Magazin típusú interjú:

· Túlterjeszkedik az információszerző interjú terjedelmén. Rádióban, TV-ben 10-12 perc; sajtóban 10-12 flekk.

· Előtérbe kerül az alany személye. Saját logikája szerinti összefüggések.

· Az alanyt szembesíteni kell ismert tényekkel, összefüggésekkel. + Nem csak a közvélemény által feltett kérdéseket, hanem a legmarkánsabb ellenvéleménnyel is szembesíteni kell.

· Fel kell készülni a témából. Fontos a téma exponálása.

· Az elején tisztázni kell, hogy miről van szó. Eseményhez, ügyhöz kötődik.

· Technikája: a legjellemzőbb nézet, a legvitatottabb kérdések megbeszélése. A kérdésbe belefoglalhatunk állítást, fogalomtisztázást (a közönség értse). 4-5 perc után megállunk> össze kell foglalni a mondottakat. Ha az alany mellébeszél, szembesíthetjük az ellentmondásokkal. Erre kénytelen igent vagy nemet mondani. Az újságíró mondja ki, amit az alany sejtet.

(2) Nagyinterjú:

A, Tematikus interjú:

· Cél egy téma körüljárása.

· A TV-ben önálló műsor 30-40 perc, 1 óra.

· Sajtóban egyre kevésbé van.

· Egyetlen dologról szól. Komoly felkészültséget igényel. Ezért szakújságírók írják.

· Előtérbe kerül az alany személye, ha a témához kötődik. Itt nem szabad elkanyarodni a témától. Jó kérdésekkel kell az alany segítségére lenni.

· Szerkesztő: utólag tetszőlegesen irányítható, de hitelesen adja vissza az elhangzottakat.

B, Mélyinterjú- életút interjú:

· A téma maga a főszereplő. Ma már a Talkshow-k kelléke.

· Cél: az ember személyiségét a maga teljességében, összetettségében mutassuk be, de ne vesszünk el a részletekben.

· Titka: Keressünk egy viszonyítási pontot, amin keresztül megvilágítjuk a személyiségének lényegét. Pl. nőkhöz való viszonya, olvasmányai, vágyai. Megfigyelni vacsora közben.

· Az interjú két ember kapcsolata. Hallgatni is tudni kell. Az alany érzékelje, hogy figyelünk rá, meghallgatjuk. A két beszélgetőtárs együttműködésének eredményeként dől el, hogy merre tart a beszélgetés. Az újságíró gerjesztője beszélgetésnek. Feladata, hogy az alanyt végigvigye a beszélgetésen, a legtöbbet és a legőszintébben beszéljen magáról.

Az interjúkészítés technikája:

· Információszerző: Az alany közszereplő. Hivatásszerűen működik közre. Információszolgáltatásra kötelezett személy.

· Riporter felkészül. Tiszázzuk, meddig terjed az alany kompetenciája. Tisztázzuk a terjedelmet, a feldolgozás módját a szerkesztővel.

· 30-40, maximum 90 másodperc.> krónika típus. Csak a legfontosabb információk kerüljenek bele. A név, beosztás, helyszín a felvezetőben legyen.

· Tájékoztatni kell az alanyt: bemutatkozunk, mely médiumot képviseljük. Találkozáskor névjegyet cserélünk. Mely műsorba vagy rovatba szánjuk. Megmondjuk a terjedelmét. Mikor jelenik meg, mely számban, műsorban. Milyen környezetbe szerkesztik: önállóan, blokkba, montázsba, illusztrációként, tematikus összeállításba. Szerkesztve lesz az anyag. Megmondjuk a témát, milyen információt szeretnénk. Joga van a kész anyagot megnézni leadás előtt.

· Szerkesztés, montírozás: a nyersanyag elnyeri végső formáját. Az újságíró figyelembe veszi a szerkesztő kérését, de első fázisban az újságíró szerkeszti meg. Azután lehet hadakozni a szerkesztővel. A vágás technikai eljárás. A rögzített anyagból kiemeljük a hasznos részeket.> Tematikai sorrendben kerülnek egymás mellé. Már az interjúkészítés közben szerkesztem, vágom az anyagot fejben. Ehhez idomítom a kérdéseket. Az interjú gerincét a kérdések adják. A túlforgatás ne legyen több 50%-nál.> 8 percre maximum 12-őt vegyünk fel. A kérdésekből kell kiindulni. Melyek a fontos kérdések? Ezt is rövidre vágom. Kétszer tegyük fel a kérdést, ha a válasz mellékvágány és közbevágok. A második kérdés így bevágható. Ne szeressünk bele egy mondatunkba vagy az alanyéba vagy a csendbe, mert ehhez szerkesztünk mindent, és az igazi lényeg elsikkad.

Az interjú kezelése:

Kié az interjú? Lehet az alanyé, a riporteré, a szerkesztőé. Alapvetően a riporter együtt rendelkezik a megrendelő szerkesztőséggel. A szerkesztő lényegi változtatásokat az újságíró véleményének kikérdezése után tehet. Stilárist a megkérdezése nélkül. Ha nem jutnak megegyezésre, az újságíró vagy enged, megalázkodik, vagy felteszi a kérdést, hogy marad-e a szerkesztőségben ezek után.

Mikor vonható vissza az interjú?

· Ha elenyészett a cél; már nem aktuális, nem időszerű. Ilyenkor az alany visszavonhatja.

· Ha az alany lényeges tényekben, adatokban tévedett, és már nem lehet korrigálni.

· Ha a vágás, szerkesztés során az interjú oly mértékben deformálódott, hogy nem tükrözi az alany valódi véleményét. Erről az alanynak és a szerkesztőnek meg kell egyeznie.

Felkészülés az interjúra:

Témából, archívum, kézikönyv, adatok, tények, korábbi cikkek.

Ismerősök> mélyinterjú. Szakértők a témában.

Fejben vázlatot készítünk az interjú menetéről.

Személyesen vegyük fel a kapcsolatot az alannyal. Tudósítsuk, hogy az interjú közös érdek, nem szívességet kérünk. Segítsük az alanyt, de ne a kérdések feltevésével. Legyünk nyitottak, határozottak, nyerjük el a bizalmát. A riporter legyen kitartó, akár makacs, de ez nem jelenthet zaklatást. Az udvariasság kötelező, de ne legyünk alázatosak. Tisztázzuk, hogy a közvéleményt képviseljük.

A saját élmények felhasználása nem jelenthet privatizálást> Saját érzést, véleményt a közvélemény sajátjaként állítja be az újságíró. A hanghordozás legyen nyugodt, de az indulat néha megengedhető.

Figyelembe kell venni az alany lelkiállapotát. Zaklatott, sebezhető emberekkel érzékenyen kell bánni. Magatartásunk nem tartalmazhat értékítéletet. Figyelembe kell venni a személyiségi jogokat, magántitkokat. Közéleti szereplőkkel több megengedett.

Helyszín:

Információszerző interjú: A téma és a helyszín legyen összhangban. A szakmai helyszín erősíti a néző bizalmát. Az élő adás hitelesebb, mint a rögzített, mivel nyomatékot ad a témának, feszültséget kelt. Az interjú egyszeri, megismételhetetlen. Stúdiófelvételnél tisztázni kell az időtartamot.

Fontos az első találkozás. Érdemes megkérdezni, hogy mi a véleménye a témáról, hátha van jó ötlete. Az előzetes megbeszéléseknél nem szabad lelőni a kérdéseket, mert megismételhetetlen.

Vitray Tamás bevezette az előinterjút. Le lehet modellezni, hogy mi fontos és mi nem. Veszélye az, hogy ebből álinterjú lehet, rossz színházi előadás.

A riporter az ellenszenves alannyal is köteles lojálisnak és segítőkésznek lenni. Jelezzük, hogy számíthat ránk, ha bajba kerül. Az alanynak óriási hatalma van. A hasznos és a felesleges anyag aránya fontos. Sokkal több anyagot felvenni felesleges és tiszteletlenség az alannyal szemben.

Vitray Tamás: „A riporter magatartása mindig, minden helyzetben legyen azonos általános emberi magatartásával.”

Az interjú hangulata:

A hangulatot a beszélgetők együtt alakítják, de az alaphangot a riporter alakítja kíváncsiságával.

Az alanyt nem kezelhetjük tárgyként. A jó riporter magabiztos. Érzékeltetni kell, hogy a témából felkészült.

Az interjúkészítés módszerei:

Minden riporter alakítsa ki a számára megfelelő munkamódszert. Diktafon, jegyzet, emlékezet. Diktafon adja vissza a legpontosabban, leghitelesebben adja vissza a beszélgetést, az alany mondanivalóját. A házi archívum bizonyíték egy sajtóperben. Fontos a jegyzetelés. Olyat rögzítünk, ami nem kerül szalagra. Miliő, metakommunikáció. Kulcsszavakat felírjuk.

Az újságíró személyisége:

A riporteri magatartást tudatosan kell kialakítani. Ez ne térjen el tényleges mivoltunktól. A riporternek tudatosan építenie kell magát. Sokat kell beszélgetni, kérdezni, tudni kell kommunikálni.

A riporter ne mutassa magát okosabbnak, mint amilyen. Nyegleséggel nem lehet tárgyi tudást pótolni. Nem lehet hétköznapi csevegéssé degradálni egy komoly szakmai témát. A túlságosan felkészült riporter könnyen kelt zavart.> beavatottnak mutatja magát, ontja az adatokat, ezzel lejáratja magát a közvélemény előtt.

Lehetséges, de nem ajánlott az interjút lepróbálni. A próba arra szolgálhat, hogy az alany megismerje a stúdiót, ne érezze magát idegenül. Ha kéri, tegyük ezt lehetővé számára. Ennek Magyarországon nincsen kultúrája.

Egy igényes interjú feltételezi, hogy a hangot, világosítást tisztázzuk a technikai személyzettel; s a riportszituációt a rendezővel.

A pszeudo - események

I. Spontán esemény: - a mindennapi életben maguktól jönnek létre

- a média rendszeresen beszámol róla (természeti jelenségek, halál)

- bekövetkezik akkor is, ha a média nem érdeklődik irántuk

II. Eltervezett esemény: - nem a média hozza létre, de annak tudatában szervezik, hogy a

Média beszámol róla> üzenet a közvéleményhez

- A közönségnek szánják. Protokoll. Pl. Magyarországra

miniszterelnök érkezik hivatalos látogatásra. I-II. keveredik.

III. Pszeudo - esemény: (létező eseményhez képest)

- média által feldolgozott

- Lényege: miközben tudatos szervezőmunka eredménye, spontán eseménynek próbálják

Beállítani.

· Médiában: pszeudo : spontán = 9:1> a média által bemutatott események 90%-a ilyen. A média nélkülük nem él meg. A médián kívül a kommunikátorok (PR) is kreálnak ilyen eseményeket.

· Kapcsolatban van a közönséggel

· Alapja egy olyan esemény, amely megfelel a közönség elvárásainak.

Példák:

· A Fidesz hosszú pártprogram helyett rövid szlogenekkel dolgozik. Nem indokolnak, magyaráznak, hanem közérthető szlogenekkel kommunikálnak. A pszeudo esemény találkozik a közvélemény elvárásaival.

· Illyés Gyula: „A madár árnyéka” című tanulmány> Petőfit valósággal kikergették a csatatérre. Beteljesítette önmaga sorsát. Olyannak mutatják magukat, amilyennek a közvélemény élvárja. Az esemény nemcsak az egyén ambícióiból fakad, hanem benne volt a levegőben.

· 1993. Postabank ügy. Agresszív reklám> óriási betéti állomány. A multik még csak kezdtek beszivárogni. 1992-es csődtörvény. A Postabank fizetésképtelen lesz. Megírja az újság.

Önmagát beteljesítő jóslat: A közvéleményre építve a média valószínűsíti, megjósolja egy olyan esemény bekövetkeztét, amely spontán eseményként (a média nélkül) nem következne be. (Petőfi, Postabank)

Kérdés: Miért érdekelt a média abban, hogy ilyen események bekövetkezzenek?

Mert szükség van olyan eseményekre, amelyekről be lehet számolni.

A médiaszereplőket és eseményeket gyakran kreálni kell. Vagy maga hozza létre, vagy közreműködik a létrejöttében.

A fotó pszeudo eseményről tudósít. Pl. esküvői kép. Mert a kép a címlapra kerül. A közönség igényeinek felel meg. A média az ő elvárásaikat elégíti ki. (De ez lehetne kölcsönös is. A média is megteremthetné az igényt.)

A fotó arról szól, ami a címe. A posztmodern ember képekben gondolkodik. Túljutottunk a szöveg birodalmán. Azt hisszük, hogy a kép adekvát azzal, ami a valóságban van. Nem ásunk a dolgok mélyére. Feltételezni kellene azt, hogy a közönségnek igénye lenne a dolgok mélyére nézni.

A képeknek ereje van.> Öbölháború - inkubátor> 10%-ról 85%-ra emelkedett a háborút támogatók száma az USA-ban.

A dolgok mozgatóerői nehezen foghatók meg. A pszeudo - események megrendelői néha csak a profitot tartják szem előtt.

Biafrai háború Nigéria> a pszeudo események lelepleződnek> lejáratják a médiumot. A legnehezebb és a legkreatívabb ezt megtervezni. Sok pénzt lehet keresni rajta, de nagyot lehet bukni vele. Magyarországon 2-3 éve foglakoznak vele + feature.

A pszeudo - események tervezésében bele kell foglalni a megtévesztés szándékát. Spontánnak kell feltüntetni. A nem valóságos elemek nagyobb súllyal bírnak, mint a valóságosak.

Manipuláció: nem valós elemek, melyek sugallnak valamit, felül kell, hogy kerekedjenek a valós elemeken.

Fontos az egyértelműség.

IV. Szuper pszeudo - események: - A megtervezett és kivitelezett eseményeknek semmilyen

köze nincs a valósághoz.

- Bekövetkezte kitervelt, művi úton kitervelt.

- Cél: név, arckép, megjelenjen, hogy felkapja a média.

- Egy dolog a cél, más dolog a kiváltott hatás. A kettő

gyakran nem esik egybe. A hatás társadalmi

csoportonként is eltérhet.

Jellemzői:

(1) Eltervezettnek kell lennie. Cél: megörökítsék, a média beszámoljon róla.

(2) Szükséges, hogy nyilvánosságot érintő vonatkozásai legyenek.

(3) Foglalja magában a megtévesztés szándékát.> spontánként kell eladni.

(4) Több benne a nem valós elem, mint a valós.

(5) Akkor sikeres, ha kiagyalói szerint kellő mértékben kétértelmű és gyakran magában foglalja azt a szándékot, hogy önmagát beteljesítő jóslattá váljon.

Az interjú

Az angolszász újságírásban visszaszorul, csak mint munkamódszer van jelen. Magyarországon a legjelentősebb műfaj. Elektronikus médiában is jelen van, mert a hitelesség megköveteli, hogy miközben idézünk valakit, megmutassuk az arcát és a hangját is.

Interjút készíteni valakivel:

= felkínálni a lehetőséget a megszólalásra.

· Az interjút szinte mindig kérik. Ez gesztus a közszereplő felé. Akkor indokolt, ha a közönség kíváncsi az illetőre. Az alany számára lehetőség, hogy álláspontját nyilvánosságra hozza.

· A közszereplés egyik formája, sőt leggyakoribb módja.

· Mára már kialakult a technikája, hogyan kerülhetnek be a politikusok a hírekbe. Pl. Nyugat-Európában hirdetik, hogy nem adnak interjút. Vagy kiszivárogtatás (> kétértelmű információk)> az újságírók utánajárnak, s interjút kérnek, hogy tisztázzák az ellentmondásokat. Így tehát a közszereplők kényszerítik ki, hogy foglakozzanak velük.

Umberto Eco: itt érhető tetten a politika és a sajtó összekapcsolódása, összejátszása. Az olvasó elveszti a fonalat.

· Nyilatkozatháború: öngerjesztő folyamat. A szereplők megtanulnak interjút adni. PR szakértők írják a szövegeiket. Az interjú egyre kevésbé spontán.

Paradoxon:

· Két ember magánbeszélgetése, de mindig jelen van a nyilvánosság.

· Az újságíró a közönséget képviseli.

· Ez a paradoxon a TV-ben kiéleződik. Milliók szemeláttára. Intim és bizalmas egyszerre.

Talkshow:

· Az alanyt kényszerítik, hogy olyasmiről beszéljen, amiről nem akar.

· Túllicitálja a riporter, és a műsor többi vendégét.

· Ez nem kifejezetten őszinte műfaj, de a legnépszerűbb.

· Szórakoztatáshoz kapcsolódik.

· Nem egyenlő a mélyinterjúval.

· Az egyén kevésbé ismert oldalának a bemutatása.

Sajtótájékoztató:

· Speciális műfaj; azokat az információkat mondják el, amelyeket a közönség elvár.

· A szocializmusban protokoll esemény volt. Valódi kérdések nem hangzottak el.

· Demokráciában a kötelező információszolgáltatás színhelye.

· Funkciói: A tájékoztatók az információszolgáltatásra kötelezett személyek, intézmények által szervezett fórum.

· Cél: Az újságírók segítségével informálják a közvéleményt. A sajtótájékoztató lehet rendkívüli és periodikus.

· Rendkívüli: váratlan eseményhez kötődő.

· Periodikus: Sajtótájékoztatót csak akkor érdemes tartani, ha olyan információt hozunk nyilvánosságra, melyet nem lehet exkluzív módon nyilvánosságra hozni. Törvény kötelezhet a tartására. Az ügyes sajtófőnök exkluzivitásra törekszik.> Az információnak áru jellege van.

James Gordon Benett:

Skót származású amerikai újságíró 1836-ban készítette az első interjút a New York Daily Herold című lapban egy prostituált meggyilkolásáról. Benett az esemény minden szereplőjét megszólaltatta és az eseményt publikálta. Ez hitelesebb, mint a tudósítás. Kiderítette, hogy ki a gyilkos.

Magyarországon Pallak, bécsi újságíró készítette az első interjút, Deák Ferenccel.

Interview:

= (eredeti jelentése) találkozni valakivel, valamilyen célból megbeszélést folytatni valakivel, kikérdezni, megidézni valakit.

· Tudatosan ki akarom szedni a legtöbbet a másikból.

· Az újságírás alapműfaja, de munkamódszer is egyben. Sok műfaj használja, mert információszerző lehetőség. A kérdések elhagyásával hírt, tudósítást, közleményt, nyilatkozatot lehet írni.

· Az interjúban benne van az alany személyisége.

· Itt a legkisebb a manipuláció lehetősége.

· Álláspont bemutatása. Gyakran művészi élmény.

· Mi a szerepe a kérdezőnek? Önmagát vagy valamilyen szervezetet képvisel, információt közöl. A 90-es évekig a mikrofonállvány eljátszása volt a feladata a riporternek. Csak a legkézenfekvőbb kérdéseket tették fel.

· Az újságíró és az alany gyakran ma sem egyenrangúak. A főszereplő mindig az alany. Ő ért ahhoz, hogy miről van szó. Az újságírónak kötelessége mindent megtenni, hogy az alapfogalmakkal tisztában legyen és tudjon kérdezni.

· Az interjú határműfaj az újságírás és a szépirodalom között.

· Két ember magánbeszélgetése valamilyen célból, hogy információhoz jusson, részben beavatottja legyen egy eseménynek, amely művészi élményt nyújt.

Az interjú típusai:

(1) Információszerző alapinterjú: (mint munkamódszer)

· Alany = hírforrás egy adott ügy kapcsán.

· A hír hat alapkérdését járja körül.

· A hírérték döntő!

· A készítő a háttérben marad, szerepe a kérdések feltevése, információszerzés.

· A kérdéseket a feldolgozás során elhagyja és a válaszokból hírt vagy tudósítást ír.

(2) Krónika vagy híradó típusú interjú:

· Egységes logika alapján épüljenek fel.

· Kerek egészet alkossanak.

· Ez az egyik legnehezebb műfaj.

(3) Álinterjú:

· Az első ellenkezője. (Orbán Viktor szerda reggeli interjúi ilyenek.)

· Előbb jön az információ, hogy miről szóljon az interjú, aztán következik a tényleges interjú.

· Ez majdnem pszeudo - esemény.

A jó interjúban a kérdés kapcsolódik az előző kérdésre adott válaszhoz. Tehát a kérdések illeszkednek.

A felkészülés során fejben elkészítem az interjú vázlatát. Mit akarok megtudni, honnan, hová akarok eljutni. Melyek azok az alapkérdések, melyek előreviszik az eseményt.

Az alanynak csak a témát mondjuk meg előre. A kérdéseket soha. Maximum az első kérdést, hogy tudjon rá készülni. Érzékenyen reagáljunk a válaszra.

Mester Ákos: „Ki ül a székbe?”

Létezik-e médiatudomány?

Jászai Oszkár a XX. sz. című folyóirat szerkesztője, publicistája.

A tudományosság = az egyetemes okok keresése, egy alaptörvény kutatása.

Két módszere van: deduktív és induktív.

A sajtótudománynak a természettudomány módszertanát kell átvennie. Minden olyan írás, ami folyoiratokban megjelenik és közéleti, az publicisztika.

Olyan oktató-kutató rendszerre van szükség, ami lehetővé teszi, hogy egy tudományág önálló életet éljen.

Az egyes tudományágak a létező reális világ jól elkülöníthető jelenségeit vizsgálják. Mindössze 10 éve foglalkoznak vele Magyarországon. 3 nagy egyetemen (ELTE, JPTE, JATE).

Ennek a tudományágnak ki kell, hogy alakuljon az önálló fogalami apparátusa.

A sajtóműfajok jellegzetességeit vizsgáljuk.

2 módszer:

Empirikusok:

-megfigyelés, tapasztat

-induktív leírandó jelenségek

-minden egyes dolgot megvizsgálnak, s így próbálnak meg általánosítani

-a sajtótudomány vizsgálatának a tárgya a nyelv

Racionalisták:

-deduktív módszer

-hipotézisrendszereket állítanak fel, feltételeznek valamit, s csak utána vizsgálják a valóságot

-igazolnak vagy cáfolnak

(Karl Popper: „Tapasztalataink börtönébe vagyunk zárva.”)

Mi az elsődleges az újságírásban?

-tehetség, vagy elsajátítható tudás

(Bibó István)

Bolgár György: A New York Times sztori)

Magyarországon a felsőfokú újságíróképzés 1953-ban indult, szovjet mintára.

Solt Andor: műfaji kérdésekkel, sajtóműfajjal foglalkozott

(1956.) Műfaj és műfajelmélet c. könyve

A forradalom után megszünt a képzés.

Ami a műfajelméletet illeti, tudományos igénnyel meghatározott és általánosan elfogadott igényről nem beszélhetünk, de létezik szakmai megegyezés, ami pótolni látszik az elmúlt évtizedekben elmaradt tudományos munkát.

Újságírás és határterületei:

-novella (szépirodalom)

-riport (újságírás)

-szociográfia (társadalomtudomány)

A szerző sem tesz különbséget a műfajok között.

(Magyar Fórum: Csurka>> nem árt olvasni, Csurka nyelvi kifejezőkészsége miatt

Csurka prózája műfajilag meghatározhatatlan.

-Az újságíró mindig az induktív módszer híve. A valóságból dolgozik. A szépirodalom a fikció területe. A szocializmusban az újságírás a deduktív módszert követte.

-Az író és az újságíró gyakran ugyanazokkal az írói módszerekkel dolgozik. Cél az élmény és az ismeret.

-Az újságírás tömegigényeket elégít ki.>> kisebb a mozgástér.

-Az újságírás sokkal kevésbé igényli az egyéniséget, de felértékelődik a kreativitás, az ötlet.

-Alapvető különbség a szépirodalom és az újságírás között, hogy a szépirodalom kulcsszava a fikció, az újságírásé a tényszerűség.

-Az újságíró számára óriási kísértés, hogy elszakadjon a valóságtól.

-Az újságíró nagyon közel van a valósághoz, tudósít a világról, míg a szépíró felül képes emelkedni a lényegen, egy cseppben írja le az egész óceánt, míg az újságíró leragad a cseppnél.

(N. M. - Meztelenek és holtak

Irwin Shaw - Oroszlánkölykök)

Sajtóműfajok elmélete:

Újságírásban használt fogalmi apparátus. A szaktudomány feladata: általánosságokat megfogalmazni, törvényszerűségeket megállapítani.

Műfaj:

A műfaj a „csomagolás”, de nem válik el élesen a tartalomtól. Szigorú forma pl. szonett.

Tartalom: a szerző a formán belül mit hoz létre. A tartalom szorosan kapcsolódik a formához. A forma külső és belső eleme is a műnek,hiszen a műfaj nemcsak formai kötöttségeket jelent. A szerző meghatározza, milyen elemek alapján szerkeszti az anyagot, milyen stílusa, milyen stilisztikai, hangulati elemeket tartalmaz.

Az újságírásban a műfaj külső és belső (tartalmi, formai, hangulati és stílusbeli) jegyeknek az összessége, mely megkülönbözteti egymástól az alkotások (médiatermékek) egyes típusait.

Sajtó két alapvető feladata:

1. tájékoztatás

2. szabad véleménnyilvánítás lehetőségének megteremtése

Eszerint két műfajcsaládot különböztetünk meg:

1. Tényközlő (tájékoztató, informatív)

-hír

-tudósítás

-interjú

-riport

-feature