Shakespeare Élete és a Rómeó és Júlia

Élete

- Életéről nem sokat tudunk, az adatok hiányosak, gyakran pontatlanok.

- 1564 körül született Stratford-upon-Avon –ben.

- 18 éves korában feleségül vette Anne Hathaway-t akitől három gyereke is született

- 1586 körül elhagyja családját, életének következő öt éve homályba vész.

- 1592: Az első hír londoni létéről. Kapcsolatba kerül a színházzal.

- Az 1599-ben felépült Globe színház fő részvényese, sikeres színész és drámaíró.

- 1607-ig színészkedett.

- 1616-ban halt meg.

Írói munkássága

- Összesen 37 darabot és 154 szonettet írt

o Tragédiák: Julius Caesar, Hamlet, Lear király, Macbeth, Othello, Antonius és Kleopátra, Romeo és Júlia

o Királydrámák: VIII. Henrik, II.-III. Richárd, Henrik drámák, János király

o Vígjátékok: Szentivánéji álom, Velencei kalmár, Ahogy tetszik, Vízkereszt, Hét veronai nemes, Lóvá tett lovagok, A winsori víg nő, Sok hűhó semmiért, Minden jó ha a vége jó

A középkori színjátszás jellemzői

- A középkori drámákat naturalisztikus alapossággal mutatták be.

- Jellemző az örökös helyszínváltozás

- Különböző helyszíneken történő események egyidejű bemutatása

- A „Keresztény dráma” műfaja

A Globe Színház és az angol színjátszás

- A kívülről nyolcszögletű, belülről kör alakú Globe színház 1599-ben épült fel

- Neve összefügg az épület ormán viselt jelvénnyel, a földgömbbel

- Többemeletes, fából készült a színház, felül nyitott volt, így nappal természetes fény mellett tartották az előadásokat

- A színpad hármas beosztása lehetővé tette a különböző színterek gyors váltását

- Nem voltak díszletek

- A drámák nem felvonásokra, hanem színekre tagolódtak

- A női szerepeket is fiúk alakították

- A „hármas egység” (a hely, idő és cselekmény egységének) igénye nem lépett fel 

- A teret és az időt szabadon kezelték

- Hangulati ellentétesség, a hangnemek keveredése

A reneszánsz

- A renaissance = reneszánsz, újjászületést jelent

- A cél az antik görög és római kultúra újjáélesztése

- 14-16. sz. –re jellemző művelődéstörténeti korszak, stílusirányzat

- Társadalmi alapja a polgárság, bölcsője Itália

- Hazánkban, ahol nem alakult ki ekkor még polgárság, a nemesség töltötte be ezt a szerepet

- A humanizmus a reneszánsz polgárságnak a világi ideológiája. (homo=ember) „Mindennek a mértéke az ember” – emberközpontúság

Rómeó és Júlia

- Az angol reneszánsz első olyan tragédiája, melynek központi témája a szerelem

- A fő konfliktus a reneszánsz értékrend hívei és a középkori értékrend képviselői között feszül.

ÚJ ÉRTÉKREND RÉGI ÉRTÉKREND

- Szabad párválasztás rangtól és névtől függetlenül (tiszta érzések, reneszánsz életszeretet, életöröm)

- Reneszánsz szabadságvágy

- Rómeó, Júlia, Mercutio, Benvolio

- Érdekházasság

- Középkori erkölcsök

- A családok közti ősi viszály már nevetséges, és az okát sem tudják

- Montague, Capulet, Paris

A dajka és Lőrinc barát ingadoznak, Escalus, Verona hercege az események felett áll. Egyensúlyozó szerepe a megoldásban érvényesül.

Mercutio kulcsszereplő

- Tőle tudunk meg legtöbbet a szabadságról, az ifjúság a végtelen lehetőségek és a szabadság kora, de Mercutio korai halála azt bizonyítja, hogy a korlátlan szabadság érzése csak szép álom.

- Mercutio költő is, aki képzeletével képes átformálni a világot (pl.: álma Mab királynőről az I. felvonás 4. jelenetében)

- Az ő halála indítja el a katasztrófát

A mű szerkezete

- EXPOZÍCIÓ : Rómeó el szeretné felejteni szerelmét, Rózát

- BONYODALOM : Rómeó találkozik Júliával a bálon

- CSELEKMÉNY KIBONTAKOZÁSA : Házasságot kötnek, a viszály újra fellángol családjaik között

- TETŐPONT : Rómeó megöli Tybaltot, ezért a herceg száműzi Veronából

- MEGOLDÁS : Rómeó és Júlia halála, a két család megbékélése

A Shakespeare-i dramaturgia

- A hangulati elemek keveredése

- Fordulatos eseménysor

- A véletlenek fontos szerepe

- A kar szerepeltetése a mű elején

- A cselekmény viszonylag egyszerű (párhuzamos)

- Tér: váltakozó színhelyek, Tybalt halála után a belső színterek dominálnak, ezzel párhuzamosan Júlia kerül középpontba

- Idő: Jelen idő, a korfestés hiánya, a történet öt napot ölel fel

- Gyilkosságok, sok vér

- A dajka beszéde az angol népnyelv tükre

Reneszánsz vonások

- A mű legfőbb gondolatai reneszánsz életszemléletet tükröznek

o életszeretet (Mercutio képviseli)

o szabad párválasztás, igaz szerelem

o döntéseiket a szereplők önmaguk kívánják meghozni

- A mű legfőbb a reneszánsz bölcsőjében, Itáliában játszódik

Fordítók

- Vörösmarty, Petőfi és Arany vállalkozása volt „a magyar Shakespeare” megteremtése.

- Petőfi belekezdett a Rómeó és Júlia fordításába.

- További Shakespeare-fordítók:

- Kosztolányi Dezső és Mészöly Dezső (Rómeó és Júlia, valamint Szabó Lőrinc (Macbeth)

ZENEI FELDOLGOZÁS: Prokofjev – Romeo és Júlia

MEGFILMESÍTETTE: Zefirelli – Romeo és Júlia

Mikszáth Kálmán Élete és művei

Élete

- 1847 jan. 16 –án született a Nógrád megyei Szklabonyán jómódú kisbirtokos családban

- Rimaszombaton a református gimnáziumban, Selmecbányán az evangélikus líceumban, és a pesti egyetemen jogot tanult, bár diplomát nem szerzett

- 1871 elején Balassagyarmaton Mauks Mátyás főszolgabíró mellett helyezkedik el esküdtként, majd miután lányába, Ilonába beleszeret de a szülők ellenzik, „megszökteti” a lányt

- Pestre költöznek, itt a Magyar Hírlap szerkesztője lesz, de a rossz anyagi körülményeket nem tudja Ilona elviselni, hazaköltözik

- 1878 és 1880 között a Szegedi Napló munkatársa (árvízi tudósítás)

- 1880 végén visszaköltözik Pestre és a Pesti Hírlapnál helyezkedik el csaknem 25 évig

- 1881: Tót atyafiak, 1882: A jó palócok  siker

- A Petőfi és a Kisfaludy társaság, valamint az MTA is tagjai közé választja

- Utolsó éveiben visszahúzódik hapácsi birtokára, 1907-re elkészül a „Mikszáth-kastély”

- 1910 május 6-án a pesti Vígadóban az ország nagy pompával ünnepelte írói pályájának 40. évfordulóját. Rá két hétre hirtelen meghalt (1910 máj. 28.).

Újszerű parasztábrázolás

- Mikszáth sikereit nagyban köszönheti újszerű parasztábrázolásának

- Míg Jókai műveiben a parasztok csupán mellékszereplők, Mikszáth felfedezi őket az irodalom számára

 Csak erkölcsi oldalról közelíti meg sorsukat

 Felismerteti az olvasókkal, hogy a látszólag együgyű és durva emberek lelkében mély érzések és gondolatok rejlenek

 Ők is megvívják saját, belső csatáikat

 Hősei nem lázadnak, beletörődnek sorsukba, vagy ha fel is lázadnak, csak anarchikus cselekedetekre szánják el magukat (pl.: Az a fekete folt)

 Tetteiket a faluközösség kialakult szokásai (melyek sokszor népi hiedelmek, babonák) irányítják

 Hősei naivak, jószívűek, tiszták (pl.: Bede Anna tartozása)

• A tót atyafiak (1881)

• A jó palócok (1882)

Az a fekete folt

- Mikszáth először a színhelyet rajzolja meg. A táj meseszép (tulipánok, magas százados fák, selymes fű), akárcsak az akol.

- A természet és az ember közel kerül egymáshoz (Anika – a kis bárány)

- Olej Tamás, a mű főszereplője három urat ismert el maga felett

• Istent

• A Taláry herceg őkegyelmességét

• A tekintetes vármegyét

- Először a falusiak szemszögéből láttatja Mikszáth Olejt. A falu elítéli, mivel nem sírt felesége temetésén. Kívülről durva, érzéketlen embernek tűnik, belső életéről senki nem tud. Olej felesége titokzatos hangját hallja.

- Anika 16 éves, gyönyörű lány, kit a természet nevelt. Harmonikus, romlatlan világban élte életét. Ártatlan és naiv.

Romantikus és realista jegyek az elbeszélésben

Romantikus Realista

- Témaválasztás

- Leányszöktetés

- A főhős különös alakja (ahogyan a falusiak látják és amilyen valójában)

- Anika alakja

- Mesei táj - Olej Tamás lélektanilag hiteles ábrázolása

- Környezetrajz (a felvidéki táj valósághű bemutatása)

- Mikszáth arisztokráciával szemben érzett ellenszenve (csípős észrevételek, a Taláry herceg a „selymes szobák hőse”)

Beszterce ostroma

Egy különc ember története

- Folytatásokban a Pesti hírlapban (1894), kötetben 1895-ben jelent meg.

- Gróf Pongrácz István történetét képviselőbarátjától, Pongrácz Károlytól hallotta.

- Az alapötlet tehát anekdota (rövid elbeszélés, nagyrészt meg nem történt, de jellemző mulatságos eseményről), melyet Mikszáth átalakított kissé

- Műfaj: kisregény

A regény felépítése

- Bevezetés

- Estella

- Kedélyes atyafiak Térben és időbe egymástól függetlenül történnek

- A túsz  Pongrácz és Apolka sorsa összefonódik

- Az éj

Az alakok rendszere

- A későn született ember, Gróf Pongrácz István „a magyar Don Quijote”

o Cervantes hőse egyedül marad szolgálójával, mindenki őrültnek véli és kineveti, élete végén bevallja magának kudarcát. A gróf hóbortjaiban az egész vármegye cinkosa, környezete elfogadja, kiszolgálja különcségeit.

o Az emberek szeretik, különb, nemesebb mint környezete.

o Mikszáth sokoldalúan jellemzi, árnyalt lélekrajz.

o A különc arisztokráciát képviseli.

- Az úri svihákok a Behenczy bárók

o Svihák: szlovák szó, megbízhatatlan jellegű embert, szélhámost jelent. Az erkölcsileg lezüllött, élősdivé vált réteg, a dzsentri típusa

- A meggazdagodott polgárság a Trnowszky fivérek

o Három testvér: Péter (kereskedő) [pánszlávokhoz húz], György (orvos), Gáspár (gazda) [magyarok hoz húz]

o György halálával lánya, Apollónia a nagybácsikhoz kerül, - itt-ott vendégeskedve – kik egymásra túllicitálva versengenek egymással (nem szeretetből, ez a versengés a külső szemlélőknek szól

- Mikszáth kesetűsége abban rejlik, hogy a dzsentrik Magyarországon fennen hangoztatott nemes elveit, hagyományait már csak egy „bolond” veszi komolyan.

- Bizakodással tekint viszont Blázy polgármesterre, aki két esztendeig ült a szabadságért Kufstein

Madách Imre Az ember tragédiája – Az eszmék sorsa a Tragédiában

Műfaj: drámai költemény

Keletkezés: 1859. feb. 17. - 1860. már. 26.

Arany János (ekkor a Kisfaludy társaság igazgatója)

a) A Faust gyenge utánzata

b) Tompa Mihálynak írta: „Első tehetség Petőfi óta, aki egészen önálló irányt mutat.

- A nyelv és a verselés darabosságait Arany kijavította (fakszimile – hasonmás kaidás; 4080 sorból 4140 lett)

A keletkezés körülményei

- Nővérét és annak családját román parasztok legyilkolják  csalódás a romantika által eszményített népből

- Felbomlott házassága  Éva alakja és Fráter Erzsébet között párhuzam vonható

- Nemzeti katasztrófa (1848-49)

- A XIV. sz. természettudományának új tanításai hatottak rá

• frendológia (koponyatan)

• morálstatisztika

• biológiai determinizmus (= akarat és cselekvés korlátozottsága)

• entrópia-elv (fagyhalál)

• A Naprendszer kihülését jósolja

A Tragédia felépítése

- A Tragédia 15 színből épül fel.

- Keretszín: A mennyekben; Paradicsom; Paradicsomon kívül

- Múlt: Egyiptom; Athén; Róma (Ókor) Konstantinápoly; Prága I; Párizs (álom az álomban), Prága II (Kőzépkor)

- Jelen: London

- Jövő: Falanszter; Űr; Eszkimó szín

- Keretszín: A Paradicsomon kívül

A konfliktus

- Lucifer (nevének jelentése: Fényt hozó), a tagadás szelleme hiányolja az Úr művéből a harmóniát, nem hajlandó dicsőíteni azt.

- Célja, hogy az ember kétségbe ejtésével az Úr hatalmát gyengítse

- Álmot bocsát Ádámra és Évára, így megmutatva nekik az emberiség jövőjét.

Az eszmék sorsa a Tragédiában

IV. szín (Egyiptom)

Ádám fáraóként kiábrándul az egyéni dicsőségvágyból („Milliók egy miatt”). Megszületik a szabadság-egyenlőség eszme, rabszolgáit felszabadítja.

V. szín (Athén)

Miltiadészként kiábrándul a félrevezetett tömegből, mely a szabadságért küzdő ember vesztét okozza. A szabadság-egyenlőség eszme elbukik.

VI. szín (Róma)

Kiábrándul az élvezeteknek szentelt eszme nélküli életből. Péter apostol szavaival feltűnik a testvériség eszme.

VII. szín (Konstantinápoly)

Tankréd lovagként kiábrándul a vallási fanatizmusra épült társadalomból. (homousion – homoiusion: Krisztus nem azonos az Atyával). A testvériség-eszme elbukik.

VIII. szín (Prága I.)

Keplerként kiábrándul a szabad tudományt korlátozó világból.

IX. szín (Párizs)

Álom az álomban (Kepler álmodik). Dantonként kiábrándul a viszálykodó vezetőkből és az elkorcsosult népből. Hisz a forradalom nagyszerűségében (egyenlőség, testvériség, szabadság)

X. szín (Prága II.)

Keplerként kiábrándul az öncélú tudományból. Lelkesedik a szabad, józan tudományért.

XI. szín (London)

Kiábrándul a forradalom eredményeképp kialakuló szabad társadalomból, a kapitalizmus versenyéből, a pénz mindenhatóságából, mely az embereket egymás ellen fordítja.

XII. szín (Falanszter)

Kiábrándul a szervezett társadalomból, az utópista szocializmus elképzeléseiből, melyben minden a szűk prakticizmusnak van alárendelve.

XIII. - XIV. szín (Az Űr és Eszkimó szín)

Kiábrándul a józan természettudományból, mely nem tudta megoldani az emberiség problémáit.

hegeli tiráda tézis – antitézis – szintézis

(a történeti színekben egy eszme megjelenése, annak kiüresedése majd egy új eszme felbukkanása)

Végkifejlet

- Lucifer terve majdnem teljesül, ám Éva anyasága ezt meghiúsítja

- Az utolsó színben megjelenik az Úr, Ádám kérdésekkel fordul hozzá:

o „E szűk határú lét-e mindenem?”

 Az Úr bizonytalanságban hagyja az embert (arasznyi lét - túlvilági boldogság)

o „Megy-é előbbre majdan fajzatom?”

 Az Úr nem cáfolja meg amit Lucifer megmutatott Ádámnak. („csak az a vég – csak azt tudnám feledni!” – az eszkimó színre utal)

o „Van-é jutalma a nemes kebelnek, / Melyet kigúnyol vérhullásáért / A kislelkű tömeg?”

 Az Angyalok kara: „Tégy bátran hát és ne bánd ha / A tömeg hálátlan is lesz”

 Ne a tömeg háláját, hanem saját önbecsülését tekintse fontosnak az ember.

o „Ki fog feltartani, / Hogy megmaradjak a helyes úton?”

 A lelkében felhangzó szózat, „mely visszaint, s emel”

 Saját lelkiismerete (az ember önállóságát visszaadja az Úr)

 Segítője és társa: Éva

 Lucifer tudása, tagadása, kritikája forrásba hozza az embert: az örökös tagadás új és új küzdelemre lendít (~ Vörösmarty : Gondolatok a könyvtárban, „Mi dolgunk a világon: küzdeni”)

- A mű fő gondolata: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!”

- Ezt már az űrjelenet is előkészíti (A cél halál, az élet küzdelem / S az ember célja e küzdés maga”)

Madách üzenete: A bukott szabadságharc után az elnyomás éveiben egy kilátástalannak tűnő helyzetben bíztat a küzdésre.

Műfaji előzmények: Goethe: Faust, Milton: Az elveszett Paradicsom

A Tragédiára illusztrációi Zichy Mihály és Kass János művei.

Ady Endre Világháborús költészet

- Az 1914 júliusában kitörő I. világháború Adyban új küldetéstudatot ébresztett

- Rögtön az első perctől a nacionalista eszmék ellen fordul

- A múlt átértékelődik benne, a humánus értékeket őrző közelmúlt értékké válik

- Félti a magyarságot, amiért vakon idegen érdekekért küzd, együtt érez népével a nagy tragédiában

Emlékezés egy nyár éjszakára

- A halottak élén c. kötet legelső verse.

- 1917-ben jelenik meg a Nyugatban.

- Egy különös éjszaka látomássorozatának emléke a vers

- A vers három részre tagolható:

• a mindennapi valóság képei

• a valóságos világon túlmutató, de ismert jelképek

• a költői én látomásai

- A mű a tetőponton indít: az Apokalipszis dühödt angyalának látomása (elővetíti a teljes pusztulást)

- A világ kettéhasad, minden a visszájára fordul azon az éjszakán („Csörtettek bátran a senkik / És meglapult az igaz ember”)

Falusi idill   Megőrül a világ

- ménesünk

- csikónk

- jó kutyánk

- szolgálónk - szeretethiány

- az ember erkölcsileg eltörpül

 káosz, iszonyúság, borzalom

- A költő a rettenetes éjszaka emlékének „mind mostanig” hatása alatt áll.

Az eltévedt lovas

- Az emberiség történelmi eltévedését jelenítette meg Ady ebben a művében

- Az elnyúló háború borzalma ekkor már valós fenyegetést jelentett, és erre egyre többen ébredtek rá

- Az történelem útvesztőjében eltévedt emberiség jelképe a lovas

- A lovas nem jelenik meg előttünk, csupán akusztikai elemek hatására idéződik fel bennünk (pl.: „vak ügetés”)

- A táj is kísérteties, félelemmel és szorongással teli a táj, mely egyben az emberi létezés időtlen táját jelképezi

- A jövő teljesen eltűnik, a lovas céltalan, kilátástalan

Ember az embertelenségben

- Ady világháborús költészetének csúcspontja

- Történelmi háttér: Románia titkos szerződése az Antanttal (román csapatok indulnak Erdély felé, az ott élő magyaroknak meneküliük kelett)

- Életrajzi háttér: A csucsai kastély alatt húzódó úto vonult a menekülők áradata

- Nem a magyarságát hanem emberségét hangsúlyozza

- Kulcskifejezés: Ember az embertelenségben

• a címben

• a harmadik vsz. harmadik sorában

• az utolsó sorban

- A vers e két fogalom szembesítése

EMBER

o értelem – uralja az egész költeményt

o érzelem – szív (ötször), erő, makacs hit

EMBERTELENSÉG

o A lét értelmét vesztette

o Téboly, melyet fokoznak a borzalmak

o Rémség, dzsin (a gonosz szellem), a félelemben, rettegésben élés

- Az emberi szervek, amelyek a külső világgal összekötnek, megszűnnek létezni, hisz rátelepednek a rémségek, megsemmisülés fenyegeti az embert:

 szívre – puskatus

 szemre – rémség

 torokra – némaság

 agyra – téboly

- Nem egyforma hosszúságú versszakok, szabálytalan rímelés, többszörösen összetett mondatok

Ady Endre Szerelmi költészete

A Léda-szerelem

- Ady 1903-ban ismerkedik meg Nagyváradon Dióssy Ödönné Brüll Adéllal.

- Adynál idősebb férjes asszony volt.

- Kapcsolatukat az állandó konfliktus és az azt követő egymásra találás jellemezte („megszépítő messzeség”)

- Egyenrangú társa volt Adynak.

- A Léda szerelme szenvedélyesen érzéki, viaskodó jellegű, nagy mámorok és keserűségek jellemzik, mivel túl sokat vártak egymástól

- Kapcsolatuk és költészete pont az ellentéte a harmonikus Csinszka szerelemnek

- Kapcsolatuk 1912-ben ért véget.

Léda hatása Adyra és költészetére

- Segített rátalálni Ady igazi költői hangjára, felhívta figyelmét a modern művészetekre

- szerelmi költészetének ihletője

- Jellemző a szecessziós stílus (a hiábavalóság érzete, halálhangulat) a Léda-versekre.

Héja nász az avaron

- Szokatlan szerelmi szimbólum a héja-pár (~viaskodás)

- A diszharmonikus szerelmet mutatja be Ady

- Az egymásratalálás: „csókos-ütközet”

- A szerelem útja a Nyárból az Őszbe visz

Nyár   Ősz

- Élet

- Ifjúság

- Boldogság - Elmúlás

- Öregség

- Boldogtalanság

- Az utat egyre gyorsuló mogással írja le: útra kelünk – szállunk – űzve szállunk

- A halál és az állandó körforgás és a céltalanság gondolata

Hangutánzó szavak gyakorisága:

- felsorolás

- fokozás

- szokatlan költői kifejezések

Lédával a bálban

- Sejtelmes vízió, modern lélektani ballada

- Kétféle szerelem bemutatása:

o A boldogan bálozó párok (harmónia, öröm, életerő)

o És a halál-arcú fekete pár (Ady és Léda)

- Fő stíluseszköz az ellentétek és a jelzők használata

- A fekete pár belépésekor a sikoltó zene elhal, a boldog párok sikoltva menekülnek mikor táncba kezdenek

- Szecessziós hatás (A szerelem és a halál egybefonása), kifejezi a szerelem ellentmondásait: vágy és taszítás, boldogság és boldogtalanság

Elbocsátó szép üzenet

- Többszöri szakítási próbálkozás után ez a mű vetett véget a Léda-korszaknak

- A költő gőgős, kegyetlen és kiábrándító Lédához intézett utolsó szavaiban

- Megtagadja az asszonyt és a szerelmüket, visszavesz mindent amit egykor adott, kegyes hazugságának tulajdonítja eddigi kapcsolatukat

- Minden nőben önmagát szereti („magamimádó önmagam imáját”)

Arany János Toldi és Toldi estéjének összehasonlítása

Műfajuk: elbeszélő költemény

A Toldi trilógia tagjai megjelenés sorrendjében: Toldi, Toldi estéje, Toldi szerelme

- A Toldi estéje szorosan kapcsolódik a Toldi eszmeiségéhez. Míg a Toldi a nép felemelkedéséről szól, a Toldi estéje ennek a folyamatnak az ellentmondásait tárja fel.

- A két műben sok a közös motívum

o A főhős személye

o Azonos cselekmény elemek

 Párviadal

 Gyilkosság

 A király bocsánata

 A Nagyfaluból Budára vezető út

- Párhuzam figyelhető meg az évszakok és az emberi élet között

TOLDI Szempont TOLDI ESTÉJE

Elbeszélő költemény Műfaj Elbeszélő költemény

Nagy Lajos király uralkodásának eleje, Toldi fiatalsága Kor Nagy Lajos uralkodásának vége, Toldi öregsége

Kegyelmet kapni a királytól a cseh vitéz legyőzésével Toldi célja A nemzet becsületének visszaállítása az olasz vitéz legyőzésével

Nagyfalu, nádas, Buda, Pest Helyszínek Nagyfalu, Rákosmező, Pest

Toldi Miklós, béreslegények, Toldi György, Laczfi nádor, Toldi édesanyja, Bence, Lajos király, cseh vitéz

Szereplők Toldi Miklós, Bence, a nép, az olasz vitéz, Nagy Lajos, a király udvaroncai, Pósafalvi János, Allaghi Simon

TOLDI Szempont TOLDI ESTÉJE

12 sor Versszakok hossza 12 sor

Ilosvai-idézetek Idézetek Ilosvai-idézetek

Nyár Évszak Ősz és kora tél

Hasonlatok Művészi kifejezőeszközök Metaforák

Diadal A mű befejezése Tragédia

Számít a hírnév Értékek Nem számít a hírnév

Hit, bizalom Hangulat Aggodalom

Idealizált alakok: bölcs király, Toldi példakép A főhősök alakja Nem idealizált alakok: Toldi kegyvesztett vitéz, árnyaltabb jellemábrázolás, a király hirtelen haragú de haragján úrrá lenni tudó öreg ember

Toldi és a király párbeszéde

Toldi halálos ágyánál Lajos királlyal beszél a történelmi haladásról. A párbeszéd valójában kivetített belső vita, mely a költőben játszódik le. Madách: Az ember tragédiája c. művében is találkozhatunk vele.

TOLDI LAJOS KIRÁLY

A nemzeti gyökerekhez kell ragaszkodni úgy lesz a magyar nép erős.

„Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”

(az események [az apródok léha magatartása] őt igazolják) A polgárosodás és az olasz ízlés híve. Szereti a magyar népet, határait három tengerig is kiterjesztette, mindig azon fáradozott hogy kivívja az országnak a tiszteletet, azonban muszáj haladni a korral. Példának hozza fel a puskaport (az ész ereje a testi erővel szemben)

Egyazon érme két oldala

Magyarországnak úgy kell fejlődnie, hogy gyökereihez közben végig hű marad.

Fő gondolat:

- Felelős-e az ember a tetteiért?

- Mi legyen a történelmi haladás útja?

Arany János Balladái és egy ballada részletes ismertetése

- Arany Jánost a balladaírás Shakespeare-jeként is szokás nevezni.

Előzmények

o Goethe és Schiller balladái

o Reformkori magyar műballadák (Kölcsey, Kisfaludy Károly, Vörösmarty)

o Székely ás skót népballadák

o Spanyol románcok

A ballada

- Arany János Balladáiról Greguss Ágost írt tanulmány 1969-ben.

„A ballada tragédia [dráma] dalban [líra] elbeszélve [epika].”

Jellemzői

Dráma: párbeszédes előadásmód; tömörség

Líra: érzelmek, szenvedélyek motiválják a szereplőket

Epika: (tragikus) történet; szaggatott előadásmód; balladai homály; időbeli- , térbeli- kihagyások, váltás

Szerkesztésmódok

1. Egyszólamú, vonalszerűen előrehaladó balladák

- Lépcsőzetes építkezés, kihagyások

- Gyors átkötések

- Példa: A walesi bárdok

2. Többszólamú, Párhuzamos szerkesztésű balladák

- Szaggatottság

- Párhuzamos történések térben vagy időben

- Példa: Szondi két apródja (időbeli), V. László (térbeli)

3. Egyszólamú de körkörös szerkesztésű balladák

- A befejezésben a kezdő képsor visszatér

- Példa: Ágnes asszony

Téma szerint

- Parasztballadák (népi ihletésűek)

o Pl.: Tengeri hántás

- Romantikus balladák

o Pl.: Éjféli párbaj, Tetemre hívás

- Nagyvárosi balladák

o Pl.: Híd-avatás, Párviadal

- Történelmi balladák

o Pl.: Szondi két apródja, A walesi bárdok, V. László

Keletkezés szerint

- Nagyszalonta

o Románcok

o Pl.: Szőke Panni, A Varróleányok

- Nagykőrös (1850-es évek)

o Történelmi balladák

o Pl.: Mátyás anyja, Hunyad csillaga

o Ágnes asszony

- Őszikék balladái

o Pl.: Tetemre hívás, Vörös Rébék

Ágnes asszony

(1853)

A bűn és bűnhődés lélektanilag árnyalt bemutatása emelte Arany műveit a kor többi balladái fölé.

Műfaj: Lélektani ballada

Szerkezete: Körkörös felépítésű

Négy tartalmi egységre bontható

I. A patakban a gyilkosság után a véres leplet mosó Ágnes asszony

II. Várakozás a börtönben

III. A tárgyalás

IV. A patakban mosó Ágnes asszony

Ágnes asszony tette csak a tárgyaláson derül ki: szeretőjével együtt megölték a férjét.

Idősíkok

1 – 3. rész időkerete bizonytalan, de rövid idő alatt történnek az események

4. rész a végtelen fele nyílik „és ez így megy évről évre”

A megőrülés fokozatai

- A kérdezősködő gyermek azonnali megnyugtatása „csitt, te…”

- A felnőttek óvása a szobába való belépésétől

- A hajdúnak adott válasz váratlansága

 Mindezek Ágnes asszony realitás érzékének elvesztését jelzik

- A tömlöcben a sötétség és a fény kettőse Ágnes asszony belső világának képi megfelelője (az őrülettől való riadalom, a bírák előtt ennek takargatása, a teljes téboly)

- Ágnes asszony evilági törvényszék előtt már nem bűnös. A bíróság emberséggel érti meg a történteket.

- A vérfoltos lepedő Ágnes lelkét tükrözi, és bár a lepedő tiszta, a lelkében még mindig ott a folt.

Az Ágnes asszonyhoz Zichy Mihály készített illusztrációkat.

Petőfi Sándor Természetszemlélet, tájfestés

- Petőfi Sándor az Alföld költője

- Elsőként fedezi fel a magyar líra számára a magyar róna szépségeit

- Tájleírása pontos, hiteles és részletes. A tájábrázolásba belejátszik a személyes érzelem

- A puszta sík területet a haza, a hazaszeretet és a szabadság jelképévé emeli (szimbólum)

Az alföld

- Kétféle tájideál: Zordon hegyvidék – Az alföld, a szabadság szimbóluma

- Perspektívakezelés: A magasból, a látóteret fokozatosan szűkítve mutatja be az alföld tájait. (fellegek  a földről tekint körbe)

- A leírásban nagy szerepe van a személyes érzelemnek

- Az alföld „lakóit” felsorakoztatva mutatja be a táj hangulatát

o Az alföld növényei: kalászos búza, nádasok, bús árvalányhaj, gyümölcsfák, nyárfaerdő, királydinnye, szamárkenyér

o Az alföld állatai: száz kövér gulya, ménesek, vadludak, visító vércse, tarka gyíkok

o Az alföld emberei: csikósok, betyárok

- Az alföld végtelenségének érzetét kelti a távoli templomtornyok és gyümölcsfák képével.

A puszta, télen

Szerkezete

I. szerkezeti egység

1. versszak

- A kezdősor nagy érzelmi nyomatékú felkiáltás.

- Szójátékra épül, a puszta szó főnévi és melléknévi jelentésére

- Az évszakokat emberi tulajdonságokkal ruházza fel

2. versszak

- Negatív tájfestés (hasonlóan Berzsenyi: A közelítő tél c. verséhez)

o Különféle tagadások (nincs, nem, sem)

o A hangtalanságot kifejező ige („elnémultanak”) - a mozgás és az élet hiányára utalnak.

3. versszak

- Nap-hasonlat

o „Alant röpül a nap, mint a fáradt madár.”  távlati (perspektivikus) hatás

o megszemélyesítés: a nap öregemberként jelenik meg

II. szerkezeti egység

4. versszak

- A lakatlan csőszkunyhó, a csőszház a téli világ része

- Az élet apró jeleit csak a tanyák jelzik: „a jószág benn szénáz”

5. versszak

- „Leveles dohányát a béres leveszi / A gerendáról”

o A lelassult élet leírása

6. versszak

- A hallgatag csárdák bemutatása jellemző motívum Petőfi tájverseinek (Az alföld, A csárda romjai, Kutyakaparók)

- Kitágul a tájkép. Az utat látjuk  átvált a következő szerkezeti egységbe.

III. szerkezeti egység

7. versszak

- A költői képzelet romantikus szárnyalása: a téli viharok rajza.

- Az igei állítmányok mozgalmasságot, elevenséget érzékeltetnek. (kavarog, nyargal, szikrázik, szemközt jő)

8. versszak

- Az előző versszak ellentéte: A fáradt, sejtelmes képek a téli alkonyt jelenítik meg.

- Lelassul az ütem: az első két sor végi rímmel (Elülnek, települnek”)

- A betyár alakjának megjelenítése (háta mögött farkas, feje fölött holló)  a félelemérzetet erősíti

9. versszak

- Egyetlen nagy költői kép: a lebukó nap látványához az országból elűzött király képzetét társítja

- Petőfi több versében is a nap ,mint képszimbólum összefonódik a vér, a halálos áldozat költői megérzésével

Minden versszak egy-egy mondat, minden versszak egységes, önálló képet alkot. Minden versszak 6 soros. A két első és két utolsó 12, a középső két sor 6 szótagú.

Petőfi Sándor Az apostol (1848)

Műfaj: elbeszélő költemény

Stílus: romantikus

Szerkezet: Az időkezelés szervezi

Első rész (1 – 4. ének) : Jelen

Második rész (5 – 14. ének) : Múlt (kronologikus időkezelés)

Harmadik rész (15 – 19. ének) : Jelen

Negyedik rész (20. ének) : Jövő

Cselekmény:

Első rész (jelen): Kis szobában a család (férj, feleség, két gyerek). Egyik gyerek éhes, nem bír aludni, Szilveszter az asztalnál gondolkodik. Isten jelenik meg, Sz. felfedi előtte gondolatait: Minden földi bűn oka a szolgaság, ő pedig harcolni fog ez ellen.

Második rész (múlt): Egy asszony ismeretlen okból meg akar válni újszülöttjétől, egy bérkocsiba helyezi. A kocsis egy kocsma aljába teszi. Kifele jövet egy részeg felbukik benne, haza viszi, hogy a szomszédasszonnyal tolvajt neveljen belőle. Szilveszter napján született, ezért ezt a nevet kapja.

Négy éves korában az öreg tolvajt felakasztják, keresztanyja elzavarja Szilvesztert. Egy vén koldusasszony szállást ad neki a kutyája mellett, cserébe helyette koldulnia kell.

Hétéves koráig él itt. Egy úrnak nem tudott hazudni, aki elvitte magához, akinek a gyermekét kellett szolgálnia. Rosszul bántak vele, de sokat tanult a fiú órái alatt. Tizenhat éves korában elhagyta a házat. Az úrfi gyermekének tanára egy évi jövedelmét adta neki.

Kiérve a sosem látott természetbe rádöbben Isten hatalmasságára.

A kapott pénzből folytatja a tanulást, úgy érzi egyetlen célja a szabadságért való küzdelem lehet.

Az iskola után egy kis faluba érve jegyzőnek áll, ahol beszélni kezd a szegényekhez, akik megszerették, ám a kastélyok és templomok lakói nem tűrték a ténykedését. Egyedül egy kastélyban élő kisasszony barátkozott össze vele, akinek elmesélte élettörténetét.

Egy pap Sz. ellen fordítja a tömegeket, akik elüldözik őt. Visszautazik a fővárosba és kibérel egy padlásszobát. A kisasszonytól előzőleg egy gyűrűt kapott, és miután elüldözték, követte, és együtt maradnak.

Szilveszterben még él a tenni akarás, könyvet ír az elnyomók ellen, de a cenzúra nem engedte kiadni. Másolásból élt.

Harmadik rész (jelen): Vissza a jelenbe. Másnap a csecsemő holtan ébred. Sz. hatalmas keserűséggel rászánja magát, hogy eladja a feleségétől kapott gyűrűt, hogy eltemethesse fiát.

Küzd életcéljáért: egy titkos nyomdában kinyomtatja művét, mely el is terjed, ám elkapják és bebörtönzik, elbúcsúzni se hagynak neki időt.

Rabsága ideje alatt megjelenik neki felesége szelleme, aki tudtára adja, hogy már meghalt.

Tíz év után veréb száll az idősödő Sz. ablakára, aztán egy őr szabadon engedi.

Felkeresi régi otthonát, ahol tudatják vele felesége halálát, de nem leli a sírját. Merényletre készül a király ellen. Mikor felvonul a város utcáin, rálő, de nem talál, elfogják és kivégzik.

Negyedik rész (jövő): Az új generációk lerázzák magukról a rabláncot, tisztelettel néznek fel a régmúlt apostolára.

Életrajzi párhuzamok a költő és az apostol között:

– Szilveszter vándorlásai emlékeztetnek Petőfi országjárására, nyugtalan ifjú korára

– A kastély kisasszonya Szendrey Júliát idézi

– A feleség magasabb származású (a földesúr leánya)

– Az ifjú családapa másolásból él a szűkös lakásban

– Szabadszállási kudarca (képviselővé választás) hasonlít Szilveszter népben való csalódására

– Legfőképp a főhős és a költő jelleme rokonítható: lángoló rajongása, az eszmék bűvölete, szenvedély, indulat

Szilveszter Istenhez való viszonya:

– 2. ének: „Oh ég, isten! mivégre alkottál?” Nem érti az isten miért adott neki életet és családot ha nem képes gondjukat viselni, ám nem vitatja akaratát.

– 3. ének: Leborul isten előtt és felfedi gondolatait. Minden bűnök szülője a rabszolgaság, életét az ez ellen való küzdelemnek szenteli, még ha végső jutalma el is marad érte.

– 10. ének: Mikor elhagyja az öregúr házát és kiér a természetbe, elcsodálkozik Isten hatalmasságán.

– 17. ének: Szilveszter kesereg, amiért az Isten nem adta meg neki az utolsó lehetőséget, hogy szeretteivel találkozhasson. Zsarnoknak nevezi, átkozza és megtagadja. Követeli, hogy vegye vissza az „alamizsna-életet”.

A szőlőszem-parabola értelmezése:

– Szilveszter filozófiáját a szőlőszem-hasonlaton keresztül érthetjük meg.

– A földet egy parányi szőlőszemhez hasonlítja, ami viszont annál több milliószor nagyobb.

– Ha egy kis szőlőszem megéréséhez egy évre van szükség, a Földnek évezredek vagy évmilliók kellenek.

– Viszont a Földnek nem a nap sugarára van szüksége, hanem a nagy lelkekre.

– Szilveszter egy ilyen „sugárnak” tartja magát, aki vezeti a népet a helyes út felé.

– Ilyen emberek csak ritkán születnek. „Hogyan kívánhatnánk tehát, hogy A föld hamar megérjék?...”

Csokonai szerelmi költészete

- 1797 nyarán ismerkedik meg Vajda Juliannával (Lilla)

- Kapcsolatuk kilenc boldog hónapig tartott, aztán Lillát férjhez adják máshoz (tiran törvény)

Tartózkodó kérelem

- 1795 előtt Laurához és Rózához írta szerelmes verseit

- Több versét átdolgozta és besorolta a Lilla – érzékeny dalok verseskötetébe.

- A vers miniatűr remekmű

- Rokokó stílus

- Csokonai korában énekelték

- Szimultán verselés: egyszerre ütemhangsúlyos és időmértékes verselésű

- A szerelem tűz (metafora)

- Tűz  Seb  Ír (gyógyír)  Tulipán (metafora)

- „Ajakid harmatozása” = szerelmes szavak

- Költői udvarlás: viszontszerelmet kér kedvesétől, az igenlő válaszért ezer ambrózia csókot ígér

- Az isteni szféra magasságaiba emeli a bókokat

 A keresztény angyali

 Az antik ambrózia összekapcsoló szavakkal

Az esküvés

- Csokonai esküt tesz, hogy örökké szeretni fogja Lillát, viszonzást vár

- Toposzok (hószín kéz, rózsa száj, tűz szem – ezekre esküszik Cs. Lillának.)

- Rokokó stílus

- Szimultán verselés

A boldogság

- Minden megszépül a természetben, vele van Lilla, a kertben leheveredve csókolóznak, iszogatnak, Anakreón verseit olvassák, friss epret esznek  tökéletes boldogság

- jázminos illat, a hűvös este, a susogó szellő, zöld gyepágy, eperillat

- Az utolsó három sorban a költő összegzi boldogságát.

A Reményhez

- A Lilla-versgyűjtemény utolsó verse. Műfaja elégico-óda

Szerkezete:

1 és 4. vsz. Tartalmi, érzelmi párhuzam

2 és 3. vsz. Hangulati ellentétesség

- A Lillával töltött 9 boldog hónap után a lányt férjehz adják, Csokonainak állása sincs  reményei összeomlanak

I. versszak IV. versszak

A megszemélyesített lelkiállapotot, a Reményt szólítja meg:

- Istenségnek látszik

- Csalfa, vak

- A boldogtalanokat hitegeti

- „Csak maradj magadnak” - Az élet értelmetlen lett a veszteségek után.

- Ellentétek:

- Zengő liget  Kietlen liget

- Nap  Éj

- A természet és az emberi táj kiüresedése

- Fájdalmas, egyetemes búcsút vesz: költészettől, jókedvtől, reményektől, szerelmektől  halálvágy

II. versszak III. versszak

- Értéktelített

- Rokokó kert: tavasz, nárciszok, csörgő patak, fák

- „Ezer virággal”

- Rózsák

- Életének reményekkel teli szép korszaka

- A viszonzott szerelem

„Lilla szívét kértem;

S megadá az ég” - Értékvesztett

- Tél

- A kert téli pusztulása: kiszáradt fa, patak, fa

- A rózsák elhervadnak

- Művészi vágyainak kudarca  gyöngykoszorúk (hírnév, dicsőség)

- Lilla elvesztése

„Óh, csak Lillát hagytad volna”

Tömörkény István (Magyar novella)

Tömörkény István (1866-1917) is a paraszti világgal foglalkozik, de népszemlélete eltér Gárdonyiétól. Egy addig ismeretlen "világrészt" fedezett fel:Szeged környékének és a Tisza vidékének magára hagyott, primitiv sorban tengôdô szegényparasztságát, kisembereit ábrázolta - az akkor divatos álromantika nélkül - rövid, csattanóra hegyezett novelláiban. Tömörkény legjobb novelláiban kivül marad az eseményeken, érzelmeivel nem olvad át hôseibe, azok helyzetébe. Nem emeli magához ôket, de nem is száll le hozzájuk. Mintha hôsei világából való, de az eseményeken kívül álló harmadik személy mondaná el, venné leltárba, jegyzôkönyvbe a történteket. - Jellemzô novelláira a néprajzi-szociográfiai elemek gazdagsága. Szinte élvezettel, néha a terjengôsségig menô részletességgel számol be a nép munkájának minden részletérôl, aggályos hitelességgel ábrázolja a kubikos vagy a halász munkamódját, halmozza fel a tanyai élet tényeit és adatait. – Java műveiben megdöbbentôen vádló képet nyújt az egyszerű emberek mindennapi életérôl (Városvégi dolgok; Tanyák a hó alatt; Csôsz halál; Valér a földbe megy).

TÖMÖRKÉNY ISTVÁN (1866-1917)

Valér a földbe megy

Ezt az idôjárást, ami a mostani, igazság szerint nem úgy hívják, hogy szép idô, hogy pompás idô, hogy kitűnô idô, mert az idô ezen járása egyszerűen csak kincses idônek neveztetik. Valóban az is. Ez az idô, amidôn a kalászok nagyobbodásának zaját éjszaka meg bírja hallgatni, aki ért hozzá. Minden növekszik ilyenkor, ami csak növendék. îgy, teszem azt, a paprika is most van leginkább abban a korban, amidôn kedvét kell neki keresni. Ez a kapálásban nyilvánul. Ha a paprikát jól körülkapálják, de közben óvják is, hogy a kapavassal meg ne vágassék, az olyan valami viruló szép kisded növény lesz, hogy gyönyörűség nézni még annak is, akinek semmi köze sincs hozzá. E kicsi szelíd bokor ekkor kezdi teremni az ô nagy gyümölcseit, amelyek oly mérgesek, oly formátlanok, s mégis annyira kedvesek, hogy például most harmadéve is százhatvan forint volt belôle egy mázsa.

E nagy árnak oka az, hogy a vele való bánáshoz különös hozzáértés kívántatik, azonfelül elsôsorban mi Urunk és Istenünk segedelme, hogy nekivaló idôt adjon. Most adott, nem lehet panasz az égbeliek ellen, mert ez, bárki bármit beszéljen, kincses idô. Istentôl itt már a paprika részére kívánni mit se lehet, hanem igenis a paprika kívánja az emberek részérôl a kapát. Épp azon alapon indul ki a tanyából korán reggel a fiatal Toponárszki Gergely feleségestül, menvén a földbe, hogy azt jól megkapálják, mert ritkaság az, hogy munkátlanokon Isten áldása legyen. Épp csak tavalyi házasok ôk, a fiatal gazda-pár, a felesége, bizonyos Bánhidy Valér, csak most számolt huszonegy esztendôt. Szép asszony, régi jó magyar fajta, bár az ember sem kivetôs, bár mindenki tudja, akinek esze van, hogy ô rác származású. Tisza-partiak ôk ugyanis, és a Tisza túlsó partját már a rácok lakják. Régi idôben sok rác származott át onnan (csak egy ladik-útba került), bérleni való földeket keresvén. Ezeket meg is találták, s ittragadtak, mert ragaszt a föld nagyon, s ama idôkben még nem voltak hitbeli villongások. Lám, ha a Tisza árad, egyformán önt el rácot és magyart, valamint a jégesô sem tesz különben. îgy apránként elmagyarosodtak, összekeveredtek, s csak a név mutatja a régi idôket, természetesen az is a maga módja szerint, mert kidobják belôle a sok kemény betűt, és Toponárszkibôl Toponáczki lesz, mint a Benkovszkiból Benkóczi.

îgy megy hát a fiatal gazda a földre az asszonnyal, csak úgy könnyeden, mert nem messze van az, s délre hazatérnek. Csak két kapát visznek, s a vizes korsót mázatlan cserépbôl, amelyben olyan hűs marad a víz, mintha pincében állna. Megállnak a föld szélén, tekintetükkel végigfutják a paprikabokrokat, azután egymásra néznek szótalan boldogsággal. A szerelmetesség is szebb így, májusi munkában a gyönyörű termés elôtt.

- Jaj, de szép - szól az ember.

Az asszony bólint rá, s felelni akarna valamit, de ím, hirtelen megdöbben. Reszketés fut rajta végig, és elhalványodik.

- Nézze csak kend, kilelt a hideg.

Rázni is kezdi azonnal, s az ember sietve borítja vállaira a kabátját.

- Eredj csak, eredj haza, fiam, aztán pihenj le - biztatja.

- De hátha elhagy - véli az asszony dideregve. - Hisz kapálni köllene.

Hát várnak egy kicsit, de Valért egyre jobban elôfogja a fázás. Csak jobb lesz ezzel hazamenni. Fogja is az egyik kapát, hogy majd azt is hazaviszi, s megindul. Az ember pedig most már szomorúan fog a dologba. Néhány paprikatövet megkapál, mikor a szívébe üt a sejtés, s gyorsan megfordulván, Valér után tekint. És látja, hogy éppen abban a pillanatban szintén megfordult maga körül egyet a haladó asszony, aztán mint akit a villám leütött, végigesik az úton, a kapa pedig a válláról messze elrepül. Minden munkát otthagy e látványra az ember, és szalad arrafelé azzal a nehézkes futással, melynek oka a súlyos csizmákban keresendô.

- Valér! - kiáltja. - Valér!

Hát ha ítéletnapig kiabálod is, szegény ember, hogy Valér! - ezt ugyan többé föl nem költöd. Ez meg van halva tökéletesen, mert szél érte. Furcsa az, és lelkekbe vágó dolog, ha az ember halottját az országút porában siratja zokogva, már pedig ez itt így van, mert Gergely ott térdel, forgatja, tépdesi keblérôl a ruhát, és ajkán keresztül igyekszik bele életet lehelni. Nem lehet az, hogy meghalt, hisz még meleg. Az ám, de e meleg is hagyogatja el apránkint, s nincs mást mit tenni, mint fölvenni a porból a holtat, s vinni a tanyaház felé. S ott ismét a nagy szomorúságok, az öregek sikoltása, a kisleány sírása, de ezekkel ne is szaggassuk senki szívét, elég, ha az övéket szaggatta. Mert nem errôl van itt most szó, hanem másról van szó. Ugyanis már fölállították a ravatalt, a sima ágyra tették a halottat, gyertya is égett a fejénél, míg a szomszéd Rózsa Mihály sietve hajtott a városba koporsóért, és az asszonyok imádkoztak, elôbb a haldoklókért való könyörgést, azután a bűnök bocsánatáról szólókat, hogy: Kik még az életben szenvedtök, örültök, Ez lösz majd végetök, mind ide kerültök. - Itt a királyoknak lehull koronájok, eltűnik hatalmuk - midôn mindezt már tennék lóháton sietve ér a tanyaudvarba a kardos ember, az öreg pusztázó. Azt mondja:

{Pusztázó: a város külterületén (pusztáján) szolgálatot teljesítô rendôr}

- Gergô, a halottadat be köll vinni a kórházba.

- Valért? - pillant föl szomorúságából Gergely. - Hisz nem gyógyítja azt, szögént, mán mög senki kórháza.

- Tudom - felel a pusztázó -, de erre így van parancs. Majd odabent az orvosok mögvizsgálják, hogy mi ölte mög.

- Mi? Hát a szél. Az érte az úton.

- Jól van, öcsém - mondja amaz a lóról -, én elhiszöm, de odabe nem hiszik el! Azt mondják ám, hogy hátha nem az ölte mög? Hátha más?

Mikor így ököllel ekkorát a szívére csapnak Gergelynek, gyanúsítván, mintha ô ölte volna meg Valérját, pillanatra elsötétül elôtte minden, s úgy érzi, mintha kezdené elhagyni az esze. Azután kifakad, mérgesen beszél, miket csendes komolysággal hallgat végig a pusztázó. Mint olyan ember, ki szokva van ezekhez. Ezért nem is viszonzá Gergely mérges szavait, s ezt méltóságán alul levônek is tartaná ô, ki Gergely öregapját már akkor ismerte, mikor Gergely édesanyja még nem volt az élôk között. Csak mikor a fiatal özvegy lecsillapul, szól neki:

- A törvén törvén, öcsém. Azon már te se segíthetsz. Hát csak vidd be Valért a kórházba.

Be is. Most már csakugyan, és csak azért is beviszik - féktelen módon száguldanak az indulatok Gergely kebelében. Vigyük csak, vigyük! Mikor a szomszéd, ama nevezetű Rózsa Mihály, kihozza a koporsót, holtját abba emeli Gergely szép fehér ruhában. S a szomszédasszonyok ezúttal Gergelyre példázván, az István királyunkhoz való éneket mondják, mely szerint: Rólad emlékezvén, csordulnak könnyei, Búval harmatoznak szomorú mezei, Lankadnak szűntelen vitézlô karjai, Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei...

Lélekre lehet mondani, hogy bizony nem szűnnek iszonyú sírástól ott szemei senkinek sem. Városi ember talán nem talál e dologban oly sok iszonytatót. De itt, ahol minden másképp van, ím, viszik szép Valérunk testét be a csúnyaszagú házba, hol ôt halott korában késekkel vagdalni és darabolni fogják. S majd onnan lészen temetendô, több testi darabokban, mik, óh, én uram és én Istenem, föltámadáskor miként lesznek vajon ismét eggyé? Az ám. Erre feleletet senki sem ád. A tanyából lassan indul ki a kocsisor, három kocsi van éppen, mert több effajta temetéshez nem telik, mert elvégre a paprika is csak kapálandó. Ez szomorú út, be a kórházig. És az is szomorúság, ahogy a halottat beviszik, és jönnek a tudós orvosok, és a kapitányságtól a biztos, és jönnek a törvényszéki urak, a vizsgáló, továbbá a király ügyvédje, s valóban csak a jó Jézus urunk tudná megmondani, hogy még ezenfelül kik is jönnek, oly sokan vannak.

Nem kell hinni, hogy sok idôbe kerül, mert nem kerül sok idôbe, míg megállapodnak abban, hogy Valért csakugyan a szél ölte meg. A szívét érte. Irigyelte ezt a szívet a szél Gergelytôl, s megölte. Nem jó dolog, de mit lehetne ellene tenni? Semmit se lehet ellene tenni. Meghalt felsôbb hatalmak végzése szerint. Jó. Ez ellen nem lehet tenni. De a formája e dolognak, a pusztázó, a kapitány, az orvosok, a törvényszékiek, a darabolás, s azon rettentô vád, hogy nem Gergely ölte-e meg Valért, mily borzasztó iszonyatosságok ezek.

Kihozzák újból a koporsót, a tanyai kocsira teszik. Valér most megy ki a földbe utoljára. Ott a pap is, ki kísérné, csak úgy ingben, mint kórházból jötteknél szokás. És a kántor úr is a segédjét küldte el, kinek bár szebb a hangja, de azért (ugye bizony) mégsem ô a kántor? És akkor e sivárságok között megindul a temetés. Valóban, még csak keresztje sincs Valérnak, mert a sok lelki gyötrelem között elfeledkeztek arról, hogy nevét a fába vágassák. Ellenben mezei virágokból font koszorúk lógnak a kocsik lôcsein. îgy haladnak a rövid úton, mely a kórháztól a temetôig vezet, csupa kórházak, börtönök és kaszárnyák között. Micsoda út ez, én jó uram! A pap lassan megy a gyalogjárón, halottja kocsiját Gergely maga kormányozza, s ô, Valér, fejtôl fekszik hozzá. A pékek kaszárnyájánál, hol épp prófuntot osztanak ki, megállnak, hogy beszentelje a pap Valért, s azután szabadjára eressze.

{Lôcs: a szekéroldal felsô szélén a tengelyt külsô végével összekötô vasalt, görbe rúd

Prófunt: olaszból-németbôl: katonakenyér}

A latin zsolozsma kezdôdik, s a kántorsegéd mondja a búcsúztatót.

- Valér! Valér! - kiáltja Gergely a kocsiban, és sírva fakad.

A többiek is leveszik kalapjukat, s gondolkozva hallgat mindenki. Mily véletlen eset ez. És mily szégyennel teli való, hogy Valért így meghurcolták, darabolták, s most ily nyomorultan, szegényesen, szégyennel kell ôt vinni ki a földbe. îgy meghurcoltatni.

Ki ad ezért elégtételt?

Ki ad, emberek? Az Isten.

Mert ím, épp történik, hogy jön haza itt a kaszárnyák közén a gyakorlótérrôl az ezred, és jön legelöl egy kompánia, és kardot ránt a kapitány:

- Compagnie, habt acht! Compagnie, rechts schaut!

És a kapitány úr, a hat arany csillaggal a nyakán, a fényes kardot tisztelgésre vágja, és a legénység keményen lépdelve szíjat szalaszt, s mind valamennyi veti fejét Valér koporsója felé. Jön a másik kompánia, a harmadik, a negyedik, az aranysapkás tiszturak, a nyalka kadét urak, s a mogorva, vén ôrmesterek mind-mind kommandéroznak a legényeiknek, hogy fejet vessenek a Valér koporsója felé. A kardok suhannak a levegôben, s az aranyos tiszt urak, midôn tisztelgésre lecsapnak, komoly szomorúsággal tekintenek a halottas szekér felé. És a legények levágják szintén kezüket a puska agyához, s járulnak el fôvetéssel Valér elôtt. Egy kompánia, két kompánia, három kompánia, egy batalion, egy egész ezred, így végigtisztelik ôk Gergely halottját. Kemény, erôs kommandók hallatszanak, s Gergely, kiben a könny árja most már csakugyan megindult, hátraszól a koporsóhoz:

{Compagnie, ... schaut!: Csapat, vigyázz! Csapat, jobbra nézz! németül

Batalion: század

Kommandók: vezényszavak}

- Valér - kérdezi büszke szomorúsággal -, Valér, hallod-e?

TÓTH ÁRPÁD (1886-1928) Versei

Meddô órán

Magam vagyok.

Nagyon.

Kicsordul a könnyem.

Hagyom.

Viaszos vászon az asztalomon,

Faricskálok lomhán egy dalon,

Vézna, szánalmas figura, én.

Én, én.

S magam vagyok e föld kerekén.

1913

Rímes, furcsa játék

1. Szeszélyes, bús ajándék

E rímes, furcsa játék,

Ó, zokog, bár negédes,

Fogadd szivedbe, édes!

2. Mert csupa szívbe vert seb

Vérszinezi e verset,

Mint halvány ôszi rózsa

Szirmát az ôszi rozsda.

3. De lásd, egyebem nincsen,

Se birtokom, se kincsem,

Nem adhatok tenéked,

Csak ily borús zenéket.

4. Szebb volna büszke kastély

Termén egy fényes estély,

Vagy lágy keréken zajló

Kocsidba drága pejló...

5. Vagy elrobajló fülke

Ringó pamlagján dülve

Elnézni, merre foszlott

A sok táviró-oszlop...

6. Vagy űzni falka fürtjét,

Hallani hallali kürtjét,

Míg elfakul porosra

A frakk vidám pirossa...

7. Vagy tán az volna szebb lét:

Nézni istennôk keblét,

Hol antik ívek árnyán

Mereng sok régi márvány...

8. Vagy Svájcban lenni vendég:

Csodálni naplementét,

Vagy vinne halk fedélzet,

Hol a banános dél szebb...

9. Ó, mind e rím mi kába,

Ó, mind e vágy hiába,

Nekünk, két árva rabnak,

Csak sóhajok maradnak...

10. De hallgasd most e verset,

E torz kedvvel kevertet,

Zsongítson furcsa hangja,

Mint füstös képü banda:

11. Itt flóta, okarína

S hegedűk soka rí ma,

Száz hangszer, minden rím más,

S vén bánatom e prímás.

{Flóta: fuvola; okarína: agyagból égetett, tojásdad alakú kis fúvós hangszer}

12. Izzék a dal duhajjá,

Csattanjon vad csuhajjá,

Majd haljon el sohajtón,

Fejem öledbe hajtom.

13. Csönd. Ajkaim lezárvák.

Ringass: árva az árvát,

îgy, sírj csak, rámhajolva,

Meghalni volna jó ma...

1916

Elégia egy rekettyebokorhoz

1. Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,

S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja

A csónakos virágú, karcsú szelíd rekettye,

Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.

S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz

Szivembôl míg felér bús ajkamra a sóhaj,

Vihar már nékik az, váratlan sodru vész,

S megreszket az egész szelíd arany hajóraj.

2. Boldog, boldog hajók, vidám lengôk a gazdag

Nyárvégi délután nyugalmas kék legén,

Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat

A lomha óriás, hisz oly borús szegény.

Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komor

Bányáiból a bú vihedere kereng fel,

Ti nem tudjátok azt, mily mondhatatlan nyomor

Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember!

{Rekettye: a hüvelyesek családjához tartozó, sárga virágú cserje

Viheder: bányabeli sújtólég}

3. Ti ringtok csendesen, s hűs, ezüst záporok

S a sűrű napsugár forró arany verése

Gond nélkül gazdagúló mélyetekig csorog,

Méz- s illatrakománnyal teljülvén gyenge rése;

Ti súlyos, drága gyöngyként a hajnal harmatát

Gyűjtitek, s nem bolyongtok testetlen kincs után,

Sok lehetetlen vágynak keresni gyarmatát

Az öntudat nem űz, a konok kapitány.

4. Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét

A kínok vasszöge szorítja össze testté,

S melyet a vad hajós ôrült utakra visz szét,

Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté,

Bár fájó szögeit már a létentúli lét

Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza:

A néma szirteken békén omolni szét

S nem lenni zord utak hörgô és horzsolt roncsa.

5. És hát a többiek?... a testvér-emberek,

E hányódó, törött vagy undok, kapzsi bárkák,

Kiket komisz vitorlák vagy bús vértengerek

Rettentô sodra visz: kalózok s könnyes árvák -

Ó, a vér s könny modern özönvizébe vetve

Mily szörnyü sors a sok szegény emberhajóé:

Tán mind elpusztulunk, s nincs, nincs közöttünk egy se,

Kit boldog Ararát várhatna, tiszta Nóé.

6. Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon

Csak miriád virág szelíd sajkája leng:

Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,

Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,

Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva

A fájó ôsanyag: immár a kínnak vége!

S reszketve megnyilik egy lótusz szÓzi ajka,

S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke.

{Delej: mágneses erô

Noé a Biblia szerint Ádám 10. utóda. Az egész emberiséget elpusztító vízözönbôl csak ô menekült meg családjával. Bárkája - a bibliai történet szerint - az örmény hegyláncok kimagasló csúcsán, az Ararát hegyén állt meg.

Lótusz: trópusi vidékeken honos, rózsaszín, sárga vagy fehér tündérrózsa}

1917

Körúti hajnal

1. Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még

Üveges szemmel aludtak a boltok,

S lomhán söpörtek a vad kôvidék

Felvert porában az álmos vicék,

Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

2. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt

A keleti ég váratlan zsarátja:

Minden üvegre száz napocska hullt,

S az aszfalt szennyén szerteszét gurult

A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány

Akác részegen szítta be a drága

Napfényt, és zöld kontyában tétován

Rezdült meg csüggeteg és halovány

Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

4. A Fénynek földi hang még nem felelt,

Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:

Egy kirakatban lila dalra kelt

Egy nyakkendô; de aztán tompa, telt

Hangon a harangok is felmerengtek.

5. Bús gyársziréna búgott, majd kopott

Sínjén villamos jajdult ki a térre:

Nappal lett, indult a józan robot,

S már nem látták, a Nap még mint dobott

Arany csókot egy munkáslány kezére...

1923

Esti sugárkoszorú

Elôttünk már hamvassá vált az út,

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni, mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szivembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le,

S lombjából felém az ô lelke reszket?

{A bibliai történet szerint Isten a Hóreb hegyén egy égô csipkebokorban láng alakjában jelent meg Mózesnak, ôt jelölve ki arra, hogy Izrael népét kiszabadítsa az egyiptomi szolgaságból.}

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetôdtek,

És éreztem: szivembe visszatér

És zubogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

1923

Lélektôl lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegô sugarát.

Billió mérföldekrôl jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekrôl ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnôdve figyelem,

Mily ôs bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság? -

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

7. Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Szíriusz van tôlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

{Szíriusz: az égbolt legfényesebb csillaga}

8. Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektôl lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

1923

Jó éjszakát!

1. Falon az inga lassú fénye villan,

Oly tétován jár, szinte arra vár,

Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,

S a sötétben majd boldogan megáll.

Pihenjünk. Az álomba merülônek

Jó dolga van. Megenyhül a robot,

Mint ahogy szépen súlya vész a kônek,

Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

2. Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.

Elakadt sorok. Társtalan rimek.

Megsimogatom ôket halkan: írjak?

És kicsit fájón sóhajtom: minek?

Minek a lélek balga fényüzése?

Aludjunk. Másra kell ideg s velô.

Józan dologra. Friss tülekedésre.

És rossz robotos a késônkelô.

3. Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat

Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,

A tollra dôlve, mint botra a fáradt

Vándor, ki havas pusztákon megyen.

Mi haszna? A sok téveteg barázdán

Hová jutottam? És ki jött velem?

Szelíd dalom lenézi a garázdán

Káromkodó és nyers dalú jelen.

4. Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb idôkben...

Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költô-vigasz,

Majd jô a kor, amelynek visszadöbben

Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...

Falon az inga lassú fénye villan,

Aludjunk vagy száz évet csöndben át...

Ágyam mellett elkattantom a villanyt.

Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

1924

Álarcosan

1. Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?

Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,

A világ minden fényét s melegét

Szórva adnám.

2. Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.

Ibolyákkal a téli Riviérát.

Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,

Boldog órát.

3. De most oly nehéz. Most egy sugarat

Se tudok hazudni, se lopni.

Vergôdô és fénytelen harcokon

El kell kopni.

4. Az Antikrisztus napjai ezek,

Csillog a világ szörnyű arany-szennye.

Röhögô senkik, balkörmű gazok

Szállnak mennybe.

5. S én lent vergôdöm, és nem tudja más,

Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.

De légy türelmes. Jön még ideje

Szebb zenéknek.

6. Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,

Váró révem, virágos menedékem.

Most álarc van rajtam, zord és hideg,

De letépem,

7. Vagy szelíden, míg elfutja a könny,

Öledbe hajló arcomról lemállik,

S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden

Mindhalálig.

1927

Isten oltó-kése

Pénzt, egészséget és sikert

Másoknak, Uram, többet adtál,

Nem kezdek érte mégse pert,

És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az elsô mostohád;

Bordáim közt próbáid éles kését

Megáldom, s mosolygom az ostobák

Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltó-kése bennem

Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,

Śj szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz

A kín, mert tudom, tied az én harcom,

És gyôztes távolokba néz

Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

1928