A pszichológia

A pszichológia - magyarul lélektan - görög eredetű szóösszetételből származik, (pszyché: lélek és logosz: tan szavakból) Átfogó értelemben a pszichológia a lelki élettel, és annak jelenségeivel foglalkozó tudomány. (Lelki jelenség az érzékelés-észlelés, az emlékezés, figyelem, képzelet, gondolkodás.) A pszichológia felhasználja mindazt a tapasztalatot, ismeretet, elképzelést, amelyet az emberi gondolkodás az évszázadok során felhalmozott. "A tudomány feladata, hogy feltárja a lelki jelenségek kiváltó okait, lefolyásuk törvényszerűségeit és hatásukat az emberi cselekvésre? vizsgálják az egyéni lelki megnyilvánulások sajátszerűségeit, fejlődését, valamint a társas helyzetben, csoportban lezajló lelki történések hatásmechanizmusát, kutatja a személyiség szerveződését, fejlődését, a viselkedés általános és egyéni jellemzőit, indítékait."

A pszichológiának több ága van, melyek különböző szempontok alapján különülnek el. Tárgya szerint megkülönböztetünk állatlélektant és emberlélektant, ez utóbbinak egyik része a csoport lélektan, másik része az egyénlélektan. Célja szerint általános- és összehasonlító pszichológiáról beszélünk? tevékenysége szerint pedig annyifélét különítünk el ahány csak létezik: pedagógiai-, orvosi-, reklám-, művészet-, munka-, stb. pszichológiát. A legtöbb tankönyv és szakkönyv a következőképpen sűrített csoportosításokat használja: általános lélektan, mely a felnőtt, normális ember lelki jelenségeivel foglalkozik? a fejlődéslélektan a lelki jelenségek kialakulását, fejlődését, az életszakaszok jellemzőit vizsgálja? a személyiség-lélektan az egyéni tulajdonságok és sajátosságok kérdésével foglalkozik. A pszichológia határtudomány? nem lehet egyértelműen besorolni sem a természettudományok, sem a társadalomtudományok körébe. Mindkét csoporthoz tartozik, mivel tárgya az ember is részben biológiai, részben társadalmi lény. Kapcsolatban áll más tudományokkal, mint a pedagógiával, orvostudománnyal, biológiával, fizikával, szociológiával stb.

A pszichológia - mint a legtöbb tudomány - a filozófiából vált ki? szoros kapcsolatukat az a tény határozza meg, hogy a filozófiai gondolkodás alapvető tárgya a tudat viszonya a léthez. A test-lélek (agy-tudat) probléma megoldására a pszichológia filozófiatörténeti gyökerei adnak magyarázatot. A pszichológia fiatal tudomány, alig 100-150 éve, hogy levált a filozófiáról. Már az ógörög filozófusok között akadtak olyan gondolkodók, akik bár természettudományi bizonyítékok hiányában naiv formában, de szembeszálltak a lélekfogalom anyagon kívüli értelmezésével (spekulatív filozófia). Hippokratész ie. 400 körül a személyiségjellemzőket testi típusokkal hozta kapcsolatba - ezeket a laikus pszichológiában napjainkig használjuk (szangvinikus, kolerikus, flegmatikus, stb.). A görög filozófia nagy alakja Platón az embert észlénynek tartotta, akinek minden tudása, ismerete születésétől kezdve adott, és cselekvését képes pusztán értelmével, gondolataival irányítani (idealista). Ezzel szemben Arisztotelész abból indult ki, hogy az ember biológiai lény, akit a természet törvényei, környezete, tapasztalatai, ugyanúgy befolyásolnak, mint minden más szervezetet (materialista). E két nézet vitája évszázadokig tartott, majd egy francia gondolkodó, Descartes egyesítette. Elgondolása szerint az ember tudatból és testből áll, és ezek független, de kölcsönhatásban lévő rendszerek.

A pszichológia empirikus (tapasztalati) tudomány? fejlődésének hatalmas ösztönzői voltak a természettudományok, elsősorban a biológiai tudományok felfedezései. Az első lélektani laboratóriumot Wilhelm Wunt hozta létre 1879-ben Lipcsében, innentől számítjuk a pszichológia, mint önálló tudomány létezését. Több mint százéves története során, különféle ágai, területei alakultak ki és különültek el? ebben nagy szerepet játszott két tudós korszakalkotó felfedezése, a Nobel-díjas Pavlov reflexelmélete (reflexológia) és Watson viselkedéstudománya (behaviorizmus). Nem elhanyagolható az sem, hogy ezzel egy időben dolgozta ki S. Freud bécsi ideggyógyász a lelki betegségek gyógyítására rendkívüli hatású elméletét, a pszichoanalízist (lélekelemzést). E területek abban különböznek egymástól, hogy a lelki jelenségek hihetetlenül széles köréből mit (tárgyuk szerint), miért (céljuk szerint) és hogyan (módszereik szerint) vizsgálnak.

Az ember társas viselkedésének sikerességét befolyásolják tapasztalatainak ismereteinek nem tudatos felhasználása. Ilyen értelemben egy kicsit mindenki pszichológus, de ismeretei nem képeznek szabályszerű ismeretrendszert, csak a mindennapok szintjén mozognak. Ezért különbséget kell tenni laikus és tudományos pszichológia között. Tehát a laikus pszichológia tudattalanul gyűjtött információkból és tapasztalatokból kialakított emberismeret. A tudományos pszichológia feladata a viselkedés tudományos tanulmányozása, a törvényszerűségek feltárása tudományos módszerekkel.
A lélektan tapasztalatokon, tényeken nyugvó empirikus tudomány, ezért legfontosabb módszerei a megfigyelés és a kísérlet. A megfigyelés feladata, a jelenségeket a maguk természetes valóságában szemlélni, a tényeket, a jelenségek közötti összefüggéseket, törvényszerűségeket feltárni? ennek fajtái: tudományos megfigyelés, önmegfigyelés, mások megfigyelése. Ezt a módszert kiegészítheti a kikérdezés (exploráció). Másik fontos módszer a kísérlet, melynek lényege, hogy a vizsgálandó jelenségeket meghatározott feltételek között szándékosan kell előidézni, ezzel biztosítva az ismételhetőséget. Két alapvető fajtája a laboratóriumi és a természetes kísérlet. Léteznek még egyéb vizsgálati célra alkalmazott módszerek is, a tesztek. A teszt módszer nemzetközileg szabványosított feladatsort tartalmaz, lényege a feladathelyzet, amelyben a személy tudása, képessége vagy aktuális érzelmi állapota szerint kell teljesítenie. Típusai: intelligencia, speciális képesség-alkalmasság vizsgálat, projekciós tesztek. A pszichológiai tesztek védett eljárások, szigorúan megkötött feltételek mellett, csak speciálisan képzett pszichológus végezheti azokat.

Felhasznált irodalom: Keményné dr. Pálffy Katalin - Bevezetés a pszichológiába
/Nemzeti Tankönyv Kiadó, 1994./

M Jarosevszkij - A pszichológia története

Comenius Oktatásszervező Bt. - Pszichológia jegyzet
/Pécs, 1993./

Az agresszív viselkedés

Az agresszión egy egy olyan viselkedés értünk, amely szándékosan sért egy másik embert, vagy rombol tárgyakat.
Az ember agresszív lény, hiszen hajlamos rá, hogy a saját társát megölje. Tulajdonképpen a társas befolyásolás egy módja. ( Tág kategória, pl. öngyilkosság.)
Ezzel szemben az állatok agressziója területvédő, utódvédő; a rengsor kialakulásával szerepet védő agresszió. Ösztönszerű funkció. A leállító inger náluk meggátolja hogy megöljék egymást.

Az agresszió fajtái:
• Önérvényesítő: Nem tudom, hogy agresszívan viselkedem, egy eszköz megszerzésére irányul.
• Indulati: Öncélú, a másikat támadom úgy, hogy megsértem, megtorlom az engem ért sérelmeket. Nehezen elkülöníthető a szándékosság és az ösztön.
• Agresszióáttloás: Nem a konkrét személyen töltöm ki az agressziómat, hanem egy másik azemélyen, tárgyon.

Az agresszió elméletek:
1. Eredetileg ösztömszerűnek tekintették az agresszív viselkedést. Freud: Velünk született ösztön ( így egy velünk született vágyat fejeznek ki), így az ösztönszférában található. Az elfojtás lényege, hogy az agresszív erőket visszaszorítjuk a tudatalattiba, ennek következménye, hogy neurotikus tüneteket produkálunk. Szerinte ugyanazok az alapösztönök vezérelnek minket, mint az állatokat. Az agressziót mint frusztráció által kiváltott driveot tekinti. — Pszihoanalitikus nézőpont.
2. Berkovitz: Az agresszió, mint tanult viselkedés. Az elmélet a modellek szerepét hangsúlyozza a specifikus viselkedések és az érzelmi válaszok átvételéban. Elvet az agresszió ösztönként vagy frusztráció eredményezte hajtóerőként való felfpgását, ehelyett azt állítja, hogy bármely más tanult válaszhoz hasonló. Megfigyeléssel és utánzással tanulható, és minél gyakrabban megerősítik, annál nagyobb valószínűséggel jelenik meg. — Szociáli-tanulás elmélete
3. Petterson: Az agresszió "szelep-funkció". (sport, játékok)Egy fok után a versenyszerű sport, annak nézése is növeli az agressziót. A fantáziában való agresszió-kiélés hasonló a sportbelihekhez.
4. Green: A szóbeli agresszív cselekedetek további támadásra, agresszióra buzditanak. Az önigazolás feloldja a gátlásokat. Mindez a kognitív disszonancia hatása. > Az agresszió agressziót szül. > Modellkövetés.

Frusztráció és agresszió:
Dollard-Doob-Miller-Mowrer-sears: Friustration and Agrassion
Valahányszor egy személy erőfeszítését egy cél eléréséban megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedését a frusztációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja. Jóllehet a fruszrációra az aktív agresszió az általános válasz, a visszahúzódás és fásultság ellentétes irányú válasza sem szokatlan. Ha a stresszfeltételek folyamatosak, és az egyén nem küzd meg velük sikerese, a fásultság depresszióba csaphat.

Az agresszió mérséklése:
• meggyőzés
• büntetés (átmeneti)
• alternatív viselkedés jutalmazása
• agresszív modell hiánya, megszüntetése
empátia növelése

1. A szociálpszichológia története

Egymás viselkedésére és vélekedésére befolyással vagyunk, ezt vizsgálja a szociálpszichológia. >folyamat (hogyan, mi)
>kire
>változók (növel, csökkent)
>hatás hossza (életkorfüggő)
Ez egy multikultúrális tudomány.
Watson, 1979.: "A történetírás a múlt szocpszi. leírása."

Az ókori filozófiáig nyúlik vissza. — Platón, Arisztotelész
(individualista, dualista és materialista elmélet)

Hegel: csoportlélek fogalom
August Comte: pozitivizmus
Durkheim: deviancia fogalma, kollktív tudat fogalma
A társi tények a tudatunktól függetlenül is léteznek. (objektív tények)
Serge Maskovichi
Darwin
Wilhelm Wund: néplélektan
Lebeaun: tömeglélektan

1898. Az első szocpszi kísérlet
1908. az első és a második szocpszi könyv

Allport (1924): A szocpszi amerikai atyja.
Az egyén vizsgálata kísérleti módon, valamint a viselkedés vizsgálata.
"A szocpszi az a tud., amely az egyén viselkedését tanulmányozza, amennyiben ez a viselkedés más egyéneket stimulál, vagy maga az egyén is viselkedésre ad reakciót."
Thurstone skálák (1928) — attitűdkutatások
Rust Lewin: alaklélektan (alakészlelés) > vezetési minták vizsgálata
szociális tér az elsődleges

II. VH. után rendeződnek a kutatások a viselkedéskozpontú megfigyelést felváltja a megismeréskozpontú pszichológia.
Shearer: A társas viselkedést befolyásoló tényezők vizsgálata.
• 1960. megalakul az első szocpszi társaság. — Maskovichi, Tenffel


8. A csoportteljesítmény

Egy csoporthoz a legkülönbözőbb okokból vonzódhatunk, pl.:
• benne lévő emberek miatt,
• a csoport feladata a fontos,
• szeretünk másokkal lenni,
• jutalomra számítunk.
Az emberi produktivitás meghatározói:
• A feladat követelményei nélkülözhetetlenek a feladat megoldásához. ( meghat. milyen erőforrások szükségesek)
• Az emberi erőforrások magukba foglalják mindazt a tudást, képességet, jártasságot és eszközt, amelyet az egyén vagy a csoprot mozgósíthat.
• A lehetséges produktivitás egy egyén v. csoport esetében annak fokára utal, ahogyan az elérhető emberi erőforrások kielégítik a feladat követelményeit.
• Tényleges produktivitás = lehetséges teljesítmény-folyamatbeli veszteségek. Pl. személyen belüli és személyközi folyamatok.

Feladatteljesítés és mások jelenléte:
A kutatások során egyesek társas facilitációt, teljesítménygyarapodást, mások társas inhibíciót, mérséklődést mutattak ki.
Zajonc magyarázata az SFI-eredmények többértelműségére:
• Mások jelenléte csak akkor javít, ha a kísérleti személyek könnyű, jól begyakarolt feladattal foglalkoznak.
• A közönség jelenléte felerősíti a domináns válaszokat, amely uralkodó és elsődleges a személy válaszrepertoárjában egy adott ingerhelyzetben. a közönség arousalt hoz létre a személyekben, azaz növeli általános drive-, ill. aktivációs szintjüket.
• Mások jelenléte veleszületett válaszként vezet egyfajta készenléti állapothoz.
Alternatív magyarázatok:
• Cottrell szerint a megnövekedett arousal tanult válasz, mert az emberek megtanulták hogy a közönséget összekapcsolni a teljesítmény kiértékelésével, ami viszont pozitív vagy negatív következményekkel jár.
• Sanders szerint azért idéz elő arousalt, mert válaszkonfliktus keletkezik az aktuális feladatra fordítandó figyelem és a zavaróingerekre fordítandó figyelem között.
• Manstead és Semin szerint közönség jelenlétében több figyelmet szentelünk az automatikus cselekvéseknek, ezért egyszerű cselekedeteknél még OK a dolog, de bonyolultabbaknál már olyan további figyelmi feladatokat ró a személyre, ami már elvonja a feladat követelményeitől.
Teljesítmény interaktív csoportoknál:
• Feladatok osztályozása Steinernél:
1. Felbontható-e a feladat összetevőire, vagy ez haszomtalan?
2. A mennyiség vagy a minőség fontosabb? — Maximalizáló és optimalizáló feladatok.
3. Hogy viszonyulnak az egyéni erőfeszítések a csoport végtermékéhez? — additív (összeadódás)/ kompenzatórikus (átlag)/ diszjunktív (konkrét döntés)/ konjuktív (összhang)/ tetszés szerinti feladatok (csak egy hányadnak kell lennie, az mindegy hogy mekkora)
• Egybefüggő csoportfeladat : csoport produktivitás = lehetséges prod. - motivációs veszteség (potyautashatás, társas dilemma) - koordinációs veszeteségek

A csoport szerkezete:
1. A struktúra fejlődése (pl. egy vendéglő)
2. A státusz — Bales féle kísérletek
Kétféle vezető létezik: a társas-érzelmi viszonyokra és a feladatra orientált. Az előbbiek más csoporttagnál gyakrabban kezdeményeznek pozitív társas-érzelmi viselkedést és információcserét, s eközben ők kapják a legtöbb infot. Az utóbbi vezető gyakrabban kezdeményez feladatra irányuló viselkedést, s a többi csoporttag gyakran célozza meg az infocsere érdekében, de negatív érzelmi viselkedést is mutat irányában.
Így tulajdonképpen két vezetője van mindn csoportnak, mivel ált. nem képesek mindkét szerepet betölteni.
3. A státuszok kialakulása: A szerveződés kiindulópontja, hogy a csoporttagok tudják, hogy egyes tagoknak jobb képességeik vannak, ami a közös célok elérését valószínűsítheti.
• régebbi sikers feladatmegoldás
• magasabb rang
• vélhetően jó képességek (biz. státuszjellemzők alapján)
• megfelelő státuszjellemzők
• nagyobb határozottság
• erős csoportorientáltság
Mindezek a feladathoz való sikeres hozzájárulás valószínűségét növelik, amely segít a magas státusz elérésében, így kerülvén nagyobb befolyással járó helyzetbe.
De nem szabad elfelejteni hogy a jó megoldáshoz való befolyás ugyanúgy járulhat egy rossz megoldáshoz is.
4.A vezetői szerep: A szerepek közötti legszembetűnőbb eltérést a vezetők és a követők szerepe közti kül. mutatják. A vezető irányítja a csoportot és serkenti a csoport viselkedését, míg a követők elfogadják a vezetők indítványait.
• "nagy ember"-elmélet — intelligensebb, tanultabb, hajlamosabb a felelősségvállalásra, aktívabb, magasabb társi-gazdi státusz
• viselkedéses megközelítés — odafordulás, azaz alkalmazott központú viselkedés (szívélyesség, nyitottság, kölcsönös bizalom, a döntések megmagyarazására szolgáló hajlandóság) — kezdeményezőkészség, azaz prodokció-központú viselkedés (mennyire képes szervezni, irányítani, meghat. a csoport szerkezetét és céljait, szabályozni a csoportviselkedést, csökkenteni a kételyeket a céllal kapcsolatban) Mindezt a kutatások nem bizonyítják, inkább úgy tűnik a vezetők feladatorientáltak és emellet kiemelkedően járulnak hozzá a feladatmegoldás folyamatához.
• Hemphill azt találta, hogy a csoport nagysága határozza meg hogy a vezető implicit-e. A nagy csoportok gyakrabban támaszkodnak a vezetőre a szabályok tisztázásakor, döntéshozatalkor.
• Az explicit vezetők megjelenését serkenti a feladat természete.
• Ha a csoport nem képes megtartani közös erőforrásait (sikerek), és nem egyenlő a jövedelemmegoszlás, akkor egy vezetőt választanak. Így az illető a csoport egésze érdekében fog döntéseket hozni.
• Nem szeretik, ha a csoportvezető korlátozza döntési szabadságukat.
• Ált. az emberek magukat javasolták > vonzó a hati pozíció.
• Tehát a vezetőállítás eszköz ahhoz hogy csökkentsék a koordinációs veszteségeket.
• Szükségtelen a feladatorientált vezetés, ha a csoport kompetens tagokból áll (szakmai identitás tudata), ill. ha a feladat autómatikusan kontrollálja a csoporttagok viselkedését.
• Ahhoz, hogya vezető sikerességét meg lehessen határozni ismerni kell a vezetési stílus és a helyezeti kontroll (mennyire érzi magát a vezető biztonságban és mennyire biztos hogy teljesíteni fogják a feladatot) közti interakciót /Fiedler/:
1) mennyire támogató jellegű a kapcsolt a tagokkal
2) mennyire strukturált a feladat ( célok, részletes megoldási módszerek)
3) a vezető mennyire van olyan helyzetben, hogy felügyeljen, büntessen vagy jutalmazzon
5. Normák szabályozzák a csoporttagok közti érintkezéseket, ezek minden csoportnál a magatartás bizonyos sztenderdjei.
• Gyakran hallagatólagosak. Pl. Garfinkel kísérlet: az egyetemisták viselkedjenek úgy otthon mintha albérlők lennének.
• A normákat ált. a megelőző értékhez igazítja a csoport, ha az feljebb ven. A csoport produktivitásának szintje erősebben változik, ha a csoport teljesítménye javul, mintha romlik.
• A csoportnormákat igen nehéz megváltoztatni, lsd. gyárak.
• A csoportnormák funkciói:
1, A csoport működőképessége (célok teljesítése)
2, A csoport fennmaradása
3, A társas realitás (közösen osztott referenciakeret)
4, A társi környezethez fűződő kapcsolatok definiálása ( a tagok definiálni tudják kapcsolataikat a társi környezettel)

Kommunikációs hálók:
Egy csoportstruktúra elemeit kommunikációs hálók is összecsatolják, amelyeket a komm. eszközeinek tekinthetünk.
 Csoportteljesítmény.
A, Ha a feladat kezdetben egyszerű, akkor a cenralizált a jó.
B, Ha már az elején bonyolult (nem átlátható) > kör
C, Ha kezdetben egyszerű bonyolódik >kerék (tanulás)
 A csoport motivációja. A megelégedettség a decentralizált hálókban jobb. A centralizáltban a középponti figura elégedettebb mint a periférián levők (befolyásolás miatt).
 A centralizált hálóknál hosszútávon csökken a koordinációs veszteség, de fokozott motivációs veszteség lép fel.

James Graham: Az alkoholizmus titkos története

Holistic Kiadó, Budapest 1996

Az alkoholizmus öl

„Inni kezdtem… Aztán jött az a… nem tudom, hogy hívják… talán emlékezet- kihagyás… Csak azért adok hálát Istennek, hogy nem öltem meg a fiamat. Hogy a feleségemet miért öltem meg, nem tudom, mert szerettem.

Egy alkoholista”

1. Beszélhetünk- e halmozódó devianciáról az öngyilkos alkoholisták esetében, azaz milyen befolyása van az alkoholizmusnak az öngyilkossági hajlamra? (ténykérdés)

Egy New Yorkban végzett felmérés szerint az összes amerikai öngyilkosnak egyharmada alkoholista.
407 alkoholista orvos, ügyvéd és más diplomás körében végeztek kutatást. Az eredmény megdöbbentő: A férfiak 17, a nők 30%-a. kísérelt meg öngyilkosságot. Az alkoholizmus kézikönyve arra hívja fel a figyelmet, hogy elvonókúra idején számolni kell öngyilkossági kísérlettel. A legtöbb alkoholizmusról szóló könyv az öngyilkosságot, vagy az arra utaló gesztust a betegség tüneteként kezeli. Egy tévhitet azonban el kell oszlatnunk, hogy miért magas az öngyilkosok aránya az öngyilkosok között: az alkoholista azért iszik, mert meg akarja ölni magát. A legtöbb alkoholista egész életében küzd a betegsége ellen. Nagy erőfeszítéseket tesznek, és nagy akaraterőről tesznek tanúbizonyságot, hogy az alattomos betegség ellenére megőrizzék önbecsülésüket.
Vannak, akik idővel valóban az alkoholizmusba halnak bele, de miből gondolhatnánk, hogy az 55 éves embernél kialakult májzsugorodás volt a célja a 25 éves ifjoncnak, amikor bedobta az első féldecit? Az alkoholista magatartása – egészen a legvégső stádiumig – nem egyeztethető össze a „halálvágy” elmélettel. (További halmozódás mutatható ki a bűncselekmények elkövetése miatt, drog, társas kapcsolatok felbomlása prostitúció)
2. Melyik Dürkheim által felállított öngyilkossági kategóriába sorolhatók az alkoholisták által elkövetett öngyilkosságok? (összehasonlító kérdés)

Az anómikus öngyilkosságok közé, mely a társadalmi normazavarok következményei, a normanélküliség vagy a normával való szabályozásban bekövetkezett rendellenesség állapota.

Alkoholista:
1. A legtöbb alkoholista részegen követi el tettét – ezt lélektanilag nehéz elemezni, mert farmakológiai folyamatok is szerepet játszanak.
2. Alkoholizmus nyomasztó hatása – nem meglepő, ha az olyan ember, aki rendszeresen és nagy mértékben fogyaszt mindenre ható, általános depressziót okozó anyagot, könnyebben követ el öngyilkosságot.
3. Elvonás
– fiziológiai okok
– bűntudat, nem csak maguk, hanem környezetükre való rossz hatás miatt – melyet egy aktív alkoholista el tud fojtani.

3. Miért különösen veszélyes a társadalomra az alkoholisták jelenléte? (ténykérdés)

A legveszélyesebb dolog, amit az alkoholisták esetében vizsgálnunk kell, hogy betegségnek tekintjük- e az alkoholizmust. Mivel az alkoholista általában még önmagának sem ismeri be, hogy beteg, nem kér orvosi segítséget, így viszont szinte egyáltalán nincs esélye a gyógyulásra.
A családtagok örökös rettegésben élnek, nem merik felajánlani a gyógykezelést.
„Az orvosok szerint a nagyivók jelentős része minősülne alkoholbetegnek, ami alkoholfüggőséget jelent, ehhez képest viszont lényegesen alacsonyabb a nyilvántartott alkoholbetegek száma.
E szempontból jelentős szerepe van a társadalmi előítéletnek, ami az alkoholistát nem betegnek, hanem deviánsnak tartja, ezért az egyének és családok inkább eltitkolják, semmint kezeltetik az alkoholbetegeket.”
További veszélyek: gyerekek eltávolodnak az alkoholista szülőtől, nevelőotthonba kerülnek.
A szegény rétegből kikerülő alkoholisták egyre inkább szegénységbe sodorják a családot, a legutolsó filléreket is alkoholra fordítják. Ez kiváltó oka lehet a munkanélküliségnek vagy a bűnözésnek.
A „gazdag” alkoholisták körében feltűnően magas számban szerepelnek „kirakat” cselekedetek, amellyel fel akarják magukra hívni a figyelmet. Sajnos ez sok esetben vezet gyilkossághoz.
Igen veszélyes az is, hogy az alkoholisták nem emlékeznek a részeg állapotban elkövetett tetteikre, ezért a bizonyítási eljárás sok esetben sikertelen marad.
Természetesen nincs könnyű dolgunk annak meghatározásában, hogy honnantól számítjuk az alkoholfogyasztást betegségnek. Hiszen felmérésekkel bebizonyították, hogy a halálozási arány az alkoholistáknál a legmagasabb, utána viszont az anti- alkoholisták következnek, és csak utánuk jönnek azok, akik rendszeresen kis mennyiségben fogyasztanak alkoholtartalmú italokat.


4. Hogyan lehetne az alkoholizmus elleni harcot hatékonyabbá tenni? (elméleti kérdés)

- alkoholisták betegségének felismerése,
- szociális körülmények javítása,
- elvonókúrák, utángondozás javítása és
- lelki segélyszolgálat népszerűsítése révén

Itt meg kell említenünk a család és másodsorban a társadalom szerepét. A családnak kellene elsősorban felismerni a betegséget és tenni valamit a gyógyulás érdekében, melyhez nagy fokú türelem és megértés szükséges.
A társadalomnak pedig nem elítélni kellene ezeket a szenvedélybetegeket, hanem hozzásegíteni őket a helyes lépések megtételében.

Budapest, 2000.12.30. Lokár Attila
Szent István Egyetem
Jászberényi Főiskolai Kar
Humánerőforrás Menedzser szak I. évf.

Dr. Hetényi Ernő: Buddhizmus a buddhológia tükrében

Laude Kiadó, Debrecen 1989.

„Minden jelenség
- a békés és haragvó istenségek,
még a leghatalmasabb is –
Önnön tudatod teremtménye.
Ennyit ha tudsz, elég;
És szabad vagy!”
(Bar- do thos- sgrol)


1. Mi volt a feltétele a buddhizmus kialakulásának? (ténykérdés)

Indiában az ősi vallások (hinduizmus, brahmanizmus) erősítették a kasztrendszerű társadalmi tagozódást. Az embereket örökölt pozíciójuk különböztette meg, nem pedig tevékenységük, tudásuk. Ezért volt fontos, hogy egy herceg (Sziddhártha Gautama) alapította meg ezt az új vallást, amely egyenlőséget hirdet (nem a családjától lesz több az ember, hanem a tudásától, mely önmagán múlik). Ez a magyarázata ennek a vallásnak a széles körben való elterjedésének, valamint az, hogy nem kényszeríti az embereket dogmák betartására, fétisek imádására, mindenki szabadon tanulhat, elmélkedhet, az egyénre van bízva saját szellemi fejlődése.
. Előtérbe helyezi viszont az individuumot, az egyéni gondolkodást, véleményt: tanítódnak se hidd el azonnal és feltétel nélkül, amit mond. Talán ennek köszönhető az is, hogy világvallás lett belőle, és mára a távolkelet vezető vallása lett.
A buddhizmus keletkezése ugyan Sziddhártha (=”aki célját eléri”) születése előttre nyúlik vissza (kb. i.e. 623), de kiteljesedése és megfogalmazása a herceg életének időszakára (i.e. 560- 480) tehető. Több irányzat volt akkortájt kialakulóban, melyekről csak másodlagos írásos emlékek maradtak, és amelyek szembe helyezkedtek a társadalmi tagoltsággal, de egyik sem tudott megszilárdulni.


2. Milyen hatással volt a buddhizmus a kasztrendszerű társadalmakra? (fejlődési kérdés)

A buddhizmus két fő alapelve a szeretet és a részvét. A szeretet, mint a másik embernek és véleményének az elfogadása, illetve a részvét, mint a másik ember helyzetének az átélése.
A buddhizmus átvette az indiaiaknak ősidők óta létező felfogását a test és a lélek kapcsolatáról, de új értékeket vezetett be, hiszen a veleszületett pozíció helyett az egyén által megszerzett tudást helyezte előtérbe. Az „árja” szó, mely addig a születés nemességét, és a faj tisztaságát jelentette, a buddhizmusban a szenteket jelölték e szóval, vagyis bárki elérhette ezt.
Mivel a buddhizmus egyenlőséget hirdetett, vagyis senki sem születik „felsőbbrendűnek”, ezért a kasztrendszer gyengülését vonta maga után.
Ez a vallás sokkal inkább segít megőrizni a valós értékek ismeretét, mint a többi vallás, ahol ezt a hívők félelemben tartásával, dogmák emberekre erőltetésével igyekeztek elérni. Szerintem ez az egyik oka a kereszténység gyengülésének.
Egyes országokban az uralkodó osztályok éppen ezért megpróbálták ezt a vallást eltörölni (Shaolin kolostor szétrombolása, buddhista szerzetesek üldözése). Ez vonta maga után a harcművészetek kialakulását.


3. Milyen kapcsolat van a buddhizmus és a harcművészetek között, illetve milyen hatása volt Magyarországon ezek megjelenésének? (összehasonlító kérdés)

A legtöbb harcművészet filozófiai hátterében a buddhizmus áll (pl. a ninják zen- buddhista papokból alakultak ki). A többi harcművészet pedig beleolvasztotta a buddhizmust filozófiájába. Hiszen a harcművészetek ideológiájával egybevág a buddhizmus két alapvető tétele a szeretet és a részvét. Megőrizték értékként a tudást, mely bárki számára hozzáférhető.
Aki harcművészetet tanul, a technikákon keresztül sajátítja el a buddhizmust (esetleg annak a harcművészethez igazított ágát).
A harcművészet egyik fontos tulajdonságán lehet érzékeltetni az individuum előtérbe helyezését a buddhizmusban: nem az embernek kell alkalmazkodnia a technikákhoz (mint a küzdősportokban, pl. karate), hanem az egyén a saját adottságaihoz mérten kivitelezi az adott gyakorlatot, így ahány ember, annyi féle módszer létezik.
Az utat mindenki saját maga járja, a tanítója csak megmutatja az irányt.
Talán éppen ez a magyarázata annak, hogy Magyarországon is egyre népszerűbb lett csakúgy a buddhizmus, mint a harcművészetek. A vallást ellenző szocializmus megszűnése után az ember szabadon választhatja ki a neki megfelelő, hozzá legközelebb álló „utat”, melybe világnézetét beleilleszti.
Van aki viszont sznobizmusból dönt „másik” vallás mellett, hiszen sikk lett másként gondolkodni.
Ezt használják ki a szekták, ahol ugyan szeretetet kapnak, de még több a kötöttség, a zárt közösség fenntartása érdekében nagymértékben korlátozzák az egyént.


Budapest, 2000.12.31. Lokár Attila
Szent István Egyetem
Jászberényi Főiskolai Kar
Humánerőforrás Menedzser szak I. évf.

Társadalmi mobilitás és vándorlás

Társadalmi mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik, például parasztból munkás, vagy munkásból értelmiségi lesz.

Az említett két példa a foglalkozás alapján definiált társadalmi kategóriák közötti mozgásra vonatkozik. A társadalmi helyzetet azonban meghatározhatjuk a jövedelem, az iskolai végzettség, a kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb lakóhely, az egyéni megbecsültség vagy a presztízs stb. alapján is, ebben az ilyen kategóriák közötti mozgást is mobilitásnak tekintjük.

Amikor társadalmi mobilitásról beszélünk, általában a társadalmi hierarchiában történő fölfelé vagy lefelé mozgásra gondolunk. Ezt szokás vertikális mobilitásnak is nevezni. Elvben azonban lehet horizontális mobilitásról is beszélni, tehát mobilitásnak tekinthetjük azt a helyváltoztatást is, amikor például a gépkocsiszerelő foglalkozást változtat és gépkocsivezető lesz (ez a két foglalkozás nagyjából azonos szinten van a társadalmi hierarchiában). Sok esetben nehéz eldönteni, hogy valamely társadalmi mozgás fölfelé vagy lefelé irányuló mobilitásnak tekinthető-e. Ilyen például az az eset, amikor a mezőgazdasági munkásból vagy törpebirtokos parasztból segédmunkás lesz. Ezért a fölfelé és lefelé mobilitás elnevezéseket ajánlatos óvatosan alkalmazni, csak olyan esetekben használni, amikor egyértelmű, hogy az adott mobilitási lépés kedvezőbb helyzetbe vagy kedvezőtlenebb helyzetbe hozza a mobil személyt.

Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor valakinek a társadalmi helyzete a szüleihez képest változik meg, például a munkás fia mérnökké válik. Nemzedéken belüli (intragenerációs vagy karrier-) mobilitásnak pedig azt, amikor valaki foglalkozási életpályája folyamán lép át másik társadalmi helyzetbe, például egy termelőszövetkezeti paraszt kilépett a szövetkezetből, és segédmunkásként vállalt munkát egy ipari üzemben, vagy egy szakmunkás elvégzi a műszaki egyetemet, és mérnök lesz. Házassági mobilitás fogalma alatt azt értjük, ha valaki házasságkötésével lép át másik társadalmi helyzetbe, például egy asszisztensnő házasságot köt egy orvossal.

Az, hogy mit tekintünk társadalmi mobilitásnak, természetesen összefügg azzal, hogyan definiáljuk a társadalmi helyzetet, és hogy hány társadalmi helyzetet különböztetünk meg. A társadalmi mobilitás szociológiai vizsgálataiban hagyományosan a foglalkozás alapján definiált társadalmi kategóriák közötti mozgást tekintjük társadalmi mobilitásnak. Teljesen eltérő képet kapunk a társadalmi mobilitásról, ha csak három nagy társadalmi kategóriát, a szellemi, fizikai és mezőgazdasági foglalkozásúakat különböztetjük meg, mint amikor a munkamegosztásban elfoglalt hely alapján megkülönböztetett hét társadalmi réteg közötti átlépéseket tekintjük mobilitásnak, és ismét más képet, ha az ennél nagyobb számú kisebb társadalmi-foglalkozási kategória közötti mozgást kezeljük mobilitásként.

A mobilitás vizsgálatában szokás a nyitott és zárt társadalom fogalompárt használni. Ezeket a fogalmakat különbözőképpen értelmezik. Legajánlatosabb azt a definíciót használni, amely szerint annál nyitottabb egy társadalom, minél kisebb az eltérés a különböző rétegekből származók mobilitási esélyei, arányszámai közt. Például nyitottabb az a társadalom, ahol a vezetők és az értelmiségiek fiainak 46%-a, a munkások fiainak 9 %-a, a parasztok fiainak 5%-a lett vezető vagy értelmiségi, zártabb viszont az a társadalom ahol a vezetők és értelmiségiek fiainak 55%-a, a munkások fiainak 2%-a, a parasztok fiainak 1%-a lett vezető vagy értelmiségi.

Vándorlás (migráció)

A vándorlás vagy lakóhely-változtatás, latinos nevén migráció, a demográfiai tudomány kutatási körébe tartozik. A vándorlás egyéni és társadalmi okai és következményei, valamint a tömeges vándorlásnak a kibocsátó és befogadó közösségre gyakorolt hatása azonban olyan jelenségek, amelyek a társadalom egészének és a helyi társadalmaknak a működését messzemenően érintik, ezért a szociológia tudományának érdeklődési körébe is beletartoznak. Jellegzetesen szociológiai téma az eredeti ottlakó vagy „őslakosság” és a bevándorlók közötti viszony, amely egyes esetekben erősen konfliktusos.

A vándorlás definíciója a demográfiában a következő: olyan lakóhelyváltozás, amely településhatár átlépésével jár. Tehát az egy településen belüli lakóhelyváltozás nem számít vándorlásnak.

Állandó és lakónépesség:

A magyar vándorlási statisztikánál tisztában kell lennünk azzal, hogy a lakosoknak állandó lakhelyük mellet ideiglenes lakóhelyük is van. A be-illetve kijelentkezést követően a megszűnésnek semmilyen előnyös jogi következménye nincsen, ezért általában azt elmulasztják. Ez a népességszám meghatározásánál sok nehézséget okoz.

A települések kétféle népességszámát különbözteti meg a népességszámlálás: az állandó népességet, azaz az ott állandó lakhellyel rendelkező népességet, valamint a lakónépességet, amely az állandó lakóhellyel rendelkezők száma, plusz az itt ideiglenesen bejelentett népesség, mínusz az állandó lakóhellyel rendelkezők közül azok, akiknek máshol ideiglenes lakóhelyük is van. Korábbi népszámlálások általában a jelen lévő népességet mutatták ki a népességszámként, ez azokat jelenti akik a népszámlálás időpontjában (pontosabban eszmei időpontjában, tehát a magyar népszámlálások nagy részénél az adott év január 1-én hajnalban) az adott városban vagy községben tartózkodtak. Az ideiglenes lakóhely említett elmulasztása következtében (amelyre legtöbbször úgy kerül sor, az ideiglenesen a városba bejelentett személy nem jelentkezik ki, amikor visszatér a községi lakóhelyére) a városok, különösen a nagyvárosok kimutatott lakónépessége nagyobb lehet a tényleges lakónépességüknél, ezzel szemben a kisközségek tényleges lakónépessége kisebb lehet a kimutatott lakónépességnél.

A kétféle lakóhely-kategória alkalmazása miatt a magyar statisztika megkülönbözteti: az állandó vándorlást, vagyis az állandó lakóhely megváltozását; továbbá az ideiglenes vándorlást, vagyis az új ideiglenes lakóhelyre való bejelentkezést és a korábbi ideiglenes lakóhely feladását.

Ingázás, nemzetközi vándorlás, vándorlási egyenleg

A vándorlás témaköréhez tartozik az ingázás. Ingázásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az aktív keresőnek más településen van a lakóhelye és munkahelye, tehát amikor lakóhelyéről a munkahelyére és onnan visszamegy, tehát amikor településhatárt lép át. Megkülönböztetjük a napi ingázást, amikor a személy naponta utazik a lakóhelyéről a munkahelyére és onnan vissza, és a heti vagy annál ritkább ingázást, amikor a személynek a munkahelyével azonos településen ideiglenes lakóhelye van (ahová elvben ideiglenesen bejelentkezett), és csak hetente, hétvégéken vagy annál ritkábban utazik haza állandó lakhelyére. Nemzetközi vándorlásnak nevezzük az országhatárt átlépő lakóhelyváltozást. A nemzetközi vándorlás is lehet ideiglenes és állandóbb jellegű. Vándorlási egyenlegnek pedig a településre való vándorlás és az onnan való elvándorlás különbségét, illetve a nemzetközi vándorlásban a bevándorlás és a kivándorlás különbségét.

Módszerek:

A szociológiának talán nincs még egy olyan ága, amelynek módszertana, matematikai-statisztikai elemzési módszerei olyan fejlettek volnának, mint a társadalmi mobilitás vizsgálatáé. Szokás azt mondani, hogy a társadalmi mobilitás a szociológiának az az ága, amely a módszerek tekintetében a legközelebb áll a matematikai közgazdaságtanhoz vagy ökometriához.

Módszerek:

- ISA-pradigma (mobilitási kereszthálózat

- Az összes mobilak aránya, strukturális és cirkuláris mobilitás: az ilyen mobilitási táblázatból ki lehet számítani az összes mobilak arányát, vagyis azoknak a százalékos arányát, akik a megkérdezettek közül mobilak voltak. Strukturális mobilitáson azoknak az arányát értjük, akik szükségképen mobilak voltak a származási és az elért társadalmi helyzetek megoszlása közötti eltérés miatt, más szóval azért kellett, hogy mobillá váljanak, mert az „apák” nemzedékének összetétele altér a „fiúk” nemzedékének összetételétől. Cirkuláris mobilitás: az összes mobilitás és a strukturális mobilitás különbsége

- Stratifikációs pradigma, útelemzés: alapvető módszere a táblázatok helyett az ún. útmodellek elemzése.

- Loglineáris pradigma: a strukturális hatásokat domborítja ki

- Belső vándorlás adatforrásai és arányszámai: a belső állandó és ideiglenes vándorlásról a bejelentkezések és kijelentkezések alapján folyamatosan gyűjtenek adatokat és évente közzéteszik ezeket.

A társadalmi mobilitásnak messzemenő hatásai vannak a társadalom jellegére és működésére. A társadalmi mobilitási esélyek egyenlőtlensége a társadalmi egyenlőtlenségek egyik fajtája. Kisebb esélyegyenlőtlenség a mobilitásban feltételezhetően elviselhetőbbé teszi a jövedelmi viszonyok egyenlőtlenségei. A nagy mobilitás fékezi az osztályok képződését és még inkább az osztályok közötti éles ellentétek kifejlődését, ezáltal elősegíti a fennálló rendszer stabilitását. Vitatott kérdés, hogy a társadalmi mobilitás alakulását befolyásolja-e a gazdasági-társadalmi-politikai rendszer, például volt-e különbség a kapitalista és a szocialista társadalmak mobilitási viszonyaiban, és hogy magasabb gazdasági fejlettségi fokon nagyobb-e a mobilitás, vagy pedig a társadalmi mobilitás elsősorban a társadalmi struktúrától, vagy annak változásától függ-e. Az utóbbi felfogás szerint a társadalmi mobilitás nagyrészt attól függ, hogy a struktúra átalakulása következtében, például az értelmiségi réteg növekedése következtében, nyílnak-e új társadalmi pozíciók, ahova más rétegek leszármazottai és tagjai is beléphetnek.

A szocialista korszakban végzett magyarországi mobilitásfelvételek egymással és külföldi felvételekkel összehasonlítva azt sugallják, hogy a strukturális változásoknak, az 1950-es és 1960-as évek gyors, és erőltetett iparosításának volt a legnagyobb hatása a mobilitásra, a mobilitási esélyek egyenlőtlensége hasonló volt a kapitalista országokban megfigyelt egyenlőtlenségekhez, tehát a szocialista rendszer nem hozott speciálisan egyenlőbb mobilitási modellt. Az 1990. évi rendszerváltás után végbement elitcsere vizsgálata arra enged következtetni, hogy nem történt radikális váltás. A régi elit egy része nyugdíjba vonult, és helyére a régi vezető réteg második szintjén lévők és értelmiségiek léptek. A régi politikai elit egy része a gazdasági elitbe lépett át.

Az ember különösképpen vándorló lény, az emberiség egésze története során igen nagy vándormozgalmak mentek végbe. Ezért nem meglepő, hogy ma is igen intenzívek a nemzetközi és a belső vándormozgalmak. A legfejlettebb országokban, ahol a népességszám már nem nő, sőt csökken a halálozások és a születések számának különbsége miatt, szükségképpen jelentő a bevándorlás. Ez várható Magyarországon is. Az iparosítással párhuzamosan jelentős belső vándorlás volt Mo-n a községekből a városokba. Hasonlóképpen jelentős volt az ingázás, vagyis az a jelenség, hogy a munkahely és a lakóhely más településen helyezkedik el, és az egyén naponta, vagy ritkábban ingázik lakóhelye és a munkahelye között. Az utolsó években a vándorlás intenzitása-valószínűleg átmenetileg- csökkent, és a vándorlási egyenlegek kiegyenlítettebbekké váltak, már nem a községekből városokba irányuló vándorlás van nagy túlsúlyban.

A gépfegyver története

1. 14. sz. :halálorgonák (50-200 cső, egyszerre sok lövés) megjelenése
2. 17. sz. közepe: lőporgázok
3. 18. sz. forgótár megjelenése
4. 1862. Gatling-szórólöveg: percenként 200 lövés; újrareteszelés izomerővel
5. 1862 Maxim: első korszerű gépfegyver; a lőporgáz erejét használta az újrareteszeléshez-rövid idő alatt, sok ember =

Japán ballontámadások

1942. az amerikaiak bombázzák Tokiót (II. vh.)Japán is hadszíntérvisszacsapás: ballonháború 1944-re( el akarták foglalni az USA-t); "ballonok": japán papír, ragasztva9 km magasan 10000 ballont engednek fel; 1800 t bombát szállítanak; ebből 1000 éri el az USA-t; 300 robban fel; áldozatok száma: 6. Rádió adók alapján robbantottak; az amcsik 2 hónap múlva jöttek rá, hogy bombázták őket.

Galambirányítású rakéták

1950 USA, Skinner; galambok: alakfelismerő képességképeket vetítenek neki; a csőrével irányít, kép vetítése szem elé prizmán keresztül. Célpont konkrétan kijelölve, atomtöltetű rakéta, finombeállítás a galambnak. Soha nem próbálták ki. Azért oldható meg elvileg, mert a galambok tudnak elvontan gondolkodni. Későbbi elmélet: 1 galamb helyett 3 vagy 7 irányítson

Mi tette a XIX. sz. elején...

XVII. sz. elejéig: arisztotelészi fizika: " önmaga ellentétéből jön létre; ami a Földön érvényes, az égben is érvényesEzután: "új fizika"(tapasztalat, megfigyelés, ellenőrzés): ugyanazok a term. törvények érvényesek odafönt, mint idelent (nem volt alapja, hogy kiterjesszék a Holdon túli világot)ez az új fizikai szemlélet tette lehetővé, hogy földönkívüli lakott világról beszélhessünk, ui.: a madarak tudnak a Földön repülnia fiz-i. törvények mindenhol érvényesekmás bolygón is lehet repülnia bolygók olyanok, mint a Föld

A Hold-tréfa

1835. aug. 26. Egy New York-i újságban (Sun) cikk (Locke) jelent meg, miszerint John William Herschel csillagász a Jóreménység fokára hajózott azzal a céllal, hogy rovarkutatásokat végezzen a Hold felszínén. Megdöbbentő felfedezést tett: állatokat vélt felfedezni a Hold felszínén (repülő orrszarvú, intelligens majmok, értelmes hódok, angyalokhoz hasonló szépségek: [aug. 31.]). Aug. 31.-én Locke bejelentette, hogy az egész csak átverés volt (ezért pénzt kapott)« a művelt világ 90%-a elhitte.

A Mars-csatornák

1877.okt.4. Schiaparelli (csillagász) csatornákat vélt felfedezni a Marson. Gemináció: M-csatornák megduplázódása (ikresedés). Ezután a vita azon folyt, hogy vajon term. vagy mesterséges eredetűek-e a csatornák. Magyarázatok a term. eredetre: folyók ,az egész Marsot erdők borítjákerdőhiányok, nagy sebességű vízáramlatok egy polip átkarolja az egész Marsot, és szopogatja a jégsapkákat (Hankin); Mest. eredetre adott magyarázatok: a Mars idősebb a Földnélelsivatagosodásöntözőcsatornák (Lowell, 1895 – 10 éven át egyeduralkodója a témának)újabb kérdések merülnek fel: vajon szocializmus van a Marson?politikai csatározás, 1902-ben lefényképezik a csatornákatLowell 1905-ig tudta fenntartani elméletét a csatornákról1910-re senki sem hiszi el.

Fermi-paradoxon

1950 körül: ha lennének földönkívüliek, már itt lennének, ha vannak, miért nincsenek itt? (Minden élőlény addig terjeszkedik, amíg lehetőségei engedik). Átl. idős civilizáció vagyunklétezhetnek sokkal idősebb civilizációk«ide kellett volna már érniük. ÿNem lehet a biológiai expanzió(terjeszkedés) és a kulturális expanzió közé párhuzamot húzni; ÿariszt. fizika: olyan kicsi, amilyennek látjuk a Holdatnem lehetséges olyan kis bolygóra embert küldeninem lehet űrkutatás; ÿ1 példa alapján általánosítunk

Wilkins elképzelései a lehetséges Holdutazásról:

XVII. sz. –ban nem tudták, hogy vákuum van a világűrben. Wilkins: 20 mérföld magasságba felemelkedni, utána már OK. Wilkins 4 lehetséges megoldást ad: 1. Angyalok, démonok segítségével 2. Közvetlenül a testre szerelt szárnyakkal 3. Madárvontatta légi járművel 4. Repülő kocsi: szárnyak vannak a kocsin, mechanikus szerk. hajtja meg

Valier űrkutatási programja 1920 körül:
5 lépésben lehet eljutni az űrbe:
1. ismert rakétatípusok tanulmányozása
2. rakétahajtású földi jármű
3. rakétahajtású repülőgép
4. sztratoszféra határáig felmenni
5. űrhajózás

Repülő hajók elmélete:

arisztotelészi fizikán alapul, de nem Arisztotelész nevéhez fűződik. Oresmus nevéhez fűződik, 1350 körül: ha lehet hajózni a levegő-víz határfelületénlehet a levegő-tűz határfelületén is hajózni (ezért voltak az első légijárművek hajó alakúak )léghajók; "a hajót tűzzel kell megtölteni"; csónak alakú repülők 1350-1750-ig volt ez elfogadott elképzelés

Tengeralattjárózás 4 korszaka

1. 1620-1850 izomerejű tengeralattjárók
2. 1850-1900 vegyes meghajtás (minden rendelkezésre álló motort kipróbáltak: gőz-, szénsav-, robbanómotor)
3. 1900-1950 klasszikus meghajtás; víz felett: dízel; víz alatt: elektromos
4. 1950- atom

Mértékegység-rendszer fejlődése

1. –1793-ig antropocentrikus (emberközéppontú) pl. könyök, láb, 1 napi járóföldkáosz
2. 1793 geocentrikus (földközéppontú) pl. 1m: a Párizson átmenő délkör 10 milliomod része
3. kozmocentrikus NINCS! (az egész univerzumban minden ért. lény számára adott)

Az órahasonlat ( Oresmus, 1350 )

-a teremtettből következtetni lehet a teremtőre (pl. kenyér: pék sütötte); a világ olyan, mint egy óraműIsten egy "óraműves" mester1600 körül : Isten legfőbb teremtménye az emberaz ember is egy óraszerkezet (az órásmester teremtménye)1630 körül: az állam és az ember is hasonlóak (államfő: az állam feje)az állam is hasonlít egy órához

Az ókorban mitől számított valaki szörnynek:

1. ha nem érthető nyelven beszél
2. aki nem öltözködik az nem ember, hanem szörny
3. táplálkozási szokások (hús és vadmézet eszik)
4. nem városlakónem ember ( a város körül lakók a városiak term. eredetű rabszolgái)
5. extrém fegyverei vannak
6. bárki, aki bármilyen extrémitást mutat (pl. amazonok, antipóluson lakók [nagy távolságban lakók is szörnyek])