Középkori mezőgazdálkodási technikák. Városok, kereskedelmi útvonalak
A tizedik században befejeződtek a népvándorlás kori pusztító háborúk, megszűntek a járványok, az egyház kötelezővé tette a keresztény házasságot s ezzel szorgalmazta a gyermekvállalást. Az élet normalizálódása a népesség gyors gyarapodását eredményezte. A népesség viszonylagos növekedése a fokozódó élelmiszerigény rákényszeríttette arra, hogy a mezőgazdasági termelést az erdős vidékekre is kiterjesszék és meghódítsák a mocsaras területeket is. A mezőgazdaság és a népesség fejlődése egymással párhuzamosan és kölcsönhatásban haladt. A régi mezőgazdaság eszközök és technikák helyett újabbakat hatékonyabbakat kellet alkalmazni. A legelőváltó (talajváltó) gazdálkodást – a művelhető föld egy részén addig folytattak termelést, amíg az ki nem merült, majd a föld új darabját fogták művelés alá – a kétnyomásos gazdálkodás váltotta fel. A földterületet két részre osztották fel: az egyik felébe gabonát vetettek a másik felét pihentették, s legelőnek használták. Az állatok trágyája és a pihentetés visszaadta a föld termőerejét. A föld még intenzívebb művelésére volt azonban szükség, s ekkor bevezették a háromnyomásos gazdálkodást. A föld harmadába tavaszi, harmadába őszi búzát vetettek, míg a harmadát pihentették, ugaron hagyták, s legeltettek rajta. Nőt a termésátlag, az elvetett mag háromszorosát – ötszörösét kapták. A kötöttebb talajú földekhez nem volt jó a korábbi túróeke, helyette az összetettebb feladatok elvégzésére képes nehézekét vezették be. Az új , csoroszlyás, kormánylemezes, kerekes, aszimmetrikus nehéz fordítóeke a földet mélyen feltörte és meg is fordította így kicserélte az alsó pihent és a felső kimerült talajszintet. Munkaidőt is takarítottak meg ezzel, hiszen nem kellett keresztirányban is felszántani a földet. A négyzet alakú parcellák helyett a hosszú csíkokban való szántás lett az ésszerű, mert csökkent a fordulások száma. Jelentős volt a borona elterjedése is. Az új eszközök nagyobb vonóerőt igényeltek. A fullasztó nyakhám helyett elterjedt a szügyhám, a patkó alkalmazása védte az ló patáját. Az ökrök mellett a lótenyésztés is kibontakozott. Gazdagodtak a gabonafajták, a köles mellett volt búza árpa, rozs, zab. Az éghajlat változás is (melegedés) kedvezően hatott, mert északabbra tolódott a zöldség, szőlő, gyümölcstermesztés.
Ez a kibontakozó mezőgazdasági fejlődés még nagyobb népességszám emelkedést eredményezett. A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Részben Nyugat-Európában az addig lakatlan területeket vették birtokba és művelték meg, részben pedig nagy tömegek indultak meg Közép-Európa szabad földjei felé, ahol a fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező telepeseket (hospeseket) szívesen látták. A mezőgazdasági árutermelés felesleget hozott létre, ami elősegítette a városok kialakulását. A mezőgazdasági tevékenységgel felhagyó kézművesek és kereskedők azokra a helyekre törekedtek, ahol kedvező körülmények segítették elő a termékeik eladását, mint például a nagy átmenő forgalom. Ez általában várak mellett, nagybirtokok középpontjában, kikötőknél és kereskedelmi útvonalaknál jött létre. Rendszerint magas fa, gyakrabban kőtornyokkal és erős kapukkal ellátott kőfalak vették körül a várost, a nagyobb védhetőség miatt. Az idők folyamán azonban szűkké váltak ezek a körbevett terültetek, ezért falakon kívül lassan létrejöttek az alsó városok, melyekben elsősorban iparosok laktak, mégpedig úgy, hogy egy szakma művelői egy utcába tömörültek (például osztálykirándulás Prága- Arany utca). A város központjában állt a templom és a városháza. A városra jellemzőek voltak a keskeny zegzugos utcák, a szabálytalanság a rendezetlenség, a zsúfoltság a spontán fejlődés miatt. Csatornázás nem volt, rossz higiéniás állapotok uralkodtak. Járványok, tűzvészek gyakoriak voltak.
A város lakói a polgárok voltak. Nem voltak sem nemesek, sem jobbágyok. Szabad emberek voltak, minden megkötöttség nélkül rendelkeztek saját tulajdonukkal, szabadon adhatták vehették azt. A polgárok a földesúri fennhatóságok lazítására és a városi önkormányzat megteremtésére törekedtek. A városi önkormányzat neve kommuna volt. Először az egy összegben adózás és a bíróválasztás jogát szerezték meg. A szabad királyi városok csak a királynak adóztak, megkapták a vásártartás, vámmentesség és az árumegállítás jogát. A polgárok kiváltságaikat csak közösségben gyakorolhatták. A városok polgárainak nagy része kereskedő vagy iparos volt, de legtöbben polgárjoggal nem rendelkező plebejusok (inasok, napszámosok) voltak. A leggazdagabb kereskedők (patríciusok) alkották a város vezető testületének a szenátus tagságát. A polgárjoggal rendelkezők a városi nagytanácsban foglaltak helyet. Kialakultak a városi érdekvédelmi testületek. Az iparosok céhekbe települtek. Ez a szervezet megvédte tagjait a céhen kívüliek, az úgynevezett kontárok versenyétől. Igyekeztek a belső versenyt is megakadályozni, ezért pontosan szabályozták a termelés egész folyamatát, a nyersanyag beszerzésétől a termék értékesítéséig. Szigorúan megtiltották a másik portékájának ócsárlását és a reklámot. A céh tagjai csak az önálló műhellyel rendelkező mesterek lehettek. A szabályzat előírta, hogy egy-egy mester hány segédet, inast alkalmazhatott. Mesterré csak az vállhatott, aki meghatározott ideig inaskodott, majd mint legény dolgozott egy mester műhelyében. A szakmai tudást vándorúton tökéletesítette. A vizsga a mesterremek elkészítéséből állt. A kereskedők érdekvédelmi szervezete a guilde volt. A magyarországi városok kezdeményeit a királyi, püspöki és megyeszékhelyeken fedezhetjük fel. Itt alakultak ki azok a piacok, amelyek a várossá fejlődés csíráit jelentették. Nálunk főleg hospesek alapították első két nyugtai értelemben vett vagy önkormányzattal rendelkező városunkat, Esztergomot és Székesfehérvárt. Esztergom: útvonal mellett feküdt, ebben az időben csak itt vertek pénzt, árumegállítási joga volt és királyi székhely is volt. Székesfehérvár királyok koronázási és temetkezési helye volt. Tatárjárás után IV Béla adott kiváltságlevelet (amely rögzítette a vámmentes kereskedelmet, szabad bíró és tanácsválasztást, kőfelépítést). Néhány fejlettebb városnak, például Selmecbánya és Besztercebánya. Hét jelentős szabadkirályi városunk volt: Pozsony, Sopron, Kassa, Bártfa, Eperjes, Nagyszombat és Buda.
Kereskedelmi útvonalak
Legnagyobb jelentőségű a Földközi-tenger keleti medencéjének kereskedelme, az úgynevezett levantei kereskedelem volt. Ezt az észak-itáliai, Velence, Genova, Pisa kereskedői bonyolították le. E kereskedelem haszna a különleges áruk beszerzésében és magas áron való értékesítésében rejlett. A levantei kereskedelem a Közel-Keletet kötötte össze Európával. Keletről fűszert, selymet, gyapotot, szövetet, illatszert, ékszert hoztak, cserébe nemesfémet és más nyersanyagot szállítottak. Az északi- és balti tengeri kereskedelem a skandináv kereskedők próbálkozásai után az észak-német városok, Lübeck, Hamburg, Rostock, Bréma monopóliuma lett. Ebből a szövetségből nőtt ki a Hansa-szövetség, amely Novgorodból Londonig és a flandriai városokig szállította az északi árukat: heringet, gabonát, prémet, épületfát, mézet, viaszt. Cserébe nyugatról iparcikkeket, posztót, fegyvert, szerszámokat és keleti árukat szállítottak.
A két nagy régió között szárazföldi összeköttetési is kialakul. Kezdetben a folyami hajózás jelentette a távolsági kereskedelem egyetlen lehetőségét. Jellemző, hogy a nagy kereskedelmi központok először a folyók mentél alakultak ki, például: Párizs, Orleans. A középkorban jól kiépített utak nem léteztek, a mesterien megépített kövezett római utakat hagyták tönkremenni. A szárazföldi kereskedelmi utak létrejöttében jelentős szerepet játszottak a zarándokutak, megyek mentén szálláshelyek, vásárhelyek láncolata jött létre. Az itáliai kereskedők áruikat Champagne grófság városainak vásárain adták az északi kereskedőknek. A belföldi távolsági kereskedelem terjeszkedését Velence, Pisa, Genova kezdeményezte, mert szaporodó népességük számára szükség volt a kontinens belsejében termesztett gabonára, borra, húsra. Nagy mennyiségben cserélt itt gazdát a gyapjú, a bőr, a posztó, a lenszövet és különböző fémtárgyak.
Megjegyzés küldése