A stílusárnyalat (hangnem): a stílusnak az az árnyalata, amelyben megnyilatkozik a beszélő lelkiállapota, valamint a hallgatóhoz és a témához való viszonya. Szorosan összefügg az állandósult jelentéssel, a stílusértékkel és az alkalmi többletjelentéssel.
A stílusárnyalat meghatározható: – lelkiállapot szerint (kedélyes, tréfás),
– beszédhelyzetre utalva (ünnepélyes, családias),
– a beszélő és a hallgató viszonyára utalva (bizalmas, fesztelen).
Eufemizmus: A hallgatót tapintatból kímélő, a mondanivalót enyhítő eljárás (öreg – idős).
Semleges stílus: – a kialakult szokástól nem térünk el,
– csekély érzelmi, hangulati töltés,
– köznyelven alapul,
– hétköznapok stílusa.
A patetikus stílus: – pátosz, szenvedély, lelkesedés,
– pozitív, ünnepélyes, fennkölt hangulatú szavak, kifejezések,
– hétköznapiság kerülése,
– érzelmi felfokozottság,
– szónoki stílusra jellemző megszólítások, felkiáltások, költői kérdések, halmozás, fokozás.
A gúny: – túlzás, nagyítás,
– sértő, durva hatású szavak,
– általában rosszindulatú.
Irónia: – a gúny burkoltabb formája, kevésbé rosszindulatú,
– az elítélendő jelenséget éppen ellenkezőleg írjuk le, de ez egyértelműen annak bírálata.
A humor: – megbocsátóan, kedéllyel közöl dolgokat,
– nem rosszindulatú.
A stílus felidéző ereje: Felidézhetünk más korokat, beszédmódokat, embereket. Nyelvi utánzás, vagy paródia (Így írtok ti).
A szótárak stílusminősítései
Használati kör: milyen nyelvváltozatban, stílusrétegben szerepel. (pl. tudományos, argó, tájnyelvi szó)
Érzelmi árnyalat: pl. közömbös, durva, pejoratív, választékos, stb.
Hangutánzó, hangfestő.
A szavaknak a szótárban általában több jelentésük van azonban a szövegben már csak egy.
Elsődleges jelentés: (denotatív) a szó fogalmi jelentéséből adódik.
Másodlagos jelentés: (konnotatív) a szövegösszefüggésből kialakuló másodlagos többletjelentés.
Kapcsolat hangalak és jelentés között:
Motiválatlan: megszokáson alapuló viszony
Motivált: közvetlenebb kapcsolat (hangutánzó, hangfestő, képszerű szavak). Növeli a stílusértéket.
Megjegyzés küldése