1. A céhes városok:
- A városi ipart a kézművesek a céhekbe tömörüléssel védték. A céhek szakmák szerint szerveződtek, és nem csak a céhen kívüliek versenyétől védték a tagokat, hanem a céhen belüli versenytől is.
- A céh, szigorú rendszabályai és tradicionális jellege miatt lassította a termelés növekedését, a fejlődés akadályozójává vált.
- A letelepülő szökött jobbágyok pedig nem tudtak a város feudális rendjén, hatalmi hierarchiáján változtatni, mivel egyenként jöttek a városba, ahol készen találtak egy szervezett közösséget.
- A munkások sem tehettek szert hatalomra, mert ha munkájuk céhszerű volt, amelyet ki kellett tanulni, a céhmesterek a maguk hatalma alá hajtották és a maguk érdeke szerint szervezték őket, vagy ha munkájuk nem volt céhszerű, sosem jutottak el a szervezkedésig, szervezetlen plebs maradtak.
- A céhek alapítóatyáik értékrendjét, szemléletét tükrözték, az ő falusi, paraszti hátterük élt tovább a céh keretei között.
- A falu patriarchális viszonyai ismétlődtek a céhen belüli hierarchiában is, a tanonc-segéd-mester viszonyban.
- A céh tevékenysége nem csak az adott szakmáról szólt, áthatotta a társ.-i élet minden tevékenységét. Működésüknek kezdettől fogva vallásos szerepe is volt, de oktatási kulturális, sőt városfejlesztő szerepet is vállaltak: iskolákat, székházakat, templomokat építettek.
- A céh tulajdonképpen a középkori várossal együtt emelkedett, majd bukott el, nem volt egyéb, mint a város gazdasági vetülete.
- A céhes városok fejlődésének legnagyobb akadálya az volt, hogy csak helyi erőforrásokra építettek. Jogaikat pedig a feudális hatalmi viszonyok miatt csak a város falain belülre, saját polgáraikra vonatkozóan tudták érvényesíteni. A város határa egyben a városi autonómia határa is. Ezért nevezték a céhes várost zárt városnak. (Más városokkal való viszonyukat is az állandó torzsalkodás és harc jellemezte.)
- Nem csak a rivalizáló városok, hanem a környező földbirtokok hatalmaskodó, önkényeskedő urai is megkeserítették a városlakók életét.
- A területi munkamegosztás létrejötte kölcsönösen egymásra utalta a falut és a várost, mely viszonyukra kétségtelenül kiegyensúlyozó hatással volt, de ugyanakkor növekvő ellentéteket is szült, mivel a város a falu kizsákmányolására törekedett. A város leginkább éppen az uralmának alávetett vidéket igyekezett kizárni az ipari konkurenciából, tehát megpróbálta elnyomni a falusi iparűzést.
- A város privilégiumokkal rendelkezett, ilyen volt a vásártartás joga, az árumegállító és a vámjog. Ezekért cserébe a város hadkiállítási és adókötelezettséget vállalt az uralkodónak.
- Tehát a városi polgár szabadságának is ára volt. A feudális függés ugyan megszűnt, a városi polgár személyében szabad lett, de vállalnia kellett a kötelező katonáskodást, a belső városi rendfenntartásban való részvételt és a céh előírásai szerinti életmódot és munkavégzést.
2. A kereskedő városok:
- A levantei kereskedelem csomópontjai (Pisa, Velence, Genova). Egy több évezredes hagyománnyal rendelkező kereskedési forma felhalmozott gazdagságának raktárai voltak ezek a városok. Gazdagok és hatalmasak, de már csak a bukás várt rájuk. Újfajta kereskedelem volt kibontakozóban az Északi és a Balti tengeren.
- Ez a fajta ker. szerény szürkeségével, ormótlan bárkáival, nagyterjedelmű, látszólag értéktelen szállítmányával nem keltette fel a luxustermékeket szállító könnyed olasz gályák érdeklődését. Pedig ez a ker. nagyon gyorsan tört előre, és átrendezte a világ gazdasági erőviszonyait.
- Az új típusú ker. kommersz, tömegigényeket kielégítő áruk ker.-vel foglalkozott. Elsősorban nyersanyagokat szállított nagy tömegben. A forgalmazott áruk egyedi értéke kicsi volt, de ezt ellensúlyozta hatalmas tömegük. A kereskedők arra építettek, hogy termékeiknek igen széles és a gazdasági fejlődéssel együtt tovább növekvő piaca lesz. Nem csalódtak. Piacuk az iparosodás megindulásával gyorsan tágult, sőt az iparosodás katalizátorává vált.
- Ezek a kereskedővárosok voltak a Hanza-városok.
- A Rajna, Schelde, és a Mans folyók belvízi hajózásából alakult ki, a XII. sz.-ban.A legjelentősebb Hanza városok: Lübeck, Hamburg, Bráma, Rostock, Stralsund, Wismar, Lüneburg, de virágkorában a Szövetség mintegy 90, különböző nemzetiségű, tengerparti és szárazföldi várost egyesített.
- A Hanza nem csak kereskedelmi, hanem katonai szövetség is volt. Saját hajóhaddal rendelkezett, háborúzott, hódított, szerződéseket kötött. Ahol nem tudott hódítani, ott kereskedelmi képviseletet, kontort létesített. A legnagyobb kontorok Londonban, Brüggeben és Novgorodban voltak. A legnagyobb jelentőségű Novgorod volt, mert Konstantinápolyt kapcsolta össze a Balti és a Fekete-tengeren folyó kereskedelemmel.
- A Hanza Szövetség monopolizálta a Balti-tenger szinte legnagyobb kincsét, a heringhalászatot. De emellett lengyel gabonát, orosz prémet, mézet, viaszt, skandináv építőfát szállított Nyugat-Európába, majd visszaúton francia borokat, sót, angol gyapjút és flandriai posztót. Ezeknek az áruknak volt nagy felvevőpiaca.
- A Hanza városok erejük, gazdagságuk tudatában büszke, autonómiájukra érzékenyen ügyelő városok voltak. Rendet, öntudatot, biztonságot sugároztak. (Díszes homlokzatú, szorosan egymás mellé simuló házak.) A városok nem csak szaporodtak, hanem népességszámuk is folyamatosan nőtt.
- A városi ipart a kézművesek a céhekbe tömörüléssel védték. A céhek szakmák szerint szerveződtek, és nem csak a céhen kívüliek versenyétől védték a tagokat, hanem a céhen belüli versenytől is.
- A céh, szigorú rendszabályai és tradicionális jellege miatt lassította a termelés növekedését, a fejlődés akadályozójává vált.
- A letelepülő szökött jobbágyok pedig nem tudtak a város feudális rendjén, hatalmi hierarchiáján változtatni, mivel egyenként jöttek a városba, ahol készen találtak egy szervezett közösséget.
- A munkások sem tehettek szert hatalomra, mert ha munkájuk céhszerű volt, amelyet ki kellett tanulni, a céhmesterek a maguk hatalma alá hajtották és a maguk érdeke szerint szervezték őket, vagy ha munkájuk nem volt céhszerű, sosem jutottak el a szervezkedésig, szervezetlen plebs maradtak.
- A céhek alapítóatyáik értékrendjét, szemléletét tükrözték, az ő falusi, paraszti hátterük élt tovább a céh keretei között.
- A falu patriarchális viszonyai ismétlődtek a céhen belüli hierarchiában is, a tanonc-segéd-mester viszonyban.
- A céh tevékenysége nem csak az adott szakmáról szólt, áthatotta a társ.-i élet minden tevékenységét. Működésüknek kezdettől fogva vallásos szerepe is volt, de oktatási kulturális, sőt városfejlesztő szerepet is vállaltak: iskolákat, székházakat, templomokat építettek.
- A céh tulajdonképpen a középkori várossal együtt emelkedett, majd bukott el, nem volt egyéb, mint a város gazdasági vetülete.
- A céhes városok fejlődésének legnagyobb akadálya az volt, hogy csak helyi erőforrásokra építettek. Jogaikat pedig a feudális hatalmi viszonyok miatt csak a város falain belülre, saját polgáraikra vonatkozóan tudták érvényesíteni. A város határa egyben a városi autonómia határa is. Ezért nevezték a céhes várost zárt városnak. (Más városokkal való viszonyukat is az állandó torzsalkodás és harc jellemezte.)
- Nem csak a rivalizáló városok, hanem a környező földbirtokok hatalmaskodó, önkényeskedő urai is megkeserítették a városlakók életét.
- A területi munkamegosztás létrejötte kölcsönösen egymásra utalta a falut és a várost, mely viszonyukra kétségtelenül kiegyensúlyozó hatással volt, de ugyanakkor növekvő ellentéteket is szült, mivel a város a falu kizsákmányolására törekedett. A város leginkább éppen az uralmának alávetett vidéket igyekezett kizárni az ipari konkurenciából, tehát megpróbálta elnyomni a falusi iparűzést.
- A város privilégiumokkal rendelkezett, ilyen volt a vásártartás joga, az árumegállító és a vámjog. Ezekért cserébe a város hadkiállítási és adókötelezettséget vállalt az uralkodónak.
- Tehát a városi polgár szabadságának is ára volt. A feudális függés ugyan megszűnt, a városi polgár személyében szabad lett, de vállalnia kellett a kötelező katonáskodást, a belső városi rendfenntartásban való részvételt és a céh előírásai szerinti életmódot és munkavégzést.
2. A kereskedő városok:
- A levantei kereskedelem csomópontjai (Pisa, Velence, Genova). Egy több évezredes hagyománnyal rendelkező kereskedési forma felhalmozott gazdagságának raktárai voltak ezek a városok. Gazdagok és hatalmasak, de már csak a bukás várt rájuk. Újfajta kereskedelem volt kibontakozóban az Északi és a Balti tengeren.
- Ez a fajta ker. szerény szürkeségével, ormótlan bárkáival, nagyterjedelmű, látszólag értéktelen szállítmányával nem keltette fel a luxustermékeket szállító könnyed olasz gályák érdeklődését. Pedig ez a ker. nagyon gyorsan tört előre, és átrendezte a világ gazdasági erőviszonyait.
- Az új típusú ker. kommersz, tömegigényeket kielégítő áruk ker.-vel foglalkozott. Elsősorban nyersanyagokat szállított nagy tömegben. A forgalmazott áruk egyedi értéke kicsi volt, de ezt ellensúlyozta hatalmas tömegük. A kereskedők arra építettek, hogy termékeiknek igen széles és a gazdasági fejlődéssel együtt tovább növekvő piaca lesz. Nem csalódtak. Piacuk az iparosodás megindulásával gyorsan tágult, sőt az iparosodás katalizátorává vált.
- Ezek a kereskedővárosok voltak a Hanza-városok.
- A Rajna, Schelde, és a Mans folyók belvízi hajózásából alakult ki, a XII. sz.-ban.A legjelentősebb Hanza városok: Lübeck, Hamburg, Bráma, Rostock, Stralsund, Wismar, Lüneburg, de virágkorában a Szövetség mintegy 90, különböző nemzetiségű, tengerparti és szárazföldi várost egyesített.
- A Hanza nem csak kereskedelmi, hanem katonai szövetség is volt. Saját hajóhaddal rendelkezett, háborúzott, hódított, szerződéseket kötött. Ahol nem tudott hódítani, ott kereskedelmi képviseletet, kontort létesített. A legnagyobb kontorok Londonban, Brüggeben és Novgorodban voltak. A legnagyobb jelentőségű Novgorod volt, mert Konstantinápolyt kapcsolta össze a Balti és a Fekete-tengeren folyó kereskedelemmel.
- A Hanza Szövetség monopolizálta a Balti-tenger szinte legnagyobb kincsét, a heringhalászatot. De emellett lengyel gabonát, orosz prémet, mézet, viaszt, skandináv építőfát szállított Nyugat-Európába, majd visszaúton francia borokat, sót, angol gyapjút és flandriai posztót. Ezeknek az áruknak volt nagy felvevőpiaca.
- A Hanza városok erejük, gazdagságuk tudatában büszke, autonómiájukra érzékenyen ügyelő városok voltak. Rendet, öntudatot, biztonságot sugároztak. (Díszes homlokzatú, szorosan egymás mellé simuló házak.) A városok nem csak szaporodtak, hanem népességszámuk is folyamatosan nőtt.
Megjegyzés küldése