Mikszáth Kálmán (1847-1910)

Szklabonyán született, 1847. január 16-án. Apja Mikszáth János bérlő és kisbirtokos, anyja, Veres Mária családjából jeles evangélikus lelkész ősöket mutathat fel.

Tízéves koráig szülőfalujában élt, boldog gyermekkorának élménye egész pályáját végigkísérte.

1857-63-ban a rimaszombati protestáns algimnáziumban, 1863-66-ban a selmecbányai evangélikus líceumban tanult.

Részt vett az önképzőkör munkájában, verseket, elbeszéléseket írt. Az érettségi után néhány félévig „mezei” joghallgató a győri jogakadémián (budapesti jogászkodása dokumentálhatatlan).

1869-ben a Fővárosi Lapokban kezdett publikálni, népies-didaktikus írásokat közölt az Igazmondóban és egyéb budapesti, illetve nógrádi lapokban.

Az 1870-es évek elejétől Mauks Mátyás szolgabírónál volt esküdt, majd ügyvédgyakornok Balassagyarmaton. 1871-ben meghalt apja. Ami a lelket megmérgezi című novellájával megnyerte az Igazmondó pályázatát.

1873-ban Pestre költözött, július 13-án titokban, a Mauks család beleegyezése nélkül összeházasodott Mauks Ilonával, korábbi principálisa leányával.

1873-74-ben újságíró és szerkesztő Budapesten (Hasznos Mulattató, Lányok Lapja, Magyar Néplap stb.). 1874-ben jelent meg első kötete (Elbeszélések), és halt meg néhány hetes korában első gyermeke.

1875-ben írásaira nem talált kiadót, anyagi gondjai egyre nőttek. Felesége megbetegedett, s hazautazott szüleihez. Mikszáth ekkor, hogy a nélkülözésektől megkímélje, kierőszakolta a válóper megindítását.

1875-78-ban magányosan, betegen és hihetetlen nyomorban élt a fővárosban. 1878. augusztus 1-jétől a függetlenségi párti Szegedi Napló újságírója lett. Kákay Aranyos No. 3. álnéven kiadott két publicisztikai kötetet (Még újabb fény- és árnyképek 1878; Szeged pusztulása 1879).

1880 decemberében Pestre költözött. 1881-től negyedszázadig a Pesti Hírlap munkatársa.
1881-82-ben megjelent két sorsfordító novelláskötete: A tót atyafiak és A jó palócok.
1882-től a Petőfi Társaság, 1883-től a Kisfaludy Társaság tagja.

1882. december 31-én újra feleségül vette Mauks Ilonát. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, Albert és János.

1887-től kormánypárti képviselő Illyefalván, 1892-tól Fogarason.
1889-től az MTA levelező, 1905-től tiszteleti tagja.

1896-ban a Budapesti Újságíró Egylet elnöke. Önállóan is próbálkozott lapkiadással: Magyarország és Nagyvilág, Magyar Ifjúság, Országos Hírlap. 1888-tól a Singer és Wolfner-féle éves Almanach, 1902-1910-ben a Magyar Regényírók Képes Könyvtára szerkesztője.

1904-ben megvette Szontagh Pál horpácsi birtokát.
1910. május 16-án tartották országos jubileumát.
1910. május 28-án hunyt el Budapesten.

Tót Atyafiak

1881-ben jelent meg a kötet. 4 közepesen hosszú, különböző hangvételű novella van benne. A történetek hőseinek többsége zord hegyek között a Fátra vidékén él magányosan a természettel meghitt közelségben.

Az a fekete folt

A Tót atyafiak című kötetben található.

Műfaj: Novella

Cím: Két értelme lehetséges: az akol helye, Olej lelkében lévő fekete folt.

Hangnem: Kétségbeesett, változó

Helyszín: Akol, ház körül, mező

Szereplők:

                Olej Tamás: Brezinai Bacsa, kb 1000 juh, magányos, zárkózott, öntudatos, büszke, becsülete fontos, érzelmeit nem tudja kimutatni, hűséges a feleségéhez.

                Anika: Naiv fiatal lány, születése óta félárva, tetszik neki Matyi, segítőkész, önzetlen, jó lelkű

                Matyi: Mindenben a herceg ellentéte, tisztességes, jóravaló

                Taláry Pál: övé az egész Brezina, kihasználja a lány naivitását, lenéző

Szerkezet:

·         Bevezetés/Expozició

o   Megismerjük a szereplőket és a helyszínt

·         Bonyodalom

o   A herceg látogatása

·         Kibontakozás

o   Taláry Pál elkezdi látogatni a lányt, ki alakul köztük egy kölcsönös vonzalom

o   Matyi féltékeny

o   A herceg alkut ajánl Olej Tamásnak (meginog – lelkiismeret furdalása lesz)

·         Tetőpont

o   Üzenetet küld Matyival a hercegnek, majd rosszat sejtve hazarohan – Anikát a herceg megszöktette – otthagyta az ajándéklevelet az Akolról és a nyájról

·         Megoldás:

o   Olej hogy megbüntesse magát, felgyújtja az Akolt

o   Az akol helyén ott marad a fekete folt, ott többé fű nem nő

Elbeszélés módja: Kihagyásos, a balladákkal rokon

Értelmezés: Olej bűne: nem mutatta ki az érzéseit, hagyta, hogy befolyásolják a lányát

A jó palócok

1882-ben jelent meg a kötet. 15 rövidebb darabból áll, melynek mesei, balladai példázatos és életképszerű elbeszélései a palóc vidék hagyományaiban gyökereznek. A novellák közös jellemzője a személyes elbeszélés mód, az erőteljes történet mondói hang.

Szegény Gélyi János lovai

A Jó palócok című kötetben a 13. elbeszélés (1982).

Műfaj: Novella, balladaszerű

Hangnem: feszült, zaklatott

Helyszín: Falu Nógrád megyében

Szereplők: Gélyi János, Vér Klára, Vőnekiné, Csipke Sándor

                Gélyi János: Bágyi csoda egyik főszereplője, Féltékeny, hűséges, birtokló, öntudatos, szereti a lovait, becsületes, tisztességes ember

                Vér Klára: vörös hajú, kihívó, hűtlen, könnyed, szabad lélek. Beszélő neve van: szenvedélyes

                Csipke Sándor: Szabad szerelem híve. Beszélő neve van: piperkőc

                Vőnekiné: öregasszony (kerítő nő). Beszélő név: Férfi szerző

Szerkezet:

·         Bevezetés: Gélyi János szereti a lovait, feleségül vette a Vér Klárát, díszíti a lovakat.

·         Bonyodalom: Gélyi János meghall egy félreérthető párbeszédet Vőnekiné és Klára között

·         Kibontakozás: Elindul a gyanú G.J.-ban, elindulnak az esküvőre és a kocsin való utazás a kibontakozás. Bizonyítékokat akar szerezni, hogy beigazolja az elméletét.

·         Tetőpont: G.J. meglátja Csipke S.-t és a felesége és ejti, a fehér rózsát akkor beigazolódik a gyanúja

·         Megoldás: G.J. féltékenységből belehajt a szakadékba és megöli mindannyijukat.

Motívumok: fehér – piros mályvarózsa (hűtlenség jele), lovak, beszélő nevek.

Elbeszélés módja: G.J. szemszögéből ismerjük meg. Annyit tud az olvasó amennyit G.J.

Share this: