeket és pártokat, utasításait a kormánynak végre kellett hajtani, az országgyűlés munkájába is beleszólhatott, a nekik nem tetsző törvényjavaslatokat levehették a napirendről. A közalkalmazottakat igazoló eljárás alá vetik, kiszolgálták-e a nyilasokat. Háborús bűnösöket népbíróság elé vetik.

Földosztás

A Független Kisgazda Párt életképes birtokot(25 hektár) akartak osztani, a többi párt kisebb birtokot akart osztani minden igénylőnek.

Nagy Imre a földművelésügyi miniszter, a kommunista párt delegáltja, saját érdemüknek akarják feltüntetni a földosztást. Lehet majd arra hivatkozni, hogy ezek a birtokok életképtelenek, létre kell hozni a termelő szövetkezeteket.

45. március hivatalos földosztás, a 100 holdnál nagyobb birtokokat szétosztották, átlagosan 5 hold földet kapott egy igénylő.

Kommunisták létrehozták a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget, a fiatalok többségét megpróbálták megnyerni, kommunista irányítás

45 nyarától előkészítik a választásokat. Általános titkos választójog 20 év felett, kivéve a volt nyilasok és a svábok(német nemzetiségűek).

Vorosilovnál eléri a kommunista párt, hogy Budapesten a rendes választás előtt egy héttel helyhatósági választást rendezzenek, abban bíztak, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták jól szerepelnek, ezzel befolyásolhatnák az országos választást, de a kisgazdák nyernek.

Vorosilov ötlete: a négy legerősebb párt közös listán induljon, és egy meghatározott arányban osztozkodjanak. Ezt a többi párt elutasította.

1945. november: választások, tiszta választás.

Eredmények:

Kisgazda Párt 57%

Szociáldemokrata Párt 17%

Kommunista Párt 17%

Parasztpárt 7%

Ellenőrző bizottság javasolja, hogy koalíciós kormányzás legyen. Nyugaton egyedül is alakíthatnának kormányt, abszolút többségük volt.

Belügyminiszteri tisztet a kommunisták szerették volna megszerezni, ha ezt nem kapják meg, akkor nem hajlandóak koalícióra lépni, kilépnek a kormányból. Ellenőrző bizottság avatkozik közbe.

Megalakul a kormány, miniszterelnök Tildy Zoltán, kommunisták megszerzik a gazdasági minisztériumot, vezetője Vas Zoltán.

46 elején vita az államformáról, néhányan meg akarták tartani az alkotmányos királyságot, a többség a köztársaság mellett döntött. Ez történetünk második köztársasága. A parlament köztársasági elnöknek Tildy Zoltánt jelölte, ezért helyette Nagy Ferenc lesz a miniszterelnök a Kisgazda Pártból .

46 elején további ellentétek. A kisgazdák el akarják érni, hogy a helyi közigazgatásokban az országos választási arány szerint osszák el a képviselőket.

A gazdag parasztoktól több földet vettek el, mint amennyit a törvény előírt, ezt szerette volna megszüntetni a Kisgazdapárt. A kommunisták ezt arra használták fel, hogy tömegtüntetéseket szerveztek a kisgazdák ellen, azt állították, hogy vissza akarják venni a földet, de erről szó sem volt.

Létrejön a baloldali blokk, kommunisták, szociáldemokraták és a parasztpárt részvételével. Követelték a földreform védelmét, nehézipar államosítását. Követelésük, hogy a kisgazdák a soraikból távolítsák el a nem demokratikusan gondolkodókat.

Ez a szervezkedés az ellenfelek megosztására kiváló lesz, a szociáldemokraták, kisgazdák és a Parasztpárt két részre oszlik, a bal oldali hajlandó együttműködni a kommunistákka.

A tüntetések hatására a kisgazdák viszakozni, Kovács Béla földművelésügyi miniszter lemond, húsz kisgazda képviselőt kizárnak a parlamentből, ők Magyar Szabadság Párt néven hoznak létre pártot.

Törvényt hoznak létre a demokratikus államrend és a köztársaság védelméről.Koncepciós perek, bebörtönzések alapja lesz. Megkezdődik a nehézipar államosítása. Közigazgatásban újabb átvilágítás, jobboldali érzelműeket eltávolítják, B listázás, kb. 60 ezer embert jelent.

Nagy nyomás alatt voltak a kisgazdák. Nem akarták magukra haragítani a baloldali blokkot, arra számítottak, hogy a békeszerződés után a vöröshadsereg kivonul, majd akkor föllépnek a baloldali erők ellen. Amerikaiak és angolok is ezt tanácsolták.

Néhány szovjet katonát vidéken agyonvertek, élelmet próbáltak elvinni. A kommunisták szerint ezek szervezett merényletek, a kisgazdapárt és a katolikus egyház szervezi ezt. Rajk László belügyminiszter az egyház elleni fellépésre használta fel, feloszlatta a cserkész mozgalmat és egy csomó egyházi egyesületet, összesen 1500 társadalmi egyesülete és egyházi ifjúsági szervezetet. Ez a civil társadalom elleni fellépés, a jobboldali erőkre mért csapás.

Pengő elértéktelenedése, új fizetőeszközre van szükség. A pénz és kereskedelmi viszonyok megszűnnek, áruért árut cseréltek. Értékálló pénz kell, ehhez áru- és aranyfedezet kellett. Kezdték újjáépíteni az országot, magyar munkakedvre lehetett alapozni, Szovjetúniónak is érdeke volt, hogy Magyarországon is helyreálljon az élet. Visszaadtak egy csomó szovjet kézre került Ausztriába hurcolt értéket, aranyat, ezüstöt és műtárgyakat. USA a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét visszaadta Németországból, továbbá 20 millió dollár áruvásárlási hitelt adott.

1946. augusztus 1-jén be lehetett vezetni a forintot.

Németek kitelepítése

Elfogadják a kollektív bűnösséget, minden német nemzetiségű háborús bűnösnek tekinthető. Csehszlovákiából, Lengyelországból, Magyarországról ki lehet őket telepíteni Németországba. Először csak az SS és a Volksburg tagjait akarták kitelepíteni, később a magyar kormány kb. 200 000 embert, Vorosilov 500 000 embert akart kitelepíteni, nem is volt ennyi német Magyarországon. 45-47 között kb. 220 000 németet telepítenek ki hazánkból. Fejenként 20 kilónyi csomagot vihettek magukkal.

Békeszerződés

46-ban magyar küldöttség megy Moszkvába Nagy Ferenc vezetésével.

A fegyverszüneti feltételek érvényesülnek

- trianoni határok megtartása, de további 3 falut elcsatolnak Pozsony védelme érdekében.

- 300 millió dollár jóvátétel fizetése Jugoszláviának, Csehszlovákiának és a Szovjetúniónak.

- Hadsereg maximalizálása 65 ezer főben, ebből 60 ezer fő szárazföldi haderő, 5 ezer fő légierő

1947. februárban Párizsban írja alá Gyöngyösi János külügyminiszter.

Rosszabb, mint az I. világháborús béke, mivel a kisebbségi jogokat semmi sem védelmezi.

A békeszerződés után a szovjetek nem vonják vissza csapataikat. Arra hivatkoznak, hogy az ausztriai megszálló csapataikkal nem tudnák tartani a kapcsolatot.

A jobboldali erők úgy döntenek, hogy fel kell lépni a kommunista párt ellen, illetve saját pártjukon belül a baloldali erők ellen. Cél: a pártból kiszorítani azokat.

Törvényjavaslat a parasztság érdekképviseletéről:

Szerették volna a parasztság politikai erejét növelni, ez erősítette volna jobboldal bázisát. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság megakadályozta, hogy ezt a parlamentben tárgyalják.

Jobboldali csoportok vezéralakjai:

Kisgazdapárt- Nagy Ferenc, Kovács Béla, Varga Béla

Parasztpárt- Kovács Imre

Szociáldemokrata Párt- Peyer Károly, Kéthly Anna

Azzal akarták meggyőzni a tagságot, hogy ha a Kommunista Párt befolyása tovább nő, akkor proletár-diktatúra lesz.

Első koncepciós per

Magyar Közösség egy titkos szervezet, remek ürügy a kommunistáknak, rájuk fogták, hogy meg akarták dönteni a köztársaságot. A vezető Donáth Györgyöt kivégezték.

Ezzel a kisgazdákra újabb nyomást lehetett gyakorolni. 13 képviselőt ki kellett zárni a parlamentből. Ezután tiltakozásul több képviselő kivált, új pártokat hoztak létre, pl.: Magyar Függetlenségi Párt, ezek a kisgazdáktól vonnak el szavazatot.

A kisgazdák főtitkárát, Kovács Bélát elrabolták, a Szovjetúnióba hurcolták.

1947-ben a miniszterelnök, Nagy Ferenc Svájcba utazik, távolléte alatt belekeverték a Magyar Közösség ügyébe, azzal gyanúsítják, hogy tagja volt.

Tudta nélkül bejelentik, hogy Nagy Ferenc lemondott a miniszterelnökségről. Megzsarolják, hogy maradjon Svájcban, a családja kiutazhat hozzá, az autót, amivel kiment, megtarthatja. Erre hivatkozva időközi választásokat lehet kiírni.

A Kisgazdapárt tagja, Dinnyés Lajos lett a miniszterelnök, ő már a kommunisták embere. Módosítják a választójogi törvényt, azok a köztisztviselők, akik B listára kerültek, nem szavazhatnak.

47-ben Tildy Zoltán feloszlatta a parlamentet, kiírta a választást. Ez egy kikényszerített választás, nem tiszta.

Újabb pártok indulnak:

Magyar Függetlenségi Párt

Demokrata Néppárt

Független Magyar Demokrata Párt

Ezeket a pártokat azok alapították, akiket kizárta a Kisgazda Pártból, megosztották a kisgazdák szavazó táborát, és így szavazatokat vontak el tőlük.

Kékcédulás választási csalás, ezt a cédulát azoknak készítették, akik nem lakóhelyükön szavaznak, vasutasoknak, szolgálati úton lévőknek, a Kommunista Párt híveit ellátta hamis igazolólapokkal , ők több helyen szavaztak.

Eredmény:

Kommunisták: 22%

Demokrata Néppárt: 16%

Kisgazda Párt: 15%

Szociáldemokrata Párt: 15%

Magyar Függetlenségi Párt: 13%

Parasztpárt: 8%

Független Magyar Demokrata Párt: 5%

Elvileg a kommunisták nélkül lehetett volna egy koalíciós kormányt létrehozni: Ezt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elutasítja, de a Kisgazdák és a Szociáldemokraták szerették volna. Végül ugyan az a négy párt lépett koalícióra, mint 45-ben.

1947-től felgyorsulnak az államosítások.

A nagy bankok államosítása megtörténik.

48-ban a 100 főnél több embert foglalkoztató ipari üzemeket,

49-ben a 10 főnél több embert foglalkoztató ipari üzemeket államosítják.

Demokratikus pártok vezetőinek megzsarolása, eltávolítása a pártból.

1947 őszén a kommunisták immár a proletárdiktatúra kierőszakolására törekedtek, ezért napirendre tűzték a Szociáldemokrata Párt felszámolását. Heves támadások után 1948 elején a kommunistabarát Marosán György irányításával eltávolították a szociáldemokrata értékekhez ragaszkodó vezetőket - Kéthly Annát, Szeder Ferencet és társaikat -, majd a nélkülük lebonyolított kongresszuson határozatot hoztak a kommunistákkal való egyesülésről.

1948 júniusában a két párt megrendezte egyesülési kongresszusát, és a kommunista elvek alapján létrehozták a Magyar Dolgozók Pártját (MDP). Elnöke Szakasits Árpád, főtitkára, tényleges vezetője Rákosi Mátyás lett.

A kékcédulás választás után a kommunisták lehetetlenné tették az ellenzéki pártok működését. Ezek vezetői - a koalíciós pártok több vezetőjével együtt - a várható letartóztatás elől külföldre távoztak. Köztük volt a parasztpárti Kovács Imre és a szociáldemokrata pártból eltávolított Peyer Károly is. 1948 nyarán Szakasits Árpádot ültették Tildy köztársasági elnök helyére, majd a miniszterelnöki széket a kommunistákat mindenben kiszolgáló kisgazdapárti Dobi Istvánnak adták.

A szociáldemokraták beolvasztása és a demokratikus ellenzéki pártok lehetetlenné tétele után a formálisan még létező kisgazdapárt és parasztpárt eltüntetésére 1949-ben - Rákosi és Rajk vezetésével - létre hozták a Magyar Függetlenségi Népfrontot, amibe a két pártnak testületileg be kellett lépni. Ezzel formálisan is létrejött az egypártrendszer.

1949-ben megrendezték az első egypárti "választást", ahol csak a Népfront - azaz a kommunisták - jelöltjeire lehetett szavazni, akik így megkapták a szavazatok 96%-át. Ezzel befejeződött a proletárdiktatúra kierőszakolásának folyamata.

1949-ben az egypárti parlament elfogadta az új, szovjet típusú alkotmányt.

A köztársasági elnök helyét az Elnöki Tanács foglalta el, mely törvényerejű rendeleteket alkothatott. 1950-ben elfogadták a tanácstörvényt, mely szovjet mintára alakította át a helyi közigazgatást.

Ókori demokrácia [történelem]

Ókori demokrácia

A görög történet kapcsán találkozunk először kontinensünk, Európa törekvéseivel. A görög múltat azonban nemcsak a görög föld földrajzi helyzete kapcsolja hozzánk. Hellász földjén kezdődött az az út, mely a rómaiakon és a középkor hajnalán át a mai európai civilizációhoz vezetett. A görög kultúra több tekintetben is kezdete vagy jelentős állomása volt a máig ívelő fejlődésnek. Itt rombolták le először úgy a keleti despotikus államszervezetet, hogy abból nem új zsarnokság éledt, hanem egy merőben más vonásokat mutató állam, a polisz. A polisz városállam, melynek szabad polgárai jogilag egyenlők voltak, s beleszólhattak a politikába. Kötődtek városukhoz, készek voltak azért tenni, dolgozni, s ha kellett, meghalni.

A polisz születése

Elpusztultak a mükénéi központok, megszűntek az embereket összefogó, munkájukat megszervező államok, az uralkodói háztartások, a fellegvárak romba dőltek. A pusztulás azonban magában hordta a fejlődés lehetőségét, hiszen megszűnt az addigi hatalmi szervezet, ami lehetőséget adott egy új rendszer kialakulására. Az új gazdasági és társadalmi berendezkedés új típusú államot hozott létre: a poliszt, a városállamot. Tagjai földdel, parcellával rendelkeztek, akik ezért polgárjoggal bírtak, s így a közös földekből is részesülhettek. A polisz területileg két részt foglalt magába: a várost és közvetlen környezetét, mely az állam polgárainak kezében volt. A nagyszámú városállam, annak ellenére, hogy területük kicsi, mind önálló volt, saját törvényekkel, saját katonai erővel, önálló gazdasággal. Kezdetben királyok vezették a poliszokat. Névlegesen több helyen mindvégig megmaradtak, de hatalmukat erősen korlátozták. Később a városállamok többségében a nagyobb birtoktestekkel rendelkező arisztokrácia tagjai megszüntették a királyságot. Ez az egyszemélyi uralmat felváltó rendszer, ahol az államhatalom a földbirtokosok kezében volt, s az ő képviselőik vezették a közösséget, az arisztokratikus köztársaság. A kézművesek, parasztok alkották a szabad lakosság nagyobb részét, melyet görög szóval démosznak nevezünk.

Kleiszthenész reformjai:

A türannisz (zsarnokság) megszűnése után a démosz hangadói olyan intézményrendszer kialakítását szorgalmazták, amely minden athéni polgárnak esélyt adott arra, hogy a hatalomból részesedjen. Ehhez a tisztségviselők megválasztásának elvein is változtatni kellett. A változtatást jogát Kleiszthenész kezébe adták. Az új berendezkedés alapja a területi felosztás volt.

Ez vált a korábbi származási, majd vagyoni alapon történő besorolás helyett a politikai, katonai, közigazgatási rendszer alapjává. Nyilvánvalóan a demokrácia irányába tett lépés volt, mivel megszüntette a szabad polgárok közötti különbségeket, s szétszakította a vérségi kötelékeket, melyre az arisztokrácia befolyása épült.

A népgyűlés hozta a törvényeket, kezében volt a háború és a béka kérdése, és általában minden fontos kérdésben a döntő szót e szervezet mondta ki. Sűrűn, de nem folyamatosan ülésezett, ezért Kleiszthenész meghagyta a fontos államhatalmi szervezetként korábban is létező bulét, de összetételét megváltoztatta. Minden szabad polgár bekerülhetett ide.

Spárta

A spártai polgárok egyenlő nagyságú földbirtokkal rendelkeztek. A földet, s a hozzájuk tartozó alávetett akhájokat (helóták=foglyok), akik a földeket művelték, nem lehetett eladni. Így tartották fönn a polgárok közötti egyenlőséget. Ugyancsak az egyenlőséget szolgálta, hogy a belső kereskedelemben a vaspénz bevezetésével igyekezetek megakadályozni a vagyoni különbségek kialakulását. A spártai polgár fő feladata a katonáskodás volt, hiszen csak így tudták fenntartani a leigázottak felett a hatalmat, s csak így tudtak újabb földeket szerezni. A perioikoszok* háromszor annyian voltak, mint a polgárjoggal rendelkezők. Lehettek földjeik, de fő tevékenységük ipari jellegű volt. Nem katonáskodtak, csak ha nagy veszély fenyegetett. A társadalom legelső rétegét a helóták jelentették, akik a földművelést végezték. Maghódított, s a környékről elrabolt akhájok voltak. Politikai joggal nem rendelkeztek, bármelyik spártai megölhette, megszégyeníthette őket.

A politikai egyenlőséget a polgárjoggal rendelkezők csak látszólag valósították meg. A népgyűlés (apelle) munkájában ugyan minden 30. életévét betöltött spártai polgár részt vehetett, e testület szerepköre azonban jóval korlátozottabb volt az athéninál. Gyakorlatilag csak igennel vagy nemmel szavazhatott az eléje tett kérdésekről. A tényleges hatalom így két szervezet kezében volt. Az egyik a Vének Tanácsa volt mely a két királyból és a 28 vénből állt. A királyok létezése a kezdeti idők maradványa volt, és szerepkörük jóval korlátozottabb volt, mint Keleten. Háborúban hadvezérek, békében a vallási szertartások irányítói voltak. A véneket a 60. évüket elért polgárok közül választották, akik életük végéig a tanács tagjai maradtak. A Vének Tanácsa tehetett javaslatot a népgyűlésnek, hogy miről tárgyaljon, s ha döntése a vének szerint nem volt kedvező, feloszthatták azt.

Választottak még 5 felügyelőt, akik az állam tényleges irányítói voltak. Ezt a tisztséget a 30. évet elért polgárok tölthették be egy évre. Feladatuk: bíráskodás, rendőri felügyelet, a tisztviselők ellenőrzése, külpolitika stb.

Tehát a polgárok jogai nem voltak egyenlők. A tekintély és életkor alapján választották ki a vezetőket, s a népgyűlés jogköre korlátozott volt.

Bolsevik diktatúra jelleme, jellemzői [történelem]

1. Gazdasági helyzet

a) gyökértelen kapitalista fejlődés

* ipari tőke jelentős része külföldi (Francia)

* ipari felszereltség gyenge

* nincs életképes hazai termelés

* az ipar fejlődése a külföldi érdekeltség miatt nem hoz létre életképes bázist egy polgári demokráciához

b) mezőgazdaság

* fejletlen, elmaradt (pl.: faeke)

* nagybirtokrendszer

* lakosság legnagyobb részét a parasztság adta

2. Politikai csoportok

a) Orosz Népszövetsége

- földbirtokosok

- gazdag parasztok

- polgárság

- munkásság egy része

céljuk: az abszolutista cári rendszer fenntartása.

b) Október 17.-e szövetség (Oktobristák)

- liberális földesurak

- ipari nagypolgárok

céljuk: * alkotmányos monarchia rendszere

* szabadságjogok kivívása

* nagyhatalmi dinasztikus politika

c) Kadet párt (Alkotmányos demokrata párt)

céljuk: * alkotmányos monarchia

* felelős kormány

* általános választójog

* szabadságjogok

* földosztás

* DE NEM FORRADALMI MEGOLDÁST KERESNEK!

d) Eszer párt

- szociál forradalmárok

- parasztok, munkások

- értelmiségiek

céljuk: * föld, falu, parasztság problémáinak megoldása

* forradalmi terrort alkalmaz

* nem egységes

* polgári átalakulást akartak

* nem szükséges szocialista forradalom egy proletár diktatúrához

e) OSZDMP

- Marxista munkások, értelmiség

1903-as kongresszus:

-minimális program: Polgári forradalommal a cárizmus megdöntése.

-maximális program: Szocialista forradalommal proletár diktatúra.

2 frakciója van:

1. Mensevikek: vezetőjük Maltov. Nyugati típusú szoc.dem. pártbázisuk a szakszervezetek

2. Bolsevikok: vezetőjük Lenin. Maxista Forradalmi Párt

- 1917 elején Oroszország kimerültség és tűréshatárán mindenki a háború befejezését akarja

- 1917 január 22. általános sztrájk (Az 1905-ös forradalom évfordulóján)

- 1917 március 3. Putyilov gyár munkásainak sztrájkja -> cári csapatok a tömegbe lőnek

- 1917 március 8. nemzetközi nőnap -> sztrájk

- 1917 március 10. általános sztrájk -> cári parancs a letörésére, DE: katonaság átáll a felkelőkhöz

- 1917 március 12. polgári demokratikus forradalom győz

- 1917 március 12. megalakul a Munkásküldöttek Szovjetjeinek Ideiglenes Végrehajtó Bizottsága

(szovjet: választott szerv, mely helyi hatalmi funkciókat lát el, TANÁCS)

- 1917 március 12. megalakul a duma ideiglenes bizottsága

- megalakul az Ideiglenes Forradalmi Kormány, és kezdetét veszi a kettős hatalom

1. az Ideiglenes Forradalmi Kormány

fő bázisa a Kadet párt.

Tagjai:

* Eszerek

* Mensevikek

* Oktobristák

* Kadétok

2. pétervári szovjet

Tagjai: * Eszerek

* Mensevikek

* Bolsevikok

- 1917 március 15. lemondott II. Miklós cár és Lvov herceg lett az Ideiglenes Kormány (IK) elnöke.

külügyminiszter: - Miljukov

hadügyminiszter: - Gucskov

igazságügy: - Kerenszkij

- 1917-ben az eszer - mensevik párt által irányított szovjetekhez csatlakoztak az emigrációból hazatérő

bolsevik vezetők: Lenin, Trockij, Zinovjev, Buharin. E politikusok ettől kezdve marxista - kommunista

alapon a hatalom megszerzését tűzték ki célul szocialista forradalommal. E vezetők Svácból jönnek

Németországon át, és valószínűleg a Központi Hatalmak még pénzelte is őket, mert sejtették, hogy ezzel

Oroszországban zűrzavart okoznak.

- A "hivatalos" hatalom, az IK tömegek főbb követeléseit nem tudta teljesíteni. Sem kenyeret, sem békét

sem földet nem adott. Lenin - látva a határozatlan politikusokat - kiadta nézeteit, az "Áprilisi téziseket"

Leírja, hogy a polgári demokratikus forradalom békés permanens úton megy át majd szocialista forradalomba.

Lenin ekkor még nem beszél gyors bolsevik hatalomátvételről. Leírja, hogy az IK semmit sem ad a tömegeknek,

így azok a szovjeteket fogják támogatni, és így a szovjetek átveszik a hatalmat. Legfontosabb feladat tehát,

hogy a szovjetekbe bolsevik többség alakuljon ki.

- 1917 jún. 16 - júl. 7.: Első szovjetkongresszus. 10% bolsevik, többi mensevik és eszer.

- Az IK újabb támadást indított, amely a híres eszer politikusról a "Kerenszkij-offenzíva" nevet kapta.

A támadás összeomlott. Az akció óriási felháborodást váltott ki a lakosság körében. Béketüntetéseket

szerveztek. A szovjetek is kihasználták a helyzetet. Mensevik, eszer jelszavak: "Bizalmat az IK-nak"

Bolsevikok jelszavai: * "Le a háborúval"

* "Le a tíz kapitalista miniszterrel"

* "Minden hatalmat a szovjeteknek"

- 1917 július 17. Bolsevik felkelési kísérlet Péterváron -> Több bolsevik vezetőt letartóztatnak.

Lenin illegalitásba vonul (Finnországba).

- A válság újabb kormányalakításhoz vezet: Lvov lemond és 1917 július 30-án Kerenszkij-kormány megalakul.

A kormányban eszerek és mensevikek vannak.

Eközben azonban a júliusi válság és a baloldali hatalomátvétel réme miatt a jobboldal is aktiválódik

És szeptember 7 és 12 között kitör a Kornyilov-lázadás, de a felfegyverzett munkásság megvédte

Szentpétervárt.

- Válaszul a mensevikek és eszerek Kerenszkij vezetésével öt tagú direktóriumot állítanak fel -> felszólított

minden demokratikus szervezetet, hogy küldjön képviselőket az az Országos Demokratikus Tanácsba.

A tanácskozás szeptember 22-én kezdődik.

- 1917 szeptember 14.-én Oroszországot köztársasággá nyilvánítják.

- Az IK továbbra sem tud úrrá lenni a helyzeten. Hatalma ekkor már csak látszólagos. Bolsevikok eközben erősödnek

Ehhez hozzájárul, hogy a szovjet mensevik elnök, Cseidze lemond és utóda a bolsevik Lev Trocij lett.

3. Az októberi bolsevik hatalomátvétel

November 7-én (Október 25.) nyitották meg a II. Összoroszországi Szovjetkongresszust. A kormány erre a napra

várta a felkelést. Lenin javaslatára azonban a hatalomátvétel már november hatodikán (Okt. 24) elkezdődött.

Az államcsíny menete:

* A felkelés központja a Szmolnij-palotában volt.

* A Vörös Gárda és az egyéb katonai alakulatok sorra megszállták Pétervár stratégiailag fontos pontjait.

(posta, távíró, hidak, utak, vonatállomások, stb...)

* November 7-én éjjel elfoglalták a téli palotát, a kormány székhelyét (egyedül itt volt komolyabb

fegyveres harc.) Kerenszkij elmenekült.

* November 7-én győzött a szocialista forradalom.

- 1917 november 7-én éjjel megnyitották a II. Összoroszországi Szovjetkongresszust. És hosszas viták után elfogadták

Lenin javaslatát, miszerint a kongresszus kezébe veszi a hatalmat. Ezzel kezdetét vette a szovjet-

hatalom, a proletárdiktatúra.

- A kongresszus elfogadta: * hatalomról szóló dekrétum: Minden hatalom a dolgozó nép és a vele szövetséges parasztságé

* békéről szól dekrétum: Igazságos, annexió nélküli béke, a titkos diplomácia megszüntetése,

a népek egyenjogúságának és szuverenitásának elve.

* földről szóló dekrétum: megszűnt a föld magántulajdona, nacionalizálták a földet, és

használatra átadták a parasztságnak (a földosztást a bolsevikok átmeneti intézkedésnek

tekintették).

A második szovjet kongresszus törvényesítette a bolsevik kormányt, melyet Népbiztosok Tanácsának neveztek.

Elnök: Lenin

Külügy: Trockij

Nemzetiségi ügyek: Sztálin

- A mensevikek és eszerek nem fogadták el a történteket és létrehozták a Hon és Forradalommentő Bizottságot.

A szakszervezetek ultimátumban követelték a Népbiztosok Tanácsától, hogy a mensevikeket és az eszereket is

vegyék be a kormányba.

Válasz ->

- A szovjet hatalom kiépítése: (A) a szovjet hatalom első intézkedései:

* A bolsevikok létrehozták az Oroszországi Rendkívüli bizottságot, a VCSK-t, közismertebb nevén a Csekát.

Ez hírhedt politikai rendőrség volt, a diktatúra terrorszervezete, amely különböző neveken (VCSK, GPU, NKVD,

MVD, KGB) egészen 1992-ig fennállott.

* Középkori címek, rangok eltörlése.

* Az állam és az egyház szétválasztása.

* "vallásszabadság" amely nagymérvű ateista propaganda meghirdetésével járt együtt (az ateizmus a

bolsevik párt központi ideológiája volt) a vallásszabadság kimondását hamarosan az egyház üldözése

követte.

* Nők egyenjogúságának biztosítása.

* 8 órás munkaidő bevezetése

* Népbíróságok, munkásmilíciák felállítása (A hatalom eszközei)

* Az államigazgatás újjászervezése: alapjai a helyi szovjetek (választott testületek), azonban a hangzatos elv,

miszerint a helyi szovjetekben a lakosság ténylegesen beleszólhat sorsának

intézésébe, nem valósult meg. A szovjetekben bolsevikok ültek, vagy cári

bürokraták, akik előbb-utóbb a központi tervek illetve a párt utasításainak

végrehajtóivá váltak.

* A legfelsőbb Népgazdasági Tanács létrehozása. Széleskörű államosítás.

* A háború előtti és alatti cári adósságokat a szovjethatalom nem ismerte el.

(B) a háború befejezésének kérdése:

3 álláspont:

1. Buharin és a "baloldali kommunisták" szerint folytatni kell a háborút, hogy a

szovjet eszme elterjedjen, és világforradalom legyen.

2. Lenin, Kamenyev és Sztálin szerint béke kell bármi áron.

3. Trockij szerint "se béke, se háború", majd a közelgő világforradalom megoldja a

helyzetet.

1918 elején újabb német támadás érte Oroszországot, ezt Pszhovnál és Narvánál ugyan megállította a

vörös Hadsereg, mégis kénytelenek voltak 1918 március 3-án Breszt-Litovszkban aláírni a békeszerződést.

A béke: * súlyos területi veszteségek

* Oroszországnak le kell mondania Baltikumról, Belorussziáról + Ukrajna egy részéről -> Oroszország

nyersanyagban leggazdagabb iparilag legfejlettebb területét vesztette el.

(C) a parlamenti keretek felszámolása:

A Népbiztosok Tanácsa 1918 január 18-ra összehívta az Alkotmányozó Gyűlést. A Gyűlésben többségbe kerültek

az eszerek. A bolsevikok indítványozták, hogy az Alkotmányozó Gyűlés csak reprezentatív tényleges hatalommal

nem rendelkező szervezet legyen. A Gyűlés az indítványt nem fogadta el, majd érvénytelennek nyilvánította

a szovjethatalomról szóló dekrétumot. A KVB (Központi Végrehajtó Bizottság) válaszul egy határozattal felosz-

latta az Alkotmányozó Gyűlést.

- A proletár hatalom államgépezete

1918 július: szovjetek 5. kongresszusa. Feladat: a proletár hatalom szerveinek megalkotása. Elfogadták az első

szovjet alkotmányt. -> * kongresszus 2 évente ülésezik

* jogkört a központi végrehajtó bizottság gyakorolja

-> eszerek ellene vannak ennek az alkotmánynak -> 1918 július 6. Moszkva

eszer felkelés, de leverik -> 1918 augusztus 30. Dora Kaplan merénylete

Lenin ellen.

1918 és 1922 között Polgárháború és intervenció dúlt.

- A hadikommunizmus

A Szovjet győzelem ára a forradalmi terror, az úgynevezett hadikommunizmus alkalmazása volt

jellemzői: - rekvirálások

- jegyrendszer

- munkakényszer

- teljeskörű államosítás

- hadkötelezettség

- áru és pénzviszonyok felszámolása

következményei: - Kronstadti matrózlázadás 1921

- Tömeges parasztfelkelések

- A bolsevik hatalommal való szembenállás más megnyilvánulásai

A Szovjetunió első 10 éve

(A) A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1921 márciusában űlésező 10. kongresszusa

meghírdette a hadikommunizmus helyett az új gazdaságpolitikát a NEP-et.(+ elhatározták a Kronstadti matrózlázadás leverését is.)

eredmények: - terménybeszolgáltatás helyett terményadó

- pénzforgalom visszaállítása

- vállalkozások (magánipar) részleges, ellenőrzött visszaállítása

- szociális intézkedések: 8 órás munkaidő, szabadságolás lehetősége,

az éhinség enyhítése

- koncessziók árusítása

A NEP elakadt Sztálin utasítására, de bevezetése kezdeti sikereket hozott. Főleg a parasztság

életkörülményei javultak.

(B) 1922 december 30.-án megalakult a CCCP Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Szovejtunió.

Az ország tényleges irányítói az államhatalommal szorosan összefonódó párt vezető szervei lettek:

A párt Végrehajtó Bizottsága (tágabb testület) és a Politikai Iroda (egészen szűk körű és a leginkább

meghatározó)

1924-ben elfogadták az első Szocialista alkotmányt, miszerint a szövetségi állam egyenjogú

népek önkéntes szövetsége, amely biztosítja a szabad kiválás jogát is + biztosítja valamennyi polgár

szabad nyelvhasználatát is. Mindezek a jogok azonban csak papíron léteztek.

1922-ben Sztálint az SZKP főtitkárává választották.

Már Lenin betegeskedése idején megkezdte a párt és az államvezetés fontos posztjainak híveivel való

betöltését.

1924 január: Lenin meghal. Politikai örököse Sztálin, hozzákezdett a szocializmus egy országban való

felépítéséhez. Azt vallotta, minden eszközzel biztosítani kell a szocialista gazdasági formák győzelmét

a magántőke felett.

A párton belül már az 1920-as évek elején hatalmi ellentétek jelentkeztek ideológiai síkon.

Az egyik csoport: Sztálin - Kamenyev - Zinovjev úgy vélte, hogy a SZU-ban akkor is győz a szocializmus,

ha máshol tartósan fennmarad a kapitalizmus. (Ez a Szocializmus egy országban való felépítése.)

A másik csoport: Trockij vezetésével úgy vélte, hogy feltétlenül szükséges a forradalmak győzelme nemzetközi

szinten is. Valójában azonban a Lenin utódlása körül való vita folyt.

Sztálin tudatosan óriási hatalmat épített ki. (oszd meg és uralkodj alapon) Saját hatalma alá vonta a

hadsereget és a politikai irodában is ő szerezte meg a legnagyobb hatalmat.

Trockij, Kamanyev, Zinovjev elszigetelődtek.

Sztálin úgy döntött, hogy megszabadul ellenfeleitől. Pl.: 1925-ben Frunze hadügyi népbiztos gyanús

körülmények között eltűnt. Legjobb barátját, Vorosilovot nevezte ki helyére.

1926-27 folyamán kiszorította a pártból Trockij és Zinovjev mellett minden gondolkodó és neki ellentálló

embert. Trockijt például 1928-ban elűzte, de még 1940-ben Mexikóban is elérte Sztálin keze, ugyanis

Trockijt egy jégcsákánnyal a fejében találták meg.

Az 1927-es pártkongresszuson már mindenki Sztálint éltette. (Aki élni akart.)

Kimondták a "Szocializmus egy országban" elmélet helyességét. 1927-re a gazdasági termelés meghaladta

a Világháború előtti szintet. Sztálin 1928-ban a parasztság mélységes felháborodása ellenére bejelentette

a mezőgazdaság teljes kollektivizálását, és a gazdag parasztságnak, az un. kulákságnak a teljes felszámolását.

Kiépítette a SZU-t behálózó GULAG-ot, a büntetőtáborokat.

A kollektivizálás durva végrehajtásának eredményeképp nagy állami gazdaságok, kolhozok és szovhozok jöttek létre.

Az életszínvonal csökkent (pl.: 1932-33-ban Ukrajnában 5 millió ember halt éhen.)

Embertelen iparfejlesztési programot dolgoztak ki. Preobrazsenszkij "eredeti szocialista felhalmozás elmélete"

szerint a parasztságtól elvett többlet adó adná az iparfejlesztés alapját. Az iparfejlesztés tervutasításos

rendszerben zajlott.

Tervek jellemzői: - emberi munka teljeskörű kihasználása

- irreális határidők (Sztahanov, munkaverseny)

Az erőltetett fejlesztés eredményeként 1500 új üzem épült. Felfutott az olajtermelés, vasgyártás,

villamosítás.

1934-ben egy bátortalan kísérletet tettek Sztálin eltávolítására. Helyébe a Leningrádi párttitkárt

Kirovot akarták megtenni. A szavazás során Kirov 3, míg Szálin 292 ellenszavazatot kapott.

Kicserélték a neveket, így Szálin maradt a főtitkár. Akik az adminisztrációs csalást megcsinálták

Sztálin még akkor kivégeztette.

1934 decemberében Kirovot meggyilkolták. Nagy tisztogatás kezdődött. Sok halálos ítéletet hoztak és

többszázezer embert zártak ki a pártból. 1937-ben "lefejezte" a hadsereget, és kivégeztette a tisztikar

nagy részét.

1936-ra elkészült az új alkotmány Buharin szerkesztésében. Az egypártrendszer mellett viszonylag széleskörű

állampolgári jogokat biztosított, de ez is csak kirakattárgy maradt.

Sztálin kiépítette a totális diktatúráját.

Jellemzői: - nyílt terror alkalmazás

- bíróságokon nincs fellebbezés, nincs nyilvánosság

- törvényes a fizikai erőszak, terror, koncepciós perek sokasága

- mindenható az NKVD (belügyi népbiztonság), melyet Jogoda, majd Jezsov vezetett

- egyre nőtt a GULAG létszáma (Az idehurcolt áldozatok létszám milliós nagyságú)

- tisztogatások a Vörös Hadseregben és az osztályharc fokozódásának elmélete