A reformáció
Előzmények: Németország a XVI. század elején nagyon széttagolt, ugyanis nem volt erős központi hatalom. Az ország kisebb-nagyobb, részben önálló világi és egyházi grófságokból állt. A császár és a birodalmi gyűlés szerepe egyre formálisabbá vált. Az ország különböző részeinek gazdasági fejlettsége sem volt egységes. A déli ipari és banki központok, továbbá az északi kereskedővárosok sokkal gyorsabban fejlődtek, mint a középső területek. Az ország belső részében a nagyobb városoktól távolabb jelentéktelenebb volt az árucsere és az ipar is megrekedt céhes szinten. A politikai egység hiánya meggátolta ezen területek mesterséges, állami fejlesztését. Ez a helyzet azért állt elő, mert a gazdag nemesek birtokaikat függetleníteni akarták az egységes birodalomtól. Önellátásra rendelkeztek be, erős központi hatalmat gyakoroltak a saját birtokaikon. Határozottan érdekükben állt a központi hatalom gyengítése, esetleg megszűntetése. A köznemesek nagy része a lovagok rendjébe süllyedt. Gyakran vállaltak hivatalt a nagyobb birtokokon, vagy elpolgárosodtak. A papság sem volt egységes, hanem két erősen különböző osztályra tagolódott. A felső rétegéhez tartoztak a főpapok: érsekek, püspökök, prépostok, apátok, rendfőnökök és más egyházi főméltóságok. A másik réteget azok az egyházi személyek adták, akik a nép között éltek és dolgoztak. Sokan közülük megélhetési gondokkal küszködtek. Őket összefoglaló néven alsópapságnak nevezzük. A felsőpapság annyira fényűző és pazarló életet élt, hogy ez általános felháborodást váltott ki a lakosság körében és a XV- XVI. század fordulóján az egyház népszerűsége igencsak csökkent. Sokan támadták különböző okok miatt. A polgárság olcsóbb szertartásokat követelt, a nemesség az egyházi birtokokat akarta, a parasztság pedig a tized eltörléséről áhítozott. A társadalom is nagyon differenciált volt. A főnemesek feudális kiváltságaikkal, gazdasági és politikai hatalmukkal elnyomták a többi társadalmi csoportot. A városi polgárok elégedetlenek voltak a főurak és az egyház hatalmaskodása miatt. Érdekük lett volna az ipar és a kereskedelem fejlesztése, de erejüket felőrölte helyi kiváltságaik védelme. A parasztság nagyon változatos helyzetű volt. Kis részük, aki a nagyvárosok vonzásterületén élt, be tudott kapcsolódni az árutermelésbe. Ez a réteg meggazdagodott. Másik részüknek a helyzete azonban rosszabbodott. Földesuraik gyakran kisajátították a közösségi földeket növelve majorságuk területét. Növelték a parasztok fizetési és munkakötelezettségét. A saját kezelési birtokaikat robotmunkával műveltették és az erdőket csak pénzért engedték használni. A XVI. században nőtt a társadalmi rétegek közti ellentét, fokozódott az egyházellenesség. A reformáció közvetlen kiváltó oka az úgynevezett búcsúcédulákkal való visszaélés volt. Ezeket a papírokat X. Leó pápa adta ki, hogy a bevételekből befejezze a római Szt. Péter bazilikát, továbbá a Fuggereknek ebből a pénzből törlesztette adósságait. A reformáció kezdete: 1517. Október 31-én Martin Luther Ágoston-rendi szerzetes kiszegezte a wittenbergi templom kapujára az egyházi üzérkedéseket elítélő 95 pontját. A pontokat elküldte barátainak és az egyházi vezetőknek. Luther nem akart szakítani a Római Katolikus Egyházzal, hanem csak meg akarta szüntetni annak visszásságait, vissza akarta téríteni azt a helyes útra.
Főbb tételei:
- Csak a hit által üdvözülhet az ember Ûa katolikus egyházban a jócselekedetek is üdvözítenek. (Sola fide- csak a hit által; sola gratia- csak a kegyelem által)
- Elvetette Mária és a szentek tiszteletét. Csak Jézust szabad dicsőíteni.
- Csak azt kell hinni, ami az Evangéliumban van, nem mást. (innen ered az evangélikus v. lutheránus elnevezés)
- A Szentírást kell tanulmányozni és ami nincs benne, az elvetendő.
- Tagadta az átváltoztatást. Ezt nem a pap végzi, hanem Isten 
nincs szükség a papra nem kell az egyházszervezet sem.
- Nincs szükség közvetítőre ember és Isten között elvetette a "fülbegyónást"
- A szertartások lényege az evangélium magyarázata, nem a pompa és a külsőség.
- Elvetette a szentségeket, csak a keresztséget és az úrvacsorát (áldozás) hagyta meg, ez utóbbit is csak nagyobb ünnepekkor engedélyezte.
- Elvetette a cölibátust is.
- Az egyházi birtokokat világi kézbe akarta adni. (szekularizáció)
- Követelte az anyanyelvű igehirdetést.
- Fellépett a búcsúcédulák ellen
A lutheri pontok hatása hatalmas volt. Minden társadalmi réteg megtalálta a maga követeléseit. A parasztok a tized eltörlését, a birtokosok újabb földeket vártak a pontoktól. A városi polgárok olcsóbb egyházat és olcsóbb szertartásokat reméltek. Még a fejedelmek is találtak maguk számára kedvező dolgokat, ugyanis nem akarták, hogy az egyház által beszedett jövedelmek Itáliába vándoroljanak. A lutheri gondolatok hatalmas terhet vettek le a kor egyszerű emberének válláról, ugyanis most mindenki előtt világossá vált, hogy az isteni kegyelem nem különböző juttatásokért jár, hanem az ember a földi életével érdemli ki, vagy veszíti el azt. 1520-ban a pápa (X. Leó) kiközösítette Luthert az egyházból, bár ekkor már egész Németország mögötte állt. Hatalmas pártfogói kierőszakolták, hogy V. Károly1521-es wormsi birodalmi gyűlésen, de ő is elítélte tanait, őt magát pedig birodalmi átokkal sújtotta. Bölcs Frigyesúj tanok gyorsan terjedtek Európában. 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésen a római katolikus egyház és a császárhű főurak kimondták, hogy Luther és követői megmaradhatnak hitükben, de hitüket nem terjeszthetik. Ez ellen a reformáció hívei "protestáltak", tiltakoztak (ezért hívják a reformáció irányzatait összefoglaló néven protestánsnak) V. Károly császár 1530-ban összehívta az augsburgi birodalmi gyűlést, melyen a protestánsok beterjeszthették tanaikat. 1531-ben a protestáns fejedelmek szövetséget hoztak létre, hogy megvédjék magukat a katolikusok esetleges támadásaitól. A szövetség elfoglalta az egyházi birtokokat, bezárta a kolostorokat. V. Károly 1547-ben győzelmet aratott felettük, de a protestánsok szövetkeztek a franciákkal, ezért a császár kénytelen volt békét kötni. 1555-ben megkötötték az augsburgi vallásbékét, megy kimondta: " cuius regio, eius religio" azaz " akié a föld, azé a vallás." Ez azt jelentette, hogy a földesurak megválaszthatták a vallásukat és az alávetettek kötelesek voltak követni azt. Aki nem akart áttérni, az szabadon elvándorolhatott. Továbbá kijelentették, hogy a protestánsok az eddig elfoglalt birtokokat megtarthatták. Luther egyháza (evangélikus) kompromisszumot kötött a világi és egyházi hatalommal. A német parasztháború, A reformáció irányzatai: A paraszti és városi tömegek az egyházi reform mellett szabadulni akartak az elnyomástól és a kizsákmányolástól. Szászországban bukkant fel először az anabaptisták (újrakeresztelkedők) Elvetették a csecsemőkeresztséget. Azt hirdették, hogy az ember csak felnőtt fejjel, saját döntés alapján kerülhet be a hívők körébe, Ezért a gyermekkorban megkeresztelteket újrakeresztelték. A mozgalom élére Thomas Müntzerelégedetlenségét szították. Prédikációiban a gazdagokat támadta és a bibliai szegénységet hirdette. Isten országát a földön kereste, nem a túlvilágon. Ebben az országban nincs magántulajdon, nincs államhatalom. A népi irányzat megerősödésének köszönhetően általános elégedetlenség lett úrrá az országban és 1524-ben fegyveres felkelés tört ki. A felkelők követelték az összes egyházi föld közösségenkénti kiosztását, a földesúri és egyházi terhek megszűntetését. El akarták érni az elvett erdők és legelők visszaadását. A felkelés nem volt egységes. A frankföldi felkelést Geyer Flórián lovag vezette, aki haláláig kitartott a parasztok mellett. A thüringiai mozgalmat Müntzer vezette (székhelye Mülhausen város volt) A városban forradalmi kommün alakult, melyhez bányászok és szőlőmunkások is csatlakoztak. 1515 májusában megsemmisítették az összes felkelő csapatot és a vezetőket, köztük Müntzert is- kivégezték. A fejedelmek győztek és még jobban megerősödtek. Az ország széttagoltsága fokozódott. A polgárság érdekeit jobban szolgálta az ún. svájci reformáció, melynek két fő alakja Ulrich Zvingli és Kálvin voltak. Kálvin tanrendszerének központi gondolata, hogy Isten korlátlan ura a világmindenségnek. Az ember sorsa még a születés előtt eldől. (predesztináció- eleve elrendelés) Tanai szerint a földi siker a kiválasztottság és az üdvözülés jele. A kálvinizmus szerint a királyok hatalma Istentől származik, de kötelező a nép érdekében gyakorolni. Megreformálta az egyházi szertartásrendet is. A templomokból eltávolíttatta a szentképeket. Az olcsó egyház a polgárság érdekeit szolgálta. Egyházát (református) köztársasági alapelvekre építette. Élén a prédikátorokból és presbiterekből álló tanács állt. Ez a szervezet nem csak az egyházi ügyeket irányította, hanem vezette Genf városát, de gyakran beleszólt a polgárok magánéletébe. Kálvint gyakran nevezték genfi pápának. Rendeletére 1553-ban megégették Migel Servét spanyol orvost, aki eretnek tanokkal lépett fel. Az antitrinitárius irányzat az akkori kor legszélsőségesebb irányzata volt. (Szentháromságtagadó- csak 1 isteni személy van, nem 3) A reformáció általános hatásai: Az emberek megismerkedtek a Bibliával, ugyanis sok fordítás született, Nyomdákat hoztak létre, iskolákat alapítottak, Megjelentek az első protestáns egyetemek is. A reformáció irányzatai Magyarországon: A reformáció először az észak-magyarországi és erdélyi német lakosság körében terjedt el. A lutheri tanok széles körben csak Mohács (1526) után terjedtek el. Az első nagy hatású, az új hitet magyar nyelven tanító prédikátor Dévai Bíró Mátyás volt, aki végigjárta az országot. Az 1540-es évek közepére a reformáció már valamennyi városban otthonra talált, de gyorsan terjedt a nemesség köreiben is. (a főurakat vonzotta a szekularizáció) Kálvinisták: Kálvin tanait 1551-ben kezdte hirdetni Kálmáncsehi Sánta Márton pap. Az evangélikusok és a világi hatalom képviselői is erősen tiltakoztak a tanokkal szemben. Követőkre leginkább a mezővárosi lakosok és a végvári vitézek között talált. Jelentős prédikátor volt továbbá Méliusz Juhász Péter is. Erdélyben négy vallást ismertek el: katolikus, lutheránus, kálvinista és antitrinitárius (itt unitárius). 1568-ban az országgyűlés elfogadta a vallásszabadságot (Európában először) Az anabaptista irányzat a végvári katonák és a jobbágyok közt terjedt el leginkább, ugyanis ha nincs szükség egyházra, akkor tizedet sem kell fizetni és a vámokat is meg lehet tartani. 1569-70-ben parasztfelkelés tört ki, melynek vezetője Karácsony György volt. Tanai szerint ebben az évben kiűzhető a török, mert Isten "elfújja előlük a törököt, mint a pelyvát". Híveivel fegyver nélkül a balszentmiklósi török erőd ellen vonult. Sok embert lemészároltak közülük, majd elmenekültek. A felbőszült hívek Karácsony Györgyöt máglyán megégették. Kulturális hatás: Hatalmas kulturális fejlődés bontakozott ki. Nagyobb szerepet szántak a vallásban a gondolkodásnak. Mindez fellendítette az iskolalapítást (Sárospatak, Pápa, Debrecen, Sopron, Eperjes) Fejlődött a nyomdászat is. A magyar prédikátorok alkalmazták a lutheri tanítást: az anyanyelvű igehirdetést. (1519sp.kir./1521 NRCS –1566) - császár hallgassa meg az választófejedelem viszont 10 hónapos látszatfogságba vetette Luthert. Wartburg várában németre fordította az Újszövetséget. (ez lett a német irodalmi nyelv alapja) Az zwickaui prédikátor állt. Müntzer eszméi vallásos köntösben jelentkeztek., mégis a nép
Megjegyzés küldése