Ambrus Zoltán (1861-1932) jellegzetesen nagyvárosi író. A már kialakult polgári világgal s abban is fôként az értelmiség sorsával foglalkozott. Irt regényeket is, de művészetének igazi területe a novellaírás volt. Nincs a századvégnek olyan problémája, amely visszhangot ne kapna írásaiban. Egész arcképcsarnokra valót rajzolt a meggazdagodott tôkésekrôl és a kishivatalnokokról. Híres novellafüzérében, a Berzsenyi báró és családja elbeszéléseiben az újgazdagokat és a sznobokat leplezi le, akik nem tudnak kitörni abból, hogy ne az üzletet tegyék mindenek elé, s nem tudnak belenyugodni abba, hogy valóban nem több ennél érdeklôdési körük.
- Pongyolaságot nem tűrô nyelve, letisztult stílusa elsôsorban novelláinak erénye.
A szerzô életének és munkásságának rövid áttekintése után számitógépes feldolgozásban olvassunk el néhány novelláját. Vigyázzunk, ne hogy tévedésbe essünk. A szerzô a mult századvégi emberek közűl, nem pedig mai századunk végérôl. Valami nagyban hasonlit. Akkor a kapitalizmust, most meg a vadkapitalizmus megvalósitásán fáradoznak.
- Pongyolaságot nem tűrô nyelve, letisztult stílusa elsôsorban novelláinak erénye.
A szerzô életének és munkásságának rövid áttekintése után számitógépes feldolgozásban olvassunk el néhány novelláját. Vigyázzunk, ne hogy tévedésbe essünk. A szerzô a mult századvégi emberek közűl, nem pedig mai századunk végérôl. Valami nagyban hasonlit. Akkor a kapitalizmust, most meg a vadkapitalizmus megvalósitásán fáradoznak.
Megjegyzés küldése