Az ipari forradalom [történelem]

Az ipari forradalom

Az ipari forradalom küszöbén

Nagy-Britanniában jelentős volt a gazdasági fejlődés a 18. században (ezért is indult innen az ipari forradalom). A manufaktúrát (avagy a főként kézműves technikán alapuló, üzemen belüli munkamegosztásra épülő tőkés üzemet) felváltotta a gépeket alkalmazó gyár. Az ember, az állat és a víz erejét egyre inkább a gőz szorította ki. Thomas Savery alkotta meg az első bányászatban használatos gőzgépet. James Watt 1769-ben az erőátvitelt tökéletesítve lényegesen termelékenyebb gőzgépet épített, majd 1781-ben a gőzgépet tengely hajtására is alkalmassá tette. Ezzel megnyílt az út a gőzgép széles körű elterjedése előtt: alkalmazták a fonó- és szövőgépek, fúrók, fűrészek, esztergák meghajtására. Az új gyarmatok megszerzésével kitágultak a piacok, fellendült a kereskedelem. Mindezek az angol gazdasági fejlődést hosszú időre növekedési pályára állították. Nőtt a mezőgazdaság, az ipar termelése, a népesség száma. 1780-tól a gazdaság valamennyi mutatója megugrott. Ezt az ugrásszerű átalakulást, melyet ipari forradalomnak nevezünk, a 18. század politikai, társadalmi és gazdasági változásai alapozták meg.

A közlekedés forradalma

A gazdasági fejlődés alapvető feltétele a gyors, olcsó és nagy tömegű áru szállítására alkalmas közlekedési hálózat kialakítása. Ezt a 19. századig csak vízen tudták megvalósítani. Éppen ezért az új találmányt, a gőzgépet elsőként a hajózásban alkalmazták. Az első gőzhajót Fulton építette. Rövidesen megindult a gőz hasznosítása szárazföldön is. 1825-ben George Stephenson Rocket nevű gőzmozdonya népes közönség előtt bizonyította az új közlekedési eszköz nagyszerűségét. Angliában hatalmas lendületet vett a vasútépítés, de rövidesen a kontinensen is tért hódított. A vasút jelentősége óriási: gyorsabbá vált a közlekedés, és nagy tömegű árut lehetett szárazföldön szállítani. Új területek kapcsolódtak be a gazdaság vérkeringésébe. A vas- és gépipar rohamosan fejlődött.

A hírközlés forradalma

A gazdaság élénkülése már a 18. század végén kifizetődővé tette a hírközlési rendszer kiépítését. Az optikai távíró egymástól látótávolságra megépített állomások rendszere volt, fényjelekkel közvetítette az üzeneteket. Az elektromosságról nyert egyre alaposabb ismeretek lehetővé tették, hogy kábeleken továbbított elektromos jelzésekkel helyettesítsék a nehézkes, lassú és költséges optikai rendszert. Az amerikai Morse találmánya, az elektromos távíró gyorsan elterjedt.

A nehézipar fellendülése

A gyors ütemű vasútépítés rendkívüli mértékben megnövelte a szén és a vas iránti igényt. A mozdonyok, sínek nagyipari előállítása, a textilipari és mezőgazdasági gépgyártás a szerszámipart is forradalmasította. A korábban a faiparban már használatos eszközöket gépekkel hajtották meg, s alkalmassá tették a vas megmunkálására, megjelentek a szerszámgépek. A gépek alkalmazását, javítását, egymáshoz illesztését nehezítették az egyes gyárak által használt eltérő méretek. A fejlődés kikényszerítette a szabványosítást.

Demográfiai robbanás

Anglia népessége a 18. századtól ugrásszerűen emelkedett. A mezőgazdasági termelés növekedése, majd a higiéniai viszonyok javulása, végül az orvostudomány fejlődése együttesen eredményezték ezt a látványos változást. Az Angliában lejátszódó folyamat a kontinensen is bekövetkezett, és fáziskéséssel ugyan, de folyamatosan az ipari forradalomhoz hasonlóan terjedt kelet felé.

Városiasodás

A népesség gyors növekedése együtt járt a mezőgazdaság átalakulásával. A két folyamat hatására óriási népmozgások indultak meg. A növekvő és a mezőgazdaságban feleslegessé váló népesség előtt két út kínálkozott megélhetésének biztosítására: a kivándorlás és a fejlődő városokban való letelepedés. Az iparvidékeken új városok jöttek létre, s régi városok népessége többszöröződött meg. Új jelenség volt a nagyszámú népesség együttélése. A városiasodással új problémák jelentkeztek, amelyeket meg kellett oldani: az ivóvízellátás, a csatornázás, a közlekedés, a szemétszállítás, a kórházak stb. A városok szerkezete is átalakult. Különálló negyedek jöttek létre: igazgatási, pénzügyi, kereskedelmi, lakó- és ipari övezetek.

Az életkörülmények változása

Az ipari forradalom alapvetően átalakította az embereket körülvevő világot: gyorsabb közlekedés, hírek terjedése, szélesebb körű iskoláztatás, oltások a gyilkos járványok ellen stb. Ezeket a változásokat a társadalom egyes rétegei nem egyformán élték meg. A születési és a pénzarisztokrácia élni tudott a lehetőségek bővülésével. Az ipari forradalom következtében megnőtt a középréteg létszáma, s az újítások fokozatosan javították életkörülményeiket. Az alsóbb néprétegek helyzete sokkal rosszabb volt. A parasztok tömegével hagytak fel a mezőgazdasági termeléssel, s a megélhetésért faluról városba kellett költözniük. Az ipari forradalom a szabad verseny keretei között bontakozott ki. A vállalkozóknak, hogy versenyben tudjanak maradni mindenáron növelniük kellett vállalkozásuk jövedelmezőségét. Az üzemtulajdonosok gépesítettek, s leszorították a bérköltségeket. A költségek csökkentésének számtalan, többnyire embertelen módja volt: rendkívül magas munkaidő fizetett pihenőnap nélkül, nők és gyermekek dolgoztatása alacsonyabb bérért, ráadásul a munkásoknak bérük egy részét a gyár boltjában kellett levásárolniuk.

A Rákosi-korszak [történelem]

A Rákosi-korszak

Előzmények:

1946-47 fordulójára az MKP állandósította a belpolitikai válságot. E feszült helyzetben a belügyi szervek a köztársaság megdöntésére irányuló összeesküvést hoztak nyilvánosságra. Egy jelentéktelen politikai csoportosulás terveit óriásira nagyították, s az “összeesküvésben” való részvétellel gyanúsították - minden alap nélkül- a Kisgazdapárt számos vezetőjét. Kovács Bélát, a párt főtitkárát a szovjetek letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. Nagy Ferenc miniszterelnököt lemondatták; a kormányfő haza sem térhetett svájci útjáról. A Kisgazdapárt felmorzsolódott, helyén több kisebb párt alakult.

Tiltakozásul a jogtiprás ellen több magyar követ lemondott, és elhagyta állomáshelyét. Magyarország hírneve sokat romlott a külföld szemében, de a kezdődő hidegháború körülményei között ez másodrendűnek számított.

1947 augusztusában újra parlamenti választásokat tartottak, amelyeken a kormánykoalíció négy pártja mellett hat ellenzéki párt is indult. A szavazatok 61%-át a koalíció, 39%-át az ellenzék kapta. Az MKP 22%-kal a legerősebb párt lett, de ehhez választási visszaélések, csalások segítették hozzá (->kék cédulák).

1947 őszétől a kommunista párt, Sztálin új irányvonalának megfelelően, felgyorsította az egypárti uralom kiépítését. Ennek hátterében a hidegháború kibontakozása állt. Kelet-Európában Csehszlovákia és Magyarország maradt a két utolsó állam, ahol még jelentős nem kommunista erők is működtek.

A névleg még koalíciós, de már kommunisták irányította kormány 1947 őszén, államosította a nagybankokat és a hozzájuk tartozó ipari és kereskedelmi vállalatokat, majd 1948 márciusában minden, 100 főnél több munkást foglalkoztató ipari üzemet. Az utóbbi lépés, amellyel az üzemek kb. 80 %-a került állami tulajdonba, minden törvényes felhatalmazás nélkül, a nyilvánosság kizárásával történt. Bezárt a Tőzsde, s egyidejűleg mindenhatóvá vált az Országos Tervhivatal. A lakosság meg-ismerkedett az állami kereskedelmi vállalatokkal: a Közérttel, a Röltexszel, Patyolattal.

Folytatódott a sor az egyházi iskolák államosításával. Ez éles összeütközéshez vezetett a katolikus egyházzal. 1948 nyarán 6500 egyházi iskola került állami tulajdonba; létrejött az egységes állami közoktatás. (A nyolcosztályos általános iskolát még 1945-ben vezették be.)

1948 szeptemberében megalakult az ÁVH.

1947-48 fordulójára az ellenzéki pártok kénytelenek voltak beszüntetni működésüket. A koalíciós pártokból (FKGP, SZDP, NPP) kiszorították a kommunistákkal szemben álló politikusokat. Sokan emigráltak. 1948 decemberében Mindszenty prímásérseket koholt perben életfogytiglani börtönre ítélték.

Utoljára maradt a két munkáspárt egyesítése, amit az MKP már többször sürgetett, de a szociáldemokraták mindannyiszor elutasították. ”Széles az út, ketten is elférünk rajta”- mondta még 1948 elején is Szakasits Árpád, aki 1948 augusztusában köztársasági elnök lett. 1948 júniusában azonban az SZDP-nek engednie kellett: létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Valójában a szociáldemokrata párt beolvasztásáról beszélhetünk: az új párt programja kommunista program volt, a vezetők többsége az MKP-ból került ki. Az MDP főtitkára Rákosi Mátyás, elnöke (1950 ápr.-i letartóztatásáig) Szakasits Árpád lett.

1949-ben megalakult a Népfront, melynek pártjai közös listán indultak a májusi választásokon. A Népfront elnöke Rákosi, főtitkára Gerő volt. Az 1949. augusztus 20-án elfogadott “sztálini alkotmány” rögzítette: “munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje”. Az államforma a népköztársaság lett. Az állam élén az Elnöki Tanács állott, és annak elnöke törvényerejű rendeleteivel még a látszatparlamentet is kiiktatta.

Rákosi Mátyást (1892-1971) “Sztálin legjobb magyar tanítványának” tartották. Rövid uralma alatt Sztálinéhoz hasonló személyi kultuszt épített ki (születér napja ünnep volt stb.). Az 1919-es tanácsköztársaság idején népbiztos volt, annak bukása után emigráció és a Kominternben végzett munka következett. 1925-ben Bp.-en elfogták, látványos perben elítélték, s 15 évet töltött börtönben. 1940-ben távozhatott Szovjet Unóban, ott átvette a magyar párt vezetését. 1945 és 1956 között az MKP, majd MDP főtitkára, 1952-53-ban rövid ideig miniszterelnök is volt. 1956 nyári leváltása után haláláig a Szu.-ban élt. A több nyelven beszélő, éles eszű Rákosi az 1945 utáni koalíciós küzdelmekben kitűnő taktikusnak mutatkozott, és semmilyen eszköztől nem riadt vissza, hogy a hatalmat megszerezze és megtartsa. Tudta, hogy hatalma Moszkva akaratától függ, ezért teljesítette, sőt túlteljesítette a szovjet elvárásokat. Mögötte a második ember, Gerő Ernő a gazdasági területet irányította, Farkas Mihály a hadsereget és a rendőrséget, Révai József az ideológiát és a kultúrát.

1949 szeptemberében Rajk Lászlót és társait halálra ítélik, kémkedés és más “népellenes” bűntettek vádjával. 1950 januárjában megindult az első ötéves terv, a végleges döntésben a beruházási összeget 85 milliárd forintra emelték. 1950-ben összevonással 19 megyét szerveztek. Kiépült a tanácsrendszer, hihetetlenül felduzzadt a hivatalnoki és alkalmazotti létszám. A tanácsok nem önkormányzati, hanem a központi akaratot végrehajtó szervek voltak. 1951-ben Rákosi, Gerő, Farkas “trojkája” alkotta a Honvédelmi Bizottságot, készülve az imperialisták és a “Tito-bérencek” támadására. Megkezdődtek a kitelepítések, létrejöttek az internálótáborok. 1951 januárjában bizonyos élelmiszerekre jegyrendszert vezettek be. 1951. február-március: Az MDP II. kongresszusa ülésezik. Határozata hangsúlyozza az osztályharc éleződését és a kommunista vasfegyelem érvényesítését. 1951 májusában letartóztatják Kádár Jánost és más vezetőket. 1951 novemberében névadó ünnepség keretében átadják a Sztálinvárosi Vasmű első három üzemegységét (Dunaújváros). 1951 decemberében rendelet születik a házingatlanok állami tulajdonba vételéről. 1952 július-augusztusi helsinki nyári olimpián a magyarok 16 aranyérmet nyernek. 1952 augusztusában Rákosit miniszterelnöknek nevezik ki.

Az 1949-ben megalakult KGST nem a legésszerűbben működött. Az ötéves terv irreális tervmutatói (“a határ a csillagos ég”) igen megnehezítették a munkásság életkörülményeit. Súlyos aránytalanság mutatkozott az ipar szerkezetében az nehézipar és a hadiipar javára. A néphadsereg, a BM és az ÁVH ellátására 21 hadi-üzem épült. 1953-ban a néphadsereg többet költött fizetésre, mint az állam 5 év alatt az oktatás fejlesztésére. A fogyasztási cikkek, a könnyűipari termékek mennyisége, minősége elmaradt a lakossági igényektől. A kisipar és a kereskedelem gyakorlatilag elsorvadt.

A hidegháborús helyzet a mezőgazdaság fejlődését is meghatározta. A Kominform-döntésnek megfelelően megkezdődött a szovjet mintájú átszervezés. Az első ötéves terv először csak részleges társadalmasítást írt elő, végül az MDP II. kongresszusán a termőterület 80%-át kívánták 1954-re szocializálni. Ennek az átalakításnak sem személy-tudati, sem tárgyi feltételei nem voltak meg, maradt a terror.

A harc első lépése a kulákok ellen irányult. Hogy ki került a kuláklistára, azt a helyi hatalmasságok döntötték el. Általában a földterület nagysága, a gépesítés foka, bérmunka igénybevétele stb. döntött. Adózással, zaklatással, perekkel felszámolták az árutermelő középparasztságot. Hadikommunizmusra emlékeztető módszereik következtében a kisparasztság is a megsemmisülés szélére jutott.

Az iskolák államosításával a marxizmus-leninizmus szellemében történt a tanítás.

A mozik, színházak is az állam kezébe kerültek, a népnevelés eszközei lettek. Az irodalomban, a művészetekben a szocialista realizmus uralkodott el. A kontraszelekció jól működött, osztályidegenek a legjobb esetben is csak a középiskoláig juthattak el. Révai József még a múlt században írt regényeket is cenzúráztatta. Tényleges tudás helyett a megbízhatóság döntött, az általános műveltség hiányát pótolta a vulgármarxizmus.

1953 márciusában meghalt Sztálin. A tehetetlenség még biztosította a májusi választásokon a Népfront (szokásos) 98,2%-os sikerét. Rövidesen kitört a kelet-berlini munkásfelkelés, sztrájkok voltak Csehországban. De az új szovjet vezetést leginkább a magyarországi helyzet nyugtalanította. 1953 júniusában Moszkvába hívták Rákosit és több más vezetőt, ahol keményen megbírálták addigi politikájukat. Rákosi megtarthatta pártfőtitkári tisztségét, de a miniszterelnöki posztot át kellett engednie Nagy Imrének, aki reformokat akart.

Az új kormányfő júliusban az Országgyűlésnek terjesztette be programját. A változások híre a rádión keresztül futótűzként terjedt az országban :

- amnesztia a kevésbé súlyosan elítélteknek

- a kitelepítések, internálások megszüntetése, az internálótáborok feloszlatása

- a paraszti termelés és tulajdon biztonságának megteremtése, a magánvállalkozások engedélyezése

- a kulákok zaklatásának, a kuláklistáknak s az erőszakos tsz-szervezésnek a megszüntetése; a termelőszövetkezetekből ki lehetett lépni

- a nehézipar erőltetett ütemű fejlesztésének visszafogása, az életszínvonal emelése

Rövidesen kiderült, hogy Rákosi és a pártapparátus minden áron akadályozza a reformok végrehajtását. A főtitkárnak sikerült a szovjet vezetést Nagy Imre ellen hangolnia. 1954-55 fordulóján Moszkva támogatásával a Rákosi-Gerő csoport ismét magához ragadta a teljes hatalmat, s visszatért az 1953 előtti politikához. Újra kezdték a tsz-szervezést, a nehézipar fejlesztését, a kulákok megszorítását. Nagy Imrét 1955 tavaszán leváltották miniszterelnöki tisztéből, kizárták a pártvezetésből, sőt a pártból is.

Bolsevik szokások szerint Nagy Imrének “önkritikát” kellett volna gyakorolni, megtagadni “eretnek” nézeteit, vezekelni “bűneiért”. Erre nem volt hajlandó, Rákosi viszont ahhoz már nem volt eléggé erős, hogy bíróság elé állítsa, mint tette volna Sztálin életében. A leváltott kormányfő így egyre népszerűbbé, sokak reménységévé, Rákosi ellenzékének vezetőjévé vált. Sok ismert író, újságíró, politikus, művész állt mellé, bírálta a Rákosi-féle politikát, ami nem volt veszélytelen dolog.

1956 tavaszán megint megváltozott a helyzet, előbb Moszkvában, utána Budapesten. Az SZKP XX. kongresszusán Hruscsov elítélte a sztálini-s közvetve minden- személyi kultuszt. Rákosi helyzete mind tarthatatlanabbá vált, arra kényszerült, hogy nyilvánosan beismerje a Rajk-perben játszott szerepét. Végre júliusban leváltották, de helyére Gerő Ernő, klikkjének másik tagja került. Mögötte a második ember, a börtönből 1954-ben szabadult Kádár János lett - Nagy Imre nem került vissza a vezetésbe.

A Gerő-féle vezetés nem tudott, nem is akart reformpolitikát folytatni, a Sztálin-Rákosi-rendszert megváltoztatni. De szinte mindenki más igen, s a kiszabadult szellemet nem lehetett visszakényszeríteni a palackba. A Petőfi-kör vitáin ezrek jelenlétében bírálták nyilvánosan a pártvezetést. Az MDP korábban érdektelen taggyűlései olykor napokig tartottak, az egyetemisták gyűléseztek. A hangadók mindenütt a valódi változtatásokat, emberibb szocializmust követelő reformkommunisták voltak, akik vezetőjüknek Nagy Imrét tekintették.

Ősszel már érezhető volt a rendszer bomlása. A társadalom valamennyi rétege változást akart. Rajk László és kivégzett társainak 1956. okt. 6-i újratemetése százezres néma tüntetés volt a Rákosi-Gerő rendszer ellen.

Középkori mezőgazdálkodási technikák. Városok, kereskedelmi útvonalak [történelem]

Középkori mezőgazdálkodási technikák. Városok, kereskedelmi útvonalak

A tizedik században befejeződtek a népvándorlás kori pusztító háborúk, megszűntek a járványok, az egyház kötelezővé tette a keresztény házasságot s ezzel szorgalmazta a gyermekvállalást. Az élet normalizálódása a népesség gyors gyarapodását eredményezte. A népesség viszonylagos növekedése a fokozódó élelmiszerigény rákényszeríttette arra, hogy a mezőgazdasági termelést az erdős vidékekre is kiterjesszék és meghódítsák a mocsaras területeket is. A mezőgazdaság és a népesség fejlődése egymással párhuzamosan és kölcsönhatásban haladt. A régi mezőgazdaság eszközök és technikák helyett újabbakat hatékonyabbakat kellet alkalmazni. A legelőváltó (talajváltó) gazdálkodást – a művelhető föld egy részén addig folytattak termelést, amíg az ki nem merült, majd a föld új darabját fogták művelés alá – a kétnyomásos gazdálkodás váltotta fel. A földterületet két részre osztották fel: az egyik felébe gabonát vetettek a másik felét pihentették, s legelőnek használták. Az állatok trágyája és a pihentetés visszaadta a föld termőerejét. A föld még intenzívebb művelésére volt azonban szükség, s ekkor bevezették a háromnyomásos gazdálkodást. A föld harmadába tavaszi, harmadába őszi búzát vetettek, míg a harmadát pihentették, ugaron hagyták, s legeltettek rajta. Nőt a termésátlag, az elvetett mag háromszorosát – ötszörösét kapták. A kötöttebb talajú földekhez nem volt jó a korábbi túróeke, helyette az összetettebb feladatok elvégzésére képes nehézekét vezették be. Az új , csoroszlyás, kormánylemezes, kerekes, aszimmetrikus nehéz fordítóeke a földet mélyen feltörte és meg is fordította így kicserélte az alsó pihent és a felső kimerült talajszintet. Munkaidőt is takarítottak meg ezzel, hiszen nem kellett keresztirányban is felszántani a földet. A négyzet alakú parcellák helyett a hosszú csíkokban való szántás lett az ésszerű, mert csökkent a fordulások száma. Jelentős volt a borona elterjedése is. Az új eszközök nagyobb vonóerőt igényeltek. A fullasztó nyakhám helyett elterjedt a szügyhám, a patkó alkalmazása védte az ló patáját. Az ökrök mellett a lótenyésztés is kibontakozott. Gazdagodtak a gabonafajták, a köles mellett volt búza árpa, rozs, zab. Az éghajlat változás is (melegedés) kedvezően hatott, mert északabbra tolódott a zöldség, szőlő, gyümölcstermesztés.

Ez a kibontakozó mezőgazdasági fejlődés még nagyobb népességszám emelkedést eredményezett. A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Részben Nyugat-Európában az addig lakatlan területeket vették birtokba és művelték meg, részben pedig nagy tömegek indultak meg Közép-Európa szabad földjei felé, ahol a fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező telepeseket (hospeseket) szívesen látták. A mezőgazdasági árutermelés felesleget hozott létre, ami elősegítette a városok kialakulását. A mezőgazdasági tevékenységgel felhagyó kézművesek és kereskedők azokra a helyekre törekedtek, ahol kedvező körülmények segítették elő a termékeik eladását, mint például a nagy átmenő forgalom. Ez általában várak mellett, nagybirtokok középpontjában, kikötőknél és kereskedelmi útvonalaknál jött létre. Rendszerint magas fa, gyakrabban kőtornyokkal és erős kapukkal ellátott kőfalak vették körül a várost, a nagyobb védhetőség miatt. Az idők folyamán azonban szűkké váltak ezek a körbevett terültetek, ezért falakon kívül lassan létrejöttek az alsó városok, melyekben elsősorban iparosok laktak, mégpedig úgy, hogy egy szakma művelői egy utcába tömörültek (például osztálykirándulás Prága- Arany utca). A város központjában állt a templom és a városháza. A városra jellemzőek voltak a keskeny zegzugos utcák, a szabálytalanság a rendezetlenség, a zsúfoltság a spontán fejlődés miatt. Csatornázás nem volt, rossz higiéniás állapotok uralkodtak. Járványok, tűzvészek gyakoriak voltak.

A város lakói a polgárok voltak. Nem voltak sem nemesek, sem jobbágyok. Szabad emberek voltak, minden megkötöttség nélkül rendelkeztek saját tulajdonukkal, szabadon adhatták vehették azt. A polgárok a földesúri fennhatóságok lazítására és a városi önkormányzat megteremtésére törekedtek. A városi önkormányzat neve kommuna volt. Először az egy összegben adózás és a bíróválasztás jogát szerezték meg. A szabad királyi városok csak a királynak adóztak, megkapták a vásártartás, vámmentesség és az árumegállítás jogát. A polgárok kiváltságaikat csak közösségben gyakorolhatták. A városok polgárainak nagy része kereskedő vagy iparos volt, de legtöbben polgárjoggal nem rendelkező plebejusok (inasok, napszámosok) voltak. A leggazdagabb kereskedők (patríciusok) alkották a város vezető testületének a szenátus tagságát. A polgárjoggal rendelkezők a városi nagytanácsban foglaltak helyet. Kialakultak a városi érdekvédelmi testületek. Az iparosok céhekbe települtek. Ez a szervezet megvédte tagjait a céhen kívüliek, az úgynevezett kontárok versenyétől. Igyekeztek a belső versenyt is megakadályozni, ezért pontosan szabályozták a termelés egész folyamatát, a nyersanyag beszerzésétől a termék értékesítéséig. Szigorúan megtiltották a másik portékájának ócsárlását és a reklámot. A céh tagjai csak az önálló műhellyel rendelkező mesterek lehettek. A szabályzat előírta, hogy egy-egy mester hány segédet, inast alkalmazhatott. Mesterré csak az vállhatott, aki meghatározott ideig inaskodott, majd mint legény dolgozott egy mester műhelyében. A szakmai tudást vándorúton tökéletesítette. A vizsga a mesterremek elkészítéséből állt. A kereskedők érdekvédelmi szervezete a guilde volt. A magyarországi városok kezdeményeit a királyi, püspöki és megyeszékhelyeken fedezhetjük fel. Itt alakultak ki azok a piacok, amelyek a várossá fejlődés csíráit jelentették. Nálunk főleg hospesek alapították első két nyugtai értelemben vett vagy önkormányzattal rendelkező városunkat, Esztergomot és Székesfehérvárt. Esztergom: útvonal mellett feküdt, ebben az időben csak itt vertek pénzt, árumegállítási joga volt és királyi székhely is volt. Székesfehérvár királyok koronázási és temetkezési helye volt. Tatárjárás után IV Béla adott kiváltságlevelet (amely rögzítette a vámmentes kereskedelmet, szabad bíró és tanácsválasztást, kőfelépítést). Néhány fejlettebb városnak, például Selmecbánya és Besztercebánya. Hét jelentős szabadkirályi városunk volt: Pozsony, Sopron, Kassa, Bártfa, Eperjes, Nagyszombat és Buda.

Kereskedelmi útvonalak

Legnagyobb jelentőségű a Földközi-tenger keleti medencéjének kereskedelme, az úgynevezett levantei kereskedelem volt. Ezt az észak-itáliai, Velence, Genova, Pisa kereskedői bonyolították le. E kereskedelem haszna a különleges áruk beszerzésében és magas áron való értékesítésében rejlett. A levantei kereskedelem a Közel-Keletet kötötte össze Európával. Keletről fűszert, selymet, gyapotot, szövetet, illatszert, ékszert hoztak, cserébe nemesfémet és más nyersanyagot szállítottak. Az északi- és balti tengeri kereskedelem a skandináv kereskedők próbálkozásai után az észak-német városok, Lübeck, Hamburg, Rostock, Bréma monopóliuma lett. Ebből a szövetségből nőtt ki a Hansa-szövetség, amely Novgorodból Londonig és a flandriai városokig szállította az északi árukat: heringet, gabonát, prémet, épületfát, mézet, viaszt. Cserébe nyugatról iparcikkeket, posztót, fegyvert, szerszámokat és keleti árukat szállítottak.

A két nagy régió között szárazföldi összeköttetési is kialakul. Kezdetben a folyami hajózás jelentette a távolsági kereskedelem egyetlen lehetőségét. Jellemző, hogy a nagy kereskedelmi központok először a folyók mentél alakultak ki, például: Párizs, Orleans. A középkorban jól kiépített utak nem léteztek, a mesterien megépített kövezett római utakat hagyták tönkremenni. A szárazföldi kereskedelmi utak létrejöttében jelentős szerepet játszottak a zarándokutak, megyek mentén szálláshelyek, vásárhelyek láncolata jött létre. Az itáliai kereskedők áruikat Champagne grófság városainak vásárain adták az északi kereskedőknek. A belföldi távolsági kereskedelem terjeszkedését Velence, Pisa, Genova kezdeményezte, mert szaporodó népességük számára szükség volt a kontinens belsejében termesztett gabonára, borra, húsra. Nagy mennyiségben cserélt itt gazdát a gyapjú, a bőr, a posztó, a lenszövet és különböző fémtárgyak.

A tudományos és szakmai stílus jellemzői [nyelvtan]

A tudományos és szakmai stílus jellemzői

Napjainkban az egyik legeröteljesebben fejlödö stílusréreg: a tudományos , szakmai stílus. Átfogó fogalom, a tudományok (filozófia, társadalomtudományok: pl. szociológia, jogtudomány), a természettudományok: pl. fizika, biológia, matematika), az alkalmazott tudományok (pl. orvostudomány, kohászat stb.) és a művészetek (pl. zene, színház, film, tánc stb.) stílusa.

Ennél a stílusrétegnél többféle közléshelyzettel, eltérő nyelvi magatartással kell számolnunk.

A tudományos stílusnál megkülönböztetünk egy felső – általában írásbeli – réteget, ennek egy kiművelt szóbeli változatát, – és egy alsó szintet is.

Nagyok a műfaji eltérések is: a legjellemzőbb műfajok:

- tudományos értekezés,

- esszé,

- ismeretterjesztő cikk,

- tanulmány, előadás,

- szakmai vita,

- hozzászólás,

- kritika,

- felszólalás,

- értékelés,

- iskolai felelet,

- dolgozat,

- szakmai beszélgetés stb.

Természetesen jelentős különbségeket eredményez a téma is, különböző megfogalmazást kíván a valóságnak pl.: orvostudományi, vagy művészettörténeti megközelítése. A szakmai tudományos stílus valamennyi műfajában a kommunikatív tényezők közül a valóságnak van leginkább meghatározó szerepe.

A tudományos stílus főbb stílusjegyei:

- A szövegformálás minden eszközével a valóságról adott kép pontosságára és egyértelműségére törekszik, másodlagos a beszélő személye és a hallgatóra tett hatás szándéka.

- A szóválasztás alapja a nemzeti irodalmi nyelv és a szakmai nyelvváltozat szókincse: a szakszavak (terminus technikusok), szakkifejezések. Legfőbb követelmény a szakszavak egyértelműsége, ezért a szavakat nem módosíthatjuk, nehogy véletlenül más jelentést sugalljon. Egy-egy tudományág felhasznált szakszóinak összessége a terminológia. A szakterületek nemzetközi kapcsolataiból ered az idegen szavak gyakori használata (pl. radar, nukleáris, gén stb.)

- Hangulati értéke a szakszavaknak a szakszövegben nincs, de a megértés érdekében használhatunk szemléletes kifejezéseket, képszerű formákat. (pl. galériaerdő, a folyómenti erdősáv elnevezése…)

- A mondanivaló megszerkesztése: minden részében követhető legyen, kiemelkedő szerepe van a világosságnak és a gazdaságosságnak úgy, hogy megmaradjon az árnyaltság és a kellő részletezés.

- Főleg kijelentő mondatok alkalmazására kerül sor, de gyakoriak az alárendelő szerkezetek, az egyszerű mondatok is gyakran bővítettek, jellemzők az igeneves szerkezetek, láncolatos jelzők, halmozott mondatrészek. Uralkodnak a teljes szerkezetű mondatok, rendszeresek a következtető és a magyarázó mondatok, feltételes mondatok…

- A tudományos-szakmai stílus erősen névszói (nominális) jellegű, hiszen a kutatók névszókkal, megnevezett fogalmakkal, tulajdonságokkal, mennyiségekkel tárják fel a tényeket, összefüggéseket.

- A tudományos igényű művek kerülik az ismétléseket, a bőbeszédűséget, tartalmilag elsődleges a téma pontos körülhatárolása, a hozzá nem szorosan kötődő elemek elhagyása.

- Logikus, áttekinthető szerkezetben, szakmai nyelven, érzelemmentesen előadott ill. leírt szöveg, többnyire leírt formája, vizuálisan is áttekinthető (pontos utalások, kiemelések, grafikonok, vázlat, zárójeles magyarázatok – tanulmányok végén gyakran hivatkozási jegyzék, szakirodalom feltüntetése szerepel).

- A kiemelés számtalan módja szerepelhet: aláhúzás, tipográfiai (nyomdatechnikai) jelölés, szaggatott vonal, felkiáltójel, vastagbetűs vagy dőlt betűvel írt szöveg, új bekezdés, számozás stb.

- Több és bonyolultabb kötőszót használ a stílus, ezek szerepe az előre- ill. hátrautalás a szövegben, ill. a szövegösszefüggések kifejezése.

A tudományos stílusban az üzenet teljes tartalmát a nyelvi eszközök hordozzák. A nem nyelvi kifejezőeszközöknek (gesztus stb.) alig van szerepe, ezért még fokozottabb igény a szöveg gondos szerkesztettsége, hangsúlyozottabb szövegtagolása, a változatosság és a szemléletesség.

A stílusréteg egyes műfajai azokhoz szólnak, akik nem szakemberek (de alkalmanként még döntéshozók lehetnek), fontos ezért az érdeklődés felkeltése adott tudományos kérdések iránt, ismeretátadás, szemléletbővítés.

Fontosak a stílus műfajain belül a tudományos folyóiratok tanulmányai (szakmabelieknek), a szakcikkek, az ismeretterjesztő kiadványok (nem szakmabelieknek, hanem ún. laikusoknak), a szakkönyvek és az egy-egy területről átfogó ismeretanyagot nyújtó monográfiák.

A képszerűség stíluseszközei [nyelvtan]

A képszerűség stíluseszközei

A szemléletesség és hatásosság nyelvi eszköze a képszerűség. A szóképek különleges költői sűrítmények, amelyek a nyelvi elemek átvitt értelmű használatán alapulnak. A szó szerint értelmezhető reális kijelentések az irodalmi művekben sem tekinthetők szóképeknek. Ezzel szemben a szókép olyan szövegelem, amely csak közvetve vonatkozik az objektív és a szubjektív világra. A képszerűséget leggyakrabban a szépirodalmi stílusrétegben használják.

A szókép egy fogalom, egy jelenség átvitele egy másik fogalomra, jelenségre a köztük fennálló kapcsolat alapján. Síkváltás akkor jön létre, ha a költő a fogalmi síkról átirányítja a figyelmet a képi síkra és így jön létre a művészi hatás.

A két sík közötti kapcsolatteremtés alapja lehet valamilyen hasonlóság vagy érintkezés. A következő szóképek lehetségesek:

1. Hasonlóságon alapuló (metafora, megszemélyesítés, allegória)

2. Hasonlóságon és érintkezésen alapuló (szinesztézia, szimbólum)

3. Érintkezésen alapuló (metonímia, szinekdoché)

4. Képszerű beszéd (hasonlat)

Hasonlóságon alapuló:

A metafora egy nem egy irányba ható, kölcsönhatásra épülő kép. Az összekapcsolódás alapja a két szó jelentésének és a szót körülvevő képzettársítási udvarnak érintkezése. A két elem jelentése a szövegben összevillan, egymásba játszik, azonosul, de különbözik is. Aszerint, hogy a fogalmi sík és a képi sík között mekkora a jelentésbeli távolság különböző jelentésosztályba soroljuk. Minél nagyobb a két jelentéssík távolsága, annál nagyobb a stilisztikai hatása. A metafora lehet egytagú vagy teljes. Egytagúnál csak az azonosítót jelöli a költő, az azonosítottat oda kell gondolni.

Teljes: „A szívem egy nagy harangvirág”

(Ady Endre: A Tisza-parton)

Egytagú: „Gyere ki galambom! Gyere ki, gerlicém!”

(Petőfi Sándor: János vitéz)

Allegória: Egy elvont fogalomnak a megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása. Az irodalmi alkotásokban a Szeretet, az Igazság, az Irigység stb. gyakran jelenik meg emberi formában. Szokásosabb formája azonban a hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora, illetve megszemélyesítés.

„Itt a kemény Harc, sápadt Félsz és torzfejű Inség,

Éktelen arcu Harag és a Halál fenyeget.”

(Janus Pannonius: Midőn beteg volt a táborban)

Megszemélyesítés: metaforából származó szókép, amely elvont dolgokat (érzést, eszmét stb.), természeti jelenségeket, élettelen tárgyakat élőként mutat be, az élőkre jellemző cselekvéssel, érzéssel, tulajdonsággal ruház fel, illetve növényeknek, állatoknak is emberi érzést, cselekvést tulajdonít. A megszemélyesítés stílushatása abban rejlik, hogy a megelevenítés eszközével életszerűvé teszi a stílust, s ezzel növeli hangulatiságát, szemléletességét és a mondanivaló hatásosságát. Szófajilag leggyakrabban ige, néha melléknév, ritkábban főnév.

„Sóhajtanak a bútorok ropogva,

titkos szavaktól reszket a homály”

(Kosztolányi Dezső: Lefekvés után)

Hasonlóságon és érintkezésen alapuló:

A szinesztézia többnyire hangulati hasonlóságon, ritkábban érintkezésen alapuló kép. Lényege, hogy valamely érzékterület körébe vágó fogalmat kapcsolunk össze egy más érzékterületről vett szóval. Művészi hatása abban van, hogy a különböző, de egyszerre ható érzékszervi benyomásokat (tapintás, hő, ízlelés, szaglás, hallás, látás) hasonlóságukban, egyidejűségükben ragadja meg és állítja elénk az író.

„Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:

Egy kirakatban lila dalra kelt

Egy nyakkendő…”

(Tóth Árpád: Körúti hajnal)

A szimbólum valamely gondolati tartalom (eszme, érzés, elvont fogalom vagy egész gondolatsor stb.) érzéki jele. A költői nyelv egyik legnagyobb hatású kifejező eszköze. Nemcsak helyettesíti a kifejezendő gondolattartalmat, hanem vele kapcsolatban egész gondolatsort, különböző érzéseket, hangulatot, bonyolult lelki tartalmat képes felidézni. Ezek megfejtése gyakran nem könnyű. A szimbólumban (szemben a metaforával) önállósul a kép, a szimbolizált és a képi jelentés egymás mellett hat. A szimbólumban önállósult kép (ellentétben az allegóriával) inkább megérezteti, sejteti, mint kifejezi a tartalmat. Megkülönböztetünk köznyelvi és költői szimbólumokat.

Köznyelvi szimbólumok a galamb (’béke’), a kígyó (’álnokság’), a csiga (’lassúság’) stb.

Költői szimbólumok a következők:

„Az alkotmány rózsája a tiétek,

Töviseit a nép közé vetétek;

Ide a rózsa néhány levelét

S vegyétek vissza a tövis felét!”

(Petőfi Sándor: A nép nevében)

Érintkezésen alapuló:

Metonímia: Legfontosabb tulajdonsága, hogy a névátvitel két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok–okozati kapcsolaton alapul. Stilisztikai értéke kisebb, mint a metaforáé, mert egymáshoz viszonylag közel álló fogalmakat sűrít egy névbe. Hatása mégis van, egyrészt a névcsere miatt, másrészt azért, mert a kifejező név rendszerint kép vagy képi jellegű. A költői stílus, a népköltészet, a köznyelv és a nyelvjárások egyaránt élnek a metonímia adta lehetőségekkel.

1. Helyi, térbeli érintkezésen alapulók. Például:

„S ahogy futok síkon, telen át,

Úgy érzem, halottak vagyunk

És álom nélkül álmodunk

Én s a magyar tanyák.”

(Ady Endre: A téli Magyarország)

(A tanyák jelentése itt: a tanyák lakói.)

2. Időbeli érintkezésen alapulók. Például:

„Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,”

(Ady Endre: Új vizeken járok)

(A Holnap hőse jelentése itt: a jövő eseményeinek hőse.)

3. Anyagbeli érintkezésen alapuló metonímia – ezek magát az eszközt anyagának nevével jelölik. Például:

„S Kukoricza Jancsit célozza vasával.”

(Petőfi Sándor: János vitéz 12.)

(A vasával jelentése itt: vasból levő fegyverével.)

4. Ok–okozati összefüggésen alapulók – ezek az ok, az előzmény nevével jelölik az okozatot, a következményt, vagy fordítva. Például:

„Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga

Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;”

(Arany János: Toldi I.)

(A hűvösében jelentése itt: hűvöset adó árnyékban.)

Szinekdoché: Stilisztikailag a metonímiával nem vetekedhet, de a kifejezés változatossá tételében (a metonímiával együtt) nagy szerepe van. Négy fő típusát különböztetjük meg.

1. A nem és a fajta fölcserélésén alapuló szinekdoché. Például:

„Öklének csapásit sűrűn osztogatja:

Ömlik a vér száján és orrán a vadnak,”

(Arany János: Toldi V.)

2. A rész és az egész viszonyán alapuló szinekdoché. Például:

„Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.”

(Vörösmarty Mihály: Szózat)

3. Az egyes és a többes szám felcserélésén alapuló szinekdoché. Például:

„Mentek-e tatárra, mentek-e törökre,

Nekik jóéjszakát mondani örökre?”

(Arany János: Toldi I.)

4. A határozott és a határozatlan számnév viszonyán alapuló szinekdoché. Például:

„És kiverte szépen koporsószegével:

Fényes csillagoknak milljom-ezerével;”

(Arany János: Toldi V.)

Képszerű beszéd:

Hasonlat: a szóképekhez sorolható stiláris eszközök egyike. Két különböző, de egymáshoz bizonyos pontban hasonló fogalom egymás mellé állítása, abból a célból, hogy az egyiket a másikkal, illetve a kiemelt közös vonással szemléltessük, elképzeltessük, nyomatékosabbá tegyük, vagy hogy bizonyos hangulatot ébresszünk a hasonlított fogalommal. Több szempontból rokon a metaforával, de szerkezetében különbözik tőle. A hasonlat stílushatása a párhuzamba ál1ított fogalmak közti hasonlóságok elemzéséből fakad. Például:

„Lázas az ily szűk út, mint testben kék erek,”

(Babits Mihály: Itália)

Három tag szerepel benne: (1) a hasonlított: szűk út, (2) a hasonló: testben kék erek és (3) a hasonlóság: lázas. A harmadik tag nyelvi kifejezője azonban gyakran elmarad. Például:

„Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,”

(Petőfi Sándor: A puszta télen)

A hasonlat (mint a szóképek általában) lehet köznyelvi és költői. Célja szerint a költészetben kétféle hasonlatot különböztetünk meg.

1. Értelmi, szemléleti jellegű: a költőt a hasonló (tárgy, személy stb.) külső alakja ragadja meg, s elsősorban ezzel akar hatni. Például:

„Mint komor bikáé, olyan a járása,

Mint a barna éjfél, szeme pillantása,

Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,

Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.”

(Arany János: Toldi I.)

2. Érzelmi-hangulati jellegű: a költő valamilyen hangulatot akar ébreszteni, elsősorban az érzelmekre akar hatni. Például:

„ha kell szívós leszek, mint fán a kéreg,”

(Radnóti Miklós: Levél a hitveshez)

Állandósult szókapcsolatok (frazémák) [nyelvtan]

Állandósult szókapcsolatok (frazémák)

Gyakran választunk és használunk az egyszerűbb szavak helyett több szóból álló szókapcsolatokat, mert színesebbé, kifejezőbbé, hatásosabbá akarjuk tenni beszédünket.

Az állandósult szókapcsolatok használata a mindennapi társalgásban, az újságokban (a sajtóban), az irodalmi alkotásokban egyaránt megfigyelhető.

Állandó szókapcsolatok: többé-kevésbé megmerevedett alakú kifejezések, amelyek a gyakorlati használat következtében már egységes jelentést hordoznak. Az írásba foglal, adósságba veri magát – szókapcsolat, de! a lóvá tesz (becsap) képletes, átvitt értelmű szólás.

• a szószerkezetekhez hasonlóan mindig megszerkesztettek, de szerkezeti formájuk, alaki felépítettségük nem változtatható, a bennük szereplő szavak eredeti jelentése módosult a másik szóval való összefüggésben, így együtt új jelentéstartalmuk lett;

• szóértékű nyelvi elemek, mert jelentésük egyetlen szóval is kifejezhető

Pl. haragra lobban – megharagszik

Szívébe zár – megkedvel, megszeret

A frazémák többfélék:

• népmesei fordulatok (egyszer volt, hol nem volt…)
• társalgási fordulatok (Hogy vagy?)
• körülírások (bírálatot gyakorol)
• közhelyszerű kifejezések (a távozás hímes mezejére lépett)
• képes kifejezések (szikrázik a szeme, gurul a nevetéstől)
• szakkifejezések (összetett állítmány)

A frazémáknál nagyobb frazeológiai egységek: a szólások, a közmondások, a szóláshasonlatok és a szállóigék.

A szólások

A szólások olyan több szóból álló szerkezetek, amelyekben a szavak eredeti, szószerinti jelentése az idők folyamán elhalványult. A szerkezet új jelentést kapott.

Pl. fogához veri a garast = fösvény, zsugori

A tenyerén hordja = nagyon megbecsüli, szereti, kényezteti

A szólások szerkezete és funkciói

Szólás: Több szóból álló gazdag hangulati tartalmú állandósult szókapcsolat, amely jelentéstani egységként többet fejez ki, mint az alkotó szavak összessége. Beszédbeli szerepét tekintve szóértékű.

Pl.: Ráncba szed valakit (megfegyelmez).

Szóláshasonlat (a cselekvést vagy a tulajdonságot hasonlítja)

A szóláshasonlatok egy főmondatból és egy hiányos szerkezetű hasonlító mellékmondatból állnak, a tagmondatok a mint illetve az akár kötőszó kapcsolja össze.

Pl. Nevet, mint a fakutya

Kerülgeti, mint macska a forró kását

Szegény, mint a templom egere

A szólásoknak valamikor szó szerinti értelmük volt, így használták:

Pl. Hűlt helyét leli (a vadnak)

Kilóg a lóláb (az ördögnek)

A szólásoknak erős hangulati hatásuk van.

Pl. a. fenyegetés: - nem ússza meg szárazon

- elhúzzák a nótáját

b. fegyelmezés: - kordában tart

- móresre tanít

Mivel a szólás nyelvi jel igaz és hamis tartalmának közlésére egyaránt használható, ezért célszerű nem tartalmilag, hanem szerkezetük szerint csoportosítani őket.

Szókapcsolat jellegűek:

- Egyszerű pl.: fából vaskarika (főnévi)

Bakot lő (igei)

- Összetett pl.: Le is, út fel is út

Egyszer hopp, másszor kopp

Mondat jellegűek: ebből kevesebbet ismerünk, az indulatszavakkal rokon csoport

Pl. Eb ura fakó

Más állandósult szókapcsolatoktól a szólásokat stilisztikai értékük különbözteti meg. Színesítik, plasztikusabbá, kifejezőbbé teszik a beszédünket.

A közmondás: a népi bölcsesség, megfigyelés, tapasztalat figyelhető meg bennük.

Pl. Lassan járj, tovább érsz

Éhes disznó makkal álmodik

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát

A közmondás a szólással szemben mindig mondat értékű.

Szállóige: olyan gyakran használt szó szerinti idézetek, amelyeknek az eredete, a szerzője ismert. Költők, írók, államférfiak, „híres emberek” mondatait közmondásszerűen idézzük.

Pl. Sok az eszkimó, kevés a fóka (Madách)

Ábrándozás az élet megrontója (Vörösmarty)

Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás (Kossuth)