Holistic Kiadó, Budapest 1996
Az alkoholizmus öl
„Inni kezdtem… Aztán jött az a… nem tudom, hogy hívják… talán emlékezet- kihagyás… Csak azért adok hálát Istennek, hogy nem öltem meg a fiamat. Hogy a feleségemet miért öltem meg, nem tudom, mert szerettem.
Egy alkoholista”
1. Beszélhetünk- e halmozódó devianciáról az öngyilkos alkoholisták esetében, azaz milyen befolyása van az alkoholizmusnak az öngyilkossági hajlamra? (ténykérdés)
Egy New Yorkban végzett felmérés szerint az összes amerikai öngyilkosnak egyharmada alkoholista.
407 alkoholista orvos, ügyvéd és más diplomás körében végeztek kutatást. Az eredmény megdöbbentő: A férfiak 17, a nők 30%-a. kísérelt meg öngyilkosságot. Az alkoholizmus kézikönyve arra hívja fel a figyelmet, hogy elvonókúra idején számolni kell öngyilkossági kísérlettel. A legtöbb alkoholizmusról szóló könyv az öngyilkosságot, vagy az arra utaló gesztust a betegség tüneteként kezeli. Egy tévhitet azonban el kell oszlatnunk, hogy miért magas az öngyilkosok aránya az öngyilkosok között: az alkoholista azért iszik, mert meg akarja ölni magát. A legtöbb alkoholista egész életében küzd a betegsége ellen. Nagy erőfeszítéseket tesznek, és nagy akaraterőről tesznek tanúbizonyságot, hogy az alattomos betegség ellenére megőrizzék önbecsülésüket.
Vannak, akik idővel valóban az alkoholizmusba halnak bele, de miből gondolhatnánk, hogy az 55 éves embernél kialakult májzsugorodás volt a célja a 25 éves ifjoncnak, amikor bedobta az első féldecit? Az alkoholista magatartása – egészen a legvégső stádiumig – nem egyeztethető össze a „halálvágy” elmélettel. (További halmozódás mutatható ki a bűncselekmények elkövetése miatt, drog, társas kapcsolatok felbomlása prostitúció)
2. Melyik Dürkheim által felállított öngyilkossági kategóriába sorolhatók az alkoholisták által elkövetett öngyilkosságok? (összehasonlító kérdés)
Az anómikus öngyilkosságok közé, mely a társadalmi normazavarok következményei, a normanélküliség vagy a normával való szabályozásban bekövetkezett rendellenesség állapota.
Alkoholista:
1. A legtöbb alkoholista részegen követi el tettét – ezt lélektanilag nehéz elemezni, mert farmakológiai folyamatok is szerepet játszanak.
2. Alkoholizmus nyomasztó hatása – nem meglepő, ha az olyan ember, aki rendszeresen és nagy mértékben fogyaszt mindenre ható, általános depressziót okozó anyagot, könnyebben követ el öngyilkosságot.
3. Elvonás
– fiziológiai okok
– bűntudat, nem csak maguk, hanem környezetükre való rossz hatás miatt – melyet egy aktív alkoholista el tud fojtani.
3. Miért különösen veszélyes a társadalomra az alkoholisták jelenléte? (ténykérdés)
A legveszélyesebb dolog, amit az alkoholisták esetében vizsgálnunk kell, hogy betegségnek tekintjük- e az alkoholizmust. Mivel az alkoholista általában még önmagának sem ismeri be, hogy beteg, nem kér orvosi segítséget, így viszont szinte egyáltalán nincs esélye a gyógyulásra.
A családtagok örökös rettegésben élnek, nem merik felajánlani a gyógykezelést.
„Az orvosok szerint a nagyivók jelentős része minősülne alkoholbetegnek, ami alkoholfüggőséget jelent, ehhez képest viszont lényegesen alacsonyabb a nyilvántartott alkoholbetegek száma.
E szempontból jelentős szerepe van a társadalmi előítéletnek, ami az alkoholistát nem betegnek, hanem deviánsnak tartja, ezért az egyének és családok inkább eltitkolják, semmint kezeltetik az alkoholbetegeket.”
További veszélyek: gyerekek eltávolodnak az alkoholista szülőtől, nevelőotthonba kerülnek.
A szegény rétegből kikerülő alkoholisták egyre inkább szegénységbe sodorják a családot, a legutolsó filléreket is alkoholra fordítják. Ez kiváltó oka lehet a munkanélküliségnek vagy a bűnözésnek.
A „gazdag” alkoholisták körében feltűnően magas számban szerepelnek „kirakat” cselekedetek, amellyel fel akarják magukra hívni a figyelmet. Sajnos ez sok esetben vezet gyilkossághoz.
Igen veszélyes az is, hogy az alkoholisták nem emlékeznek a részeg állapotban elkövetett tetteikre, ezért a bizonyítási eljárás sok esetben sikertelen marad.
Természetesen nincs könnyű dolgunk annak meghatározásában, hogy honnantól számítjuk az alkoholfogyasztást betegségnek. Hiszen felmérésekkel bebizonyították, hogy a halálozási arány az alkoholistáknál a legmagasabb, utána viszont az anti- alkoholisták következnek, és csak utánuk jönnek azok, akik rendszeresen kis mennyiségben fogyasztanak alkoholtartalmú italokat.
4. Hogyan lehetne az alkoholizmus elleni harcot hatékonyabbá tenni? (elméleti kérdés)
- alkoholisták betegségének felismerése,
- szociális körülmények javítása,
- elvonókúrák, utángondozás javítása és
- lelki segélyszolgálat népszerűsítése révén
Itt meg kell említenünk a család és másodsorban a társadalom szerepét. A családnak kellene elsősorban felismerni a betegséget és tenni valamit a gyógyulás érdekében, melyhez nagy fokú türelem és megértés szükséges.
A társadalomnak pedig nem elítélni kellene ezeket a szenvedélybetegeket, hanem hozzásegíteni őket a helyes lépések megtételében.
Budapest, 2000.12.30. Lokár Attila
Szent István Egyetem
Jászberényi Főiskolai Kar
Humánerőforrás Menedzser szak I. évf.
Az alkoholizmus öl
„Inni kezdtem… Aztán jött az a… nem tudom, hogy hívják… talán emlékezet- kihagyás… Csak azért adok hálát Istennek, hogy nem öltem meg a fiamat. Hogy a feleségemet miért öltem meg, nem tudom, mert szerettem.
Egy alkoholista”
1. Beszélhetünk- e halmozódó devianciáról az öngyilkos alkoholisták esetében, azaz milyen befolyása van az alkoholizmusnak az öngyilkossági hajlamra? (ténykérdés)
Egy New Yorkban végzett felmérés szerint az összes amerikai öngyilkosnak egyharmada alkoholista.
407 alkoholista orvos, ügyvéd és más diplomás körében végeztek kutatást. Az eredmény megdöbbentő: A férfiak 17, a nők 30%-a. kísérelt meg öngyilkosságot. Az alkoholizmus kézikönyve arra hívja fel a figyelmet, hogy elvonókúra idején számolni kell öngyilkossági kísérlettel. A legtöbb alkoholizmusról szóló könyv az öngyilkosságot, vagy az arra utaló gesztust a betegség tüneteként kezeli. Egy tévhitet azonban el kell oszlatnunk, hogy miért magas az öngyilkosok aránya az öngyilkosok között: az alkoholista azért iszik, mert meg akarja ölni magát. A legtöbb alkoholista egész életében küzd a betegsége ellen. Nagy erőfeszítéseket tesznek, és nagy akaraterőről tesznek tanúbizonyságot, hogy az alattomos betegség ellenére megőrizzék önbecsülésüket.
Vannak, akik idővel valóban az alkoholizmusba halnak bele, de miből gondolhatnánk, hogy az 55 éves embernél kialakult májzsugorodás volt a célja a 25 éves ifjoncnak, amikor bedobta az első féldecit? Az alkoholista magatartása – egészen a legvégső stádiumig – nem egyeztethető össze a „halálvágy” elmélettel. (További halmozódás mutatható ki a bűncselekmények elkövetése miatt, drog, társas kapcsolatok felbomlása prostitúció)
2. Melyik Dürkheim által felállított öngyilkossági kategóriába sorolhatók az alkoholisták által elkövetett öngyilkosságok? (összehasonlító kérdés)
Az anómikus öngyilkosságok közé, mely a társadalmi normazavarok következményei, a normanélküliség vagy a normával való szabályozásban bekövetkezett rendellenesség állapota.
Alkoholista:
1. A legtöbb alkoholista részegen követi el tettét – ezt lélektanilag nehéz elemezni, mert farmakológiai folyamatok is szerepet játszanak.
2. Alkoholizmus nyomasztó hatása – nem meglepő, ha az olyan ember, aki rendszeresen és nagy mértékben fogyaszt mindenre ható, általános depressziót okozó anyagot, könnyebben követ el öngyilkosságot.
3. Elvonás
– fiziológiai okok
– bűntudat, nem csak maguk, hanem környezetükre való rossz hatás miatt – melyet egy aktív alkoholista el tud fojtani.
3. Miért különösen veszélyes a társadalomra az alkoholisták jelenléte? (ténykérdés)
A legveszélyesebb dolog, amit az alkoholisták esetében vizsgálnunk kell, hogy betegségnek tekintjük- e az alkoholizmust. Mivel az alkoholista általában még önmagának sem ismeri be, hogy beteg, nem kér orvosi segítséget, így viszont szinte egyáltalán nincs esélye a gyógyulásra.
A családtagok örökös rettegésben élnek, nem merik felajánlani a gyógykezelést.
„Az orvosok szerint a nagyivók jelentős része minősülne alkoholbetegnek, ami alkoholfüggőséget jelent, ehhez képest viszont lényegesen alacsonyabb a nyilvántartott alkoholbetegek száma.
E szempontból jelentős szerepe van a társadalmi előítéletnek, ami az alkoholistát nem betegnek, hanem deviánsnak tartja, ezért az egyének és családok inkább eltitkolják, semmint kezeltetik az alkoholbetegeket.”
További veszélyek: gyerekek eltávolodnak az alkoholista szülőtől, nevelőotthonba kerülnek.
A szegény rétegből kikerülő alkoholisták egyre inkább szegénységbe sodorják a családot, a legutolsó filléreket is alkoholra fordítják. Ez kiváltó oka lehet a munkanélküliségnek vagy a bűnözésnek.
A „gazdag” alkoholisták körében feltűnően magas számban szerepelnek „kirakat” cselekedetek, amellyel fel akarják magukra hívni a figyelmet. Sajnos ez sok esetben vezet gyilkossághoz.
Igen veszélyes az is, hogy az alkoholisták nem emlékeznek a részeg állapotban elkövetett tetteikre, ezért a bizonyítási eljárás sok esetben sikertelen marad.
Természetesen nincs könnyű dolgunk annak meghatározásában, hogy honnantól számítjuk az alkoholfogyasztást betegségnek. Hiszen felmérésekkel bebizonyították, hogy a halálozási arány az alkoholistáknál a legmagasabb, utána viszont az anti- alkoholisták következnek, és csak utánuk jönnek azok, akik rendszeresen kis mennyiségben fogyasztanak alkoholtartalmú italokat.
4. Hogyan lehetne az alkoholizmus elleni harcot hatékonyabbá tenni? (elméleti kérdés)
- alkoholisták betegségének felismerése,
- szociális körülmények javítása,
- elvonókúrák, utángondozás javítása és
- lelki segélyszolgálat népszerűsítése révén
Itt meg kell említenünk a család és másodsorban a társadalom szerepét. A családnak kellene elsősorban felismerni a betegséget és tenni valamit a gyógyulás érdekében, melyhez nagy fokú türelem és megértés szükséges.
A társadalomnak pedig nem elítélni kellene ezeket a szenvedélybetegeket, hanem hozzásegíteni őket a helyes lépések megtételében.
Budapest, 2000.12.30. Lokár Attila
Szent István Egyetem
Jászberényi Főiskolai Kar
Humánerőforrás Menedzser szak I. évf.
Megjegyzés küldése