A szóösszetételek keletkezésének jelentõsége. Az összetett szavak fajtái es ezek helyesírása

A szóösszetételek keletkezése és fajtái

Összetett szavak kétféleképpen keletkezhetnek: mondatbeli összefüggés alapján vagy pedig mondatbeli elõzmény nélkül. Az elsõ esetben a mondatban egymás mellett álló,egymással szorosan összetartozó szavak forrtak össze; így keletkezett például a nagy üzem, a hét vége, a szabad idõ jelzõs szerkezetekbõl a nagyüzem, hétvége, szabadidõ szóösszetétel. Az összetett szavak többsége azonban mondatbeli kapcsolat nélkül keletkezett olyan módon, hogy nyelvünk felhasználta a szóalkotásnak ezt a termékeny lehetõségét egy-egy új fogalom megjelõlésére; így született - sok egyéb között - a golyóstoll, mûanyag, hûtõszekrény, porszívó, mosógép,lemezjátszó is.

A szóösszetételek fajtáit - keletkezésükre való tekintet nélkül -az elõtag és az utótag viszonya alapján jellemezhetjük.

Vannak olyan üdülõk, amelyek télen is, nyáron is nyitva vannak: télen-nyáron fogadják a vendégeket.

A télen-nyáron szóösszetétel úgy keletkezett,hogy a mondat két idõhatározója összekapcsolódott. Ha azonos (egynemû) mondatrészek forranak össze, akkor mellérendelõ szóösszetétel keletkezik.

Az ötnapos munkarend bevezetésével a hétvége szabadidejében több lehetõség adódott az országjáró kirándulásokra.

Ezeknek az összetett szavaknak a szerkezete abban hasonlít egymáshoz, hogy az elõtag az utótagnak valamilyen bõvítménye.

Milyen bõvítmény az elõtag ?

ötnapos

hány napos ?

mennyiségjelzõ

munkarend

minek a rendje ?

birtokos jelzõ

hétvége

minek a vége ?

birtokos jelzõ

szabadidõ

milyen idõ ?

minõségjelzõ

országjárás

mit jár ?

tárgy

Azokat az összetett szavakat, amelyekben az elõtag az utótagnak valamilyen bõvítménye, alárendelõ szóösszetételnek nevezzük.

A következõ mondatban olyan alárendelõ szóösszetételek fordulnak elõ, amelyekben az elõtag nem mondatrészként bõvíti az utótagot.

A fejhallgató vagy fülhallgató hasznos tartozéka a zsebrádiónak és a táskarádiónak.

Ezekben az összetett szavakban az elõtag és az utótag kapcsolatát részletesebb kifejtéssel értelmezhetjük: a fejhallgató fémpánttal a fejre helyezhetõ, a fülhallgató pedig a fülbe illeszthetõ hallgatókészülék; a zsebrádió zsebben (is) hordható, a táskarádió pedig táskához hasonló méretû és alakú rádió. Az ilyenfajta összetett szavak egy-egy terjedelmesebb kifejezés jelentését sûrítik egy-egy szóba: jelentéssûrítõ szóösszetételek.

A m e l l é r e n d e l õ s z ó ö s s z e t é t e l e k

A mellérendelõ szóösszetételek ellentétes vagy hasonló jelentésû tagokból állnak: él-hal, jön-megy, adás-vevés, hegyes-völ¬gyes,összevissza, föl-le, sír-rí, lót-fut, rúgkapál, búbánat, szóbeszéd, csûrés-csavarás, híres-neves, egy-két, sülve-fõve.

A mellérendelõ szóösszetételek elõtagja és utótagja mindig azonos szófajú szó. Mellérendelõ szóösszetételt tehát alkothat két ige: sütfõz, két fõnév: járás-kelés, két melléknév: híres-neves,két számnév: öt-hat, két határozószó: itt-ott, két igenév: járókelõ.

Azokat a mellérendelõ szóösszetételeket, amelyek egy szónak a meg kettõzésébõl keletkeztek,szókettõzésnek nevezzük: várja-várja, meszsze-messze, alig-alig, lassan-lassan, egy-egy, néha-néha.

A hasonló hangzású tagok mellérendelõ összetételei az ikerszók: tipeg-topog, dirmeg-dörmög, izeg-mozog, irul-pirul, ken-fen, teszvesz, limlom, mendemonda, hercehurca, terefere,girbegörbe,ugribugri, ágas-bogas, icipici, tutyimutyi, hébe-hóba, dirr-durr.

Az összetétel tagjainak jelentése szempontjából az ikerszókat három csoportba szokták osztani:

a, Vannak olyan ikerszók, amelyeknek mindkét tagja önmagában is használatos, értelmes szó: ken-fen, tesz-vesz.

b, Gyakoribb ennél az az eset, hogy az ikerszónak csak az egyik tagja - vagy elõtag, vagy utótag - önálló szó, a másik tagnak pedig önmagában nincs jelentése: izeg-mozog, limlom,girbegörbe.

c, A harmadik csoportba azok az ikerszók tartoznak, amelyeknek egyik tagja sem értelmes önmagában, tehát sem az elõtag, sem az utótag nem használatos önálló szóként: hercehurca, terefere, tutyimutyi.

A l á r e n d e l õ s z ó ö s s z e t é t e l e k

A következõ példák azt mutatják, hányféle bõvítménye lehet az alárendelõ szóösszetétel elõtagja az utótagnak.

Az elõtag az utótagnak:

Ha mennydörög, úgy hallatszik, hogy a menny dörög.

A szavahihetõ embernek minden szava hihetõ. alanya

A favágó fát vág.

A bortermõ Badacsony jó bort termõ vidék. tárgya

A Lánchidat az újjáépítés során építették újjá.

A napraforgó a nap felé forog. határozója

A sárgaréz sárga szinû réz.

A háromszög olyan síkidom, amelynek három szöge van.

A szóösszetétel két szó összetétele. jelzõje

Megállapíthatjuk tehát, hogy az alárendelõ szóösszetétel elõtagja az utótagnak alanya, tárgya, határozója vagy jelzõje lehet.

Alanyos összetételek:

magvaváló (szilva), madárlátta (kenyér), végeláthtatlan (síkság).

Tárgyas összetételek:

egyetért, jótáll, szófogadó, mindentudó, vállvetve, szemlesütve.

Határozós összetételek:

helyreállít,fülbemászó,útonálló,égbekiáltó, karonfogva, százszorszép, együttérzés.

Jelzõs összetételek:

kislány, nagyapa, sötétkék; tízperc,sokoldalú, kevésszavú; fecskefészek, születésnap, városháza.

Jelölt és jelöletlen szóösszetétel

A felsorolt alárendelõ összetételekben azt is megfigyelhetjük,hogy az elõtag és az utótag kapcsolatát a legtöbb esetben nem jelöli rag. Rag nélküli, jelöletlen összetételek: szófogadó (szót fogadó), kárörvendõ (a kárnak örvendõ), munkaképes (munkára képes), selejtmentes (selejttõl mentes), fecskefészek (a fecskének a fészke).

Vannak azonban olyan tárgyas és határozós összetételek is, amelyeknek az elõtagján rag jelöli a tárgyas, illetõleg a határozós viszonyt.

Raggal ellátott, jelölt összetételek: egyetért, élenjáró, százszorszép stb. A birtokos jelzõs összetételeken az utótag birtokos személyjellel jelöli a birtokviszonyt: városháza, barátfüle.

Az alárendelõ szóösszetételek szófaja

------------------------------------------------

Az alárendelõ szóösszetételek elõtagja és utótagja sokszor különbözõ szófajú szó. Az összetett szó ahhoz a szófajhoz tartozik,amelyhez az utótag.

Igy tehát:

félrebeszél

ige

sárgadinnye

fõnév

aranysárga

melléknév

békeszeretõ

melléknévi igenév

Többszörös szóösszetételek

-----------------------------------

Ha az összetett szó elõtagja vagy utótagja, vagy esetleg mindkét

tagja összetett szó,akkor többszörös összetétel keletkezik:

híradástechnika = hír + adás + technika

tehergépkocsi = teher + gép + kocsi

úttörõvasút = út + törõ + vas + út

Helyesírási tudnivalók

-----------------------------

Irás közben nagyon gyakran vetõdik fel az a kérdés, hogy a mondat két egymás mellett álló szavát egybe kell-e írnunk,vagy pedig külön.

Erre a kérdésre legegyszerûbben így lehetne válaszolni: azokat a szókapcsolatokat, amelyek összetett szóvá forrtak össze, egybeírjuk; azokat a szókapcsolatokat pedig, amelyek nem váltak összetett szóvá, különírjuk. Ez a válasz azonban még nem oldja meg a problémánkat, hiszen legtöbbször éppen ezt nem tudjuk eldönteni, hogy a két szó összetétellé vált-e, vagy sem. Ezért tehát meg kell tanulnunk néhány olyan szabályt, amelyek az egybeírás és különírás kérdésében általános iránymutatást adnak.

A mellérendelõ szóöszetételek írása

------------------------------------------------

Általában az a szabály, hogy a szorosabban összeforott mellérendelõ összetételeket kell egybeírnunk. Az elõtag és az utótag szorosabb összeforrásának a jele, hogy a szóösszetételhez járuló toldalékok csak az utótaghoz kapcsolódnak: rúgkapált, búbánatos, szóbeszédet, kezeslábasban, járókelõk.

Ha azonban a mellérendelõ szóösszetétel tagjai között kevésbé szoros a kapcsolat, akkor az elõtaghoz és az utótaghoz egyaránt hozzájárul az azonos toldalék. Ebben az esetben az elõtagot és az utótagot kötõjellel kapcsoljuk egymáshoz:élnek-halnak, csûrést-csavarást, sütés-fõzés, jártában-keltében, öttel-hattal.

Az alárendelõ szóösszetételek írása

----------------------------------------------

Az alárendelõ szóösszetételek írásában általában nem alkalmazunk kötõjeles írásmódot, az alárendelõ szóösszetételeket egybeírjuk.

Hogy ennek a szabálynak a segítségével dönteni tudjunk az egybeírás és különírás kérdésében, vizsgáljuk meg, mikor tekinthetjük két szó kapcsolatát alárendelõ összetételnek !

a, A húsdaraló húst daráló gép.

A nyaklánc nyakra (való) lánc.

A hegycsúcs a hegy (nek a) csúcsa.

Azokat a szókapcsolatokat,amelyekben -az egyébként raggal jelölt- tárgyas, határozós, birtokos jelzõs viszonyt nem jelzi rag, minden esetben alárendelõ összetételt alkotnak. A jelöletlen szóösszetételeket tehát egybeírjuk.

b, Nem minden varró nõ varrónõ.

A márvány is drága kõ, mégsem drágakõ.

Ezer mester között talán akad egy ezermester.

A százlábú nem éppen száz lábú rovar.

Példáink azt mutatják, hogy a két szó egybeírt összetétele gyakran mást jelent, mint ugyanannak a két szónak a különírt kapcsolata. Ilyen esetekben aszerint döntünk az egybeírás és különírás kérdésében, hogy az eredeti jelentésû szókapcsolatot vagy a megváltozott jelentésû szóösszetételt kell-e leírnunk.

c, sárgadinnye, sárgaréz, sárgarigó de:

sárga ceruza, sárga vászon, sárga festék;

jóakarat, jókedv, jóízû, jószívû de:

jó barát, jó cselekedet, jó tanuló;

mentõkocsi, mentõöv, mentõszolgálat de:

mentõ gondolat, mentõ tanú.

Ezeken a példákon a minõségjelzõs kifejezések írásmódját általános elvét figyelhetjük meg: ha valamely jelzõt és jelzett szót gyakran használunk egymás mellett, akkor a két szó összetétellé válik, tehát egybe kell írnunk.

Ugyancsak összetétellé váltak azok a minõségjelzõs kapcsolatok, amelyeknek elõtagja valamilyen anyagot jelöl: üvegpohár, rézkilincs, vasajtó, ezüstkanál stb. Ha azonban az anyagnévi jelzõs kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó,az anyagnevet különírjuk jelzett szavától: mûbõr táska,ezüst nyaklánc,lenvászon asztalterítõ.

d, Fényérzékeny anyaggal készített kép: fenykép.

Gyermekek gyógyításának szakorvosa: gyermekorvos.

Villanyárammal mûködõ motor: villanymotor.

Csiga házához hasonló lépcsõ: csigalépcsõ.

Olyan fehér, mint a hó: hófehér

A fenyõfa levele olyan hegyes, mint a tû: tûlevelû fa.

A jelentéssûrítõ összetételeket, köztük azokat is, amelyekben az elõtag valamihez hasonlítja az utótagot, mindig egybeírjuk.

A többszörös összetételek írása

-------------------------------------------

gépkocsivezetõ, jármûforgalom, villanyrendõr, gyalogátkelõhely, díjtáblázat; de:

tehergépkocsi-vezetõ, élelmiszer-áruház, gyermekrajz-kiállítás, labdarúgó-bajnokság.

A többszörös összetételek írásának kétféle változatát figyelhettük meg. Az egybeírást vagy kötõjeles írást a szótagok megszám¬lálásával dönthetjük el: a többszörös összetételeket hat szótagig egybeírjuk,a hat szótagnál hosszabbakat pedig kötõjellel tagoljuk.

Azonos mássalhangzók találkozása az összetett szó tagjainak határán

---------------------------------------------------------------------------

a, jegygyûrû, díszszemle, fénynyaláb Ha összetett szó tagjainak határán azonos kétjegyû betûk kerülnek egymás mellé, mindkét kétjegyû betût külön-külön kiírjuk.

b, balett-táncos, sakk-kör, össz-szövetségi Ha az összetett szó elõtagjának végén hosszú mássalhangzót jelölõ, kettõzöttt betû van,az utótag pedig azonos betûvel kezdõdik, az összetétel két tagja közé kötõjelet teszünk.

Nyelvhelyességi tudnivalók

-----------------------------------

Az egymás mellett olvasható példák összehasonlításával megítélhetjük, mi a különbség a birtokos jelzõs szókapcsolat és a belõle alkotott sokszótagos összetétel között:

A szókapcsolat

Az összetétel:

az üzlethálózat fejlesztése

üzlethálózat-fejlesztés

a tervezõvállalat vezetõje

tervezõvállalat-vezetõ

faipari tanulók képzése

faiparitanuló-képzés

a nyersanyag behozatalának csökkentése

nyersanyagbehozatal-csökkentés

Az összehasonlításnak az a tanulsága, hogy a birtokos jelzõs szókapcsolat - élõszóban és írásban egyaránt - világos¬abb,érthetõbb, mint a sok elemet tömörítõ, túlságosan hosszú szóösszetétel.

Egyalakúság, többértelmûség és rokonértelmûség a nyelvben

A beszédben gyakran azt tapasztaljuk, hogy egy-egy szóelem hangalakjához nemcsak egy, hanem több jelentés is fûzõdik, de az sem ritka,hogy hasonló vagy rokon jelentést teljesen különbözõ hangalakú szavak idéznek fel. A jelentéstannak fontos vizsgálódási területe a szavaknak, szóelemeknek a hangalak és a jelentés viszonya szerinti osztályozása. Eszerint megkülönböztetünk egyjelentésû, azonos alakú és több jelentésû és rokon értelmû szavakat, szóelemeket.

Egyjelentésûnek tekintünk egy szóelemet akkor,ha az adott jel hangsora csak egy jelentést idézhet fel. Erre leginkább összetett szavaink körében és némely toldalék esetében találunk példát (ablakpárkány, -e birtokjel).

Az egy hangalakkal több jelentést felidézõ szóelemek két nagy csoportra oszlanak. Az egyik csoportba azokat soroljuk, amelyekben a két vagy több jelentés között nincs kapcsolat vagy az átlagos nyelvérzék nem érez összefüggést. Ilyenkor a különbözõ jelentésû jelek hangalakbeli azonossága általában véletlen (terem, vár, ég). Ezek a szavak azonos alakú szavak. Azonos alakúság azonban elõfordulhat egyes toldalékformák körében is (pl.: az -at, -et igeképzõ és fõnévképzõ, a -t tárgy¬rag és a múlt idõ jele).

Az egy alakhoz fûzõdõ több jelentés igen gyakran nem véletlen egybeesés, hanem egy szó vagy szóelem jelentésbõvülésének eredménye. A beszédben ugyanis a szóval az történt, hogy alkalmilag az alapjelentéstõl némileg eltérõ jelentésben használták. Ha az új jelentésben való használat gyakorivá vált, elterjedt, akkor az eredeti jelentésmellett kialakult egy másod- , sõt harmadlagos vagy ennél is több jelentés. Az olyan szavakat, amelyekben egy hangsornak több jelentése van, és e jelentések között kapcsolat van, többjelentésû szavaknak nevezzük. Az ilyen szavak kialakulása tehát a nyelv - ezen belül a szójelentés - történeti változásának eredménye. Ez a folyamat még napjainkban is zajlik.

A szavak, szóelemek,szókapcsolatok használata tudatos vagy ösztönös választás eredménye. A válogatást az teszi lehetõvé, hogy a nyelv gazdag sorát adja a különbözõ alakú, de rokon jelentésû szavaknak és szószerkezeteknek, más szóval sz¬inonimáknak.A rokonértelmûség kiterjedt a nyelv minden jelentéssel bíró elemére, te¬hát vannak jelentésû toldalékok, szavak, szintagmák, mondatok, sõt szövegek is.

Megkülönböztetünk szorosabb és tágabb értelemben vett rokon értelmû szavakat.A szorosabb értelemben vett rokon értelmû szavak a valóságnak ugyanarra a mozzanatára vonatkoznak (pl.: autó-gépkocsi, bicikli-kerékpár). Ha a szavak fogalmi jelentésének egy-egy elemében is van valamilyen árnyalatnyi különbség,vagy ha az egyik szó a másikhoz képest valamilyen érzelmi, szemléletbeli többletet fejez ki, tágabb értelemben vett rokonértelmûségrõl beszélünk. Például fokozati külön¬bség van a fut, szalad rokon igék között, szemléletbeli eltérés az énekel és a kornyikál között.

Vannak olyan hasonló alakú szavak, amelyek jelentésük miatt ugyan nem cserélhetõk fel egymással, mégis sokan elkövetnek ilyen hibát mind írásban, mind pedig beszéd közben.Ilyen szavak például a következõk: egyenlõre, egyelõre..

A h a n g a l a k és a j e l e n t é s v i s z o n y a

Rokonértelmûség ( szinonímia )

------------------------------------------------

A rokonértelmûség a szavak rokon értelmû volta.

H

/

J ( Egy jelentés különbözõ hangalak. )

\

H

Megkülönböztetünk szorosabb és tágabb értelemben vett rokon szójelentéseket.

A szorosabb értelemben vett rokon értelmû szavak a valóságnak ugyanarra a mozzanatára vonatkoznak (pl.: autó-gépkocsi, kutya-eb,

bicikli-kerékpár).

A tágabb értelemben vett rokon értelmû szavaknál az egyik szó a másikhoz képest valamilyen érzelmi, fokozati, szemléletbeli többletet fejez ki. Fokozati különbség van pl.: kocog, szalad, fut, rohan, lohol, vágtat, nyargal és sprintel szavaknál.

A rokonértelmû szavak mondatbeli, használati értékükben mindig van valamilyen különbség.

Pl.: " A tolvaj elrohant a tetthelyrõl. "

" A tolvaj elkocogott a tetthelyrõl. "

Rokonértelmûség elöfordul toldalékokban, mondatok között,szintagmákban és szövegek között is.

Azonosalakúság és többértelmûség ( homonímia )

------------------------------------------------------------------

Az egy hangalakkal több jelentést felidézõ szóelemek két nagy csoportra oszlanak.

Egyik az azonos alakú szavak csoportja, ahol véletlen egybeesés okozza, hogy egy hangsor több különbözõ jelentéssel bír.

J

/

H - J ( Egy hangalak több jelentés. )

\

J

Pl.: ír, fogoly, vár, ég, megint, tûz, elég, ár, fûz.

Azonosalakúság elõfordulhat egyes toldalékformában is, mint pl.: at, -et igeképzõ és fõnévképzõ is, a -t a tárgyrag és a múltidõ jele is. Toldalékolással is keletkeznek azonos alakú szavak.

Pl.: háló, várunk.

Hasonló hangzású szavak ( paronémiák )

--------------------------------------------------------

pl.: helység - helyiség egyenlõre - egyelõre fáradság - fáradtság

Az egy alakhoz fõzõdõ több jelentés igen gyakran nem véletlen egybe esés, hanem egy szó, szóelem jelentés bõvülésének eredménye.

A szavak a használatuk során az alapjelentéstõl eltérõ jelentést ( alkalmi ) kapnak. Ezek az alkalmi jelentések lesznek a szavak másodlagos vagy akár többszörös jelentéstöbbletei. Tehát az olyan szavakat, amelyek jelentése között kapcsolat van, többjelentésû szavaknak nevezzük.

J

/

H ( Hasonló hangalak, eltérõ jelentés )

\

J

pl.: tanács, toll, levél, zebra, csiga ... stb.

Hangutanzó szavak pl: susog, puff, kakukk.

Hangulatfestõ szavak pl: szöszmötöl, tutyimutyi, kelekótya.

A szóelemek kapcsolódásának hangtani jelenségei: A mgh-illeszkedés, a msh-k részleges és teljes hasonulása, az összeolvadás. A msh-k kapcsolatának helyes ejtése.

A hangok találkozásának és elõfordulásának szabályszerûségei

A beszéd egyik legfõbb jellemzõje, hogy a hangokat nem elszigetelten, hanem összefüggõ folyamat részeként mondjuk és halljuk. A folyamatos beszédben a hang¬képzõ szervek állandó mozgásban vannak, és már az elõzõ hangok formálása közben felkészülnek a következõre. Ez kisebbnagyobb mértékben módosítja az egymás mellé kerülõ hangok fiziológiai tulajdonságait. Ezt a jelenséget alkalmazkodásnak nevezzük. Többféle formája található meg a magyar nyelvben.

A legfontosabbak a mássalhangzók találkozásakor: hasonulás, összeolvadás, rövidülés; a magánhangzók kapcsolatában pedig: hangrend és illeszkedés. A köz¬vetlenül egymás mellé kerülõ mássalhangzók hasonulása lehet részleges és teljes:

-a részleges hasonulás egy megkülönböztetõ jegy tekintetében változtatja meg az egymás mellé kerülõ mássalhangzók egyikét.

Két esete :

-zöngésség szerinti részleges hasonulás: a második hang zöngésíti vagy zöngétleníti az elõtte álló mássalhangzó, hogy ebben a képzésmozzanatban egynemûvé váljanak (pl.: vasban-vazsban, tûzhet-tûszhet); - képzés helye szerinti részleges hasonulás: itt egyetlen hang, az n képzésének helye változik meg, ha utána ajakhangú más¬salhangzó következik.

(pl.: színpad-szímpad, különben-külömben);

-a teljes hasonulás akkor következik be, ha két különbözõ képzésû más salhangzó teljesen egynemüvé válik az egyik hang egy vagy több képzésmozzanatra kiter¬jedõ változásával (pl.: egészség-egésség, egész sereg-egéssereg; vassal, vízzé, mossa, mosson, anyja-annya.

Az összeolvadás két különbözõ mássalhangzónak egy harmadik hosszú hanggá való átalakulása a két mássalhangzó kölcsönös átalakulása révén. Pl.: építsz-épícc, szabadság-szabaccság, kabátja-kabáttya, tanítjuk-taníttyuk.

A rövidülés hangtani feltételektõl függõ változás, akkor következik be, ha hosszú és rövid mássalhangzó kerül közvetlenül egymás mellé, ilyenkor a hosszú mássalhangzó megrövidül a kiejtésben. Pl.: monddmond, szálldos-száldos.

A magyar nyelv hangzási sajátságainak egyik legjellemzõbb vonása a han¬grend és az illeszkedés. A hangrend törvénye azt jelenti,hogy az egyszerû magyar szavakban a magán hangzók elõfordulása szabályhoz van kötve. Ezek szerint megkülönböztetünk:

-mély hangrendû szavakat: csak mély magánhangzók vannak a szóban

(pl.: boldog, kapu);

- magas hangrendû szavakat: csak magas mássalhangzóval

(pl.: idõ, üzen);

- vegyes hangrendû szavakat: mély magánhangzó + (i,í,e,é) hangok együttesébõl alakult szavak

(pl.: csillag,fazék).

Az összetett szavakban és kisebb mértékben az újabban átvett jövevény

és idegen szavakban kötöttség nélkül fordulhatnak elõ magas és mély

magánhangzók. Pl.: összeolvas, szárazföld, ideális, operatõr.

Az illeszkedés ennek az állapotnak fenntartását biztosító nyelvi mû-

ködés: olyan hangalakú toldalékot fûzünk a szóhoz, amellyel fenntart-

ható az eredeti hangrendûség. Pl.: fésülködik, gondolkodik.

A vegyes hangrendû szavakhoz a toldalékok illeszkedése többféle, egyes szavakban ingadozó is lehet:

a, mély toldalékot fûzünk a vegyes hangrendû szavakhoz, ha az utolsó magánhangzó mély: virággal, sziromban; általában mély a toldalék -az utolsó magánhangzótól függetlenül- akkor is, ha a szóban mély magánhangzó plusz (i,í,é) hang fordul elõ: kávéja,hamisság;

b, magas a toldalék, ha az utolsó szótagban (ö,ü) van: soförnek, kosztümben;

c, ingadozik a nyelvhasználat a mély magánhangzó + e hangot tartalmazó szavak¬ban: Ágnesnak-Ágnesnek, fotelban-fotelben,de mágnesez. Az összetett szavak toldalékát az utótag hangalakja szabja meg: várkertbõl, kertajtóban, gépkocsival.

Az illeszkedést az teszi lehetõvé, hogy a magyar nyelvben a toldalékok nagy részének többféle hangalakja is van. Pl.: -ban,-ben,-ba,-be, -ból,-bõl, amelyek a szótõ hangrendjének megfelelõ alakban valósulnak meg. A toldalékok nagy részének csak egy alakja van. Egyalakú minden olyan toldalék, amelyben csak mássalhangzó van, vagy (i,í,é) mássalhangzó (önmagával vagy mássalhangzóval együtt).

Pl.: ajtók, hegyek, hazai, erdei, alakít, épít.

A toldalékok nagy része két változatú: -ra,-re,-ó,-õ,-juk,-jük.

Egyes toldalékoknak három alakjuk is van, egy mély és két magas változat:

-szor,-szer,-ször.

A magas változat egyikében a magánhangzó ajakkerekítéses, a másikban ajakkerekítés nélküli. A szótõ utolsó magánhangzója dönti el, hogy a két magas toldalék közül melyiket használjuk: ötször, ötvenszer; gondolkodik, ügyeskedik, erõlködik.

A legnagyobb hatókörû magyar hangtörvények (az illeszkedés,a hasonulás, az összeolvadás) mind az alkalmazkodás esetei. Mindegyiknek az a lényege, hogy az egymás mellé kerülõ hangok különbözõ módon befolyásolják egymást. A hangváltozások alapja a hangképzõ szervek akadálytalan mûködésének biztosítása, az egyes képzésmoz¬zanatok közötti átmenetek simább, folyamatosabb lebonyolítása. De a hangtani jelenségek egy része nyelvtani szerephez is jutott, pl. a kijelentõ mód tárgyas ragozású alakjainak és a felszólító módú alakoknak a megkülönböztetésében:

halasztjuk-halasszuk, tanítja-tanítsa.

A szóalak szerkezete (A morfémák - a szóelemek fajtái, szerepük a szóalak elépítésében, a szószerkezetek alkotásában)

Morfémák fajtái, szóalak szerkezet

I.

Morféma /szóelem/ néven foglaljuk össze a nyelv legkisebb jelentéssel bíró egységeit: a szavakat és a különféle toldalékokat. A mindennapi szóhasználatban két egymástól különbözõ jelentésben beszélünk a szóról.

Egyfelõl a szókészlet egy tagját értjük rajta,ez a szótári szó, másfelõl a mon¬dat egyik építõelemét, ez a szóalak. A szó a közlésfolyamatban mindig tartalmaz nyelvtani szerepére utaló egy vagy több jelentés mozzanatokat. Ezért az élõ mondatban szereplõ szóalak renszerint nem egyetlen morfémából áll, hanem ezek kapcsolatából. A szótári szó tehát a nyelv, a szóalak pedig a beszéd egysége.

Morfémák csoportosítása alaki önállóságuk szerint:

1. szabad morfémák:

A morféma kapcsolatok elsõ helyén rendszerint a szótani szó áll,melyet a teljes szóalak kiindulópontjaként szótõnek nevezünk. A szótövek nagy többsége önállóan, más szóelemktõl függetlenül is elõfordulnak, éppen ezért szabad mor¬fémának nevezzük õket.

2. félszabad morfémák:

Vannak olyan szavak, amelyek önállóan nem fordulnak elõ, csak más szó együtt. Bár velük nem olvadnának össze egyetlen szóvá,jelenté mégsem teljesen önnálló, hanem viszonyító,járulékos jellegû. Ilyenek

pl. a névutók,a névelõk és - részben - az igekötõk.

Ezeket alaki viselkedésük szerint félszabad morfémáknak, másként inkább szerepükre figyelve: álszóknak /viszonyítóknak/ nevezzük.

3. kötött morfémák:

A morfémák 3. csoportját a toldalékok alkotják, ezek csak szótövekhez kapcsolódva fordulnak elõ, ezért nevezzük õket kötött morfémáknak. Ál¬talában a szótõ után járulnak.

II.

A toldalékokat sorrendi helyük, kapcsolódási képességük és szerepük szerint 3 nagy csoportba oszthajuk:

1. képzõk:

A toldalékok elsõ helyén közvetlenül a szótõ után a képzõk állnak, gyakran a szó szótári alakjának részeként. A képzõknek fontos jellemzõjük a morféma kapcsolatokban, hogy csaknem mindíg társulnak hozzájuk újabb képzõk. Sorrendi helyzetük meghatározott abban is, hogy elöttük jelek és ragok nem állhatnak, utánuk azonban igen.

Pl: levegõ-zött, levegõz-nek.

2. jelek:

A jelek a rag elõtt helyezkednek el, egynél több is járulhat a tõhöz, de utánuk csak ragok következhetnek. Nem hozhatnak létre új szótári szót, nem változtatják meg a mondatbeli szerepét sem, de egy-egy nyelvtani jelentés mozzanattal gazdagítják a szóban kifejezett jelentés tartalmat.

3. ragok:

A ragok a szóalak záró morfémái, ebbõl következik az a jellemzõ tula¬jdonság, hogy nem követeheti õket más morféma, és egy ragnál többet nem tartalmazhat egyetlen szóalak sem. A ragok egyértelmûen meghatározzák a szóalak mondatbeli szerepét.

Pl: város, város-ban, város-t, a város-nak.

A szótövek és a toldalékok között egyes alakokban egy rövid magánhangzó (-a,-e,-o,-ö) jelenik meg. Ezeket leíró szempontból a toldalék részének tekithetjük, mint elõhangzókat.

III.

A szavak alakrendszere:

Az egyes szófajokra jellemzõ, hogy morféma kapcsolatokban fordulhatnak elõ szótövekként. Az egy szótõbõl létrehozható szóalakok száma és az alakok egymáshoz való viszonya rendszert alkot. Ezt nevezzük a szavak alakrendszerének /paradigmájának/.

1. az ige alakrendszere:

A magyar mondatban az igealak a fõ jelentésén túl még kötelezõen 5 jelentés mozzanatot tartalmaz: a cselekvés módjának,idejének,a cselekvõ személyének,számának,a tárgy határozottságának jelölését.

2. a fõnevek alakrendszere:

A magyar fõnevek az igékhez hasonlóan 3 féle toldalékot vehetnek fel: képzõt, jelet, ragot. Kötelezõ a fõnevek szóalakjában a számra és az esetre való utalás.

3. a melléknevek és a számnevek alakrendszere:

A melléknevek és velük együtt a számnevek alakrendszere szegényesebb a fõnevekénél. Ennek az az oka, hogy leggyakoribb feladatkörükben, a jel¬zõiben szótári alakjukban szerepelnek.

A melléknevek határozó ragjai: -n, -lag, -leg, -ul, -ül

A számnevek határozó ragjai : -an, -en, -szor, -ször

4. a névmások alakrendszere:

A névmások alakrendszere nagyrészt megegyezik a névszók jelezésével, ragozásával. Ez alól kivétel a személyes névmás ragozása, amelyben szótõként általában a megfelelõ rag vagy névutó szerepel,a számra pedig az ún igenévi-névmási személyrag utal: tõl-em, ról-ad, vel-e, után-unk, mellé-tek, nál-uk. Ugyanezeket a ragokat használjuk a fõnévi igenév ragozására is: látn-om, látni-uk, v. látni-ok

A helyesírásunk alapelvei

A magyar helyesírás négy alapelvre épül:

1. Kiejtés szerinti (fonetikus) írásmód: a lehetõségekhez képest hûen tükrözteti a szavak hangalakját. A szóelemek (szótövek, képzõk, jelek, ragok) írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük.

pl.: láz, fény, ír, véd, tíz, húsz, -s, -talan, -telen, -va, -ve,

-bb, -t, -j, -n, -tól stb.

2. Szóelemzõ (etimologikus) írásmód: a toldalékos (ragos, jeles, képzõs) és az összetett szavakban többnyire feltünteti a szavak alkotóele¬meit.A ragos, a jeles, a képzõs szavak, az összetételek, valamint az egymást követõ szavak szóelemeinek érintkezõ hangjai kölcsönösen hatnak egymásra, s a szavak kimondásakor a hangok sokszor megváltoznak. Helyesírásunk azonban nincs tekintettel az alkalmi hangváltozásokra, hanem a szóelemeket eredeti alakjában íratja le.

pl.: ijedt, hetilapban, lökdös, vízpart, adhat, azonban, átcsap, anyja, fagyjon, állj, kardjuk, költség, sarkkör

3. Hagyományos írásmód: vannak esetek, amelyekben a helyesírás ragaszkodik a történetileg kialakult szokásokhoz.

- családnevek (Batthyány, Kossuth, Széchenyi, Thököly stb.)

- ly-os szavak

a) szó kezdetén csak a 'lyuk' szó és toldalékos alakjai

pl.: lyuk, lyukas, lyukat stb.

b) egy szótagú szavak végén

pl.: mély, moly, súly, gally stb.

c) két vagy több szótagú szavak végén

pl.: bagoly, csekély, kristály, akadály stb.

d) -lya, -lye végzõdésû szavak

pl.: ibolya, korcsolya, nyavalya

- dz, dzs

pl.: edz, bridzs, lándzsa, fogódzkodik stb.

4. Egyszerûsítõ írásmód

a) A többjegyû betûk kettõzött alakját a tõszókban és toldalékos alakokban csonkítottan írjuk, vagyis a betûnek csak az elsõ jegyét ismételjük meg.

pl.: loccsan, hosszú, meggy, fütty stb. illetõleg: jeggyel, mésszel, rosszal, eddzék stb.

Nem egyszerûsítjük azonban az összetett szavak tagjainak ha tárán találkozó azonos kétjegyû betûket.

pl.: kulcscsomó, jegygyûrû, nagygyûlés, fénynyaláb stb.

b) A toldalékolás következtében egymás mellé kerülõ három azonos, mássalhangzót jelölõ betût kettõzöttre egyszerûsítjük.

pl.: orra (orr+ra), fedd meg (fedd+d meg), tollal (toll+lal)

A szabály nem érvényesíthetõ a magyar családnevekre, az idegen tulajdon¬nevekre és szóösszetételekre. Ezekben a hosszú mássalhangzós betûkhöz a vele azonos újabbat kötõjellel kap csoljuk.

pl.: Tarr-ról, Hermann-nál, Wittmann-né stb. illetve: sakk-kör, balett-táncos, hossz-számítás stb.

A magyar hang- és betűrendszer

H a n g r e n d s z e r

A hangzás a nyelv közvetlen érzékelhetõ valósága, természetének lényege.

A nyelvtudomány megkülönbözteteti a beszédhangot és a fonémát. A fonéma egy nyelv társadalmilag érvényes hangzókészletének olyan ele me, amelynek szerepe van a szavak jelentésének megkülönböztetésében. Pl.: a magyar nyelvben az s és az sz, mert a sál-szál,vés-vész sza vakat az s-sz fonéma alapján különböztetjük meg.

A beszédhang fogalmán az egy adott szövegben hallható hangokat ért jük, amelyeket a beszélõ adottságai, pillanatnyi lelkiállapota stb. is befolyásolt. A beszédhang a beszédfolyamat legkisebb eleme, a fo néma pedig a nyelve. A fonémákat - mivel önálló nyelvi jelentésük nincs - a nyelvi jelrendszerben a jelek építõelemének, jelelemnek tekintjük.

A beszédhangokat a hangképzõ szervek mûködtetésével hozzuk létre. A legfonto¬sabbak a következõk: a tüdõ, a gégefõ a hangszalagokkal, az orrüreg, a szájüreg.

A magánhangzók képzésekor az alaphang mindig a zönge(a hangszalagok rezgése), ezt a száj- és az orrüreg mint "hangszekrény" formálja tovább. A magánhangzók képzésének legjellemzõbb vonása, hogy a hang szalagok után nincs további akadály a levegõ útjában.

A mássalhangzók egy része a hangszalagok mûködésekor keletkezett

zöngébõl és az akadály keltette zajból (ún. zörejbõl) alakul a száj és az orrüreg hangmódosító szerepével (zöngés msh-k), más részükben az alaphang csak a zörej (zöngétlen msh-k).

A mgh-k csoportosítása a legjellemzõbb tulajdonságaik alapján:

+-------------------------------------------------+

¦elöl képzett: magas ¦ hátul képzett: mély ¦

+------------------------+-----------------------¦

¦ajakkere-¦ajakkerekí-¦ajakkere-¦ajakkerekí- ¦

¦kítéssel ¦tés nélkül ¦kítéssel ¦tés nélkül ¦

------------------ -+---------+-------------+----------+-------------¦

felsõ nyelvállású ¦ ¦ ¦ ¦ ¦

zárt ¦ ü û ¦ i í ¦ u ú ¦ - - ¦

---------------------+---------+-----------+---------+------------¦

középsõ nyelvállású¦ ¦ ¦ ¦ ¦

középzárt ¦ ö õ ¦ (ë) é ¦ o ó ¦ - - ¦

-------------------+---------+-----------+---------+------------¦

alsó nyelvállású ¦ ¦ ¦ ¦ ¦

nyílt ¦ - - ¦ e ¦ a - ¦ - á ¦

----------------------------------------------------------------+

A msh-k rendszere legjellemzõbb tulajdonságaik alapján:

----------------------------------------------------------------+

¦ a képzés helye szerint ¦

A képzés +-----------------------------------------------------¦

¦ zár ¦ rés ¦ zár-rés ¦egyéb:(orr,¦

helye +-------------+-------------+-------------¦ folyékony)¦

¦zöngés¦ zön- ¦zöngés¦ zön- ¦zöngés¦ zön- ¦ zöngés ¦

szerint ¦ ¦gétlen¦ ¦gétlen¦ ¦gétlen¦ ¦

----------+------+------+------+------+------+------+-----------¦

ajakhang ¦ b ¦ p ¦ v ¦ f ¦ ¦ ¦ m ¦

----------+------+------+------+------+------+------+-----------¦

foghang ¦d gy ¦t ty ¦z zs ¦sz s ¦dz dzs¦c cs ¦ n l r ¦

----------+------+------+------+------+------+------+-----------¦

ínyhang ¦ g ¦ k ¦ j ¦ ¦ ¦ ¦ ny ¦

----------+------+------+------+------+------+------+-----------¦

gégehang ¦ ¦ ¦ ¦ h ¦ ¦ ¦ ¦

----------------------------------------------------------------+

A fonémák és megvalósulásaik: a beszédhangok mindig hangtulajdonsá gok együt¬tesei. Szerepüket csak akkor töltik be,ha mint egy rendszer tagjai egyezésben is vannak a rendszer többi tagjával, de legalább egy megkülönböztetõ tulajdonságban el is kell térniük minden más fo némától.

Betürendszer:

A ma egész Európában és a világ nagy részén használt hangjelölõ írások õse a föníciai ábécé. A föníciai írás kb i.e. VIII. században jutott el a görögökhöz,õk alkották meg a korábban csak mássalhangzókat jelölõ ábécébõl a teljes hangírást, tehát a magánhangzókat és mássalhangzókat egyaránt jelölõ ábécét. A görög ábécé etruszk közvetítéssel jutott el a latinokhoz, és tõlük igen sok néphez, közöttük

hozzánk is.

Kezdetben függõlegesen vagy vízszintesen jobbról balfelé írtak,majd az oda-vissza írás szakaszán át a görög írásgyakorlatban alakult ki véglegesen a balról jobbra írány. Az írás - különösen a hangjelölõ írás - története egyidõs a hely¬esírás történetével. A magyar helyesírás történetének elsõ fejezete a latin ábécé betûinek minél jobb alkalmazása volt a magyar hangrendszerre.

Néhány hangunk írásmódja 900 éve változatlan, pl.: b, m, n, l stb. Más hangok írása századokig ingadozott - ilyenek: s, sz, z, zs, c, cs, k, v; gy, ty, ny, ly; ö, ü - , nem egységes a hangok hosszúságának jelölése sem.

A magánhangzók minõségét és hosszúságát ún. mellékjelekkel (a betü fölé tett ékezettel)jelöljük.A latintól eltérõ mássalhangzókat pedig betûkapcsolattal különböztet¬jük meg, és ugyanezt az elvet követjük a mássalhangzók hosszúságának jeleként is a betük megkettõzésével. A magyar helyesírási rendszer értéke, hogy minden beszédhangnak külön jele van, de csak egy jele (ez alól kivétel a ly és j, amelyek mai köznyelvünknek ugyanazt a hangját jelölik).

A nyelv területi tagolódása és társadalmi rétegződése

Ugyanaz a nyelv különféle változatokban él. A változatok területi és tár¬sadalmi tagozódás szerint alakulnak ki. Ter.-i tagozódás szerint nyelvjárások van¬nak, társ.-i tagozódás szerint pedig csoportnyelvek: foglalkozások, élemód szerint. A nyelvjárási széttagolódás ellen hat a köznyelv, amely a korábbi területi vál¬tozatok egyesülésébõl vált a nemzeti nyelv központi változatává és ezzel együtt követendõ mintává, normává. A magyar köznyelv a 19. sz. közepe táján alakult ki, hatása az 196o-as évektõl egyre erõsebb. Az irodalmi nyelv a nemzeti nyelvnek le¬gigényesebb, országszerte legegységesebb változata. Ma is merít a nyelvjárások¬ból és más nyelvi rétegekbõl. A reformkor óta a publicisztika, 1844- tõl a hivata¬los élet nyelve is egyben. A regionális köznyelv a vidéki városok értelmiségének nyelvhasználata (a legjellegzetesebb helyi nyelvi vonások használatát megengedi).A szakmák, foglalko- zások, kedvtelések nyelve 1-1 foglalkozáshoz,kedvteléshez fûzõdik, országosan összeköti az azonos foglalkozásúakat (pl. a sportágak nyelve). Ezen belül a zsargon az egyes szakmai nyelv eluralkodása az egyéni nyelvhasználat¬ban (ennek használata lehetõség szerint a társalgási nyelvben kerülendõ). Az argó (tolvajnyelv,jassznyelv) alvilági, társadalmon kívüli csoportok nyelve. Különösen szókészletében térel a köznyelvtõl. Sok idegen eredetû és tájnyelvi elem található benne. Már a 18.sz.-tól vannak gyûjtemények, amelyek a köznyelvet beszélõk számára gyûjtik össze az argó nyelvi adatokat (pl. emeletes zsaru = lovas¬rendõr). Végül a rétegnyelv az életkor, társadalmi rétegek nyelve (pl. ifjúsági nyelv). Minden ember több nyelvváltozatot használ a kommunikáció körülményeitõl függõen.

NYELVJÁRÁSOK

1. DUNÁNTÚLI (Veszprém, Tolna, Csallóköz) föld : fõd

2. NYUGATI (Sopron, Zala, Göcsej)

csinál : csinyál Vas megye : vazsmegye

3. DÉLI (Baranya, Szeged, Makó, Hódmezõvásárhely)

húsvét : húszvét

4. TISZAI (Duna-Tisza köze, Berettyó, Körösök) kék : kík

5. ÉSZAK-KELETI (Hajdú-Bihar) lány : jány

6. PALÓC Salgótarján : sálgótarjón

7. MEZÖSÉGI (Kalotaszeg, Kolozsvár) borotva : borodva

8. SZÉKELY, CSÁNGÓ (Udvarhely, Nádasszék)

kender : kendör zsák : zák nincs : ninc

A nyelvi jel és jelrendszer

A jel vmilyen érzékszerveinkkel felfogható (látható,hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik (önmagán túli) jelenségre utal. Jelentését meghatározza, hogy a valóság mely részét, milyen körülmények között, milyen jelrendszerbe illeszkedve képes felidézni. A jelek szerepe mindig általánosító, mert egyszerûb¬bek, mint a valóság, amelyre vonatkoznak. Jellé csak úgy válhatnak, ha egy közösség minden tagja elfogadja, jelként értelmezi õket. A je- lek csak egy jelrendszer tagjaiként mûködnek. A jel csak az emberi érintkezésben, a szándékos tájékoztatás folyamatában töltheti be lényegi szerepét: a jelzést. A jelölõ felidézheti a jelölt dolgot hasonlóság alapján (pl. a közl. lámpa tilos mezõjében álló - a szabad mezõben lépõ emberalak). Vannak jelölõk, amelyek nem hason- lítanak a jelöltre, de vmiféle kapcsolatban állnak vele (pl. a közl. lámpában a nyíl a haladás irányát jelöli). És vannak jelek, amelyeket csak a társ.-i megállapodás kapcsol össze a jelölt dologgal (pl. a közl. lámpák színei). A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer. A leginkább alkalmas a külsõ és belsõ valóság bonyo- lultságának teljes kifejezésére. A nyelv egy közösség alkotása, amelyet évezredek folyamán a társ. hozott létre. Ez a jelrendszer az alapja az egyes ember beszédtevékenységének, és ezt a jelrendszert az egész társ. elfogadja. A nyelv foglalja magában a beszéd¬tevékenység szabályrendszerét, és biztosítja számunkra a társi érintkezés egyik legegyszerûbb formáját. A nyelv állandóan növelhetõ. A beszédben megtestesülõ nyelv hangokból épül fel. A beszédhangoknak önmagukban nincs jelentésük, csak jelentés megkülönböztetõ szerepük van (pl.: tár-zár-kár-már). Morfémának nevezzük azokat a nyelvi elemeket, amelyek hangtestekbõl állnak és jelentés fûzõdik hozzájuk (pl.szó, rag). A szintagmák (szószerkezetek) morfémákból épülnek fel (pl.: ír - könyvet ír). Ezek alkotják a beszéd magasabb egységeit: a mondatot és a szöveget. A morfémákat jelentésük, alaktani viselkedésük és mondatbeli szerepük szerint csoportokba soroljuk (pl. a szavakat szófaji csoportokba). A nyelvben nincsen szó minden egyes tárgyra v. emberre, hanem egyes csoportnak, osztálynak van 1-1neve (pl. nincs minden fának külön neve, hanem van almafa, körtefa stb., vagyis 1-1 csoport). Ua. a nyelvi jelek változatos összekap¬csolódásával a konkrét tárgyak, cselekvések legfinomabb egyedi árnyalata is kifejezhetõ. A nyelvtani szabályok: a nyelvi jeleket minden nyelv jellegzetes, rendszerré szervezõdött szabályok szerint kapcsolja össze.

A közlésfolyamat funkciói és tényezõi

Közlésfolyamat (más néven kommunikáció): bármely jelrendszernek, mindenekelõtt a nyelvnek az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása. Ezt megkülönböztetjük az információ- tól, amely csak egyoldalú tájékoztatást jelent. A közlésfolyamat választá- sok, döntések sorozata, sokféle emberi viszonylat mérle- gelésének eredménye, tehát társas cselekvés is. Létrejöttében több tényezõnek van szerepe. A beszélõ és a hallgató állandó kölcsönha- tásban álln¬ak egymással, a közvetlen beszélgetésben általában többször szerepet is cserélnek. A beszédtevékenység mindkét fél részérõl alkotó folyamat, mivel a beszélõ elgon¬dolja, megformálja és kimondja gondolatait, a hallgató pedig észleli, felfogja és ér- telmezi a mondottakat. A tudatos tényezõk mellett sok benne az au- toma¬tikus mozzanat. A hallgató is aktív résztvevõje a folyamatnak, ezért úgy kell meg¬formálni gondolatainkat, hogy a lehetõ legtöbbet foghasson fel belõle, és a kívánt hatással legyen rá.

Visszajelzéssel erõteljesebben irányíthatja a beszélõ tevékenységét. A megértés követelménye, hogy a közlésfolyamatnak mindkét fél által ismert nyelven kell folynia. (Bár azonos nyelvûek között is fennakadást okozhat, ha a hallgató pl. ismeretlen szavakat hall.)

A közlésfolyamat eszköze mindig érzékszerveinkkel felfogható jelek sorozata, ezeket a hallgató csak úgy tudja érzékelni, ha biztosítvavan a kapcsolat¬tartásuk valamilyen közege, csatornája (pl. telefonvonalak, könyv stb.). Köz¬vetlenül a beszédhelyzet, va- gyis a beszélõk között kialakult pillanatnyi viszon¬yok befolyásol- ják a kommunikációt. Az eredményes közlésfolyamatnak feltétele, hogy a valóság ismert legyen a hallgató elõtt is. A közlésfolyamat eredménye az üzenet. Az üzenetet nemcsak nyelvi eszközök hordoz- zák, hanem egyéb jel¬rendszerek is (pl. arcjáték).

A kommunikáció funkciói: az üzenetnek 3 alapvetõ szerepét különböztetjük meg. 1.és legfontosabb a tájékoztatás, ebben az ural- kodó szándék a valóságra vonatkozó ismereteink tárolása, vélemé- nyünk közlése, gondolataink formába öntése. A tárgyila¬gos közlést gyakran kíséri valamilyen belsõ tartalomnak, elsõsorban érzelemnek a kifejezése, sõt lehet ez a közlés fõ célja is. Felhívás a szere- pe minden olyan üzenetnek, amely kérést, kívánságot, felszólítást fogalmaz meg, elsõsorban tehát a hallgatóra irányul, õt befolyá- solja. A 3 funkció sohasem jelentkezik elszigetelten, tiszta formában, minden üzenetben

valamilyen mértékben jelen van mind.

Nyelvünk eredete

Nyelvrokonság: Nyelveknek közös eredeten alapuló kapcsolata.

Nyelvcsalád: Egy közös nyelvből kifejlődött rokon nyelvek csoportja.

Szinkrónia: Egy adott korszak nyelvállapota egységet mutat, olyan jegyeket, melyek alapján meg tudjuk különböztetni más korszakok nyelvállapotától, ezt az egységet nevezzük nyelvi szinkróniának, egy adott korszak nyelvállapotának vizsgálatát pedig szinkrón nyelvvizsgálatnak. (szün (együtt) + kronosz (idő))

Diakrónia: A nyelvtörténet, a nyelv időbeli változása, a nyelvi rendszerek időbeli egymásutánja. Diakrón vizsgálat: történeti nyelvvizsgálat. (dia (át, keresztül) + kronosz (idő))

Az összehasonlító nyelvészet: a nyelvek tudományos összevetése, a nyelvtörténeti kutatás egyik fő módszere.

1. A szókészlet összevetése, az egyezések kimutatása a szabályos hangmegfelelések alapján. A szabályos hangmegfelelés nem az azonos jelentésű szavak hasonló hangzását jelenti. A külön élő népek azonos jelentésű szavai több pontok eltérnek az eredeti alaktól, de az eltérésekben szabályszerűségek mutathatók ki, vagyis az azonos helyzetben lévő hangok egy-egy nyelvben ugyanúgy viselkednek: vagy megmaradnak, vagy azonos módon változnak meg. Az ősi szókészlet egyszerű, elemi, mindennapi dologra vonatkozik (pl. számok, testrészek, természeti tárgyak és jelenségek), és rövid hangalakkal rendelkezik. Nem vehetők figyelembe a véletlen egyezések (ház–Haus) és a szóátvételek (iskola–schola).

2. A nyelvtani rendszer összevetése. (Pl. a birtokos személyjelezés közös sajátossága az uráli nyelveknek.)

A nyelvtörténet támaszkodik más tudományokra is: a történettudományra, a néprajzra, a régészetre, sőt a geológiára, a növény- és állatföldrajzra, így a fizikára, kémiára és biológiára is.

A MAGYAR NYELVTÖRTÉNET

1.) Előmagyar kor – A nyelvrokonainkkal való együttélés ideje.

A magyar az uráli népek közül való, melyek a nagy Volga-kanyar és az Urál között éltek Északkelet-Európában. (Léteznek olyan elképzelések is melyek az uráli őshazát a Közép-Uráltól északra, Nyugat-Szibériában képzelik el.)

Az összes uráli nyelvek összevetésével megállapítható szókészleti egyezések száma mintegy 1000–1200-ra tehető.

I. e. V. és IV. évezred fordulója, uráli nyelvcsalád * szamojéd nyelvcsoport (nyenyec, enyec, nganaszan, szölkup),

* finnugor nyelvcsoport.

I. e. III. és II. évezred fordulója, finnugor nyelvcsoport * ugor ág (magyar, vogul (manysi), osztják (chanti)),

* finn-permi ág (volgaiak (cseremiszek és mordvinok), permiek (zörjének, votjákok)),

A ugor népcsoport az i. e. I. évezred közepéig élt együtt.

Legközelebbi rokonaink az obi-ugorok, akik Ny-Szibériában élnek. A finn ágba tartozó két legnagyobb rokon népünk az észt és a finn. Az uráliak lélekszáma mintegy 23-24 millió. Az uráli nyelvcsaládnak a magyar után a finn a legnagyobb népe (4,5 millió). A lappok is uráli nyelvet beszélnek, de ők nem tartoznak ebbe a népcsoportba, hanem nyelvcserével vettek át egy finnugor nyelvet.

Nyelvrokonságunk kutatásának kiemelkedő alakjai:

Sajnovics János: Csillagász, a norvégiai lappok nyelvét tanulmányozta. Elsőként kereste módszeresen (szókészlet, nyelvtani rendszer) és helyes irányban a magyar nyelv rokonságát. 1770: Annak bizonyítása, hogy a magyar és lapp nyelv azonos.

Gyarmathy Sámuel: A 19. században a rokonságot több finnugor nyelv összehasonlításával, nyelvtani egyezéseinek keresésével bizonyította.

Reguly Antal: A reformkor nyelvésze és néprajztudósa. A vogulok, osztjákok és cseremiszek között gyűjtött nyelvészeti anyagot.

Budenz József és Vámbéry Ármin: Ugor–török háború, az 1870-es években.

2.) A magyar nyelv önálló életének ideje – (I. e. I. évezred közepétől, az ugor népcsoport szétválásától).

I.) Nyelvemléktelen kor (ősmagyar kor): – Másfél évezred.

II.) Nyelvemlékes kor: – A honfoglalás táján kezdődött.

Szórványemlékek: Valamilyen idegen nyelvű szövegbe beékelt magyar szavak, kifejezések.

– külföldi: Bíborbanszületett Konstantin császár műve: A birodalom kormányzásáról (görög nyelvű, 950–951),

– hazai: a tihanyi apátság alapítólevelében (1055) található magyar szavak.

Szövegemlékek: Magyar nyelvű szövegek.

– kéziratosak: Halotti Beszéd és Könyörgés (12. század vége),

– nyomtatottak: – Komjáti Benedek: Az Zenth Pal leveley magyar nyelven (fordítás, 1533),

– Szenci Molnár Albert: magyar–latin, latin–magyar szótár (1604).

Egységes irodalmi- és köznyelvről hosszú ideig nem beszélhetünk.

A stílusárnyalat

A stílusárnyalat (hangnem): a stílusnak az az árnyalata, amelyben megnyilatkozik a beszélő lelkiállapota, valamint a hallgatóhoz és a témához való viszonya. Szorosan összefügg az állandósult jelentéssel, a stílusértékkel és az alkalmi többletjelentéssel.

A stílusárnyalat meghatározható: – lelkiállapot szerint (kedélyes, tréfás),

– beszédhelyzetre utalva (ünnepélyes, családias),

– a beszélő és a hallgató viszonyára utalva (bizalmas, fesztelen).

Eufemizmus: A hallgatót tapintatból kímélő, a mondanivalót enyhítő eljárás (öreg – idős).

Semleges stílus: – a kialakult szokástól nem térünk el,

– csekély érzelmi, hangulati töltés,

– köznyelven alapul,

– hétköznapok stílusa.

A patetikus stílus: – pátosz, szenvedély, lelkesedés,

– pozitív, ünnepélyes, fennkölt hangulatú szavak, kifejezések,

– hétköznapiság kerülése,

– érzelmi felfokozottság,

– szónoki stílusra jellemző megszólítások, felkiáltások, költői kérdések, halmozás, fokozás.

A gúny: – túlzás, nagyítás,

– sértő, durva hatású szavak,

– általában rosszindulatú.

Irónia: – a gúny burkoltabb formája, kevésbé rosszindulatú,

– az elítélendő jelenséget éppen ellenkezőleg írjuk le, de ez egyértelműen annak bírálata.

A humor: – megbocsátóan, kedéllyel közöl dolgokat,

– nem rosszindulatú.

A stílus felidéző ereje: Felidézhetünk más korokat, beszédmódokat, embereket. Nyelvi utánzás, vagy paródia (Így írtok ti).

A szótárak stílusminősítései

Használati kör: milyen nyelvváltozatban, stílusrétegben szerepel. (pl. tudományos, argó, tájnyelvi szó)

Érzelmi árnyalat: pl. közömbös, durva, pejoratív, választékos, stb.

Hangutánzó, hangfestő.

A szavaknak a szótárban általában több jelentésük van azonban a szövegben már csak egy.

Elsődleges jelentés: (denotatív) a szó fogalmi jelentéséből adódik.

Másodlagos jelentés: (konnotatív) a szövegösszefüggésből kialakuló másodlagos többletjelentés.

Kapcsolat hangalak és jelentés között:

Motiválatlan: megszokáson alapuló viszony

Motivált: közvetlenebb kapcsolat (hangutánzó, hangfestő, képszerű szavak). Növeli a stílusértéket.

Makkabeusok 1-2, Bölcsesség, Sirák fia

Makk 1-2: Deutero-kanonikus

Makk 3-4: apokrif

Makk 1: Antiochosz Epifanész elleni lázadás Júdás Makkabeus vezetésével

Makk: jelentése vitatott – kalapács

csak görög fordításban maradt ránk.

Részek:

Nagy Sándor háborúi és a diadochoszok (bevezetés)

A felkelés előzményei

Júdás Makkabeus a felkelés élén

Jonatán a felkelés élén

Simon a felkelés élén

Hivatalos dokumentumok bedolgozása

Pogány forrásokat is felhasznál.

Vallásos történelmet ír. Isten a szelekuida kor megpróbáltatásaiban is irányítja népe sorsát

Hasmoneusok tisztelője

Történetileg is hiteles. Szerzője ismeretlen. 100 körül írta

Tanítása: Törvényhez ragaszkodás, Templom tisztaságáért buzgóság

Nincs benne eszkatologia

Politikai szándék: Makkabeusok a Törvény fő támasza

Makk 2: Párhuzamos az 1-vel. Eredetileg Görög.

Középpontjában a Templom.

Júdeai és Jeruzsálemi zsidók 1. levele

Júdeai és Jeruzsálemi zsidók 2. levele

Bev: a szerző célja és munkamódszere

Isten csodálatosan megvédi templomát Oniás főpap idején

A templom megszentségtelenítése a méltatlan főpapok idején

A zsidók győzelme, a templom megtisztítása

Júdás harca a pogány népekkel

Győzelem a káromló Nikátor felett

A szerző búcsút vesz és művét dicséri

Célja: épületes írást nyújtani -> retorika

Részletek nem pontosak, de történeti értékű. Kirenei Jázon munkájának rövidítése

Felülmúlja az 1-t.

Mózesi törvények itt is fontosak! A Törvényért és Templomért folytatott küzdelem világfeletti távlata.

Végkimenetel: Isten országának eljövetele

Isteni segítség + emberi hősiesség

Templom: tevékeny Isteni jelenlét jele

Isten teremtő és feltámasztó ereje

Bölcsesség:

Görög: Salamon bölcsessége -> szerzője ismeretlen (zsidó, hellenista kultúrában járatos)

Részek:

bölcsesség  istentelenség

bölcsesség mibenléte

bölcsesség tettei

Egységes -> 1 szerző v. redaktor

2 kultúrkör hatása

Biblikus hagyományra támaszkodik -> Szeptuagintát olvasta

Hellenista és platóni filozófia

A diaspórában élő zsidókhoz szól

Testi halál után: Isten ítélete

Feltételezi a testi feltámadás lehetőségét

Isten jelenléte a történelem eseményeiben

a bölcsességet megszemélyesíti

Jézus, Sirák fia:

Bölcsességi írás

Latin: Egyházi könyv

Héber -> görög

Nem tartozik a zsidó kánonhoz

Szerzője: írástudó

Leírás a templom javításáról.

Izrael hitének értéke -> erősítés

Mondások gyűjteménye -> laza összefüggés

Részek:

unoka bevezetője

Tanítás az egyén életéről, házasságról, családról

Tanítás a társadalmi életről

Függelék: Hála Istennek és a bölcsesség keresése

zsidóság értékei  hellenizmus

Az igazi bölcsességet egyedül Izrael birtokolja

Forrása: biblikus hagyomány

Nincs eszkatologika és messiásvárás

Bölcsesség és gyakorlati élet kapcsolata

Bölcsesség kezdete: az Úr félelme

Vallásosság alapja: Isten és ember kapcsolata