Fontane (Európai széppróza)

Theodor Fontane (1819-1898) a múlt századi német realista prózaírás egyik kimagasló mestere. Számtalan elbeszélést, regényt írt, de legjobb, szinte klasszikusan tiszta alkotásai öreg korában születtek. Kései írásaiban egyre nagyobb szeretettel ábrázolta a vidék és a város plebejus alakjait. - Legnépszerűbb regénye a 76 éves korában írt Effi Briest (1895). A Bovaryné-probléma jelenik meg itt is: a házasság bilincsei közt, a társadalmi elôítéletek rabjaként vívódó asszonyi lélek rajza. A kislányként férjhez adott hôsnôt, Effit nem a szenvedélyes szerelem sodorja házasságtörésbe, hanem a kibírhatatlan házasság a szenvtelen, rideg, karrierista porosz fôhivatalnok oldalán. Házasságtörése menekülési próbálkozás a magányból. Effi sokkal inkább áldozat, mint bűnös: egy álszent, hazug alapokra épített társadalmi rend áldozata. Férje a porosz hivatalnok-arisztokrácia jellegzetes típusa, az üres formává merevült erkölcsi rend, "becsület" megszállottja. Alakjában a porosz úri világ hamis eszményeit, elôítéleteit, lélektelen ürességét leplezi le az író. - A regény széles társadalmi körképet fest: a Briest-család birtokán a vidéki nemesség világát, a férj elsô állomáshelyén a kisváros társadalmát, végül a fôváros, Berlin uralkodó köreit ábrázolja realista módszerekkel Fontane.

Flaubert (Realizmus és naturalizmus)

Gustave Flaubert (1821-1880), a XIX. század második felének legnagyobb francia realista regényírója. ő ugyanis lassan, legendás kínok között írta, éveken át csiszolta tökéletessé műveit, alapos megfigyelés, szinte tudományos igényű anyaggyűjtés után. A művészeten kívül nem hitt semmiben, a művészetben kereste bajának: a unalomnak, az undornak, a csömörnek az enyhítését. - Franciaországban a "második császárság" (Bonaparte Lajos, a polgári köztársaság elnöke III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát 1853-ban) megszilárdította a meggazdagodott burzsoázia uralmát. A nagypolgárság nyíltan hátat fordított a forradalom eszméinek, a kultúrával sem törôdött, csupán élvezni akarta vagyonát. Flaubert undorodva fordult el korától, megvetette és lenézte azt a társadalmat, amelyben élt, s amelyet ábrázolt. Nem megváltoztatni, hanem leirni akarta a világot s benne az embert.

Híres regényét, a Bovarynét (1857) úgy fogadták, mint a művészi realizmus legtökéletesebb alkotását, mint forradalmat az irodalom történetében. Az új művészi törekvések két lényeges követelményét látták megvalósulni benne: a személytelenséget és a szenvtelenséget. Flaubert kivülrôl s hidegen nézi hôseit, megtagad minden vélemény és érzelemnyilvánitást. Nem hirdet ilyen vagy olyan elveket; szerinte a könyv ne legyen szószék, hanem művészi tett.

A Bovaryné egy házasságtörés tragikus története. Hôse, Emma Bovary, egy falusi felcser felesége. Megundorodva sorsa és környezete korlátolt középszerűségétôl, megszédülve romantikus olvasmányaitól, olthatatlan vágyat hordoz magában valami más: egy színesebb, érdekesebb, tartalmasabb élet után. Igy lesz a történet végén nemcsak a romantikus hôsnôk naiv utánzója, hanem szánalmas áldozata is.

- Flaubert regénye épp olyan szatírája a kimúló romantikának, mint annak idején Cervantes Don Quijotéja a lovagregények divatjának.

Kiemelkedô alkotása még az Érzelmek iskolája (1869). Az utókor egyre inkább ezt a regényt tartja Flaubert fôművének. A legvigasztalanabb, a legreménytelenebb alkotása ez a XIX. századi realizmusnak. Az író saját kiábrándultságát s egy

jobbra hivatott nemzedék életének sivár ürességét szólaltatta meg ebben az alkotásában.

Faulkner (Amerikai regény )

William Faulkner az amerikai dél legnagyobb írója (fókner; 1897-1962), életműve a 20. századi elbeszélô próza kiemelkedô teljesítménye. Példaképe Dosztojevszkij volt:

Faulkner az amerikai Délben olyan feudális maradványokkal megterhelt társadalmat látott meg, amely tragikus lehetôségeiben a 19.

századi Oroszországéhoz hasonlítható. Ezen a társadalmi talajon az erkölcsi normák is értelmüket vesztik, s az emberi kapcsolatok is eltorzulnak. Az ostoba elôítéletek, a faji gyűlölködés, a brutalitás légkörében mindenki áldozat.

Faulkner történeteinek színhelye legtöbbször a képzeletbeli Yoknapatawpha, középpontjában Jefferson városkával.

Ugyanaz a szereplô több regényben is elôfordul (vö.: Balzac:

Emberi szinjáték), több szereplô viseli ugyanazt a nevet, akiket az író egymás hasonmásának tekint. Faulkner számos alakjában mániává fajuló erôk és vágyak lobognak, életük mozgatója az erôszak, vagy sorsuk a szenvedés. Regényeiben a nyers valóság bemutatása fokozatosan vízióvá szélesedik. A jelent beárnyékolja a múlt, az idôrend egységének helyébe az atmoszféra egysége lép.

Faulkner legtöbbször szereplôi nézôpontjából láttatja a világot, a belsô monológok áradásában maradéktalanul érvényesül az író elementáris elbeszélô ereje, hangulatteremtô képessége és nyelvi virtuozitása.

A hang és a téboly c. regényében (1929) - a cím Macbeth egyik monológjából származik - azt a folyamatot ábrázolja, melynek során a déli birtokosok elvesztik földjüket, s kôzülük csak a morálisan legalacsonyabb rendűek képesek a felszínen maradni. A Compson család hanyatlását a családtagok szemszögébôl ismerjük meg. A négy fejezet mindegyike ugyanazt az eseménysort beszéli el, az idióta Benjy, a testvérszerelem elôl öngyilkosságba menekülô Quentin, a minden erkölcsi gátlástól mentesen, csak az egyéni hasznot kergetô Jason és egy személytelen elbeszélô nézôpontjából. A négyféle nyelv (a végletes töredékesség, a költészet határát súroló elvontság, a hétköznapi célirányosság és a személytelen hűvösség) a művet különösen gazdaggá teszi.

A Mig fekszem kiteritve ( 1930) a nézôponttechnika másik lehetôségét aknázza ki. A haldokló Addie Bundrent hozzátartozói a családi telekre viszik, hogy ott temessék el. Elôrehaladásukat egyöntetű stílusú rövid belsô monológokból ismerjük meg. A már-már széthúzó családtagok a közös erôfeszítés idejére kénytelen-kelletlen együtt tartanak, s a belsô monológ ezta közösséget hivatott kifejezni.

Éluard (Angol lira)

Paul Éluard (pól élüár; (1895-1952) költôi pályája a dadaisták és szürrealisták társaságában indul. A dada-korszak kísérletezô évei után a szürrealizmus hozza meg számára az elsô jelentôs eredményeket. E korszakának legfontosabb kötete A fájdalom fôvárosa (1926), mely nagyrészt szerelmes verseket tartalmaz. Lírájának kezdettôl fogva jellemzôje az egyszerű, tiszta érzelmek iránti vonzódása, de a szerelem mint legfôbb érték ekkor lesz költészetének meghatározó "témájává". Érzelmeit és gondolatait gazdagon áradó képekben mondja el, a szabad asszociációk révén létrejövô szöveg a keresetlen, spontán lírai beszéd hatását kelti.

A 30-as években költôi módszere átalakul: az asszociáció szerepét a fogalmi kapcsolatteremtés veszi át, a centrális kompozíciót egyre gyakrabban lineáris típusú szerkezet váltja fel, Olyan nyelvet használ, amely a köznyelv egyszerűségét, közvetlenségét követi, de úgy, hogy megôrzi a szürrealizmus eredményeit is. Egyéni hangjának jellemzôje a konkrétnak és elvontnak, a fénynek és homálynak, a költôinek és prózainak sajátos ötvözete.

Babits Mihály A költői én alakulása, a Jónás könyve és Jónás imája

A költői én alakulása

- Babits Mihály költészetében jelentős változások zajlanak le pályája során.

- Életében megtapasztalta boldog békeidők nyugalmát, a világháborúk szörnyűségét egyaránt, mely utóbbinak következtében értékrendje, gondolkodásmódja megváltozott.

- Költői énjének alakulását legkönnyebben művein és a kor eseményeinek ismeretén keresztül érthetjük meg.

Szakaszai

1. szakasz – A romantikus én-kultusz

- In Horatium

Szerkezet

- 1. Szakasz – A romantikus én-kultusz

o In Horatium

 A cím jelentése: Horatiusszal szembe, Horatius ellen

 Főhajtás és szembefordulás az ókor nagy költőjével szemben.

 A mű kezdetén Horatius-idézet – elkülönülő szándék, csupán az értő olvasókhoz kíván szólni, szembe megy a tömegízléssel

 A világ örök mozgásban van (erre utal a láng lobogása, „nem lépsz be kétszer egy patakba” [Hérakleitosz])

 Nem veti el a régi formákat, ám új eszmékre, gondolatokra van szükség – a költészet megújítását tűzi ki célul

 Elveti Horatius filozófiáját, az arany középszer igényét

 A soha-meg-nem-elégedést hirdeti

 Ars poetica jellegű költemény

o Lírikus epilógja

 A költő önmagát, költészetét és törekvéseit vizsgálja

 Míg az In Horatiumban „soha-meg-nem-elégedésről” beszél, itt felismeri teljességvágyának korlátait

 „Csak én bírok versemnek hőse lenni.” – Nem tud elszakadni a romantikus én-kultusztól

 Schopenhauertől kölcsönözte a vak dió és a bűvös kör metaforáját, mely bezártságát jelöli, az emberi megismerés lehetőségének határait

 A valóságból csupán vágy „nyila” képes kitörni

- 2. Szakasz – Sorsközösséget vállal az emberiséggel

o Húsvét előtt

 A háború borzalmai ellen való tiltakozásként a költő saját maga olvasta fel a Zeneakadémia 1916. március 26-i matinéján (Babits nem szívesen szerepelt)

 A rapszódia első részében a háború embertelenségeit, borzalmas képeit vonultatja fel

• A malom képével Vörösmarty: A vén cigány című költeményében találkozunk

• A nemzetek pusztulásának képe pedig Berzsenyi: A magyarokhoz II című művéből származtatható

• Petőfi Egy gondolat bánt engemet… kezdetű verse és Babits csataleírása között is párhuzamot vonhatunk

 A második részben a békevágy kerül a középpontba

 Babits nem a háborús sikereket ünnepli, hanem azt, aki a békét végre kimondja

 A Húsvétot, Krisztus feltámadásának keresztény ünnepét a békével azonosítja

o Cigány a siralomházban

 Babits ezzel a művével összegzi költészetét

 Kezdeti szecessziós korszakát, melynek költészetét egy Isten által teremtett fényes bogárhoz hasonlítja

 Ezeket a háború ideje alatt az expresszionista színezetű versek váltják fel, melyre a trombita hangja utal

 Végül bemutatja, miként váltotta fel a romantikus egyéniségkultuszt a milliókkal való azonosulás vágya

 „Nem magamért sírok én – testvérem van millió.”  Az értük hullajtott könny jelképezi Babits jelenlegi költészetét

 A gondolat már megfogalmazódott korábban Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban című művében is: „Testvéreim vannak számos milliók, / Én védem őket, Ők megvédnek engem”

- 3. Szakasz – A próféta szerepköre

o Jónás könyve

 Műfaja: elbeszélő költemény

 Szellemi önéletrajz, a bibliai Jónás könyve sajátos ábrázolása, parafrázisa

 Vannak különbségek a két mű között

Bibliai Jónás könyve Babits

- Jónás kéri hogy vessék a tengerbe

- Azonnal belátja sorsát

- Ninive népe Jónás szavát hallva megtér, ezért az Úr megbocsát nekik (böjt – zsákruha) - Magányba akar menekülni: a hajófenéken akar megbújni, vagy azt szeretné, hogy egy magányos erdőszélre tegyék ki

- Egy darabig ábrándokban ringatja magát. Jobban kirajzolódik a cethal gyomrában töltött idő, erőteljesebb Jónás panasza

- A nép kineveti Jónást, az Úr néhány jó kedvéért megbocsát a bűnös városnak, és nem pusztítja el  a prófétai küldetést beteljesíteni nehéz feladat

 Jónás prófétai feladatát próbálja beteljesíteni.

• 40 nap a prófécia bekövetkeztéig: A csillag formájú téren, ahol áporodott olaj és dinnyeszag van, sátrak között árusok „alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek” rongyos, lotykos, ragadós ruhában szakállas arccal, verejtékezve, vérben forgó szemekkel szólt a néphez  kinevették, Kiáltotta: TÉRJ MEG

• 39 nap a prófécia bekövetkeztéig: Egy téren ahol színészek és mívesek csókolóztak a nép előtt, a magas üléssorok csúcsán állt. Kinevették Jónást mikor „bozontos szája” úgy bődült, mint egy bikáé, és halbűzét szagolták az asszonyok, Dörgött: RESZKESS

• 38 nap a prófécia bekövetkeztéig: A királyi házban egy cifra oszlop tetején állt. A Hatalmasoknak táncoltak szép rabszolgák meztelenül, valamint egymást ölték - játékul. ISZONYÚ ÁTKOT KIÁLT

 A mű nyelvi-stilisztikai jellegzetessége

• archaizmusok (régi korok megidézésének eszközei)

o igealakok

 régmúlt [- a, - e, - á, - é] („ rühellé”, „lélegze”, „kére”)

 összetett múlt („csinált vala”)

 régies szintagmák („szeme vérbe forgott”)

 latinizmusok („futván az Urat, mint tolvaj a hóhért”)

 Hogyan leckéztette meg az Úr Jónást?

• a cethallal (a kevélységet jelképezi a hal)

• a niniveiek kinevetik

• a forró homok a talpát égeti

• napkeleti száraztó szelek, sivatagi meleg

• töklevél példázat

o Ha a töklevél egy nap kikelt, másnap elszáradt és Jónás sajnálja, Isten is sajnálja Ninivét (Istenkép: bölcs, igazságos, kiismerhetetlen teremtő)

 Hangneme kevert (köznyelvi elemek – fennkölt archaikus elemek)

o Jónás imája

 A Jónás könyve után egy évvel jelenik meg, az elvállalt próféta szerepét értelmezi

 Költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez a „Gazdához” intézett fohász

 A közeli halál gondolatára felhatalmasodik benne a tettvágy, kész követni a Mindenható parancsait