Arany János balladái

Az irodalmi közvélemény Petőfi mellett az egyik legnagyobb magyar költőnek tartja Arany Jánost. "Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja" - írta róla Szerb Antal. Tehát összefoglalója mindannak, amit a magyar irodalom az ő koráig produkált. Németh G. Béla szerint a "magyar vers és nyelv legnagyobb mestere", aki a magyarságot és a műveltséget elválaszthatatlannak tartotta. Mint tudjuk, a Toldi elolvasásakor Petőfi a legnagyobb elismerés hangján köszöntötte az akkor még ismeretlen nagyszalontai jegyzőt. Petőfinek arra a kérdésére: "Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt | Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki" öntudatosan felelte válasz-episztolájában: "S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, | Ki törzsömnek élek, érette, általa; | Sorsa az én sorsom, s ha dalra olvadék, | Otthon leli magát ajakimon dala.".

Arany közönség- és feladathiánytól válságkorszakba került az 1840-es évek vége felé. Nem nyugodt ebbe bele, kiutat akart keresni: kezdetben Byron modorában romantikus, epikus műveket alkotott, melyekben világutálatát fejezi ki (Bolond Istók 1850). Később népies jellegű idilleket vagy tanító költeményeket alkotott (Családi kör, Fülemüle, A bajusz).

Végleges megoldást jelentett a balladák írása. A műballada Európában a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A ballada ugyanis eredetileg ősi népköltészeti műfaj. A romantikus ballada epikus műfaj, de három műnem határán helyezkedik el. Greguss Ágost meghatározása szerint: "a ballada tragédia dalban elbeszélve". Cselekménye sűrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, bizonyos részeit a balladai homály borítja. Drámai jellegét a párbeszédes forma és rendszerint a tragikus téma adja, lírai jellegét a dalforma és az érzelmekről szóló tartalom szolgáltatja, s az elbeszélés kölcsönzi az epikai jelleget. De az események nagy része drámai párbeszédekből vagy lírai monológokból áll össze. A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre. A skót, a kelta és a székely balladákat tekintette mintának. Ez a műfaj végleges megoldást jelentett neki válságkorszaka után, hiszen remekül el tudott rejtőzködni szereplői mögött.

1853-tól kezdte írni őket Nagykőrösön. Erre az időre kibontakozott a passzív ellenállás a császári hatalommal szemben. Az ellenállást irányító csoport magához vonta s nézeteiket az ellenállást illetően részben magáévá tette. Ennek szolgálatában alkotta sorra balladáit. Rendszerint a történelem nehéz korszakaiból merítette témáját, s ezzel is a nemzet ügyét kívánta szolgálni: a nemzeti öntudatot, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani és fokozni, a nemzeti egységet erősíteni. Történelmi balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésűek.

Balladáit különböző szempontok szerint lehet csoportosítani:
1, Keletkezési hely szerint: - Nagykőrösi balladák (1850-es évek)
- öregkori, pesti balladák (1870-es évek)
2, Szerkezete szerint: - lineáris (Ágnes asszony)
- párhuzamos (Szondi két apródja)
3, Témája szerint:
- Történelmi balladák, tárgyukat főleg a XIV.-XV. századból, az Anjouk, a Hunyadiak korából s a török korból merítette (Mátyás anyja, Szondi két apródja)
- Népéleti (Ágnes asszony, Szőke Panni, Tengeri - hántás)
- Lélektani: lélekállapot - változásokat tükröz, gyakran tragikus végkicsengésűek (Tetemre hívás, Ágnes asszony)

Arany balladái az emberi lélek mélységeit járják be. Balladáinak szerkezete újszerű: találkozunk párhuzamos szerkesztéssel, idősíkok váltogatásával, filmszerű vágással, a képzettársítások összekapcsolásával.

Arany lélektani balladáiban nagy gondot fordít a lélektani hitelességre, a bűn és bűnhődés problémáját állítja középpontba. Ilyen lélektani ballada az Ágens asszony (1853). Megírásának közvetlen élménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki estig mosott a patakban. Kulcsmotívuma a már említett bűn és bűnhődés, mely az első négy strófában - a balladai homálynak megfelelően - még csak sejthető (véres lepedő, hajdú megjelenése enged erre következtetni). A mű elején és végén helyet foglaló patak-jelenet mintegy keretbe foglalja. Ebből következően nemcsak lineárisnak, hanem körkörös szerkezetűnek is tekinthető. A mű három szerkezeti egységre osztható a helyszínek szerint: 1-4. szakasz: patak partja; 5-19. szakasz: börtön, tárgyalóterem; 20-26. szakasz: patak partja. A ballada az asszony megőrüléséről szól. Barta János szerint Ágnes elmezavara megrázkódtatásszerűen következik be a vér láttára.

Már az 1. szerkezeti egységben lélektani ábrázolás figyelhető meg. Ágnes félre akarja vezetni a falubelieket férjét illetően. Az asszony bűne itt még csak sejthető. A refrén: "Oh, irgalom atyja ne hagyj el" többrétegű: mondhatja Ágnes belső zűrzavarában, mondhatja a költő csodálkozva a bűn fölött, s majd a 2. szerkezeti egységben mondhatják a bírák, szintén csodálkozásukban.

A következő szerkezeti egységben a színhely a börtön és a bíróság helyisége, az események azonban a lélekben peregnek. Arany finoman festi meg a megőrülés folyamatát, a kezdeti kényszerképzetektől a teljes tébolyig. A részletező elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg. Ágnes asszony bűne - szeretőjével együtt megölte férjét - csak ezekben a dialógusokban világosodik meg. Az asszonyt a bírák is szánalommal nézik. Ágnes a vádat fel sem fogja, csak annyi jut el a tudatáig, hogy nem mehet haza, nem moshatja ki a vérfoltot a lepedőből. Balladai homály fedi a bírák viselkedésének okát, hiszen nem tudni miért engedték haza, s miért ejtették el az életfogytiglani börtönbüntetést. Arany is mély részvétet érez iránta, de bűne alól feloldozni mégsem tudja: "eredj haza szegény asszony! | Mosd fehérre mocskos lepled".

A 3. szerkezeti egység visszatér a vers indításához, a patak-parti jelenthez. Ez a pár strófa hosszú évek történetét sűríti magába. Az idő megmásíthatatlan múlását néhány motívum jelzi: a ronggyá foszlott lepedő, a szöghaj, a finom arcon szanaszét megjelenő ráncok. Az itt felhangzó refrén a már megtébolyult asszony gépies, üres motyogása. A lélektani folyamat mellett a másik értelmezési lehetőség az erkölcsi: a földi bírák Ágnest hazaengedik, mert létezik-e az őrületnél nagy büntetés; A harmadik értelmezési lehetőség szerint Ágnes a bűnbe esett ember jelképe. Isten megmenti azzal, hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal még életében lehetősége nyílik a vezeklésre, elkerülve az örök kárhozatot. A mitikus olvasat még ennél is tragikusabb: a mű az örök, értelmetlen, hiábavaló munkát jeleníti meg. Ágnes szánandó és félelmetes alakja sikálja "régi rongyát", mintha évezredek óta mosná a véresnek látott lepedőt.

Arany János (1817-1882)

Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán, elszegényedett köznemesi családban. Születésekor anyja, Megyei Sára és apja, Arany György már elég idõs. 14 évesen segédtanítói állása van. 16 éves korában beiratkozik a Debreceni Református Kollégiumba. Csak megszakításokkal tud itt tanulni. Késõbb vándorszínész lesz. Vándorszínész évei alatt ismerkedik meg Shakespeare mûveivel és a Bánk Bánnal. Hazatérve apját vakon találja, anyja is nagyon beteg. Letelepedik Nagyszalontán és feleségül veszi Ercsey Júliát. Másodjegyzõ lesz. 1842-ben Szalontára kerül Szilágyi István, akinek tanácsára Arany elkezdi a mûfordításokat (legjelentõsebb Shakespeare fordítása a Hamlet). 1845-ben választások ("tisztújítás") vannak. Ennek hatására kezdi írni Az elveszett alkotmányt, amivel megnyeri a Kisfaludy Társaság pályázatát. 1846-ban újabb pályázatot írnak ki, ahol a fõhõsnek népi hõsnek kell lennie, és a mûnek is népiesnek kell lennie. A Toldival ezt a pályázatot is megnyerte. 1848-ban megírja a Toldi estéjét. Világos után állását elveszti,1850-ben Geszten lesz házitanító.1853-1860-ig Nagykõrösön tanári állást kap. 1860 õszétõl Pesten él. A Elõször a Szépirodalmi Figyelõ, majd a Koszorú címû folyóiratot szerkeszti. A Kisfaludy Társaság igazgatója, az Akadémia titkára lesz. Kritikai, elméletírói tevékenységet folytat. A Magyarországi irodalomelmélet megtestesítõje lesz. Śjra belefog a Csaba-trilogiába. 1865-ben meghal Juliska lánya, rajta is elhatalmasodik a betegség. Teljesen összeömlott, tíz évig nem is írt verseket. 1876-ban lemond a fõtitkárságáról. Az 1877-es boldog nyarat a Margitszigeten töltötte. Ekkor írta, nem a nyilvánosság számára az žszikék verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. 1882. október 22-én halt meg Pesten.

Az epikus költõ:
Arany erõsen lírai alkatú költõ volt, mégis epikusként indult, és annak is hitte magát. A verses epikához való ragaszkodása korszerûtlen volt, mivel már Európa szerte regényben írták a történeteket.

Az elveszett alkotmány (1845):
Az elbeszélõ költészet útjára Az elveszett alkotmány címû, hét énekbõl álló, hexameteres vígeposszal lépett. A Kisfaludy Társaság pályázatát ugyan megnyerte vele, de Vörösmarty csak fenntartással nevezi az õ mûvét a legjobbnak. Aranyban élt a kétely, hogy az eposz korszrûsíthetõ-e. A történet vonalszerûsége értékét vesztette szemében. Ez teszi érthetõvé, hogy a mûben a történet és az elbeszélés síkját váltogatja. A költõ a konzervatívok és a liberálisok hazug, demagóg választási küzdelmét gúnyolja ki. Használja az irónia és az öngúny eszközét is.

Toldi (1846):
Ezzel a mûvel Arany már egyöntetû elismeréssel nyerte meg a pályázatot. Mûfaja nagyobb elbeszélõ költemény, de nevezhetjük eposz formájú idillnek is. Egységes világképû mû a Toldi. Arany - szavai szerint - Miklósban az a "pórsuhancot" ábrázolja, aki a viszonyok jármát lerázva fölfelé tör: rosszindulatú ármánykodáson, különbözõ akadályokon át eléri célját; a paraszti-jobbágyi sorból értékes tulajdonságai révén felküzdi magát a királyi vitézek közé. Miklós nemcsak eszményi népi hõs, a nemzeti jellem példája, hanem a nemzeti egység megtestesítõje: nemes is, jobbágy is, olyan földbirtokos arisztokrata, aki a királyi udvarban lebzselõ bátyja elnyomása következtében parasztként él és dolgozik. Ez a lenézett, kisemmizett fiú képes csak megmenteni az ország becsületét, õ tudja csak legyõzni a magyart gyalázó cseh bajnokot. A mûben fellelhetõ az irodalmi népiesség, akár Petõfinél. Petõfi és Arany hasonlósága:
- cél: a nép is olvassa mûveiket,
- hangnem: romantika, realizmus,
- nem az egész életmûvük népies.
A Toldi jellemzõi az Elveszett alkotmánnyal szemben:
- folyamatos történetmondás,
- politikai eszmék hirdetõi helyett, a szereplõk már jellemek,
- népiesség.

Toldi estéje (1848):
A haténekes Toldi estéjét alig pár hónap választja el a Tolditól, hangulata, életszemlélete mégis egészen más. Mûfaja: "eposz formájú elégia". Fõ kérdése: mi legyen a helyes nemzeti magatartás az új, a modern kultúrával, a haladással szemben? A Toldi estéje konfliktusok sorozata. A hõs panasza: a testi-lelki elkorcsosodást, az erkölcsök megromlását látja csupán a modern szellemben, az új kultúrában. A fõhõsök itt már nem idealizált alakok.

A rab gólya (1847):
A madár-szimbólum hagyományos költõi kép. Arany az allegóriát továbbfejleszti, többértelmû szimbólum lesz belõle.
A szimbólumrendszer jellemzõi:
- szabadságtól megfosztott,
- csonka madár,
- beletörõdés, lemondás.

Bár az 50-es években a líra veszi át az uralkodó szerepet költészetében, Arany továbbra is ragaszkodott a verses epikához. Jórészt csak töredékek kerültek ki tolla alól, mivel betegsége, kenyérkeresõ munkája és fõleg a szabadságharc bukása utáni meghasonlottsága miatt megcsappant munkakedve. Örökre befejezetlen maradt a Bolond Istók címû mûve, bár az elsõ (1850) és a második (1873) éneket megírta. Az epikus Arany régi álma volt egy hun eposz, hun trilógia megírása, melynek hõse, Attila, illetve Csaba lett volna. Többször nekikezdett a megírásának, de csak 1863-ban készült el a trilógia elsõ része, a Buda halála.

A nagyidai cigányok (1851):
A szabadságharc miatti önkínzó fájdalom, mely a kétségbeesés legmélyén csak nevetni tud sírás helyett, íratta meg vele ezt a "vígeposzt". A mese alapja egy 16. századi történelmi anekdota: a nagyidai vár csekély számú magyar õrsége a reménytelen helyzetben titokban elvonul a császáriak támadása elõl, s a cigányokra bízza vár védelmét. Ezt a történetet alkalmazza a költõ, szatirikus felháborodása és a szabadságharc hibáinak torzító tükörként való ábrázolására. A nagyidai cigányok fogadtatása rendkívül ellenséges volt: azzal vádolták Aranyt, hogy beszennyezte a szabadságharc dicsõ emlékét.

A lírikus költõ
Arany János lírai költészete a szabadságharc bukása utáni évtizedben bontakozott ki. Mûvészetében a líra vette át az uralkodó szerepet, pedig nem akart lírikus lenni. "Lírai sóhajainak" forrása a nemzeti katasztrófa, Petõfi elvesztése, egyéni sorsának teljes bizonytalansága, s mindezek miatt a kétségbeesés, a kilátástalanság. Fölöslegesnek érzi magát, hiábavalónak költészetét: ha a nemzet halott, nincs kinek énekelni.

Letészem a lantot (1850):
A vers abból az elhatározásból született - sajátos ellentmondásként - , hogy abbahagyja a versírást. A költemény alapélménye: a kiábrándulás, a múlt visszahozhatatlanságának felismerése, a nemzeti és személyes válság: a katasztrófaélmény. Két korszakot állít egymással szembe: a céltalan jelent és az éltetõ múltat. Az érzelmi kettõsségnek megfelelõen a hangnem is összetett: elégikus és ódai. Ez az ellentmondás a költõ belsõ küzdelmét tükrözi. A múlt állandóan szembesül a jelennel.

Kertben (1851):
Nagyszalontán írta 1851 elején, s valóság a kert is, mely a költõ házához tartozott. Az emberi otthontalanság, a fásult közöny és a részvétlenség lehangoló ábrázolása ez a vers. A vers hangütése csendes mélabút, elégikus hangulatot áraszt.

Visszatekintés (1852):
A személyes válság költeménye ez. Nagykõrösön írta 1852 októberében. Arany ekkor még csak 35 éves, mégis letargikusan számvetést készít. Olyan önironikus elégia ez a vers, melyben sorsát, egész életét kudarcként tünteti fel. Azt vizsgálja elsõsorban tudott-e élni a felkínált lehetõségekkel. A szövegben az értékbõséget és értékszegénységet jelölõ motívumokból álló ellentétpárok töltik be a formaszervezõ elv szerepét. A vers a tehetetlenség állapotát is kifejezi. A költõ végül csak az utolsó reményben, a szerelemben találhat megnyugvást.

A lejtõn (1852-57):
Ebbõl az elégiából hiányzik a vigasztaló befejezés: egységes hangnemû, szigorúan szerkesztett remekmû ez. A vershelyzet, az ihlet forrása: a múlton csendesen tûnõdõ, merengõ lelkiállapot. A vers kezdetén visszaszáll a múltba a az emlékezet. A jelenbõl visszatekintve a múlt derültnek látszik, bár ezek az évek is tele voltak panasszal. Mégis, a komor múlt hordozott olyan értékeket, melyek hiányoznak a jelenbõl.

Az örök zsidó (1860):
Elsõ nagy lírai korszakát, az 50-es éveket lezáró nagy mûve ez a költemény. A vers a lírai elégia és az epikus ballada ötvözete, balladás hangú drámai monológnak is szokták mondani. Az író egy költött személy álarca mögé bújva szólaltatja meg kétségeit, kínzó gondolatait: van-e értelme, célja az emberi létnek, az örökös rohanásnak, a folytonos újrakezdésnek.

Nagykõrösi balladák
A mûballada Európában a romantika korában lett népszerû, mikor megnõtt az érdeklõdés a népi költészet iránt. A ballada ugyanis eredetileg õsi népköltészeti mûfaj. A magyar mûballadát Arany János emelte világirodalmi szintre. Arany már 1847-ben kísérletezett balladával, de e mûfajon belüli verstípusait csak a nagykõrösi években emelte magas színvonalra. Ezeknek a mûveknek megkülönböztetõ jele a tudatos kompozíció és a gondos szerkesztés (kompozíció: az alkotó, céljainak megfelelõen, úgy rendezi a nyelvi elemeket és kifejezõeszközöket, hogy azok egyenlõ egésszé álljanak össze).

A románc és a ballada:
Alkatához közelebb állt a szûkebb értelemben vett ballada, melyet a skót és székely népköltészetbõl ismert meg, mint a románc, melyet a latin népek költészetébõl és a németektõl ismert. Arany írt románcokat is, de balladái sokkal nagyobb esztétikai értéket képviselnek
A románc jellemzõi:
- a történetet lassan, folyamatosan mondja el,
- gyakran kiegészíti leírásokkal.
A ballada jellemzõi:
- szaggatott elbeszélés,
- tragikusság,
- idõbeli-térbeli váltások,
- párbeszédek.

Arany balladatípusai:
1.) Egyszólamú, vonalszerûen elõrehaladó ballada (közel áll a románchoz),
Pl.: A varró leányok (1847) - nem nagykõrösi!
Az egri leány (1853)
Zács Klára (1855) - nagykõrösi balladák
Walesi bárdok (1856)
2.) Többszólamú, vonalszerûen elõrehaladó,
Pl.: V. László (1853)
Szondi két apródja (1856)
3.) Egyszólamú, körkörös szerkezetû, lélektani balladák (egyén sorsáról szólnak).
Pl.: Ágnes asszony (1853)

Arany történelmi balladái:
Arany történelmi balladái politikai célzatosságot rejtenek magukban. Az 1850-es években föl kellett rázni a nemzetet fásultságából, s Arany magára vállalta ezt a feladatot. Az V. László végszavaival ("De visszajõ a rab...!) osztrák börtönökben sínylõdõ hazafiak hozzátartozóiba próbált lelket verni, a Zács Klára Haynau bosszújának kegyetlenségét is fölidézte, a Szondi és A walesi bárdok arra emlékeztet, hogy magyar költõ nem dicsõítheti Ferencz Józsefet, aki felelõs a Világos utáni véres megtorlásért.

Elõrehaladó történetmondás térbeli váltásokkal. A történet kihagyásos, szaggatott. Az utolsó versszak epilógus a balladához, ez a XIV. századra vagy a költõ saját korára is tartalmaz utalást.

A walesi bárdok:
Aranyt felkérték a vers megírására, Ferencz József üdvözlésére. A szakaszos tördeltség benyomását erõsítõ ismétlések itt is uralkodó szerepet visznek, mind az elbeszélés, mind a párbeszéd szintjén, sõt a két szint között is. A tetõpontot, a feszültséget azonban nem az elhallgatás, majd a mondatszerkesztés síkján megvalósított fokozás idézi elõ, hanem a nyelv felemelése a betû szerinti szintrõl a szójátékok és igei metaforák szintjére.

V. László:
Különbözõ helyeken egyidõben játszódó eseményeket olvashatunk. Jellemzõ a balladai homály és a párbeszédek. A mû végén reménykedés: "visszajõ a rab...!".

Szondi két apródja:
Ebben a versben nem a bûn és bûnhõdés kérdéskörét boncolgatja a költõ, hanem a hõsi helytállás nagyszerûségét mutatja fel a fegyveres harcban (Szondi), s a bukásban a költõk (apródok) erkölcsi felelõségét, a hazához való rendületlen hûségét. Maga a versforma, mint a költemény egésze is, zaklatott menetû, nyugtalanítóan váltakozó ritmusú.

Ágnes asszony:
Körkörös szerkezet: a kezdõhelyzet a vers végén visszatér, megismétlõdik.
Szerkezeti egységek:
1.) 1-4vsz. : mosás, emberek kérdezõsködése - rövid idõ,
2.) 5-15 vsz. : börtön, tárgyalás - rövid tárgyalás, hosszú börtön,
3.) 16-22 vsz.: újra mosás - hosszú idõ.

Õszikék
Arany ezeket a verseit a nyilvánosságtól elhúzódva, a maga kedvére írta. Ezek a költemények mások, mint amilyeneket a kor szélesebb körû irodalmi közvéleménye várt tõle. Nem csatlakoztak ezek semmiféle irodalompolitikai programhoz, irányzathoz. Szerzõjük nem kívánja vállalni bennük a "nemzeti költõ" szerepét. Csupán az "ihlet percét" megragadva akarja formába önteni azt, amit egy-egy pillanatnyi benyomás kivált a lélekbõl. Mûfajai a régiek (balladák, életképek, dalok stb.), de az igazán új az elrejtõzés által lehetõvé tett õszinteség és szabadság.

Epilogus (1877):
Arany ugyan megírásakor "végszó"-nak szánta, mégsem az , gazdag termés következett még utána. Ennyi személyes, sõt titkolt érzés és mondanivaló ilyen közvetlenül még soha nem szólalt meg költészetében. A vers szerkezeti tagolódását egyértelmûen kijelöli a költõ:
1.) 1-5 vsz. : múlt - idilli képsor, elfojtott indulatok,
2.) 6-10 vsz. : a múlthoz kötött jelen - kétely,
3.) 11-15 vsz.: a múltban megálmodott, de meg nem valósult jövõ: kétségbeesett, remény nélküli lemondás, a költõ léthelyzete: "rab madár".

Mindvégig (1877):
Itt már a halál közelléte indokolja a számvetést. A beszélõ önmegszólításhoz folyamodik.Személyisége válságba jutott: ezt saját énjének megkettõzésével fejezi ki. A megszólított a nemzeti közösség nevében megnyilatkozó költõ feladatkörét vállalta magára, a megszólító kérdésessé teszi, hogy e megbízatás összhangban állt-e a költõ egyéni szándékaival. A vers nem ad választ a föltett kérdésre, a feszültség végig fönnáll a szerep és az egyén között: a beszélõ távlatból szemléli önmagát.

Az õszikék balladái:
Az õszikék balladáiból is hiányzik mindenfajta allegorikus indíték, történelmi-politikai áthallás. Költõjük - csak mûvészi célokat követve - fõleg régi és népi babonás hiedelmeket elevenít fel bennük, ugyanakkor folytatja a korábbi témáját is, a bûn és bûnhõdés kérdéskörét.

Vörös Rébék (1877):
A ballada falusi története is a reális valóságot keveri babonás elemekkel, naiv látomásokkal. A címszereplõ, Vörös Rébék démoni alakváltozásai, az epikus és párbeszédes részek sejtetõ elhallgatásai virtuóz bonyolultságot adnak a balladának. Fokozza ezt a bonyolult összetettséget a refrén, a sátánûzõ "Hess, madár!". A vers szimbolikája értelmében az ártó Gonosz halhatatlan, a védekezés ellene reménytelen.

Egy választott Arany-ballada elemzése

ballada: 3 műnem határa: drámai monológok, epikai (szaggatott) cselekmény, lírai forma (tragédia dalban elbeszélve); van tragikus és víg; népballadákból fejlődtek ki a műballadák
Nagykőrösi balladák: magyar ballada világirodalmi szintre jutása; népi balladákra alapozott; 1853-től Nagykőrösön írja őket; jó szerkesztés, epikus költemények mellett a legjelentősebb alkotásai; nemzeti egység, hit táplálása a cél, történelmi allegóriákkal, néha viszont a témák népiek; egyéni sors, lélektaniság (bűn-bűnhődés - freudi áthallások)

Ágnes asszony (1853): népies ballada (inkább motívikusan, mint témában); fsz.: áldozat+hős; nagyon lélektani; szemlélet stabil (hit a törvényben, tisztességben; de Ágnest végül hazaengedik, szánalomból, mert nem lenne értelme ott tartani, bűnhődik a gyilkosság önreflexiójaként is)

1. egység: 1.-4.: balladai homállyal ábrázolt bűn (képek, utalások); kérdezősködés: (emberek, hajdú) a válaszok eleinte félrevezetőek, majd rögeszmések
2. egység: 5.-19.: bíroság, börtön, de a lélekben játszódik; megőrülés árnyalt, fokozatos bemutatása: félelem, elfojtás, kényszerképzetek, téboly; néha dialógusok, ezekből derülnek ki a konkrétumok (kettős gyilkosság)
3. egység: 20.-tól: tematikusan az indításhoz való visszatérés; balladákra jellemző sűrítés (több év pár versszakban), érzékletes képi utalások az idő múlására (haj, ráncok)
refrén: külső érzelmi reakciók: döbbenet, felháborodás, szánalom; ritmusképlete is más

A számvetés Arany lírájában

Balladáinak típusai egy-két ballada részletesebb bemutatásával

Történelmi háttér
- szab. harc bukása, Haynau rémuralma
- írók, költõk bujdosnak, nincs idejük írni
- a forradalom eredménye: nincs jobbágyság - szükséges a gazdaság modernizálása nincs töke, sem gazdasági fejlõdés -
- passzív ellenállás
- Ausztria eladósodik - kiegyezés a magyarokkal eredménye: gazdasági fejlödés a magyar nemesség politikai vezetõ szerephez jut társadalmi fejlödés, kapitalizálódás nincs polgárság

Az irodalom helyzete 1849 után
- a költök, írók bujdosnak, de a nemzeti öntudatot ébren tartják (Tompa)
- gazdasági fejlödés - városok - városi irodalom - nagy számú olvasó közönség - igénylik a napilapokat (ezekben folytatásos regények)
- stílusváltás Európában: romantika - realizmus

Magyarországon is megjelenik (Eötvös), de a legnépszerűbb még mindig Jókai (romantikus)
- Ny-Európa uralkodó műfaja a novella

Arany János élete és költészete (1817-1882)
- 1817-ben született Nagyszalontán
- Debrecenben tanul, majd segédtanító Kisújszálláson, késobb színész és másodjegyzõ
- 1840-ben feleségül veszi Ercsey Juliannát
- 1846-ban Az elveszett alkotmánnyal, 1847-ban a Toldival nyeri el a Kisfaludy Társaság pályadíját Petõfi barátsága
- 1848 Toldi estéje, a Nép Barátja című lap szerkesztõje a szabadságharcban nemzetor, buzdító versek
- 1851 tanár Nagykörösön
- a szab.harc bukásának és Petofi elvesztésének élménye meghatározó hangulata verseinek (Évnapra, Letészem a lantot, Összel)
- lírai balladái ekkortájt keletkeznek (Agnes asszony,Walesi bárdok, Szondi két apródja) és falusi versei (A fülemile)
- 1860 Pestre költözik, a Kisfaludy Társaság igazgatója lesz befejezi a hun-trilógia elso részét : Buda halála
- 1861 Szépirodalmi Figyelo, Koszorú - Aranytól idegen a nagyváros, nem találja a helyét (Magányban,Vojtina Ars poeticája)
- megemlékezik Széchenyröl
- 1863 Shakespeare fordítások
- 1865 az Akadémia titkára \ csaknem 10 éves Juliska lánya meghal / szünet költészetében
- 1877 lemond az akadémiai állásáról, Oszikék verciklus
- az Oszikékben több évtizedes felhalmozott emberi, történelmi, költoi tapasztalat érzodik

Az emlékezés a számvetés lírája ez a verses kötet.
Foként népi tárgyúak: Vörös Rébék, Tengeri hántás és a város zaját gyűlölo falusi ember érzésvilága: Vásárban, Híd-avatás
Epilógus - a számvetés költeménye
Vásárban - visszatekintés, a szekér a falusi életet idézi fel számára, amelyre vágyakozik
- 1879 Toldi szerelme
- 1882 meghal
- utolsó verse a Sejtelem
- a négysoros vers arról tanúskodik, hogy Arany pontosan tudta mi jön ezután
- temetésén több ezer ember vonult fel
Balladák
- ballada: drámai feszültségű, szaggatott menetű, rövid, tragikus verses kisepikai műfaj. Párbeszédes és lírai elemekkel eseménysort
beszél el
- Villon balladái: zenei, táncos forma, közösségi műfaj, erkölcsi felfogások ütköznek
- a romantikában divatos műfaj
- népköltészeti elemeket tartalmaznak
- Arany a skót, székely népballadákat tanulmányozta, ezek történelmi, vagy népi tárgyúak

- a balladák típusai:
I. egyvonalú - Agnes asszony, Vörös Rébék, A walesi bárdok
II. kettos vonalvezetésű, párhuzamos - V. László, Szondi két apródja
más csoportosításban:
I. történelmi tárgyú - Szondi két apródja, V. László
II. Népi tárgyú - ágnes asszony, Vörös Rébék
- fontosabb balladái:

A walesi bárdok (1856)
- Ferenc Józsefnek (hagyomány)
- az egyetlen nem-magyar témájú ballada
- egyvonalú

Vörös Rébék (1877)
- nem Nagykörösi ballada
- egyenes vonalú
- népi ballada
- a cselekmény semmitmondó, homályos, alig érteni
V. László (1853)
- Nagykörösi, párhuzamos, történelmi ballada
- a lelkiismeret balladája

Agnes asszony (1853)
- Nagykörösi, egyenes vonalú, paraszt ballada
- geszti parasztasszony az élmény
- középpontban a tett következménye

Híd avatás
- nem Nagykörösi ballada
- a kiépülõ Pest nyomornegyedeket is szül
- ekkor épülnek a hidak
- ez a vers egy haláltánc
- keret: egy kártya - vesztes fiú története

Ambrus Zoltán (Magyar novella 19.szv.)

Ambrus Zoltán (1861-1932) jellegzetesen nagyvárosi író. A már kialakult polgári világgal s abban is fôként az értelmiség sorsával foglalkozott. Irt regényeket is, de művészetének igazi területe a novellaírás volt. Nincs a századvégnek olyan problémája, amely visszhangot ne kapna írásaiban. Egész arcképcsarnokra valót rajzolt a meggazdagodott tôkésekrôl és a kishivatalnokokról. Híres novellafüzérében, a Berzsenyi báró és családja elbeszéléseiben az újgazdagokat és a sznobokat leplezi le, akik nem tudnak kitörni abból, hogy ne az üzletet tegyék mindenek elé, s nem tudnak belenyugodni abba, hogy valóban nem több ennél érdeklôdési körük.

- Pongyolaságot nem tűrô nyelve, letisztult stílusa elsôsorban novelláinak erénye.

A szerzô életének és munkásságának rövid áttekintése után számitógépes feldolgozásban olvassunk el néhány novelláját. Vigyázzunk, ne hogy tévedésbe essünk. A szerzô a mult századvégi emberek közűl, nem pedig mai századunk végérôl. Valami nagyban hasonlit. Akkor a kapitalizmust, most meg a vadkapitalizmus megvalósitásán fáradoznak.