zsidó hagyomány: az egész P szerzője Mózes -> Josephus Flavius, Philo
Az Újszövetség is megerősíti
A középkortól kezdve felmerülnek kételyek -> egyre több részletről bebizonyosodik, hogy nem Mózes a szerzője
XIX. szdig: 4 forrás (alapirat): Jahvista, Elohista, Papi írás, Deuteronomium -> okmányelmélet (Wellhausen)
Wellhausen iskola (okmányelmélet): hexateuchus
J-E-D-P: 4 külön időben keletkezett okmány összedolgozása (1-1 szerző v. iskola)
Pátriárkák kora: nincs semmilyen történeti hitelesség
Mózes és Józsue kora: bizonyos határon belül történeti tényeknek is elfogadható (birák v. Mózes korában keletkezett)
Rétegek a rétegekben
J -> J+E -> JE+D -> JED+P
Kinyilatkoztatás nélküli szerves fejlődés: Poli -> monoteizmus
Formatörténet (H. Gunkel, G. von Rad): a szájhagyományt kutatja -> a források nem 1-1 szerző munkái, hanem Izrael kül. hagyományai
J a hagyományokat gyűjti össze (kis történeti krédó alapján) -> meghatározó
J +ED + P -> nem változik lényegesen a szerkezet, csak hozzáadások
Nincs benne a Sínai esemény
Hagyománytörténet (M. Noth): a Pent. hosszú fejlődés eredménye
Alapformája a szájhagyományban kialakult -> JE a kialakult sorrendet követi
Összizraelita jelentés fokozatosan
P: betoldások
Tartalmi keret: hagyomány
Irodalmi keret: P
Megjegyzés küldése