Az ipari forradalom
Az ipari forradalom küszöbén
Nagy-Britanniában jelentős volt a gazdasági fejlődés a 18. században (ezért is indult innen az ipari forradalom). A manufaktúrát (avagy a főként kézműves technikán alapuló, üzemen belüli munkamegosztásra épülő tőkés üzemet) felváltotta a gépeket alkalmazó gyár. Az ember, az állat és a víz erejét egyre inkább a gőz szorította ki. Thomas Savery alkotta meg az első bányászatban használatos gőzgépet. James Watt 1769-ben az erőátvitelt tökéletesítve lényegesen termelékenyebb gőzgépet épített, majd 1781-ben a gőzgépet tengely hajtására is alkalmassá tette. Ezzel megnyílt az út a gőzgép széles körű elterjedése előtt: alkalmazták a fonó- és szövőgépek, fúrók, fűrészek, esztergák meghajtására. Az új gyarmatok megszerzésével kitágultak a piacok, fellendült a kereskedelem. Mindezek az angol gazdasági fejlődést hosszú időre növekedési pályára állították. Nőtt a mezőgazdaság, az ipar termelése, a népesség száma. 1780-tól a gazdaság valamennyi mutatója megugrott. Ezt az ugrásszerű átalakulást, melyet ipari forradalomnak nevezünk, a 18. század politikai, társadalmi és gazdasági változásai alapozták meg.
A közlekedés forradalma
A gazdasági fejlődés alapvető feltétele a gyors, olcsó és nagy tömegű áru szállítására alkalmas közlekedési hálózat kialakítása. Ezt a 19. századig csak vízen tudták megvalósítani. Éppen ezért az új találmányt, a gőzgépet elsőként a hajózásban alkalmazták. Az első gőzhajót Fulton építette. Rövidesen megindult a gőz hasznosítása szárazföldön is. 1825-ben George Stephenson Rocket nevű gőzmozdonya népes közönség előtt bizonyította az új közlekedési eszköz nagyszerűségét. Angliában hatalmas lendületet vett a vasútépítés, de rövidesen a kontinensen is tért hódított. A vasút jelentősége óriási: gyorsabbá vált a közlekedés, és nagy tömegű árut lehetett szárazföldön szállítani. Új területek kapcsolódtak be a gazdaság vérkeringésébe. A vas- és gépipar rohamosan fejlődött.
A hírközlés forradalma
A gazdaság élénkülése már a 18. század végén kifizetődővé tette a hírközlési rendszer kiépítését. Az optikai távíró egymástól látótávolságra megépített állomások rendszere volt, fényjelekkel közvetítette az üzeneteket. Az elektromosságról nyert egyre alaposabb ismeretek lehetővé tették, hogy kábeleken továbbított elektromos jelzésekkel helyettesítsék a nehézkes, lassú és költséges optikai rendszert. Az amerikai Morse találmánya, az elektromos távíró gyorsan elterjedt.
A nehézipar fellendülése
A gyors ütemű vasútépítés rendkívüli mértékben megnövelte a szén és a vas iránti igényt. A mozdonyok, sínek nagyipari előállítása, a textilipari és mezőgazdasági gépgyártás a szerszámipart is forradalmasította. A korábban a faiparban már használatos eszközöket gépekkel hajtották meg, s alkalmassá tették a vas megmunkálására, megjelentek a szerszámgépek. A gépek alkalmazását, javítását, egymáshoz illesztését nehezítették az egyes gyárak által használt eltérő méretek. A fejlődés kikényszerítette a szabványosítást.
Demográfiai robbanás
Anglia népessége a 18. századtól ugrásszerűen emelkedett. A mezőgazdasági termelés növekedése, majd a higiéniai viszonyok javulása, végül az orvostudomány fejlődése együttesen eredményezték ezt a látványos változást. Az Angliában lejátszódó folyamat a kontinensen is bekövetkezett, és fáziskéséssel ugyan, de folyamatosan az ipari forradalomhoz hasonlóan terjedt kelet felé.
Városiasodás
A népesség gyors növekedése együtt járt a mezőgazdaság átalakulásával. A két folyamat hatására óriási népmozgások indultak meg. A növekvő és a mezőgazdaságban feleslegessé váló népesség előtt két út kínálkozott megélhetésének biztosítására: a kivándorlás és a fejlődő városokban való letelepedés. Az iparvidékeken új városok jöttek létre, s régi városok népessége többszöröződött meg. Új jelenség volt a nagyszámú népesség együttélése. A városiasodással új problémák jelentkeztek, amelyeket meg kellett oldani: az ivóvízellátás, a csatornázás, a közlekedés, a szemétszállítás, a kórházak stb. A városok szerkezete is átalakult. Különálló negyedek jöttek létre: igazgatási, pénzügyi, kereskedelmi, lakó- és ipari övezetek.
Az életkörülmények változása
Az ipari forradalom alapvetően átalakította az embereket körülvevő világot: gyorsabb közlekedés, hírek terjedése, szélesebb körű iskoláztatás, oltások a gyilkos járványok ellen stb. Ezeket a változásokat a társadalom egyes rétegei nem egyformán élték meg. A születési és a pénzarisztokrácia élni tudott a lehetőségek bővülésével. Az ipari forradalom következtében megnőtt a középréteg létszáma, s az újítások fokozatosan javították életkörülményeiket. Az alsóbb néprétegek helyzete sokkal rosszabb volt. A parasztok tömegével hagytak fel a mezőgazdasági termeléssel, s a megélhetésért faluról városba kellett költözniük. Az ipari forradalom a szabad verseny keretei között bontakozott ki. A vállalkozóknak, hogy versenyben tudjanak maradni mindenáron növelniük kellett vállalkozásuk jövedelmezőségét. Az üzemtulajdonosok gépesítettek, s leszorították a bérköltségeket. A költségek csökkentésének számtalan, többnyire embertelen módja volt: rendkívül magas munkaidő fizetett pihenőnap nélkül, nők és gyermekek dolgoztatása alacsonyabb bérért, ráadásul a munkásoknak bérük egy részét a gyár boltjában kellett levásárolniuk.
Megjegyzés küldése