ISMERTESSE AZ ELEKTRONIKUS KÉSZÜLÉKEK DOBOZAINAK KIALAKÍTÁSI MÓDOZATAIT! JELLEMEZZE A RACK RENDSZERT ÉS TÉRJEN KI ALKALMAZÁSÁNAK ELŐNYEIRE! MUTASSA BE

Az elektronikai berendezések mechanikai felépítése eltér a hagyományos technológiától. Az alkatrészek gyártását már nem egyedi vagy tömeggyártási eszközökkel, berendezésekkel gyártják, hanem számítógéppel vezérelt eszközökkel. Ezek lehetnek:
- Leszabó gépek
- Widemann jellegű lyukaszók
- CNC vezérlésű hajlító
- CNC vezérlésű eszterga – maró gépek
A professzionális berendezés mechanikai felépítése:
- Előlap: olyan mechanikai építőelem, amelyben a műszeregység üzemeltetéséhez szükséges kezelő- és jelző-elemek, csatlakozók, szerelvények, valamint feliratok helyezhetők el. Pl.: rekeszelőlap – kártyarendszereknél alkalmaznak; fiókelőlap – kártya-, rekeszkészülék és vegyes fióknál alkalmaznak.
- Váz: az a térben erősen tagolt mechanikai építőelem, amely alkatrészek, alkatrészcsoportok, keretek, ill. egyéb szerelvények egybefogására alkalmas és ezeknek részleges mechanikai védelmet biztosít.
- Burkolat: többnyire olyan lemezekből készült építőelem, amely a kész szerkezet befedése, árnyékolása, védelme mellett esztétikai követelményt is kielégít.
- Ajtó: olyan építőelem, amely a készülékszekrény kezelőelemeinek, csatlakozóinak, szerelvényeinek az elzárhatóságát biztosítja üzem közben, kinyitva viszont megkönnyíti az ellenőrzést, javítást.
Építőegységek:
- Rekesz: olyan szerelési építőegység, amelynek méretei a fiókméreteknél kisebbek, ezáltal a fiókban elhelyezhetők. Dobozba helyezve önálló készülék építésére alkalmas. Építőelemei szerint lehet:
o Kártyarekesz: olyan szerelt építőegység, amely áramköri kártyák befogadására alkalmas
o Készülék-, műszerrekesz /plug-in/: olyan szerelési építőegység, amely önálló készüléknek, műszeregységnek tekinthető
- Fiók: olyan szerelési építőegység, amelynek magassági és szélességi méretei illeszkednek a dobozok és burkolt szekrényvázak belső méreteihez, és a teljes készülék, műszer vagy a készülék egyes funkcionális egységeinek elhelyezésére és rögzítésére alkalmasak:
o Készülék-, műszerfiók: olyan szerelési építőegység, amely készülékdobozba vagy szekrényvázba helyezve a teljes készülék, ill. annak befogadására alkalmas
o Kártyafiók: olyan építőegység, amely készülékdobozba, vagy szekrényvázba helyezve áramköri kártyák külön befogadására alkalmas
- Burkolt szekrényváz: burkolattal bíró szilárd szerkezet, amely a rekeszek, ill. fiókok befogadására alkalmas. Villamos szerelvények esetén felületvédelemmel kell ellátni.
- Asztali készülék: rekeszeket vagy fiókokat befogadó készülékdoboz.
- Fiókos szekrény: rekeszeket vagy fiókokat befogadó burkolt szekrényváz.
A műszeriparban rendkívül elterjedt a 19” (colos) vázszerkezet rendszer. A KGSZ 81.0207-es szabványsorozat foglalkozik. A 19”-os vázrendszer előírásainak megfelelően kialakított műszerek, készülékek esetében az előlapnak a készülék felerősítésére szolgáló oldalt kiálló részét több cég külön levehető szegletként képezi ki. A szegleteket eltávolítva a műszer asztali készülékként használható. Az asztali készülékeknek vázrendszerbe behelyezhető kialakítása az alábbi előnyökkel jár:
- Egyféle típust kell csak gyártani, amely asztali készülékként és vázrendszerbe behelyezve egyaránt használható
- A készülék mindkét felhasználási mód esetén azonos körülmények között működik. A készülék doboza, burkolata a vázrendszerben is teljesíti feladatát, pl. árnyékol, környezeti hatások ellen védelmet nyújt.
- Levehető felerősítő szeglet alkalmazása esetén kedvező térkihasználás érhető el mindkét alkalmazási móddal.
A műszeriparban a Kontakta gyár által „Kontasett” néven forgalomba hozott 19”-os vázrendszer, egyre jobban elterjed. A rendszer előnye, hogy tömegben, extrudálással alumíniumötvözetből gyártható idomdarabokból készül, és ezért könnyű, gazdaságos konstrukció.
Hőtani alapfogalmak:
Hővezetés: a hőnek részecskéről részecskére való továbbítása, a részecskék kinetikai energiájának kicserélése útján.
Átmeneti ellenállás: a szabályos vezetéses hőkezelés egyik változata a határfelületen fellépő hővezetés. A határfelület felszíne elsősorban a fizikailag néhány ponton érintkező felületek közötti egyenetlenségekből áll. Az érintkező felületek között a hőközlés a légrésen és a fizikailag érintkező pontokon keresztül egyaránt hővezetés útján megy végbe. Az elektronikai készülékekben használt kitöltő anyagok: szilikonzsírok, híg szilikongumik és a lágy fémek, mint például az indium.
Hőszállítás (konvekció): szilárd test és a vele érintkező áramló gáz vagy folyadék közötti hőátadás. A felülettel érintkező közeg részecskéi viszik fel a hőenergiát, majd tovaáramolnak. Ha a közeg áramlása a felmelegedés okozta sűrűségváltozás miatt jön létre, a hőszállítási folyamatot természetes konvekciónak nevezzük.
Hősugárzás: a hősugárzó hőcsere a testek által, hőmérsékletüktől függő mértékben kisugárzott, ill. elnyelt elektromágneses hullámok útján jönnek létre. A hőátadás hősugárzás útján anyagi közvetítő közeg nélkül, elektromágneses hullámok segítségével jön létre. A 0,1 és 100 μm közötti hullámhosszak tartományát hősugárzási tartománynak nevezik. Egy testnek az a képessége, hogy valamilyen hullámhosszon hőenergiát sugározzon, a test hőmérsékletétől és a sugárzó felület jellemzőitől függ.
Hűtőbordák:
A hűtőbordák alkalmazásának célja, hogy a felület nagyságát járulékos hőátadási felülettel megnöveljük. Alakjuk igen változatos, így többek között négyszögletes, parabolikus, hiperbolikus és hengeres hűtőbordák vannak. A legáltalánosabb geometriai alakzat a függőleges négyszögletes hűtőborda. Egy hűtőborda felülete és a környezeti hőnyelő közti hőátadásra a Ф=ηKA/tfel-tk/ egyenlet vonatkozik. A hűtőborda η hatásfoka annak mértékét adja meg, hogy a hűtőborda mennyire képes külső csúcsának hőmérsékletét a bordahő hőmérsékletével azonos értéken tartani. Állandó hőmérsékletprofilú hűtőbordák esetében a külső hőátadási egyenlet általános alakjára redukálódik: Ф=KA/tfel-tk/.
A hűtőbordák hatásfoka diagrammok segítségével határozhatók meg. A görbék használatához szükség van a hűtőborda magasságának, vastagságának, hővezető- képességének, valamint a teljes konvekviós és hősugárzási együtthatónak az ismeretére vagy legalább ezek becsült értékére.
A hűtőborda egészére vonatkozó KA érték a sugárzási és a szabad konvekciós hővezető- képességből tevődik össze, és a KA=αAfel+αrAr összefüggéssel írható fel. Az α szabad korrekciós tényező a bordák magasságával és egymástól való távolságával van kapcsolatban, amennyiben α a hűtőborda teljes Afel konvekciós felületére vonatkozik. A maximálisan elérhető érték a lapos lemezhez tartozik, ezért általános tervezési szabálynak tekintendő, hogy a bordákat egymástól olyan távolságban kell elhelyezni, hogy az egyes bordafelületek konvekciós áramlási profilja ne hason egymásra. A borda magasság – távolság arányánál /h/k az 1:1…2:1 értékek jó szabad konvekciós hőátadást biztosítanak.
Anyagtakarékosság céljából olyan lapos keresztmetszetet kell választani, hogy nagy legyen a kerület adott területű keresztmetszet esetén. Különös gondot kell fordítani a hűtőborda és a hőforrás, pl. tranzisztor közötti hőellenállás minél kisebb értéken való tartására. Nagyobb teljesítmények esetén jól meghúzható csavaros kötést kell alkalmazni és az érintkező felületeket a hőt viszonylag jól vezető, az üzemi hőmérsékleten ki nem olvadó szilikonzsírral kell bevonni. A fémesen érintkező pontok közül a szilikonzsír az összeszorító erő hatására kiszorul, ott nem zavarja a hőátadást, a levegő kiszorításával a többi helyen viszont javítja.

MAGYARÁZZA EL A TÉRVEZÉRLÉSŰ TRANZISZTOROKKAL FELÉPÍTETT ALAPKAPCSOLÁSOK MUNKAPONT-BEÁLLÍTÁSÁNAK MÓDJÁT! ISMERTESSE HOGYAN HATÁROZHATÓK MEG HELYETTESÍ

Source kapcsolású erősítőfokozat:
A kapcsolás bemenete a gate-source, a kimenet a drain-source, a közös elektróda a source. A működés során a tápegység egyenáramú teljesítménye alakul át a vezérlő ug generá-tor által meghatározott ütemben váltakozó áramú teljesítménnyé, és az így felerősített feszült-séget az Rt terhelés használja fel.
Feltételezve, hogy az ube bemeneti feszültség pozitív irányban nő, ez a változás csökken-ti az UGS záróirányú feszültséget, és az ID csatornaáram növekszik. A csatornaáram növekedé-se előidézi az RD ellenálláson eső feszültség növekedését, amely ugyanakkor az UDS feszült-ség csökkenését eredményezi. Ezt a változást a Cki csatolókondenzátor a kimenetre közvetíti, és így a kimeneti feszültség csökken. Mivel az uki feszültség változása ellentétes irányú az ube feszültség változásával, a source-kapcsolás fázist fordít.
Munkapont beállítása: a munkaponti adatokat az alkalmazott tranzisztor karakterisztikái alapján az egyenáramú munkaegyenes segítségével határozzuk meg. A szerkesztésnél az M-munkapontot az A-osztályú beállításra érvényesen, a munkaegyenes közepén kell felvenni. A kapcsolás egyenáramú munkaellenállása eben az eset-ben: RD+RS. Ha a tápfeszültség, és az egyenáramú munkaellenállás értékét ismertnek tekint-jük, a tranzisztor három munkaponti adata a karakterisztikáról leolvasható. A két munkapont-beállító ellenállás értéke, a munkaponti adatok ismeretében számítással meghatározható:;.
Váltakozó áramú jellemzők:

- Feszültségerősítés:
- Áramerősítés:
- Bemeneti ellenállás: az az ellenállás, amely az erősítő bemenetét lezárja, ha a meghajtó generátort nem vesszük figyelembe.
- Kimeneti ellenállás: az az ellenállás, amely az erősítő kimenetét lezárja, amikor a terhelő ellenállás nem terheli a kimenetet.
Drain kapcsolású erősítőfokozat:
A kapcsolás bemenete a gate-drain, a kimenet a source-drain, a közös elektróda a drain. Az ube bemeneti feszültség pozitív irányban nő, ez a változás csökkenti az UGS záróirányú feszültséget, és az ID csatornaáram növekszik. A csatornaáram növekedése előidézi az RS el-lenálláson eső feszültség növekedését. Ezt a változást a Cki csatolókondenzátor a kimenetre közvetíti, és így a kimeneti feszültség pozitív irányban változik. Mivel az uki feszültség válto-zása követi az ube feszültség változását, a drain-kapcsolás nem fordít fázist.

Munkapont beállítása: a munkaponti adatokat az alkalmazott tranzisztor karakteriszti-kái alapján, az egyenáramú munkaegyenes segítségével határozzuk meg. A szerkesztésnél az M-munkapontot az A-osztályú beállításra érvényesen, a munkaegyenes közepén kell felvenni. A kapcsolás egyenáramú munkaellenállása eben az esetben: RS. A gate-osztó két ellenállásá-nak értéke a munkaponti adatok ismeretében kiszámítható:;

Váltakozó áramú jellemzők:

- Feszültségerősítés:
- Áramerősítés:
- Bemeneti ellenállás:
- Kimeneti ellenállás:
Gate kapcsolású erősítőfokozat:
A kapcsolás bemenete a source-gate, a kimenet a drain-gate, a közös elektróda a gate. Az ube bemeneti feszültség pozitív félperiódusában növekszik az UGS záróirányú feszültség, és az ID csatornaáram csökken. A csatornaáram növekedése előidézi az RD ellenálláson eső feszültség növekedését. Ezt a változást a Cki csatoló kondenzátor a kimenetre közvetíti, és így a kimeneti feszültség pozitív irányban változik. Mivel az uki feszültség változása követi az ube feszültség változását, a gate-kapcsolás nem fordít fázist.

ISMERTESSE A FÖLDELT KOLLEKTOROS ÉS A FÖLDELT BÁZISÚ ALAPKAPCSOLÁSOK MUNKAPONT-BEÁLLÍTÓ MÓDSZEREIT! MAGYARÁZZA EL, HOGYAN HATÁROZHATÓK MEG A KAPCSOLÁS

Kollektor kapcsolású erősítőfokozat:
A kollektor váltakozó áramú szempontból földpotenciálon van a tápfeszültséget szolgál-tató generátor pozitív pólusával együtt. A bemeneti jelgenerátor ebben a kapcsolásban a bázis és kollektor közé kapcsolódik, a kimeneti jel az emitter és a kollektor elektródák között áll rendelkezésre.
Az elemek szerepe és a kapcsolás működése: R1 és R2 munkapont-beállító; RE munka-pont-beállító, munkapont-stabilizáló és munkaellenállás; Rt terhelő-ellenállás; Cbe, Cki egyenfeszültég-leválasztó és váltakozó feszültség csatoló kondenzátorok; T tranzisztor erősítő elem. Feltételezve, hogy a bemeneti feszültség a pozitív félperiódusban nő, ez a bemeneti csatolókondenzátoron keresztül növeli az UBE feszültségét és az IB áramot. A növekvő bázis-áram felerősítve jelenik meg az emitter körben és az IE növekedése előidézi az RE emitterellenálláson eső feszültéség növekedését, tehát az uki kimeneti feszültség nő. A beme-neti jel az erősítő fokozaton keresztül, nem szenved fázisfordítást. Megállapítható, hogy az emitterpotenciál követi a bázispotenciált, ezért a kapcsolást emitterkövető erősítőnek nevez-zük. A tranzisztor egyenáramú munkapont beállítása ugyanúgy történik, mint az emitter kap-csolású erősítő fokozatoknál.
Váltakozó feszültségű jellemzők:
- Feszültségerősítés: a kapcsolás feszültségerősítése megközelítően egységnyi-nek tekinthető és az erősítés során nincs fázisfordítás:.
- Bemeneti ellenállás:
- Áramerősítés:
- Teljesítményerősítés:
- Kimeneti ellenállás:

Alkalmazás: a közös kollektoros erősítőfokozatot, jellemzői alkalmassá teszik, hogy erősítők utolsó fokozataként alkalmazzák. A kapcsolás kis kimeneti ellenállása, jó illesztést valósít meg a terhelő-ellenállás és az erősítő között.
Báziskapcsolású erősítőfokozat:
Az egyenáramú munkapont-beállítás feszültségosztós megoldású, a munkapont hőmér-sékletváltozás okozta eltolódásának kompenzálását emitterellenállás biztosítja. A báziskon-denzátornak köszönhetően váltakozó áramú szempontból a bázis földpotenciálon van.
Az elemek szerepe és a kapcsolás működése: R1, R2 munkapont-beállító; RE munkapont-beállító és munkapont-stabilizáló ellenállás; RC munkapont-beállító és mun-kaellenállás; Rt terhelő-ellenállás; Cbe, Cki egyenfeszültég-leválasztó és váltakozó feszültség csatoló kondenzátorok; CB a tranzisztor bázisát váltakozó áramú szempontból földeli; T tranzisztor erősítő elem. A bemeneti jel pozitív félperiódusában az emitterpotenciál nő, ami az UBE feszültség csökkenéséhez vezet, mivel a bázispotenciál állandó. Az UBE csökkenésének következményeként csökken az IE és az IC, ami az RC kollektorellenálláson eső feszültség csök-kenéséhez vezet. Ez a kollektorpotenciál csökkenését eredményezi, és így az uki kimeneti feszültség növekszik. Megállapítható, hogy a kapcsolás nem fordít fázist.
Váltakozó feszültségű jellemzők:
- Bemeneti ellenállás:
- Kimeneti ellenállás:
- Feszültségerősítés:
- Áramerősítés:

Alkalmazás: előnytelen be- és kimeneti ellenállás-viszonyai miatt általában magasfrekvenciás, hangolt erősítőkben alkalmazzák. A nagyfrekvenciás hangolt erősítők be-menetének és kimenetének transzformátoros illesztése viszonylag könnyen megoldható. A bemenet és a kimenet között elhelyezkedő bázisréteg hatására, csökken a bemenet és a kime-net között fellépő káros visszahatás.

ISMERTESSE A FÖLDELT EMITTERES ALAPKAPCSOLÁS MUNKAPONT-BEÁLLÍTÁSÁNAK SZEMPONTJAIT ÉS MÓDSZEREIT! MAGYARÁZZA EL A KISJELŰ VEZÉRLÉS JELLEMZŐINEK MEGHATÁ

Munkaponti adatok meghatározása:
A kapcsolás munkapontját bázisellenállással vagy bázisosztó alkalmazásával állíthatjuk be. A bemenet a bázis-emitter, a kimenet a kollektor-emitter, a közös elektróda az emitter. A kapcsolást felépítő elemek, és az ok szerepe:
- R1, R2 munkapont-beállító
- RE munkapont-beállító és munkapont-stabilizáló
- RC munkapont-beállító, és munkaellenállás
- Cbe, Cki egyenfeszültség-leválasztó, valamint váltakozó feszültség csatoló
- CE, az RE ellenállást váltakozó áramú szempontból rövidrezárja
- T tranzisztor az erősítő elem

Földelt emitteres erősítő
A munkaponti adatokat szerkesztéssel az alkalmazott tranzisztor IC = f(UCE) karakterisztikái alapján, az egyenáramú munkaegyenes segí6ségével határozhatjuk meg. A szerkesztésnél az M-munkapontot az A-osztályú beállításra érvényesen, a munkaegyenes közepén kell felvenni. A kapcsolás egyenáramú munkaellenállása ebben az esetben RC+RE. Ha az UT, RC és az RE értékét ismerjük, a tranzisztor négy munkaponti adata (IC, UCE, IB, UBE) a karakterisztikáról leolvasható.

A tranzisztor IC=f(UCE) karakterisztikái
Munkapont beállítása:
A bázisosztót alkotó ellenállások értéke, a munkaponti adatok segítségével meghatározható:;
Kisjelű vezérlés jellemzői:

Hibrid paraméteres helyettesítő kapcsolás
- Feszültségerősítés: közepes működési frekvencián (1kHz) dolgozunk, tehát a kondenzátorok rövidzárnak tekinthetők. A feszültségerősítés a kimeneti fesz. és a bemeneti fesz. hányadosa:
- Áramerősítés: a kimeneti áram és a bemeneti áram hányadosa:
- Teljesítményerősítés: a teljesítményerősítés és áramerősítés abszolút értékének szorzata:
- Bemeneti ellenállás: az az ellenállás, amely az erősítő bemenetét lezárja, ha a meghajtó generátort nem vesszük figyelembe:
- Kimeneti ellenállás: az az ellenállás, amely az erősítő kimenetét lezárja, amikor a terhelő ellenállás nem terheli a kimenetet:
Frekvenciafüggés:
A váltakozó áramú helyettesítő kapcsolásban a csatoló kondenzátorokat közepes frekvencián, váltakozó áramú szempontból rövidzárnak tekintjük. Alacsonyabb frekvenciákon ezek a kondenzátorok szintcsökkenést okoznak, mivel frekvenciafüggő feszültségosztót alkotnak az őket terhelő ellenállással. A szintcsökkenés általában nem lehet nagyobb mint 3 dB.
Az emitter kondenzátor alacsony frekvencián már szakadás. Kisfrekvenciás erősítéscsökkenést okoz, de megnöveli a kapcsolás bemeneti ellenállását is. Méretezésnél az a cél, hogy az erősítő alsó határfrekvenciáján is közelítően zárja rövidre az emitter ellenállást.

ÉRTELMEZZE AZ OPTOELEKTRONIKA ALAPFOGALMAIT! MAGYARÁZZA EL A FOTOELLENÁLLÁSOK, FOTODIÓDÁK, FOTOTRANZISZTOROK MŰKÖDÉSÉT, ÉS ÉRTELMEZZE JELLEMZŐ TULAJDO

Optoelektronikai alapfogalmak:
Fényáram (fluxus, jele: ): a fény terjedésére merőleges, tetszőleges nagyságú felületen időegység alatt áthaladó fényenergia mennyiség. Fénytechnikai mértékegysége a lumen (lm).
Pontszerű fényforrás fényerőssége (jele: I): az a fényenergia mennyiség határozza meg, amelyet időegység alatt az 1m sugarú gömb 1m2 felületén át kisugároz: , ahol Ω a térszög nagysága. Mértékegysége a candela (cd).
A megvilágítás erőssége (jele: E): a szemlélő előtt megjelenő, megvilágított A felület világosságára jellemző: . Mértékegysége a lux (lx).
Fotoellenállás:
A fotoellenállás egy záróréteg nélküli passzív félvezető elem, amely fénysugárzás hatására változtatja az ellenállását. Megvilágítás nélkül a fotoellenállásra nem esik fény, a töltéshordozók nincsenek gerjesztve, emiatt a fotoellenállás nagy ellenállást képvisel. Megvilágítás alatt a fény töltéshordozókat gerjeszt, így a fotoellenállás ellenállása kisebb értékű lesz. A fotoellenállás ellenállása a megvilágítás erősségének függvénye, és igen széles határok között változik. Állandó fényerősség esetén a fotoellenállás ellenállásának értéke a következőktől függ: a fotoellenállás alapanyagától és szennyezettségének mértékétől; a megvilágított felület nagyságától; a vezető pálya alakjától.
A fotoellenállások fontos jellemzője a sötétellenállás és a világos-ellenállás, valamint a maximális fotoérzékenység hullámhossza és a megszólalási idő. Az R0 sötétellenállás a fotoellenállás sötétben mért ellenállása. Az R1000 világos-ellenállás az 1000 lux megvilágítási erősség esetén mért ellenállásérték. A tr megszólalási idő az az idő, amely a sötét állapotot követően 1000 lux erősségű fénnyel megvilágított fotoellenállás esetén addig telik el, amíg az áram az R1000-nél érvényes értékének a 65%-át el nem éri.
Alkalmasak lassú változást igénylő szabályozás- és vezérléstechnikai feladatok ellátására. Pl.: fénysorompók, közvilágítás-kapcsolók, megvilágítási erősség mérőkben és vészjelzőkben.
A PN-átmenet viselkedése fényhatás esetén:
H a megvilágítás hatására megfelelő energiával rendelkező fotonok hatolnak be a PN-átmenetbe, akkor belső fényelektromos hatás következtében helyi töltéshordozó párok keletkeznek. A tértöltési tartományban jelenlevő villamos erőtér a keletkezett töltéshordozó párokat szétválasztja. A szétválasztott töltéshordozók kifelé folyó áramként megjelenhetnek a külső áramkörben. A fotoáram mind nyitóirányú, mind záróirányú külső feszültség esetén is záróirányban folyik.
Fotodiódák:
Különleges felépítésű félvezető diódák, amelyek PN-átmenete fénysugárzással megvilágítható. A fotodiódákat leggyakrabban záróirányban működtetik. Záróirányban polarizálva, a megvilágítás hatására záróirányú áramuk megnő. A zárási áram növekedése egyenesen arányos a megvilágítás erősségével. A fotodióda S fényérzékenységét a zárási fotoáram és a megvilágítás hányadosaként határozzuk meg: .
A fotodióda záró árama a megvilágítás erősségével arányosan növekszik, ezért különösen jól alkalmazhatók fénymérésre. Sok helyen alkalmazzák még a szabályozás- és vezérléstechnikában.
Fototranzisztorok:
Megvilágítható bázis-kollektor átmenettel rendelkező speciális szilíciumtranzisztorok. A záróirányban előfeszített PN-átmenet megfelelő megvilágítása esetén, a fellépő elektromos hatás révén keletkező töltéshordozók megnövelik ezt az áramot és IB=0 beállításban ennek az áramnak a (B+1)-szerese jelenik meg a kollektor körben. Tehát közös emitter kapcsolásban a kollektor a fototranzisztor B egyenáramú áramerősítési tényezőjének megfelelően megnövelt fotoáramot állít elő. Alkalmazási területei megegyeznek a fotodiódákéval, azonban nagyobb érzékenységet, de alacsonyabb határfrekvenciát biztosítanak.
Fénykibocsátó dióda (LED):
Speciális felépítésű diódák, amelyek az elektromos energiát fényenergiává alakítják. Ezeknek a diódáknak az alapanyaga vegyület típusú félvezető. A kis hatásfok ellenére számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek: hasznos kimeneti fényelőállításhoz alacsony áramot és feszültséget igényelnek; majdnem késedelem nélkül reagálnak a vezérlő jelre; nagyon kicsi helyen elférnek, ütésállók és élettartamuk nagyon nagy. A fotodióda fényerőssége egy bizonyos nyitóirányú áramértéken felül már nem változik számottevően. Mivel a fénydióda nagyon kis értékű dinamikus ellenállással rendelkezik nyitófeszültsége fölött, ezért általában áramgenerátoros táplálást alkalmaznak.
Elsődlegesen jelző és kijelző-elemként kerülnek felhasználásra különböző műszer-előlapokon, hétszegmenses és alfanumerikus kijelzőkben.
Lézer dióda:
A lézer fény kibocsátására és erősítésére alkalmas eszköz, amelynek működése a kényszerített fénykibocsátás jelenségén alapszik. A dióda alapanyaga vegyület típusú félvezető. A hagyományos fénydiódákhoz viszonyított előnyük: nagy, 20% feletti átalakítási hatásfok; viszonylag nagy sugárzási teljesítmény; a kibocsátott fény rendkívül kicsi széttartása. Alkalmazzák információk digitális rögzítésére és olvasására alkalmas berendezésekben (CD lemezjátszó, CD ROM) és az üvegszálas digitális információ-átvitelben.
Folyadékkristályos (LCD) kijelzők:
Eltérően a fénydiódáktól nem bocsátanak ki fényt, hanem csak külső megvilágítás esetén láthatók. Működésük a folyadékkristályok azon tulajdonságán alapszik, hogy külső elektromos feszültség hatására változtatják fénytani tulajdonságaikat. A folyadékkristály külső feszültség nélkül átlátszó, külső feszültség esetén pedig sötét. A folyadékkristályok olyan szerves vegyületek, amelyek szilárd- és folyékony halmazállapotban is úgy viselkednek, mint a kristályok.
Térvezérlésű folyadékkristályos kijelzők: alapállapotban a folyadékkristályok átengedik a fénysugarakat. Ha a folyadékkristályokat megfelelően nagy erősségű elektromos térbe helyezzük, a folyadékot alkotó molekulák térbeli elhelyezkedése megváltozik, és az anyag zavaros lesz. Megvilágítás hatására a zavaros folyadék tejfehérnek látszik. Ez a jelenség a villamos tér megfelelő térbeli alkalmazásával, tetszőleges karakterek megjelenítését teszi lehetővé. A kijelzőket kondenzátorszerűen alakítják ki; a két fegyverzetre feszültséget kapcsolva állítják elő a szükséges elektromos teret. A vezérléshez váltakozó feszültséget használnak, mivel az egyenfeszültség elektrolízist indít el, ami a folyadékkristály élettartamát jelentősen csökkenti. A váltakozó feszültség frekvenciája legalább akkora legyen, hogy a szem számára ne legyen érzékelhető a villódzó hatás.
Dinamikus szórás elvén működő folyadékkristályos kijelzők: működésükhöz nagy vezérlőteljesítmény szükséges. Az elektromosan vezető folyadékkristályban a rákapcsolt váltakozó feszültség hatására részecskemozgás indul meg, aminek következtében a folyadék zavaros lesz. Megvilágítás hatására a zavaros részek kifehérednek. Főleg nagyméretű kijelzők esetén kerülnek felhasználásra.
Numerikus kijelzők:
Decimális számok kijelzését teszik lehetővé. A legegyszerűbb megoldás az úgynevezett hétszegmenses kijelző, amely több egyedi elem felhasználásával több számjegy egyidejű megjelenítésére alkalmas. A nagyszámú csatlakoztatás csökkentése miatt a hétszegmenses kijelzők egyik kivezetése közös mindegyik szegmens-elem esetén. A szegmensek vezérlését integrált áramkörös dekódolókkal oldják meg.
Alfanumerikus kijelzők:
Számjegyek és betűk megjelenítésére használják. Az alfanumerikus kijelzők csoportjában két típust különböztetünk meg: 16 szegmenses és pont-mátrix kijelzőket. A 16 szegmenses kijelző vezérlése speciális, digitális integrált áramkörökkel történik. A pont-mátrix kijelzők jobb felbontással rendelkeznek, mint a 16 szegmenses kijelzők. A nagyszámú kijelző elem gazdaságos vezérlése az oszlopok multiplexelésével oldható meg.